Proszektúra

Orbán Viktor és a többi Fidesz-KDNP potentát folyamatosan arról szónokol, hogy ezek a terroristagyanúsmenekültmegélhetésibevándorlók már abban a pillanatban bűncselekményt követnek el, amikor a szerb határon hazánk területére lépnek. Orbán szerint az illegális határátlépés ugyanis bűncselekmény.

Csakhogy ez teljesen valótlan állítás. Az ilyesmi a Kádár diktatúrában volt csak bűntett, most csak legfeljebb szabálysértés.

De ha már jogászkodunk, én inkább azt tekinteném bűncselekménynek, amit Orbán fogdmegjei ezekkel az emberekkel művelnek. Ezt úgy hívják a magyar jogban, hogy segítségnyújtás elmulasztása.

Esterházy Péter megfogalmazása szerint egyébként, kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot. Kérdés, az éppenséggel jogász szakvégzettségű doktor miniszterelnök úr ösmeri-e?

Nem tudom, melyik a nagyobb baj. Ha ösmeri és tudatosan hazudozik, vagy ha még a saját törvényeinkkel sincs tisztában.

Sokaknak az a véleménye, hogy a menekültkérdés körüli hisztériakeltés tulajdonképpen nem más, mint figyelemelterelés hazánkat érintő sokkal fontosabb kérdésekről. Hát az nem vitás, hogy Olsen, akarom mondani Orbán és bandája mestere a folyamatos elterelésnek! Bár azt nem állítanám, hogy túlzottan találékonyak lennének ebben. Hacsak nem annak felismerésében, hogy ezek az elterelések többnyire a Jobbik nézeteinek, és persze híveinek a lenyúlását is jelentik.

Mindenesetre nagyon úgy néz ki, az orbáni propagandagépezet fantáziájából is csak a már jól ismert gumicsontokra futja.

Először jöttek a tényleges életfogytiglanival. Hogy erre igenis elengedhetetlen szükség van. A nép többsége pedig tapsolt. Aztán bedobták a halálbüntetés gondolatát. Na persze addig nem terjedt a bátorságuk, hogy visszaállítsák, csak azt mantrázták rendre, miszerint napirenden kell tartani a halálbüntetés kérdését. Milyen demokrácia az, jajongott Brüsszelben égre emelt szemekkel a farizeus miniszterelnökünk, ahol még csak beszélni sem lehet ilyesmiről.

Aztán hirtelen ejtve lett ez a téma is, és jött a bevándorlás konzultációstól, plakátostul, szögesdrót-kerítésestül. Hogy a legújabbat, a dublini rendelet úgymond „technikai okok” miatti felfüggesztését már ne is említsük. Majd miután sikerült nemcsak a hazai közvéleményt, hanem egész Európát is mindezekkel jól felhergelni, most bedobták az olimpiát.

Ez annyira bejött, hogy még a szocialisták is ráharaptak. S Tarlós büszkén jelentheti, hogy példátlan egységbe forrt nemzetünk e nemes elképzelés tekintetében.

S ha mindezek, életfogytiglan, halálbüntetés, bevándorlás, olimpia, stb. nem elegek a nép hülyítésére, hát afféle segéd gumicsontokként még mindig itt van az élettársi kapcsolat megítélése, az abortusz, az eutanázia vagy az egyneműek házassága. Sőt, ha még ez sem lenne elég, hát Gyurcsány afféle Jolly-jokerként mindig elővehető. Most például ilyen hálás téma az Altus ügye.

Azt gondolom, ezzel a kerítésépítési szándékkal igazából most lepleződött le teljesen és végleg a Fidesz- KDNP, és persze első számú vezetője, Orbán Viktor hazug propagandavilága. Most derülhetett ki a leghülyébbek számára is napnál fényesebben, hogy amit a konzultálásokról el akartak velünk hitetni, vagyis, hogy ők demokraták és adnak a véleményünkre, ez csak üres, duma, maszlag, orbitális népbutító hazugság.

Persze sokan már akkor is az egyszerű embereket félrevezető, szemfényvesztő, álszent, áltató manővernek tartották ezeket a nemzetinek nevezett konzultációkat, amikor azt látták, hogy Orbánék milyen öncélú, önző módon válogatnak a konzultációra bocsátható kérdésekben.

A vasárnapi zárva tartásról például az ilyen módon történő véleménykérés szóba sem kerülhetett. De szeretett vezetőink nem voltak kíváncsiak, többek között, az emberek elképzeléseire abban sem például, hogy szükséges-e ennyi stadiont építeni vaskos állami segítséggel botlábú focistáink részére.

Most azonban már olyan elképesztő folyamat, a hatalomnak olyan ámokfutása zajlik az orrunk előtt, ami már – a végleg és teljesen elbirkásodott CÖF-CÖKA tagokat, szimpatizánsokat kivéve – a legostobább választópolgárok számára is teljesen nyilvánvalóvá teszi a kormány sanda, tisztességtelen szándékait.

Első felvonásként milliárdos költségekkel elfogult, előítéletes nemzeti konzultációs kérdéseket állítottak össze és küldtek ki több mint nyolcmillió választópolgárnak. Aztán miután nem voltak megelégedve a visszaküldött válaszok mennyiségével, bár igazából független ellenőrző apparátus hiányában akkora számot mondhattak, amekkorát csak nem szégyelltek, lehetővé tették az internetes válaszadást is, természetesen ugyancsak minden kontroll nélkül, ahol egy-egy személy akár tucatnyi kérdőívet is kitölthet.

Mindeközben pedig – természetesen meg sem várva a beküldött válaszok kiértékelésének eredményét – az általuk folyamatosan fenntartott hisztérikus bevándorlás ellenes légkörben belekezdtek a hasonlóan elfogult és előítéletes, több száz milliós költségű plakátkampányukba is.

A magyar nyelvű plakátok a faramuci kormányzati magyarázatok szerint nekünk magyar embereknek szóltak, mondván, hogy majd mi eljuttatjuk az azokon lévő üzenteket a bevándorlóknak és különösen az embercsempészeknek.

Ám a kormányunk vezetői a plakátok esetleges mozgósító erejében rejlő lehetőségeket sem várták meg, hanem immáron a kihelyezésük után röviddel a határunk szerbiai szakaszának lezárása mellett döntöttek.

Csak hát éppen ez a hisztérikus ámokfutásuk leplezte le őket, amikor még a saját maguknak létrehozott látszatdemokrácia szabályait is áthágták.

Hisz, ha komolyan gondolták volna azt, hogy tényleg kíváncsiak az emberek véleményére, legalább a konzultációs kérdések beküldésének határidejét, július 1. napját, plusz a kiértékelésre szánt időt megvárták volna a plakátok kiragasztásával, és különösen a kerítésépítéssel. Arról már nem szólva, hogy előtte illett volna ezekről is konzultálni a nemzet tagjaival. Akarja-e ön az ország teleplakátolását az azokon feltüntetett lekezelő, tegező idegenellenes üzenetekkel. Továbbá akarja-e ön a szerb határon a 175 km hosszú szögesdrót-kerítés felépítését sok-sok milliárdért?

De ilyen kérdések nem hangzottak el sehol. S már nem is fognak.

Az ámokfutás pedig folytatódik.

A „Na ugye megmondtam!” bizsergető, eufórikus hangulata terjeng a Fidesz-KDNP vezetők köreiben. Na ugye! Ezektől már a magyar kamionosok sincsenek biztonságban, Franciaországban. A hazai baloldal mindeközben pedig bőszen és vadul hazát árul megint. A magyar családokkal szemben a terroristák pártjára áll.

Ahogy a CÖF-CÖKA Vezetősége az OS-nek leadott közleményében fogalmazott: „Nyakunkba húzzák a tömegekből kiszűrhetetlen terroristákat, a zöldhatáron átkelők által behurcolható afrikai betegségeket, elveszik a közlekedő emberek napi biztonságérzetét, és felkínálják az idegen gazdasági bevándorlóknak a véges számú munkalehetőségeket. Állj és ne tovább!... lementek kutyába, a kutyafáját!”

Isteni szerencse, hogy nem ők nyerték a választásokat, mondja Orbán Viktor is, mert „ha 2014-ben baloldali kormány alakult volna, akkor itt hemzsegnének a bevándorlók „és három év után, ha kimentünk volna az utcára, nem tudtuk volna eldönteni, hogy Párizsban, Londonban vagy Budapesten vagyunk. Kész szerencse, hogy nemzeti kormány alakult”.

Trianonig befogadók voltunk, s ugye mi lett a vége? – keseregnek mindeközben Orbán hívei. Már így is alig van magyar e tájon, panaszolják.

De most végre megszületett az egyetlen helyes megoldás. A négy méter magas szögesdrót-kerítés. Egyszer már volt ilyesmi errefelé, akkortájt a gaz Titótól, az imperialisták láncos kutyájától védett bennünket. Akkoriban alá is aknázták a két határ közötti területet.

Egyébként biztos vagyok abban, hogy az ügy kiemelt nemzetbiztonsági fontosságára tekintettel, közbeszerzési eljárás itt szóba sem kerülhet.

Ezért én már azt is sejtem, ki fogja a 175 km hosszú kerítést felállítani. Tiborcz István vagy esetleg a Mészáros&Mészáros. Igaz, egy évvel ezelőtt még Simicskára szavaztam volna.

Mindenesetre akárki is fogja a melót elvállalni, biztos, hogy jó munkát fog végezni.

Ezt a kerítést próbálja meg majd az a külföldről pénzelt gonosz baloldal letépkedni!

De miután Magyarországon vagyunk, jó tudni, hogy a drótkerítésre persze azért itt-ott kiskapukat is tesznek majd.

