Proszektúra

Már dr. Torgyán, a nagy mezőgazdász államférfi is figyelmeztetett annak veszélyére, ha Gizikét összetévesztjük a gőzekével.

De lehet folytatni a sort. A szezont sem szabad a fazonnal. Allegóriát a filagóriával, Kossuthot a vasúttal. Filozófiát a víziló fiával, őzikét Győzikével.

Vagy ami még ennél is szörnyűbb, ha megtörténik. Fitness-t összekeverni a Fidesszel, vagy éppen Márai Sándort Mátrai Sándorral.

A kuruc.inforól meg azt hinni, a kurvák internetes tájékoztató fóruma.

Vagy, mint Gyurcsány tette most, nem látni a különbséget copy right és a copyright között.

„Copy right by Matolcsy” – írta ugyanis 29 pontos fércmű címmel lekörmölt blogjában, és kifejtette, hogy a bankadó ugyan kőbe van vésve, kivéve persze azokat, akik közel állnak a Fidesz szívéhez, mint például Járai Zsigmond, illetve biztosítója.

A copy right kifejezés – így, különírva – magyarul viszont nem a szerzői jogra utal, hanem valami olyasmit jelent, hogy jobbra másol. Aminek semmi értelme.

Ettől persze még igaza lenne Gyurcsánynak abban, hogy helyteleníti a pénzintézetek ilyetén felosztását ökrökre és Jupiterekre.

Ám van egy nagyobb baj is ezzel a bloggal. Mégpedig az, hogy Gyurcsány hazudott.

Még hogy Gyurcsány?

Pedig a legutóbbi blogbejegyzésében bizony ezt tette

Ugyanis arról is beszámolt, hogy „az egyik nemzetközi pénzügyi újság pancsernek nevezte a kormány gazdasági kommunikációját”.

Fletó ebből levonta a következtetést is: „Most láthatjuk, nem a kommunikáció pancser, hanem a programja is.”

Hogy melyik ez az „egyik nemzetközi újság”, amelyik állítólag ilyesmit írogatott az Orbán-kormányról? A Pravda? Vagy a Pozsonyi Új Szó? Esetleg a Cyprus Veekly? Ezt már természetesen nem kötötte az orrunkra.

Nem is tehette, mert – bármilyen meglepő is – valótlant állított. Ilyesmit egyetlen „nemzetközi újság” sem írt le. Vagyis Gyurcsány kijelentése egyszerű uborkaszezonbeli kacsa.

Mint az indiai háromfejű borjú.

Pancsernak ugyanis a Matolcsy-féle kommunikációt nem „az egyik nemzetközi pénzügyi újság” nevezte, hanem a Népszavában az a Vértes András úr, a GKI vezérigazgatója, sikeres Amway-ügynök, Gyurcsány közeli bizalmasa, akit a lemondásakor az egyik lehetséges utódjául szánt a miniszterelnöki székben.

S akinek a nevéhez fűződik például a nagyszerű szuperbruttósítás ötlete.

Természetesen Gyurcsánynak szuterén, illetve szuverén joga a blogjában bármit füllenteni.

Emiatt nem fognak Pesten zavargások kitörni.

Ám amíg továbbra is ő lehet az MSZP egyik megmondó embere, addig tuti, hogy az MSZP nem tud kilábalni abból a válságból, amibe elsősorban a hozzá hasonlók vitték be.

Az index Népszabadságra hívatkozó tájékoztatása szerint az idei melegfelvonulás a rendőrség kérésére jóval rövidebb útvonalon halad majd az Andrássy úton. A Budapest Pride résztvevői csak a Hősök terétől az Oktogonig vonulnak, onnan pedig visszafordulnak.

Mert nincs elég kordon.

Gyurcsány idején Gergényiéknek legfeljebb olyan soványka ötletre futotta, hogy arra hivatkozzanak, igenis viseltek a rendőrök azonosítót, csak azok leestek.

Emellett pedig esetenként, rövidebb-hosszabb időre kordonokkal zárták el fél Budapestet, és az utcákat telepakolták marcona, állig felfegyverzett kommandósokkal. Az ember ilyenkor a belvárosban úgy érezte magát, mint ha az egykori kettéosztott Berlinben sétálgatna.

De most Gergényi korábbi üzlettársa ennél jóval kreatívabb, frappánsabb és kézenfekvőbb megoldást eszelt ki.

Nincs elég kordon.

Ráadásul kapásból olyan indokot tudnak mondani arra, hogy miért nincs, hogy ezeknek a – rendőri zsargonnal élve – „köcsögöknek” egy szavuk sem lehet rá.

Azért nincs kordon aranyos drága kis szíveim, mert azok kellettek a Margitszigeten az árvíz elleni védekezésre.

Na nehogy má’ fontosabb legyen ez meleg cirkusz, mint az árvízkárosultak érdekei!

Egyébként pedig visszautasítjuk azt a felháborító alattomos rémhírt, miszerint valójában azért nem lenne elég kordon, mert miután még 2007-ben Orbánék a Parlament előtt szétbontották, azokat, mint forradalmi relikviákat, a választások megnyerése után a Budapesti Történeti Múzeumba szállították volna.

Ez a nincs elég kordon duma beláthatatlan távlatokat nyithat a Pintér-féle rugalmas jogalkalmazás előtt. Jövőre már lehetne ezt az egész hacacárét egy még ennél is még kisebb helyszínre száműzni a kordonhiányra hivatkozva.

Parádézzanak csak ezek az emberek vagy micsodák mondjuk az Oktogonon körbe-körbe.

Ahogy a sakkozók mondanák: kevesebb figura, kevesebb gond.

Sőt a Jobbik pedig bizonyára azt javasolja majd, hogy inkább vonulgassanak a Hortobágyon.

A főváros szívében pedig inkább tartsuk meg a Pride Parade helyett a Prűd Parádét.

Egyébként aki kordonok miatt mégis aggódna, annak mondok azért egy jó hírt, miszerint a börtönök száma viszont örvendetesen növekszik.

A MEÚSZ, vagyis a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége, az mti-hez eljuttatott közleményében keményen tiltakozott a nemzetközi sajtószervezetek „valós tények ismerete hiányán alapuló”, a hazai médiaszabályozás tervezett változtatásait illető tiltakozása ellen, egyúttal sürgette ezeket a változtatásokat.

Ennek a tiltakozásnak a híre a hazai hírportálokat végigjárta, anélkül, hogy bárki is megkérdezte volna eközben, valójában ki, kik is azok a személyek, akik a MEÚSZ nevében eme nemzetközi visszhangot is kiváltó tiltakozást megfogalmazták?

Vagyis ténylegesen kik is alkotják ezt a MEÚSZ-t napjainkban?

Kiket képvisel ténylegesen, s milyen súlya van ennek a szervezetnek a hazai médiában?

Az internetes keresőkből mindössze annyit sikerült megtudni, hogy a MEUSZ 2002 márciusában Hollós János újságíró elnökletével alakult. Az akkori elnökség tagjai Kondor Katalin, a Magyar Rádió akkori elnöke, Mendreczky Károly akkori MTV-elnök, Pekár István, a Duna TV egykori elnöke, Siklósi Beatrix, a Magyar Televízió és Sediánszky János, a Magyar Rádió egykori munkatársa, valamint Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet igazgató-főszerkesztője voltak.

Próbáltam az interneten rákeresni, mi a helyzet jelenleg a MEÚSZ tájékán. Most kik a vezetői, kik alkotják az elnökséget, stb. Hogyan férnek meg például egymással a mindenhonnak kirúgott Kondor Katalin és az általa már 2005-ben árulónak nevezett Hollós János?  Az is módfelett érdekelt volna, hány tagja van ennek a Fidesz legújabb média-elképzelései mellett oly bátran kiálló, és a nemzetközi újságírószervekkel is oly elszántan konfrontálódó szervezetnek.

Ám semmilyen információt nem találtam erre nézve. Mintha csak valami titokzatos szabadkőműves társulásról lenne szó, amelynek tagjai, mint afféle templomos lovagok, ritualizált beavatási szertartáson keresztül ismerhetik meg csupán a szabadkőművességhez kapcsolódó szimbólumrendszerek mélyebb jelentését. Az egyszerű földi halandók számára viszont mindez hétpecsétes titkot képez.

Ami tény viszont, hogy ez a titokzatos MEÚSZ általában mindig akkor szólalt meg eddig, amikor a komcsi diktatúra súlyosan veszélyeztette a sajtószabadságot.

2002-ben például az ellen tiltakozott az akkor még frissen kinevezett (megválasztott? önjelölt?) MEÚSZ elnöksége, hogy a nyári szabadság látszatát keltve politikai tisztogatások történtek a magyar televízióban.

Ahogy akkor fogalmaztak, a diktatúrát megszégyenítő módszerrel a jogszerűség látszatát keltve küldték szabadságra Horváth Szilárdot, az MTV A Hét című műsorának főszerkesztőjét, azzal az egyértelmű szándékkal, hogy a kormányzó pártok újabb műsort vegyenek politikai szárnyaik alá. A főszerkesztő szabadsága alatt Császár Nagy Lászlót bízta meg a hírigazgató a műsor felelős szerkesztői teendőinek ellátásával. Szintén szabadsága alatt váratlanul Halász Zsuzsannát, A Hét műsorvezetőjét is egyértelmű politikai okból vették le képernyőről és helyette Krizsó Szilviát láthatják a nézők.

Ismerős ugye a képlet? Most viszont állítólag éppen Halász fogja váltja Krizsót.

De természetesen nem ez a tervbe vett személycsere váltotta ki a MEÚSZ frisskeltű tiltakozását, hiszen most mindez nem valamiféle alantas politikai okokból, és nem is a diktatúrát megszégyenítő módszerrel, hanem a nép forradalmi akaratából történik.

Éljen Orbán Viktor, éljen a nemzeti együttműködési nyilatkozat!

Index.hu szerkesztőségének

B u d a p e s t

Tisztelt Szerkesztőség!

Orbán szőnyegszélre állított hat lazázó fideszest címmel megjelentetett, Spirk József által jegyzett anyaguk hamis tényállítás, ugyanis önök ezzel a címmel azt sugallták, hogy a miniszterelnök úr szőnyege – irodájának egyik büszkesége – netán arra lenne használva, miszerint annak szegélyére Orbán Viktor miniszterelnök-pártelnök úr mindenféle lazázó Fideszeseket állítana oda.

A jogsértés súlyát csak fokozza, hogy Önök a Fideszest kis f-fel írták. Ez súlyosabb hiba, mint amikor annak idején nemecseket írták kis n-nel.  

Ezért ismételten a leghatározottabban felkérem Önöket, hogy a jogsértő írást és Spirk urat haladéktalanul távolítsák el oldalukról, ezzel egyidejűleg az alább csatolt szövegű helyreigazítás közzétételét is kérem.

Üdvözlettel:

Szíjgyártó Péter

miniszterelnöki legszemélyesebb főszóvivő

Csatolmány:

A kért helyreigazítás szövege:

„Az index. hu Orbán szőnyegszélre állított hat lazázó Fideszest címmel megjelentetett írásában megtévesztő módon hibás szövegösszefüggésben szerepelteti, s ezzel mintegy negatív kontextusban tünteti fel Orbán Viktor miniszterelnök-pártelnök úr szőnyegét, illetőleg annak szélét is.

