Proszektúra

Ki ne emlékezne a 12 éve elhunyt Eötvös Gáborra, a híres aprótermetű bohócra, akitől rendre elvette a porondmester a hangszerét, de őt mindig elővarázsolt valahonnan egy újabbat, mondván: van másik!

A hazai politikai elitünk felfedezte a bohócjelmezt és ezt napi politikai célokra használja. Ám ezeknek még rendes hangszerük sincs, még egy fésű-duda sem, tehát nem is lehetne tőlük elvenni. De ha még lenne is, és elvennék is, akkor meg nem volna másik.

Egyáltalán az egész politikai establishment, baloldal és jobboldal együtt, cakkpakk, úgy ahogy van, egy elfuserált bohóccsapat hangszer nélkül.

És sajnos nincs másik.

Bal, jobb, bal, jobb, mennek a majmok… Mi meg ülünk körben és lessük őket a manézsban.

Most éppen az őszödi beszéddel szórakoztatnak bennünket, már megint.

Miközben persze nem győzik hangoztatni, hogy ez valójában figyelemelterelés a másik oldal részéről, ők szívesebben beszélnének sokkal fontosabb dolgokról, a Fidesz a rezsiharcról, a demokratikus összefogás meg Paksról, a mutyikról, a szegénységről. De hát, mit tehetnének, ha a média ezt kajálja…

Ahol figyelemelterelés van, ott figyelemelterelés van.

Pintér Sándor a hivatalos választási kampány kezdetén – mikor is máskor? – közzétett két imitt-amott kisatírozott korábban szigorúan titkosnak, majd titkosnak minősített titkosszolgálati tákolmányt, amire Bajnaiék kapásból azt mondták, meghamisított.

És persze elindult újfent a vita, és purparlé arról, a Gyurcsány igazság/hazugság-beszédet ki hozta nyilvánosságra, ki tudott róla, ki nem, stb.

És újra téma lett az is, hogy a Fidesz szervezte-e a TV ostromát, a gépkocsik felgyújtását vagy maga Gyurcsány, aki állítólag tett is olyan kijelentést akkoriban, hogy „ha ribillió és közte kell választani, a választópolgárok kisebb rosszként őt fogják választani.”

Gyurcsány közölte a kiszivárogtatók nevét Mesterházyval zárt borítékban, aki azt, állította, olvasatlanul ledarálta. Később Fletó már arról esküdözött, nem is tudja kik voltak.

Kósa Lajos is megint rajtavesztett szószátyár természetén persze.

Az ATV-ben elszólta magát, mondván: tudott a beszédről a megjelenése előtt, egyik miskolci barátja telefonon bejátszotta, és ő meghallgatta. Egy nappal később már a rádióban mindezt lazán letagadta, „nem nem, egy… nem ezt mondtam, azt mondtam, hogy tudtam, hogy van egy ilyen…”

A Hír24 a két szöveget egymás mellé rakta: „az internet népe gyönyörködhessen benne”.

Persze Gréczy Zsolt ATV-s szövegén is gyönyörködhetne ám „az internet népe”. Szerinte, ha a Miniszterelnöki Hivatal fel is ajánlotta a Népszabadságnak közlésre az őszödi beszédet, akkor abban "nyilván az a négy ominózus mondat, ami vihart kavart Magyarországon, biztosan nem szerepelt volna".

Ez a megjegyzés sokat elárul arról, hogy a DK egyik meghatározó személyisége mit gondol úgy általában a sajtószabadságról és a nyilvánosságról. Hogy mi tartozik a köznépre, s mi nem.

Salvador Dali mondta: „A bohóc nem én vagyok. De ez a szörnyeteg társadalom nem ismeri fel, hogy ki az, aki azért viselkedik komolyan, hogy elrejtse őrültségét.”

Ezek az öltönyös nyakkendős urak persze valójában mind rettenetesen komolyan viselkednek, nem festik orrukat pirosra.

És inkább minket néznének bohócnak.

PROSZEKTÚRA                                                                                                                       X/X FŐOSZTÁLY                                                                                                                 SZIGORÚAN TITKOS!

