Proszektúra

A halott magyar demokrácia kerül boncasztalra. A szike sem jobbra, sem balra nem vág mélyebben. A boncmester mindenhez ugyanazzal a kérlelhetetlen egyenességgel közelít.

Friss kommentek

  • tireless treehugger: Lucyt és mollyt ne kombináld. Vagy vagy. Mert ez lesz a vége. (2019.03.31. 11:50)
  • Ménár Atya: szerintem van egy szabály,mint minden intézményben. Ezt be kell tartani, ettől még nem bűnös vagy ... (2018.10.10. 18:44) Orwell 2018
  • szekertabor: Szögezzük le, előzetesben lenni nem jó. Amennyiben nem sikerül bizonyítani Czeglédy Csaba bűnösség... (2018.10.10. 10:09) Orwell 2018
  • Utolsó 20

Friss topikok

  • tireless treehugger: Lucyt és mollyt ne kombináld. Vagy vagy. Mert ez lesz a vége. (2019.03.31. 11:50)
  • Ménár Atya: szerintem van egy szabály,mint minden intézményben. Ezt be kell tartani, ettől még nem bűnös vagy ... (2018.10.10. 18:44) Orwell 2018
  • Bravehearth: @chrisred: "Nálam a magyarázat a tényekre épülő érvelés, és nem az, ha leírják ugyanazt a megalapo... (2018.09.18. 16:16) Orbán, az új erők hőse
  • ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró: @chrisred: A szárdok megszűntek? A németek megszűntek Saarland csatlakozásával? (2018.09.18. 07:08) Nemzeti hazafias nevelés
  • G. Nagy László: Ezt azért nem hozta le az Index... Csodálom, hogy a mostanit igen. (2018.09.14. 12:23) Gyurcsány megint hazudik

Bársonyos zéró tolerancia

2008.05.22. 15:56 | Proszektura | Szólj hozzá!

A politikai elit szörnyűséges, úgy ahogy van, panaszkodunk folyton, mint ha nem is mi választanánk meg őket újra és újra. Olyan ez a magyar politikai elit, mint egy kiöregedett falusi futballcsapat. Némelyik már sánta, a másik púpos és félszemű, amaz pocakos, a kapusnak meg lumbágója van, hajolni sem tud. Sőt, annyira rossz az emberanyag, hogy, akik végképp szögre akasztották a csukát, még azokat is vissza akarjuk hívni időnként. S más csapatból jobbakat leigazolni, arra meg nincs pénz.

Szóval nagyon szar a gárda, a meccsein rendszerint zakót is kap.

Mi meg mégis folyton drukkolunk ennek a balfácán kompániának. (Ez egy kompánia-ország.)

Tényleg ezeket akarjuk? Ennyire hülyék lennénk?

Hacsak… hacsak nem az az igazság, hogy egy nagy sötét összeesküvés áldozatai vagyunk mindannyian. A nép többsége valójában  soha nem a jobboldalra, illetőleg a baloldalra, a komcsikra és a fasisztákra, de nem is Gyurcsányra vagy Orbánra szavazott, hanem például Uhrin Benedekre, meg a Satu nevű vasmarkú forradalmárra, ámde az alkotmányban felsorolt hatalmi ágak (Bíróságok, Alkotmánybíróság, Parlament, Köztársasági elnök stb.)  hathatós támogatásával, az  OVB sötét manipulációi folytán - mert, hogy ők folyamatosan összejátszanak a mindenkori politikai elittel –,  mégis ezeket a szörnyű politikusokat hozták ki győztesnek.  Ha hiszünk ebben az összeesküvés-elméletben, úgy lelki szemeinkkel már látjuk is, amint Rityko Emilia és Szigeti Péter éjszaka az irattárba besettenkedve tintaceruzával javítgatják át a Budaházyra, Toroczkaira, Gonda úrra, na és persze a bombagyáros Tomcat-ra leadott sokmillió szavazólapot Lendvai Ildikó, Keller László, vagy éppen Kövér László és a Fürnélküli Deutsch-Für Tamás nevére.

Igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy annak idején ez az egész rendszerváltás szép titokban le lett vajazva. Azt rebesgették a jól értesültek, hogy a taxisok (a későbbi hős blokádharcosok) nem győzték a Korda villába szállítani a rengeteg avas vajat.

Igen, állítólag ott született meg a szupertitkos paktum, a magyar nép elárulásáról, az állami vagyon kiárusításáról, stb., stb. Igen, ott, a dohányfüstös könyvtárterem homályában döntöttek erről, ahol a szörnyűséges hazai politikai elit mellett a Soros, meg a pápa is (vagy a Papa, már nem is tudom biztosan) jelen volt, meg persze a New-Yorki főrabbi.

Bizony, valójában ez az egész rendszerváltozás egy nagy kamu, egy nagy-nagy nemzetközi összeesküvés része volt. Egy látszat-rendszerváltozás. Kimentek az orosz katonák, bejöttek az orosz bűnözők, pardon üzletemberek.

Nem történt itt semmi érdemleges. Minden maradt a régiben, pontosabban minden rosszabb lett. Sajnos elkúrtuk, a bútorokat cseréltük ki, nem a kurvákat.

Ez most is egy Patyomkin ország, ahol semmi sem az ami. Demokráciának hazudják a váltópárti diktatúrát, az állítólag baloldali Gyurcsány tőkepárti, a jobboldali Orbán pedig munkáspárti. (Vagy fordítva.) Mármint szavakban. A nyílt színen jól le is teremtik egymást. Elnök úr, ön úriember, vonja vissza igaztalan állításait, dörgi az egyik. Halott dakota lovakról viccelődik a másik. Aztán páncélautóikban hazahajtanak pénzt számolni, s irgalmatlanul röhögnek ezen a birka népen, aki még hisz nekik, és feldühödve egymást gyömöszöli a rendőrkordonok környékén.

