Bayer Zsolt „Aljasság” című vezércikkében Avar Jánoson gúnyolódott, őt több ízben is virsliujjúnak nevezve.

Bevallom, nem tudom, az 5-ös számú Fidesz tagkönyv tulajdonosának viszont milyen ujjai vannak? Kicsik, tömpék, mint a sváb kolbász, netán májas-hurkaszerűek vagy hosszú vékonyak, mint a surjányi cserkészkolbász. Mennyire vaskosak, bütykösek, pörsenésesek, kérgesek, bőrkeményedésesek.

Fogalmam sincs, mindez csak találgatás.

Ám, látván, hogy az ilyesmi testi adottságokat kollégája, Avar János esetében fontos, többször is kihangsúlyozandó ténykörülménynek tartja, és ha nem akarunk a Bayer Zsolt írásában felemlegetett kettős mércével mérés hibájába esni, akkor, azt gondolom, az ő esetében is szükséges ezek megfelelő mélységű tisztázása.

Sőt Bayer zsurnalisztikai tevékenysége milyenségének korrekt megítéléséhez egyéb testi tulajdonságait is indokolt lenne szemügyre venni, és azokról, ha csak egy jelző erejéig is, szintén említést tenni. Karikalábak, pocak, köldöksérv, hónalj alatti pattanások, ilyesmik. Ezeket majd pótolni kell.

De csak a kezénél maradva, nem tudom például, hogy körmei repedezettek-e a sok rágástól és büdösek a fokhagymától, avagy épp ellenkezőleg rendszeresen lakkozza, festi őket, esetleg manikűröshöz is jár illatos kacsóival.

Bayer vezércikkének gúnyolódó dühét egyébként egy még 1998-ból származó írás váltotta ki, amelyben kollégája, Avar János azt fejtegette, hogy Horn Gyula részéről hiba volt Orbán Viktor vitára kihívásának elfogadása, és a választási vereségét is lényegében ennek köszönheti. Avar követendő példaként hozta fel Kohl kancellárt is, aki nem vállalta a vitát senkivel, Schröderrel sem.

Bayer vezércikke szerint manapság viszont a jelenlegi ellenzék és a mai ellenzéki sajtó ezt a kérdést őrjöngve úgy igyekszik beállítani, mint a demokrácia meglétének vagy nem létének alfáját és ómegáját.

Innen kezdve érdemes szó szerint idézni a Madách-díjas újságírót, a Békemenet egyik főszervezőjét: „Sok-sok nyomorult kis politikai senki meg önjelölt vátesz, népvezér, túlmozgásos gazember, sikoltozó idióta, merev és kifejezéstelen tekintetű „radikális” pártvezér és még több egyszerű és aljas seggfej ordibálja tele a napokban a nyilvánosságot, hogy Orbán nem demokrata, mert nem áll ki vitára. Meg Orbán gyáva, ezért megfutamodik.”

„Gazember”, „idióta”, „seggfej”, igazi madáchi szókészlet…

Aztán jön a kettős mérce felemlegetése is: „És lusta is, meg dühös is vagyok megint elmélkedni az ordító kettős mércéről, és arról a leírhatatlan aljasságról, amit ezeknek a nyomorultaknak egyetlen attribútumuk.”

Ez aztán a logika! Bayer valójában igazat ad az általa egyébként kigúnyolt Avarnak, abban, hogy a regnáló miniszterelnöknek nem szabad vitáznia, majd pedig egy váratlan bakugrással az egész mai baloldalt Avar 16 évvel ezelőtti gondolataival azonosítja, mondván, miért kívánnának mást most Orbántól, mint Horntól egykoron.

Itt egy fordított kisnyúl viccel állunk szemben. Igaza volt Orbánnak, amikor annakidején kihívta vitára Horn Gyulát, de igaza van akkor is, amikor most meg a kihívást elutasította. Ha van sapka, az a jó, ha nincs sapka, az a jó. Az igazi demokrata mást kihívhat, de őt nem hívhatja ki senki. Ráadásul az igazi demokrata szóba sem áll az ellenzékével. Nem hogy vitázna velük.

Ahogy Bayer a Civil Összefogás Fórum egyik alapítója oly demokratikusan megfogalmazta: „Teljesen mindegy, hogy vannak vagy nincsenek. Egyszerűen feleslegesek. Nem létezőek… pontosan ezért nem szabad velük szóba állni. Nemhogy vitatkozni.”