Proszektúra

Legutóbb arról számoltam be, hogy az Egon és Dönci című első egészestés magyar 3D animációs film alkotói a magyarság ezeréves történelmét bemutató 15 perces animációs kisfilmet készítettek Egerszalókon, a Greenzero Kft. műhelyében.

Azt is leírtam, hogy a kisfilm előzetese, amelyik egyúttal a Szózat Ethnofil zenekar általi ihletett megzenésítése, a YouTube-on látható, ahol egyébként az alkotók azt ezzel a megjegyzéssel bocsátották útjára:

„Azoknak ajánljuk ezt a videót, akiknek a magyarságuk más emberek, kultúrák, népek elfogadását és tiszteletét is jelenti.”

https://youtu.be/SkTXpV5IgGI

Nem kellett sokat várni az első ellenséges megjegyzésre.

Ahogy az almodozóES néven bejelentkező kommentelő fogalmazott:

„Ott kell elkezdeni, hogy a video készítoi fogadtassák el a mocskos fajtájukat a "saját országukban", csak az a helyzet, hogy ez sem fog nekik menni, mert ott se kellenek, mert rabolt foldon élnek és gyakorlatilag hazátlanok. II. Ramszesz is tudna róluk mesélni, ebbol mi sem kérunk, mint ahogy o sem kért.”

Most ne ragadjunk le ott, hogy ez az almodozóES így Húsvét/Pészah táján miért ilyesmikről álmodozik, mik késztethették őt a filmelőzetes alkotóival kapcsolatban ily, még a 3.300 éve uralkodó Ramszeszt is tanúságul hívó, gyűlölködő gondolatokra. Feleslegesen töprengenénk ezen, úgysem tudjuk a választ a kérdésünkre. (Vagy inkább nagyon is?)

Ehelyett inkább elmélkedjünk kicsit azon, hogy kié is ennek az országnak a múltja, joga van-e bárkinek, akár a nacionalista, revizionista Fidesznek és Jobbiknak, akár a magát liberálisnak valló „kávéházi” elitnek ezt kisajátítani.

Mert ne próbáljuk tagadni, utóbbiak közül is sokan megpróbálják a történelmünket saját szája ízük szerint kirekesztő módon magyarázni, értelmezni.

Ami azt is jelenti, hogy épp oly előítéletes a Szent Korona fetisizálása, mint annak a buta provincializmussal, sovinizmussal azonosítása és kigúnyolása.

A magyar történelmet bemutató filmelőzetessel kapcsolatban hallottam olyan balliberális véleményeket is, hogy a blogomban Horthy, a YouTubeo-on pedig a Szent Korona képe eleve elriasztotta őket, hogy a tartalomra ráklikkeljenek.

Lehet-e a hazafiság egy bizonyos szellemiségű csoporté? Lehet-e a haza, sőt merjük így leírni: Haza, csak a Fideszé vagy a Jobbiké? Lehet-e a Szent Korona szeretete és tisztelete úgyszintén bármely kiváltságosoké?

Hát nem. Mint ahogy a Szózat is mindenkihez szól, aki magyarnak (is) vallja magát.

Tetszik, nem tetszik, a korona mégis csak az itt élő valamennyiünk ezeréves államiságának szimbóluma, s mindemellett egy különleges, Európában is páratlan muzeális érték is egyben.

A Szent Korona megbecsülése és szimbólumként elismerése nem jelenti az ósdi és ostoba Szent Korona-tan átvételét és elfogadását.

Mostanában, március vége felé, ismét aktuális ez a kérdés. Ám nagyon úgy tűnik, az embereket már nem olyasmik hozzák lázba, mint 1848-as elődeiket.

Például a sajtó szabadságára finoman fogalmazva is tojnak a népek, amíg a napi valóvilág-show és bulvárhír adagjuk biztosított. A felelős minisztériumról Buda-Pesten is már rég lemondtak ebben a következmények nélküli országban. Talán az egyetlen, amivel az emberek maradéktalanul egyetértenének, az az „évenkinti” országgyűlés. Hogy ne kellene a sok korrupt hintás hetenkénti handabandázást elviselni, és részükre még ezért jelentős havi apanázst is fizetni.

Már rég nem foglalkoztat senkit a törvény előtti egyenlőség és a közös teherviselés sem, hiszen tudják, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében ezek is teljesen irreális követelések.

És persze nemzeti őrsereg sem kell ma már, hisz helyettük ott van nekünk a betyársereg, meg magyar gárda.

Szóval őseink követelései javarészt elavultak, idejét múltak, és megvalósíthatatlanok, kivéve az utolsó pontot, a tizenkettediket, amelyik eredetileg úgy szólt: Unió Erdéllyel. Ez az egy bizony sok államférfiúnknak tetszene ma is

Egyébként történelmi tény, hogy Irinyiék anno bizony csak úgy önhatalmúlag néhányan döntöttek a nemzet állítólagos követeléseiről, valahol a Pilvax kávéház környékén, és aztán már siettek is a nyomdába kinyomtatni, mindenféle nemzeti konzultáció nélkül.

A mai felelős kormányzati politikusaink viszont amikor azt fogalmazzák meg, vajon manapság mit kíván a magyar nemzet, a kétharmaduk birtokában adják meg a nevünkben és helyettünk a magabiztos válaszaikat.

Mint tudjuk, Harrach Péterék szerint például mi leginkább a boltok vasárnapi zárva tartását kívánjuk, hőn óhajtjuk továbbá Marx szobrának eltávolítását is a Corvinusról, valamint a szegedi Ságvári Endre gimnázium haladéktalan átkereszteléséért epekedünk. Orbán Viktor mindezeken túl úgy véli, a magyar nép leghőbb vágya a nemzet boldogulásához vezető úton a minél több (üres) stadion, és minél több mangalica (Produced by Mészáros & Mészáros). De a Fidesz tizenkét pontjában előkelő helyen lenne a szabad pálinkafőzés, a rezsi csökkentése, a devizahitelek forintosítása, a keleti és déli nyitás, és leginkább és legfőképpen kisvasút létesítése az 1800 lakosú Felcsúton, az alcsútdobozi arborétum és a felcsúti stadion között, na és Paks2 megépítése orosz kölcsönből.

Persze az úgynevezett demokratikus ellenzéknek is van ám temérdek víziója a nemzet kívánságairól.

Például az Országgyűlés feloszlatása.

Többük szerint egyébként a nemzet népszavazni akar. De nem csupán a vasárnapi boltbezárásról ám, hanem még sok másról is. Leginkább azok az ötletgazdák szimpatikusak, akik a napokban tizenkilenc kérdést ötöltek ki erre a célra. A szavazólap akkora lesz, mint egy kisregény.

A kérdések közül persze egyelőre csupán olyanokat sikerült a Nemzeti Választási Bizottságnál elfogadtatni, mint a tankötelezettség kiterjesztése, és a kötelező kamarai tagság eltörlése.

Hát nem biztos, hogy ezekre a nép lázas izgalommal tódul majd az urnákhoz.

Ám, ha a hétköznapi emberek tehetnék fel a kérdést önmaguknak, nem kizárt, hogy többségük dudorászva egyszerű és tömör választ adna.

Mit kíván a magyar nemzet? B…szódjál meg KDNP!

Sőt ugyanezt kívánnák a Fidesznek is.

A KDNP bizonyára egyáltalán nem örül annak, hogy a bíróság vasárnapra tolta át a döntését Tarsoly Csaba letartóztatásának kérdésében. És ráadásul nem csupán a határozathozatalt halasztotta el, hanem kisebb megszakításokkal már reggel óta folyamatosan tárgyalta a bankvezér ügyét. Amely ténykedésével megfosztotta a rendőrség, ügyészség és a bíróság jó néhány tagját attól, hogy a családja körében tölthesse el ezt a szent napot. (Amikor ráadásul kivételesen a Tesco is mindenütt nyitva van.) És akkor még nem is beszéltünk a rengeteg médiamunkástól, akik szintén meg lettek akadályozva abban, hogy a hozzátartozóik körében pihizzenek, kiránduljanak vagy misére mehessenek, e helyett kénytelen-kelletlen egész nap ott szobroztak a bíróság környékén információra várva.

Ez a halogatás a bíróság részéről azért is tűnt érdekesnek, hiszen a közvélemény és különösen az ellenzék sokkal egyszerűbbnek látta az ügyet, és százmilliárdos visszaéléseket emlegetve már rég meghozta az elmarasztaló döntését, nem csupán Tarsoly Csabával szemben, de a kormány jónéhány tagjával, sőt a miniszterelnökünkkel szemben is.

Meglepődve láthatjuk mindeközben, hogy nagyhírtelen még az olyan, egyébként hisztériára nem hajlamos, sőt inkább megfontoltságukról ismert politikusaink is elveszítették a fejüket a Quaestor ügyben, mint Schiffer vagy Bokros, és egymást túllicitálva emlegették Orbán Viktor büntetőjogi felelősségét.

Pedig a miniszterelnök esetében a bennfentes kereskedelemre nincs semmilyen konkrét tényekre alapozott bizonyíték, az egyes állami szereplők össze-vissza hazudozása ellenére sem. Vélelmekre pedig – és ezt éppen az említett ellenzéki vezetőknek kéne leginkább tudniuk és hangoztatniuk – nem lehet büntető feljelentést és különösen nem ítéletet alapozni. A politikai pártok persze ilyenkor tojnak a törvényességre, s egymást túllicitálva harsogják, leginkább propagandisztikus célokkal: börtönbe Orbánnal!

