Tisztelt miniszterelnök úr! Nagyra becsült Orbán Viktor! Nagyot dobbant a szívem, amikor felfedeztem a levelét a postaládámban, amelynek bal felső sarkában (focinyelven: a bal pipában) személyesen ön volt feladóként feltüntetve. Ráadásul a küldeményét elsőbbségi kézbesítéssel passzolta át a címemre.

Vajh mi lehet az a fontos közlendő ebben a politikai uborkaszezonban, amely a miniszterelnök úr részéről nem tűrhetett halasztást, hogy még ebben a rekkenő hőségben is haladéktalanul a tudtomra adja?

Nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy kedves figyelmességként bizonyára esküvői meghívó lehet az ön részéről. Ugyanis, mint tudjuk, hamarosan – szeptemberben - a leánya, Ráhel, frigyére kerül sorra a Laborc, mit is beszélek, Tiborcz úrral. Persze tudjuk, ez a Tiborcz nem az a Tiborc, aki ilyképpen panaszkodott a Bánk bánban:

„Ő cifra és márványos házakat
Építtet; és mi - csaknem megfagyunk
Kunyhónk sövényfalai közt –„

Bár gondolom, egyetért a miniszterelnök úr azzal, hogy manapság a szövegben a házak helyett stílszerűbb lenne inkább stadionokat mondani.

Miközben találgattam, mégis mi lehet a kedves levelének tartalma, azt szinte bizonyosra vettem, hogy nem az ózdi vízpazarlók ügyét kívánja a tisztelt miniszterelnök úr többek között velem megvitatni. (Mint bizonyára tudja ön is, volt olyan elvetemült egyén állítólag, aki a kertjét locsolta a közkút vizével milliós károkat okozva a helyi önkormányzatnak. Ezért persze meg kellett büntetni az egész telepet, minden ott lakót, csecsemőktől aggastyánokig bezárólag. Így aztán amíg a világ más tájain az a szokás, tisztelt miniszterelnök úr, hogy a polgármesterek és beosztottjaik a nagy hőségben az embereknek zacskós vizet osztogatnak, Ózdon viszont a Fideszes vezetők vízcsapokat zártak. Ahelyett, hogy például a pazarlást akadályozták volna meg.)

 Gondoltam még arra is, a levelének bontása közben, hogy esetleg az újabb rezsicsökkentést kívánja megvitatni, vagy esetleg arról tájékoztat, hogy ön is példásnak és jónak tartja a cigányokat legyilkolók büntetését.

De nem találgattam tovább, hanem felbontottam a kedves levelét, és nem titkolom, kissé csalódtam annak tartalmában Orbán úr.

Ön a ma, augusztus 7-én kézbesített levelében azt írta, „egy jó hírt” szeretne velem megosztani, és a túlzottdeficit-eljárás megszüntetéséről tájékoztatott.

„Ez azt jelenti, hogy Magyarország egy fontos csatában győzött.” – fogalmazott harciasan. (Legfeljebb azt felejtette el kifejteni, hogy ugyan kit is vertünk meg ebben az ütközetben.)

Szeretném felhívni a miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy az eljárás megszüntetésére jó másfél hónappal ezelőtt, már 2013. június 21. napján, pénteken sor került.

Most akkor vagy az ön felfogóképességével van valami komolyabb baj vagy az apparátusáéval.

 Egyébiránt az ön becses levelét valamennyi felnőtt korú családtagom úgyszintén megkapta, vagyis felteszem, ön ezt minden magyar választópolgárhoz eljuttatta.

Ami kb. hatmillió elsőbbségi levél.

Nem tudom mibe került mindez, de annyi bizonyos, valamennyi ózdi roma úszómedencét üzemeltethetne az árából, akár egész nyáron.

Tisztelettel és nagyrabecsüléssel:

egy Polgár.