Az index. hu elismeri, hogy Orbán Viktor miniszterelnök-pártelnök úr semmilyen Fideszeseket, így értelemszerűen úgynevezett lazázó Fideszeseket sem szokott a szőnyege szélére odaállítani.

A jogsértő anyag és Spirk úr eltávolításán túl, elnézést kérünk Orbán Viktor miniszterelnök-pártelnök úr szőnyegétől.”

A mai napon jelentős fordulat történt Balogh Jánosné, a hevesi városi CKÖ elnök bűnügyében. A Heves Megyei Bíróság helyt adott a vádlotti és védelmi fellebbezéseknek és a Hevesi Városi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte.

Még ez év februárjában számolt be a heol nyomán az Esti Hírlap arról, miszerint „Tarra vágták az erdőt, börtönt kapott a roma vezető.”

Az írásból megtudhattuk, hogy a tavaly januári nagy hidegben arra kérte Heves polgármesterét Balogh Jánosné, a helyi roma kisebbségi önkormányzat elnöke, hogy a város adjon fát a településen élő cigányoknak, mert nincs mivel fűteniük, fáznak. Csáki Zsigmond a Juhász-tanyára vezető úton kijelölt három vágásérett fát azzal, hogy azok térítési díj nélkül kivághatók, és elszállíthatók saját használatára. A következő hétvégén a kisebbségi önkormányzat tagjai kivonultak a megjelölt helyszínre és tarra vágták a teljes erdősávot.

A cikk szerint a városvezetés „döbbenten értesült” „a motoros fűrészekkel végzett pusztításról”, amelynek mértéke sokszorosan meghaladta az engedélyezett mennyiséget – a sértett által(!)  adott „szakvélemény” szerint tízmillió forint fölötti volt.

Az írás beszámolt arról is, hogy a hevesi kisebbségi önkormányzat elnökét egy év letöltendő börtönbüntetéssel sújtották.

Annak idején az index is átvette ezt a hírt. Ők úgy fogalmaztak, hogy „a kisebbségi önkormányzat tagjai kivonultak a megjelölt helyszínre és tarra vágták a teljes erdősávot. A városvezetés döbbenten értesült a motoros fűrészekkel végzett pusztításról, amelynek mértéke sokszorosan meghaladta az engedélyezett mennyiséget.”

A bűnesetről több más sajtótermék is hasonló stílusban közölt részleteket, ezek közül kiemelendő még a kuruc.info, akik ezúttal is hozták a szokásos formájukat.

„A cigókat természetesen nem más, mint a mi áldott jó “Magyar” (“Proszektúra”) Elemérünk védte. Kíváncsiak vagyunk, milyen nácizós, cigánysajnáltatós cikket fog összehozni, mit ad(ott) szegínüldözöttromákok szájába védekezésképp.”

Az egyes médiumok irányultságuknak megfelelően tálalták az esetet, ezenközben azonban közülük senkinek nem tűnt föl a közölt tények enyhén szólva is ellentmondásos volta, logikátlansága. A történetben található lukakat sem vették észre, vagy nem is akarták észrevenni. 

Vagy talán nem is érdekelte őket.

Mióta joga például egy polgármesternek egyszemélyben – mintegy kegyúrként – abban dönteni, hogy mely fák azok, amelyek vágásérettek és kivághatók Heves külterületén? Vagy talán Csáki Zsigmond urat megilleti a ius primae noctis, sőt netán még pallos-joga is van Heves városában?

És vajon hogyan lehetséges egy teljes erdősáv tarra vágása úgy, hogy ezt menetközben sem a polgármesteri hivatal apparátusa, sem a mezőőrök, sem a rendőrök nem észlelik? Miközben ténykérdés, hogy a fakivágást a helyszínen több mezőőr is folyamatosan figyelemmel kísérte, ellenőrizte, és a helyszínen a rendőrök is több ízben megjelentek hasonló célból. Akik, bár aligha vádolhatók túlzott cigánybarátsággal, mégsem észleltek semmi szokatlant a fakitermeléssel kapcsolatban.

Az újságcikkek nem tartották fontosnak az olvasóikkal azt sem közölni, hogy a börtönre ítélt elnök asszony ötven év feletti, rokkantnyugdíjas, büntetlen, példás, kifogástalan életvitelű, akinek a fakivágásból semmilyen személyes haszna nem keletkezett, a fából családtagjai sem részesültek.

A most hozott döntésében a megyei bíróság osztotta a védelem álláspontját, miszerint a sértett önkormányzat részéről a kár megállapítása teljesen szakszerűtlenül történt, és az elsőfokú bíróság egyéb lényeges körülményeket sem tárt fel. Például azt, hogy szó sem volt semmilyen erdő tarra vágásról, ehelyett egy fasorban többségében értéktelen ecet- és olajfák kivágására került sor.  Továbbá azokat a fakivágásokat is a cigány vezető terhére rótták, amelyeket mások termeltek ki.

Így aztán úgy tűnik, egyelőre nem kell Baloghnénak börtönbe vonulnia, és az ő, valamaint a pártfogoltjai kezét sem levágni, mint ahogy azt heol kommentelőinek többsége annak idején oly bőszen javasolta.

Mint az mti hírül adta, közéleti szereplők tiltakozó nyilatkozatot adtak ki a Fidesz elszámoltatási kampánya ellen, amely szerintük valójában a másfajta politika egzisztenciális szankcionálása.

Már megint egy tiltakozó aláírogatás.

És én miért nem írom alá, ahelyett, hogy itt fanyalognék?

Először is azért nem, mert engem nem is kért meg erre senki.

Nem vagyok elég fontos ember.

Magyarországon ugyanis aláírni egy kaszthoz tartozást jelent. Ők a felsőbbrendűek, a kiválasztottak. Akik aláírhatnak. Akiknek állandó belépőjük van a liberális úri aláíró klubba. Büszkén kihúzzák magukat, mi vagyunk az aláírók. Képzeld anyukám, én is aláírtam a Tamás Gazsival együtt! Hogy mit is? A franc emlékszik rá, igen hosszú szöveg volt.

Szóval ez az első bajom. Hogy nálunk bizonyos elitek kiváltsága az ilyen nemzetféltő, nemzetmentő aláirogatás. Mindig ugyanazok a nevek. Az embernek az az érzése, talán létezik egy biankó aláírásgyűjtemény.

Amit egy ilyen hozzám hasonló, átlagos aggódó is aláírhat, az legfeljebb egy Seres Mária féle populista népszavazás-kezdeményezés. Esetleg egy helyi voksolás kieszközlése arról, hogy ne épüljön pláza, vagy szociális bérlakás a szomszédunkban.

Másrészt nem írok alá azért sem, mert olvasva az eddig aláírók nevét, olyanokat is találok köztük, akikkel nem is óhajtok egy akolban kerülni. Akik szerintem a többi aláíró hitelét is lerontják.

Mert mit keres ott például ez a humoristának nevezett egyén? Aki számára a baloldaliság a baloldal pumpolását jelenti. Vagy a pártját lezüllesztő, sírba vivő Mártiriusz Gábor. Akinek fő politikai hitvallása: országomat egy viccért. Aki egykori belügyérként azt is írásba adta, hogy az ÁVH nem bántalmazott senkit. Erre még Kádár is forogni kezdett a sírjában.

Egyébként is, ezek az aláírók valójában mind ellenforradalmárok. Hiszen Orbán Viktor forradalma ellen fordultak. Márpedig én nem akarok megint ellenforradalmár lenni. Meg hazaáruló

(Bár, hogy mi a forradalom és az ellenforradalom, és mi a hazaárulás, az néha az idő múlásával változik. A történelemtanároknak nagyon oda kell figyelni.)

Amiben viszont feltétlenül igazat adok ezeknek az aggódóknak. Tudniillik, amikor attól félnek, hogy a politikai felelősség keveredik a büntetőjogi felelősséggel.

Szerintük ugyanis Orbánék az „elszámoltatás” fogalmában összemossák a bűncselekményért való jogi felelősségre vonást a másfajta politika egzisztenciális szankcionálásával, ami jogállamban megengedhetetlen.

Csakhogy ebben az igazi baj éppen az, hogy nálunk nincs jogállam sem!

Mert milyen jogállam az, ahol egy Pintér Sándor belügyminiszter lehet? S főként milyen jogállam az, ahol a bírósági szervezet, pontosan az egész igazságszolgáltatási apparátus teljesen alkalmatlan a legnagyobb súlyú, sokmilliárdos gazdasági bűnesetek elbírálására? Ahol az ilyen ügyekben abszolút természetes, hogy a különböző bírói fórumokon egymással homlokegyenest ellentétes döntések születnek, és sokszor a sztárbíráink még abban sem tudnak megegyezni, a vádlottak követtek-e el, s ha igen, milyen bűncselekményeket. (Tocsik ügy, Princz ügy, Kulcsár ügy, stb.)

Őszintén megvallva, egyébként én is joggal félnék az olyan ügyészektől például, akik felajzva lesték a másodpercmutatót, melyik pillanatban jár le Hagyó Miklós mentelmi joga.

Akiknek csak ki kell adni a parancsot: fogd meg! Harapd meg!

És ők máris teszik a dolgukat.

Aki nem tudja, mi az a vuvuzela, ami magyarra egyébként darázskürtnek fordítható, bantu nyelven pedig lapatatának nevezik, annak nem is érdemes erről hosszasabban értekezni, mert nem érdemli meg. (Mi jót is lehetne az olyan emberi lényről mondani, aki mostanában nem néz meg naponta legalább két focimeccset?)

Aki viszont a világbajnokság eseményeit figyelemmel kíséri, annak nem mondok újat azzal, hogy a vuvuzela egy rettenetes találmány.

Mintha csak a lódarazsat keresztezték volna a szirénával.

De azt mondom, inkább a világ összes vuvuzelája, mint akárcsak húsz, harminc ember huhogása, egy fekete bőrű – vagy ahogy jobb kurucos körökben mondanák: feka – focista láttán. És őszintén megmondom, szívesebben hallgatom nyolcvanezer darázskürt hangját, mint egy olyan hazafias kórusét, amelynek tagjai Auschwitzba induló vonatokról danásznak. És persze jobban elviselem a túszejtő terrortámadások légkörét idéző tűzveszélyes petárdáknál is. Ezzel a vuvuzelával legfeljebb a szomszédunkat lehet jól fejbe csapni, ha nem szurkol eléggé intenzíven.

De ezenkívül más előnyös tulajdonságot igen nehéz lenne ezzel a szörnyű zajkeltő eszközzel kapcsolatban említeni. Mit mondjak, igencsak megnehezíti a világbajnokság sporteseményeinek élvezetét.  Amely bajnokság színvonala egyébként is elmarad a várttól. Némelyik meccsen, az iram és a játéktudás láttán, kifejezetten úgy tűnt, mintha egy hazai rangadót szemlélnék.

A vuvuzela mindenesetre témát adott a FIFA számára is. Engedjék, vagy ne engedjék. Aztán úgy döntöttek, mégis mehet.

Szóval együtt kell élni vele. Csak nehogy mifelénk is elterjedjen.

