Proszektúra

Oberszovszky Péter a mai Ma reggel műsorában Kun Miklós történésszel beszélgetett, többek között Julia Timosenko egykori ukrán miniszterelnök jelenlegi helyzetének megítéléséről.

De most nem erről az egyébként tartalmas és tanulságos pertraktálásról akarok írni. Hanem arról, amit Obersovszky Péter eme beszélgetés felvezetőjében mondott. A szájából a következő két mondat hangzott el: „A tavaly októberben, sokak szerint politikai okokból hét évre bebörtönzött Timosenko majd három hétig folytatott éhségsztrájkot, mert a börtönőrök bántalmazták.  Egész Európa háborog, sokan a futball EB lemondását fontolgatják. „

Ez a két mondat viszont szó szerint, sőt betű szerint megegyezik a tegnapi „Obersovszky” című, nevezett ténykedését kipellengérező blogbejegyzésem két mondatával.

Obersovszky Péter az inkriminált szöveget papírról olvasta föl, s amikor belekezdett, egy pillanatra már azt hittem, az egész – őt fikázó –  blogbejegyzésemet ismertetni fogja valami mazochista önkínzás jegyében. De nem így történt, mert az e két mondatot követő pikírt megjegyzésemet, miszerint „Minderre pedig a magyar közszolgálati tévéadó egyik legismertebb vezető munkatársa úgy reagál, hogy szép ez a kis nő, nem is tudom, miért bántják.„, már nem ismételte el.

Természetesen Oberovszky úrnak esze ágába sem volt közölni, hogy a két mondatot tőlem idézte. Bizonyára azzal védekezne, ha ezt most megkísérelném rajta számon kérni, hogy ő aztán nem idézett sehonnan, a saját gondolatait közölte, és csupán valami teljesen véletlen, fatális egybeesés van. Nagy szellemek, ha találkoznak.

Ugyan miért is lenne plágium, hogy valakinek egy tényközléssel kapcsolatban ugyanazok a szavak és ugyanolyan sorrendben jutnak eszébe, mint egy másiknak, hiszen mindketten magyarul beszélünk? Ilyen alapon, ha valaki kijelenti, hogy süt a nap, akkor mindenki más már nem mondhatná azt, hogy süt a nap, csak akkor, ha egyúttal közölné az idézet forrását is.

Csakhogy, vetném közbe én, jelen esetben nem egy egyszerű tőmondatról van szó.

Mindennek ellenére nem vitatom el Obersovszky szerkesztő úr és a közszolgálati televízió ahhoz való jogát, hogy egészen más legyen a felfogásuk a plágium fogalmáról, mint nekem. Ám arra azért tisztelettel felhívnám a figyelmüket, hogy amit még az államelnöknek, akarom mondani Jupiternek sem szabad, azt végképp nem szabad az ökörnek.

Nem tagadom, kedvenc műsorom a Ma reggel, és kedvenc műsorvezetőm Obersovszky úr, aki új stílust honosított meg a hazai médiában. Na, nem a Schmitt Pál interjúval. Az ilyen seggnyaló alákérdezéses módszer alkalmazása sajnos nagyon is megszokott - ha a mi kutyánk kölykéről van szó.

Hanem az igazi újdonság az volt, amit a mai műsorban a lapszemle ürügyén produkált. A Népszabadságban megjelent, Júlia Timosenkoval kapcsolatos írás ismertetése során az egykori miniszterelnök fényképére nézve mosolyogva kijelentette: „csak halkan jegyzem meg, szép ez a kis nő, én nem is tudom, miért bántják.”   És tán még csippentett is kissé a szemével.

A tavaly októberben, sokak szerint politikai okokból hét évre bebörtönzött Timosenko majd három hétig folytatott éhségsztrájkot, mert a börtönőrök bántalmazták.  Egész Európa háborog, sokan a futball EB lemondását fontolgatják. Minderre pedig a magyar közszolgálati tévéadó egyik legismertebb vezető munkatársa úgy reagál, hogy szép ez a kis nő, nem is tudom, miért bántják.

Ezek szerint más lenne a helyzet, ha csúnya lenne, mint egy bányarém. Akkor gondolom Obersovszky szerkesztő úr szerint lehetne ütni-verni azt a rusnya teremtést.

Aztán egy kis - ahogy ő fogalmazott: - „cukiság” még mindig a Népszabadságból. Erzsébet királynő „valami hihetetlenül aranyos ezen a fotón” – jegyzi meg. Azt már nem teszi hozzá, még szerencse, hogy a királynőt viszont nem veri senki. Vagy legalább is nem tudunk róla.

És még mindig a Népszabi. Obersovszky úr Nádas Péter várható „irodalmi díjával kapcsolatban” az alábbi elismerő szavakat engedte meg magának: „jó könyv, de aki elolvassa, az is megérdemel egy Nobel-díjat, minimum.” Tuti, hogy ilyen dicséret után még Puzsér Robi is megnyalná a száját.

A nagyszerű riporter szereplése ott érte el a tetőfokát, amikor az LMP-s Vágó Gáborral beszélgetve a riportalany képviselőtársáról Schifferről, Schiffer Pálként tett említést. Vágó közbeszúrta, hogy András – mire O. úr rezzenéstelen arccal folytatta: vagy András. (Mi még hozzátehetnénk mindehhez a freudi elszóláshoz: Obersovszky úr, a Pál az nem Schiffer, hanem Schmitt!)

Összegezve, ha most nekünk Obersovszky Pálról vagy Péterről vagy kifenéről kéne lapszemléznünk, akkor a mai műsora alapján mi pedig az ő stílusában valami ilyesmit mondhatnánk. Olyan hercig, cuki aranyos kis pofa ez az Obersovszky, én nem is tudom, miért bántjuk.

Székhelyi egy büdös zsidó, de mondjuk Villont azt tényleg jól tudja.

Teller Ede egy büdös zsidó, de mondjuk az atomfizikát azt eléggé vágja.

Radnóti egy büdös zsidó, de mondjuk piszokul tehetséges költő.

Gábor Dénes egy büdös zsidó, de mondjuk páratlan fizikus.

Karinthy Frigyes egy büdös zsidó, de mondjuk az írásai vitán felül állnak.

Robert Capa egy büdös zsidó, de mondjuk kiváló fotós.

Rejtő Jenő egy büdös zsidó, de mondjuk az egész országot megnevetteti.

Hajós Alfréd egy büdös zsidó, de mondjuk ő az első magyar olimpiai bajnok.

Szerb Antal egy büdös zsidó, de mondjuk mindannyiunkat lepipált.

Örkény István egy büdös zsidó, de mondjuk a legnagyobbak közül való.

Houdini egy büdös zsidó, de mondjuk a mai napig imádják. 

...

Nem is tudom, sokat vívódtam, hogy illik-e még Gyurcsány Ferencről bármit is írni, hiszen meghalt már szegény, drága jó ember volt, mégsem szép dolog a holtakat gyalázni, no. De aztán azt gondoltam, hogy mégiscsak fontos dolgokat mutat meg nekünk az ex miniszterelnök úr.

Majális van, szép az idő, langy szellő fújdogál, markolja a mikrofont, köpköd bele csak egyre, jár a színpad egyik végéből a másikba, mint egy dúvad, hangja rekedtesen feldúltas az indulattól, az őt ért méltatlan támadásoktól. Mert hát az ő tisztessége ugye.

Drága jó ember volt, sosem hagyta volna, hogy a tisztességén folt essen. Ezért sem állt ki emlékezetes választási győzelme után a nép elé, és ezért nem terhelte az ő nemzetét azokkal az információkkal, miszerint elkúrták nem kicsit, nagyon, illetve hogy az elmúlt másfél két évben nem csináltak semmit, csak végighazudták az egészet. Igen, ez kétségtelenül ártott volna a tisztességének, ezért inkább csak zárt körben a sameszaival tudatta, a nagymúltú Balatonőszödi kormányüdülőben, ami a terrorista firkászok által szított pletyka szerint valahogy úgy lett kormányüdülő, hogy Ferenc tisztességesen megvásárolta azt az államtól, de hát kifizetni nem tudta. Sebaj, mondta a mindig oly megértő állambácsi, majd megveszed tőlem részletre Ferikém. Beszélik, hogy Ferikém alá is írta a szerződést, miszerint megveszi részletre az üdülőt az államtól. Viszont mivel az államnak most pont egy ilyen üdülő hiányzott, hogy nyaralhasson kedvére, hát bérelt egy pont egy ilyen üdülőt az állam, és hát Gyurcsánynak is pont volt egy pont ilyen üdülője, amit bérbe tudott adni az államnak. Az állam tehát azért fizetett bérleti díjat a saját üdülőjéért, hogy végre megszabadulhasson tőle. Tisztességes üzlet ez kéremszépen. Így végül sem üdülője, sem pénze nem volt az államnak.