És ahogy roppant vicces a büntetett előéletű Orgován Béla közmunkás szerepe a történtekben, legalább ennyire vicces az is, amikor a szavazók kb. egy százalékát képviselő PM az Országgyűlés feloszlatását kezdeményezné.

Egy pesti kávéházban pedig néhányan talán már meg is alakították az „Egymillióan Orbán börtönbe zárásáért” Facebook csoportot.

Ez az Orbán elleni bennfentes kereskedési vád szerintem az ellenzék nagy tévedése.

A kormányfő sokkal szélesebb körű felelősségét ugyanis inkább elmosná, eljelentéktelenítené, ha a bennfentes kereskedelmet próbálnánk a nyakába varrni egy ilyen, a bankrendszerünk egészét érintő példátlan, Töröcskeitől Tarsolyig húzódó botránysorozatban.

Amiről, tegyük hozzá, mind a mai napig alig tudunk valamit. A kevés ismert tény mellett sok a találgatás, feltételezés.

Egyébként persze éppen ebből az információhiányból látható leginkább, hogy Tarsoly Csaba semmiképpen nem a szocialisták, hanem a Fidesz embere.

Ellenkező esetben ugyanis a kormányhű sajtóban már rég kiszivárgott volna, hogy Tarsolyt mivel gyanúsítják, és bizonyára már a kihallgatási jegyzőkönyvéből is láthatnánk szaftos részleteket.

Orbánék keleti nyitása után immáron beköszöntött a déli nyitás is, aminek keretében a közeli napok egyik legnagyobb külpolitikai sikereként beharangozott esemény az volt, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium közvetítésével 100 ezer bábolnai naposcsibe és mintegy 30 ezer keltető tojás szállításáról szóló megállapodást kötött a Bábolna Tetra Kft az eritreai Mezőgazdasági Minisztériummal.
A szállítmány március 16-án érkezett meg a világ egyik legszegényebb országának, és ahogy a 444 fogalmaz: „Afrika legundorítóbb diktatúrájának”, Eritreának a fővárosába, Aszmarába, közvetlenül a Sármelléki repülőtérről.

Erről a tranzakcióról, talán nem egész véletlenül, először is Torgyán József és az ő chilei cseresznyéje jutott eszembe. Aki annak idején a magyar dinnye Japán exportjáról is ábrándozott, amiben az sem zavarta, hogy az ottani piacon 5-8 centet érő dinnye Japánba szállítása kilónként egy dollárba került volna.

De ő volt az is, aki állítása szerint a thaiföldi király titkos tanácsadójával abban állapodott meg, hogy paprikát, zöldséget és dísznövényeket vesznek tőlünk, mi pedig ott libafarmot létesítünk, és beszállunk a krokodilbőr-feldolgozásba is.

Szijjártó és csapata azonban nem effajta légvárakat építget mostanában. Nekik tényleg sikerült ez a nem is akármilyen volumenű üzletkötés.

Nem vagyok a kereskedelemben, piaci árakban jártas szakember, ezért utánanéztem annak, hogy Magyarországon milyen áron lehet naposcsibét és keltető tojást beszerezni. Azt láttam, hogy előbbihez már 170 Ft/ db, míg a tojásokhoz mintegy 80 Ft/db áron hozzá lehet jutni.

Ami esetünkben azt jelenti, hogy a százezer naposcsibe ára mintegy 17 millióra tehető, míg a 30 ezer keltető tojás 2.400.000 Ft-ot kóstál. És ilyen nagyobb tételeknél még jelentősebb árengedményt is szoktak adni persze.

A csibék és tojások piaci értéke tehát együttesen sem haladta meg a húszmilliót, amiket a híradások szerint a magyar cég több mint 200.000 Euróért, vagyis több mint 60 millió forintért értékesített a távoli Afrikába.

Felteszem, a szállítási költség is igen tetemes lehetett a 7-8 ezer kilométeres távon.

De mindez a lényegen, a háromszoros áron, nem változtat.

És Ismételjük meg, a világ egyik legszegényebb országával tettük mindezt. Ennél talán már csak az lett volna nagyobb biznisz, ha pár tonna alföldi homokot is a nyakukba tudunk sózni.

Szóval erre mondhatnánk, no comment.

Illetve egy kommentár, pontosabban egy kérdés a végére mégis ide kívánkozik: ha már mindenáron nyitni kellett ebbe az irányba is, nem illendőbb lett volna a csibéket és tojásokat, a háromszoros ár helyett inkább segélyként odaadni?

Orbán Viktor azt gondolja, ő már bármit megtehet büntetlenül. Az országot, amivel azonosítja önmagát, a talpnyaló hívei között hűbérúrként feloszthatja, bármely külföldi hatalomnak eladhatja, és mindeme ország-rontó stiklijeiről a tényeket elferdítheti, pökhendien kedvére hazudozhat, sunyin mellébeszélhet.

Most legutóbb is valami hasonlónak voltunk tanúi a parlamenti ülésteremben.

A kormányfőt az azonnali kérdések során a jobbikos Mirkóczki Ádám faggatta volna arról, igaz-e Simicska Lajos nagyvállalkozó vádja, miszerint a katonaság idején együttműködött a III/4-es főcsoporttal.

Válaszában Orbán kb úgy reagált, mint egy felcsúti tahó bunkó, akinek az anyját szidták a kocsma hátsóudvarának kátrányozott falú vizeldéjében.

Kijelentette, hogy amit legszívesebben mondana, azt nem mondhatja. (Felteszem, ha tehette volna, valami ilyesmit mondott volna: „a te anyád a kurva”.) És amit szíve szerint tenne, a népi elégtétel kedvelt módszerei gyanánt, azt meg nem teheti miniszterelnökként. („Lajos, gyere ki bazmeg, játsszuk le egy az egyben! Aztán odakint, a népi elégtétel kedvelt módszerei gyanánt, jól megrugdosná, és belevágna párszor abba a dagadt képébe.)

De - nyugtatott meg mindenkit - ez nem tart örökké. "Mindennek rendelt ideje van." (Vagyis fehér ember nem felejt.) Ez volt egyébként az egyetlen, felelős államférfihoz illő mondata aznap az országházban. Mármint hogy a miniszterelnöksége nem tart örökké.

Ami viszont a lényeget, az ügynökvádat illeti, azt elintézte azzal a blazírt megjegyzéssel, hogy "mifelénk az ilyesmit nem cáfolni szokták, hanem visszautasítani."

Minderre Mirkóczki Ádám Orbán fejére olvasta, hogy a Fidesz részéről soha nem támogatták a lusztrációs javaslatokat, vagyis az ügynök akták nyilvánosságra hozatalát az elmúlt öt évben. Aztán megemlítette még, hogy Moszkvától is kérjék ki az oda kikerült ügynök iratokat.

Orbán a viszontválaszában sértődötten, nyakatekert körmondatokban önmagát kezdte dicsérni, mint a kommunizmus elleni küzdelem élharcosát.

„A mi felfogásunk szerint a kommunizmus elleni küzdelem erkölcsi indíttatású és morális természetű, és az erkölcsi kötelesség teljesítéséért nem járhat előny. Ezért nem hozakodhatunk elő semmiféle antikommunista érdemekkel. Nem gondoltam, hogy 25 év után mégis ezt kell tennem. De a helyzet mégis csak úgy áll, hogy okunk van minderre.”

Mindehhez aztán, a nagyobb nyomaték kedvéért még hozzátette: „Az a valóság, hogy mi alakítottuk az első kommunista-ellenes szervezetet.”

Ezt mondta, s nem szakadt le azon nyomban a parlamenti mennyezet! Igaz, annyit hazudtak már e falak között Orbánhoz hasonló nagy formátumú államférfiak, hogy ez az építmény  hozzáedződhetett már az ilyesmihez.

Orbán Viktor viszont, ahogy az a Fidesz honatyáitól ilyen helyzetekben már megszokott, arra  árva fél mondatot sem pazarolt, ami a jobbikos képviselő mondandójának a lényege volt, vagyis az ügynökiratok nyilvánossá tétele és Moszkva megkeresése.

Ráadásul önfényező okosságait - még a viszontválaszt is! - jórészt papírról olvasta az a miniszterelnök, aki valamikor éppen azzal (is) tűnt sokkal különbnek a kommunista funkcionáriusoktól, hogy fejből mondott csodaszép, hatásos, sőt esetenként igaz szónoklatokat.

Az utóbbi napok néhány történését egymás mellé rakva, e néhány apró cserépdarabból is jól kirajzolódik a Fidesz-KDNP hatalom vezetőinek sajátos demokrácia-felfogása.

Lázár János hiába hivatkozott például nemzetbiztonsági kockázatokra a londoni, svájci és olaszországi, mintegy 2 milliós összköltségű szállodai számlái ügyében, a Fővárosi Ítélőtábla minapi jogerős döntése őt mégis arra kötelezte, ki kell adnia a 2013-as külföldi útjainak egyes adatait.

Lázár miniszter úr sietve kijelentette, hogy a döntést természetesen tudomásul veszi és tiszteletben tartja, de hozzátette, élni fog a törvények által biztosított jogaival és felülvizsgálati kérelemmel fordul a Kúriához. Ahogy az MTI – hez eljuttatott közleményében hangsúlyozta: "tekintettel arra, hogy az utazások költségeit megfizettem, azok nem érintenek költségvetési forrást, és erről a sajtón keresztül több alkalommal is részletes tájékoztatást adtam, az utazások további részletei senkire nem tartoznak".

