Proszektúra

A MOB Orvosi Bizottságának vezetője ma reggel a Napkeltében a magyar sportorvoslást dicsérte, ami szerinte a maga nemében majdnem tökéletes. Mondta ezt a sportorvos főmufti éppen egy olyan haláleset kapcsán, ami az egész sportvilágot megrázta.

Más sok minden nem is nagyon derült ki a doktor úr szavaiból, hogy mi is történhetett Csepelen.

Az öndicséretben mindenesetre nem zavarták őt a tények sem, amelyeket egyébként ő maga hozott szóba.

Abban az objektumban, ahol az olimpiára készülő sportolók nap, mint nap edzenek egyetlen ember sem akad, aki mentőt tudna hívni, ha baj van. Nem tudják a számát. Helyette a rendőrséget tárcsázták. S csak ők értesítették a mentősöket.

A sporttáborban nem található defibrillátor sem, ami egyébként a fősportorvos szerint nem drága készülék, egy-két százezer forintért beszerezhető.

A kérdéses edzőcentrumban senki sem ért a szakszerű újjáélesztéshez. Pedig nem egy falusi libalegelőn focizó srácokról van szó, hanem egy olyan helyről, ahol egykori és leendő olimpiai bajnokok készülnek életük legnagyobb világversenyére, köztük olyan is, akivel már korábban is történt kisebb egészségügyi probléma – ha kisebbnek lehet nevezni persze azt, hogy valaki többször rosszul lesz, sőt elszédül edzés közben.

Mindezek után ismételjük meg és ízlelgessük. Az orvosi bizottság vezetője szerint a hazai sportorvoslás nagyon jó, szinte tökéletes.

A Tv-beli reggeli beszélgetés során csak úgy mellékesen elhangzott valami olyasmi is, hogy bizonyos mendemondák szerint az érintett sportoló ismeretlen eredetű táplálék-kiegészítőt (is) szedett volna, sőt talán valami más szert (szerkezetet?) is használt.

Azt nem tudjuk még egyelőre, van-e és mennyi alapja ezeknek a szóbeszédeknek. De hát nem tudta ezt a főorvos sem megmondani. Honnan is tudhatott volna róla? Pont ő. És a többi sportoló? Ők mit tudtak? Vagy ők is élnek hasonló ismeretlen táplálék kiegészítőkkel? Ha igen, ki szállítja ezeket oda, hogyan lehet hozzájutni?  Ingyen osztogatják? Ha nem, ki fizet értük és mennyit? Ki adagolja őket?

És egy még durvább kérdés: ezek a szemérmesen táplálék-kiegészítőknek nevezett étkek nem valamiféle doppingszerek véletlenül?

Félek, ezekre a kérdésekre megint nem lesz elfogadható válasz. Legfeljebb majd mindenki szigorú vizsgálatot követel és ígér, s bizottságok alakulnak. Esetleg a politika is szerepet követel majd, s a fidesz a Gyurcsány kormányt fogja hibáztatni a sportoló haláláért, az mszp meg Schmitt Pált.

Félek attól is, hogy megint úgy fogunk járni, mint az előző olimpián. Néhányan az érmeseink közül hamarabb hazautaznak majd a kelleténél.

Csak hát Peking sokkal messzebb van, mint Athén.

A cigányellenesség növekedése mindenkinek érdeke, kivéve az érintetteket. Jó a baloldalnak, mert lehet rettegni a fasiszta veszélytől, el lehet terelni a figyelmet más bajokról. Jó a jobboldalnak, mert újra és újra igazolhatják olthatatlan hazaszeretetüket, s mind ezenközben bizonyíthatják a baloldali hatalom tehetetlenségét, a közrend, közbiztonság fenntartásában. Ráadásul erkölcsi alapot szolgáltathatnak a különféle félkatonai csoportok szerveződéséhez.

A baloldali propaganda szerint a jobboldal cigányellenes. A jobboldal pedig azt állítja, hogy a baloldal csak négyévenként, választások előtt cigánybarát.

Ez az a kivételes helyzet, amikor a kölcsönös vádaskodásaikban mindkét oldalnak igaza van.

A kiszolgáltatott cigányság tökéletesen alkalmas a bűnbak szerepére. Miközben a fehérgallérosok cakompakk egész bankokat lopnak el,  addig a munkanélküliségre nélkülözésre, és nem egyszer éhezésre is kárhoztatott romák legkisebb vétkeit is szigorúan megtorolják.

A szélsőjobb gyakran bizonygatja, hogy a hatóságok a cigányokkal elnézőbbek, szinte mindent megengednek nekik. Ezt hangoztatják, miközben persze nem mulasztják el mindig megjegyezni, hogy a börtönök cigányokkal vannak tele.  Hogyan lehet ez, ha mindent elnéznek nekik?

A hatóságok cseppet sem bánnak a cigánysággal kesztyűs kézzel. Számtalan példa bizonyítja ezt, S most nem is elsősorban a már ismert ügyeket – Pusoma, Gán fivérek, Burkáék stb. – említeném.

Volt szerencsém itt-ott amott bírák, ügyészek, rendőrök belső, internetes levelezéseibe bekukkantani. Mielőtt meggyanúsítanának, hozzáteszem, nem magánlevelekről van szó, hanem a munkatársak között, munkahelyen terjesztett körlevelekről. Ezek bizony olykor-olykor cigányellenes szövegeket, képeket tartalmaznak. Egy kihízott rosszarcú roma férfiú terpeszkedik egy asztalnál, előtte töméntelen húszezres bankó, megvan tán tíz millió is, a pénzhalmaz közepén pedig rengeteg csillogó vaskos arany ékszer A hozzá fűzött vicces kommentár: gazdagabb, mint Demján!

Az egyik vidéki városi rendőrkapitányság páncélszekrényére egy szélsőjobboldali újságból kivágott cikket ragasztottak, Magyarország a magyaroké felirattal.

Ezek az emberek kivételeznének a cigányokkal?

Konkrét példák bizonyítják, hogy miként érvényesül az intolerancia és az előítélet az ítélkezésben. Nem is mindig a kiszabott büntetés súlyában, hanem a bizonyítékok értékelésében. Ahol egy „magyart” felmentenének elegendő bizonyíték híján, ott egy cigányt vígan elítélnek. Úgynevezett bírói mérlegeléssel. Ami – mint tudjuk - még fellebbezéssel sem támadható.

Valamikor járta olyan mondás a törvényszékek tájékán, hogy egy tanú nem tanú. A cigány esetében előfordul, hogy még egy tanú sem kell, egy kikényszeríttet, hevenyészett beismerés is megteszi. Sőt néha még az sem kell. Egy bűnösségét mindvégi következetesen tagadó cigányembert azért ítéltek el, mert állítólag a rendőrök előtt szóbeli beismerő vallomást tett. Az „érdektelen” nyomozók legalább is ezt állították.

A magyar ítélkezési gyakorlatból általánosíthatóan kijelenthető, hogy az elkövető (vélt) cigány mivolta egy plusz terhelő bizonyíték.

Legközelebb az ínterezésről, színesfémlopásról, szoc.polos ügyekről és a lejmolásos csoportos rablásokról írnék.

Ugye milyen morbid ezt a mondat, éppen a mai napon?

Hiszen egyébként mindenki tudja, az élsport, a versenysport már nagyon régóta nem az egészséges, mozogni szerető amatőr fiatalok ügye. Hanem hatalmas üzlet – egy-egy sportoló ára manapság már vetekszik kisebb autópályák bekerülési költségeivel – ahol már nem sportolók - immáron még csak nem is gladiátorok, hanem Frankenstein teremtményei, mindenféle molochok, homonkuluszok, gólemek, emberszabású robotok harcolnak egymással. Azt is tudjuk, hogy ezek a kitenyésztett lények sok-sok szakember munkájának eredményeiként jönnek létre. Ilyen-olyan szakedzők, pszichológusok, orvosok, sportszer-gyártók, gasztronómiai szakemberek munkája nyomán. És feltehetőleg a vegyészek is ott szorgoskodnak.

Doppingolnak-e ezek a sportolásra kitenyésztett teremtmények?

A sportvezetőktől tudjuk, természetesen nem. Sőt, kikérik maguknak, s ha valaki ezt állítja, az súlyos sértésnek számít, s aki ilyen kijelentéseket tesz, azt perekkel fenyegetik. Az athéni olimpián elkapott magyar olimpikonok – köztük aranyérmesek! – a mai napig nem ismerték be a doppingolást. Sőt, mindannyiszor vehemensen tiltakoztak. Sokan melléjük álltak, s még a hazafiságát is kétségbe vonták annak, aki az érintettek szavaiban kételkedni merészelt. Akik egyébként a mai napig nem adtak elfogadható választ arra, hogy miért viselkedtek úgy, ahogy viselkedtek. Miért nem adtak mintát, s miért lépett le az egyikőjük még az olimpiai faluból is idő előtt?

A közelmúltban a Napkeltében Frenkl Róbert nyilatkozott. Amikor a doppingra terelődött a szó hirtelen homályossá, zavarossá vált a mondókája. Igen, történt doppingolás bizonyos esetekben. De a részleteket már ne feszegessük. Neveket ne mondjunk.

Elhiszi-e valaki, hogy az egykori NDK úszónő monstrumok a nyolcvanas években bevallottan doppingolással elért eredményeit, csak úgy könnyedén, doppingolás nélkül lehetett überelni?

A tavalyi Melbourne-i úszó-világbajnokság után (ahol az Egyesült Államok huszonegy aranyérmet szerzett, s egyébként a versenybíróság sajátos döntése alapján nem történtek vérvizsgálatok) éppen Kiss László, a magyar válogatott kapitánya nyilatkozott úgy:."A szemünket dörzsöltük a kollégákkal, amikor a győzelmek után még csak nem is lihegtek az amerikaiak, egyáltalán nem volt oxigénhiányuk, még a gyilkos távok sikerei után sem"

A doppingolás kétségtelenül létezik, ezt bizonyítják az időnként itt-ott lebukott sportolók példái. De vajon milyen mélységben szövi át a dopping az élsportot. Néhány sportszerűtlen egyén él vele? Vagy mindenki? És csak a balekok buknak le?

Akár így, akár úgy, az mindenképpen kijelenthető, hogy a doppingolás jelenetős logisztikai hátteret feltételez. Hiszen bizonyára nem a sportoló kotyvasztja össze a csodaszert, de még csak nem is az edzője, valahol, valami eldugott homályos laboratórium mélyén. Tehát szakemberek kellenek hozzá, vegyészek. Aztán kellenek felszerelések, különleges vegyszerek, s kell egy biztonságos gyártási folyamat. Hiszen gondolom, nem mindegy miből mennyit keverünk a tablettába, vagy az injekcióba. Aztán ezt a katyvaszt el kell juttatni a sportolókhoz, szakszerű használati utasításokkal együtt. Ügyelni kell arra is, hogy a szer szedése során a lebukást elkerüljék. Erre is biztonságos módszereket kell kidolgozni. Hány ember precízen szervezett pontos munkáját igényli mindez?

És, ha véletlenül mégis lebukik a sportoló, akkor is némának kell maradni. Mi az a rettentő erő, ami ezeket a szereplőket a hallgatásban összefogja? A pénz? A félelem? Mindkettő?

Tetszik, nem tetszik, ki kell mondani, mindezek a felsorolt stigmák a maffia jellemzői.

Ki kell mondani, létezik a dopping-maffia. Csak az a kérdés, hány létezik belőlük.

Minden ország egy vagy több maffia? Vagy vannak kivételek?

A szocialista kriminalisztika jól ismerte és használta a „cigány” fogalmát a bűnügyi statisztikákban. A meghatározás szerint azt kellett cigánynak tekinteni, aki az ősi cigány hagyományok (?) szerint élt, magát cigánynak vallotta, és őt a környezete is cigánynak tartotta.