Érv. idő: 3000. 12.31.Ikt. szám: WC/00                                                                              Minősítő: X.Y.

                                       Tárgy: „Lábas” fn. titkos nyomozás

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS

A 2014. 02. 22.-én kelt intézkedési tervvel szupertitkos nyomozást kezdeményeztünk annak vizsgálatára, hogy az adózók pénzéből igen sokmilliárdos költséggel fenntartott titkosszolgálati szervek milyen feladatokat látnak el, milyen hatékonysággal. A műveleti munka során elsősorban saját józan eszünkre, a „Kémkovács” fedőnevű ügynökünk jelentéseire, Deutsch Tamás nagymamájának titkos megfigyelési anyagára, valamint a Józsefvárosi kínai piaci információinkra támaszkodtunk.

A műveleti munkánk lényegesebb megállapításai a következők:

A nemzetbiztonsági hivatali szervezetet a mindenkori politikai elit valójában mindig is az egyéni hatalmi céljainak kiszolgálására, riválisainak megfigyelésére, illetőleg a közvélemény manipulálására használta fel. Amely tevékenységek viszont ténylegesen a feladatát képezték volna, azokat nem megfelelő színvonalon vagy egyáltalán nem végezte el.

Nem tudott például mit kezdeni a – főként választások idején megszaporodó – leggyakrabban egyes politikusok lakásai elleni robbantásos ügyekkel, de nem volt képes felderíteni azt sem, hogy ki, kik lőttek a Teve utcai rendőrpalotára. És arról sincs fogalmuk, ki lehetett a Lehel utcai bankrobbantó. És immáron több mint két évtizede képtelenek felszámolni a Kuruc.info gyűlölködő, uszító nyíltan fasiszta hírportált is, és megtalálni annak készítőit. Szerintem Obama elnök titkárnője többet tud róluk, mint az Alkotmányvédelmi Hivatalunk vezetője.

Köztudott, hogy a titkosszolgálatok un. alvó ügynökökkel is dolgoznak. A mi nemzetbiztonsági apparátusunkban viszont jellemzően csak ilyenek találhatóak. Akik legfeljebb csak erőteljes horkolásukkal képesek megzavarni az ellenséges tevékenységeket.

Szinte e szerv orra előtt raboltak fegyvereket, gyújtogatták a sorozatgyilkos nácik a faluszéli cigányok házait, lövöldöztek rájuk, öldösték őket, miközben derék titkosszolgálati ügynökeink pedig a nem létező szlovák terroristák után kajtattak a Kossuth tér háztetőin.

Most legutóbb meg az derült ki, hogy ez az elit apparátus, energiáját, embereit, technikáját jó ideig annak felderítésére fordította, hogy egy hisztis politikusnak a pártja nacsalnyikjai előtti félrészeg elszólásai hogyan kerülhettek nyilvánosságra.

Az erről szóló jelentést „SZIGORÚAN TITKOS!” minősítéssel látták el 2017. 12.31. érvényességi idővel, amit később kiterjesztettek 2040. 12.31. napjáig. Mindez már csak azért is roppant vicces, mert lényegében csak annyit tudtak megállapítani, hogy nem tudtak megállapítani semmit.

A „SZIGORÚAN TITKOS!” minősítés indoka talán még ennél is röhejesebb.

Eszerint: „Az adatokról megállapítható, hogy azoknak az érvényességi idő lejárta előtti nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése vagy felhasználása, illetéktelen személy tudomására hozása, továbbá az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele – megvalósulása esetén – különösen súlyos kárt okoz a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági tevékenységének folyamatos hatékonyságában, közvetlenül sérti vagy veszélyezteti a Magyar Köztársaság törvényben meghatározott nemzetbiztonsági érdekeit.”

Vagyis, ha a Gyurcsány beszéd kiszivárogtatásáról megtudtuk volna, hogy nem tudtunk meg semmit, az különösen súlyos kárt okozott volna a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági tevékenységének folyamatos hatékonyságában, et cetera, et cetera.

Szerintem meg inkább ez a tré állambiztonsági „munka” okoz különösen súlyos károkat a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági tevékenységének folyamatos hatékonyságában.

