Proszektúra

Mécs Imre bejelentette, hogy tisztelve a család akaratát, egyúttal azonban figyelmen kívül hagyva a néhai rabtársa akaratát, mégsem szólal meg Göncz Árpád temetésén. Bizonyára tartottak attól, hogy búcsúztatója nem nyeri majd el a regnáló hatalom tetszését, netán még valami botrány is lesz a dologból, és ezt szerették volna elkerülni.

Mécs Imre ezzel kapcsolatos bejelentését a Facebook-on tette közzé, ahol arról azonnal elég heves vita bontakozott ki.

András Szolnoki szerint „Árpi bácsinak ez a búcsúztatójával kapcsolatos nem kívánatos fejlemény egész biztosan nem tetszene. Ő Mécs Imrét nem véletlenül kérte végakaratában sírjánál beszéd elmondására, mert pontosan tudta, hogy egy ilyen helyzetben Mécs Imre mit fog mondani. Ez nem csak egy baráti felkérés volt a részéről, hanem egy politikai döntés volt, ahogy az egész temetésére vonatkozó előírása is politikai döntés volt. Ez egy egyfajta üzenete volt Árpi bácsinak a túlvilágról az ellenfeleinek, és ezt nem tudni, ezt nem felismerni a szervezők és a család részéről az nem méltó Árpi bácsi szelleméhez.”

Wittinghoff Tamás viszont egészen másként vélekedett erről. „Kedves Imre! Nagyon kérlek, írjad át a beszédet és ne legyen benne aktuálpolitika. Az nem a temetőbe való. Meg kell érteni a családot. Azon, hogy mit gondolna Árpi bácsi, nincs értelme moralizálni. Ha valakinek a kérése releváns, akkor egy családi magán temetésen a család kívánsága mindenek felett az. Miként az is, hogy Árpád Téged kért fel... Ezt össze KELL összebékíteni. Ami meg kimarad, az a temetés után nyugodtan közzé tehető. Barátsággal. Tamás.”

Szerintem Szolnoki Andrásnak van igaza.

Pont Orbán Viktor ne tudná, hogy ahol egy politikust temetnek, onnan nem lehet teljesen száműzni a politikát? Így-úgy-amúgy, de mindenképpen jelen van. Különösen, ha egy ilyen igen nagy formátumú politikusról van szó. Még akkor is így van ez, ha a politikust, szándéka szerint, nem díszes állami ceremóniával helyezik végső nyughelyére.

Amikor úgy jó negyed évszázada Nagy Imrét temettük, tulajdonképpen nem is újra (hiszen a korábbi kivégzése utáni elföldelése arccal lefelé mindennek volt tekinthető, csak temetésnek nem) a kegyeleti aktuson kívül azt is átszőtte a politika.

Sőt, nem csak, hogy átszőtte, uralta!

Az akkori diktatórikus hatalomnak sem nagyon tetszett ám ez, mégis el kellett tűrniük a kritikus beszédeket, köztük a különösen éles Orbán felszólalást.

De Mécs Imre most mégsem beszélhet. Mert nehogy már az időközben liberálisból illiberálissá vált Orbán Viktor úr még esetleg megorroljon!

Ha már egyszer tengernyi dolga ellenére méltóztatik a gyászszertartáson személyesen megjelenni.

Pedig Mécs Imre is elmondhatta volna, hogy Göncz Árpád mellé a magyar fiatalság jövőjét is eltemetjük. Azét a fiatalságét, amelyik tömegesen kényszerül elhagyni a számára élhetetlenné vált hazáját.

És talán még olyasmiket is mondott volna, hogy „… visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni.”

Vagy, hogy: „A magyar politikai vezetésnek nem érdeme, hogy a demokráciát és szabad választásokat követelőkkel szemben – bár fegyvereik súlyánál fogva megtehetné – nem lép fel a Pol Potéhoz, Jaruzelskiéhez, Li Pengéhez vagy Rákosiékhoz hasonló módszerekkel.”

Esetleg még arról is szót ejtett volna, hogy„…ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak….Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni.”

Ugye ismerős kijelentések?

Igen, bizony, az egykori Orbán Viktor szavai ezek. Egy volt miniszterelnök végtisztességén hangzottak el.

Mécs Imre viszont most nem fog felszólalni. Ám, azt gondolom, beszédes hallgatás lesz ez.

Miközben teljesen egyértelmű, hogy egyedül mink tudtuk hatékonyan megoldani ezt a menekültkérdést szerte Európában, mégis, ahelyett, hogy a világ népei ezért köszönetet mondanának, inkább áskálódnak, s bántanak bennünket. Amint tulajdonképpen mindig is tették eleinkkel is. Orrukat, fülüket levágták, ilyesmi.

Na, most legújabban meg itt van ez a Bell nevű amcsi liba. Már azt hittem, nincs lejjebb az után az ürge után, na hogy is hívják, valamilyen André.

Úgy látszik, ez a levitézlett producer is azt hiszi, mindenbe belegágoghat. Pedig ezt a meccset, ahogy a Szijjártó is elmondta, mi az EU-val már, egy az egyben lejátszottuk, és le is zártuk. A miniszterelnök, pártelnök urunk még egy taslit is kapott a Jean-Claude-tól. (Én persze Viktor helyében biztosan mondtam volna neki, hogy Juncker, gyere ki baszd meg, ha akarsz valamit! Juncker, come out, fuck, if you want something! És aztán úgy szájon csaptam volna, hogy a Soros adja neki a másikat.)

Nincs mese, ezt a Colleent is be kell majd perelni, amiért például olyasmiket állított, hogy itten korrupció van, hatalomkoncentráció, idegengyűlölet, meg hasonlók. Ne higgye már, hogy egy ilyen messziről jött emberként csak úgy azt mondhat, amit akar.

Nekünk egyébként is itt minden így jó, ahogy van. A reformok működnek.

És nekünk, a nemzetünk felemelkedése érdekében, igenis szükségünk van a hatalomkoncentrációra, korrupcióra, Rogánra, Vajnára meg Habonyra, sőt még egy kis ideig Lázárra is, na és persze arra a hárommilliárdos kazánházra is Felcsúton, méghozzá egy Makovecz stílusú kazánházra. Hogy is nézne már ki ott egy szimpla panel-kazánház a Pancho Aréna mellett?  

Kell nekünk az a szögesdrót-kerítés is, ahogy ezt újabban már a Hiller Pisti is elismerte. Tudják, ő az, akiben – bár piszok komcsi ő is – azért még mocorog valami hazafiságféle.

Szóval milyen jogon is pofázik bele mindenbe ez a nőszemély? Egyébként se nőknek való a politika, ahogy ezt már a miniszterelnökünk oly helyesen és találóan megjegyezte.

Aztán ott van ez a nagyszerű vállalkozó, a Mészáros Lőrinc is. Őrá is szükségünk van. Aki, mint köztudott, igazi polihisztor, egyaránt ért a gázszereléshez és a stadionépítéshez. De az is közismert, hogy mindezeken túl aranykalászos földműves-gazda, és közpénzből létesített sertés-hizlaldái is vannak. Szóval ahová nyúl, ott minden arannyá változik. A Mészáros és Mészáros Kft a középítkezési pályázatokon szerez milliárdokat, a szintén hozzá tartozó Búzakalász 66 Kft a földpályázatokon. De foglalkozik ő vasúti felsővezetékek felújításával, belekóstolt a klímaiparba és az ásványvíz-gyártásba, amely a MÁV-tól kapott is rögtön megrendelést. Legutóbb pedig tésztagyárat vett.

De Mészáros sertéshizlaldáiról jut eszembe, még, hogy a disznóhús rákkeltő! Ezt is a WHO-ban ülő ellenségeink találták ki. Mert már ők is azt hiszik, mindenbe beleugathatnak.

Javaslom is, ahogy korábban a magyar akác elleni gonosz támadást elhárítottuk, járjunk el hasonlóképpen ez esetben is. Nyilvánítsuk a magyar sertéseket cakk-pakk hungarikummá. Mészáros Lőrinccel együtt. Igen, ő is legyen hungarikum, akárcsak Puskás Ferenc életműve.

De ne álljunk meg itt sem!

Legyen hungarikum az idegengyűlölet és a korrupció is, Habonyostul, Rogánostul, Vajnástul. mindenestül.

De hát tulajdonképpen már az is.

Október 23-án a Nemzeti Múzeum előtt panaszkodó Vajda Zoltán szerint az ellenzéki pártok mind csak a túlélésre játszanak, szavakban akarják megnyerni a 2018-as választásokat, tettekkel nem. Lényegében lemondtak 2018-ról, cserbenhagyták a választókat.

Ha valaki kételkedne az idézett szónok diagnózisában, azoknak felidézem a vasárnapi zárva tartással kapcsolatos népszavazás kezdeményezések történéseit. Mint cseppben a tenger, ezekből is jól meglátható, hogy miért beteg a magyar baloldal.

Ott kezdődött, hogy miután kitudódott a KDNP ötlete az üzletek vasárnapi nyitva tartásának korlátozásáról, baloldalról azon nyomban össztüzet zúdítottak ellene. Nagy volt a tiltakozás a szakma jó része, és valamennyi baloldali ellenzéki párt részéről, s már ekkor népszavazással „fenyegetőztek”. Ennek ellenére a kereszténydemokraták javaslatát a 2014. december 16-i parlamenti ülésen jókora többséggel elfogadták. A 2014. évi CII. törvény hatályba lépésének időpontját 2015. március 15. napjára tűzték ki.

Már ekkor sokaknak feltűnt, hogy pl. Mesterházy és Gyurcsány részt sem vettek a szavazáson.

A Nemzeti Választási Iroda honlapján jól nyomon követhető, hogy mi is történt ez után.

A törvény elfogadása után két nap telt el úgy, hogy az az ellen egyébként teli szájjal handabandázó, és azt bevallottan népszavazással támadni kívánó MSZP, Dk, Együtt, PM, stb. bármit is lépett volna az ügyben.

Szepessy Zsolt úr viszont, mint az Összefogás Párt elnöke, 2014. december 18-án beballagott az Nemzeti Választási Irodába, és ha már ott járt mindjárt három sületlen kérdést is benyújtott e tárgyban.

A következő év 2015. január 7-én, az iroda hiánypótló felhívása után, ezek közül az egyiket ismét benyújtotta, s, hogy ha már lúd, legyen kövér, 2015. január 8-án, saját magát is überelve, beadott még egy újabb hasonló tartalmút. Ez még a korábbiaknál is bornírtabb volt. A baloldali ellenzék a karácsonyi, szilveszteri, újévi ünneplések kábulatából láthatóan csak ekkortájt kezdett ébredezni.

