Esterházy Péter kezdi így híres regényét: ”Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.”

Ez jutott eszembe, amikor Kubatov Gábor több mint két hét elteltével nyilatkozott arról az esetről, ami még február 23-án történt a Nemzeti Választási Iroda előterében.

Ahol, mint tudjuk a kopaszok, „tolódással”, bocs, elnézést, ezt Pinyő mester mondta, nem Orbán, szóval „tolongással” megakadályozták az MSZP küldöttjét népszavazási kérdése elsőként leadásában.

Mert mi más is lehetett a hosszú hallgatás hátterében, ha nem ennek az írói bölcsességnek a felismerése?

Azt még megértem, hogy Washingtonban olyan hosszú és kimerítő volt a napi programja, hogy akkoriban még egy rövid, néhány perces nyilatkozat sem fért bele az idejébe. Hisz a Magyar Idők c. baráti napilapnak ezt a most lenyomott rizsát már akár aznap este bediktálhatta volna, miszerint bár távol áll tőle mindenféle összeesküvés elmélet, de csakis a baloldal provokációja állhatott a háttérben. Egyébként pedig Isten bizony, így görbüljön meg, nem ismerte az irodánál összegyűlt kopaszokat, a titkára sem találkozott sok-sok éve az ott főszerepet játszó volt gimis osztálytársával, sőt már az iskolában is utálták egymást, és így tovább, és így tovább, blablabablababla…

Mindehhez szerintem fölösleges volt több mint két hetet kivárni Kubatov úr! Pontosabban egy logikus magyarázat mégis csak akad azért rá. Ahhoz, hogy Fidesz alelnök, FTC elnök úr hihetőt hazudjon, előbb meg kellett ismernie az egész provokáció pontos részleteit, ez pedig azért időbe tellett.

Akkor még ott Amerikában ugyanis nem tudhatta pontosan, hogy fog az egész elsülni, a firkászok mennyit tudnak majd a különféle kapcsolati hálókból kiszaglászni, a későbbiek során nem szólja-e el magát véletlenül is valaki az izomagyúak közül, a rendőrségen véletlenül is nem akad-e majd egy kicsit is tisztességesebb zsaru, aki hajlandó mélyebben utána járni az újságírók által felderített személyi kapcsolatoknak. Vagy, hogy elég gerinctelenek lesznek-e majd a Nemzeti Választási Bizottság Fideszes tagjai, s nem kezdenek-e el alaposabban is vizsgálódni. Végül is mindeddig jól alakultak a dolgok, még fődoktor Patyi úrnak sem sikerült beleköpni a levesébe.

Kubatov úr tehát megszívlelte a neves magyar regényíró ominózus sorait, és, mondhatni kreatívan, továbbfejlesztette azt, amikor is azt a tanulságot vonta le belőle, és úgy folytatta ezt a okosságot: „viszont könnyű úgy hazudni, ha már megösmertük az igazságot.”

Tehát feltételezésem szerint Kubatov azért mert most már a nyilvánosság elé kiállni, mert az eseményeket követő reakciókból rájött arra, hogy komolyabb vizsgálatoktól nem kell félnie, mert ez a hatalom egyszerűen ezt nem engedheti meg magának.

Ahogy a Fidesz hatalom tűzzel-vassal megakadályozta a népszavazást a vasárnapi zárva tartás ügyében, úgy ugyanezt fogja tenni annak eltusolása érdekében, hogy bármi köze is lett volna a Nemzeti Választási irodában történt botrányos esethez.

Sőt, ha nagyon szorul a hurok, még Kubatov titkára is azt fogja vallani, hogy Nyakó István súlyos fenyegetésének hatása alatt szervezte meg ezt az akciót.

Bevallom, kíváncsian várom egyébként, amikor Kubatov Gábor a Magyar Időknek hamarosan azt is nyilatkozni fogja majd, hogy szerinte a szocik hamisították rá a Fideszes ajánlóívekről az aláírásokat százas nagyságrendben a Schmuck Andor féle szocdemek ajánlóíveire is a VI. kerületben.

Mert, ahogy Kubatov tömören és frappánsan megfogalmazta: a baloldal mindig botrányt akar. Ő viszont rendíthetetlenül bízik abban, hogy ki fog derülni az igazság.