A kerítés átadására pedig bizonyára nagy avatóünnepséget is terveznek, s a nemzeti színű szalagot Orbán Viktor fogja átvágni. Történelmi esemény lesz ez is. Horn, a kerítésbontó, Orbán a kerítésépítő.

- Üdvözlöm Sajókám! De régen láttam, mivel van ennyire elfoglalva?

- Hello Hacsek, alászolgája! Képzelje, Orbán levelet írt nekem, és egy kérdőívet is mellékelt, hogy szeretne velem konzultálni! Most éppen azon rágódom, mit válaszoljak arra a felvetésére, hogy mennyire tartom fontos kérdésnek a terrorizmus térnyerését a saját életem szempontjából. Fontosnak tartsam vagy nagyon fontosnak?

- Sajókám, maga látott már egyáltalán élő terroristát?

- Filmben már igen. Ja, meg a múltkor egy magyart is a tévében. Valami Póka nevűt, aki bankokat fenyegetett.

- Na látja, csak filmben. Azt a Póka Lászlót meg, a Nem Adom a Házam Mozgalom vezetőjét, a bíróság felmentette. Szóval nincs is nálunk igazi terrorista.

- Kell, hogy legyen terrorista, hiszen terrorelhárító – Terrorelhárítási Központ – is van. Mondja Hacsek, ha nem lenne, mit hárítanának el azok az igen jól megfizetett kommandósok? De most ne zavarjon, mert mint mondtam, a miniszterelnök úrral konzultálok. Azt akarom, hogy ha a válaszaimat elolvassa, egyből lássa, ez a Sajó, egy komoly ember, erre az egyénre a haza nehéz helyzetekben is számíthat. Különösen most, hogy özönlenek hozzánk ezek a megélhetési bevándorlók, akik persze rafkós kitanultságukban menekülteknek hazudják magukat. Szóval felelős válaszokat akarok adni erre a súlyos problémára. Mit írjak pl. arra, hogy a bevándorlók helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség? Teljesen egyetértsek vagy inkább egyetértsek?

- Miért, eddig tán a bevándorlókat támogatták a magyar családok helyett? Különben meg tőlem írjon, amit akar! Inkább azt mondja meg, mit szól ahhoz, hogy Orbánék sokmillióért teleplakátolják az országot a bevándorlókhoz szóló mindenféle intelmekkel?

- Nekem nagyon szimpatikus. Különösen az tetszik például, hogy mostantól rám a törvények nem vonatkoznak. Lophatok, rabolhatok, csalhatok kedvemre.

- Miket beszél? Magad teljesen megőrült?

- Hát maga nem olvasta Orbán plakátüzenetét, hogy aszongya, ha Magyarországra jössz, be kell tartanod a törvényeinket? Na, most én ugye nem jövök Magyarországra, hanem itt vagyok ugye. Már itt is születtem. Tehát nekem nem kell betartanom, ha jól értem.

-Na elegem van magából Sajókám! Inkább beszéljünk arról, hogy menyire fejlődünk, és egyre jobban teljesítünk! Most olvastam, képzelje, Egerben beszélő szobrot avattak.

- Beszélő szobrot? És az is a bevándorlókat oktatja a jóra?

- Nem, ez verseket szaval.

- Istenem, hogy manapság már mit ki nem találnak? A lovas-szobrok meg majd nyerítenek, sőt a megfelelő gomb megnyomására szellentenek és pottyantanak is?

- Ostoba barom. Ez Wass Albert szobra, és a saját verseit szavalja. Például ilyesmiket, hogy

“és ma csak az testvérem
nekem ezen a földön, aki magyar,
s ez mindaddig így lészen,
míg a magyar a világmindenség
legtestvértelenebb népe,
míg minden csizma a magyart rúgja,
mindenki a magyart tapossa,”

- Érdekes versike! Különösen az a rész tetszik, hogy a magyar a világ legizébb micsodája. Ez a legtestvértelenizé meg legalább olyan szép, mint az, hogy elkáposztásítottalanítottátok.

- Eh, maga ehhez sem ért Sajókám! De erről a versidézetről jut eszembe, hogy ezek miatt a konzultációs kérdőívek és plakátok miatt a magyar kormányt elmarasztalták Brüsszelben. Brüsszelben a parlamentben.

- Hogy mi? Ja, egészségére! Én a hideg sörtől szoktam tüsszenteni.

- Nem tüsszentés, hanem Brüsszel, maga átkozott idióta. Ott székel az Európai Parlament. És ott nem szeretnek minket. De nem csak ott. Minket mindenki bánt. Na, ezt írta meg olyan szépen Wass Albert, és ezt lehet Egerben meghallgatni.

- Hát ha már erről van szó, szerintem a Szabadság téri német megszállási emlékmű is megszólalhatna, Gábriel arkangyal egy gombnyomásra rázendítene pl. az Ómagyar Mária-siralomra vagy a székely himnuszra.

Ezekkel a “Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!” (tartsd tiszteletben a kulturáját, tartsd be a törvényeit) feliratú óriásplakátokkal lepleződik le leginkább a Fidesz hatalom nemzeti konzultáció fedőnevű hazug álszent propaganda-gépezete.

Mert, ha ennek a bizonyos bevándorlással kapcsolatos, nemzetinek nevezett konzultációnak valóban a nemzettel való konultáció lett volna a célja, akkor 13. kérdésként abban is kikérték volna a véleményünket, hogy akarjuk-e a bevándorlás elleni tiltakozásul egy ilyen mértékű óriásplakát-kampány indítását is.

Mondjuk valahogy így:

Egyetért-e ön azzal, hogy többszáz millió forintos költséggel több száz db. óriásplakátot helyezzünk ki az országunk egész területén magyar nyelvű bevándorlóellenes szövegekkel?

• Mi az, hogy, nagyon is
• Inkább akarom
• Nem akarom

De ilyesmiről persze szó sincs. A kormányunk nem konzultálni akar, hanem meggyőzni minket idegengyűlölő nézeteiről, Orbán PC ellenes megfogalmazásában: hülyíteni szeretne bennünket.

Mert, ha valóban a velünk való konzultálás lenne a cél, akkor a minket jobban érdeklő kérdésekről kérnék ki a véleményünket.

Pl. a vasárnapi zárva tartás vagy a stadionok építése, netán az egészségügyi, oktatási, közlekedési dolgozók fizetésemelése ügyében, vagy éppen az ÁFA-csökkentésről. És még sorolhatnánk akár odáig, miszerint akarja-e a Nyíregyháza nb1-ből kizárását vagy azt, hogy Andy Vajna brutális adókedvezményeket kapjon.

A bevándorlókkal kapcsolatos, nemzetinek nevezett, konzultáció teljes abszurditását tovább növeli egyébként, hogy most már nem elégednek meg azzal sem, hogy a kérdőíveket postán kiküldjék meg valamennyi váláasztópolgárnak, hanem lehetővé tették a kérdőívek internetes kitöltését is. Ahol természetesen végképp semmi sem akadályozza azt, hogy a legelszántabb Fidesz hívek akár több száz ilyen kitöltött kérdőívet is beküldjenek fiktív neveken és címeken, mindenféle kontrollálás nélkül.

Szóval ez a konzultálási trükk, úgy néz ki, nagyon bejött a Fidesznek. Rákaptak az ízére. A legújabb hír, hogy az ügyfélkapuknál is ilyesmit terveznek a közigazgatási rezsidíjak csökkentéséről.

.Szerintem itt az ideje, hogy elgondolkozzunk, a jövőben nem lehetne-e a parlamenti választásokat is ilymódon lebonyolítani.

“Köztudott, hogy az országot Gyurcsány és bandája teljesen tönkretette. Bizonyos vélemények szerint a megsemmisülés szélére sodorta. Akarja-e, hogy ismét ilyen emberek vezessék az országot?”

Cseppet sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy ugyanazok adták az ötletet Kovács Zoltánéknak a bevándorlóellenes kampányuk óriásplakát-terveihez, mint akik a szépemlékű SZDSZ-nek egykoron.

Ki lesz a harmadik erő? - kérdezték anno, és a plakát egyik oldalán egy joviális (egyébiránt szerintem az ifjúkori Soros Györgyre emlékeztető) férfiember mosolygott ránk, míg a másik oldalán egy kopasz, brutális sorozatgyilkos kinézetű “árpádsávos” nézett velünk farkasszemet, fenyegetően.

Szóval, úgy tűnik, most is valami hasonló készül. Ugyancsak az érzelmeinkre kívánnak hatni ezekkel a “Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!” (tartsd tiszteletben a kulturáját, tartsd be a törvényeit) feliratokkal.

Ám a szabad demokaták plakátja, bármennyire visszataszító is volt egykoron, legalább meghagyott valamiféle választási lehetőséget. Kedves szavazópolgár, ha neked az a tarfejű bűnöző barom tetszik, lelked rajta, válaszd őt harmadik erőnek!

Ez a Fidesz plakát viszont már nem kérdez, hanem felszólít.

Illetve csak látszólag az a célja persze, hogy bárki, a határunkat átlépő idegent is bármire felszólítson. Hiszen, ha tényleg ez lenne a rendeltetése, akkor azt nem magyarul, hanem a számukra érthető nyelven fogalmaznták volna meg. Mert ugye, ahogy az egyik híres bevándorlónk szellemes szövegét kissé parafrazeálva idézzük: nem lehet minden óriásplakát mellé egy tolmácsot állítani!

Vagyis valahogy így kellett volna:

në qoftë se keni ardhur në Hungari, hungarezët nuk mund të marrë atë për të punuar!

إذا كنت تأتي الى هنغاريا، الهنغاريين لا يمكن أن أعتبر في العمل.

आप हंगरी के लिए आते हैं, हंगरी काम करने के लिए नहीं ले जा सकते।

(Esetleg még pirézül is ki lehetne írni, de annak fordítását a Google szótárban egyelőre nem találtam.)