Ez természetesen a gyakorlatban úgy érvényesült, hogy az elkövető cigány mivoltát a nyomozó, vagy az ügyész döntötték el, többnyire önkényesen a név alapján. A Pusoma, Kolompár, Csiki, Csóka jó eséllyel pályázhattak arra, ha ellopták a szomszéd háztáji tyúkját, hogy a roma népcsoporthoz sorolták őket. Nehezebb dolguk volt a hivataloknak, amikor olyan nevekbe ütköztek, mint a Farkas, Lakatos, Balogh. Ilyenkor a megérzés döntött. Mennyire látszódtak bizonyos rassz-jegyek: sötét bőr, fekete haj, esetleg bizonyos beszédtípus.

Ám aztán egyszer csak – úgy a rendszerváltás tájékán – eltöröltek mindent, még a körözésekből is kimaradtak a cigányságra utalások. Persze a leleményes rendőrök továbbra is igyekeztek úgy megfogalmazni a körözések szövegét, hogy abból a leghülyébb káembés is értse, valójában milyen nációhoz tartozó egyént keresnek. Kreol bőrű, az átlagosnál barnább, és ezekhez hasonló kifejezések jelentek meg a rendőrségi dokumentumokban.

Persze annak a kutatásnak és elmélkedésnek, amelyik a „cigány” fogalmának precíz meghatározására és az úgynevezett cigánybűnözés feltárására irányul, akkor lenne értelme és létjogosultsága, ha kimutatható lenne a bűnelkövetések és a cigány mivolt közötti valamiféle bizonyítható oksági kapcsolat.

De hát nincs ilyen!  Drága újfasiszta barátaim, nincs a cigányok génjeiben a bűnözés! A vérükben sincs! És nem a Nap forog a Föld körül, s a Föld sem tányér alakú! Ezek már elég régi evidenciák. Fel kéne már fogni végre mindenkinek.

Mindahány magyar ember sem búsongó, sírva-vigadó, valamennyi angol sem mind hidegvérű, a német sem egytől-egyig precíz, az olasz nem temperamentumos, s a szláv sem mind érzelmes. Aki ilyesmiket állít, az nem látott még angol futballszurkolókat vesztett meccs után, német sörfesztivált a fináléjában. Az úgynevezett néplélek ha meg is mutatkozik bizonyos viselkedési formákban, kulturális szokásokban, annak semmi köze a bűnözési hajlandósághoz.

Gyakori érv, hogy a cigányok mily sokan vannak a börtönökben. Felülreprezentáltak.

Kikhez, mihez képest?

Sajátos emberi tulajdonság, hogy bizonyos körülmények között soknak látszik az is, ami kevés. Egy női zuhanyozóban egy férfi jelenléte is több a kelleténél, de ha hárman-négyen is megjelennek, akkor a nők szerint már elviselhetetlenül sokan vannak. Egyébként pedig a börtönlakóknak nincs az sem a homlokára írva, miért kerültek sittre. Tényleg ott kéne lenniük? Oly súlyos a vétkük? S mindenki ott van, aki odavaló?

Érdekes például, hogy elég sok cigány ember ül hivatalos személy elleni erőszakért. Rendőr hivatalos eljárásban bántalmazásért tudtommal egy sem. (Ha mégis akadna ilyen, a kivétel erősíti a szabályt.) Vajon ez azt jelentené, hogy a romák rendszeresen megtámadják a zsarukat, utóbbiak viszont soha egy újjal sem nyúlnak a cigányokhoz? Ugye, ez még egy laikus számára sem hihető?

 Mindezektől függetlenül vizsgálható és vizsgálandó is, vannak-e olyan bűncselekmény típusok, amelyek a romák körében gyakoribbak. Vagyis mik azok, amiket többször követnek el romák, illetőleg többször válnak romák a sértettjeivé.

Legközelebb erről írnék.

 Van-e létjogosultsága ennek a szóösszetételnek? Létezik-e olyan, hogy cigánybűnözés?

Egy velejéig romlott, külföldi szerverekről gyűlöletre uszító fasiszta hírportál – először majdnem azt írtam a fasiszta helyett, hogy szélsőjobbos, de véletlenül sem akarom a jobboldalt ennyire megsérteni! –, az egyik rovatának adta azt az elnevezést: Cigánybűnözés.

Ez a provokatív cím kezdettől fogva sokakat felháborított, manapság azonban már jóval magasabbra került az ingerküszöbünk. Túl vagyunk már egy-két sikeres parlagfű-irtáson. S a hazai sajtó is egyre gyakrabban és egyre bátrabban cikkezget az úgynevezett cigánybűnözésről. Most hirtelenjében Bayer Zsolt, s a Magyar Nemzetben Seszták Ágnes úrasszony elménckedései jutnak eszembe. (Persze jóval több az ilyen írásmű, csak közülük egyre kevesebbet olvasok el. Úgyis ugyanazt hajtogatja furtonfurt mindegyik.)

A legfrissebb példa egy mai vidéki online újságban, a HEOL portálján jelent meg a sokatmondó Önvédelemre berendezkedő falu címmel, amelyikben Átány polgármesterét szólaltatták meg.

Íme egy-két jellemző részlet!

„A faluvezető máris sorolja: a közmunkának vagy a pénzbüntetésnek nincs valódi visszatartó ereje. Ezen egyebek mellett az is értendő, hogy a 14 év alatti gyermek büntetőjogi szempontból felelősségre nem vonható, ugyanakkor a jelenlegi szabályozás szerint a szülő nem felel a csemetéje tetteiért… Megjelentek a mozgó bűnözői csoportok, akik hajnalonta tarolnak: kerítést, házat, villanyoszlopot, vezetéket, hagymát, hidat, vagyis mindent ellopnak, ami az útjukba kerül… Nagyon sok lakost kimondottan sért, hogy egyes családok hajnalig randalíroznak, hangoskodnak az utcán, miközben arra sincs lehetőségünk, hogy rájuk szóljunk, hiszen egyből rasszizmust kiáltanak.”

A polgármester úr monológjában egy kalap alá kerül a pénzbüntetés - a közmunkával, a gyermekvédelem - a mozgóbűnözéssel, valamint a hajnali randalírozás - a romák fajgyűlölettel vádaskodásával.

Átány a falupusztítás nagyságáról pontos számokkal is szolgált: huszonöt év alatt pontosan 118 portát hordtak szét azért, hogy építőanyaghoz jussanak. Jelenleg 104 gyermeket nevelő roma anya közül 98 sohasem dolgozott. A településen 30–40 "megélhetési vándor"  van, akik hol elköltöznek, hol meg visszajönnek.

A falu első embere szerint mindez egy nagyon hosszú folyamat eredménye. "A munka, a tudás, az erkölcs tulajdonképpen teljes mértékben leértékelődött. Mert mit tudtunk mi mondani a becsülettel egy teljes életet végigdolgozó embernek, amikor azt látja, hogy Mercédesszel jönnek a segélyért, miközben másnak a vagyona sincs biztonságban?"

A polgármester úr szavaiban bizony sok igazság és sok féligazság van. Sok olyan igen komoly és veszélyes konfliktus említődik itt, amelyekkel ma országszerte küszködünk.

Mielőtt ezeket sorra vennénk, előbb az a megjegyzése feltétlenül említést érdemel, amely szerint Mercédesszel jönnek segélyért. Ez a mondat az interjú egyik gyöngyszeme. Körülbelül annyi valóságismeretről tanúskodik, mint Marie Antoniette állítólagos kijelentése arról, hogy ha a népnek nincs kenyere, egyen kalácsot. Szóval nem igaz ez a Merdzsós dolog, de csuda jól hangzik. Egy ilyen kijelentés hatására sok igaz hazafi zsebében nyílik ki a bicska.

A polgármester úr nyilatkozatának megjelenése után persze – ahogy az lenni szokott – azonnal megindult a hozzászólások áradata. Ma Magyarországon egy internetes portál akkor számíthat maga körül pezsgő szellemi életre, ha a cigányokról vagy a melegekről értekezik.

Persze valamennyien álnéven kommentáltak.

Az egyikőjük szóviccet sütött el: „EGY SOR CIGÁNY – EGY SOR-TŰZ!”

Egy másik hozzászólás viszont igazi lexikális gyűjtőszenvedélyről árulkodott, amikor hosszú felsorolást közölt bizonyos bűnesetekről.

„Átány - cigányok megverték egy autóbusz sofőrjét.
Edelény - fegyveres cigányok tömegverekedése.
Törökszentmiklós - két pedagógust bántalmazott egy cigány.
Kállósemjén - húsvágó bárddal támadt mentősökre egy cigány.
Mike - 3 cigány rabolt ki egy idős embert.
Kunmadaras - 2 cigány rabolt ki egy járókelőt.
Angyalföld - két cigánybanda fegyveres tömegverekedése.
Ilk - fegyveres cigányok tömegverekedése.
Nyíregyháza - mentősökre támadt egy cigány.
Nyírbogdány - cigány bántalmazott egy tanárnőt.
Buják - cigány verte meg az iskolaigazgatót.
Kiskunhalas - fegyveres cigányok tömegverekedése.
+ erdőirtások, kábellopások, mindennapos gyilkosságok, idősek elleni terror, uzsorázás, stb, stb, stb.”

Egyik kommentár szerint az nem érdekes, ha roma öl romát, legalább segíti a rendőrök munkáját. A többi hozzászólóra részleteiben nem érdemes kitérni, hisz érveiket ezerszer olvashattuk már. Egyet viszont ki lehet, sőt ki kell emelni, mindezek közös jellemzőjeként.

Irtózatos indulatok kavarognak bennük! Elkeseredés, félelem és agresszív gyűlölet!

Jogosan vajon?  S tényleg létezik olyan, hogy cigánybűnözés?

Legközelebb ilyen kérdésekről írnék.

 Az egri kórházzal kapcsolatban is – miként a privatizációval összefüggésben szinte mindig és mindenütt - két végletes nézet ütközik. Az egyik, hogy racionalizálni kell a működését, ez pedig csak magántőke bevonásával érhető el. Az állam, mint mondják, nem jó gazda.

A másik álláspont szerint a mi vérrel-verejtékkel összecígölt kórházunkat nem adjuk oda ennek a piszkos kapitalista tolvajbandának. A kórház a miénk. A népé. A hazáé. Azé a hazáé, amelyik, mint tudjuk nem lehet ellenzékben, stb.

Egyszóval a konfliktust nagyon leegyszerűsítve: az egymással szemben álló felek egyik csoportja a kapitalista út híve, a másik a szocialista megoldásé. Érdekes módon az előbbiek jelen esetben épp a szocialisták és az Szdsz, az utóbbiak pedig a jobboldal, élén a Fidesszel. A kórházvédő hazafiak állnak szemben a hazátlan karvalytőke szálláscsinálóival. A hun-avar-szkíta sámándobosok csapnak össze a pénzes kasszák idegenszívű, kövérre hízott HospInvest-es kezelőivel.

Kicsit – sőt talán nem is oly kicsit - anakronisztikus ez a vita jó tizennyolc évvel a rendszerváltozás után. (Ami egyesek szerint igazából még el sem érkezett.)

Anakronisztikusnak tartom, hogy olyan emberek állnak a kórházvédők élére, akik legfeljebb alapfokú közgazdasági ismeretekkel rendelkeznek. Portások és ortopéd szakorvosok. Akik sámándobbal akarnak verebet fogni.

Persze, kérdés, ez-e a helyzet mindenütt? Vagy mindez csak valamiféle egri sajátosság lenne? Ha eltávolodunk a konkrét kórház problémájától, bizony árnyaltabb lesz a kép!

