Proszektúra

Általában egyet szoktam érteni az index írásaival, ezúttal azonban a mundér mosdatási kísérletének tartom Gőzsy Kati azon állítását, miszerint mégsem nevetségesek a magyar terrorelhárítók.

A szerző ilyen címmel arról a kétségtelenül nem mindennapos esetről számolt be, miszerint „Az egész világ a terrorelhárítókon röhög, mert Brad Pitt itt forgatandó filmjének fegyverei  megfeleltek a nemzetközi előírásoknak, mégis kommandósok rohanták le miatta a vecsési vámterületet hétfőn hajnalban.”

Már az elnevezésükben is benne van, hogy nekik az a dolguk, hogy terrort hárítsanak. El.

Vagyis a marcona kommandós különítménynek nem ártatlan családanyákra kell hajnalban rátörniök az ajtót, s bősz ordítozás közben kibiztosított géppisztolyokkal földre fektetni, mert eltévesztették a házszámot. S amikor kiderül a tévedésük, akkor nem, hogy elnézést kérnének az illető hölgytől, hanem még arra is kényszerítik, hogy hatósági tanúként tartson velük a szomszédba, s ott órákig szemlélje intézkedésüket. Pusztán csak azért, mert a biztos urak elnézték a házszámot.

Szeretném tudni, létezik valaki is, aki egy másodpercig is komolyan azt hitte,  Brad Pitték stábja terrorra készült Budapesten?

Esetleg a Mafilmet akarták lerohanni, vagy Vajnát túszul ejteni?

Vagyis elég lett volna, ha egy körzeti megbízott a vecsési raktárba kisétál és intézkedik ahogy kell. Ha tényleg nincs engedély, lefoglalni, ha van, tisztelegni és távozni.

Terrorcselekményt még egyes Fidesz és Jobbik vezetők hagymázos álmai szerint is legfeljebb Gyurcsány követett el, amikor a békés izék közé…. stb., stb…

Vagy néhány éve, amikor meg éppen Gyurcsány és köre álmodozott szlovák terroristákról.

Szerintem az a baj ezzel a TEK-kel (Terrorelhárítási Központtal), hogy valójában nincs semmi dolguk. Mert mit hárítson el egy tökös terrorelhárító, ha nincs egy fia terror sem, se közel, se távol széles e hazában?

Ott ülnek ezek a vagány gyerekek a kuckójukban éjjel-nappal menetkészen beöltözve, s cukros terrortámadásokról álmodnak.  Nem kívánnak ők lehetetlent, tudják, nem minden nap fordul elő olyasmi, hogy fanatikus arabok repülőgépeket irányítanak felhőkarcolóknak.

De ha ilyesféle dzsihád nincs is, legalább egy icipici terrorocska azért lehetne. Drága jó istenkém, csak kegy egészen icuripicuri gyilkolászás.

De ha nincs, mit tegyenek?

Azért a gyakorlatozás mégsem az igazi.  Bádogfigurákra lövöldözni furnérházak között.

Nem pótolhatja egy igazi rajtaütésre készülődés izgalmát.  Az akció holnap hajnalban indul 04 óra 00 perckor. Kérem egyeztessük óráinkat!

Az akció fedőneve World War Z.

A vecsési raktár portását lehetőleg  élve kell elfogni.

Megragadván az alkalmat, a Hátország színház új vezetésének ösztökélésére, a balliberális métely elleni engesztelhetetlen küzdelem jegyében máris hozzákezdtem a dráma megírásához Gyurcsányt Ferencről.

A színdarab címe terveim szerint az lenne, hogy Liar király.

A darabom az elfajzott beteges liberális retrográd talmi hegemóniát és annak bukását mutatná be. Különös tekintettel a kommunista métely bordélyházak szintjére süllyedt csomópontjaira.

Íme a darabom tervezett tartalmának rövidebb leírása, vagyis szinopszisa.

Az I. felvonásban Medgyessy Péter király kubai koktélokat szürcsölget hívei körében. Gyurcsány Ferencnek titkos ármánykodással sikerül bejutnia a királyi palotába és elfoglalni a trónt.

Aztán trükkök százaival él, majd mindent elkúr, nem kicsit, nagyon. A nyomorgó nyugdíjasoktól erőszakkal elveszi tizenharmadik havi nyugdíjukat és a zsidó bankároknak adja.

A II. felvonásban övéi körében őszödi beszédét mondja. Gyűlölködve szidja a kurvaországot. Hozzáteszi, hogy lehet tüntetni a Parlament előtt, de előtt-utóbb megunják és hazamennek. Ennek hatására Sólyom László kijelenti, hogy az ország morális válságba sodródott, majd tüntetések kezdődnek, a szociálliberális iga alatt nyögő Magyarországon,

Gyurcsány az egyre inkább morális válságba sodródó nép közé lövet. Gergényi tábornok különítményes-szabadcsapatai élén látható, amint éppen lefújja az azonosítójukat a szél, miközben kéjjel a tüntetők ujjait tördelik.

Orbán és hívei viszont ezalatt a záporozó gumilövedékek közepette is halált megvető bátorsággal elbontják a kordonokat, majd a fülkék mélyén győz a forradalmuk, és hatalomra kerülvén letörik az IMF és a nagybankok szarvát, és szabaddá teszik a pálinkafőzést az elnyomott nép számára.

A III. felvonásban Gyurcsány egy nyirkos, ablaktalan sötét pincebörtön mélyén, kéz- és lábbilincsben, vezetőszíjon, ősz hajjal kibaszott jó könyveket írogat a magyar baloldalról. Körötte legbensőségesebb hívei és fegyverhordozói láthatók a falhoz bilincselve, Grétsy, Lendvai Ildikó, Veres János, Bajnai Gordon, akik fojtott hangon az internacionálét dúdolják, miközben Dániel Péter ügyvéd úr a küblijükben kaszinótojásokat ken szét.

Remélem, darabom rövid leírása elnyeri az új igazgató és az intendáns úr tetszését, s hamarosan bemutatják művemet a Hátország színházban.

A vidéki Jobbikos buszokat már szervezem,

Ketten pályáztak az Új színház élére, a jelenlegi igazgató és Dörner György. Most az utóbbi örülhet.

Merthogy övé lett ez a – ő szavaival élve – firma. A főpolgármester őt nevezte ki. Őt találta alkalmasabbnak Márta Istvánnal szemben.

Természetesen szigorúan szakmai alapon.

Mert oly sikeres pályázatra ragadtatta magát, hogy még a gondolatait közreadó számítógépes rendszer is kapásból lefagyott! Legalábbis az index azt állítja, az atlatszo hu szerverét Dörner csinálta ki.

Pedig szerintem erről szó sincs. Csakis a kábítószer hatása alatt vonagló sztárok és csápolóik lehetnek a ludasok.

A nyertes pályázatát Dörner úr teletűzdelte fontos, magvas gondolatokkal, ezért attól aztán nem fagyhatott le tutira semmi.

Legfeljebb a másik pályázó, a jelenlegi direktor: Márta István úr – és társulata arcáról a mosoly.

A színház átnevezési ötlete meg egyenesen hátborzongató.

Hátország színház. Hát…

Hátast dobok mindjárt.

Egyébként ami valószínűleg leginkább győzelemre segíthette riválisával szemben, hogy Dörner pályázatával hadat üzen a gonosznak.

Pontosabban az elfajzott beteges liberális retrográd, talmi hegemóniának. A kommunista mételynek. Bordélyházak szintjére süllyedt csomópontjainak.

Reszkessetek sötétben bujkáló retrográd talmi elemek!

A dolgozatában szóba hozta a szociálliberális iga alatt nyögő magyarságot is.

Akár Tiborc panaszát hallanánk:

„Sovány nyakunkra izmaelitákat/ Ültettek – ez már égbe kiált.”

Ámbár Dörnernek aligha az izmaelitákkal van baja. Lehetséges, hogy inkább az izé, izra… ?

Persze Tiborc emlékeim szerint olyasmit is mondott ám:

„Hahogy panaszkodni akarunk, előbb/ Meg kell tanulnunk írni”

Olyan csendőrpertu fílingem támadt, amint az indexen végignéztem a vágatlan felvételét Gyurcsány Ferenc nyomozóügyészségi gyanúsítotti kihallgatásának.

Aki nem tudná, a csendőrpertu azt jelentette egykoron, hogy amikor a kakastollasok peckesen végigvonultak a főutcán és leereszkedően tegeződve megszólítottak valakit, az illető magázódva válaszolt.

Vagyis a tegezés-magázás is jelezte, hogy nincsenek azonos súlycsoportban.

Igaz, most az ügyész urak Gyurcsányt nem tegezték le, de azért tettek arról, hogy mégis valami hasonló érzetünk keletkezzen.

Mert miközben az ügyvéd úr és az ex-kormányfő igazolványát mindjárt a kihallgatás megkezdésekor a kamerák előtt elkérték, s azokból minden szart, igazolványszámot, meg ilyesmit – Katus anyus nevét, Gyurcsány születési adatait, lakcímét – aprólékosan hangosan bediktáltak, rögzítettek, s a kis műanyag kártyákba tán még bele is haraptak, hogy valódiak-e, addig őróluk a több mint félórás képfelvételen szinte semmi sem derült ki. Ki is volt valójában az a három úr, aki az ügyészséget eme történelmi helyzetben képviselte?

A büntetőeljárási törvény szerint a hatóság, jelen esetben az ügyész rendelkezése alapján lehetséges a nyomozási cselekmény kép- és hangfelvevővel történő jegyzőkönyvezése. Ám azokat a szabályokat ilyenkor is be kellett volna tartani, amelyek szerint a jelenlévők felsorolásának, az elkészítés egyéb körülményeinek is el kellett volna hangoznia. Na és persze az eljáró hatóság hivatalos megnevezésének is.

