Mérhetetlenül uncsi már ezt a habzó szájú, primitív, alpárian gyűlölködő tahó, unom ahogy a politikai ellenfeleit rendre leállatozza, lepatkányozza, legyilkosozza, lehóhérozza.

A Fidesz ötös számú párttagkönyvének tulajdonosa legutóbbi cikkében is újfent oda lyukad ki, miszerint „Most már marad a harc. Tényleg ez a harc lesz a végső. Ha most veszítenek, akkor örökre eltakarodnak.”

Hagyjuk is Bayer Zsoltot az ő beteges Internacionáléjával, őt, aki ezerszer bebizonyította már, hogy sem a békéhez, sem a tisztességes újságíráshoz nincs köze!

Most beszéljünk kicsit inkább egyik békemenetes szervezőtársáról, arról a Bencsik Andrásról, aki szintén komcsi pártlapi múlttal jutott el egy szélsőjobboldali hetilap élére. S aki, mint tudjuk, éppen most nem készíttetett egy hosszú interjút Puzsér Róberttel.

A Flag Polgári Magazinban ma olvastam Bencsik úr Szerepcsere Puszidóniában című írását, amely eredetileg a Demokrata, 2014/4. számában (január 22.) jelent meg.

Ebben azt fejtegeti, hogy ha Mrs. Colleen Bradley Bell, az ismeretlen Puszidónia nagyköveteként készülődne mondjuk Washingtonba (és nem Budapestre), és otthoni meghallgatásán a nagy nyilvánosság előtt olyanokat mondana, amilyeneket velünk kapcsolatban mondott, akkor valószínűleg be sem engednék az országba, mert egy nagykövetnek semmi köze a fogadó nemzet belügyeihez.

A számomra érdekes gondolatok azonban eztán következnek. Bencsik szerint „az erősödő orosz kapcsolattal Magyarország mozgási szabadsága ismét növekedni fog. Ez persze nem tetszik mindenkinek, de hát Schulhof Izsák is elsiratta a Budáról kivert török megszállókat, mert neki momentán velük volt jobb.”

Hogy most akkor mi van? Hogy jön ide ez a Schulhof Izsák? Akiről, a neve alapján momentán a Flag Polgári Magazin leghülyébb törzsolvasói is bizonyára rögtön sejthetik, hogy zsidó hitű személy lehetett.

Persze jó kérdés, hogy ez a középkorból előrángatott Schulhof Izsák (másként R. Jichak ben Zalman Schulhof ha-Lévi) nevű atyafi tényleg elsiratta-e anno a törököket, és ha igen, miért?

Azt talán még Szakály Sándor sem vitatja, hogy amikor a keresztény sereg 1686. szeptember 2-án sikeres rohammal bevette Budát, a győztes hadvezérek három nap szabad rablást engedélyeztek katonáiknak, akik sokakat megöltek, kifosztottak, és rabságba hurcoltak, férfiakat, nőket és gyerekeket, muzulmánokat és zsidókat egyaránt. Ekkor ölték meg Schulhof Izsák feleségét is, a hétéves fiát pedig elrabolták, és később fogságban is halt meg.

http://www.evelet.hu/archivum/2005/10/113

Ezért talán érthető, hogy miért is emlékezhetett vissza Schulhof Izsák a török időszakra úgy, mint a béke korszakára. A hódoltság alatt a zsidók helyzete ugyanis jóval inkább mentes volt a kötöttségektől, mint a keresztény fennhatóság alatt.

Ha jól értem Bencsik hasonlatát, akkor írásában a Budáról kivert török megszállók valójában nem mások, mint az amerikaiak, Schulhof Izsák pedig az a baloldal (hiszen a baloldal=zsidó), amelyiknek az amcsikkal jobb.

 A szerző írásában egyébként hosszasan szapulja Amerikát, és kijelenti, hogy „Ehhez képest Oroszország a tolerancia hazája”, amely könnyen lehet, hogy egy évszázadon belül a világelsőségét is visszaszerzi.

Mindezt természetesen én egészen másként gondolom, de tisztelem Bencsik úr véleményét.

Csak azt nem értem, miért kellett mindebbe Schulhof Izsákot belekeverni?

Vagy talán nagyon is értem.