Proszektúra

Úgy néz ki, L. Petra sorsa hamarosan eldől. Az ügyében folytatott nyomozás befejeződött. Elárulom, azért írtam ki csupán a vezetéknevének kezdőbetűjét, mert ez errefelé így szokás. Először telezengik a sajtót például azzal, hogy lebukott az alvilág vezére Vizoviczki László, aztán viszont később már úgy tudósítanak róla, hogy V. László, rosszabbik esetben pedig csak V.L.

Az eljárás elején naponta százszor bemutatják az illető úriemberek arcképét, de a tárgyaláson már igen gyakran csak elmosódott, elmaszatolódott foltok látszanak a vádlottak helyett. Bezzeg az ügyvéd urak mindig nagytotálban mutatkoznak.

Na de most nem ez a sajátos torz személyiségvédelmi felfogás foglalkoztat. Hanem, az, hogy mi történik László Petrával. Akinek a nemzetközi ismertsége egy ideig vetekedett Puskás Öcsiével vagy Rubik Ernőével.

Mint tudjuk, ő az, aki megrugdosott néhány menekültet, pontosabban az orbáni propaganda szerint, potenciális terroristát. (Sőt a fociedzőről el is híresztelték, hogy az, a másik, megrúgott kislányról ez már nehezebben hihető lett volna.)

Illetve pontosítsunk, még az sem biztos, hogy megrúgta őket. Akadtak, akik azt bizonygatták, nem is történt ilyesmi, a közölt videó felvételek csalókák. Ezek szerint bizonyára a menekültek (vagyis kvázi terroristák) szaladtak neki szándékosan László Petra lábának.

Úgy tudni, hogy az ügyében folytatott nyomozást befejezték (vajon miért tartott majdnem fél évig az elmúlt év szeptember elején történtek tisztázása?), és a napokban az iratismertetés is megtörtént. A védelem állítólag kérte, hogy a gyanúsított ügyében ne is tartsanak tárgyalást, hanem beismerésére tekintettel, annak mellőzésével járjanak el. Vagyis László Petra élni szeretne a tárgyalásról lemondás lehetőségével és ezáltal azzal, hogy a törvény által biztosított enyhébb büntetési tételeket alkalmazzák vele szemben.

Kérdés persze, mit szól majd ehhez az ügyészség?

Nem könnyű megjósolni, ismerve Orbánnak és körének az egész menekültkérdéshez való hozzáállását.

Mi az érdekük? Szép csendben letudni ezt az ügyet, vagy inkább a nyilvános tárgyalás a vele járó várható nagy média felhajtással.

Miután nem volt módomban részt venni rajta, a tévé képernyőjén néztem végig a pedagógustüntetést. Vegyes érzelmekkel.

Kétségtelen, a tüntetés vezérgondolatát Brechtnek a Kaukázusi krétakörben elhangzó örökérvényű szavai adták. Eörsi István fordításában: „hogy azoké legyen, ami van, akik jól bánnak vele.”

Vagyis nem a KLIK-é, tehetjük hozzá.

Ami azonban nekem mégis leginkább tetszett, az a végén, az ötperces csend. Ami számomra többet ért az előtte elhangzott tíz szónoklatnál.

Öt perc csend nagyon nagy dolog. Ebben a zűrzavaros, handabandázó, mocskolódó, gyűlölködő világban ritka kincs az ilyesmi.

A csend, mint igazi kommunikációs eszköz. Mint egy óriásplakát, amelyik bár teljesen üres, mégis sokkal nagyobb igazság hordozója, mint Orbánék önfényező, demagóg, ostoba szövegei.

De a tüntetésre visszatérve. Ez valójában egy kaméleon tömegmegmozdulás volt. Mindenki mást látott benne. A többség egy lehetőséget a jobb oktatási körülmények kikényszerítésére, a csak az erőből értő hatalomtól. A kisebbség egy ellenzéki akciót, lehetőséget az Orbán rendszer elleni általános elégedetlensége, sőt gyűlölete kifejezésére. Ez volt az a ritka eset, ahol a szélsőbal és szélsőjobb békésen egymás mellett ordította, Orbántakaroggy.

Néhány zakkant, flúgos DK-s pedig egyenesen már a rendszer közeli összeomlását vizionálta. Nem először, s bizonyára nem is utoljára.

A Kossuth téri demonstráció azért főleg mégis az oktatás anomáliáiról szólt. Gyakran elhangzott, mintegy az iskolák siralmas helyzetét szimbolizálva, hogy sok iskolában még a kréta is hiánycikknek számít.

Na ezek voltak azok a pillanatok, amikor úgy éreztem, a helyzet reménytelen. Az egyik oldalon az ostoba, maradi „reformjaihoz” makacsul ragaszkodó öntelt hatalom, a másik oldalon az oktatáson jobbítani igyekvő pedagógusok, akik krétát követelnek. Nincs elég kréta, sóhajtoznak.

Ismételjük meg, nincs elég kréta! A XXI. században. Amikor krétákat és palatáblákat, koszos szivacsokat már látni sem volna szabad egy tanintézetben. Sőt papírt is legfeljebb csak a vécében. Helyettük pedig annál inkább minden tanteremben projektorokat, minden gyerek kezében tableteket, ilyesmiket, minél többet.

Elképesztő, hogy ezekről az eszközökről egy elsős többet tud, mint a tanárai, miközben olyasmiket magoltatnak velük napi 8-9 órában, amit az interneten öt másodperc alatt kikereshetnek.

Úgy néz ki, ezt most Habonyék nagyon el… elizélték, szóval elbaltázták. Kellően nem vigyáztak. Így aztán megtörtént a baj. Orbán Ráhel terhes lett. (Állítólag már majdnem akkora a pocakja, mint az apjának.)

Na jó, de akkor se használjunk már ilyen csúnya szót, mert ennek olyan pejoratív, sőt nyugodtan kimondhatjuk, olyan liberális kicsengése van, nem véletlen, hogy jó egy éve pl. a terhességi gyermekágyi segély elnevezését is csecsemőgondozási díjra változtatták.

Persze mégúgy sem lenne ildomos olyan pórias kifejezés erre a helyzetre, hogy Ráhel bekapta a legyet, és még kevésbé lenne komilfó, hogy felcsinálták. Fogalmazzunk tehát inkább úgy, hogy másállapotba került, sőt talán a leghelyesebb, ha azt írjuk, hogy áldott állapotba került.

Szerintem időszerű lenne a terhességi teszt helyett is valami Kövér Lászlónak is jobban tetsző kifejezést találni.

