Proszektúra

Az ATV Civil a pályán c. műsorában a 2012. március 6-i adásban a „tanár úr” megint emlékezeteset alakított.

Azt hiszem, sokan egyetértünk abban, hogy ha lenne nagyképűségi világbajnokság, ő méltán pályázhatna e babérokra.  De máris helyesbítenem kell, hiszen akadnak okos, művelt, széles látókörű nagyképűek is.  Havas pedig sem nem okos, sem nem művelt, sem nem széles látókörű. Így ő egy ilyen versenyben tulajdonképpen labdába sem rúghatna.

Hogy akkor mi mégis, mi lenne az ő megfelelő titulusa?

A március 6- i adásból sok minden kiderült. A „70 ezer diák morzsolódhat le” műsorblokkban már az elején azzal a meghökkentő gondolattal nyitott, miszerint: „Van egy cigány bűnözői réteg, amely beágyazta magát a cigány kisebbségi önkormányzatokba.”

Rangos Katalin azon közbevetésére, miszerint ne használjunk ilyen kifejezéseket, mert nincs cigánybűnözés, lazán odavetette: „szerintem meg van cigánybűnözés.”

Aztán igaza biztos tudatában egyre inkább belelendült. „Egy dolgot mondok, amit nem saját tapasztalatból tudok, hanem egykori roma tanítványaimtól tudom, hogy így van. Ezeket a pozíciókat (mármint a roma kisebbségi önkormányzatokat) cigány bűnözők foglalták el: az uzsorások, színesfém-kereskedők, lányfuttatók. Ez a cigánybűnözés például.”

De akinek még mindig nem lett volna elég világos, hogy a „tanár úr” hogyan is látja mindezt, a következő gondolatmenete nem hagyott semmi kétséget: „A roma kisebbségi önkormányzatok át lettek játszva egy bűnözői csoportnak.”

Mindehhez összehasonlításképpen még hozzáfűzte miszerint: „Vannak német kisebbségi önkormányzatok, ahol az égvilágon semmi probléma nincs.”

Magyarországon több ezer a cigány kisebbségi önkormányzatok száma. Ennek megfelelően sok ezer az önkormányzati képviselők száma is. Hogy van-e közöttük uzsorás, lányfuttató vagy színesfém-kereskedő, nem tudom, lehet, nem kizárt. Persze az is lehet, hogy akad közöttük kőfaragó és balett-táncos is. Megjegyzem, egyébként sem értem, Havasnak mi a baja úgy általában a színesfém-kereskedőkkel.

De azt állítani többször is nagy határozottsággal, hogy minden cigány kisebbségi önkormányzati képviselő bűnöző, ráadásul kijelenteni, hogy ez "a cigánybűnözés például", ez enyhén szólva is igen botrányos.

Ami a legszomorúbb, hogy a műsorban senki sem tiltakozott eme vállalhatatlan kijelentések ellen. De nem, hogy a műsorban, hanem azután sem. Sőt Ungváry Rudolf szerint egyébként Havasnak megengedett a cigánybűnözés kifejezés használata, Vonának viszont nem. Érdekes liberális felfogás.

Jogvédők, TASZ, Helsinki Bizottság, stb. ilyenkor hol vagytok?

"Egy közszolgálati televíziónak nincs fontosabb feladata, mint olyan, hazai gyártású fikciós sorozatokat közvetíteni a nézőknek, amelyek a mi problémáinkat, örömeinket, élethelyzeteinket mutatják be" – szólt a Marslakókról Medveczky Balázs, az MTV Zrt. vezetője.

Miután megnéztem az MTV potom közel kétmilliárdért összedobott Marslakók sorozata első részét az m1-en, meglehetősen izgatott állapotban tértem nyugovóra, őszintén bevallom, jobban felzaklatott, mint valami (ex)miniszterelnöki évértékelő.

Biztos voltam abban, hogy másnap valami olyasmire ébredek: Jáksó László, kreatív producer felháborodott nyilatkozatot ad ki, amely szerint sajnálatos hackertámadás történt, az első epizódként leadott anyagot nem is ők készítették, hanem ismeretlen tettesek (marslakók?) betörtek az MTV adatbázisába, és kicserélték az ott található leforgatott anyagokat.

Az MTVA vezérigazgatója, Böröcz úr pedig haladéktalanul vizsgálatot rendel el a felelősség megállapítására, valamint egyúttal rendőrségi feljelentést is tesz. A vizsgálat befejezéséig pedig, a sorozat vetítési időpontjában, a közkedvelt Ma Reggel adásait fogják megismételni.

Aztán ma felébredtem, s vártam, vártam a közleményt. Hiszen ilyen szörnyű, bárgyú, ízléstelen, szellemtelen, unalmas történetet tényleg csakis rosszindulatú viccelődő hackerek készíthettek. Olyanok, akik képesek még a Szent Alaptörvényünkbe is belerondítani. Ez hamarosan ki is fog derülni, s akkor őket bilincsbe verve, vezetőszáron viszik el ország-világ szeme láttára, a tévében pedig bemutatják majd az igazi Marslakókat, ahol lesz humor, izgalom, körömrágásig, feszültség, móka, kacagás, meg minden, ami kell.

De aztán, miután nem láttam nyomát a mai sajtóban – még az Amerikai Népszavában sem –  semmilyen ilyen irányú hackertámadás hírének, bele kellett nyugodnom, hogy bizony ez a tegnap este látott valami tényleg Jáksóék műve. Amire még az a kifejezés is erős, hogy szappanopera. Legfeljebb egy mosószappan opera.

De vajon mi motiválhatta őket az elkészítésében?

Aztán miután előkerestem az index összeállítását a you tube 2011-ben legnézettebb filmjeiről, úgy vélem, megtaláltam a választ.

Jáksó kreatív menedzserileg rájött arra, miként lehet a nézettséget az egekbe emelni. Nem a jó alkotásokkal. A fenét! Sőt éppen ellenkezőleg.

Mert mik is voltak a legnézettebbek az elmúlt évben az index összeállítása szerint?

Az első helyen egy tinisztár mindennapjai, ahol nem történik semmi, második egy kutya beugratásáról szól, akinek a kajáját a macska elhappolja, a harmadik alkotásban pedig, amit közel hetvenkét millióan néztek meg eddig, a giccspop egyik ikonja, Michael Bolton a Karib-tenger kalóza, Jack Sparrow ruháiban énekel.

Valami hasonlóban bízhat Jáksó és az MTV? Jó, ne nézzék meg ennyien, csak mondjuk tizenöt millióan. Azért az is valami.

Jáksó lélekben tizenötmillió magyar szórakoztatója szeretne lenni? 

Ilyen nagy összeborulás régen volt a tisztelt ház falai között.  A csíramálé úgy készül, hogy…- kezdett bele a kormánypárti képviselő úr ünnepélyes hangon.

A tepertős pogácsa… - replikázott egy ellenzéki képviselő úr.

Ágyas pálinka… tromfolt rá egy kormánypárti képviselő.

Egy független honatya pediglen a kürtöskalács történetét elemezgette lelkes honfiúi vehemenciával.

Istenem, ha ezt Neelie Kroes is látná…

A jegyzőkönyvi hűséghez tartozik, hogy az emelkedett, nagy konyhai egyetértésbe csupán egy LMP-s képviselő hölgy próbált belerondítani illetlen, bíráló szavakkal.

Természetesen azonnal keményen letorkolták. Helyére tették ezt a vászoncselédet.  Ezt a fehérnépet.

Az eltaposott asszonyállat tetemén pedig ünnepélyesen létrejött az eddig soha nem tapasztalt nagykoalíció a Fidesz-KDNP, az MSZP és a Jobbik között. Tán már pertut is ittak azóta a parlament büféjében. Természetesen Szatmári szilvapálinkával.

Magyarország közélete egyre inkább kezd hasonlítani egy Rejtő regény valamelyik fejezetéhez.  Ez a gyanú egyébiránt már akkor felmerült bennem, amikor meghallottam a hírt, hogy egy erzsébetvárosi grillcsirke árus potom hétmillióért szociológiai dolgozatot ír a nemzetvédelmi egyetem számára.

Ilyesmit még Rejtő sem tudott volna kitalálni. (Nála például Gorcsev Iván tisztességesebb úton jutott hozzá a fizikai Nobel díjhoz, mint nálunk némely magas rangú politikus a diplomájához.)

Egyébként az imént emlegetett parlamenti nagy összhang a hungarikumok kapcsán alakult ki. Csak úgy repkedtek az ötletek. A legeredetibbet, legrejtőibbet Pálffy képviselő úr szolgáltatta, aki szerint hungarikummá kellene nyilvánítani magát a hungarikumról szóló törvényt is. Egyet viszont senki sem említett, ami viszont vitathatatlanul, tagadhatatlanul igazi hungarikum. A káromkodást.

Állítólag senki nem tud olyan kifejezően, ékesszólóan és cifrán káromkodni, mint a magyar.