Vagyis ez az ítéletet elfogadó kijelentés a hétköznapi ember nyelvére lefordítva valójában azt adta tudtunkra, hogy nincs itt semmi látnivaló, és szarik az Ítélőtábla döntésére. Egyébként pedig minket, átlag állampolgárokat annyira ostobának néz, hogy bizonyára nem tűnik fel nekünk, hogy azt a közel két millát csak az ügy kiderülése után fizette meg, és elhisszük neki azt is, hogy ha a tolvaj az okozott kárt megtéríti, akkor tőle a sértettnek kell ezért majd még utólag elnézést kérni.

Deutsch Tamás is hasonlóképpen szimplán hülyének nézett bennünket, amikor a Facebook bejegyzésében a hatalomnak nem tetsző közvélemény-kutatási eredményen próbált viccesen okoskodni: „Az Ipsos friss felmérése szerint a "lakosság" 77%-a most sem vásárol vasárnap illetve a "nép" 68%-a nem vagy inkább nem ért egyet az üzletek kötelező vasárnapi zárva tartásával.
A felmérésből tehát az derül ki, hogy az Ipsos szerint a nép legkevesebb 45%-a nem ért egyet önmagával.”

Az egykor liberális Deutsch ilyesféle harmadosztályú bonmotok kiagyalása közben már fel sem fogja (vagy csak eljátssza, ami még rosszabb), hogy valaki azért, mert nem szokása vasárnap vásárolni, még elvből ellenezheti, hogy egy ostoba kisebbség ráerőszakolja naftalinos, korlátolt nézeteit a nagy többségre, és helyettünk döntse le, hogy mi mit szeretnének csinálni.

Orbán Győző apuka esete Zámoly, Gánt és Gránás települések lakóival pedig mindezeken túl azt is jól mutatja, hogy a Fidesz háza táján nem esik messze az illiberális alma az illiberális almafájától.

A minap közmeghallgatást tartottak a Zámoly és Gránás között fekvő egykori kavicsgyár területére tervezett hulladékhasznosítóval kapcsolatban, amelynek Orbán Győző, és Orbán Viktor két testvére, ifjabb Orbán Győző és Orbán Áron tulajdonolta Nehéz Kő Kft lenne a gazdája.

És, bár a tervezett beruházást a nagyhatalmú miniszterelnök közvetlen rokonsága kívánja megvalósítani, mégis a helyi lakosok véleményét is demokratrikusan meghallgatták, sőt ott maga a miniszterelnök faterja is megjelent, és velük vitába is méltóztatott bocsátkozni. Egyik legemlékezetesebb megjegyzésében még talán maga Kolláth György alkotmányjogász sem találhatott volna semmi kivetnivalót: „Én soha senkinek a földjébe nem beszéltem bele, hogy mit szeretne ott csinálni. Magántulajdon, azt csinál, amit akar.”

Ám a helyieket ezzel sem tudta igazáról meggyőzni, minekutána elég hamar méregbe is gurult, némelyiküket pökhendien sértegetni kezdte, majd meg sem várva a végét, feldúltan távozott.

Mentségére legyen mondva, senkit nem rugdosott meg, mint ahogy egykoron Viktor nevű gyermekével tette (annak állítása szerint), vagy mint Habony Árpád polihisztor kormányzati tanácsadó a terepjárója elé ténfergő házaspárt.

Amikor még egészen pici volt, a gyermekem emeleti hálószobájába felvezető elég meredek lépcső mindkét végére kisméretű faajtókat szereltettünk, a baleset elkerülése végett. Később aztán, amikor már nagyobb lett, s már nem volt szüksége a kisajtókra, azokat leszedtük. Amikor a fiam ezt számon kérte rajtam, kifejtettem neki, hogy azért vettük le azokat, mert elveszítették a funkciójukat.

Napokkal később hallottam, amint a nagyapjának fontoskodva magyarázta, hogy az ajtók már nem kellenek, mert azok elveszítették a puncijukat.

A minap egy öt év körüli kislány, Lili járt nálunk vendégségben. Ilyenkor persze a programnak már megszokott, szerves része valamilyen finom sütemény elfogyasztása is. A szülők ennek apropóján mesélték el, hogy Lili egyik este kiballagott az édesanyjához a konyhába, és halál komoly arccal megkérdezte:

Anyu, miért kiabálják a tévében a nénik, meg a bácsik folyton, hogy tortát akarok, tortát akarok?!

Az anyuka meghökkenve, értetlenkedve hallgatta. Aztán bement a szobába, és rögvest megfejtette a titkot. A tévében éppen egy tüntetésről közvetítettek, és a tömeg azt skandálta: Orbán takarodj! Orbán takarodj!

Szóval Lili félreértette a felnőtteket. Pedig szerintem neki volt igaza. Ő úgy hallotta, hogy "tortát akarok". A tortának ugyanis van értelme, meg lehet enni, fincsi, édes, laktató, stb. Ezért, ha nincs, az nem jó, tehát követelni is indokolt és érdemes. És ha eléggé kitartóan követeljük, előbb-utóbb talán meg is kapjuk. Ha szerencsénk van, talán maga a bájosan mosolygó Selmeczi Gabriella jelenik majd meg nagy tálca édességgel.

Annak a követelésnek viszont, hogy Orbán takarodj, semmi, de semmi értelme. Ebből sehogy sem jöhetünk ki jól.

Mert mi van, ha Orbán esetleg mégis – bár erre nem sok esély van – megfogadja a kiabálásunkat, veszi a kalapját és eltakarodik? Hát csak annyi, hogy jön helyette megint Gyurcsány vagy valaki más, és akkor majd megint kiabálhatunk, hogy Gyurcsány takarodj, vagy Tudomisénki takarodj.

Sajnos mind nem fog eltakarodni.

Azt nem állítom, hogy Simicska Lajos az egykori barátja nimbuszának megtépázás szándéka mellett figyelemelterelésből dobta volna be ezt a sztorit Orbán Viktor titkosszolgálati beszervezéséről.

Mondjuk, ezzel szeretné például elterelni a figyelmet arról, ami az utóbbi napokban ismét téma lett az ATV-n (a szárszói találkozók ürügyén), hogy annak idején milyen illegális tranzakciók is történtek a Fidesz és az Orbán család háza táján, az MDF-el közös székházeladás kapcsán.

Simicskát figyelemeltereléssel gyanúsítgatni kicsit olyan lenne, mintha Orbán családi és baráti köréről azt feltételeznénk, hogy a közvagyont csupán figyelemelterelésből happolják el folyton-folyvást oly kitartóan, egyre nagyobb ütemben. Ezzel szeretnék elterelni a figyelmet például a paksi beruházásról.

De maradjunk Simicska legutóbbi kijelentésénél! Orbán feltételezett besúgói múltjáról nem is csak tőle és nem is először hallottunk már hasonló történeteket. És más vezetőinknél is hasonló a helyzet.

Az kétségtelen, hogy a volt és jelenlegi államférfiúink titkosszolgálati érintettségéről kialakult összeesküvési elméleteket erősítik azok a törvénykezési mulasztások, halogatások is, amik e területen tapasztalhatóak a rendszerváltás óta folyamatosan, mind a mai napig.

Ki ne emlékezne a Boross hóbagoly Péter félék olyan álszent szövegeire, miszerint egyrészt ugye az embereket ez már egyáltalán nem érdekli, másrészt pedig tekintettel kell lenni azoknak a szerencsétleneknek a személyiségi jogaira is, akiket zsarolással kényszerítettek a besúgásra.

Érdekes persze, hogy a közvélemény viszont többnyire csak olyan eseteket ismert meg eddig, ahol a besúgók önként és lelkesen (és persze szép javadalmazásért) lettek a titkosszolgálat beszervezett emberei, avagy olyasmikkel „zsarolták” őket például, hogy ha megtagadják az együttműködést, nem kapnak nyugati útlevelet vagy elnézik nekik valami stiklijüket.

Hogy a rendszerváltás milyen állapotokat hozott magával e téren, erről sokat mond, hogy bizonyos szakértői becslések szerint az elsőként megalakult parlamentnek több mint egyharmada valamelyik állambiztonsági szerv embere volt.

Persze erre mondhatnánk a néhai Antall Józseffel, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni. Ami, ha belegondolunk az elmúlt negyedszázad legtisztességtelenebb, legcinikusabb megjegyzése volt.

Tényleg lámpavasra kellett volna juttatni vagy vasra veretni minden „komcsit”? Beleértve az „átkos”pártfunkcijait, KISZ vezetőit? És vajon kik tették volna meg ezt? Az egykori besúgók lógatták volna fel önmagukat?

De térjünk vissza Orbánhoz a nagy rendszerváltóhoz! Azt, hogy titkosszolgálati alkalmazott volt-e valaha is, talán sohasem fogjuk megtudni. (Újabban már arról a mágnesszalagról is mély hallgatás van, amin állítólag minden titkosszolgálati információ megtalálható lenne.)

Az azért igencsak elgondolkodtató, hogy amikor Orbán Viktor 1987 és 1989 között a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetében dolgozott, 1988 áprilisától pedig a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt, majd a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális filozófia történetét hallgatta, eközben zajlott például a rokkantnyugdíjas Kristály Gyulának a pere. http://index.hu/belfold/tegnapiujsag/2008/09/05/1988_egy_ozdi_rokkantnyugdijas_lesz_az_utolso_politikai_elitelt/

Az index beszámolója szerint Kristály Gyula az ózdi bíróságtól izgatásért négy év letöltendő fegyházbüntetést kapott, majd 1988. szeptember 5-én másodfokon jogerősen másfél év, négy évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték azért, mert az MSZMP Központi Bizottságának küldött postai levelezőlapon azt írta, hogy „Kommunista Urak és Szovjet talpnyalók, hazaárulók, bohócok, köpünk a pofátokba” Az ezt követően tartott házkutatás során pedig hasonló tartalmú és stílusú röplapokat találtak nála.