Régebben a kereplő volt divatban, de ez valahogy nem jött be. Aztán a trombiták is feltünedeztek, de azok sem terjedtek el ennyire a hazai focipályák környékén. A vuvuzela legnagyobb előnye ezekkel szemben bizonyára az olcsósága.

Azért valahogy meg kéne mutatni az afrikaiaknak, hogy nem vagyunk náluk alábbvalóak. Vagyis ötletes zajkeltő eszközöknek azért mi sem vagyunk híján.

Mi lenne például, ha egy hazánkban rendezendő világbajnokságon a nézők üstdobokat, vagy szirénákat vinnének magukkal a stadionokba? Negyvenezer sziréna nagyon szépen tudna szólni. De ugyanennyi üstdob sem lenne kutya, esetleg még párezer cintányérral kiegészítve.

De gondoltam még, mint valami sajátos hungarikumra, néhány nagyharangra is a jobb hangulat megteremtése végett. Ezekhez vajon a FIFA okos vezérkara mit szólna?

Bár, hogy mi foci-világbajnokságot rendezzünk, ez a veszély egyelőre nem fenyeget.

Talán a gombfocira inkább van esélyünk.

Legszívesebben úgy fogalmaznék, hogy a kuruc.info éppen olyan, mint Móricka. Akinek, mint tudjuk, mindenről ugyanaz az egy dolog jutott eszébe.

A kuruc.infonak mindenről a faji gyűlölködés jut eszébe.

De mégsem tehetem, hogy ezt a „legolvasottabb jobboldali” hírportált Mórickához hasonlítgassam. Ugyanis Móricka is, hmm… szóval ő is úgymond metélt farkincájú volt. Márpedig ennek a korlátlanul magyar hírportálnak talán a legnagyobb sértés ez lenne, ha egy romlott lelkületű bibsi kamasszal rokonítnánk.

De a tény ettől függetlenül is tény marad, a kuruc.info találékony szerkesztőinek mindig egy rugóra jár az agya. Még egy focimeccsel kapcsolatban is.

„Argentína legyőzte a niggereket” címmel közölte a kuruc.info a nagyérdeművel, hogy Nigéria Maradona csapatától vereséget szenvedett. Az a médiatermék fogalmazott így, amelyik a Jobbik nevű törvényes magyar párt egyik kedvelt hírharsonája. A Jobbik Egri Szervezete például kifejezetten társoldalként, ajánlja őket figyelmünkbe.

Kész szerencse, hogy az amcsi szerverekről bátran rágalmazó, fenyegetőző, észt osztó hazafiak nem a cigánybűnözés rovatukban számoltak be erről a hírről.

Mindenesetre érdekes megközelítés a nigériai focistákat niggereknek titulálni. Ezek után természetes, hogy az olaszok meccsein majd a spagettievő digók fognak játszani az ellenfeleikkel. S pályára lépnek majd a tótok is, akiket, mint tudjuk, ha beeresztesz, kivernek a házadból. Biztosan ezt teszik majd a focivébén is, ha már meggondolatlanul beeresztették őket.

De még a niggerekre visszatérve. Sajnos egyre több nigger csapatot és ebből következően egyre több koszos niggert kell majd látnunk Dél-Afrika stadionjaiban.

Ahelyett, hogy a cipőnk pucolásával foglalkoznának. Amihez értenek.

Természetesen a kuruc.info szemüvegén keresztül niggernek minősült Pelé is, de a mai brazil csapatban is bőven akad még ebből a kártékony emberfajtából. Ghánáról, Elefántcsontpartról, Kamerunról és a hazaiakról már nem is beszélve.

És ezek a niggerek egyre több sportágban kezdik a fehéreket kiszorítani és domináns szerepet betölteni. A végén még megérjük, hogy a sakkvilágbajnok is egy gyapjas lesz.

Még kész szerencse, hogy most egyelőre jól kikaptak az argentin fehérektől.

A Magyar Helsinki Bizottság normakontrollt kér a köztársasági elnöktől a Btk módosításával kapcsolatban.

a Magyar Helsinki Bizottság szerint sérti a bírák szabad mérlegelési jogát, és ellentétes az alkotmányos büntetőjog elvével. Hozzáteszik: az új jogszabály arra kötelezi a büntetőbíróságokat, hogy ne mérlegeljenek a büntetés kiszabásakor, és akár egymástól teljesen eltérő eseteket is azonosan szankcionáljanak.

Az országgyűlés a módosító rendelkezéseket 253 igen, 61 nem szavazattal és 45 tartózkodás mellett fogadta el. Vagyis megint győzött a józan nép a 61 bolsi ellenszavazata és a 45 náci tartózkodása ellenében.

A hazai büntetőjog – úgy tűnik - szintén a szőnyeg alá söprés módszerét alkalmazza majd a jövőben. Vagyis rács mögé a rendbontókkal. Ne is lássuk őket. De lehetőleg a dutyiban sem legyen ám velük emberséges elbánás. Tent City kell.

Ez a szemlélet a bűntetteket az elkövetők, és nem a sértettek szemszögéből közelíti meg. Pedig a nézőpont megválasztása alapvetően meghatározza a bűnözés elleni fellépésben követendő módszereket és azok hatékonyságát is.

A rasszista, gyűlölködő szélsőjobbos büntetőjogi technikák mindig szigorítanának. Nem azt tartják fontosnak, hogy csökkentsék a bűnre vezető alkalmak lehetőségét, hanem az elkapott tettes földbe döngölését, megsemmisítését, likvidálását.

A három csapás törvénye is ezen az úton halad. Megdöbbentő, hogy a Fidesz felfogásával szemben még a sokak által kritizált, elítélt, törvényellenesnek, sőt rasszistának tartott gárdamozgalom is elsősorban azt tartotta szem előtt, hogy a sértettek védelmére keljen, s megakadályozza, hogy bajuk essen. Míg a kultúrált européer keresztény megoldású Fidesz-KDNP Btk módosítás szarik a sértettek biztonságára, ehelyett inkább az elkövetőkkel szembeni kemény megtorlására koncentrál.

Ez azonban már csak azért is nagyon veszélyes gondolkodás, mert felerősíti a főként a cigányokat sújtó büntetőeljárási tévedések hatását. A bűnözési statisztikai mutatók javításának kényszere, a javulást elváró társadalmi nyomás jelenleg is gyakran készteti a helyi nyomozószerveket, áttételesen pedig az ügyészségeket, bíróságokat kisebb-nagyobb törvénysértési stiklikre. Bizony nem egyszer előfordul, hogy egy fülön csípett roma fiatalkorúval "vitetik el" a kapitányság területén felgyülemlett valamennyi ismeretlen tetteses balhét. Úgy vannak vele, hogy teljesen mindegy: tíz vagy húsz betöréses lopásért ítélik el őt.

Igazából nem attól félek, hogy gyakori lesz majd az ártatlanul – justizmorddal – életfogytra ítélés, attól inkább tartok, hogy sok lesz a hosszú-hosszú évekre ártatlanul bezártak száma.

Mint ahogy Svejk mondta a Kehelyben vigasztalóan a kocsmáros Palivecnének. „Nem gondoltam volna, hogy tíz évre ítéljenek egy ártatlan embert. Hogy egy ártatlan embert öt évre ítéltek, olyat már hallottam, de hogy tíz évre, az sok egy kicsit.”

A faluszéli parasztházak termését elsősorban nem azzal kéne védeni, hogy az uborkát eltulajdonítókat tíz évre lecsukjuk, hanem azzal, hogy meggátoljuk a lopások lehetőségét. De legalább is alaposan megnehezítjük.

Egyszerűen nem értem, a mai technikai színvonal miért nem teszi lehetővé például egy faluban a javak kollektív védelmét. Néhány jól elhelyezett közösségi kamera vagy egyéb védőberendezés többet érne (és olcsóbb is lenne), mint tucatnyi sétálgató, gumibotjával combját csapkodó rendőr, s főleg többet érne, mint tucatnyi börtön és soktucatnyi börtönőr.

A Fővárosi Közterület-felügyelet 12/2010. igazgatói utasítása indokolás nélkül megtiltotta az Illatos úton levő kutyák fényképezését.

A rendeletet, amelyik „A Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi (Ebrendészeti) Telepének területére, ill. épületeibe történő be- és kiléptetés szabályairól, a belső rend és biztonság fenntartásáról” címet viseli, akármelyik titkosszolgálati objektumunk megirigyelhetné.

Kimerítő részletességgel szabályozza a telepre, bocs’ – a Telepre! Történő be és kihaladás, a látogatás rendjét, vagyis az ottani viselkedés legfontosabb normáit, s természetesen a mindenféle jogi fifikát kivédendő, értelmező rendelkezésekkel is el van látva.

Külön előírásokat tartalmaz például a hazai és külföldi delegációkra, a sajtóra és sajtóreferens alkalmazását is előírja. Nem is tudom, hogy volt képes eddig az Egrendészeti Telep működni, ha még egy valamirevaló sajtószóvivője sem volt! És hogy fogadták a külföldi delegációkat?

Egyébként pedig teljesen igaza van az igazgató úrnak. A kutyamenhelyen és környékén fokozni kell az éberséget. Az ellenség soha nem lehet tudni, honnan támad.

Úgy tesznek, mintha a kutyákat fényképeznék, közben pedig valójában titkon azt fotózzák, mikor van őrségváltás a biztonsági őröknél, hányan vannak, milyen rendszerességgel járőröznek a ketrecek környékén. Aztán, mikor már minden fontos adatot összegyűjtöttek, akkor indulhat a terrortámadás.

Bizonyos titkosszolgálati információk szerint Magyarországot már nem a forintgyengítéssel, hanem az illatos úti kutyamenhely likvidálásával kívánják destabilizálni.

Valamikor fotózni tilos táblák voltak valamennyi fontosabb titkos és nyílt állami intézmény környékén. Ezzel persze éppen azt érték el, hogy mindenki, a leghülyébb kém és diverzáns is azonnal tudta, hol érdemes képfelvételeket készíteni.

Az ominózus, fényképezést tiltó 21. pontot érdemes egyébként szó szerint idézni.

„Az állatokhoz benyúlni, tartózkodási helyük ajtaját kinyitni, látogatók elől elzárt területre belépni, továbbá az állatokról kép-és videó felvételt készíteni szigorúan tilos! Egyéb felvételek készítése csak igen indokolt esetben, kizárólag a telepvezető vagy annak képviselője engedélyével lehetséges. E szabályok ismertetéséről és betartatásáról a látogatókat kísérő személynek kell gondoskodnia.”

Kár, hogy a tiltás nem egészül ki a „hatóságilag”, vagy a még zordonabb „rendőr-hatóságilag” nyomatékosító szóval.

Milyen jól hangozna: SZIGORÚAN, RENDŐHATÓSÁGILAG TILOS!

Ha jól értelmezem egyébként a kérdéses normaszöveget, igen kivételesen a telepvezető úgynevezett „egyéb felvételek” készítését azért engedélyezheti ebrendészetileg.

Tehát nagyon indokolt esetben, de tényleg csak nagyon indokolt esetben a kutyák ugatásáról hangfelvétel készíthető.

Ebugatta, mordizomadta.