De ha már Kövér urat szóba hoztuk, a tények kedvéért említsük meg, hogy Orbán Ráhel nem neki fog unokát szülni, hanem Orbán Viktornak.

Orbán Ráhel végre otthagyhatja az egyébként is méregdrága svájci iskolát, s igazi asszonyként kiteljesítheti majd önmagát, minden idejét a gyermeknevelésre és a családra fordítva, erre koncentrálva. Tuti, hogy anyagilag is jobban járnak, a sokmilliós tandíj árából ezerszámra vásárolhatja majd a legjobb minőségű Pampers Premium pelenkákat. S megnyugodhatunk, az Orbán unoka segge a pisitől, kakától nem fog kipirosodni.

Na jó, de miért is kezdtük azzal a blogbejegyzést, hogy Habonyék elszúrták ezt az ügyet?

Mert mindezt az örvendetes eseményt nem mostanra, hanem a 2018-as választások időszakára kellett volna időzíteni. Gondoljunk csak bele, hogy akkor a választási kampány jórészt ezzel telhetett volna el, mindenkit ez foglalkoztatott volna hetekig, hónapokig.

Az ellenzék hiába verte volna a nyálát, mindenféle milliárdos lopásokat, korrupciót, ilyesmiket felemlegetve, az országos médiumok mégis azzal lettek volna tele, hogy boldog nagypapa lesz Orbán. A közéletet az tematizálta volna hónapokig, fiú lesz-e vagy lány. Aztán pedig őrjítően fotogén képeket lehetett volna készíteni a megszületett kisbabáról, Istenem mily cuki aranyos, egyem is meg, hány kiló volt, hány deka, hány centi, aztán meg a keresztelőjéről a Szent István Bazilikából, később pedig amint bilin ülve, cumival a szájában a nagyapjára vigyorog. És a nagyközönség odaképzelhette volna magát is a boldog Orbán nagypapa látókörébe, bilin ülve cumival a szájában.

Szóval kicsit rosszul lett időzítve az unoka érkezése. Hacsak nem kerül sor mégis előrehozott választásokra.

A reggeli tévézés közben azon töprengtem, hogyan lehetne egy kis pluszpénzhez jutni, amiből ki tudnám fizetni a svájci frank hitellel vásárolt gépkocsim régen várt forintra átváltása folytán megnövekedett részleteit. Először arra gondoltam, hogy ha teszem azt a CSOK-ot igénybe venném, máris gazdagabb lehetnék vagy húszmillióval. De aztán ezt az ötletet gyorsan elvetettem, mert aligha tudnék három gyereket szülni, sőt férfiként valószínűleg talán még egyet sem. Ráadásul házas és nyugdíjas lévén arra sincs sok esélyem, hogy egy 40 alatti hölgyet nőül vegyek, aki ezt majd megtenné helyettem. Aztán az ötlött fel bennem, hogy esetleg szép pénzt tudnék keresni valami frappáns, a földművelésügyi minisztériumhoz benyújtott tanulmánnyal. Írhatnék például Az afganisztáni bezoár kecsketenyésztés állapota a XVIII. század elején, a Bazardüzü hegyen – címmel, de hálás téma lehetne Az iszapvulkánok hasznosítási lehetőségei, szigorúan vett agrárlogisztikai szemszögből - című értekezés is.

A netről csak össze tudnék én is ezekhez néhány oldalt ollózni.

Ám végül rájöttem, ez sem megvalósítható, sajnos nem állok olyan nexusban Fazekas Sándor miniszter úrral, hogy ilyesmivel megbízna, aki egyébként is kevés szabad idejében bizonyára még a kazah juhtenyésztés állapotáról készített nagyszerű művet tanulmányozgatja.

Merengésem közben arra figyeltem fel, hogy az ATV Start műsorában Gulyás Gergely, a Fidesz hatalom talán egyik legértelmesebb figurája (Istenem, milyen lehet a többi?), éppen azt bizonygatta Rónai Viktornak, akarom mondani Rónai Egonnak, hogy a terrorveszélyhelyzet tervezett alkotmányos szabályozásával kapcsolatban az ellenzék mennyire kompromisszum-képtelen.

Rónai Egon a beszélgetésük közben elég kitartóan legalább ötször kérdezett rá, hogy egy terrorveszélyhelyzet esetén mi indokolja a kormány 60 napos kontrolálatlan hatalmának kimondását. „Azt mondja meg, miért kell a hatvan nap?” „Még mindig nem értem, miért nem elég három nap?”

Gulyás Gergely természetesen a sokszor egymásután feltett egyértelmű kérdésre jó Fideszes szokás szerint mindannyiszor kitérő választ adott. Ennek az volt a lényege, hogy senki sem mondta az ellenzékiek közül, hogy akkor támogatnák az alaptörvény módosítást, ha nem hatvan nap lenne a javaslatban. Aztán – kínjában – még kinyögött valami olyasmit is, hogy a hatvan nap egyébként is csak egy keret, és ha ezzel a kormány visszaélne, amit ugye miért is tenne, annak reá nézve meglennének a politikai és jogi következményei. Mondta ezt Gulyás úr igen komoly arccal egy olyan ország egyik vezető politikusaként, amelyet még egy kimondottan jobboldali politológus, Fricz Tamás – nem mellesleg a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett kandidátus, CÖF szóvivő, Békemenet szervező – is találóan úgy jellemzett, hogy ez egy következmények nélküli ország.

Az már csak hab volt Gulyás úr szereplésének a tortáján, hogy amikor Rónai Egon azt fejtegette, miszerint „a bírák kaptak hideget-meleget” a vörösiszap per kapcsán, ő erre folyamatosan megint kitérő válaszokat adott. Szerinte, ha egy súlyos, bizonyítottan emberi mulasztásokból adódó katasztrófa miatt, amely során tízen meg is haltak és sokan megsérültek, senkit nem marasztalnak el, ott az igazságszolgáltatás nem jól működik, az igazságszolgáltatás egésze hibás.

Az ATV munkatársa hiába tette szóvá többször is, hogy ha ez így van, akkor vajon az „ügyészség is megkapta-e a magáét”, Gulyás úr ismételten azzal tért ki az egyenes válasz elől, hogy az ügyben hozott felmentő bírósági döntésért az egész igazságszolgáltatás hibáztatható, en bloc, cakompakk, ügyészek, bírák, szakértők. Nem tágított, újra és újra többször is megismételte: az igazságszolgáltatás egésze.