Szóval ez a plakát-felszólítás veretes magyar szövegével inkább nekünk, magyaroknak van címezve. Ami persze így is sokatmondó. Azonkívül, hogy egyetlen célja jól láthatóan az, hogy minket idegengyűlöletre hergeljen, a tegező stílus viszont jól kifejezi azt is, hogy a nemzeti konzultáció kiagyalói mennyiben veszik emberszámba ezeket a nemkívánatos “megélhetési” jövevényeket.

De hát mi már csak ilyenek vagyunk, mondaná erre Orbán, ami a szívünkön, az a szánkon, „Nem szeretjük sem a locsogást, sem a mellébeszélést”, és egyenesen beszélünk a halálbüntetésről és a bevándorlásról.

Tulajdonképpen azon sem csodálkoznék ezek után, ha a plakátok szövege is ehhez az orbáni egyenes szemlélethez és stílushoz igazodna, és mondjuk, valami ilyesmi lenne: 

Tűnés innen mocskos arabok és más koszos népségek, basszátok meg!

Amire persze ezek a szerencsétlenek szintén orbáni módon úgy vághatnának vissza: több tiszteletet a bevándorlóknak!

Most, hogy vége a bajnokságnak, nem árt szót váltani a tavaly óta is folyamatos nézőszám csökkenésről. Ezzel kapcsolatban először is jegyezzük meg, sokaknak továbbra sem tetszik az, hogy miközben az oktatás, egészségügy haldoklik, a magyar ugaron mindenfelé sorra nőnek ki a stadionok a földből. És nem egy esetben nem is a sportteljesítményen múlik, hogy hol épül sok száz milliós, milliárdos sportlétesítmény. Ahol egy helyi potentát közel van a tűzhöz, ott kis túlzással akár egy sörmeccseken edződött, megyei negyedosztályú csapat is számíthat valami csilli-villi sportlétesítményre.

De mindezek közül is különösen sokaknak szúrt szemet a többmilliárdos állami támogatással, (de az orbáni propaganda szerint mégsem közpénzből) a miniszterelnök kertje végébe odarittyentett felcsúti Pancho Aréna, mit Aréna: Ékszerdoboz, mit Ékszerdoboz: Szentély, ahol a Puskás Akadémia FC (PAFC) játssza a hazai mérkőzéseit. Az a csapat, amelyiknél természetesen fel sem merült még egy esetben sem, hogy megkapja-e az nb1-es induláshoz szükséges licencet.

Mert, érdekes módon miközben egy Pécs, Győr, Kecskemét, Nyíregyháza nagyságú százhúsz-százötvenezres lélekszámú város nem tud megfelelni az MLSZ által megszabott követelményeknek, s nem képes eltartani még egy közepes első osztályú focicsapatot sem, addig ez a mindössze 1800 lakosú falu gond nélkül képes erre. De ha már itt tartunk, nem is értem, miért nem kapott még városi címet? A stadion, repülőtér, kisvasút mellé már igazán megilletné ez a rang ezt a községet is.

Köztudott egyébként az is, hogy a már említett, kétezret sem elérő lakosú település stadionja - a Guinness rekordok könyvébe illően - 3.500 néző befogadására alkalmas.

Ez a stadion persze már építési összköltségét tekintve is rekordot döntögetett. Például amíg a Juventus 41 ezer fős arénája 3000 euróba került ülőhelyenként, vagyis átszámítva közel 870 ezer forintba, addig a 3,8 milliárdos bekerülési összeg alapján számolva Felcsúton egy ülőhely (az ülőhelyenkénti fajlagos költség) több mint egymillió forintot kóstált. Van olyan település Magyarországon, nem is egy, ahol ennyiért akár egy lakást meg lehetne vásárolni. Persze azért nem egy Szijjártói méretűt. Az más kérdés, hogy ennyien nem szoktak a nézőtéren megjelenni, még annak ellenére sem, hogy az illetékesek a nézőszámot ingyen buszjáratokkal is próbálták növelni. Javaslom, talán meg kéne próbálkozni olyasféle módszerekkel is, mint amiket a választások során szoktak alkalmazni a voksolási hajlandóság növelésére. Kis liszt, babkonzerv, ilyesmi osztogatása a pénztáraknál a biztonságiak által.

Orbán hű emberei persze itt is szeretnék a valóságot szebbnek mutatni, s rendre olyan nézőszámok kerülnek a mérkőzésekről szóló tudósításokba, amelyek enyhén szólva nem valósak. A mérkőzések tévéközvetítéséből gyakran szemmel is észrevehető ez.

A legkirívóbb példa mind között, ami a Fradi ez év április eleji, Pancho Arénabeli szereplésekor történt. A PAFC honlapján ugyanis az e meccsen megjelent nézők számát 3812-ben jelölték meg.

http://www.puskasakademia.hu/eredmenyek/puskas_akademia_fc/2015-04-03/3066 (Percről percre menűpont alatt, a 89'-nél.)

Ami még akkor is feltűnően több százzal meghaladja a felcsúti focistadion maximális befogadóképességét, ha a rendezőket, büféseket, pályamunkásokat és vécés-néniket is beleszámítjuk. Szóval ennyi ember akkor sem férne be, ha el is hisszük, hogy sok jó ember kis helyen elfér. De az is lehet persze, hogy ezzel is Guinness rekordot akartak dönteni. Ahhoz hasonlóan például, amikor egy Trabantban tizenheten ültek be.

Egyébként az említett meccsen valójában csupán mintegy háromezren voltak a csakfoci.hu és a magyarfutball.hu szerint.

Erről jut eszembe, hogy sokat beszélnek arról mostanában is a hatalom emberei, hogy 2015 is a családok éve lesz. Szerintem ebben a szlogenben csak egy apró változtatást kell eszközölni ahhoz, hogy az tényleg a valóságot tartalmazza. Ki kell cserélni a család szóban a d betűt s-re.

A Magyar Paralimpiai Bizottság honlapján közzétett sajtóközleményből elég világosan kiderül, hogy a felügyelő bizottsági tagok Gömöri Zsolt elnöknek adtak igazat, aki már egy korábbi sajtóközleményében azt az óhaját fejezte ki, hogy „öntsünk tiszta vizet a pohárba”.

Gömöri Zsolt a sajtóközleményében többek között azt fejtegette, hogy a Balaton Reál Kft. (melynek ő a tulajdonosa) 2011-ben vásárolt 6 millió forintért egy Citroen Jumper buszt, melyet saját költségén akadálymentesített. A buszt az MPB-nek bérbe adta. Az ellopott gépjárműre a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) a szerződés ellenére nem kötött casco biztosítást, ezért kellett, hogy sor kerüljön a kártérítésre. Ám a kártérítés összegét a Balaton Reál Kft. kiegészítette és 2014 szeptemberétől egy új motorral felszerelt, gyárilag teljesen akadálymentesített buszt biztosít a parasportolók számára térítésmentesen.

A felügyelő bizottság ezzel kapcsolatban elfogadta Gömöri védekezését, miszerint „Megállapítható, hogy a MPB-t azért, mert nem kötött Casco biztosítást, az általa bérelt kisbuszra, 3 millió forint kár érte.”

A felügyelő bizottság szerint „a kár elporlasztása, mérséklése jelenleg is tart, mivel az MPB-től kapott tájékoztatás szerint 2014 októberétől, a MPB térítésmentesen használhatja az ellopott jármű helyett, Balaton Reál Ingatlanfejlesztő Kft. által megvásárolt, új, akadálymentesített kisbuszt.”

Na most akkor hogy is van ez?

Jóllehet Gömöri Kft-jének a kisbuszát lopták el, ám azért mégis a bérbevevő paralimpiai bizottságot érte kár, és azért tartozik a Kft. felé kártérítéssel, mert „a szerződés ellenére nem kötött casco biztosítást.”?

Na de könyörgöm, nem a paralimpiai bizottság elnöke kötelessége lett volna ennek a biztosításnak a rendezése, ha már egy önmagával kötött szerződésben így állapodott meg saját magával?

Vagyis a Gömöri vezette paralimpiai bizottság mulasztott akkor, amikor a Gömöri vezette Kft. gépkocsijára nem kötött biztosítást, tehát Gömörit kártérítés illeti meg Gömöri részéről. Világos? (Aztán a kárt legfeljebb majd elporlasztják valahogy.)

Ennél tisztább vizet már nem is lehetne a pohárba önteni.

A tiszta víz kiöntését szorgalmazó elnöki sajtóközlemény azt is tartalmazta, hogy „Hazánkban új sportágnak számit a keresszékes rögbi és a Rögbi Szövetség nyilvántartása szerint ma már 10-en játsszák. A válogatott jelenleg még nincs rangsorolva a világranglistán, így a C csoportos EB-n indulhat. Sok munka és hosszú út vezet még a paralimpiai kvalifikáció reális lehetőségéig (A csoportos EB). A Magyar Rögbi Szövetség sem tervezte az EB részvételt és szakmailag, anyagilag egy hazai versenyt támogat. A sportágat a Magyar Paralimpiai Bizottság támogatja és nem csak a termet béreljük az edzéseikhez, hanem pénzbeli és eszközbeli támogatást is biztosítunk számukra. Nem anyagi, hanem szakmai okokból nem került az idén támogatott nemzetközi versenyek közé az ülőrögbi csapat C csoportos EB-n való részvétele.”

A WildBoars Kerekesszékes Rögbi Egyesület közleményben reagált minderre.

