Proszektúra

Csizmadia László CÖF-elnök a közszolgálati Kossuth rádión a Vasárnapi újságban azon lamentált a szolgaian alákérdezgető riporternek, miszerint: „A mai napig nem kapott választ a Civil Összefogás Fórum (CÖF) a Barack Obama amerikai elnököt megszólító tavaly őszi levelére. André Goodfriend, az Egyesült Államok magyarországi ügyvivője ugyan küldött egy „nesze semmi, fogd meg jól” választ, amit azonban a CÖF nem tudott értékelni.”

Hát igen, ezek már csak ilyenek, mindenféle fecniket, cetliket küldözgetnek, és persze ránk akarják sózni a palagázukat. – Gondolhatták e kritikus szavak hallatán a magyar közszolgálati rádiózás köztudottan igen szép számú kiművelt törzshallgatói.

De idézzük fel, mi is állt abban a bizonyos Obamának küldött szeptemberi CÖF-ös levélben!

Frappáns bemutatkozásuk szerint a CÖF „egy állampolgári kezdeményezésre létrejött kezdeményezés”, majd levelüket a megalakulási céljuk olyatén magyartalan – a birtokost és a birtokot nem egyeztető – megfogalmazásával folytatták, miszerint „a magyar civil társadalom érdekérvényesítés és értékkifejezés céljából.” http://civilosszefogas.hu/level-barack-obama-urnak/

Levelükben, hogy annak nagyobb nyomatékot adjanak, azzal dicsekedtek el, hogy „A megalakulásunk óta több mint 1200 civil szervezet csatlakozott hozzánk, amely sokrétű munkacsoportjaival, szakmai kerekasztal-beszélgetéseivel kiáll a civil társadalom mellett, hiszen ezek a szervezett civil intézmények és mozgalmak tartják fent a demokráciát.”

Pedig talán jobb lett volna, ha nem kivagyiskodnak a több mint 1200 civil szervezettel. Hiszen éppen ezzel leleplezték le a Fidesz tábor hazug, álságos demokrácia-felfogásának lényegét.

Az 1200-as szám ugyanis, nagyon úgy néz ki, ordenáré nagy blöff. 2012 februárjában az igen hangzatos nevű Patrióta Európai mozgalom megalakulását (tíz nyelven) kihirdető felhívás egyik aláírója is Csizmadia László volt „A csatlakozott négyszáz civilszervezetet képviselő Civil Összefogás Fóruma és Civil Egyeztető Tanács elnökségei nevében.”

A négyszáz civilszervezet 2014. szeptemberére, az Obamának írt levélben már „több mint 1200” lett.

Ami azért is módfelett érdekes, mert a CÖF honlapján jelenleg is csupán négyszázvalahány támogató szervezetet tüntetnek fel. (Hacsak nem úgy lesz ezren fölüli a létszámuk, hogy például Csizmadia egy felszólalásában a „Gazeta Polska 350 klubjáról” beszélt. Amely klubok persze, ha mind léteznek is, nem tudni miért a magyar civil társadalom tagjai.)

Ráadásul az atlatszo hu. kiderítette, hogy a felsoroltakból jó néhány nagy valószínűséggel fantóm-szervezet volt, „mert az interneten nem található az utóbbi néhány évből fellelhető aktivitása, illetve a CÖF honlapján kívül egyáltalán említve sincsenek.”

http://atlatszo.hu/2012/11/27/bekemenet-utan-kisertetjaras-fantomszervezetek-kampanyolnak-bajnai-ellen/

Találomra megnézve a listát, olyat, hogy Gálya Egyesület Bihardiószeg, én sem találtam, de olyat sem, hogy Libán Magán Erdőgondnokság, Marosfelfalu. A Szegedi Gondolkodó Magyarok Közösségének sem leltem semmi nyomát. A Szabo-Quartett viszont nem tudni, hogy miért kerül civil szervezetként a listájukra vagy ugyanígy a Porszinter Nyomda, avagy a dr. Wéber Consulting Kft. (amely a kromatográfiával kapcsolatos mintavételezés, minta előkészítés területén látja el ügyfeleit tanácsadással, információval, és eszközökkel), hogy a Narancsszelet blogról már ne is beszéljünk. (De legalább a Gajdics Ottó Baráti Kör kimaradt a felsorolásból.) Érdekes „Laminé Antal Éva polgármester” szerepeltetése is a civil szervezetek között, hiszen az októberi füzesabonyi polgármester választáson csúfosan leszerepelt. Úgyhogy Éva most már nem csak, hogy nem szervezet, ami sosem volt, de még csak nem is polgármester.

Kétségtelenül létezik viszont többek között a Terézvárosi Nosztalgia Dalkör Egyesület, a Történelmi Vitézi Rend Egyesület, Trianon Társaság, Wass Albert Polgári Kör, Magyar Pumi Klub.

Mi az, hogy, nagyon is.

Úgyhogy, ha nem akarja Obama elnök úr, hogy Terézvárosi Nosztalgia Dalkör, a Történelmi Vitézi Rend vagy a Magyar Pumi Klub tagjai megorroljanak rá, sürgősen fogjon neki a válaszadásnak, hiszen mint már idéztük, a CÖF szerint hazánkban „ezek a szervezett civil intézmények és mozgalmak tartják fent a demokráciát.”

Mostanában két intézkedés rázta meg alaposabban a sok ostoba kormányzati intézkedéstől már egyébként is zilált közvéleményt. Miközben a vasárnapi zárva tartás elrendelésével az ország irányítói a pénzünkre is vigyáztak, az útdíj kiterjesztésével éppenséggel újabb pénztárca-apasztó sarcot vezettek be.

"Kifejezetten olyan információm volt, mely szerint egyetlen Vas megyei útszakasz sem lesz fizetős." - idézte a vaol.hu Hende Csaba honvédelmi minisztert, aki nem mellesleg Szombathely országgyűlési képviselője is. Állítása szerint szilveszter napján tudta meg, hogy 18 órán belül mégis bevezetik a díjat.

Elfogadhatatlannak tartotta nemcsak az intézkedés módját, hanem a körülményeit is. Szerinte semmilyen észérv nincs, tiltakozott e döntés ellen, kijelentette, hogy éppen ezért egyeztető tárgyalást kezdeményezett a döntést hozó Seszták Miklós fejlesztési miniszterrel, és szükség esetén a kormány elé viszi az ügyet.

Ha lenne kedvem humorizálni Hende úr sápítozásával kapcsolatban, először is egy fiatalabb miniszter-társának Pokorni Zoltánnal kapcsolatos kijelentését idézném, ami az ő esetében is aktuális lehet.

„Jól gondolja meg egy politikai veterán, akár személyes sértődöttségből, akár politikai megfontolásból, hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki.”

De cseppet sem tartom viccesnek ezt az egész történetet. És most nem arról van szó, hogy mindeddig a kormányunk gőzerővel nyomatta minden fórumon, hogy ez az új útdíj szabályozás bizony milyen jó nekünk. Most meg egy minisztere éppen ez ellen ágál oly hevesen? Ő talán nem kívánná, hogy nekünk jó legyen?

Ám mindebből sokkal félelmetesebb az a jelenség és szemlélet, ami Hende tiltakozása mögött meghúzódik.

Hogyan működik úgy egy kormány, hogy annak tagjai azt sem tudják, milyen döntéseket hoznak az ő nevükben (is)? Pontosabban hogy lehet, hogy ők más tartalmú döntésekről tudnak?

Még őket is átverik?

De mindettől függetlenül nagyon jellemző az is, hogy Hende úr nem úgy általában az útdíjak brutális kiterjesztése ellen tiltakozott oly felháborodottan, hanem csak a 86-os út fizetőssé tétele miatt.

Vagyis ő csak egy kiskaput szeretne kinyitni, ahol az ő választókörzetében lakók kislisszolhatnának a díjfizetés alól.

Felteszem, nem alapvető honvédelmi, hadászati, nemzetvédelmi szempontok miatt lenne erre szükség. És nem is Jan Stoltenberg NATO főttitkár személyes követelése ez.

Amikor Áder János újévi köszöntőjében jókedvet, bőséget kívánt, a tőle megszokott mufurc, Savanya Jóska stílusban a magyaroknak, és miközben lélekben kezet nyújtott minden magyarnak, patetikusan kijelentette: „Ezekben a percekben, amikor Kányádi szép szavával élve kezet fog múlttal a jövendő…”

Ekkor ugrott be, hogy a szép emlékű (mint tudjuk, nem ellensúly, nem fék, sőt még csak nem is doktor, hanem motor) Schmitt Pál elnök úr a 2011-et köszöntő újévi beszédét valahogy szintén így kezdte: „Ahogy Kányádi Sándor írja egy helyütt: éjfélkor férfiasan kezet fog múlttal a jövendő.”