Szóval 18 éve, azaz 6570 napja nem tudjuk, kik lopták el a rendszerváltozást.

Úgyhogy, Kondorosi úrhoz hasonlóan konklúzióként nekünk sem marad más lehetőségünk, mint a zéró tolerancia meghirdetése. Zéró tolerancia a teljes politikai elittel szemben.

Kiadni nekik napiparancsba, holnaptól kezdve nem hazudni, mert ráütünk a szátokra, holnaptól kezdve rendesen bemenni a parlamentbe és addig ott kuksolni, amíg a nép jobbulását szolgáló összes törvényt meg nem szavaztátok. De nem ám a büfében lófrálni, flangálni, suttyomban bagózni! Értjük egymást? S rendesen, időben nyomogatni azt a kibaszott szavazógombot, ahogy a frakcióvezető úr/asszony jelzi! S nem eltéveszteni ám az igent, meg a nemet a Playboy olvasgatása közben! Mert aki mellényom, irgum-burgum, az kap egy körmöst a mocskos praclijára.

Vagy pedig százszor leírja, hogy nekünk ezt a kurva országot kell szolgálnunk, nem pedig önmagunkat.
 

Mi történt a hevesi búcsúban?

2008.05.16. 16:07 | Proszektura | 1 komment

Címkék: cigányok ügyészség nyomozó kommandósok

A közvélemény az első híreket a rendőrségi sajtószóvivőtől kapta, aki szerint a hevesi búcsúban cigányok randalíroztak, majd rendőrökre támadtak, „röpködtek a sörösüvegek és a székek.”

A Magyar Nemzet az események utáni napokban idézte a hevesi fideszes polgármestert, aki szerint: „eddig sem kellett ahhoz nagy dolognak történnie, hogy a romák egymásnak essenek.” A helyi cigányokat oly módon jellemezte, hogy „mintegy kétezer roma él Hevesen. Egyesek bűnöző körökkel tartanak fenn kapcsolatot, mások fém és egyebek lopásából tartják fenn magukat, míg a gazdagabbak uzsorakamatra adnak kölcsön pénzt, s ha az adós nem fizet időben, megnézheti magát.” Ugyanezen lapszámban Kakuk alezredes, főkapitánysági szóvivő tömören úgy fogalmazott – talán a feljelentésünket is sérelmezve - , hogy „ a romák jobban ismerik a jogaikat, mint azt bárki gondolná.” A Kék fény műsorvezetője is hasonló hangnemben kommentált. „Ilyesmi bármikor megtörténhet Hevesen, ahol a roma családok egymással és a rendőrséggel is időről időre harcban állnak.”

Az ügyészségi nyomozás ilyen közegben zajlott, és nem is okozott csalódást azoknak, akik ennek megfelelő végeredményre számítottak. A panaszomban számos kifogással illettem az általam elfogultnak tartott ügyészi vizsgálatot.

Jóllehet, az illetékes nyomozó ügyészség vezetője a 2007. június 24. napi hevesi eseményekről alig egy-két órával később már tudomást szerzett, az érdemi intézkedést nem tartotta szükségesnek. Miközben a rendőriségi szóvivő már a történtek után néhány órával világgá kürtölte, hogy a hevesi búcsúban a „mulatozó” cigányok az igazoltató rendőrökre támadtak, őket ezért előállították, s ellenük csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt eljárás indult.

Amennyiben a nyomozó ügyészség azonnal intézkedik, akkor akár már forró nyomon lehetősége lett volna a résztvevők kikérdezésére, a helyszín megtekintésére, illetőleg helyszíni szemle elvégzésére, a tárgyi bizonyítékok összegyűjtésére, egyéb adatgyűjtésre, tanúkutatásra. Az ügyészség mulasztása miatt azonban mindezeket az ügyben érdekelt – elkövetőként, illetőleg a parancsnoki verzió szerint sértettként szereplő – s ezért mindenképpen elfogult rendőrség tette meg, pontosabban mulasztotta el, megállapítva a saját embereinek eljárásáról, hogy az törvényes, szakszerű és jogszerű volt.

A vitatott igazoltatásban és az azt követő kényszer-intézkedésekben részt vevő hivatalos közegek egyébként az eseményt követően röviddel visszamentek a bűneset helyszínét képező büféhez, ott fényképfelvételeket készítettek, valamint két személyt néhány szóban meghallgattak. A helyszín átvizsgálásától viszont nagyvonalúan eltekintettek, mondván: a büfé tulajdonosa és annak alkalmazottjai ott időközben rendet raktak, az összeszedett tárgyakat a szemetesbe helyezték. Az egyik fényképen jól látható, hogy a büfé melletti szemeteszsáktól 20-30 cm-re áll egy tagbaszakadt kommandós. Vajon mi akadályozta meg, hogy megkíséreljen abban kutakodva a bűnesettel összefüggő nyomokat keresni? Mi akadályozta az állítólag eldobált poharak, üvegek, székek lefoglalását?