„A kerekesszékes rögbi 2010-óta létezik Magyarországon, jelenlegi szintjét 2012-től 3 év alatt érte el. Nem igaz, hogy az EB C csoportjában indulhatott volna a kerekesszékes rögbi válogatott, a B csoportban indulhatott volna, innen kerülhetett volna az A csoportba, ahonnan kvalifikálhatták volna magukat a Riói Paralimpiára.Az indulást a Magyar Rögbi Szövetség (MRGSZ) teljes vállszélességében támogatta, a nevezési díj felét a válogatott és az MRGSZ előteremtette, melyhez az MPB-nek 1 500 000 Ft-ot kellet volna biztosítani… Hazug állítás hogy az MPB bármilyen eszközzel támogatná a magyar rögbi válogatottat, hazug állítás miszerint az MPB a hazai versenyeket támogatta. 2013 óta 3 hazai versenyt rendeztünk, amit csak az MRGSZ támogatott… Utolsó fontos megjegyzés: szeretnénk, ha Gömöri Zsolt, MPB elnök megtanulná a sportágunk nevét, amely nem ülőrögbi, hanem kerekesszékes rögbi.

Orbán és csapata semmit nem bízott a véletlenre. A bevándorlással kapcsolatos nemzeti konzultáció tizenkét kérdéséből egyetlen egyet sem találunk, ahol megengednék, hogy kitérjünk az érdemi válasz alól. A korábbi nemzeti konzultációk során mindig biztosították azt a válaszlehetőséget a számunkra, hogy „nem tudom megítélni a kérdést.” Most viszont ilyesmi már nem lehetséges.

Pedig felelősséggel nem igazán megválaszolható például az, hogy „Ön szerint az elkövetkező években lehet-e terrorcselekmény célpontja Magyarország?”

Arra a kérdésre is nehéz helyesen válaszolni, miszerint „Vannak, akik szerint a Brüsszel által rosszul kezelt bevándorlás összefüggésben van a terrorizmus térnyerésével. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?”

Mert tulajdonképpen még az sem világos, mi is a kérdés, mire kérik az egyet(nem)értésemet? Arra, hogy Brüsszel szerintem is rosszul kezeli a bevándorlást? Vagy ezt a konzultáns már tényként kezeli, és inkább csak arra kíváncsi, hogy a rosszul kezelt bevándorlás és a terrorizmus térnyerése között szerintem van-e összefüggés? (És akkor még azt nem is vitathatjuk, hogy van-e ilyen térnyerés egyáltalán?)

Annyiban talán azért mégis kicsit megengedőek a konzultációs válaszlehetőségek kiagyalói, hogy a „teljesen egyetértek”, illetve a „nem értek egyet” mellett lehetőségünk van az „inkább egyetértek” rubrikájának a bejelölésére is.

Na jó, de mi a különbség azok között, akik „teljesen” egyetértenek, illetőleg akik csak „inkább” egyetértenek például azzal, hogy Brüsszel politikája (Orbánék szerint) a bevándorlás és a terrorizmus kérdésében megbukott, és ezért új megközelítésre van szükség ezekben a kérdésekben?

Ugyanez a helyzet a „támogatnám”, illetőleg a „részben támogatnám” esetében is.

Hogyan lehet, mondjuk, csupán részben támogatni a magyar kormányt abban, hogy olyan szigorúbb szabályokat vezessen be, ami alapján őrizetbe vehetők a magyar határt törvénytelenül átlépő bevándorlók? Részben vegyék őket őrizetbe? Teszem azt, a szülőket igen, de a kiskorú gyermekeiket nem? Vagyis a csecsemők bármikor szabadon elhagyhatnák a tábort a részben támogatók szerint?

Vagy hogyan lehet a teljes egyetértés helyett csak „inkább” egyetérteni azzal, hogy a megélhetési bevándorlók, amíg Magyarországon tartózkodnak, saját maguk biztosítsák az ellátási költségeiket?

És miben kevesebb az „inkább” egyetértése valakinek a teljes egyetértés helyett ama kérdés megválaszolásánál, amely szerint „Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?”

Inkább támogatná a születendő gyermekeket inkább?

És. ha már van „inkább egyetértés”, miért nincs „inkább egyet nem értési” válaszlehetőség is?

Szóval, ha a NER gondos, felelős állampolgáraként kötelezettségemnek is érezném ebben a konzultációban részt venni, akkor sem volnék rá képes, ködös, zavaros volta miatt.

Ami viszont jól látható, hogy Orbánék még e szakszerűtlen, szájbarágós, manipulatív kérdésfeltevési módszereik mellett is féltek attól, hogy az emberek esetleg nem eléggé idegengyűlők, s a hatalom számára mégsem helyes válaszokat adnak majd. Ezért aztán a konzultációs kérdések mellé egy levelet is mellékeltek a Tisztelt Magyar Polgár számára, Orbán Viktor magvas gondolataival és aláírásával. (Talán helyénvalóbb lett volna egyébként a Tisztelt Magyar Paraszt megszólítás – vö.: parasztvakítás)

E miniszterelnöki levélben pedig tényként közölték velünk, hogy „Brüsszel és az Európai Unió nem képes megfelelő módon kezelni a bevándorlás kérdését.”, továbbá, hogy „Brüsszel kudarcot vallott a bevándorlás kezelésében.” Orbán még kijelentette azt is, hogy meg fogják ám védeni a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését a megélhetési bevándorlóktól.

Ezek után már csak azt nem értem, hogy ha már mindezeket előre eldöntötték, miért költöttek egymilliárdot arra, hogy ugyanezeket tőlünk is megkérdezzék?

Szóval sokak szerint Orbán olyan, mint a jó rendőr. Előbb üt, aztán kérdez.

Én ezzel teljesen nem értek egyet, inkább egyetértek.

Gondoljunk bele, Végh Antal 1974-ben írta meg a Miért beteg a magyar futball? című könyvét. Pedig akkoriban még olyanok kergették a bőrt a hazai pályákon, mint Albert Flóri, Bene Ferenc, Fazekas, Kocsis Lajos, Kozma, Várady Béla vagy Zámbó.

Végh Antal még feltehette ezt a kérdést, s kutathatta a betegség okait. Az idő tájt még voltak olyan játékosok, akiket lehetett dicsérni, ha jól játszottak, és lehetett szidni, ha rosszul. Őket még lehetett labdarúgóknak nevezni. És amit csináltak, azt persze lehetett futballnak hívni.

Manapság viszont a Végh Antal-i kérdésfeltevés már értelmetlen. Hiszen ezt az izét, amit nálunk e címszó alatt végeznek, már nehezen lehet futballnak tekinteni. Vagyis a magyar foci már rég halott. És ami már nincs, az beteg sem lehet.

A mifelénk mostanában űzött speciális hazai játék helyes megnevezése ezért, mondjuk, lehetne inkább angolosan botláblabda vagy, a játékosok futásmennyiségét tekintve, nagypályás lábtengó. De mindenképen egyfajta hungarikum. Mint az akác, a kisüsti szilva vagy a hajdúsági torma.

Orbán azonban úgy döntött, egy olyan ország, amelyik minden téren jobban teljesít, nem létezhet igazi futball nélkül sem. A magyar foci megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez. Ezért aztán sokmilliárdos stadionokat építtetett, igen jelentős adókedvezményeket is biztosított.

Az eredmények azonban továbbra is elmaradnak. Megszokott látvány: üresen kongó stadionokban bazmegoló, kétballábas táposok ténferegnek. Ahol pedig esetleg vannak is még drukkerek, ők a szurkolás helyett egymás anyázásával és cigányozással foglalkoznak.

Most azonban ismét lényeges változások előtt állunk. Első lépésként az MLSZ illetékes bizottsága minapi döntése szerint öt sportklub nem kapta meg az NB1-es induláshoz szükséges licencet. Így járt a 158 ezer lakosú Pécs, a 131 ezer lakosú Győr, a 118 ezer lakosú Nyíregyháza, a 113 ezer lakosú Kecskemét és a 32 ezer lakosú Pápa is. A hírek szerint főként pénzügyi problémák miatt.

Gond nélkül jutott viszont játékengedélyhez az ezeknél sokkal kisebb lélekszámú Paks és az 1824 lakossal büszkélkedő Felcsút is. Náluk, úgy látszik, nincsenek anyagi gondok, jobban be tudják osztani azt a kis pénzt.

Ez a licencmegtagadási folyamat egyébként beleilleszkedik az MLSZ-nek abba az elhatározásába is, hogy a bajnokság színvonalának emelése végett csökkenteni kell az úgynevezett első osztály létszámát. A hírek 14, sőt 12 részt vevő csapatról szólnak.

Én ennél drasztikusabb változtatásokat javasolnék.

Legyen az NB1 létszáma mondjuk három. Épp elég lenne a Vidi, a Fradi és a Puskás Akadémia versengése ezen a szinten. Na, jó, Kósa Lajos kedvéért esetleg szóba jöhetne még a Debrecen. Ezeknek a csapatoknak a meccseit pedig töltse meg nézőkkel a CÖF.

Mostanában úgysem csinálnak semmi hasznosat.

A népszavazási ötletelők többsége számára igazából nem is e jogintézmény lehetősége a fontos, hanem az annak kezdeményezése révén szerezhető feltételezett politikai haszon mértéke.

Ha átböngésszük a NVI honlapját, többek között ilyen népszavazásra bocsátani óhajtott kérdésekbe botlunk:

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a magyar társadalom védelmének érdekében, aki Magyarországon kábítószert árul, az kapjon tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetést?” (Szepessy Zsolt)

„Egyetért-e Ön azzal, hogy Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét, Csányi Sándort, OTP Bank Nyrt. elnök-vezérigazgatóját, Polt Pétert, Magyarország legfőbb ügyészét huszonöt-huszonöt év börtönbüntetés végrehajtására kötelezzék, valamint teljes vagyonukat kobozza el az állam, a devizahiteleseken éveken keresztül bűnszövetkezetben elkövetett népirtás, és más bűntettek miatt?” (Miczán József magánszemély ezt egymásután kétszer is benyújtotta.)