Mikola ex-miniszter úr a napokban azzal vívta ki több fideszes politikustársa rosszallását, hogy a maszopos Kökény Mihály társaságában részt vett a kiskunhalasi Semmelweis-napi ünnepségeken, s állítólag azt mondta, a HospInvestet nem tekinti profitérdekelt pénzszivattyúnak.

A párttársak szerint – a Magyar Nemzetből szó szerint idézve - Mikola doktor kijelentései nem illenek bele abba a kommunikációs stratégiába, amelyet a Fidesz képvisel a magánosítás kapcsán. (Érthető ugye? Mikola úr kijelentései a kommunikációs stratégiába nem illenek bele. Vagyis, közérthetőbben fogalmazva a feddés lényege, hogy Mikola szövegelései nem smakkolnak azzal a rizsával, amit mi fideszesek nyomatunk a parasztnak.)

De nehogy azt higgyük, hogy amazok rizsája sokkal fogyaszthatóbb!

Hiszen a baloldal Hevesen éppen azért háborgott a közelmúltban, mert a fideszes polgármester vezette önkormányzat magánkézbe adta egy fideszes orvosnak a hevesi rendelőintézet működtetését.

Horváth Ágnes meg - ugye emlékeznek még a hiperaktív reformer-asszonyra? –  bölcsen elrendelte, hogy minden kórházi ágy mellé egy zárható trezort kell biztosítani, a betegek földi javainak őrzésére. (Bizonyára környezetéből indult ki. Szerinte a betegek tömött briftasnival, vastag aranyláncokkal és briliánsokkal felszerelkezve vonulnak be prosztataműtétjükre, vagy szürke hályog operációjukra.)

Az egykori miniszter-asszony cseppet sem tartotta furcsállhatónak, hogy az államhatalom ily mértékben beavatkozik az egyes kórházak belső életébe. Jó, hogy még azt nem írta elő, miszerint csak rózsaszínű seggtörlő papírt lehessen használni a kórházi budin. (Persze, lehet, hogy már kész volt ez a rendelettervezet is.)

Apropó, a trezorok. Mist mégis, mi legyen velük?

Azt javaslom, létesítsünk egy Elbaszott Dolgok Házát. A Terror Háza mintájára. Mondjuk a tízmilliárdért összegányolt Kormányzati negyed területe alkalmas lenne erre. Oda vitethetnénk a kórházi széfeket, s beléjük zárhatnánk az előzőleg gondosan apróra vagdalt futballpálya beléptető rendszert. Amit még anno Deutsch Tamás miniszter úr szerzett be pár milliárdért.

Csak azt nem tudom, elég nagy-e az a terület, elférne e rajta valamennyi kiállítási tárgy?

Gondolok itt például a sok-sok milliárdos Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszerre, és a 43 milliárdba kerülő Kőröshegyi völgyhídra is.

S várom a további ötleteket.

2006-ban, amikor a Fradi B-közép-szerű egyének a Magyar Televízió Szabadság téri székházát elfoglalták, s a büféje készletét elrekvirálták, a csatát élőben közvetítő Hír tv riportere néha már egyenesen ötvenhatos forradalmár pesti srácokról vizionált.

Most az egri kórházban zajló események kapcsán történik valami hasonló. A Heves Megyei Önkormányzat – bár minimális szótöbbséggel – de a kórházat a HospInvest Zrt kezébe adta, vagy adná inkább, mert az átadás egyelőre a kórházi dolgozók jelentős részének az ellenállása miatt, igencsak akadozik. Az átadást, vagyis a privatizálást ellenző kórházvédők sokak szemében hős várvédőknek tűnnek. Csak az élükön nem Dobó István várkapitány áll, bár az ő szellemét is gyakran fölemlegetik. Sőt a közelmúltban a szlovákiai Dobóruszkán az egri jobboldali pártok képviselői jelenlétében újra is temették, amely aktus mifelénk mindig a legbiztosabb jele valamiféle korszakváltásnak. (Kis honunkban egyébként nem is tekinthető valamirevaló államférfinak, akit legálabb egyszer nem temettek újra. Kádár esete határeset. Őt részben kihantolták, az újjátemetése nem tudjuk megtörtént-e.)

Szóval, lényeg a lényeg, a kórházvédők élén nem Dobó István várvédő kapitány, hanem most mások állnak. Jóllehet az egyikőjük úgyszintén védő, bár nem várvédő, hanem őrző-védő, kicsit prózaiabban megfogalmazva: kórházi portás.

Egy másik vezetőjük pedig az az ortopéd szakorvos, aki civilben egyébiránt Senyő, és a Hunfokos Szövetség Elnöke.

Aki nem tudná, mi az a Senyő, és sohasem hallott az említett szövetségről, az szégyellje magát! Az semmit sem tud a hun, avar, szkíta magyar folytonosságról, és semmit sem konyít a Szent Korona tanhoz.

Sokaknak a kórház sorsát illetően ebben az ortopéd doktor úrban van minden reményük. Hiszen aki nem tudná– többek között - ő volt az is, akinek köszönhetően Óföldeák, pontosabban az alatta húzódó hatalmas dél-alföldi gázmező szellemi síkon visszakerült ősi hun, avar, szkíta, magyar tulajdonba A doktor szerint a Szent Korona tan szerint minden földben, föld fölött lévő kincs, ásványi anyag, legyen bármi, az a magyar népé. A Szent Korona által a magyar népé.

A szakrális gázkútfoglalásban egyébként a Hunfokos Szövetség tagjai is segítettek, akiknek a vezetője ugyan az említett Senyő, a szellemi irányítójuk viszont a Táltos. Így ő is részese volt a gázmező foglalásnak, s szerényen úgy fogalmazott a történelmi tett után, „Megtörtént, ami megtörtént. Jól sikerült és bízunk benne, hogy hamarosan ki fog vetülni fizikális síkon.”

A táltos szerint az óföldeáki szakrális szertartáshoz hasonló, legalább száz éve nem volt, nem meglepő hát, hogy nem ment minden gördülékenyen. Az első karó leverése után ugyanis volt, aki az óramutató járásával ellenkező irányba indult el, pedig a rítus szerint, aki szembehalad az idővel, a halál útjára lép.

Ezek után már csak reménykedhetünk abban, hogy az egri kórház esetében a Senyő és a Táltos már nagyobb szakszerűséggel járnak majd el, amikor azt minden felszerelésével, személyi állományával és az összes betegével együtt visszaszerzik HospInvest Zrt-től a Szent Koronának.

 Közhelyszámban megy Bibó gyakran idézett megállapítása. Demokratának lenni annyi, mint nem félni. Ma errefelé a baloldali értelmiség fél. Jogos-e a félelmük? Mi a teendő?

A minapi melegfelvonulás mindenkit elgondolkodtatott. Hogy hogyan tovább Magyarország?

A Joggal a Jogállamiságért Közhasznú Egyesület – több sajtóorgánumban, pl. a mai ÉS-ben is megjelentetett - közleménye szerint a 2008. július 5-i budapesti melegfelvonulás erőszakos eszközökkel történt akadályozása megmutatta, hogy a Magyar Köztársaságban olyan alapvető szabadságjog, mint a gyülekezéshez való jog békés gyakorlása nem biztosított, és a törvényhozó is mulasztást követett el, amikor ezen alkotmányos jog gyakorlásának garanciáit és megsértésének szankcióit alkalmazható jogszabályban nem rögzítette. A Joggal a Jogállamiságért Közhasznú Egyesület ezért – amellett, hogy az ellentüntetésnek nevezett gyalázatos eseménysorozat és az ehhez kapcsolódó közhatalmi impotencia miatt felháborodását fejezte ki, felszólította a Kormányt és az Országgyűlést, hogy a hasonló esetek elkerülése érdekében haladéktalanul alkossa meg a szükséges jogi eszközöket.

Az Egyesület felhívta az érintett jogállami szervek figyelmét arra is, hogy a magyarországinál mélyebb és régebbi demokratikus hagyományokkal rendelkező európai államok egy sor szankciót ismernek az alkotmányos jogok – közöttük a gyülekezési jog megvédésére.

A hvg.hu internetes hírportál szerint Heves megye rendőrfőkapitánya felszólította az állomány tagjait, hogy határolódjanak el az idén év elején, márciusban alakult Készenléti Közrendvédelmi Akciócsoport elnevezésű egyesülettől, „amelynek tagjai rendőrként tűnnek fel, s közöttük büntetett előéletű emberek is vannak.” A közelmúltban értesülhettünk róla, hogy a Magyar Gárda is terjeszkedik. Immáron Kft-ként is tevékenykedik, többek között magánnyomozói feladatokat is felvállal. Úgy tűnik, az egyesülési jog, egyelőre jobban érvényesül, mint a gyülekezésé.

Elsősorban a hazai baloldali elit köreiben – sőt, ne is tagadjuk, a zsidó identitásukat felvállalók között még élesebben - jelentkeznek az alkotmányos alapjogok érvényesülésével kapcsolatos kérdések.

Egyik prominens, közismert és köztiszteletben álló baloldali értelmiségi fogalmazta meg ezeket a tipikus - hazánk, s önmagunk sorsáért aggódó kétségeket a barátjához írott e-mail-jében.. (A nevét csak azért nem árulom el, mert nem hatalmazott fel erre. Úgy gondolom, nem bántom meg azzal, ha gondolatait, tépelődéseit mégis a nyilvánosság elé tárom.

 „Mi volna az a teendő, ami ellensúlyozhatná (megfékezhetné? kiolthatná?) a szervezett csőcselék aktivitását; mi több, az a mögött széles terjedelmében megbúvó (meg-megnyilvánuló? fel-fel bukkanó) rasszizmus, nácizmus meglétét? Mi ellensúlyozhatná a mindezek iránti közönyt?

Nem a köztársaság berendezkedésének kellene mégis a maga rendszabályaival és eszközeivel végre nyomatékos megálljt parancsolni a menetrendszerű garázdálkodásnak? (Függetlenül attól, mi a véleménye arról Morvay Krisztinának.) Nem az értelmiségnek (miért csak annak?) kellene pártfüggetlen nyomást gyakorolni a kormányzatra, hogy merjen erélyesen fellépni?

Végül egy hülye kérdés: mi ér el a viták, nyilatkozatok, petíciók hatásából az utcai harcosok köreihez? És ha elér, akkor mi van?!... Én nem tudom, mit kellene tennem, de egy tömeg-inger ellen sem kedvem, sem ízlésem tömeg-ingerrel fellépnem, miközben fogalmam sincs, hogy helyette mi volna a dolgom? És jó-e, hogy félek? Vagy jó-e, ha nem félek? És ha félek, mi által, hogyan győzzem le a félelmem? És ha nem félek, hogy és hol legyek bátor?

Tipikus értelmiségi kérdések, egyelőre válaszok nélkül.

Szerintem nekünk is ki kéne találni valamit. Valami ütőset. Egyelőre csak egy dolog jut eszembe. Ha a Magyar  Gárda Kft-t alapított. Csináljunk mi RT-t.

Magyar demokrácia NYRT-t.

Ja, és én Bibó mondását tovább fejleszteném. A demokrácia annyi, mint nem félni. Nem félni pedig annyi, mint demokrácia.

Antonius szájából hangzik el az utóbbi közismert kijelentés Shakespeare drámájában, Cézár temetésén. A Kurucinfo elhantolásának kontextusában viszont ez a mondat kissé nagyképűen hangzik, hiszen azért egy másik Cézár (Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus),mégis csak egy egész várost – méghozzá Rómát – égette porig annak idején, a Kurucinfo és eszmetársai pedig mindössze egy Hollán utcai könyves butik, és egy-két cigánylakás felgyújtásával büszkélkedhetnek egyelőre. (De ha nem is ők voltak, az ő bujtogatásuk hatására történt.)

