Proszektúra

Örvendetes, hogy végre valaki fel meri venni a kesztyűt és szembe mer szállni a nők elnyomó uralmával. Drága Varga István Képviselő Úr! Nem is tudja, hogy mennyire vártuk már ezt az őszinte igaz hangot! Hogy végre nem kell nekünk férfiaknak tovább lapítanunk saját hazánkban. Végre kimondhatjuk, hogy egyedül és csakis a nők miatt fogy a magyar. Hiszen minden rendes magyar férfi legalább 6-8 gyereket szeretne. Fel is nevelné őket rendesen. De a nők direkt nem esnek teherbe a jó magyar magtól. Meg elvetélnek. Sőt, sokszor a jó férfiemberek kifejezett tiltakozása ellenére elvetetik a gyermekeket. Mert azok a cédák megfeledkeztek arról, hogy mi férfiak mire rendeltük őket.

Meg kell hagyni, elkapattuk őket. Hagytuk, hogy emancipálódjanak. Hogy iskolába járhassanak. Hogy szavazhassanak. Sőt! Már a Parlamentbe is betették a lábukat. Még szerencse, hogy a lakosság egészéhez mért arányukat tekintve jóval kevesebben vannak az Országházban. El sem tudom képzelni, milyen fránya világ lenne, ha a képviselők 50%-a nő lenne.

Abban is teljesen igaza van, hogy ők tehetnek a családon belüli erőszakról. Hisz ahogy diplomát szereznek, rögtön kinyílik a csipájuk, és akkor már nem akarnak szülni a dögök. Csak a karrier jár a fejükben. Maradtak volna az ólban az asszonyállatok. Kellett nekünk taníttatni őket. Most kénytelenek vagyunk őket verni, de még így sem fogták fel, hogy ha rendesen szülnének mint egy koca, akkor a társadalom minden problémája egy csapásra megoldódna. Hát nem értik. Ezért most kénytelenek vagyunk hetente egy nőt agyonverni, hogy belehaljon a családon belüli erőszakba. Bizony mélyen tisztelt Varga István Képviselő Úr, talán ön sem tudta, hogy évente 50 nő hal bele a családon belüli erőszakba. Abba, hogy a férje jogosan kiveri belőle a szart. Hogy az az ostoba női fejét beleveri a konyhakőbe.

A jó Szaúd-Arábiától, vagy Afganisztántól, esetleg Irántól kellene átvennünk néhány megoldást. Szaúd-Arábiában ugye nem kaphatnak jogosítványt a nők, és szerencsére nem is szavazhatnak. Afganisztánban gyönyörű kék zsákvászonban mehetnek csak ki az utcára. Iránban a házasságtörő nőt halálra kövezik.

A kelet felé nyitás szellemében javaslom, hogy vegyük át ezeket a jól működő eljárásokat a nők uralmának visszaszorítása érdekében.

Juszt sem fogok beszámolni Gyurcsány éhségsztrájkjáról! Hogy ő és egy pár párttársa egy hétig nem eszik semmit. Ezt nem veszi be a gyomrom. Ha a fene fenét eszik, akkor sem közlök erről egy sort sem. Én nem dőlök be ennek a kommunikációs trükknek. Ezzel nem etet meg. Nem asszisztálok ahhoz, hogy, a stábjával együtt csak arra várva, hogy lecsengjen a baltás gyilkos kiadatásának botránya, megint ő tematizálja a közvéleményt.

A HVG mai cikke szerint - gondolom az adófizetők pénzét nem kímélő látványos akcióban - elfogták az Anonymous hekkercsoport magyarországi tagozatának vezetőjét, egy 16 éves dunaújvárosi fiatalembert. Nem feltételezem, hogy a HVG-nél ennyire hülyék. Csak ők is szeretnének pár extra kattintást bezsebelni egy kis hazugságocskával. Ugyanis nem a szervezet vezetőjét fogták el, csak egy hülyegyereket, meg pár másik hülyegyereket. Olyan hülyegyerekeket, akik ahhoz már elég okosak voltak, hogy hekkerkedjenek (az Anonymous oldalain pár perc után kiművelődhetünk alapszintű hekkerségből), de ahhoz még nem voltak elég okosak, hogy kellően rejtőzködjenek az interneten utánuk szaglászó kopók elől. Mert ugye aki saját IP címről és nem 3-4 fejlődő világbeli, vagy Magyarországgal rossz viszonyban lévő országban elhelyezett proxy szerveren keresztül lép be ilyen akciókba, azt még a magyar rendőrök is elég gyorsan megtalálják. Vagy ha valaki olyan hülye, hogy minden biztonsági előírást betart ugyan a hekkerkedéskor, de aztán a dunaújvárosi művelődési házban a délutáni mozimatiné után hangos szóval újságolja mindenkinek, hogy ő mekkora hekker, mert most például épp a Közgépet kényszerítette térdre. (Gondolom amúgy a Közgép számára érvágás lehetett az a túlterheléses támadás, ami miatt végül a rendőrök rászálltak a hekkerekre. A Simicska-birodalom zászlóshajója köztudomásúan a honlapján keresztül jut évi sokszázmilliárdos állami megrendeléshez és nem baráti beszélgetések alkalmával szabják nekik testhezállóra a pályázatokat...)

Szóval elfogtak pár hülyegyereket, akikről a HVG azt állítja, hogy az Anonymous magyar Bin Ladenjei. Hát nem. Már csak azért sem, mert az Anonymousnak nincsenek vezetői. Éppen ezért is lesz sikeres a csoport. És éppen ezért sem fogja tudni a hatalom minden igyekezete ellenére felszámolni őket. A rendőrség akciója és a köré rendelt hírverés csak arra jó, hogy pár hasonszőrű hülyegyereket elijesszen a hekkerkedéstől. De ettől még nem kevesen vannak ott olyanok, akik nagyon is jól tudják, hogyan kell láthatatlannak maradni az interneten. És nem csiripelik a gimnázium büféjében, hogy ők mekkora hekkerek. Éppen ezért is lett emblémájuk a fehér maszk* és a fej nélküli öltönyös ember. Nem lehet tudni ki van a maszk mögött. Nem is fontos. Az a fontos, hogy ki van a maszk előtt. Hogy kit és miért támadnak. Legutóbb a kurucinfót és a Közgép honlapját.