A barikád.hu számol be a Jobbik közleményéről, miszerint Vona Gábor vasárnap Borsod-Abaúj-Zemplén megye több településére is ellátogat, hogy tájékozódjon a kialakult válsághelyzetről, és támogatásáról biztosítsa a károsultakat és a segítő gárdistákat, jobbikosokat.

A pártelnök-frakcióvezető 10 órakor érkezik Miskolcra, ahonnan Egyed Zsolt megyei elnökkel indul tájékozódó körútra. 11 órakor Edelényben Molnár Oszkár polgármesterrel és országgyűlési képviselővel találkoznak, majd az árvízvédelemben dolgozó gárdistákat és a Jobbik Ifjúsági Tagozat segítőit buzdítják. 13 órakor Alsózsolcán a párt helyi szervezetének aktivistái tájékoztatják Vona Gábort és képviselőtársát a helyzetről.

Roppant ismerős ez a nyelvezet.

Kádár János elvtárs és csapata is rendszeresen látogattak ide-oda az országban, s szerettek tájékozódni is az aktivistáktól a kialakult helyzetről.

Akkoriban az ország urai soha nem elutaztak valahová, nem elmentek, lementek valamely helyre, nem felkeresték valamelyik települést, hanem ellátogattak oda. Soha nem beszélgettek, hanem tájékozódtak. Természetesen a helyzetről. Ami mint tudjuk, mindig fokozódott.

Mint most Vona Gábor esetében.

Ő is látogat és ő is tájékozódik a helyzetről.

Nézegetem Vona Gábor egyik honlapját és nem akarok hinni a szememnek.

http://www.vonagabor.hu/content/nincs-meg%C3%A1ll%C3%A1s-vona-g%C3%A1bor-h%C3%A9tv%C3%A9gi-orsz%C3%A1gj%C3%A1r%C3%A1s%C3%A1nak-helysz%C3%ADnei

Ott az áll fehéren-feketén, hogy „Vona Gábor, a magyar nemzet kormányfője ezen a hétvégén Borsodba és Szabolcsba látogat, hogy biztosítsa az ott élőket: nincs megállás! A Jobbik nem hagyja magára a vidéken élőket sem!”

Vona Gábor a magyar nemzet kormányfője.

A Jobbik pedig nyilván a haza megmentője. Ők aztán nem hagyják magára a vidéken élőket sem, erre akár mérget is vehetünk.

Legközelebb már talán annak lehetünk tanúi, amint Vona Gábor áll egy búzatábla közepén, s szakértően morzsolgatja a kalászokat, széles mosollyal konstatálva, milyen lesz az idei termés.

Aztán előbb-utóbb láthatjuk majd azt a kedves fotót, vagy videót is, amelyiken gárdistaruhába öltözött aranyos-szöszke kislánykák szaladnak majd hozzá virággal, ő pedig karjába veszi őket.

Egyébként az általuk kultivált adjon az isten!-féle köszönés sem új a hazai közéletben.

Annak idején, amikor Veres Péter kommunista író volt egy ideig – 1947. március 14-étől 1948. szeptember 9-éig – Rákosiék hadügyminisztere, s Péter bátyánk vezetette be a hadseregben agyonisten, fogaggyisten köszönés-formulát.

Vonáék abban is nagyon hasonlítanak a nagy, ötvenes évekbeli elődeikhez, hogy rettentően erkölcsösnek hiszik magukat.

Ahogy Veres Péter megfogalmazta, „a szocialista nem iszik, nem veri a gyereket, se az asszonyt, napszámostársait főleg nem. A szocialista harcol az emberiség jobbik részének jövőjéért, a szocialista ennek köszönhetően jó ember, nála jobb ember nincs is, esetleg a kommunista (de az nem biztos)”

Ami viszont biztos, a jobbikosok is, akárcsak szellemi elődeik, különös anyagból vannak gyúrva. 

Most is bekövetkezett, amire persze tulajdonképpen számítani lehetett; hogy megint az jön, amint azt Szögedében mondanák, hogy öszöd, nem öszöd, nem kapsz mást.

Vagyis úgy tesznek, mint ha lázasan kormányoznának, miközben csak közérzetjavító látszatintézkedéseket tesznek.

Csak éppen ők nem ismerik ezt be, se most, se később.

Árulja már el nekem valaki, Gyurcsánynak a kurva-országról elpuffogtatott frázisai mivel voltak inkább közhelyesebbek, mint Semjénéknek a szent-hazáról előadott lózungjai?

Kezdem visszasírni az alamuszi Gyurcsányt, Szilvásyt, Verest, Baját, Kókát és társait. Ők legalább éppen úgy viselkedtek, amilyenek voltak. Sokpénzű bunkó, tahó enyveskezű újgazdagok.

Bezzeg ezek a Semjénék még a zsíros kenyeret is késsel-villával eszik.

És ők meg éppen úgy viselkednek, mintha a kétharmaduk egész Európára vonatkozna.

Na persze ők nem kértek száz napot sem. Ők rögtön hozzákezdtek.

De mihez is?

Mert, hogy nem az érdemi kormányzáshoz, az biztos.

Már sokszor tapasztaltuk, hogy nekünk egyszerű választóknak az ígérgetésekből a választások után mindig csak a szopás jut. Vagyis újra azt kapjuk, amit megérdemeltünk. Kellett nekünk elhinni megint a sok süketelést az egyszeri nagy összegű adócsökkentésről, a százezer munkahelyről, meg társairól.

Ezek helyett lett egyelőre Székely-himnusz éneklés a Parlamentben, hetekig tartó Trianonozás, meg majd hamarosan kiszúrják a szemünket egy keresztény gyökerű és értékrendű – Fidesz-hatalmat bebetonozó –alkotmánnyal. Amitől persze nem lesz kevesebb a havi banki törlesztésünk, meg a gázszámlánk Sőt. És az is lehet, hogy kevesebb lesz ugyan a miniszter, csak éppen kétszer annyi lesz az államtitkár. Nem semmi a kettős állampolgárság megadása sem, amiből csak egyedül a szlovák szélsőséges nacionalisták húztak hasznot.

Mostanában magasztos szavakban és fennkölt praeambulumokban ugyancsak nem szenvedünk hiányt. (Kár, hogy ilyesmikkel nem lehet nem, hogy a Dunát, de még a Bódva patakot sem a medrébe visszaterelni.) Akik emlékeznek még a tíz évvel ezelőtti permanens millenniumi ünnepségekre, koronaúsztatásokra, azoknak máris erős dézsavű érzésük van.

Éljen az újjáalakult Országimázs Központ is!

Persze sejtettük mi ezt már korábban is, hogy így lesz, sokan kezdtünk el gyanakodni a folyamatos csontvázazás kapcsán, hogy mire is megy ki ez a játék.

Egyébként, hogy miért éppen Kósa Lajos fogalmazott ilyen feltűnő keménységgel a közelgő államcsőd veszélyéről, meg az alkotmányossági szabályok esetleges felfüggesztéséről? Amikhez képest a Svéd nyugdíjrendszer, meg Orbán királlyá koronázása is nevetséges semmiségnek tűnik?

Bizonyára ha Orbán mondja, ezzel lerontja a nagy nehezen felépített – főként az MSZP tevőleges balféksége hatására jelentősen megnövekedett - imázsát. (Emlékezünk még nem is oly régen Dávid Ibolya és Szili Katalin is lekörözte őt.)

A kerek Svejk-fejű Kósa Lajos meg úgyis mondott már máskor is hülyeségeket. Csak mondjuk elég volt neki Kubatov nevét megemlíteni, hogy össze-vissza beszéljen.

Dr.Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd és országgyűlési képviselő úr – a Jobbik igazságügyminiszter-jelöltje – a Jobbik frakció és egyben az ő első parlamenti felszólalásában nagyvonalúan azokat is köszöntötte, „akik legitimációs szempontból nem érdemlik meg, hogy itt legyenek”. Ahogy fogalmazott: „Tekintettel arra, hogy visszaéltek a választók bizalmával és sárba tiporták a magyar politikai szabadságjogokat az elmúlt nyolc éves ország-pusztító kormányzásuk ideje alatt.”(https://www.youtube.com/watch?v=eEOJ6uNvRz8&feature=player_embedd)

Az udvarias elnöki csengőkocogtatásra és figyelmeztetésre Schmitt Pál elnök szavába vágva – őt végig sem hallgatva – kifejtette, hogy mindezt csak a „kötelező udvariasság okán szerette volna…”.

A kötelező udvariasság okán…

Ország-pusztítók! Sárba tiporták! Visszaéltek!

A Jobbik egyik főjogásza – igazságügyminiszter-jelöltje – szerint így néz ki manapság a kötelező udvariasság!

Istenem, emlékszik-e még valaki Horn Gyula ex-miniszterelnök bájos ellenzéki stílusára, amikor például az előző Fidesz kormányzás idején dr. Torgyán Józsefet nemes egyszerűséggel lepubizta.

Az ülést vezető akkori parlamenti alelnök – a kisgazda Gyimóthy Géza – emiatt a csengő megkocogtatásával figyelmeztette őt, mire Horn meglepődve megkérdezte: - Ez sértő, Géza? Gyimóthy Géza válasza: - Sértő, igen! És megkérem, hogy a... Horn ekkor közbevágott: - Hát ne hülyéskedj! Ez kedveskedés akart lenni! Nem érted?

Istenem, mennyivel elegánsabb Horn Gyula akkori megjegyzése, dr. Gaudi-Nagy Tamás mostani közbeszólásánál!

Zongorázni lehetne a színvonalbeli különbséget Horn Gyula „kedveskedése” és Gaudi-Nagy „kötelező udvariassága” között.

Az MSZP egykori elnöke és miniszterelnöke Torgyánt nem nevezte ország-pusztítónak, sem egyéb sértő jelzővel nem illette. Pedig a miniszter úr tett ám egyet, s mást a magyar mezőgazdaságért.

Horn mégsem nézte le azt a választói tömeget, akik akkoriban a kisgazda vezetőre szavaztak.

Mint ahogy Gaudi-Nagy mostani tahóságával azt a sok százezer embert is megsértette, akik ezekre az úgynevezett ország-pusztítókra szavaztak.

Horn Gyula még igazi demokrata volt. Sohasem gondoltam, hogy a bunkósággal szemben Horn Gyula viselkedését kell majd példának állítanom.

Neki egyébként mellény sem kellett ahhoz, hogy egész Európában is elismerően beszéljenek róla.

Ő nem a más nézetűek sértegetésével akart a politikai életben láthatóvá válni.

A parlamentben sem hazaárulózással, Székely-himnusz énekléssel és a mellényével akart kitűnni.

Neki az elismertséghez nem kellett semmilyen mellény.

Neki nem volt szüksége láthatósági mellényre.

Az emberek forradalmat csináltak a szavazófülkékben, ezzel felhatalmazva az új kormányt a változásra. – közölte a parlamenti nyitó plenáris ülésén Orbán Viktor

A forradalmi változások előszelei tegnap már érződtek is az Országház öreg falai között.

A tudósítások szerint az alakuló ülés hivatalosan a Szózattal zárult, de a Jobbik frakció az utolsó akkordok után rendhagyó módon egy újabb dalba kezdett. A képviselők többsége velük énekelt. A jól látható többsége.