A DK csupán 2015. január 10-én (már majd egy hónappal a törvény elfogadása után) hozakodott elő a népszavazásra bocsátani kívánt kérdésével. Majd a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája és a VOSZ következett a sorban, a népszavazási kezdeményezésüket ők 2015. január 20-án tették meg.

Sem őket, sem a DK- t cseppet sem zavarta, hogy a Szepessy Zsolt által hasonló tárgyban beadott kérdésekről még jogerős érdemi döntést nem hoztak. Pedig ehhez csak a népszavazásról szóló törvényt kellett volna átolvasniuk. Még jogvégzettség sem kellett volna hozzá.

A Kúria ezután 2105. április 1. 12 óra 11 perckor tette közzé a honlapján, hogy Szepessy Zsolt beadványai jogerősen el lettek utasítva.

Ám az ellenzék ekkor sem lépett ám azonnal, helyettük viszont most a Magyar Munkáspárt kavart be sikerrel, és aznap 14 óra 55 perckor egy olyan népszavazási kezdeményezést nyújtott be, ami nyilvánvalóan Alaptörvénybe ütköző volt.

Megtehette, pedig ezúttal a DK, MSZP, stb. pártoknak, ha nem is napok, de több mint két órányi idő állt volna rendelkezésére, hogy Thürmer Gyulát beelőzve egy értelmesen megfogalmazott népszavazási kérdést végre joghatályosan benyújthassanak!

De természetesen(?) ekkor sem tették.

A következő releváns és jelentős dátum aztán 2015. június 30. volt. Ezen a napon utasították el ugyanis jogerősen a Magyar Munkáspárt kérdését. Közismert, hogy ehhez az időponthoz három beadvány is volt köthető.

Lukács Zoltán Géza és Wodicska Zoltán június 30-án nyújtottak be kérdést, Vajda Zoltán pedig ezt követő napon, július 1-jén.

Ezek közül némi furfangos jogi bűvészmutatványok után az illetékes hatóságok Wodicska Zoltán buta trollkodó kérdését hozták ki győztesnek, amit aztán persze utóbb minden fórumon gond nélkül elutasítottak, mondván, hogy az nem egyértelmű.

És itt érünk el a történetünk végére, amikor is, mint tudjuk, a Wodicskával szembeni jogerős kúriai elutasítás napjának reggel fél hat órája óta az iroda előtt dekkoló szocialista küldötteket egy falusi kofaasszony pár másodperccel beelőzte.

Mindezek ismeretében szerintem határozottan kijelenthetjük, miszerint azért, hogy a vasárnapi boltbezárás ügyében a mai napig nem kerülhetett sor népszavazásra, a baloldali ellenzék a fő felelős. Szövegelni, szónokolni tudnak, meg „kibaszott jó könyveket” írni, de ha már cselekedni kell, az nem megy.

A minap történt, hogy egy „magánszemély” vígan be tudta előzni a Nemzeti Választási Iroda előtt állítólag reggel fél hattól szobrozó MSZP aktivistákat. Bizony, elég szánalmas, hogy újabban már egy Felcsút közeli kistelepülés kiskereskedője is képes lehet lazán lenyomni a legnagyobb, magát előszeretettel demokratikusnak tituláló ellenzéki pártot.

Úgy látszik, mostanság nem kellenek már a szocialisták kicsinálásához a Fidesz nagyágyúi, saját korrupt potentátjai, sőt már Gyurcsány sem.

Elég egy vidéki fehérnép, aki reggel fogja magát, távolsági buszra ül és bebumlizik Pestre az Alkotmány utcába.

Tulajdonképpen felfoghatatlan, hogy ez miként történhetett. Ha a szocik küldöttei előtt valaki csak úgy észrevétlenül be tudott slisszanni, akkor kérdem én, ők mi a jó francot csináltak ott? Miért hagyták ezt?

(Vagy netán közben kis időre eltávoztak valamelyik közeli vendéglátó egységbe szomjukat oltani, ahogy esetleg szokták?)

Az persze egészen más kérdés, hogy ez a tordasi nőszemély egyáltalán mit művelt ott a választási irodában.

A Nemzeti Választási Iroda Elnöke 2015. október 22-én kelt 31/2015. NSz. számú határozatával ugyanis azért utasította el a népszavazási kezdeményezést, mert:

„A Szervező által benyújtott népszavazási kezdeményezés előzetes formai vizsgálata alapján megállapítom, hogy a Szervező nem nyújtott be olyan aláírásgyűjtő ív mintapéldányt, mely a népszavazási kérdést tartalmazza…”

A vonatkozó törvény 3. § (1) szerint „A szervezőnek a népszavazásra javasolt kérdést az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán, az aláírásgyűjtés megkezdése előtt - a kérdés hitelesítése céljából - be kell nyújtania a Nemzeti Választási Bizottsághoz.”

Az eljárás további menete pedig ilyenkor az, hogy a 37/2013. (XII. 30.) KIM rendelet 4. §-a szerint „A választási iroda az aláírásgyűjtő ívek benyújtásakor gondoskodik a benyújtott aláírásgyűjtő ívek átvételéről és biztonságos megőrzéséről.”

Csakhogy, ha Simonné Gercsényi Gabriella nem nyújtott be olyan aláírásgyűjtő ív mintapéldányt, mely a népszavazási kérdést tartalmazza, akkor a választási iroda vajon mit vett át tőle jegyzőkönyvileg, úgymond gondos és biztonságos megőrzésre?

Mert ismételjük meg dr.Pálffy Ilona elnök szavait: „…a Szervező nem nyújtott be olyan aláírásgyűjtő ív mintapéldányt, mely a népszavazási kérdést tartalmazza…”

Vagyis a lényeg: ez a falusi szatócs hölgy nem is adott be népszavazási kérdést, vagyis nem is lett volna mit elbírálni.

Ilyen alapon a Csínom Palkó, Csínom Jankó kottáját is érkeztethette volna ott az irodán, és azzal is beelőzte volna a szocikat az állítása szerint független Nemzeti Választási Iroda szerint a népszavazási kezdeményezés ügyében.

Úristen, mi lesz itt 2018-ban!

Nem szeretem az összeesküvés elméleteket. Általában rosszindulatúak, előítéletesek. Ráadásul a puszta feltevésen túl rendszerint szemernyi bizonyíték sincs rá, hogy igazak lennének.

A vasárnapi zárva tartás elleni népszavazási kezdeményezéssel azonban gyökeresen más a helyzet.

Igaz, én sem tudom bizonyítani, hogy akár az Összefogás Párt elnökét, Szepessy Zsolt urat, akár a munkáspártot vagy éppen a szocdemes Wodicska Zoltánt fejlett és nemes igazságérzetükön túl más is vezérelte volna abban, hogy ostobábbnál ostobább kérdéseket fogalmazzanak meg. Különösen nem bizonyítható hogy mindezt azzal a hátsó szándékkal tették volna, hogy azokat majd minden fórumon holtbiztosan el kelljen utasítani. Ráadásul mindeközben törekedjenek az elbírálási eljárás minél nagyobb mérvű elhúzására.

Már Szepessynél megfigyeltem ugyanis azt, hogy a jogorvoslati határidőket mindig gondosan maximálisan kimerítette, sőt megkísérelte e tárgyban ismételt kérdés benyújtását is, és ez a többieknél is így történt.

Másrészt e beadványok másik nem bizonyítható célja, de jól látható eredménye az obstrukción túl. a lejáratás, nevetségessé tétel volt.

A ki nyújtotta be hamarabb játék. Ha a szocik beelőztek valakit, akkor mondjuk ki, hogy idő előtt adták be, mert a Kúria döntése nem akkor emelkedett jogerőre, amikor kihirdették ám, hanem amikor az az Országos Választási Iroda honlapján megjelent. Illetve, pardon, nem is, hanem amikor a Kúria honlapján megjelent.

Illetve, pardon, mégsem. Vagyis elnézést, nem idő előtti volt, hanem elkésett.

Egyébként is Wodicska már hamarabb ott volt ám rövidgatyában a választási bizottság épületében, csak őt a szocik lóti-futi jogásza tisztességtelenül beelőzte.

Mindez a cirkusz azért is különöse bosszantó, mert ugyanebben az időben, amikor ez a dicstelen hercehurca folyt az alaptörvényben is biztosított állampolgári jogunkkal, a népszavazás lehetőségével, mindeközben a Fidesz-KDNP zavartalanul űzte kisded játékait az idegengyűlölő óriás-plakátolással és a nemzeti konzultációval. Természetesen itt szó sem volt arról, hogy az e körben feltett kérdések törvényesek voltak-e, időben benyújtottak voltak-e. Szó sem volt arról sem persze, hogy a konzultáció érvényességéhez milyen alsó küszöb szükségeltetik. Mert bár a népszavazás érvényességéhez 50 %-os részt vétel szükségeltetik, számukra a választásra jogosultak egy nyolcada által visszaküldött válaszok is elegendőek voltak a diadalittas győzelmi jelentéshez, amit óriásplakátokon és kormányzati reklámokban azóta is folyamatosan mantráznak, miszerint AZ EMBEREK DÖNTÖTTEK, AZ ORSZÁGOT MEG KELL VÉDENI!

De visszatérve az összeesküvés-elméletekhez.

Az eddigi előzmények ismeretében elhiszi-e valaki, hogy a reggel fél hat óta az iroda előtt várakozó szocialista politikusokat be tudta előzni egy Simonné Gercsényi Gabriella nevű hölgy, mert úgymond „szerencséje” volt?

Egyébként a Google keresőben egyetlen ilyen nevű személyt találtam, akiről annyit lehetett megtudni, hogy a Fejér megyei Tordason (Alcsúthoz közel egyébként) egy egy személyt foglalkoztató Kereskedelmi és Szolgáltató Kft ügyvezetője, fő tevékenységi köre iparcikk kiskereskedelem.

Nem meglepő, hogy a népszavazást kezdeményező hölgy az MTI kérdésére úgy nyilatkozott, hogy szeretné, hogy azok is megszólalnának egy népszavazáson, akik támogatják a törvényt, "mert tudom, hogy ők sokan vannak".

Természetesen,híven az eddigi hagyományokhoz, az ő általa feltett kérdés is ügyesen úgy lett megkonstruálva, hogy ne lehessen rá értelmes választ adni.

"Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek vasárnap zárva tarthassanak?"

Ezzel ugyanis szerintem minden normális ember teljes mértékben egyetért. És a kérdésfeltevés e módjának hátterében bizony összeesküvéselméletileg szintén ott gyanítom az igazi népszavazástól rettegő Fidesz-KDNP agytröszt elmeszüleményét.

Mert kedves Semjén úr (Rogán úr, stb.), hogy baszódjatok meg mindannyian, hogy finoman fogalmazzak, nem az a helyes kérdés, hogy joguk van-e a kiskereskedelmi üzleteknek zárva tartani, hanem, hogy joguk van-e nyitva tartani!

Nem az állam kegyéből, hanem saját akaratukból.

Mint tudjuk, a Bibó Szakkollégiumban tartott előadást a miniszterelnök idén tavasszal. A zártkörű eseményről valaki felvételt készített, ami viszont csak a napokban került napvilágra.

Meggyőződésem, hogy ez egy újabb kommunikációs trükk csupán a Habony művek részéről.

Őszödi szindróma. A kollégiumban elmondottakra ugyanis korántsem vetült volna ekkora közfigyelem, ha ezek a felcsúti zsírosparaszti falvédő-okosságok történetesen a sajtó nyilvánossága előtt hangzottak volna el.

Így viszont jóval hatásosabbak. A titokzatosság izgató fílingje lengi körül.

Ahogy a Gyurcsány beszéd kitudódását sokan máig is magának Gyurcsánynak tulajdonítják, úgy szerintem egy hasonló trükk egyáltalán nem zárható ki Orbánék esetében sem.

Sokan, sokféleképpen kitárgyalták már egyébként ennek a koleszos előadásnak a részleteit, bölcs vezetőnknek az utódlásával, saját fekvőtámasz-potenciáljával összefüggő gondolatait.

Én most ezek közül csak azzal foglalkoznék, amikor Hiller Istvánt nevezte meg, mint lehetséges vezetőt a baloldalon. Eszerint „… a korábbi pártelnök, a professzor úr, a Hiller. Ő… egy nemzeti érzelmű ember. Baloldalról ez nehéz dolog, de benne mocorog valami”.

„Nem kell álságosnak lenni, az elismerő szavak jólesnek”, reagált erre az érintett az ATV-ben.

Vagyis Hiller pontosan úgy viselkedett ott a stúdióban, mint a stréber eminens diák a tanító bácsi dicséretére a tanteremben. Láthatóan nem tudta palástolni elégedettségét, sőt büszkeségét.

Orbán Viktor megdicsérte őt!

A Rónai Egonnak adott válaszaiból pedig végső soron indirekt módon az is kiderült, hogy igenis, újra elfogadná az elnökséget a szocialista pártban.

Hiller Pisti volt azonban volt annyira fegyelmezett, hogy az elnöki poszttal kapcsolatos konkrét elképzeléseit most még nem osztotta meg velünk. De azt cseppet sem titkolta persze, hogy mint minden jó politikusnak, neki is van ám ambíciója, nem a macska mellett szeretne aludni a kandallón. Bár azt is elismerte, nem tud ultizni.

Egyébként az ATV adott riportjának már a főcíme is az volt: Palotaforradalom készül az MSZP-ben?

(Persze ez legfeljebb egy palotaforradalom palota nélkül, miután szinte már minden ingatlanukat értékesítették vagy eladásra kínálják.)

Az viszont Hillernek eszébe sem jutott, hogy ez a „mocorgás” Orbán tanár úr szájából mily furcsa asszociációkat keltő kifejezés.

Igen, a sajtkukacra szokták ezt mondani.

Nekem bizony Karinthynak Röhög az egész osztálybeli tanár ura is eszembe jutott. Akinek „Auer… mit mozgolódik maga, mint egy sajtkukac?” megjegyzése váltott ki fergeteges, viharszerű röhögést.

Hillernek eszébe sem jutott az sem, hogy Orbán dicsérete egyáltalán nem biztos, hogy őszinte volt, sőt esetleg ezzel éppen, hogy a már egyébként is számtalan darabra szakadt baloldalba kívánt újabb éket verni.

Hillernek az álságos dicsérettől elvakulva, egyébiránt arra sem volt egyetlen szava sem, miszerint ő Orbán szerint egy nemzeti érzelmű ember. Amiben implicite ugye az is benne foglaltaik, az eszmetársai viszont nem azok, vagy jóval kevésbé azok.

Vagyis annyit minimum azért hozzátehetett volna, hogy a baloldaliak is lehetnek ám legalább annyira nemzeti érzelműek, mint a jobboldaliak. Vagy még inkább azok.

Cseppet sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy valahol az Oktatási, illetve elnézést, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyik boszorkánykonyhájában már készül – Orbán Viktornak tavasszal a Bibó Szakkollégiumban tett megjegyzésein alapuló – valami olyasféle elképzelés, amelyik a naponta éneklés mellett a mindennapi ultizást is berakná az általános iskolai oktatás tantervébe. Ennek első ránézésre is szembetűnő haszna, hogy könnyen belátható, jóval kevesebbért be lehetne szerezni minden suliban néhány pakli kártyát, semmint tornatermeket, uszodát építeni.

Sőt talán ezt is meg lehetne vetetni a szülőkkel.

A napi kártyázás pedig bizonyára elősegíthetné, hogy a magyar diákok a nemzetközi felméréseken ész – pontosabban gógyi – tekintetében ne az utolsó helyeken kullogjanak. Talán meg lehetne fontolni a Nemzetvédelmi Egyetemen önálló ulti tanszék létesítését is, ahol teszem azt a terített betli elfogásának módozatiból lehetne doktorálni.

Mindenesetre az az igazság, a hazai oktatásügyre egyébként tényleg rá is férne már végre valami igazán életképes ötlet, ami legalább kicsit feledtetné azt s blamázs sorozatot, amit a szintén elég kétes hangzású Klik működése, s legutóbb pedig éppen a pedagógus önértékelő csoportoknak a pedagógusok életében várható, sokak szerint besúgásként minősíthető szerepe, de maga a rövidítése is okozott.

Ezzel kapcsolatban lenne is egy javaslatom, miként kéne ebből a PÖCS-ügyből kikeveredni. A csoport szinonimájaként régóta használatos a magyar nyelvben a kör szócska, lásd például önképzőkör, sportkör, sőt testgyakorlók köre (MTK). Nevezzük hát át ezeket az önértékelő csoportokat is önértékelő körökké, s akkor máris megszabadulunk e rossz asszociációkat keltő problémától. Tehát: pedagógus önértékelő csoport - PÖCS - helyett pedagógus önértékelő kör, vagyis PÖK.

A magyar oktatásügy jobbá tételén fáradozó fentebbi soraimat olvasva remélem, senki nem mondja majd, köpök, illetve pökök rá.

A régi (nem dakota) szólás-mondás szerint két dudás nem fér meg egy csárdában. Jó, de akkor mi ilyenkor a megoldás? A menekültkérdés kezelésében oly kreatív miniszterelnökünk rájött erre is. Az általa továbbfejlesztett népi bölcsesség ugyanis valahogy így szólna: ha két dudás nem fér meg egy csárdában, hát építs nekik még egy csárdát!

Ilyen egyszerű. Így aztán kedvére dudálhat a Lázár dudás is, Rogán dudás is, ki-ki a maga csárdájában. Vagy kukorékolhat a maga szemétdombján, ha valakinek esetleg ez a hasonlat jobban tetszik, a rivális dudások személyiségének ismeretében.

Egyébként a csárdáról, de különösen a szemétdombról viszont azonnal a Fidesz 5-ös számú párttagkönyvének büszke tulajdonosára asszociáltam. Ami munkásságának, és különösen a legújabb „Takarodjatok haza a kurva anyátokba!” című blogbejegyzésének ismeretében talán nem lehet véletlen. Az ő stílusához képest ugyanis egy csárda közege vagy egy szemétdomb is egy színpompás virágoskert.

Régebben az ilyesfajta bunkó kocsmai beszéd ritkaságszámba ment a hazai politikában, különösen a gyűlölködő kifejezések használata nem volt jellemző, ám ha egy-egy ilyen szó, mondat mégis kicsúszott valamely közszereplő száján, hát inkább letagadta.

Istenem, hol vannak már azok az idők, amikor még parlamenti vizsgálat is indult, hogy megkíséreljék kideríteni, vajon az ülésteremben bekiabálók közül ki kívánta a hordót és kinek! A szónoknak vagy a zsidónak?

Később viszont egyre durvább lett a közéleti hangnem. És bizony ebben leginkább két ősfideszes járt elől, Deutsch Tamás és Bayer Zsolt. Ám amíg az előbbi csak úgy általában pocskondiázott ordenáré hangnemben másokat, Bayer, a miniszterelnökünk egyik fő eszmetársa rendszerint már inkább célirányosan tette ugyanezt, a zsidókra, cigányokra, egyéb népfajokra irányítottan. Most legutóbb pedig a migránsokat kurvaanyázta, s rohadékoknak nevezve küldte haza őket a „teveszaros sivatagjukba”. Persze tette mindezt valahol megbújva a tágas nappalija szögletében, jó biztonságos távolban a migránsok/bevándorlók/menekültek tömegeitől,

(László Petra legalább ott volt az első vonalban, és szemtől-szembe rugdosott!)

Ami a legszomorúbb ebben persze, hogy Bayer uszító szavainak szinte alig volt visszhangja. Úgy látszik, kezdünk ehhez hozzászokni.

Elképzelem egyébként, ha ez így megy tovább, hogyan fog mondjuk egy parlamenti interpelláció lezajlani.

Házelnök: - Az anyád redves picsáját, hát ugassá’ te rohadék, mi a faszt akarsz má’ megint a miniszter úrtól?

Majd miután elhangzana a képviselői felszólalás, arra pedig e képen reagálna: - Elmész ám te a jó anyádba, te baromarcú gané, a hülye kérdéseddel! Gondolod, te mocskos, szemét kis köcsög, hogy a miniszter úrnak nincs jobb dolga, mint a te idióta süketelésedre válaszolgasson? Hát kussoljál már te tetű faszkalap, mert ráülök a szádra!