A németek felháborodásukban azt mondják, scheise. Ha nagyon mérgesek, akkor pedig azt: alle scheise.

Az angolok meg csak leginkább fuck-ot emlegetnek.

Bezzeg, ha mi belekezdünk.

Most helyszűke miatt inkább nem teszem.

Ez az ügy tipikus példája mindannak, ami manapság hazánkban politizálás címén zajlik.

Bolgár György esetét az egyszeri rádióhallgatóval, pontosabban éppen, hogy nem hallgatóval, hanem betelefonálóval, nyugodtan nevezhetjük viharnak egy biliben.

Bizony, nevetséges ez a képmutató, álszent, farizeus műbalhé, amit a Bolgár műsor kapcsán csaptak egyesek. A betelefonálónak esze ágába sem volt az elnök ellen merényletet elkövetni vagy bárkit is a likvidálására buzdítani.

Csak a hülye nem veszi észre, hogy hogy Schmitt Pál tudja, hogy a Fidesz tudja, hogy mi, a választópolgárok is tudjuk.

Mindenki tudja.

Az elnök úr viszont egyelőre mégsem hajlandó lemondani, bár egyre zavartabb viselkedése nyilvánvaló, s a kormánypártokon belül is néma kuss van. (Copyrigt by: ATV)

Mindenki látja, hogy valójában már csak az a kérdés, hogyan zárják le ezt a vesztett csörtét vagy asszót, vagy nevezhetjük ezt a kínos helyzetet akárminek.

Visszahívni nem lehet. Ha önként lemond, azzal beismerné, hogy plágiumcsaló. Ugyanez a helyzet a lemondásra késztetésével is. Mindez nagyon ártana a Fidesz-KDNP renoméjának is.

Valami más megoldást kéne tehát találni.

Viszont, tetszik, nem tetszik, nem sok egyéb lehetőség van. Sértődjön meg a személyét ért alaptalan támadások miatt? Hát ez elég infantilis megoldás lenne. Mondja azt, hogy tévedett életcélját illetően, valójában ő világ életében nem is köztársasági elnök akart lenni, hanem közhasznú munkás Gyöngyöspatán?

Szóval tényleg úgy néz ki, hogy marad a súlyos betegség, vagy ahogy fogalmazni szoktak, megrendült egészségi állapot - avagy a halál.

Ezt a béna kacsa helyzetet próbálta a betelefonáló tréfálkozásával megvilágítani. Ő valójában csak arra a dilemmára óhajtott rávilágítani, ami a hatalomban az elnök körül kialakult. Vagyis, hogy mit tehetnének, nem is igazán Schmitt Pál, hanem az általa okozott helyzet megmentésére?

Tréfálkozásával, jó, nevezzük sületlen tréfálkozásnak, arra a lehetetlen helyzetre próbált célozni, amelyre a magyar nyelv két találó kifejezést is ismer: törököt fogtam nem ereszt, illetve a róka fogta csuka esete.

Kíváncsian várom a magyar médiahatóság állásfoglalását eme rendkívüli súlyú kérdésben.

Elhűlve olvasgatom Hunvald György nem jogerős ítéletével kapcsolatos média-megnyilvánulásokat, kommenteket.

Az talán még természetes(?) is, hogy az érintett úton-útfélen ártatlanságát hangoztatja, az azonban már kevésbé elfogadható, amikor olyasmiket lehet olvasni, hogy  szinte ártatlanul ítélték el (egyes baloldali sajtótermékek részéről), illetőleg, hogy nevetségesen enyhe büntetést kapott (egyes jobboldali sajtótermékek részéről).

Teszik mindezt úgy, hogy valójában fogalmuk sincs az ügy részleteiről.

Az meg már szinte abszurd, hogy több fórumon voksolni is lehet arra a kérdésre, hogy akkor most ön szerint Hunvald büntetése enyhe vagy súlyos?

Akárcsak valamelyik tévé vetélkedőjén lennénk. Amelyikben ismét új csillag születik. Vagy a köztévében, ahol telefonos szavazással a nézőközönség dönthet arról, ki vegyen részt az Eurovíziós dalfesztiválon.

Hunvald esetében is ez lenne a megoldás? Szavazzon a nép. Természetesen a végső döntést itt is azért valamiféle szakmai zsűri hozná meg.

Jó, de kik lennének ennek a zsűrinek a tagjai? Na persze csak Fidesz-közeli szaktekintélyek jöhetnének szóba. Nem holmi Bárándy, Hack Péter, Fleck Zoltán, Kolláth György-féle kétes alakok. (Fásy Ádám határeset.)

De kik alkothatnák akkor mégis azt a tekintélyes grémiumot, amelyik Hunvald ügyében megnyugtató döntést hozhatna? Az csak természetes, hogy ebből sem maradhatna ki Rákay Philip tévécsatorna intendáns, de feltétlenül ott lenne a helye a szocialista bűnök kérlelhetetlen üldözőjének, Buday Gyula kormánybiztos úrnak is.

Az Eurovíziós dalfesztivál zsűrijének mintájára helyet kéne szorítani persze néhány korábbi az igazságszolgáltatás területén jól szerepelt versenyzőnknek is. Ilyen lehetne például a 170 milliárdos károkozásért pénzbüntetéssel sújtott Princz Gábor, vagy az a Tocsik Márta, aki az egymással homlokegyenest ellentétes ítéletek halmazában szerintem már maga sem tudja biztosan, hogy végül is akkor most őt felmentették vagy elmarasztalták-e.

Hazánkban a demokrácia oly mértékben veszélyeztetett, hogy már egész Európa Orbántól retteg. Mint egykoron a portyázó, hátrafelé nyilazó lovas rablócsapatainktól. Most legújabban Frankfurtban készülnek tüntetni „Orbán megállításáért és Európa autorizálásának szolidáris leküzdéséért” A tüntetést kezdeményezők a Links Unten, vagyis a Bal Alsó csoporthoz tartozó német polgárok.

Kifejező, frappáns név ez a Bal Alsó. Sajátos asszociációkra ad lehetőséget.

Érdemes az Orbán elleni február 24-re tervezett frankfurti tüntetést kezdeményezők felhívásába beleolvasni.

Szó esik benne eltörölt(!) Magyar Köztársaságról, ellenzéki média elnyomásáról és magánosításáról(?), alkotmánybíróság Fidesz közeli bírákkal feltöltéséről, romák munkára kényszerítéséről… Na és persze semmiképpen nem hagyható ki belőle az antiszemitizmusra utalás…

Ügyes.

Ezek azok a hívószavak, amikre minden normális európai polgár hátán feláll a szőr, és egyből minimum Augsburgra, meg Merseburgra gondol.

Bevallom, nem ismerem közelebbről ezeket a Bal Alsósokat. Hányan vannak, milyen politikai erőt képviselnek hazájukban. (A híradások szerint mintegy nyolcvan fős tüntetés várható. Ami azt jelenti, hogy a jobboldali média szerint nyolc-tízen lesznek, a baloldali szerint közel ezren.)

Egy viszont biztos, hogy amikor Christian Wulff viselt dolgaira fény derült – nem húsz évvel ezelőtti plagizálására ám! – nem hallottam arról, hogy államelnökük állítólagos súlyos korruptsága miatt a Bal Alsósok bármiféle tüntetést szerveztek volna.

Pedig hogy is van az a régi mondás? Mindenki söpörjön a saját háza táján.

Megjegyzem, a német elnök ellen közben már az ügyészségi vizsgálat is megindult. És érdekes módon senki sem aggódik emiatt a német demokráciáért.

Igen elgondolkodtató egyébként, hogy az Orbán kormány regnálása lassan félidejéhez érkezik, de a közvélemény kutatások szerint népszerűsége korántsem csökken olyan mértékben, mint az előző adminisztrációké a kormányzásuk hasonló időszakában.

Köszönhetik ezt elsősorban a hazai és európai baloldalnak. A támadások hevessége, indulatossága, ráadásul sok esetbeni tény- és szakszerűtlensége hazánkban soha nem látott ellenreakciót váltott ki, vagyis még azok is a Fidesz és Orbán Viktor pártjára állnak, vagy ott maradnak, akik egyébként már mélységesen csalódtak benne, zegzugos, zavaros politikája miatt.

Bizony, minél nagyobb pofonokat kap Orbán Európától, annál elszántabbak lesznek a hívei itthon. De minden Gyurcsány megszólalás is újabb tízezreket lök a fiatal demokraták ölelő karjaiba.

Számomra a legemlékezetesebb gatyaletolások mindeddig a focipályák világához kapcsolódtak. Durcás, elkényeztetett foci-sztárocskák tették ezt előszeretettel idegenben a hazai nézők bosszantására. Tán néha-néha még manapság is előfordul.