Na persze ezek nem tények, ez csak mendemonda. Szóbeszéd. Lárifári. Én a fentiekből egy szót sem hiszek el. Ha elhinném, akkor Gyurcsány Ferenc kénytelen lenne kiperelni engem minden vagyonomból. Amit itt olvastak feljebb, az csak egy vicc, egy kitaláció, a benne szereplő személyek, nevek, esetek is kitaláltak, az egésznek a valósághoz semmi köze.

Vannak események, amire érdemes egyet aludni. Vagy többet.  Vagy föl sem ébredni.

Utólag úgy látom, Áder János szenvedélyes igazságbeszéde sokakat meglepett, még az ellenzék körében is. Különösen a szólítom… kezdetű szófordulata indította be sok jó magyar embernél a könnyzacskókat, állítólag még Gyurcsány legelszántabb öregecskedő hívei körében is.

Nagyon szép és megható volt például, ahogy szólította a fogyatékkal élőket. Csak azt felejtette el nekik mondani, hogy kifejezetten a saját érdekükben vegzálják őket mindenféle felülvizsgálatokkal és veszik el a rokkantnyugdíjukat. 

Megszólított ő valójában mindenkit, boldogot, boldogtalant, s igyekezett mindenkinek benyalni. Egymás mellé került itt még Göncz Árpád és Schmitt Pál is. (Nem is tudom, melyik szégyelli jobban?) Több nagy államférfit is szóba hozott pozitív példaként. És még József Attilától is idézett! Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Illetve, bocs’, nem ezt a strófát, hanem egy másik versrészletet, de az már hirtelenjében nem is jut eszembe.

De a fő kérdést ne kerüljük ki. Alkalmas-e Áder János köztársasági elnöknek? Pontosabban Magyarország elnökének. Lélekben tizenötmillió magyar elnökének. A válasz kétségtelenül: igen. Tud, úgy-ahogy helyesen beszélni és írni. Tán nem középiskolás fokon. Biztos vagyok benne, hogy egyébként az őt javaslók még időben utána néztek annak is, doktoriját nem a Balaton-felvidék szőlészetéről és borászatáról írta.

Alkalmas köztársasági elnöknek azért is, mert két lába van, két keze és egy feje. És mennyivel szebb bajsza van, mint Kövér Lászlónak! Ráadásul igen jól skandálható, hogy Áder János takarodj! Mennyivel könnyebben kimondható, mint például az, hogy Kerék-Bárczy Szabolcs takarodj.

Lehet vele kapcsolatban gúnyos versikét is fabrikálni: Áder – Fidesz káder!

Elszántabb, ám kissé fantáziátlan kommentelőknek javaslom még „Aki Ádert mond, mondjon Bédert is”, továbbá az „Áderes már az áhatár” szófordulatokat is.

Sajnálatos hír, hogy az úgymond demokratikus ellenzék nem vett részt az elnökválasztási procedúrában. (Egyelőre még nem azért, mert átnevelő táborokban tartózkodna!)

Pedig nagyot szívnak ám majd a szocik, amikor két év múlva hatalomra kerülvén, egy ilyen horgony elnökkel kell szembesülniük. Mert afelől ne legyen szemernyi kétségünk sem, hogy a következő választásokat az MSZP vezette baloldal nyeri. Ez biztosan így lesz, hiszen ezt maga Mesterházy elnök úr jelentette ki május elsején.  S akkor majd vége a megszorításoknak, s megint kolbászból lesz a kerítés.

Sőt még a Parlamentet körbe vevő kordon is.

Az Orbán kormány médiaterrorjának rabigájában senyvedő hazai újságírás egyik gyöngyszeme az, ahogyan a sajtó egy része Matolcsy György kijelentését kezelte. Az fn24 ezzel kapcsolatos ténykedése akár tananyag is lehetne a „hogyan járassunk le egy minisztert oly módon, hogy mindeközben a plebszet is jól felbosszantsuk?” című kollokviumi tantárgy oktatásában.

Első lépés. Keressünk a nagy ember mondandójában valami félremagyarázható elemet!

Az fn24 január 26.-án még alapvetően korrekten számolt be „Matolcsy elégedett magával” címmel Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottságának rendkívüli ülésén elhangzott beszámolójáról. (Persze ezt sem teljesen így mondta!)

„A miniszter szerint a Start-programban résztvevők nettó 47 ezer forintot kapnak, ez lényegesen magasabb, mint a korábbi 28 500 forintos bérpótló juttatás. Ha valaki 28 500-ból meg tudott élni, annak nagyon jót tesznek a magasabb összeggel - tette hozzá.”

http://fn.hir24.hu/gazdasag/2012/01/26/matolcsy-szerint-minden-sikeres/

Második lépés. Az idézett miniszteri kijelentést torzítsuk el.

Január 27.-én, vagyis mindössze egy nappal később jelent meg az „Így élhetne Matolcsy havi 47 ezerből” vitriolosan gunyoros cikkecske, amely már azzal a bevezető mondattal indított, miszerint „A nemzetgazdasági miniszter szerint meg lehet élni havi 47 ezer forintból. Valóban meg lehet. Megmutatjuk, hogyan.”

Ez az írás kifejezetten az előző napi „Matolcsy elégedett magával” címen megjelent írásra hivatkozással állította immáron tényként a fentieket.

http://fn.hir24.hu/itthon/2012/01/27/igy-elhetne-matolcsy-havi-47-ezerbol/

Harmadik, és egyben befejező lépés a félremagyarázás sulykolása.

Vagyis miután már kellően elhitettük az olvasóval, hogy Matolcsy mekkora felháborító baromságot is állított, innentől kezdve immáron a végtelenségig folytatható a gúnyolódás, és a népek hergelése.

A mai „Dolgozók, akik szívnak” című cikk is e sorba illeszkedik, amikor éppen a munka ünnepére időzítve ismét említést tesz az ominózus miniszteri állításról. „A munkanélküli járadék folyósítási idejét lecsökkentették, és ha valaki „kifut az időből”, akkor közmunkára rendelik, havi 47 ezer nettóért (amiből Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint meg lehet élni).”

http://fn.hir24.hu/karrier/2012/04/27/dolgozok-akik-szivnak/

Így kell ezt csinálni! Így lehet folyamatosan lejáratni a hatalmat, és heccelni a jónépet.

A korlátozott honi sajtószabadság nagyobb dicsőségére, az senkit sem zavar az fn24-nél (de más médiumoknál sem), hogy Matolcsy soha nem tette meg a sokszorosan fejére olvasott kijelentést.

Viszont mondott ennél sokkal nagyobb marhaságokat, amiket viszont nem idézgetnek.

Bayer Zsoltnak a Magyar Hírlapban megfogalmazott „Jámbor kérdés”-e engem is szíven ütött kissé.

Írásában azokat a leírhatatlanul aljas és ocsmány képű, Schmitt Pált kéjjel likvidáló blogokat, bloggereket, azt a hiénafalkát ostorozta a tőle megszokott vehemenciával, akik a névtelenség jóleső, gyengéd, langyos biztonságában bárkit bármivel megrágalmaznak, ha kell.

Akik a sajátjaikat csak a legvégső esetben bántják. Akik még arra sem érdemesek, hogy terroristának neveztessenek. Ahhoz sem elég bátrak.

Mindeme nemes gondolatok Bayer úrnak a Gyurcsány szakdolgozat tisztessége körüli kérdőjelek kapcsán jutottak eszébe, többek között rólam is. Igaz, néven nem nevezett, de kétségtelenül magamra ismertem én is.

És a magam részéről önkritikusan igazat is adok a bátor (és jámbor) Bayer úrnak. Tényleg tévedtem. Azt hittem, jóval kisebb vétek az, hogy valaki bukott miniszterelnökként, bukott pártelnökként, bűncselekmények alapos gyanújával terheltként, egy nevesincs főiskolán egy átlagszakdolgozat megírása kapcsán követett el plágiumot, mint egy regnáló köztársasági elnök és magas rangú NOB tisztségviselő, aki egyetemi doktori címéhez elkészített disszertációnál ténykedett hasonlóan tisztességtelen módon.