Természetesen mindenkinek joga van ugyanattól a költőtől ugyanazon versrészletet idézni egy köztársasági elnöki újévi köszöntőben. Ám azért az mégis csak nagyfokú leszaromságra vall, hogy Orbán egykori kollégiumi diáktársa nem tudott valami más hasonlóan frappáns és szép versidézetet találni ezer év magyar költészetéből, hanem egyszerűen csak kikopizta elődje szavait.

Scmitt Pált plagizálni, azért ez sem akármilyen teljesítmény!

Csak remélni lehet, hogy nem Habony Árpád tanácsolta ezt neki.

Tudom, nem lehet minden évben új dolgokat kitalálni, elég terhes kötelezettség ez a szilveszteri süketelés a mindenkori köztársasági elnökök számára.

De mégis, annyi pénzért megerőltethetnék egy kicsit jobban is magukat. Hiszen azért a hazai alaptörvényben rájuk rótt feladatok ellátása során tuti, hogy nem szakadnak bele a munkába.

Mennyivel eredetibb és aktuálisabb lett volna, ha mondjuk valami olyasmivel kezdi újév köszöntőjét, hogy egy (csornai) parasztgyerek vagyok, én nem urizálok.

Abban persze biztos voltam, hogy nem fog aktuális politikai témákat boncolgatni. Nem fejtegeti majd, miként váltunk az USA műveleti területévé, illetőleg nem részletezi azt sem, milyen fedő-sztorikkal rukkol majd még ki az Obama adminisztráció, hogy növelje befolyását ebben a térségben. Mint ahogy nem tér ki Csizmadia László, Bencsik András és más békeharcosok azon feltételezésére sem, miszerint az amcsik puccsra készülnének Orbán ellen.

Így is történt. Csupa általánosságokat mondott.

Méltatta 1990 történelmi jelentőségét, amely a vasfüggöny helyett a szabadságot hozta.

Aztán még kijelentette,hogy ne mindig azt nézzük, ki menne jobbra vagy balra, hanem merre van előre. Végezetül pedig közös újévi vállalásként nagyobb tiszteletet kért a másik iránt, legyen az orvos, tanár, rendőr, paraszt, kétkezi munkás vagy vállalkozó, netán szülő.

Azt azért még talán hozzátehette volna, hogy a nagyobb tiszteletet nem Brüsszeltől várná el az Orbán kormány iránt, hanem éppen az Orbáni hatalomtól a saját népe iránt.

Mint tudjuk, Gyurcsány Ferenc, főként a miniszterelnöksége alatt, sokat tett a magyar nyelv ápolásáért. Az általa használt kifejezések közül több is a kedveltebb népi szólás-mondások közé került.

Az ő jóvoltából váltak a hétköznapi közbeszédben is divatossá a „lárifári”, a „böszmeség” vagy „elkúrtuk” szófordulatok, kifejezések, de az is nagyon emlékezetes amikor a hazudozásait magyarázta azzal, miszerint ő nem lódított, csak „nem bontotta ki az igazság minden részletét".

Speciálisan gazdag szókinccsel rendelkezik Deutsch Tamás Fideszes EP képviselő is, aki éppen az ex-miniszterelnökkel kapcsolatban fogalmazott úgy: „Vannak irtózatos gecik. Vannak gusztustalan rohadékok. És van Gyurcsány”.

Ő a diplomácia nyelvét is megújította. "Ki a fasz az a Thomas Melia? Minek kell naponta adnunk a szarnak egy pofont?" – jegyezte meg lazán az amerikai helyettes külügyi államtitkárral kapcsolatban.

Emlékezetes volt az is, amikor azt írta egy Twitter bejegyzésében, hogy „egyetlen faszfej (ez önirónia) hírességnek sincs csak azért kevésbé igaza, mert ő egy híresség"

Kosztolányi Dezső annak idején kiválasztotta a szerinte tíz legszebb magyar szót: „láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír”. Ám, mint látjuk, azóta sokat változott a világ, Deutsch Tamás már inkább a geci, rohadék, fasz, faszfej, szar, stb. szavakat preferálja.

Most legutóbb Pokorni Zoltán gazdagította a magyar nyelvet egy sajátos szinonimával, amikor is meg nem engedhető „urizálásnak” titulálta azokat a Fidesz vezetőihez köthető ténykedéseket, amelyeket viszont a köznyelv flancolásnak, kivagyi rongyrázásnak, vagyis lopott, de legalább is kétes eredetű pénzekből való túlköltekezésnek nevezne.

Pokorni némi magasröptű hegyvidéki filozofálgatással részletesebben is kifejtette mire gondol: „Ezek a kisebb-nagyobb ügyek, hogy ki milyen órát hord, ki hova jár pihenni vagy nyaralni, vagy hogy kinek mekkora a háza, ezek nyilván az elmúlt években is tudottak voltak, de nem érdekelt senkit. Nem kötődött össze ez a korrupció vádjával. Az Amerikai Egyesült Államok kitiltása óta viszont egy ilyen metszetbe rendeződik újra ez a sok apró, egyébként korábban csak bosszantónak gondolt tény"

Ámbár az urizálás kétségtelenebbül jóval elegánsabb kifejezés, mint amiket Gyurcsány vagy Deutsch repertoárjából idéztünk, a korrupció „metszetébe” való „újrarendeződés” érintettjei mégis legalább annyira megsértődtek és felháborodtak ezen, mintha szimplán legecizték volna őket.

Különösen Lázár János fogalmazott keményen, amikor fenyegetően kijelentette, „Jól gondolja meg egy politikai veterán, akár személyes sértődöttségből, akár politikai megfontolásból, hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki.”

Rogán Antal is kikérte ezt magának és megjegyezte, hogy „parasztgyerek vagyok, nem urizálok.”

Ezek után már nem is lepődnénk meg azon, ha Vida Ildikó pedig ártatlanságát azzal a kijelentéssel bizonyítaná az amerikai adminisztrációnak, hogy ő meg egy parasztlány.

De, ha már Rogánt szóba hoztuk, meg kell említeni, hogy bizony ő is besorolt a nagy nyelvújítók körébe, amikor közölte, hogy a Fidesz „országvédelmi akciótervet” fog kidolgozni. Miként fogalmazott ”ma Magyarországot külső támadások érik” és a kormány és a parlament védtelen ezekkel szemben.

Ugyanakkor Juhász Péternek a Facebookon közzétett feljelentéséből az is tudható, hogy a Rogán köreihez köthető belvárosi lakásértékesítések kapcsán megalkották a speciális elővételi jog fogalmát is, ami a kegyeltek számára kizárólagos vételi jogot jelentett. https://www.facebook.com/Juhi.JuhaszPeter/posts/798995716839580

Elképzelem, amint Bécsben, egy hangulatos kávéház ajtajában Herr Viktor Orbán a pocakján lógó hercig kis fehér köténykéjében a Rákóczi túróst és a Kossuth-kiflit kínálgatja az arra járóknak sramli zene mellett, odébb Farkas Flórián aranyzsinóros kékdolmányában és piros macskanadrágjában a Rigó Jancsit ajánlja, mellette Vida Ildikó Casus Művészeti Bt.-je ügyködik, átellenben az utca túloldalán pedig a hórihorgas Gyurcsány hazudozik az oda betérő gyanútlan kuncsaftoknak arról, milyen friss és finom a krémes süteménye.

Az EU csatlakozás után akár így is alakulhatott volna a történelmünk. De sajnos az említett urak annak idején úgy döntöttek, hogy nem használják ki a kínálkozó rendkívüli alkalmat, ezt a bécsi cukrászdanyitást, e helyett idehaza szolgálják a közjót.

Így ahelyett, hogy odaát szidnák most őket,  minket boldogítanak azóta is.

És amíg a sógoroknál legfeljebb egy-egy cukrászdát pusztítottak volna le, idehaza egy egész országgal tették, teszik folyamatosan ugyanezt.

 De most, karácsony szent estéje előtt söpörjük félre az efféle komor gondolatokat!

Hisz nem is oly sokára megszólal a kis csengettyű, s megjelenik aranyozott szánján a Mikulás, akarom mondani a Télapó, illetve hát mit is beszélek, hisz ezek már idejétmúlt nézetek, szóval persze, hogy a Jézuska, végtére is Európát a keresztény gyökerei tartják fenn, hangsúlyozza furtonfurt a regnáló miniszterelnökünk is, ez az Orbán Viktor nevezetű keresztény gyökér.

Ahogy egyik leghűségesebb vazallusa oly frappánsan megfogalmazta a minap: „Nem utasítunk el liberális értékeket. De azt mondjuk: a mi demokráciánk keresztény, Európa keresztény kontinens. Minél inkább eltávolodunk keresztény gyökereinktől, annál rosszabb lesz a helyzetünk. Európának újra keresztényebbé kell válnia, hogy visszaszerezze versenyképességét.”