De ne legyenek kétségeink, hogy nekik igenis a bírákkal van bajuk. Mert még valamennyire függetlenek. Ez a bíró-ellenesség mutatkozott meg a Gulyásnál butább és épp ezért őszintébb Németh Szilárd megnyilatkozásaiban is. De korábban Rogán is tett ilyen, bíróságot támadó megjegyzéseket, pl. a Rezesova üggyel kapcsolatban. Ahelyett, hogy maradt volna a zsemle árának számonkérésénél, különös tekintettel az albán pékségekre.

Mint tudjuk, 15 embert mentett fel a Veszprémi Törvényszék a vörösiszap perben, bűncselekmény hiányában. Na, most ehhez képest a CÖF-CÖKA egy nappal később kiadott közleményében úgy fogalmazott, hogy „fontosnak tartaná, ha jogorvoslati eljárás keretében tisztáznák, hogy az ítélet valóban törvényes és megalapozott-e.”. Írták ezt, holott nyilvánvalóan tudták, az ügyész valamennyi vádlott terhére nyomban fellebbezést jelentett be. Vagyis a jogorvoslati eljárás törvényes folyamata már elindult, mielőtt a CÖF-CÖKA felhívása erre nézve megtörtént volna.

Ráadásul az sem világos, miért a feltételes módú fogalmazás a részükről, miszerint „fontosnak tartaná”. Akkor már miért nem úgy fogalmaztak: fontosnak tartja!

A CÖF-CÖKA azt is kihangsúlyozta, miszerint „A Civil Összefogás Fórum a jogállami alapelveket messzemenőleg tiszteletben tartó szervezet, ezért respektálja a bírói függetlenséget. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a CÖF-CÖKA támogatói közül több százan fordultak felháborodásukat hangoztatva a felmentést kimondó ítélet kapcsán.”

Igen ám, de ha a CÖF-CÖKA valóban a jogállami alapelveket messzemenőleg tiszteletben tartó szervezet lenne, és tényleg respektálná a bírói függetlenséget, akkor abba sem szólna bele, hogy helyénvaló–e egyáltalán valamiféle jogorvoslat az ügyben. Tudniuk kéne ugyanis, hogy az is az igazságszolgáltatásra tartozó szakmai kérdés, miszerint a megalapozott fellebbezési nyilatkozat feltételei egyáltalán fennállnak-e.

De hát a CÖF-CÖKA nem is titkolja a kilógó lólábat. Vagyis azt, hogy „ugyanakkor” a több száz felháborodott miatt tartotta fontosnak belekotnyeleskedni az igazságszolgáltatás menetébe.

Most nagyvonalúan lépjünk túl azon, hogy a közleményük e mondata értelmetlen is, mert abból nem derül ki, a felháborodott fordulók vajh kihez is fordultak, csupán rögzítsük, hogy a bírói függetlenséget messzemenőleg respektáló CÖF-CÖKA tiltakozását, általa bevallottan is, a támogatóik felháborodása váltotta ki.

Szóval ugyanaz történt, mint a migráns ügyben. A hatalmat és a hatalom álciviljeit nem a magyar emberek érdeklik, cselekedeteiket nem ez motiválja, sokkal inkább a szemérmetlen politikai haszonszerzés lehetősége. Ez lebegett a CÖF-ösök szeme előtt most is, amikor ezt a zavaros közleményüket megfogalmazták.

Erre utal az is, hogy a közleményükben megpróbáltak belerúgni néhány nem kormánypárti civil szervezetbe is. „Végezetül felszólítjuk, az olykor a magyarországi bírói ítéleteket is minősítő TASZ-t, a Magyar Helsinki Bizottságot és társaikat, hogy minden legitim eszközükkel vegyenek részt abban a küzdelemben, amely a vörösiszap tragédia kapcsán a végső igazság feltárását eredményezheti.”

Farizeus, álszenteskedő, képmutató duma! Hiszen nagyon is jól tudják, az ügy további menete az lesz, hogy amint az írásba foglalt első fokú döntést az ügyészség megkapja, elkészíti legjobb tudása szerinti fellebbezési indítványát és annak indokolását, amelyet ezt követően a felettes ügyészi szerv is véleményez, majd ezután kerül sor a másodfokú táblabírósági eljárásra.

Hogyan képzeli az ebben a folyamatban való részt vételt – mit részt vételt, küzdelmet! – a CÖF-CÖKA? Amiben ugye ott a helye a TASZ-nak, a Magyar Helsinki Bizottságnak és társainak? Netán még Soros Györgynek is? Vállvetve a CÖF-CÖKA híveivel.

De tényleg, miféle küzdelemről beszélnek ezek az agyament Csizmadiáék?

Szeretném, ha beavatnának, hogyan lehet küzdeni egy számunkra kedvező bírósági ítéletért, legitim eszközökkel?

Legitim-e a tárgyalótermi tiltakozás, tiltakozó táblák felmutatása? Vagy esetleg rajzszöget is tehetünk a nekünk nem tetsző bírák feneke alá?

Ja, és a CÖF-CÖKA szerint mi az a végső igazság, aminek a feltárását óhajtják? Tán valamiféle ezoterikus értelemben a legfőbb sziddhák máhámudrá tanításai?

Most olvastam a 24 hu „Lövések dördültek Füzesabonyban – Őt keresik” című cikkét (http://24.hu/belfold/2016/01/18/lovesek-dordultek-fuzesabonyban-ot-keresik/), amelyhez mellékeltek egy óriási fotót is. Ezen a 41 éves tiszaigari Váradi Róbert látható, akit azért köröz teljes mellszélességgel a rendőrség, mert állítólag vagy ő, vagy a társa egy gázpisztollyal valakinek hámsérülést okozott Füzesabonyban. Az országos elektronikus sajtóban kiemelt bűnügyi hírként szerepelt ez a lövöldözés. Az index, szintén egy hatalmas fotó kíséretében „Ez az ember rálőtt egy másikra” címmel számolt be az esetről. (http://index.hu/belfold/2016/01/18/ez_az_ember_rossz_fat_tett_a_tuzre/)

Azon most ne kezdjünk el elmélkedni, hogy milyen fantasztikusan jó lehet a közbiztonság ebben az országban, ahol egy könnyű testi sérüléssel járó garázdaság kiemelt bűnügyi hírként szerepelhet.

Ám de most, hogy elmentek a férfiak, beszélhetünk a hüvelygombáról! Akarom mondani, most, hogy elmentek a migránsok, beszélhetünk a cigányokról. Végre. Megint.

