Proszektúra

Debreczeni József közíró és DK-s politikus megmondó-ember szerint Miskolc baloldali közös polgármester-jelöltje nem rasszista, soha nem is volt az, legfeljebb „helyenként kellő empátia nélkül, pontatlanul, rosszul fogalmazott.”

„Minden, amit a múltban tettem bizonyítja, hogy számomra a legfontosabb érték az Ember. Az embernek pedig jogai és kötelezettségei is vannak egy társadalomban.”

Ezek már a volt rendőrkapitány gondolatai annak a napokban kiadott közleménynek az elejéről, amelyet az MSZP honlapján tettek közzé.

Ismerős szavak ezek. Aki élt a képmutató Kádár rendszerben, gyakran hallott ilyesfajta közhely-lózungokat. Legfőbb érték az ember (pontosabban az Ember, ahogy Pásztor is írta), harsogták a bürokraták, miközben az ország rokkantakkal, alkoholistákkal volt tele, s nálunk történt a legtöbb öngyilkosság. A jogok és kötelezettségek is vannak dumát pedig leginkább a cigányokkal szemben használták.

De ez még persze nem rasszizmus.

Rasszizmus sokak szerint az volt, amit dr. Pásztor főkapitányként mondott. S amit most ebben a közleményében megkísérelt kimagyarázni.

Lássuk, hogyan sikerült neki!

„Ha 2009-es mondataim ezek ellenkezőjére adtak okot, akkor én fogalmaztam rosszul. Ezt őszintén sajnálom. Azt azonban muszáj megértenünk, van-e a szociális helyzeten túlmenően valamilyen mélyebb, föltárható oka annak, hogy azokat a bűncselekményeket, amelyek a lakosság közbiztonság-érzetét leginkább befolyásolják, jelentős arányban követik el olyanok, akiket a közvélekedés romáknak tekint.”

A baloldali polgármester-jelöltnek ezúttal sikerült oly burkoltan cigányoznia, ami már művészet. Mert ma már nem olyasmit állít ám például, hogy a köztéri rablásokat cigányok követik el. Hanem, hogy a lakosság közbiztonság-érzetét leginkább befolyásoló bűncselekményeket követik el jelentős arányban. Na, és persze nem a cigányok, hanem olyanok, akiket nem ő, hanem az a fránya közvélekedés tekint ci… akarom mondani romáknak.

Azt viszont nem fejti ki részletesebben, hogy vajh mégis mi lehet ennek a szociális helyzeten túlmenően az a bizonyos mélyebb föltárható oka? (Netán az, hogy a vérükben van az ilyesmi? Vagy rossz az, aki rosszra gondol!)

Mindebből kétségtelenül megállapíthatjuk, sokat fejlődött a doktor úr a pc-t (politikailag korrektséget) illetően, amely cizelláltság aztán a közleményében már ott jut el a végső magaslatokra, amikor úgy fogalmaz, miszerint „Hiszem, hogy mindenki, aki véleményt formál, formált jelöltségemmel kapcsolatban előítélet-mentes és felelős döntés hozott. Mindemellett úgy gondolom, további párbeszédre van szükség azokkal, akik nem Miskolcon élve, engem nem ismerve tették mindezt.”

Vagyis még ő kéri számon az előítélet-mentességet és felelős döntést a jelöltségéről véleményt formálóktól, akik nem Miskolcon élve, őt nem ismerve pofáznak bele a dolgokba.

Amíg odavoltam a Balatonnál nem történt semmi különösebben érdekes a hazai politikában. Nem kötött partnerségi megállapodást Orbán Viktor az RTL klubbal, és Semjén Zsolt sem lett a fővédnöke a Budapest Pride-nak. És sajnos nem dőlt össze a készülő német megszállási emlékmű sem.

Így tehát minden időmet (és pénzemet) annak szentelhettem, hogy tanulmányozhassam, miként érvényesül a rezsicsökkentés Magyar Tenger módra.

Az addig még teljesen oké, hogy Badacsonyban, a Kisfaludy házban 1400 Ft volt egy négycentes pálinka. Nincs oly gyakran huszadik házassági évfordulóm, hát nem sajnáltam ezt a kis pénzt. Hármunk ebédje – a fiamé, feleségemé és az enyém – sem került többe 16.000 Ft-nál, igaz, nem is a drágább kaják közül választottunk. Békacombot szerettünk volna enni, de az nem volt. Viszont kárpótlásul elegáns vécében intézhettük folyó ügyeinket. Méghozzá teljesen ingyen.

Mert máshol bizony a Balaton környékén az a kevés pisálási lehetőség is jól megdrágult. Badacsony tövében már 200 Ft volt az ára, persze jóval kevésbé elit körülmények között.

Még szerencse, hogy a kikötőből a Kisfaludy házhoz vezető úton azért akad néhány naturálisabb brunyálda is, méghozzá teljesen ingyen.

A vízparti büféárak viszont elviselhetők. Egy korsó sör átlagosan 400 Ft, és ennyi tíz deka hekk ára is.

Ám, hogy a Hír24 kedvenc szófordulataival éljek, a legbrutálisabb vendéglátós meglepetést Tihany villantotta számomra. A kikötő környéki placc éppen átépítés alatt volt, hatalmas porfelhő fogadott, amiből kikecmeregve boldogok voltunk, hogy egyáltalán találtunk egy olyan helyet, ahol valami meleget elfogyaszthatunk. Amikor hekket kértem, valahonnét egy hang kikiabált, hogy negyvenöt dekás jó lesz-e. Aztán később kiadtak egy darab sült halat, és én úgy bámultam rá, mint egy sült hal. Ránézésre sem volt több harminc dekánál. Ami ugye alapból jó 400 Ft-os átverés. Miután nem akartam a szabványos cukrozott konzervuborkát vagy csípős almapaprikát enni hozzá, sima friss salátát pedig nem tudtak (akartak?) adni, ezért egy görög salátát kértem 800 Ft-ért. Kaptam is valami gyanús lében úszkáló durván feldarabolt spanyol uborkát, három-négy darab apró sajtkockával.

Miközben fogyasztottam, arról álmodoztam, hogy én vagyok Németh Szilárd, és egyéni indítványként éppen egy olyan törvényjavaslatot nyújtok be, sürgősségi eljárást kérve, amelyik statáriális eljárásra nyújt lehetőséget az ilyen vendéglősökkel szemben.

De hagyjuk is a vendéglátást, meg Németh Szilárdot!

Bevallom, miután az egyik vébé meccset és a Fradi máltai kirándulását pont egy időben közvetítették, én pedig a szállásunkon időnként a Fradi produkciójára is átkapcsoltam, közben ismét egy törvényjavaslat ötlete motoszkált bennem. Ha a tüskés akác lehet hungarikum, miért ne lehetne a magyar foci is az.

Mert ahhoz már hozzászoktunk, hogy a magyarok nem tudnak focizni, de az már tényleg egy különleges magyar hungarikum, hogy azok a légiósok is elfelejtenek, akik magyar csapatokhoz kerülnek.

Később ez az érzés, a Diósgyőri csapatot szemlélve csak erősödött bennem. A máltaiak tízen jobbak voltak, mint mi tizenegyen. A riporter szerint a magyar csapatot nagyon megzavarta a máltai játékos kiállítása.

A "szurkolók" viszont mindkét meccsen kitettek magukért. A huhogás, cigányozás már nagyon megy. Ez is egyfajta hungarikum.

A Magyar Úszó Szövetség honlapján kér bocsánatot azért, ami néhány napja Balatonfüreden történt, vagyis, hogy a Magyar Úszás Napja alkalmából rendezett úszófesztiválon több százan betegedtek meg, sokan kórházba kerültek, voltak, akik intenzív kezelésre is szorultak.

Az okokat a mai napig is keresik.

Természetesen a szövetség nem hibás, mindent előírás szerint tettek, mossák is kezeiket (na persze nem a Balatonban!), mégis bocsánatot kérnek mindenkitől.

Ahogy Gyárfás Tamás mindezt dodonai módon megfogalmazta:

„Nem tudom, hogy a Magyar Úszó Szövetségnek kell-e szabadkoznia, de ha igen, ha nem, elnézést kérünk mindazoktól a sportemberektől, világsztároktól, szenioroktól, a Jövő Bajnokai ifjú titánjaitól és persze az amatőröktől, akiknek akaratlanul komoly gondot okoztunk.”