A mostani akár történelminek is nevezhető parlamenti ülés végén nagy átéléssel elzengett nóta persze nem a Sneider Fáni azt mondta, nem kell néki piros csizma kezdetű dalocska volt, de nem is a Szomjas vagyok, mint a csap, nem aludtam három éjjel, három nap. Sőt még csak nem is a Szamos menti fenyves erdő aljában…

Hanem a Székely-himnuszt dalolták nagy átéléssel (feltehetően északi és keleti szomszédjaink nagy örömére), azt a dalt, amelyet egy Dessewffy nevű közismert zs…, akarom mondani idegenszivű egyén a minap blaszfém módon középszerű műdalnak mert aposztrofálni.

S miközben az ülésteremben a látható többség lelkesen nótázott, néhány libsi bolsi bibsi komcsi rémülten és sietve menekült kifelé. (Azt nem tudom, hogy Bajnai Gordon megint csapdába esett-e, mint a legutóbbi MSZP rendkívüli miniszterlelnök-jelölő kongresszusán, az Internacionálé kapcsán?)

Na most egyébként teljesen tanácstalan vagyok viszont a tekintetben, hogy a törvényhozás épületében mit szabad, és mit nem.

A házszabályzat egyáltalán megengedi-e, hogy a tisztelt házban bárkik csak úgy l’art pour l’art, danolásszanak?  Nem kell-e ezek után esetleg nekik is attól félnünk, hogy Sólyom elnök úr ezért majd őket is alaposan lebaltázza (mint Vona Gábort a pruszlikjáért), mondván, hogy az ország háza nem arra való, hogy ott bárkik is csak úgy dalra fakadjanak, s főként bármit kedvükre elzengedezhessenek.

Mert, ha ez mégis megengedhető, akkor ilyen alapon legközelebb egy-egy jól sikerült törvénykezési nap után kánonban lehet majd dudorászni akár a Hoppsza Sári, hoppsza hó kezdetűt, vagy a Kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát - örökzöld dallamait.

A három csapás törvény elfogadása után a munkában megfáradt képviselő hölgyeknek és uraknak tudnám ajánlani A börtön ablakába soha nem süt be a Nap kezdetű dalt, a takarékossági intézkedések bejelentése után a Száz forintnak ötven a fele című nótát, a földmoratórium meghosszabbításakor pedig például a Ki tanyája ez a nyárfás örökbecsű melódiát.

Drága aranyos Sneider úr, először is engedje meg, hogy a magam és a családtagjaim nevében gratuláljak ahhoz, hogy előreláthatólag ön lesz a magyar Parlament szociális és családügyi bizottságának elnöke.

Ebből az alkalomból egy nyilatkozatát is olvashattuk, amelyben visszautasította a személyét ért méltatlan támadásokat, és többek között azt is kifejtette, miszerint:

 „Nyolc éve foglalkozom ezzel a területtel Eger Megyei Jogú Város önkormányzatánál. Észak-magyarországiként százszor jobban tisztában vagyok a szociális és etnikai problémákkal, mint a villáik kényelméből súlyos milliókért a szegénység felszámolására koncepcióhegyeket gyártók. Véleményem szerint azzal, hogy cigány származású dolgozóknak is munkát adtam a szőlőtermesztéssel foglalkozó gazdaságomban, többet tettem az elmúlt nyolc évben, mint Magyarország kormányzata, mely csak bajt, nyomort és bizonytalanságot hozott az emberekre.”

Lehet, hogy már nem tetszik emlékezni, de én vagyok az egyike azon cigány származású dolgozónak, akinek munkát tetszett adni a szőlőtermesztéssel foglalkozó gazdaságában. Azóta is lekötelezettjei és hálásak vagyunk, amiért származásunk ellenére hajlandó volt a birtokára néhány esetben munkavégzés céljából minket beengedni. Igaz, a szőlőmetszést, kötözést, takarást, ilyesmit nem velünk végeztette, hogyan is bízhatott volna miránk, buta romákra ilyen kvalifikált tevékenységet, akikben, mint önnek az egyik, a helyi napilapnak adott nyilatkozatából tudjuk, a bűnözési hajlam sajnos genetikailag kódolva van. Önnek, mint nálunk tanultabb és műveltebb embernek el kell higgyük, hogy a cigányok szociális, kulturális és genetikai okok hatására bűnöznek intenzívebben, mint a magyarok.

Ennek ellenére, illetőleg éppen ezért is köszönjük azt a bizalmat, hogy a levágott venyigéket mégis velünk szedette össze, és a trágyát is mi hordhattuk a tőkék alá.

Igaz, a lóvé lehetett volna valamivel több is, de hát megértjük, önt és családját is sújtotta az elmúlt időszakokban a gazdasági recesszió. Meg a szüleivel való pereskedés sincs ingyen.

De, hogy a tárgytól el ne térjek, ez az ön magas tisztsége számunkra egyszerű cigányok számára biztosíték arra, hogy a szociális és etnikai problémáink hamarosan csökkennek. Remélni szeretnénk, hogy ez a nemes cél nem csak úgy lesz majd elérhető, hogy bennünket is acélbetétes bakancsával fog összerugdosni, mint a vád szerint azt a bizonyos Bélát a kilencvenes években.

Erről jut eszembe, közbevetőleg érdeklődni szeretnék, kezitcsókolom, drága aranyos Sneider úr, hogy nem lenne-e valami kis használt ruha a rajkóknak?

Ja, és még el nem felejtem, megemlíteném, a főnökétől – hogy a rák egye ki a máját – nagyon jó ötlet ez a Gárda-mellényviselés. Ahogy szokták mondani, a közbeszédet sikerült neki úgy tematizálnia, hogy most kizárólag mindenkit csak az az egy dolog érdekel Magyarországon, sőt tán még a nagyvilágban is, hogy miként fog Vona Gábor úr a parlamentben megjelenni, s mit tesz vagy mit nem tesz majd a házelnök, meg a köztársasági elnök.

Megjegyzem nekünk buta romáknak nagyon tetszik ez a mellényke, talán csak, ha meg nem sértem, a színével nem vagyunk teljesen kibékülve, inkább lehetne kék, vagy piros, mint a Rajkó-zenekar tagjainak, s a hímzése is lehetne magyarosabb, oroszlán helyett inkább valami tulipános-mintás. De talán a rózsaszín is jól állna a kedves pártführerének.

Drága aranyos Sneider úr, még egyszer kívánunk önnek és családjának sok örömet, boldogságot, s hadd tolmácsoljam új pozíciójában az egész cigányság jókívánságait, és azt az üzenetét, hogy valamennyien szívesen elhúznák a nótáját.

Tisztelettel:

Nem tudom, ki emlékezik még arra, amikor Orbán Viktor korábban kijelentette a Magyar Gárda kapcsán, hogy majd adunk nekik két pofont és hazazavarjuk őket.

Most, hogy Vona Gábor gárdista mellényben akar megjelenni a Parlament alakuló ülésén, azonnal ez az ígéret jutott eszembe.

Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke azonban úgy látszik, hogy ezt már elfelejtette, és a köztársasági elnököt kérte levélben a szocik nevében, hogy nyilvánosan figyelmeztesse a Jobbik képviselőit a magyar demokrácia írott és íratlan szabályainak betartására.

Ahelyett, hogy számon kérnék Orbán ígéretét.

Vagy ahelyett, hogy ők is valami hasonló ötlettel állnának elő. Veres Jánosnak vagy Gyurcsánynak teszem azt milyen jól állna a nyitóülésen egy csíkos pizsama.

Jellemzően Magyarországon vezető hír tud lenni egyébként, hogy a Jobbik nevű gyülekezet első embere mibe öltözik az első Parlamenti ülésen.

Azt sem értem, hogy ha mégis erről ennyit beszélünk, akkor már miért csak a mellényét tárgyaljuk ki ennek az úriembernek? Engem speciel érdekelne az is, hogy a pártelnök bajtárs milyen alsógatyát vesz majd fel erre a nagyszerű alkalomra, csíkosat, pöttyöset, vagy esetleg éppen árpádsávosat. S akkor még a zokniját, atlétáját, ingét nem is említettük.

Már látható, hogy a közeljövőben a köztársasági elnök egyik legfontosabb és legnehezebb belpolitikai feladata lesz ennek a mellényügynek az alkotmányos megoldása. Legalább akkora falat lehet ez a számára, mint a Tubesre tervezett radar megépítésének kérdése. Tuti, hogy a tanácsadói napok óta ennek a mellényügynek a megoldásán törik a fejüket, miután a Fidesz vezérkar egy ügyes húzással átpasszolta ezt az egész bonyolult kérdéskomplexumot az elnök asztalára, mondván: az alakuló ülés lefolyásának rendjéért ő felel, hiszen ő hívta össze és ő nyitja meg.

Én meg már azt hittem nagy naivan, hogy jön majd Orbán Viktor, s az Országház bejáratánál ígéretéhez híven két jó nagy taslit lenyom az oroszlános mellénykéjében befelé tartó Vonának, miközben erélyesen ráförmed: na fiacskám, húzzál haza innen a picsába átöltözni, mert különben beírok az ellenőrződbe! És akkor majd szaladhatsz a jó édes Morvai Krisztináddal együtt Strasbourgba.

Ehelyett rálőcsöli szegény Sólyomra ezt a mellény ügyet.

És én még azt hittem, ez az Orbán egy szavahihető ember.

De hogyan higgyek ezek után a többi ígéretében, például a söralátétben, ha már az elsőt is megszegi?

Olvasom az index-ben, hogy egy német származású művész, aki valamelyik budapesti iskolában német nyelv és művészettanárként dolgozik, egy 3,4 méter széles és 5 méter magas faragott szobrot készített "Róbert és Robika" címmel Tatárszentgyörgy egyik közterére.

A település képviselő-testülete viszont március 23-i ülésén úgy döntött: nem járul hozzá az alkotás kiállításához.

Tatárszentgyörgy polgármestere a képviselő-testület elutasító döntését azzal magyarázta: az alkotás mindig a tragédiára emlékeztetné a lakosokat és a faluba látogatókat, holott szeretnék azt mindannyian elfelejteni.

Teljesen igaza van a polgármester-asszonynak.

Nem kellenek az ilyen szobrok a magyar embernek.

Nem csak Tatárszentgyörgyre, máshová sem.

Le kéne ezért bontani kis hazánkban az összes első és második világháborús emlékművünket záros határidőn belül. A Trianon-emlékszobrokról már nem is beszélve. De erre a sorsa kellene jutniuk természetesen a Mohácsi vészt és egyéb vesztett csatáinkat felidéző objektumoknak is.

Hiszen ezek csak frusztrálják a gyurcsányi-bajnai igától egyébként is már igen-igen megviselt idegzetű magyar népet. Holott szeretnénk mindezt mindannyian elfelejteni.

Ezek helyett a komor – nemzeti tragédiáinkra emlékeztető – alkotások helyett jöjjenek hát a csodaszarvasok, diadalívek, puttók, színes kerti törpék, és az egyéb vidám kacagtató emlékszobrok.