A felvételen azonban ezekre vonatkozóan egyetlen érdemi információ sem hallottunk. A nyomozóügyészség képviseletében három urat láthattunk, egy fiatalabbat, aki valami laptopon szöszmötölt, majd a gyanúsított jogait oly aprólékosan ismertette, mint egy ügyészi szakvizsga megszeppent nebulója, középen egy idősebb, ősz hajú úr foglalt helyet, akiről a kihallgatás vége felé derül ki, hogy bizonyára ő lehet a főügyész, hiszen Gyurcsány célzást tett a magas kitüntetése és a harminc ezüstpénz közötti korrelációs kapcsolatra, mellette pedig csak félig látszódott, s főként csak hátulról egy harmadik illető busa feje, aki az egész kihallgatás során annyit sem mondott, hogy kukk.

A kihallgatáson – ügyészi közlés szerint – a szomszédos szobában is részt vett valaki, róla sem tudtunk meg semmit azon kívül, hogy tán bűnügyi technikus, illetve informatikus, ilyesmi.

Egyébként szerintem a büntetőeljárási törvényi előírásoktól függetlenül is illett volna ezeknek a jóembereknek a kihallgatás elején bemutatkozniok, vagyis legalább annyit kinyögniük, hogy kérem szépen mi itt mostan nyomozó ügyészi funkcióban járunk el, s a nevünk X.Y., címzetes ügyészségi tanácsos, vagy valami ilyesmi. Felteszem, ez a nyomozás érdekeit nem veszélyeztette volna.

A nap híre, hogy ma hallgatja ki az ügyészség gyanúsítottként Gyurcsányt Ferencet, Magyarország volt miniszterelnökét.

Kétségtelenül kevés olyan megosztó személyiség akad a hazai politikában, mint ő.

Nem sokan büszkélkedhetnek annyi gúnynévvel, becenévvel sem: Fletótól, az őszödi böszmén keresztül egészen a Gyurcsótányig.

Ha a nevét meghallják, sokak számára már ez is bőven elég, még napjainkban is a legszélsőségesebb érzelmek kiváltásához, köpködéstől a rajongó szeretetig. Ám azért ha összeszámolnánk, alighanem jóval több lenne a gyűlölködő ellenfél, mint aki kedveli őt.

Ő az a politikus, aki még a baloldalt is képes végletesen megosztani.

Nézem amint az egyik reggeli tévés műsorban a mindig snájdig Mesterházy Attila épp azt fejtegeti, hogy a nézetkülönbségek ellenére is ott lesz a kihallgatás elleni tüntetők között az ügyészség előtt. Eközben a képernyőn azt a meghökkentő szöveget olvasom, hogy azt mondja: „Csavarhúzót döfött volt párja fejébe.”

Hogy mi van?

Reggeli álmos szemeimmel először tutira azt hittem, az MSZP platformok belharcai kapcsán jelent meg ez a gondolatgazdag felirat. Ráadásul hirtelen idegességemben úgy olvastam: „volt pártja fejébe”.

Aztán persze kiderül, mindez a képernyőn nem a várható pártszakadás kapcsán jelent meg, hanem már a következő műsort promotálta.

De Gyurcsány Ferencre visszatérve, nem hiszem, hogy ezt az egész ügyészségi hercehurcát olyan nagyon komolyan kéne venni. Neves büntetőjogi szaktekintélyek szerint az eleve hiányosan, szakszerűtlenül megfogalmazott kiadatási kérelem alapján szinte biztos, hogy nem fenyegeti őt sem letartóztatás, vagy házkutatás, de még egy alaposabb testüregi motozás sem. S bátran vállalva a jós szerepet, bízvást kijelenthető az is, a bíróság elé sem fog kerülni. Azt a blamázst ugyanis, hogy felmentik, az az ügyészség nem engedheti meg magának, amelyiket egyébként is folyamatosan politikai elfogultsággal vádolnak.

Ezért aztán az ex-kormányfő esetében bizonyára arra sem fog sor kerülni, hogy leendő zárkatársak üzengessenek majd neki a börtönblogjaikon.

Szóval szerintem, akik a Gyurcsány elleni eljárást helyesnek vélték, nagyon rosszul számítottak.

Csatát nyerhetnek, de háborút nem. És még ez a csatanyerés is pirruszi győzelem lesz. 

Bayer Zsolt megint elemében van. Olyan jelzőket használ Nyugdíjban címmel a Magyar Hírlap  Álláspont rovatában közreadott cikkében az ujjtörős Vágó pere kapcsán, hogy „rohadt szadista állatok”, „szemétládák”, „ Vágó nevű disznó”, stb.

Mint írja, Vágó László személyében „az egyik legaljasabb, legundorítóbb gazember takarodik végre börtönbe.”

Mindezt annak kapcsán vetette papírra, hogy nevezett Vágó László ügyében jogerős bírósági döntés született, melynek értelmében egy év nyolc hónapra börtönbe kell vonulnia.

Bayer Zsolt újságíró egyébként nem először nyilvánul meg a hírhedt szovjet büntetőjogász, Andrej Januarjevics Visinszkij stílusában. Aki, mint tudjuk, kiváltképp azzal írta be magát a  jogtörténelembe, hogy ő volt a kommunista koncepciós perek fő teoretikusa, s ő honosította meg a tárgyalótermekben azt a sajátos jogi nyelvezetet, amelyik a vádlottakat bandita, hazaáruló, reakciós, fasiszta, elmebeteg, stb. jelzőkkel illette.

Félreértés ne essék, nem ezt a Vágó László nevű urat akarom védeni, Bayer Zsolt ellenében. Ez az úriember kétségtelenül súlyos büntettet követett el, amikor eltörte egy ember ujját, ám ezért most megkapta méltó büntetését. Talán még azon is lehetne vitatkozni, eleget kapott-e. De ha ő disznó és szemétláda, akkor disznó és szemétláda mindenki, aki törvényszegő, s ezért börtönbüntetésre ítélik.

Úgyhogy a  jövőben kéretik az újságokban a többi bűnügyi híreket is ennek megfelelően közzétenni.

Egy büdös, rohadt ismeretlen gané bankbetörést követett el a pénzintézet sérelmére. Az illetékes rendőri szervek forrónyomon üldözik azt a moslékot.

Az a mocskos szarházi patkány áttért a menetirány szerinti ellenkező oldalra, ahol árokba borult.

Ehhez igazodva persze elvárható, hogy a  jövőben már a rendőrségi szóvivők is hasonló stílusban szólaljanak meg.

Ribanc kurvákat igazoltattak és állítottak elő Miskolc közelében a régi hármason.

Mocsadék részeges disznók verekedtek össze a város diszkójában. Az egyik tetű közülük súlyosan megsérült.

A magyar sajtó egyébként kezd a belpolitikával összefüggésben is egyre durvább nyelvezetet használni.

A minap olvastam egy cikket Egei Antal és Horváth Zsolt tollából a Hírszerzőben, Lázár, te mekkora tahó vagy! címmel, amelyik Lázár János Fidesz frakcióvezetővel kapcsolatban használt olyan kifejezéseket, egy publicisztikának nevezett írásban, miszerint „büdösbunkó”, „bárdolatlan”, „tahó”, „söpredék”, „irtózatos gecik”-

Ez lesz az újságírás jövője?

Az imént a postás egyéb küldeményekkel együtt a kezembe nyomott egy kis cetlit is, ami öklömnyi betűkkel arra buzdít, hogy „a népszámláláskor valljuk meg, hogy katolikusok vagyunk!”

Az Erdő Péter bíboros, prímás, érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke által jegyzett felhívás szerint „A tízévenkénti felmérés a társadalom mélyebb megismerésén és feltérképezésén túl a gazdasági, az egészségügyi, az oktatási, a szociális és a kulturális fejlesztések tervezésekor is alapul szolgál.

Éppen ezért a társadalom jövője szempontjából is fontos, hogy megvallja a katolikus egyházhoz való tartozását.”

Vagyis, ha jól hámozom ki a kissé bürokratikusan csikorgó körmondatok értelmét, a katolikus egyház azt hozza tudtomra, hogy a jövőben akkor számíthat több lóvéra az államtól, ha minél több hívet tud produkálni a népszámlálás során. S ehhez kéri a segítséget.

Ezért aztán azon se csodálkozzunk hát, hogy a söralátétnyi felhívásocska azt is tartalmazza, miszerint „Kérjük, hogy a plébániai és más egyházi közösségek segítsék idősebb, illetve arra rászoruló honfitársainkat a népszámlálási kérdőív kitöltésében.”

Bizony nem árt ez a szamaritánusi segítség annak tudatában, hogy az MSZP-nek még mindig oly nagy a befolyása a nyuggerek körében.

- Tatuska, ne hallgasson a komcsikra, s nehogy már azt írja be itt nekünk, világ szégyenére, hogy kend ateista, vagy ami még ennél is rosszabb, hogy izraelita!

Ugyanis, bizony mondom néktek, ez utóbbi is létező veszély! Hiszen mint tudjuk, a Mazsihisz, a katolikusokat megelőzve, már egy jó hete kampányt indított: „Én is magyar zsidó vagyok” elnevezéssel. (Feldmájerék is rájöhettek, nekik sem mindegy, mi lesz a felmérés eredménye.)

Ezért aztán, aki mindezek ellenére mégsem ért a prímási jó szóból, annak nem árt egy kis bibliai figyelmeztetés sem.

Erdő Péter tisztelendő úr az ide illő intelmeit Máté evangéliumából Jézust idézve közli. „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.”

Vagyis mindezt ugyancsak hétköznapi nyelvre lefordítva: ha ti vén taknyos orrúak a népszavazási kérdőív megfelelő rubrikájába szépen bekörmölitek, hogy katolikusok vagytok, hát akkor majd jutalmul Jézus is beprotezsál titeket a mennyei Atyája előtt.