Az évértékelő beszédből ezúttal sem hiányoztak a már megszokott Orbán-panelek. Székelyvicc, latin idézet, egyéb tréfás népi bölcsességek.

A fő gondolata a szónoknak mindenesetre az volt, hogy a legutóbbi választáson valójában megtörtént a második rendszerváltás. S ezt kell megőrizni.

Csak nehogy ő is úgy járjon ezzel az újabb rendszerváltással, mint a székely gyerek apja járt a szekérrel.

-Kípzelje szomszéd, főborút a szekír!

-Oszt apád tudja-e?

-Biztos tudja, mert alatta van.

Ami még föltűnt, hogy miniszterelnökünk most is elég sokat kommunistázott, legalább tízszer használta a posz’kommunista kifejezést.

Persze, amikor az átmentett hatalmú kommunistákról beszélt, talán megemlíthette volna a Fideszben és a KDNP-ben található egykori MSZMP tisztségviselőket, tagokat is. Bár lehet, hogy azért mellőzte, mert emiatt túlságosan elhúzódott volna az évértékelés.

Sok mindenről beszélt a miniszterelnök úr, Devecsertől az árvíz elleni sikeres összefogásig.

Ám most viszont azért nem mondott olyan emlékezeteset, hogy három szoba három gyerek, négy kerék. Bár a mai viszonyokhoz egyébként is jobban illett volna, az a szöveg, miszerint három szoba, három gyerek, három kerék.

Vagyis, aki három gyereket vállal, annak nincs ki a négy kereke.

Az évértékelés külsőségei egyébként igen sokatmondóak voltak.

A narancsszín nyakkendőt viselő Orbán Viktor most nem katonák gyűrűjében beszélt, s a kamerák elől az öregeket is ügyesen eltüntették, rendre csak – feszülten figyelő – fiatal arcokat mutattak.

Kevés kivétel volt ez alól, pl. amikor Simicskó István államtitkár úr átszellemült arcát pásztázta a kamera.

Szerintem komoly jelzésértéke volt annak is, hogy Orbán háta mögül eltűntek az EU lobogók. Kétlem, hogy ez véletlenül történt volna így. És feltételezem nem is azért, mert Gaudi-Nagy Tamásék azokat a beszédet megelőzően kihajigálták volna.

Szóval a raktárban maradtak a csillagos kék lobogók, igaz egyelőre nem került a helyükbe a székely zászló sem.

Ladányi János még 2009. szeptemberében írta, miszerint az EU-hoz csatlakozáskor elhangzott elmélkedések legfontosabb közös gondolata az volt, hogy Magyarország végre révbe ért, és többé – Ady szavaival élve – nem Komp-ország módjára hánykolódik Kelet és Nyugat között.

Szanyi Tibor, a szocialisták európai parlamenti listavezetője mostani budapesti sajtótájékoztatóján viszont tudtunkra adta, révbe érésről szó sincs, sőt Orbán Viktor miniszterelnök már választott, Európa helyett Ázsia felé akarja vezetni az országot. Ezzel a döntésével a kormányfő ezer éve az első, aki "önös üzleti érdekektől vezérelve a honfoglalás óta szerzett értékeket politikai honfeladássá akarja változtatni".

Seres László, a Hvg újságírója, már 2013. júliusában úgy fogalmazott: a miniszterelnökünk, egyértelműen Kelet felé navigálja Komp-országot. A távoli, boldog Kazahsztán, a népi Kína, a baráti Azerbajdzsán, a mindig mosolygó emirátusok partjai felé. Seres szerint a két part közti „mászkálás” véget ér: Komp-ország lassan, de biztosan kiköt.

Sajnos, nagyon úgy néz ki, igaza lett.

A jelenlegi helyzetet talán legérzékletesebben egy másik nagy magyar költő soraival jellemezhetném: „Pihen a komp, kikötötték,/ Benne hallgat a sötétség.”

Az a mérhetetlen sötétség, amelyik ebből a magyarkodó, pálinkázgató, s részegen székelyhimnuszt ordítozó, fokhagymaszagú böllérvilágból árad. Amely világban a választók egy százalékának felhatalmazásával sem rendelkező, bőszen buzizó álszent kereszténydemokraták oktatnak ki bennünket nap mint nap az erkölcsi szabályokból.