Az ügyészség e durva krimináltechnikai mulasztások fölött nagyvonalúan átsiklott, s határozatában azt rögzítette, hogy „a sértettek és hozzátartozóik előadásával ellentétben – a búcsúban árultak üveges sört, abból többen vásároltak is, és ezen üvegekkel részben a rendőröket megdobálták. Az események után késő este készült felvételeken már az összetört üvegek azért nem látszódtak, mert a büfések azt összetakarították.” Az ügyészséget az sem zavarta, hogy az érdektelen tanúk ilyeneket egyáltalán nem mondtak, üvegdobálásról szó sem esett. Sőt, törött üvegekről még a búcsúban intézkedő rendőrök sem tettek említést! Az ügyészség a törött üvegeket annak a dr. O. Gyula ezredesnek a vallomásából emelte be a határozatába, aki egyébként a rendőri intézkedések szabályosságát villámgyorsan néhány óra alatt tényként megállapította, úgy, hogy a helyszínt nem is látta. Szerinte „szakmai szempontból” veszélyes lett volna az eset után a helyszínen megjelenni, s ott adatokat gyűjteni, tekintettel arra, hogy ott „nagyszámú roma kisebbséghez tartozó felhergelt egyének tartózkodnak.”. Nem ártott volna, hogy mielőtt mindezt a szavait kritikátlanul lejegyző nyomozó ügyésszel közli, előtte a beosztottjai körében is tájékozódik, akik talán elmondták volna neki, hogy mielőtt ő aznap este Hevesre megérkezett, már több kommandós, hevesi rendőr és fotós a helyszínen teljesen nyugodt körülmények között fényképeztek és adatokat gyűjtöttek.

A nyomozó ügyészség nem törekedett a későbbi vizsgálat során sem az eset valamennyi szemtanújának felkutatására, annak ellenére, hogy enyhén szólva is sok ellentmondást lehetett találni a kikérdezett személyek nyilatkozataiban. Még azt a rendőrt – N. Zoltánt - sem hallgatta ki, aki állítólag éppen annál a büfénél igazoltatott két személyt, ahol, és amikor az atrocitásra sor került a cigányok és a rendőrök között. Arra viszont futotta az ügyészség idejéből, hogy olyanokat is részletesen kifaggasson, akik, ha másról nem is, a cigányok természetéről tudtak közölni a jelen nyomozás szempontjából „fontos” információkat.

M. Gábor vallomásának a lényege az volt, hogy minekutána neki „a sergőtől távol, már csak a sarokban jutott hely, semmit nem látott és nem is hallott.” A kérdésekre elmondta, hogy „búcsúkban vagy vásárokban szokásos kiskorúak részéről gyakran előforduló lopkodás…” Közölte azt is, hogy: „El kívánom mondani, hogy más településeken, pld. Erdőtelken vannak olyan személyek, elsősorban roma származásúak, akiket már látásból ismerünk, és közel sem engedjük a standjainkhoz, ugyanis tudjuk, hogy készpénzzel nem rendelkeznek, eleve azzal a szándékkal érkeznek oda, hogy lopjanak.”

L. Imre ugyancsak nem látott semmit az esettel kapcsolatban: „A nap során különösebb esemény nem történt, az az igazság, hogy tőlem nem tulajdonítottak el semmit, azonban hozzátartozik, hogy a tinédzserek inkább a bizsut szeretik lopni.” Bár nem tudott semmiről, azért az ügyész e tanú ítélet alkotását is fontosnak tartotta rögzíteni: „miután az ott lévőket megkérdeztem, hogy mi történt, …csak annyit tudtak mondani, hogy biztosan alapos oka volt a rendőröknek, hogy így vitték el ezeket a férfiakat.” T. Oszkár búcsúbeli árus – nyugdíjas rendőr – beszámolt arról, hogy „állítólag két cigány család közötti konfliktus miatt vittek el onnan embereket, akik egymással összeverekedtek.” Az ügyész kérdéseire azt még el kívánta mondani, hogy „az „megszokott dolog”, hogy a roma kisebbséghez tartozó személyek lopnak tőlünk, árusoktól… gyakorlatilag ezt már előre bekalkuláljuk az árusításba.”

Hasonló módon került sor még legalább további négy-öt személy kihallgatására hasonló stílusban és releváns tartalommal.

Az ügyész szolgai hűséggel rögzítette a rendőr tanúk hasonló szellemű és bizonyító erejű megnyilatkozásait is.

A korábban már említett M. Gábor kommandós parancsnok „a cigányokra jellemző” viselkedésről beszélt. Egyik beosztottja, Gy. Ádám pedig a következőképpen fejezte ki magát tanúvallomásában: „Jellemző, hogy a nők sikítoztak, vinnyogtak, ordibáltak, sírtak, annak ellenére, hogy még semmi sem történt.”  Az ügyész minden skrupulus nélkül lejegyezte a vinnyogtak kifejezést.

G. József  alezredes: „Majdnem 20 éves pályafutásom alatt már nem egyszer tapasztaltam, hogy a hevesi romák „falugyűlést” tartanak a kapitányság előtt,a mikor hozzátartozójukat itt előállítják vagy őrizetbe veszik.”.

Dr. O. Gyula ugyancsak arról panaszkodott, hogy „Sajnos Heves városban kialakult egy olyan gyakorlat, hogy a roma kisebbséghez tartozó egyének családtagjai csoportosan várakoznak a kapitányság épülete előtt.”

Az eljáró ügyészség a kommandósokat oktató rendőrtisztet is tanúként hallgatta ki, s vallomását bizonyítékként értékelte. Szerintem eljárásjogilag is megengedhetetlen, hogy a nyomozás iratait egy arra teljesen illetéktelen – a feljelentett személyekkel jó kapcsolatban lévő, ugyancsak a rendőrség állományába tartozó – személynek teljes terjedelmében a rendelkezésére bocsátották. A „tanú” pedig ezek után kijelentette, a hevesi búcsúban intézkedő kommandósok fellépése példaértékű volt!  Vajon mit szólt volna az ügyészség, ha a romáknak hasonló jogokat vindikálva a védelmükben azt követeltem volna, hogy az ügy összes nyomozati iratát bocsássák mondjuk Kolompár Orbán rendelkezésére? S mit szólt volna, ha Kolompár Orbán, az OCÖ elnöke a hevesi romák búcsúbeli tevékenységét példaértékűnek minősíti? Ezt is bizonyítékként vették volna figyelembe?

