Proszektúra

Szanyi Tibor EP-képviselő az OS útján közleményében tudatta az örömteli hírt, hogy „Az MSZP elnöki tisztségéért zajló versenyben ma meghaladtam a formális jelöltséghez szükséges, 1.500 párttagunk támogató aláírását jelentő küszöböt.”

Közleményében idézett a korábban a Népszabadság hasábjain közzétett"Szociális Magyarország" című programja tömörített változatából, „amelyben rögzítettem az új, baloldali politika négy fő pillérét, tehát az egészségügyet, az oktatást, a gyermekjólétet és az idősügyet helyezve a középpontba.”

Ez a pillér szó annyira elnyerhette az elnökjelölt úr tetszését, hogy később még ismét előbukkant a közleményében, amikor is arról értekezett, miszerint „a fő fókuszokat jelentő pillérekre a jövedelempolitika és a tágabb értelemben vett digitális politika (informatika) platformját helyeztem.”

Szanyi kapitány valamilyen előttem ismeretlen okból azt gondolta, ez a duma való a baloldali magyar választóknak, a „pillér”, a „fókusz”, meg „tágabb értelemben vett”, meg ez a „platformra, illetve középpontba helyezés” nagy hatással lesz majd a szoci szimpatizáns emberekre.

A lelki szemeivel talán már látta is, amint a közeljövőben a piacon, kelkáposzta vásárlás közben mi idősügyi alanyok majd erről beszélgetünk a kofákkal, te Jucika, hallottad, ez a helyes Tibi fiú milyen okosakat mondott arról a digitális, fókuszos, tágabb értelemben vett micsodáról?

Hát még az mennyire tetszhet majd nekünk,választóknak az elnökaspiráns elképzelései szerint, amikor olyan magvas gondolatok kifejtésébe bonyolódik, miszerint "stratégiai kérdésnek tekintem, hogy minden rezdülésünket hassa át a nőkkel való szolidaritás”, meg, hogy: „a közösségi megoldások belépő pontjain többnyire a nők állnak.”

Nahát! Rezdülésünk, áthatás és szolidaritás! És persze a közösségi megoldások belépő pontjain többnyire álló nők!

Milyen szép, kifejező, költői képek!

Ezek után már nem is marad más hátra, mint, hogy meghatódottan felidézzük Szanyinak az Apa, kezdődik! címmel közreadott, politikai változások koncepciójának záró gondolatait:

„Szóval azt szeretném, hogy lengedezzenek hazánkban csinos, sportos ruhák, kopogjanak vagy surranjanak a szép cipők! Legyen a gyereknevelés öröm és szórakozás, gőzölögjön az ételek finom illata és mindent tudhassunk meg mindenről! A jó ötletek hozama az érvényesülés legyen! A jó munka végén ‘cuki’ otthonba járjunk haza, s ha esetleg mindezt mégis szerényebben éljük meg, csak egészség legyen, idősebb korban is! Szerezzük meg hozzá a hatalmat! Amíg szavazólap, szavazófülke, jelöltek, toll, illetve ésszel fogható remény van, addig békésen is lehet.”

Mindehhez a lengedezéshez, cuki kigőzölgéshez ilyen emelkedett hangulatban mit is lehetne még hozzátenni? Talán egy kissé átalakított (Karinthy) versidézetet citálhatnánk még ide.

Kicsi kunyhó, szerető szív,
Messze égbolt, tiszta, kék -
Fulladjon meg Szanyi Tibor
Lehetőleg máma még.

Nem is értem, hogy mindeddig még miért nem cáfolta egyetlen komolyabb kormányzati tényező sem, a Rubovszky esethez hasonlóan, miszerint bármikor is elhangzott volna Kovács Zoltán kormányszóvivő szájából az a Kálmán Olgához intézett kérdés, hogy: „és sikerült?”, vagy, ha akusztikailag el is hangzott valami hasonló, azt a gonosz ellenzék összefüggéseiből kiragadva, a szokásos mérhetetlen rosszindulatúságával, galádul félremagyarázta a hazai Soros-bérenc médiában.

De nem próbálták meg beadni nekünk azt sem, hogy egyébként még ha tényleg mondott is valami ilyesmit a délceg szóvivő, akármilyen kontextusban is, az akkor sem kérdés volt a részéről, hanem kijelentés.

Pedig ez az utóbbi (ki)magyarázkodás igencsak kézenfekvő lett volna.

Hiszen végtére is, tényleg sikerült.

Mert oké, a Matolcsy által elszórt milliárdok útját, Áder János ostoba okvetetlenkedése miatt, nem tudták ugyan a nyilvánosság elől eltüntetni (meg is nézheti majd magát jövőre ez az ember!), de hát mégis csak az történt, hogy az irdatlan sok lóvét úgy sikerült rokonok, haverok között szétosztani, hogy annak semmi jogi következménye nem lett. Sőt a miniszterelnök sietett kijelenteni, hogy a bankelnök személyes védelme alatt áll. Égszakadás, földindulás, fejemen egy nagy koppanás!

Ezek után az is természetes, hogy még Matolcsy tartotta felháborítónak az ellenzéknek azon, egyébiránt meglehetősen gyengécske igyekezetét, hogy a már-már pofátlan és kétségtelenül unortodox lopásokat számon kérjék rajta. Botrányos, vágta az arcukba felháborodottan a Parlamentben.

De mit szól mindehhez a nép? A NÉP. Tényleg úgy áll-e a helyzet, hogy nem értjük, mi folyik a fura nevű alapítványok körül? Tényleg nem fogjuk fel, ha ezer forintoknál többről beszélnek előttünk, és tényleg csak annyit értünk az MNB körüli balhékból, hogy az MNB alapítványok névadója, Pallasz Athéné valami lándzsalopási ügybe keveredett?

Szóval milyenek is vagyunk mi nép valójában? Csupa Wagner úr, akiknek, ha Fülig Jimmy száz fontot ígér, ha elvezetik őt Piszkos Fredhez,úgy reagálnak: „Nincs annyi pénz, fiam, amit itten mondsz... Az csak tíz font!”

A minap Clinton volt amerikai elnök egy Trumpot bíráló beszédében azt mondta, hogy a magyarok (és a lengyelek) „úgy döntöttek, hogy a demokrácia túl bonyolult dolog, inkább Putyin-szerű vezetést akarnak.”

Többekben felmerült a kérdés, kire is vonatkoztatta kijelentéseit Clinton? A magyar vezetőkre, avagy általában a magyar emberekre?

Szijjártó Péter szerint a magyar emberek demokratikus parlamenti választásokon döntöttek Magyarország jövőjéről. Lehet, hogy a magyar emberek döntése nem tetszik Bill Clintonnak, de ez nem elég ok arra, hogy az egykori amerikai elnök így sértegesse őket.

Az ellenzékünk szerint viszont a bíráló szavak a kormányzatot illetik, nem a népet. Természetesen az orbáni vezetés az, amely szokásos propaganda módszerét felhasználva mindezt igyekszik azonnal az egész magyarságra ráteríteni.

Sajnos - hogy továbbra is Rejtőt idézzük – ezúttal nincs igazuk drága ellenzéki sztrovacsek barátaimnak.

Egyrészt Clinton szavait nehéz félreérteni. Szerinte sem Orbán és vezető társai, hanem igenis a „magyarok”döntöttek a demokrácia helyett a Putyin-szerű vezetés mellett. Igen, mi, a magyar nép.

Másrészt csak meg kell nézni a közvélemény kutatások eredményeit. 2010 óta folyamatosan kisebb-nagyobb fölénnyel a Fidesz vezet.

Olvasom a DK (OS) közleményét, amelyben annak apropóján, hogy a Blikk szerint a rendőrség lehallgatta az egyik újságírójuk telefonját, Vadai Ágnes alelnök nem állít kevesebbet, mint hogy „A lehallgatással új mérföldkőhöz érkezett az Orbán-kormány 6 éve vívott sajtószabadság elleni háborúja.” Majd sorra véve a Klubrádió, a TV2, az RTL és az Origo körüli közismert történéseket, valamint a Parlamenti riporteri kitiltásokat, szörnyülködő víziójában a törökországi perspektívát vetíti elénk, mondván: „Az újságírók elleni háború kezdetben az illiberális Törökországban is "csak" lehallgatásokból állt, mára viszont több száz olyan újságíró ül török börtönökben, akik nem cserélték az újságírást kormánypárti propagandagyártásra.”

Vadai Ágnesnek a felhozott példákban akár igaza is lehetne, hiszen tényleg fölháborító a Habony-Vajna banda szemérmetlen, gátlástalan nyomulása a hazai médiapiacon, az azonban igencsak kérdéses, hogy a Blikk újságírója esetében is ilyesmiről lenne szó.

Jelen esetben ugyanis az ügynek senki által nem vitatottan semmilyen politikai szála nem volt, csakis annyi történt, hogy egy gyilkossági ügyben egy rendőrtiszt a folyamatban lévő nyomozásról szivárogtatott ki információkat bizonyos sajtóorgánum számára.

Ez ügyben történt a telefonlehallgatás, méghozzá, a Blikk által közzétett dokumentum szerint is - bírói engedéllyel!

Ezek ismeretében ebből a törökországi viszonyokra asszociálni, igen nagy fantázia szükségeltetik, még egy virtigli politikus részéről is. Vadai megint bevadult.