Pedig már lassan kezdett a feledés homályába merülni Orbán Viktornak a kvótarendszerrel kapcsolatos tavaly szeptemberi kifakadása, miszerint „Magyarországnak az a történelmi adottsága, hogy együtt él néhány százezer romával. Ezt valakik, valahol, valamikor eldöntötték, amit mi megörököltünk. Ez a mi helyzetünk. Ez egy adottság. Ezt senki nem kifogásolhatja se így, se úgy. Nekünk kell ezzel együtt élnünk. De mi nem támasztjuk senki felé azt az igényt, nyugati irányba különösen nem, hogy ők is éljenek együtt nagy számú roma kisebbséggel.”

Sokan elemezték már ennek a szövegnek a cinikus aljasságát, otromba, alattomos rasszizmusát.

A többszázezres cigánysággal mi „Magyarország” történelmileg együtt élni kényszerülünk, ám mi velük szemben igazán nagylelkűek vagyunk, s nem kérjük kitelepítésüket „nyugati irányba”, cserébe, ha minket is békén hagynak persze a fránya betelepítési kvótáikkal. Vagyis Európa, ahelyett, hogy szíreket, afgánokat, stb. akarna ránk tukmálni, örülhet, hogy mi nem szabadítjuk a nyakukba a cigányságot.

Ennek fényében érdemes szemezgetni a 24 hu említett bűnügyi híréhez fűzött kommentek között. Miként erősítették a cigányok elleni gyűlöletet is Orbánék migráns ügybeni nézetei, gondolkodásmódja?

A kommentek jelentős része a szokásos gúnyos utalásokat tartalmazza a körözött elkövető származására.

István Juhász: „Miért is nem egy Dán tanárra gondoltam. Hm..” Attila Kubicsek: „ez egy szőke norvég, és rákhalász ?” Csaba Kiss: „Réti néger... Ez is megette a szénutalványt.” (Négy lájk)

Borhi Ferenc viszont tömören annyit jegyez meg csupán: „Afgán menekült…” Amivel lényegében ő is azt fejezte ki, mint a miniszterelnöke: a cigányok épp olyan betolakodó népség ám, mint az afgánok. Többen a cigányos akcentussal élcelődtek. A Facebook profilja szerint egyébként kifejezetten ronda Schmidt Tamás gúnyorosan azt jegyezte meg: „Szíííp legíííny!” Zoltán Koródi Merkelt is belekeverte: „Há híjja má ezöket is az a némöt Merkel anyu oszt próbájja mán integráni üket, me mink fő süttünk ezze, a integrálási projektee.”

Geza Metaxa: „Dicsák,eszkeecsinyálnijee? More!!”

A bőrszínnnel szokott módon való humorizálás is megjelent. Öt lájkot is kapott Ágnes Királyné Kálvin arra a megjegyzésére, hogy „Ez sem idén barnult!”

Iván Dudás azt találta viccesnek megjegyezni: „Ki van ám fehérítve az arcképe....”

László Veres pedig azt a viccesnek szánt megjegyzést eszelte ki: „Biztos Flórián bujtassa fajtája keressék nála!” (Négy lájk) Veronika Erdei abban lelte örömét, hogy átkeresztelte Ricardónak. (Bizonyára arra célzott, hogy én is Rikárdó vagyok!

Nemes Jeles László filmjének nagy sikere alaposan megosztott a hazai közvéleményt. Ez igen jól nyomon követhető Orbán Viktor hivatalos közösségi oldalán („Viktor Orban's official community page.”) megjelent miniszterelnöki méltató gratulációhoz fűzött kommentek stílusából is.

A hozzászólók többsége fanyalogva, sőt igen jelentős részük kifejezetten ellenségesen viszonyult ehhez a példátlan elismeréshez, az Arany Glóbusz-díj elnyeréséhez. A legtipikusabb és egyúttal legsületlenebb kifogás az volt, miszerint az ebben a filmben feldolgozott események valójában nem is részei a magyar történelemnek, és a zsidók Trianonról bezzeg nem készítenek ilyen filmet.

Orbán is a tőle már megszokott székelygóbés kétértelműséggel értékelte ezt a nagyszerű művészi elismerést e képen:

„Wow! Egyedülálló magyar siker. Őszintén gratulálok Nemes Jeles Lászlónak, valamint a Saul fia összes alkotójának és szereplőjének. Elismerésem Andy Vajnának is, aki olyan filmtámogatási rendszert alakított ki, amely utat nyit a tehetségeknek.”

Most ne menjünk bele a közlés tartamába, s ne firtassuk, mit keres ily kiemelten e nagy siker résztvevőiként felsoroltak között az állami pénzeken felhizlalt médiacézár, és maradjunk csupán a wow szó használatának létjogosultságánál.

Ha jóindulattal értékelném ezt a bejegyzése elejére biggyesztett Wow szócskát, azt mondanám, Orbán biztosan még Cameron látogatás hatása alatt állt.

Ha viszont kicsit rosszabb indulattal közelítenék a miniszterelnökünk stílusához, akkor inkább azt mondanám, ezzel a wow kifejezéssel lényegében ő is azt kívánta sejtetni, hogy ez a film tényleg nem is igazi magyar ügy.

Mert, hogy éppen ő ne tudná magát választékosabban, magyarosabban kifejezni, ha lett volna ilyen szándéka?

Vagyis afféle Cyranói stílusban mi is felróhatnánk a wowozó miniszterelnökünknek, hogy  „Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása! Mondhatta volna szebben, kis lovag, Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:” Elismerően: Hűha! Csodálkozó ámulattal: Azta! Vagy amúgy felcsútiasan, parasztosan: Azt a mindenit! Hű a nemjóját! Picit vallási áhítattal: Az áldóját! Netán közönségesen: Hát baszki, ez azért nem semmi!

Vagy csak egészen egyszerűen írhatta volna most is, ahogy egy korábbi bejegyzésében, amikor is a magyar focisták szereplését, az EB-re kijutását méltatta tömören a Groupama Arénából,: „Na, ugye”

Sőt most inkább: Na, ugye, na, ugye! Na ugye!

Szerintem ugyanis, tisztelt Mr. Victor Orban, azért ez az Arany Glóbusz-díj jóval nagyobb siker annál, mint, hogy a magyar focicsapat nagy nehezen bekerült Európa legjobb 24 csapata közé.