E haszontalan, ingyenes önreklámot biztosító népszavazási trollkodás egyik kiemelkedő alakja kétségtelenül Szepessy Zsolt, az Összefogás Párt elnöke, aki elérte azt, hogy ostobábbnál ostobább kérdésfeltevéseivel több, mint fél évig sikeresen állt útjába a kiskereskedelmi boltok vasárnapi zárva tartását elrendelő törvény népszavazásra bocsátásának.

S amikor már úgy hittük, hogy végre elhárultak az általa emelt akadályok, mert a Kúria is elmeszelte idióta kérdéseit, és joggal remélhettük, hogy a boltbezárás ellen folyton-folyvást ágáló Gyurcsányék, Gaskóék, Demjánék végre időben megteszik a szükséges lépéseket, akkor feltűnt a színen egy másik kétes figura - egy jobboldali troll helyett egy baloldali troll - Thürmer Gyula személyében, és mindenkit megelőzve két kérdést adott be a Nemzeti Választási Irodához. 

„Egyetért Ön azzal, hogy alkotmányos alapjog legyen a vasárnapi pihenőnap?”, illetve „Egyetért Ön azzal, hogy az Alaptörvény biztosítsa a vasárnapi pihenőnaphoz való jogot?"

Thürmer Gyula láthatóan biztosra ment, aznap órákat dekkolhatott dr. Pálfy Ilona elnök asszony irodájában.

Ugyanis a Kúria Szepessy Zsolt ügyében a Knk.IV.37.174/2015/2.számú végzését 2015. április 1-jén 12 óra 11 perckor hozta meg és tette közzé honlapján, az lb.hu oldalon, Thürmer pedig első kérelmét 2015. április 1-jén 10 óra 50 perckor, a másodikat pedig 14 óra 55 perckor nyújtottba be.

Ez utóbbit azzal utasították el, hogy az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja egyértelműen kizárja az Alaptörvény módosítására irányuló kezdeményezésben a népszavazás tartását.

Az említett Gyurcsány, Gaskó, Demján, stb. urak még ezt követően sem foglalkoztak ezzel a vasárnapi zárva tartási üggyel. Jellemző, hogy Tóbiás József MSZP elnöknek is csak jóval később esett le a tantusz, és április 21-én e tárgyban két kérdést nyújtott be hitelesítésre.

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés semmisítse meg a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvényt?”

„Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés a munka törvénykönyvéről szóló törvényt úgy módosítsa, hogy a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés esetén kétszáz százalék bérpótlék járjon?”

Az elsőt természetesen kapásból elutasították, mondván azonos tárgyú a Thürmer által korábban beadottal. Vagyis ez azt jelenti, hogy Thürmernek sikerült a vasárnapi zárva tartás kérdésében a népakarat kinyilvánításának lehetőségét vagy jó fél évvel újfent elodáznia.

A másik kérdést viszont az NVB hitelesítette 10 igen, 0 nem szavazattal.

Ez aztán az igazi siker. Hajrá baloldal, csak így tovább!

Lelki szemeimmel már látom, milyen örömmel fogják majd a ténylegesen vasárnap is munkára kötelezett egészségügyiek, tűzoltók, rendőrök, vendéglátó egységek, hotelek személyzete, stb., a vasárnapi dupla bérét megszavazni azoknak, akik ezen a napon valójában nem is dolgozhatnak.

Ha már a halálbüntetéssel kapcsolatban a napirendet emlegeti a miniszterelnök, én azt gondolom, ebben az országban jó néhány ennél sokkal fontosabb dolgot is napirenden kéne tartani.

Példának okáért napirenden kéne tartani az országunknak az urizáló rokonok, haverok általi gátlástalan szétlopását. Mert, ha volt is abban némi igazság, hogy a komcsik talicskával tolták ki a pénzt, hát akkor most az egyszemélyi vezetésű Fidesz hatalom emberei óriásbillencsekkel, hordják el a lóvét.

De napirenden kéne tartani a rendszerszintű korrupciót, a demokrácia intézményeinek leépítését, pontosabban formálissá tételét, továbbá egy vékony réteg pofátlan meggazdagodását is milliók egyre nagyobb elszegényedése árán.

És napirenden kéne tartani még sok már fontos dolgot is, kezdve a munkavállalók és a közmunkások kizsákmányolásától és kiszolgáltatottságától egészen a dohány- és földmutyikig bezárólag.

De nem sorolom tovább, mert én momentán csak egy dolgot szeretnék napirenden tartani, mégpedig a Quaestor botrányt, vagyis a Tarsoly céggel történteket. Sőt annak is csak egy kisebb szeletét, a győri ETO ügyét abból az apropóból, hogy a hétvégén nagy küzdelemben legyőzték a Szombathely kiesésre álló csapatát, és a győri közönség mindvégig lelkesen ünnepelte őket. Tegyük hozzá, jogosan.

A Győri ETO sorsa végleg lezárulni látszik, újabban már az is erősen kérdéses, egyáltalán marad-e ilyen nevű focicsapat, vagy sóval behintik még a nyomát is. Egy 111 éve alakult futballklubról van szó, sok-sok kiemelkedő sportsikerrel a háta mögött, amelyik az utóbbi három bajnoki szezonban is sorrendben bronz, arany és ezüst érmet szerzett.

Jogos a felvetés, miért is hagyta, hagyja Orbán Viktor, hogy ez megtörténjék?

Beismerem, valójában nagyon furcsa kérdésfeltevés ez, helyesebben az lenne, ha egy normális országban egy normális miniszterelnökön kérnénk számon valamely focicsapat ügyét. Tönkrement, tönkre ment, hát isten neki fakereszt! Történt már ilyesmi máshol is. Ilyen a kapitalizmus. Az ügyesek meggazdagodnak, a férgese elhullik.

De ez nem egy normális ország, és ez nem egy normális kapitalizmus. És ez nem egy normális labdarugó bajnokság.

Mert nem nevezhető normálisnak az, ahol a miniszterelnök megtehette, hogy az ő akaratából több ezer főt befogadó csilli-villi stadiont rittyenthettek sok-sok milliárdért egy 1500-as lélekszámú helységben, a saját kertje végébe, a nyári budija mellé, ahol a haverja és kegyeltje focicsapata játszik, mindeközben pedig veszni hagyták egy közel százszor ekkora lélekszámú megyeszékhely futballcsapatát. És miközben persze ugyanez a hatalom nem mellékesen megtehette azt is, hogy nem is oly rég 400 milliós állami segítséghez juttatta  azt a Mezőkövesdi futball-klubot, amelyik azután persze simán kiesett az első osztályból.

És folytathatnánk a sort a hatalomnak kedves focicsapatok különféle burkolt vagy kevésbé burkolt állami támogatásainak felsorolásával. A felcsútiak állítólag még az Országos Roma Önkormányzat pénzéből is részesültek.

Ezért jogos a kérdés, miért nem kaphat segítséget éppen a Győri ETO a miniszterelnökünktől? Netán Orbán pikkel rájuk valamiért?

Lehet találgatni. Az viszont mindenesetre tény, hogy  már eldőlt, idén az ő kedvenc csapata nyeri toronymagasan a hazai bajnokságot, miközben az egyik fő riválisát sikerült úgy leradírozni a hazai labdarúgás térképéről, mint Orbán felcsúti kéglijét a Google térképről.

Kovács Zoltán kormányszóvivő kifejtette: a KEKKH, a közlönykiadó és a Magyar Posta együtt hivatott arra, hogy a több mint nyolcmillió nemzeti konzultációs küldeményt eljuttassa a választókhoz.

A küldemény Orbán Viktor kormányfő levelét és a bevándorlással kapcsolatos kérdőívet tartalmazza. Utóbbit díjmentesen lehet majd visszaküldeni július 1-jéig a mellékelt borítékban - közölte a szóvivő.

Az az igazság, hogy mindez az egész konzultációs cirkusz nem csupán gumicsont, hanem már lerágott csont is. Sokan, számtalanszor elmondták már, mennyire tisztességtelen ez, az emberek tudatlanságára, tárgyi ismereteinek hiányára és idegengyűlöletére alapozott felmérés, amelyet maga Kovács sem mert még közvélemény-kutatásnak sem nevezni, szerinte ez „politikai kérdőív”, egy „közvetlen levelezés a választókkal.”

Természetesen a Fidesz biztos a dolgában, hisz nem is titkoltan kifejezetten azzal a szándékkal ment bele ebbe az egymilliárdos költségű kérdezz-felelek játékba, hogy majd a bevándorlást súlyosan korlátozó, az EU rosszallását várhatóan kiváltó szabályozását úgymond a népakarattal alátámaszthassa.

Csakhogy – Orbán kedvelt sportjának egyik szakkifejezésével élve – ez a néppel való levelezgetés mindenképpen egy orbitális öngól.

Ugyanis bármilyen, a Fidesz-KDNP vezérkar számára oly kedvező eredményt hoz is ez a kérdőívesdi, ki hiszi el, hogy nem történt azok értékelése során valamilyen turpis manipuláció?

És most ne is arra gondoljunk, hogy már a kérdések sem válaszolhatók meg tisztességesen, hiszen éppen a Hvg.hu hívta fel a figyelmet arra, hogy például a "Tudta-e Ön, hogy a megélhetési bevándorlók törvénytelenül lépik át a magyar határt és az elmúlt időszakban hússzorosára nőt a bevándorlók száma Magyarországon?" kérdést teljes egészében el sem lehet utasítani.

Mint tudjuk, a parlamenti és a helyi önkormányzati választások lefolytatását, de a népszavazást is, egészen a szavazás titkosságától a leadott voksok összeszámlálásáig, igen szigorú, mondhatni rigorózus előírások szabályozzák. Ráadásul mindehhez biztosítékul még több fokú jogorvoslati lehetőség, sőt végső soron a bírósági út igénybevétele is társul.