Legutóbb viszont a Deák tér környékén került sor ilyen akcióra, ahogy manapság nevezik, egy flashmob keretében a metrón. A Gyurcsány-ifjak próbálták így, az igazán hangzatos nevű Szarvas Koppány Bendegúz vezérletével felhívni a figyelmet a diákság sanyarú helyzetére, de valójában egy újabb sajátos média-performansznak lehettünk tanúi. Az új párt a túléléséért harcol, s nem válogat az eszközökben, hogy az újságok címlapjára kerüljön. Korábban maga az újdondász pártelnök őr költözött be egy panellakásba és élte a miskolci lepukkant proletárok szokásos mindennapjait, pl. reggelenként joggingban kocogott, kutyát sétáltatott, ilyesmi.

Már csak azért is fel kell kötnie egyébként a gatyát az ötletelésben, mert a többi párt is ez irányban mozdult el az utóbbi időkben. Sorompóhoz láncolás Houdini módra, harcos békemenet, milliomosok éhségmenete, stb. De emlékszünk még Szanyi képviselő úr hosszú futására is a Parlament és a Képviselői Irodaház között egy szál pólóban. Amit természetesen a Tv2 egyenesben közvetített.

Vagyis a politika egyre inkább eltolódik a cirkusz irányába. Van, aki kifejezetten bohócnak is öltözik. Csak ezeket a mutatványokat nem sátrakban, hanem az utcán végzik, nevezhetnénk tehát akár úgy is, a street-art mintájára, hogy street-circus.

A cél azonban egyértelműen ugyanaz, amit valamikor Gábor Zsazsa fogalmazott meg tömören, miszerint mindegy, mit írnak rólunk csak írjanak.

A politikusok folyamatosan keresik a választópolgárok bepalizásának lehetőségeit, módozatait. (Figyelem, a bepalizás szólás-mondás, minden ellenkező híresztelés ellenére, nem Schmitt Pálhoz kötődik!)

Mire lehet még a jövőben számítani? Gondolom a pártok környékén külön kreatív alkotóműhelyek létesültek, ahol éppen ilyesmiken törik a fejüket. Mi az, amire minél többen odafigyelnek? Csoportos fingás a Hősök terén, politikusok hímes tojással megdobálása húsvétkor, ilyesmi.

Mindenesetre igyekezni kell. Aki kimarad, lemarad.

Kétségtelenül a médiában a nap legfontosabb híre az EP hazánkat érintő döntése.

Az elfogadott állásfoglalás szerint az EP „súlyos aggodalmának ad hangot a demokrácia, a jogállamiság, az emberi és szociális jogok, a fékek és ellensúlyok rendszere, az egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma terén fennálló magyarországi helyzet miatt".

Az index „Az EP megfeddte a magyar kormányt” címmel számol be erről az elítélő határozatról, vagyis egyértelműen fogalmaz: nem Magyarország, hanem a magyar kormány az elmarasztalás címzettje.

Azt gondolom, a közeli napok kommunikációs csatájának ez lesz az egyik sarkpontja, a kormányt feddték-e meg, állították pellengérre, vagy az egész országot en bloc.

A jobboldal folyamatosan azt fogja sulykolni, hogy a szégyenpadra ültetés egész Magyarországot érinti, míg a baloldal azt harsogja majd, hogy „csupán” Orbán Viktor akarnok politikáját ítélték el.

Ám dolog valójában ennél sokkal kacifántosabb.

Mert mit is tartalmaz ez a bizonyos elítélő határozat?

Az indexben leközölt állásfoglalásra vonatkozó terjedelmes indítvány, amit most az EP egyszerű szótöbbséggel elfogadott, a 2. pontjában az alábbiakat tartalmazza: „…a magyar állampolgárok és az Európai Unió közös érdekében felhívja a magyar kormányt, hogy tegyen eleget az Európai Bizottság, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság fent említett kérdésekkel kapcsolatos ajánlásainak, bírálatainak és kéréseinek, és az Európai Unió alapvető értékeinek és normáinak tiszteletben tartása mellett módosítsa ennek megfelelően az érintett jogszabályokat;”

Vagyis arra hívják fel a magyar kormányt ( a mi érdekünkben is!), hogy módosítsa az érintett jogszabályokat, vagyis többek között,  és elsősorban az alaptörvényünket is!

Hogy is van ez?

Szeretném én azt látni kedves Neelie Kroes, hogy a holland alkotmányt a holland kormány csak úgy ukmukfukk módosítja! Nem tudom, ezek az EP-ben szavazgató szoci, liberális, zöld, komcsi hölgyek és urak tisztában vannak-e azzal, hogy egy kormány egyetlen jogállamban sem jogosult az alaptörvények módosítására. Legfeljebb javasolhatja azt.

Bizony, még az egykori kommunista diktatúrák is adtak a formára, s a törvényeket nem a miniszterelnök, vagy minisztertanács, hanem az országgyűlés hozta.

Vagyis a korrekt, a demokratikus alapelveket tisztelő felhívásnak vagy azt kellett volna tartalmaznia, hogy a magyar kormányt arra hívja fel, miszerint kezdeményezze a parlamentnél a kérdéses jogszabályok módosítását, vagy pedig a felhívását eleve a magyar parlamentnek kellett volna címeznie.

Csakhogy ez igen pikáns helyzetet teremtett volna. Egy ország független parlamentjét lehet-e utasítani bárki által, bármire is?

Nyakó István egyesen a magyar valóságból érkezett interpellációjának elmondására, pulcsiban, borostásan. Meg is borotválkoztam volna, mondta, de valakik Mezőkövesden lenyúlták az arcszeszünket hólapátolás közben. Ez afféle szoci poén volt, jellemzően mutatja, hogy még ők is egy jó heccnek tartották ezt a menetelést. A friss levegőn napi harminc kilométer. Ami után jobban esik a pacal, meg néhány korsó sör, s jobban is alszanak majd.

Nyakó úr egyébként feltehetően nincs tisztában azzal, hogy az arcszesz jobb híján, főleg némi cukorral, citromkarikákkal igen kiváló ital, feltétlenül jobb, mint a gázolaj tejföllel. Ne csodálkozzon hát, hogy lába kelt ebben az ínséges világban.

Az interpelláció stílusosan annak a Nyakó Istvánnak a szájából hangzott el, akiről az a hír járta, hogy korábban a nejével együtt, egyéb jelentős jövedelmeik mellett majdnem negyvenmillió körüli összegben vettek fel költségtérítést, országgyűlési képviselőként.

Mikor elnéztem a fényképeken a Budapestre gyaloglókat, az a régi vicc jutott eszembe, ami még a Kádár-korban járta, miszerint a konyak a munkásosztály itala, amit választott képviselőin keresztül fogyaszt. Úgy látszik a munkásosztály újabban nem csak a szomjúságát, de az éhségét is választott képviselőin keresztül juttatja kifejezésre.

Szóval egyelőre elég viccesre sikeredett ez a néhány tucat személyből, főleg szocialista politikusokból álló éhségmenet. A befejezése nem különben. Amikor olyan hiteltelen politikusok csatlakoznak hozzá a fővárosban, az Alkotmány utcában, mint például Lamperth Mónika és Török Zsolt. Csak remélni lehet, hogy Gyurcsány is hamarosan megjelenik.

De a Fidesz azért ne nagyon bízza el magát. Mert ha ilyen ütemben folytatódik az Orbáni forradalom, közel az az idő, amikor az igazi éhesek fognak megindulni a főváros felé, de nem több százan, hanem több százezren. És nem biztos, hogy a szocialisták vezetésével és békésen teszik ezt. Vagyis az aligha lesz békemenet.

A kormány képviselője egyébként az interpellációra adott válaszában Nyakót és eszmetársait padlássöprő, népnyúzó jelzőkkel illette. Az országgyűlés pedig 54 nem szavazat mellett fogadta el az interpellációra adott válaszát. Vagyis csak az MSZP szavazott ellene.

De ez nem azt jelenti, hogy csak a szocialisták nem értik, mi történik igazából ebben az országban.

Összeszólalkozott Navracsiccsal Kroes az EP-ben, írja az index, beszámolva arról, hogy rövid szóváltás alakult ki a magyar miniszterelnök-helyettes és a digitális és médiaügyekkel foglalkozó uniós biztos között Brüsszelben, azzal kapcsolatban, hogy a kormány elfogadja-e, és a gyakorlatba iktatja-e az ET majdani ajánlásait, amire Navracsics igennel válaszolt, hozzátéve, hogy persze csak akkor, ha ezek nem ellentétesek a magyar jogrendszerrel és alkotmányossággal.

Kroes – a beszámoló szerint – az EP-bizottság számos képviselőjének tetszésnyilvánítását is kivívva erre úgy reagált, hogy korábban neki Navracsics négyszemközt nem ezt mondta.

Furcsa elképzelései lehetnek a demokráciáról Neelie Kroesnak és a gúnyosan tetszést nyilvánító „EP-bizottság számos képviselőjének”.

Szerintük talán az lett volna a helyes, korrekt, euro konform megoldás. ha Navracsics kijelenti, a majdani ajánlásokat a hazai jogszabályoktól – és a hazai parlamenti hozzáállástól – függetlenül elfogadja?