Igaza van, jómagam sem voltam elég bátor, amikor a névtelenség jóleső, gyengéd, langyos biztonságában Schmitt Pálnak a fejére mertem olvasni, nem is elsősorban a plagizálás vétkét, hanem azokat a hazugságokat, mellébeszéléseket, amiket a botrány kipattanása után elkövetett, ellenben nem mertem Gyurcsány Ferencről hasonlóan vélekedni, mert ugyebár még egy nem létező alaktól is rettegek, ahogy volt szíves Bayer oly találóan megfogalmazni antiterrorista mivoltom leglényegét.

A félreértések elkerülése végett még egyszer leszögezem, mindenben igaza van Bayer úrnak, aki a nagy hatalmú miniszterelnökünk haverjaként mert és mer megsemmisítő kritikával illetni egy szerinte már nem is létező alakot.

Bizony tényleg ehhez kell az igazi bátorság Bayer úr.

Magam is meghökkentem azon, hogy egyetértek a Jobbikkal abban, miszerint abba lehet hagyni a hisztit.

A Jobbikosok ezt a megállapítást azzal kapcsolatban fogalmazták meg, hogy Juhász Oszkár gyöngyöspatai jobbikos polgármester bizonyos kijelentései miatt az MSZP-s nemzetbiztonsági bizottsági elnök, Molnár Zsolt összehívta a parlament nemzetbiztonsági bizottságát, mert szerinte egy hangfelvételen elhangzottaknak nemzetbiztonsági kockázatai is vannak, és az ügyben felmerül a bűncselekmény gyanúja.

Állítólag ugyanis Juhász Oszkár egy magánbeszélgetésen társaival egy Gyöngyöspatai polgárháború nyerési esélyeit latolgatta.

Juhász Oszkár a vádat viszont azzal hárította el, hogy neki eszébe sem jutott polgárháborút indítani, ő éppen, hogy csupán bizonyos szélsőséges elemeknek a nyelvezetét és argóját használva próbálta meggyőzni őket arról, miszerint nincs szükség semmilyen törvénytelen eszközre.

Juhász Oszkár mentségére mondva előzmény nélküli-e a hazai politikában az efféle társadalmi felfordulást vizionáló militáns hangvétel?

Ki is beszélt itt például fülkeforradalomról, majd hosszú időn keresztül szabadságharcról? A magyarok szabadságharcáról az EU és az IMF ellen? Juhász Oszkár argójában válaszolhatnánk, hogy bizony a Zsidesz, és főleg annak bölcs vezetője, Zsorbán.

KI is indított Borsodból éhségmenetet és vizionált, vizionál folyamatosan éhséglázadást? Az adekvát választ megint csak Juhász úr argójában megfogalmazva: a Zsemeszempé, valamint az ő vásznuknál semmivel nem különb a Zselempé és a Dzséká is.

Az ilyesmivel permanensen riogatók egyik prominensét, Szanyi Tibort idézve: „Pillanatokon belül elő fog állni egy olyan kritikus tömeg, ami óhatatlanul zavargásokba, vidéken éhséglázadásokba, és egyebekbe fog torkollni.”

Apropó Dzséká. Vagyis Demokratikus Koalíció. Vajon nem ők voltak-e azok, akik éppen a napokban hirdették meg az Alkotmánybíróság elleni blokádot? Na, jó, a tisztesség kedvéért tegyük hozzá azt is, hogy alkotmányos blokádot.  Ha pedig egy blokád alkotmányos ugye, akkor minden rendben is van.

Hogy ez a duma a buta Juhász Oszkáréknak nem jutott eszükbe! Azt kellett volna nekik is mondani, hogy amire ők gondoltak, az egy alkotmányos polgárháború lenne. Ami pedig ezek szerint ugye teljesen rendjén való.

És természetesen az éhséglázadás is bizonyára alkotmányos, vagyis teljesen rendjén való lesz

2011.08.04, napján került bejegyzésre a Proszektúra blogba az az írás, amelyik arról adott hírt, hogy a Pangea – The Neverending World című, anaglyph (red/cyan szemüveggel nézhető) 3D animációs-filmterv trailerét a You Tube-on a fél évvel korábbi egymillióval szemben minden reklámozás nélkül immáron kétszer annyian, két millióan tekintették meg.

Most pedig a legújabb hír az, hogy ez a nézettségi szám a bő fél év alatt ismét megduplázódott, és a mai napon túlhaladta a négy milliót.

Rexy, a kis dinoszaurusz bébi, a világ minden tájáról érkező kommentek alapján a világ vagy száz országában  sok ember kedvencévé vált.

https://www.youtube.com/watch?v=uKujOudUk0w

Persze az igazi hír valójában mégsem ez.  Hanem, hogy ez év márciusában, úgy  jó másfél hónapja, az alkotók levéllel fordultak a honlapjukon elérhetőségként feltüntetett filmalap@filmalap.hu  e-mail címen a Magyar Nemzeti Filmalaphoz. Ebben bemutatkoztak az Egon és Dönci első magyar egész estés 3D-s film készítőiként és leírták, hogy milyen filmes terveik vannak a jövőre vonatkozóan.

Több filmes ötletükről is beszámoltak, kész forgatókönyvekkel, hogy érdekli-e őket. Többek között film készülne a Pangea történetről is, Rexy-vel a főszerepében.

Az animációs filmesek az e-mail legvégén összefoglalóan a következőket tudakolták: „Kérdésünk, tudnak-e, s ha igen milyen módon segíteni? Alkalmasnak találnak-e arra, hogy pályázzunk önökhöz?”

A címzett még csak nem is válaszolt.

Ennyit a Vajna féle honi, üzleti és érték alapú, újfajta filmtámogatásról.

Eddig többségében olyan köztársasági elnökeink voltak, akik a politikán kívül is letettek valamit az asztalra. Még Dr. Schmitt Pált sem csak arról ismertük, hogy politikai rendszerektől függetlenül megtalálta útját a hatalom belső köreihez. Még neki is volt olyan teljesítménye, ami a politikától független volt. Schmitt Pálnak is volt olyan oldala, amiért fel lehetett rá nézni.

És akkor végre elértük, hogy lemondott. És akkor végre azt éreztük, hogy a közvélemény most valami jót tett. És akkor jön Áder János, aki 20 éve ül a parlamentben, és se előtte, se azóta nem csinált semmit ami ne pártpolitika lett volna.

Hol vannak már a Göncz Árpádok, Mádl Ferencek és főleg Sólyom Lászlók...

Áder nem a nemzet egységét, legfeljebb a kormány egységét fogja megtestesíteni.
 

A Jobbik Eger honlapjának „kultúra” rovata írásaiban tallózva senkinek nem lehet szemernyi kétsége arról, hogy milyen esztétikai értékeket tart fontosnak ez a párt, és milyen sors várna ránk, ha a közeljövőben hatalomra kerülnének.

Íme, egy részlet, miről verselnek például ismeretlen rímfaragóik a magyar föld „védelme” kapcsán.

„Népmesékbe beleillő
Dús lankákon termő szőlő
Borral teli gönci hordó
A magyar föld nem eladó!

Terem a föld épp eleget
Mindent megad, amit lehet
Piros alma, fehér cipó
A magyar föld nem eladó!”

Ehhez képest még a Rákosi Mátyást dicsőítő csasztuskák is parnasszusi magaslatokat jelentettek. Óhatatlanul Karinthy Frigyes Szabolcska Mihály stílusában írt bökversére asszociálunk.

„Ami a szívemen fekszik
Azt dalolom, semmi mást:
Legelő, kicsiny birkáktól
Tanultam a versírást.”

De érdemes beleolvasni a Jobbik legelő birkáinak más írásaiba is. Figyelemre méltóak Murányi Levente magvas kulturális (!) gondolatai is, miszerint „Ez az áldemokrata Európa 1920-ban majd 1947-ben keresztre feszítette a Magyar Királyságot, a Mária országa napjainkban már csak a csoda segítségével képes talpra állni.”

De a kultúra rovatban olvashatunk  a HVIM „közkedvelt” nemzeti gyerektáboráról, A szmolenszki légi katasztrófáról, a locsolkodásról, a Húsvétról, és természetesen itt adták közre Szegedi Csanád Ébred a magyar! című igen emlékezetes optimista hangvételű húsvéti üzenetét is,amelyben többek között közli velünk, hogy "A magyarság tele is hamarosan véget ér  reményeink szerint."