Egyébként pedig, csak úgy mellékesen és halkan megkérdezném, a szent sajtószabadság örvén, a legsúlyosabb emberölési ügyekben is tényleg úgy kéne a nyomozásokat folytatni, hogy eközben az eljárás minden intim részletéről a rendőrség embereinek a hazai médiát azonnal piaci kofaként kéne telekürtölni? (Persze szigorúan csak a haveri médiumokat, a példányszám növelése érdekében!)

Akik ezt komolyan így gondolják, azok sürgősen forduljanak kezelőorvosukhoz, gyógyszerészükhöz, vagy inkább iratkozzanak be egy alapfokú kriminalisztikai továbbképzésre, ahol elmagyarázzák majd nekik, hogy mit is jelent az, hogy „nyomozás érdeke”, meg a „nyomozás sikerének veszélyeztetése”, meg ilyesmik.

Az más kérdés, hogy szerintem Vadai nagyon is tisztában volt mindezzel, ám talán úgy gondolhatta, pártpolitikailag hasznos a számukra - ez ügy kapcsán is - a belügyminiszter, s rajta keresztül az Orbán kormány szívatása.

Az utóbbi napok legnagyobb belpolitikai skandaluma, Fidesz-barátibb megfogalmazásban: fejleménye volt, hogy kiderült, Matolcsy bankelnök úr a forintgyengülésből származó profitját rokonok, haverok között osztogatta. Amit pedig eközben a szerencsétlen devizahitelesekkel tett, az ahhoz hasonlítható, mint amikor valaki az árvíz idején kényszerűen elhagyott házakat fosztogatja, majd amikor a tette, sikertelen eltitkolási kísérletei ellenére kiderül, még azt várná el a károsultaktól, hogy mondjanak is köszönetet, amiért nem lopott tőlük többet. Orbán védőszárnyai alá húzódva a kuzinjai körében végzett osztogatásokról pedig nemzeti öntudatról és a nemzeti vagyon gyarapításáról hablatyolva cinikusan kijelenthette, hogy neki körülbelül száz unokatestvére van, világszerte pedig 3-400 rokona.

Mindenesetre egyre többen vannak azok, akik szerint, amit Matolcsy MNB elnökként tett, az teljesen elfogadhatatlan, botrányos, törvényellenes, sőt a köznek súlyos vagyoni hátrányokat is okozott.

Egyre többen követelik a lemondását is.

Soha jobbkor nem jöhetett hát, az egyébként is a migránsellenes lázban égő, a nemzetünk sorsát eldöntő népszavazásra készülődő kormányzatunk számára ez a körmendi ügy. Lázár miniszter úr a szokásos heti sajtótájékoztatóján rendőri jelentésre hivatkozva kijelentette, hogy a szakközépiskola tornacsarnokában kézilabdázó lányokat „molesztálták, illetve zaklatták az ott elhelyezett bevándorlók, ezt ez ügyeletes tiszt figyelmeztetésére sem hagyták abba”, és közölte azt is, hogy a migránsok betörték az ablakot, ezért a lányoknak abba kellett hagyniuk az edzést.

A rendőrség szerint viszont mindez így nem történt meg.

Ám mégis a miniszteri bejelentésben elhangzott hírt vette át az ATV is, amelynek honlapján a főkapitányi cáfolat ellenére még jelenleg is az a legfrissebb híradás, miszerint „Újabb tanúk erősítették meg a tegnapi cikkünk nyomán országos botránnyá dagadt körmendi migráns-sztori részleteit.”

http://www.atv.hu/belfold/20160506-kormend-ujabb-tanuk-jelentkeztek

Az ATV azonban e legújabb, önnön igazát bizonyítandó közlésében is ellentmondásokba keveredett:

„Eredeti cikkünkben nem többet és nem kevesebbet állítottunk, mint azt, hogy a BM Rendészeti Szakközépiskolájának körmendi sportcsarnokával közvetlenül szomszédos ideiglenes befogadó állomás lakóinak egy része szerdán este az épület ablakán keresztül figyelte a junior-serdülő leánycsapat edzését, majd miután az iskola ügyeletes tisztje távozásra szólította fel őket, az egyik férfi berúgta az ablakot.”

Majd kicsivel lejjebb viszont már ezt írták: „- Nem állítottuk, hogy szándékos rongálás történt.”

Kíváncsi lennék, hogy az ATV szerint miként lehet egy ablakot nem szándékosan berúgni?

Mint ahogy, nem mellesleg, arra is kíváncsi lennék, hogy ha Lázár miniszter urat valótlan, már-már a rémhírterjesztés kategóriájába sorolható közléseivel legközelebbi sajtótalálkozóján szembesítenék, miként reagálna erre.

Talán azzal vágná ki magát, hogy a kérdező idegen érdekeket szolgál, egyébként pedig Gyurcsány a tüntetők közé lövetett?

Éppen itt tartottam a gúnyos blogbejegyzésem megírásában, amikor kimenve a spájzba azt vettem észre, hogy az ablakban elhelyezett barackbefőtt a padlón hever.

Jeges rémület öntötte el szívemet. Azonnal berohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót. A migránsok már a spájzban vannak, ordítottam a nejemnek halálra váltan. Mert hát ki mások is lehettek, akik azt a befőttes üveget összetörték?

Ennek a hétnek egyik nagy kérdése, hogy a Mészáros Lőrinc felcsúti Döbrögi elnökölte helyi focicsapat, ahogy a magyarság valamennyi értékét, így Puskás Öcsi nevét is kisajátító Orbán klán elnevezte: Puskás Akadémia FC, kiesik-e az NB1-ből.

Ahhoz égnek és földnek össze kell szakadnia, hogy ez bekövetkezzék – válaszolta nevetve a miniszterelnök.

Na jó, beismerem, ezt a kijelentést Orbán nem a kedvenc sportegyesülete sorsával, hanem Matolcsy bankelnök úr esetleges menesztésével kapcsolatban tette a nol.hu tudósítója előtt.

Vagyis ezek szerint bizony még az is elképzelhető, hogy Hazánk Legfőbb Szurkolója jóváhagyásával a Budapest Honvéd a Pancho Arénában egy, az ő számára már teljesen érdektelen mérkőzésen nem engedi magát legyőzni, mint ahogy az sem zárható ki, hogy Deutsch Tamás elnök úr sem fogja ellenezni, hogy az MTK viszont „hazai” környezetben sem legyen képes felülmúlni a Vasas legénységet.

(A hazai egyébként azért kerülhet idézőjelbe, mert az MTK kérésére az MLSZ a Budapesttől több mint 80 km-re lévő Dunaújvárost jelölte ki a meccs helyszínéül, miután a két pesti csapat összecsapására érdekes módon nem találtak fővárosi helyszínt! Ráadásul bizonyos, szintén az MLSZ által vizionált kockázatokra figyelemmel a nézőszámot is erősen korlátozták.)

Szóval tulajdonképpen nem lehet kizárni, hogy a felcsúti gárda minden ész, erő és oly szent akarat ellenére távozik az élvonalból.

És ezt nem követi semmilyen égszakadás, földindulás.  

Bár az eddigi előjelek azért nem teljesen ilyesmire utalnak. Mert azért fura események történtek mostanában.

A Vasas ugyanis hiába győzte le a felcsútiakat, mert azok viszont az addig ezüstérmes pozícióban lévő MTK-t verték meg idegenben, viszonylag könnyedén.  

A neten egyébként máris terjengnek különféle összeesküvési elméletek. Rebesgetik például még azt is, hogy nem is lesz kieső, mert a létszámot ismét megemelik.

Egy viszont biztosan előre megjósolható, ebből a szituációból Orbánék nem tudnak jól kijönni. Ha bent marad a csapatuk, mindenki bundáról fog beszélni.  Ha viszont kiesik, az emberek még inkább felemlegetik az erre is elherdált milliárdokat. A miniszterelnökünk népszerűségét egyik variáció sem fogja növelni, sőt.

Amiből az a legfőbb tanulság, hogy nem csak az a baj, ha egy politikus nem ért a focihoz, mint egykoron Dávid Ibolya, hanem az is, ha túlságosan is ért hozzá.

Kétségtelenül a nap – ha nem az év – híre, hogy nagyon úgy néz ki, rövidesen vasárnaponként is újra kinyithatnak a plázák. A honi média valamennyi jelentős és kevésbé jelentős orgánuma a címlapján szerepeltette azt a mai kormányzati döntést, amelyik ezt megint lehetővé teszi.  A sajtóhírek szerint erre a parlamenti törvényi változtatásra már akár a holnapi ülésen is sor kerülhet. (Ám ettől függetlenül az mno egy kereskedelemben dolgozó forrástól úgy értesült, hogy ezen a hétvégén még semmiképpen nem nyithatnak ki a boltok, mert azok nyitva tartásának megváltozását annak időpontja előtt nyolc nappal be kell jelenteni az önkormányzatnak.)

De nézzük, miként, milyen főcímekkel számoltak be minderről a legismertebb hazai jobb- és baloldali lapok!