Szerintem viszont éppen a diktátorok gondolkodnak így. Kit érdekel, milyen jogszabályokat fogadott el a parlament? Kit érdekel, hogy a magyar alaptörvényt kétharmados többséggel az országgyűlési képviselők szavazták meg? Neelie Kroesnak nem tetszik, tehát Neelie Kroes szavai fölülírják a parlamenti kétharmadot.

Az ő felfogásuk valami olyasmiben kulminál, hogy ha mi fő okosok azt mondjuk, nem tetszik, akkor Navracsics egyet tehet, azonnal intézkedjen és parancsoljon rá az országgyűlési képviselőkre.

Lehet, hogy a parlament rossz törvényeket hozott, lehet, hogy a rossz törvényeket megszavazók többsége ostoba mameluk, akik bólogató jánosként szavaztak. De Navracsics akkor sem tehetett volna más ígéretet, mint azt, hogy ha egyetért is az ajánlásokkal és elfogadja azokat, akkor majd ajánlani fogja azokat a képviselőknek elfogadásra.

Mindenekelőtt bízni kell a fiatal demokrácia önkorrekciós képességében és a megoldást rá kell bízni a magyarokra – írta a napokban nagyon bölcsen az Orbán kormány iránti elfogultsággal egyáltalán nem vádolható Andreas Oplatka.

Halottról vagy jót vagy semmit.

Ezek nem Gyurcsány cégei, a félreértések elkerülése végett, hanem Schmitt Pál elnök úr többszörösen elismételt szavai vidékjárása során. Azé a Schmitt Pálé, akinek a disszertációjáról a média semmi perc alatt kategorikusan megállapította, hogy plágium. 

Nem értem. Őt miért nem illette meg az ártatlanság vélelme? Annál is inkább, mert most már tudjuk, nem is olyan egyszerű ám ennek az állítólagos szellemi eltulajdonításnak a korrekt, egzakt megállapítása.  Hiszen egy igen komoly, igazi doktorokból álló, szigorúan titkos bizottság március végéig fogja ezt vizsgálgatni.

Akik előtt mindössze két lehetőség van. Megállapítják, hogy minden ellenkező látszat ellenére nem történt semmiféle lopás. Ez az egyszerűbb eset. S az elnök úr, amilyen úriember nagyvonalúan elfogadja majd a bocsánatkéréseket.

De mi a helyzet, ha a bizottság úgy látja majd, hogy valóban igaz a vád?

Ami leginkább elképzelhető, hogy ez esetben a kisdoktoriját legalább nyolcvan évre titkosítják. Természetesen a bizottsági megállapításokkal, jegyzőkönyvekkel együtt.

Ám, ha mégis nyilvánosságra merik hozni, akkor nem tehetnek mást, mint visszamenőlegesen elveszik a diplomáját és a doktori címét. Nem elég, hogy már majdnem kiszedték alóla a köztársaságot is, s valójában már nem is a Magyar Köztársaság, csak Magyarország elnöke?

És a végén még megérjük, hogy már doktor sem lesz?

Tényleg, mi következhet még ezek után? Van még lejjebb?  Tán kiderítik majd azt is, hogy az olimpiákon sem ő szerepelt, hanem valami bolgár manus volt ott helyette?

Hogyan menthető meg az elnöki renomé? Hiszen lemondani már tuti, hogy nem fog. Ha ilyen szándéka lett volna, már régen megtette volna.

Vagyis marad.  Mindannyiunk örömére.

A doktori címet azért valahogy csak lehet majd pótolni. Biztosan akad majd olyan hazai vagy külföldi egyetem, amelyik hajlandó lesz a számára díszdoktori címet adományozni.

Na bumm, legfeljebb nem doktor Schmitt Pál lesz ezek után, hanem díszdoktor Schmitt Pál.

Szerintem már csak az a kérdés, hogy mikor távozik Schmitt Pál.
Kétségtelenül egyre nagyobb a baj, minél tovább vár, egyre nehezebb ebből a helyzetből kikecmeregnie. Abban bízni, hogy mindezt majd három nap alatt elfelejtik, végzetes, szinte öngyilkos butaság az ő és a Fidesz részéről.
Nem fogják elfelejteni.
Milyen lehetőségei vannak a lemondáson kívül?
Azt mondani, hogy valójában  tőle lopott ez a bolgár jóember. A szakdolgozat inkriminált részei eredetileg  Schmitt Pál gondolatai voltak, és a bolgár Nikolaj Georgiev  volt az, aki szemérmetlenül elplagizálta tőle, vagyis mondhatni őt jól palira vette.
Ő pedig nem tett mást, csak visszavette a sajátját.
Vagy azt állítani, hogy csúnya aljas provokáció történt. Ő annak idején sok-sok izzadtság árán nem is ezt a szakdolgozatot írta és védte meg , csak azok a mocskos, aljas háromperhármas komcsik kicserélték. (Tán még a bolgár titkosszolgálat keze is benne van, Dobrev Klára irányításával.) Egy viharos éjjel behatoltak az egyetemi irattárba, az ő dolgozatát megsemmisítették, s betették a helyébe ezt az izét, hogy jól lejárassák.
Ő valójában a magyar nyelv szépségeiről készített PhD doktori értekezést.
Esetleg arra hivatkozni, hogy a szakdolgozata valójában ötvenezer oldalas volt, s ehhez a terjedelemhez képest ugyan mi az a száznyolcvan oldal, ami a bolgáréhoz nagyon hasonlít.
Természetesen lenne még egy olyan lehetőség is, hogy mindent őszintén elismerne. Elmondaná, hogy azt a tanácsot kapta, Palikám adjál be valami szart, a lényeg, hogy azért legyen legalább száz oldal, garantáltan senki sem fogja elolvasni,  de hát mégis csak jobban mutat majd ez a rövid és jellegtelen Schmitt név a névjegyeden, egy eléje biggyesztett doktori címmel.
Szóval mindent elismerni, és a nemzettől bocsánatot kérve a nagypolitika pástjáról haladéktalanul visszavonulni. 
Persze tudom, ez utóbbi változat Magyarországon aligha történhet meg.
A megbukott politikusok mifelénk már Kádár idejében is érdemeik elismerése mellett vonultak nyugdíjba. Megrendült egészségi állapotukra hivatkozva.
Szerintem neki sincs más alternatívája az újabb és újabb botrányok kapcsán. Hiszen közben kiderült, hogy egy német szakembertől is elcsaklizott majd húsz oldalt.
Nem kéne megvárni, amíg az IMF fogja az érdemi tárgyalások feltételéül állítani, hogy váltsák le, s a helyére Szanyi Tibor vagy Török Zsolt kerüljön.

A magyar újságíróvilág, de nem csak az újságíró társadalom joggal háborgott azon, amikor dr. Lomnici Zoltánt egy tudósításból egyszerűen kitakarták.

Az esetnek igen nagy visszhangja lett, elbocsátás, büntetések, éhségsztrájk, sőt az esetben a honi sajtószabadság nem létező voltának bizonyítékát látó ellenzéki megnyilvánulások is kísérték.

Egy konkrét MTI híren keresztül vizsgáljuk hát meg, miként is néz ki a gyakorlatban ez a szerencsétlen rab magyar média! A felsorolt írásokat összehasonlítva egyértelműen megállapítható, hogy azok, a címeiket és a főcímeiket leszámítva, egypetéjű ikrek, mind az idézett részeket, sőt azok idézési sorrendjét illetően is lényegében teljesen azonosak. Ez valójában érthető is, hiszen valamennyi az MTI összeállítását vette át.

Az index 2011.12.27-én 14.10-kor „Rohamtempóban a diktatúra felé” címmel számolt be az MTI-re hivatkozva arról, hogy bizonyos európai sajtóorgánumok miként vélekednek Orbán politikájáról.

Az idézett lapok pedig sorrendben a brit The Times, a szlovák Sme, a francia Libération, az osztrák Der Standard és a svájci Tages Anzeiger.

A Híradó. hu ugyanezt 14.34-kor tette közzé: Forrás: az MTI megjelöléssel, „Külföldi lapok: Orbán a kamikaze” címmel, az írás tartalma ugyanaz, csak a címszavai részben mások.

A Hír24 „Magyarországon és Orbánon a világ szeme” címmel írt minderről. Megjelenési időpontja: 2011.12.27. 15.11, amely frissült 2011.12.27. 19.53-kor. Forrásként ők is megjelölték az MTI-t.

Igen ám, de ők már sajátos módon „meghatározó európai lapok” -ként aposztrofálták a szemlézett orgánumokat! Ahogy fogalmaztak: „Populizmusról, kiszámíthatatlanságról, csődről, diktatúráról cikkeznek a meghatározó európai lapok.”

E módszer tisztessége egy alapvetően hírközlésre szakosodott médiumtól igen erősen megkérdőjelezhető.

A Világgazdaság Online lényegesen lerövidítve ismertette az összeállítást 15.51-kor, korrekten feltüntetve, miszerint – szerző: MTI.