Valamit valamiért.

Egyébként érdekes, hogy Erdő Péter úr nem fejezte be a Mátétól származó evangéliumi idézetet, s kihagyta Jézus további ide vágó kemény szavait: „De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom a mennyei Atyám előtt.”

Nem tudom, mi lehet az eredete az égből potyogó kisbaltákkal és/vagy cigánygyerekekkel kapcsolatos szófordulatnak. Mindenesetre ez ilyesfajta jelenség hazánk történetében nem lehet túl gyakori, inkább csak amolyan jópofáskodó szólás-mondás.

És az is csupán egy filmbeli humoros jelenet volt, amikor az Istenek a fejükre estek című filmben egy kólásüveg pottyant le valahol Afrikában egy busman fejére.

De az már koránt sem ilyen vicces, hogy újabban már busz nagyságú műholdak is potyognak a magasból.

Nálunk már napok óta azon izgult a család (s velünk együtt talán több millió család), hogy vajon hol ér földet ez a több tonnás szerkezet. Mert, hogy Magyarországon is landolhatott volna, a korábbi híradások szerint.

Ehhez képest feltűnő volt az a passzivitás, ahogy erre az eseményre a hazai hatóságok reagáltak, pontosabban nem reagáltak.

Azt persze nem vártuk el, hogy Orbán Viktor személyesen nyugtasson meg bennünket. Volt, illetve van őneki fontosabb dolga, tengernyi. Bár az kétségtelenül megnyugtató látvány volt, ahogy mutatták a sport tévében, amint az öreg Kovács Feri bátyánk társaságában a vidi meccsét nézte, miközben békésen szotyolázott, láthatóan cseppet sem izgulva attól, hogy mi a helyzet az akkoriban már a légkörben kacsázó UARS égi járgánnyal.

A híradások szerint az olasz katasztrófavédelem komolyabban vette a dolgát, s olyan „hasznos” tanácsokkal látták el az ottani lakosságot, hogy lehetőleg ne menjenek péntekről szombatra virradóra az utcára, meg, hogy a lakásukban is húzódjanak inkább a tartófalak közelébe

Eszembe jut az egyszeri katonaélményem, mikor azt gyakoroltuk, hogy amint a századparancsnok azt kiabálja, atomcsapás jobbról, akkor teljes menetfelszerelésben a baloldali árokba kellett beugranunk, és hasra feküdni a sárban.

Kb. ennyire volt szakszerű és hasznos az olasz szervek tanácsadása is.

Persze azért a legkiakasztóbb mégis az volt, ahogy próbálták az esetet jelentőségét elmismásolni. Azt ismételgették, egy a háromezer kétszázhoz annak az esélye, hogy a lezuhanó műhold emberi sérülést is okozhat, annak pedig, hogy éppen a mi fejünkre esik, egy a huszonegy trillióhoz.

Ráadásul előbb folyamatosan azt sulykolták, hogy a lezuhanás előtt két órával már meg tudják majd mondani, hová fog leesni. Aztán kiderült, hogy valójában nem tudnak semmit. Nemcsak a lezuhanás időpontját illetően jósolgattak össze-vissza, s tévedtek jó nagyot, de arról sem volt halvány fogalmuk sem, hogy hol fog mindez bekövetkezni. (Az egyik hazai internetes honlap egyébként megszavaztatta olvasóit, a legtöbben azt kívánták, Orbán Viktorra hulljon.)

Később meg jó sokáig arról folyt a találgatás, hogy egyáltalán lezuhant-e már.

A NASA magyar idő szerint reggel fél hétkor jelentette be, hogy a szatellit földet ért valahol Észak-Amerika keleti részén. De még megerősítést várnak az Amerikai Stratégiai Parancsnokságtól. Bizonyos hírek szerint a lehulló törmelékeit a nyugat-kanadai Calgarytól délre Okotoks város felett látták.

Vagyis ezek szerint most már valóban leesett. De még ezt sem tudják teljes bizonyossággal. Mint ahogy azt sem,, okozott-e valamilyen kárt.

És ráadásul mindez még csak a kezdet. Állítólag októberben jön egy újabb elfáradt műhold. Ezúttal egy német. És megint találgathatunk majd, mikor és hová esik. De az szinte biztos, hogy ez sem Orbánra fog rázuhanni. Egy a huszonegy trillióhoz.

A nagy nemzetmentő elmélyülten dolgozik.

A napsütéses parlamenti irodájában, ingujjban, komoly arccal görnyed a bírói pulpitushoz hasonló íróasztala fölé.

A hangulatos, szocreál festményre hajazó fotó erőt, magabiztosságot sugároz. Akár az ismert szovjet művész, Geraszimov is pingálhatta volna ezt: Lenin elvtárs a Szmolníjban.

A fényképen látható, hogy a nagy nemzetmentő előtt sok-sok papiros hever látszólagos rendetlenségben, de bizonyosan minden apró cetlinek megvan ott a kellő helye.

És mindegyik a nemzetmentés egy-egy apró, ám igen fontos szelete.

A balkezétől jobbra a bankok – és nem mellesleg, ha kell, egész Európa – megregulázásáról szóló törvényjavaslatok tornyosulnak, odébb a megszorításoknak semmiképpen nem nevezhető kiigazítási elképzelések laza pakkja látható. Kicsit srégen, a teáscsésze mellett pedig az eladósodás rákfenéje elleni küzdelem elképzelései, azokon túl az elszámoltatási ígéretek dokumentumai.

A háta mögött a falon magyar zászló, naná, nem is egy, kettő.

De hol van az EU csillagos kék lobogója? És a közintézményekben kötelezően kifüggesztendő NENYI-t szintén nem látom sehol. (Az asztalfiókban biztosan nincs, ott alighanem egy focilabda lapul.)

A nemzetmentő egyébként jól láthatóan önnön puszta kezével kanyarítja papírra nagyszerű gondolatait, a kép puritán hangulatát növeli, hogy nem egy körömfestegető szöszke Barbi-baba titkárnőnek diktál, de nem is valami csicsás laptopon kopácsol, hanem kézzel körmölget, ahogy nagy elődei. Alighanem éppen azt a nagyívű gondolatát fogalmazza meg, miszerint senki nem hagyunk az út szélén.

 

A sajtót bejárta ez a kép (én a Magyar Hírlap online-ban láttam), amint a nagy nemzetmentő elmélyülten dolgozik, és talán éppen azokon a módozatokon töri a fejét, miként ne hagyjanak senkit az út szélén.

Egyes rosszindulatú kommentelők szerint mindez úgy valósul majd meg, hogy mindenkit belökdösnek az árokba.

De ez persze nem igaz, Orbánék nem szoktak hazudni. (Az persze más kérdés, hogy néha kéretik nem figyelni arra, mit is mondanak.)

Szóval én azt is elhiszem nekik, hogy tényleg senkit nem hagynak ott az út szélén.

Már lelki szemeimmel látom is magam előtt a jelenetet, amint a régi hármason, a valahol Kál környékén sétálgató miniszoknyás, neccharisnyás leányzókat a figyelmes, előzékeny fakabátok betessékelik a járőrautóikba, miközben biztatóan a nagy nemzetmentő gondolatait hajtogatják: senkit sem hagyunk az út szélén.

Ám adódik persze a kérdés, vajon mi lesz a sorsuk azután, miután nem hagyták őket az út szélén?

A Viki link egyik legújabb kiszivárogtatott jelentése szerint a közelmúltban Orbán Viktor magához rendelte Polt Péter legfőbb ügyészt, s némi laza kisüsti pálinkázás közben eligazította őt arról, hogy miként kell Gyurcsány Ferencet kicsinálni, vagyis ahogy fogalmazott: levadászni.

 Polt Péter persze próbált mindenféle kibúvókat keresni, főleg, mert először azt hitte, Orbán a levadászást szó szerint érti. Hiszen korábban is mondott már ilyesmiket.

A legfőbb ügyész pironkodva bevallotta, hogy bár szereti a szép, ám felettébb olcsó trófeákat, ám eddig csak a körvadászatok alkalmával lövöldözött, akkor is csak sörétes puskával, s mindössze néhány előnevelt, életunt tápos fácánt és egy vadhajtót sikerült elejtenie. Utóbbi szerencsére már jobban van.

Orbán a találkozásuk alkalmával átadta Poltnak a vádirat egy fogalmazványát is, amit Budai Gyula jegyzett.

Polt Péter a harmadik feles után felvetette, hogy a Gyurcsány elleni vádat a bíróságok kapásból el fogják utasítani. Orbán azonban megnyugtatta, hogy csak legyen nyugodt, mit gondol, miért módosítják oly módon a büntető eljárási törvényt, hogy a legfőbb ügyész választhassa ki kiemelt ügyekben az ügy bíráját az ország területén, sőt a tárgyalási kérdezés joga is elsősorban az ügyészt fogja illetni.

A vád tartalmával kapcsolatosan pedig a miniszterelnök azt mondta, teljesen mindegy, micsoda, a lényeg, hogy ne legyen érthető, viszont mindenképpen szerepeljen benne Sukoró, meg Joáv Blum neve. Ezek már a közvéleményben ugyanis jól lejáratódtak.

A megbeszélés végül is eredménnyel járt, a felek egymás tenyerébe csaptak, majd elénekelték a ki tanyája ez a nyárfás című nótát.

Egy másik jelentés arról számol be, hogy mindeközben a Gyurcsány védelmére kelő baloldali prominensek között heves vita alakult ki arról, hogy aláírják-e a volt miniszterelnökkel szembeni eljárás miatti tiltakozást vagy ne írják alá. A nem aláírók egymással is összeszólalkoztak azon, hogy miért, milyen indokok alapján nem kell aláírni, az aláírók viszont azon ugrottak egymásnak, hogy milyen sorrendben írjanak alá.