Na persze természetesen a Jobbik honlap legnépszerűbb bejegyzése azért mégis a Solymosi Eszterről való fényképes megemlékezés: Minden évben megkoszorúzzuk Solymosi Eszter sírját címmel.

Figyeltem, hogyan kommunikálja a fasiszta sajtó a kulcsi tragédiát. Az ugyanis igen gyorsan köztudottá vált, hogy ezt a rémséget egy családtag követhette el, és az is, hogy a feltehető tettes nem cigány. Pedig hej, de szép is lett volna! Mert az már mégis csak ciki, hogy az ilyesmire éhező olvasóközönségük mindennapi fajgyűlölet adagját csak régi ügyek felemlegetésével, vagy valami pitiáner falopási ügy ismertetésével lehessen táplálni.

Ha ez a családirtó tényleg cigány lett volna, mily örömmel írhatták volna, hogy bozótvágó karddal gyilkolt a retek eltérő kultúrájú kisebbségi. Milyen lelkesen írhatták volna, hogy a cigányterror ismét áldozatokat szedett, a kormány imádottjai: a cigányállatok ismét gyilkoltak. (Természetesen így, többes számban!) Esetleg szokásos harmadosztályú szellemességükkel nevezhették volna a gyilkost svéd cserkésznek vagy norvég turistának.

Istenem, de szép is lett volna, ha mondjuk, a feltételezett elkövetőt úgy hívják, hogy H. Márió, vagy H. Dzsenifer!

De a H. Csanád Jutas név alapján bizony egészen más asszociációk ugranak be az embernek. A Csanád ősi magyar név, talán a Jutas is. (Most, mint eme gyönyörű név illusztris viselője, nagy hirtelenjében csak Szegedi Csanád ugrik be.)

De térjünk vissza oda, hogy a fasiszta sajtóportál szerint (is) az eset valószínűleg úgy történt, hogy „a dolgos, szorgalmas, normális életvitelű családban” a fiú „bekattant” és karddal támadt rá mindenkire. De szó sincs állatozásról, retkezésről. Szó sincs gúnyolódásról. Hiszen nem cigány.

A fasiszta hírportál még az újság íróinál is hülyébb olvasóinak szellemi szintjére jellemző viszont, hogy ők azért e hír kapcsán sem hagyták magukat a tényektől megzavarni és olyan kommenteket olvashattunk, miszerint: „Remélem dzsipók döglöttek meg” (Erika Varga) „Remélem én is! Ha igen, áldásom rá, mert fajtársát irtja!” (Gere Zoltán)

Aztán, amikor a gyanúsított közzétett fényképe alapján sokaknak kellett szembesülni a „szomorú” valósággal, hogy reményeik mégsem váltak valóra, akkor már azt panaszolták, miszerint „neki miért teszik közzé a retusálatlan arcképét és a teljes nevét, ill. miért illetik a tettét brutális jelzővel? Ja, mert nem cigány? Akkor persze ki lenne takarva a teljes arca, monogramot használnának és családi "perpatvarnak" vagy esetleg garázdaságnak hívnák a rendőrök...” (István Kiss)

Újra megszólalt Gere Zoltán is, aki nem nyugodva bele, hogy reményei szertefoszlottak, továbbra is azon fantáziált, hogy „Ha ez fajtárs rétinégerek között történt, csak buldózer kellett volna a helyszínre!”

Volt, aki a közzétett fénykép alapján a tettes származását már máshol kereste. „Ne beszéljetek csacskaságokat!Nézzétek meg az arcát és az arcszőrzetét.100% zsidó akik mint tudjuk nagy százalékban elmebetegek.... Véleményem szerint ez egy zsidó akinél kiment a biztosíték....” (Kovács Miklós)

A legfrappánsabbnak azonban az a hozzászóló mutatkozott, akinek ez ügy kapcsán sikerült a cigány és zsidógyűlöletet egy mondatban összekötnie: „Úgy néz ki a cigányainknál is megkezdődött a "pészah".” (Kékesy Márk, kiemelt hozzászóló, JPTE)

Elképzeltem a Köztársasági Elnöki Hivatal által feladott következő hirdetést az országos lapokban, pontosabban természetesen csak a jobboldali országos lapokban.

„Keressük azon keresztény értékrendet valló és elfogadó, legalább alapvető nyelvtani ismeretekkel rendelkező urat vagy hölgyet, államfői munkakör betöltésére, aki képes megtestesíteni a nemzet egységét (vagy kétségét), és vállalná, hogy a Fidesz kormányzásnak nem fékje, hanem motorja kíván lenni. A munkaidő kötetlen, lakás és élelmezés (kosztkvártély) biztosított. Fizetés megegyezés szerint.

Kalandorok ne kíméljenek!

Felhívnánk a jelentkezők szíves figyelmét arra, miszerint a keresztény értékrend annyit tesz, hogy a pályázó elfogadja a négyes jelszót: Orbán, Isten, Haza, Család.

Kis beszédhiba nem akadály, azonban a leendő köztársasági elnöknek annyit szükség esetén mindenképpen folyékonyan el kell tudni mondania, hogy „az engedélyt megadom”, illetve azt, hogy „a kormányzásnak nem fékje, hanem motorja kívánok lenni”. Ami annyit tesz, hogy mindent alá kell írnia, amit az orra elé raknak.

A pályázónak legalább olyan mértékben kell alapvető nyelvtani ismeretek birtokában lennie, hogy a saját munkakörének megnevezését és a himnusz szövegét grammatikailag helyesen le tudja írni.

Továbbá szükség esetén el kell tudni énekelnie a székely himnuszt is”

Na persze ez a hirdetés, egyébként bármennyire is demokratikus megoldás lenne, hiszen kizárná a mutyikat, háttéregyezkedéseket, (esetleg megyei selejtezőket is lehetne tartani) mégis csak vicc.

Az viszont eléggé valószínű, hogy a megfelelő köztársasági elnök felkutatása valami hasonló értékek mentén történhet meg Orbán fejében is.

(Mert az azért már elég zsenánt lenne a jobboldali kormányzásra nézve, ha ezt az elnökválasztást még egyszer elkúrnák. Itt nem érvényes a három a magyar igazság szólás-mondás.)

Egyes nyugati országokban már régóta sikerrel alkalmazzák a kriminalisztikában az úgynevezett profilalkotás módszerét. Szerintem a megfelelő elnök személyének kiválasztásánál ezzel a technikával kéne Orbánnak is élnie. Megkérni az FBI szakértőit, ugyan fogalmaznák meg, mi lenne az ideális profilja egy Fidesz-KDNP kormány motorjaként funkcionáló köztársasági elnöknek?

Hát szerintem nagyjából olyasmi jönne ki, mint amiket a fentebb ismertetett kamuhirdetés tartalmaz.

Vagyis valójában Schmitt Pál alteregóját keressük.

Ami viszont sajnos már cseppet sem kamu.

Igazán nem akartam többet írni Schmitt Pálról, hiszen amikor lemondott, akkor tulajdonképpen pont került az ügy végére. Persze az efféle fontos és szimbolikus ügyeknek nem szokott ilyen frappánsan, klappolósan vége lenni.

Az ex köztársasági elnök bejelentette, hogy bepereli az egyetemet, amelyik őt jogtalanul fosztotta meg - a tegyük hozzá, jogtalanul megszerzett - doktorijától. Schmitt Pál szerint a tudományos fokozatot csak bíróság vehette volna vissza. Schmitt Pált nem zavarja, hogy ez nincs így. Az sem zavarja, hogy ezt rajta kívül az érintett minisztériumok, egyetemek, doktori tanácsok, szenátusok és a bíróságok is tudják. Schmitt Pált nem szokta zavarni, ha széllel szembe kell pisálni. Gondolom a becsületén esett csorbát akarja kiköszörülni azzal, hogy perre viszi az ügyet. A bíróság majd biztos kimondja, hogy... Mit is? Miről fog dönteni a bíróság? Hogy a Semmelweis Egyetem (SE) nem vehette volna el a doktori fokozatot? Akkor majd elveszi a bíróság újra. Másodszor is. Vagy arról fog dönteni, hogy az SE elvehette a doktori fokozatot? Vagy arról fog dönteni, hogy az SE ugyan elvehette volna, de csak 2 nappal később? Vagy mégis mit vár Schmitt Pál? Hogy az majd tisztára fogja mosni a nevét, ha még további 3 hétig arról szólnak a hírek, hogy lopott, majd megfosztották a doktori címétől? 