A 168 Óra Online: 21.10-kor közzétett írása: Orbán visszaforgatta az időt „Magyarország nagy sebességgel halad a diktatúra felé” címet viselte.

A 168 Óra Online azonban a cikket úgy közölte le, mint ha az teljesen a saját írása lenne,

Szerintem ezt a fajta plagizálást semmilyen szabad sajtó nem tűrné el. Csak az ilyen rab média, mint a miénk.

Sokan emlékszünk még a Tienanmen-téri esetre. Amikor egy egyetemista fiatalember fehér ingben a harckocsioszlop elé állt, kockáztatva minimum sok év börtönt, de akár azt is, hogy a tankok átgázolnak rajta.

De  ami ott világraszóló hőstett volt, s a kép bejárta a világsajtót, a youtube-on jelenleg is megtekinthető, addig az ehhez hasonló eset a budapesti Kossuth téren már cseppet sem tűnik hősiesnek, sőt inkább nevetséges.

Egy, az országban alig ismert, a fővárosban pedig pár százalékos támogatottságú pártocska meglett honatyái a Parlament bejáratait elállva, összeláncolva kergetőznek a láthatósági mellényes fogdmegekkel,  miközben az Ország házában a kormánypártiak vidáman törvénykeznek, a bohócforradalmár Árok Kornél pedig már igazi forradalmat vizionál.

A fülkeforradalom után beköszöntött a karácsonyi bohócforradalom.

A buliból persze a szocialisták sem akarnak kimaradni, mire Gyurcsány is azonnal észbe kap. Itt a nagy alkalom a kutya által sem ismert Demokratikus Koalíciónak bekerülni a sajtóba. De nem két percre a kalapácsos gyilkos után a Mokka reggeli adásába, ahol Kárász Robi még meg is szívathat egy kicsit, hanem a nagy nagy világ-médiába.

Képzeld Klára, még a CNN-ben is rólam beszéltek!

Szóval az egészből már csak Gonda László, vagy még inkább Lanczner Satu-Ferdinánd hiányzott.

Vagyis az ellenzékünk láthatóan nem tudja, mit kezdjen magával. A kétharmad nem csak a kormánypártokat, de frusztrálttá tette a maroknyi ellenzéket is

Orbán Viktor szerint persze a haza nem lehet ellenzékben, amiből az ő logikája szerint az is következik, hogy az ellenzék sem lehet a hazában. Ez rendben is van, ez a kétharmados logika, aminek a lényege, hogy őket a nép feljogosította mindenre.

Sok Fideszes abban a hitben él, hogy valójában Egész Európában kétharmaduk van. És eszerint is politizálnak.

Ennél csak  az ellenzéki egyharmad kétharmadának (vagyis az MSZP-nek és a LMP-nek) a logikája nevetségesebb.

Ők ugyanis nem győzik hangoztatni, hogy a népnek már elege van Orbánékból.  Azt azonban elfelejtik hozzátenni, hogy még mindig toronymagasan a Fidesz vezeti a népszerűségi listákat, s annak a bizonyos népnek az ellenzékből még inkább elege van.

Ez láthatóan nem zavarja például a Népszabadság online-t sem,  hogy a tegnapi egy-két ezres tüntetéseket  tömegmegmozdulásnak állítsa be.

Olvasom, hogy a Nyugat, úgy ánblokk, veszélyben látja a magyar demokráciát és sajtószabadságot.

Nem tudom, ez a  bizonyos Nyugat olvasgatja-e a honi sajtóorgánumokat?

Amelyek az előállítást összemossák a letartóztatással , illetőleg az őrizetbe vétellel,  azt pedig szándékosan, vagy ami még rosszabb, tudatlanságból elhallgatják, hogy a mentelmi jog a tettenért elkövetőket nem illetheti meg.

És nem tudom, a Nyugat olvasgatja-e például a közismert újságíró, Gréczy Zsolt blogjait?

Ha nem, hát nagyon ajánlom figyelmükbe.

Gréczy képes olyasmiket leírni, miszerint „Remélem nem azt várjátok a megbukott Vezértől, hogy mint Hitler 1945 elején, azt adja ki parancsba a bukást érzékelve: robbantsák fel a hidakat, utakat, vasutakat, ne kerüljenek az ellenség kezébe.”

Az Orbán kapcsán Hitlerre asszociáló Gréczy a Fidesz-szavazók, ezt akartátok? című írásában még ennél is tovább megy a magyar nép felrázásában:

”Nem halljátok a dübörgő német tankok kattogását? A zsidókra, cigányokra rácsukódó vagonok ajtajának fülsiketítő csattanását, a Duna-parton jajveszékelő honfitársaink jajgatását a sortűz előtt?”

Akik ilyen hangvételű cikkek között szemezgethetnek a honi sajtóban, tényleg jogosan aggónak a sajtó szabadságáért?

Szerintem az lenne a jogos, ha inkább a cikkíró elmeállapotáért aggódnának.

Mi nem törünk az MNB függetlenségére. Ez egyáltalán nem szerepel a terveink között, semmilyen távon. Az meg végképp csupán az ellenzék szokásos áskálódó, rágalmazó feltételezése, hogy mi ezzel Simor urat próbálnánk befenyíteni. (Egyébként is, Simor úr alelnök maradna összevonás után is – még egy kis ideig.)

Mi csak megteremtjük a lehetőségét annak, hogy ha valakik később mégis össze akarnák vonni az MNB-t és a PSZÁF-ot, ezt nagyobb fakszni nélkül megtehessék. Ne akkor kelljen kapkodniuk szerencsétleneknek az Alkotmányunkhoz, pardon: az Alaptörvényünkhöz.

Európa majdnem tíz országában most is össze van ez vonva.

De ha már eme összevonás miatt úgyis módosítunk, akkor egy olyan Alkotm.. Alaptörvény módosítás is célszerű lesz majd, amelyik a későbbiekben lehetővé teszi a királyság bevezetését. Ennek első lépcsőfoka a köztársaság elnevezés eltörlése, amelyik természetesen nem azt jelenti, hogy Magyarország államformája a továbbiakban nem lenne köztársaság, de untuk már, hogy bennünket lépten-nyomon banánköztársaságnak csúfoltak.

De visszatérve a királyság jövőbeni bevezetésének elképzeléséhez, amit ezzel összefüggésben feltétlenül ki kell hangsúlyozni, hogy mi most természetesen nem tervezzük a királyságot, és Orbán Viktor sem akar király lenni. Becs' szóra. De ha akarna sem lenne ez nagy probléma.

Európa több országában jelenleg is királyság van, mégsem félti senki a demokráciát.

Szóval mi csak a lehetőségét szeretnénk megteremteni annak, hogy ha valakik később mégis királyságot akarnának, akkor ne kelljen nekik ezért még az alaptörvényünk módosításával is bíbelődni.

Teszem azt, ha a legközelebbi választásokat Gyurcsány és pártja nyerné, elképzelhető, hogy ő akarja majd magát királlyá koronáztatni. És akkor ezt majd gond nélkül megteheti.

Vagyis, ahogy Monk, a flúgos nyomozó szokta mondogatni, egyszer majd megköszönik nekünk ezeket a módosításokat.

A Szeged24 portál exkluzív interjút közöl Stadler Józseffel, a mi Józsi bácsinkkal, abból az alkalomból, hogy repetázik a Szegedi Csillagban.

A címlapos írás hatalmas betűkkel adja tudtunkra a szívszomorítóan fájdalmas tényt, „Stadler: Még anyámtól sem tudtam elbúcsúzni.”Az írást kiemelten ajánlja a startlap.hu fényképpel ellátva az aktuális címet viselő rovatában.

A riporternek nagyon megeshetett a szíve a szegény akasztói juhászon, mert meg sem kísérelt vitába szállni Józsi bácsi önsajnáló sirámaival. Elhitte neki például, hogy tényleg nem volt annyi ideje sem a büntetőeljárás alatt, hogy – ha valóban akart volna – az édesanyjától elbúcsúzzon. Pedig tudhatná, ez nem így működik.

„Nekem nincs semmim, még ezt a ruhát is úgy kaptam”, panaszkodik tovább Józsi bá', akiről mindemellett azért kiderül, hogy „barátnője” (aki egyébként őt majd a büntetése letöltése után várni fogja) „mindössze” egy solti ház, egy benzinkút, valamint kétszáz hektáros földterület tulajdonosa, aki „olyan bolond”, hogy ha kell még a permetezőt is képes a hátára venni. Sőt traktorba ülni.

S bár Stadler úr naponta injekciózza magát, elmondja azt is, hogy bolond lenne öngyilkosságot elkövetni, mert nem szerzi meg „ezt az örömet annak az egy-két embernek, akik ide juttattak.”

Talán ha Stadler nem is, az újság és az újságíró tisztában lehetne azzal is, hogy Stadler Józsefet nem egy-két ember juttatta börtönbe. Hanem az az igazságszolgáltatás, amelyik nyomozókból, ügyészekből, valamint első és másodfokú bírákból áll. S bizonyosan nem azért ítélték el, mert számukra ez jelenti az egyetlen örömforrást.