Az országunk vezetői szerintem teljesen meg vannak győződve arról, hogy a Telekomot valójában a Sorosbérenc, libsibolsi, véleményterrorista, komcsi, liberálfasiszta baloldal mozgatta a háttérből, amikor megvonta Ákostól az egyébként jól megérdemelt ötvenmilliós apanázsát. Mert ezek, ha tehetik, mindig rárontanak nemzetünkre.

Orbánék szerint ugyanis minden gonoszság eredője a baloldal. Ez a bizonyos „ráront a nemzetére” szófordulat is, mint tudjuk, magától Orbán Viktortól ered.

Emlékszünk arra is, amikor pár éve Kövér László azt a kijelentést tette egy parlamenti ülésen, miszerint a baloldaliak örüljenek egyáltalán, hogy luk van a seggükön. Nem egészen ezekkel a szavakkal fejezte ki magát, de nagyjából ez volt az értelme. („Önmagában méltatlan, hogy a tőlem balra helyet foglaló képviselő hölgyek és urak egyáltalán itt ülhetnek ebben az Országgyűlésben.”)

Aztán Kövér úr olyasmit is mondott egy másik alkalommal, immár egész kontinensünkre vetítve, miszerint mindaz, amit a magyar baloldal sajátosságának, genetikai hibából fakadó torzult karakterének gondoltunk, az valójában az európai baloldal karaktere.

Na most ezek a baloldalt pocskondiázó, pokolba kívánó, gmo-mentes Fidesz-KDNP-s urak lettek hirtelen a demokrácia és emberi jogok bajnokai!

Egyébként ők nem először oktatják ki egész Európát demokráciából. Emlékezzünk például, amikor a miniszterelnökünknek hirtelen a halálbüntetés lett a kedvenc elterelő gumicsont vitatémája.

És amikor ezt az EU prominensei számon kérték rajta, olyképpen reagált, hogy korainak tartja megválaszolni a kérdést, be kell-e vezetni a halálbüntetést vagy sem, de fontos, hogy beszéljenek róla. "Megint ott tartunk", mondta (mű)felháborodva, hogy "Brüsszelben egyesek a vitát nem akarják engedni", "demokráciavita állt elő".

Most Ákos ürügyén ismét az emberi jogok fő védelmezői lettek, amikor szerintük a Telekom súlyosan megsértette Ákos szólási szabadságát. Hogy jön ahhoz egy multi, hogy megsértse egy magyar állampolgár alapvető emberi jogát, akármilyen hülyeséget is beszéljen? Ez elvi kérdés. Mert nem is arról a szaros ötven milláról van szó, mi az, semmiség, egy felcsúti gázszerelő, ha szerencséje van, és persze Orbán és az Isten is vele van, egy átlagos nap alatt összelapátol ennyit. Nem is beszélve Vajnáról.

A Telekomnak azt is tudnia kellett volna, mint ahogy azért korábban sokáig be is látta ezt, hogy ha valaki Orbán kedvence, azt egy jó multinak "szponzorálnia" kell. És akkor ő is békén lesz hagyva a hatalom részéről.

Na, szóval Orbánék ezen a súlyos jogsértésen rögvest úgy begurultak, hogy nyomban felmondtak minden Telekomos szerződést. Illetőleg, elnézést, mégsem, csak egy kisebbik részét. Illetőleg egy kisebbik részét sem, mert azok meg pár nap múlva úgyis lejárnak.

De ne akadjunk fel ezen, a lényeg a lényeg, hogy az egész kormány azonnal és határozottan kiállt egyik állampolgárát ért jogsérelem ügyében.

Reméljük is, hogy ez a tendencia most már folytatódni fog. A hatalom belátja majd, hogy nagy hiba volt, amikor állampolgáraiktól trafikokat, földet magánnyugdíjpénztárt, korkedvezményes nyugdíjat vettek el, hogy szétoszthassák a haverok között, vagy éppen küldték akaratuk ellenére nyugdíjba őket, vagy, hogy ők mondták meg, hogy egy kereskedő mikor nyithat ki, és egy állampolgár mikor vásárolhat. stb.,stb.

És mindezeket a rendelkezéseit hatályon kívül helyezik, sűrűn bocsánatot kérve azoktól, akiknek ezekkel jogsérelmet okoztak.

De remélem, hogy ugyanúgy kiállnak majd azon doktornő mellett is például, akit a közelmúltban melltartóra és bugyira vetkőztettek Szegeden egy közkedvelt sportboltban, mert úgy gondolták, hogy viselkedése gyanús.

Beismerem, fogalmam sincs, Hajdu János, az évi tízmilliárdos költségvetésű TEK főigazgató főtábornoka ért-e a harangöntéshez. De, ha nem is konyít hozzá, ez nem olyan nagy baj, hiszen nem ez a mestersége.

Sokkal nagyobb a probléma azonban, ha ahhoz nem ért, amivel megbízták. A terror elhárításához.

Mert azt még megbocsátottuk neki, hogy olyasmiket könyveltek el hallatlan bravúrnak, amikor egy 72 éves öregúrra álmában törték rá az ajtót, mert egy kispuskát tartott magánál a 92 éves édesanyja védelmére. Vagy amikor Somogykesziben őrizetbe vettek egy láncfűrésszel fenyegetőző férfiút, akinek az elfogását akár egy kezdő körzeti megbízott is sikerrel elvégezhette volna. Sőt még azt is elnéztük, amikor tévedésből ártatlanokkal szemben intézkedtek. pl. a szekszárdi emberkereskedő ügyében, a szomszédokat teperték le a sárba. Istenem, emberek vagyunk, csak az nem téved, aki nem dolgozik.

(Ezeket az eseteket a 444. hu gyűjtötte csokorba. http://444.hu/2015/11/25/a-tek-131-legrosszabb-huzasa)

Ám annak már kevésbé örültünk, de kis morgással még azt is tudomásul vettük, amikor kifejezetten politikai jellegű feladatokat hajtottak végre. Pl. a miniszterelnök háza környékének tartós lezárása.

De a legutóbbi párizsi események után más szemmel nézzük a TEK működését is, hiszen láthatóan már nem babra megy a játék. Ha pedig Hajdú János sejtelmesen hallgat és célozgat, amikor a riporterek a dzsihádisták magyarországi szerepéről kérdezősködnek a legutóbbi TEK akció kapcsán, azzal egyértelműen azt sugallja, igen, már nálunk is…

Csak hát neki éppen, hogy nem a pánikkeltés lenne a dolga. Mert, ha ugyanis, mondjuk, Rogán csapata ijesztget bennünket, akkor többségünk csak legyint, mondván, ezt már megszoktuk, ezt a Fidesz kommunikációs vezérkar által hosszabb ideje szisztematikusan gerjesztett menekültellenes hisztériát De egy terrorelhárító szakember, az azért más. Róla több józanságot feltételezünk

Ezért Hajdú főigazgató úr legújabb kijelentései után ne csodálkozzon hát senki azon, hogy amikor majd a terebélyes anyósom legközelebb meglátogat bennünket, szó nélkül lelököm őt a lépcsőn, mert azt vizionálom, hogy ő valójában egy öngyilkos merénylő, és a derekán húzódó hurka nem zsírpárna ám, hanem robbanóöv.