Mindenesetre igen jellemző, hogy Orbánnak nem az a tanulság mindebből, hogy fel kéne lépni az ilyen uszító, bárdolatlan megnyilvánulások ellen, hanem az az álságos következtetés, miszerint a hazai politikai élet nem a női politikusoknak való. Ahogy az egyik KDNP-s képviselő, Varga István fogalmazott már vagy három éve oly frappánsan és örökérvényűen: „Ha mindenki a két-három vagy négy gyermekét megszüli, és eleget ad a hazának, és mindenki boldog lesz, ezt követően mindenki megvalósíthatja saját magát”

Némely stadionokban, a küzdelem lanyhulását látván, időnként felhangzik a nézőtéri kórus: harcoljatok!, harcoljatok!

Az egykori szövetségi kapitányunk Csank János kifogásolta a szurkolótábornak eme militarista hangulatú kívánságát. Szerinte egy csapatnak a pályán inkább focizni, játszani kell(ene) tudnia, semmint harcolnia. ( S a bekiabálás is inkább az lehetne: játszik a csapat!)

A miniszterelnökünk viszont, bár az egyre növekvő pocakja és egyéb itt most nem részletezett okok miatt a labdarúgás aktív művelését már régebben abbahagyni kényszerült, eme fentebb vázolt szurkolói mentalitást megőrizve inkább háborúskodni szeret, mint játszani.

Sőt rájött, hogy azzal a közmondással ellentétben, miszerint ne fesd az ördögöt a falra, igenis állandóan a falra kell pingálni valamilyen általa kreált gonoszt, és a hívei körében is folyamatosan életben kell tartania azt az ördögűző hangulatot, ami képes a hatalmát biztosítani, és a táborát is hatékonyabban egyben tartani.

Időnként csak a falra festett ördög kilétét kell megváltoztatni.

Ezt a patást hol az Elmúltnyolcév és Gyurcsány, hol Soros, hol a multik vagy az EU képében jelenítették meg előttünk, aszerint, hogy melyik volt a legaktuálisabb éppen. Most a soros ördögöt például ezek az állítólag terrorista-gyanús, mindenféle fertőző betegségeket terjesztő, és létünket, kultúránkat alapjaiban veszélyeztető migráns-bevándorlók (és nem menekültek ám, ahogy rafkósan magukat szeretnék láttatni) testesítik meg leginkább.

Ez a migránsok elleni harc Orbán vízióiban immár nem is csak hazánk megvédéséért, hanem egész Európáért folyik. Idevág az az orbáni szöveg is, hogy a bevándorlók bizony inkább hadseregnek látszanak.

A világ pedig a Fidesz felfogása szerint egyelőre vak, s nem ismeri fel ezeket a szörnyű veszélyeket. Sőt, még minket marasztalnak el folyvást, mert teszünk ellene valamit. De mit is várhatunk ugye ettől a hálátlan Európától, amelyik igazából még azt sem köszönte meg nekünk, hogy annak idején Nándorfehérvárnál olyan jól megvédtük a törökök elől.

A háládatlanok! Most például éppen az unióból kizárásunkon mesterkednek.

A liberálisok aknamunkája már régóta megfigyelhető ez ügyben is. A nemzetközi sajtó pedig szinte teljes egészében az ő kezükben van, rettenetes hallani, sokszor miféle jelzőkkel illetik miniszterelnökünket.

Ezt most itt nem is részletezném, elég csak annyit megjegyezni, hogy a nyugati sajtóban megmutatkozó Orbán kép többnyire nem Hunyadi Jánoséhoz mérhető, sokkal inkább valami önfejű zsebdiktátoréhoz.

Természetesen nyugtatgathatnánk magunkat olyasmivel is persze, amit annak idején Gábor Zsazsa nyíltan is vallott, miszerint „Nem az a fontos, hogy igaz legyen, csak beszéljenek rólam.”.

Ám Orbán és köre mindezt egyáltalán nem így látják. Ők ezt inkább úgy módosítanák, hogy „Nem az a fontos, hogy igaz legyen, csak jót beszéljenek rólam.”.

És ugye azt azért mégsem tehetik meg a nekik nem tetsző újságírókkal, mint a nagykövetekkel, hogy naponta berendelik őket raportra a külügybe tiltakozni. (Legfeljebb a TEK-esek jól elvernek néhányat közülük.)

Mindenesetre más egyéb okok miatt ezért is szánnak minálunk egyre nagyobb szerepet a kormányzati kommunikációnak, és ezért is lett az arrogáns Rogán Antal a kabinos, illetve kabinet-főnök, miniszteri rangban. Amerikában pedig Mr. Connie Mack személyében egy profi lobbistát is sikerült megnyerni e célra, 1,360 milliárdért fényezni a rólunk kialakult képet.

Csak aztán egyszer nehogy azt skandálják majd a tribünökön, hogy: mocskos csalók! Mocskos csalók!

Anyósom jó néhány évvel ezelőtt részletfizetésre egy fagyasztóládát vásárolt 200.000 Ft körüli összegért. A minap egy levelet kapott az OTP banktól, amelyben arról értesítették, hogy az áruhitellel kapcsolatos kölcsönszerződése vonatkozásában a 2014. évi XL. törvényben előírt elszámolási kötelezettség eredményeként a vele szemben az évek során tisztességtelenül felszámított kamat összege 8.655 HUF, azaz nyolcezer-hatszázötvenöt forint.

Nyolcezer-hatszázötvenöt forint.

A levélben arról is tájékoztatták, hogy a bankfiókjukban személyesen jelentse be a bankszámlaszámát, ahová ezt az összeget átutalhatják, vagy pedig a kérdéses pénzösszeget készpénzben vegye át.

Miután anyósom járóképtelen beteg, a leányának egy, két tanú által aláírt, meghatalmazást adott.

A bankban azonban közölték, hogy a meghatalmazás nem érvényes, a pénz - nyolcezer-hatszázötvenöt forint - átvétele csak személyesen történhet a jogosult által. Ha erre egészségi állapotánál vagy más okból kifolyólag nem képes, a pénzét - nyolcezer-hatszázötvenöt forintot – csak közjegyzői meghatalmazás ellenében adják ki rajta kívül bárki másnak.

Most akkor már csak az a kérdés, hogy ha valaki járóképtelen beteg, és ezért a bankfiókba nem tud elmenni, akkor vajon miként tudna megjelenni bármely közjegyző előtt?

Ez pedig azt jelentené, hogy egy közjegyző igénybe vétele esetén, a több ezer forintos munkadíjon felül, fizetnie kellene a helyszíni kiszállása költségeit is, ami egy a megyeszékhelytől 25 km-re lakó személy esetében szintén nem lehet elhanyagolható mértékű.

Vagyis ahhoz, hogy a bank tisztességtelen kamatfelszámításából származó és a törvény szerint jogosan visszajáró néhány ezer forintjához az érintett banki ügyfél hozzájuthasson, olyan kiadásra kényszerül, amelyik közel azonos mérvű a neki kifizetendő összeggel, sőt akár meg is haladhatja azt.

És mindez pusztán csak azért történik így, mert egy nyolcvan éves idős hölgy betegsége miatt nem képes a pár ezer forintját személyesen átvenni. Egyébként pedig nem milliókról, még csak nem is százezrekről van szó, csupán nyolcezer-hatszázötvenöt forintról.

Erre ugyanazt mondaná a viccbeli, amerikából hazatért Kohn, mint a pénzét elnyelő automata előtt: ügyes.

Természetesen, mint minden jó magyar ember, jó magyar hazafi, én is végignéztem, végigizgultam a tévében azt a futsal-meccset, amin legyőztük, mit legyőztük: két vállra fektettük, lehengereltük, leradíroztuk, lemostuk, kenterbe vertük, letaroltuk, ledózeroltuk ezeket a szőrös talpúakat, és kijutottunk a jövő évi belgrádi Európa Bajnokságra.

Szóval a sárgamezeseknek végre sikeresen visszavágtunk Trianonért. Ha már a nagypályán megint nem jött össze a győzelem, összejött kispályán. (Kicsi, sárga, de legalább a miénk.)

Már a mérkőzés kezdete előtt szívmelengető érzés volt hallani a magyar himnusz mellett ezernyi magyar torokból bónuszként felhangzó székely himnuszt is Csaba királyfiról, meg a csillagösvényről, na és persze a maroknyi székelyről, akik, igaz, ami igaz, ezúttal Csomával az élükön a románokat erősítették. Hát később porlottak is mint a szikla rendesen, a debreceni sportcsarnoknak népek harcától zajló tengerén.

De mindez előtt még szívmelengető érzés volt hallani a több ezer magyar torokból feltörő füttykoncertet is a román himnusz akkordjai alatt.

És ez bizony még csak a kezdet volt. A magyar fiúk ugyanis a gigászi küzdelem folyamán mindvégig érezhették, élvezhették a felhevült drukkerhad lelkesítő támogatását. Mert vajon létezhet-e olyan magyar sportoló, akit nem dobna föl még jobban az a tudat, hogy az őket biztató publikum az ősi ellenfelünket folyamatosan lecigányozza, lebüdösrománozza?

Természetesen mindehhez a közszolgálatinak nevezett magyar sportcsatorna stúdióbeli kommentálóinak, s a mindig jól felkészült, igen népszerű sportriporterének, Knézy Jenőnek, nem volt egyetlen szava sem. Reakcióikból azonban arra lehetett következtetni, hogy ők is teljesen egyetértenek a nézők helyszíni megnyilvánulásaival.

Amin nem is lehet csodálkozni. A szurkolók is, a kommentátorok is tulajdonképpen nem cselekedtek mást, mint amit az országunk szeretve tisztelt, nagy tekintélyű vezetői elvárnak tőlük.

Hogy csak néhány példát említsek, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nem is oly rég, 2013-ban Kézdivásárhelyen (nem fehér) lovon páváskodott, Kövér László parlamenti elnök eltávolíttatta a T. Házból az EU zászlaját, s helyette a székely zászlót tétette ki, Orbán Viktor pedig újabban milliárdokat költ romániai magyar focicsapatok istápolására.

(Vagyis fejétől bűzlik a hal, mondhatnák minderre a Soros György által pénzelt gané liberálisok.)

Csak hát félő, hogy az az EU, amelyik egyébként is állandóan azt nézi, hol köthetne belénk, hol tarthatna be nekünk, legyen szó akár sajtószabadságunk vagy úgy általában a demokráciánk állapotáról, újabban pedig a menekültkérdés sajátos magyaros unortodox kezelésérő, szóval ez az EU nem nézi jó szemmel a románok elleni jogos gyűlöletünket és megvetésünket sem.