A község első embere egyébként (gondolom ugyancsak a képviselőtestülettel teljes egyetértésben) azt is javasolta, hogy mivel az inkriminált szobor az áldozatok emlékére már mégiscsak elkészült, és hogy ha már muszáj ennek a két cigónak mindenképpen emléket állítani, hát a legalkalmasabb területnek a tragédia helyszínét, Fenyves sor utcai leégett ház udvarát tartja, és ennek érdekében azt javasolta, hogy a művésznő vegye fel a kapcsolatot az áldozatok családjával.

Ebben is egyetértek a polgármester asszonnyal (és a település képviselő-testületével), odavaló ez a szobor a cigánytelepre,  a nyilvánosság elől jól eldugva. Busongjanak rajta csak az ott lakók.

Ám nekem is lenne egy tiszteletteljes javaslatom a tatárszentgyörgyi notabilitások számára.

Miután tagadhatatlan, hogy azt a két romát mégiscsak agyonlőtték ebben a helységben, a község főterére rakjanak egy erre az eseményre mégiscsak emlékeztető, azonban annak nem a tragikus emlékét idéző, hanem az egyik vidámabb mozzanatát megörökítő plasztikát.

Például a lelkes szobrásznőt fel lehetne kérni egy olyan mű megalkotására, amelyik éppen azt, az áldozatok hozzátartozói szerint megtörtént, pillanatot örökíti meg, amikor az egyik helyszínelő zsaru a gyilkosság helyszínén a bizonyítékokat lehugyozza.

Brüsszelben már van egy világhírű pisilő kisgyermek szobor. Hát legalább Tatárszentgyörgyön is lenne egy hasonlóan nevezetes alkotás: a pisilő rendőr.

Egy söralátétre tutira ráférnének azok a dicsérő szavak, amiket ez a Dessewffy Tibor nevű alak kaphatott, amikor a székely-himnuszt - bocsánat: a Székely-himnuszt! – egy tévéműsorban úgy minősítette, hogy egy középszerű műdal.

Középszerű! Műdal! A SZÉKELY-HIMNUSZ!!!

Pesty László úrnak az élő adásban majdnem a torkán akadt a palacsinta, vagy szilvás gombóc, vagy mifene, annyira megdöbbent e szörnyűség hallatán. (De aztán persze mégis csak vígan falatozott tovább.)

Szóval nagyon kevés elismerő szó hangzott el ezért a kijelentésért. Ellenben a más tartalmú megjegyzések száz raklapra sem férnének rá, az ziher

Mert a magyar ember ölni tudna, ha a Székely-himnuszát bántják. Jól értették, nem a székely ember, a magyar.

Mármint az igazi magyar. Mert a Székely-himnusz az az igazi magyaroké.

S nem az ilyen álmagyaroké, mint ez a hűvös, kilúgozott Dessewffy is.

Olyanoké, akik egyenesen az avar-kabar-szittya-hun-pártus turáni elődöktől eredeztetik magukat, nem a senkiházi finnektől. Ahogyan Vona Gábor egy beszédében a minap oly szellemesen megjegyezte, ez itt Hungária, és nem Finngária.

Ahol azok az igazi magyarok élnek, akiknek őse nem Kolompár volt, sőt nem is netán Kóhn, vagy éppen Laokoón.

Szegedi Csanád európai parlamenti képviselő „inkább udvariasan, de határozottan” arra szólította fel Dessewffyt, hogy nagy nyilvánosság előtt kérjen bocsánatot a székelyektől és minden magyartól; vonuljon vissza a közéletből, mert méltatlanná vált bármiféle véleményformálásra.
Ezen túlmenően azt javasolta, hogy minden állami és önkormányzati, iskolai ünnepségeken tegyék ajánlottá a Székely Himnusz eléneklését is a Kárpát-medencei magyarság összetartozása jegyében.

A székely ember viszont, aki ebben az ügyben a legilletékesebb alighanem azt mondaná minderre: hogy ezt Dessewffy hogyan gondolja, az az ő dolga.

Ahogy a viccben, amikor a felesége a tudtára adta.

- Azt híresztelik, a szomszédasszony terhes.

Amire ő úgy reagált.

- Az az ő dóga.

- De azt is mondják, kendtől.

- Ez az én dógom.

- Én ezt nem bírom így tovább, elköltözöm.

- Az meg a te dógod.

Egyébként pedig nagyon is érteni vélem én Dessewffyt.

Kérdezzék meg csak bármelyik cigányzenészt, mit húzattak vele legszívesebben anno a megyei pártbizottság buliján. Azok az elvtársak, akik az ünnepségeken nyíltan az Internacionálét énekelték, utána a borospincében titokban részegen, könnyes szemekkel a Székely-himnuszt ordítozták egy-két zsidóvicc elmesélése után.

Mostanában ez már inkább fordítva szokott történni.

A székely-himnuszt éneklik nyíltan és ordítva. (És gyakran már nem csupán viccesen zsidóznak.)

Na persze, ahogy a székely mondaná, ez az ő dolguk.

És az, hogy nekem meg csak egy himnuszom van, a magyar, az meg az én dolgom.

Bár a magyar-himnusz minden sora sem nagyon tetszik, hiszen az például, hogy megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt, sok népre sokkal inkább igaz lehetne, mint a magyarra.

Nézegetem Stohl András honlapját, amelyikről a készítői azt közlik a nagyérdeművel, hogy

„Egyelőre még csak részleges feltöltöttséggel működünk, de a szerkesztők dolgoznak az anyagokon, és próbálják a lehetőségekhez képest teljessé tenni az oldalt.”

http://stohlandras.hu/

Hát, ha egyelőre nem is a szerkesztők, de Stohl András máris részeges feltöltöttséggel működött a hajnali órákban, ez nem vitás.

És persze azonnal el is szabadult a médiapokol. Amelyik hírportálon beszámoltak a történtekről és lehetővé tették a hozzászólásokat, ott csúcsokat döntögetett a kommentek száma.

Hát még a stílusa.

Az emberek semmit sem szeretnek jobban, mint a celebek ügyeit kitárgyalni. Daróczi Dávid öngyilkossága már kezdett kicsit uncsi lenni, a legjobbkor jött hát ez a Stohl eset.

Persze ehhez kellett Stohl András stílusa is, aki állítólag ugye meg sem kérdezte, hogy vannak a sérültek, hanem azonnal cigit kért, majd a párjával lelépett segítségnyújtás nélkül.

Ő ugyan ezt cáfolni próbálta, mondván, hogy "Megvártam a mentőket, s csak utána távoztam, de egyebet nem mondhatok, mert az ügyvédek azt tanácsolták, hogy várjuk meg a vizsgálat végét".

Na, a nyilatkozatának második felét megint csak nagyon kár volt mondania.

„Az ügyvédek azt tanácsolták.”

Hány ügyvédje van ennek a rohadéknak?

Mi meg bazdmeg, milyen nehezen fizessük még a villanyszámlánkat is!

A Heol egyik hozzászólója – Putyóka – szerint:

„Biztos vagyok benne, hogy Sthol Buci ittas volt már megint, de az is lehet, hogy csak másnapos. Szóval, ha az én rokonom haldokolna a tisztelt művész ficsúr miatt, akkor nem érdekelne az ártatlanság védelme!
A ripacs színészpojáca megérdemli már, hogy letartóztassák végre és elkenjék a jó kedvét mondjuk 6 év fegyház!

Megfogja úszni, mint a Csiszár Jenő, aki megölt egy rendőrt! nem is hallgatom a showműsorát a rádióba!”

Putyókának igaza van, Csiszár, vagy Császár, hát nem mindegy? Egyik kutya, másik eb. De ezt a „Putyóka” nevű urat/hölgyet nem zavarták a nyelvtani szabályok, de az alapvető jogismereti hiányosságok sem. Ez az egyén, ha már az ártatlanság vélelem kifejezést nem ismeri, alighanem a kötbért is ködbérnek mondaná.

A Heti Válasz  kommentelője „Gyurcsány11” mérhetetlen felháborodásában egyenesen halálbüntetést követelt.

„Rég a sitten volna a helye ennek a részeges gazembernek ! Normális országokban rég fel kötötték volna ezt a mocskot !”

A Comment:com oldalon pedig „led” fröcsögött. Mintha csak egy modern verset írt volna.

„ki fognak tiltani, de belefér.
belefér.
ez egy fórum, egyértelműen le vannak fektetve a szabályok, és vannak következmények.
én megkapom a büntetést, de te, stohl andrás, hogy basszájba a kurva anyád, te jellemtelen lelkitoprongy, te mit kapsz?
nem ez volt az első eseted, mindenki tudja, hogy nem csak a szeszt szereted. ugye.
de te vezetsz, és veszélyeztetsz.
néhány hónap múlva újra.
hát basszájba a kurva anyád mégegyszer.
remélem legközelebb egy fára csavarodsz fel és megdöglesz.
stohl, te geci!”

Uraim és hölgyeim, ugye milyen jó dolog a gyűlölködés?

Hát tessék csak folyvást, folyvást…

Egyik ismerősöm mesélte a minap, hogy nem is oly régen a bíróságon néhány társával együtt elítélték, s majdnem egy évet töltött rács mögött, mostanában szabadult.

Színesfémlopásért marasztalták el. Az ismerősömnek szerencséje volt, hogy ő egy olyan börtönbe került, ahol viszonylag jól kereshetett, az úgynevezett koporsópénzzel együtt havi tizenötezret is besöpörhetett a munkájáért. („Koporsópénz”, amit az elítéltek keresményéből havonta kötelezően félretesznek, hogy a szabadulásakor is rendelkezzen valamennyi pénzzel.)

A sitten, ahol ült, mint általában az ilyen helyeken, speizolási lehetőség is volt. A börtönbüfét pedig egyébként a parancsnok úr egy közeli hozzátartozója üzemeltette. S mit tesz isten, ebben a kereskedelmi egységben minden árucikk jóval drágább volt, mint hasonló profilú kinti üzletekben. Csakhogy a rabok – éppen sajátos helyzetüknél fogva – nem tehették meg azt, hogy másik boltba nézzenek be egy pakli cigiért, egy csokiért, vagy egy lángosért. Ők csak itt vásárolhattak.

A kényszerű szállóvendégek közül persze senki nem reklamált, a panaszkönyv is tök üres volt.

Ez a színesfémtolvaj ismerősöm egyébként azt nem osztotta meg velem, hogy konkrétan mikor, hol, mit tulajdonított el, amiért tömlöcbe kellett vonulnia.

Így aztán még az is lehet, hogy ő lophatta ki korábban a haverjaival az Egerben, a Széna téren álló madárszobor szájából a bronz szőlőszemeket is.

Ahogy a helyi illetékes iroda vezetője nyilatkozott a megyei onlinre újságnak:

„Vandál rongálás áldozata lett az alkotás, feltehetően színesfém-tolvajok vitték el a bronzból készült szőlőszemeket:”

Aztán a nyilatkozó beszámolt egy örömhírről is, miszerint „idén sikerült a költségvetésből elkülönítenünk a felújításra szánt összeget, ezért megkerestük a szobor alkotóját készítse el újra a szőlőfürtöt és a szobor talapzatát körülölelő indát.”