Érdekes, hogy ebből a szempontból a két végletet éppen a két leginkább kormánypárti médium jelentette. Miközben a 888.hu már tényként közölte olvasóival, miszerint „Újra kinyitják a boltokat vasárnap”, addig a Magyar Idők ennél sokkal árnyaltabban fogalmazott: „A kormány a vasárnapi boltzár visszavonását javasolja”. Vagyis ezzel a nagyérdeműnek mintegy azt próbálta sugallni, mintha nálunk tényleges demokrácia lenne, és az Országgyűlés nem az Orbán kormány csicskája lenne, vagyis mintha a kormánypárti honanyák és honatyák önálló akarattal, döntési lehetőségekkel rendelkeznének.
Bár azért érdekes lesz megfigyelni, miként fognak a KDNP-s hölgyek és urak erről szavazni! (És külön Semjén Zsolt!)

A többi hazai sajtótermék, a 888.hu útját járva már szintén tényként, eldöntött kérdésként tálalta az ügyet.

Népszabadság: „Vége a vasárnapi boltzárnak, már a héten kinyithatnak az üzletek”
index: „A kormány eltörli a vasárnapi zárva tartást!”
mno: „HÁTRAARC – Eltörlik a vasárnapi zárva tartást”
origo: „Visszavonja a kormány a vasárnapi boltzárat”
Magyar Hírlap: „Visszavonja a kormány a vasárnapi zárva tartást”
Hasonlóképpen írt erről a Népszava is, ám ők még megstuccolták mindezt egy, az egész eljárást minősítő megjegyzéssel is, mondván: „Vasárnapi zár - A kormány megpuccsolja az MSZP népszavazását”

Mindenesetre, aki ma reggel tanúja volt Tuzson Bence ATV-beli szereplésének, az duplán meglepődhetett. Hiszen ott még a kormányszóvivő inkább a vasárnapi munkavégzés tilalmának kiterjesztését sejttette. De aztán, úgy látszik, a miniszterelnökünk végtelen hatalmi vágya mindent felülirt. Mert ne higgyük, hogy nem erről volt szó most is. Beijedt, mondhatni, reszketni méltóztatott, épp úgy, mint az emlékezetes internetadó ellen tartott tüntetés kapcsán. Csak nehogy aztán most nagy ijedtségükben átessenek a dakota ló másik oldalára! És, mondjuk, a templomok vasárnapi bezárásáról rendelkezzenek, annak érdekében, hogy a ministránsok, sekrestyések, harangozók és az egyéb jámbor egyházfiak a hétvégét a családjuk körében - vagy netán éppen a plázákban -  tölthessék.

Még tulajdonképpen hozzá sem kezdett, de minden jel arra mutat, hogy az MSZP-nek ezt a népszavazási lehetőséget, amely az Isten és a Kúria kegyelméből az ölébe hullott, sikerül majd jól „elkúrnia”.

Az első komolyabb hiba, amit már el is követtek, hogy a bírósági döntést kizárólag a szocialisták nagy sikerének próbálják beállítani, miközben mindenki látta, hogy ez nem a beszari Nyakó éhségmenetes István érdeme volt, hanem sokkal inkább azon kopasz fiatalemberek töketlenkedésének tudható be, akiknek annyi eszük sem volt, hogy felfogják, a Nemzeti Választási Irodában vénaszkenner ugyan nincs, de minden mozdulatukat jó néhány kamera rögzíteni fogja majd. Ezért elég ostoba dolog volt a részükről az épület előtt látványosan lepacsizni, puszilkózni, nyílt színen átlátszó dossziékat osztogatni, stb. Félreértés ne essék, tulajdonképpen nem ezeket a tar fejű markos urakat marasztalom el mindezért, hiszen ők az ilyesmiben bizonyára még gyakorlatlanok, autófelgyújtás, kőhajigálás, petárdázás, zsidózás, cigányozás helyett nem minden nap kapnak ilyen kvalifikáltabb, szellemileg megerőltetőbb feladatot. Nekik most alighanem csak annyit mondtak, Jenőkém, figyusz, hajnalban légy ott a haverokkal az Alkotmány u. 3. szám alatt, ahová jön majd ide valami libsibolsi kinézetű nyápic szemüveges komcsi ürge, akit viszont bazmeg nem szabad ám csak úgy egyből pofán verni, orrát betörni, szemét kiütni, meg ilyesmi, hanem egy adott jelre csupán finoman odébb tolni a blokkoló óra közeléből. Utána meg nem kell kórusban azt kiabálni, hogy aki nem ugrál, büdös román, meg hasonlók, hanem kéretik onnan minél gyorsabban lefalcolni.

Szóval ezek a kigyúrt golyófejűek nem jól csinálták, de hát 2018-ig lesz még kis idejük gyakorlatozni, vagyis a haza üdve és a Fidesz választási győzelme érdekében kifejtett ténykedésüket csiszolgatni.

De térjünk vissza a hibák felsorolásához!

A második hiba, amit a szocik elkövethetnek a leendő népszavazás kapcsán, hogy az aláírásgyűjtést is a pártjuk nevében végzik, amit még tetéznek majd olyasféle nyilatkozatokkal, kijelentésekkel is, amiknek az lesz a lényege, hogy a vasárnapi boltzár eltörlésével, valamint a földdel és a fizetési plafonnal kapcsolatos népszavazás tulajdonképpen rendszerdöntő népszavazás lesz. Ezzel ugyanis csupán azt érik majd el, hogy legalább egymillió Fidesz szimpatizáns nem fog a népszavazásra elmenni, mert ezt az ostoba vasárnapi zárva tartást ők sem kedvelik ugyan, de egyébként egy kormányzási válságból viszont, köszönik szépen, nem kérnek.  És különösen nem szeretnék, ha ismét a Simon Gáborok és Boldvai félék kerülnének hatalomra. Hogy Gyurcsány Fletót már ne is említsük.

A szocialisták részéről ezért a leghelyesebb az lenne, ha az aláírásgyűjtés, népszavazási kampányolás során szerényen és diszkréten minél inkább háttérbe húzódnának, és több teret engednének a szakmai szervezeteknek, a VOSZ-nak és társainak. Hiszen, ha kicsit is józanabbul szemlélnék a mai hazai politikai helyzetet, azt is látniuk kellene, hogy a Fidesz minden, az ostoba, központosított, diktatórikus rendszere ellen irányuló kritikát azzal próbál hárítani, a nép előtt lejáratni, hogy az nem szakmai, hanem politikai támadás.

Így lesz az oktatást és egészségügyet kritizálókból ávós ivadék és Soros bérenc.

Ha viszont a népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtés szervezése és a népszavazási kampányolás irányítása átkerülne Dávid Ferencék kezébe, biztosra veszem, hogy mindamellett, hogy ezzel a Fideszt egyik hatásos érvétől fosztanák meg, ez esetben a szocialistákra féltékeny, velük rivalizáló pártok és választópolgárok is szívesebben állnának teljes mellszélességgel az ügy mögé.

Mindezt azért is érdemes lenne még most alaposan átgondolni, mert a szocialisták fentebb jelzett hibái végső soron a Fidesz-KDNP dupla győzelmét eredményezhetik.  Egy eredménytelen szavazás esetén egyrészt maradna a vasárnapi boltzár, miközben még a kormányzó pártoknak ez a népszavazás arra is jól jönne majd, hogy a világ szemében bizonyítsák, az ellenzék és az EU prominens vezetőinek folyamatos vádjai ellenére, milyen fantasztikusan is dübörög nálunk a demokrácia.

Miközben nem sokkal a Kúria döntése után hallgattam a Nemzeti Választási Irodában dekkoló, (a Fideszes államtitkár szerint banánért sorban álló) Nyakó István MSZP-s politikus eufórikus hangulatú nyilatkozatát, azt kérdeztem magamtól, tényleg sikerült? Másfél éves aljas, alattomos, sunyi Fideszes trollkodás után tényleg megcsíptük ezt a népszavazást?

Tényleg végre nemzeti népszavazni is fogunk, nem csak nemzeti konzultálni?

Valljuk be, már nem nagyon reménykedtünk benne.

Aki azt hiszi persze, hogy mindezek után hátradőlhet a fotelban és várhatja, hogy a Fidesz-KDNP mikor dobja be ez ügyben a törölközőt, az szerintem nagyot fog csalódni.

Mert mi is történhet?

Először is a baloldalon most újra létrejön majd egy látszatösszefogás. Igen látszat. Egy Patyomkin összefogás. Mert tényleg elhiszi bárki is, hogy például egy ilyen Gyurcsány féle fazon csak úgy belenyugszik majd abba, hogy ami nekik nem sikerült, az most a fő riválisuknak összejöjjön? Hogy a szocik arassák le a társadalom többsége számára el nem fogadható törvény megsemmisítésének babérjait? Végre nagy nehezen sikerült őket megközelíteni a közvélemény kutatási listákon, s most hagyjuk, hogy megint meglépjenek?

Egy frászt! Inkább dögöljön meg az ő tehenük is.

Kétséges az LMP  és A Jobbik hozzáállása is. Csak emlékeztetőül: a Jobbik például a vasárnapi zárva tartást elrendelő törvény megszavazásakor sem szavazott nemmel, hanem csupán egyöntetűleg tartózkodott.

A PM, az Együtt és a Liberális Párt viszont szerintem már csak jelentéktelen voltuk miatt is szívvel-lélekkel támogatni fogják.

Szóval bizony nagyon döcögős lesz ez az összefogás.

De ne féljünk, beindul ám teljes mellszélességgel a habonyi, némethszilárdi propaganda gőzhenger is.