A tiltakozó nyilatkozat szövege szerint egyébként az aláírók kifejtik, miszerint „az Országgyűlés 306 képviselő szavazatával felfüggesztette Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök mentelmi jogát. Az ellene folyó eljárás ezzel drámai fordulatot vett. Két évtizede azt hittük, Magyarország végleg maga mögött hagyta az önkényuralmat, s a hatalomtól való rettegést. Azt hittük, végleg miénk a szabadság, a jogállam, a demokrácia.”

Bizony, érthető az aláírók csalódottsága.

Ugyanis kétségtelen tény, hogy végleg nem lett az övék sem a szabadság, sem a jogállam, sem a demokrácia.

Mások is mondtak már csúnya dolgokat a magyarokról. Berzsenyi Dániel egyik leghíresebb költeményében azt kérdezte, mi a magyar most. S rögvest válaszolt is. Rút sybarita váz.

Esterházy Péter Így gondozd a magyarodat című írása is sok jó magyar hazafit irritált. Spirónak a Jönnek című verséről már nem is beszélve.

De ők mindezt hangsúlyozottan magyarként tették.

Kertész Ákosnak az Amerikai Magyar Népszavában közzétett gondolatai leginkább ezért elfogadhatatlanok. Ugyanis minden szavából a kívülálló, a magyarságot megvető, gúnyos, számon kérő felsőbbség sugárzik.

Ezért Schmitt Pállal együtt én is azon vagyok, el kell venni tőle a Kossuth-díjat.

Ugyan mi lett volna, ha annak idején mondjuk a díj névadója, Kossuth Lajos valahogy így kezdi híres szegedi vagy ceglédi toborzóját: Szegednek népe, szemét nemzetem legocsmányabb népsége? Röfögő disznók vagytok ti a monarchia óljában!

Vajon hányan csatlakoztak volna hozzá?

Szóval nagyon nem rendjén való az, amikor egy elismert magyar író úgy és olyasmiket állít hazájáról, mint Kertész Ákos.

Ráadásul, akiknek ártani akart ezzel, azoknak használt, akiknek pedig használni akart, azoknak ártott.

Használt a jobboldalnak, akik zsidóellenes, antiliberális, s általában baloldal-ellenes előítéletes érzelmeit felerősítette.

Használt Orbán Viktornak és szellemi körének, akik Kertész Ákos szavai által is igazolva látták azt az általuk egyébként előszeretettel terjesztett tévhitet, miszerint a nyugati mérvadó politikai körök a hazai baloldal rágalmai alapján ítélkeznek, ráadásul nem csupán Orbán Viktor politikája, hanem az egész magyar nép felett. Ezzel Kertész meggyengítette, sőt hiteltelenítette a hazája sorsáért aggódó baloldal egyébként valós kritikáit is.

Vagyis ártott a baloldalnak, hiszen nyílt titok az is, hogy Gyurcsány Ferenc szellemi köréhez tartozik.

De különösen sokat ártott a zsidóságnak.

Ezért aztán maradéktalanul egyetértek köztársasági elnökünk azon javaslatával, vegyük el tőle a díját, aki a napokban levelében arra kérte a kormányt, vizsgálják meg az állami kitüntetések visszavonásának lehetőségét az arra érdemtelenné vált személyek esetében.

És igenis olyanokat díjazzunk helyette, akik tényleg letesznek valamit a magyarság asztalára!

Itt van például ez a St. Antonio de Vicenzo Y. Galapagos főherceg, a Boldogság Szigetek uralkodója.

Akarom mondani, miket is beszélek itt, a francba sok műveletlen elnöki tanácsadóval, ez a Piszkos Fredben van, szóval természetesen Siaosi Tupou-t, a Tonga szigetek uralkodójáról van szó. (Remélem kellő időben tájékoztatják majd az elnök urat arról is, hogy a Tonga az nem egy intim női fehérnemű, hanem egy tizennégy szigetből álló szigetország a Csendes-óceánban, Fidzsi szomszédságában.)

V. Siaosi Tupou a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét (polgári tagozat) kapta meg egyébként.

Az uralkodónak a kitüntetést Schmitt Pál nem titkoltan annak a reményében adja, hogy ránk szavaz majd az ENSZ-ben, Magyarország BT tagsága ügyében.

Fogalmam sincs persze, V. Siaosi Tupou őfensége mit is kezd majd ezzel a nagykereszttel (polgári tagozat). Lehet, hogy jobban örült volna néhány demizson egri bikavérnek.

De remélem, Schmitt Pállal abban is egyetértünk, ha ez a Siaosi akárki átverne bennünket, és helyettünk mondjuk a szlovákokra szavazna,akkor tőle is visszaköveteljük azt a plecsnit.

A sztori ennél szerencsésebben nem is alakulhatott volna. A vádlottat jogerősen is végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték.

Ha bármennyi felfüggesztettet kap, az emberek utána köpködnek úton-útfélen.

De letöltendőt kapott.

A 10 hónap pedig azért mégsem két év 4 hónap.

Ráadásul, ha jól viselkedik, akkor ennek a tíznek is csak a felét kell majd leülnie. Mindössze egy fél színházi szezon. És ugyan miért ne viselkedne jól?

Bizonyára odabent is tovább fogja folytatni áldásos hittérítő munkáját, s a zacskóragasztások szüneteiben drogprevenciós előadásokat tart majd a dörzsölt drogdílereknek.

Ami annyira sikeres lesz, hogy a hétpróbás nehézfiúk még ott helyben sírva fogadják meg, jó útra térnek: soha többé kábítószer.

Esetleg karácsonyi dalárdát is szervez a visszaeső uzsorások körében.

Na és persze a sajtó is kitesz majd magáért.

A valamit is magukra adó médiumok egymást taposva élőben fogják közvetíteni a kora-hajnali börtönbe vonulását. Amint kis motyójával, könnyes búcsút vesz szeretett családtagjaitól, színésztársaitól.

A celeb-listán ezek után rögvest az első helyre ugrik. Tán még Liptai Claudiát is megelőzi. De Bódi Sylvit biztosan.

Talán a börtönkapuban exkluzív interjút is ad ebből az alkalomból. A tévések természetesen később sem felejtik el őt, s rendszeresen bemutatják a benti mindennapjait is.

Kíváncsi vagyok, hová kerül, Tökölre, Sopronkőhidára, vagy Állampusztára?

Esetleg Baracskára?

Aztán a szabadulása is bizonyára nagy csinnadrattával jár majd. Arra pedig a nyakamat teszem, hogy valakik máris – tán csak nem Sváby is azért sündörgött ma a tárgyalóterem környékén? – azon törik a fejüket, miként lehetne ebből a kényszerű öt hónapos sittből sikerfilmet forgatni.

Könnyen meglehet, hogy slágvortokban már készül a könyv is az elítélt élményeiből, Jó smasszer, rossz smasszer munkacímmel. (A Pillangó elnevezés sajnos már foglalt.)

Egyelőre ötvenezer példányban tervezik piacra dobni. Ha minden jól alakul, a jövő tavaszi könyvfesztiválra már ki is jöhetnek vele.

Aztán, ha szabadul, a színházakban is példátlan sikerszériára számíthat. Évekre előre eladnak minden jegyet, amelyik színdarabban fellép. Mindenki őt akarja látni. A színházak versengenek érte.

A színikritikusok pedig nem mulasztják el majd megjegyezni, hogy az alakításai még érettebbek lettek.

Szóval, úgy néz ki, csillag születik.

Azt most már az index tudósításából is tudjuk, hogy Tarlós István főpolgármesternek nem erőssége a heraldika és a vexilológia. Erre mutattak rá a napokban kellő eréllyel írásbeli tiltakozásukban, szakemberek véleményére hivatkozva, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Hende Csaba honvédelmi miniszter, mondván, a főpolgármesternek korábbi, a közgyűléssel is már rekordsebességgel elfogadtatott javaslata szakmailag problémás, mivel teljesen a katonai zászlók mintájára készült.

Igazán elismerésre méltó, hogy a kormányunk eme két, talán legelfoglaltabb tagja képes volt időt szakítani ilyesmire is számos bokros teendőjük mellett.

Vagyis, hogy eligazítsák ezt a Tarlóst heraldikailag, sőt vexilológiailag. És őrködjenek a főváros törvényes működése felett, ha kell, heraldikailag, sőt vexilológiailag is.

Mégis, mit képzel magáról ez a Tarlós? Hiszen még csak nem is Fidesz tag!

Bár Hendét azért nem egészen értem, miért pont ő tette kifogás tárgyává a katonai zászlókkal való hasonlatosságot.

De hát ugye ami szakmailag helytelen, az helytelen.

Az index egyébként be is mutatja a Tarlós -féle eredeti szakmaiatlan zászlóterv ábráját, majd pedig azt a változatot is, amelyik már elfogadható mind heraldikailag, mind vexilológiailag az említett kormánytagok számára is.

A korábbival megegyezően, ez is téglalap alakú, fehér színű, közepén pedig változatlanul a címer helyezkedne el. Vízszintes szegélyeit viszont egymásba fordított, piros és zöld egyenlő szárú, egymással érintkező háromszögekből összeálló díszszegély alkotná oly módon, hogy azok a zászló alapszínével kiegészülve a nemzeti színek együttesét adják.

Kétségtelenül, amennyire meg tudom ítélni, ez az új zászlóterv nem csak szakszerűbb – heraldikailag, sőt vexilológiailag is –. hanem sokkal tetszetősebb is a korábbinál.

Engem például speciel leginkább egy ízléses falusi falvédőre emlékeztet, nyíregyházi dédnagyanyám konyhájából.