Arra a kérdésre pedig, hogy szerinte Európa keresztényi gyökerektől eltávolodása miben nyilvánul meg, kifejtette, Európában egyre kevesebb tiszteletet adnak a családoknak. És aki hazafias gazdaságpolitikát követ, az egyből megbélyegzik nacionalistának.

Vagyis szerintük a kereszténység = tisztelet a családoknak és a hazafias gazdaságpolitika.

Halljátok ezt az iszlám, hinduizmus, buddhizmus hívei, halljátok ti zsidók? Ti jó néhány milliárdan, hogy más egyéb vallásokról már ne is beszéljünk?

Tekintettel arra, hogy ti nem vagytok keresztények, hát nem is tudjátok a kellő tiszteletet megadni a családoknak, s nem is vagytok képesek hazafias gazdaságpolitikára, punktum.

Európa viszont, Szijjártó szerint, még megmenthető.

Ezen ügyködik most a magyar kormányzat.

Elképzelem a lázas izgalmat a külügyminisztériumban. A Vida Ildikó feljelentése miatti ügyben az ügyészség kérésére haladéktalanul levelet kell küldeni az USA –ba, André Goodfriend mentelmi jogának felfüggesztése ügyében. Nem jókor jön ez, amikor már az ember azon töri a fejét, mit tegyen a töltöttkáposztába.

Tanakodik hát a vezérkar, az élén Szijjártóval. Mi a francot kell ilyenkor írni? Hogy kell megfogalmazni? Csakhogy már minden szakembert elzavartak a minisztériumból, a futsalos haverok meg még egyelőre kötényt tudnak adni, ellenben külügyi tanácsokat nem. Talán hívni kéne a Habony Árpit. Ő mindenhez ért, Orbán, Lázár, Rogán, mind az ő ötleteiből élnek, és még csak pénzt sem kér egyiküktől sem, mint tudjuk. És talán még angolul is tud valamennyire.

Habony rövidesen érkezne is persze, az elmaradhatatlan Gucci táskájával. Állítólag a pizsamáját hordja benne, mert, hogy ugye jövedelme, lakhelye nincs, ezért összetolt parlamenti fotelokban szokott aludni.

Elmondaná, hogy szerinte nem kell túlzottan udvariaskodni abban a levélben. Sőt nem árt kis fenyegetőzés sem a nagyobb nyomaték kedvéért. Az amcsi külügyminiszter pofán rugdosását is kilátásba lehetne helyezni, amennyiben haladéktalanul nem intézkednek ez ügyben. Kifejtené azt is, hogy szerinte nem szabad megelégedni Goodfriend kikérésével. Hiszen az kizárt, hogy a saját szakállára cselekedett, amikor Vida Ildikót korrupcióval rágalmazta. Ha nem így lenne, már rég hazahívták volna, leváltották volna, fegyelmit kapott volna, stb. Ha pedig utasításra tette, amit tett, akkor az utasítót – a felettesét is bíróság elé kell állítani. Csakhogy az sem elképzelhető, hogy Victoria Nuland ilyesmire önhatalmúlag vetemedett volna, bizonyára ő meg a külügyminisztertől kapta erre a parancsot.

A lényeg a lényeg, végső soron mindezek mögött maga Barack Obama elnök kell, hogy álljon. Sőt bizonyára ez az egész dolog az Orbán elleni puccs része. Vagyis kérni kell az egész amerikai hatalmi adminisztráció mentelmi jogának felfüggesztését, cakompakk.

Szijjártónak természetesen tetszene a Habony által felvázolt forgatókönyv. Tényleg, mit is szarozunk mi ezekkel a liberális hanyatló hatalmakkal? S lelki szemei előtt már feltűnne a PKKB folyosója, tömve újságírókkal, a tárgyalóterem ajtaján pedig ott virítana a kifüggesztett tárgyalási jegyzék a felirattal: ½ 9 h, rágalmazás vétsége miatti eljárás Barack Obama és társai ügyében. Bizonyára még a CNN is élőben közvetítené az egészet, s persze mellettük ott feszítene a Hír Tv stábja is, Császár Attila riporter úr vezetésével.

Egyszóval félelmetes lenne ez a perspektíva Obamáék számára.

Nem kizárt – fantáziálna tovább Szijjártó –, hogy a beijedt jenki prominensek meg is próbálkoznának valahogy kiengesztelni Vidáékat. Mire ő kacsingatva azt mondaná Obamának négyszemközt a bíróság vécéjében, hogy kedves Barack, azért meg lehet ezt fehér asztal mellett is dumcsizni.

Az mno szombati számának belpolitikai rovatában, a Hír Tv-re hivatkozva: „Az LMP kíváncsi, miért megy Szijjártó Oroszországba?”címmel arról tájékoztatott bennünket, miszerint „Szijjártó Péter jövő heti moszkvai tárgyalásának részleteire kíváncsi az LMP. Az ökopárt társelnöke ezért felszólítja a külügyi és külgazdasági minisztert, a nyilvánosság előtt számoljon be arról, hogy miről akar egyeztetni az orosz energetikai miniszterrel.”

Igen jellemző hír ez. Nem annak van hírértéke az mno számára, hogy tényleg, miért is utazik most a külügyminiszterünk Moszkvába, hanem e helyett azt tartották érdekesnek, és közlésre érdemesnek, hogy erről egy ellenzéki párt vezetője érdeklődött.

Még jellemzőbbek voltak az e cikkhez fűzött olvasói kommentek. Természetesen valamennyien Szél Bernadetten gúnyolódtak.

„Ferencné Tárnoki”: „Ez a Bernike nagyon kíváncsi és már látszanak rajta az öregedést jelző ráncok. Nagyon vigyázzon, mert korán meg fog öregedni, és megcsúnyul.”

„Asus13” csak annyit jegyzett meg nagy bölcsen: „Aki kiváncsi…”

A „hunszentes” fedőnevű kommentelő szerint: „ilyeneket csinál, akinek beszédkényszere van... nem ő a legélesebb kés a fiókban...”

De legtalálóbban mégis „modell” fogalmazta meg az ilyen kötekedő ellenzékiekkel kapcsolatos közös véleményt: „Majd megtudja, ha rátartozik!!”

Vagyis, ha jól értem ezeket az embereket, hazánk külügyminisztere oroszországi ténykedésének ismerete nem tartozik az ellenzékre, sőt egyáltalán senkire sem.

Majd ha Szijjártó úr jónak látja, elmondja.

Persze, mentségükre szolgáljon, hogy ők csupán elbirkásodott kommentelői egy olyan újságnak, amelyik valamikor függetlenségéről, tisztességéről volt híres. Például ötvenhatban a forradalom vezető sajtóorgánuma volt.

Ha a Magyar Nemzetnél – és persze a Hír TV-nél – jelenleg is igazi újságírók dolgoznának, ők kérdezték volna meg azt Szijjártó úrtól, mellébeszélést nem tűrve, amit Szél Bernadett.

De a mai Magyar Nemzetnél és Hír TV-nél ettől a kormánytól soha nem kérdeznek. Nem csak a külügyeinket nem firtatják, de teszem azt az Orbán család, Mészáros Lőrinc, Szijjártó Péter, Habony Árpád, Gíró-Szász András, Rogán Antal, stb., stb., stb. zavaros vagyoni viszonyait sem.

Ehelyett honnan, honnan nem, a napokban megint előbányászták például a KISZ és DEMISZ, egyébként nem vitásan eléggé tisztázatlan, rendszerváltás környéki anyagi ügyeit, kiemelve ebben többek között Gyurcsány Ferenc és Varjú László szerepét.

Csakhogy sokak számára a mostani kormányzati maffiakorrupció láttán már az elmúlt nyolc évezés is rettenetesen unalmas, a huszonöt évvel ezelőtti történésekre pedig ez még inkább vonatkozik.

Készséggel elhiszem egyébként, hogy a jobboldali újságírók Losonczi Katával az élükön nem füveznek, egyéb tiltott cuccokat sem használnak, és erről papírjuk is van, de igen gyakran úgy viselkednek, mint akik mégis valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt állnának.

Amiből a tanulság, hogy nem elég kábítószermentesnek lenni, annak is kell látszani.

A populizmus élő klasszikusai szájában a “liberális” szó káromkodás, szitok. A liberálisok ugyanis szabadságot követelnek a népnek, hogy vállalkozhasson és választhasson. A populisták ellenben fel akarják emelni a népet… Ezért vonzódtak a populisták mindig az állam gyámkodó hatalmához.