Sokat fogunk hallani arról, hogy a szocialisták és általában az ellenzék milyen érzéketlenek a bolti eladó kisemberekkel szemben, s naná, hogy megint a multik oldalára álltak. Talán még Soros is emlegetve lesz.

Ettől függetlenül persze a Fidesz-KDNP prominensei nagyon jól tudják, hogy ebben az ügyben vesztésre állnak. Ezért szerintem az sem kizárt, hogy jogszabályalkotással próbálják majd ennek a népszavazásnak a méregfogát kihúzni, és önként megsemmisítik a vitatott jogszabályt.

Amiben viszont nem biztos, hogy lesz ám sok köszönet. Mondjuk, hoznak majd helyette egy olyan másik törvényt, hogy kedves multik, ki lehet ugyan nyitni vasárnaponként is, de mondjuk reggel hattól nyolcig.

Már látom is lelki szemeimmel a törvény előterjesztőjeként Semjén Zsoltot, amint kifejti, hogy ez a két óra bőven elegendő arra, hogy a magyar családok ezen a napon is hozzájuthassanak a szükséges árucikkekhez, de emellett maradjon még idejük a nagymisén részt vételre is.

De van még egy kérdés, amin szerintem most törik a fejüket Orbánék. Mikor tartsák meg az általuk kitalált kvótás népszavazást ehhez a  szocik kezdeményezte népszavazáshoz képest. Talán előtte egy héttel, hogy az embereknek már ne legyen kedvük rövid idő múlva ismét népszavazni menni.

2014-ben Rogán Antal a Pasa Parki ingatlanának méreteivel nem tudott sehogyan sem dűlőre jutni, többször is módosítania kellett a vagyonbevallásán, de aztán ez lett a sorsa Varga Mihálynak és Potápi Árpádnak is. Utóbb ők is javítani kényszerültek.

Talán emlékszünk még arra is, hogy Mészáros Lőrinc meg ugyancsak 2014-ben járt úgy, hogy állítása szerint elfelejtette, miszerint májusban felvett 1,027 milliárd forint osztalékot, amiből ingatlanokat vásárolt és a megélhetését fedezte, így abból novemberre már csak háromszáz milliója maradt.

Most viszont egy olyan sajátos tévedésre bukkantunk vezető politikusunk korábbi vagyonbevallását böngészve, ami mindezekhez képest is párját ritkító.

Mert az még úgy-ahogy talán elfogadható, hogy valaki nem tudja mekkora lakásban lakik, avagy mennyi pénze van.

De, hogy valaki azt ne legyen képes megjegyezni, hány gyerekkel áldotta meg őt a teremtő?

Orbán Viktor, aki akkoriban még csak pártelnök és parlamenti képviselő volt, a 2010. január 28. napján keltezett „Vagyon-, jövedelem- és gazdasági érdekeltségi nyilatkozata” első oldalán négy vele közös háztartásban élő gyermekének a nevét sorolta fel, de ugyanezen nyilatkozat utolsó, 18. oldalán viszont már öt gyermeket szerepeltetett.

http://2007-2010.orbanviktor.hu/dynamic/Orban_vagyon_2009.pdf

Mindez talán még érthető is lenne, ha Orbán Viktornak annyi gyereke lenne, mint a rosta lika, még eggyel több - ahogyan stílszerűen a székely mesékben szoktak fogalmazni. De hát csak annyi van neki, amit az egy kezén is illene tudni összeszámolni.

Csodálom, hogy még a 888. hu háza táján sem jöttek rá, ki indíthatta ezt a hatalmas brutális terrortámadást a kormányzati informatikai hálózat ellen. Nem az éleslátásomat szeretném dicsérni, de tény, ami tény, én már akkor gyanakodni kezdtem erre a bizonyos illetőre, amikor Lázár miniszter úr elmondásából kiderült, hogy a hazai nem létező korrupciót kivizsgáló személyek mögött is Soros György áll. Vagyis nem vitásan ez a szörnyű kíber támadás is csakis tőle eredhet.

Már csak ezért is biztosan így van ez, hisz mi okunk is lenne kételkedni Lázár János miniszter úr szavaiban, amikor is szokásos csütörtöki sajtó eligazításán legutóbb is azt mondta, miszerint Magyarországon jelenleg Soros György pénzéből akarják bebizonyítani, hogy az uniós pénzek elosztásában korrupció van. Pedig ez nem igaz, s ideje volna végre kivonulniuk Magyarországról azoknak, akik minden nap azért kapják a pénzüket, hogy a jelenlegi keresztény-konzervatív kormánnyal szemben a korrupció vádját bebizonyítsák.

Na, most ezek ismeretében nem kell túlzottan megfeszíteni az agyunkat, hogy alappal feltételezhessük, a dolgok összefüggnek.  Hiszen korábban már az egész migránsválság mögött is ott lehetett gyanítani Soros úr piszkos mancsait.

De én tovább mennék, szerintem számtalan más nemkívánatos dolog esemény mögött is Soros inspirációja fedezhető fel.

Említhetném például az ávóscsemete pedagógusok folyamatos elégedetlenkedését, vagy az egészségügyben okvetetlenkedő Sándor Máriákat. Nem lepődnék meg, ha előbb-utóbb kiderülne, hogy ez a fekete ruhás ápolónő is valójában Soros zabigyereke.

De, hogy mást ne mondjak, itt van például a PAFC esete is, ami azért a maga nemében szintén egy elég nagy paff ugye.

Aki talán nem tudná, a világ legjobb labdarúgójáról elnevezett Puskás Akadémia FC-ről beszélek, ahová hiába ömlenek a – mint Orbántól tudjuk – nem közpénzből származó állami milliárdok, mégis folyvást a kieső helyen tanyázik a hazai első osztályú labdarúgó bajnokságban. Bizony, nagyon is hihető, hogy e mögött is Soros és jól fizetett csapata állhat, talán még Király Gábor szombathelyi válogatott kapus is az ő embere, aki most a múlt héten is hagyta, hogy a felcsúti Márkvárt gólt rúgjon neki.

Úgy tudom egyébként, hogy e minapi kibertámadás ügyében a legszűkebb miniszterelnöki válságstáb össze is ült, Orbán vezetésével, ahol is a Bakondi katasztrófaterrortűzoltóelhárítótanácsadó Pintér belügyérrel egyetértésben azt javasolta, hogy első lépésben a kormányzati portál köré is telepítsenek mielőbb egy pengés gyodát, a számítógépeket védő tűzfalakat megerősítendő pedig gyors reagálású honvéd hadtesteket vezényeljenek a komputerek mellé.

Tegnap este az ATV műsorát néztem, és miközben a reklámok mentek, kicsit elszundítottam. Azt álmodtam, hogy az Élet iskolájában vagyok, és Orbán tanító bácsi szigorúan összevont szemöldökkel éppen azt kérdezi tőlem: na, fiacskám mondd csak meg szépen, mit is csinálnak a magyar reformok? Én meg csak ott habogtam, hebegtem össze-vissza, hogy hát a magyar… a magyar reformok izé…, s közben lázasan törtem a fejem, mi a jó francot is csinálhatnak azok a kurva magyar reformok, de az istennek nem jutott eszembe semmi, miközben azt kezdtem kétségbeesetten hajtogatni, hogy Viktor bácsi én tényleg készültem, tudtam is,  bizony isten, csak most olyan lámpalázas vagyok, sőt ledlámpalázas…

Mire ő erre kicsit azért megenyhült, s megpróbált segíteni. Na, szóval fiacskám, a magyar reformok mű… mű… na mit is csinálnak? Erre egyből rávágtam, hogy műzli.

A magyar reformok műzli!

Erre fel Orbán tanár úr újfent roppant mérges lett, s kiosztott néhány kokit és sallert. De aztán tett még egy próbát: a magyar reformok műk… műkö… mondta engesztelően, miközben várakozóan nézett rám. De nekem még most sem jutott eszembe semmi. A magyar reformok műköröm, nyögtem ki végül, mert valahogy ez a szó ugrott be álmomban.

Erre aztán már tényleg nagyon berágott az Orbán tanerő és azt kezdte kiabálni, hogy én biztos egy komcsi migránsbérenc terrorista vagyok, egy libsi hazaáruló, aki, ha csak teheti, nekiront nemzetének, de vegyem tudomásul, hogy gazdaállat híján meg vannak számlálva napjaim, és azonnal vigyem ki az ellenőrzőmet, büntetésül pedig írjam le százszor, hogy a magyar reformok működnek.

Én pedig hozzákezdtem a körmöléshez…

A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek. A magyar reformok működnek…

Idáig jutottam, amikor szerencsémre felébredtem. A TV-ben egy kedves hang éppen azt adta tudtomra, hogy a magyar reformok működnek. Ezt követően pedig folytatódott a műsor, ahol a magyar egészségügy és oktatás lerohadásáról esett szó.

2016. március 25-én (19:14-kor) a Fidesz-KDNP-frakció sajtóközleményt jelentetett meg.

„Áldott, békés húsvéti ünnepeket kívánunk minden magyar családnak és egész Európának! A kereszténység legnagyobb ünnepén arra kérjük az ellenzéki pártokat, hogy tartsanak önmérsékletet és mellőzzék a pártpolitikát.”