Az ügyészség nem tagadta, hogy „bár az igazolásokon helytelenül került feltüntetésre az, hogy az előállított személyeken sérülés nem keletkezett”, ám megjegyzi, a kifogásolt igazolások „saját bemondások” alapján kerültek kiállításra.

Az ügyészség szerint azért sem állapítható meg a közokirat-hamisítás bűntette, mert ezen igazolások anyagi bizonyító ereje nem terjed ki a benne szereplő tények tartalmi valóságára, csupán csak azt bizonyítja, hogy kiállítójának az okiratban megjelölt helyen, időben a bennük foglalt meghatározott személy vagy tárgyi körre vonatkozó adatot közokiratba foglalt.

Megjegyzendő, ha az előállított személyekkel a valós tények ellenére aláíratták azt az igazolást, mely szerint sérülésük nem keletkezett, elhihető-e, hogy önként tették ezt. És elhihető-e, hogy önként nyilatkoztak arról is, miszerint az előállítással kapcsolatban semmilyen panaszuk nem merült fel? Ami már csak azért is igen kétséges, mert volt olyan rendőr tanú, aki azt állította, hogy az előállítottak közül csupán néhányan panaszkodtak. S. Zsolt úgy nyilatkozott, hogy: „Jellemző a helyzetre, hogy 1 vagy két ember panaszkodott az orvos előtt arra, hogy megverték, a többi nem tette szóvá.”

Az ügyészségi határozat nem foglalkozott azzal sem, hogy jogszerű, szabályszerű volt-e az igazoltatás. A rendőrségi törvény 29. § (1) bekezdése szerint egyéb törvényi feltételek megléte esetén a rendőr igazoltathatja azt, akinek a személyazonosságát meg kell állapítania. Ez lényegében megfelel a Magyar Királyi Csendőrség 1927-ben kiadott Szervezeti és Szolgálati utasítása 43. §  307. pontjában foglalt azon rendelkezésnek, amely szerint bizonyos egyéb feltételek megléte esetén „ A csendőr jogosult bárkit, akit személyesen nem ismer, személyazonosságának igazolására felszólítani…” A szabályozás tehát azóta nem sokat változott, legfeljebb annyiban, hogy az akkori szabályzat külön paragrafust is tartalmazott „Cigányok felügyelése és ellenőrzése” címmel. Bár a mostani szabályzatokban speciális cigányokra vonatkozó előírások már nincsenek, de a gyakorlat azért – úgy tűnik - nem sokban tér el a nyolcvan évvel ezelőtti szigorúbb előírásoktól a romákat illetően.

Jelen esetben egyébként maguk a rendőri vallomások bizonyították az igazoltatás jogszerűtlenségét. K. Tibor hevesi rendőrkapitány – aki szabadnapját áldozta fel, hogy részt vehessen a délutáni rendcsinálásban – tanúvallomásában azt nyilatkozta, hogy ”B. Tivadar (hevesi rendőrtiszt) M. Gábornak már elmondta, hogy ő személyesen ismeri az ott ülőket, többel szemben már garázdaság miatt eljárást kellett folytatni.”  

Amennyiben pedig ez így történt, akkor az igazoltatás nem jogszerű rendőri eljárást, hanem éppen ellenkezőleg, indokolatlan zaklatást jelentett, vagyis nem volt más, mint tipikus hivatali hatalommal visszaélés, amely igazoltatás nem a személyazonosság megállapítására, hanem a romák által vitatott „beszólás” megtorlására szolgált. Az igazoltatás szerintem egyéb tekintetben is jogsértő volt. A semmilyen azonosító számmal nem rendelkező, igazolványt fel nem mutató (legalább is e tekintetben senki nem tett ettől eltérő vallomást) rendőrök egybehangzó állításuk szerint a továbbiakban viszont rendkívül szabályosan végezték az igazoltatást. Vagyis M. Gábor parancsnok részéről a napszaknak megfelelő köszönést udvarias magázódó felszólítás követte, amely felszólítást a törvény nevében kijelentés kíséretében meg is ismételt. 

Ahogy ezt Sz. Gábor tanú plasztikusan megfogalmazta: „Emlékszem, a napszaknak megfelelően köszönt, magázó viszonyt választva beszélt az ott ülőkkel, akik tegező viszonyt választva válaszoltak.„

Érdekes, hogy az igazolásra történő „rendkívül udvarias” felszólításokat a jelenlévők közül a rendőrökön kívül senki sem hallotta. A kihallgatott rendőrök közül egyetlen egy sem akadt, aki konkrétan beszámolt volna arról, mi volt az a bizonyos „napszaknak megfelelő köszönés.” Jó napot, vagy jó estét? Az adott időpontban – délután öt-hat között - elvileg bármelyik reális alternatíva lehetett, mégis valamennyi rendőr tanútól csak azt tudhattuk meg, hogy a köszönés a napszaknak megfelelő volt. Jellemző, hogy még a romák elleni rendőri feljelentés is csupán a „napszaknak megfelelő” köszönés tényét tartalmazza.

A nyomozó ügyészség nem foglalkozott azzal, hogy a rendőr tanúk többsége szerint az előállított személyek legalább két órán keresztül álltak a rendőrség épületében, falnak fordítva, hátra bilincselve, anélkül, hogy hozzájuk bárki szólt volna. Megítélésem szerint az ügyészségnek, ha nem elfogult a rendőrség irányába, azt is vizsgálnia kellett volna, hogy mi tette indokolttá ezt a több óráig tartó rendkívül megalázó „sarokba állítást”. Az egyik rendőr tanú vallomása szerint széket azért nem tudtak a számukra biztosítani, mert azok kellettek az időközben beérkező hevesi rendőröknek. Vagyis nem akadt hat felesleges ülő alkalmatosság a kapitányságon az előállítottaknak.  Ilyen a vidéki rendőrségek anyagi helyzete.

