Bayer Zsolt „Magyarok karácsonya” című írásában említést tesz arról, miszerint Csoóri figyelt fel a himnuszunk idézett részének – ahogy Bayer fogalmaz – „rettenetére”:
„S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,”
Rettenetnek nevezni a himnusz eme két sorát! Mi ez, ha nem a nemzeti jelkép megsértése?
„Istenem… Ez azt jelenti – tesz még rá egy lapáttal Bayer eme sértő, lealacsonyító konnotációra –, hogy hiábavaló minden harc, minden áldozat.”
Kikérem magamnak, hogy Bayer úr a himnuszunkat ilyesmi negatív jelentéstartalommal ruházza föl! Bizony, ez legalább ahhoz mérhető injúria, mint amikor Székhelyi Orbán Viktort "Tokaj hímvesszejének" aposztrofálta, "aki szétcsepegteti nektárját az országban".
Ám, ha már lesajnált nemzeti imánk került szóba, hadd hívjam fel Bayer úr figyelmét a himnusz egy másik részére. Eszerint:
„Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;”
Ami viszont, ha belegondolunk, tényleg rettenet! Mert miért is lenne természetes, hogy az Isten védő karja az ellenségünk elleni küzdelemben minket segítsen? Miért kellett volna mellénk állnia Istennek például akkor, amikor egy őrült diktátor terveit támogatva, hadat üzentünk a fél világnak?
Nem vagyunk mi magyarok icipicit önzőek, amikor ilyesmi kéréseket fogalmazunk meg égi urunk felé?
De hagyjuk a himnusz retteneteit és maradjunk inkább Bayer Zsolt retteneteinél!
Karácsonyi írásának végén ugyanis oda konkludál, miszerint „Ezeregyszáz éve nem tudnak bennünket elpusztítani. Holott nem sajnáltak semmi fáradságot ezért. Akkor ne tegyük meg azt a szívességet, hogy belülről elpusztítjuk önmagunkat. Boruljunk a Megváltó lábaihoz, és menjünk végig az úton. Végre egyszer menjünk végig rajta. Hiába suttogják rettenetes farizeusok, hogy vissza kell forduljunk. Mert ott nincs semmi, csak ők. A farizeusok, az istentagadók, a megbocsáthatatlan bűnök hordozói. Előre, barátaim! Krisztus megszületett! Halleluja!”
Vajon Bayer Zsolt szerint kik is azok, akik ezeregyszáz éve próbálkoznak a magyart elpusztítani (persze mindeddig sikertelenül), és akik ugye semmi fáradtságot nem is sajnáltak ezért?
Kik is ezek a „farizeusok”, „istentagadók”, „megbocsáthatatlan bűnök hordozói”?
Tán csak nem a… vagyis ők, szóval a izék?
Nem is kell megnevezni a népcsoportot, akkor is sejthetjük, kikről beszél.
Akiket ugye, ugyancsak Bayer egy korábbi írása szerint – karácsony ide, karácsony oda, szeretet ide, szeretet oda –, nyakig be kellett volna ásni az orgoványi erdőben, de akkor nem sikerült.
Friss kommentek