Szép dolog a küzdeni tudás. Ha van értelme. És ha van értelmes ügy, amiért küzdeni lehet. A világ legnagyobb ostobasága viszont az utolsó töltényig harcolni, ha bohócsipka van a fejünkön és egy ország röhög szánalmas tusánkon.

A színről lelépni lehet méltósággal és természetesen önmagunk szánalmas árnyékaként is. A választás szabad.
 

Ma van a nagy nap, ami megkönnyebbülést hozott egy országnak, beleértve magát Schmitt Pált is. Nincs értelme a 'mi lett volna ha' kérdéssel sokat spekulálni, de azért egyben biztosak lehetünk. Ha Schmitt Pál a doktorija körül alig két hónappal ezelőtt kirobbant botrány első hetében lemondott volna, akkor most nem ugyanitt tartana. Nem mondanánk rá, hogy bukott ember. Nem ihlette volna gúnyrajzok, fotómontázsok, viccek ezreit. Nem skandálták volna nevét utcákon, nem köpködtek, röhögtek volna felé, nem átkozták volna, nem szánták vagy gyűlölték volna. Mára Schmitt Pál az az ember lenne, aki a magyar politikai életben először ismerte el azt, hogy hibázott, és először vonta volna le a megfelelő konzekvenciákat. Ha azon a héten lemondott volna, akkor sok millió honfitársunk a mai napig nem lenne egészen biztos abban, hogy valóban alkalmatlan volt-e a posztra. Talán úgy éreznénk, hogy kicsit kemények voltunk vele, amikor a lemondását követeltük. Talán még azt is elhinnénk, hogy azt a dolgozatot nem is lopta, csak az a cudar cinikus sajtó próbálta a nevét besározni.

Mivel azonban nem mondott le időben, hazudozott, vádaskodott, vagdalkozott, sértődőset játszott, ezért remek alkalmat adott az őt támadóknak, hogy a létező összes bizonyítékot előkaparják ellene. Hogy az összes érintett elmondhassa az igazát. Hogy minden józanul gondolkodó ember számára teljesen egyértelművé váljon, hogy Schmitt Pál lopott és hazudott. Az utolsó napokban, főleg az Obersovszky interjú után úgy tűnt, hogy az elnök minden kapcsolatát elvesztette a valósággal. Aztán ma felszólalt a Parlamentben. Végig köpködött mindenkin, előcibálta a halott édesanyját a koporsójából, betakarózott vele, magára aggatta dicső múltjának összes ereklyéjét, kifényesítette az olimpiai érmeit, újra elismételte az alaposan betanult és minden interjúban emlegetett "becsületes" és "legjobb tudásom szerint" fordulatokat, aztán beszédének talán egyetlen az államfői poszthoz méltó mondatában bejelentette lemondását.

Biztos vagyok benne, hogy amikor égő arccal, leszegett fejjel és bizonytalan léptekkel kibotorkált a teremből Orbán miniszterelnök úr támogató jelenlétében, akkor megkönnyebbülést érzett. Vége van. Nem kell többet az igazság ellen harcolnia. Nem kell a hazugságokat ismételgetnie. Leléphet végre és neve a feledés lágyan ölelő homályába veszhet. A körülötte tomboló viharfelhők elvonulnak, egy nap majd kisüt a Nap, és ő a teraszán köntösben és papucsban szürcsölve a reggeli kávét talán olvas egy cikket, ami méltatja majd azt az embert, aki először mert lemondani Magyarországon.
 

Teljesen egyetértettem Schmitt Pállal, amikor a lemondása kapcsán azt fejtegette, hogy őt is megilleti az ártatlanság védelme. Aki esetleg nem tudná, az elnök úr az ártatlanság vélelméről akart beszélni, de hát nyelvbotlás lehetett, a nagy izgalomban ez jött a szájára.

Ez az ominózus – az elnök úr stílusában mondhatnánk úgy is: omniózus – ártatlanság védelme kifejezés éppen olyan nem létező terminus technicus, mint például a ködbér, mindkettőt izgulékony és igen felkészületlen részeges joghallgatók szokták nyögdécselve emlegetni a harmadik utóvizsgájuk tájékán.

Már az eddigiekből is látszik, hogy nem vagyok hajlandó meghatódni azon, ami a parlamentben történt. Körülbelül olyan stílusban szerepelt az elnök úr, mint amikor a vívó a pást szélén azon vitatkozik a találatjelző géppel és zsűrivel, hogy a döntő tust ő vitte be, nem az ellenfele. Vagyis, bár nem vágta földhöz a fejvédőjét és a kardját, de elég ingerülten rótta meg az őt plágiummal vádolókat.

Az eddigi elnöki működése pedig… Hát maradjunk annyiban ez a ténykedés még egy kisdoktori címet sem igényelt. Ehhez bizony nem volt szükség egy többszörös olimpiai bajnokra. Bólogatni még akár Torghelle Sándor is tudott volna. Sőt, ő tán még jobban is.

Hogy ki lesz az utódja? Itt a nagy lehetőség, hogy végre egy hölgy legyen.

Az MSZP már egyszer kísérletet tett erre, de akkor még a saját szövetségesei is cserben hagyták.

Most azonban más a helyzet. A kétharmad birtokában kényelmes döntés vár a parlamentre.

Teljesen egyértelmű. Németh Lászlóné miniszter asszony legyen a köztársasági elnök. Minden adottsága megvan ehhez. Eddigi szereplései alapján állathatjuk, a magyar nyelvhez való viszonya legalább olyan bensőséges, mint elődjéé.  Igaz, egyelőre még nincs doktori címe, sőt talán a felsőfokú végzettség is hibádzik, de épp ezért nem is lehet belekötni.

Ha ez nem tetszik a Kövér Lászlótól balra helyet foglalóknak, hát vegyék tudomásul, az már önmagában is méltatlan, hogy egyáltalán még ott lehetnek.

A rendszerváltás után sok-sok évvel a társadalomnak még mindig megannyi területét nem érte el a rendszerváltás. Jól kiépített masszív struktúrák ezek, amik évtizedek tapasztalatai alapján működnek úgy, ahogy anno működniük rendeltetett. Persze a rendszerváltás előbb-utóbb minden szervet elér. Időnként csendben észrevétlenül zajlik le az átalakulás, míg máskor nagy dérrel-durral.

Az egyik olyan esemény, ami elodázhatatlanná tett egy nagy változást, az az őszödi beszéd kiszivárgását követő utcai zavargások felszámolásában alkalmazott rendőri brutalitás volt. Ekkor a hétköznapok szürke leple alatt egyébként működő hatalmi erőszak hirtelen exponálva találta magát a médiában. Ártatlanok ütlegelése, rugdalása, megbilincselt emberek csontjainak tördelése, viperák, vadászfegyverekkel fejmagasságban leadott lövések, kilőtt szemek, símaszkok, azonosító számok hiánya, magyarul a jogállamiságtól és a demokráciától teljesen idegen diktatórikus beidegződések. Éveknek kellett eltelnie, hogy a brutális oszlatásokban részt vevő rendőrök közül egy-két embert végül felelősségre vonjanak. Nagyon nehézkesen, nyögvenyelősen jutottunk el oda, hogy a rendőrség megértse, hogy bizonyos szabályok azért rá is vonatkoznak. Ma már nem lehet úgy tömegoszlatást levezényelni, hogy az állományban nem rendszeresített eszközöket használjanak, hogy azonosítószámok "leessenek", hogy símaszkok fedjék el a rendőrök arcát. Ha úgy tetszik, a politikai és gazdasági rendszerváltás után másfél évtizeddel a rendőrség is keresztül ment egyfajta szerkezeti, eljárási rendszerváltáson.
Vannak persze a hatalomgyakorlásnak más, védettebb körei, amiket bár a demokratikus rendszerváltás hozott létre, mégis a diktatúrában szocializálódott emberek működtetik őket, diktatúrákból ismert reflexekkel.