Szanyi Tibor a sajtótájékoztatóján bírálta a Jobbikot is amiatt, hogy egyik képviselőjük csütörtökön kidobta az uniós zászlót a Parlamentből. Szerinte, amikor Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, a nemzeti jelképek sorába emelte a kék alapú aranycsillagos zászlót is, vagyis Gaudi-Nagy Tamás egy nemzeti jelképet gyalázott meg.

Persze dr. Gaudi-Nagy Tamás úr bizonyára tisztában volt a Btk. 269/A. § rendelkezésével, amelyik büntetni rendeli azt, aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el.

Ennek a vétségnek az elkövetési tárgyai a Magyar Köztársaság alaptörvényében nemzeti jelképeknek elismert himnusz, zászló, és címer. Vagyis tudta, hogy az Európai Unió jelképeivel büntetlenül bármit megtehet, nyugodtan leköpheti, felgyújthatja, eldobálhatja, vécébe hurcolhatja.

Talán még azt is sejtette, hogy Kövér szemében ez a zászlógyalázás közel sem számít akkora véteknek, mint a szirénázás vagy a lufi eregetés.

Egyébként is köszönjék meg Szanyi Tibor és társai, hogy Gaudi és Lenhardt urak egyelőre nem a szocialistákat dobálták ki a Parlament ablakán.

Simon Gábor nem tett mást, csak ő is megfogadta azt, amit Lázár János fejtegetett még 2008-ban Hódmezővásárhely város közgyűlésén.

„Az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen, kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben az annyit is ér. Ezt tudom mondani.”

Szóval ezeket tartotta szem előtt bizonyára az MSZP alelnök úr is, amikor sikeresen összekapirgált néhány százmilliót, amit aztán vesztére nem otthon a párnacihában, hanem egy osztrák bankban helyezett el.

Ami persze önmagában még nem is lett volna feltétlenül nagy baj, csak hát ezt sehol nem vallotta be. Állítása szerint megfeledkezett róla, meg hát nem is találta a megfelelő rubrikákat.

A közvélemény kutatások szerint a DK csatlakozása a baloldali összefogáson nem sokat lendített. Ráadásul Fletó olyanokból is biztos Fidesz szavazót csinált, akiknek eddig tán eszükben sem volt a választásokon részt venni. Most pedig Simon Gábor  az eltitkolt vagyonának váratlan napvilágra kerülésével, és az azt követő elképesztően cinikus és pofátlan viselkedésével még erre is rátett egy lapáttal.

Szóval, amit már eddig is sejtettünk, az kezd egyre bizonyosabbá válni. A Fidesz megint magabiztosan fogja nyerni a választásokat. Magabiztosan, egy olyan silány kampánnyal is, ami jóformán Németh Szilárd és Rogán Antal rezsisüketelésében merül ki.

Ráadásul az összefogás elkövette még azt a bornírtságot is, hogy a választásokat egyfajta népszavazásnak is megpróbálja beállítani Paks ügyében. Ami egyértelműen azt eredményezi, hogy ha bukják a választásokat, bukják Paksot is. Ez egy eszement dupla vagy semmi játék a részükről. Vagy még inkább orosz rulett.

De azért Simon Gábor lebukása nem várt haszonnal is jár. Lesz legalább magyarázat a nagy ruhára. Ki lehet majd nevezni a választási vereség fő okának az ex-választmányi elnök urat, valami természeti csapás gyanánt. Egy be nem kalkulálható vis maior. Amiről ugye az összefogás résztvevői cseppet sem tehetnek.

Ezért aztán nem is kell majd magyarázkodnia és lemondania Mesterházynak, s együtt maradhat az a régi csapat is, Bajnaitól Gyurcsányon keresztül Kunczéig bezárólag, akiket Schiffer András némi alappal nevezett 2010 előtti panoptikumnak.

Ha pedig ez tényleg így lesz, akkor jó az esélyük a 2018-as választások elbukására is.