A nemzeti konzultáció elrendelésének, lebonyolításának, kiértékelésének rendjét és tisztaságát semmilyen jogszabály nem biztosítja.

Ezért mindez durván alkotmánysértő, alaptörvénysértő, hiszen tulajdonképpen a népszavazásra vonatkozó szabályozást kikerülve egy olyan jogi eszközt ad a hatalom kezébe, amelyet rendeleteinek megalkotása során felhasználhat, döntéseit azokkal utóbb legitimizálhatja.

Épp ezért számomra érthetetlen, hogy ezt a nemzeti konzultációnak nevezett durván manipulatív hatalmi játékot még senki sem támadta meg az Alkotmánybíróságnál, sőt netán valamely nemzetközi fórumon.

Az elnöke szerint bevallottan tájékozódási zavarban szenvedő Fidesz pártnak a valamilyen még komolyabb zavarban szenvedő vezetője, Orbán Viktor, egyik legkedvencebb szócsövének, Bayer Zsoltnak nyilatkozott. A 2010-es győzelmüket újfent forradalomnak, a baloldali ellenzéket pedig ellenforradalmároknak vizionálta, majd elmondta, korainak tartja megválaszolni a kérdést, hogy be kell-e vezetni a halálbüntetést vagy sem, de fontos, hogy beszéljenek róla. "Megint ott tartunk", mondta, hogy Brüsszelben egyesek a vitát nem akarják engedni", demokráciavita állt elő".

Szóval ez a fokhagymaszagú illiberális demokrata immár visszatámadt. Mi az, hogy nem beszélhetünk szabadon a halálbüntetésről? Mi az, hogy nem vitatkozhatunk ezen? Hát már megint itt tartunk?

Vagyis ő oktatta ki Brüsszelt demokráciából! Az EU-t vádolta egyfajta demokrácia-deficittel. Ráadásul a „Brüsszelben egyesek nem akarják engedni” megfogalmazással azt is igyekezett sugallni, hogy tulajdonképpen még az EU többsége is vele ért egyet

A miniszterelnökünk szerint „mi magyarok a halálbüntetés kérdését igenis napirenden akarjuk tartani”. Mi magyarok beszélni akarunk róla. És ha mi magyarok beszélni akarunk róla, akkor ezt nekünk, mimagyaroknak senki sem tilthatja meg.

Mert ugye ez a demokrácia. És igenis, mimagyarok most nem arról akarunk vitatkozni, hogy kell-e Paks2, nem is a vasárnapi zárva tartásról szeretnénk felesleges szócséplést folytatni, nem a brókerbotrányokról, a mérhetetlen korrupcióról, Orbán rokoni, haveri, hatalmi körének pofátlan gazdagodásáról, hanem inkább a halálbüntetésről. Na meg persze még a Svédország után szerinte leginkább minket sújtó bevándorlásról. Pontosabban annak a lehető legradikálisabb kezeléséről, az "okoskodó jogászi béklyókból kiszabadulva", börtönökkel, gyorsított kiutasítással, ilyesmikkel.

Orbán Viktor egyébként, a nemzeti konzultációknál már oly megszokott módon, a helyes válaszokat is sugalló váteszi kérdéseket is megfogalmazott Bayer mikrofonja előtt:

„És azt ki mondta, hogy egyébként az EU-ban ma emberek által megírt szabályok nem fognak később megváltozni, különösen akkor, ha az európai emberek szeretnék azokat megváltoztatni?” „Ki mondta, hogy a többi ország polgárainak többsége nem ugyanazt gondolja esetleg, mint mi, magyarok, hogy ezt bizony napirenden kellene tartani?"

A miniszterelnökünk már megszokott tisztességtelen módszere ez is. Csak ezúttal nem elégedett meg azzal sem, hogy önmagát az egész nemzettel azonosítva megállapítsa, miszerint, „mi magyarok”mit is gondolunk, mit is akarunk, hanem immáron azt a jogot is vindikálta magának, hogy kijelentse, „a többi ország polgárainak a többsége” is bizonyára ugyanazt gondolja, ezekről a dolgokról, mint ő.

Vagyis már nem csak a magyarok nevében beszél újabban, hanem egész Európa nevében.

Egyébként ezt a „mimagyarok” orbáni logikát folytatva, ha netán később „mi magyarok” úgy döntenénk, hogy beszélni szeretnénk, mondjuk Kövér László javaslatára, a baloldali – Orbán szerint ellenforradalmi – pártok betiltásának problémájáról is, amiket egyelőre természetesen nem betiltani akarunk, csak szabadon megvitatni az esetleges betiltásuk lehetőségét, akkor ugye ezt is jogunk legyen napirenden tartani a demokrácia jegyében. De az is lehet ám, hogy mimagyarok előbb-utóbb napirendre szeretnénk tűzni majd a kényszermunkatáborok szükségességének kérdését is, na persze egyelőre nem a bevezetését, csak a megvitatásának szükségességét.

És ugye akkor ez a jogunk sem legyen ám korlátozható. Persze csak, ha nem mi kerülünk majd ezekbe a táborokba.

Ha Orbán Viktorról, Magyarország miniszterelnökéről nem tudnám, hogy jogászdoktor, talán kevésbé akadnék ki azon a szövegelésén, ahogy a kaposvári dohánybolti rablógyilkosság apropóján a halálbüntetés ügyét szóbahozta, mondván ezt „napirenden kell tartani.” Majd gondos kormányfőként hozzátette azt is, jó szokása szerint megint azonosítva magát nemzetével, miszerint „a bűnözők előtt világossá kell tenni, hogy Magyarország nem riad vissza semmitől, ha az állampolgárai védelméről van szó.” (Mint ahogy korábban meg azt a dumát lökte: senkit sem hagynak az út szélén.)

Szóval egy nem jogásznak inkább megbocsátanám az ilyesmit, mint ahogy a papi hívatással soha nem kokettáló Gyurcsánynak is elnéztem azt, hogy többször is bérmálkozott bevallása szerint.

De miután Orbán Viktor jogot végzett, sőt Oxfordban is megfordult, természetesen nyilvánvalóan tisztában kellett legyen azzal is, hogy még abban az átkos komcsi diktatúrában is csak azzal szemben lehetett halálbüntetés kiszabni, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte.

Márpedig a kaposvári gyilkos még jelenleg sincs ennyi, tehát őt semmiképpen nem lehetne halálra ítélni, még a Kádár rendszer brutális törvényei alapján sem. (Ha valaki közbevetné, mégis miért végezhették ki Mansfeld Pétert, annak az a magyarázata, hogy az ötvenhatosokra egy törvényerejű rendelet vonatkozott az un. statáriális bíráskodásról.)

Szóval a helyzet az, hogy Orbán, ha jogtudorként megint megbukott is, egyvalamihez viszont tényleg nagyon ért, a nála ostobábbak manipuláláshoz. Arra az embertípusra gondolok, amelyikre épp a minap az egyik reklámban azt a találó kifejezést használták: dinnye.

Sok dinnyeember van sajnos kis hazánkban. Az ilyen egyedek gyerekkori változatáról írt Karinthy Frigyes is, abban a humoreszkjében, amelyikben a kisgyerek engedélyt kért az anyjától, hogy egy dombra felmehessen, majd amikor már felment, megkérdezte: „anyuka, most fenn vagyok a dombon?”

Az efféle dombon ücsörgő dinnyeemberek a világot borzasztó egyszerűnek látják. Ha az imádott vezetőjük azt szajkózza, hogy amennyiben szigorítunk a büntetéseken, hát majd a bűnözés jól lecsökken, akkor ezt elhiszik neki és bőszen megtapsolják. Aztán imádott vezetőik addig-addig szigorítanak persze, míg a fél ország börtönben ül majd. És többnyire épp a korábban tapsikoló dinnyeemberek.

Dr. Orbán Viktor egyébként már 2002-ben, a móri eset után is, tett olyan kijelentéseket, hogy meg kéne fontolni a halálbüntetés visszaállítását.

Hát igen, ha ez akkor a gondos miniszterelnökünkön múlott volna, Kaiser Ede már régen nem élne, akit a szemtanúk tévesen azonosítottak a tett helyszínén. Mondhatnánk persze, hogy nem nagy kár lenne érte. Csakhogy aki szerint ez így van, kérem, gondoljon bele abba a helyzetbe, ha egyszer valaki őt ismerné fel egy rablógyilkosság tettesében, és valaki őt vádolná meg koronatanúként ilyesmivel 25 millió forint vérdíj ellenében.

Olvasgatom, ízlelgetem a legújabb nemzeti konzílium vagy mi a franc kérdéseit.

Aszonygya, hogy „Sokféle véleményt lehet hallani az erősödő terrorcselekményekkel kapcsolatban. Ön mennyire tartja fontosnak a terrorizmus térnyerését (a franciaországi vérengzés, az ISIS riasztó cselekményei) a saját élete szempontjából?”

Ennél hülyébb kérdés már csak az lehetne, hogy mondjuk a tífusz, az AIDS vagy az ebola térnyerését mennyire tartom fontosnak saját életem szempontjából.

De az is egy jó kérdés ám, hogy „Ön szerint az elkövetkező években lehet-e terrorcselekmény célpontja Magyarország?”

Mit lehet erre mondani? Naná, mint ahogy más országok is. Gyurcsány Ferenc szavaival élve, mi az, hogy, nagyon is! De, ha már a volt miniszterelnök szóba került, az ő szlovák terroristái óta tartottunk is ilyesmi cselekményektől. Ám mostanában persze már megint nem félünk annyira, mert tudjuk, megvéd minket a TEK.

Mármint Orbán Viktor TEKe.

Arra is tudakolják a választ a kíváncsi főkonzultánsok, hogy „Vannak, akik szerint a Brüsszel által rosszul kezelt bevándorlás összefüggésben van a terrorizmus térnyerésével. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?”