Sajnos ilyennek mutatkozik most Schmitt Pál köztársasági elnök hivatala is. Schmitt Pál nyugat-európai országokban már a személyét érintő botrány kipattanásának első hetében lemondott volna. Nyugat Európából nem egy olyan példát ismerhetünk, amikor magas rangú politikusok még akkor is lemondtak hivatalukról, amikor nem is személyüket, hanem valamely elődjüket érték támadások. Nyugat Európának nagyobb tapasztalata van a polgári demokráciákat illetően, ezért tudják, hogy vannak olyan helyzetek, amikből nem lehet kimászni. Amikben a legenyhébb sérülést, a legkevesebb fájdalmat akkor kénytelenek elszenvedni, ha minél előbb megadják magukat a közakaratnak. Schmitt Pál ügye tiszta ügy. Minden elfogulatlanul gondolkodó magyar állampolgár számára az kell, hogy legyen.

Schmitt Pál lopott. A lopásról hazudott/hazudik. Hivatalához ragaszkodik. Minden más csak szerecsenmosdatás. A lényeg ebben a pár mondatban van. Amikor szolgalelkű riporterek támogató kérdéseinek biztos ölelésében olyanokra ragadtatja magát, hogy ügyében a legcsekélyebb megbánást sem tanúsítva mindenfelé vagdalkozzon, akkor bár nem fogja fel, de lényegében saját sírját ássa mélyebbre. Rosszabb esetben polgárháborús indulatokat kíván szítani azzal, hogy a felé még halvány reményt tápláló tájékozatlanabb rétegeket az őt joggal támadók ellen uszítja. Veszélyes vizekre evezel Pali bácsi. De jó hírem van. Még ma sem késő lemondani. Igaz, hogy ha olyan gyorsan mondtál volna le, mint a Semmelweis Egyetem téged bíráló rektora, akkor a nevedet ma mindenki csak pozitív példaként emlegetné. Igaz ez kitartásban a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásban nagy elődödnek számító Gyurcsány Ferencre is. Ha Gyurcsány 2006 őszén az első nagyobb demonstrációk idején lemondott volna, ma ő lenne a demokrata politikus mintaképe, akivel a teljes baloldal példálózna, akiről ódákat zengnének, mint olyan bölcs vezetőről, aki felismerte, hogy mivel szolgálja legjobban az ország javát, és a demokrácia, jogállamiság biztonságát.

Gyurcsány nem mondott le. Az MSZP elvesztette hitelét, támogatottságát, befolyását úgy az Országházban mint az önkormányzatokban és persze a gazdasági életben is.
Schmitt nem kíván lemondani. Nem csoda. Ő is olyan ember, olyan generáció tagja, amelyik a diktatúrában szocializálódott. Nincs receptje az ilyen helyzetekre. Egyet tud. Markolni a hatalmat. Foggal-körömmel ragaszkodni ahhoz, amije van. Az egy dolog, hogy a legcsekélyebb mértékben sem foglalkoztatja az ország érdeke. A nép akarata. A protokoll-események biztonságos légkörében, gorillái gyűrűjében, páncélozott autójának sötétített ablakai mögé nem hallatszik be az utca hangja. Néha még azt is hiheti, hogy igaza van. De azért azt már csak a saját érdekében is illene felfognia, hogy már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt volt. Minimum hosszú hónapokig rettenetesen rossz lesz. Horror lesz az élete. Rettegés. Gyötrődés. Kínlódás. Vergődés. Verejték. Gyomorgörcs. Kézremegés. Száraz, kaparó torok. Lüktető halánték. Égő szemek. Bizonytalan lábak. És aztán végül mégis lehet, hogy lemond. És akkor minek kellett ilyen sokáig húzni? A sportember reflexe lenne a kitartás? Vagy a valós helyzetét felmérni képtelen vesztes valóság-tagadása? 

Egy biztos. Ha lemondana, akkor az általa betöltött hivatal megújulhatna és visszanyerhetné a nép bizalmát. Sőt a teljes politikai elit előtt ott állna a minta. Bármikor le lehet mondani, ha tudjuk, hogy elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon.
 

A go-go táncos elnök

A köztársasági elnök go-go táncos tanfolyamra jelentkezett, amire azt a magyarázatot adta, hogy annak idején a szüleinek ezt is megígérte.

Ismét doktorálni készül Schmitt Pál

Schmitt Pál máris elkészítette az általa beígért PhD doktori értekezést: A proletárforradalom és a renegát Karl Kautsky címmel. Arra a felvetésre, hogy ez a cím nagyon hasonlít Lenin egyik írásának címére, kifejtette, hogy Lenin művei – akárcsak Georgievé - szellemi közkincsek, azokra mindenki hivatkozhat.

Helyesbítés

A miniszterelnöki szóvivő közölte, hogy sajnálatos elírás történt, amikor az jelent meg a sajtóban a kontextusából kiragadva, a miniszterelnök állításaként, hogy a köztársasági elnök sérthetetlen. A mondat helyesen úgy hangzott: a köztársasági elnök buta s érthetetlen.

Díj a riporternek

Obersovszky Pétert Sajtószabadság díjra javasolják azon riporteri kérdésfeltevése miatt, amely így hangzott: "Elnök úr, azt világossá tette, hogy megvédi a hivatalát a politikai támadásoktól és nem hajlandó engedni a politikai nyomásnak.
Hogy önben még él a sportoló, most azt is bizonyítja, de azért önt emberként, mégpedig népszerű, és meglehetősen sokak által szeretett emberként a becsületében is megbántották. Nem perel? Vagy ezt önnek mint elnöknek kötelessége elviselni?"

Utcaelnevezés az elnökünkről

A fővárosi közgyűlésben Tarlós István határozati javaslatot terjesztett elő, azt indítványozva, hogy a köztársasági elnökről nevezzenek el egy utcát Budapesten. Az ellenzék ezzel teljes mértékben egyetértett, annyi apró kiegészítéssel, hogy egy zsákutcát javasoltak.

Megdőlt a plágiumvád

A köztársasági elnöki hivatal közleményben adta tudtul, hogy végleg megdőlt a plágiumvád. Sikerült az elnöki disszertációban egy teljes mondatot találni, amelyik a szerzője önálló, saját gondolatát tartalmazta. A többi anyag valóban más szerzőktől átvett idézet volt, de az idézőjelek használata azért maradt el, mert a doktorandusz írógépéről ez az írásjel sajnálatosan hiányzott. A hiányt azóta már pótolták.

Ha arra kellene szemléltető anyagot találni, hogy mik a gyakorlatban a riporteri szervilitás, az alákérdezés megnyilvánulási formái, és egy interjúalany pedig hogyan beszélhet „zöld szemmel” sok zöldséget már tudnám, bízvást hová fordulhatok.

Azt az exkluzív tévéinterjút venném alapul, amit a Kegyenc Riporter készített, a honlapján jelen pillanatig is még doktorként szereplő, Sérthetetlennel. Természetesen nem élőben adnám le, hanem felvételről. Megelőzendő, nehogy az interjúalany a végén még elszólja magát és esetleg valami hülyeséget beszéljen. (Még emlékszünk arra, amikor például az egyik miniszterelnökünk a szegénységpártiságát hangoztatta.)

Hacsak nem az volt az egész mögött, hogy valójában két felvétel készült. Egy „A” és egy „B” verzió. Az egyik szerint nem mond le, a másik szerint igen.

Orbán pedig a két verziót megtekintve döntött, hogy végül is melyik kerüljön adásba.

A Sérthetetlen az (exkluzív) interjú során többször is kifejtette, hogy ugyan ő nem hibáztatja az opponenst és a konzulenst, akik a „tollát úgymond vezették”, de a dolgozat beadása előtt „ott még az utolsó pillanat volt, hogy mondhatták volna, hogy ácsi, nem így kellett volna írni, többet tegyél idézőjelet…”

A Kegyenc Riporter tiszteletteljesen bólogatott, pedig mondhatta volna, hogy mélyen tisztelt Schértetlen úr, ebben az egyben azért nem méltóztatik teljesen igaza lenni, hiszen elég lett volna, ha mindössze két idézőjelet használ. Egyet a disszertációja elején, egyet pedig a végén.

Megkérdezhette volna továbbá persze azt is, hogy tisztelt ekszelenciás uram, ön, úgyis, mint a MOB elnöke, NOB végrehajtó bizottsági tag, stb., stb. nincs tisztában az idézőjel, mint írásjel grammatikai szerepével, funkciójával?

Persze egy ilyen kvalitású álamfő lehet, hogy tényleg nem tudta ezt.

Elvégre nem nyelvtanból írt kisdoktorit.