*Aki szeretne kiművelődni, hogy mi ez a fehér maszk, az nézze meg a V mint Vérbosszú című - egyébként meglehetősen közepes - filmet.

Ez a tikkasztó nyárvégi nagy meleg – úgy néz ki – megártott mindenkinek. Olyan események történtek, és olyan figurák tűntek fel nap, mint nap, amiket és akiket még Rejtő Jenő is megirigyelhetne.

Kiadtuk a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak, ahol hősként ünnepelték és rögtön elnöki kegyelemben részesült. Szimbolikus ügy. Nem a gyilkosság a fontos, hanem az, hogy örmény volt az áldozata. Egy azeri katona megölt egy örmény katonát. Az azeri elnök a szimbolikus ügy fontosságát megérezve elnöki kegyelemben részesítette a Magyarországon életfogytiglanra ítélt Safarovot. Szimbolikus ügy. Azerbajdzsán ünnepel, hogy hős katonája bátor skalpszerzése után hazatér a "frontról". A sokat szenvedett Örményországban fellángolnak az indulatok. Magyarország az ördög! A jereváni magyar konzulátusról letépik a nemzeti színű lobogót és a földön jól megtapossák. Szimbolikusan ugye. Felhördül a sokat szenvedett Magyarország! Ki az örmények kurvaannya miatt, ki meg a baltásgyilkos kurvaannya miatt, persze Orbánnak is a kurvaannyát, és ha már így belejöttünk, akkor ne feledkezzünk meg Gyurcsánynak a kurvaannyáról sem! A szimbolikus ügybe feledkezve három nemzet is fortyog.

Imádjuk az ilyesmit. Imádtuk a Schmitt Pál doktorija körül kirobbant botrányt is. Imádjuk a szimbolikus ügyeket. Amiknek elvben nincs nagy tétjük. Egy gyilkos a börtönben, vagy az utcán. Nem befolyásolja a nyugdíjakat, a gázszámlát, a segélyeket, a benzinárt. (na jó, azt talán mégis, de csak ha sikerül egy jó kis szaftos bizniszt csinálnunk az azeriekkel). Schmitt Pálnak van doktorija, vagy nincs. Most őszintén. Ki nem szarja le, hogy ki milyen tudományos fokozatot lopott össze magának? Itt kérem gyárakat loptak össze maguknak. Megyéket. Völgyhidakat. Százezer hektárokat a jó magyar termőföldből. Kit érdekel egy egy bonyolultabb gazdasági, pénzügyi kérdés? Kit érdekel a társadalombiztosítás reformja, a benzin jövedéki adója, a jövő generációk életminősége?

Minket az egyszerű kérdések érdekelnek. Baltás gyilkos. Balta. Könnyen megjegyezhető kép. Schmitt Pál doktorija. Lopta. Lopás. Rossz. Mindenki tudja. Mindenki érti. Bonyolult demográfiai, gazdasági, ökológiai, ökonómiai, pénzügyi kérdések? Haggyámá! Hát nem érted, hogy baltával? Amindenit Józsi, ez azé kemény lehetett. Mer én má egyszer megküldtem a malacot baltával, de azé az se döglött meg elsőre, pedig annak nincs olyan feje mint egy örvény vagy milyen katonának. Hej kemény ez no. Aggyá egy felest még Józsikám. Balta hallod...

Ezt értjük. Ezt jól meg tudjuk rágni.

Bizonyos vélemények szerint már valójában nem is a tanulótársát lemészároló azeri, hanem a magyar kormány, sőt személyesen maga Orbán Viktor.

A Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete az államalapítás tiszteletére 2007 óta évente kiválasztja és közkinccsé teszi egy olyan tortakülönlegesség receptjét, amely íz világát, készítési technológiáját tekintve a legszebb kézműves hagyományokat újítja meg.

A mintegy 2500 lakosú Jánoshidán egy huszonhat éves személyt fogtak el a terrorelhárítók, akit azzal gyanúsítanak, hogy Obamát e-mailban megfenyegette. De a TEK még időben bravúrosan elkapta, és a háza előtt megbilincselve és az árokpartra ültetve ártalmatlanná tette. Húsz rendőrautó, több tucat rendőr vett részt a bravúros akcióban.

Újabban jobboldalon egyre gyakrabban emlegetik azt a bizonyos egyenlő mércét. Ha a horogkeresztet nem lehet közszemlére tenni, akkor miért megengedett a vörös csillagot? Az egyik is önkényuralmi jelkép, a másik is.

Az egyik Fideszes országgyűlési képviselő fiának sajátos körülmények között megszerzett diplomája kapcsán az illetékes dékán – állítása szerint – rendszeranomáliát fedezett fel, és valójában ezt korrigálta, amikor néhány hallgató hiányzó érdemjegyeit utólag önhatalmúlag pótolta. Erről és ennek hátteréről számol be az index, a hvg.hu nyomán.

A Magyar Hírlap online a mai napig is legolvasottabbja Bayer Zsolt Viharfelhők című július 17-űn megjelent írása, amelyiknek egyik jellegzetes bayeros hevületű mondata:

Ahogy szokták mondani, alaposan "elhíresült" Pintérnek az a kijelentése, miszerint két hét alatt rendet teszünk.  Azóta is sokan fikázták őt e miatt, különösen szoci szimpatizáns és jobbikos kommentelő háziasszonyok kedvence lett ennek gunyoros idézgetése, egy-egy, ebédfőzés közben, az interneten átböngészett bűneset kapcsán. Bőszen vadászták a bűnügyi híradásokat, és ha azt olvasták például, hogy Felsőzerbegényben bicikli tolvaj garázdálkodott vagy súlyos krumpli lopás történt, már azonnal klimpírozták is a klaviatúrán a bejegyzést: „bezzeg Pintér úr nem ezt ígérte!”

Egy ideje a hazai és világsajtó megint Magyarországgal és Viktorral foglalkozik. Sokak szerint ezeket a tévedéseit már nem úszhatja meg csak úgy.  Az internetes portálokon sokan átkozzák, gúnyolódnak is rajta.