Az ügyben eljáró nyomozó ügyészség a beszerzett bizonyítékokat is sajátos módon értékelte, vagyis, ami nem illett bele a mulatozó, agresszív cigányokról kialakult képbe, azokról nem vett tudomást.

J. László szerint – akit az ügyész a terhelő tanúk között sorolt fel - a romák igen kulturáltan viselkedtek, nem szóltak be a rendőröknek, az egyik nőt, aki kezében a gyerekkel a földön fekvő férjéhez igyekezett, a kommandós viszont úgy megütötte, hogy leesett a földre. A tanú igen brutálisnak ítélte az egész intézkedést. A tanú nem erősítette meg azt sem, amit a rendőrök akartak az ügyésszel elhitetni, és jó néhányan egybehangzóan vallották, miszerint a cigányasszonyok kisgyerekükkel együtt támadtak a rájuk, majd amikor őket üldözőbe vették, a gyerekeiket pajzsként maguk előtt tartva menekültek

Az ügyész által ugyancsak a vád tanújaként említett D. Katalin is hasonló vallomást tett. Szerinte is normálisan viselkedtek a roma vendégek. Rájuk – az ügyészi határozatbeli állítás ellenére egyetlen terhelő adatot sem szolgáltatott. Ő is beszámolt arról, hogy a rendőrök egy nőt is megütöttek, mert megkérdezte, hogy „mi szükség van erre az eljárásra, miért ütik a férjemet.”

Az ügyészség jó néhány egyéb olyan tanú vallomását figyelmen kívül hagyta, akiknek a nyilatkozatai nem illettek bele az elképzeléseibe. Említést sem tett például S. István tanúról, aki semmiben nem támasztotta alá a rendőrök nyilatkozatait, annál inkább az ügy sértettjeinek az állításait. Az meg különösen megdöbbentő, hogy azon tanúk vallomását, akiknek a meghallgatását én kértem, s akiknek úgyszintén nincs semmilyen kapcsolatuk a sértettekkel, teljesen figyelmen kívül hagyták. Különösen így történt ez L. Sándor, N. Lászlóné és M. Pál Istvánné vallomásaival kapcsolatban.

Az ügyben folytatott nyomozás kiterjedt arra a sajtó által ismertetett esetre is, hogy mit követett el, s miként szökött meg L. Mónika az egyik „mulatozó” felesége, az állítólagos búcsúbeli erőszakos cselekményét követően. Bizonyos rendőri vallomások szerint ő volt az az egyik támadó, aki egy sörösüveget vagy sörös dobozt dobott a kommandós parancsnokhoz. M. Gábor tanúvallomása szerint, amikor már folytak a bilincselések L. Mónika egy sörösüveggel dobta meg a szegycsontja környékén. M. Gábor a támadója földre rántását követően megkísérelte vele szemben is a bilincselést. Itt a történetnek azonban vége szakadt. A továbbiakról a  rendőr tanú nem beszélt, az ügyész pedig szokott módon ezúttal sem kíváncsiskodott. Később minderről már csak annyi jelent meg a híradásokban, hogy egy elkövető megszökött. Érdekes szökés volt ez! Hiszen L. Mónika sírva végigkísérte a férjét, akit a futballpályán keresztül cipelve előállítottak a helyi rendőrségre. Igen, ez a világ legsajátosabb szökése volt. A keresett személy a rendőrség elől a rendőrség előtt bújt el, majd pedig később állítólag megpróbált oda erőszakkal behatolni mintegy száz társával együtt, hogy a hozzátartozóikat kiszabadítsák.

Mindenesetre L. Mónika nem úszta meg ezt az esetet. A nyomozó ügyészség a napokban gyanúsítottként idézte be a család többi tagjával együtt..

 

Jé a moziban dugnak– avagy a Napkelte alkonya

2008.04.18. 11:54 | Proszektura | 1 komment

Minap reggel (is) sokadszorra elnéztem a (még néhány napig) koalíciós államtitkári bársonyszéket birtokló köpcös urat, amint éppen magyarázta soványka bizonyítványát.

Karinthy rossz tanulójának szelleme kísértett.

Horn Gábor, aki, bár bevallottan tanárember, de a teljesítményüket még sem merte osztályozni, többszöri riporteri unszolásra sem. Nagyon sok jó dolgot csináltunk, de követtünk el hibákat is – ezt hajtogatta.

Senki nem kérdezett rá: könyörgöm, legalább egy jó dolgot mondjon!  Adócsökkentés helyett adónövekvés történt. Nehézkes állami egészségügy helyett nem egy korszerű, magántőkét is mozgató, hanem hét (vagy huszonkettő?) regionális állami egészségügy beköszönte várható – ha egyáltalán... Az államháztartás karcsúsítása persze nuku. Egy olcsóbb, kevésbé beavatkozó, vállalkozóbarát állam álomkép marad. A gazdaság sem dübörög, enyhén szólva.

S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy épp az Szdsz kulcsemberei jutalmazták, tüntették ki az alapvető emberi jogokat durván megsértő rendőri vezetőket.

Úristen, valaki emlékszik még az üvegzseb programra és a Lop Stop táblákra? (Amik nem tévesztendők össze a Kóka féle lap topokkal)

Persze hencegnek ők a patika-liberalizációval is, ami tényleg nagy dolog. (A szó szaros, pardon: szoros értelmében.) Végre a benzinkútnál is lehet hashajtót kapni vagy a TESCO-ban puffadásgátlót.

 

Horn úr ismételten megpróbálta azt is elhitetni, hogy ők felsőbbrendűek. Csak ők tudják a tutifrankót. A nehézkes, lomha, ásatag, őskomcsi MSZP-vel szemben.