Csak abba még bele volt hímezve valami olyasféle szöveg is, bár már nem emlékszem pontosan, miszerint ki a férjét szereti, jó ebédet főzzön neki! De lehet, hogy a felirat ez volt: Fehér galamb száll a falu felett, viszi az én bánatos szívemet. Esetleg az, hogy Kis libuskák egyetek, jó kövérek legyetek. Vagy: Az én uram csak a vizet issza, nem is sírom leányságom vissza.

Nem tudom, mi akadálya lenne annak egyébként, hogy valami hasonló megnyugtató felirat kerüljön a főváros zászlajára is? Például a vízivásnál maradva: Ki a Duna vizét issza, vágyik annak szíve vissza.

Szóval szerintem egyáltalán nem lenne baj, ha a fővárosunk zászlaja egy rusztikus falvédőre hasonlítana.

Egyébként pedig bizony már éppen időszerű volt a főváros zászlajának megváltoztatása. Amelyik, mint tudjuk feltűnően hasonlított a románok nemzeti trikolórjára.

Ezt még valahogy Demszkynek megbocsátottuk. Ám ez a tény különösen irritálóvá kezdett válni azok után, hogy Medgyessy Péter az oláhokkal koccintott a budapesti Kempinski szállodában Adrian Nastaseval Erdély elcsatolása napján, Alföldi Róbert pedig a színházát akarta a nemzeti ünnepük alkalmával felajánlani azoknak a szőröstalpúaknak.

De hagyjuk a múltat, s örüljünk annak, hogy szerdától új zászlaja lesz a fővárosunknak.

Hacsak nem érkezik Tarlóshoz még egy újabb levél.

Emlékszünk, a Csillagok háborúja után hamarosan jött a Csillagok háborúja 2, majd a Csillagok háborúja3, 4, 5, 6.

A Shrek esetében és sok más amerikai sikerfilmnél ugyanez történt.

Ha Shakespeare még élne, talán ő is késztetést érezne arra, hogy megírja a Hamlet 2-t. Amelyik a győztes hadjáratából visszatért norvég királyfi, Fortinbras uralkodását mesélhetné el. Ebben a részben már nem csak Hamlet apjának szelleme kísértene, hanem az első részben megölt, illetve öngyilkos szereplők is feltűnnének időnként a színen, nevezetesen: Ophélia, Polonius, Claudius, Laertés, és persze Hamlet. Aki ezúttal is monologizálna persze, méghozzá ilyeténképpen: Lenni vagy nem lenni, ez nekem itt már nem kérdés.

Vagy elképzelem a Bánk bán 2-t, amelyikben Tiborc a megélhetési bűnözéssel felhagyva mezőgazdasági vállalkozásba kezdene EU-s pénzen. Endre király pedig a nevét Viktorra magyarosítaná, s békésen uralkodna vagy ötven évig.

De mindez csak puszta képzelgés.

Most viszont úgy tűnik, Petőfi Sándorból tényleg kettő van. A sajtóhírek szerint lehet ugyanis, hogy már nem is a távoli jövőben, Sárospatakon fogják eltemetni Petőfit. Mármint a másodikat.

Az első mint tudjuk a segesvári csatában esett el 1849-ben, de voltak, akiknek ez a megoldás valamiért nem tetszett. Szerintük a poétát az oroszok fogolyként magukkal hurcolták Barguzinba, s ott halt meg jóval később, ágyban, párnák közt.

A Magyarok Világszövetsége elnöksége 2010 decemberében határozott arról, hogy Petőfi Bizottságot hoz létre, amelynek fő feladata „a költő eltűnésével kapcsolatos összes ismeret feltárása annak érdekében, hogy Petőfi földi maradványait a magyar nemzet méltóképpen eltemethesse.” Szerintük ugyanis egyértelmű, hogy a barguzini leletek Petőfi Sándoréi. „Csak még a mai napig működik egy politikai szándék, amely elferdíti a valóságot.”

Annak a megfogalmazásuknak, miszerint: „Megítélésünk szerint nem annyira a mítosz, hanem inkább az igazság fontos ebben az ügyben.”, némiképp ellentmondva kifejtették azt is, hogy Sárospatakon egy Petőfi-kegyhelyet szeretnének létrehozni, amelyik méltóképpen képviselné a magyar költőóriás emlékét.

Persze ebből az újratemetésből még akár diplomáciai bonyodalmak is támadhatnak. Azt ugyanis dr. Kiszely István antropológus is elismerte, hogy a barguzini lelet a Burját Köztársaság tulajdona. De szerinte, miután az Petőfi földi porhüvelye, Petőfi pedig ugye magyar volt, ezért a lelet mégis csak a Magyar államot illeti.

Hogy ki dönt majd ebben a nemzetközi vitában, nem tudom. Talán sikerül a konfliktust a burjátokkal békésen, háború nélkül lerendezni. Ám arra már gondolni sem merek, hogy mi történik, ha netán a szlovákok is bejelentik az igényüket.

Talán még vannak akik emlékeznek rá, a rendszerváltás környékén erősödtek fel a Petőfi halála körüli viták. Morvai Ferenc a nagyrédei kazánkirály, későbbi kisgazda parlamenti képviselő vezetésével és anyagi támogatásával kutatócsoport utazott a távoli Barguzinba, s ahogy arra számítani lehetett útjukat „nem várt” siker koronázta. Igaz, bizonyos későbbi vizsgálatok szerint, a megtalált lelet egy nő teteme volt, de a mítosz továbbterjedése Petőfi szibériai életéről és haláláról ezután már megállítatlannak bizonyult.

Anélkül, hogy állást foglalnék ebben a vitában, inkább arra lennék kíváncsi, miféle, a valóságot elferdítő politikai szándékra gondolhatott Kiszely professzor úr?

A HunHír.info kommentárja ebben is eligazít.

„Petőfi újratemetése az évszázad egyik fontos eseménye lesz a magyarság szempontjából. Ezért rettegnek előre a libsik, bőröndösök, idegen zászlók alatt fetrengők, hogy több százezer magyar kíséri majd tényleg utolsó magyar útjára a lánglelkű költőt.”

Egyik Jobbikos parlamenti képviselő hölgy éppen a minap jelentette ki többször is igen határozottan a köztévé reggeli műsorában, miszerint a Jobbik nem stratégiai partnere a HVIM nevű szervezetnek.

Ehhez képest most tett éppen közös feljelentést a helyi rendőrségen a HVIM és a Jobbik amiatt, hogy az egri közös irodájukként is szolgáló úgynevezett Árpád terem falára valaki, vagy valakik szombatra virradóra önkényuralmi jelképeket, horogkeresztet pingáltak.

A híradások szerint ebből az alkalomból a Jobbik és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagszervezetei nevében felszólítottak „minden pártot és megválasztott egri képviselőt, hogy nyilvánosan határolódjanak el a szélsőséges akciótól.”

Mindezt a HVIM egyik elnökségi tagja tudatta a médiával. Vagyis a Jobbik és a HVIM ahhoz képest, hogy nem stratégiai partnerek, jól megférnek egy fedél alatt Egerben is. És közösen cselekednek, ha kell.

De az Egri Jobbik nem csupán a HVIM- el él békés szimbiózisban. A honlapjukra rákattintva arról is meggyőződhetünk, hogy ott a „társoldalak” címszó alatt többek között a HunHír.info és a Szent Korona Rádió társaságában a Kuruc.info is megtalálható.

Az a Kuruc.info, amelyikkel való kapcsolat tényét a Jobbik ugyancsak nem győzi elmismásolni. Az a Kuruc.info, amelyik egyébként rendszeresen közöl náci hangvételű, zsidózó, cigányozó, vagy éppen a hitleri fasizmust mentegető, sőt dicsérgető írásokat.

Ehhez képest sajátos stichje van a felszólításnak, amelyik az elhatárolódást sürgeti a „szélsőséges akciótól.”

Kíváncsi lennék, mégis mi a szélsőség ebben a horogkeresztes graffitiben az ő számukra? Egyáltalán mi a bajuk a Jobbikos és HVIM-es atyafiaknak a horogkereszttel?

Még megérteném a felháborodásukat, ha egy jókora pinát pingáltak volna az irodájuk homlokzatára, és emiatt háborognának.

A sértett egri Jobbik egyébiránt arra nem volt képes, hogy az állítólagos ismeretlen alkotók művét lefotózza, ehelyett a honlapján egy olyan felvételt tett közzé egy falra rajzolt horogkeresztről, amelyikről maga is elismeri, hogy illusztráció.

Ami viszont ilyen kontextusban már majdhogynem törvényellenes, büntetendő cselekedet. Hiszen elég nehezen védhető az az álláspont, hogy azért tették közzé a horogkereszt ábráját, illusztratíve, mert egyébként az olvasóik nem tudták volna elképzelni, az hogy is néz ki.

Ehhez kell ám nagyfokú cinizmus. Sőt pofátlanság. Hogy bár ott díszeleg a honlapjuk címoldalán a horogkereszt, eközben úgy tesznek, mintha felháborodnának azon, hogy valaki ugyanezt a fasiszta önkényuralmi jelképet az irodájuk falán is megörökítette.

És, az sem semmi, hogy még ők szólítanak fel más pártokat és politikusokat, hogy határolódjanak el az ilyesmitől!

Ez az elhatárolódást sürgető kérésük esetleg akkor lenne némileg akceptálható, ha először ők határolódnának el az alattomos, fajgyűlölő ideológiáktól.

Egyébként pedig, még az sem kizárt, hogy valamelyik eszmei hívük alkotása az, ami miatt most ekkora műbalhét csapnak. Olyasvalakié, aki esetleg éppen az ő, vagy eszmetársaik hatására rajzolta azokat a jeleket az irodájuk falára.

Vagyis az sem kizárt, hogy ők voltak az ismeretlen mester múzsái.