Akik viszont a védelmére kelnek, azt mondják, nem ő a felelős, hanem legfeljebb a segítői.  Hiszen ő azok véleménye alapján, azokra alapozva kell, hogy meghozza döntését. Ám a segítői is kiváló szakemberek. És amennyiben azok tanácsolnak valamit, nincs oka azokban kételkednie. Nincs oka azt hinni, hogy a tanácsadói netán téves, megalapozatlan tanácsokat adnak. Nincs oka feltételezni, hogy a segítői a történésekre netán kellően oda sem figyelnek. Vagy rosszul látnak. Ha pedig egy adott döntő jelentőségű szituációban ők nem élnek jelzéssel, ő nem tehet mást, mint meghozza az ebből következő döntéseket.

Utólag persze már könnyű okosnak lenni, egy ilyen villámgyorsan meghozandó döntésen csámcsogni, csemegézni.

A kritika talán annyiban jogos, hogy esetleg egy széleskörű nemzeti konzultációval el lehetett volna kerülni ezt a kínos malőrt.  Nyolcmillió magyarnak kérdőívet küldeni, véleményüket kérni. Lesen volt-e az ukrán csatár, aki rálőtte? És teljes terjedelmével áthaladt-e a labda a gólvonalon, mielőtt azt az angol hátvéd kirúgta?

Igaz, minderről videofelvételek tanúskodnak. De azok megbízhatatlanok. Lehet, hogy manipulálták őket. Illetve az egész a kontextusából ki lett ragadva. Gondolkodni lehetne még alaptörvény-módosításon is, amely szerint gól az, ha a labda teljes terjedelmével áthalad a gólvonalon + tíz centi.

Egyébként is felmérések igazolják, hogy a szociálliberális kormányzás ideje alatt a focipályákon sokkal több tévedés történt a les helyzetek és a gólok megítélésénél. És akkor még a taccsokról és a kornerekről nem is beszéltünk.

Bezzeg akkor minderről a Freedom House mélyen hallgatott.

A futballmérkőzésektől és ismétlésektől kissé elkábult fejjel figyeltem fel arra, hogy érdekes hírt közölt az index az atv. hu nyomán, a Klíma Klub június 7-én tartott IV. Magyarországi Klímacsúcsa egész napos konferenciáján történt malőrről.

A Klíma Klub Tudományos Tanácsadó Testülete által, a konferencia alkalmából Prof. Dr. Láng Istvánnak, az MTA rendes tagjának odaítélt Életműdíjnak eddig ismeretlen körülmények között nyoma veszett. A bronz(!) érem egy kb. 30 cm magas gránit posztamensen elhelyezkedő, felhőket fújó borealist ábrázol.

A kisplasztikát Péter Ágnes Munkácsy-díjas szobrászművész kifejezetten az alkalomra készítette.

A Klíma Klub feljelentést tett a XXII. kerületi kapitányságon ismeretlen tettes ellen.

Nem irigylem az illetékes rendőröket. Csak remélni merem, hogy a tolvajt nem a konferencián előadó illusztris személyiségek körében fogják megtalálni.

Hogy csak néhányukat említsem meg, a Klíma Klub honlapjáról, a teljesség igénye nélkül: Jonathan Knott, brit nagykövet, Karin Olofsdotter, svéd nagykövet, Darja Bavdaz Kuret, szlovén nagykövet, Dr. Bod Péter Ákos, egyetemi tanár Budapesti Corvinus Egyetem, Prof. Dr. Mellár Tamás, egyetemi tanár Pécsi Tudományegyetem, Prof. Dr. Konrad Wetzker, alelnök és igazgató Boston Consulting Group, Dr. Faragó Tibor, c. egyetemi tanár Szent István Egyetem, Prof. Dr. Mika János, egyetemi tanár Eszterházy Károly Főiskola, Dr. Bartholy Judit, egyetemi tanár ELTE, MTA doktora.

Na most képzeljük el, amikor az őrmester fentnevezettek körében a szokott udvarias modorában puhatolózik, és sorban elszámoltatja őket. Közben néha el-eljár a keze, és idegességében odasóz egyet valamelyik nagykövetnek, esetleg Dr. Bod Péter Ákosnak vagy Dr. Mellár Tamásnak.

Persze az őrmester úr felfokozott idegállapota jelen esetben abszolút érthető.  A konferencián ugyanis nem regisztráltatta magát egyetlen Dr. Pusoma vagy Dr. Kolompár nevű tudós sem.

Márpedig, amikor a parancsnoka arról tájékoztatta, hogy egy bronzból készült érme tűnt el, először ez a cigány vonal kifejezetten sikerrel kecsegtető nyomozati verziónak tűnt…

Szóval, talán nem tévedek nagyot, ha azt feltételezem, hogy a nyomozás ez ügyben egyelőre elég vontatottan halad, sőt talán zsákutcába is jutott. Állítólag az őrmester úr mostanában egy Gorcsev Iván nevű úriember után kérdezősködik. Akiről egyelőre olyan információkat szerzett, hogy ez az egyén régebben a fizikai Nobel-díjhoz sem teljesen legális úton jutott hozzá.

Állítólag bizonyos felmérések tényszerűen is bizonyítják, hogy Magyarországon növekszik a rasszizmus és az idegengyűlölet. Lehet, nem tudom, az ilyen közléseket egy kicsit mindig gyanakodva fogadom. Sajnos gyakran érzem úgy, hogy ezeket a jelenségeket a politika kisajátítja magának, és manipulációs célokra használja fel.

De ettől függetlenül azért szerintem érdekes lenne egy olyan felmérés, amelyiket célzottan a rendőrség körében végeznének el hasonló témakörökben. Szerintem igen furcsa eredményre jutnánk.

A szocializmus utolsó éveiben történt, hogy kubai pártküldöttség érkezett hazánkba. Az elvtársakat este pincelátogatásra hívták meg. A vendégek később a pince környékén igazoltató rendőrökbe botlottak, akik látván a gyanúsan sötétbőrű részeg alakokat, kiakadtak. Főleg, amikor az igazoltatás alanyai nem tettek eleget a rendőri felszólításoknak sem, és valami idegen nyelven kezdtek el karattyolni.  „Piszkos cigányok, mit értetlenkedtek, nekem itt magyarul ugassatok!”, pöccent be joggal a törzszászlós.

Később a kórházban a kubaiak elmondták, Batista diktátor pribékjeinek kegyetlensége kutyafasza volt ehhez képest.

Szerintem a helyzet azóta mit sem változott. A rendőrök jelentős része épp olyan intoleráns, előítéletes és agresszív módon közelít manapság is mindenféle mássághoz (legyen az más bőrszínű, más nemi identitású, más kultúrájú), mint harminc évvel ezelőtt.