És számíthatunk rá, hogy a liberális fertőben fuldokló Európa részéről megint valamilyen eltiltás következik majd, meg sokmilliós büntetés, olyasmi, mint a nagypályás foci EB-selejtező esetében. Vagy netán még durvább szankciók is jöhetnek.

De persze az MLSZ megint bőszen tiltakozni fog majd, meg fellebbezni. Nem győzik majd azt hangoztatni, hogy ők bizony folyton-folyvást milyen nagy erőkkel harcolnak a rasszizmus ellen, legutóbb az FTC-t is 50.000 Ft-ra büntették.

Annyi minden abszurd dolog történik mifelénk mostanában is, pl., hogy mást ne említsek, Simicska visszanyerte a jogállamban vetett hitét, román harmadosztályú focicsapatot vett a magyar állam, majd’ kétharmados győzelmet aratott egy szoci képviselő a XIII. kerületben, de legjobban még mindig mindenkit a menekültügy legújabb fejleményei érdekelnek.

Mint tudjuk, a kormányunk a migránsokkal kapcsolatos abszurd és ostoba óriásplakát-kampány folytatását tervezi külföldön is, ami előreláthatólag megint több millió euróba kerülhet. Hát igen, már tényleg aktuális lenne például egy olyan új szöveg is a migránsoknak címezve, miszerint HA NÉMETORSZÁGBA JÖSSZ, NEM VEHETED EL A MAGYAROK MUNKÁJÁT! Ebben legalább tényleg lenne valami ráció. Mert úgy egyébként az egész menekült-hisztériában alig-alig lelhető fel valami ésszerű cselekvés a politikusok részéről.

Ám jellemző, hogy az ostobábbnál ostobább, abszurdabbnál abszurdabb megoldásokat kiötlő Orbán Viktor népszerűsége idehaza mostanság mégis ismét jelentős növekedésnek indult. A miniszterelnök jól ráérzett a magyarok többségének idegenellenességére, fösvény mentalitására. Tudta, hogy népszerű lesz kerítést építeni Arany János Fülemiléjének országában, ahol gyakran vérre menő birtokháborítási perek folynak még azért is, hogy néhány centiméterrel idébb, vagy odébb húzódik-e a porták közötti kerítés. (Orbán egyébként azt is hangoztatta, hogy a kerítéssel Európát védi, még Európával szemben is. Akárcsak a komszomolisták egykoron. Akik akkor is átkísérték az öreg nénit az úton, ha ő az Istennek sem akart átmenni.)

Persze, a közvélemény ilyetén, a miniszterelnöknek kedvező változásában nem kis szerepet játszott az úgynevezett baloldali ellenzék aktuális össze-vissza beszéde, töketlenkedése is.

Jellemző a helyzet abszurditására, hogy egy sajátos szerepcsere zajlik, a hazai papság vezetői és a hívő kormányzati politikusok, éppen az emberi félelmekre és irigységre alapozva még a pápát is lehurrogták. Kiss-Rigó László szerint ez bizony egyfajta „betolakodás”, a hozzánk érkezők „nem menekültek, hanem gazdasági bevándorlók, provokatőrök és még ki tudja, milyen jövevények”. A baloldal viszont hirtelen felfedezte a keresztény értékeket, a bibliát kezdték el citálgatni, és a testvéri szeretetről papoltak, unalmasan és szárazon.

(Bár jóllehet igazán fotogén látványt nyújtott például egy-egy sajttáj alkalmával a gülüszemű tar fejű Sebaj Tóbiás és a helyettese, ez a másnapos vidéki hentesmesterre hajazó Gőgös Gúnár Gedeon.)

Gyurcsány majdhamegunjákhazamennek Ferenc bezzeg ezúttal is a szokásos túlmozgásos formáját hozta. Ő az, aki ellenzékiként tömegbe lövetőtől hirtelen megint az emberi jogok bajnoka lett, főleg a kamerák közelében, s aki korábban hol ÉN IS CIGÁNY VAGYOK táblával a nyakában vonulgatott, hol pedig roma családhoz költözött be az Avasra egy-két látványos kutyasétáltatás erejéig, mostanában pedig migránsokat látott vendégül a villájában és bizonyára palacsintát is sütött nekik. Majd a napokban már Röszkén tűnt föl, ahol Szerbiába is átruccant kis időre. S ha már ott járt, rögvest le is leplezte, állítólag miként provokálták ki Orbánék a kerítés elleni támadást.

Az már csak hab a hazai történések abszurditásának tortáján, hogy ezek után a röszkei ostromlókat rendőreink a horvát határnál már majdnem, hogy ünnepléssel fogadták és előzékenyen azon nyomban az osztrák határra kísérték.

Talán még soha nem voltak ily aktuálisak az orbáni kultúrkampfban nagyra tartott nemzeti költőnek, Wass Albertnek, bocs’, Szentegyedi és Gróf Czegei Wass Albertnek a szavai, amikor is a Pogány újévi köszöntő c. versében arról kesergett

„Mert jaj, véres nép ma az én népem!
Ordas vadak tépik a testét!”

A költemény végén pedig szomorúan konstatálta, miszerint:

„...egy részvétlen világ közepében,
magára hagyott népem, a magyar!”

Bizony, amikor már bevándorlásügyben a földkerekség szinte valamennyi országával összerúgtuk a port, már az ENSZ főtitkára is Orbánékat ekézi és nap, mint nap Szijjártó stencilezett tiltakozásait osztogatják a külföldi nagykövetek között, akkor a Nemzeti Együttműködés Rendszere joggal érezheti magáénak a fenti lírai sorokat.

Az persze jogos kérdés, hogy ki hibáztatható ezért a nagy magára hagyottságért?

A recept egyszerű a menekültek, de az egész világ ellenünk hergelésére.

Először is utasíts el mindenféle nemzetközi együttműködést, közben biztasd fel a menekülőket és tömegesen engedd át az országon, lehetőleg minél nagyobb felfordulást okozva persze, hogy biztosan kiváltsad ellenük a magyarok ellenszenvét, aztán hirtelen csukd be előttük a kaput, úgy, hogy lehetőleg még a családok is szétszakadjanak. A határnál időközben felgyülemlett, minden normális emberi létfeltételétől megfosztott többezres tömeget pedig egyenként tereld be egy konténerbe, majd kezdd meg a regisztrálásnak nevezett vegzálásukat olyan ütemben, hogy legfeljebb napi hat-nyolc emberre kerüljön sor. Akiket aztán szintén toloncolj vissza az egyre türelmetlenebbül várakozó társaik közé. Mindeközben pedig folyamatosan fenyegesd őket, a többrétegű szögesdrót mögött vonultass fel minél több rendőrt, géppisztolyos terepruhás marcona katonát, harci járművet, a magasban pedig repkedjenek drónok és körözzön helikopter.

Majd az egyre csak gyűlő tömeget hangosbeszélőn arabul többször is szólítsd fel, hogy hiába várakoznak, úgysem engeded be őket.

Ezután bízvást garantáltan lehet számítani arra, hogy előbb-utóbb ki is tör a balhé. Aminek keretében aztán állítólag olyasmire is sor került, hogy a menekültek gyerekeket dobáltak át a kerítésen, vagy őket pajzsként tartva maguk előtt támadtak a rendőrökre.

Az persze azért érdekes, hogy egy olyan helyszínen, ahol majdnem annyi újságíró tartózkodott, mint migráns, ezekről az átdobásokról, pajzsként szereplő gyerekekről egyetlen felvétel sem készült.

(Amikor pár éve Hevesen kommandósok teljesen indokolatlanul romákat bántalmaztak, a rendőri vezetők azt híresztelték, hogy a cigányasszonyok voltak a támadók és eközben pajzsként használták a gyerekeiket. Az ilyen rendőri hírek kiválóan alkalmasak a szerencsétlen menekültek lejáratására is.)

Az persze tény, hogy randalíroztak ezek az emberek, ahelyett, hogy ők is megfogadták volna a már emlegetett nagy nemzeti költőnk intelmeit: "Az Úristen tudja, mit csinál, kit hova tesz. Ha mindenki ott maradna, ahova való, az emberek nem esnének minduntalan egymás útjába, s békesség lenne mindenütt." (Megfontolásra érdemesnek tartom e szöveg szerepeltetését is a most induló újabb bevándorlás-ellenes óriásplakát-kampányban is!).

Wass Albert ugyan e sorok írásakor minden bizonnyal a románokra gondolt, de hát e nemes gondolatok vonatkoztathatók a migránsokra is.

Sőt akár a cigányokra, zsidókra is.

És akkor békesség lenne mindenütt.

Most, hogy a déli határunkon rohamtempóban létesítetett vasfüggöny, műszaki határzár, pengés drótkerítés, ilyesmi lenne hivatott visszatartani a hozzánk beözönlő bevándorlókat, menekülteket, migránsokat, ki hogy nevezi őket, azóta szemmel láthatóan megsokszorozódott a számuk és az előrejelzések további növekedést ígérnek.

Az egyre elmeháborodottnak tűnő Orbán pedig össze-vissza kapkod, és miközben a keresztény gyökereinket emlegeti, stílusosabban fogalmazva: folyton ilyesmiről papol, ehhez az egész menekültkérdéshez épp, hogy nem keresztényi módon viszonyul, idegengyűlöletet szít. (Az pedig már csak hab a tortán, hogy a miniszterelnökünk az EU-t legújabban azzal „nyugtatgatja”, miszerint nem várja el tőlük, hogy ők is együtt éljenek néhány százezres roma kisebbséggel. Igazi Kuruc.infos fíling.)

Ám a magyarok egy jelentős hányada még mindig nem hajlandó eléggé gyűlölködni, a korábbi átlátszóan és ostobán manipulatív nemzeti konzultáció és még primitívebb óriásplakát kampány ellenére sem, hanem továbbra is inkább a szerencsétleneken próbál segíteni, kitéve magát annak is, hogy ezért hazaárulással vádolják, sőt mindenféle szankciókkal is fenyegessék.

Mindezek miatt aztán Orbánék kettőzött erővel törekednek, főleg a lakájmédiájukon keresztül az ide menekültek elleni ellenszenv nyílt, de olykor alamuszi eszközökkel is történő fokozására.

(Érdemes megfigyelni, miként veszik át többnyire ugyanazokat a vádakat és toposzokat, amiket a hazai szélsőjobb a cigányokkal szemben szokott használni.)