Orbán Viktor azóta a rendszerváltás egyik legendás szereplője lett, Kristály Gyulára viszont a kutya sem emlékszik.

Orbán Viktor megint hülyének nézett bennünket. Bár a politikusainktól tulajdonképpen ezt már megszoktuk, nem ő az első, aki ezt teszi velünk, s bizonyára nem is az utolsó.

Elég régen volt már, mégis jól emlékszem még arra, amikor Horn Gyula kijelentette, ami Magyarországon van az minden csak nem közbiztonság. Mondta ezt miniszterelnökként, Kuncze Gábor belügyminiszter közvetlen főnökeként. Aztán arra is emlékszem, amikor Demszky Gábor az autósok közé beállva tüntetett a budapesti kátyúk ellen. Tette ezt budapesti főpolgármesterként.

Most Orbán a Kossuth rádióban a Buda-Cash botrány kapcsán a riporternek arra a magas röptű megjegyzésére, miszerint „Itt lebeg a szemem előtt, hogy hiányzik az nekem, hogy nem kattant a bilincs ebben az ügyben”, úgy reagált: „Nekem is.” Mire a riporter rendkívül bátor kérdésére, hogy „És akkor?”, hosszabb fejtegetésbe kezdett arról, hogy: „Mint tudja, az igazságszolgáltatást a kormány nem irányíthatja. Ha az igazságszolgáltatást irányíthatnánk, vagy akár irányíthatnám – elnézést a szerénytelen kifejezésért – akkor már mind börtönben lenne.”

Aztán hosszabb előadásba kezdett a bizalomról, meg a hatalmi ágak megosztásáról.

„Első dolog, hogy folyamatosan fel kell tenni a kérdést, hogy ha tudjuk, hogy kik követték el, hiszen maguk is bevallják, miért sétálnak közöttünk szabadlábon? Ez a legfontosabb. Ha az emberek nem érzik úgy, hogy a bűnnek azonnal következménye van, akkor hogy bízhatnak meg a saját államukban? Az államhatalom megosztott, az igazságszolgáltatást a kormány nem tudja irányítani. Ezzel kell együtt élnünk. Azt a nyomást fenn kell tartani, hogy megkérdezzük az arra illetékes szervektől, hogy uraim, hogy akarják önök az államba vetett bizalmat erősíteni, ha ilyen nyilvánvaló esetben, ahogy ön fogalmazott, nem kattan a bilincs.”

Erre a dumára talán még az EU legorbánellenesebb hivatalnoka is elismerően csettintene.

Viszont annyit még a legbirkább Fidesz-hívek is tudnak azért szerintem errefelé, hogy a büntetőeljárás több fázisból áll. A bírósági szakaszra valóban nincs sem a kormánynak, sem a miniszterelnöknek intézményesített ráhatása, beleszólási joga. Legalább is egyelőre.

A nyomozásnál azonban még egészen más a helyzet. Főleg annak kezdeti szakaszát tekintve egyértelműen a rendőrség, mint nyomozóhatóság az ügy ura, eldöntheti, hogy mikor,ki ellen, miért indít eljárást, s többek között őrizetbe vételt rendelhet el, házkutatásokat tarthat, stb. Ezért, ha Orbán komolyan gondolná, akkor a saját belügyminisztériumának vezetőitől kéne megkérdeznie, hogy uraim, hogy akarják önök az államba vetett bizalmat erősíteni, ha ilyen nyilvánvaló esetben nem kattan a bilincs?

Ha Orbán vette magának a jogot nem is oly régen, hogy Vida Ildikót azt ország nyilvánossága előtt utasítgassa André Goodfriend feljelentésére, akkor miért nem lehetne kicsit határozottabb e tekintetben is?

Ő azonban úgy tesz, mint egy idegen, kívülálló. Egy mezei állampolgár. Aki ugye fel van háborodva és határozott intézkedést követel.

Azt is mondta még, hogy ki kell takarítani ezt az istállót. Mintha egyébként ez már öt éve nem az ő istállója lenne.

Abban csak reménykedhetünk, hogy nem Mészáros Lőrincet kéri fel majd ennek a takarításnak az elvégzésére is, mondván, hogy ő ugyan víz- és gázszerelő, de tuti, hogy ehhez is ért. Hiszen neki is van istállója. És egyébként is ő csak egymilliárd sorsáról feledkezett meg, nem százmilliárdéról.

Schmidt Mária szerint még egy emlékmű elférne a Szabadság téren. „Schmidt következtetése, hogy a náci megszállás áldozatai után a kommunizmus áldozatai is emlékművet érdemelnek a szobrokban ma sem szűkölködő Szabadság téren.” http://nol.hu/belfold/schmidt-maria-szerint-meg-egy-emlekmu-elferne-a-szabadsag-teren-1519231

Tulajdonképpen nagyon is igaza van a főigazgató főtörténész asszonynak, hiszen tényleg elférne, ha kicsit szűken is, egy további műalkotás, a már meglévő kilenc mellett, ha a Hazatérés temploma lépcsőjén felállított Horthy-szobrot is ide soroljuk. És akkor még az emléktáblákat, a szökőkutat vagy a közeli Batthyány-örökmécsest nem is számoltuk.

Mindenesetre az nem vitás, hogy az a korszak, aminek Schmidt Mária most emléket akar állíttatni, rettenetes időszak volt az emberek százmillióinak az életében, a megkínzott, lemészárolt, kiéheztetett, börtönbe zárt ártatlan áldozatok millióival.

Ezért nem is hiszem, hogy bárki is komoly érveket fogalmazhatna meg ezen elgondolás ellen, hacsaknem azt, hogy tényleg az emlékművek további szaporítása-e a cél?

Ahogy Jelenits István piarista szerzetes fogalmazott a Heti Válaszban, felidézve egy tanár megjegyzését: „egy nemzet történelmi tudatának formálására nem szobrok, hanem jól megírt tankönyvek valók.”

Ettől függetlenül, fogadjuk el, ha már van olyan, meg van amolyan emlékmű, hogy hát akkor legyen ilyen is.

Csak kicsit azért tartok attól, hogy ez a kommunizmus elleni is úgy fog megvalósulni, ahogy a német megszállás áldozatainak emléket állító műalkotás. Vagyis a szokásos Fideszes tempóval lenyomnak a torkunkon valami hasonló, ideológiailag hazug és giccses tákolmányt.

Már szinte látom is lelki szemeimmel, hogy fog ez kinézni, hogy Orbán Viktor és tettestársai ízlésének megfeleljen. Bizonyára sokban emlékeztet majd Párkányi Raab Péter úr alkotására. Hisz egyébként is igen valószínű, hogy ezt, az ugyancsak kiemelt nemzetgazdasági jelentőségűnek minősített projektet is ő fogja megvalósítani, a modern magyar szobrászat nagyobb dicsőségére.

A görög oszlopok és a timpanonok már beváltak, azok ennek a műnek is szerves részét képezhetik majd. Igazából Gábriel arkangyal is maradhat, hiszen jól szolgálja azt a nézetet, miszerint mi magyarok mindannyian épp úgy csak ártatlan áldozatai voltunk és semmi több a náci megszállásnak és az azt követő terrornak, mint a későbbi szovjet megszállásnak.

Természetesen ennek a szimbolikája is összhangban lesz majd az új Alaptörvényünk azon állításával, miszerint Magyarország március 19. napján veszítette el az önrendelkezését, és csak 1990-ben nyerte vissza.

(Megjegyzem, nem csodálkoznék, ha ez utóbbi dátumot Gulyás Gergely egy váratlan pillanatban becsempészett egyéni képviselői indítványára, az Alaptörvényünkben módosítanák 2010-re, mondván, hogy az igazi önrendelkezés visszanyeréséről és rendszerváltásról csak ekkortól, a kétharmados győzelem megszerzésétől lehet beszélni, hisz’ korábban a komcsik még 1990 után is többször rátámadtak nemzetünkre.)

De visszatérve az emlékmű tervére! A birodalmi sas természetesen majd mindenképpen kicserélendő lesz, nem lehet megfelelő jelképe a kommunista terrornak is, ideillőbb lehet egy hatalmas nagy bütykös vasököl, amint éppen lecsapni készül Gábriel országalmájára vagy micsodájára.

Megfontolandó lenne, hogy a gonosz kommunizmust esetleg mégis inkább egy szibériai medve testesítené meg, amint hatalmas mancsával támad szegény Gábrielre.

(Gábrielnél természetesen alapvető megrendelői követelmény lenne, hogy nem hasonlíthat G. Fodor Gáborra. Inkább legyen kicsit pocakos és szotyolázzon. Na, és persze sugározzon róla, hogy eszménye, vezércsillaga az orbáni polgári Magyarország.)

Bayer Zsolt azt írta a szombati Magyar Hírlapban, Józan eszünk c. vezércikkében, hogy „G. Fodor Gábor a polgári Magyarország termékké nyilvánításával nálam is kihúzta a gyufát. Balogh Zoltán helyre is tette, amikor kihangsúlyozta bevezetésképpen: Ez itt a Magyar POLGÁRI Együttműködés rendezvénye, és bár vannak okoskodó politológusok, de a lényeg mégis csak az, hogy minimum két cikluson keresztül építhetjük a POLGÁRI Magyarországot.”