Természetesen Orbán Viktor egykori gondolatai voltak a fentiek, azé az emberé, aki a napokban, mint egy Hakapeszi Maki, vagy még inkább, mint egy illiberális Gombóc Artúr, a tüntetők figyelemfelhívó eszközként használt csokiját is érzéketlenül és szemérmetlenül befalta.

A legelképesztőbb, hogy ez a manusz magát rendszeresen az országgal, az egész nemzettel azonosítja. A haza nem lehet ellenzékben, jelentette ki még a 2002-es elvesztett választások után a Dísz téren. Azóta ez kényszerképzet teljesen elhatalmasodott rajta, ami ráadásul fertőző is, hiszen mostanra már a megmondó emberei is a tökélyre fejlesztették ezt a módszert. Ha Orbán vagy a kormánya bárhonnan, bármilyen negatív kritikát kap, azonnal kész a populista válasz, Magyarországot támadják.

Ugye ismerős még a választási lózung: több tiszteletet a magyaroknak!

Orbán és csapata különösen akkor azonosul leginkább a népével, nemzetével, amikor a hazai demokráciánk állapotát kifogásolják.

2014.július elején a Master Good Kft. baromfiipari vállalat új kisvárdai üzemének átadásán Orbán azt fejtegette, hogy „mi, magyarok vállalkozó nemzet vagyunk, és azért vállalkozunk, mert szeretjük a szabadságot”. Ugyanitt kijelentette, hogy a diktatúra nem a magyarok műfaja.

Szinte természetes, hogy ezek után ez a szabadságszeretetünkre vonatkozó süketelés 2014 szeptemberében feltűnt a Külgazdasági és Külügyminisztérium közleményében is.

E szerint: az Amerikai Egyesült Államok elnökének magyar civil társadalom kormányzati korlátozására vonatkozó megjegyzéseinek nincsen ténybeli alapja. A magyar nép egy szabadságszerető nép, ezért nem viselné el szabadságának semmilyen korlátozását.” (Ami a történelmünk ismeretében elég vicces kijelentés.)

De az sem volt semmi, amikor a napokban a KDNP vezér Harrach Péter a vasárnapi zárva tartást a magyar emberek sikereként aposztrofálta.

A „mi magyarok ilyenek vagyunk” szó-puffancsai Orbán más beszédeiben is feltünedeztek. (Amely szófordulat persze primitív, cinikus hazugság. Mi magyarok, akár csak a többi nép, ilyenek is vagyunk, meg olyanos is.)

2014. augusztusában a Kossuth Rádió reggeli műsorában egyebek között a magyar gazdasági adatokról beszélt: „Ha a kérdést úgy tesszük fel, minek köszönhető ez az eredmény, akkor annak, hogy a magyar emberek akarnak dolgozni.”

2014. november közepén pedig, annak apropóján, hogy kitüntetéseket adott át német politikusoknak, úgy fogalmazott: „Mi, magyarok szeretjük az önbizalomról tanúskodó, magabiztos mégis realista gondolkodásmódot.”

2014. december közepén pedig a Bloomberg- nek már azt nyilatkozta, hogy „A magyarok üdvözölték az illiberális demokráciát,”

És végül akár egy szilveszteri poén is lehetne, amit 2014 decemberében a Napi Gazdaság interjújában mondott:

„Mindannyian tudjuk, hogy a magyar emberek azt viselik a legnehezebben, ha meg akarják nekik mondani, hogyan kellene élniük. Ez a magyarok egyik legvonzóbb tulajdonsága. Született várvédők. Mi pedig nem vagyunk sült bolondok, hogy meg akarjuk mondani az embereknek, hogyan is töltsék a vasárnapjaikat. Élni és élni hagyni, ez a mi politikai filozófiánk.”

Mint tudjuk, a miniszterelnökünk kaukázusi kocsmák idült törzsvendégeinek stílusában felszólította az amerikai ügyvivőt, hogy ne bújjon a személyes diplomáciai védelme mögé. „Álljon ki, legyen férfi, és vállalja, amit állít”. 

Mintha csak azt mondta volna: gyere ki bazmeg, ha akarsz valamit! Bokszoljuk le egy az egyben!

Tette ezt a helyett, hogy a NAV és a korrupt esetek alapos vizsgálatát rendelte volna el.

Futó Barnabás viszont ez ügyben alighanem elszólta magát. Amikor ugyanis Orbán Viktor a fentieket mondta, egyidejűleg pedig Vida Ildikót keményen arra utasította, hogy pereljen, mert különben elbocsátja, akkor, állítása szerint, már tulajdonképpen elő volt készítve az André Goodfriend elleni feljelentés, azon az utolsó simításokat végezték.

Vagyis Orbán parlamenti keménykedése csak egy nekünk szóló cirkusz volt, semmi más.

Figyelemelperelés.

Az ügyvéd úrék egyébként a büntető eljáráson kívül, polgári per keretében, ötmilliós sérelmi díjat is követelnének a Vida Ildikó becsületén esett csorba miatt, amiből jól látható, hogy a NAV elnök asszony mennyire taksálja a saját renoméját. Ez az összeg kevesebb, mint Dzsudzsák Balázs havi jövedelmének egytizede. Ennyi pénzt L. Simon László államtitkár csak szimpla gépvásárlásra kapott a közpénzből ebben az évben. Ennyiért még egy tucat Gucci táskát sem lehetne megvásárolni, legfeljebb akciósan, de ennél Lázár János 2013-as soponyai fácánvadászata is többe került, Habsburg–Lotaringiai Mihály főherceg, Károlyi László gróf és Miklós liechtensteini herceg társaságában.

Csak azt nem értem viszont, ha már Orbán Viktor olyannyira kényes Vida Ildikó becsületére, hogy őt, súlyos szankciót is kilátásba helyezve, pereskedésre utasította, akkor miért tűri az ő becsületén esett sokkal nagyobb csorbákat?

Például Victoria Nuland, az Egyesült Államok európai ügyekért felelős vezető diplomatája még október 2-án egy washingtoni konferencián Orbán Viktorra utalva arról beszélt, hogy miként képesek ezek a vezetők  „a NATO ötödik cikkelyének takarója alatt aludni, miközben napközben az 'illiberális' demokráciát sulykolják; felkorbácsolják a nacionalizmust; korlátozzák a szabad sajtót; vagy mértéktelenül negatív színben tüntetik fel a civileket?”

Egy amerikai republikánus szenátor pedig az egész világ előtt neofasiszta diktátornak nevezte.

Ő miért nem perli be ezeket az embereket rágalmazásért?

De hát magát Barack Obamát is a rágalmazók közé lehetne sorolni, amikor azt mondta: „Magyarországtól Egyiptomig szabályozások végtelen sorával és nyílt megfélemlítéssel zaklatják a civil társadalmat.”

Vagyis, ha a miniszterelnökünk következetes, fel kéne jelentenie Obamát is.

Persze vannak olyan hangok is, amelyek szerint mindez már kevés. A pereskedés túl enyhe eszköz az USA-val szemben.

El is képzelem amint mindezt megvitatják a kormányunk külügyi kabinetjének az ülésén.

- Megérett a helyzet egy komolyabb lépésre, mondjuk egy hadüzenetre, indulatoskodna Szijjártó miniszter úr. Amire a futsal csapatának tagjai persze helyeslően bólogatnának. Igen, üzenjünk hadat ezeknek a köcsögöknek!

Ám Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke közbeszólna, hogy a történelmi tanulmányaiból úgy tudja, hazánk vezetői egyszer ezt már kipróbálták. - És mi lett a vége? – kérdezné kíváncsian a külügyminiszterünk.

- Sajnos nem jött be.

Cinikus és egyben szociopata képviselőink kitalálták, hogy az igazából jó lesz nekünk, ha ezentúl fizethetünk azért, hogy nem egyenesen autózunk át a fővároson, hanem a jóval hosszabb elkerülő utat használjuk. Az Országgyűlés ma megszavazta, hogy ugyanakkor a képviselőknek a havi egymillliós apanázsukból ne kelljen a főváros környéki sztrádákért fizetni.

Ez az ügy akár észrevehetetlen is maradhatna a mostanában már szinte minden napra jutó öklendetes botrányok között, hiszen valójában aprópénzről van szó. Nem százmilliárdokról. Számomra mégis fontos egy pillanatra megállni és újra elismételni. A sajtóban arról győzködnek a kormány tagjai, hogy nekem (agglomerációs állampolgárnak) semmiség az az évi 5.000 forint. A következő percben megszavazzák, hogy nekik ne kelljen fizetni.

Ez a cinizmus legmagasabb foka.

Aztán nem értik majd, amikor egyszer elpattan a húr, és nem lesz elég az ezer készenlétis, nem lesz elég a koronaőrség, nem lesz elég a golyóálló Audi. Nem fogják érteni, amikor egy rideg hajnalon lábbal húzzák fel őket valamelyik díszes belvárosi lámpavasra.