Ahogy a közlemény elejét elolvastam, az merült fel bennem, nocsak, tényleg milyen figyelmesek ezek a Fidesz-KDNP-s honanyák, honapák, nemcsak minden magyar családra gondolnak, hanem egész Európára! Kicsit el is szégyelltem magam, hogy korábban én is lájkoltam a „Baszódjál meg KDNP!” című nótát a YouTube-on.  

Bár azt azért nem egészen értettem, hogy ezt az áldottat és békéset miért csak Európának tartogatják, miért hagyják ki a húsvéti jókívánságokból a többi földrészt. Mintha ott nem élnének keresztények, s nekik nem járna az áldott és békés ünneplés. Na, jó, de ne kötekedjünk, gondoltam, hanem inkább értékeljük a közleménynek azt a további gesztusát, hogy milyen szép dolog is ez tényleg, hogy ilyenkor önmérsékletre, a párpolitizálás mellőzésére szólítanak föl.

Hát tényleg! Ünnepeljünk, együnk-igyunk békésen és áldottan, tömjük magunkat degeszre, s hagyjuk azt a csúnya politikát!

Ehhez képest a Fidesz egy napot sem bírt ki és a frakciójuk  március 26-án szombaton délután két közleményt is megjelentettet (15:29 és 15:37-kor).

„Azok a szocialisták, akik ma adócsökkentést követelnek, kormányzásuk alatt sorra emelték a munkát, az élelmiszereket, a családokat terhelő adókat. Elvették a gyermekesektől a családi adókedvezményt, az otthonteremtési adókedvezményeket és több mint duplájára - tizenkét százalékról huszonöt százalékra - emelték a lakásépítési áfát.      A polgári kormány kevesebb, mint felére csökkentette a személyi jövedelemadót, bevezette a családi adókedvezményét, megduplázza a kétgyermekesek adókedvezményét, az Otthonteremtési programban 27%-ról 5%-ra csökkentette és visszaigényelhetővé tette a lakásépítési áfát és ugyanígy a sertéshús tőkeáfáját is. A Fidesz célja, hogy még tovább csökkenjenek a családok adóterhei.”

Mi ez, ha nem kőkemény pártpolitizálás? Tőkeáfástúl, mindenestül.

De a másik közlemény is hasonló hangnemben íródott.

„Az ellenzék folyamatosan támadja az otthonteremtési programot, ha rajtuk múlna, eltörölnék. A vidéket és a kistelepüléseket az a baloldali politika tette tönkre, amely megduplázta a munkanélküliséget és megszüntetett minden otthonteremtési támogatást.”

E közlemény-rizsa további részét már nem is idézem, azt hiszem ennyiből is látszik, hogy éppen a Fidesz volt az a párt, amelyik nem tudta türtőztetni magát az ünnepre tekintettel sem.

Bár, ha figyelmesebben elolvastam volna az első közleményüket, rájöhettem volna, hogy az önmegtartóztatást, a pártpolitika mellőzését ők az ellenzéktől kérték.

Igen, ez az egymást követő három megnyilvánulás is jól tükrözi azt az álszent, hazug, tisztességtelen, önző gondolkodást, ami ennek az önnön hatalmától és erkölcsi nagyságától megrészegült kormánypártnak a sajátja.

Aminek a lényege, hogy amit szabad a Fidesznek, nem szabad az ellenzéknek.

Tételezzük fel, mi lett volna, ha egy brüsszelihez hasonló szörnyű terrortámadás a mi országunkban történik, ahol a hazugságok, akarom mondani, a reformok működnek, ebben az országban, amelyik az alaptörvény rendelkezése folytán már évek óta elveszítette köztársaság jellegét, s amelyiknek egy olyan miniszterelnöke van, akinek az élete, saját parlamenti bevallása szerint egy nyitott könyv. Persze Orbán Viktor egy nyitott emlékkönyvre gondolhatott szerintem, amiben viszont, mint tudjuk, mindig akad azért jó néhány „titoksarok”, „titokfül”.

(Pl. íme Mészáros Lőrincke egyik gyerekkori  titkos bejegyzése:

„Az életben hárman vigyáznak rád, Isten, Szülő, Jóbarát.
Az elsőt imádd
A másodikat szeresd
A harmadikat soha el ne felejtsd!”)

De visszatérve arra, hogy mi lett volna, ha minket ér ilyen szörnyű, brutális támadás. Arról most ne beszéljünk, hogy a mentősök bizonyára jókora késéssel érkeztek volna a helyszínre, hiányos felszereltséggel. Viszont a TEK emberei azonnal a hatvanpusztai birtokán kiépített titkos atom biztos bunkerba menekítették volna a miniszterelnökünket, Rogánnal, Mészárossal, Habonnyal, Vajnával együtt. A Fideszes propagandagépezet pedig rögvest támadásba lendült volna persze. Németh Szilárd sápadt arccal jelentette volna be minden fórumon, hogy nagyon sok jel mutat arra, miszerint e terrortámadás mögött is a Soros-bérenc Soros György áll.

De persze szerencsére a hazánkban bekövetkezett hasonló robbantás sorozat csupán egy ostoba kitaláció, feltételezés, ugyanis ilyesmi nálunk több okból sem történhetne meg. Először is, mint tudjuk, Orbánék szögesdrót kerítése biztonságos védelmet biztosít a menekültek beözönlése, és így természetesen a terroristák bejövetele ellen is. Másrészt az óriásplakátok is megtették a hatásukat, amelyek felszólítottak minden migránst arra, hogy ha Magyarországra jössz, tartsd tiszteletben a törvényeinket!

Na, de eddig tartott egy elképzelt történés, a fantázia világa!

Most viszont térjünk rá arra, ami már nem fikció, hanem a kemény magyar valóság. A Fidesz frakció keddi nyilatkozata. Ebben természetesen megint kitettek magukért, s ismét egy olyan ízléstelen, cinikus, aljas dumát eresztettek meg, amelynek olvastán még azoknak is kinyílt a bicska a zsebében, akiknek nincs is bicskájuk.

„A kormánypárti frakció nevében osztozunk az áldozatok hozzátartozóinak gyászában. Ez nem csak Brüsszel, hanem egész Európa és minden európai ember gyásza és fájdalma.  A brüsszeli terrortámadás-sorozat nem az első jele annak, hogy Európában valami végképp megváltozott.  Az illegális bevándorlás és a bevándorláspárti politika terrort hozott Európába, a bevándorláspárti politika az európai polgárok mindennapi biztonságát fenyegeti és európai polgárok életét követeli. A most álszent nyilatkozatokat tevő magyar baloldali pártok és politikusok is azok közé tartoznak, akik támogatják a bevándorlást, a bevándorlók betelepítését, kezdettől lebecsülték a terrorveszélyt és megtámadták a kormány minden - a magyar emberek biztonsága érdekében – hozott intézkedését.” (OS)

Ebből a szövegből már csak annak egyértelmű kimondása hiányzik, miszerint a brüsszeli terrorért is a magyar baloldal a felelős. Sőt az elmúlt nyolc év, személyesen Gyurcsánnyal az élén. Hogy az ávós Pukli igazgató urat már ne is említsük.

A végére egy kis számtani feladványt javasolnék azért végiggondolni a rezsicsökkentések folytán a matekban egyébként olyannyira járatos Kósa Lajoséknak.

Hányan jöhettek be az elmúlt évben migránsként Európába? Kb. egy millióan? És hányan lehetnek ezek közül terroristák? Mondjuk kb. százan?

Az egymilliónak hányadrésze ez a száz, tisztelt Fidesz? Tíz ezreléke?

Hány Fideszes önkormányzati képviselő van Magyarországon? Talán tízezer körül? Hányan vannak közülük előzetes letartóztatásban gyilkosság elkövetése miatt? Egy biztosan, egy dunaújvárosi személy.

Ez az összes Fideszes önkormányzati képviselő tíz ezreléke.

Mégsem állítom, hogy a Fideszes önkormányzati képviselők közveszélyes gyilkosok lennének, akik a nekik nem tetsző ismerőseiket betonba öntik

Amikor Orbán Viktor esernyő nélkül hajadonfőtt kiállt a hidegben, a szitáló esőben a Nemzeti Múzeum előtti manökenkifutóra, előadni legújabb korszakos ünnepi beszédét, a nagymamám fejcsóválva jelentette ki, némi aggódással a hangjában: kisfiam, meglátod, baj lesz ebből. A végén majd még „őtet” is leveszi a lábáról az a csúnya influenza.

Mondta ezt, mert már régóta rajongott a miniszterelnök úrért, leginkább amióta sikerült neki hazazavarni a ruszkikat egyetlen mondatával. Aztán még azt is megjegyezte, hogy hát milyen asszonykája lehet ennek, hogy nem adott neki egy melegebb szvettert és egy esernyőt, otthon az elindulása előtt. de legalább egy jó meleg sildes sapkát a fejébe nyomhatott volna.

Aztán kis idő elteltével meg is jegyezte: látod, igazam lett fiacskám! Ez a szegény miniszterelnök máris jól megfázott, mindig tüsszög, mert már legalább harmadszor hallom a beszéde közben, hogy Brüsszel! Brüsszel! Brüsszel!

A nagymamám persze ilyenkor mindig rá is vágta, ahogy illik, hogy egészségedre drága miniszterelnök úr!