Ez bizony elég szomorú... De, ha megengedik, kis lazításképpen egy régi szakállas viccet mesélnék el, amely szerint Gazsit arról faggatta a vizsgálóbíró, miért vitték be őt a rendőrségre. Mert sakkoztam, hangzott a meghökkentő válasz. Hogyhogy sakkoztál? Hát léptem a csikóval, és leütöttem egy parasztot.

Ez onnan jutott eszembe, hogy a minap Szegeden is sakkozókkal szemben intézkedtek a rendőrök. Talán nem közömbös annak megemlítése, hogy két arab sakkozóról van szó. De ők ezúttal feltehetőleg nem azzal vívhatták ki a rendőrök haragját, hogy sakkoztak.

Állítólag vacsora után hazafelé tartottak, amikor a hivatalos közegekkel afférjuk támadt. Egyelőre nem tudni mi is történt pontosan, isten őrizzen, hogy bármivel is alaptalanul vádolnánk a civil hekusokat, de tény, ami tény, a rendőrök intézkedése során valamiért az arab úriemberek berosáltak és elfutottak, az egyikük bordái pedig valahogyan eltörtek.

Hogy még világosabban fogalmazzunk: eltörődtek. Eltörést nyertek.

A rendőrség persze úgy reagált, ahogy ilyenkor szokott. Még hogy nem törvényesen jártak volna el? Kikérik maguknak még a feltételezést is. Hiszen ők csak a két sötét futót ütötték le.

Ma van a nemzeti összetartozás napja. 2010 óta ezen a napon a világ magyarjai az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékeznek.

A magyar televízió természetesen tematikus napot tart, a nemzeti összetartozás napján. A nagyszerű eseménysorozat reggel az élőben sugárzott ünnepélyes zászlófelvonással kezdődött, amire - örömmel közlöm mindenkivel -, az újdonsült államelnök úr a díszzászlóaljnak az engedélyt megadta. (Fel sem merült benne, hogy megfontolásra visszaküldi.)

A televízió egyébként még az időjárás-jelentését is ehhez az eseményhez igazította, beszámolva az egész Kárpát-medence várható időjárásáról, és a Felvidéken rövidesen várható zivatarokról beszélt. Este pedig a tévé műsorán Áder a rengetegben, illetve dehogyis, miket beszélek, Ábel a rengetegben című játékfilmet vetítik majd.

De, hogy a lényegről beszéljünk. Nekem nem nagyon tetszik ez az összetartozás napi cécó. Én ugyanis nem akarok összetartozni sok mindenkivel. Nem akarok összetartozni azokkal, akik úgy gondolják, ők dönthetik el kik a magyarok, vagyis, hogy egyáltalán kik tartozhatnak össze. És akik disznólábakat aggatnak emlékszobrokra. De nem akarok összetartozni azokkal sem, akik a kétharmadtól betegesen frusztrált lelkületüket úgy próbálják nyugtatgatni, hogy kaszinótojással, kecsappal, festékkel mázolnak be, kennek össze védtelen tárgyakat. Tartozzon össze velük az a drága jó moszkvai nagynénikéjük!

Szerintem, ha Magyarország helyzetében valóban szükség lenne valami emléknapra, akkor elsősorban nem az összetartozáséra, hanem inkább csak úgy: a tartozáséra.

A nemzeti tartozás napja. Ez bizony sokkal aktuálisabb lenne mostanság. Mert sajnos minálunk az államtól kezdve a putrilakókig mindenki tartozik.  Méghozzá nem kicsit, nagyon. És ahogy folyamatosan romlik a forint, egyre többel.

A nemzeti tartozás napján ünnepélyesen megemlékezhetnénk arról, amikor beugorva a bankok alattomos, hazug szövegeinek számolatlanul vettük fel habókra a svájci frank alapú kölcsönöket. Aminek az összege most már, annak ellenére, hogy kábé a felét visszafizettük, még mindig kábé a duplája annak, amit felvettünk. És szerintem nagyon sokan legalább annyit veszítettek vele, mint annak idején elődeik Trianonnal.

Sajnos ezt a tartozást viszont nem lehet egy emléknappal elintézni.

Ezért a nemzeti tartozás napja helyett javasolnám a nemzeti tartozás évtizede megfogalmazást. Mert ez az ünnep már legalább tíz éve tart.

És ki tudja, meddig ünnepelünk még?

Navracsics úr bizonyára úgy gondolta, a társadalom, de főként a jobboldali szavazók nagyobb részében meglévő cigányellenességet jól meg lehet lovagolni azzal, ha a Cozma-ügyben hozott II. fokú ítéletet a Kúria elnökénél megreklamálja, valamiféle ködös társadalmi elvárásra és „a büntető igazságszolgáltatásba vetett bizalom megrendülésére” hivatkozva.

Navracsics doktor, még a törvényesség látszatára sem adva, kifogásaival az inkriminált II. fokú döntés írásba foglalását sem várta meg,  megelégedett a laikus sajtóközlésekkel.

Sokan emlékszünk rá, amikor ő is mennyire kiakadt azon, hogy bizonyos európai politikai körök úgy bírálták jogszabályainkat, az alaptörvényünket vagy éppen a sajtótörvényünket, hogy azok pontos szövegét szerinte nem is ismerték.

A most közzétett másodfokú döntést olvasva a miniszter úrnak abban messzemenően igazat adok, hogy a bíróságok döntéseinek meg kell felelniük a társadalmi elvárásoknak. De nyilvánvalóan ezek az elvárások csakis normális jogállami, törvényességi - és nem előítéletekből fakadó indulati elvárások lehetnek. 

A táblabíróság jogerős határozatában szerintem csak azt mondta ki, amivel már minden másodéves joghallgatónak tisztában kellene lennie. Nincs szándékon túli felelősség a büntetőjogban. 

Ahogy a bíróság ezt megfogalmazta: „A tényállásból megállapíthatóan I.r. vádlott a társaival fennálló, testi sértés okozására irányuló szándékegység keretein túllépett, amikor kését elővette és azzal sértetten mellkasi szúrt sérülést ejtett.” (Ítélet 32. old. 2. bek.)