Ha jól értem az elnök úr szavait, ez annak a beismerése, hogy az elnöknek valójában fogalma sincs, mi történt, hibáztak-e vagy sem.

Mindenesetre ezek után a július 5-re tervezett Révfülöpről induló Balaton-átúszást talán nem ártana már eleve úgy meghirdetni, hogy a résztvevők között értékes díjak kerülnek szétosztásra: az első három helyezett két hetes all inclusive ellátásban részesül a Szent Rókus kórház intenzív osztályán.

Az eddigi vizsgálatok egyébként megállapították, hogy a víz minősége kitűnő volt, s nem is a haltetemek, nem valamely romlott étel okozta a fertőzéseket és főleg nem a verseny után az úszószövetség által osztogatott zacskós víz.

Akkor mégis, mi történhetett? Nehéz helyzet.

Összeesküvés elméleteknek nem vagyok híve, nem gondolom azt, hogy a Krétakörös Gulyás, esetleg Putyin keze lenne benne. Még csak azt sem feltételezem, hogy a Hahások akciója vagy szlovák terroristák műve. Az RTL klubot is kizárnám.

Vagyis mindezek alapján csakis egy paranormális jelenség lehet a magyarázat, esetleg földönkívüliek állhatnak az ügy mögött

Nekünk viszont nincs egy Mulder és Scully ügynökünk, akik az ilyen különleges esetek felderítésére szakosodtak.

Talán meg kéne kérdezni a MOL elnököt. Ő állítólag jövőbe látó módon előre tudta, milyen bírósági ítélet születik az ügyében. Ha ez igaz, nem kizárt, hogy a tömeges megbetegedések titkát is megfejtheti.

Orbán Viktor saját költségén nézőként részt vesz a futball vébé döntőn a legendás riói Maracana stadionban. Ami persze csak az útiköltséget jelenti, a többit a FIFA állja.

Ha a miniszterelnökünk ideje engedi, talán az egyik elődöntőt is megszemléli.

Legalább lesz magyar résztvevője is a világbajnokságnak.

Gondolom, ha már ott lesz, a képernyőre is kerül majd, ahogyan idehaza is mindig mutogatták, amikor csak kilátogatott egy-egy felcsúti vagy székesfehérvári meccsre (az MLSZ társadalmi munkás elnöke, Felcsút társadalmi munkás polgármestere vagy éppen a társadalmi munkában Vidi drukker - Kovács Ferenc társaságában).

Szóval szinte biztos vagyok benne, hogy Orbán a döntőn is ott kolbászol majd valahol a kamerák közelében, sőt minden bizonnyal a díszpáholy azon részén, ahol a kupa és a díjátadás is történik. Talán még néhány kézfogást is sikerül majd a győztes csapat tagjaitól kieszközölnie.

Nekünk pedig végtelen hazafiúi büszkeség öntheti el a szívünket, amikor feltűnni látjuk Platíni mellett ezt a kissé már megereszkedett, pohos, kedélyesen szotyolázgató ötvenes, korpulens urat, akiről persze néhány milliárdnyi tévénéző azt hiszi majd, hogy talán az UEFA elnök valamiféle samesze vagy a díszpáholy egyik londinere. Esetleg az albán labdarúgó szövetség alelnöke.

Ami elég nagy szégyen lesz a világ népeire nézve, hogy nem ismerik fel monsieur Ohbant, a Nagy Rendszerváltót.

Akitől a félelmetes kommunista diktatúra urai is annyira betojtak anno, hogy inkább Oxfordba küldték tanulmányútra, csakhogy megszabadulhassanak tőle.

Biztos vagyok egyébként abban, hogy a Nagy Stadionépítő figyelemmel kíséri a világbajnokság már most folyó mérkőzéseit is. Csak nem tudom, látja-e mindazt, amit mi látunk? És ha látja, mit gondol felőle?

A vébén résztvevő játékosok többsége olyan, mintha valami testépítő verseny résztvevői lennének. A kondíciójuk, állóképességük, gyorsaságuk is fantasztikus.

A hazai sztárjainknak a sérójuk és a telitetovált karjaik mutatnak ezekkel legfeljebb némi hasonlóságot, de a játéktudást tekintve hozzájuk képest génhibás korcsok vagyunk, hogy finoman fogalmazzak

Most látszik igazán, hogy mennyire elszaladt a világ futballja mellettünk.

Ma már ott tartunk, hogy annak is örülni tudunk, ha a világranglista 124. helyén álló Kazahsztánt idehaza sikeres tolódással néhány szerencsés góllal le tudjuk győzni.

De nem csupán a focitudásban maradtunk le nagyon. Még a szurkolásban is.

Nézem a meccseket és nem látok nézőtéri botrányokat. Nem hallottam például olyan kórust, hogy svájci cigányok, b… átok az anyátok! Nem huhognak, a himnuszok alatt nem fütyülnek, nem robbantanak kilós petárdákat, nem gyújtanak az egész stadiont füstbe borító görögtüzeket, és meccs után sem verekednek össze, nem zúzzák szét a metró kocsikat.

Mind ehelyett láttam festett arcú szurkolókat, lelkes biztatást és hullámzást.

A hazai foci súlyos problémáit persze az Orbán által erőltetett Puskás kultusz nem oldja meg. De ezen a helyzeten bizony még L. Simon László egyéni képviselői indítványa sem tud segíteni.

Édes kishazánkban senki sem várja el, hogy egy kormányzati szerv független legyen. A kormány 2/3-os felhatalmazással rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a többséget képviseli, még akkor is, ha az a többség amelyik őt megválasztotta, a teljes népességnek alig egyötödét jelenti. A határon túli magyarok szavazataival együtt természetesen. Ez plusz 200ezer rájuk leadott szavazat volt. Ha mindezt kivonjuk a FIDESZ 2,1millió szavazatából, akkor 1,9milliót kapunk. Ez viszont a gyors ütemben fogyatkozó magyar népességnek az egyötödét sem adja.

Levonhatjuk a következtetést:
1/5 = 2/3

Ezt a némiképp fölösleges okfejtést magunk mögött tudva térjünk most vissza kiinduló állításunkhoz, miszerint édes kishazánkban senki sem várja el, hogy egy kormányzati szerv független legyen.

A norvég alap támogatásai körül az elmúlt napokban "2millió forintos" Lázár János vezetésével kibontakozott bozótharcban - az esetünkben semmilyen ellenőrzési jogkörrel nem rendelkező - KEHI is a frontvonalon küzd kenyéradó gazdái érdekében. Kenyéradó alatt természetesen a KEHI-nél sem az adófizető állampolgárt értik, hanem élet-halál urait, a milliárdos oligarchákkal körülvett pénz- és hataloméhes törtető szociopatákat, a minisztereket.

A KEHI - bár hivatalból az állami pénzek elköltését kellene felügyelnie, - kiszáll a Lázár János célkeresztjébe került azon civil szervezetekhez, akik nem állami, hanem a norvég alap pénzéből gazdálkodnak. A KEHI nem száll ki olyan civilnek hazudott politikai alakulatokhoz, mint amilyen a Civil Összefogás Fóruma, a CÖF, akiket sokszor ilyen-olyan kerülőutakon, időnként pedig teljesen nyilvánvalóan tömnek ki állami milliókkal. A KEHI nem ellenőrzi a CÖF-öt, hiszen ha ellenőrizné, akkor kiderülne, hogy évek óta jogtalanul áramlanak hozzájuk mindannyiunk közös kasszájából a 100milliók. Ezeket a 100milliókat pedig a saját alapszabályukkal is ellentétesen nyilvánvaló politikai célok érdekében költik el. Ha a KEHI nem a kormány megrendelésére vegzálná a valódi civileket, hanem a dolgát végezve a fentiekre fényt derítene, akkor a KEHI vezetői bajban lennének, hiszen régi jó barátaik megharagudnának rájuk, többé talán nem vadászhatnának együtt, többé talán nem utazhatnának együtt, többé talán nem is lenne zsíros állami állásuk, bársonyszékük, légkondis irodájuk, hivatali autójuk, benzinkeretük, céges telefonjuk, stb stb.