Nem szeretném, ha az a vád érne, hogy el kívánom terelni a figyelmet Simon Gáborról és más hasonló igen fontos napi történésekről, mint például arról a nagyszerű, örvendetes hírről, hogy a Magyar Csapat tagjainak létszáma egyre jobban közelít a százezer felé. De Boros Imre legutóbbi megnyilvánulását nem tudom szó nélkül hagyni.

Boros Imre elmondhatja magáról, megjárta a hadak útját, MSZMP alapszervi párttitkárként kezdte az MNB-ben, majd a rendszerváltás után kisgazda képviselő és tárca nélküli miniszter, később MDF-es országgyűlési képviselő, jelenleg pedig Fideszes sztárközgazdász, újságíró. Szóval, volt ő már minden, csak akasztott ember nem.

Amit persze, félreértés ne essék, nem is kívánok neki.

Ez a sokoldalú ember most legújabban immár történészként „Osztrák harag” címmel írt vezércikket a Magyar Hírlapban, amelynek lényege, hogy bebizonyítsa, eddigi történelmünk folyamán az osztrákok, amióta csak a világ világ, mindig gonoszul kihasználtak, elnyomtak bennünket. Sőt, a teljes megsemmisítésünk is régóta a céljaik között szerepelt, már a honfoglalás korában is.

„A had a magyarok kiirtásának küldetésével tört be hozzánk. Létről vagy pusztulásról szólt a 907-ben magyar győzelemmel megvívott pozsonyi csata, amit a honi történetírás az emlékezetből is kitörölt. Ezerszáz éves évfordulóját 2007-ben még megemlíteni is elfelejtette.”

Természetesen a „honi történetírás” nem feledkezett meg soha erről az eseményről, csak árnyaltabb megközelítésben tárgyalta, mint Boros és a hozzá hasonló felfogású szélsőjobbos, nacionalista történetírók. Mint pl. Fekete Pál, történész, 56-os elítélt, aki a pozsonyi csatára emlékezés kapcsán 2007-ben Szegeden azt fejtegette, miszerint „sok nemzet máig nem nyugodott bele, hogy ez a szilaj nép itt letelepedett, és azóta is gyakran ellenünk törnek.”

Aki azt hinné, Szakály Sándor speciális szóhasználata, Schmidt Mária sajátos történelemfelfogása, Orbán Viktor Gábriel arkangyalt és a német birodalmi sast ábrázoló emlékműterve egymástól elszigetelt jelenségek csupán, az nagyot téved.

A szemünk előtt formálódik, alakul az új történelemszemlélet. Amihez most kapcsolódott Boros Imre is.

Ebben a történelemszemléletben az a közös, az a törekvés, hogy bebizonyítsa, Magyarország jobban teljesített. Nem csupán az elmúlt néhány évben, hanem az elmúlt 1100 esztendőben is.  Csak a gaz komcsik ezt megpróbálták mindig jól letagadni vagy legalább is méltatlanul elfeledni.

Ám a magyar népbe már nem lehet ám lépten-nyomon belerugdosni, hogy bűnös nemzet, utolsó csatlós, meg ehhez hasonló aljas vádaskodásokkal illetni.

Vége ennek az időszaknak. Merjünk nagyok lenni a múltunkban is.

Eme, a szomszédjainkkal is konfrontálódó, öntömjénező történelemfelfogás viszont érthetően nem nyerte el sem a környező országok, sem a hazai baloldal, és különösen nem a hazai zsidóság rokonszenvét és egyetértését. Ők ugyanis nem hajlandóak elfogadni, hogy újdondász történészeink azokat is megpróbálják teljesen tisztára mosni és áldozatként feltüntetni, akiknek jelentős része nem volt kimondottan egy Gábriel arkangyal. Sőt, ellenkezőleg.

Boros Imre cikkében kiemelten szóba hozta az 1848–49-es szabadságharcot is, amikor „már csak a külső intervenció tudta kisegíteni az osztrák uralmat.”

És igazából itt lepleződött le ennek a kocatörténésznek az igazi szándéka.