Zagyva György Gyulát a Jobbik parlamenti képviselőjét előállították a rendőrök. Az Óbudai szigeten zajló Sziget fesztivál bejáratánál intézkedtek vele szemben némi hezitálás után. Az index-en megjelent fényképen azonban valami nem stimmel ezzel az előállítással. A rendőrök karjai között Zagyva úr szinte vízszintesen fekszik, mint valami faltörő kos, a pozitúrája alapján ezt az eseményt inkább nevezhetnénk tehát előfektetésnek, mint előállításnak.

A Jobbik szóvivője az eset kapcsán nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy egyébként Zagyvát nem mint a Jobbik parlamenti képviselőjét, hanem mint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tiszteletbeli elnökét állította elő a hatóság.

Csak akkor nem értem, hogy ha ez így van, ezúttal milyen mentelmi joggal élt mégis Zagyva úr?

Mert a híradások szerint azzal élt.

Ám ez a jog – legalábbis egyelőre – a HVIM tisztségviselőit aligha illeti meg.

Dúró Dóra szóvivő asszony még hozzáfűzte, hogy sajnálják a történteket, hiszen ez „bejelentett tüntetés volt, így a felelősség a rendőrségé és a fesztivál szervezőié, akik nem voltak hajlandóak tárgyalni a tüntetőkkel.”

Csak azt nem értem, ha Zagyvának és társainak annyira fáj a benzin magas ára, miért nem a Magyar Sziget Fesztiválon tették ezt szóvá?

Miért nem ott tiltakoztak emiatt? Amely fesztiválra ugye a HVIM égisze alatt került sor. Ott minden botrány nélkül tüntethettek volna az övéik között.

Na persze ott bizonyára mással voltak elfoglalva.

Cigányozással, zsidózással.

Mit rugózunk ezen annyit, kérdezte az újságírókat a szöszke Jobbikos parlamenti képviselőnő feddően a közszolgálati tévé reggeli műsorában.

Mármint azon, hogy egy bizonyos Tyirityán Zsolt nevű úr, a Betyársereg vezetője, a Verőce melletti Csattogó-völgyben Magyar Sziget Fesztiválon érdekes kijelentéseket tett.

Tyirityán Zsolt szavait nem szabad szöveg összefüggéseiből kiragadva értelmezni, hajtogatta dacosan a Jobbikos szőkeség a tévében

Másrészt pedig, ha valaki esetleg nem tudná, adta még azt is a tudtunkra, ez egy fikciós beszélgetés volt ott a fesztiválon.

Tehát a főbetyár ezek szerint csak úgy fikciósan tette fel a költői kérdést, hogy amikor az izraeliek ide fognak jönni Merkava harckocsikkal vagy Lopakodó bombázókkal, „bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves zsidót?”

A betyárvezér a más bőrszínűek gépkarabéllyal való lelövöldözésére is célozgatott. Persze szintén szigorúan csak úgy fikciósan.

Szó szerint így fogalmazott: „El kell jutni oda, hogy egy gépkarabélynak az elsütő billentyűjét valaki meg tudja húzni, esetleg akkor, hogyha egy más bőrszínt lát.”

Szóval a lényeg a lényeg, HVIM-nek a sok bokros fikciós teendője mellett csak most jutott kis ideje, az Óbudai sziget fesztiválon, hogy a benzinárak miatt tiltakozhasson.

Remélem egyébként nem amiatt sérelmezik ezt, hogy a Molotov- koktélok is egyre többe kerülnek.

Az index tudósításához mellékelt fényképen a hídon SALVE! feliratú zászlócskák alatt a Szigetről a marcona biztonsági őrök által meglehetős határozottsággal kifelé toloncolt kövérkés, térdnadrágos, vadonatúj sportcipős, kopasz férfiú látható. Aki tömött övtáskájával, nyakba akasztott kamerájával és kék mappájával inkább tűnik a Bagolyvédők Baráti Köre madárlesre igyekvő tagjának, mintsem a benzinárak emelkedése elleni elszánt tüntető csoportnak.

Az index felidézte Szigeti Tamásnak, a TASZ programvezetőjének korábbi kijelentését, miszerint Gyimesi Zoltán tüntetésének a fesztivált érintő esetleges negatív következményeiért természetesen teljes mértékben a fővárosi önkormányzat a felelős.

Szerinte ugyanis, amikor Gyimesi a tüntetés tényét bejelentette, a fővárosi önkormányzat és Gerendaiék cége között a szerződés még nem volt aláírva. A szerződésszerű állapot garantálása viszont az önkormányzat dolga, aminek nem tett eleget.

Ám mielőtt Szigeti úr méltányolható jogvédői buzgalmában ilyen kategorikus ítéletalkotásra adta a fejét, szerintem nem ártott volna néhány alapkérdést tisztáznia.

Az önkormányzat a szerződés aláírásakor tudatában volt-e annak, hogy arra a területre, amelyet Gerendai Károlyéknak bérbe adott, korábban már a HVIM tüntetést jelentett be?

Feladata lett volna-e a szerződéskötés előtt az önkormányzatnak ilyesmiről a rendőrségen érdeklődni?

De érdekes lehetett volna annak tisztázása is, hogy amikor a rendőrség a magas benzinárak miatti tüntetést engedélyezte, tudott-e, tudnia kellett-e arról, hogy ott, éppen akkor, s éppen arra az időpontra a Sziget-fesztivál rendezvényeit tervezik?

S amire szintén kíváncsi lennék, vajon Gyimesi Zoltán tudott-e arról, hogy ahová ő a HVIM tüntetését bejelentette, ott éppen akkor Európa egyik legnagyobb, legsikeresebb, mondhatni „legütősebb” szabadtéri zenei fesztiválját fogják megtartani?

Mert ha igen, úgy - figyelem kedves TASZ! - az eljárásával kapcsolatban akár a joggal való visszaélés is felmerülhet.

Ezúton közlöm egyébként mindenkivel, hogy 2012-re a rendőrségen a következő helyekre jelentettem be tüntetést. Budai vár, Hősök tere, Szegedi Szabadtéri Játékok helyszíne a Fogadalmi templom előtt, természetesen a játékok teljes időtartamára, továbbá az összes nyári fesztiváli helyszín, ide értve az egri és kőszegi várat, továbbá Kapolcsot és persze a Balaton teljes területét. De nem feledkeztem meg a Felsőtárkányi rétesnapokról és a Mohácsi Busójárásról sem.

Pillanatnyilag ennyi jutott eszembe, ámde ez a kör természetesen bővülhet. Még az is lehet, hogy egész Magyarországot lefoglalom. Egész évre.

Szerencsére Trianon óta ez nem is annyira vállalhatatlan feladat.

Ja és, hogy mi miatt fogok tüntetni? Még nem tudom, de vannak ötleteim. A svájci frank miatt. A magas dinnyeárak miatt. Vagy éppen az alacsony dinnyeárak miatt.

Nem mindegy?

A lényeg, hogy ezeknek a rohadék baloldali idegenszívű magukfajtáknak jól betarthassak.

Mostanában egyre többet hallunk a falusi uzsorás-ügyekről.

Például csak az ózdi rendőrkapitányság néhány hónap leforgása alatt hét akcióban huszonöt olyan embert leplezett le és fogott el, akik haszonszerzés céljából többek rászorult helyzetét kihasználva a sértetteket és családjaikat súlyos nélkülözésnek tették ki.

Hasonló eseményekről értesültünk például Tarnabodon, Tiszaburán, Ózdon, Taktabájon, Simontornyán, Sajóhídvégen, Demecserben, Mohácson, Nyíregyházán stb. is.

Ahogy a hvg.hu írta augusztus elején: „Egy év alatt százával kerültek a rendőrség látókörébe az uzsorások Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Valószínű, hogy nem a bűnözők lettek többen, hanem a rendőrség figyel oda jobban.”

Megszaporodtak a (néha az interneten is látható) rendőrségi felvételek is, ahol a marcona, állig felfegyverzett kommandósok teljes menetfelszerelésben rontanak rá a klottgatyás, tetovált, kövérkés uzsorásokra.

Nyilvánvalóan jól megfigyelhető tehát, hogy a nyomozók az utóbbi időkben egyre komolyabban vették, veszik az ilyen ügyeket, és emiatt szaporodtak el a rendőrségi akciók azon személyek ellen, akik főleg a társadalom legszegényebbjeit szipolyozzák ki, teszik őket sokszor szó szerint is rabszolgáikká. Akiktől akár száz százalékos kamatokat is beszednek, s ha nem tud fizetni, könyörtelenül elszedik értékeit, akár ingatlanukat is.

De mostanában érezhetően megszaporodtak azok a történetek is, amelyek a svájci frank alapú hitelektől sújtott több százezrek egyre nyomorúságosabb helyzetéről szólnak. A minap olvastam, hogy még a parlamenti képviselők is mérhetetlenül eladósodtak. Pártállásra tekintet nélkül.

Csakhogy ezekből az utóbbi történetekből valami hiányzik. Mégpedig a kölcsönadók elleni hatósági eljárások, és látványos kommandós akciók. Pedig itt ugyancsak nem ritkák a megduplázódott tartozások sem. Ennek ellenére mégsem láttunk olyat, hogy a bukósisakos, golyóálló mellényes zsaruk egy izzadt bankigazgatót ráncigálnának ki a gépkocsijából. Ezeknél a kommandó legfeljebb abban kap szerepet, hogy időnként lecsap ugyan, de nem a kölcsönadókra, hanem a házukat elhagyni nem akaró adósokra.

Vicces lenne elképzelni – amennyiben e témakörben egyáltalán lehet valami is vicces –, hogy a földbe döngölt ózdi vagy putnoki csávó elfogása után arról értekezne a fakabátoknak, hogy hát tisztelt törzszászlós úr, hát kérem szépen azért lett több száz százalékos a kamat a Gazsiéknak, mert hogy svájci frank alapon kapták tőlem azt a kölcsönt.

Tisztelt nyomozó urak, hát tehetek én arról, hogy így alakult a forint és a svájci deviza árfolyama?

