Nem is értem, hogy mindeddig még miért nem cáfolta egyetlen komolyabb kormányzati tényező sem, a Rubovszky esethez hasonlóan, miszerint bármikor is elhangzott volna Kovács Zoltán kormányszóvivő szájából az a Kálmán Olgához intézett kérdés, hogy: „és sikerült?”, vagy, ha akusztikailag el is hangzott valami hasonló, azt a gonosz ellenzék összefüggéseiből kiragadva, a szokásos mérhetetlen rosszindulatúságával, galádul félremagyarázta a hazai Soros-bérenc médiában.

De nem próbálták meg beadni nekünk azt sem, hogy egyébként még ha tényleg mondott is valami ilyesmit a délceg szóvivő, akármilyen kontextusban is, az akkor sem kérdés volt a részéről, hanem kijelentés.

Pedig ez az utóbbi (ki)magyarázkodás igencsak kézenfekvő lett volna.

Hiszen végtére is, tényleg sikerült.

Mert oké, a Matolcsy által elszórt milliárdok útját, Áder János ostoba okvetetlenkedése miatt, nem tudták ugyan a nyilvánosság elől eltüntetni (meg is nézheti majd magát jövőre ez az ember!), de hát mégis csak az történt, hogy az irdatlan sok lóvét úgy sikerült rokonok, haverok között szétosztani, hogy annak semmi jogi következménye nem lett. Sőt a miniszterelnök sietett kijelenteni, hogy a bankelnök személyes védelme alatt áll. Égszakadás, földindulás, fejemen egy nagy koppanás!

Ezek után az is természetes, hogy még Matolcsy tartotta felháborítónak az ellenzéknek azon, egyébiránt meglehetősen gyengécske igyekezetét, hogy a már-már pofátlan és kétségtelenül unortodox lopásokat számon kérjék rajta. Botrányos, vágta az arcukba felháborodottan a Parlamentben.

De mit szól mindehhez a nép? A NÉP. Tényleg úgy áll-e a helyzet, hogy nem értjük, mi folyik a fura nevű alapítványok körül? Tényleg nem fogjuk fel, ha ezer forintoknál többről beszélnek előttünk, és tényleg csak annyit értünk az MNB körüli balhékból, hogy az MNB alapítványok névadója, Pallasz Athéné valami lándzsalopási ügybe keveredett?

Szóval milyenek is vagyunk mi nép valójában? Csupa Wagner úr, akiknek, ha Fülig Jimmy száz fontot ígér, ha elvezetik őt Piszkos Fredhez,úgy reagálnak: „Nincs annyi pénz, fiam, amit itten mondsz... Az csak tíz font!”

A minap Clinton volt amerikai elnök egy Trumpot bíráló beszédében azt mondta, hogy a magyarok (és a lengyelek) „úgy döntöttek, hogy a demokrácia túl bonyolult dolog, inkább Putyin-szerű vezetést akarnak.”

Többekben felmerült a kérdés, kire is vonatkoztatta kijelentéseit Clinton? A magyar vezetőkre, avagy általában a magyar emberekre?

Szijjártó Péter szerint a magyar emberek demokratikus parlamenti választásokon döntöttek Magyarország jövőjéről. Lehet, hogy a magyar emberek döntése nem tetszik Bill Clintonnak, de ez nem elég ok arra, hogy az egykori amerikai elnök így sértegesse őket.

Az ellenzékünk szerint viszont a bíráló szavak a kormányzatot illetik, nem a népet. Természetesen az orbáni vezetés az, amely szokásos propaganda módszerét felhasználva mindezt igyekszik azonnal az egész magyarságra ráteríteni.

Sajnos - hogy továbbra is Rejtőt idézzük – ezúttal nincs igazuk drága ellenzéki sztrovacsek barátaimnak.

Egyrészt Clinton szavait nehéz félreérteni. Szerinte sem Orbán és vezető társai, hanem igenis a „magyarok”döntöttek a demokrácia helyett a Putyin-szerű vezetés mellett. Igen, mi, a magyar nép.

Másrészt csak meg kell nézni a közvélemény kutatások eredményeit. 2010 óta folyamatosan kisebb-nagyobb fölénnyel a Fidesz vezet.