De térjünk a tárgyra, a megemlékezésre. Úgy tűnik, a Kurucinfonak egyelőre annyi. Béke poraira! Pedig milyen büszkén jelentették még a minap, hogy már közel nyolcszázan vannak azok, akik őket anyagilag is hajlandóak támogatni.

Ez a hírportál sokak meghatározó élményét, mindennapi betevő szellemi táplálékát jelentette. A hatása a szélsőjobboldali közgondolkodásra nem vitásan igen jelentős volt. Aki rendszeresen szokott szörfözni a magyar online médiában, az gyakran találkozott a Kurucinfo szellemiségével az olvasói hozzászólásokban is.

E weblap sajátos humorát mutatták a „leleményes” szóferdítéseik. Például a Kamukauszt rendszeres emlegetése. Különösen elemükben voltak, ha cigányokról esett szó. Nagyítóval figyelték a hazai kék-híreket, s ha családok közötti veszekedésről, színesfémlopásról, tanárverésről, utcai rablásokról esett szó, biztosak lehettünk abban, hogy az adott eset leírása felkerül a Kurucinfo honlapjára, méghozzá viccesnek szánt, s egyben gyűlölködő tálalásban. Biztosan szőke norvégok voltak az elkövetők – írták ilyenkor élcelődve.

Nagy leleményességgel nevezték a cigányokat mindenféle genetikai selejtnek, kedvencük volt az ork kifejezés használata is.

Személyes élmények is fűznek hozzájuk. Egyszer megsokallva a gyalázkodásaikat e-maillel fordultam a szerkesztőségükhöz.

"Kuruc.Info-nak nevezett gyűlölködők gyülekezete!

Én mindig a nevemet adom, adtam a véleményemhez. Önök patkány módjára a csatornába bújnak. MI ebben a bátorság? Ha annyira biztosak igazukban, adják meg elérhetőségüket, ahol beperelhetem  ezt a díszes társaságot rágalmazó, sértő kijelentéseik miatt.

Dr. Magyar Elemér magyar állampolgár.” 

Az észrevételeimre a főszerkesztő-helyettes válaszolt.

"Milyen véleményhez? Miután a köztörvényes bűncselekmények, brutális bűntettek 90%-át a cigányok követik el, véleménynek nevezni ennek a minden magyar számára nyilvánvaló ténynek a tagadását nem egyéb hazugságnál.
Magyar nyugdíjasokat agyonverni vagy elvágni a nyakukat, kislányokat felgyújtani és megerőszakolni, tanárt lincselni, naponta tömegesen lopni és rabolni, vezetékeket leszerelni, a vasúti közlekedést veszélyeztetni, a mi zsebünkből még ráadásul segélyt kivenni, és a cigányterror dacára a terrorizáltakat megvádolni, ehhez mi kell, te tetves?
Rövidebben: menj a kurva anyádba.
Egei Antal”

Erre a alábbi levelet fogalmaztam meg.

"Egei Antal úr! Könnyű álnevek mögé bújva,  elérhetetlen amerikai szerverekről, nyálas szájjal mocskolódni, gyűlölködni. Könnyű megoldás egy szerencsétlen népcsoportot bűnbakká tenni, folyamatosan gyalázni, ellenük uszítani. Természetesen arcukat soha nem adják semmihez, mások arcát bezzeg előszeretettel mutogatják. Önök azok, akik egy arctalan csordában rettenetesen bátrak, de nyíltan persze nem vállalják sötét középkori, ásatag, bigott, penetráns nézeteiket."

A Kurucinfo erre is reagált hamarosan:

"Füstös, a konkrétumokra válaszolj mellébeszélés helyett: lincselő, gyilkos, erőszakoló, kislányt felgyújtó, élősködő féregtestvéreid felmutatott személyivel a kezükben hajtják végre magyarellenes bűncselekményeiket? Netán le is fotóztatják magukat, megkönnyítve a rendőrség munkáját? Egei.
Az meg különösen penetráns, amikor egy az elemi higiéniával is hadilábon álló parazita csürhe csatornáról meg patkányokról elmélkedik. Takonypóc, légy büszke rablógyilkos néped bátorságára és mondd ezt a felgyújtott magyar lány szüleinek.” 

Ekkor már én is átváltottam a tegeződésre.

„Tudjátok, én akkor is saját nevemben írtam, amikor ti még drága  tesókáim, egy zsidóviccet sem mertetek elsütni, nem hogy a  farkatokat. Már mint a pelenkában...”

A levélváltásunk itt szakadt meg, s remélem, hogy már soha nem is folytatódik, mert a Kurucinfo nem támad fel többé.

Bízom abban, hogy így lesz.

Vagy ahogy a Gárdisták fogalmaznának ilyen szituációban: adjon az Isten szebb jövőt!

A Kurucinfo, és a hozzá hasonló internetes oldalak nélkül.

Ráférne az Alkotmányunkra egy alapos leporolás. Már akkor erre a következtetésre jutottam, amikor Orbán Viktor és forradalmár társai, az újkori márciusi ifjak, 2007. február elején a nép szemeláttára, kamerák kereszttüzében bátran elbontották a rendőrségi kordont. Sokan ezt akkor valami hasonló hőstettként élték meg, mint amikor a negyvennyolcas ifjak kiszabadították Táncsicsot a börtönéből. Igaz Táncsics kint is maradt szegény, míg a kordont a rendőrség szép csendben visszapakolta.

De a hős fideszes ifjak és a hős nép ezt már nem várták be.

Mindenesetre akkor gondoltam először arra, hogy ezzel az Alkotmány elnevezésű jogszabály halmazzal valami nem stimmel. Valakik – sőt éppen a törvényhozók egy jelentős része – semmibe vehetik annak előírásait, s ezt a bíróság is törvényesnek tartja. Hiszen Orbánékat nagy csinnadrattával felmentette.

Most az öregecskedő – jövőre éppen 60 éves - alaptörvényünk újabb próbatételnek próbált volna megfelelni. Nem sok sikerrel.

Tojást dobálni szabad, mondta ki a verdiktet a PKKB. Mindenkinek alapvető joga a tojásdobálás. Nézegettem az Alkotmányt, de nem leltem rá benne ilyen passzusra. Pedig átforgattam elejétől a végéig. Ez a szó, hogy tojás, egyáltalán nem is szerepel a kódexben. Isten bizony.

(Gondoltam, talán a láthatatlan Alkotmányban benne van. Tudják, az a bizonyos Sólyomféle láthatatlan Alkotmányról beszélek. De abban sem találtam.)

Így aztán maradjunk annál az alapvető jogelvnél, hogy, amit a törvény nem tilt, azt megenged. Tojást dobálni márpedig szabad.

Bármilyen tojást.

Hiszen a bíróság nem differenciált e tekintetben (sem). Nem mondta ki, hogy például tükörtojással (+spenóttal), vagy főtt tojással nem lehet. Pedig utóbbi jóval nagyobbat üt ám. (Ám, az is igaz, kevesebb nyomot hagy.)

De a bíróság a tekintetben is szabadkezet adott a jogértelmezésnek, s persze a dobálóknak, hogy milyen tojást használhatnak. Tyúktojást, kacsatojást, vagy éppen libatojást. Amelyik olcsóbb, vagy esztétikusabb. A tojásdobálási szabadság valamennyi tojás nevű dologra kiterjed.

Én azért a strucctojásnál már elgondolkodnék.

Az szerintem már alkotmányos határeset.

 Egerben az Északi lakótelepen kisebb súlyú rongálás történt. A városi bíróság ítélete szerint a vádlottak ittas állapotban kék színű alkoholos filctollal több feliratot és jelképet rajzoltak egy lakótelepi ház liftjébe.  Egyikőjük a földszinti lépcsőházat és a bejárati kapu környékét is összefirkálta, s ezzel a vétséggel a vádlottak 60.000 Ft összegű kárt okoztak.

Az ítélkező bíró a tényleírásban szemérmesen elhallgatta, mik voltak azok a bizonyos feliratok és jelképek. A rongálás megállapítása szempontjából nem tartotta fontosnak. Tán nem is voltak azok.

Én most azért elmondom.

Egyik elkövető a meghallgatása során úgy fogalmazott, hogy „tisztelt bíróságnak jelentem, valóban horogkeresztet, nyilaskeresztet, valamint SS jelet és Adolf Hitler feliratot rajzoltam, valamint kiírtam azt is, hogy CMÖ, vagyis: cigánymentes övezet. Egyszerűen csak úgy jött. Én fel merem vállalni a magyarságomat.”

Arra a kérdésre pedig, hogy miért volt tele a lakása fasiszta önkényuralmi jelképekkel, azt válaszolta, hogy „jól mutatnak a falon.”

Ugyanezek a vádlottak az említett „rongálást” követően az esti órákban meglátták L. Tibort az egri lakótelep egyik utcáján.

Őt a „Cigány a láthatáron!” felkiáltással megtámadták és megütötték. A futásnak eredő romát mindannyian üldözőbe vették, majd amikor elesett, rugdosni kezdték.

L. Tibor sértett kártérítésért folyamodott, a történtek miatt.

Az egri bíróság a mai napon ítéletet hozott a „Köztáraság nevében”.

A cigányverő alpereseket egyetemlegesen 25.000 forint vagyoni kár és 450.000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte + ügyvédi munkadíj + Áfa.

Mindezt azért tartottam fontosnak a nyilvánossággal közölni, hogy mindazok, akik vállalják a magyarságukat, tudhassák, ezek után mire számíthatnak. Egy cigány megrugdosása kb. félmillkából kijön.

Úgy gondolom, ez nem sok pénz az élvezetért

Később részletes, pontosabb tarifát is közlök.

Az máris biztos, a melegek verése drágább.  A zsidóké sajnos még ennél is többe kerül.

 Állítja a Népszabadság karikaturistája (is). Aki szerint a műholdas felvételeken nagyon jól látható, hogy szombat óta megint mennyit távolodott.

Hát nem.

Ilyet tán még Gyurcsány sem mondott nyilvánosan.  Ő csak önvédelmet hirdetett a kisebbségben lévő szélsőség ellen, amely szélsőséget persze rendszerint összeköt a teljes jobboldallal, mint cinkosokkal. (Időnként némi alappal.)

Holott nem önvédelem kellene ide, meg nem a jobboldal heccelése, hanem zéró tolerancia.

Zéró toleranciát ugyanis elsősorban nem a szabálytalanul parkolók ügyében kéne a hatalomnak gyakorolnia, hanem a folyamatosan hőbörgő, gyűlölködésben tobzódó néhány száz terrorista ellen.

Miért nem tudják ezeket az egyéneket móresra tanítani?

Hogy a jelenlegi törvényes eszközökkel ez nem lehetséges? Nevetséges.

Hevesen nem rég a magukat állítólag igazolni nem akaró romákat egy tucatnyi rendőr pillanatok alatt belevert a földbe. Nőknek, kislányoknak estek neki. Pedig ott állítólag ötvenfőnyi feldühödött csoport támadta őket székekkel, sörösüvegekkel. Itt meg játszották a kényes demokratát. Tán még glaszékesztyűt is húztak. A csőcselék pedig tette a dolgát, s rádióriportert ütött le, rugdosott meg, országgyűlési képviselőket abriktolt.

Lefogadom, hogy ezek a Hősök terén randalírozó pofák többnyire ugyanazok, mint akik a Tv-t is megostromolták, s akik a többi kormányellenes balhéban is részt vettek.

Nem igaz, hogy a rendőrség és a nemzetbiztonságiak nem ismerik őket. Sőt, nem kizárt, némelyiket munkatársként is nyilvántartják.