Én egyébként is felhívtam a figyelmét Gazsiéknak arra, hogy a kölcsön az kockázatos.

 Mint ahogy állítólag felhívták a bankok is mindenki figyelmét korábban a veszélyre. Legalábbis most utólag ezt állítják.

Ám vannak akik másként emlékeznek minderre.

Eszerint inkább az ilyen kölcsönügyletek előnyeit hangsúlyozták túl a feltűnően kedves banki alkalmazottak.

Az emberek pedig, akik mindaddig Svájcról csak annyit tudtak, hogy Rudenz Ulrik, meg Stüszi vadász, meg hogy ott készülnek a legprecízebb, legpontosabb órák – elhitték, hogy majd a kölcsönügyletek is így működnek. Precízen és pontosan.

Kíváncsi lennék egyébként, hogy a svájci frank alapú kölcsönt forintban nyújtó bankok mindegyike rendelkezett e egyáltalán az általa szétosztogatott kölcsönökkel azonos mennyiségű svájci frankkal?

Vagyis kik járnak jól a frank ilyen elképesztő méretű erősödésével?

Hogy nem a faluszéli fuxosok, az biztos.

A Népszabadság a blikkfangos Csináljuk a Gesztivált címmel számolt be a kulturális témájú hírei között arról, hogy Geszti Péter és minden eddigi popcsapatának tagjai készülnek az úgynevezett Gesztiválra, az idei Sziget mínusz egyedik napjára, ahol az összes Geszti-slágert eléneklik majd.

Nehogy félreértés legyen. Még ez a program is százszor szimpatikusabb számomra, mint bizonyos szélsőjobboldali suhancoknak – jaj, csak meg ne sértődjenek a jelzőn, és a TASZ segítségével hitelrontásért be ne pereljenek! – úgyszintén a Szigetre tervezett, benzinárak elleni tüntetése.

(Amely megmozdulásnak persze legkevésbé éppen a benzinárakhoz van köze!)

De maradjunk a Gesztiválnál. Amit ugye hol máshol is adhatna hírül a legolvasottabb baloldali napilap, ha nem a kultúrrovatában.

Ez a Gesztivál persze, bármilyen izzadtságszagú is, még mindig fényévekkel szellemesebb, mint például az Esti Showder. Ahol az elnevezésbeli vicces hatás legfőbb forrása az angol show és a magyar só, illetve sóder szavak variálása. Ki tudja már hanyadszor.

(Javasolható ötletek még e műfajban: Show-szóró, bor-show, söröskorshow, szófoshow.)

Mindenesetre jó sokáig törhette a fejét Geszti és kreatív csapata ezen a Gesztiválon.

A hazai humorkultúra nagyobb dicsőségére.

Ennyi erővel persze lehetett volna akár Geszti-püré is. Vagy akár Vad-Geszti.

Viccesen elferdített nevekben egyébként is nagyon jók vagyunk. Hugyo Zoltán, Mikorka Kálmán, Víz Elek stb.

Sic itur ad astra.

Az ilyen szóviccek használatánál annak idején még Karinthy Frigyes is elpirult. Pedig ő tényleg szellemesen művelte még az ilyesmit is. Lásd például a Luci Ferkót az Emberke tragédiájából.

De mostanában már más a kulturális igényszint.

Mindez az eszmefuttatás a magyar kultúráról és annak médiabeli tálalásáról annak apropóján jutott eszembe, hogy a mai napon a You tube-on a Pangea – The neverending World című magyar anaglif 3D animációs kisfilm – pontosabban egy ilyen című, valószínűleg soha el nem készülő film trailere – nézettsége immáron átlépte a kétmilliót. Ez év februárjában még egymillió volt a kattintások száma. Azóta fél év sem telt el, s az érdeklődők száma megduplázódott.

Az Egon és Dönci című egész estés  3D animációs mozifilm készítőinek újabb alkotását tehát minden reklámozás nélkül is nagyon sokan tekintik meg a világ miden táján. Csak Kaliforniában több mint harmincezren nézték meg az elmúlt egy év alatt.

Nem tudom mi lenne a megoldás, hogy ez a hír átüsse a hazai média ingerküszöbét.

Talán ide is egy dögösebb cím kellene.

De ki a fasz az a Lukács Zoltán, kérdezhetnénk amúgy dajcstomisan.

A kérdésnek az az aktualitása, hogy az index mai híradása szerint fentnevezett, a szocialista párt országgyűlési képviselője sajtótájékoztatón közölte, miszerint az OVB a beadványukban szereplő „hátrányos” szó homályosságára, illetve a közelmúltban módosított alkotmányra hivatkozva elutasította az MSZP visszamenőleges jogalkotás tilalmára vonatkozó népszavazási kezdeményezését.

Megjegyzem, Lukács képviselő úr, az új trendhez igazodva a döntést többek között úgy kommentálta, hogy többször is az „őrült ötlet” és „őrült javaslat” megjelöléssel illette Lázár János és a Fidesz alkotmányozási, jogalkotási elképzeléseit.

Kis rosszindulattal mondhatnánk azt is, a szocialista honatya meglehetősen illetlenül, sőt durván fogalmazott. Hiszen kifejezhette volna magát úgy is: „nem egészen helyénvaló ötlet”, „jogállamisiágilag némileg kifogásolható javaslat”

Vagyis mondhatta volna szebben kis lovag.

De nem, ő Lázár Jánost és a Fideszt az elmebajjal, a kóros elmeállapottal hozta összefüggésbe. Ami nem szép dolog. Még a kisgyerektől sem nézik jó szemmel, ha például azt írja a kerítésre: Lázár Jani hüje.

Persze, Deutsch Tamás óta tudjuk, hogy az igazi kérdés nem az, hogy valami trágár-e vagy nem, hanem, hogy van-e funkciója. Vagy ahogy az óvodás fiam mondta volt, miután a funkció szót nem találta elég értelmesnek: van-e neki puncija.

Egyébként is Deutsch szerint, amikor ő olyan szavakat használt, hogy fasz, szar, meg olyan kifejezésekkel élt, hogy szemét alakok, irtózatos gecik, gusztustalan rohadékok – nem káromkodott, hanem valójában humorizált. Hehehe.

De most nem a prágai hős stand up comedy humorának mélységein kívánok elmélkedni.

Hiszen ebben a műfajban a szocialisták is képesek voltak maradandót alkotni. Az elkúrtuktól egészen a kurva hazáig.

Vagyis hol vannak már itt a lovagok?

Szóval inkább azt a kérdést feszegetném, hogy a pártatlan és bölcs OVB jól látja-e, valóban olyan homályos kifejezés-e a hátrányos szó, illetőleg annyira ismeretlen-e a visszamenőleges jogalkotás tilalma?

Mindezt azért érdekes kérdés, mert a jogrendszerűnkben több helyen is elfogadottak ilyen és ehhez hasonló terminus technikusok.

Itt van mindjárt a Btk legelső rendelkezése, ami úgy szól, hogy a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje. Vagyis nem lehet visszaható ereje akkor, ha hátrányosabb az elkövetőre, mint az elkövetéskori rendelkezés.

A magyar bíróságoknak mindeddig nem okozott különösebb gondot e paragrafusok alkalmazása.

Az egészen más kérdés, hogy jó ötlet volt-e valóban az MSZP részéről ez a népszavazásosdi.

Biztos vagyok abban, hogy a Fidesz sem azért ódzkodott annyira az új alkotmány tervezetének népszavazásra bocsátásától, mert attól kellett volna félnie, a nép azt majd leszavazza.

Sokkal inkább tarthatott volna azonban az érdektelenségtől. Attól, hogy a szavazásra jogosultak néhány százaléka vesz csupán részt a voksoláson. Mert teszem azt a lakását árverezik éppen.

Mint ahogyan biztos vagyok abban is, hogy hasonló kudarccal végződött volna ez a szocik által kezdeményezett visszamenőleges jogalkotás tilalmára vonatkozó népszavazás is.

Jobbik esetben. Rosszabb esetben akár le is szavazhatták volna.

Vagyis megúsztak egy kudarcot.

Vagyis Lukács úr és a szocialisták tulajdonképpen meg is köszönhetnék az OVB ostoba, elfogult döntését.

Pardon: a némileg kissé vitatható döntését.

Képíró Sándor urat felmentették. Az index tudósítása szerint a felmentő ítéletet a tárgyalóteremben ülők hangos tapssal és éljenzéssel ünnepelték.

Talán csak a Ria, ria, Hungária! Hiányozott még. Meg a cigányok, cigányok b... tok az anyátok!

És persze az ítélethirdetést követően, annak ünnepélyességét növelendő, el kellett volna énekelni a himnusznak legalább a könnyített változatát.

Képiró Sándor százados (százados úr sejehaj) tárgyalásán egyébiránt alighanem majdnem többen voltak, mint manapság egy-egy focimeccsen. Szerintem a keménymag nagyobb várakozással készült erre a napra, mint a hétvégi fordulók találkozóira.

Mai hír az is, hogy Gyöngyöspatán a Jobbik jelölte lett a polgármester. A frissen megválasztott Juhász Oszkár a heol. hu hírportálnak úgy fogalmazott: Gyöngyöspatán nyert a Jobbik és Gyöngyöspatán győzött az igazság.

Kezd betelni Vona Gábor jóslata a kétharmados Jobbik győzelemről. Igaz, egyelőre csak a szavazatok alig egyharmadával nyert a jelöltjük, s nem az egész országban csak egy néhány ezer fős településen.

Egyébként is hazánkban mindenki Jobbikos, csak még nem tud róla. Természetesen ide sorolandók a patai cigányok is.

De mi lehet a titka ennek a tornából felmentett szemüveges, matyómellényes fiatalembernek? Mivel hódította meg ennyire a helyiek szívét?