Bizony mifelénk a sajtó annyira szabad, hogy még ilyen ökörségeket is leírhat büntetlenül.

Aztán az újságíró még erre is rátesz egy lapáttal, amikor elárulja, hogy a nyolc osztályt végzett vállalkozó ügyét a strasbourgi emberi jogi bírósághoz akarja eljuttatni. S idézi Stadler azon szavait, miszerint „Ahogy engem elítéltek, úgy az egész országot be lehetne csukni. Nem is kellene börtönöket építeni, csak körbekeríteni az egész országot és őrizni.”

Persze lehet az egész igazságszolgáltatást ilyen rosszízű hangulatkeltéssel úgy beállítani, mint amelyiknek egyetlen örömforrása, hogy ártatlan embereket rács mögé dug. Bizonyos sajtóorgánumok ezt próbálják elhitetni Hunvaldék esetében is. De akkor ugyanez a sajtó ne siránkozzék arról, hogy itt nincs sajtószabadság.

És persze lehet összeesküvés elméleteket is gyártani, most így a kétharmados Orbán kormányzás idején különösen nagy keletje van ennek, de azt talán mégsem szabadna egy komolyabb médiumnak mindent készpénznek venni, amit ez az akaszt… akasztói gaz… gazdálkodó mond.

Tulajdonképpen biztosan sokan irigylik most Lomnici Zoltánt.

Te Klára, milyen fölháborító, hogy nem engem takartak ki, füstölög Szemlőhegyi villájában, palacsintasütés közben talán Gyurcsány Ferenc is. Ki ez a Lomnici egyáltalán? Egy senki, egy levitézlett főbíró, mégis őt takarták ki. Engem már arra sem méltatnak, hogy kitakarjanak?  Ez az igazi botrány. Mert ha engem takartak volna ki, most megint velem lenne tele a sajtó.  Ahová nekem egyre nehezebb bekerülni, mióta abból a maradi korszerűtlen MSZP-ből kikerültem. Egyre nagyobb marhaságokat kell mondanom hozzá.

Ezzel meg újra bekerülhettem volna napokig. Méghozzá mindenütt címlapos sztori lettem volna. A TV2 Mokkájában pedig az lenne a soros kérdés: ön kit takarna ki a közszolgálati tévé híradójából, Gyurcsányt, Orbánt, vagy Deutsch Tamást?

Kitakar, betakar, isten tudja mit akar.

De Deutsch Tamás legalább tudja, hogy mit akar. Szombaton délben a kislánya színes krétáival ugróiskolát rajzol majd az MTI Naphegy téri főbejárata elé az aszfaltra. Tiltakozik valamennyi retusáló idióta miatt, akik majd pattoghatnak kifelé.

Igen nagy dolog ez, hogy egy magyar EP képviselő rengeteg bokros teendője mellett drága ideje egy részét erre fordítja.

Vigyázat, a kréta-körmeit állítólag már élesíti.

Nagy Navarro Balázsnak nincs színes krétája, ezért ő meg éhség-sztrájkol majd.

De mi van, ha a híradók őket is kitakarják?

Szerintem egyébként nincs igaza sem Deutsch Tamásnak , sem Nagy Navarronak.

Hiszen bár az lenne a magyar sajtószabadságon esett legnagyobb sérelem, hogy Lomnici urat valahol kitakarták!

Egyébként pedig nem is olyan rossz ötlet ez a kitakarás.

Én inkább általánossá tenném a tévés mindennapokban.

Például közvetítés a parlamentből. Egy képviselőnek sem kéne nézni az önelégült képét, mindegyik szépen gondosan ki lenne takarva.  A kitakart képviselő interpellálna, a kitakart államtitkár pedig – aki mint tudjuk a halaszthatatlan közfeladatot ellátó miniszter helyett  szokott mindig jelen lenni – válaszolna, a kitakart kétharmad pedig az interpellációra adott választ elfogadná, amin a kitakart egyharmad háborogna.

De mindenki egyformán ki lenne takarva, demokratikusan.  Amikor a parlamentet mutatnák, az egész képernyő imbolygó életlen foltokból állna.

Egyébként is furcsa, hogy most az egész sajtó Lomnici kitakarásán háborog.

Pedig sokkal felháborítóbb, amit szintén ma hallottam. Miszerint a cigányok sérelmére elkövetett sorozatgyilkosság elsőrendű vádlottja letartóztatása alatt a koronatanúval társaloghatott telefonon.

Én ezt tartom igazán nagyon felháborítónak. Sőt szerintem egy EP képviselőnek is inkább ezen kéne háborognia és a börtön előtt tiltakoznia, nem feltétlenül színes krétákkal.

Mert ez az igazi világbotrány. Ez az igazi skandalum. Ezért kéne lemondania még a börtönparancsnoknak is. Minimum.

Hogy végezetül Deutsch Tamás úr szavaival éljek: amit mondtam, megmondtam.

Nagyon felhígult a szakma. Egyre többen vállalkoznak súlyos bűncselekmények elkövetésére, egyre kevesebb  tudással.

Azon még csak mosolyogtunk, amikor Stadler Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájával követett el áfacsalást. De aztán sorra jöttek az ostobábbnál ostobább bűnelkövetők.

Szóval semmi fantázia, semmi képzelőerő.

A végén még visszasírjuk Tocsik Mártát, vagy a Postabank egykori vezérét Princz Gábort, na meg Zuschlag Jánost.

Nem akarom ezzel a megállapítással a rendőrség érdemeit kisebbíteni, de azért meg kell jegyezni, hogy enyhén szólva is amatőr munka volt ez a legutóbbi milliárdos sikkasztás is.

Olvasom az indexen, hogy a sofőr, a 37 éves L. Róbert a II. kerületi Medve utcából az I. kerületi Donáti utcába, egy teremgarázsba hajtott a pénzszállító autóval, ahol a pénzt egy fehér Volkswagen Passatba pakolták át, amit a térfigyelő kamerák rögzítettek.

A nyomozó urak pedig moziztak egy kicsit, aztán csak meg kellett keresni a szereplőket. Akik közül, ha már egyre ráakadtak,  a többi begyűjtése nem lehetett túl bonyolult feladat.

Nem volt ezeknek sem hamis útlevelük, sem egyéb álcázási ötletük. Egyszerűen csak dekkoltak valahol, egy matracon.

L. Róberték ennyi erővel akár a Váci utcába is mehettek volna pakolgatni, vagy a Keleti pályaudvar peronjára. Ott sem lettek volna sokkal jobban szem előtt.

A milliárdos nagyságrendű pénz elviteléhez nem kellett valami nagy felkészülés. Titkos tervek, alagutak, ilyesmik. Egyszerűen el kellett hajtani a páncélautóval, amit ilyen emberekre bíztak.

S mi van, ha az elkövetőknek kicsit több eszük van, s nem a kamerák előtt pakolásznak, hanem kimennek valahová az erdőbe? Ahol nincsenek térfigyelő kamerák és senki sem láthatja őket.

Egyébként az sem semmi, ahogy a bíróság hozzáállt ehhez az ügyhöz. A híradások szerint már az elkövetéstől számított negyedik napon kiadták L Róbert úr ellen a nemzetközi körözést.

A negyedik napon! Vagyis, ha a sikkasztó úgy döntött volna, hogy külföldre távozik négy nap alatt akár a világ legtávolabbi zugába is eljuthatott volna.

Egyébként pedig megjósolható, hogy L. Róbert, akit, amíg nem találták meg a rendőrök Lőrincz Róbertként nevén neveztek, de amikor elfogták hirtelen L. Róbertté változott, szóval L Róbert elindult a világhírnév útján.

Ő lopta el az eddigi legnagyobb összeget., ahogy az index fogalmazott ” ez az eddigi legnagyobb magyarországi zsákmány.”

A média szereti az ilyen látványos rekordokat. 

Mennyivel egyszerűbb is ezt az emberekkel megértetni, mint azt, hogy például bizonyos autópályák építésekor állítólag kilométerenként nyúlhattak le ennyit. De ott a milliárdokat nem egy garázsban pakolták át kamerák előtt.

A magánnyugdíjpénztárak pénzét sem.

Nem kell hozzá jóstehetség egyébként, hogy megjósoljuk, sztár lesz L. Róbertből. Fog ő még nyilatkozni sztárügyvédje társaságában.

Talán film is készül majd az esetéből. De, hogy a forgatást Vajna államilag is támogathatónak ítélje, a valóságot jócskán át kell majd írni. A mozisiker érdekében nem ilyen béna sértettek és elkövetők kellenek.

Az index beszámolója szerint a főpolgármester szabálytalanul rendelt el Budapesten szmogriadót péntek reggel hat órai hatállyal.