Ha pedig a Zorbán kerül hatalomra, az maga a nemzethalál.

Nem tudom egyébként, ki az az önkínzó, mazochista alak, aki élvezi, ha hetente mindig ugyanazokat a figurákat, a picsázós Horn Gábort, a lassanmondomos Lendvai Ildikót és hasonszőrű társait láthatja, hallhatja az m1 és m2 összevont reggeli műsorában. (Néha, a változatosság kedvéért megkapjuk desszertként a focihoznemértő Dávid Ibolyát, amint éppen a haláladóról, meg a nagy pártok gonoszságairól, és titkos összejátszásáról értekezik. Nagyritkán pedig a lassúbeszédű Tarlós urat, az egykori anyakönyvvezetőt.)

Nem tudom, ki az aki úgy gondolja, a magyar királyi tévé feladatát akkor teljesíti jól, ha meg sem kísérli a tárgyilagos tájékoztatást.

És ki az, aki úgy gondolja a baloldalon, hogy ez a gyakori szereplés egyébként használ a fentnevezett politikusoknak és pártjaiknak?

És ki az aki úgy gondolja a jobboldalon, hogy ő bizony megengedheti magának a közszolgálati tévé ilyen totális mérvű bojkottját?

S persze nem tudom azt sem, ki az aki úgy gondolja mindkét oldalon, hogy a hiba a kérdező újságírókban van.

Pallagi összeférhetetlen, de a Bors, a Stop, vagy a Zoom alkalmazottja az már nem? Aczél vagy Orosz összeférhetetlen, de a Népszabi, vagy a 168 Óra munkatársa nem?

S érti valaki, Bánónak miért is kellett elmennie? Hiszen akikkel szemben állítólag megengedhetetlen hangnemet használt, azok ezt észre sem vették. Sőt szerintük nem is valósult meg semmi ilyesmi.  (Vagyis pont fordítottja történt annak, mint ami a viccbéli hölggyel esett meg a sötét moziban. „Nézd már itt b…nak!” – jegyezte meg felháborodottan. Majd még nagyobb felháborodással hozzátette: „Jé, és pont engem!”)

Ami most már a lényeget illeti. Oda akarok kilyukadni, hogy nem tudom, bárhol a világon van e még egy olyan közszolgálati médium, amelyik megteheti azt, hogy legnézettebb politikai műsorában folyamatosan és szinte kizárólag csak azon pártok képviselőit szerepelteti, akik legfeljebb a társadalom egynegyedének szimpátiáját élvezik.

Ha egyáltalán élvezik azt is még.

 

Boncjegyzőkönyv egy tüntetésről.

2008.04.13. 15:01 | Proszektura | Szólj hozzá!

Címkék: gyurcsány elit magyarok politikai nyilai

Mi ellen is tiltakozott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a minap? (Ötezer rendőr védelmében, kordonok mögül) A rasszizmus ellen, a fasiszták ellen. A Magyarok Nyilai terrorcsoport ellen. Egy pesti kis jegybolt felgyújtása váltotta ki ezt a megmozdulást. (Molotov-koktélt dobtak rá a Hollán utcában.)

Igaz, korábban is hajigáltak már ilyesmit több politikus házára.
Mit házára - palotájára, kastélyára, várára!
(Helikopteres Kókáéra például oly szerencsésen, hogy – mit tesz isten - a bejárati ajtó is éppen, hogy csak kicsit megpörkölődött. Még egy feketemunkás sem sérült meg. Piszkos Fred a kapitány volt képes ilyen mázlival zátonyra futni egykoron...)
De nem csak dobálózás, gyújtogatás történt ám mostanában. A fentnevezett Nyilak egy Hírtévés műsorvezetőt is durván bántalmaztak.
Akkor is tiltakozott, tüntetett vajon a miniszterelnök? És mi lett a tettesekkel? Kiknek is kellett volna, kéne fülöncsípni őket? Nem a Gyurcsány vezette kormány rendészeti miniszterének irányítása alatt álló rendőrségnek? Vagy a másik haver, Szilvásy miniszter úr által irányított titkosszolgálatnak lett volna a dolga? (Amelyik akkor vizionált bőszen nemzetközi -szlovák-  terrorveszélyről, amikor annak nyoma sem volt, most meg persze beköszöntött az igazi terror, nem tud semmiről semmit.)
 
Horn Gyula annak idején bölcsebb volt. Elegánsan rákente a balhét a belügyminiszterére, amikor kijelentette: ami Magyarországon van, az minden, csak nem közbiztonság.
Amiben teljesen igaza volt. De ő legalább miniszterelnökként nem tüntetett ez ellen.
Ki is volt akkor a belügyminiszter?
Ki volt akkor rendőrkapitány?
 