(http://www.heol.hu/heves/kozelet/egymilliot-ero-szolofurt-a-madar-szajaban-303510)

A híradásból kiderült az is, hogy eme „városköszöntő plasztika” felújítása 1,15 millió forintba került, melyből 150 ezer támogatás egy közalapítvány felajánlása volt.

A helyreállított szobron jól látható, hogy a madár szájában lévő fürtön öt bronz szőlőbogyó található.

Vagyis a seregély szájában lévő bogyók darabja mintegy kétszázezerbe került.

Igazán nagy szerencse, hogy Egerben nem csak vandál rongáló tolvajok élnek, hanem a várost szerető, azért tenni akaró és tudó hivatalok és alapítványok is.

Talán csak apró szépséghiba, hogy a városukat a mi pénzünkön szeretik ennyire.

Mi pedig lehet, hogy olcsóbban megúsztuk volna – írta az egyik kommentelő –, ha a tolvajok a madarat lopják el, nem a szőlőszemeket.

Ki ne emlékezne Csupatira és az ő legendás kutyájára? Filmsorozat is készült róla, Kántor nyomoz címmel.

Kántor legérdekesebb esetei például többek között: a kémek által meggyilkolt határszéli erdész története, a hírhedt esztergomi képlopás tetteseinek kézre kerítése. Kántor kutyatársát pedig, akitől a szakma alapfogásait elsajátította, Lux-nak hívták. Kovács őrmester járőrmunkájának idején Kántor és Lux együtt fogtak el több bűnözőt, sőt egy embert is kimentettek a zajló Dunából.

Persze ne higgyük, hogy manapság már nincsenek hasonlóan híres rendőrkutyák, pl. tavaly olvastam a Zsaru magazinban a rendkívüli szaglással rendelkező Lupóról, aki az üzemanyagtankban a benzinbe rejtett drogot is felfedezte. Állítólag egy ízben még a lebukott bűnöző is gratulált neki ezért.

Arról viszont nem tudok, hogy a gyöngyöspatai körzeti megbízott kutyája is hasonló gratulációt kapott volna azoktól a személyektől, akikkel szemben az elmúlt hétvégén intézkedett.

A heol hírportál számolt be először arról „Harmincan egy ellen - kutyája védte meg a rendőrt” címmel, mi is történt pénteken késő este Gyöngyöspatán.

(http://www.heol.hu/heves/kek-hirek-bulvar/harmincan-egy-ellen-kutyaja-vedte-meg-a-rendort-302561)

A híradás szerint az éjszakai órákban a Gyöngyöspatai körzeti megbízott több telefonos bejelentést kapott, miszerint a településen egy családi ház udvarán lévő tömeg hangosan mulatozik, amely zavarja a környéken lakók nyugalmát. A rendőr a helyszínen többször is megjelenve felszólította az ott lévőket, hogy halkabban folytassák rendezvényüket. Ezután a cikk szerint körülbelül harmincan körbevették a rendőrt, a tömegből két erősen ittas személy fenyegetőzni kezdett, és egyikük kezét ütésre emelve mindketten elindultak a kmb irányába. A szolgálati kutya – amelyről időközben a rendőr leoldotta a szájkosarat-, a támadást elhárította, és ennek köszönhetően a tömeg visszahúzódott.

Az írás megjelenése után azonnal beindultak a kommentelők is. Bár a cigány vagy a roma szavak még véletlenül sem szerepeltek a tudósításban, az olvasók közül mégis mindenki azon nyomban képben volt. Na, kik azok akik harmincan támadnak egy ellen? Naná, hogy ők!

Dőltek is a hozzászólások.

„Sajnos nem lett belőlük kutya vacsora. Golyó kellett volna nem kutya harapás”- javasolta az egyik hozzászóló. A másik is hasonlóan humánus elképzelést vázolt fel:

„Megoldás: 30 fő csuklyás ember. nem rendőr autókkal és nem egyenruhákban. Kimenni és szétverni a tömeget, de padlóig. Ezt érdemli ez a mocskos csőcselék.”

„A kutyát remélem fertőtlenítették, sajnálnám ha valami rusnya fertőzést kapna a büdösektől. Dupla vacsit érdemel.”

„Kár,hogy "csak"mentőt kellett hívni hozzájuk,nem pedig a halottaskocsit!!”

A sokadik kommentelő a nagy egyetértésben cigányozó társaknak azt is elárulta, miszerint: „Rossz hír viszont,-(az indián őslakosoknak)- hogy a Magyar Gárda, hamarosan :-)) új, gyöngyösi zászlóaljjal gyarapszik, mely megnyugtatólag fog hatni, az itt ajvékoló, és a bonyolult szocializációval küzködő "családi" megmozdulásokra is.”

Akadt egy kimoderált hozzászólás is, el sem tudom képzelni, milyen szörnyűségeket tartalmazhatott…!

Aztán a heol.hu egy nap elteltével az esetről újabb információkkal is szolgált.

 Mégpedig arról számolt be, milyen büszke a megyei főkapitány a rendőrre és kutyájára. A „Hóhér védte meg a rendőr főtörzs-zászlóst a támadóktól” című írás poénja pedig az volt, hogy a körzeti megbízott kutyája a frappáns és találó Hóhér névre hallgat.

(http://www.heol.hu/heves/kek-hirek-bulvar/hoher-vedte-meg-a-rendor-fotorzszaszlost-a-tamadoktol-302629)

Bizony ennek a bátor jószágnak már nem olyan közönséges név jutott, mint elődjeinek. Kántor, Lux, Lupó - ugyan kérem! Ilyen nevekkel hogyan is merne bárki is harminc romát széjjelkergetni? Akik ugye ütésre emelt kézzel mennek a rendőr felé.

De Hóhér? Ő igen. Nomen est omen, mondaná a művelt francia.
Már látom is lelki szemeimmel az új tévésorozatot, Hóhér nyomoz címmel. A Jobbik támogatásával készülő, cigánytelepeken játszódó sorozatban több hasonlóan bátor kutya is szerepelhetne, hasonlóan frappáns nevekkel, mint például „Halálosztó”, vagy „Cigánypusztító”

Nézegetem az MSZP főpolgármester-jelöltjének az LMP fílingjére hajazó óriásplakátját, amelyen meglazított nyakkendőben Horváth Csaba vigyorogva azt közli kedves mindnyájunkkal – a közismert viccpanel mintájára –, hogy van egy jó híre Budapest számára. Egyelőre ugyan még nem tudni, mi lenne az, ezt csak majd ma árulja el nekünk valamikor. (Jónéhányan egyébként abban bíznak, hogy Demszky visszavonulását vagy az MSZP feloszlását jelenti majd be.)

Csakhogy, ha már viccelünk, akkor vicceljünk pontosan. Akinek ugyanis van egy jó híre, annak van egy rossz is. Ez így párban működik.

Mostanában viszont többnyire kevés jó, ám annál több rossz hírünk van.

Melyikeket mondjam először?

Jó hírekkel egyelőre nem nagyon tudok szolgálni. Hacsak nem azzal, hogy Szijjártó Péter lett a kormányszóvivő. Reméljük lesz is majd rá elég ideje a győri kosárlabdasport ügyeinek intézése mellett.

Az egyik rossz hír viszont, a munka ünnepéhez egyébként is passzoló, az indexben megjelent „Szociális érzék nélkül rugdossa ki embereit az MSZP” című írásból tudható meg. Eszerint az MSZP-frakció mellől a párt választási veresége miatt elrendelt takarékossági programja keretében negyven tisztviselőnek kell távozni, de a párttól és a választmánytól is elbocsátanak embereket. .

Az elbocsátottak nagy részét egyébként személyesen meg sem keresték, mielőtt postázták volna nekik a felmondó levelet. Ezért többen is azt fontolgatják közülük, hogy munkaügyi bírósághoz fordulnak.

Mindenesetre igencsak jellemző, hogy a magát baloldali elkötelezettségűnek hirdető pártban a híradás szerint nem ez a méltánytalan antihumánus eljárás keltett visszhangot, hanem attól tartanak, hogy súlyos kártérítéseket róhatnak ki az MSZP-re, továbbá attól is, hogy netán bizalmas információk szivároghatnak ki.

(Hogy mik lehetnének ezek a „bizalmas információk”, az eddig kiderült BKV, stb. balhék ismeretében abba már bele sem merek gondolni.)

Szóval nem tudom valaki rájött-e már arra az MSZP agytrösztjében – legalább így a választások után néhány nappal –, hogy az igazi baloldaliság nem elsősorban a május elsejei léggömberegetést, virsli-osztást és sörcsapolást jelenti a panelprolik és a nyuggerek részére, még csak nem is azt, hogy harminc állig felfegyverzett kommandós gyűrűjében bátran kijelentjük, hogy ha a zsidókat bántják akkor zsidó vagyunk, ha a cigányokat, akkor pedig cigány vagyunk.

Az az emlékkép sem feltétlenül a május elsejék hangulatát idézi bennem, amikor ugyanez a bátor főszoci cégeinél végzett munkaügyi ellenőrzés fedezett fel a dolgozók jogait sértő hiányosságokat. Amelyeket még hatósági felszólításra sem orvosoltak, ezért munkaügyi bírságolásra is szükség volt.

Ez a május elseje tulajdonképpen még anakronisztikusabb ünnep, mint a nőnap. Nem is nagyon tudunk már vele mit kezdeni. A munkásosztály ünnepe. Sőt, a Nemzetközi Munkásosztály Nagy Seregszemléje, hirdettük egykoron.

De hol van már a munkásosztály? Mára már csak inkább munkanélküliek maradtak.

Ám most már hamarosan minden másképpen lesz. Mert jön a nemzet kormánya. Mert itt az idő.

„Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre.

Új arcok, új szemek kacagnak az égre.”

Fideszes arcok, Fideszes szemek.

S, ha már Adyt idéztük, Tóth Árpádtól is csenjünk el néhány sort az 1913-ban írt Május elseje című verséből:

Ó, szép május elseje,
Víg a szívem belseje,
S hogy e belső örömömnek
Nyomai is legyenek,
Kívánom e víg májusnak,
Hogy a fene egye meg.

„Most már biztos, hogy az apa gyilkolt Tényőn”, számolt be róla a Kisalföldre hivatkozva az index tegnap.

Nem sokkal később a kuruc.info is hírt adott erről. http://kuruc.info/r/1/58837/

Mint tudjuk, március 15-én este egy rokon bukkant a négy holttestre egy Tényő szélén álló, még nem teljesen elkészült családi házban. A rendőrség a kezdettől fogva azt kommunikálta, hogy családi dráma történt.

Ám a zsidó- és cigánygyűlölő kuruc.info ezt a szörnyű eseményt – célját nem is titkolva – arcátlanul és gátlástalanul a Jobbik javára próbálta felhasználni a választási kampány során. A tőle megszokott alattomossággal tette ezt ezúttal is, egy „olvasójára” hivatkozva

Először 2010-03-20.-én „Olvasónk belső rendőrségi infói a tényői gyilkosságról: cigányok(?)” című cikkében célzott arra, hogy ez elkövetők romák lehetnek. Ráadásul tette mindezt úgy, hogy közben nem csupán a cigányokat sározta be igen durván, hanem a rendőrséget, illetve annak irányítóit is bűnpártolással vádolta:  

„…Ide társul a mai napon tudomásomra jutott információ, miszerint a rendőrség felülről "szájzárat" kapott, és ragaszkodnia kell a családapa ámokfutását felvázoló sztorihoz. Ugyanis informátorom győri rendőrségi forrásra hivatkozva állította, hogy Tényőn, kedden, igen nagy valószínűséggel cigányok által elkövetett rablógyilkosság történt, és ezt a bűncselekményt, de leginkább az elkövető(k) személyére(eire) utaló adatokat fű alatt kell tartani, tekintettel a választások közelségére, ugyanis egy ilyen esemény nyilvánosság elé tárása robbanásszerűen a Jobbik megerősödését vonja maga után ebben a régióban, ugyanúgy, mint Kelet-Magyarország nagy részén, és ez akár eldöntheti a választásokat is.”