Minderre aztán Orbán évértékelőjében rápakolt még egy lapáttal:"mi egy kereszténydemokrata alapokon álló néppárti közösség vagyunk, amelynek eszménye, vezércsillaga a polgári Magyarország".

(Érdekes, Simicska Lajos jelzőit viszont sem Balog miniszter úr, sem Orbán nem cáfolta!)

Erről a sokat emlegetett polgáriságunkról egyébként egy régi közismert orosz vicc jut eszembe. Persze, tudom, sokkal ideillőbb lenne egy székely vicc, ám az emlékezetemben ilyet most nagy hirtelen nem találtam, de remélem azért ez is megteszi, elég trendi a jelenlegi külpolitikai irányultságunkat, vagyis az „új külpolitikai doktrinánkat” tekintve.

A vicc nagyon egyszerű, több változatban is ismert, a poénja pedig az, hogy a ruszki manusz úgy éli túl a brutális hideget, hogy azt ismételgeti folyton, „Szergej fasza gyerek, nem fagy meg!”

Így vagyunk mi is ezzel a polgári, akarom mondani, ahogy Bayer Zsolt írta ájult révületében, a mai Magyar Hírlapban, csupa nagybetűvel: POLGÁRI Magyarországgal.

Azt hisszük, hogy ha sokat ismételgetjük, akkor az úgy is van.

Miközben persze az is kérdéses, egyáltalán mit értenek Orbánék a „polgári” fogalma alatt.

Feltételezem, ez is afféle unortodox polgár, az illiberális demokráciánk terméke, vagyis úgynevezett unpolgár.

Bayer Zsolt szerint Orbán másik fontos mondandója az volt, hogy az európai civilizációt komoly kihívások érik, és olyan kérdésekkel kell szembenéznie, amelyeket félő, hogy gyakran nem is ért.

Két orosz alternatív művész beszélget berúgva Párizs egyik elegáns presszójában.

Te Igor, mi lenne, ha beleszarnék a zongorába?

   Á, hagyd, úgy sem értenék!

Szóval ilyen ez az Európa is. Nem értik a mi vezércsillag polgárságunkat.

De sebaj, egyszer majd rájön az egész világ, talán még ezek az okoskodó elemzők és géfofodrok is, hogy mi mily nagyszerűek vagyunk, milyen eszményien polgáriak.

Ám addig is, továbbra is, egy a tábor, egy a zászló! – harsogja a kereszténydemokrata alapokon álló néppárti közösségünk nagyszerű vezetője.

Csak még azt az apróságot nem értem, miért van akkor az Országház épületére mégis két zászló kitűzve? A magyar, meg a… nem, nem az EU lobogó, hanem a székely?

Miután a Buda-Cash botrány kipattant, alig kellett pár napot várni, hogy Rogán sajtótájékoztatóján máris megtudjuk, a százmilliárdosra becsült csalás? sikkasztás? hátterében a szocialisták állnak, Bajnaival az élen. Naná, ki mások is állhatnának.

Az ő bűnük, jelentette ki Rogán, hogy 2009-ben a törvényeket olyképpen módosították, hogy csak ötévente kell helyszíni ellenőrzést tartani a takarékszövetkezeteknél és a befektetési piac szereplőinél.

A rafkós Bajnai miniszterelnöksége idején ráadásul a Buda-Cash felügyelőbizottságának elnöke kormánybiztosként felügyelhette a MÁV átalakítását. Bajnai által a MÁV élére a Buda-Cashtől kinevezett személy pedig bár „egyébként Fidesz-alapítótag volt, de a párt megszakított vele minden politikai kapcsolatot, miután nyilvánvalóvá vált, hogy Bajnai embere”.

Mindezek nem lehetnek véletlenek, sejttette velünk a frakcióvezető úr, a százmilliárdos balhé hátterét megvilágítva.

Azt már korábban is tapasztalhattuk, hogy a Fidesz-hatalom prominensei hihetetlen gyorsasággal képesek igen bonyolult ügyeket is kivizsgálni, és azokban állást foglalni, ha értenek hozzá, ha nem. A Kulcsár ügy tárgyalása már tizenkét éve tart, és még mindig nem tudjuk pontosan, mi is történt valójában, Rogán Antal ennek a százmilliárdos brókerbotránynak az ügyében viszont már néhány nap elteltével is tisztán lát.

Akárcsak a NAV főnökség, akiknek mindössze egy hétvége kellett ahhoz, hogy a szervezetüket teljes egészében megnyugtatóan átvilágítsák, és megállapítsák, hogy volt alkalmazottjuknak, Horváth Andrásnak semmiben sincs igaza.

Miközben Rogán sajtótéjékoztatóját hallgattam, egyre erősödött bennem a gyanú, hogy a belvárosi rikkancs szobrot tulajdonképpen róla mintázhatták. Tudják, azt, amelyet az index beszámolója szerint éppen ő emeltetett és avatott fel a Hild-téren 2012. szeptember 27-én, ötödik kerületi polgármesterként mintegy nyolcmillió forintért, és amely – a szobrász akarata ellenére – nem „Est”, hanem egy Blikk-újságot tart a kezében. A polgármester úr mindezzel állítólag azt szerette volna - közpénzből - megköszönni a bulvárlapnak, hogy az előző évben 66 cikkben (átlag 5 naponta) említették meg a nevét.

Azon kívül, hogy a rikkancs szobor külsőleg, alkatilag is hasonlít Rogánra, azért is asszociáltam rá a szobor modelljeként, mert ő valójában úgy is viselkedik, mint egy rikkancs.

Aki esetleg nem tudná, a rikkancsok voltak azok, akik a sajtótermékeket az utcán kiabálva árusították, gyakran valótlan híreket költve vagy eleve vicces szövegekkel. „Feltalálták az összecsukható esernyőt!” „Leugrott a tizedikről, mert azt hitte, csak egy ugrás a Sugár!”

Rogán hasonló stílusban kiabálva próbálja magát és a Fideszt eladni és erre tett most kísérletet a Buda-Cash üggyel kapcsolatban is.

„A piszkos komcsik kifosztották a Buda-Casht!” „Gordon, hol a cash?”

Igen, ő, Rogán Tóni a Fidesz-rikkancsa.

De aztán rájöttem, mégis rossz a hasonlatom. Egy virtigli rikkancs ugyanis mindig megelégedett azzal, hogy a saját portékáját feldicsérje, de sohasem süllyedt odáig, hogy az általa nem árult lapokat rágalmazza, gyalázza, pocskondiázza.

Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy a Jobbik és Rétvári Bence által is kommunista gyilkosnak nevezett Ságvári Endrével kapcsolatban a Magyar Tudományos Akadémia miként foglalt állást: „Ságvári Endre neve a kommunista áldozatvállalás jelképe lett, így közterület elnevezésére nem ajánljuk, mivel értelmezésünk szerint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 14. § (2) bekezdése alapján XX. századi önkényuralmi politikai rendszer fenntartáshoz kapcsolható.”

Megemlítettem, hogy ez az állásfoglalás közterületről és nem iskoláról szól, és arra is felhívtam a figyelmet, hogy az Akadémia több más esettől eltérően nem a „nem használható”, „nem nevezhető el” kategorikus kifejezéseket használta vele szemben, hanem a megengedőbb „nem ajánljuk” kifejezést.

A nem ajánlás pedig semmiképpen nem tiltás!

A gyűlölködő álkeresztényi hevületüktől diszlexiássá vált Rétvári és társai, miközben Ságvárit lekomonistagyilkosozták, nem vették észre, hogy az Akadémia sem ezt hozta fel érvként Ságvári ellen, hanem azt az elképesztő indokot, hogy „neve a kommunista áldozatvállalás jelképe lett”. Tehát az a fő „bűne”, hogy halála után nevét jelképként használták.

Ám van itt még egy jogi bökkenő is!

Az Akadémia állásfoglalásában meghivatkozott törvény Magyarország helyi önkormányzatairól szól. A minisztériumok pedig semmilyen jogmagyarázattal nem vonhatók ebbe a körbe. Vagyis ez a törvény a minisztériumok felügyelete alá tartozó intézményekre nem állapíthat meg semmilyen korlátozó, tiltó szabályt, előírást!

De térjünk vissza a címbeli kérdésre, tényleg (kommunista) gyilkos volt-e Ságvári? Egyáltalán ki volt ő?

Ságvári Endre 1940 végén csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Fő szervezője volt a Batthyány-emlékmécsesnél 1941. október 6-án lezajlott megmozdulásnak, ahol az emlékmű talapzatára nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút helyezett el – A magyar szabadságért – a magyar ifjúság felirattal. 1942. március 15-én részt vett a Petőfi térnél tartott háborúellenes megmozdulás szervezésében. Szerkesztette a Béke és Szabadság című lapot. Részt vett az ellenállási mozgalom szervezésében. (Mindezek alapján manapság akár a hazafias áldozatvállalás jelképe is lehetne!)

Aztán Budapesten a a Budakeszi úti Nagy cukrászdában tűzharcba keveredett a csendőrökkel és megölték, miközben ő is halálra sebesített egy csendőrt.

De mikor is történt mindez? 1944. július 27-én, vagyis hónapokkal hazánk német megszállása után. Az orbáni történelemfelfogás szerint ettől az időponttól kezdődően Magyarországon megszűnt a jogállamiság. Ezt a szemléletet vallja a Szabadság téri német megszállási emlékmű, de ezt tételesen is kimondja az általuk elfogadott Alaptörvény preambuluma.

„Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.”

Vagyis Ságvári egy nem jogállami (fasiszta) önkényuralmi hatalom, nem jogállami erőszakszervezete nem jogállami tagjainak, nem jogállami letartóztatási kísérlete ellen lépett fel, ami így lényegében jogos védelmi helyzetnek fogható fel.

Hát akkor ki is volt a gyilkos?

Rétvári Bence államtitkár Szávay István Jobbik-alelnök írásbeli kérdésére adott válaszában törvénysértő állapotnak nevezte azt, hogy a Szegedi Tudományegyetem egyik gyakorló-gimnáziuma máig egy kommunista gyilkos nevét viseli. A Jobbikosok és Rétváriék a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalására hivatkoztak, miszerint „Ságvári Endre neve a kommunista áldozatvállalás jelképe lett, így közterület elnevezésére nem ajánljuk, mivel értelmezésünk szerint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 14. § (2) bekezdése alapján XX. századi önkényuralmi politikai rendszer fenntartáshoz kapcsolható.”

Hát először is. Ez az állásfoglalás közterületről szól. Na, nem vitás persze, hogy bizonyára így foglalnának állást az iskolára vonatkoztatva is.

Ám ami ennél fontosabb, tartalmi kérdés. Érdemes odafigyelni az állásfoglalás megfogalmazására, miszerint „közterület elnevezésére nem ajánljuk”!

Az akadémiai állásfoglalásokat átböngészve megállapítható, hogy esetenként más és más kifejezéseket használtak attól függően, hogy mikor mennyire voltak biztosak a dolgukban.

http://mta.hu/data/cikk/13/13/63/cikk_131363/osszefoglalalo__XX._szazadi_onkenyuralmi_rendszerek_b.pdf

Például Gorkij nevének használata közterület és közintézmény elnevezésére azért „nem javasolt”, mert „a Szovjet Írószövetség első elnöke lett, így részt vett a szovjet önkényuralmi rendszer fenntartásában, ha annak egyes jelenségeit nemegyszer éles konfliktusokat vállalva bírálta is.” De ez lett a sorsa Károlyi Mihálynak is, mondván, hogy bár „Nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy közvetlenül részt vett volna önkényuralmi rendszer megalapozásában, kiépítésében, fenntartásában; de vitatott történelmi szerepénél fogva nem javasolt.”

Az akadémikusok Schönherz Zoltánt, Sallait és Fürstöt is a nem javasolt kategóriába sorolták.

Más esetekben viszont kategorikusabban fogalmaztak. Lukács Györgyről közterület „nem nevezhető el”, Rajk László „neve közterület elnevezésére nem használható”. De tilos szerintük ilyen célokra használni a „tanács”, „partizán”, „úttörő” szavakat is.

Az Akadémia sajátos szemléletéről árulkodik, hogy Stromfeld Aurél esetében azért voltak megengedők, mert „kiemelkedő katonai teljesítménye nem az önkényuralmi politikai rendszer kiépítését, hanem a haza védelmét szolgálta”

Néhány kényesebb kérdésben igyekeztek minél diplomatikusabban véleményt formálni, esetenként már szinte önmentegető módon magyarázkodni.

Horthy Miklóssal kapcsolatban például úgy foglaltak állást, hogy „a Horthy Miklósról közterületet elnevezni kívánó önkormányzatoknak megfontolásra ajánlható, hogy döntésüket halasszák el addig, amíg személyének, politikájának és korszakának konszenzusos történelmi és társadalmi megítélése ki nem alakul.” Szó sincs olyasmikről, hogy „nem használható”, „nem javasolt”.

Nyirő Józseffel kapcsolatosan pedig, kezeiket széttárva, a törvénynek arról a fránya betűjéről sopánkodtak, és a fasizmus szót szemérmesen kerülve, az „egyik” önkényuralmi rendszerről tettek említést: „Nyirő József tagadhatatlanul tevékenyen részt vett az egyik XX. századi önkényuralmi rendszer fenntartásában, így nevének közterület elnevezésként való felhasználása – kétségbevonhatatlan írói erényei ellenére – a törvény betűje szerint tilalom alá esik.”

Tormay Cécile előtt pedig már szabályos kiskaput nyitott az Akadémia: „Büszkén vallotta magát antiszemitának és fasisztának, e nézeteit sohasem vonta vissza… közterület Tormay Cécileről való elnevezése állásfoglalásunk szerint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 14.§ (2) bekezdés a) pontjának a tiltó hatálya alá esik. Természetesen nem zárhatjuk ki egy olyan –a szakmai és etikai szempontokat kiiktató –jogértelmezés lehetőségét sem, amely az önkényuralmi rendszer megalapozásában való részvételt a döntéshozói és végrehajtói részvételre korlátozza.”

Wass Albert esetében viszont teljesen egyértelmű volt az álláspontjuk. „Wass Albert jogi és erkölcsi rehabilitációja Magyarországon teljesnek tekinthető, így neve semmiképpen sem eshet a törvény tiltó hatálya alá.”

A végére hagytam, afféle gyöngyszemként, a Rosenberg házaspárral kapcsolatos akadémiai állásfoglalást: „A házaspár kivégzésének esetét a szovjetek Amerika-ellenes propagandájukban használták fel. Ezért nevük kapcsolható XX. századi önkényuralmi politikai rendszer fenntartásához, így közterület elnevezésére nem használható.”

Hát tényleg nem volt valami szép dolog ezektől a Rosenbergéktől, hogy kivégeztetésükkel okot adtak a szovjetek Amerika-ellenes propagandájára, amivel hozzájárultak az önkényuralmi politikai rendszer fenntartásához!

Miközben egy Györfi András nevű blogger „Magyarország: a gyermekkínzók is vígan röhögnek, szabadon” című írását olvastam az Új Kurírban, egyre erősödött bennem a gyanú, hogy a szerző Bayer Zsolttól tanulhatta a szakmát.

http://ujkurir.blog.hu/2015/02/24/magyarorszag_a_gyermekkinzok_is_vigan_rohognek_szabadon#more7211235

A blogger mindjárt az írás elején belecsapott a lecsóba, mondván: „tragikomédiákat megszégyenítő jogrendünkés ítélkezési rendünk újabb, szánalmas és végtelenül szégyenteljes ítéletet okádott ki magából.”

Később aztán így summázta a lényeget. „Tehát adott két, sem embernek, sem állatnak, semminek sem nevezhető lény aki elképzelhetetlen terrornak teszi ki gyermekeit évtizedeken keresztül. És adott egy ország ahol röpke két év előzetes után ezeket a lényeket szabadon engedik.”

Szerinte „Magyarország szabadon enged maffiózokat, fehérgalléros bűnözőket és gyerekeket fekáliával etető, őket verés közben brutálisan megerőszakoló lényeket.” 

Újságíró ilyen stílusban még akkor sem fogalmazhat meg gondolatokat, ha tényleg igaza lenne abban, amit leírt.

Erről azonban jelen esetben szó sincs.

Hogy mi is történt valójában a tárgyalóteremben, arról éppen az index írásából kaphatunk objektív képet. Az „Ezért szabadok a szigetszentmiklósi szülők” címmel írt tudósítás hosszasan sorolta azokat a bírósági indokokat, amelyek megalapozták a szülőknek a szexuális cselekmények alóli részfelmentését. Az index szerint a bíró megjegyezte, bár csak bizonyítottság hiányában mentette fel őket, a helyzet "már-már megközelíti" a bűncselekmény hiányában felmentést.

http://index.hu/belfold/2015/02/24/szigetszentmiklos_gyerekkinzas_gyermekvedelem_itelet_indoklas/

Az index beszámolt arról is, hogy a bíróság szerint a szexuális erőszak vádját az ügyészség lényegében a gyerekek szavaira alapozta. A bíró nagyon kemény szavakkal bírálta az ügyészség munkáját: a vádhatóság megállapításait iratellenesnek és logikaellenesnek nevezte, a nyomozást pedig nagyon hiányosnak.

Nem keresték meg se a védőnőt, se az orvost, és nem ellenőrizték a gyerekeknek azt az állítását, hogy ne jártak volna iskolába, óvodába. A bíróság kérte be az intézményektől iratokat, és kiderült, hogy igenis rendszeresen jártak. Az ügyészség ráadásul később rosszul számolt a hiányzásos napokkal. Kiderült például, hogy míg az iskola órákban méri a hiányzást, az ügyészség úgy számolt, mintha napokról lenne szó.

Kiderült az is, hogy a rendőrök alkalmatlan szakértőt vontak be az eljárásba, a bíróság által kirendelt szakértő, majd szakértői bizottság szerint pedig a sértett gyermekek igen nagy valószínűséggel nem mondtak igazat, betanult szöveget adtak elő.

Mindezek a bloggert nem zavarták abban, hogy hatásvadász, nemtelen érzelmek felkorbácsolására alkalmas hazug írását azzal zárja, miszerint „Magyarország a következmények nélküli ország ahol bárki, bármit megtehet. Magyarország szemen köpi polgárait, semmibe veszi az emberi jóérzést."

Szerintem viszont éppen a blogger az, aki szemen köpött másokat, és semmibe vette az emberi jóérzést.

És remélem ennek igenis lesz következménye, vagyis ő a bíróság előtt felel majd e szégyenteljes irományáért.