Agresszívak - sőt terroristák, terjesztik róluk. Jóllehet, a magyar állam hivatalos szervei – és most nem a kisrendőrökről, kishivatalnokokról van szó – mindent elkövettek, hogy ezeket az elgyötört embereket felhergeljék, mégis alig került sor bármilyen említésre méltó atrocitásra. Inkább azon csodálkozott mindenki, milyen türelemmel viselték az egyáltalán nem mindennapos megpróbáltatásokat, össze-vissza hatósági intézkedéseket, hazudozásokat.

És, hogy lehetnek-e köztük terroristák? Hát persze, hogy lehetnek. De emiatt nem büntethető sok százezer ártatlan.

Fertőzést terjesztenek. Állítják ezt Magyarországon, ahol a tél közeledtével egyre gyakoribbak az influenza járványok, tele az ország krákogó, köhögő, trüsszögő lázas emberekkel. Szóval én inkább attól félnék, hogy az itt áthaladó, éhségtől, nélkülözésektől legyengült migránsokat mi fogjuk nagy számban megfertőzni A, B és C típusú vírusainkkal. Esetleg hepatitisszel.

Szemetelnek és koszosak. Hivatkoznak erre egy olyan országban, amelyiknek az első embere például még arra sem volt képes, hogy, a kisemmizett trafikosok gyermekeit ábrázoló, a dohány mutyi elleni tiltakozásnak szánt, s a miniszterelnök-helyettes cimborájával együtt felzabált csokoládéinak a fogaival széttépett papírjait a parlamenti asztaláról eltakarítsa.

Más vallásúak és előbb-utóbb ők lesznek többségben. És amikor ezt a hatalom véleményformálói kifogásként felhozzák, fel sem merül bennük, hogy a Wikipédia szerint hazánkban jelenleg a hivatalos becslések alapján 13-15% körülire tehető az igazi, a vallás tanai szerint élő katolikusok száma. Na, most ilyen alapon Európa kereszténységét oly nagyon fontosnak tartó Orbánék inkább retteghetnének a maradék 85-87 % csökkent hitűtől, hitehagyottól vagy éppen istentagadótól, mintsem pár százezer muszlimtól. Akik mint tudjuk, egyébként az Istennek sem kívánnak nálunk letelepedni. Nyugat-Európa viszont nem tart tőlük és inkább hajlik a befogadásukra.

Így aztán most úgy néz ki, hogy mi magyarok Európát akaratuk ellenére akarjuk megvédeni ezektől a másvallású jövevényektől. Mert ők nem kérnek ebből.

Vagyis, summa summarum, az a nagy helyzet, hogy miközben nem kellünk a muszlimoknak, nem kellünk Európának sem.

Sőt, Európa inkább a muszlimokat fogadná be, mint minket.

Kedves Magyar Kormány!

Már nem szükséges külföldi óriásplakátokkal üzennünk az embereknek, hogy nem akarjuk őket itt látni, mert az elmúlt egy hétben kizárólag arról volt szó a világ összes országának összes nagy napilapjának összes címlapján, hogy Magyarország mekkora egy szar hely és elsősorban a magyar kormány mekkora egy tuskó prosztó szar alak.

Köszönöm neked kedves kormányom, hogy ezt az országimázst ilyen költséghatékonyan tudtad elérni és hogy ehhez csak alig pár ezer menekültet kellett embertelenül meggyötörnünk és hogy csak 10 millió magyarnak ég miatta a pofája, hogy magyar. Köszönöm.

Így a margóra írva még azt is fontosnak tartom megköszönni, hogy az emberségüket az embertelen bánásmód ellenére is megőrző menekültekre nem költünk egy forintot sem, viszont a sötét, civilizálatlan, barbár fociultráknak évi százmilliárdokból építünk stadionokat.

Ez a menekültkérdés kezd olyanná válni, mint a foci. Mindenki ért hozzá, mindenkinek van elképzelése, mi lenne a jó. Csakhogy amíg Jóska bácsi meg Mari néni mondja meg a tutit, addig nincs nagyobb baj. Az igazi problémát az jelenti, amikor a kormányunk bölcs vezetői kezdenek el ötletelgetni, mi is lenne a legjobb megoldás.

Először jött a nemzeti konzultáció a magyaroknak magázódva feltett olyasféle kérdésekkel, hogy Ön inkább a saját gyerekén segítene vagy az egyébként terroristagyanús megélhetési bevándorlókon?

Mindeközben a bevándorlás zavartalanul folytatódott.

Aztán a konzultáció eredményét be sem várva beindult az idegenellenes plakátháború. Szintén magyarul, de a menekülteket már tegezve oktattuk ki. (Nem veheted el ezt, tartsd tiszteletben amazt. Persze miért is ne tegezhettük volna le őket? Hisz mi Istent is simán letegezzük a himnuszukban például. Áldd meg a magyart… nyújts feléje védő kart… stb.) Ez a tisztelet egyébként is mániája Orbánéknak. Emlékszünk? Több tiszteletet a magyaroknak.

A bevándorlás eközben persze, a tegeződő plakátokra fittyet hányva zavartalanul folyt tovább…

Majd a konzultálást, plakátolást követte a kerítésépítés ötlete.

Amivel lényegében azt érték el a főokosok, hogy a migránsok beözönlése felgyorsult. A pengés acéldrót pedig egyáltalán nem állta útjukat, lazán megkerülték, átvágták, félretolták, átbújtak alatta, átmásztak felette, stb.

Vagyis, bár még be sem fejezték az építését, ki lehet jelenteni, a szerb határ lezárásának terve, több tíz milliárdos költségei ellenére, teljes csődöt mondott.

Kovács Zoltánék akár máris kezdhetnének megfogalmazni egy apróhirdetést, miszerint

„175 km hosszú, alig használt, NATO kompatibilis szögesdrót-kerítés igényesnek családi okok miatt, újszerű állapotban sürgősen eladó.”

A hirdetés még a cucc iránti érdeklődés növelése érdekében tartalmazhatná azt is, hogy az, kis átalakítással, akár sportolási célra, mászófalként is felhasználható.

De hivatkozhatnák arra is, hogy börtönök, átnevelő táborok elszeparálására is alkalmas lehet.

Ez esetben, ha szerencsénk van, talán valamelyik illiberális orbáni mintaállam is felfigyel majd rá.

Magyarország 2011. április 25. napján elfogadott Alaptörvényének első mondata a Himnusz kezdő sorait idézi: Isten áldd meg a magyart! Megjegyzem korábbi köztársasági elnökünk, Schmitt Pál úr emlékezetes bakija után – Isten áld meg a magyart! - nem is gondoltam volna, hogy ezt a hibát még tovább lehet fokozni. Pedig létezik még ennél elképesztőbb változat is. Az Echo tévében akadtam rá egy nézői kommentárban. Isten álld meg a magyart!

De visszatérve az Alaptörvényre. A NEMZETI HITVALLÁS-nak nevezett bevezető részében – úgymond preambulumában - azt tartalmazza, miszerint „Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét.”

Legfőbb jogi normánk e része feltétlenül módosításra és kiegészítésre szorul majd a legújabb események tükrében. (Megtettük ezt a toldozgatást, foltozgatást már jó néhányszor, eggyel több vagy kevesebb már igazán nem oszt, nem szoroz.) Íme a javaslatom! „Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét, kivéve, ha ezek az egyének más bőrszínűek, illetőleg általunk biztonságosnak ítélt országból érkeznek hozzánk. Mert ez utóbbi esetben – hogy egy volt miniszterelnökünk stílusában fogalmazzunk – tűnés innen génhibás feka banda minél előbb!

Igaz, Alaptörvényünk egyelőre ennél kissé árnyaltabban fogalmaz: „Tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, együttműködésre törekszünk a világ minden nemzetével.”

Talán ez is átjavítandó lesz majd.

De ha már a bevándorlóknál tartunk. Örömmel olvasom a napi híradásokban, még a nemzeti sportcsatornánkon is, hogy gőzerővel folyik a kerítésépítés a szerb határon. Ez ügyben a társadalmi összefogás szinte példátlan, a magyar dolgozó népet talán a Hanság lecsapolása és termővé tétele hozta így össze utoljára vagy ötvennyolc évvel ezelőtt. Akkor leginkább a KISZ tüsténkedett, most vállvetve épít a honvéd, a rendőr, börtönőr. A lelkes közmunkások még nemzeti ünnepünkön is dolgoztak, inkább kihagyva a Szent Jobb körmentet is. 1957-ben csak a gonosz hazaáruló ellenforradalmárok voltak ellene a láp lecsapolásának, most pedig a gonosz baloldali ellenzék akadékoskodik, a komcsikkal az élen. Akik, mint tudjuk, a szorgos magyar néppel szemben a terroristák oldalán állnak.

A lelkes össznemzeti határlezáró szorgoskodást az sem gátolhatja, hogy a déli határszakaszra tervezett 175 kilométeres kerítésből nagyjából 30-40 kilométer az Európai Unió ökológiai hálózatának, a Natura 2000-nek a területére esik, és súlyosan károsítaná a vadon élő állat- és növényfajok természetes élőhelyét a főként a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatása alá tartozó területen.

A környéken él Európa egyik legveszélyeztetettebb emlőse, a fokozottan védett délvidéki földikutya. Kevesebb példány él belőle a világon, mint például az óriás pandából (körülbelül 200 egyed). A kerítés betonalapja akadályozná a földikutya föld alatti mozgását, s ezért létében veszélyeztetné súlyosan.

Hogy az egyébként környezetbarát, környezetvédő szerepben tetszelgő Áder ez ügyben (is) hallgat, azon már nem is csodálkozunk. Pedig nem is oly rég még külön hivatalt is létrehozott e célból.

De a volt köztársasági elnökünk legalább megszólalhatna. Na nem Schmitt Pálra gondoltam. Hanem arra a Sólyom Lászlóra, aki egykor oly lelkesen védelmére kelt a bánáti bazsarózsának. a NATO lokátor ellenében.

Talán a földikutyák is érnek annyit, mint a bazsarózsák. Hogy a szerencsétlen menekültekről már ne is beszéljünk.

Vadai Ágnes az Országos Sajtószolgálaton keresztül a DK nevében sajtóközleményt tett közzé „Extraprofitból offshore-lovag - Ki fogjuk vizsgálni Andy Vajna gazdagodását!” címmel.

Ebben azt fejtegette, miszerint „A hatalom segítségével adómentes kaszinómonopóliummal

megajándékozott Andy Vajna lassan már a sokat látott, Rogánokon és Habonyokon megedződött jobboldali médiának is kezd sok lenni.”