Úgy tudom, Kovács XII. János őrmestert kérték meg a Frankfurti repülőtéren Scmitt Pállal annak tapintatos közlésére, hogy az egyetemi szenátus a köztársasági elnök doktori minősítését visszavonta, mondván nagy terjedelmű szöveg-azonos fordításon alapul.

Kovács őrmester a repülőtéren ezt meg is tette, a szenátusi döntés lényegét tömören imigyen foglalva össze: Schmitt úr, tudja, mi van a ló két hátsó lába között? Nahát, az van magának a szenátus szerint, nem doktori címe!

Van azonban ennek az egész plágium-ügynek egy sajátos politikai hozadéka is. A kétharmadtól frusztrált ellenzékre szinte rá sem lehet ismerni.

Végre! Újra történelmi időket élünk, gondolták. Az ellenzéki pártok bénultságukból ébredezve most ismét forradalmi lázban égtek. Mindenki megérezte, itt a nagy lehetőség, és egymásra licitálva találták ki az újabb és újabb ötleteket arra, hogyan szabaduljunk meg szeretve tisztelt elnökünktől.

Az MSZP országgyűlési határozatban mondatná ki, hogy méltatlanná vált a tisztségre, a Jobbik szerint a népharag fogja eltávolítani, és a népnek is kéne az új elnököt közvetlenül megválasztani, az LMP egyenesen megfosztási eljárást indítana ellene, míg a DK pedig tüntetést helyezett kilátásba, valamint addig nem használják a doktori címűket. A szegedi DK pedig – természetesen gúnyos felhanggal –  díszdoktori címet adományozna a számára.

A nép persze nem hülye. Ezúttal ugyanis mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem a túlmozgásos, egymásra licitáló politikusok sikere ez a címmegvonás, hanem az igazi civil kurázsi győzött a hatalom felett.

Előbb ugyan, a tényfeltáró bizottság botrányos vizsgálati megállapításai alapján még úgy látszott, továbbra is győz a csinóvnyik, „a portás a hibás” szemlélet, de aztán az egyetem doktori tanácsa, majd szenátusa helyre tette a dolgokat, amikor nagy többséggel megszavazták a doktori minősítés visszavonását.

Ami egyet jelent azzal, hogy Schmitt Pálnak ebből a helyzetből nem adtak más korrekt kimenekülési lehetőséget, csak a lemondást.

Lopott, csalt, hazudott. Elhúz-e? Ezzel a feltűnő címlappal és az érintett arcképével jelent meg a Magyar Narancs, még a plágium-bizottság jelentésének közzététele előtt. De a többi baloldali médium sem volt sokkal kíméletesebb az államfőnkhöz az utóbbi hetekben.

Azt se feledjük, hogy konkrétan mi is robbantotta ki ezt a plágium-ügyet. Egy online hetilap írása. A Hvg.hu adta hírül azt, hogy a köztársasági elnökünk húsz éve miként írta meg kisdoktori disszertációját nagyobbrészt más személyek munkájának lemásolásával.

A Hvg. hu ezzel egy olyan folyamatot indított el a magyar politikában, amelynek következményei most még beláthatatlanok. Arra mindenképpen alkalmas volt a plágium-ügy, hogy Schmitt Pál erkölcsi hitelét mind idehaza, mind pedig külföldön, alaposan megingassa. Ám még az sem kizárt, hogy bele is bukik ebbe az ügybe.

Nem sok sajtótermék mondhatja el magáról azt, hogy valamely leleplező írása hatására az ország legfőbb közjogi méltósága ilyen helyzetbe kerül.

A Hvg.hu egy magyar sajtótermék, Magyarországon jelenik meg magyar nyelven. Eddig semmilyen retorzió nem érte e leleplezése miatt. Szerintem ezután sem fogja.

Vagyis a Hvg. hu inkriminált cikke, és az azt követő ellenzéki sajtó-megnyilvánulások élő cáfolatai annak a vádnak, hogy hazánkban nincs sajtószabadság.

Vásárhelyi Mária a sajtószabadságot tagadók egyik meghatározó véleményalkotója az ÉS-ben és máshol is mégis azt fejtegeti, hogy nincs sajtószabadság.

Szerinte „a közpénzeken működő média a kormány propaganda eszközévé züllött, a folyamatosan terjeszkedő kormánypárti kereskedelmi orgánumok pedig reggeltől estig a kormánypártok tevékenységének kritikátlan népszerűsítésén és minden a kormánnyal szemben kritikus hang – akár nemtelen eszközökkel történő – lejáratásán munkálkodnak.”

Ehhez egyrészt csak azt felejti el hozzátenni, hogy ez a szocialista kormányzások idején is többnyire így volt, másrészt az a további állítása, miszerint „a felnőtt lakosság 90 százalékának pedig fogalma sincs arról, hogy a valóságnak a médiában a kormánypártén kívül léteznek alternatív leírásai és értelmezései.”, elitista felfogás, amely lebecsüli az emberek szellemi képességeit.

Vásárhelyi ennél is nagyobb problémának tartja a nem kormánypárti média „folyamatos fenyegetettségét”. Mert, ahogy írja: „A Médiatörvény kiagyalói és alkalmazói ugyanis pontosan tudják, hogy nem kell ahhoz ténylegesen milliós bírságokat kiszabni, hogy a tulajdonosok, szerkesztők és újságírók folyamatos fenyegetettségben végezzék munkájukat. Elég ezek lehetőségét lebegtetni,”

A Schmitt ügy és annak tálalása a magyar sajtóban bizony ezt az állítást sem igazolja.

Az indexen és más portálokon jelenleg a legizgalmasabb téma doktor Schmitt Pál plágiumügye. Végigolvasva a tömérdek cikket, blogbejegyzést, kommentet megállapítható, hogy itt is a szokásos szakadék látható a kormánypárti és ellenzéki média között, a tekintetben, hogy ki hogyan interpretálja a bizottsági jelentést.

A jobboldaliak szerint azt állapították meg, nem történt plágium. A baloldaliak szerint viszont mi az hogy, nagyon is.

A jelentés ismeretében alighanem az utóbbiaknak van igaza.

A témával foglalkozó sok-sok írásból azonban valami szinte mindenütt hiányzott, nevezetesen doktor Schmitt ténykedésének a tartalmi vizsgálata. Aminek viszont az elsődleges oka alighanem az lehetett, hogy ilyen elemzést a bizottság vizsgálati összefoglalója sem tartalmazott.

Felhoztak abban a jelentésben tücsköt-bogarat, hol volt részleges, hol volt teljes egyezőség a dolgozat és a külföldi szerzők írásait illetően, milyen mellékletek nem voltak csatolva, mit hibáztak az elbírálók,stb, csak arról nem esett szó benne sehol, hogy végül is tartalmazott-e olyan, eredeti, újszerű téma-megközelítéseket, gondolatokat, elképzeléseket, amelyek kétséget kizáróan doktor Schmitt úr önálló szellemi termékei.

Mert, hogy mégis csak ez lenne a legfontosabb elbírálási szempont. Vagy nem?

Egyébként aki tud a sorok között olvasni, annak a számára teljesen egyértelmű, hogy a bizottság ki nem mondott véleménye Horn Gábor stílusában előadva valójában azért az volt: nem azt mondták Pali, hogy nem plagizáltál, hanem azt, hogy menj a...

Olvasom, hogy Garamvölgyi László 25. könyvében arról írt, szerinte Mátyás királyt Beatrix ölte meg. Úgy látszik, az egyszeri szóvivő elhatározta felderíti a magyar történelem lezáratlan bűnügyeit.

Na, nem azokra gondolt, amiket mostanában követtek el, teszem azt például a miskolci ápolónő gyilkosára, Farkas Helga elrablására és meggyilkolására, az alvilági vezér Boros Tamás felrobbantására, vagy a Fenyő Jánossal való leszámolás esetére. Vagy esetleg megtudni, hogy tényleg, mi is történt 2006 őszén.

Ő előbb József Attila szomorú sorsát vette górcső alá, most meg legújabban Mátyás királyét. És némi kis után-nyomozással már be is bizonyította, megölték azt a szerencsétlent. Méghozzá előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel. Nem tudom Garamvölgyi úr adatgyűjtései során használt-e titkos módszereket, lehallgatást, spicliket, ilyesmiket, és azt is csak remélni merem, hogy nem pofozott fel senkit a terhelő adatok kikényszerítésére.