Vagy amikor a szomszédos ház felől géppisztoly sorozatlövések és robbantások hallatszanak, és én rémülten felhívom telefonon az ott lakó ismerősünket érdeklődni, hogy tán nem terrortámadás történt vajon, akkor a válasz hallatán megkönnyebbülten felsóhajtok majd, amikor nevetve a tudtomra adja, á dehogyis, csak egy sima kis fegyveres rablótámadás.

A hvg.hu írta meg, hogy Bonyhád középkori plébániatemplomának maradványait október elején a település belvárosát elkerülő, a 6-os főúttal összekötő út építése közben tárták fel.

A Blikk szerint „A romok olyan állapotban maradtak fenn, ami ritkaságszámba megy. Feltehetőleg a domboldalról lezúduló sártömeg konzerválta a maradványokat, közel 500 éven át.”

A helyszínt Vágó István is megtekintette. Aztán Facebook bejegyzésében amiatt sopánkodott, hogy a „Bonyhádnál az épülő 6-os út és az október végi átadási határidő miatt a beruházó önkormányzat úgy dönthet, egyszerűen betemeti a feltárt középkori gótikus templomot, és megépíti fölötte az utat.”

Bonyhád Város Önkormányzata sajtóközleménye az aggódó nagyközönséget megnyugtatandó, mindezt ilyeténképpen fogalmazta meg: „A mai napon, október 9-én megérkezett önkormányzatunkhoz az örökségvédelmi hatóság határozata, amelyben az áll, hogy az előkerült régészeti emléket a helyszínen kell megőrizni, a régészeti emlék részlegesen sem bontható. Ennek értelmében a műemlék megvédését szolgáló műszaki megoldáson dolgozik a tervező az elfedés érdekében.

„Elfedésnek csak az a megoldás minősül, amelynek célja az érintett régészeti lelőhely, lelőhelyrész, vagy régészeti emlék megóvása” – olvasható az ide vonatkozó jogszabályban. A határozat betartásán túl az önkormányzat továbbra is arra törekszik, hogy a templomrom későbbi teljes feltárására és esetleges bemutatására lehetősége legyen. A beruházás tervezett befejezési időpontját várhatón nem módosítja az eddig végzett régészeti munka.”

Azóta, mint tudjuk, ennek a sajátos elfedve megőrző munkálatnak a kivitelezése folyamatba is tétetett.

Nem értem, Vágó Istvánnak mi baja a történtekkel? A betemetés nagyon is jó ötlet. Sorolom is mindjárt az előnyeit!

Egy ilyen régi építménynél az állagmegóvás a közpénzek terhére folyamatos nem is csekély mértékű kiadásokat jelentene. Meg kell védeni az időjárás viszontagságaitól, és a potenciális látogatóktól, akik hajlamosak kisebb-nagyobb rongálásokra, szívek, nevek bekarcolása a kövekbe, apróbb ornamensek letördelése emlék gyanánt, ilyesmi. Tehát személyzetet is fenn kéne tartani, a bemutatásuk, őrzésük céljából. Mindezt egy ügyes elföldeléssel kiküszöbölhetjük.

Úgyhogy tényleg ez a betemetve megőrzés a legjobb megoldás.

Sőt, a módszert tovább is lehetne fejleszteni. Temessük be a Parlamentet is cakk-pakk, vele együtt az országgyűlési irodaházat, (a képviselő hölgyek-urak akár bent is maradhatnak), aztán jöhetne a Magyar Nemzeti Bank, Matolcsystól, mindenestől. Sőt, ha már így belejöttünk, sort keríthetnénk a Pancho Arénára is, persze kifejezetten csak azért, hogy az is teljes pompájában megmaradjon az utókor számára. És, hogy még biztosabban megóvhassuk, egy autóutat is építenék fölé.

Mondjuk, én szívem szerint elföldelném még a Szabadság téri német megszállási emlékművet is. Jó mélyre.

Orbán Viktor illiberális demokráciájának határai a tisztességtelen választási rendelkezésektől egészen odáig húzódnak, ahol a kiemelt bérezésű haveri tanácsadás, és a hamis, inkorrekt kérdéseket feltevő és homályos végeredményű „nemzeti” konzultációk lettek a demokratikus intézményrendszer helyettesítői.

Ebbe az orbáni világba nem illik bele a népszavazás intézménye sem. Ezért azt is ki kellett üresíteni, nevetségessé kellett tenni. Ebben pedig a „független” Nemzeti Választási Irodában és Nemzeti Választási Bizottságban is méltó partnerekre találtak.

„A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a 137/2015. számú határozatával elbírált az „Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek vasárnap zárva tarthassanak?” kérdés arra irányul, hogy egy érvényes és eredményes népszavazást követően a törvény ne írja elő kötelező jelleggel a vasárnapi zárva tartást, hanem tegye lehetővé, hogy az üzletek vasárnap zárva tartsanak és ez a zárva tartás alapvetően az üzletektől függjön.”

A minap ezzel az indokkal tartották hitelesíthetőnek Simonné Gercsényi Gabriella népszavazási kezdeményezését. Amit, mint tudjuk, sajátos körülmények között, pár másodperccel hamarabb sikerült benyújtania a vidéki hölgynek a Nemzeti Választási Irodához, mint riválisának, az MSZP-nek.

Amikor a tordasi matrónát megkérdezték minderről, azt válaszolta, „úgy is lehet mondani”, szerencséje volt. (Ám bizonyára azért az Isten és Orbán Viktor is vele volt, bár ezt szerényen elhallgatta, nem úgy, mint Mészáros Lőrinc, amikor csodás és gyors meggazdagodásáról faggatták.)

A Patyi professzor úr vezette grémium (a tordasi kisvállalkozó kérdésének zöld utat adó) okoskodása alapvetően ott hibádzik, hogy csak az „igen” válasz következményét vették számításba.