Az ilyesmihez már hozzászoktunk.  Főleg mostanában, ebben a kétharmados világban.  Ahol a hatalomgyakorlás főszabálya:  ne mi alkalmazkodjunk a szabályokhoz, hanem a szabályok mihozzánk. Legfeljebb az okozhat némi újdonságérzetet, hogy ezúttal - hibájukat bevallva - a rendeletszegő rendeletüket viszonylag gyorsan visszavonták. (Istenem, ha Tarlós úr ilyen belátó lenne más hibás személyi döntéseivel kapcsolatban is!)

A fenti hírközlésben már csak az lehetne még valami slusszpoén, ha kiderülne, a rendeletszegő rendelet visszavonása is rendeletszegő módon történt meg.

De mindez csak a tények formai oldala. A tartalmi maga a szmog.

Ami nem más, mint a környezetszennyezés hatására, bizonyos időjárási körülmények között kialakult füstköd, amely az egészségre igen káros, akár halálos is lehet.

Az index írásából arról is értesülhetünk, miszerint  „A szmogriadóknak majdnem mindig meteorológiai okai vannak: míg talaj közelében lehűl a levegő, magasabban kialakul egy meleg levegő sáv, ami egyfajta fedőként viselkedik, így alatta nincs légmozgás, nem tud felfrissülni a levegő. Kell egy időjárási front, ami friss levegőt hoz a Kárpát-medencébe.”

Az embernek egyébként újabban egyáltalán soha nem tanácsos a lakását elhagynia.

Mostanság ugyanis bármikor megtörténhet velünk például akár az is, hogy az utcán váratlanul a fejünkre pottyan valami másfél tonnás űrszemét.

Nyáron a szabadban tartózkodni az UV sugárzás miatt túlzottan veszélyes, ám az árnyat adó erdőkben a halálos kórt terjesztő kullancsok fenyegetnek.  Hogy a töméntelen parlagfüvet már ne is említsük. Ősszel pedig, a hűvösebb idő beálltával menetrendszerűen megjelenik a már imént említett szmog.

Ellene csupán a közlekedés korlátozásával tudunk csak valamennyire védekezni. Például az öregebb, korszerűtlenebb kocsik forgalomból kitiltásával.

Sajnos létezik szimbolikus szmog is, ami az egész országban terjeng folyamatosan évek óta,

Ami ellen viszont nem  tudunk mondjuk sem az öregebb és korszerűtlenebb politikusaink kitiltásával védekezni, sem másként.  

Itt is legfeljebb egy a Kárpát-medencébe friss levegőt hozó front segíthet.

Manapság az ellenzék  éppen olyan állapotban van, mint a Ludas Matyi történetét feldolgozó rajzfilmben a boszorkány által öt szerteszét ugráló békává varázsolt ispán. Döbrögi azon kérdésére: melyik vagy, te szerencsétlen, a békák kórusban azt vartyogták: mind én vagyunk, nagyságos uram!

Ráadásul újabban a baloldalon már nem is  csak öt béka van, hanem vagy tucatnyi.

Azt hinnénk mindez Orbán Viktornak megkönnyíti a dolgát. De nem így van. Kétharmad ide, kétharmad oda, egyre többen csalódnak benne, s fordítanak neki hátat.

Ráadásul a kormányfő kezdettől fogva nagyon egyedül van. Nincsenek méltó vezetőtársai. (Akik voltak, már réges-rég elüldözte őket.)

Jellemző, hogy  ha egyéb teendői miatt nincs ideje az ünnepi beszéd megtartására, senkit sem mer megbízni a helyettesítésével. Mert tisztában van azzal, hogy ha valamelyiket mikrofon közelbe engedné, annak megint a forint látná a kárát. Amelyik már így is a világ legrosszabb pénze. (Állítólag az egymillió milpengő mintájára már nyomatják az egymillió milforintot. Szijjártó Péter képe lesz rajta.)

Mindenesetre Orbán Viktort is elkezdte a nép küldözgetni. Láthatóan már Gyurcsány is abba zakkant bele végleg, amikor egyre gyakrabban és hangosabban hallatszott a Parlament környékén a Gyurcsány takarodj!  Mostanság meg mind többen skandálják, hogy Orbán takarodj!

Állítólag azon töri a fejét, nevet kéne változtatni. Mert ugye példának okáért milyen képtelenség lett volna anno hatásosan olyasmit ordítozni, hogy Vitéz Nagybányai Horthy Miklós takarodj!

Jó, jó, de Orbánt még sem hívhatják Vitéz Nagybányai Orbán Viktornak.  Még félreértenék.

Ám lehetne például Hencidai Boncidai Orbán Viktor. Vagy még inkább a nyelvtörő gyakorlattal is felérő Tokajhegyaljai Szárhegy dűlő-Sárazsadányi Orbán Viktor.

Tokajhegyaljai Szárhegy dűlő-Sárazsadányi Orbán Viktor takarodj! Aki ezt elüvöltené néhányszor, annak tuti kinézne egy kisebb torokgyulladás.

De biztosan akadna, akit még ez sem tántorítana vissza. A legjobb megoldás keresésénél a lényeg pedig mégis csak az, hogy egyáltalán ne kiabálhassanak ilyesmit a miniszterelnök képébe az Országház környékén.  Vagyis, ha már takarodni kell, akkor inkább a hőbörgők takarodjanak onnan. S ezért persze József Attila is takarodjon onnan. Aki úgyis csak rossz példát mutatott a mai egyetemi ifjúságnak, mert még a professzorait sem tisztelte, sőt kifigurázta. Fura ura, meg ilyesmi. Az ilyeneket a felsőbb iskolákba már fel sem kéne venni.

A Kossuth térre pedig nem valamiféle renitensek által könnyen elbontható rendőrkordonok kellenek, hanem építőmesterek által  eszkábált palánkok.

Amelyek aztán a honi beruházások történetének ismeretében garantáltan ott fognak állni az idők végezetéig.

Most így a jövő évi költségvetési törvény vitája kapcsán, ami az adót, az ezzel kapcsolatos kormányzati elképzeléseket illeti,  megállapíthatjuk, hogy mindez már rég nem a söralátétnyi adóbevallásokról szól, sokkal inkább a cunamiszerű adóötletelésekről.  (Igaz sörügyben viszont megkaptuk ajándékba Orbántól a szabad sörfőzés jogát.)

A jelenlegi helyzetre igen jellemző egyébként, hogy például a csütörtök délelőtti állapot szerint az index címoldalán négy írás is az adóval foglalkozik. (Íme a cikkek címek szerint:  Módosítókkal bombázzák az adótörvényt, Rogán új 27 %-os adót vezetne be, Jön a korlátok nélküli helyi adózás?. Közösségi közlekedési adót javasolnak.)

A Fidesz-KDNP pártszövetség adóötletelései persze korántsem öncélúak. Belőlük jól kirajzolódik  azon hazafias keresztény szellemiséggel átitatott népnevelési szándék, amelynek a lényege, hogy a magyarokat az adózás eszközeivel is a helyes útra kell téríteni, egészséges, erkölcsös életre szoktatni, legyen szó akár az életmódbeli, étkezési, akár a szórakozási szokásokról.

Az úgynevezett chips-adónak például állítólag az lenne a rendeltetése, hogy az egészséges táplálkozásra ösztönözze az elhízott lakosságot. Ahogyan a pornófilm adónak meg nyilván az, hogy az a perverz disznó fizessen is, ha már ilyesféle torz örömélményekre vágyik.

Bátorkodom ennek az erkölcsnemesítő szándéknak a jegyében én is előterjeszteni adójavaslataimat. Természetesen kerülném az olyan olcsó poénkodást, ami szerint kéményadót, füstadót, levegőadót, meg ilyesmiket kellene kiróni.

De a hazai viszonyok, s honfitársaim szokásai ismeretében van egy ötletem, ami szerintem igen rövid időn belül megteremthetné költségvetésünk egyensúlyát. És persze megfelel a népjobbítás nemes szándékának is.

Fizessünk káromkodási adót. Lehetne a neve: kifakadó.

Egy bazmeg értéke száz forint lehetne.  Aki mondjuk naponta tízszer bazmegol, annak ezt egy ezrese bánná.

A kurvaanyázás százötven forint lenne, a buzi köcsög kétszáz. (A kommandós rendőrök átalányt fizethetnének.)

A pornófilm adót is továbbfejleszteném. Bevezetném a dugóadót, ami nem összetévesztendő a dugódíjjal. Ezt a dugóadót az fizetné, aki hölgypartnerével üzekedésre szánná magát, pusztán szórakozási célból. 

Ezen adó fizetése alól csak azok mentesülhetnének, akik szigorúan csak azért feküdnének össze társukkal, hogy utódnemzés céljából közösüljenek, és eme szándékukról természetesen harminc napnál nem régebbi közjegyzői okirattal is rendelkeznének .

Lenne még pár ilyen ötletem, de most mennem kell bevenni a nyugtató gyógyszereimet.

Mielőtt még elküldeném az egész kormányt abba a jó, édes...

Egyelőre adómentesen.

Eldőlt: Gyurcsány Ferenc öregecskedő pártját végleg lecserélte, miután korábban a párt is lecserélte őt.