Pedig annyiszor lehetett volna lassítaniuk. De hát mit lehet tenni, ha egyszer nincs lelkiismeretük. Nincs kapcsolatuk a valósággal. Nincs semmijük, csak az őket elvakító mérhetetlen kapzsiságuk és gőgjük.

L. Simon László a kabinetjének tájékoztatása szerint már 2009 óta irányítja a termelést abban a cégében, amely jelenleg 70 hektárnyi szőlőt és gyümölcsöst művel. És amelyhez tizenhárom szobás panzió és borászat is tartozik. (Ahol egy borkóstoló „Vali néni hagymás-zsíros deszkájával - két órás, 5 fajta bor” – mindössze 3000 Ft.)

Mindemellett még parlamenti képviselő és Fidesz frakcióvezető helyettes, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke is egyben, kormánybiztos, államtitkár, 2011 októberétől pedig a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának elnöke is.

Hogy mikor jut minderre ideje?

Hiszen ebben a Fidesz kormányában dolgozni, a Lázár Jánosi felfogás szerint, különösen az ő keze alatt, nem is napi 10, hanem legalább 12 órai munkát, pardon miket beszélek, nem is munkát, szolgálatot igényel.

Mind e mellett a hét legalább öt napján a parlamenti munka elvégzése sem piskóta ám, a képviselőtestületi és bizottsági ülésekre felkészülés, azokon részt vétel, utóbbin plusz még az elnök teendő ellátása is, törvényjavaslatok kifundálása, ilyesmi. Ez megint legalább napi 6-8 óra. És akkor az NKA-beli elnöki pozícióról még nem is beszéltünk. Végül pedig rohanás a szőlőbe, gyümölcsösbe, kacsolás, gyomtalanítás, permetezés, metszés, szüretelés, mindig adódik valami.

Aztán ott van még persze a panzió és borkóstoló irányítása. Mindez megint napi minimum 4-6 óra.

Ja, ne feledjük, közben még versek, esszék, egyéb irodalmi alkotások írására is jut persze ideje. Gondolom, kapálás közben diktálja le a titkárnőjének.

És akkor még mindezek után egyesek irigylik tőle azt a néhányszor tízmilliót, amit a cége – a Simon és Simon Kft. – állami támogatásként kapott az utóbbi években. Hiszen éppen L. Simon László fogalmazott úgy, miszerint „nincs azzal gond, ha vagyonosak a politikusok, mert így arra tudják fordítani az idejüket, hogy a közjót szolgálják.”

Ha jól értem tehát L. Simon sem öncélúan vagyonos, hanem pusztán csak azért, hogy napi 26-28 órában a közjót szolgálhassa.

Orbán Viktor környezete bizony tele van ilyen közjót szolgálókkal, akik, ha megkérdezik tőlük, közrehatott-e meggazdagodásukban a nagyfőnök mentorálása (azé az Orbáné, aki, mint tudjuk, zéró toleranciát hirdetett a korrupció ellen), akkor szemérmes felháborodással tiltakoznak.

Ahogy egy másik, szintén folyton a közjóért hadakozó úr, Mészáros Lőrinc fogalmazott oly frappánsan, miszerint a meggazdagodásában „bizonyára szerepet játszott a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye”.

Első helyen a Jóistent említette, holott a Jóistennel nem is járt együtt iskolába.

Az imént értesültem erről a levélről:

"Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Felmérést készítünk a Hír Tv Célpont című műsorához.

Arra lennénk kíváncsiak, hogy az Önök szerkesztőségéből hány újságíró vállalná a drogtesztet?

Megkövetelnék-e a munkatársaktól a vizsgálatot vagy tervezik-e ennek bevezetését?

Lehet-e a szerkesztőségben kábítószert fogyasztani, van-e a munkaszerződésekben erre vonatkozó tilalom?

Mi a szerkesztőség álláspontja a marihuána legalizálásáról?

Válaszukat előre is köszönjük.

Üdvözlettel:

Losonczi Kata riporter, Hír Tv Célpont"

Nem tudom, a bloggerekre vonatkoznak-e a riporter hölgy kérdései, de biztos, ami biztos. én is válaszolnék, hadd elégítsem ki a kolléga kíváncsiságát, a feltett kérdések sorrendjében!

-              Miután a Kocsis-Rogán féle javaslatok szerint, az újságírók esetében a drogteszt kötelező lenne, így legfeljebb azon lehetne vitatkozni, hogy egyáltalán ki tekinthető újságírónak. (A Hír Tv-nél például momentán nem sok ilyen egyénről van tudomásom.)

-              A magam részéről nem követelném meg a munkatársaimtól a tesztet, mint ahogy a hallás, látás vizsgálatokat sem, sőt a kollégáim emésztési és bél panaszainak szerkesztőségi szemrevételezését és a prosztata-szűrését sem látnám indokoltnak. De ugyanez a véleményem az elmebeli állapotuk esetleges feltérképezéséről is. (Bár a Hír Tv-nél talán ez megfontolandó lenne.)

-              A szerkesztőségünkben nem lehet kábítószert fogyasztani, mint ahogyan nem lehet adót sem csalni, pedofíliát elkövetni, robbantgatni, túszt ejteni, bigámiát elkövetni, embereket ölni. Természetesen a munkaszerződésünk sem tartalmaz ilyesmikre korlátozó előírásokat, szóval talán meglepődik ezen, de nem, hogy a kábítószer fogyasztás tilalmára, de még a tisztességtelen újságírásra sem. (A Hír Tv-nél viszont ez utóbbi tiltás bevezetésének megfontolása talán szintén nem ártana.)

-              A szerkesztőségünknek a marihuána legalizálásáról nincs egységes álláspontja, mint ahogy arról sem, hogy mi a véleményük a pálinkafőzés adómentessé tételéről.

Remélem válaszaimat jól hasznosítja majd a műsorában.

Üdvözlettel:

Egy antiilliberális blogíró

Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban nyílt levelet írt McCain amerikai, arizonai szenátornak, s őt a szokásos bayeri stílusban együgyű, háborús plakátra való kőbunkónak nevezte.

Gondolta, egyszer s mindenkorra elveszi McCain kedvét attól, hogy az ő barátját, Magyarország miniszterelnökét, sértegesse. Titkon talán még abban is reménykedett, hogy írásával kisebb politikai vihart is kavarhat Amerikában, netán még a magyar diplomácia ottani képviselőjét is berendelik majd a Fehér Házba e miatt.

Bayer nyílt levelében, a szokásához híven, hosszasan fitogtatta alcsúti műveltségét (nagy emberektől kölcsönzött okosságok zagyva felsorolását), írása ütősnek szánt poénjaként pedig hivatkozott a Libertarian Today-ra is, amelyből egy a szenátorra vonatkozó megjegyzést citált. S tette mindezt egy olyan McCain-hez intézett kérdéssel felvezetve, miszerint: „Emlékszik, mit írt önről a Libertarian Today nemrég?”

A nemrég ugyan kissé sántít, hiszen az inkriminált szöveg több mint három évvel ezelőtti.

Az általa idézett rész ez volt:

„Neo-fascist McCain says constitutional, due process protections for American citizens should be suspended because terrorism exists.”

Aminek az értelme még egy feketén vett nyelvvizsga-bizonyítvány birtokában is könnyen felfogható.

De ugyan mi fán terem ez a Libertarian Today? Valami nagy példányszámú világlap lenne?

Nem, nem, ez egy blog, egy jelentéktelen blogocska, amelyiknek, hogy tisztában legyünk az irányultságával, szellemiségével, egyik írásából én is idéznék egy kisebb részletet:

„Jewish Zionists, now the richest elites in the country, are integral to today's imperial machinations in particular because they dominate mass media, they are cohesive, racist, and disciplined in their Zionist agenda, and they truly believe themselves to be an entitled, chosen race.”

Túl magas szintű nyelvtudás bizony ennek megértéséhez sem kell. Talán ezt még Vida Ildikó is képes lenne lefordítani.

Szóval egy ilyen antiszemita világlátású, a zsidók összeesküvéséről és világuralmáról értekező blogot idézget előszeretettel Bayer Zsolt McCain szenátor dehonesztálására. Amelynek láttán még a Kuruc.info szerkesztője is tuti, hogy megnyalná a szája szélét.

Persze tény, hogy Magyarországon sokak szerint – több ellenzéki vezető szerint is – McCain szenátor kissé tényleg elvetette a sulykot akkor, amikor Orbánt fasiszta diktátornak nevezte, aki ágyba bújik Putyinnal.

Ugyanis szerintük sem tekinthető Orbán kimondottan fasiszta diktátornak.