Vádat emeltek nyilvános rendezvényen elkövetett garázdaság bűntette miatt a DopeMan néven ismert Pityinger László ellen a 2013. szeptember 29-én a Szolidaritás mozgalom budapesti tüntetésén történtek miatt. A Clark Ádám téren tartott demonstráció végén lelepleztek egy Orbán Viktort ábrázoló bronzszínű hungarocell szobrot, majd ezt aktivisták ledöntötték a Sztálin-szobor sorsára emlékeztető módon. A szobor feje letört, amibe DopeMan belerúgott.

Ez az ügy egy újabb bizonyítéka annak, hogy Magyarország Ügyészsége – nem is tudom, még mindig miért nem Magyar Nemzeti Ügyészség a hivatalos megnevezése? – alkalmanként politikai megrendelésre cselekszik, sőt a NER illiberális, álkeresztényi rendszerét bíráló ellenzékkel szemben koncepciós pereket konstruál.

Ezt tették a német megszállási emlékmű kapcsán Mécs Imrével, Magyar Fruzsinával és társaival is, s most ezt próbálják ismét eljátszani a közismert rapperrel kapcsolatban.

Ez az egész DopeMan elleni eljárás teljes jogi abszurd, egy jogi nonszensz. Kilógnak a méretes lólábak.

Először is: mi a francot nyomoztak ebben az ügyben közel másfél éven keresztül? Az esetről videofelvételek készültek, az „elkövető” személye ismert volt, aki tudtommal a fejrugdosás tényét egyébként sem tagadta. Akkor mégis, mire kellett a másfél év?

Ám, ha már másfél éves lázas töprengés után mégis úgy döntöttek, mindez olyan bűncselekmény, ami bíróságért kiált, akkor miért nem tekintették annak magát a szobornak lábtöréssel végződő ledöntését, valamint azt, amit az m1 híradó közlése tartalmazott, miszerint „A tömeg ezután elindult a Lánchídon át, és a Terror Háza Múzeumnál felállította a szobormaradványt. Ezt az egyik demonstráló ököllel megütötte, más késsel vágott ki belőle egy darabot…”

Ezek nem épp olyan nyilvánosság előtti erőszakos cselekedetek voltak? És akkor még nem is beszéltünk arról a sok száz emberről, akik mindeme magatartásokat egyetértőleg, biztatólag helyeselték, ahhoz asszisztáltak, és akik ezzel e bűnös cselekedetek pszichikai bűnsegédévé váltak.

Vagyis, ha az ügyészség következetes lett volna, és ezt az egészet valóban komolyan gondolta volna, a vádlottak padján DopeMan mellett ott kéne ülnie még vagy pár száz embernek. És akkor a tárgyalást tarthatnák mondjuk a Groupama Arénában is.

Egyébként azt már egy másodéves joghallgató is tudja, hogy ha a haragosomról készített viaszfigurát késsel össze-vissza szurkálom, ezzel nem valósítok meg semmilyen bűncselekményt. A hungarocell Orbán szobor viszont egyértelműen egy ilyen vudu kelléke volt a tüntetésnek. Egy általuk diktatórikusnak ítélt rendszer szimbóluma, amelynek rendeltetése, lényege éppen az volt, a célból készítették el, hogy azt megrongálják, inzultálják, és ezzel a szobor eredetijét kifigurázzák, nevetségessé tegyék, ostoba, akarnok, népellenes hatalmát jelképesen megdöntsék. Ez egy politikai performansz, a regnáló hatalmat elítélő vélemény kifejezése volt. Amelyet egyelőre az Alaptörvényünk még nem tilt. (Bár lehet, hogy Gulyás Gergely már készíti e tárgyú egyéni módosító indítványát!) Ráadásul mindez még annyi sérelemmel sem járt Orbán számára, mint az, amikor Demszkyt 2007. március 15-éntojással megdobálták. S mint tudjuk, azt nem tekintették garázdaságnak.

Persze azon lehet vitatkozni, hogy ízléses volt e, amit DopeMan és társai tettek. Csakhogy az ízlés egyelőre még nem büntetőjogi kategória. Orbánékat sem lehetne bíróság elé állítani a miatt, hogy a kislányoknak a fehérvári huszárok általi meghágásáról ordítoztak az internet nyilvánossága előtt, sokak számára mégoly megbotránkoztató is volt az. Nem vitatom, hogy a fejrugdosáson (szobordöntésen, szoborba késsel belevágáson, stb.) szintén sokan megbotránkozhattak. De hát én meg például azon botránkoztam meg, és háborodtam fel, amikor azt láttam, hogy a szervilis Tállai András államtitkár úr egy olyan festménnyel ajándékozta meg főnökét, amelyen Puskás és Orbán állnak egymás mellett, focista mezben. 

Tudom, afféle mezei bloggerként sem mentesülhetek a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi kötelezettsége alól, ezért most, ez irányú adósságomat próbálom törleszteni. Teszem ezt Pulitzer híres mondását némiképp átalakítva, miszerint a vélemény szent, a hír szabad.

Vlagyimír Vlagyimírovics Putyinnak a budapesti sajtótájékoztatón elhangzott meghívását a nyelvi szakértők ismételten meghallgatták, kisebb vita után arra a megállapításra jutottak, hogy ő valóban nem Viktor Orbánt, ám nem is János Ádert, hanem János Kádárt hívta meg a győzelem napi ünnepségre.

************

Németh Szilárd, a birkózó szövetség újonnan megválasztott elnöke elárulta, miszerint erősen gondolkodik azon, hogy a magyar sportlövő szövetség elnöki teendőit is elvállalja, mondván, hogy gyermekkorában nem csak birkózott, de gyakran lövöldözött is csúzlival a szomszéd galambjaira.

Egyébként rendteremtési szándékkal úgy döntött, hogy a szabadfogású birkózást, annak túlzott liberalizmusa miatt a hazai szőnyegeken a továbbiakban nem engedélyezi, csak a kötöttfogást.

**************

Az Orosz Köztársaság kormánya felháborodott tiltakozását fejezte ki a miatt, hogy az agresszív ukrajnai hatalom az ukrajnai területeken végrehajtott harci cselekményeivel folyamatosan akadályozza az ukrajnai béke megteremtését.

**************

Orbán Viktor közvetlen rokoni és baráti köre az elmúlt huszonnégy órában semmit sem vásárolt, és jelentősebb állami megbízást sem kapott.

**************

Rogán Antal magához rendelte a nyilvános illemhelyek üzemeltetőinek képviselőit, és erőteljes nemtetszését fejezte ki az eltúlzott vécéhasználati díjak miatt, kifogásolván, hogy azok nem követik a bor és a sör árának világpiaci alakulását.

**************

A DK elnöksége úgy döntött, hogy a továbbiakban kizárólag zenekari együttesként működnek tovább, és a veszprémi időközi választás helyett A Dal című televíziós vetélkedőn indulnak. Eredetileg a Fölszállott a páva népdalversenyre szerettek volna benevezni, de az alacsonyan megállapított korhatár miatt ez nem volt lehetséges.

**************

Angela Merkel az Orbánnal közös budapesti sajtótájékoztatón az illiberális demokráciával kapcsolatban kijelentette, hogy az illiberális kifejezéssel nem tud mit kezdeni. A napokban szintén ide látogató Vlagyimír Putyin viszont – bár ő hangosan nem mondta ki – a demokrácia szóval nem tud mit kezdeni.

**************

A Budapest X. kerületében található Vörösdinka utcaiak felajánlották, hogy, ha már valamely közterületet mindenáron el akarnak az orosz fővárosról nevezni, Tarlósék kereszteljék el az ő utcájukat Moszkva útra, ez hangulatában még passzolna is a korábbi elnevezéshez.

Amikor először olvastam el azt a híradást, amelyről a VS tudósított, meg voltam győződve arról, hogy ez nem lehet igaz, ez csak valami vicc, olyasmi kamuhír, mint amilyenek április elsején szoktak tréfaként megjelenni.

Arról van szó, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma és háttérintézményei emailt kaptak arról, hogy milyen szavakat nem ildomos használniuk a kommunikációjukban, sőt még egymás között sem.

Tiltólistás lett – többek között – a szegény, szegénység, mélyszegénység, ezek helyett a jövőben inkább a kissé pozitívabb tartalmú rászorult, rászorultság használandó. Bár az azért már picit kacifántosnak tűnik, hogy ha úgymond „mélyrászorultságról” beszélünk.

Megjegyzem, én ezek mintájára az éhezés szót sem engedélyezném, helyébe léphetne a „nem eléggé jóllakott” fordulat.

De a miniszter úrnak baja van a terhesség kifejezéssel is, állítólag már be is adtak egy módosító javaslatot az egészségügyi törvényhez, mely szerint a „terhesség” kifejezése helyébe a „várandósság” lépjen.

Én nagyon pártolom ezt az egységes szóhasználatot. Tegyünk már végre rendet az életnek ezen a területén is. Ezt is ragyogja át a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szelleme.

Sőt, javaslom, hogy ne is álljunk meg itt, hanem emeljük ezt az egész helyes szóhasználati ügyet is törvényi rangra, tegyük ezt is minden magyar ember keresztényi kiváltságává, mint a vasárnapi zárva tartást. A visszaható hatályt sem ellenezném.

Például Jókai Szegény gazdagok című írását is kereszteljük át Rászorult gazdagokká, József Attila közismert verse címében és szövegében pedig az szerepeljen ezentúl - az iskolai tankönyvekben is, hogy „Aki rászorult, az a legrászorultabb”.

Kicsit döcögősebb lesz így a költemény, de legalább komilfó, Balog úrnak is jobban tetsző.