A perspektíva mindenesetre beláthatatlan. A szóvivő úr állítólag már azt fontolgatja, hogy megvizsgálja,  hová lett Attila alias Bendegúz nevű úriember koporsója, amit állítólag a Tisza holt-ágába helyeztek el.  Erősen arra gyanakszik, azért nem találják, mert annak idején az arany, ezüst és vas koporsót ellopták. A korabeli dokumentumokból azt is tudni véli, hogy romák voltak az elkövetők. Állítólag néhány körzeti megbízott már razziázik is a Szeged-környéki cigánytelepeken. Sőt talán már beismerések is vannak.

Persze az is megérne egy misét, hogy végül is hogyan halt meg az Isten Ostora. Mert bizony Garamvölgyi úr az a hír járja, hogy a nászéjszakáján a felesége, Ildikó (Krimhilda) végzett vele.

Tehát van itt még igen sok teendő, mert, hogy a későbbi magyar történelem is tele van felderítetlen bűnügyekkel.

Hogy nagy hirtelenjében csak néhány ismertebb esetet említsek, az a Csele patak-ügy sem tiszta ám például. Azt beszélik, hogy II. Lajos nem belefulladt, hanem Szapolyai  György ölte meg Székcsőn. Előbb ráordított, hogy te „bestye tanchos kiral, te parázna. Elvesztetted Magyarországot!”  Lajos meg hiába védekezett azzal, hogy ez nem az ő akarata volt, hanem a rendeké és a főpapoké, Szapolyai kardjával könyörtelenül leszúrta őt. Ami legjobb esetben is erős felindulásban elkövetett emberölés bűntett alapos gyanúja megállapítására alkalmas.

Azt a vadkan sztorit is érdemes lenne alaposabban megvizsgálni. Tuti, hogy összebeszéltek a szemtanúk. Zrínyi Miklóssal a Csáktornya környéki kursaneczi erdőben vadászaton puskalövés végzett, nem a vaddisznó. Méghozzá az informátorok szerint a bécsi kormány által fölfogadott vadász Póka István orozva lőtte agyon. Ezt még a vádlottra legenyhébb ügyvédi megközelítéssel is legalább foglalkozás körében elkövetett halált okozó veszélyeztetésnek kellene minősíteni.

Alakítsuk hát át az egész történelmünket krimivé. Mit is fárasztja magát az a sok ostoba történészprofesszor. Majd ezen túl a rendőreink írják a történelmet.

Sikerült megszereznünk a dr. Schmitt Pál köztársasági elnök kisdoktori disszertációjával kapcsolatos plágiumvádat kivizsgáló bizottság zárójelentését még annak hivatalos nyilvánosságra hozatala előtt.

 Lyelentés a gumipali bepalizás ügyében

Mindenekelőtt engedjék meg hoty kilyelencsem, de ha nem engedik meg akkor is! Az úlykori olympyai lyátékok programmjának ellemzése egy korszakall kotó mű, eszt kárlenne tagadni le be.

Mint a feltárogató biszottság ellnöke ként örömmel tudatom kedves mindnyájunkal miszerint a vizsgálattot le fojtottuk de a lefojtás eredményről töbi biszotsági tag nem pofászhat csakén mer azé nem mer csak én pofászhatok

 Azt seárulomel kik a töbi tagok. nedudgi. Esz anyira titkos hoty még ők magukse tuggyák magukról hogy tagjai voltak a biszottságnak

Legyen elég ennyi mer egyébként is szigoruan és makszimálissan messzemenően törvényessen jártunk el, és asz alaptörvény börkötéses példányával addig ütögettemm a vizsgázó biszottság konokabb tagjainak afejit mígnem igen messzemenően (messzeszaladtan) belátták hoty makszimálissan igazam van.

Végülis Schitt Páll doktor univeri diszkreditációjába semidesemi hibbát nem tanál talál tunk nagy örömmel  kivéve talán aszt az apró nüánsznyi bibit, kurflit galibát hoty kétszázvalahány oldal sajnálatossan egy bulgár (bolgár?) egyén dumájára hajaz, Dea zelnök úr a vesszőket kettőspontokat kreativan máshová tette!

Ja és még valami sváb manusz is beleirta magátaz elnö kúr dísz szertárába...

Ez a kicsi doktori csak egy egészen picike kis lápi gumi csak egy mini poligámia vagyis mondhatni ezekután hogy a kétszázhuszonöt oldalas desszert ációból igenis töb oldalas isaz ő szeméjes szelemi terrmékke

A láb és kézjegyzetelés az sajnálatossan tényleg elmaratt, a patak és forrás is de asz nem számit hibának az akkori hagyományos kézi meghajtású irogépeken ilyen jegyzetbillentyűk satöbbi még nem voltak

De a lényeg hogy 1-et értek a smitpálal abban ahhoz hogy a feléje beléje irányulo szeretett tetett és bizal matt változatlanul érezheti. és joggal nyilvánvaló hogy az országnak még mindig felelő elnöke meg. aki isten segedelmével megpróbálta segg seggiteni a kormány munkályát és a törvénycikkkelyezésben inkább kuplunk volt mintsem fék.  Esz volt az igazi baj!

Merhogy a haza árulók eszt a kuplunk dolgot egy gyékényen nem nézték lyó szemmel de majd kibököm a szemüket nekik is osztakko megnézhetik ők ismagukat kifojó szemmel

 ja és amig el nem feledem asztat is azé! Hijába pofázik ez a kón bandi is fojton, majd én jól megfojtom vagy benyomok neki is egy akora törvényes nemzeti kétharmados pofont hogy dajcstomi adja neki a fészbukkon a másikat

Az a Gurcsányi is mindig kavarja tuggyák de asz meg kap ety akorát arra a böszme kobakjára hogy nem győzi majd a tükrök százaiban nézegetni aszt a bedagatt tülökorrát Mer ugye nem lehet  minden rendőr mellé ety pofont állítani.

Maradok Isten és Orbán kegyelméből kelt mint Fülig Jimmy bizottságelnök 99 évig

Azt hittem, a pogácsás szocialista Szűcs Erika után már nincs lejjebb. Hát mit mondjak, Németh Lászlóné után revideálnom kell álláspontomat. Szücs Erika ehhez a Némethnéhez képest iskolai tanulmányait és tudását illetően egy polihisztor, megjelenésre, kinézetre pedig egy Brigitte Bardot. Na jó, azért ne essünk túlzásba! Egy Padödő. Vagy még inkább egy Kiszel Tünde.

Hallgatom Németné Zsuzsa asszony parlamenti megszólalásait és egyre inkább kialakul bennem az a meggyőződés, hogy itt valami tévedés van. Ez nem is az országgyűlés ülése, hanem diszlexiás, és épphogy csak mérlegképes állástalan könyvelők borkóstolással egybekötött tanácskozásának a közepébe csöppentem.

Mint mikor a rossz tanuló felel. Minden szava, minden mozdulata azt sugallja, tanár úr, én készültem. Próbálnak súgni is neki, a szerencsétlennek, de ugye aki nincs tisztában a másodfokú egyenletekkel, annak hiába.

„És most beszél. Valamit beszél. A második mondatnál arra számított, hogy félbeszakítják - lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz, se azt nem mondja, hogy jó, se azt, hogy rossz. Nem szól. Pedig a rossz tanuló nagyon jól tudja, hogy nem lehet az jó, amit ő beszél.”

Mert, hogy csak játssza az alkalmatlant, azt nem hiszem. Az alkalmatlan nem tud alkalmatlant játszani.

De most legalább már kezdem érteni, miért van szüksége tanácsadókra. Akár egy állatorvos személyében is.

Az különösen tetszett, amikor dr. Nyerges Attiláról kérdezték, akinek a miniszter asszony szerint nincs döntési jogköre, de jó tanácsadó, és jó szervező. A szervezői tapasztalatokat egy állatmenhelyen szerezte. Hol is máshol szerezhette volna?

Bizonyára Némethné akkor figyelt fel erre az ürgére, amikor például valamelyik pláza parkolójában tevékeny szerepet vállalt abban, hogy tucatnyi(!) kölyök- és felnőtt kutya találjon új gazdira. Csak remélni merem, hogy köztük volt Cukkini is, a hónap kedvence, aki mint tudjuk, egy tacskó jellegű kutyus.

Én ezt a nőt küldeném Navracsics helyett az EP-be. Vele próbálnának azok a gaz gyarmatosítók vitatkozni.