Milyen is valójában a magyar politikai elit?
Itt sorakoznak előttünk: a miazhogynagyonis becsületű Gyurcsány, a neminyerjükalegtöbbet erkölcsű Orbán - oldalán az egyszázalékos ismertségű és népszerűségű ájtatos Semjén tisztelendő úrral, továbbá a focihoznemértő Dávid Ibolya + a Tisztelet Társasága. (Élén a sumóbajnok Schmuck Andorral.)
S végül, de utolsó sorban itt jópofáskodnak ám az Szdsz oly nagyszerű megmondó emberei is, mint a mókamester Kuncze, akit méltán nevezhetünk a liberálisok Torgyánjának, valamint a még nála is fényévekkel liberálisabb helikopteres pártjátkilóramegvevő Kóka, aki saját bevallása szerint már az első elnökválasztási fordulóban is győzhetett volna, ha nem történik csalás, és a valódi álküldöttek mellett a hamis álküldöttek is őrája szavaznak. (Megjegyzendő, hogy egyébként ez az a különös párt, ahol az összes küldött és álküldött mennyisége több mint az Szdsz párttagok és szimpatizánsok száma együttvéve.)
S akkor még nem beszéltünk arról a munkáspártról, amelyiknek összesen, ha van két bejegyzett tagja, s még ez a két tag is ketté bírt hasadni, hogy finoman fogalmazzak: az úagynevezett szélsőbaloldali értékek mentén
De, ha a tágas hazai politikai palettát szemléljük, ne feledkezzünk meg a hatalmi ágak oly egyéb fontos szeleteiről sem, mint az Alkotmányunkat oly sikeresen láthatatlanná tévő – eltüntető -  Uri Gellerszerű köztársasági elnökről, avagy arról a kissé hektikus Alkotmánybíróságról, amelyik mindig elfelejti, hogy egy kérdésben korábban milyen döntést hozott. .
Mindehhez a nagyszerű kínálathoz körítésként jönnek még a szakszervezetek, Gaskóval az élén, akin, ha egy hétig nem szervez sztrájkot, menten súlyos elvonási tünetek jelentkeznek.
Hát ez a hazai politikusi felhozatal.
Na meg még a fradi és a Kurucinfo.
 
Gyakran halljuk a megjegyzést: sajnos ilyen a mi politikai elitünk. Le kéne cserélni. Menjen mindenki a búsba. Gyurcsány vissza a kádkőgyárba, Orbán a Tokaji szőlőhegyre. Horn Gábor pedig oda.
Mert ugye, mint tudjuk, a politikusokat igen, a népet ellenben nem lehet leváltani.
Tényleg nem lehet?
Hát dehogynem. Már miért ne lehetne?
Budaházy György, Tomcat, Bácsfi Diána, Szabó Albert, Potyka bácsi, mind a nép gyermekei, a hatalom ellenségei, s vajon van-e még valami közös bennük?
Érdekes kérdés.
A lehetséges feleletek még ennél is érdekesebbek lehetnek.
A legfrappánsabb megoldásokat beküldők között az MSZP zárt rendezvényein készült titkos Gyurcsány beszédeket és az Orbán család által írt politológiai- és szakácskönyveket sorsolunk ki.
 

· 1 trackback

Ferenc, az ön ideje lejárt

2008.04.12. 18:54 | Proszektura | 1 komment

Címkék: média politika friderikusz fasizmus feri csintalan antiszemita puma

- Halló, halló!
- Üdvözlöm Ferenc! Tessék, parancsoljon!
- Halló, tényleg én vagyok adásban Sándor?
- Hát persze Ferenc, igyekezzen Ferenc, még sokan szeretnének hozzászólni.
- De biztos, hogy én vagyok a?…
- Hát persze, hogy maga az kedves Ferenc, ki más! Öné a szó…Na, miért nem szólal meg Ferenc?... Hát ez letette!... Halló! Halló!
- Halló itt Ferenc! Maga az Sándor?
- Kedves Ferenc, már azt hittem elment.
- Én, hová? Oda? Én nem szoktam csak úgy elmenni… én nem szoktam csak úgy elmenni, még akkor, sem ha küldenek…. Még akkor sem, ha küldenek.
- Halkítsa le a készülékét Ferenc, legyen szíves, nagyon visszhangzik,
- Halló Sándor, ziher, hogy én vagyok vonalban? A képernyőmön maga egy öregecskedő hölggyel cseverészik, nem velem…
- Dehogy is hölgy az drága uram, önnel váltanék szót, ha hagyná végre …
- Azt mondja Sándor, tényleg velem beszélget? De hát milyen Sándor maga, nem a Friderikusz?
- Dehogy a Friderikusz, a Csintalan!
- A Csintalan? Úristen, hát ez nem az ATV?
- Ez a Hír TV uram!
- Úristen, korpa közé keveredtem? Na mindegy, azért most már csak kiöntöm a szívem…
- Öntse végre.
- Őszinte leszek Sándor, bajban van az ország. Ez a lehetetlen populista ellenzék teljesen tönkretette Mi az hogy? Nagyon is!. Pedig hogy dübörgött az a Pannon izé, puma!... És mennyi jó reformötletem lett volna még, ha ezek a fasiszták hagyták volna…
- Kedves Ferenc, sajnálom, önnek lejárt az ideje. Végleg. Viszontlátásra.

Bayer úr nem antiszemita már bocsánatot kérek

2008.04.10. 19:12 | Doktor Proszekútor | Szólj hozzá!

Címkék: zuschlag zsidó antiszemita bayer uszítás kohn

Amennyiben a viccbéli Khónt Bayer Zsolttal szemben valaha is bírósági bocsánatkérésre kötelezték volna, ő alighanem úgy fogalmaz: Bayer úr nem antiszemita már bocsánatot kérek.

Amely mondat értelme természetesen sokban függ attól, hová milyen írásjelet helyezünk, s milyen hangsúlyokkal mondjuk el a mondókánkat.

Az írásjelek helyétől függetlenül feltételezhető azonban: Bayer Zsolt nem antiszemita, hiszen igen jelentős egyének is cáfolják ezt, bár elismerve, hogy a mondandójában vannak vállalhatatlan elemek.

Szóval Bayer nem antiszemita, legfeljebb antiszemitának látszik. Igen, annak látszik kicsit, legalább is a hozzám hasonló párás szemű jogvédők számára. Akik ugye hajlamosak arra, hogy rosszindulatúan kiragadják a kontextusából és kiforgassák az ő nagy ívű izéjeit, mifenéit, gondolatait.

Szinte biztos vagyok abban, hogy ha megkérdeznék, kiderülne, számos zsidó barátja van ám neki, sőt mi több, még antiszemita zsidó is akad közöttük.