A felelősségteljes munkánál sokkal kifizetődőbb a hatalom kegyeinek keresése, a regnáló politikai erő szándékainak elvtelen teljesítése. Elég csak egy pillantást vetni erre a kehi.kormany.hu oldalon megjelent cikkre...

Ebben az országban sajnos már csak kevés dolgot lehet szeretni. A Krétakör, az Átlátszó és a TASZ ezen kevesek közt van.

A magyar internet tapsikolva ünnepli, hogy az RTL Klub tegnap páros lábbal beleszállt a miniszterelnök strómanjába, Mészáros Lőrincbe és az esti híradóban előadták róla mindazt, amit már évekkel korábban kellett volna. A fellelkesült ellenállók most azt emlegetik, hogy ha kicsit megkésve is, de azért mégiscsak jó, hogy végre úgy csinálják a híradót az RTL-nél, ahogy azt rendes újságíróknál szokás.

Rossz hírem van. Amit az RTL csinált az a legkevésbé sem szól a sajtószabadságról. A pénzről szól. Semmi sem változott az RTL híradójának szerkesztésében. Eddig is a pénzért csinálták, és ezután is a pénzért csinálják. És itt most nem a szerkesztőség dolgozóinak fizetésére gondolok, hanem arra, hogy eddig azokkal a híreknek csúfolt bulvár történetekkel keresték a pénzt, hogy például a zebrán elgázolt árva kerekesszékes kislányt a vétkes teherautó ittas sofőrje a helyszínen még meg is erőszakolta. Satöbbi. És már elnézést, de azért, mert az elgázolt kislány helyett most egy valóban fontos közéleti-politikai problémát vettek elő, nevesen a következmények nélküli gátlástalan politikai korrupció kérdését, attól ez a híradó még nem lett jó. Mert ezt a kérdést is hogyan tálalták? Az egész anyag ugyanazzal a gátlástalan elvtelenséggel van összerakva, mint korábban minden más. Nem az újságírói etika fénye ragyogott itt fel, hanem a sértett szörnyeteg marta meg a támadóját. Ahogy korábban a magasabb profit reményében fentről leszóltak, hogy ne legyenek a kormányt kritizáló hírek, úgy most a magasabb profit reményében fentről leszóltak, hogy legyenek a kormányt kritizáló hírek.

Nem tudom ki látta az Alien vs Predator című erősen másodvonalbeli filmet. Na ez zajlik most is. Van két irtózatosan veszedelmes szörny, akik összetalálkoznak és megküzdenek életre-halálra. Undorítóak mindketten. Egyiküknek sem tudok drukkolni.

Leginkább abban reménykedem, hogy mindketten belepusztulnak a harcba.

Van ez az Origo főszerkesztő eltávolítás ügy.

Az Origo tulajdonosa a Deutsche Telekom. Az Origo ír egy cikket arról, hogy Lázár János az adófizetők pénzén a hanyatló nyugat luxusszálodáinak kényelmét élvezte mintegy 2millió forint értékben. Lázár cáfolni nem tudja a leírtakat, ezért zsebből befizeti a 2milliót az államkasszába. Eddig sikertörténet, bár én azért hozzátenném, hogy általában a jog nem elégszik meg azzal, hogy ellopom valaki autóját, lefülelnek, visszaadom az autót, aztán integetve távozom. A jog általában a bűnismétlés ellen szankcionálni szokta az ilyesmit. Persze az átlag magyar demokráciafogyasztó már azzal is megelégszik, ha az egyik hataloméhes nárcisztikus pszichopata a sok közül egyszerűen visszaadja azt amit a köz zsebéből a sajátjába csúsztatott.

Lázár Jánost viszont nem olyan fából faragták, hogy csak úgy hagyja magát rajtakapni ilyesmin. Fizetett, mert ezzel gondolta elejét venni a további kérdezősködésnek, hogy ki is volt az a szakértő, vagy tolmács, vagy egyéb munkatárs, akit fontos tárgyalásaira magával vitt és akivel éjszakánként egy szobában aludtak és nem külön. Nyilván az adófizetők pénzének megtakarítása végett. Ja nem is, mert ha takarékoskodni akar az ember, akkor ugye nem luxushotelbe megy.

Szóval Lázár János nem hagyta ennyiben az ügyet. Ő persze nem szokott a sajtóra nyomást gyakorolni, és aki mást állít, azt kihívja párbajra és áthajt rajta egy Közgépes úthengerrel.

Furcsa mód az Origo mégis kirúgta a főszerkesztőjét, akivel egyébként mindenki nagyon elégedett volt. Amióta Sáling Gergő volt a főszerkesztő, azóta a lap egyre jobban teljesített. Az Origo tulajdonosa a Deutsche Telekom. Nyilván a kis magyar kormányka nem képes egy ilyen nagyhatalmú nemzetközi multira nyomást gyakorolni. Már a felvetés is kacagtató.

A kirúgás másnapján Lázár János bejelenti, hogy a Deutsche Telekommal közösen internetet visznek a vidéki Magyarországnak.

Aki a kirúgás, majd a nyilvánvalóan sokmilliárdos üzletközés között összefüggést lát, az természetesen balliberális ajvékoló, megélhetési ünneprontó, Brüsszel csicskása, hazaáruló Bilderberges Bajnaista.

Én egyik sem vagyok, viszont mégis egyértelmű összefüggést látok aközött, hogy egy cégtől kirúgtak valakit, aki szúrta annak a szemét, akivel a cég a kirúgás után sokmilliárdos üzletet hozott össze.

Ha így van, márpedig így van, akkor bennem az a kérdés merült fel, hogy miért ilyen látványosan csinálják? Miért rögtön a kirúgás után jelentik be az üzletet? Miért úgy, hogy az utolsó ostoba prolinak is egyértelmű legyen az összefüggés?

Aztán rájöttem. Direkt. Ez a cél. Hogy mindenki felfogja, hogy hogy mennek itt a dolgok. Hogy nehogy azt higgyétek kedves kis senkik, hogy csak úgy valamilyen más szakmai ok miatt kirúgták. Hogy ez csak véletlen egybeesés. Nem, nem. Itt éppen az a fontos részlet, amit mindenkinek meg kell értenie, hogy ezt fentről intézték. Hogy így jár mindenki, aki pofázik. Hogy itt úgy mennek a dolgok, hogy pofázol, elvágjuk a torkod. Nyalsz, kitömünk pénzzel.

Lázár nem hülye. Mindenki okulására intézi ilyen egyenesen a dolgokat. Hogy tudjátok hol a helyetek.

Most, hogy ma van a nemzeti összetartozás napja, az jutott eszembe, hogy nemzeti összetartozásról papolunk, miközben valójában inkább nemzeti széthúzás van.

És ez szerintem jól is van így. Mert ugyan ki a fene akar összetartozni például Lázár jánossal? Tartozzon össze vele az Oszter Sándor! Vagy a Failoni Donatella.

Miért akar a hatalom minket egy akolba terelni ezen a napon, aminek érdekében a kormány megrendelésére már egy primitív nótát is fabrikáltak és tettek közzé a You Tube-on összetartozás dala címmel?

Még egyszer mondom, nincs nemzeti összetartozás. A nemzeti összetartozás kifejezés hazug. Épp olyan hazug, mint például a hazai pártok elnevezése.

Próbáljunk csak kicsit jobban mögé nézni az egyes pártok elnevezése tartalmi valóságának!

Van ugye először is a Fidesz, vagyis a fiatal demokraták szövetsége, akik már sem nem fiatalok, sem nem demokraták. Ráadásul magukat polgárinak is nevezik, holott legfeljebb nyárspolgárok. A szövetség szó helyett pedig helyénvalóbb lenne a „bűnszövetség” terminus technicus használata.

A KDNP-nél még ennél is rosszabb a helyzet, mert elmondható róluk, hogy nem keresztények, nem demokraták és a néphez sincs sok közük. A többi stimmel.

Aztán itt vannak az MSZP magyar szocialistái, akik mindenek, csak nem szocialisták. (Egyesek szerint ráadásul még csak nem is magyarok.)

A Jobbik, amelynek tagjai nem hogy bármelyik pártformációnál is jobbak lennének, ellenkezőleg ők a legrosszabbak.