A következő napon „Olvasó: Szinte biztosan cigányok gyilkoltak Tényőn” címmel idéztek ismét a titokzatos, sokat tudó úriember újabb leveléből:

„Kedves Kurucok!
Jómagam nem vagyok éppen radikális elfogultsággal vádolható, de az elmúlt hét eseményei arra sarkalltak, hogy -- mélységesen felháborodva a rendőrség valószínű sunyításán -- felhívjam a figyelmeteket egy összefüggésre, amely egyértelművé teszi a tényői események valós hátterét.

Tehát, ha egyelőre nem is jelenthetjük ki egészen bizonyosan, hogy Tényőn cigányok gyilkoltak, a gyanú e hír hallatán finoman szólva is megerősödött.”

A kuruc.info ezúttal már nem bírta ki, hogy ennek a „radikális elfogultsággal nem vádolható olvasónak” a primitív, rasszista okoskodásába közbe ne szúrja saját beteges logikáját is:

„(Kuruc.info: Köszönjük a felfedezést! Bizony, így valóban sokkal-sokkal valószínűbbnek tűnik a cigány verzió, különösen azt tekintetbe véve, hogy a szemerei cigók egy része nem kispályás, pl. rendőrre támadtak, a falubeliek családjának kiirtásával fenyegetőztek stb.”

Idézték a „radikális elfogultsággal nem vádolható olvasó” végkövetkeztetését is, amelyik ismét azt a vádat sulykolta miszerint: „Igaznak tűnik az a már általatok felvetett feltételezés, hogy a Jobbik nyugat-magyarországi előretörését megakadályozandó, szándékosan hallgatják el az igazságot.”

Tegnap aztán a kuruc.info immáron minden kommentár nélkül kénytelen volt közölni, hogy: „A szakvélemények szerint az apa irtotta ki családját Tényőn”

Természetesen eszükbe sem jutott elnézést kérni korábbi hazugságaikért a többször súlyosan megvádolt roma közösségtől, illetőleg a súlyos bűnpártolással többszörösen meggyanúsított rendőrségtől sem.

Emlékezzünk, a kuruc.info egyébiránt a cigányok ellen uszítást folytatta Horák Nóri meggyilkolását követően is sokáig. Amiben szégyenletes módon a helyi polgármester is résztvett.

Egy ismerősöm azt tanácsolta, ne írjak a kuruc.info ilyen és ehhez hasonló piszkos módszereiről, hiszen ezzel is csak reklámozom őket.

Szerintem viszont le kell leplezni a hazugságaikat.

Ha már az illetékes állami szerveink bűnös tehetetlensége miatt eme bűnözők évek óta nem leplezhetők le. Miközben a Jobbik nevű magyar parlamenti párt vezetői mindig könnyedén megtalálják őket, amikor ennek szükségét látják.

Az nem lehet ellenérv, hogy a szerkesztők nem Magyarországon tartózkodnak. Hiszen kérni lehet a kiadatásukat köztörvényes bűúncselekmények esetén. MÁrpedig ilyeneket bőven elkövetnek ezek a firkászok.

Szerintem egyébként is többsége itt él közöttünk.

Mint tudjuk, Gyurcsány Ferenc dolgozatot készít az elmúlt évek tanulságait összegezendő. Sikerült megszerezni. (Ha a szöveg kicsit ismerős, arról Karinthy tehet!)

Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges választási eredmény volt - ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak. Az igazit csak kb. nyolc év múlva adják majd ki. Hogy most volt a választás-eredményhirdetés, az nem jelent semmit. A többiek tényleg kikapták a végleges választási eredményeiket, de a miénket föl kellett küldeni, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell. Igen. Különben a választás-ellenőrző és kiegészítő konferencia foglalkozni fog az esettel, tanfelügyelői középülésen.

Az OVB elnök úr, mikor ideadta a választási bizonyítványt, beszédet tartott: kicsit zavarban volt, és tiszteltette az MSZP vezetőit. Kérlek, kedves Bauer, mondta, légy szíves, közöld velük, miszerint sajnálatos tévedés történt a választási eredményekkel, hibás tételek csúsztak bele. Átszavazók, voksturisták kavartak be a biztos győzelmetekbe. Ezért lett csak tizenkilenc százalék. A bélyeghatósági szabályrendelet szerint, sajnos, így is ki kell adni a bizonyítványt, de kérnelek kell, kedves Bauer, közöld a pártod vezetőivel, miszerint ez csak olyan okirat, aminek az adatai nem jelentenek semmit. Kérdd meg őket, ne haragudjanak ezért a tévedésért, az igazi választási bizonyítványt csakhamar kiállítjuk – úgy kb. tíz-húsz év múlva.

Egyébként a főkapitány személyesen átírt a fiumei tengerészeti gimnáziumba, derítenék ki, hogy került bele a választási végeredményekbe ez a... ez a...tizenkilences szám, ami ugyan csak egy közönséges szám, azt jelenti, hogy azért így is nagyon sokan szavaztak az MSZP-re - de esetleges félreértésekre ad alkalmat.

Tudniillik az LMP, az csak helyettes baloldali párt, még nem is indulhatott volna a választásokon, mert előbb vizsgáznia kell neki választástanból a főegyetemen. Ő csak helyettesként indulhat, amit másképpen kell érteni – minden reá leadott szavazat elvesztegetett szavazat a baloldal szempontjából -, és majd ha tisztázódik, hogy nem is igazi párt, akkor az összes választási okiratban kiigazítják az eredményeket igazi baloldali eredményekre.

Most kéreti az OVB a pártunkat, ne tessék haragudni egyelőre, és üzeni, hogy fel a fejjel, korábban is már jól szerepeltünk az önkormányzati választásokon, EP választásokon, a népszavazáson is, tessék ezt összeadni, számtani középarányost venni, kijön a több mint húsz százalék, aláhúzva. Mert igenis, mi a listás szavazatok majdnem húsz százalékát szereztük meg most is. A Fideszre viszont csak a szavazáson részt vettek mindössze 52 %-a szavazott. Az összes választópolgárt figyelembe véve a Fideszre szavazók száma még az ötven százalékot sem érte el. Vagyis az otthon maradó szavazókkal számolva bőven meg is előztük őket.

A Sólyomnak is pikkje van ránk, arról nem tehetünk. Nekünk rengeteg jobbító programunk volt, miközben a Fidesznek meg nem volt egy sem, csakhogy ezt Sólyom nem vette észre, mire megmondtuk, hogy hogy kellett volna, akkor mikor észrevette, hogy ő nem tudta, szégyellte magát, és azt mondta, hogy menjünk a  helyünkre, és beírta az egyest, és azóta pikkje van ránk, mert az MSZP-sek többsége nem őt akarta elnöknek, hanem Szilit, aztán meg bírálgattuk is őt. Azóta nem akart kihívni javítani, pedig a törvényekben benne van, hogy ki kell hívni javítani.

Szóval ez a választási eredményekben szereplő szám ez nem egyes, ez valójában kettes, csakhogy az OVB olyan furcsán írja a kettest, véletlenül felül írja a végét a kettesnek.

Csak a vezetéknevet tessék aláírni... de mostanában ne tessék bemenni a szavazófülkékbe... a kaput kiemelték... most átalakítják... nincs kapu... nem lehet bemenni... majd egy-két évtized múlva...

Ki nem emlékezne arra, amikor Sir Oliver Yolland az iránt érdeklődött Mr. Wilkietől, hogy

„- Van valami amit maga nem tud megszerezni?

Wilkie gondolkodott.

- Nincs - felelte azután egyszerűen.

- Tudna például egy hadsereget szerezni?

A kövér mosolyogva legyintett.

- Gyerekség. Motorizálva óhajtja, tankhadosztállyal, vagy anélkül?”

Aki mégsem ismerne rá, annak elárulom, hogy ez a párbeszéd Rejtő Jenőnek a Láthatatlan légió című regényében hangzik el, amelyből a továbbiakban az is kiderül, hogy Mr. Wilkie, Podvinecz marsallal és Durien századossal derekas munkát végeztek, amikor az alkalmilag toborzott légiósok legszükségesebb használati eszközeinek, felszereléseinek a beszerzéséről gondoskodtak.

„Csak a kétszáz darab gumikesztyű oko­zott némi gondot. A lakktáskákat és a napszemüvegeket valahogy elhordja majd a legénység, de a gumikesztyűt mire használják? Teniszütőből hála istennek csak negyvenet kellett venni.”

A regényből aztán még az is kiderül, hogy:

„Podvinecz marsall ismerőse, egy cipőgyáros szerezte be a bakancsokat, de isten tudja, miért és hogyan, a cipőkkel együtt hetven tucat Mac-Wulf-Gruber patent biztosítótűt is szállítottak. A marsall szerint a sivatagban ilyesminek nagy hasznát vehetik, és amikor Wilkie közelebbi felvilágosítást követelt, azt mondta, hogy a tűkkel alkalmilag odatűzhetik a gumikesztyűket a teniszütőkhöz, ha úgy adódik, majd egyszer, hogy felmerül a biztosítótűk használatának kérdése.”

Hát sohse gondoltam volna, hogy az élet valaha is lepipálja Rejtő Jenő fantáziáját!

Pedig így történt.

Az index a Blikkre hivatkozva megírta hogy az állami kézben lévő Magyar Villamos Művek Zrt. 2007-ben 8,4 millió forintból vásárolt bort, és a palackokhoz 1,7 millióért készült díszcsomagolás.

Teniszütőhöz egy karitatív árverésen szintén olcsón jutottak hozzá, hisz’ ezeket mindössze 288 ezer forintért szerezte be az MVM. Különféle egyéb ajándékokra, tollakra, pezsgőre pedig 8,3 millió forintot költöttek, 3,4 millióért márkás svájci karórákat vettek.

Jófajta szivarra is futotta: csaknem egymillió forintért vásároltak, és ehhez vették igénybe szivarszakértő szolgáltatását is, potom 842 ezer forintért.

Kocsis úr és emberei nagyobb leleményességről tettek hát tanúbizonyságot abban, miként lehet más pénzét – vagy éppen a közösét – hatékonyan elkölteni, mint Rejtő Jenő figurái

Rejtő hőseinek például nem jutott eszükbe az az egybéként rendkívül kézenfekvő ötlet, hogy a légió szaharai küldetése során a legénység számára szivarszakértőt alkalmazzanak. Pedig tuti, hogy ott is legalább akkora szükség lett volna egy ilyen szakemberre, mint az MVM-nél.