Szanyi Tibor EP-képviselő az OS útján közleményében tudatta az örömteli hírt, hogy „Az MSZP elnöki tisztségéért zajló versenyben ma meghaladtam a formális jelöltséghez szükséges, 1.500 párttagunk támogató aláírását jelentő küszöböt.”

Közleményében idézett a korábban a Népszabadság hasábjain közzétett"Szociális Magyarország" című programja tömörített változatából, „amelyben rögzítettem az új, baloldali politika négy fő pillérét, tehát az egészségügyet, az oktatást, a gyermekjólétet és az idősügyet helyezve a középpontba.”

Ez a pillér szó annyira elnyerhette az elnökjelölt úr tetszését, hogy később még ismét előbukkant a közleményében, amikor is arról értekezett, miszerint „a fő fókuszokat jelentő pillérekre a jövedelempolitika és a tágabb értelemben vett digitális politika (informatika) platformját helyeztem.”

Szanyi kapitány valamilyen előttem ismeretlen okból azt gondolta, ez a duma való a baloldali magyar választóknak, a „pillér”, a „fókusz”, meg „tágabb értelemben vett”, meg ez a „platformra, illetve középpontba helyezés” nagy hatással lesz majd a szoci szimpatizáns emberekre.

A lelki szemeivel talán már látta is, amint a közeljövőben a piacon, kelkáposzta vásárlás közben mi idősügyi alanyok majd erről beszélgetünk a kofákkal, te Jucika, hallottad, ez a helyes Tibi fiú milyen okosakat mondott arról a digitális, fókuszos, tágabb értelemben vett micsodáról?

Hát még az mennyire tetszhet majd nekünk,választóknak az elnökaspiráns elképzelései szerint, amikor olyan magvas gondolatok kifejtésébe bonyolódik, miszerint "stratégiai kérdésnek tekintem, hogy minden rezdülésünket hassa át a nőkkel való szolidaritás”, meg, hogy: „a közösségi megoldások belépő pontjain többnyire a nők állnak.”

Nahát! Rezdülésünk, áthatás és szolidaritás! És persze a közösségi megoldások belépő pontjain többnyire álló nők!

Milyen szép, kifejező, költői képek!

Ezek után már nem is marad más hátra, mint, hogy meghatódottan felidézzük Szanyinak az Apa, kezdődik! címmel közreadott, politikai változások koncepciójának záró gondolatait:

„Szóval azt szeretném, hogy lengedezzenek hazánkban csinos, sportos ruhák, kopogjanak vagy surranjanak a szép cipők! Legyen a gyereknevelés öröm és szórakozás, gőzölögjön az ételek finom illata és mindent tudhassunk meg mindenről! A jó ötletek hozama az érvényesülés legyen! A jó munka végén ‘cuki’ otthonba járjunk haza, s ha esetleg mindezt mégis szerényebben éljük meg, csak egészség legyen, idősebb korban is! Szerezzük meg hozzá a hatalmat! Amíg szavazólap, szavazófülke, jelöltek, toll, illetve ésszel fogható remény van, addig békésen is lehet.”

Mindehhez a lengedezéshez, cuki kigőzölgéshez ilyen emelkedett hangulatban mit is lehetne még hozzátenni? Talán egy kissé átalakított (Karinthy) versidézetet citálhatnánk még ide.

Kicsi kunyhó, szerető szív,
Messze égbolt, tiszta, kék -
Fulladjon meg Szanyi Tibor
Lehetőleg máma még.