Vagy nézzük az LMP-t, amelyik megalakulása óta többször is bebizonyította, hogy – sajnos – nem lehet más a politika.

Az Együtt-PM pártszövetségre pedig az jellemző, hogy jóformán senkivel sem voltak képesek együttműködni, sőt mindeddig inkább más pártok szétverésében jeleskedtek, és ők azok, akik szinte senkivel nem folytatnak Magyarországért párbeszédet. (Hacsak nem a Bilderberg csoporttal.)

A DK, amelyiknek még annyi köze sincs a koalícióhoz, mint egy koala mackónak. És mitől is demokratikus egy olyan szervezet, amelyik Gyurcsánnyal kezdődik és Gyurcsánnyal végződik?

Az SMS párt legalább nem titkolja, hogy ki az úr(nő) a szemétdombon, akarom mondani a pártban.

Az már csak hab a tortán, hogy a pártokon kívüli szerveződéseknél is hasonló a helyzet.

Az uralkodó párt szatellit szervezete a CÖF például milyen alapon nevezi magát civilnek, harcos EU-ellenes felvonulásait meg békemenetnek?

„A médiában megjelent találgatásokra reagálva az Origo Zrt. a leghatározottabban cáfolja, hogy a ma reggel bejelentett főszerkesztőváltás mögött bármilyen politikai ok vagy nyomásgyakorlás húzódna meg.” Ez a szöveg virít az online Origo.hu címlapján.

Ki az, aki ezek után kételkedik ebben? Hiszen maga a főszerkesztőváltást lebonyolító médiumtulajdonos cég cáfolja bármely politikai ok vagy nyomás fennforgását, és ráadásul még csak nem is úgy cáfolja, hanem a leghatározottabban. Esetleg még helyesebb lett volna úgy fogalmazni, hogy a legesleghatározottabban cáfolja.

Az origo címlapján szereplő közleményből az is kiderül, hogy valójában nincs másról szó, mint arról, hogy az Origo Zrt. a változó médiafogyasztási szokásokhoz kíván alkalmazkodni, és a személyi döntés mögött az Origo Zrt. integrált tartalom-előállítási stratégiájának megvalósítása áll, melyben a vállalathoz tartozó eddig elkülönülten működő különböző tartalmi egységek tartalomirányítási szervezeteit, szerkesztőségeit egységes irányítás alá helyezi. Az átszervezés célja a hatékonyabb és szinergiákat jobban érvényesítő szervezet kialakítása.

Persze a Kádár rendszerben megedződött újságolvasó nagyon is jól tudja, hogyan is kell az ilyen bonyolult, a tudományos szocializmus nyelvezetére hajazó közleményeket értelmezni.

Ennek pedig az a lényege: minden hírnek épp az inverze az igaz.

Tehát köznyelvi magyarra lefordítva az Origo Zrt közleménye is imígyen hangzana:

„A médiában megjelent találgatásokra reagálva az Origo Zrt. a leghatározottabban állítja, hogy a ma reggel bejelentett főszerkesztőváltás mögött politikai ok és nyomásgyakorlás húzódott meg. Az pedig csak ködösítő kamu duma kedves olvasóim, amit a stratégiáról, szinergiáról, hasonlókról összerizsáztunk.”

A sajtó jelentős része, de a magát bevallottan az Origo versenytársaként feltüntető Index is egyértelműen ok okozati kapcsolatot lát a főszerkesztő közös megegyezéssel történő kirúgása, és a nem sokkal korábbi, Lázár milliós utazgatásait leleplező Origo írás között. Vagyis a főszerkesztő váltást egyértelműen a hatalom birtokosai haragjának tudja be.

http://index.hu/velemeny/2014/06/03/kivanjuk_az_origo_szabadsagat/

Ami azért, ha belegondolunk, őrületes skandalum! Tényleg megtehető már ilyesmi is manapság minálunk?

Tényleg a hagymát is hagymával evő, félművelt, kivagyi újgazdagok világa közeleg?

Vannak egyébként, akik azt gondolják, az Origonál történt leszámolás nem is egyedi jelenég, hanem egy a sajtó szabadságát korlátozó folyamat része.

Nem is oly régen történt a TV2 fura tulajdonosi hátterű adásvétele, majd a kommentelésért viselt objektív üzemeltetői felelősség alkotmánybírósági megállapítása, és már itt a nyakunkon a reklámadó tervezete is. (Természetesen ez is sumák módon, egyéni képviselői indítványként beterjesztve.)

Az Origon egy darabig fenn volt az üzenet: „Tiszteletet az Origo.hu főszerkesztőjének!”

Amit még azzal kellene kiegészíteni: Üzenjük Orbánnak, Lázárnak és a többi hatalmi mámorban szenvedőnek: tiszteletet a független sajtónak!

Mindenek előtt szögezzük le, hogy Kerényi Imrével nem az a baj, hogy buzi. A homoszexualitás nem betegség, nem deformáció, nem a rossz neveltetés eredménye, nem deviancia, nem perverzió, hanem teljesen hétköznapi dolog. Kutatások igazolják, hogy a homoszexuálisok aránya az emberiségben civilizációtól, vallástól, közerkölcstől, a politikai hatalom ideáljaitól függetlenül minden korban, minden földrészen 8-10% körül mozog. Ha egy rendszer tűzzel-vassal üldözi őket, vagy éppen bátorítja, támogatja a másságuk megjelenítését, felvállalását, akkor is mindig 8-10% közt lesz a melegek aránya.

A homoszexualitás nem fertőző, nem lehet mástól elkapni, nem lehet rá téríteni mint egy vallásra, vagy ideológiára.

Az ember vagy meleg, vagy nem.

Kerényi Imre történetesen az. Meleg. Buzi. Fartúró. Homokos. Ez az ő magánügye, éljen boldogan vele, ehhez senkinek semmi köze.

De hogy miniszterelnöki megbízottként vetemedik ordenáré, órmótlan, ocsmány, okádék, szemét, söpredék stílusban a homoszexuálisokat támadni, megbélyegezni, megalázni, az nincs rendben. Az nagyon nem a magánügye.

Hogy mindezt ráadásul a Keresztény Színházi Fesztiválon követte el és a keresztények között nem volt egyetlen olyan jóérzésű ember sem, aki Krisztus tanításait valóban megértette és mélyen átérezte volna, az már csak hab a tortán. Igazi keresztények ilyen beszédet nem tűrnek el. Nem a gyűlölet, hanem éppen a felebaráti szeretet miatt.

A rekord-alacsony EP választási részt vétel ürügyén azon merengtem el, hogy mi történt ezzel az országgal, ezzel a néppel, amelyik 1956-ban és 1989-ben is képes volt egy hatalmas világbirodalommal dacolni, és amelyik elsőként vágta át a vasfüggönyt Európában.

Azóta azonban egyre csak azt figyelhetjük, miként sorvadozik mindinkább a demokrácia hazánkban.

Ma már örülnénk a parlamentben egy Kunczénak is, de talán még egy Torgyán féle debattőrnek is, helyettük azonban csak lepusztult, középső ujjával bemutatós Szanyink van az egyik oldalon, meg álszent ostoba Kövér Lászlónk a másikon. Hogy a még náluk is hülyébbeket már ne is soroljuk, mert nem férnének el egy blog műfaji keretei között.

Ebben az általános leépülésben valamennyi pártnak és politikusaiknak ugyanannyi szerepe volt és van, nehéz is lenne valamiféle rangsort állítani közöttük.

A baloldalon a bájgúnár, kecskeszexszel szellemeskedő Mesterházy, az ájtatosan pislogó Bajnai - a tipikus balek, aki hol internacionálét énekel, hol a DopeMan féle trágárságoknak tapsol, bár egyikkel sem ért egyet, aztán a túlmozgásos, beteges küldetéstudatú Gyurcsány.

De ezek a figurák legalább valamiféle egyéniségek. Mert a jobboldalon még ilyenek sem akadnak. Csak alattomos, Orbán-seggnyaló csinóvnyikok, vagy hagymát is hagymával evő, mindenkiannyitéramennyijevanféle újgazdag tahók, hogy a Jobbik örökké sértődött, rasszista és homofób alakjairól már ne is beszéljünk.