Szerintem azért nem akarják ezeket az egyéneket elkapni, és börtönbe csukni, mert nem ez az érdekük.

A jelenlegi hatalom már csak ezekből a szélsőségesekből él.

Úgy látszik, nagyon jól elvannak ők egymással.

Ugyanis mind Gyurcsány, mind a rendőri vezetés tisztában kellett legyenek azzal, hogy mi fog történni a meleg-felvonuláson. De nem is akarták megakadályozni a balhét, mert ez felelt meg hatalmi érdekeiknek. Miközben álságos, álszent módon a jogállamiság elégtelen eszközeire hivatkoztak.

S naná, hogy jöttek a káosz képei megint!

Persze, nem azé a káoszé, amit ők teremtettek a gazdaságban és a mindennapjainkban. Hanem a fotogén Molotov-koktélokat dobálóké, a dühöngő maszkos csőcseléké.

S a végén, mint egy folytatásos szappanoperában, a főváros füstölgő romjai közül előlépett Gyurcsány, a haza megmentője, aki összefogást hirdetett a hatalmi ágak közjogi méltóságai között, sőt Chartát.

De nem márciusit.

Július elején hirdette meg, szeptember elejére.
Nem siette el.
Elvégre nyár van, vakáció. Ilyenkor a rendes ember elutazik nyaralni.
És talán Gyurcsány is.

Európától nem mi távolodunk, hanem néhány hatalommániás vezetőnk.
A Charta megvár. A chartergép nem.

Avagy, betelt a koktélos pohár

A tököm… pardon, a hócipőm is tele van már ezzel az állandó ellenzéki károgással, hogy mi vagyunk mindenben az utolsók az EU-ban.

Hogy éltanulókból a békaülepe alá kerültünk.

Hát egy f…t, akarom mondani: frászt!

Vegyük csak a mai Népszabadság két cikkét!

A címlapon található írás szerint Július ötödike, szégyennap Budapesten.  A szélsőségesek Molotov-koktélokat, petárdákat, köveket és tojásokat dobáltak a Meleg Méltóság Menetének résztvevőire, illetve a rendőrökre.

 Ugyanezen újság Utazás melléklete viszont arról számol be, hogy Bírságol Prága a csikkért és az eldobott rágóért.

Prágában 30.000 koronás, vagyis mintegy 300.000 Ft-os bírságot is fizethet az a meggondolatlan egyén, aki rágógumit, vagy cigarettacsikket dob el egy prágai utcán.

Bezzeg megcsonkított kis hazánk fővárosában ez egészen másként van!

Na most akkor hol nagyobb a szabadság, hol nagyobb a demokrácia? Hol érvényesül jobban az egyén szabadságjoga?

Errefelé petárdák, utcakövek, tojások, sőt Molotov-koktélok dobálása is, ha nem is támogatott, de megtűrt tevékenység.

A zsidózásról, cigányozásról, buzizásról már nem is beszélve.

Mert itt demokrácia van.

Eme alapvető emberi jogaink érvényesülését, és a demokrácia védelmét mifelénk a rendőrség annyira komolyan veszi, hogy – valljuk be, esetenként némi hezitálás után, de - engedélyezi is, sőt kifejezetten támogatja. Lásd például a most szombati esetet, amikor a melegek és a fasiszták egymással szembevonulásához is rendkívül demokratikusan hozzájárult.

Persze azért léteznek még bizonyos indokolatlan Alkotmányellenes korlátozások.

Egyelőre például az alapvető alkotmányos jogok közé tartozó dobálózási jog, komcsi- és buziverési jog csak bizonyos szélsőséges szituációkban gyakorolható. Például állami vezetők esetében, melegfelvonulások környékén, vagy a főpolgármester – egyébként forradalmi - beszédei idején.

De most lehet, hogy mi is lejjebb csúszunk az emberi jogok ranglistáján!

A meleg felvonulás másnapján, vagyis július 6.-án ugyanis Gyurcsány Ferenc kifakadt, mondván, betelt a koktélos pohár! (A koktélos jelzőben azért nem vagyok biztos, hogy elhangzott! Lehet, hogy ezt anno Medgyessy miniszterelnök úr mondta.)

De a lényeg, a lényeg, a miniszterelnök úr nagy garral közölte, hogy úgynevezett nemzeti önvédelmet, és a közjogi méltóságok részvételével gyűlést hirdetett szeptember 6. napjára.

Hogy miért pont akkorra? Miért kell erre a nevezetes, sorsdöntő eseményre két hónapot várni? Holott most is forrong az ország? S a fasiszták most háborúztak a főváros legszebb terein?

Hát tényleg hülye, aki nem érti.

Közben kötelező rekreációra kerül sor. Golfozás, lovaglás, jachtozás, ilyesmi.

Látom, amint Gyurcsány felháborodva mondja a titkárnőjének.

- Ilike, mikorra tudnánk összehozni egy tökös Charta tiltakozást?
- Főnök, nagyon zsúfoltak vagyunk. Legfeljebb szeptember első hete szabad.
- Jó, de hát az ország most van bajban.
- Jó, akkor írja ki, hogy a demokrácia szabadságolás miatt szünetel.

Amikor ezt a portált el szeretném érni, tegnap este óta folyamatosan a következő szabványüzenettel találkozom,       

„A kapcsolat időtúllépés miatt megszakadt

      A(z) kuruc.info helyen lévő kiszolgáló túl hosszú ideig nem válaszol.

  A webhely ideiglenesen nem érhető el vagy túlterhelt. Próbálja újra pár

          perc múlva.”

Na most nem szeretném, ha félreértenének.

Nem kedvelem a Kurucinfot, s akkor még csak nagyon finoman fogalmaztam.

Most itt hosszú lenne kifejteni, mi ennek az oka.

Ám azt igen érdekesnek tartom, hogy pont most lett a webhely ideiglenesen nem elérhető vagy túlterhelt.

Pont akkor, amikor Budapesten a meleg felvonulásra készülnek, vagyis amikor a Szivárvány Misszió Alapítvány azt tervezi, hogy végighalad az Erzsébet tér és a Hősök tere közötti útszakaszon, s amikor az őket gyűlölők ellentüntetéseket, atrocitásokat ígérnek.

Valakik tán attól félnek, hogy a Kurucinfo bizonyos logisztikai feladatokat látna el a tojáskommandók irányításában?

S ezt akarják megakadályozni?

De kik?

Kiknek van lehetőségük technikailag arra, hogy egy szervernél ilyen helyzetet idézzenek elő hosszabb időre?

Ezt némely magánszemély is megteheti, vagy csak bizonyos, ilyesmire (is) szakosodott szervek?

S ha bizonyos szervek képesek csak erre, akkor joguk van-e ezt tenni?

És, ha tehetik, miért éppen most teszik ezt?  Miért nem teszik máskor is? Miért bohóckodnak azzal, hogy jogsegélyeket fabrikálnak az USA illetékeseihez?

S ha ilyesmikre képesek ezek a szervek, akkor holnap esetleg ugyanezt megtehetik más portálokkal is? Leállíthatják akár más újságok online változatát is?  

Vagy akár netán az Index-et is?

Szóval nem a Kurucinfo-ért ontok könnyeket, s nem is a meleg-ellenesekért szorítok.

Csupán azért a demokráciáért, amit szerintem nem ilyen eszközökkel, s nem így kellene védeni. Hanem például úgy, hogy nem kellett volna engedélyezni ugyanarra a helyszínre ugyanazon időben a melegek és a „bombagyáros” vezette ellentüntetők egymással szembeni vonulását az Andrássy úton.

Vagy éppen ezt akarták, ez jön kapóra azoknak a bizonyos szerveknek?

A biztosan bekövetkező balhét?

 N.I. kisasszony könyvet írt egy börtönnaplóból.Nem is akármilyen könyvet, s nem is akármilyen naplóból.

A magyar igazságszolgáltatás – kiemelten a magyar rendőrség – ezzel újabb mélypontra érkezett. Szerintem a bűnügyi újságírás is.

Most is minden érintett össze-vissza beszél és cselekszik. Hogyan, mikor került ki a börtönből a napló, ki tudott róla, ki nem, tartalmaz-e új elemeket, bizonyítéknak tekinthető-e, avagy sem?

Mindezeket egyelőre nem tudni.

Az azonban tény, hogy a honi igazságszolgáltatás a Pusoma ügy, Burkáék, a Gán fivérek pere és jó néhány hasonló alaposan elcseszett – de ezeket az elcseszéseket soha el nem ismert - ügyei után hazánk legnagyobb bűnügyében folytatott eljárások során olyan hibák sorozatát követték el, amelyek közül csak egyért is le kellett volna már mondania legalább fél tucat rendőri és igazságügyi vezetőnek.

A móri nyolcas gyilkosság ügyében ártatlan embereket vettek üldözőbe, diadalittasan tévében mutogattak és tartóztattak le egy szál gatyában a Tv kamerák kereszttüzében, mondván, hogy megalapozottan gyanúsíthatók e szörnyű bűnténnyel, majd újabb ártatlan embereket ítéltek életfogytiglanira és hosszú börtönbüntetésre. Az ügy bírája ítéletében arra célozgatott, hogy a vád nem elég súlyos, nem meríti ki a vádlottak valamennyi gaztettét. A másodfokú bírák is osztották ezt a nézetét és új eljárást rendeltek el Hajdú Lászlóval szemben. Bár a bizonyított tények közben az égvilágon semmit sem változtak, az az ügyész, aki korábban Kaiser Ede társát csak a gyilkos fegyverek beszerzésével vádolta, szemrebbenés nélkül megváltoztatta a vádiratát, és most már azt állította, Hajdú részt is vett az öldöklésben.

Ahogy a kedves vendég parancsolja!

Ja és el ne felejtsük, eközben egy rafkós besúgó a hálás hatóságoktól felmarkolt 25 milliós vérdíjat.

Aztán ebben a sajátos hazai morbid, lánc, lánc, eszterlánc játékban - a három a magyar igazság ősi jogelv figyelembe vételével -  újabb páros került előtérbe egy véletlen folytán.

Őket most ugyancsak ugyanazzal vádolják, ami miatt másokat elítéltek – Kaisert már jogerősen is.

Ám a hazánk eddigi legsúlyosabb bűnügyében ezek után még egy újabb nem várt fordulat történt. Az immáron véglegesnek szánt gyanúsítottak közül az egyik felakasztotta magát egy kötéldarabbal (!), szinte az őrizői szemeláttára. De előtte még észrevétlenül írt egy hosszú naplót, amiben csak úgy lazán beszámolt még néhány más gyilkosságról is a móriakon kívül. A memoárt senki nem foglalta le tőle, az eredeti napló senkit nem is érdekelt a hatósági emberek közül. Olyannyira tisztelték ezt az intim szférát, hogy még azt is lehetővé tették, hogy a tömeggyilkos a vaskos irományát – állítólag - minden ellenőrzés nélkül postára adhassa a felesége címére.

Történt állítólag mindez egy olyan börtönben, ahol az árgus szemű smasszerek még az intézetből szökött 15 éves lejmolós gyerekek firkálmányait is háromszor átolvassák, nem üzennek- e bűntársaiknak. „Kedves szülejim, nagyon szeretlek beneteket, de monjátok meg a Dugónak, hogy mindent tagadlyon!”

Hogy divatos fogalmazással éljek, lényeg a lényeg, a napló végül is szerencsére avatott kezekbe került. N. kisasszony – „szó szerint lebilincselő” – bizonyára remek könyvet rittyentett belőle, ami „nem bulvár stílusban íródott”, de várhatóan nagy bestseller lesz. Nem kizárt, hogy dedikálás közben majd az írónő egy Tv stábnak kijelenti, a bevétel egy részét a nyomorék fiatalok gyógyítására, vagy valami más hasonlóan nemes célra ajánlja fel.