Vagyis a vádlottak Cozmát nem szándékegységben ölték meg, legfeljebb szándékegységben bántalmazták.  Arra semmilyen bizonyíték nem merült fel, és ilyet az I. fokú bíróság sem produkált, hogy a a többi vádlott tudott volna arról, miszerint az I.r. vádlott a zsebkését hirtelen előrántva a sértettet váratlan mozdulattal szíven szúrja. Ha pedig nem tudtak erről, nem is egyezhettek bele. Ha pedig nem egyeztek bele, nem is felelhetnek érte.

Erre figyelemmel pedig, ha már a miniszter úr mindenáron késztetést érzett arra, hogy beleszóljon az ítélkezésbe, a büntető igazságszolgáltatásba vetett bizalom megrendülésére hivatkozással, akkor a levelét inkább a megyei bírósághoz kellett volna címeznie. Ahhoz a megyei bírósághoz, amelyik a táblabírósági megállapítás szerint minden tényalap nélkül szabott ki életfogytiglani büntetéseket azokkal a „cigányokkal” szemben, akik híres „élsportolókat” támadtak meg, egyébként nem vitatottan alattomos, garázda módon, a már ismert súlyos, tragikus végeredménnyel.

De a legjobb mégis az lenne, hogy nem írogatna senkinek. Mert tisztelt Navracsics úr, nem árt kihangsúlyozni egy alapvető evidenciát, miniszteri szempontból talán legfontosabb társadalmi elvárást, amely szerint: Kuka miniszter vésd az észbe, ne szólj bele az ítélkezésbe!

A rabigában senyvedő hazai sajtó egymással versengve adja tudtul a már a címében is bombasztikus hírt: Éhséglázadás Borsodban. (Pl. Hír24, ATV, a Startlap címlapja jelenleg is!)

 Igaz, a címbeli éhséglázadás magukban a tudósításokban már éhséglázadás közeli állapottá szelídül, ami szintén szörnyű dolog, de azért mégsem ugyanaz.

 Egyes szabadságuktól megfosztott sajtóorgánumok azt is tudni vélik, hogy a rakacai polgármestert a rendőröknek kellett megvédenie a feldühödött tömegtől.

 Ebben csak az az érdekes, hogy maga a polgármester sem tud ilyen támadásról. De a bilincseikkel küszködő fegyenc újságírók egy részét ez láthatóan cseppet sem zavarja.

 Vannak persze kivételek is. A Népszava például ennél korrektebben „lázadozásról” beszél.

 A hír érdekessége még egyébként, hogy Rakacán tartózkodik Komjáthy úr, a korábbi híres-hírhedt éhségmenet szervezője is. Hogy került oda, mit keres ott, egyelőre nem tudni. Talán szabadságot vett ki és Edelényből átgyalogolt. Természetesen már nyilatkozott is.

 Mintha bizonyos köröknek, bizonyos erőknek a vágyálmuk lenne egy valódi éhséglázadás mielőbbi kirobbanása. De egy-két nyugdíjas megtehetné talán azt a szívességet is nekik, hogy felköti vagy felgyújtja magát, egy táblával a nyakában, amin az a szöveg szerepel: EZT TETTE VELÜNK ORBÁN! Ez igen fotogén esemény lenne, és ami a lényeg, jelentősen növelné az adott médiumok látogatottságát is. Na és persze fokozná a regnáló hatalom elleni gyűlöletet is.

 Más okot egyelőre nem találok arra, miért adnak bizonyos orgánumok ilyen teljesen valótlan bombasztikus, fogalmazhatnánk úgy is, vérlázító címet a beszámolójuknak.

 Éhséglázadás Borsodban.

 Aminek egyébként az a lényege, hogy a rakacai polgármesteri hivatalnak ténylegesen csak június elején kellene fizetnie a bérpótló támogatást, de már előbb szokott, most pedig úgy néz ki, hogy előbb oszt ugyan pénzt, de a szokott időponthoz képest mégis kis csúszással. És ez okozott a helyiekben egyébként jogos felháborodást, akik ennek ellenére a rendőrség tájékoztatása szerint mindvégig békések voltak.

De akkor mégis mitől lett ez éhséglázadás?

 Ez már, amit bizonyos sajtóorgánumok tesznek, nem is inkorrektséghez közeli állapot, hanem maga az inkorrektség. Egyébként pedig játék a tűzzel.

Milyen nagyszerű ötlet ez az új nemzeti konzultáció! Ebben teljesedik ki az orbáni közvetlen demokrácia minden szépsége és előnye.

Az ellenzék meg hiába fanyalog. Igenis roppant nagy dolog (sőt: nagydolog!), hogy hat-nyolc millió ember mondhat véleményt közvetlenül.

Akár mint a régi szép athéni cserépszavazásos időkben! (Igaz, akkoriban a polgárok ilyenkor arra adták le a voksukat az Agora egy elkerített helyén, hogy melyik politikust száműzzék. Amelyik név gazdája szerepelt leggyakrabban az urnában lévő cserepeken, annak tíz évre el kellett hagynia Athént, Attikát.)

A mi nemzeti konzultációnk annyiban hasonlít ehhez, hogy ennek keretében is a nép, helyesebben a Nép közvetlenül a vezetőivel írásban konzultál, és irányt szab számukra. Ahogy Orbán  Viktor a mai rádióinterjúban fogalmazott, "A döntés felelősségét a kormány nem háríthatja át. De az irány, hogy merre forduljunk, fontos".

Sőt olyannyira fontos, hogy amikor például bankok adóztatásának megszüntetése vagy fenntartása került szóba, kijelentette, hogy „én az utóbbira fogok szavazni, amikor kitöltöm a kérdőívet".

Amivel valójában azt kívánta tudtunkra adni, hogy ő is csak egy egyszerű voksoló, semmi több.

A nép manapság már persze nem cserepekre írja akaratát, hanem papírokra. (Akkoriban a papirusz még nagyon drága volt.) És ami még jelentős különbség, hogy nem valamely politikus, teszem azt Gyurcsány száműzetéséről szavaztatnak, de azért ezek a konzultációra  bocsátott kérdések is legalább ilyen horderejűek.

Most például a legújabb konzultáció elsősorban a munkahelyteremtéssel kapcsolatos teendőkről szól majd.

Én nem háborognék mindez ellen olyan mondvacsinált demagóg kifogásokkal, hogy inkább az éhező gyerekeket lakatnánk jól abból a pénzből, amit erre fordítunk.

