Elnéztem ezt az elegáns, öltönyös, nyakkendős egyént a Ma Reggel stúdiójában, hallgattam megfontolt szövegét.
Néztem, és hallgattam, és egyre kevésbé értettem, mi bajunk is van nekünk ezzel a fess fiatalúrral, mi az, ami miatt nem is oly rég például Angliában is akkora ellenszenvvel fogadták. Ahol sokan amiatt is lobbiztak az ottani belügyminiszternél, hogy be sem engedjék az országba annak pártnak az elnökét, amelyik Anrew Dinsmore, volt munkáspárti képviselő szerint a „legerősebb nyíltan fasiszta párt” Európában. Azt a Vona Gábort, aki a brit The Independent online kiadásának ajánlója szerint újévi köszöntőjében a bűnözők kémiai kasztrációjára szólított fel.
Magyarországon viszont miniszterelnök-jelölt lehet. Bizony, épp úgy az lehet, mint a baloldali összefogás első embere, Mesterházy Attila vagy a Fidesz elnök Orbán Viktor.
És bevallom, így első ránézésre szimpatikusabb is mindkettőnél. Mesterházy bennem inkább egy sztepptáncos gigerli hatását kelti, jóllehet őt még (szerencsére) soha nem láttam táncolni, nem úgy, mint egykori felettesét, Gyurcsányt. Orbán meg mindinkább Puskás Öcsihez kezd hasonlítani, na persze nem nemzetközi elismertségben vagy foci-játéktudásban, hanem a pocakja méretében.
Szóval nem is tudom, mi is a bajunk nekünk valójában ezzel a Vona Gáborral?
Vona a Ma Reggel Rekontra műsorában főként a devizahitelesek sanyarú sorsáról beszélt, szívet melengetően, de szóba került az is, hogy ingyenessé tenné a 18 év alattiak és a mentősök tömegközlekedését. (A kőfaragókat és a balett-táncosokat viszont egyelőre nem hozta szóba.)
A műsor végén téma volt Vona állatszeretete is. Ezen belül is a vizslák (persze, gondolom, a magyar vizslák!) iránti vonzódása, és elmondta azt is, hogy a közelmúltban egy állatmenhelyen is dolgozott egy napot. Mindez már annyira megható volt, hogy egy könnycseppet is elmorzsoltam arcomon.
A Rekontra kérdezői is meglehetős nagy empátiával kérdezősködtek az elnök úrtól, kerülvén a kényesebb témákat.
Minek utána a pártelnök úr nem tett róla említést, hát tapintatosan ők sem faggatták például arról, hogy továbbra is azt vallja-e, létezik cigánybűnözés, ami szerinte a legfőbb társadalmi probléma minálunk, de nem hozták szóba az Új Magyar Gárdát és a csendőrséget sem. Nem volt téma az EU, a halálbüntetés és Izrael sem. Mint ahogy senki nem kérdezősködött a kémiai kasztrálás részletei felől sem. És persze nem kerültek szóba a melegek sem, pedig ezek mind-mind igen kedvenc témái a Jobbiknak és elnökének. Ahogy egy régebbi tévészereplése során humorizált e tárgyban: „Az hogy meleg napra ébredek, nem azt jelenti, hogy Terry Black beinteget reggel az ablakomon.”
Szóval ha nem is meleg, de elég langyos mederben folydogált ez a Rekontra.
Persze nem kell hozzá valamilyen különleges kombinációs készség, hogy kisüssük, amit az elnök úr most nekünk itt előadott tudatos szemfényvesztés volt. Cél, a jobbszélről beljebb húzni a Jobbikot, hogy szalonképesebbé tegyék azon szavazók számára is, akik mind a Fideszben, mind a baloldali összefogásban csalódtak.
Mindez pedig mindenképpen tudatos kampánystratégia eredménye.
A Jobbik immáron nem is tagadja, hogy nyíltan választási győzelemre tör és a korábbi Fideszt próbálja meg ebben leutánozni. Akik ugye a „csuhások” gúnyos felemlegetésétől, a KISZ-ből, MSZMP-ből indulva, jutottak el az elvakult (és persze álszent) vallási bigottságig.
Egyébként is jelenleg nagy a tülekedés a voksokért mindkét oldalon. A baloldali összefogás pártjai valójában már egymás szavazóit próbálják lenyúlni, hogy ők legyenek közülük a legerősebb vesztes, miközben a túloldalon a Fidesz a szélsőjobbot próbálja maga mellé állítani, a szélsőjobbos Jobbik pedig a jobbközépet csábítgatja.
De Vonára visszatérve: vizslából nem lesz szalonna.
Friss kommentek