Hát már elnézést, de itt csak kikívánkozik belőlem a profán favicc, a szemünk és a seggünk közötti összefüggésről! Eszerint, ha kihúznak egy szőrszálat a seggünkből, kicsordul a könnyünk, ha kinyomják a szemünket, akkor meg beszarunk.

Hát hozzávetőleg ilyesfajta összefüggés állhat fenn itt is. Egyébként is kilóg a lóláb, amikor ezzel az első három kérdéssel annak kíván a Fidesz hatalom megágyazni, hogy a válaszoló agyában sikerüljön jól egybemosni a bevándorlás és a terrorizmus problémáját.

Azt is kérdezik tőlünk: „Tudta-e Ön, hogy a megélhetési bevándorlók törvénytelenül lépik át a magyar határt és az elmúlt időszakban hússzorosára nőt a bevándorlók száma Magyarországon?”

Miután naponta százszor mantrázzák, ezt speciel tudtam. Ám azzal is tisztában voltam és vagyok, hogy közülük senki sem ide vágyakozik. Mert itt még az afrikai nyomorgók sem érzik jól magukat. Innen a magyarok is inkább kimenekülnek.

De nem is folytatom a kormányunknak tetsző, „helyes” válaszainkat sugalmazó kérdések további taglalását. A lényegük szerint ezek is az irigységünkre és idegengyűlöletünkre apellálnak, miközben a tehetetlen Brüsszelt ócsárolják.

A legutolsó kérdést még érdemes megemlíteni, ami úgy hangzik, miszerint „Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?”

E kérdés feltevése is akkor lenne tisztességes, ha az abból sugárzó primitív demagógia szintjén megrekedt idegengyűlölet táplálása helyett a valóságot tartalmazná, teszem azt például oly módon, miszerint „egyetért-e Ön azzal, hogy további stadionok építésére, haveri zsebek kitömésére, országunk vezetőinek barátnőikkel való külföldi utazgatásai támogatására van-e inkább szükség.”

Egyébként meg az jutott eszembe, hogy ha a népünkben lenne egy csipetnyi lelemény, akkor az emberek valamennyi konzultációs kérdésre azt a választ adnák, miszerint igenis ellenzik a boltok vasárnapi zárva tartását.

Akkor legalább tényleg volna valami értelme a konzultációs célból újfent eltapsolt közel egymilliárdnak.

Az LMP társelnöke a minap újfent azt tudakolta Lázár Jánostól, kivel, milyen célból vett igénybe a felsorolt helyeken méregdrága szállodai szolgáltatásokat.

Ezekre az ismétlődő kérdésekre a miniszter úrnak most legutóbb is mindössze annyira futotta, miszerint: „Vagy mindenről én jutok eszébe, vagy sok közös témánk van. Remélem, hogy ezt a speciális érdeklődést más minisztertársammal is megosztja majd.”

Mindeközben megvetően és gúnyosan mosolygott, és jól láthatóan piszokul meg volt elégedve a dumájával.

Érdemes volt figyelni a körülötte ülő Fideszes honatyák reagálását is, akiknek szintén nagyon tetszett ez a produkció. Ez tükröződött az arcukon, némi szolgai alázattal és a nagy ember iránti csodálattal vegyítve.

De igazából mégsem ez volt a legérdekesebb Lázár János inkriminált parlamenti szereplésében. Hiszen az ilyen kivagyi, tahó, bunkó, prosztó viselkedést tőle, valamint miniszter- és államtitkár-társaitól már rég megszoktuk. Tulajdonképpen még akár méltányolhatnánk is, hogy nem húzott be néhányat Szél Bernadettnek a Balogh nevű egykori képviselőtársához hasonlóan.

Ám az már kicsit érdekesebb volt, amikor mindezt később megtoldotta azzal is, hogy kijelentette, akárhogy dönt is a bíróság egyébként, ő nem hajlandó elárulni milliós külföldi útjai részleteit.

Pontosan úgy, mint az egykori Mátyás-mesében a gyevi bíró. Vagyis a jogerős törvényszéki ítélet mindenkire vonatkozik, kivéve őt, a gyeviminiszterelnökség gyeviminiszterét.

Most legutóbb Habony Árpáddal kapcsolatosan hangzott el egy olyan érv, Rogán Antal szájából, hogy az említett úriember nincs semmilyen hivatalos jogviszonyban sem Orbán Viktorral, sem a kormánnyal, és természetesen semmilyen fizetségben sem részesül, a tanácsadói munkáját társadalmi munkában végzi.

Na, most képzeljük el azt a szituációt, hogy a vállalkozó minden bejelentés, szerződés nélkül foglalkoztat embereket, s amikor a NAV ellenőrök ezt észlelik, emberünk úgy vágja ki magát, hogy kijelenti, az alkalmazottjai mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, puszta szívjóságból dolgoznak nála, az ellenőrök pedig ennek hallatán bólogatnak, és sűrű elnézéskérések közepette sietve távoznak.

Természetesen tudjuk, egyáltalán nem ezt történne persze, hanem jönnének a mindenféle brutális büntetések.

Kivéve, ha Orbán vagy miniszterei járnak el ily módon.

De maga Habony is valójában egy gyevi bíró jogi státuszában leledzik. Mert más emberek esetében, ilyen információk birtokában, mint amiket a média róla kiderített, már régen egy igen alapos és részletes vagyonvizsgálat folyna. De hát itt alighanem a NAV elnöke is egy gyevi bíró.

Mint ahogy azt a személyt is nyugodtan nevezhetjük gyevinek, aki több mint két éve keveredett falopási ügybe Csabdi-Tükröspusztán, s bár a tett helyszínén a traktorját is megtalálták, mégsem indult ellene eljárás. Nyomozgattak, nyomozgattak, aztán az ügyet a tettes ismeretlen volta miatt lezárták.

Amennyiben valamely nagyvállalkozó a gyevi bírók közé tartozik, mint látjuk, a hatalom az ÁFA mértékének megállapításában is kivételes helyzetet teremt a számára.

És ha valamelyik gyevinek ellopják az óráját, szintén kivételesen a legmagasabb szintű országos nyomozó hatóság kezdi el a vizsgálódást, minden eszközt bevetve, költséget nem kímélve. És ilyenkor, egy piti lopás vétsége ügyében, kivételesen még DNS vizsgálatok tömeges elvégzésére is sort kerítenek, kerül, amibe kerül.

Ahogy az már a gyevieknél szokás. Mert ő is a mi gyevi bíránk kölyke.

Sokaknak nem mondok sok újat azzal, hogy ha azt állítom, főként az utóbbi időkben a Fidesz potentátok szemérmetlenül, gátlástalanul hazudoznak, legyen szó akár a Quaestor ügy igazi kormányzati felelőseiről, az M4-es Abony-Fegyvernek közötti szakasza építése leállításának okairól vagy akár a 700 milliárdos összértékű EU-s támogatások felfüggesztéséről.

A megnyilatkozásaikban már a költő azon tanácsára is tesznek, miszerint „… hazudj, de rajt ne fogjanak!”

Rendületlenül hazudnak, s már az sem érdekli őket, hogy a hazugságaik általában csak egy-két napig élnek. Ha kiderül, hát füllentenek valami mást helyette.

Hozzájuk képest a sánta kutya egy olimpiai aranyérmes sprinterbajnok.

Most legutóbb, hűséges szócsövük, a Hiradó.hu kápráztatott el bennünket egy újabb orbitális, divatosabb szóval brutális hazugsággal.

Most a nézettségükkel kapcsolatban.

A közszolgálatinak nevezett tévék rendkívüli népszerűségéről már korábban is jelentek meg elképesztőbbnél elképesztőbb valótlanságok, ez a legutóbbi híradás azonban szerintem még ezeket is felülmúlja.

Már az is kész kabaré, hogy a linkcímben milyen szám szerepel.

http://www.hirado.hu/2015/04/17/tobb-mint-37-millio-embert-ert-el-csutortokon-az-5-kozszolgalati-csatorna/

Eszerint – ismételjük meg! – 37 millió embert ért el csütörtökön az 5 közszolgálati csatorna! Igaz, az írás címében már ennek a számnak csak a tizede szerepel:

„Több mint 3,7 millió embert ért el csütörtökön az 5 közszolgálati csatorna.”

Aztán a tudósítás kifejti, hogy „a Nielsen Közönségmérés szerint április 16-án az öt közszolgálati csatorna együttes napi elérése 3 millió 732 ezer 619 fő volt.”

Majd részletezi is, miszerint az „M1 napi aktuális csatorna esetében az elért közönség 1 millió 789 ezer 421 fő, míg a megújuló Duna TV-re 1 millió 946 ezer 006 érdeklődő kapcsolt. Az M2 napi elért közönsége 1 millió 133 ezer 934 fő lett.”

Amennyiben ezeket a számokat összeadjuk, a három adó „elért közönsége” együttesen már 4.869.361, ami nem vitásan tényleg több mint 3,7 millió, több mint egy millióval haladja meg azt, s egészen közel van az ötmillióhoz.

És akkor még az M3 és a Duna World aznapi nézettségét figyelembe sem vettük.

Tehát vagy én nem tudok számolni, vagy a Híradó.hu.

Ráadásul nem is értem mi értendő azon, hogy „elért közönség”, meg „érdeklődő”. Az is ide értendő, aki egy másik csatorna keresése közben véletlenül keveredik ide, esetleg az is, aki ezekről a csatornákról pár percnyi nézés után undorodva máshová kapcsol?

A Híradó. hu végezetül azt is közli velünk, hogy az öt közszolgálati csatorna (M1, M2, M3, Duna TV, Duna World) együttes közönségaránya április 16-án 14,1 százalék volt.