Azt még csak a jövő dönti majd el,  Fletó valójában mire is cserélt. Egy modern nyugatos polgári demokráciát kívánó baloldali pártra, jogállammal, parlamentarizmussal, szociális piacgazdasággal és a szabadságjogok érvényesülésével - állítja ő.

Csakhogy a szocialisták is ugyanezt vallják magukról.

Mindenesetre most már csak azt kéne valahogy kigründolni, hogy az új párt parlamenti frakciója minél hamarabb megalakulhasson. Ne kelljen fél évet eltékozolni olyan „függetlenek”, mint. az egykori szoci Szili Katalin. a volt LMP-s Ivády Gábor vagy a renegát Jobbikos Pősze Lajos társaságában.

Persze ez -  már is láthatóan - nem lesz túl könnyű. Herényi Károly óta tudjuk, meglepő dolgok történhetnek a házszabály-magyarázatokkal kapcsolatosan is a parlamentben.

De addig is, amíg mindez eldől, beszéljünk arról is, mi lesz  a logójuk? Mert a logó az is nagyon fontos ám egy új pártnál.  Majdnem olyan fontos, mint a pártprogram. Amiben Gyurcsány mindig is nagyon erős volt. Talán a Guiness-rekordok könyvébe is bekerülhetne. Egységnyi idő alatt senki sem tudott még annyi programot, akciótervet, mi egyebet, annyi ponttal, alponttal összehozni,  mint ő.

Szóval a logó. Az újdonsült honlapjukon, ahogy ők nevezik, információs oldalukon, egyelőre egy kissé zavaros piros-fehér-zöld tákolmány látható, ami nézhető kipukkadt futball-labdának, de de akár hegyes karmoknak is.

Kéne egy frappáns, vonzó párt-logó.

Persze nem lógó orr, hanem valami virágféle, már csak a hagyományok okán is, hiszen azért a vérvörös szegfűt mégis nehéz csak úgy egyik napról a másikra elfeledni.

Mondjuk jól hangzik a százszorszép, csak az a baj, hogy Gyurcsány egyszer se nagyon nevezhető szépnek. S akkor még Varju László urat vagy Szűcs Erikát nem is említettem. A büdöske sem jöhet szóba, ugyancsak a rossz asszociáció okán.

Szerintem a szegfűt sem szabadna feladni. Hiszen nem csak a vörös szegfű honos hazánkban.

Például lehetne az ország nyugati térségében élő vadvirág: a szeplős szegfű. De ez nem hangzik valami túl jól. Az ügyészség netán még valamiféle beismerésnek venné.

Akkor már inkább az országunkban ugyancsak megtalálható, rózsaszínben pompázó, s melegkedvelő pünkösdi szegfűt ajánlanám.

Aminek persze semmi köze nem lenne a pünkösdi királysághoz.

Amikor a soktonnás amcsi űrszemét várható szeptember végi lezuhanásáról hallottunk, e hír kapcsán még lazán holmi égből potyogó cigánygyerekekről, meg kisbaltákról viccelődtem. Hiszen akkoriban a híradások is azt próbálták velünk megnyugtatólag elhitetni, miszerint azt, hogy a Földünk melyik fertályában esnek le a kiszolgált műhold darabjai, két órával korábban már tudni fogjuk.

S arra gondoltam, ha bemondják majd, hogy netán éppen szeretett hazánk lesz a végső állomás, akkor kis családommal még időben ki tudjuk sütni, hová is bújjunk el,  mondjuk valamelyik metró alagútba, vagy – ha netán a felső középosztályhoz tartoznánk – a Mátyás pincébe.

Most viszont azt olvasom, a tudós urak még azt sem tudják megsaccolni, hogy mikor, a világ mely tájékán, s kiknek fog a nyakába potyogni a Rosat nevű többtonnányi német űrhulladék. Szerintük a legvalószínűbb a nemzeti ünnepünk vagy az azt megelőző nap.

Az index szerint „A pontos időt és a becsapódás helyszínét azonban képtelenek előre jelezni a szakemberek, olyannyira, hogy plusz-mínusz két nap is lehet az eltérés a mostani becsléstől.”

Azt meg végképp nem tudják, hová eshet. „A Rosat orbitális pályája az 53. északi szélességi foktól az 53. déliig terjed, amely a Föld nagy részét lefedi. Ez azt jelenti, hogy a szonda töredékei Kanadától Dél-Amerikáig bárhová leeshetnek.”

Mindenesetre szép kis kalamajka támadna, ha egyik nagyobb darabja éppen október 23-án a Parlament előtti zászlófelvonáskor landolna Schmitt Pál elnök úr fején.

Persze mi magyarok már tulajdonképpen hozzá vagyunk az ilyesmihez szokva. Jól emlékezhetünk még arra a bizonyos augusztus huszadikai halálos végű viharra.

Legfeljebb a népek most is azt hinnék, ez is valami tűzijáték.

Az viszont megnyugtató, miszerint sok milliárd az egyhez a lehetősége annak, hogy pont az én fejemet veszik célba, látszólag tehát nincs okom különösebb aggódásra. Sőt annak, hogy egyáltalán emberek sérülhetnek meg, szintén elég kicsi az esélye.

Jó, de magyarázzák el ezt majd annak, akinek a nyakába a zúdul egy ilyen tonnányi tűzgömb.

Ráadásul a legnagyobb bajom ezzel az egésszel, hogy most akkor ez már mindig így lesz? Miközben a svájci frank, s a benzin ára a csillagokba emelkedik, a a csillagokból űrszemét potyog helyettük?

Netán a jövőben már az időjárás jelentések részét fogja képezni az ilyesmi is?

Kedves hallgatóim egyre többfelé megvastagszik a felhőzet, inkább a keleti tájakon lehet még helyenként kevés napsütés. Továbbra is főként nyugaton, majd másutt is várható eső, zápor, itt-ott  tonnányi röntgenteleszkóp repeszdarabokkal.

Bűnszervezet készült ellopni a Brad Pitt-film fegyvereit? címmel Fekete Gy. Attila (is) megkísérli tisztára mosni a terrorelhárítók mundérját vagy szennyesét - ahogy tetszik.

A nol.hu kivastagított alcímében azt adja tudtunkra, hogy a terrorelhárítás adatai szerint több csoport élénk érdeklődést mutatott a Brad Pitt főszereplésével Budapesten készülő film forgatásához Londonból ide szállított fegyverek iránt.

Eddig a pontig kedves Petya minden oké, hiszen a lap információforrásként a terrorelhárításra hivatkozik.  Akik pedig tudjuk, mindig igazat mondanak.

Igen ám, de az írás ezt követően azzal a fordulattal folytatódik, miszerint „Lapunk úgy tudja, e csoportok tagjai között ismert bűnszervezetekkel kapcsolatban álló személyek is feltűntek.”

Ha jól értem, ezek szerint az már a nol.hu saját információja,  miszerint az úgymond „élénk érdeklődést” mutató csoportok tagjaik között tűntek fel olyanok, akik ismert bűnszervezetekkel is kapcsolatban állnak.

Honnan tudja mindezeket „a lapunk”?

És hát mégis milyen csoportokról van itten szó? Eme csoportok tagjai közül kik azok, akik ismert bűnszervezetekkel állnak kapcsolatban?  S melyek ezek „az ismert bűnszervezetek”?

És ami a legfontosabb: mindezen állítások vajon milyen tényekre alapozódnak?

Válasz persze nincs.

Ehelyett van bősz szerecsenmosdatás.  A terrorelhárítás pedig csak abban reménykedhet, hogy az olvasó szeme eközben olyannyira telemegy szappanhabbal, hogy a legalapvetőbb ellentmondásokat sem veszi észre.

Fekete Gy. Attila azt is írja, hogy „Az eddigi információk szerint a terrorelhárítás néhány órával az előtt értesült a fegyverszállítmány érkezéséről, hogy a fegyverekkel megrakott 18 ládát szállító repülőgép péntek éjszaka landolt volna a budapesti repülőtéren. Szállítmányát ideiglenesen egy reptéri raktárba helyezték el. Vasárnap két kisteherautó hajtott a raktér elé, munkások felpakolták a ládákat és átszállították egy vecsési vámszabad területre. Itt foglalta le végül a szállítmányt a TEK.”

Ha ez így igaz, már csak egyetlen aprócska kérdés marad. A TEK azoknak a bizonyos csoportoknak az élénk érdeklődését kivédendő, miért nem a repülőtéren foglalta le nyomban a ládákat?

Ehelyett inkább egy sokkal kockázatosabb megoldást választva szépen megvárták, amíg bizonyos munkások kisteherautókkal elszállítják Vecsésre. 

Szóval suta süketelés ez továbbra is. Ahogy ezt a vecsési nagynénikém elképzeli.

Hacsak nem erre ment ki az egész, vagyis, hogy a készülő filmnek kis előzetes ingyenreklámot csináljon. Brad Pitt igazán hálás lehet a magyar fakabátoknak.