Nem foglalkoztak azonban azzal, hogy mi van akkor, ha a nép a kérdést nemlegesen válaszolja meg? Vagyis, ha a többség nem ért egyet azzal, hogy a boltok vasárnap zárva tarthassanak. Mert akkor ugye, eredményes és érvényes népszavazás esetén, hozni kellene ám egy törvényt, miszerint minden kiskereskedelmi üzlet kötelezően nyitva kell, hogy tartson vasárnap is!

A Nemzeti Válaszitási Bizotfság viszont korábban már több népszavazási kezdeményezés ügyében hozott döntésében is kifejtette, miszerint „a népszavazási kérdést abból a szempontból is szükséges vizsgálnia, hogy az annak alapján lefolytatott népszavazás eredménye nyilvánvaló módon nem kötelezi-e a jogalkotót alapjog lényeges tartalmát sértő törvény megalkotására.” ( Lásd pl. Szepessy Zsolt egyik beadványa ügyében hozott 9/2015. sz. NVB határozatot!)

A vasárnapi kötelező nyitva tartást előíró rendelkezés azonban nyilvánvalóan sértené az Alaptörvényünk rendelkezéseit, valamint a Munka Törvénykönyve előírásait is. Tuti, hogy sehol a világon nincs is még ehhez hasonló sem, csak valami elvadult diktatúra írhatna elő ilyesmi kényszermunkát. (De talán itt még nem tartunk!)

E rendelkezés meghozatalával az emberhez méltó életkörülmények gyakorlása olyan mértékben kerülne akadályozásra, mely az emberi méltóság sérelmét is felveti.

Egy ilyen kötelező nyitva tartási szabály egyébként végrehajthatatlan is lenne, hiszen sok egy-két személyes üzletben fizikailag is lehetetlené válna a megvalósítása.

A vasárnapi kötelező nyitva tartás elrendelése éppen olyan ostobaság lenne tehát, mint a kötelező zárva tartás előírása.

És mi van, ha valaki ezt szegné meg? Ezt is szankcionálnák? Éber ellenőrök lesnék minden vasárnap reggel a falusi szatócsboltok bejárati ajtaját? Rendőrt küldenének a lakására, hogy tessék menni, azonnal kinyitni?

Figyelem emberek, tényleg ezek a Patyiék fognak őrködni a 2018-as választások tisztaságán?!

Természetes, hogy a párizsi szörnyű terrorakciók híre kapóra jött a hazai jobb és baloldali politikai elitnek eddigi nézeteik ismételt megerősítéséhez. A baloldal véleményét szerintem legtalálóbban Vágó Gábor fogalmazta meg: „A terroristáknak egy célja volt a látszólag értelmetlen erőszakkal: iszlámellenes hangulatot provokálni, ezzel radikalizálni a mérsékelt muszlimokat.” (Mandiner)

A jobboldal és szélsőjobb viszont a menekültellenességüket, idegenellenességüket látták teljes mértékben igazoltnak, és a párizsi eseményeket máris összekötötték a menekültkérdéssel. Jóllehet, egyelőre ezt az összefüggést semmilyen tényadat nem támasztja alá.

E sorba illeszkedett a CÖF-CÖKA is, amikor (OS) közleményében azt írta, „ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy az ellenőrizetlen, ismeretlen szándékú tömegek elvtelen befogadása, a terrorizmus szempontjából, milyen potenciális veszélyeket rejt magában.”

A hatalom iránti szervilizmusukban az egykori Hazafias Népfrontra emlékeztető CÖF-CÖKA „civiljei” a közleményükben már a felelősség kérdését is feszegetni kezdték: „Ezután, ha megismétlődnek a terrortámadások, az uniós polgárok joggal követelhetik a nyakló nélküli, migráns-befogadásban élenjáró EU-s vezetők felelősségre vonását.” E körben Angela Merkelt név szerint is megemlítették. Közleményüket azzal a hatásos mondattal zárták, miszerint: „A migráns munkaerő-turizmus álcája lehullott.”

De ezt megelőzően még váratlanul egy versidézettel is előrukkoltak:

"Vigyázó szemeteket Párizsra vessétek!"

A közlemény fogalmazói alighanem Batsányi Jánosnak A franciaországi változásokra című epigrammája legutolsó sorára gondoltak, amelyre azonban pontatlanul hivatkoztak. A költő felhívása ugyanis helyesen így szól:

„Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”

Nem tudni, szándékos vagy gondatlan elírás történt-e? És egyáltalán e versrészlet hogy jön ide? Gondolom, valami olyasmit akartak ezzel is afféle tanulságul kifejezni, hogy lássátok meg balga baloldaliak, mi történt Párizsban, ez a következménye a muszlimok befogadásának. Csakhogy ennek az idézetnek ebben az összefüggésben való szerepeltetése igen erőltetett, sőt ide nem is illő.

Batsányi híres szavainak legfőbb üzenete ugyanis az volt, hogy az országok és tömegek a zsarnokság és az abszolutista hatalom elleni felkelésre fordítsák figyelmüket a franciaországi példán.

Ilyen alapon bemásolhattak volna Ady Párizs az én Bakonyom c. költeményéből is valamit. Vagy mondjuk azt, hogy „Párizsba tegnap beszökött az Ősz.”

A mostani helyzetben ezek sem lettek volna kevésbé ide illők.

Mostanában gyakran támad olyan gyanúm, hogy a miniszterelnökünk titokban is átszervezte a kormányát és a Rogán féle propagandaminisztérium mellett még létrehozott egy másik főhatóságot, amelyet a polgárpukkasztás kifejezés mintájára nevezhetnénk Emberpukkasztó Minisztériumnak, vagy divatosabb kifejezéssel élve: Humánerőforrás-pukkasztó Minisztériumnak.

Hogy mire alapozom ezt a sejtésemet? Arra, hogy a kormányzat időnként kifejezetten olyan ötletekkel áll elő – és rosszabbik esetben meg is valósítja azokat – , amelyek senkinek sem tetszenek, még a legelvadultabb Orbán-kéz csókolgató öregecske hölgyeknek sem.

Az egyik klasszikus példája volt ennek az internetadó gondolata, amely mint tudjuk soha nem látott mérvű ellenkezést váltott ki. A napjainkban pedig ehhez hasonlóak azok az elképzelések, amelyek elit gimnáziumok bezáratását fontolgatják titokban, Győrben, Vácott és talán még másutt is. Persze az ilyen tervek kiagyalói tudhatnák, hogy minderre előbb-utóbb fény derül, és naná, hogy tisztában kell lenniük azzal is, hogy amikor kitudódik, milyen felháborodást idéz majd elő az orbáni propagandától még nem teljesen elhülyült lakosság körében. Ezért aztán többnyire kénytelen-kelletlen vissza is táncolnak az ilyen vágyálmoktól.

