Mérhetetlenül uncsi már ezt a habzó szájú, primitív, alpárian gyűlölködő tahó, unom ahogy a politikai ellenfeleit rendre leállatozza, lepatkányozza, legyilkosozza, lehóhérozza.
A Fidesz ötös számú párttagkönyvének tulajdonosa legutóbbi cikkében is újfent oda lyukad ki, miszerint „Most már marad a harc. Tényleg ez a harc lesz a végső. Ha most veszítenek, akkor örökre eltakarodnak.”
Hagyjuk is Bayer Zsoltot az ő beteges Internacionáléjával, őt, aki ezerszer bebizonyította már, hogy sem a békéhez, sem a tisztességes újságíráshoz nincs köze!
Most beszéljünk kicsit inkább egyik békemenetes szervezőtársáról, arról a Bencsik Andrásról, aki szintén komcsi pártlapi múlttal jutott el egy szélsőjobboldali hetilap élére. S aki, mint tudjuk, éppen most nem készíttetett egy hosszú interjút Puzsér Róberttel.
A Flag Polgári Magazinban ma olvastam Bencsik úr Szerepcsere Puszidóniában című írását, amely eredetileg a Demokrata, 2014/4. számában (január 22.) jelent meg.
Ebben azt fejtegeti, hogy ha Mrs. Colleen Bradley Bell, az ismeretlen Puszidónia nagyköveteként készülődne mondjuk Washingtonba (és nem Budapestre), és otthoni meghallgatásán a nagy nyilvánosság előtt olyanokat mondana, amilyeneket velünk kapcsolatban mondott, akkor valószínűleg be sem engednék az országba, mert egy nagykövetnek semmi köze a fogadó nemzet belügyeihez.
A számomra érdekes gondolatok azonban eztán következnek. Bencsik szerint „az erősödő orosz kapcsolattal Magyarország mozgási szabadsága ismét növekedni fog. Ez persze nem tetszik mindenkinek, de hát Schulhof Izsák is elsiratta a Budáról kivert török megszállókat, mert neki momentán velük volt jobb.”
Hogy most akkor mi van? Hogy jön ide ez a Schulhof Izsák? Akiről, a neve alapján momentán a Flag Polgári Magazin leghülyébb törzsolvasói is bizonyára rögtön sejthetik, hogy zsidó hitű személy lehetett.
Persze jó kérdés, hogy ez a középkorból előrángatott Schulhof Izsák (másként R. Jichak ben Zalman Schulhof ha-Lévi) nevű atyafi tényleg elsiratta-e anno a törököket, és ha igen, miért?
Azt talán még Szakály Sándor sem vitatja, hogy amikor a keresztény sereg 1686. szeptember 2-án sikeres rohammal bevette Budát, a győztes hadvezérek három nap szabad rablást engedélyeztek katonáiknak, akik sokakat megöltek, kifosztottak, és rabságba hurcoltak, férfiakat, nőket és gyerekeket, muzulmánokat és zsidókat egyaránt. Ekkor ölték meg Schulhof Izsák feleségét is, a hétéves fiát pedig elrabolták, és később fogságban is halt meg.
http://www.evelet.hu/archivum/2005/10/113
Ezért talán érthető, hogy miért is emlékezhetett vissza Schulhof Izsák a török időszakra úgy, mint a béke korszakára. A hódoltság alatt a zsidók helyzete ugyanis jóval inkább mentes volt a kötöttségektől, mint a keresztény fennhatóság alatt.
Ha jól értem Bencsik hasonlatát, akkor írásában a Budáról kivert török megszállók valójában nem mások, mint az amerikaiak, Schulhof Izsák pedig az a baloldal (hiszen a baloldal=zsidó), amelyiknek az amcsikkal jobb.
A szerző írásában egyébként hosszasan szapulja Amerikát, és kijelenti, hogy „Ehhez képest Oroszország a tolerancia hazája”, amely könnyen lehet, hogy egy évszázadon belül a világelsőségét is visszaszerzi.
Mindezt természetesen én egészen másként gondolom, de tisztelem Bencsik úr véleményét.
Csak azt nem értem, miért kellett mindebbe Schulhof Izsákot belekeverni?
Vagy talán nagyon is értem.
Friss kommentek