Schmidt Mária szerint még egy emlékmű elférne a Szabadság téren. „Schmidt következtetése, hogy a náci megszállás áldozatai után a kommunizmus áldozatai is emlékművet érdemelnek a szobrokban ma sem szűkölködő Szabadság téren.” http://nol.hu/belfold/schmidt-maria-szerint-meg-egy-emlekmu-elferne-a-szabadsag-teren-1519231

Tulajdonképpen nagyon is igaza van a főigazgató főtörténész asszonynak, hiszen tényleg elférne, ha kicsit szűken is, egy további műalkotás, a már meglévő kilenc mellett, ha a Hazatérés temploma lépcsőjén felállított Horthy-szobrot is ide soroljuk. És akkor még az emléktáblákat, a szökőkutat vagy a közeli Batthyány-örökmécsest nem is számoltuk.

Mindenesetre az nem vitás, hogy az a korszak, aminek Schmidt Mária most emléket akar állíttatni, rettenetes időszak volt az emberek százmillióinak az életében, a megkínzott, lemészárolt, kiéheztetett, börtönbe zárt ártatlan áldozatok millióival.

Ezért nem is hiszem, hogy bárki is komoly érveket fogalmazhatna meg ezen elgondolás ellen, hacsaknem azt, hogy tényleg az emlékművek további szaporítása-e a cél?

Ahogy Jelenits István piarista szerzetes fogalmazott a Heti Válaszban, felidézve egy tanár megjegyzését: „egy nemzet történelmi tudatának formálására nem szobrok, hanem jól megírt tankönyvek valók.”

Ettől függetlenül, fogadjuk el, ha már van olyan, meg van amolyan emlékmű, hogy hát akkor legyen ilyen is.

Csak kicsit azért tartok attól, hogy ez a kommunizmus elleni is úgy fog megvalósulni, ahogy a német megszállás áldozatainak emléket állító műalkotás. Vagyis a szokásos Fideszes tempóval lenyomnak a torkunkon valami hasonló, ideológiailag hazug és giccses tákolmányt.

Már szinte látom is lelki szemeimmel, hogy fog ez kinézni, hogy Orbán Viktor és tettestársai ízlésének megfeleljen. Bizonyára sokban emlékeztet majd Párkányi Raab Péter úr alkotására. Hisz egyébként is igen valószínű, hogy ezt, az ugyancsak kiemelt nemzetgazdasági jelentőségűnek minősített projektet is ő fogja megvalósítani, a modern magyar szobrászat nagyobb dicsőségére.

A görög oszlopok és a timpanonok már beváltak, azok ennek a műnek is szerves részét képezhetik majd. Igazából Gábriel arkangyal is maradhat, hiszen jól szolgálja azt a nézetet, miszerint mi magyarok mindannyian épp úgy csak ártatlan áldozatai voltunk és semmi több a náci megszállásnak és az azt követő terrornak, mint a későbbi szovjet megszállásnak.

Természetesen ennek a szimbolikája is összhangban lesz majd az új Alaptörvényünk azon állításával, miszerint Magyarország március 19. napján veszítette el az önrendelkezését, és csak 1990-ben nyerte vissza.

(Megjegyzem, nem csodálkoznék, ha ez utóbbi dátumot Gulyás Gergely egy váratlan pillanatban becsempészett egyéni képviselői indítványára, az Alaptörvényünkben módosítanák 2010-re, mondván, hogy az igazi önrendelkezés visszanyeréséről és rendszerváltásról csak ekkortól, a kétharmados győzelem megszerzésétől lehet beszélni, hisz’ korábban a komcsik még 1990 után is többször rátámadtak nemzetünkre.)

De visszatérve az emlékmű tervére! A birodalmi sas természetesen majd mindenképpen kicserélendő lesz, nem lehet megfelelő jelképe a kommunista terrornak is, ideillőbb lehet egy hatalmas nagy bütykös vasököl, amint éppen lecsapni készül Gábriel országalmájára vagy micsodájára.

Megfontolandó lenne, hogy a gonosz kommunizmust esetleg mégis inkább egy szibériai medve testesítené meg, amint hatalmas mancsával támad szegény Gábrielre.

(Gábrielnél természetesen alapvető megrendelői követelmény lenne, hogy nem hasonlíthat G. Fodor Gáborra. Inkább legyen kicsit pocakos és szotyolázzon. Na, és persze sugározzon róla, hogy eszménye, vezércsillaga az orbáni polgári Magyarország.)