Nekem árnyaltabb véleményem van minderről. Bayer cikke ugye azzal kezdődött, hogy nyíltan megvallotta, a miniszterelnök a barátja, azon kevés emberek egyike, akikkel elmenne a háborúba is. (Vajon miért pont a háború jutott eszébe?)

Mindenesetre erről a barátságról egy magyar közmondás jut eszembe. Madarat tolláról, embert barátjáról. Vagyis: birds of a feather flock together.

A logika innen kezdve már nagyon egyszerű.

Hisz tudjuk, Bayer Zsolttól nem állnak messze a neofasiszta nézetek, ezt újságcikkeiben már, zsidó és cigányellenességével, többször is bizonyította.

És, ha ilyen a miniszterelnök barátja, akkor miben más ő maga?

Mint tudjuk, jövő februárjában időközi választásokat tartanak Veszprémben.

Miután a Fidesz az elmúlt négy évben sikeresen bebetonozta magát a hatalom valamennyi szegmensébe és ellopott már mindent, ami ellopható, valamint sikeresen kistafírozta klientúrája arra érdemes és érdemtelen tagjait is, nagyon úgy néz ki, hogy igazából csak szimbolikus, jelképes súlya lesz annak, hogy ki nyeri a választást, s megmarad e a kormányzó pártszövetségnek kétharmada Navracsics távozása után is.

Holott a tét valójában igenis óriási. Ez a voksolás nem fog kevesebbről szólni, mint arról, hogy sikerül e a hazai baloldalnak – vagy ahogy ők előszeretettel nevezik magukat – a demokratikus ellenzéknek végre összeszednie magát, vagy tovább erodálódik, züllik egészen a megsemmisüléséig.

Félek, hogy ez utóbbi fog bekövetkezni.

Félek, hogy ismét a szokásos forgatókönyv fog Veszprémben is megvalósulni.

Gőgös Zoltán MSZP alelnök nyilatkozata szerint ez nem csak veszprémi, hanem országos ügy, ám azt még nem tudta megmondani, hogy a baloldali pártok külön vagy együtt indulnak-e, de, mint mondta, arra törekszenek, hogy „minél szélesebb támogatása legyen a jelöltnek.”

Tehát természetesen a következő hetekben, hónapokban megint mindenki az összefogás szükségességéről szónokol majd, miközben a színfalak mögött (vagy még előtt is) beindul a marakodás. szoci, DK-s vagy Együtt PM-es legyen a jelölt.

Aztán beindul a már szokásos ötletelő kasztingolás is, lázasan kutakodnak majd olyan jelölt után, aki feltételezésük szerint kellően ismert és elismert, kellően karizmatikus egyén.

De félő, ilyet nemigen találnak.

A „jól értesült” sajtóban pedig persze szintén megint elkezdődik majd a találgatás, nevek röpködnek.

Iskolaigazgató, kisvállalkozó, operaénekes volt KGB-s, ilyesmi.

Bizonyára bedobják a szokásos nagy „országos” neveket is. Talán még Bokros is szóba kerül majd. (Remélhetőleg a szocdem Schmuck Andor viszont talán mégsem.)

Szóval nagy a Veszprém állatkertje.

Aztán valamikor február elején bekövetkezik a szokásos „kapuzárási” pánik és hirtelen ráböknek valakire, aki éppen a válságstáb környékén téblábol, hogy hát akkor legyen ő. Ha szerencséjük van, az illető kiválasztott egyén nem teljesen ütődött, és mondjuk nem fogja magát és unokáját jeges vízzel nyílt színen nyakon önteni, és nem beszél majd hülyeségeket sem arról, hogy az ő értelmi képességei miként viszonyulnak valamelyik háziállatéhoz.

A választáson pedig sikerül is megszereznie a harmadik helyet a Fidesz és a Jobbik mögött.

Nem tudom mire vélni ezt a sok felháborodott hangú kommentet, amit az a híradás váltott ki, hogy Schmitt Pál kapja meg a nemzett sportolója címet.

Vádaskodnak, hogy igaz, hogy a plágiumgyanúba keveredett ex-köztársasági elnök többszörös olimpiai bajnok, de csak csapatban szerzett aranyérmet.

Mi az, hogy csak csapatban? Hiszen soha nem is tagadta, hogy igazi csapatjátékos ő. Aki nem fék akar lenni, meg ellensúly, meg ilyesmi, hanem motor.

Tudják, az a motor, ami hajcsa.

Schmitt Pál igenis nagyon sokat tett a sportért. Főleg a magyarért. Már az átkos diktatúrában is. Miniszterhelyettesként, sportdiplomataként, szállodaigazgató helyettesként.

És majdnem rendeztünk már olimpiát is. És, ha rajta múlik, hát hamarosan fogunk is. Felcsúton.

Az irigyeinek mondom, ezeknek a bűzlő végtermékeknek és fehérjehalmazoknak – ahogy Pali bá’ minden bizonnyal egyik kedvenc újságírója, Bayer Zsolt szokta nevezni eme hazaáruló egyedeket (akik tán még a himnuszt is úgy éneklik: Isten öld meg a magyart) –, hogy Schmitt Pálról is stadionokat fog majd elnevezni a hálás utókor, mint a Bozsik Cucuról, meg Puskás Öcsiről vagy arról a Groupamáról. Tudják, az aranylabdás Groupama Flóriról.

Szóval mondják meg őszintén, jelenleg ki más is lehetne alkalmasabb személy a nemzet sportolója cím elnyerésére hazánkban?

Esetleg még a futsalos Szijjártó Péter, de sajnos ő még nem töltötte be a hatvanat.

Szóval nem vitás, Pali bá’ a legérdemesebb erre a címre.

Egyébként pedig addig bosszantják ezt a nagyszerű embert, hogy a végén még tényleg megszerzi a nagydoktoriját is.

Miközben Orbán Viktor hat és félmillió malacot vizionált az országnak (azt persze nem téve hozzá, hogy ugyanitt szívesen látna tízmillió birkát is), és miközben haveri sertéstelepeket adott át, avatott fel, eközben a nép vagy még inkább a NÉP mindenféle tüntetésekkel múlatta az idejét. Ami mint tudjuk Kósa Lajos szerint talán még helyes is.

Állami vezetőink hirtelen hatalmas demokraták lettek, lassan már oda jutunk, hogy jobban pártolják ezeket az egyre szaporodó közfelháborodási összejöveteleket, mint baloldali politikai ellenfeleik, akik közül ugyanis sokan újfent átélhették a „nem azt mondták Feri” érzést.

Vagyis amikor az anyázó tömeg nem csak a jelenleg regnáló hatalmat, hanem őket is oda küldte. Méghozzá nem teljesen szalonképes, sőt esetenként kifejezetten nyomdafestéket sem tűrő módon.

Az ellenzék prominenseit jól láthatóan megosztotta a tüntetők egy jelentős részének ez a hozzáállása.

Mozgalmi gyermekbetegség, majd kiforrja ez magát, mondták a megértőbbek, ám egy másik részük kifejezetten sértődötten szemlélte ezeket a fejleményeket.

Kuncze Gábor például az ATV-ben fejtegette Kálmán Olgának, hogy mennyire nem helyénvaló őket összemosni Orbánékkal: „kicsit sértő, mert az elmúlt 4 év sérelmeit visszavetítik az egész rendszerváltás utáni időszakra”.

Az a Kuncze háborgott és kérte ki magának mindezt, akinek a belügyminisztériuma anno arról adott ki igazolást, miszerint az ÁVH-nál soha nem alkalmaztak meg nem engedett erőszakot, sőt tilos volt a gyanúsítottak bántalmazása, és az a Kuncze háborgott ezen, aki azt találta mondani a rendőrök által durván bántalmazott Révész Máriusszal kapcsolatosan, hogy „minek ment oda”, és gúnyosan Révész Mártíriusznak nevezte őt.

De a tüntetésekre visszatérve. Szerintem ezek most nagyon jól jönnek Orbánéknak. Hiszen az egész világ láthatja, hogy itt micsoda hihetetlen mértékű demokrácia van. Mindenki tüntethet, aki csak akar, amikor csak akar és ott, ahol csak akar. A rendőrség pedig úgy viselkedik velük, hogy még az a Tavares nevű úriember is megnyalhatja a szája szélét. Akik legutóbb is a helyett, hogy gumilövedékeket használtak volna, még testi épségüket is kockáztatva, rosszul lévő hölgyeket mentettek ki a tömegből.

Már tényleg csak az hiányzott, hogy Selmeczi Gabriella is megjelenjen a Parlamenti tüntetők között egy nagy tálca süteménnyel.