Manapság már nincsenek pártprogramok sem, vagy, ha vannak is, ilyesmikkel nem fárasztják a választókat, vannak viszont helyettük óriásplakátok, könnyen megjegyezhető szlogenek és bugyuta jelszavak.

Emlékszünk még, amikor Orbán azt ígérte, hogy az adóbevallásunk elfér majd egy söralátéten?

Ez persze nem így lett, sőt néha tíz söralátét sem elegendő ilyesmire. Ehelyett viszont a pártok programja lett valóban söralátétnyi.

Most az EP választások kapcsán még inkább feltűnt, mennyire nem volt a pártoknak semmilyen mondanivalójuk.

Csodálkozunk-e hát, hogy senki nem is akart szavazni. Inkább kirándulni mentek, dacolva az egyre vadabb időjárással is. Tán még mondták is, inkább a jégeső, mint Szanyi kapitány vagy Seres Mária.

A miniszterelnökünktől is kb. annyi telt a választási kampányban, hogy nagy mű-hisztit vágott le a tényleges életfogytiglan megszüntetése miatt, valamint a magyar akácot kezdte el roppantul félteni a brüsszeli bürokratáktól. Jóllehet néhány éve ő és cimborái még inkább ostorozták ezt az agresszív növényt, de most, hogy az EU illetékesei teszik ezt, azonnal bőszen a védelmükbe vették, sőt, mint tudjuk, villámgyorsan hungarikummá is minősítették.

Csak remélni merem, hogy az EU a jövőben a csülkös bableves ellen nem akar hasonlóképpen fellépni, mondván, a füstölt húsok egészségtelenek, sőt rákkeltőek lehetnek, mert akkor még azt is megérjük, hogy bizonyosan az is hungarikum lesz. A bolondgombával együtt.

Szóval Orbán az akácot helyezte a kampánya központjába, miközben a pártjától is mindössze olyan áporodott szlogenekre futotta, miszerint „Újra csak a Fidesz!”, meg „Tiszteletet a magyaroknak!”,

De a többiek kínálata is „Biztonság Európában”, „Nemzetek Európáját!”, meg ilyesmiben merült ki.

Kásler Árpád Haza Nem Eladó Mozgalma az európai uniós parlamenti választás-sokk „ünnepéről” szónokolt, de ennél még szánalmasabb, hogy akadt olyan szervezet is a listán, amelyik már tényleg a demokrácia teljes leépülésének legsúlyosabb jeleit mutatva, mindössze azzal próbált szavazatokat szerezni, hogy a halálbüntetés visszaállítását szorgalmazta.

Szóval én mindezek után inkább azt csodálom, hogy még ennyien is elmentek szavazni.

A pestiek már jól ismerik a budapesti közbicikli rendszert, a kedves nevű BUBI-t, ami ahogy a BKK honlapjáról megtudhatjuk, a 76 gyűjtőállomáson található mintegy 1.100 bringából álló flottájával szebbé, könnyebbé, egészségesebbé teszi mindennapjainkat. Az év elején tele voltak vele a híradások, láttuk a főpolgármester urat, amint boldogan bejelenti, aztán prezentálja az elkészült darabokat, aztán - április elején pár nappal az országgyűlési választások előtt - átadja a kész és működőképes rendszert. Minden alkalommal villogtak a vakuk és jól fogyott a pogácsa is. A BUBI nyilván teljesen elkészült a választások előttre, azért is kellett a teljes flottát a közterületekre kihelyezni, hogy a polgárok használatba vehessék ezt a csodát, ami majd megújítja a budapesti tömegközlekedés koncepcióját.

Azóta sokan próbálták ki a rendszert, és sajnos nem mindenki elégedett vele. Mindig akadnak fanyalgók, akiknek semmi sem elég jó. A főpolgármester és kampánystábja viszont őszintén áradozott a kerékpárok könnyűségéről, kényelméről, arról, hogy a tervezéskor ügyeltek arra, hogy lopásbiztos legyen a rendszer. Kiemelt figyelmet kapott a könnyű testreszabhatóság, hogy fiatal és öreg, nő és férfi egyaránt elégedetten használhassa. Akik nem tartoztak a főpolgármester sleppjéhez, nem is a BKK, vagy a Miniszterelnökség alkalmazta őket, nem CÖF-ösök, nem a Magyar Nemzet, vagy a Magyar Hírlap munkatársai, nem a HÍR TV riporterei, vagyis az a szűk kétmillió Budapesten élő-dolgozó-tanuló ember érthetetlen módon nem ennyire elégedett a BUBI-val.

A BUBI ugyanis azóta sem használható, igaz fölösleges türelmetlenkedni, hiszen a választást kevéssel megelőző átadás óta alig telt el másfél hónap. A biciklik köszönik szépen, jól vannak, boldogan fürdőznek a savas esőben, örömmel szívják magukba az életadó UV sugárzást, élvezik a rájuk rakódó korompakolást.
Mint megtudhattuk, most éppen a BKK munkatársai tesztelik őket. Az éles szemű megfigyelőnek feltűnhet, hogy kizárólag a gyűjtőállomásokon látni a jellegzetes élénkzöld színű bicikliket. Sehol máshol nem találkozhatunk velük. Csakis lezárt állapotban. Sehol egyetlen darab sem gurul belőlük, soha.

Persze nem magát a kerékpárt tesztelik a derék tesztelők, hanem a rendszert. Hogy működik-e.

Jelentem működik. A Rendszer működik.

Beszoptuk ezt is. Lenyeltük.
Duzzogtunk, de lenyeltük, mint eddig minden mást is.

Nem tudok másra gondolni, mint hogy Orbán Viktor alighanem néhány féldeci akácmézes pálinka elfogyasztása után mondhatott olyasmit, hogy az EU a bűnözők jogait védi az áldozatokéval szemben. Csakis ez lehet a mentsége egy jogot végzett államférfinak, amikor ilyeneket szövegelt, miközben még Strasbourgot is összekeverte Brüsszellel, vagyis ahogy szép emlékű Torgyán Józsi bácsi fogalmazott volna oly szellemesen: Gizikét a gőzekével.

Most, hogy az EP választások célegyenesébe fordultunk, és jól időzítve kipattant ez a Kovács Béla ügy is, nem hagy nyugton a gondolat, hogy talán az életfogytigos strasbourgi bírósági döntés is erre az alkalomra volt időzítve. Mert, hogy most a kampányhajrában ez is kapóra jött a már jó ideje hazánk megvédésének lázában égő Fidesz vezetőknek, az tuti.

No pasarán!- Harsoghatják ismét.

Nem vagyok összeesküvéselmélet-párti, s nem hiszem azt, hogy a miniszterelnökünk szólt volna oda Strasbourgba, hogy drága tanult cimboráim csipkedjétek magatokat, meszeljétek már el a magyar államot a tényleges életfogytiglanért gyorsan, még most az EP választások előtt, mert, hogy ez is jól jön majd nekünk egy kis populista hőbörgéshez.

Vagyis, hogy most már ne csak a magyar pálinkát és akácot védhessék nemzetünk bölcs vezetői a brüsszeli bürokratáktól, de a tényleges életfogytiglant is.

Ráadásul eme bírósági döntés ürügyén jó nagyot rúghatnak a szocialistákba is megint. Ahogy a Fidesz frakció közleménye tartalmazta: " A tényleges életfogytiglan a magyar emberek döntő többségének akaratával került az Alaptörvénybe. 2011-ben, az alkotmányozást előkészítő nemzeti konzultáción ugyanis a magyarok 94%-a támogatta a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés lehetőségét. A magyar emberek akaratát semmibe véve azonban a tényleges életfogytiglan ellen is támadást indítottak Brüsszelben a szocialisták európai parlamenti képviselői, Tabajdi Csaba és Göncz Kinga javaslatára."

De a Fidesz most két legyet is üt egy csapásra. Hiszen a tényleges életfogytiglan megszüntetése elleni elemi erejű felháborodásával a rendpárti Jobbikot is sikerült beelőznie. Igaz, eközben akadt egy újabb vetélytársuk is, Seres Mária és társulata, akik már a halálbüntetés visszaállításáért szállnak harcba.