Apropó, gyerekek!

Ők vajon miért maradnak ki a konzultációból? Az nem lehet kifogás, hogy közülük még sokan nem tudnak írni és olvasni. Nekik speciális kérdőíveket lehetne tervezni. Például Orbán Viktor Superman jelmezben, szájában nagy buborékkal, benne kérdőjellel. Előtte pedig az asztal egyik felében nagy tábla csoki, a másik oldalon nádpálca.

Mostanság nagy volt a nyüzsgés, tisztelgés, emlékezés-fronton mifelénk.

Az egyik nagy államférfiúnk (akinek érdemei a szélsőjobb szerint csak Szent Istvánéhoz hasonlíthatók) egész alakos faszobrot kapott, a másik nagy államférfiúnk (akinek érdemei a szélsőbal szerint csak Szent Istvánéhoz foghatók) mellszobra pedig mészkőből kifaragva pompázott.

Pünkösd egyik legjelentősebb eseménye mégis az volt, hogy - egyelőre legalább is - nem sikerült a már hosszabb ideje nagy vehemenciával szervezett újratemetést összehozni. Ahogy Kövér László a tőle már megszokott igen diplomatikus megfogalmazással a világ tudtára adta: a román kormány „barátságtalan, civilizálatlan és barbár magatartása” miatt.

Egyik pillanatban sírtam, a másikban nevettem, még soha nem láttam ilyen abszurd komédiát” – tette még hozzá Kövér. 

Hát egyetértek, elég abszurd jelenet lehetett, amint Székelyudvarhelyen a Papkertben Kövér László, a magyar parlament elnöke Nyírő József portréja előtt kissé kinőtt, kissé gyűrött érettségiző ruhájában többek között olyasmikről szónokolt, hogy büszke lehet az a nemzet, „amelynek a halottjaitól is félnek".

Amikor egyébként a beszédében idáig jutott – ezt már az egyik tévécsatornán láttam – tapsra várva egy pillanatra meg is állt, ami nem is maradt el.

Ebben a közegben nem maradhatott el. Itt nem voltak tőle balra ülők.

De a lényeg a lényeg, az újratemetés egyelőre nem jött össze. Pedig mindent megpróbáltak. A magyar országgyűlés megbízottja, Lukács Csaba az őt szombaton feltartóztató román rendőröket még jól át is verte, amikor nekik azt nyilatkozta, hogy a csomagjában talált urnában emberi hamvak találhatók.

Lukács, mint elmondta, a "figyelemfelkeltő gesztussal" arra akarta felhívni a figyelmet, hogy „nem illik hajtóvadászatot folytatni emberi hamvak után”.

Ehhez én is hozzátenném a magam okosságát, miszerint a fasizmust sem a csomagtartókban kell keresni, hanem az emberek szívében.

Egyébként meg az jutott eszembe, tényleg, mi a francot csináltak volna a román zsaruk, ha véletlenül megtalálták volna az annyira keresett hamvakat? Jön a román rendőr, felnyitja az urnát, persze szigorúan ügyészi engedéllyel, belemarkol, megszagolja. Tán bele is kóstol. Majd bólint, igen ezek hamvak. De honnan a nyavalyából tudja, hogy kinek a földi porhüvelyéből valók? Egy Szálasival is egy húron pendülő fasisztáé vagy egy nagy magyar íróé vagy másé?

Ettől függetlenül a port lefoglalták volna, iktatták volna, bűnjelkamrába került volna egy számozott polcra. De Maradt volna az örökös bizonytalanság. Hiszen porból még a Nagy Gén Diagnosztikai és Kutatási Kft. sem tudna semmit kiokoskodni az illető hovatartozásáról.

Szóval tényleg abszurd ez a történet, akár honnan nézzük is.

Basszátok meg, én kurvára egyetértek ezzel az Orbán nevű fazonnal. A fasz kivan ezzel a sok hülye politikussal. Már a nagyfaterom is mindig azt mondogatta, kisfiam, a politika úri huncutság. A nadrágos urak szórakozása. De most Orbán végre nem csak beszélt, de cselekedett is. Azt szeretné, hogy függesszék fel a pártok állami támogatását. Már éppen ideje volt. Akkor, amikor az ország szarban van, amikor ez elmúltnyolcév miatt ott tartunk, ahol tartunk, akkor ne óbégasson az a sok ingyenélő politikus a mi lóvénkból! Egy lópikulát!

Tartsák el magukat a gecik. De szerintem nincs is rájuk szükség. Hiszen állandóan csak áskálódnak, meg a parlamenti ülésteremből kivonulgatnak, tüntetgetnek, és akadályozzák a közlekedést, aztán meg külföldön jelentgetnek föl bennünket minden csip-csup emberjogi ügyben.

Bezzeg a nagyszerű alaptörvényünk megalkotásához nem fűlött a foguk. Menjenek el dolgozni három műszakba vagy közmunkásnak Gyöngyöspatára. Aztán a szabadidejükben pofázhatnak kedvükre. Örüljenek egyébként is, hogy lyuk van a seggükön, és egyelőre a pártjaik anyagi támogatását függesztjük fel és nem őket.

Az a majdnem három milliárd, amit így megspórolunk az meg majd jó lesz valami sokkal fontosabb, nemesebb célra. Istenem, hány Horthy szobrot, emléktáblát lehetne például abból szerte az országban felavatni! És hány utcát lehetne még átnevezni mindenféle kétes múltú történelmi figurákról!

Szerintem, Orbán úr, nem is szabadna itt megállni. Ott van az a kibaszott nagy Országház is. Ha már úgyis átalakítjuk a Kossuth teret, kezdjünk azzal is valami értelmeset. Lehetne például a helyén egy focisuli. A képviselő urak pedig, akik ott vetik magukat egész nap abban a nagy épületben, húzzanak át valamelyik környékbeli sörözőbe, ott is bőven elférnek, főleg, hogy már 2014-től kezdődően kevesebben is lesznek. Ott aztán hangoskodhatnak, kiabálhatnak kedvükre.

Szerintem választásokat se tartsunk egyelőre, amíg ilyen kurva nagy baj van. Azon is sok pénzt lehetne fogni. És talán majd tíz-húsz év múlva ismét visszatérhetünk erre a kérdésre is, amikor az egykulcsos jövedelmi adó, Széll Kálmán terv és az egyéb – az ellenzék által aljasul megszorításoknak nevezett – bölcs kormányintézkedések gyümölcse beérik.