Azt már soha nem tudjuk meg, mennyi szerepet játszott a győzelmében az az állítólagos verés, amit a véderős Bazdmeg Jankótól szenvedett el. Mint ahogy biztosan közrejátszott az a hisztériakeltés is, amelyik egy húsvéti vikendet (habár ilyen vikendezést nem kívánok senkinek) evakuációnak akart feltüntetni.

Gyurcsány egymilliós szponzorációjáról már nem is beszélve.

Jellemző egyébként az is, hogy az MSZP egyik helyi megmondóembere miképpen reagált a választási eredményre. Azt mondta, szégyenletes.

Igaza van, valóban az. De kire nézve?

Az MSZP természetesen most is azt mantrázza, ide vezetett a Fidesz politikája, amikor is egykoron megtűrte a Vona féléket a polgári köreiben.

Korózs Lajos úgy fogalmazott, hogy reméli, ez felnyitja a Fidesz szemét, és megértik, hogy hallgatólagosan sem lehet támogatni a szélsőjobboldalt.

Az MSZP ellenségei szerint viszont ide vezetett a nyolc év töketlenkedése.

Én viszont az index tudósítása szerint Efraim Zuroffhoz a tárgyalóteremben intézett gúnyos szavakat tudom idézni, mindkét hírrel kapcsolatban.

This is the Hungarian justice.

A komcsik már megint hőbörögnek.

Mai hír, hogy a hangzatos nevű ÉFOSZ – vagy mi a fosz - (Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége) átveréssel, a fogyasztók megtévesztésével vádolja Orbán Viktorékat.

Az index tudósítása szerint azt kéri a megszólaló politikusoktól, állami tisztviselőktől, hogy a nyilvános véleménynyilvánításukkor ragaszkodjanak a tényekhez, és kerüljék a hitelrontó, megtévesztő állításokat. Mert Magyarországon nincs forgalomban káros, az egészségre ártalmas élelmiszer.

Most ne is beszéljünk arról, hogy az ÉFOSZ milyen jogon követeli egy magyar politikustól egyáltalán, hogy ragaszkodjék a tényekhez, s ne tegyen hitelrontó, megtévesztő állításokat.

Hiszen éppen ez a politizálásának a lényege, bal- és jobboldalon egyaránt.

Egyébként pedig csak ránk kell nézni. Főleg most strandszezonban árulkodó a külsőnk. Kövérek vagyunk, mint a disznó, vagy hogy kissé eurokonformabb hasonlattal éljek, mint a tápos csirke.

És miért vagyunk ilyen dagadtak?

Hát azért mert zabáljuk a sok egészségtelen vacak, szar kajákat. Chipset, csokit, sós snackeket.

De most már ennek véget vetünk. Alig várom a szeptember elsejét, a törvény hatályba léptét. Mert, hogy holnap elfogadja a parlament, az nem is lehet vitás.

S akkor a törvényben benne lesz az is, hogy még álmodni sem lehet majd cukros ételekről. Senkinek. A szövőlánynak sem.

És a költő se írhasson le felelőtlenül olyan verssorokat, hogy édes Hazám fogadj szívedbe.

A Haza se legyen édes. Mert az is egészségtelen.

Nem is értem, miért nem eszünk egyébként is inkább fehérjedús nyúlhúst, borjút, őzpaprikást, marhabélszínt currys vajjal, grillburgonyával, meg ilyesmit?

Sok primőr zöldséget télen is, gyümölcsöket, sovány sajtot. Energiaitalok helyett pedig fincsi kubai koktélokat.

Felség, ha a népnek nincs kenyere, egyen kalácsot?

                                                                              „Szigorúan titkos!”

Ebben a tikkasztó melegben azon agyaltam: a francba, hogy ez miért nem jött előbb.

Ez a titkosítás.

Egész Európa velünk szórakozik, fikázzák a világ legmodernebb és legdemokratikusabb alkotmányát. Minden bajuk van a sajtótörvényünkkel is.

Talán még nem késő, titkosítani kell őket gyorsan, méghozzá visszamenőleges hatállyal. Majd Rogán Antal egyéni képviselői javaslattal előterjeszti a jövő héten.

Persze mennyivel előrébb tartanánk, ha már eleve így alkották volna meg ezeket! Aki elpofázza akárcsak egy paragrafusukat is, mehet azonnal a kóterba. Kámzsát húznak a fejére, s még azt is államtitokká nyilvánítják, ki az illető.

Sőt, még az érintett maga sem tudhatja biztosan, azonos e a letartóztatott ürgével.

Hogy ez Salamonnak, Balsainak, Gulyásnak időben nem jutott eszébe.

Még azt is államtitokká kellett volna nyilvánítani, vagy legalább százhatvan évre, hogy egyáltalán van új alkotmányunk és médiatörvényünk. Akkor a Cohn-Bendit félék sem pofázhattak volna össze-vissza az EP-ben, vagy, ha mégis, hát hamarosan vezetőszíjra kerültek volna ők is államtitoksértésért, kémkedésért ilyesmiért.

Vagy hűtlen kezelésért.

Nem mindegy?

Rendet kell már tenni itt is.

Legyen szigorúan titkos a nyugdíjtörvény is. Csak a titokgazda tudhatja majd, ki hány éves korában mehet nyugdíjba, illetőleg aki már nyugdíjas, az sem tudhatja, valóban, ténylegesen nyugdíjas-e, avagy vissza kell őt is paterolni a munka világába.

Államtitoknak kell nyilvánítani mindent.

De még az is szigorú államtitok legyen, hogy mit nyilvánítottak államitoknak. A titokgazda pedig ugorjon bele egy mély kútba, s onnan soha ne is jöjjön ki többet.

Ha minden államtitok lenne, akkor nem lehetne ilyesmin vitatkozni sem.

Vadai Ágnes szerint például még az is szigorú titok, hogy egy ügyről van-e szó Szilvásy, Laborcz és Galambos esetében. Doktor Zamecsnik viszont egy másik tévécsatornán kifejtette, hogy miután egy ügyszámuk van, természetesen egyazon ügy résztvevői az említett urak.

Persze, államtitok ide, államtitok oda, az emberek kombinálnak, s előbb-utóbb ráhibáznak majd a dolgokra. Annál is inkább, mert azt valaki majd csak kikotyogja.

S majd úgy járnak, mint amikor a titkos ügynök próbálja felvenni társával a kapcsolatot. Ja, a KémKovácsot keresi? Ő a negyediken lakik, világosítja fel őt a házmester.

Most jutottam hozzá, hogy elolvassam a Magyar Hírlap cikkét Vadai Ágnes reagálásáról, Vadai szerint nevetségesek a vádak címmel - Ülést tartott a nemzetbiztonsági bizottság alcímmel.

Jó hosszú cikket rittyentett ebből az újságíró az mti információra hivatkozással.

De, miért is ilyen fene hosszú ez az írás?

Talán nem véletlen, hogy az olvasottakról Karinthy Frigyes azon Ady Endrével kapcsolatos stílusparódiája jut eszembe, miszerint: „Hát maga megbolondult, hát maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?”

Ráadásul a Magyar Hírlapban a hülyeségnek már egy még magasabb, köbre emelt foka tapasztalható, hiszen ugyanaz a néhány inkriminált mondat háromszor is ismétlődik az adott íráson belül.

http://www.magyarhirlap.hu/online/vadai_szerint_nevetsegesek_a_vadak.html

Az írás utolsó bekezdése szerint:

„A Budapesti Katonai Ügyészség kedd este gyanúsítottként hallgatta ki Galambos Lajost. A polgári elhárítás kémkedéssel gyanúsított volt vezetőjét pénteken házi őrizetbe helyezte a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa. Aznap Szilvásy Györgynél tartottak házkutatást, majd a volt titokminisztert is kihallgatták és őrizetbe vették. Szombaton gyanúsítottként hallgatták ki, majd szintén őrizetbe vették Laborc Sándort a Nemzetbiztonsági Hivatal korábbi főigazgatóját.”

A folytatásban ugyanez a néhány mondat szóról szóra még egyszer megismétlődik.

Az már csak hab a tortán, hogy a cikk egy korábbi részében, ahol Vadai Ágnes arról panaszkodik, miszerint „egyetlen valódi kérdésére sem kapott választ, ezért a közeljövőben biztosan ismételten szükség lesz a bizottság összehívására”, szintén szó szerint a korábban idézett mondatokat tartalmazza újfent, a felsorolt egykori potentátok elleni különféle intézkedésekről..

Tehát a Magyar Hírlap zsurnalisztája a fentebb idézett ominózus mondatokat háromszor ismételte meg egy irományán belül.

Az íráshoz mindeddig már több mint 30-an fűztek kommentárt, Megjegyzem a túlnyomó többségük egyébként alighanem fennakadna a médiabiztos Bodonovich doktor rostáján. Például Vadai Gyurcsány szeretője volt. Persze a kommentelő ezt kissé vulgárisabban tálalta. Egyesek még Strauss-Kahn-t is belekeverték. De most nem ez az érdekes, Hanem az, hogy több mint 30 kommentelő közül mindezt a triplázást egy sem vette észre eddig.

Talán az lehet az oka ennek a megsokszorozásnak, hogy a cikk szerzőjét megírt sorok mennyisége alapján fizetik.

Mint az egyszeri írót, akivel úgy egyezett meg a lapkiadó, hogy a folytatásos krimijében a gyilkosságok száma után jár a pénz. Ám amikor a szereplők egy tengeri hajóra szálltak, a főszerkesztő idegesen telefonált az alkotónak: a hajót el ne merje süllyeszteni.

 Nem tudom, dr. Bodonovich Jenő úr olvasta-e Franz Kafka A per című regényét? Felteszem, jogászdoktor, nem a bölcsésztudományokból doktorált, s nem is valami dögész (ahogy a jogásznóta az orvosokat oly kedvesen nevezi).