Arról nincs információm, hogy a tégla huszonöt millkájából juttatott e valami nemes célra némi adományt.

Összefoglalva az eddig történteket. Tudtommal nem vontak senkit sem felelősségre azok közül, akik jó néhány ártatlan embert ez ügyben vegzálták, letartóztatták, tömeggyilkosnak bélyegezve, elítéltették, elítélték, a vamzernek nagy halom pénzt kifizettek, az újabb gyanúsított öngyilkosságát, illetőleg naplójának kicsempészését mulasztásaikkal lehetővé tették. (Hacsak valahol egy portást el nem bocsátottak mindezek miatt!)

N. kisasszonyt viszont mindezek már nem zavarják abban, hogy művével a Parnasszusra bevonuljon.

Valamikor régen az akkori Kékfényes Szabó László kiváltsága volt a rendőrségi aktákban turkálás és természetesen szigorúan rendőrpárti írások közreadása.

Most az ugyancsak egykori Kékfényes N. teheti meg mindezt. Ő megismerhette a gyilkos irományát, s könyvecskét kanyaríthatott abból. (Később lehet, film is készül belőle.)

A naplót írónak akár életfogytiglanira ítélhető bűntársa, Weisdorn Róbert és annak ügyvédje viszont egyelőre az irományt még csak nem is láthatták.

Több újság is beszámolt arról, hogy miként szélhámoskodott két egykori - börtönben összehaverkodott - cellatárs, akik a bankokat próbálták hamis ítéletekkel megfejni, s tán még egyéb disznóságok is lehetnek a rovásukon.

A Népszabadság ominózus cikkének a címe az volt, hogy „Bíró volt, ügyvéd lett, majd csaló.”

Vagyis, miként az írásból is kiderül, egy köztiszteletnek örvendő jogászdoktor megbecsült állami hivatalnokként kezdte, prókátorként folytatta, aztán vádlott lett, s elítéltként a börtönben végezte.

Ami meglehetősen sajátos ívű életút.

Pandúrból rabló.

Ám nem ez a tipikus életpálya minálunk. Hanem épp’ a fordítottja.

Mifelénk inkább csalóból, trükkös tolvajból válik valaki fontos pozíció betöltőjévé. A csalók (trükkös tolvajok) közül emelkedik ki, s lesz polgármester, illetőleg más magas rangú állami vezető. Taccsra tesz egy-két céget, megkárosít néhány száz vagy pár ezer embert, aztán máris felfigyelnek rá és kiemelik.

Rablóból pandúr.

Ám, ami még ennél is gyakoribb, hogy valaki nem bűnözőből lesz főnök, hanem párhuzamosan, egy időben tölti be a két funkciót. Szélhámos is (trükkös tolvaj is) - állami potentát is egyszerre.

Pandúr is, rabló is.

Ám az ilyen típusú karrierekről ritkábban írnak a hazai lapok.

Mert, ha megteszik, súlyos helyreigazítási pereknek nézhetnek elébe.

Ahol aztán még az is előfordulhat, hogy egy csalóból lett bíró ítélkezik majd. Vagy egy bíróból lett csaló.

 Az egri garázsprojekt első komolyabb nemzetközi sikereit is megérhettük immár június végén.

A Nápoly melletti Caserta-i filmfesztiválon nagy tetszéssel fogadták és két különdíjat is kapott (ugyanitt a Zuhanórepülést is díjazták, a legjobb rendezésért járó díjat vehette át Novák Erik!), a 22. Teheráni gyermek és ifjúsági filmek fesztiválján pedig Arany pillangó díjjal jutalmazták művészi kvalitásaiért. (Ugyanitt a legjobb rendezői díjat Csupó Gábor vehette át.)

Tudják az Egon és Dönci az a sufnialkotás, amelyik a Port. hu-nak a Kis Vukról (!) írt kritikája szerint nem is nevezhető filmnek.

A kis róka, nagy hendikeppel című írásuk szerint: „A Kis Vukot "suttyomban" beelőző Egon és Dönci technikailag egészen rendben lévőnek tűnik, ám a sztori kidolgozatlansága miatt nem film, legfeljebb animációs referenciamunka.”

Nem vitásan Dönciék megosztották a közvéleményt, míg sokan elragadtatással nyilatkoztak róluk, mások fikázták a filmet, s hányingerrel küszködtek a nézése közben.

De hát nem lehet minden ízlés (és pofon) mellé egy rendőrt állítani.

Mindenesetre az azért mégis csak mond valamit, hogy az ÉS, valamint a Filmvilág alapvetően dicsérő kritikát irt róla, az IMDb-n 7.8 pontot kapott a szavazóktól, az Est. hu-n hosszú hónapokig az olvasói TOP lista vezetője volt, a film, Tv és Dvd forgalmazási jogait pedig eddig közel ötven ország vette meg.

Pontosan negyvennyolc.  Amiből már nem engedünk.

Mindemellett immáron ingyenesen is letölthető a Kommuna.org. weboldalról sok extrával együtt.

Megtörtént, bármennyire is hihetetlen. Egyébként minél többször hallja az ember, annál hihetőbbé válik.

Hiszen ez a magyar valóság.

A hazai kapitalizmus diszkrét bája. Ahol soha nem az a sikeres vállalkozó, aki kreatív és jó minőséget állít elő, hanem akinek jobb a kapcsolatrendszere.

Aki jókor van jó helyen.

Emlékszünk még Medgyessyre és a Gresham palotára? A Medgyessy Consulting 1998 őszén 100 ezer dollárt kapott azért, hogy befolyásolja az V. kerületi szocialista képviselők szavazatát. A MÁV Cargo vételében – közelebbről meg nem határozott módon - segítő Bt pedig közel kétmilliárdot kaszált. Hogy csak nagyhírtelenjében két esetet említsek.

A napokban, a helyi kórházban elhunyt egyik ismerősöm édesapja, aki rendelkezett egy speciális biztosítással, amelynek az a lényege, hogy ha a biztosított meghal, a hozzátartozók a korábbi rendszeres havi díjfizetés fejében meghatározott összeget kapnak, amely fedezi egy átlagos temetés költségeit.

A mi esetünkben ez a biztosító által vállalt és kifizetett pénzösszeg 250.000 Ft volt.

Amikor a haláleset bekövetkezett, az elhalt gyermekei felkeresték az általuk jól ismert, megbízhatónak tartott temetkezési vállalkozót, és kérték a temetés megszervezésére és lebonyolítására.  A vállalkozó be is ment a kórházba, hogy az elhaltat a saját fagyasztókamrájába átszállítsa.

A halottnak azonban időközben nyoma veszett.

Némi utánjárás után kiderült, hogy a papát egy másik temetkezési vállalkozó vitte magával, az illetékes kórházi alkalmazottak közreműködésével. Élelmes emberünk úgy ítélte meg, 250.000 Ft-ért szűken, de ő is le tud bonyolítani egy hangulatos elföldelést. Tán még kis jutalékot is adott a készséges boncmestereknek.

Végül csupán a hozzátartozók erélyes fellépése, feljelentéssel és perrel fenyegetőzés hatására voltak hajlandóak az öreg földi porhüvelyét a másik vállalkozóhoz átszállítani.

Kiderült, nem elszigetelt esettel állunk szemben.

A leleményesebb temetkezési vállalkozók ott köröznek a kórházak felett, s egy-egy halálesetről – beépített embereik révén - gyakran előbb értesülnek, mint a rokonság. S máris megjelennek fürge kis furgonjaikkal, mint holmi megmentők, akik áldozatkészen hajlandóak levenni a gyászolók vállairól a temetkezéssel járó hercehurcák nyomasztó gondját.

Hiszen tudják, aki gyorsabban reagál, az szerzi meg a tetemet. Na meg a biztosító 250.00 Ft-ját.

Aki bírja, marja.

Ki doppingol, s ki nem? Erről beszélgetett a minap a Napkeltében Gyárfás mester egy neves sportorvossal, Frenkl Róberttel.

A fura, forró kását kerülgető beszélgetés apropóját az adta, hogy korábban több magyar sportoló is pórul járt, s elvették az aranyérmüket, vagy oda sem adták nekik, bizonyos vizelési problémáik okán, miközben szóba került az is, hogy hamarosan kezdődik a sportolók nagy pekingi megmérettetése.

1896-tól négyévenként ugyanis – mint köztudott - megmérkőznek a világ modern gladiátorai, hol itt, hol ott, valahol a világ valamelyik nagyvárosában.

Az idén Kínában jönnek össze. (Most ne firtassuk, mennyire jó hely ez.)

De hát tényleg gladiátorok ők? Vagy inkább áldozatok? Áldozatai egy show-biznisznek?

Vagyis a történet immáron valami másról is szól, mint a győzni akarásról?

Citius, altius, fortius. (Ez egy olimpiai jelmondat, nem tévesztendő össze Gyurcsány egykori cégeivel.)

Olympic Games, vagyis Olimpiai Játékok. Mint tudjuk, így hívják ezt a négyévenkénti eseményt.

Jóllehet a modernkori olimpiáknak már annyi közük van a játékhoz, mint a hirosimai atombombának a tudományos kísérlethez. Vagy mint a Tienanmen térnek a Hyde parkhoz.

A gyermekkorában balesetet szenvedett dél-afrikai 21 éves Oscar Pistorius különleges szénszálas műanyag műlábakat kapott, több versenyt is nyert vele. Most a szakmai berkekben azon folyik a vita, ő indulhat-e az olimpián.

Úgy néz ki, nem.

Mert állítólag gyorsabban fut az újfajta szerkentyűkkel, mint mások az igazi cubákjaikkal.

A probléma persze komolyabb, mint gondolnánk. A tudomány mai állása alapján nem tűnik megoldhatatlan feladatnak, hogy valaki levágassa a kezeit, lábait, s komputervezérelt szuper-kemény acélvégtagokat építtessen be helyettük. De lassan nem lesz szükség a szívre, tüdőre sem, ezeket is lehet pótolni elektronikus gépezetekkel. De egyenlőre ez még a jövő zenéje. Az olimpikonok többsége még mindig különféle teljesítménynövelő szerekkel – hormonokkal, vitaminokkal, tápszerekkel, stb. - szarakodik.

Mindenki doppingol állítólag.

A hülyébbek rendre lebuknak, az ügyesebbek meg rendre megússzák. A szerek sokat fejlődtek, akik ügyesen kokszolnak, azok már látványosan nem torzulnak el, mint régebben. A nőknek nem nő ki a szakálluk, a férfiaknak sem lesz csöcsük. Legfeljebb néha meghal egy-két huszonéves, akiket igyekszenek gyorsan elföldelni és elfelejteni.

Az olimpia valamikor az amatőr – vagyis szabadidős – sportolók vetélkedése volt. A legények hétvégére bezárták a rőfös boltjukat, s vidám versengés keretében mérték össze erejüket.  Aztán – gondolom – legurítottak néhány korsó sört.

Néhány évtizede még megtörtént, hogy egy dél-afrikai hölgy a salakon mezítláb futva nyerte a hosszútávfutást. Ma már naponta nyolc-tíz órán át edzenek, speciális felszereléseket használnak, speciális étkeket esznek, be van osztva minden percük. S persze hogy nem doppingolnak, csupán megengedett teljesítménynövelő vitaminkészítményeket szednek. Illetve többségük azt sem tudja, mivel etetik valójában, mert ezeket a szereket külön orvosi team kotyvasztja éjjelente,  valahol sötét dohos laborok mélyén.

A jelszó pedig ma már átalakult olyképpen: nem a részvétel, hanem a győzelem a fontos!