Amikor majd elmondhatjuk azt is végre, hogy az EU-ban hazánk nem gyarmat, hanem erős bástya.

Addig is hajrá Magyarország, hajrá Vidi!

Bizony büdös van Egerben, s egyre terjed.

Annak idején 2010-ben igen komoly verseny folyt Pécs és Eger között az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyeréséért. Eger nem sokkal maradt le. Arra is emlékszünk sokan, amikor a Nagy Könyv 2005-ös versenyében az Egri Csillagok győzedelmeskedett.

E város kultúráját jelenleg mégis egy olyan nőszemély irányítja Orosz Lászlóné, Ibolya asszony személyében, aki, most alaposan beleszellentett Eger közéletébe, amikor kiderült róla, hogy egy bizottsági ülésen, a neve hirtelen nem jutván eszébe, Székhelyi Józsefről annyit tudott csak kinyögni, hogy az a felolvasó… Később pedig leelvtársazta. Egy helyi potentátnak arra a kérdésére pedig, hogy tán csak nem az a baja ezzel a Székhelyi nevű felolvasóval, hogy „egy szdsz-es büdös zsidó”, elnevette magát, és csak annyit jegyzett meg: „te mondtad”. Majd a vitát „most megtehetjük” kijelentéssel zárta le Eger város kultúrájának egyik fő felelőse.

Ez a Fideszes úrhölgy most közleményében azt hozta fel saját védelmében, miszerint ő nemzeti jellépünk védelmében járt el, majd kijelentette: „Hitem, törvénytiszteletem, értékrendem és családom szerető támogatása felment a vádaskodások alól.”

Istenem, ez oly szép és megható, mindezt akár doktor Torgyán is mondhatta volna.

A szívet melengető felsorolásból azonban az első kettő Ibolya asszony esetében igen csak hibádzik.

Ibolya asszonyság hite megengedi-e a hazudozást? Hiszen már a nyilatkozatának az első mondata is valótlan állítás. „2011. júliusában a város lakossága erősen tiltakozott az ellen, hogy egy  nemzeti jelképet, minden magyar ember  himnuszát gúnyosan meggyalázó  művész  felolvasást tartson.”

Ezzel megpróbálja áthárítani a felelősséget azokra az emberekre, akik, nem, hogy erősen tiltakoztak volna, de a botrány kipattanásáig semmit nem is tudtak a művész eltanácsolásáról.

Na és mi a helyzet a törvénytisztelettel? Bizony, jó lenne tudni, melyik törvény szerint járt el a bizottsági elnök asszonyság, amikor pökhendin kijelentette, hogy „most megtehetik”, hogy visszamondják egy közismert színész meghívását. Egyáltalán milyen törvény szerint szólt bele – főleg utólag – a Művészetek háza programjába? És milyen törvény alapján mondta meg az egri emberek, sőt az arra illetékes Művészetek háza felelős irányítói helyett, hogy ki kívánatos a városban, ki nem?  És milyen alapon jelenti ki általános érvénnyel, mintegy megfellebbezhetetlen ítéletként, hogy ki gyalázza meg a himnuszt, s ki nem?

Szerintem például inkább az az úriember gyalázta meg a himnuszunkat, aki hazánk köztársasági elnökeként még rendesen idézni sem tudta, amikor is újévi beszédében azt írta, hogy „Isten, áld meg a magyart!”.

Ki kéne szellőztetni jó alaposan. És nem csak Egerben.

Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese a Vörös festék című cikkében Dániel Péter legutóbbi akciója kapcsán a jobb- és baloldalról elmélkedik és haditudósításában arra a megállapításra jut, miszerint „Dániel Péter eldöntötte a régóta húzódó csatát: a jobboldal látványos erkölcsi győzelmet aratott a hazánkat dúló csendes polgárháború egyik leglátványosabb ütközetében.”

A magasröptű írás ürügyén most ne menjünk abba bele, hogy miként is ítélhető meg Dániel doktor azon sajátos performansza, midőn vörös festékkel öntötte le azt a faszobrot, amelyiken vitéz nagybányai Horthy Miklós egyébként inkább néz ki egy kisvárosi álarcosbál jelmezversenye kissé megszeppent első bálozó résztvevőjének, mintsem a Magyar Királyság nagyhatalmú, erőskezű kormányzójának. Dániel egyébként az elcsúfított szobor előtt pózolva meg is örökítette eme általa nagyszerűnek vélt eseményt. Az ügyvéd úr az elhíresült fotón olyan önelégült képet vág, mint egy önön bátorságától megrészegült afrikai oroszlánvadász az elejtett zsákmánya mellett.

E cselekedet hazai visszhangjáról csak annyit, hogy volt, akiknek tetszett, de sokan még a baloldalon is egyértelműen elítélték, mert szerintük nem effajta eszközökkel kéne reagálni az ilyen és hasonló jobboldali, szélsőjobboldali provokációkra.  (Szoborállításra, utcaelnevezésre, egyebekre.) A jobboldali sajtó természetesen egyöntetűen elmarasztalóan, felháborodottan foglalt állást.

A főszerkesztő-helyettes úr sem rest irományában Dánielt mindenféle sértő kifejezésekkel illetni: „magamutogató”, „roppant ostoba”, „elfuserált éjszakai partizán”, ”ostoba tökfilkó”, aki az „ávós verőlegényekhez hasonlóan” az éj leple alatt vitte végbe gonosz tettét.

Szentesi Zöldi úr azonban ezen ügy kapcsán nem elégedett meg Dániel bősz ostorozásával, hanem igyekezett az egész baloldalról általános érvényű ítéletet is megfogalmazni. Erre őt – állítása szerint – maga Dániel ügyvéd úr jogosította fel, akinek „Szánalmas cselekedetében semmi meglepő nincsen, mindazonáltal tényleg köszönjük neki, hogy – deklaráltan is – a baloldal nevében követte el tettét.”

A, főszerkesztő-helyettesi logika szerint egy ilyen kijelentés elég alap az egész baloldal képletes vörös festékkel leöntéséhez: „A jó hír pedig – ismétlem – a baloldal pőre feltárulkozása. Újra megmutatták az arcukat. Hiába szónokolnak bármiről, ennyit tudnak, ennyire képesek, így szocializálódtak, ez a vérmérsékletük.