Azt nem tudom, tényleg a spanyolok találták-e fel a spanyolviaszt, s ha igen, az miben különbözik más népek viaszától, de azt viszont tudom, hogy nem Bayer Zsolt úr találta fel az antiszemitizmusnak azt a legsunyibb, legalattomosabb, legsilányabb, legálságosabb, legaljasabb változatát, amelyre az jellemző, hogy echt zsidóktól igyekszik zsidóellenes gondolatokat, kijelentéseket idézni. Miközben persze álságos, álszent módon a zsidózó zsidót is megróják, mondván: a zsidónak bezzeg szabad zsidózni!
Nekünk meg nem!


Már bocsánatot kérek, hogy Bayer Zsolttal kapcsolatban Elek úrnál és hasonló közíróknál kevésbé megértően fogalmazok, amikor nyomatékosan kijelentem: elegem van már az ilyen megélhetési antiszemitákból!

Én biztosan nem őriznék vele együtt disznót, s bizony nem szeletelnék vele együtt születésnapi tortát sem.

Végezetül azért hadd mondjak valamit Bayer úr védelmében is. Ő legalább nyíltan kimondja, amit a zsidókról gondol, nem kell penetráns nézeteit titokban tévékamerákkal lekoppintani. Mint például Zuschlágét.

Liberális szokásokról

2008.04.03. 16:45 | Proszektura | Szólj hozzá!

Címkék: politika fidesz kóka szdsz pannon népszavazás ellenzék horn aláírásgyűjtés puma populista antiliberális népellenes elender

A speciális, három tagot számláló egyszemélyes Jüttner bizottság által meghallgatott egyik borsodi küldött elmondta, hogy amikor az elnökválasztás után busszal hazafelé tartottak, „jó liberális szokás szerint kínálgatták egymást borral miegymással.”
Bevallom, mindez ideig nem voltam tisztában azzal, hogy a borral kínálgatás valójában egy jó liberális szokás.

De ha ez tényleg így van, úgy a magyar nép rettenetesen liberális fajzat! Bizonyára ez a liberális szokás okozta a vesztét az igencsak erősen liberális Horn Gábornak is, amikor a népszavazás estéjén engedett a szapora kínálgatásnak…

Mindenesetre mióta napvilágra került a színvonalas Jüttner jelentés, teljesen megnyugodtam. Már kezdtem attól félni, hogy a köztiszteletben álló, rendkívül népszerű Kóka János netán még valamiféle csalásfélével került az elnöki székbe. Sietek hozzátenni, az fel sem merült bennem egy percig sem, hogy akár ő, akár a kampánystábja tudott volna a javára elkövetett visszaélésekről, sőt – osztottam felháborodását, hogy ha nincs a csalás, akkor már az első fordulóban is elnök lehetett volna. S akkor nem lett volna kitéve ilyen idegfeszítő megismételt procedúrának, még akkor sem, ha ő oly hőn szereti a harcot, a küzdelmet, a kihívásokat. Szerencsére végül győzött a második menetben is, ami feltehetőleg annak is köszönhető, hogy jó néhány liberális küldött és liberális álküldött a két választási forduló között váratlanul megvilágosodott, s rájött, igencsak rossz lóra tett volna ezzel a hórihorgas exFideszes Fodor gyerekkel, s sokkal jobban jár a pöszebeszédű egykori Elenderes Kókával.

(A fiatalabbakat szeretném felvilágosítani a félreértések elkerülése végett, az Elender az nem egy olyasmi társulat volt, mint a Fidesz, bár, ha az állami vagyonok körüli bizonyos milliós tranzakciókat nézzük, feltehetőleg akad némi hasonlóság közöttük.)

De hogy a manapság oly divatos szófordulattal éljek: lényeg a lényeg,  végül is győzött a jobbik. (A félreértések elkerülése végett nem a Jobbik.)

A szociálisan érzékeny, reformelkötelezett Kóka urat egyébiránt mi már akkor megkedveltük, és a szívünkbe fogadtuk, amikor piros helikopterével járta az országot, miközben sokmilliós óráján szemlélgette az idő múlását. Emlékezetes maradt az a mondása is – hiszen mint minden nagy embernek, neki is akadtak örökbecsű bölcs megjegyzései -, amely szerint, nem a békákat szokták megkérdezni arról, hogy lecsapolják-e a tavat. Aztán később is mondott ő még egy-két hasonlóan veretes mondatot. Hogy csak a dübörgő gazdaságot, avagy a Pannon pumát említsük…

Az esetleges elnökválasztási repeta kapcsán pedig kerek-perec kijelentette, az Szdsz nem kívánja a förtelmes, ocsmány ellenzék forgatókönyvét megvalósítani.

Hát persze, hogy a hívei közül sokak menten bősz aláírásgyűjtésbe kezdtek azt megakadályozandó, hogy szerencsétlen Kóka kénytelen legyen teljesen feleslegesen még egyszer megmérettetni és Fodort megszégyenítve újra agyonnyerni magát. Hiszen a megismételt hercehurca Kóka úr szerint nyilvánvalóan ezt jelentené, figyelembe véve azt a sok-sok csalót is, akik korábban Fodorra szavaztak.

Épp oly elsöprő sikert aratna, akár csak a népszavazás során. Hiszen, mint tudjuk, a szavazásra jogosultak több mint 50 %-a tüntetően a Fidesz ellen voksolt akkor, amikor istókuccse három harcos nemmel szavazott, s még inkább akkor, amikor nem ülve föl a jobboldal populista, népellenes, antiszociális, antiliberális, rasszista, kádárista propagandájának, el sem ment a szavazófülkékbe, s inkább otthon gyönyörködött az államilag néhány százmillióval támogatott csasztuska agitka szappanoperákban és rajzfilmekben.
 
(Az írás hamarosan folytatódik. Bársonyos reformok, avagy reformbabla? címmel.)

süti beállítások módosítása