Ugyanis „Andy Vajna semmiben sem különbözik Mészáros Lőrinctől, Garancsi Istvántól vagy a miniszterelnök vejétől - az Orbán Viktorhoz közel állók bármit megtehetnek, akár offshore-lovagként menthetik ki a hatalom által szerzett vagyonukat az adózás alól. Jobb helyeken ezt nevezik adómentes lopásnak.”

Eszmefuttatását a DK alelnöke fenyegetően azzal zárta, hogy „a DK - ahogy minden Fidesz-prominens - a luxuséletet élő kaszinókirály Andy Vajna gazdagodását is ki fogja vizsgálni a kormányváltás után!”

Elképzelem, miként hathattak mindezek a mondatok Andyre és az említett társaira! Vadai Ágnes gondolatainak olvastán miként futott át rajtuk a hideglelés, s miként kezdett el remegni a térdük és a gyomruk. Miként tolult fel képzeletükben, amint az alelnök asszonyság hatalomra jutván, alkalomadtán majd igen szigorúan összevonja szemöldökét, és jó nagyot dobbant a lábával. Szegény filmcézár talán még a szokásos napi whisky adagját sem tudta rendesen meginni pánikrohamában.

Persze, igazából cseppet sem félelmetes ám, inkább vicces, amikor egy két-három százalékos választói bázissal bíró egérpártocska beszél dübörgésről a Fidesz-elefánttal kapcsolatban.

Nem mintha ne lenne igaza Vadai Ágnesnek. Tényleg nem ártana jó alaposan a Vajnák, Habonyok és a többiek körmére nézni, milyen úton szerezték irdatlan mértékben növekvő vagyonukat. Mert, bár megpróbálnak mindent eltitkolni előlünk, mégis igen sok jel mutat arra, hogy jó részének törvényes eredete kétséges.

Talán, ha Móricz Zsigmond ha ma élne, még ő is úgy fogalmazott volna velük kapcsolatban, miszerint Magyarország a Rogánok és a panamák lápvilága.

Ám ez a kivizsgálás, ha a DK-n fog múlni, biztos, hogy soha nem fog megtörténni. Ugyanez a helyzet a többi kisegér: a PM, az Együtt, az LMP és az MLP esetében is.

Igazából más pártoknál sem látok erre semmilyen komoly esélyt.

Az MSZP akkor sem tette ezt meg tisztességesen, amikor lett volna lehetősége rá. Ezt a feladatot egy joghoz nem értő funkcijukra, Keller Lászlóra bízták, nem is jutottak semmire. Egyébként pedig belátható időn belül nekik sincs semmi esélyük arra, hogy mégegyszer legyőzzék a Fideszt.

A közvélemény-kutatások ismeretében leginkább még a Jobbiknak van erre sansza, és aztán ők vállalkozhatnának ilyesfajta kivizsgálásokra.

Ez már azonban sokkal kevésbé vicces variáció, mint a Vadai féle.

Róluk ugyanis már nem egy kisegérre asszociálnék. Inkább kutyára. De nem vizslakölyökre, ahogy Vona úr szeretné. Sokkal inkább egy pitbullra.

Mint ismeretes, megpályáznánk a 2024-es olimpia rendezési jogát, de ha ez nem jönnek össze, akkor a 2028-asat.

A pályázati felhergelődésünk egyik fő indoka ugyebár, hogy a NOB modernizációs programjában az olimpia olcsóbb rendezése került előtérbe. Ami azt jelenti, ismerve a magyar mentalitást, hogy mi fogjuk megrendezni a legdrágább olcsó olimpiát. Mer’ ugye meg kell mutatni, hogy mi magyarok, Isten kiválasztott népe, mire is vagyunk képesek ebben az ellenséges világban.

Az sem lehet komoly akadály a hazai olimpia előtt, hogy akkoriban Prof. Dr. habil. Schmitt Pál már a hamut is mamunak mondja majd, sőt, ami nagyobb baj, hogy annak is írja.

Természetesen, mint minden fontos kérdés, ez az olimpia is megosztja a hazai közvéleményt, sőt még bizonyos pártokon belül is komoly feszültségeket okozhat. Az MSZP-ben például, saját bevallásuk szerint is azért anyázták egymást ez ügyben (is) a szoci potentátok, mert mivel, hogy ők egy igazán demokratikus párt, ha valaki ezt még nem tudná.

Sokan, az ellenzők közül tulajdonképpen azért félnek a hazai olimpiától, mert a korrupciótól, a mutyiktól tartanak. Ahol még az olimpiai lángot is a Mészáros és Mészáros cége fogja szállítani, és ahol az öt karikából is legalább kettőt menetközben ellopnak.

Pedig az igazi veszélyt tulajdonképpen nem is ez jelenti, hiszen ezáltal legfeljebb a hazai nemzeti polgárságunk erősödik a mocskos multik rovására. Az igazi veszély az, hogy az idegenek idejönnek. Mindenféle idegenek! Képzeljük csak el. Afrikaiak is! Azután meg jól itt maradnak!

Előre megjósolható, hogy az afrikai sportküldöttségek száma drasztikusan nőni fog. De, ha belegondolunk, addigra az orbáni magyar gazdaság már oly mértékben szárnyalni fog, hogy más kontinensek népei is itt akarnak majd letelepedni. Elvenni a magyarok munkáját! Talán még az USA egyes szegényebb tagállamaiból is ide özönlenek majd a sportolónak álcázott megélhetési bevándorlók.

Ezért aztán az egyes olimpiai helyszíneket ajánlatos lesz majd 20 méter magas szögesdrótkerítéssel körbekeríteni, a kijáratokat pedig Tyirityán Zsolt Betyárserege őrizné.

Óriásplakátok sem ártanának persze, olyasféle feliratokkal, hogy HA MAGYARORSZÁGRA JÖSSZ, NEM VEHETED EL A MAGYAROK ARANYÉRMÉT!

A Startlap kiemelt híre szerint „Tömegverekedés volt a Nyugatinál”. A Hír24-nek a Hvg.hu-ra hivatkozó cikkéből kiderült, hogy „külföldiek estek egymásnak, hárman megsérültek, nyolc embert pedig előállítottak”. A híradás szerint „reggel fél 6 körül több külföldi esett egymásnak a Szent István körút és a Nagy Ignác utca kereszteződésében, nem messze a Nyugati pályaudvartól. Az ír, angol és indiai állampolgárok előbb összeszólalkoztak, majd verekedni kezdtek.”

Ez az esemény alaposan beindította a kommentelők fantáziáját. A postán keresztül, majd a neten is nyomuló nemzeti konzultáció, plakátkampányok és kerítésépítés hisztérikus lázában talán nincs is semmi csodálkozni való a hozzászólások tartalmán és hangnemén.

Jellemző volt Fényes Lajos „gyakori hozzászóló” véleménye: „Mit kell itt szépíteni a dolgot?Miért nem mondják ki nyíltan hogy a menekültek verekedtek össze?Nem férnek már a bőrükbe,kell nekik egy kis balhé.”

Láthatóan sem őt, sem a vele egyetértő kommentelőket nem zavarta az a tény, hogy az ír, angol, indiai állampolgárok bizonyára nem menekültek lehettek. Az írek, angolok egyelőre még biztosan nem hozzánk menekülnének, ha menekülni kéne nekik akárhonnan is.

A fantáziadús elnevezésű Csenge Baukál azt fejtegette, hogy ezek a menekültek mit is művelnek, mindent letaposnak, kitépkednek, szemetelnek, „de nem ám úgy kupacba, hanem mindenfelé széthányva”, több ezer eruróval grasszálnak, a Cityvonatokon ingyen utaznak, egyébként pedig utálják és lenézik a fehér embereket.

György Husztik pedig bölcsen leszögezte, hogy „ha egymást irtják, az csak jó a társadalomnak”.

Akadt olyan hozzászóló, akinek önmagában már elég hívó szó volt a főcímben szereplő „külföldi” megjelölés is a gyűlölködéshez.

Jutka Szabóné szerint „Mentőt miért kellett hívni ? Had pusztuljon a férgese ! Magyar betegnek meg beintenek , mert nincs pénz !”

Aranka Albert pedig az eset kapcsán roppantul aggódni kezdett. „Miért hagyja az allam, hogy ilyen sok fiatal ferfi ozonljon az orszagba? Ok muzulman hadsereg egyenruh a nelkul.”

Csaba Zoltán minderre is rátett még egy jó nagy lapáttal. „Itt van, tessék megérkezett Afrika Budapest szívébe. Nem kell félni tőlük liberálisok, ugyan már, majd mi felvesszük a vallásukat, hogy a fejünk a nyakunkon maradjon, már ha elég lesz az nekik. Bár kétlem. Nem kapizsgáljátok még mindig, hogy mi fog történni, ha nem vet véget a kormány azonnal a menekültáradat beáramlásának az országba és nem zárja le hermetikusan a menekülttáborokat? Apropó, most milyen plakáttal rukkolna elő a kétfarkú kutya párt? Megköszönik azt is Ausztriának, hogy nálunk tombolnak a fekete vadak? Szakikáim, ez még csak a bemelegítés volt, hamarosan fosztogatni , utána pedig asszonyaitokat-lányaitokat fogják megerőszakolni. Ez már csak idő kérdése.”

Bill Toth viszont máshonnan közelítette meg a kérdést, immáron állást is foglalva a történtekben. „A szutykos Indiai a hibas kereste a tehen taxit.”

Innen már igazán csak egy lépés a cigányozás. Kornyik Attilának természetese az indiairól jutott ez eszébe.

Az orbáni idegenellenes gyűlöletkampány termése tehát láthatóan beérett. Csak valahogy ezek a fránya idegen bevándorlók nem akarnak félelmeinknek, aggódásainknak, előítéleteinknek megfelelni. De sebaj. Ahogy az antiszemitizmus is jól megvan zsidók nélkül, ide is elég egy akármilyen balhé néhány, akármilyen nemzetiségű külföldi turista részvételével.

Legközelebb talán már egy Afrika felől érkező, rosszabb idő miatt is az onnan bevándorlókat fogjuk kárhoztatni.

Miközben olvasgattam a Nemzeti Választási Iroda elképesztő bikkfanyelven megszövegezett határozatát az MSZP vasárnapi zárva tartás ügyében benyújtott népszavazási kezdeményezésének elutasításáról, arra gondoltam, hogy e hosszadalmas jogi csűrés-csavarás helyett tulajdonképpen elég lett volna annyit írni, lófaszt nektek, nem népszavazást!

Nem engedjük a KDNP lejáratását.