Csak a CÖF érzi kissé kényelmetlenül magát. Szeretnének ők is tüntetni, de – vezetőik többségének véleménye szerint – most ez még nem aktuális. Nagy tenni akarásukban feljelentették hát az amerikai ideiglenes ügyvivőt, pontosabban ismeretlen tettes ellen kezdeményeztek ügyészségi eljárást, de nem is titkolták, hogy valójában ez az André Goodfriend van a bögyükben.

A nagylöttyös indulataik közepette az viszont már eszükbe sem jutott, hogy mennyire logikátlan az eljárásuk.

A feljelentésük szerint ugyanis a követségi vezető azzal követett el bűncselekményt, hogy bár a NAV-ot is érintő korrupciós cselekedetekről volt tudomása, mégsem tett ezek miatt feljelentés, holott ez hivatalos közegként kifejezetten a kötelessége lett volna.

Csak hát épp a CÖF volt az is, amely váltig hangoztatta azt is, hogy a NAV környékén nem történt egyes vezetőinek a kitiltását megalapozó semmilyen korrupció. A semmiért pedig nem is lehet feljelentést tenni.

Persze, ha a CÖF is úgy látja, hogy Vida Ildikóék korruptak, akkor talán jogos lehetne a feljelentés. Feltéve, hogy önmagukat is feljelentették volna, miután e korrupcióért mindeddig ők is elmulasztottak feljelentést tenni.

Emlékszünk, a kétharmados hatalma birtokában, a köznép nagy örömére, Orbánék egyik első intézkedései között szerepelt a pálinkafőzés adóztatásának megszüntetése. Amit ugye éppen mostanában kényszerülnek, ha nem is teljesen visszavonni, de jelentősen korrigálni.

Népszerű intézkedés volt ez egy olyan országban, ahol még a fináncok is zugiban pancsolták a szeszt, s ahol rekordmagasságú az alkoholisták száma, és ahol még ráadásul a miniszterelnök is azzal mutatott példát a híveinek, hogy illuminált állapotban ordítozta a kamerába sok kislány fehérvári huszárok általi meghágásának történetét.

De hát ez egy ilyen ország. Ahol, ha máshonnan nem is, de a Gripen vadászgépek beszerzése óta mindenképpen tudjuk, nincs állami korrupció. Van viszont zéró tolerancia. És ahol – miként Deutsch Tamás oly plasztikusan megfogalmazta – mégis harmadosztályú CIA ügynökök oktatgatnak ki minket a tisztességes állam mikéntjéről.

Épp’, mint a viccben. Hová mész magyar kormány, kérdezi Amerika. Miféle tyúk, kérdez vissza agresszívan, a milliókért vadászgató és milliós nyugati hoteleket látogató Lázár főminiszterünk.

De a pálinkára visszatérve. Jól mutatja Orbánék világfelfogását, hogy még most is a pálinka adómentességéért harcolnak, miközben kegyetlenül megsarcolni tervezik azt az internetet, amely ma már minden gazdaság motorja, s amely az egyszerű embernek is olyan lételeme, mint a levegő. Megadóztatni tervezik, ahelyett, hogy ingyenessé tennék.

Vagyis ÖN DÖNT, ISZIK VAGY NETEZ?

Mit szólna ez a nagy stadionépítő, ha megadóztatnánk a meccs közbeni szotyizást például? Minden megkezdett zacskó után száz forint. Vagy különadókkal sújtanák mondjuk a disznóvágást és a kolbásztöltést.

Egyébként sokak vélemény volt, hogy ez a netadó valójában nem más, mint figyelem-elterelés. Kommunikációs trükk. Hogy ne foglalkozzunk annyit a kitiltási botránnyal és a mögötte húzódó feltételezett állami szintű korrupcióval.

Hát köszönöm szépen az ilyen figyelem-elterelést! Ez kábé olyan, mintha az orvos, hogy a sérvoperáció okozta fájdalomról elterelje a figyelmünket, egy jó nagyot a valagunkba rúg.

Mindenesetre, ha már megadóztatják mégis az internetezést, nem kéne itt megállni. Ha lúd, legyen kövér. Adóztassuk meg a kommentelést is pluszban. Egy komment 100 Ft, a kormányzást bíráló 200 Ft, a vezetőinket lehülyéző 300 Ft, kurvaanyjukat is felemlegető 500 Ft.

Ugyanez blogban a duplája. A kurva anyjukat!

A Széna téri ’56-os forradalmi megemlékezésen Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter kijelentette:

„Ha eljött az idő, a magyarok egyenes derékkal, büszkén álltak ki igazukért. Erre tanított 1956, erre bizonyíték 1848, Rákóczi és Thököly eszméje, és e szerint él és tesz a mai magyar kormány is, amely nem fél kiállni a magyarok igazáért”

Hogy mi a magyarok igaza? Hát természetesen az, amit Orbán és kormánya annak tekint.

Gondolom, e beszédből azt is csak a hülye nem értette, hogy amikor a NAV elnöknő felettese a magyarok eme igazáért való félelem nélküli kiállásáért a kormányát dicsérte, akkor valójában a nyugati világ részéről a Fidesz kétharmados, illiberális hatalmát érő bírálatokra adott ostoba kormányzati válaszaikat méltatta.

Ezért aztán Varga Mihály az Orbán adminisztrációnak „a magyarok igazáért” való „félelem nélküli” kiállását, Hofi stílusában, akár úgy is megfogalmazhatta volna, hogy nem vak ez a ló, csak bátor.

Nem is oly régen a Vargáéhoz igen hasonló emelkedett stílusban fogalmazott egyébként az újdondász külügyérünk vezette minisztérium is, amikor a hazai demokrácia állítólagos korlátozásáról szóló bírálatokra közleményében olyképpen reagált, miszerint „a magyar nép egy szabadságszerető nép, ezért nem viselné el szabadságának semmilyen korlátozását.”

Ezt a kocsmai okoskodást kívánták lenyomni Obamáék torkán!

Először is, melyik nép nem szabadságszerető?

Bizony, mind szabadságszerető, még a kínai is, a török is, az orosz is.

Vagyis ez a „szabadságszerető magyar nép” szövegelés egy ócska, közhelyes, süket duma, maszlag.

Ráadásul, ha már itt tartunk, a magyar nép nem csak a szabadságot szereti ám, hanem például a világ zajától elzárt wellness fürdőmedencés kastélyokat is! Na meg a drága olasz, svájci és angol szállodákat is persze.

A külügyminisztériumi közlemény mondatának második fele pedig, miszerint a magyar „nem viselné el szabadságának semmilyen korlátozását”, szimpla hazugság. Bizony, a történelmünk éppen azt bizonyítja, hogy igen gyakran, igen hosszú ideig voltunk kénytelenek elviselni a szabadságunknak nem is akármilyen korlátozását.

Ezért ez az állítás is legfeljebb úgy lenne igaz, ránk, magyar népre is, hogy azért véglegesen és teljesen soha nem viseltünk el ilyesmit.

Amiből az is következik persze, hogy a „Csak a Fidesz!”-re épülő NER is előbb-utóbb erre a sorsra jut. Bizony, egy idő után nem fogjuk ezt sem elviselni. Mert a magyar nép nem csak, hogy szabadságszerető, de a türelme is véges.

Jó, ha ezzel a vélt igazunkat pátyolgató vezéreink ezen a szép ünnepen is tisztában vannak.

Bayer Zsoltnak a Magyar Hírlapban megjelent „Nem vicc” című mai írása szerint ez az egész kitiltási botrány leegyszerűsíthető arra, hogy annak két lehetséges oka van.

„Az az első lehetőség, hogy a magyar kormányzat bizonyos – nem tudjuk, milyen szintű – képviselői megkíséreltek korrumpálni bizonyos, Magyarországon tevékenykedő amerikai cégeket.”

„A második lehetőség, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányzatának bizonyos – nem tudjuk, milyen szintű – képviselői úgy döntöttek, a lehető legbrutálisabb eszközökkel beleavatkoznak a magyar belpolitikába, és megpróbálják ellehetetleníteni a demokratikusan megválasztott magyar kormányt.”

Bayer egész cikke hangvételéből egyértelmű, hogy szerinte ez a második eset áll fenn. Egy ennyire demokratikusan és átláthatón működő kormányzat esetében egyébként ez nem is lehet másként.

Az amerikaiak mocskos üzleti érdekeik miatt „levették az álarcot és nyílt háborút indítottak” ellenünk.

Mindez alapján a bayeri okoskodás végezetül oda kulminál, hogy kijelenti. „Aki ilyet tesz, az nem demokrata, hanem egy terrorszervezet, egy bűnbanda képviselője, akit a lehető legsürgősebben el kell takarítani mindenhonnan. Még akkor is, ha történetesen magáról az Egyesült Államokról van szó.”

Hoppá, az USA, mint terrorszervezet és bűnbanda!