Nem kizárt, hogy hamarosan valamelyik párt a tolvajok kezének levágását, súlyosabb esetekben pedig a felnégyeltetésüket is követelni fogja.

Ha egy üzlet beindul...

Kétlem is, hogy a jobboldali pártok közötti nagyotmondási verseny lázában Orbánéknak, pálinkázgatás közben, még ne jutott volna eszükbe a választások előtti megszokott örökzöld téma, a magyar olimpia rendezése is. Amire persze az elképzeléseik szerint már nem is Budapesten kerülne majd sor, hanem Felcsúton.

Orbán kertjének a végében.

Az EU választási kampány vagy még inkább annak szinte teljes hiánya mutatja meg a maga pőre primitívségével, mennyire alacsony nívójú a hazai politikai élet.

Ahogy Biatorbágyról Budapest felé haladva elérjük a főváros határát, arra figyelhetünk föl, hogy tízméterenként Orbán Viktor bámul ránk lélektelen, erőltetett, művi vigyorral, a feje mellett pedig keresztben a rikító narancssárga felirattal: „Azt üzenjük Brüsszelnek: Tiszteletet a magyaroknak!”

Most ezzel van tele az ország.

Tulajdonképpen ez a szlogen a fő választási mondanivalója a Fidesznek.

Azért elég talányos ez az óriásplakát.

A miniszterelnök úr netán magát érti a „magyarok” alatt, vagyis azt vallja, mint XIV. Lajos? Hogy az állam – a magyarok – én vagyok? És valójában az ő személyének járó tiszteletet kéri számon Brüsszelen? Vagy lehet, hogy éppen ellenkezőleg, ez egy önkritikus felhívás, és saját magát szólítja fel arra, hogy adja meg a kellő tiszteletet az országa népének? És ezt üzeni meg bűnbánóan Tavareséknek?

Mert valljuk be, részéről ez a tiszteletadás a népe felé bizony időnként hibádzik. Amikor teljesen hülyének, dedósnak néz bennünket. Amikor például kikéri a véleményünket abban, hogy kevesebb rezsit fizessünk-e pár ezer forinttal, de esze ágába sincs megkérdezni bennünket arról, hogy kössön-e az oroszokkal több-ezermilliárdos kölcsönszerződést, és építsen-e atomreaktorokat.

Szóval körülbelül ennyiben merül ki a Fidesz EU kampány. Meg, hogy átragasztják a korábbi plakátjaikat, azzal egészítve ki, hogy újra csak a Fidesz!

Ami már csak azért is érdekes, hogy megint úgy tesznek, mintha a KDNP nem is létezne.

Vagyis írhatnák a plakátjaikra akár azt is, több tiszteletet a KDNP-nek!

De annak a feliratnak még inkább lenne időszerű realitása – éppen a miskolci cigányexport kapcsán, hogy tiszteletet a romáknak!

Most, hogy a Jobbik megerősödött, olyannyira, hogy a közvélemény-kutatók egy részénél már a második helyre rukkolt elő, úgy tűnik, hogy ők is jobban a Fidesz célkeresztjébe kerültek. Az MSZP-nél megszokott mutyi vádak azonban az ő esetükben egyelőre még nem működnek.

Ezért velük szemben más területeken próbálkoztak.

Amikor a vajdasági magyarok vezetőjét a Kossuth téren leköpdösték, a köztársasági elnök erről napokig tudomást sem vett, (az eset a múlt hét keddjén történt, de) neki csak pénteken jutott eszébe ezen felháborodni és farizeus módon rátolni az egész botrányt és következményeit a Jobbikra.

Aztán jött ez a Kémkovács Béla a negyedikről, az ő szupertitkos kémügyével. Nem tudhatjuk, mi a konkrét vád, de a lényeg, hogy Orbán viszont (saját nyilatkozata szerint) tudja.

Az azért felmerül bennem, hogy milyen lehet annak az EU-nak a titokvédelme és biztonsága, amelyiket egy (Kém)Kovács Béla a negyedikről képes reálisan veszélyeztetni?

Mondjuk, jelentette Moszkvának, hogy Martin Schulz mit szokott reggelizni? Vagy ő volt az, aki megfigyelte Deutsch Tamás nagymamáját?

Végül is nem tudjuk persze, hogy ez a kém ügy miként fog zárulni. Mindenesetre mostanában azért elég pikáns dolog éppen a Fidesz részéről a Jobbik orosz kapcsolatainak a feszegetése.

Nem tudom, ki emlékszik még arra, amikor Semjén Zsolt, a KDNP elnöke (akkoriban nem mellékesen az országgyűlés emberi jogi bizottságának alelnöke is), a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség országos küldöttgyűlésén 2005-ben olyasmiket mondott, hogy aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re.

Horn Gábor akkoriban azonnal felháborodott hangú közleményben tiltakozott ez ellen, ahelyett, hogy stílszerűen valami olyasmivel vágott volna vissza a teológus Semjénnek, miszerint aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia az első szexuális tapasztalatait egy szakállas pap bácsitól szerezze, szavazzon nyugodt szívvel a KDNP-re.

Ennek a kijelentésnek talán még több valóságtartalma is lett volna, mint a KDNP elnök úr szövegének.

De hát azóta sok (szennyezett) víz lefolyt a Dunán.

Újabban a jobboldal már nem is szakállas bácsikkal, hanem szakállas nénikkel riogat. Az ürügyet pedig az Eurovíziós dalfesztivál adta.

Bayer Zsolt a témába vágó írását egy „feketeszékelyes” viccel indította. Eszerint egy „bronxi fickó” valahol a Gyimesekben élő menyecskének gyereket csinált, s amikor a „gyapjas hajú” gyerek a kocsmában azt mondta az öreg székelynek, hogy „Ejsze, székely vagyok vagy mi”, akkor az öreg azt dörmögte, csak úgy a poharába, hogy „Csak azt nem tudom, akkor én mi a lóf… vagyok.”

Holott szerintem ehelyett inkább azt kellett volna dörmögnie: „Ejsze, te székely legény, én meg csángó vagyok.”

A Gyimesekben ugyanis csángók élnek, nem székelyek.

Vagyis ez a kérdés legfeljebb akkor lenne jogos, ha, Bayer Zsoltra vonatkoztatva tennénk föl, imígyen: mi a lófasz Bayer Zsolt?

Hát pontosan nem tudom, de sejtéseim azok vannak.

A dalfesztivált megnyerő szakállas nőről szóló, Európa identitásai című vezércikke is a tőle már megszokott nagyképű és gyűlölködő általánosításokban csúcsosodik ki, aminek jól láthatóan semmi más célja nincs, mint hogy megint egy nagyot rúghasson Európába.

Európába en bloc.

Abba az Európába, amelyik „csak szavazott és szavazott, Kolbász Conchitára, mert Európa úgy érezte, muszáj megmutatnia, mennyire toleráns.” Azt nem tette hozzá, de feltehetőleg gondolta, hogy abba az Európába, amelyik Orbánnal bezzeg soha nem volt ilyen toleráns. Pedig ő nem is nő, és szakálla sincs. (Énekelni viszont ő is tud ám, főként néhány feles után, mégpedig a fehérvári huszárokról, akik sok kislányt meghágtak.)

„Európa imádta Kolbász Conchitát. Őrjöngve szavaztak rá, és Kolbász Conchita megnyerte a versenyt. Eközben Európa kifütyülte a dögös orosz ikreket.”

(Egy csipetnyi hízelgés jut hát az oroszoknak is.)

Persze Bayer még az sem tartotta azért kizártnak, hogy „Európa szavazott a dögös szőke svéd nőre meg a bögyös lengyel csajokra, aztán a számítógépszobák mélyén kibuherálták nyertesnek az undorító, tehetségtelen osztrák, szakállas nénit.”

Mint írta, ezt ugyan nem nagyon hiszi, és cikke végén amúgy Bayerosan jól el is küldte Európát az anyjába.

Most már utólag elárulom, volt bennem azért némi félsz, amikor Áder János köztársasági elnök úr Orbán Viktort felkérte kormányalakításra.

Mert mi lett volna, ha nem vállalja?