Ők ilyenek. Tárgyalásképtelenek. „

Én viszont, a főszerkesztő-helyettes úrral ellentétben még az írásának elolvasása után sem állítom, hogy az egész jobboldal csupa szánalmas ostoba tárgyalásképtelen tökfilkókból állna.

Szentesi Zöldi László viszont láthatóan a Kövér László féle világlátáson szocializálódott, miszerint a tőle balra ülők örüljenek, hogy egyáltalán ott lehetnek a parlamentben.

Mirkóczki Ádám Jobbikos képviselő szerint a jelentősen enyhített ítélet miatt "felháborodott a szakma, a sportvilág és minden jóérzésű ember: egyedül a gyilkosok elégedettek".

(Megjegyzem, a mai magyar politikai elit egyik legfőbb jellemzője, hogy mindig az emberek nevében beszél. A baloldal, de a szélsőjobb is jókat gúnyolódik azon, hogy Orbán miként hivatkozik a zemberek véleményére, miközben ők pontosan ugyanezt teszik.  Bizony baloldalon is gyakran hallani a szocik szájából is olyasféle szövegeket, hogy az embereknek egyre inkább elegük van Orbán ámokfutásából. Az emberek egyre elkeseredettebbek, egyre reményt vesztettebbek, stb. És most Mirkóczki Ádám kijelentése is e sorba illeszkedett.)

Mirkóczki  állítására Orbán Viktor a parlamentben (gondolom a szakma, a sportvilág, és minden jóérzésű ember nevében is) reagált, mondván: legszívesebben azt mondaná négyszemközt, hogy egyetért ezzel a véleménnyel. Ezt azonban nem teheti meg a nagy nyilvánosság előtt, jelentette ki mindezt, a nagy nyilvánosság előtt szemrebbenés nélkül. Mert, ha Magyarország miniszterelnöke bármely egyedi bírósági döntést kritika alá vonna, tette hozzá Magyarország miniszterelnökeként a bírósági döntést kritizálva, akkor nem járna el helyesen, mert az a képzet alakulhatna ki, mintha az igazságszolgáltatásra nyomást akarna gyakorolni. (Megjegyzem, az igazságszolgáltatás kritizálása sem új keletű jelenség.)

Erre hajazott Navracsics miniszternek, a főnökénél még álszentebb, még farizeusabb - kérdésbe csomagolt - megszólalása a veszprémi városi televízióban.

A Kúria elnökétől annak kivizsgálását kérte, hogy az olyan kiemelkedő esetekben, mint amilyen a Cozma-gyilkosság is volt, az ítélkezési gyakorlat a társadalom elvárásainak megfelelő, kellő szigort mutat-e.

Sikerült megszereznünk a Kúria elnökének válaszát.

"Tisztelt miniszter úr! Kérdésére válaszolva közlöm, hogy az esetet soron kívül kivizsgálva megállapítottam, hogy a Cozma ítélet a társadalmi elvárásoknak nem felel meg. A társadalmi elvárásoknak az felelne meg, ha az ügy vádlottjait előbb főbe lőnék, majd a főtéren felakasztanák, aztán négy felé vágnák és maradványaikat a Veszprémi vár falára kifüggesztve közszemlére tennék. A lakásaikat pedig felgyújtanák, a földdel tennék egyenlővé, és a nyomát is sóval behintenék.

A hasonló fiaskók elkerülése végett javaslom az Alaptörvény módosításával a Kúria haladéktalan megszüntetését is, azzal, hogy kiemelt ügyekben az ítélkezést, ide értve a Cozma ügy eldöntését is, a továbbiakban a TV2 Mokka műsora bonyolítaná le statáriális alapon, emelt dijas sms-ekkel. A válaszlehetőségek: 1. tényleges életfogytiglan fegyház, 2.  halálbüntetés, 3. Szibéria"

Elkábították Puzsért, adta tudtul a Nők Lapja Café. amely hír olyan nagy érdeklődésre tarthat számot, hogy a Startlap jó ideig az Aktuális rovatának kiemelésében is szerepeltette.

http://www.nlcafe.hu/sztarok/20120514/puzser-robert-csillag-szuletik/

E hír olvastán mindenkiben méltán merülhet föl az a kérdés, hogy valójában Puzsér Robit kábították vagy éppen Puzsér kábít minket azzal, hogy elkábították?

Az írás szerint nagyon furcsán viselkedett: „A tehetségkutató legutóbbi döntőjében fehér gúnyába bújt, végig bazsalygott, és rendre meglepően magas pontszámokat adott a magát aznap este Fehér Puzsérnak nevező kritikus.”

Ugyanakkor egyik zsűri-társa, Hernádi Judit azt is megemlítette, hogy Puzsér „láthatóan szerepet játszott,… Robi gúnyos akart lenni, de a gúny nem jó fegyver.”

Puzsér, a Nők Lapja Café szerint, ezzel kapcsolatban azt állította, hogy „nem emlékszik semmire az egész adásból. „Előtte még az öltözőben iszogattunk Hajóssal valami gyümölcslevet, és onnantól fogva filmszakadás. Az azt követő órák teljesen kiestek”.  Közli velünk azt is, hogy legközelebb feltétlenül saját termoszban hoz innivalót.

Ha ezt az egész médiahacket egy pillanatra is komolyan vennénk, érdekes kérdések merülhetnének fel bennünk.

Ki volt a kábító? Hajós italába is tettek a titokzatos tudatmódosító szerből? Rajta miért nem látszott mégsem? Esetleg épp Hajós volt a kábító, akivel együtt iszogatott?

És még valami. Miféle tudatmódosító folyadék az, ami nem csak bazsalygásra és magas pontszámadásra késztet, de még a fekete gúnyát (lelket) is fehérre festi? Hacsak nem az történt, hogy miután Puzsért titokzatos egyének valami titokzatos folyadékkal megitatták, még közben suttyomban át is öltöztették.

Szerintem egyébként a fehér gúnyában gúnyolódó Puzsér nem valami gyümölcslétől került módosult tudatállapotba, hanem egyszerűen csak a létől. Gondolom, jó sok létől.

Mindenesetre azt a bizonyos feltupírozott gyümölcslevet a parlament büféjében kéne árusítani. Milyen jól mutatnának a padsorokban a fehér ruhás bazsalygó honanyák és honatyák.