Az öreglány egyébként azért aggódott annyira Orbán Viktor egészségéért, mert szilárdan hitte, hogy nélküle Magyarországot már rég elözönlötte volna a megélhetési menekült horda, élükön a javíthatatlan emberjogi harcosok falkáival. El sem merem képzelni, fejtette ki a hetvenöt éves mamikám megborzongva, hogy ezek a migránsok, ha hozzánk is bejöhetnének, mit csinálnának velünk, nőkkel!

Na persze nagyon sokan, közöttük én sem úgy gondolkodunk ám Orbán ünnepi Brüsszelezéséről mint a drágalátos nagymuterom.

Mert nem tudom, ez a birka nép meddig hajlandó még vezérként tekinteni erre a kövérkés, kappanhangú vigécre. Meddig viselik el azt az orbáni magyarkodást, aminek a lényege, hogy mi magyarok már csak olyanok vagyunk ám, hogy az egész világ büszke lehet rá, hogy megismert minket.

Nem lehet kimondani, harsogta aztán világgá Orbán mindazt a gondolatokat, amiket ugye nem lehet kimondani. Nem sorolom, elég annyi, hogy a nem szabad listának ez a hosszú ordítozása oda torkollott, miszerint Európa maga sem szabad és végveszélybe került.

Első számú vezetőnk eme szörnyű, hagymázos, botcsinálta filozófusi gondolatai végül is a menekültekre vonatkoztatva oda kulmináltak, hogy „ami térfoglalás nekik, térvesztés nekünk”. S talán észre sem vette, hogy elszólta magát, s tulajdonképpen a jó öreg élettér-elméletet szajkózza. De e mondatával elszólta magát azzal is, hogy igazán már nem is a terroristáktól félti Mária országát, hanem mindenkitől, a karon ülő csecsemőtől is. Az idegenektől.

Végveszélyt emlegetett. S nem vette észre, hogy valójában ő és fasiszta diktátori hajlamú eszmetársai jelentenek Európára végveszélyt.

Mi pedig, a nagymamámtól eltérően nem a megfázástól féltjük őt, hanem inkább attól, hogy erre a sok süketelésre egyszer nagyon ráfázik. De ez még talán nem lenne oly nagy baj. Sokkal inkább az, hogy nem csak ő fázhat rá, hanem az egész ország. Sőt talán egész Európa.

Esterházy Péter kezdi így híres regényét: ”Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.”

Ez jutott eszembe, amikor Kubatov Gábor több mint két hét elteltével nyilatkozott arról az esetről, ami még február 23-án történt a Nemzeti Választási Iroda előterében.

Ahol, mint tudjuk a kopaszok, „tolódással”, bocs, elnézést, ezt Pinyő mester mondta, nem Orbán, szóval „tolongással” megakadályozták az MSZP küldöttjét népszavazási kérdése elsőként leadásában.

Mert mi más is lehetett a hosszú hallgatás hátterében, ha nem ennek az írói bölcsességnek a felismerése?

Azt még megértem, hogy Washingtonban olyan hosszú és kimerítő volt a napi programja, hogy akkoriban még egy rövid, néhány perces nyilatkozat sem fért bele az idejébe. Hisz a Magyar Idők c. baráti napilapnak ezt a most lenyomott rizsát már akár aznap este bediktálhatta volna, miszerint bár távol áll tőle mindenféle összeesküvés elmélet, de csakis a baloldal provokációja állhatott a háttérben. Egyébként pedig Isten bizony, így görbüljön meg, nem ismerte az irodánál összegyűlt kopaszokat, a titkára sem találkozott sok-sok éve az ott főszerepet játszó volt gimis osztálytársával, sőt már az iskolában is utálták egymást, és így tovább, és így tovább, blablabablababla…

Mindehhez szerintem fölösleges volt több mint két hetet kivárni Kubatov úr! Pontosabban egy logikus magyarázat mégis csak akad azért rá. Ahhoz, hogy Fidesz alelnök, FTC elnök úr hihetőt hazudjon, előbb meg kellett ismernie az egész provokáció pontos részleteit, ez pedig azért időbe tellett.

Akkor még ott Amerikában ugyanis nem tudhatta pontosan, hogy fog az egész elsülni, a firkászok mennyit tudnak majd a különféle kapcsolati hálókból kiszaglászni, a későbbiek során nem szólja-e el magát véletlenül is valaki az izomagyúak közül, a rendőrségen véletlenül is nem akad-e majd egy kicsit is tisztességesebb zsaru, aki hajlandó mélyebben utána járni az újságírók által felderített személyi kapcsolatoknak. Vagy, hogy elég gerinctelenek lesznek-e majd a Nemzeti Választási Bizottság Fideszes tagjai, s nem kezdenek-e el alaposabban is vizsgálódni. Végül is mindeddig jól alakultak a dolgok, még fődoktor Patyi úrnak sem sikerült beleköpni a levesébe.

Kubatov úr tehát megszívlelte a neves magyar regényíró ominózus sorait, és, mondhatni kreatívan, továbbfejlesztette azt, amikor is azt a tanulságot vonta le belőle, és úgy folytatta ezt a okosságot: „viszont könnyű úgy hazudni, ha már megösmertük az igazságot.”

Tehát feltételezésem szerint Kubatov azért mert most már a nyilvánosság elé kiállni, mert az eseményeket követő reakciókból rájött arra, hogy komolyabb vizsgálatoktól nem kell félnie, mert ez a hatalom egyszerűen ezt nem engedheti meg magának.

Ahogy a Fidesz hatalom tűzzel-vassal megakadályozta a népszavazást a vasárnapi zárva tartás ügyében, úgy ugyanezt fogja tenni annak eltusolása érdekében, hogy bármi köze is lett volna a Nemzeti Választási irodában történt botrányos esethez.

Sőt, ha nagyon szorul a hurok, még Kubatov titkára is azt fogja vallani, hogy Nyakó István súlyos fenyegetésének hatása alatt szervezte meg ezt az akciót.

Bevallom, kíváncsian várom egyébként, amikor Kubatov Gábor a Magyar Időknek hamarosan azt is nyilatkozni fogja majd, hogy szerinte a szocik hamisították rá a Fideszes ajánlóívekről az aláírásokat százas nagyságrendben a Schmuck Andor féle szocdemek ajánlóíveire is a VI. kerületben.

Mert, ahogy Kubatov tömören és frappánsan megfogalmazta: a baloldal mindig botrányt akar. Ő viszont rendíthetetlenül bízik abban, hogy ki fog derülni az igazság.

Azt hiszem (a mégsem) doktor Schmitt Pál öntötte először szavakba az Orbán Viktor által megálmodott illiberális rendszer lényegét, amikor köztársasági elnökké választása után sietett azonnal kijelenteni, ő nem fék, nem ellensúly akar lenni, hanem motor. De nem csak motor lett. Ahogy akkoriban egyesek el is nevezték ő lett a „nemzet tolla”, aki állítólag esetenként azt sem várta meg, hogy a parlament által elfogadott törvényeket megküldjék hozzá, hanem ő sietett be oda azokat elfogadásuk után rögvest aláírni.

Na most azóta azt látjuk, hogy ha mások nem is mondtak ilyesmiket, ám mégis hasonlóképpen behódoltak az orbáni hatalomnak, az Alkotmánybíróság, a médiahatóság, ügyészség, de a választási szervek is. Sőt ma már ott tartunk, hogy a jelentősebb sportközpontokat szintén Orbán-hű csinovnyikok irányítják.

Például a kézilabdát Kocsis Máté, a birkózást Németh Szilárd (aki gyerekkorában állítólag látott egy igazi birkózót közelről), az MTK-t a bülbülszavú Deutsch Tamás, a Fradit pedig Kubatov Gábor.

Tulajdonképpen mára a bíróságok maradtak egyedül, amelyekről még úgy-ahogy elmondható, nem az államhatalomnak behódolva végzik tevékenységüket. (Jóllehet Szájer feleségének helyzetbe hozásával megpróbálták az igazságszolgáltatás e fórumát is maguk alá gyűrni.)

Sorra születnek a napjainkban is olyan bírósági döntések például, amelyek a hatalom érdekeivel szembemenve segítenek fellebbenteni a fátylat vezetőink trükkös gazemberségeiről. Az államhatalom ezért mostanában is nem győz jogszabályokat módosítani, hogy pofátlan tolvajlásaira mégsem derülhessen fény. Lásd például Matolcsy és bűntársai bankrablási cselekedeteit, és az ezek elrejtésére tett törvényhozási kísérleteit.

Néha azonban már sajnos a bírói függetlenség létében is kételkedni kezdünk. Az esetek egy részében talán indokolatlanul, de előfordul, hogy úgy érezzük, kellő alapunk van erre.

Erre jó példa az a végzés, amit Nyakó István felülvizsgálati kérelme ügyében a Kúria most meghozott. Igaz, a döntés elismerte azt a – egyébként a kamerafelvételek jóvoltából kb. nyolcmillió szemtanú által alátámasztott – tényt, hogy az MSZP küldöttét a Nemzeti Választási Iroda előterében kigyúrt kopasz verőlegények akadályozták állampolgári jogai gyakorlásában, arra azonban a bíróság nem látott bizonyítékot, hogy ezek az izompacsirták összejátszottak volna e méltatlan helyzet egyetlen nyertesével, Erdősi Lászlónéval.

Hát régen a focipályák környékén ilyesmikre kiabálták felbőszült szurkolók, szemüveget a bírónak!

Mert, hogy ez az összejátszás a Kúria okos bíráin kívül sokak számára ordítóan nyilvánvaló.