Mondjuk, némi hezitálás, vacillálás után kijelenti, hogy: „Hát már meg ne haragudjék tisztelt köztársasági elnök uram, de van egy székely népi bölcsesség, vagy talán Churchilltől származik ez az okosság, már nem tudom biztosan, majd a beszédíróim megmondják, szóval van egy olyan mondás, miszerint a csúcson kell abbahagyni. Ezért aztán úgy döntöttem, visszavonulok, mert szívem szerint a jövőben inkább a Puskás Akadémia szertárosaként tevékenykednék a Felcsúti Pancho arénában.”

Pontosabban nem is így mondta volna persze, hiszen Áderrel régi koleszcimborák ők, és tegeződnek. Ezért valahogy inkább úgy vezette volna elő mindezt, hogy „bazmeg Jani, kurvára unom már az EU-s szarjankók örökös hőbörgését, meg ennek a nagypofájú ellenzéki bagázsnak a pufogását, a köröttem lebzselő Fideszes seggnyalókról már nem is beszélve ”.

Az Áder Jani meg csak bambán nézett volna ki a fejéből (mint általában mindig), hogy akkor most mi merre, hány méter.

Talán először Deák Ferencet idézte volna zavarában, valami olyasmit motyogva, hogy vessük tekintetünket a jövőbe. Aztán átvillant volna az agyán, hogy talán módosítani kéne az alaptörvényt, s kimondani benne, hogy a parlamenti elnök lehessen egy személyben a miniszterelnök is, és így aztán nem lenne akadálya, hogy a másik koleszes társát, a Kövér Lacit kérje fel erre a tisztségre is. Aztán talán egy kósza gondolatként még a Simicska Laja is eszébe jutott volna, mint lehetséges jelölt, meg egykori nevelőtanáruk, a Stumpf Pista, aki most alkotmánybíró. (Volt MISZOT elnök, Hazafias Népfront alelnök, MSZMP tag, stb.)

Na, de végül is, mint tudjuk, a történet Happy enddel (és nem Happy End Kft-vel) végződött, mert szerencsére a köztársasági elnöki felkérésre Orbán Viktor igent mondott, méghozzá, mint kihangsúlyozta, határozott igent.

Így aztán semmi akadálya nem volt a miniszterelnök határozott eskütételének sem az ország házában.

A karzaton a fehérbe öltözött, tengerésztiszt kinézetű urak ünnepélyesen megfújták a fanfárokat, a házelnök engedélyt adott a történelmi zászlók behozatalára, majd pedig elhangzott a miniszterelnöki eskü.

Orbán nem fűzött semmi kiegészítést ahhoz, vagyis Bajnaiékkal ellentétben ő nem ígért olyasmit, miszerint azon fog dolgozni, hogy helyreállítsa az alkotmányosságot és az emberi jogokat tiszteletben tartó jogállamot, és Magyarországot visszavezesse az európai értékrendű országok közösségébe, stb., stb.

Orbán viszont ehelyett, az eskütétel után beszélt mindenféléről, amiből nem mindenre tudtam koncentrálni, mert közben félszemmel a Fradi meccset néztem, a lényeg viszont valami olyasmi volt, ha jól értettem, hogy a jó miniszterelnök szerinte olyan, mint a jó mozdonyvezető, aki tisztában van azzal, hogy a nemzet mozdonyát mi hajtja.

Elárulta, a nemzet mozdonyát nem a gőzgép hajtja. Még csak nem is a Közgép.

A nemzetet a lelke, szelleme, akarata hajtja.

Beszédét aztán a 15. századbeli reformációs hitújítás egyik jelszavával fejezte be: „Soli Deo gloria”. Egyedül Istené a dicsőség.

Mit is lehet erre a 21. században mondani? Ámen.

Időnként azt tapasztalom, hogy valóságnál semmi sem lehet abszurdabb ebben az országban:

Orbán miniszterelnök Pancho arénát épített a kertje tövébe, Gyurcsány ellenzéki vezér Szent Istvánhoz hasonlítja magát.

Egy úgynevezett „nemzeti jogvédő” politikusunk pedig a Vajdasági Magyar Szövetség Elnöke ellen uszítja a tüntetőket.

Elképzelem, mit gondolhat rólunk a világ, amikor ezeket a képsorokat nézi. A megaláztatását méltósággal viselni próbáló sietős léptekkel haladó vajdasági politikus, Pásztor István, körötte, mögötte pedig a felhergelt, szitkozódó, átkozódó, köpködő emberfalka, valamint néhány – a megdöbbentő jelenetet lelkesen rögzítő – tévés. És mindez történik közvetlenül Magyarország parlamentje melletti Kossuthról elnevezett téren, fényes nappal, éppen azon a napon, amikor megalakult az új magyar parlament.

És, tegyük hozzá, hogy történik mindez azzal az emberrel, aki – és ezt az azóta tett nyilatkozataiban az érintett többször is kihangsúlyozta – a magyar köztársasági elnök vendégeként tartózkodott ekkor ott a parlament környékén.

A köztársasági elnök vendégeként.

Pásztor István azt is elmondta, hogy az atrocitások elszenvedése közben senki sem lépett közbe, senki sem próbált meg segíteni rajta. Ezt egyébként a felvételek is igazolják.

Hazánkban sokan még mindig büszkén beszélnek az úgynevezett magyaros vendégszeretetről, vendéglátásról. Holott aki járt már például menekülttáborok közelében, az tudja, mi is ennek a „vendégszeretetnek” az igazi tartalma.

Sokan közülünk még a saját állampolgáraikat sem szeretik, nem hogy az idegeneket, külföldieket. A saját állampolgáraikat is gyűlölik, ha cigánynak, zsidónak vagy éppen komcsinak tartják őket.

De tényleg, elképzelem, mi lett volna, ha Pásztor István nem a köztársasági elnök vendége?

Akkor talán tényleg akár lámpavasra is húzhatta volna őt a Gaudi-Nagy Tamás által felheccelt tömeg?

De előtte még esetleg a parlamenti őrség is kicsit megrugdosta volna?

Érdekes egyébként, hogy az érintett vendéglátó, vagyis Áder János elnök úr, nem tartotta fontosnak ez ügyben mindeddig megszólalni, pedig ez minimum elvárható lett volna tőle, a helyett, hogy bizonyos magasztos események kapcsán, mint egy karót nyelt vidéki kántor, naftalinszagú idézetekkel traktál minket.

Bizony, egy bocsánatkérésre futhatta volna drága idejéből.

Az ország vezetői közül ez ügyben eddig csak Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szólalt meg, patetikusan kijelentve, hogy: "a felelőtlen elkövetők tettét – akár őrültek, akár provokátorok – mélységesen elítéljük. Méltatlan cselekedetükkel az egész nemzetet ütötték arcul".

Azt viszont már nem tette hozzá, hogy ez az „arculütés” éppenséggel az ő asszisztálásukkal történt meg.

Tisztelt kétszer kétharmados miniszterelnök úr!

Innen írok most Önnek, a német megszállás áldozatainak emlékműve ügyében, „az olcsó politikai lökdösődés kocsmapultja mellől”, ahonnan mindjárt bocsánatáért is esedezem, miszerint venni merészeltem a bátorságot, hogy Önt rengeteg fontos aktuális ügye közepette (kormányalakítás, Vidi bajnoki, stb.) rendhagyó módon ilyesmivel zavarjam.

Méghozzá teszem ezt „a közélet általános megvetésének tónusa és a felülállás magatartása közepette”, már ha érti, mire gondolok. (Én ugyanis nem egészen. Mert most vagy a kocsmapultot támasztom olcsón, politikailag vagy felülállok.)

De hát akárhol is vagyok, mégis csak muszáj szóvá tennem, sőt rosszallásomat kifejeznem amiatt, hogy amíg korábban nyakra-főre küldözgette sok millió embernek, közöttük nekem is a leveleit, mindenféle nemzeti konzultációk ürügyén, ebben az emlékmű ügyben viszont, hogy az ön igen találó kifejezésével éljek: „a magyar politikára oly jellemző homályos dramaturgia folyományaként” egyáltalán nem tisztelt meg azzal, hogy kikérje a véleményemet.