A pukkasztás viszont igen eredményesnek bizonyult a vasárnapi zárva tartás bevezetése ügyében. Sikerült az emberek túlnyomó többségének tartós kellemetlenségeket, bosszúságot okozni. És úgy tűnik, ez a sikerélmény szárnyakat adott a pukkasztók fantáziájának. Most azt tervezik például, hogy az élelmiszer-kiskereskedelemben elrendelik, miszerint az üzletek minden 70 m2-nyi területére legalább egy eladót kell állítani.

Ami persze mind a bolti személyzetre, mind a vásárlóközönségre nézve inkább hátrányos. Ráadásul, ahol esetleg indokolt lenne, pl. a műszaki boltok esetében, állítólag pont ott nem vezetik ezt be.

Ám, ahogy a vasárnapi zárva tartás ügyében váltig tagadták, hogy valójában a külföldi multik szívatása vezette volna őket, és Harrachék nem is mulasztották el hangoztatatni, hogy ez csak a kezdet, és a végső cél, hogy lehetőleg senki sem dolgozzon ezen a szent napon, úgy, ha következetesek, itt is hangsúlyozni kéne ám, hogy ezt a hetven négyzetméteres szabályt az élet más területein is be kívánják vezetni.

Bizony, ez lenne egy következetes és valamennyire méltányolható álláspont. A minden hetven négyzetméterre egy eladót elvét terjesszük ki, és minden hetven négyzetméterre jusson legalább egy rendőr is, egy orvos is. (Továbbá egy sírkőfaragó és balett-táncos.)

Az igazság kedvéért meg kell jegyezni persze azt is, hogy van az életnek néhány olyan területe, ahol a kormányunk ennek az elképzelésnek már eddig is maximálisan eleget tett. Már rég megvalósult például az a kívánalom, hogy a minisztériumok minden hetven négyzetméterére jusson minimum egy helyettes államtitkár. Sőt talán a különféle kormányzati tanácsadók száma ezt már meg is haladja.

Az persze más kérdés, hogy a tanácsadók számának növekedése tulajdonképpen az apparátus alkalmatlanságának nyílt beismerését is jelenti. Arról nem is beszélve, hogy végső soron semmi sem garantálja, hogy ezek a tanácsadók a nekik kipengetett százezrekért, milliókért tényleg okos dolgokat mondanak, Lásd épp a fentebb említett internetadó vagy gimnáziumi bezárások ötletét!

De emlékszem arra az ötletre is például, hogy mi legyen a 2017-es vizes VB kabalaállata. Az inkább egy tibeti oroszlánkutyára hasonlító (Bol-dog-ra elnevezett) fehér puli idióta tervét aztán elég gyorsan ejtették is. Amit most a napokban Vujity Tvrtko teljesen ingyenes tanácsa követett, miszerint: legyen a Vízipók-Csodapók.

Én viszont a magyar mangalicát, Orbánnak és baráti körének kedvenc állatát javasolnám erre a posztra. A mangalica ugye hungarikum, méghozzá, ahogy Kósa Lajos nevezte, „igazi hungarikum”. És végsoron azért köze van a vízhez is. Szeret a pocsolyában dagonyázni.

Köztünk szólván nekem kurvára nem tetszik ez a nagy Árpi bácsizás. Olyan infantilis, olyan falvédős, olyan cukormázas, olyan hazug.

Jó, tudom, ez az „Árpibácsizás” sokaknál azt fejezi ki persze, hogy a nép szívébe zárta, szerette őt - mindnyájunk Árpi bácsiját. Mint ahogy Puskás is mindig minden magyarnak Puskás Öcsi, majd Öcsi bácsi volt, sohasem Puskás elvtárs, vagy őrnagy elvtárs, aztán később odakint is Panchoként emlegették, és sohasem, mint Senor Puszkaszt.

Ettől függetlenül nem kedvelem ezt az Árpibácsizást. Nem kedvelem annak ellenére sem, hogy biztos vagyok abban, senki nem mondja majd soha az öregecske, pohos, őszülő Orbánra, hogy Viktor bácsi, és ő soha nem is lesz a magyarok Viki bácsija. Áder sem lesz Jani bácsi. És tuti, hogy Habony sem lesz sohasem a népünknek Árpi bácsi. Hogy Andrew bácsit már ne is említsük.

Schmitt Pált, Boross Pétert és a többieket is legfeljebb Pali bá’- nak, Péter bá’- nak fogják szólítani, de őket is csak valahol L. Simon, vagy valamelyik másik Orbán haver pincéjének legmélyén, a harmadik kupica után, hátba veregetés közben.

De az ilyesfajta bácsizós becézés Göncz esetében most mégis zavar.

Jellemző, hogy amikor beütöttem a keresőbe azt, hogy Árpi bácsi, az első helyeken Árpi bácsi házi rétesét hozta ki. Tökös-mákos, sőt afrikai harcsás.

Ez a becézgető stílus azt a hamis látszatot kelti, mintha Göncz Árpád is csupán egy pékmester, vagy egy kivénhedt focista lett volna, akinek párás szemmel idézzük fel kapásgóljait, vagy netán egy jóságos idős elhülyült rokon, aki megsimogatja a buksi fejünket. Egy szenilis nagybácsi, aki időnként meglátogat és cukorkát hoz nekünk.

Ez az Árpi bácsizás azt a hamis látszatot kelti, hogy őt mindenki szerette, márpedig szerintem sem lehet jó ember, akit mindenki szeret. De „szerencsére” Gönczöt nem is szerette mindenki. Sokan emlékeznek például még arra, amikor 1992. október 23-án kifütyülték őt a bőrfejűek, s nem engedték elmondani ünnepi beszédét. E nemzeti érzelmű urak között saját beismerése szerint is ott volt a jelenlegi Országgyűlésünk egyik alelnöke is. Talán meg kéne tőle kérdezni, neki is Árpi bácsi e Göncz Árpád? (Hogy a szintén ott tüntető szocialista Molnár Zsoltról már ne is beszéljünk.)

Ugyanerre szívesen várnám továbbá a válaszát, a temetésen, a díszhelyeken ücsörgő többi potentátnak is, Medgyessytől Hillerig, Lomniczitől Poltig.

Nekik Göncz Árpi bácsi-e vagy inkább csak gönc?