Az egész ott lejátszódó cselekvés-sorozatnak másként nem is lett volna semmi értelme. Minek voltak ott, hogy kerültek oda ezek a kopaszok?

A válasz teljesen egyértelmű, az utólagos történések ismeretében is, megakadályozni Nyakót kérdése elsőként beadásában, ezzel segíteni Erdősinét kérdése elsőként beadásában. Na most mennyiben hihető az, hogy mindezt úgy tették volna, hogy erről épp az eset kedvezményezettjének fogalma sem volt? Erdősiné amikor reggel odament az iroda elé, láthatta, Nyakó István már ott van, sőt ott már jó néhányan toporognak. Miben bízott mégis? Ezek a kopaszok pedig, ha nem népszavazási kérdést beadni mentek, honnan tudhatták, hogy pont ezen a reggelen jön majd egy herceghalmi idős hölgy, aki népszavazást fog kezdeményezni? Vagy az a szokásuk, hogy minden hajnalban ott ácsorognak? Erdősiné pedig hogy lehet, hogy még csak meg sem lepődött azon, hogy ezek a durván beszélő agresszív kopasz úriemberek őt ugyan mégis miért engedik oly előzékenyen a sorban előre?

Na és főleg, hogy kerülhetett hozzájuk Erdősiné tudtán kívül – szemfüles újságírói felvétel alapján legalább egyikükhöz – az Erdősiné népszavazási kérdését tartalmazó dokumentum?

Erdősiné összejátszását az ott jelenlévőkkel az sem bizonyította a bíróság szerint, hogy blokkolni is a társaságból más blokkolt helyette? (Aki egyébként épp az a Varró Ádám, aki Kubatov Gábor titkárának és a Fradi kommunikációs vezetőjének is gimnáziumi osztálytársa volt.)

Szóval a Kúria döntése kb. annyira életszerű, mint amikor valaki úgy követ el nemi erőszakot, hogy közben a tiltakozó hölgyet többen lefogják, ám az erőszaktevő azzal védekezik, miszerint ő ugye személy szerint nem erőszakoskodott, azokhoz pedig semmi köze, akik neki segítettek, hisz ő nem kérte a segítségüket.

A válasz valójában egyszerűbb, mint először gondolnánk, ugyanis nem azzá lett, mindig is az volt. Nem egy olyasfajta elhatározás volt ez, mint ahogy az Shakespeare III. Richárdja részéről történt – úgy döntöttem, gazember leszek -, hanem a mi Viktorunk már ilyennek is született. Ahol már a világra jövetelekor is alighanem az az alapelv érvényesülhetett a famíliájában, hogy az élet könyörtelen küzdelem, amiben csak győztesek és vesztesek léteznek. A Győzők és Viktorok világa.

Jogos az a kérdés is, igazi ellenzéki volt-e Orbán valaha is, vagy ez is pusztán szerepjátszás volt, gazemberségének a része. Most ne menjünk bele annak boncolgatásába, hogy az idősebb Orbán Győzőnek, az egykori komcsi párttitkárnak KISZ titkár gyermeke a katonaévei alatt ügynöke lett-e a szocialista állambiztonsági rendszernek. Vagyis egyszerűbben fogalmazva besúgó, spicli, tégla, vamzer volt-e ez a jó eszű, vagy jobb szó az rá, hogy rafkós párttitkár-gyerek. Akinek az ellenzéki bátorsága valójában addig terjedt csupán, hogy mindent olyankor mert már nagy bátran a nép szemébe ordítani, amikor az igazi ellenzék, Kis János, Kőszeg Ferenc és társaik mindezeket már rég kimondták, és az Orbán féle Fideszes sumák kávéházi karrier-lovagocskák pedig jó szimatukkal megneszelték, hogy a hatalomnak, élén az egyre jobban elhülyülő Kádárral, ez ellen már nincs igazi ereje fellépni.

Magyarán és leegyszerűsítve, az ő és hasonszőrű társainak a bátorsága addig terjedt, hogy a haldokló oroszlán bajszát meg merték húzgálni.

Mindeközben Orbán persze virtigli liberálisnak tetette magát, látva, hogy így nyerheti el az igazi ellenzékiek és a Nyugat (Sorosék) jóindulatát és kegyeit, így férkőzhet bizalmukba, hogy aztán az első adandó alkalommal levetve ezt az állarcot, megmutassa igazi énjét, a félművelt tahó, kivagyi, önző felcsúti bunkóságát. Akinek valós kultúrája a reggeli pálinkázós, disznótoros, falvédős bölcsességek világától a hétvégi bazmegolós, szotyolázós meccsnézésen át a kislányok fehérvári huszárok általi meghágásának elkornyikálásáig terjed. Aki magát az erdélyi góbéság letéteményesének tartja, ami leginkább a hozzá hasonló „keresztény magyarok” (értsd áhítatos, Orbán imádó Fideszesek) felmagasztalásában és más nemzettársak, valamint más népek lenézésében, megvetésében, sőt gyűlöletében nyilvánul meg.

Orbán gazemberségére egyébként számtalan bizonyítékot találhatunk az eddigi életpályája eseményei között szemezgetve.

De most említsük csak ezt a legutóbbit. A kopasz neonácik garázdálkodását a Nemzeti Választási Iroda hivatalos helyiségében.

Látva ennek felvételeit, joggal gondolhatnánk, hogy, ha nem ő szervezte meg az egészet, egy tisztességes miniszterelnöknek az első reakciója az kellett volna, hogy legyen, hogy azonnali és soron kívüli vizsgálatot rendeljen el. Hiszen ilyen skandalum nem történt még magyar közhivatalban. Aztán pedig azonnal be kellett volna ismernie azt is, hogy nagy hibát követtek el, amikor Pálffy Ilona tavaly(!) júliusi törvénymódosítási javaslatával nem foglalkoztak.

Ráadásul különösen logikus és indokolt lett volna mindez a részéről akkor, ha reális lehetőségként egy olyan verzió is felmerülhetett, (amelyet goebbelsi propaganda gépezete egyébként már rögtön az elején próbált is sugallni), miszerint mindez tulajdonképpen a szocialisták ármányos provokációja volt, akiknek nem is állt szándékukban a népszavazás, és valójában ők bérelték fel a kopaszokat, hogy az illetékes állami szerveket lejárathassák.

De ez a hétpróbás gazember Orbán az ottani események hírére mindössze annyit tudott a száján kipréselni: hogy „ezek méltatlan helyzetek”. Meg, hogy „ez a tülekedés egész szellemében mélyen ellentétes azzal, amit Magyarországon szeretnénk látni. Ezért kérem, hogy a szakértők tegyenek javaslatot a szabályok megváltoztatását.”

Az. Tülekedés! Na persze. Egy szerencsétlen beszari szoci „tülekedett” húsz kigyúrt kopasz verőlegénnyel…

Amikor először meghallottam, túlzónak, túl gorombának tartottam Simicska elhíresült, Orbánnak címzett, g betűvel kezdődő jelzőjét. De aztán rájöttem, Lajos még túl finom is volt. Mert ez az ember g… a köbön.

Egy gonosz, g…i, gazember.

A Puskás Öcsi spanyol becenevéről elnevezett felcsúti Pancho Arénában megrendezett bajnoki labdarúgó mérkőzést kisebb házi ünnepség előzte meg a pálya szélén. Mészáros Lőrinc urat, a PAFC elnökét köszöntötték ötvenedik születésnapja alkalmából az ott megjelentek, és a közszolgálatinak csúfolt tévé nyilvánossága előtt. Nem tudni, ez összvissz hány embert jelentett, hiszen az sem ismert előttünk, hányan tekintették meg a meccset a tévékészülékek előtt, mint ahogy azt sem, hányan voltak jelen a pálya nézőterén.

A Csakfoci.hu szerint kétezren, a Nemzeti Sport szerint viszont 1756-an. A képernyőről nézve viszont tutira úgy tűnt, még ezren sem voltak, hiszen a stadion nagy része jól láthatóan teljesen üresen tátongott. De hát már megszoktuk a hazai fociban az ilyen apróbb lódításokat a nézőszámmal összefüggésben, főként a felcsúti focipálya környékén, hisz a tudósítások szerint voltak itt már jóval többen is, mint a stadion össz-befogadó képessége.

De jelen esetben nem is a mennyiség volt a fontos, sokkal inkább a minőség. Hiszen a kamerák jóvoltából azt is konstatálhattuk, hogy a díszpáholyban ott jópofizott Herr Storck társaságában a miniszterelnök úr is, akinek, mint tudjuk, saját beismerése szerint is Isten után a legtöbbet köszönheti a Mészáros és Mészáros Kft. vezető embere. Felteszem meccs után le is gurítottak azért néhány pohárkával, és egy-két cvikipuszi után Bernd mestert talán még a „fehérvári huszárok” című nagyszerű nótára is sikerült megtanítani

Ám az ünnepi programba kisebb gikszer is becsúszott, mert a Videoton valami érthetetlen ok folytán mégis megnyerte az akadémisták (?) elleni igen alacsony színvonalú mérkőzést. Méghozzá igen furcsa körülmények között, a hosszabbítás hosszabbításában.

Így aztán a tengernyi pénzzel kitömött Mészáros csapat maradt az utolsó előtti kieső helyen, kicsit elrontva ezzel a az elnöki ünnepet.