Báró Coubertin pedig rettenetesen forog a sírjában.

Cigány volt!

Mi itt a Gárdánál rögtön tudtuk az igazságot, Mon Ami. Pedig nem vagyunk egy Hercule Poirot, vagy Marple kisasszony.

Honfitársak, bajtársak, ezt a rablót (is) a legközelebbi cigánytelepen kell keresni! 

Nagyon trükkös volt az illető, de minket nem tudott megtéveszteni. Épp a túlzott rafináltsága buktatta le.

Önöknek nem tűnt föl a rendőrségi közlemény azon kitétele, miszerint egy vállig érő hajú feltűnően fehér bőrű 25-30 év körüli férfiú volt a feltételezett elkövető? Ebből rögvest kitaláltuk, hogy ez az egyén minden bizonnyal csakis egy cigány lehetett, aki megtévesztésül festette át magát fehérre.

S úgy látszik terve sikerült, mert a rendőrök nem romát keresnek, hanem egy ártatlan fehér embert.

Egy ártatlan magyart. Talán épp egy ártatlan hazafit.

Szólni kéne a Gárdakapitánynak, hogy lépjünk közbe, még időben.

Egyébként, hogy miként jutottunk erre a zseniális felismerésre? Mármint, hogy cigány volt az elkövető?

Hát egyrészt azért, mert a csonka kis hazánkban, mint köztudott csakis a cigányok bűnöznek. Tessék csak megnézni a tárgyilagos és pártatlan Kurucinfo híreit. Ők bátran meg merik írni, hogy mi az ábra ezzel a cigánybűnözéssel.

Bár néha olyan butaságokat is leközölnek, hogy biztosan szőke norvégok voltak a fémtolvajok. De aztán, mikor emiatt reklamáltunk, elmagyarázták nekünk, hogy ez csak humor. Épp azért írnak szőke norvégot, mert közben cigányra gondolnak.

Hehehe.

Bezzeg a bolsi, libsi sajtó az letagadja. Az nem humorizál. Ők csak akkor hivatkoznak valaki cigány voltára, ha az illető egy bűnügy sértettje. S akkor persze rögtön rasszizmust kiáltanak.

A kerekerdőben egyre többen emlegették, hogy ennek nem lesz jó vége. Zúgolódtak, és szigorúbb intézkedéseket követeltek.

Na, mondjuk ki nyíltan, ne kerteljünk tovább, újfent az elefántokkal gyűlt meg a bajuk! Mindenki panaszkodott, rengeteg rossz tulajdonságuk miatt, amelyeket persze képtelenek levetkőzni. Sokasodtak a vádak, hogy „ezek” nem tudnak beilleszkedni a közösségbe, sőt akadtak olyan nézetek is, hogy nincs is itt keresnivalójuk, ki kéne őket tiltani az erdőből. 

Az utolsó cseppet a pohárban az a rémes esemény jelentette, amelyről a közkedvelt napilap, a Kerekerdei Hírharsona számolt be első oldalán, rikító főcímmel:

VANDÁL ELEFÁNTOK PUSZTÍTÁSA

Az alcím pedig tudtára adta mindenkinek, miszerint:

 ISMÉT GARÁZDA ORMÁNYOSOK TAPOSTÁK LE A KECSKÉK KÁPOSZTÁJÁT.

A -bagoly névaláírású cikkből kiderült, hogy az eddigi vizsgálati megállapítások szerint az erdő egyik szegletében, ahol a hegyi kecskék már hosszú ideje káposztát termesztettek, a múlt éjjel egy elefántcsorda dézsmálta meg az ültetvényt. A duhaj vandálok nem csupán a veteményest dúlták szét tappancsaikkal, de a közelben jó néhány fát is tövestül kicsavartak.

A szerző oknyomozó riportban próbált utána járni a történteknek. Eszerint a szemtanúk arról számoltak be, hogy a nagyméretű négylábúak csapatba verődve vonultak át a kérdéses ingatlanon és amerre jártak, gátlástalanul mindent letaroltak, ami az útjukba került. A károsult kecskék valószínűleg soha nem heverik ki azt a traumát, amit ez a példátlan eset: a tönkretett farm látványa nyújtott. Évek munkája ment itt veszendőbe néhány szempillantás alatt. A riporternek sírva elmekegték, hogy sajnos nem először. Az elefántok már korábban is összejárkálták a területet, s az erélytelen hatóságok, úgy tűnik, tehetetlenek velük szemben.

A cikk szerzője csokorba szedte az erdőlakó szomszédok véleményét, akiknek a szájából csak úgy ömlöttek a panaszok az elfojtott sérelmeikről. Nevének közléséhez azonban senki sem volt hajlandó hozzájárulni, mint egybehangzóan elmondták, félnek a tettesek bosszújától.

A megkérdezett tyúk azt kárálta, hogy bár ő a konkrét esetet nem látta, de az tény, hogy ezek az antiszociális egyének, és iskolakerülő csemetéik még az ábécét sem ismerik. A szamár is az ostobaságukat és a műveletlenségét hangsúlyozta. A gödény nagy hangon azt tette szóvá, hogy azokkal az ormótlan ormányaikkal rengeteget vedelnek. A disznó elröfögte, hogy koszosak, köztudottan rühellik a tisztaságot, s persze a portájukat sem tartják rendben.

A görény szerint kibírhatatlanul büdösek, a róka sunyinak és alattomosnak jellemezte őket, a tigris pedig azt híresztelte, hogy roppant agresszívak, megtámadják és fölfalják a kisebb állatokat.

A papagáj a kerekerdőben, éjjel-nappal megállás nélkül azt rikoltozta, hogy valamit tényleg kezdeni kéne velük, mert, ahogy azokkal a nagy ormányaikkal állandóan fülsiketítően tülkölnek, az egyenesen elviselhetetlen.

 - Rrrettenetes! Kibírrrhatatlan! Rrretenetes! Kibírrhatatlan! - Ismételgette egyik bokorról a másikra szálldosva.

És állandóan nyugtatókat szedett.

A szarkák egyenesen tolvajlással vádolták meg ezeket az ellenszenves, rusnya nagy jószágokat.

- Elcsórrnak mindent! - Cserregték felháborodottan. Még az arrranygyürrrűt is!

A lajhárok az elefántok mérhetetlen lustaságán húzták fel magukat, mondván, hogy nem szeretnek dolgozni, egész nap csak henyélnek, meg trombitálnak.

A megkérdezett templom egere nem győzte bizonygatni, hogy személy szerint semmi baja sincs ezekkel a „kisebbségiekkel”, sőt barátai is akadnak közöttük, de hát nekik is tudomásul kéne már venniük, hogy az együttélési szabályok mindenkire vonatkoznak.

Még az összetaposott mimózák levelei is azt susogták a bokrok alján:

 - Bezzeg, ha őket éri valami sérelem, rögtön diszkriminációt emlegetnek!

A többség egyetértett az aggódó nyulakkal abban is, hogy az elefántok, amilyen szapora állatok, sajnos hosszabb távon is nagy veszélyt jelentenek az erdőlakók biztonságára nézve.

Az újságíró konklúziója szerint az általános vélemény az volt, hogy ezeknek a lényeknek egyenesen a vérükben van a deviáns viselkedésre való hajlam, ezért el kéne őket a kerekerdőből távolítani valami olyan helyre, ahol ezek a böhöm teremtmények csak egymást boldogíthatják. Ám a szkeptikusabbak egyetértettek az ebekkel abban, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig.

A cikk kitért arra is, hogy a hörcsögök a szerencsétlenül járt kecskék megsegítésére gyűjtést rendeztek, a farkasok pedig gárdát alapítottak a biztonságuk érdekében.

A szerző végezetül nem mulasztotta el enyhe gúnnyal megjegyezni azt sem, hogy néhány vándormadár - mint a korábbi hasonló esetekben is - megpróbálta védelmébe venni az elefántokat, de hát az általános felháborodás közepette a kutya se hallgat rájuk. Ezeket a madarakat egyébként sem szerette senki errefelé. Hol itt fészkelnek, hol ott, mindig költözködnek, oda mennek, ahol éppen jobb nekik. Nem csoda hát, hogy ezeknek a hazátlan szárnyasoknak azon aggályai is üres fülekre találtak, miszerint lehetséges, hogy az elefántok, tettüket nem szándékosan követték el, elképzelhető, hogy a sötétben tán nem is vették észre az ültetvényt. Sőt még az sem biztos, hogy a rongálást ők okozták, lehettek azok más nagytermetű állatok is.

Az erdei médiumok napokig kiemelten foglalkoztak ezzel a témával, kitárgyalták töviről-hegyire, folyamatosan faggatóztak az erdőlakók körében, az egyik élelmes tévétársaság észrevétlenül kamerát kötött a vezérelefánt hasára is. A nézettség ugrásszerűen emelkedett.

Az illetékes főhivatalok, elismerve ugyan a panaszok többségének a jogosságát, szerették volna békésen és humánusan lerendezni a konfliktust. Az elefántoknak próbáltak valami munkát biztosítani, amivel értelmesen lefoglalhatják magukat az éjszakai mászkálás helyett. A porcelángyárat és a hozzá tartozó szaküzletet szemelték ki erre a célra. Ott majd bizonyíthatnak, és talán megemberelik magukat.

De sajna, hiú reményeket tápláltak. Ezek a deviáns lények beszabadulván az üzembe és a porcelánboltba, ott is törtek-zúztak, szerencsétlenkedtek, rengeteg kárt okoztak.

Mindezek után persze, hogy elfogyott a hatóságok türelme is. Bennünk ugyan meglett volna a maximális jóakarat, bizonygatták, de beigazolódott, hogy ezek az elefántok tényleg nem tudnak kibújni a bőrükből.

Legfeljebb, ha lenyúzzák róluk.

Má’ megint bele akarnak köpni a kormány levesébe: ezek.

Kötekednek ezzel a kocsi átfestéssel is, hogy szerintük a négy és fél millió sok az ilyesmire. Bezzeg Orbán úgy váltogatta az autóit, mint más az alsóneműjét.

A közjogi méltóságok védelme rendőrszakmai kérdés, amibe nem szólalhatnak bele még maguk a védett vezetők sem - szónokolta a kormányszóvivő a minap.

Hát mit nem lehet ezen érteni?

Rendőrszakmai kérdések ezek.

A járművek beszerzése, felszerelése, illetve átfestése nem a kormány hatásköre. Ezekről a biztonsági kérdésekről és a kapcsolódó költségekről a Köztársasági Őrezred dönt, mondja a szóvivő. Visszapofázás nincs, még Gyurcsánynak sem. Nem kádkő ez, vagy holmi műkorund!

Mivel megfelelő színű használt autó nem volt kapható, ezért a rendőrség az egyik jármű átfestése mellett döntött, fűzte tovább magyarázólag a szót, hogy a dolog a számunkra még világosabb legyen.

Hát most akkor mit nem lehet ezen érteni?

A járművek színe biztonsági okok miatt fontos: a rendőrségi konvojban lehetőség szerint minden kocsinak ugyanolyan a színe annak érdekében, hogy ne lehessen első ránézésre megállapítani, hogy a védett állami vezetőt éppen milyen biztonsági fokozatú járművel szállítják - tette hozzá a kormányszóvivő.

Na most aztán tényleg hülye aki ezt sem érti!

Képzeljék csak el, száguldanának a fekete autók, közöttük ott virítana egy khaki színű, vagy hupikék.

S persze a sötétben bujkálók rögtön kiszúrnák, hogy Gyurcsány a hupikékben ül, vagy a khakiban. Mert hol is ülhetne máshol.

És akkor aztán a bombagyáros záptojásköpő katyusái kíméletlenül működésbe lépnének.