Persze, most sokan kérdezhetik, mit foglalkozunk mi egy szélsőjobbos, időnként magát már-már fasiszta ízű kijelentésekre ragadtató elmeháborodott egyén beteges gondolataival?

Csakhogy Bayer Zsolt megítélésénél tudni kell azért egy nagyon fontos dolgot.

Aki figyelemmel kíséri az utóbbi évekbeli újságírói ténykedését, az előtt jól látható, hogy az irományai mennyire harmonizálnak az Orbán beszédek aktuális világképével, a székelyviccektől egészen a „nyugati világ” sajátos megítéléséig.

Gyakorta ő Orbán „magyar hangja”.

Az egyre élesedő Amerika- és EU-ellenesség, sőt a nyugatellenesség jó ideje megfigyelhető Bayer munkásságában, a néhány napja, a Magyar Hírlapban közreadott, Most kezdődik c. vezércikkében pedig már eljutott a „nyugati világgal” való nyílt és teljes szakításig.

Kerekperec kimondta: „…ez a nyugati világ, jelen állapotában, halálra ítélte önmagát.”

„Szaporodni képtelen, liberális iskoláiban semmit sem oktató és semmit sem tanuló, drogoktól és nihilizmustól szenvedő fiataljaival semmit sem kezdő, kizárólag fogyasztani képes, elöregedő társadalmak nézik bambán a beözönlő idegenséget, és még arra is képtelenek, hogy felfogják saját pusztulásukat. Éppen, mint a dinoszauruszok.”

A hajdan tanult tudományos szocializmus ismerős szó- és érvkészlete ez. A rothadó kapitalizmus rémképe, a Coca- cola mámorban fetrengő jenki katonák…

Azért Bayer szerint szerencsére van kiút, van megoldás. És ez az ő kezükben van. Na, a megfelelő válaszlépés persze nem Obama, Clinton és a többiek kitiltása Magyarországról, vagy ilyesmi, hanem „Itt is fel kell mondani a liberális dogmákat.” Kedvelt hasonlatával élve kifejti, hogy „És most, amidőn Lúdas Matyi harmadszor is elverte Döbrögit.” , „Most kell megteremtenünk a jövő Magyarországát.”

Ami persze abszurd képzavar, mert a Fidesz mohó, pénzsóvár vezetői, a pohos Orbánnal az élükön, sokkal inkább tekinthetők Döbrögi, semmint Lúdas Matyi utódainak. Persze ez igaz Bajnaiékra és Gyurcsányékra is. Úgyhogy Bayer Zsolt akkor fogalmazott volna pontosan, ha az írja: most, amidőn Dögrögi1 harmadszor is elverte Döbrögi2-őt.

Mindenesetre szerinte „a jövőről csak egy kicsit is felelősséggel gondolkodó politikus most szakít a globális tőkés piacgazdaság dogmájával. Ez a tusványosi beszéd legfőbb értelme és bátorsága. Köszönet érte.”

Írását vezére történelmi nagyságától teljesen meghatódva azzal zárja: „Miniszterelnök Úr, Kedves Viktor! Most tényleg rajtad a világ szeme.”

Hát ez az egy tényleg igaz. És ez a szem most igen csak rosszallóan tekinget a világ e tájára.

Orbán Viktor a választási eredményeket értékelve olyasmiket mondott, miszerint a legfontosabb, hogy Magyarország győzött, győzött az egység, és alulmaradt a békétlenség, a széthúzás, a cinizmus és a reménytelenség

Bizalmas információim szerint azonban a Pancho Aréna VIP büféjében szűk körben is értékelte az önkormányzati választás eredményeit és igen csak elégedetlen volt a történtekkel.

Leginkább azon akadt ki, hogy jóllehet a kormány rengeteg közpénzt költött pártpropagandára, mégis a választóknak a felét sem sikerült rávenni arra, hogy felemeljék a seggüket és elmenjenek szavazni, ráadásul a megjelentek egy jó részénél még azt sem tudták elérni, hogy az ő jelöltjükre húzzák be az ikszet.

Mi az, hogy még ez a népnyúzó, hazaáruló Bokros is 36 %-ot kapott?

Nagyon helytelenítette azt is, hogy több Fideszes politikus is rendszeresen olyasmikre célzott a kampány során, miszerint a kormányhatalom és a helyi önkormányzatok között csak akkor lesz jó az együttműködés, ha az utóbbiakba a Fidesz-KDNP embereit választják be. Szerinte sokkal egyértelműebben meg kellett volna fogalmazni, hogy ott, ahol az emberek nem az ő jelöltjeikre voksolnak, hát a jövőben majd megnézhetik magukat, lótúrót sem kapnak.

Valahogy úgy, ahogy annak idején az MSZP-s belügyminiszterünk, Lamperth Mónika oly elegánsan és frappánsan megfogalmazta, mondván: a pénzelosztás súlypontját át lehet tenni oda, ahol a szocialistáknak nagyobb befolyása van.

Célul tűzte ki Orbán, hogy mostantól arra kell törekedni, hogy a legközelebbi választási ciklusban megközelítsék azt az eredményt, amit annak idején Kádár produkált: 98 %-os részvétel, 98 %-os kormánypárti szavazati arány.

Reményét fejezte ki, hogy eme cél elérésében a továbbiakban is nagy szerepe lesz majd Gyurcsány Ferencnek, és mint mondta, bízik abban is, hogy Falus Ferenc sem mond végleg búcsút a politikai közszereplésnek.

Végül kifejtette, hogy ha kell, további kisebb mérvű finomításokat kell majd eszközölni a választási törvényünkön is. Például meg kellene fontolni Szeged Hódmezővásárhelyhez csatolását, ahol a Fideszes polgármesterjelölt 61 %-ot kapott, Zuglót pedig leválasztani Budapesttől azzal, hogy a továbbiakban Balatonakarattyához tartozzon, ahol, mint tudjuk, az MNB elnökének felesége, Matolcsy Gyöngyike, lett a polgármester kétharmados szavazati aránnyal.

Kilenc évet kapott Eva Rezesova. Erről a hírről valamennyi sajtóorgánum kiemelten számolt be. Volt, aki sokallta, volt, aki kevesellte. (Persze, az utóbbiak voltak lényegesen többen. A kommentelők között pedig akadt olyan is, aki szerint életfogytiglanit kellett volna kiszabni.)

Amiben viszont mindannyian megegyeztek, és nem győzték hangoztatni az egész eljárás során, miszerint Eva Varholikova Rezesova szlovák volt.

Rezesova, sőt Rezešova, a szlovák milliomos nő.

Na persze nem azt mondták és írták ám, hogy szlovák állampolgár, hanem, egyszerűen csak úgy, hogy szlovák.

Ebbéli hitükben az sem rendítette meg őket, amikor – az egyébként az egész eljárás során tolmácsot igénylő – vádlott a másodfokú eljárásban, az utolsó szó jogán ékes magyarsággal szólalt meg, sajnáltatva magát.

Mint ahogy az sem zavart senkit egy pillanatra sem, hogy a Rezes magyar név, Rezesova apja pedig – Alexander Rezes, vagyis Rezes Sándor – a Kassa melletti színmagyar Abarát faluból származik, ahol Éva is sokszor járt gyermekként, s ahol a helyiek is magyarnak tartják őket.

Hát elég fura dolog ez, hogy mi itt, kis hazánkban kit tartunk magyarnak, kit nem.

Purczeld Ferenc sváb származása ellenére természetesen magyar volt, mint ahogy a szlovák szülők gyermekeként világra jött Petőfi Sándor magyarságát sem vonta soha senki sem kétségbe.

A Nobel-díjas írónk magyarsága viszont már kicsit bonyolultabb kérdés.

Sokak fülét megütötte, amikor Kertész Imrét úgy nevezték meg a köztelevízió hírműsorában, hogy magyar származású író. Ahogy a comnent:com megfogalmazta: „Azt a Kertész Imrét, aki a Nobel-díj mellett nem mellesleg megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, és a Kossuth-díjat, meg a Márai-díjat is. Azt a Kertész Imrét, aki Budapesten született, és a holokauszt után Budapestre tért vissza a buchenwaldi lágerből. Azt a Kertész Imrét, aki magyar állampolgár, nem mellesleg Budapest díszpolgára. És persze azt a Kertész Imrét, aki minden könyvét, egész Nobel-díjas életművét magyarul írta.”

Persze volt, aki még ezen is túlment és ennél sarkosabban fogalmazott vele kapcsolatban. A majdnem olaszországi nagykövetünk következetesen csak Imre Kertészként volt hajlandó a nevét leírni.

Az erdélyi magyarok szoktak panaszkodni arról, hogy a románok a hazájukban bozgor magyaroknak tartják őket, a honi magyarok viszont románoknak, még rosszabb esetben román cigányoknak.