Bár az is lehet, hogy Mészáros Lőrinc egy mazochista, hiszen épp mostanában vette meg az Eszék csapatát is, amelyik a horvát bajnokságban szintén az utolsó előtti helyen tanyázik.

Mindenesetre születésnapja alkalmából hosszú, boldog éveket kívánunk mi is Mészáros Lőrinc úrnak, éltesse őt az Isten és Orbán Viktor sokáig!

Közismert bölcsesség, miszerint ha valami úgy hápog, mint egy kacsa, úgy totyog, mint egy kacsa, és úgy is néz ki, mint egy kacsa, akkor az kacsa. Ha kopasz, Nagy-Magyarország matricás, neonáci verőlegénynek kinéző izomagyú ürgék jelennek meg csoportosan a Nemzeti Választási Irodában bizonyíthatóan nem állampolgári jogaik érvényesítése érdekében (hiszen nem adtak le semmilyen népszavazási kérdést) hanem abból a célból, hogy annak demokratikus működését erőszakkal akadályozzák, akkor ez pontosan azt jelenti, amit láttunk.

Vagyis, hogy kopasz, Nagy-Magyarország matricás, neonáci verőlegénynek kinéző izomagyú ürgék hazánkban átvették, átvehették a hatalmat demokratikus intézményrendszerünk egyik fontos közhivatalában.

Ha kopasz, Nagy-Magyarország matricás, neonáci verőlegénynek kinéző, a Fradi Securityhez, de rokoni, baráti szálakkal közvetve, sőt részben közvetlenül a Fidesz egyik alelnökéhez is köthető izomagyú ürgék jelennek meg a Nemzeti Választási Irodában, hogy egy nem is titkoltan Orbán-fan hölgy számára erővel is biztosítsák, hogy hamarabb beadhassa ostoba népszavazási kérdését, mint egy ellenzéki párt egyébként beszari megbízottja, akkor ez is pontosan azt jelenti, mint amit láttunk.

Vagyis a Fidesz a legmagasabb vezetői szinten szervezője és támogatója annak, hogy neonáci verőlegények erőszakkal megakadályozhassák egy ellenzéki párt megbízottját abban, hogy demokratikus jogait gyakorolhassa.

Vagyis a Fidesz fasiszta és neonáci.

Bizony nagyon nagy baj van akkor, amikor már a Jobbik kezd aggódni a magyar demokrácia állapotáért.

Kezdenek kialakulni a frontvonalak. Egyik oldalon a kockás ingesek, a másik oldalon a barna ingesek.

Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Behódolni, vagy erőszakra erőszakkal válaszolni?

Természetesen lehet úgy viselkedni, mint Nyakó úr, hogy a verőlegényektől illedelmesen engedélyt kérünk a meghunyászkodásra. Lehet aztán megpróbálni erővel legyőznünk az izompacsirtákat. Akiket persze tuti, hogy meg is védene Orbán államgépezete. Az ügyészi vád valószínűleg valami olyasmi lenne a verőemberekre támadó egyénnel szemben (Woody Allen szavaival), miszerint először többször lefejeltem az öklét, majd éppen a herémmel akartam tropára törni a térdét, csak akkor sajnos elájultam.

Van viszont egy harmadik lehetőségünk is.

Az obstrukció.

Mi lenne, ha az MSZP, vagy akár több ellenzéki párt is összefogna és megszervezné, hogy egy adott nap reggelén tízezer aktivistája jelenjen meg a Nemzeti Választási Irodában? Tízezer ember tülekedne ott, hogy benyújtson tízezer népszavazási kérdést. Persze nem úgy, mint az izomagyú neonácik, akiknek még annyi kreativitásuk sem volt, hogy önálló kérdéseket találjanak ki, hanem Erdősi Lászlóné kérdéseit kopírozták le mindannyian.

Szép intézmény ez a népszavazás, a közvetlen demokrácia érvényesülése, de Orbánék mindent elkövettek, hogy lejárassák, nevetségessé tegyék. Segítsünk hát nekik! Nyújtsunk be tízezer népszavazás kezdeményezést, tízezer felteendő kérdéssel!

Akarja-e ön azt, hogy ne akarja? Egyetért-e azzal, hogy semmivel sem értsen egyet? Hazánk megmentője-e Habony Árpád? Meg ilyesmik.

A Nemzeti Választási Irodának és a Nemzeti Választási Bizottságnak kicsit megszaporodna a teendője. Tízezer elutasító határozat megszövegezése, kikézbesítése, fellebbezések elbírálása, stb.

Az oly magabiztos, és egyébként nyugodt lelkiismerettel alvó Pálfy Ilonának néhány redővel biztosan több lenne az arcán.

A Nemzeti Választási Iroda előterében már korán reggel egy nagymama korú idős, ősz hajú matrónát láttunk a képen, amint éppen szocilibsibolsibibsi újságírók zaklatták szegényt. Ült egy széken, törékenyen, védtelenül, kiszolgáltatottan a szocilibsibolsibibsi sajtóhiénáknak. Azon aggódtam, Istenem, vajh bírja-e majd a gyűrődést, és hogy fog majd ez a szegény hölgy avval a csúzos lábaival versenyt futni az érkeztető időbélyegzőig, ezekkel a közelében toporgó tagbaszakadt, jól táplált Kun Béla ivadékokkal: Lukács Zoltánnal, Nyakó Istvánnal és az időközben hozzájuk csatlakozott elvtársukkal, Gőgös Zoltánnal?

Ám aztán amikor a Kúria ítélete jogerőssé vált (egy korábbi tisztességes matróna - szintén népünk egyszerű gyermeke - által feltett népszavazási kérdés ügyében), pontosabban, amikor a Kúria informatikusa úgy döntött, hogy ezt a határozatot honlapjukon méltóztatott közzétenni, örömmel nyugtáztam, hogy a hölgynek volt elég ereje arra, hogy ezeket a komcsikat, akik ha tehetik egyébként is mindig rárontanak nemzetükre, megelőzze.

Köszönhető ez azoknak a bátor hazafiaknak is, akik a mamának önzetlenül segítségére siettek. Akik állítólag korábban a Fidesz székházat is oly sikeresen megvédték a gyűlölködő liberális hordától.

De bizony így sem sokon múlott. Nyakó úr majdnem beelőzött.

Mindez jól mutatja, mily törékeny még mindig az a jelző nélküli vagy más néven illiberális demokrácia, amit a mi Orbán Viktorunk, Európa nagy megmentője építget a szocilibsibolsibibsi véleményterrorral szemben, sőt a EU bürokratáival szemben.

Jól látszik, hogy még mindig mekkora az ellenszél ez ügyben. Ez a szerencsétlen nagymama is, pusztán csak azért, hogy élhessen alapvető állampolgári jogaival, már hajnalban kénytelen volt felkelni, ahelyett, hogy odahaza a konyhában a Kossuth Rádió megnyugtató híreit hallgatva az iskolába igyekvő unokáknak készíthette volna a kakaót és vajas zsömlét.

Az általa felteendő kérdés egyébként a következő volt.

Egyetért-e ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek – a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény szerint – továbbra is zárva tarthassanak vasárnap?

Ez a kérdés, első ránézésre át kell, hogy menjen a Nemzeti Választási Iroda, illetve a Nemzeti Választási Bizottság szűrőjén.

Ez viszont azt a veszélyt rejti magában, hogy ez ügyben mégis lehet népszavazás.

Ám remélem, a kérdést benyújtó „magánszemély”, mindent megtesz majd azért, hogy a népszavazás kiírásához szükséges 200.000 támogató aláírást érvényesen ne sikerüljön összegyűjteni.

A menetrend tehát a következő lesz.

Először is meg fogják ezt is bizonyos személyek támadni, s Erdösi Lászlóné kérdései is a bíróságon kötnek ki majd. Ez néhány hónap. Utána a törvény szerint százhúsz napja van a legalább 200.000 aláírás összegyűjtésére.

Megjósolom, nem nagyon fog neki sikerülni. (Mert szerintem valójában épp ez a cél!) Ezért aztán mindez legalább megint jó fél év haladék Semjénéknek.

Nagyon drukkolunk, hogy sikerüljön nekik nem sikerülni. Egyébként pedig hajrá Fradi (Security)!

............................................

Breaking news!

Szocialista botránykeltés az NVI-ben! ( Fidesz Frakció közleménye - OS)

„A népszavazás kezdeményezésének feltételei általánosan ismertek és mindenki számára kötelezőek. Immár sokadjára fordul elő, hogy a szocialisták képtelenek egy népszavazási kezdeményezést szabályosan beadni. Nyilvánvaló, hogy csak a botránykeltésben érdekeltek. Ezzel a szocialisták ma is csak a teljes alkalmatlanságukról tettek tanúbizonyságot. A Fidesz elítéli a történteket és a szocialisták botránykeltését. A Fidesz-frakció minden, a Nemzeti Választási Irodánál történt eseménnyel kapcsolatban megfogalmazott vádat visszautasít.”

Remélem, ebből immáron mindenki számára teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy tényleg milyen botránykeltő is volt az, amikor a két szocialista politikus egy tucatnyi kigyúrt verőembert megpróbált meggátolni abban, hogy azok erőszakkal megakadályozhassák őket a népszavazási kérdésük beadásában.

Hálásan köszönjük Kósa úr, hogy megvilágosította az elménket!