Még az az egyszeri falusi VB titkár is százszor tisztességesebben járt el dr. Pálffy Ilona ostoba, szófosó, öt oldalas jogi hablatyolásánál, aki anno imígyen indokolta meg döntését: így határoztam, mert így kellett határoznom. Vagy mint még régebben Pontius Pilatus: amit mondtam, megmondtam.

A Nemzeti Választási Iroda döntésének lényege, hogy amikor az MSZP részéről a népszavazási kezdeményezést az irodánál benyújtották – június 30-án, 16:15-kor – ebben az időben, bár a Kúria már elutasította ugyan Thürmer Gyula korábbi népszavazási kezdeményezését, a választási iroda honlapján pedig már tíz perccel korábban, 16:05-kor közzé is tették ezt az elutasító bírói döntést, az MSZP beadványa mégis idő előtti volt. Mert a bírósági ítélet jogereje még nem következett be.

Ugyanis, dr. Pálffy Ilona szerint, a Nemzeti Választási Iroda „következetesen azt a jogi álláspontot képviseli, hogy a kérdés hitelesítését megtagadó döntés jogerőre emelkedésének időpontjaként - amennyiben a Nemzeti Választási Bizottság határozata a Kúria döntése által válik jogerőssé - a Kúria döntésének hivatalos honlapján -www.kuria-birosag.hu -való közzétételét tekinti.”

Tehát dr. Pálffy szerint egy bírósági ítélet akkor emelkedik jogerőre, amikor azt a döntést a bíróság honlapján közzéteszik.

Tehát nem is a bírói döntés az, amelyik jogerőt keletkeztet, hanem az azt követő adminisztrátori ténykedés. Ha az honlapot kezelő segéderő elfeledkezik teendőjéről, hát az ügyfelek cseszhetik, nincs jogerő.

Ha jól értem dr. Pálffy Ilona logikáját, ezentúl a bíróságoknak sem úgy kéne az ítéletüket kihirdetni, hogy az ítélet jogerős és végrehajtható, hanem imígyen: az ítélet jogerős lesz, amint Mancika ráér azt közzétenni a honlapunkon. De előbb még hazaugrik, megetetni a kanáriját. Addig kérjük a peres feleket, legyenek illő türelemmel.

És mi van, ha a honlap elromlik, vagy ami még rosszabb lehetőség, meghekkelik. És a hackerek beleírják például, hogy az ítélet sohanapján reggel lesz jogerős.

Hamarosan kiderül, így van e.

Azt írja az index, hogy „Úgy tűnik, az MSZP valószínűleg mégis ki tudja harcolni, hogy népszavazás legyen a vasárnapi boltbezárásról.”

Több médium is afféle győzelmi jelentésként adta tudtul a hírt: „Ezúttal az MSZP-nek sikerült elsőként benyújtania a vasárnapi nyitva tartásról szóló népszavazási kezdeményezést. Így a törvény értelmében néhány hónapon belül a választópolgárok népszavazáson dönthetnek az alábbi kérdésben: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés semmisítse meg a kiskereskedelmi szektorban történő munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvényt?"

Harangozó Tamás, MSZP frakcióvezető-helyettesnek OS-hez eljuttatott 2015. június 30-ai sajtóközleménye szerint „A népszavazási kezdeményezés ismételt benyújtására azután nyílt lehetőség, hogy a Kúria jogerősen döntött a korábbi kezdeményezésekről.

Tényleg igaz ez a hír? Immáron valóban elhárult minden akadály a népszavazás elől egy olyan kérdésben, amelyikben borítékolható a választópolgárok kétharmadának igenlő szavazata?

Az utóbbi hónapokban szinte már komikus volt a különféle kisebb-nagyobb ellenzéki pártok és mozgalmak abbéli igyekezete, hogy kinek sikerül a Nemzeti Választási Bizottságnál ezt a népszavazást kieszközölnie. Hiszen ezzel – legalább is az érintettek meggyőződése ez lehet –, az adott párt a népszerűségét javíthatja a későbbiek során.

Nagy is volt a tülekedés. Korábban már rástartolt a témára a DK elnök Gyurcsány, majd Gaskó és Demján Sándor. De annak idején mindegyikőjüket sikerült beelőznie Szepessy Zsoltnak, az Összefogás Párt góréjának, többször is. Aztán, mikor az általa előidézett akadályok végre elhárultak volna, megjelent egy elképesztően szakszerűtlen, ostoba beadvánnyal a munkáspárti Thürmer Gyula is.

És attól félek, megint itt van a bibi. A túlmozgásos Szepessy Zsolt a trollkodásával lehet, hogy ezúttal is bele tud majd köpni az MSZP levesébe.

Ugyanis a mostani sajtóközlemények, MSZP-s megnyilatkozások arról nem tesznek említést, hogy Szepessy pártelnök úrnak, immáron harmadszor is sikerült a témába vágó még az eddigieknél is ostobább kérdéssel előhozakodnia. Szepessyről egyébként is elmondható, hogy igen nagy leleményességet tanúsít abban, hogy hogyan lehet minél idétlenebb, szakszerűtlenebb kérdéseket megfogalmazni.

Most legutóbb például azt sütötte ki és nyújtotta be 2015. június 8-án a Nemzeti Választási Irodához, az MSZP június 30-ai beadványát megelőzve, miszerint „Egyetért e Ön azzal, hogy csak azok az üzletek legyenek nyitva vasárnap, amelyek szabad akaratukból így döntenek?”

Most azt ne firtassuk, hogy mi ennek a szabad akaratnak a lényege evilági és nem vallásfilozófiai értelemben, mert adódik egy ennél sokkal fontosabb probléma is.

Szepessy Zsolt e kérdését tartalmazó aláírásgyűjtő ívét ugyanis a Nemzeti Választási Iroda 2015. június 12-én utasította el, egyúttal azonban közölte a kérelmezővel azt is, hogy bár jogorvoslati kérelemmel nem élhet, ám a kérelmét tizenöt napon belül ismételten benyújthatja.

Nem tudom, Szepessy mikor vette át ezt a határozatot, s a kérelmét megismételte e.

Mert, ha igen, úgy az ő kérdésével kapcsolatos elbírálás még bizonyosan folyamatban van, s az MSZP beadványa ismételten el lesz utasítva azzal, mint eddig mindig, hogy egy azonos tárgyú kérelem tekintetében az elbírálás még folyamatban van.

Közben pedig, mint tudjuk, a vasárnapi boltbezárások hatására a kiskereskedelem szárnyal, a forgalom, a kormányzatunk szerint, rekordokat döntöget.

Ezek után én bizony megfontolnám a szombati boltbezárást is. Hátha még tovább növekszik majd a forgalom és a boltok bevétele.

Annak a kereskedőnek pedig, akinek mindez esetleg mégsem válik be, még mindig ott a KDNP legújabb találmánya, az öncsőd lehetősége.

Nagy balhé volt a debreceni menekülttáborban, olvasom az indexben. Valójában én már régen hiányoltam az ilyesfajta híreket. Mert az már mégsem járja, hogy miközben a nemzeti keresztény kormányunk minden erejével azon van a miniszterelnöki levéllel megspékelt durván előítéletes nemzeti konzultációval, hasonló eszmeiségű zavaros üzenetű óriásplakátokkal, majd a szögesdrót-kerítés építéssel, hogy folyamatosan fenntartsa azt a képet, miszerint a bevándorlók mindenféle terrorista, kereszténygyűlölő, asszonyokat megbecstelenítő, fertőző betegségeket terjesztő tanulatlan, közveszélyes népség, eközben a médiában mi mégis csak csupa fáradtan botorkáló megtört tekintetű férfiakat, asszonyokat látunk karjaikban csecsemőkkel, amint lelkes amatőr határőr matrónák kergetik őket a határ menti nádasok környékén.

Úgyhogy már épp itt volt az ideje, hogy végre történjék valami ilyesmi, mint most Debrecenben.

Bár olyan nagy okunk még nincs az elégedettségre. Mert jó-jó, volt ott egy kis randalírozás, anyázás, dobálózás, sőt még egy rendőr is hámsérülést szenvedett, ám ez mégsem az igazi. Mert, ha már nem is öltek meg senkit, legalább túszokat ejtettek volna azok a nyomorult megélhetési bevándorlók, vagy ha ezt nem is, de legalább néhány nyamvadt kommandós orrát betörték volna vagy egy-két magyar állampolgár hölgyet megbecstelenítettek volna. Istenem, ez mennyivel fotogénebb látványt nyújtott volna a köztelevízió híradójában, mint ez a mocsárban mászkálás! Talán végre még a nyugati nagy tévétársaságok is átvették volna, mint annak a bizonyítékát, hogy ennek az egész menekültkérdésnek a keresztjét tulajdonképpen mi magyarok cipeljük a hátunkon egyes-egyedül. Láthatná végre az egész világ, hogy a szomszédjaink gonosz összefogása jóvoltából a mi nyakunkba zúdul az egész menekültáradat északról, délről, sőt minden irányból. A görög, olasz bevándorlási probléma ehhez képest kismiska.

Szóval kellene végre egy komolyabb balhé menekültügyben. Ami kicsit feldobná még most az utolsó órákban ezt a renyhe nemzeti konzultációs érdeklődést is.

Mindenesetre azért még ne veszítsük el a reményt. Jó úton járunk afelé, hogy ez bekövetkezzen.

Az idegenellenes, hisztérikus hangulatot már kellően sikerült megteremteni. Erre különösen a terrorizmus volt jó hívó szó. Ma már oda jutottunk, hogy lassan-lassan a baloldal is beadja a derekát. A következő teendő, hogy ezeket a halál torkából menekülő, a hosszú vándorlástól, sorozatos hatósági vegzálásoktól egyébként is végletekig kifáradt, taxishiénák, embercsempészek által kifosztott embereket zsúfoljuk össze, zárjuk be minél kisebb területen, minél embertelenebb körülmények közé. Úgy néz ki, újabban ez a ténykedésünk is egyre sikeresebb.

Innentől kezdve államunk vezetőinek már nincs is más dolguk, mint várni arra, mikor fogy el végleg a türelem. Ha szerencséjük van, akkor hamarosan komolyabb atrocitásokra is sor fog kerülni. Akár emberölések is történhetnek. A Fidesz-KDNP hatalom népszerűségét az emelné igazán, ha az erőszaknak magyarok is esnének áldozatul.

Akkor végre még inkább tudatosulna polgártársainkban, hogy ebben a zavaros világban senkire sem számíthatnak Orbán Viktoron kívül.