Ha mélyebben belegondolunk, rá kell döbbennünk, a védett közjogi méltóságok mindennapjai telides teli vannak randőrszakmai aspektusokkal.

Talán még a nagyfőnökök borotválása és hajvágása is ide tartozó kérdés. Kedves polgártársam, ha azt hallod, egy miniszterelnöki hajstuccolás mostantól kétmilliódba kerül, akkor ezen nehogy megütközzél, nyugodt lehetsz afelől, annak valóban annyi az ára.

Rendőrszakmailag.

Hát akkor még egy raszta haj, vagy egy afrofonás mennyit kóstálhat Lendvai Ildikónak?

Most kezdek rádöbbeni, ezek szerint bizonyára abban is az őrezredbeli zsernyákok dönthetnek, milyen színű lehet a miniszterelnök nyakkendője.

Klárika asszony hiába kéri, vidd azt a szép meggypirost Feri, a zordon titkosrendőrök már a kijáratnál leparancsolják azt a nagyfőnökről. Vagy ami még rosszabb, átfestetik azt is néhány millkáért feketére.

Most már világos számomra, hogy miért olyan sok az állami kiadás is.

A dolgokat a rendőrszakmaiság drágítja, nem az állami vezetők kivagyisága vagy pénzéhsége.

Most már azt is értem, miért kellett Juhász Ferenc MSZP alelnök úr lakásának falára is gyapjútapéta, egy szakajtónyi pénzért. Rendőrszakmai kérdés.

És, hogy miért került a nem működő kormányzati honlap kétszázmillióba. Maradjuink annyiban, ez is rendőrszakmai kérdés.

Aki oktalan pazarlást vél látni és láttatni továbbá a mögött is, hogy a kormány körül lebzselő mindenféle tanácsadói cégecskék miért vesznek fel értéktelen és szóbeli tanácsokért milliókat, azoknak azt felelem, mindezekért ezentúl ne Gyurcsányékat basztassák.

Hiszen ezek csupán egyszerű rendőrszakmai kérdések.

Az SZDSZ sokszínű, állította a kétszínű picsázó Horn Gábor, amikor színvallásra kényszerítették valamelyik reggel a szárnyaló Napkeltében. (Tudják, ez az a műsor, amelyiknek hajnali ötkor a legnagyobb a nézettsége.)

Dübörgő Döbrögi uram azonban mindezt másként látja. Ő csupán egyet, mégpedig kék színt vizionálja magának és pártjának a legújabb polbeat csasztuskájában.

Úristen, hol szocializálódtak ezek az urak?

El a kezekkel a nyugdíjasoktól! – ordítja a pulpitusról Gyurcsány Ferenc

Arccal a vasút felé! – kontrázza Gaskó. 

Újra divatosak lettek az ötvenes évek lózungjai és ostoba jelszavakat skandáló pökhendi fazonjai. Munka, tudás, tulajdon!

Ennél már csak az a fárasztóbb, amikor Orbán sírós hangon, duzzogva hajtogatja: a nép nem lehet ellenzékben!

De visszatérve dr. Kókára, aki nagyszerű és nagysikerű agitkájában olyképpen diagnosztizálja önmagát és az arra érdemes (nem fodorista) párttársait, hogy kék, kék, kék a szívük.

Figyuzzatok, a szívük kék, nem a szemük kék!

Kedves Kóka úr, erősítsen meg, ugye nincsen tévedés, most nem a borospincében tetszik lenni, ahol a banda önnek a prímás homlokára ragasztott húszezresével nyomatékosított kérésére a székely himnusszal együtt azt is oly szívdöglesztően elbazseválja, hogy az a szép, az a szép, akinek a szeme kék…

Ja, és jut eszembe, az übermenscheknek is kék a szemük, és szőke a hajuk, de ez egy egészen más ideológiai tészta!

Tehát tisztázzuk, Kóka szerint nekik nem a szemük, hanem a szívük a kék.

Amennyiben dr. Kóka úr megzenésített kékszívű kínrímeit diagnosztikai szempontból próbáljuk analizálni, akkor arra a logikus következtetésre kell jutnunk, hogy akinek a szíve kék, annak a vére is feltehetőleg ilyen színű, vagyis az is kék. Tehát Kóka és harcostársai testében ezek szerint kék szív pumpálta kék vér folyik.

Vagyis dr. Kóka és hasonszőrű társai nem csupán kék szívűek, de kékvérűek is. Vagy legalább is szeretnének azok lenni.

Vitéz Kókafalvy Pannon Puma de genere Libikóka Kóka nagyméltóságú excellenciás uram, ne erőlködjék annyira! Magáról az embereknek - ide értve a normális liberálisokat is – biztosan nem a kék szín jut eszükbe. Egészen más színre asszociálnak.

Inkább a bélszínre.

Hát mit nem gondol ez a kutya Zorbán?

Már azt képzeli, neki aztán mindent szabad?

Csak úgy ukmukfukk ráront a nemzetére!

Még jó, hogy részegen elkottyintotta magát. Kibújt a szög a zsákból. Kimutatta a foga fehérjét. Lejött az álarc. Lehullott a lepel. Napfényre kerültek az aljas titkos tervek.

Kiderült, hogy beborult.

Hogy mindezt honnan tudom?

Hát olvastam az MSZP hirdetéseiben. Akkora öklömnyi betűkkel egy egész újságoldalon, hogy biztosan csak igaz lehet. Tele van vele a baloldali sajtó, tehát biztosan igaz.

Szóval közeleg a Zorbán bosszúhadjárata.

Aki 2006-ban nem a Fideszre szavazott, azt statáriális rögtönítélő bíróság elé állítják.

Jön újra a köteles Kövér. Sőt már közeleg a harmincmillió román! Tőkés püspökkel az élén.

A Zorbánék senkit nem kímélnek majd! Budapestet a földdel teszik egyenlővé. Semmi sem marad belőle.

Sóval behintik a nyomát.

Még a kutyaszart is eltüntetik.

A 4-es metró helyén pedig földalatti börtönök lesznek, kínzókamrákkal. Állítólag oda fogják bezárni Lendvai Ildikót és Keller Lászlót. A fiatalabb MSZP nacsalnyikokat meg kényszermunkára fogják majd a Zorbán bányákban.

De mondok még szörnyűbbet. Tarlós és Mikola urak állítólag folyamatosan nyilatkozni fognak végeláthatatlan interjúkat adnak reggeltől estig a Napkeltében.

Csak a karakán Demszkyivel nem bírnak majd el.

Mert ő egy igazi demokrata.

S a demokrata pedig, mint tudjuk, nem fél. Kitárja keblét, és azt ordítja a goj motorosoknak, ide lőjetek! És csak úgy záporoznak majd a záptojások.

S ott esik el ő, a harc mezején.

Szóval jó lenne, ha rádöbbenne ez a Zorbán, hogy nála Gyurcsányiék jobban tudják mi a haza érdeke. Azt hiszi csak úgy szórakozásból sanyargatják a népet? Hát egy frászt! Mélységes felelősségérzettől áthatva sanyargatják. A konvergencia miatt. Hogy az klappoljon.

Aztán rövidesen jöhet a Kánaán.

Ha Zorbánék hatalomra kerülnének, ők még sokkal, de sokkal jobban sanyargatnának mindenkit, pusztán csak gonoszságból. Nagy ívben szarnának a konvergenciára, meg a Kánaánra.

A nyugdíjasoknak befagyasztanák a nyugdíját. Sőt a nyugdíjasokat is befagyasztanák.

De még az is lehet, amilyen rettenetesen elvetemültek, hogy visszahoznák Horváth Ágnest.

Messze van-e még innen Kolozsvár, kérdezi a vándor. Hát légvonalban húsz kilométer, de ismerek egy rövidebb utat is az erdőn keresztül, válaszolja a góbé.

Régebben az SZDSZ vezetőiről, senkit és semmit nem kímélő reformhevületükről ez a székelyvicc jutott eszembe. Én is okos embereknek tartottam őket, akik ismerve a rövidebbnél is rövidebb utakat, nem ritkán kéretlenül is osztogatták az észt. (Meg a kórházi trezorokat.) Néha ugyan kissé elvetették a sulykot, A tréfáiban humort nem ismerő Kuncze úr példának okáért nem lehet büszke az olyan izzadtságos szóvicceire, mint amikor Mártiriusznak nevezte a rendőrök által brutálisan és indokolatlanul megvert ellenzéki képviselőt. Ilyen alapon Wittner Máriáról is mondhatta volna, hogy a nemzet csalogánya.

De hol vagyunk már a dörmögő Miska kancsó fárasztó élceitől? Ő legalább megpróbált vicces lenni néha.

De ez a Kóka?! Hát ez nem semmi pali.

Azt mondja, ha már a vizitdíj nem jött össze, hát szedjünk a néptől TV előfizetési díjat ismét. Mert a jelenlegi szabályozás nem korrekt, mert így ez a média költségvetésfüggő. Vagyis nem független a mindenkori hatalomtól. Szerintem a rendőrség is költségvetésfüggő. Meg a bíróság, ügyészség is. Ez sem korrekt. Szedjünk a néptől igazságszolgáltatási előfizetési díjat. Akkor talán a perek is rövidebbek kés igazságosabbak lesznek.  A rendőrök meg kevésbé verekedősek.

A mocsári békák pszichológiájának nagy ismerője legutóbb a Népszabadság olvasóit futballszakértelmével kápráztatta el. A Félidő című filozófiai fejtegetése persze alapvetően már ott hibádzott, amikor olvasóival azt próbálta elhitetni, hogy a meccset meg lehet nyerni akkor is, ha félidőben vesztésre állunk. A hasonlata főként abban sántított, amikor arról értekezett, hogy a szünetben az edző miként tudja felrázni csapatát a játék megnyerése érdekében. Egyet ugyanis elfelejtett Kóka mester, hogy az edzők nem a lecserélt játékosokhoz szokták buzdító szavaikat intézni, hanem azokhoz, akik a második félidőben is a csapat színeiben küzdenek majd.

Márpedig Kóka és a többi SZDSZ-es politikus már rég kikerültek a csapatból. Úgy látszik, ezt még nem mindenki fogta fel a kispadra ültetettek közül. Úgy tűnik, maga Kóka sem.

Persze az említett cikkében az elnök úr állít ennél még nagyobb baromságot is. Szerinte a hős, a gazember és az áldozat szerepén keresztül könnyebb megérteni a konfliktusok természetét. Aztán kategorikusan kifejtette, hogy őhozzá bármilyen reformtörténtet közelebb áll, mint az áldozat szerepe. Ezek után nyilván a kedves olvasóra bízza, hogy eldöntse, őt ki minek tartja, hősnek, vagy gazembernek.

Ám az írásának vitathatatlan csúcspontja az, amikor azt fejtegeti, hogy az SZDSZ nem ad biankó csekket a kormánynak, csak akkor segít, ha ezt az ország érdeke így kívánja.

Azt pedig, hogy mi az ország érdeke, természetesen csak a szörnyű fideszes orbánista populizmus veszélyétől minket megóvni képes antipopulista Kóka professzor tudja egyedül. Miként ő az a nagy demokrata is, aki kristálytisztán látja, hogy az SZDSZ nem akar előrehozott választást, mert azon a Fidesz kétharmados többséget szerezne. Ez pedig az országnak nem érdeke. Vagyis, ha jól értjük, nem lehet az ország érdeke az, ami az ország többsége szeretne.

Na most akkor mit is tegyünk? Hallgassunk a bölcs Orbánra, aki már régen megmondta, a nép nem lehet ellenzékben?

Vagy Kóka úrra, aki szerint az ország érdeke az, ha a nép túlnyomó többsége ellenzékben marad?