Az évértékelő beszédből ezúttal sem hiányoztak a már megszokott Orbán-panelek. Székelyvicc, latin idézet, egyéb tréfás népi bölcsességek.
A fő gondolata a szónoknak mindenesetre az volt, hogy a legutóbbi választáson valójában megtörtént a második rendszerváltás. S ezt kell megőrizni.
Csak nehogy ő is úgy járjon ezzel az újabb rendszerváltással, mint a székely gyerek apja járt a szekérrel.
-Kípzelje szomszéd, főborút a szekír!
-Oszt apád tudja-e?
-Biztos tudja, mert alatta van.
Ami még föltűnt, hogy miniszterelnökünk most is elég sokat kommunistázott, legalább tízszer használta a posz’kommunista kifejezést.
Persze, amikor az átmentett hatalmú kommunistákról beszélt, talán megemlíthette volna a Fideszben és a KDNP-ben található egykori MSZMP tisztségviselőket, tagokat is. Bár lehet, hogy azért mellőzte, mert emiatt túlságosan elhúzódott volna az évértékelés.
Sok mindenről beszélt a miniszterelnök úr, Devecsertől az árvíz elleni sikeres összefogásig.
Ám most viszont azért nem mondott olyan emlékezeteset, hogy három szoba három gyerek, négy kerék. Bár a mai viszonyokhoz egyébként is jobban illett volna, az a szöveg, miszerint három szoba, három gyerek, három kerék.
Vagyis, aki három gyereket vállal, annak nincs ki a négy kereke.
Az évértékelés külsőségei egyébként igen sokatmondóak voltak.
A narancsszín nyakkendőt viselő Orbán Viktor most nem katonák gyűrűjében beszélt, s a kamerák elől az öregeket is ügyesen eltüntették, rendre csak – feszülten figyelő – fiatal arcokat mutattak.
Kevés kivétel volt ez alól, pl. amikor Simicskó István államtitkár úr átszellemült arcát pásztázta a kamera.
Szerintem komoly jelzésértéke volt annak is, hogy Orbán háta mögül eltűntek az EU lobogók. Kétlem, hogy ez véletlenül történt volna így. És feltételezem nem is azért, mert Gaudi-Nagy Tamásék azokat a beszédet megelőzően kihajigálták volna.
Szóval a raktárban maradtak a csillagos kék lobogók, igaz egyelőre nem került a helyükbe a székely zászló sem.
Friss kommentek