Mostanában egyre többet hallunk a falusi uzsorás-ügyekről.

Például csak az ózdi rendőrkapitányság néhány hónap leforgása alatt hét akcióban huszonöt olyan embert leplezett le és fogott el, akik haszonszerzés céljából többek rászorult helyzetét kihasználva a sértetteket és családjaikat súlyos nélkülözésnek tették ki.

Hasonló eseményekről értesültünk például Tarnabodon, Tiszaburán, Ózdon, Taktabájon, Simontornyán, Sajóhídvégen, Demecserben, Mohácson, Nyíregyházán stb. is.

Ahogy a hvg.hu írta augusztus elején: „Egy év alatt százával kerültek a rendőrség látókörébe az uzsorások Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Valószínű, hogy nem a bűnözők lettek többen, hanem a rendőrség figyel oda jobban.”

Megszaporodtak a (néha az interneten is látható) rendőrségi felvételek is, ahol a marcona, állig felfegyverzett kommandósok teljes menetfelszerelésben rontanak rá a klottgatyás, tetovált, kövérkés uzsorásokra.

Nyilvánvalóan jól megfigyelhető tehát, hogy a nyomozók az utóbbi időkben egyre komolyabban vették, veszik az ilyen ügyeket, és emiatt szaporodtak el a rendőrségi akciók azon személyek ellen, akik főleg a társadalom legszegényebbjeit szipolyozzák ki, teszik őket sokszor szó szerint is rabszolgáikká. Akiktől akár száz százalékos kamatokat is beszednek, s ha nem tud fizetni, könyörtelenül elszedik értékeit, akár ingatlanukat is.

De mostanában érezhetően megszaporodtak azok a történetek is, amelyek a svájci frank alapú hitelektől sújtott több százezrek egyre nyomorúságosabb helyzetéről szólnak. A minap olvastam, hogy még a parlamenti képviselők is mérhetetlenül eladósodtak. Pártállásra tekintet nélkül.

Csakhogy ezekből az utóbbi történetekből valami hiányzik. Mégpedig a kölcsönadók elleni hatósági eljárások, és látványos kommandós akciók. Pedig itt ugyancsak nem ritkák a megduplázódott tartozások sem. Ennek ellenére mégsem láttunk olyat, hogy a bukósisakos, golyóálló mellényes zsaruk egy izzadt bankigazgatót ráncigálnának ki a gépkocsijából. Ezeknél a kommandó legfeljebb abban kap szerepet, hogy időnként lecsap ugyan, de nem a kölcsönadókra, hanem a házukat elhagyni nem akaró adósokra.

Vicces lenne elképzelni – amennyiben e témakörben egyáltalán lehet valami is vicces –, hogy a földbe döngölt ózdi vagy putnoki csávó elfogása után arról értekezne a fakabátoknak, hogy hát tisztelt törzszászlós úr, hát kérem szépen azért lett több száz százalékos a kamat a Gazsiéknak, mert hogy svájci frank alapon kapták tőlem azt a kölcsönt.

Tisztelt nyomozó urak, hát tehetek én arról, hogy így alakult a forint és a svájci deviza árfolyama?

Én egyébként is felhívtam a figyelmét Gazsiéknak arra, hogy a kölcsön az kockázatos.

 Mint ahogy állítólag felhívták a bankok is mindenki figyelmét korábban a veszélyre. Legalábbis most utólag ezt állítják.

Ám vannak akik másként emlékeznek minderre.

Eszerint inkább az ilyen kölcsönügyletek előnyeit hangsúlyozták túl a feltűnően kedves banki alkalmazottak.

Az emberek pedig, akik mindaddig Svájcról csak annyit tudtak, hogy Rudenz Ulrik, meg Stüszi vadász, meg hogy ott készülnek a legprecízebb, legpontosabb órák – elhitték, hogy majd a kölcsönügyletek is így működnek. Precízen és pontosan.

Kíváncsi lennék egyébként, hogy a svájci frank alapú kölcsönt forintban nyújtó bankok mindegyike rendelkezett e egyáltalán az általa szétosztogatott kölcsönökkel azonos mennyiségű svájci frankkal?

Vagyis kik járnak jól a frank ilyen elképesztő méretű erősödésével?

Hogy nem a faluszéli fuxosok, az biztos.