Ha a három közszolgálati csatorna majdnem ötmilliós nézettségéhez hozzászámoljuk az M3 és a Duna World nézettségét, úgy hozzávetőleg 6 milliót kapunk.

Ez a hatmillió pedig – 14,1 %-os közönségarányt figyelembe véve – hozzávetőleg az összes néző 1/7-e, ami azt jelenti, hogy a tegnapi tévés össz-nézőszám Magyarországon 42 millió volt.

Ami egy átlagos hétköznapi napon nem is olyan rossz adat.

Többször előfordul, hogy országgyűlési képviselőink nem arra adják voksukat, amire szeretnék, s ezért nemegyszer utólag kell kényelmetlen magyarázkodásokba bocsátkozniuk.

Most legutóbb a T. Házban az is megtörtént, hogy az illető miniszter, merő tévedésből, a saját törvényjavaslatát szavazta le. Ráadásul a példája oly ragadós volt a környezetében, hogy két miniszter-kollégája is követte őt a nem megfelelő gomb megnyomásában. Ami tulajdonképpen persze nem is csoda e roppant felelősségteljes munkakörben.

Csak az nem hibázik, aki dolgozik.

Ám minekutána ez a gombnyomogatási tevékenység nem vitásan mégiscsak az igen megerőltető parlamenti munka csúcsa, mintegy kvintesszenciája, non plusz ultrája, abszolútuma, legbenső leglényege, ezért úgy gondolom, az ilyen malőrök elkerülése végett mindenképpen szükség lehet valamiféle parlamenti kisokosra, ami segít az ilyen tévedések elkerülésében.

Vagyis érdemes egy mindenki számára jól érthető kiskáté szerű brossurában összefoglalni mindazon alapvető ismereteket, amelyek a szavazási procedúrára vonatkoznak.

Először is jó tudni, hogy amennyiben egy törvényjavaslattal, egyéb megszavazandó kérdéssel egyetértünk, az „IGEN” feliratú gombot kell megnyomnunk. Ez vonatkozik egyébként arra az esetre is persze, ha cseppet sem értünk azzal egyet, ám a frakció „főnökség” ezt elvárja tőlünk.

A „NEM” szövegű gombot akkor kell megnyomnunk, amikor a megszavazandó kérdéssel nem értünk egyet. A feladatunk e vonatkozásban persze leegyszerűsíthető olyaténképpen, hogy a frakciónk, párttársaink bármely fölvetésére az „IGEN”, az ellenzék bármely fölvetésére pedig a „NEM” gomb megnyomása kötelező.

A „TARTÓZKODOM” gomb használata kormánypárti honatyaként nem javallt, erőtlenséget, határozatlanságot sugall.

Elismerem, a fentebb vázolt szavazási tevékenység még így is meglehetősen bonyolult, szellemileg kimerítő, ám ezt segíthetik az előkiabálók, akik minden fontosabb voksolás előtt fülünkbe ordítják, hogy melyik variációt válasszuk.

A megfelelő gombot a „kérem, most szavazzanak!”elnöki felszólításra kell megnyomni, más esetekben viszont hiába baszkuráljuk, nem fog működésbe lépni. Ha a felszólításról – valamely halaszthatatlan dolgunk miatt, pl. internetes pornó, szexrandi, fogadási oldalak elmélyült tanulmányozása, Fekete Özvegy pasziánsz játék űzése, netán szimpla elszunyókálás, stb. – lemaradunk, még hibánkat helyrehozhatjuk, s reklamálhatunk arra hivatkozással, hogy nem működik a szavazó berendezésünk.

 Mint tudjuk, vasárnap választás lesz a tapolcai-ajkai választókerületben. A hisztéria napról-napra fokozódik. A pártok mindent bedobtak, kampányolt Vona, Gyurcsány és Orbán is. A miniszterelnökünk Tapolcán, Fletó lárifáris, népies ihletésű szövegelését megirigyelve kijelentette, az ellenzéki tüntetőkre célozva, hogy nincs ugribugri. Szíve szerint tán inkább úgy fogalmazott volna: hé bugrisok, nincs ugribugri! Aztán valami olyasmit is mondott még ennek a baloldali provokátor népségnek, miszerint lehet vasárnap dühösnek lenni, de vasárnap után hétfő lesz, és akkor dolgozni kell.

Mint már tudjuk, a miniszterelnök úr újabban a vasárnapi munkavégzést nem komálja, az előbbi kijelentéséből következően viszont a vasárnapi dühösséget sem kedveli ugyan, de azért elviseli.

Ám, ha már a vasárnapi munkavégzésnél tartunk, hát nem érdekes, hogy azt a kérdést viszont nem hozta szóba, helyes-e vasárnapra tenni egy országgyűlési képviselő választást? Hát nem gondolt még ő sem arra, hogy mit jelent ez a választópolgárokra nézvést, s különösen az egyes választási körzetekben dolgozó szavazatszedőkre és számlálókra, a választási irodákra, bizottságokra, egyéb a választások lebonyolítását elősegítő személyzetre? Akik a családjuktól elszakítva reggel hattól legalább este nyolcig valahol egy iskolai sötét tanteremben kénytelenek dekkolni egész vasárnap?

Hány családjától elszakított anya lehet közöttük?

Hol van ilyenkor a szavazási bizottságok, szavazatszámlálók szakszervezete?

Remélem, a Fidesz szimpatizánsok nem is mennek el majd szavazni, a KDNP hívek meg különösen nem, egységesen kifejezésre juttatva ezzel, hogy a vasárnap nem ilyesmikre való, hanem arra, hogy együtt legyen a család, kiránduljon, templomba menjen. Ha meg mégis otthon maradnak, akkor is az asszonyok a konyhában sürgölődjenek, főzzék a tyúkhúslevest, a Mészáros mangalicájából készült pörköltet, süssék a rántott karajt tejfölös uborkasalátával. Ki az urát szereti, jó ebédet főzzön neki. Plusz ebéd előtt némi töpörtyűs pogácsa, kisüsti vegyes, ebéd után pedig kávé és valami desszertféleség. Aztán némi kis ejtőzés után az asszonyok dalolászva mosogassanak, az uraik meg vonuljanak el meccset nézni.

Szóval várjuk is Rétvári Bencének erre vonatkozó mielőbbi javaslatát. Úgyis olyan régen módosították már az alaptörvényünket.

A lényeg tehát, a különféle választásokat a jövőben ne vasárnapra tegyék, hanem szombatra. Ezzel legalább az utóbbi időkben kicsit elszemtelenedett Mazsihisznek is odanyomhatnának egyet.

Soha nem volt még ily ötletes ország-irányító bűnbandánk a rendszerváltozás óta. Ezt tárgyilagosan el kell ismerni. Teszem azt például, amikor bebizonyították, hogy a választásra jogosultak egyharmada az valójában - őket bármire feljogosító - kétharmad.

Tökélyre fejlesztették az állami vagyon megcsapolását is. Ezekhez az alakokhoz mérve Zuschlag János a maga 70 milliócskájával a fasorban sincs, de még Tocsik Márta is csupán egy nyeretlen kétéves egy Simicskához vagy éppen az Isten és a szerencse segedelmével viharos gyorsasággal gyarapodó Mészáros Lőrinchez képest! (És a névsort hosszasan lehetne folytatni.)

Egyébként a Quaestor botrány volt az, amelyik a legpregnánsabban megmutatta, hogy Orbán és csapata mennyivel leleményesebb a szociknál a haveroknak történő pénzosztogatásban is.

Amíg a nemzetrontó baloldali kormány sokmilliárdos, elvileg visszafizetendő állami kölcsönt adott a stadionépítésre, addig a Fideszesek a sok talicska lóvét ugyanilyen célra egyszerűen odaajándékozták.

Vagyis rájöttek arra, hogy miként lehet leghatékonyabban megakadályozni, hogy az állam pénzét ellophassa valaki. A lopást törvényesíteni kell. A milliárdokat a tolvajnak oda kell adni ajándékba, pl. adókedvezmények formájában. Ráadásul a tolvajok minél eredményesebb pénzlenyúlását állandó parlamenti belépőkkel és diplomata útlevelekkel is kell segíteni.

De jó néhány példa akad a Fidesz vezérkar emlékezetesebb újításaira az élet más területeiről is.

Ilyenek a többször is átadható létesítmények. (Akárcsak, mint a többször használatos pelenkák.)

Erre talán a legjobb példa a Várkert Bazár, amelyet már nem is egyszer sikerült átadni, ám jelenleg is még mindig dolgoznak rajta. (Van persze aztán olyanjuk is, amit egyszer sem mertek átadni, mert talán maguk is szégyellik a létét. Az éjjel, titokban felállított német megszállási emlékműre gondolok. Istenem, pedig milyen szép, megható beszédet tudott volna mondani Schmidt Mária a birodalmi sas felé ágaskodó Gábriel arkangyal lábai előtt!)

Nagy Fideszes ötlet a nemzeti konzultáció is. A demokratikus döntés tökéletes művi szimulációja. A virtuális demokrácia.

Eddig ez is mindig bevált. A lényeg, hogy csak azt kérdezzük meg, amit mi (a hatalom) akarunk, és csak olyan választ fogadjunk el, amit mi (a hatalom) jónak tartunk. Csodálom is, hogy még nem találták ki, ezzel a konzultációs trükkel miként lehetne kiváltani a parlamenti és helyi választásokat is. Sokkal olcsóbb és sokkal biztonságosabb megoldás lehetne. És akkor a jövőben nem fordulhatnának elő olyan, a veszprémihez hasonló malőrök sem, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szégyenére a „komcsik” szereznek mandátumot. Ráadásul, ha a köztelevízió frappáns nézőszámítási metódusát is átvennék, akkor akár olyan eredmény is születhetne 2018-ban, hogy a Fideszre leadott szavazatok száma meghaladta a tizenöt milliót.