A minisztériumi email a stadion szót is száműzné egyébként, s helyette a „fedett sportlétesítményt” javasolja. Ami kicsit olyan, mintha a nyakkendő szó helyett a nyaktekerészeti mellfekvenc használata, arról már nem is beszélve, hogy akkor mi lesz mondjuk az aréna kifejezéssel. A felcsúti Pancho Arénát hívhatjuk továbbra is így, vagy azt is át kell keresztelni „Pancho fedett sportlétesítménnyé”?

Mindenesetre, azt kell mondjam, e kis problémák ellenére is, az egységes nyelvhasználat távlatai szinte beláthatatlanok.

Javaslom, ne legyen használható ezentúl az „Orbán-seggnyaló” kifejezés sem, helyébe törvényi kötelező erővel a „jó hazafi” léphetne. A „civil” szót pedig a jövőben csak a CÖF tagok használhatnák, a többi állítólagos civil megjelölésére viszont a „Nyugatbérenc” szóösszetétel szolgálna.

Na és persze a korrupció szó is sürgősen törlendő a szótárunkból, helyébe az „Isten, meg a szerencse segedelme” használata lesz majd a helyes.

Azon a miniszter úr állítólag még erősen töri a fejét, hogy azt a szót, amivel Simicska Orbánt illette, mivel lehetne ebben az orbáni újmagyarban behelyettesíteni.

A sok ijesztő hír után, amik az ukrajnai háborúról, a görög válságról és a rémséges bevándorló áradatról szóltak, felüdülés volt a szombati Magyar Hírlapban ismét egy Bayer Zsolt írást olvasni a Tiborcz család újabb irgalmas szamaritánusi cselekedeteiről, amikor is egy brutálisan veszteséges yachtkikötő gondját vették le, közel félmilliárdért, a keszthelyi önkormányzat válláról.

Ám a baloldali ellenzék és sajtó e nemes tettért nem átallta már megint Orbán retyerutyáját fikázni. Ahogy Bayer megfogalmazta: „most ezen rugózik az összes kretén ellenzéki politikus a környéken, és az összes barom sajtómunkás odaátról.” Bayer nagylöttyös indulatában el is küldte mindet az „anyja keservébe”. http://magyarhirlap.hu/cikk/17336/Kikotogate

De hát Bayer szerint min is kéne az ellenzéknek és a médiának „odaát” rugózni? Hát persze, hogy nekik is a bevándorlók okozta súlyos problémákat kéne folyamatosan mantrázni. Amelyet most a kormányunk olyannyira fontos kérdésnek tart, hogy gőzerővel készíti elő az e tárgyú nemzeti konzultációt, és a népet már hetek óta a bevándorlók, menekültek tömegeivel riogatja.

Ahogy a médiumok megírták, Orbán Viktor miniszterelnök olyan - az európai menekültpolitikától egyébként eltérő - előírásokra kért felhatalmazást a magyaroktól, hogy az illegális határátlépőket a magyar hatóságok vehessék őrizetbe, tartsák fogva, és amint lehet, azonnal toloncolják ki őket. Ha megkapja erre a felhatalmazást a nemzeti konzultáción - mondta -, akkor érvényt is tud szerezni neki Brüsszelben.

Vagyis a nemzeti konzultáció arra lenne hivatott, hogy Orbán hatalmi köreinek idegengyűlölő, emberellenes, szamaritánusinak egyáltalán nem nevezhető álláspontját és ennek felelősségét az egész népre szétteríthesse.

Persze az orbáni hatalomnak igazából semmi szüksége az ilyen színpadias konzultációkra ahhoz, hogy a mi nevünkben nyilatkozzék. Megtették ezt gyakran, mindenféle konzultáció nélkül is.

„Támadják Magyarországot”, panaszolta nem egyszer a miniszterelnökünk, amikor demokráciaellenes lépéseit kritizálták, vádlón tekingetve Nyugat felé, amit aztán a sameszei kórusban ismételgettek, ismételgetnek utána. „Azt üzenjük Brüsszelnek, több tiszteletet a magyaroknak” duma, még választási szlogenné is avanzsált.

De nem kérte Orbán a véleményünket az illiberális demokrácia-felfogásának megerősítéséhez sem.

A Merkellel közös sajtótájékoztatójukon az illiberális demokráciával kapcsolatos újságírói kérdésre a következőket mondta:

„A magyar álláspont, khm, az én személyes álláspontom egy mondatban összefoglalható. és én e mellett minden fórumon ki fogok tartani, mi úgy gondoljuk, hogy nem minden demokrácia szükségszerűen liberális.”

Ahogy a véleményalkotása során keverte az egyes szám első személyt a többes számmal, jól példázza, miként próbálta, próbálja a saját ostoba, fokhagymaszagú véleményét az egész nemzet álláspontjaként feltüntetni mindenféle konzultáció nélkül.

Azt nem tudom, Angela Merkel a német fordítás alapján mennyit vehette mindebből észre, de mi magyarok ezen már nem lepődtünk meg. Mindenesetre kíváncsi lennék azért, hogy a magyarok többsége tényleg úgy gondolkodik-e az illiberalizmusról, mint a legfőbb vezetője. Ha egyszer rákérdeznék erre például Mészáros Lőrincnél, nem tartom kizártnak, hogy azt válaszolná, az illiberalizmus olyasmi lehet a felcsúti Puskás Akadémia focicsapatánál, mint a catenaccio az olaszoknál.

De akkor miért erőltetik most mégis ezt a nemzeti izét, konzultációt?

Szerintem pusztán csak arról van szó, hogy miután Orbán és stábja a közvélemény-kutatási adatokban rémülten konstatálta a Jobbik egyre erőteljesebb előretörését, hát megpróbálják őket jobbról előzni. Ehhez pedig kiváló alkalom a koszovói albánok exodusa.

Azt álmodtam, hogy három napra összeköltöztem Vona Gáborral, a Jobbik elnökével, úgyhogy érthető módon meglehetősen gyűrötten ébredtem. És persze talán nem csoda, hogy gondolataim a hazai demokrácia állapota körül kezdtek el forogni.

Itt van például ez a népszavazás is. Ami, lefogadom, hogy a vasárnapi zárva tartás ügyében igen nagy valószínűséggel eredményes lehetett volna. Szinte nincs is a környezetemben olyan, aki ezzel a kiskereskedelmet sújtó törvénnyel egyetértene, és ne látott volna át a KDNP álszent, képmutató, farizeus, demagóg szitáján.

Még hogy a vasárnap szentsége!

Ám mégis lemondhatunk arról, hogy ez ügyben kinyilváníthassuk nemtetszésünket, és rákényszeríthessük akaratunkat az ostoba, gőgös törvényhozókra. A népszavazás lehetőségét ugyanis Orbánék permanens alkotmányozó hevületükben nagymértékben beszűkítették, helyette pedig kitalálták ezt a nemzeti konzultációnak nevezett kommunikációs szemfényvesztést, aminek több okból is nem sok köze van a demokráciához, ellenben annál több a manipulációhoz.

Amíg a népszavazásnál a nép teszi föl az általa fontosnak tartott kérdéseket a hatalom számára, addig a nemzeti inzultáció, nemzeti konzílium vagy mifene esetében viszont a hatalom dönti el, határozza meg még azt is, hogy a nép egyáltalán mit tartson fontosnak tőle megkérdezni. Így aztán nem csoda, hogy amíg az emberek a plázák vasárnapi bezárását kérnék számon, a hatalom ehelyett olyasmiket kérdez tőlük, hogy őrizetbe vegyék-e csecsemőstül, mindenestül az éhhalál elől Nyugatra menekülő kisgyermekes családokat, vagy, hogy jobb-e a nagyobb internet-hozzáférés, mint a kisebb.

És amíg a népszavazás ellenőrzötten, szigorú garanciális szabályok betartása mellett bonyolódik, mind a voksok leadása, mind azok összeszámolása az ellenzék által is ellenőrizhető módon zajlik, addig a nemzeti konzultáció során fogalmunk sincs arról, hogy ténylegesen hányan, miféle véleményt nyilvánítottak, ezeket ki olvassa el és ki összegzi, ha elolvassa és összegzi bárki is egyáltalán.

Jellemző a hatalom torzult demokrácia-felfogására például, hogy miután annak idején egy tollvonással megszüntették a Moszkva teret, és lett belőle Széll Kálmán tér, ami persze nem nyerte el az oroszok tetszését, most ugyanilyen hatalmi szóval szeretnék – Vlagyimir Vlagyimírovics Putyin közelgő látogatása ürügyén, neki kedveskedve – Kőbányán az Óhegy parkot Moszkva parknak elnevezni. Bár Tarlós úr ötletére a helyi önkormányzat egyáltalán nem vevő, és egyhangúlag utasították el ezt az elképzelést, ám nekik csak véleményezési joguk van a saját parkjukat illetően, és a döntést a Főváros közgyűlése hozhatja meg. Ami, nagy valószínűséggel megjósolható, nem lesz kedvező a helyiek számára. Mit akadékoskodnak egyébként is, mondhatnánk erre, a X. kerületiek örüljenek, hogy az Óhegy park nem Putyin park lesz.

Erre persze a helyiek azzal vághatnának vissza, hogy az oroszok meg örüljenek annak, hogy mondjuk az orosz hússaláta még nem lett átnevezve Wass Albert hússalátává, és egyébként is, ha már mindenáron el kell nevezni valami közterületet a ruszkik kedvére, hát legyen a Kossuth térből Moszkva tér. Ez a Kossuth úgyis egy gyanús figura volt, hiszen annak idején sok időt töltött Amerikában, sőt még az elnök is fogadta.