A Dávid Katalin professzor asszonyhoz intézett mentegetőző sorait olvasgatva próbálom megérteni a német megszállási emlékmű kapcsán az Ön fejében kialakult „bonyolult történeti, erkölcsi, politikai szövevényt”, egyszerűbben úgy is mondhatnánk: káoszt, aminek következtében aztán olyan mondatokat volt képes papírra vetni a levelében, mint például, hogy „Ikonográfiai megjegyzésekre nem futja a bátorságomból, s ezen még a kétszeri kétharmad sem segít”.

Ezt követően viszont más sem tesz miniszterelnök úr, mint a kétszeri kétharmad magabiztos tudatában az emlékművet „ikonográfiailag” elemzi, és azt próbálja meg elmagyarázni, hogy az arkangyal áldozatként szerepeltetésének jelentését miért kell egészen gyökeresen másként értelmezni, mint ahogy azt maga az alkotó is kifejtette tervezett művének előzetes promóciójában. Teszi ezt Ön hosszasan, neheztelően megemlítve, miszerint kortünetnek látja, hogy „a politikai-harci” értelmezések kerültek előtérbe, szemben a „szellemi-lelki” természetű megközelítéssel.

(Nem mellékesen: az utóbbi években ki is táplálta belénk ezt a politikai-harci szemléletet?)

Ámde Ön, miniszterelnök úr, az ikonográfián is átlépve, úgymond államjogi magyarázatokkal sem rest előállni, amikor azt fejtegeti, hogy a megszállók nem nácik voltak ám, hanem németek. Ezért jogos a német birodalmi sas szerepeltetése is, mindenféle egyéb distinkció nélkül.

Mindenesetre, ha Ön korrekten járt volna el, és ez ügyben is konzultációra törekedett volna szeretett népével, akkor talán sokan elmondhatták volna, miért is kifogásolható szerintük ez a műalkotás.

De hát ez már késő bánat, eb gondolat.

Ám azért talán, ha még utólag is lehetne valami okos tanácsot adni, én mégis azt javasolnám, hogy oké, ha már százmilliókért legyártatták e kurzus-szoborkészítő iparosmester hazug és giccses kompozícióját, hát tegyék oda a térre.

Ám a területen felállított kordonokat, paravánokat ne engedjék most már a „kocsmai népség” által ismételten elbontani, éppen ellenkezőleg növeljék meg, bővítsék ki azokat, hogy az emlékművet teljesen, tetőtől talpig eltakarják.

Tisztelettel:

A mai Magyarország legtipikusabb emlékműve maga a felcsúti stadion. Egy 1800 fős faluban egy 3500 fős stadion, ami a miniszterelnök házának a végében van, ahol a miniszterelnök fia focizik egy az NB1-be frissen bejutott csapatban, amelyik faluban a miniszterelnök gyerekkori cimborája a polgármester, aki gázszerelőből lett 3 év alatt multimilliárdos, aki egyben a futballakadémia elnöke, az építést vezető cég tulajdonosa, ahol a stadionban a hirdetők a polgármester cége, plusz a kormány kezéből gazdagon falatozó Közgép, ahol mindketten olyan közpénzt költenek, amiről a miniszterelnök váltig állítja, hogy nem közpénz, ahol a stadionban külön "miniszterelnökség" plusz "helyi vállalkozók" feliratú dísztribünök vannak, miközben helyi vállalkozók nincsenek, csak Mészáros Lőrinc van, aki már Pesten is milliárdos összegben nyer csatornafelújítási munkákat, a Miniszterelnökség Sajtóirodája pedig azt állítja, hogy a miniszterelnökség sehol nem bérel páholyt, így Felcsúton sem, hanem azt maga Orbán Viktor kapta, de ő sem bérli, hanem jár neki, a bejárattól 20 méterre lakó miniszterelnöknek névre szóló parkolója van, amikor Felcsúton nem játszhattak NB1-es meccset, mert a sokmilliárdból épített stadion nem felelt meg az NB1 követelményeinek, a csapat Székesfehérváron megtiltatta Puskás "anyaklubjának", a Kispestnek, hogy kitegyék a Puskás feliratú transzparensüket, és ugyanez a csapat Puskás öt különféle hazai beceneve helyett a Pancho-t választja a stadion nevének, amit kifejezetten idegenben kapott, miután elmenekült a diktatúra elől.

Egész Felcsút egy gigantikus posztszürrealista élő emlékmű, ami az összes gondosan összeválogatott szimbólumával csak azt duruzsolja az ember tudatalattija számára, hogy csomagoljon és húzzon el ebből az országból, amíg nem késő, és keressen egy olyan helyet, ahol hagyják békében élni és dolgozni.

Több médium is beszámolt arról, hogy korán reggel vagy tucatnyian jelentek meg a budapesti Szabadság téren székekkel és pokrócokkal, és telepedtek ott le, mondván, nekik joguk van egy köztéren tartózkodni. Talán szendvicseket, s termoszokban teát is vittek magukkal.

Egy normális országban persze ez nem bírna semmilyen hírértékkel, jelen esetben azonban, jól tudjuk, egy pénteki pikniknél jóval többről van szó.

Ezek az emberek ugyanis a készülő német megszállási emlékmű talapzatához ültek le, mondván, hogy testükkel akadályozzák meg az építés folytatását. Ezt teszik már jó néhány napja.

Feltűnt viszont, hogy bár igen sokaknak nem tetszik ez az emlékmű terv, ehhez képest mégis mily kevesen vannak ezek a bátor tiltakozók.

Nem állítom, hogy ezért Schiffer András is felelőssé lenne tehető, de ő, akit egyébként csak becsülni lehet következetességéért, tisztánlátásért, szerintem az emlékmű ügyében alaposan melléfogott, sőt talán nem túlzás azt állítani, hogy nagy hibát követett el, amikor Kálmán Olgának kijelentette, hogy ennél fontosabb dolgokkal kéne foglalkozni.

Ő persze nem azért mondott ilyesmit, mert, mint ahogy némelyek megvádolták, náci lenne, hanem azért, mert ezúttal még ő sem értette meg, hogy eme emlékmű a torz magyar viszonyoknak milyen fontos szimbóluma.

Nem értette meg, hogy itt nem pusztán arról van szó, hogy felépül-e egy ízléstelen, giccses szoborkompozíció Budapest közepén, hiszen ilyesmi már régen megtörtént. A Nemzeti Színház és környéke negédes marcipánvilága után már igazából nem oszt, nem szoroz egy újabb ilyen torz esztétikumú förmedvény.

Tegyük hozzá, itt már nem is arról van szó csupán, hogy ez az emlékmű-terv durván meghamisítja a magyar történelmet is, gyilkost és áldozatot összemosva. Ez a tiltakozás már ennél is jóval többről szól.

Igen, ez a pénteki piknik az igazi civilségről szól. Arról a civilségről, amelyet Orbán ugyanúgy megkísérelt ellopni, kisajátítani, mint korábban a kokárdát, majd a polgár és a nemzet szavainkat is.

Ez a tiltakozás arról az igazi civilségről szól, amelyik szembe mer szállni a hatalommal, ám ezek a civilek nem hőbörgő Hahások, nem is magamutogató, médiabohóc politikusok, hanem többnyire idős, koros megfontolt emberek, akik nem egyéni ambíciókból szeretnének bekerülni a híradásokba.

Szerintem épp ezért van most zavarban az a kétharmados magabiztos hatalom, amelyik egyébként oly bátran mer szembeszállni, ha kell egész Európával, például a pálinkaivók érdekében.

Ahogy a tüntetők egyik szervezője, Magyar Fruzsina, találóan megfogalmazta: kikerülhetetlenekké váltunk.

Kíváncsian várom, mit kezdenek ezzel a szituációval ott a Szabadság téren? (Amely teret egyelőre még nem Horthy Miklós térnek neveznek.)

Selmeczi Gabriella készíti-e már a süteményeit? Vagy a TEK-es maszkosok fogják onnan egyenként elrángatni a tiltakozókat? (De az is lehet, hogy a parlament kulturális bizottságának frissen kinevezett Jobbikos elnöke fogja meggyőzni őket ellenállásuk tarthatatlanságáról.)

Akármi történjék is, ez a néhány idősebb hölgy és úr történelmet írnak ott a Szabadság téren, és még az sem kizárt, hogy végül (legalább időlegesen) visszakozásra kényszerítik Orbánt és üzletfeleit, ezeket a Ludas Matyinak maszkírozott Döbrögiket.