A gonosz osztrákoknak besegítő, „külső intervenciót” végrehajtó országot ugyanis „elfelejtette” írásában megnevezni. Jóllehet az a bizonyos külső intervenciós hatalom sem bánt ám velünk sem akkor, de később sem mindig kesztyűs kézzel. Hogy nagyhírtelen csak a málenkíj robototra elhurcoltakat és az ötvenhatban kivégzetteket említsük,

Csak hát most Paks miatt mindezek emlegetése nem időszerű. Sőt, ha szükséges, még a történelmünket is átírjuk majd miatta. 

A Célpont blogon „Az MSZP és a csicskák” címmel jelent meg néhány nappal ezelőtt egy fölényesen gúnyos írásocska az inkriminált köteles bekiabálás és az erre történő Mesterházy reagálás „ballib” médiavisszhangjáról.

A kioktató hangú cikkecske szerint: „Amit a netes sajtó ballib része Hír TV-ügyben művelt, iszonyú gáz. MSZP-csicskák ámokfutása.” Név szerint is megemlítette Poldi bá blogját, a Cink. hu-t és a Népszavát.

A Célpont bloggerének neurotikus üldöztetéses téveszméje aztán ott csúcsosodott ki leginkább, amikor kijelentette: „Az Index-féle portálok mentális betegségének jellemző tünete, hogy mindent ellenőrizetlenül átvesznek, ha a HírTV-be bele lehet rúgni.”

A fentebbi hisztérikus kijelentések apropója pedig az a vita volt, hogy manipulálta-e a HírTV a Mesterházy beszéd közbeni „kötelet!” bekiabálást.

A HírTV-s blogger sértődött fensőbbséggel kikérte magának a manipuláció vádját, majd egy fenyegetéssel zárta sorait: „Poldi bá, ha van gerinced, akkor most szépen bocsánatot kérsz, a névtelenséged nem fog megvédeni, ahogy a többi sajtóterméket sem. A jogi lépéseket megtettük. Magyarul: szét lesztek perelve.”

De engem most nem a HírTV blog írójának csendőr pertuban előadott okoskodása érdekel. Még csak nem is a fenyegetőzése a „ballib”  média szétperléséről (a la Gyurcsány).

Engem a HírTv-nek ez a csicskás minősítése foglalkoztat.

Az a „jobber” HírTv állít ilyesmit az „egyszeri liberó újságíróról”, „okoskodó bloggeről”, amelyik az Orbán- hatalom iránti szolgai, alázatoskodó, lihegő lojalitásban verhetetlen.

Avagy el tudnának-e képzelni egy olyan Célpont adást, ahol a riporter kitartóan lohol a lakása felé tartó Orbán Viktor nyomában, és közben harminckétszer kérdezi meg tőle agresszív hangon: „tényleg nem tudta, hogy Ráhel lánya azon a traktoron fényképezkedett, amelyikkel állítólag a násza lopta a fát természetvédett területen?”

Aztán pedig a belügyminiszteren kérni számon igen kemény hangon, hogy miként lehetséges az, hogy a Csabdi-Tükröspusztán történt egyszerű falopás ügyében tavaly februárja óta nyomoznak, s még mindig nincs gyanúsítottjuk sem, pedig még fényképes bizonyítékok is rendelkezésre állnak, addig Simon Gábor ellen néhány hónap alatt sikerült az alapos gyanút bizonyítani, holott ez ügyben külföldi hatóságokat is meg kellett keresni?

A Legfőbb Ügyészt pedig arról faggatni kitartóan, hogy indított-e már fegyelmi vizsgálatot és büntető eljárást a Simon Gáborhoz kapcsolódó, Magyar Nemzethez kikerült hivatali, szolgálati titkokat képező információk ügyében?

Szóval ilyesmire a HírTV képtelen lenne.

És szerintem ez az iszonyú gáz.

Pedig a tisztességes – nem csicska – újságírás éppen arról ismerszik meg, kedves egyszeri jobber újságíró kollégák, okoskodó jobber bloggerek, ott a HírTV-nél, hogy nem a hatalomnak kiszolgáltatottakat támadjuk elsősorban, hanem éppen a regnáló hatalom visszaéléseit próbáljuk leleplezni.

Önmagában már az is magas labda volt, hogy Simon és az MSZP éppen mára, csütörtökre deponálták ezt a magyarázkodást a magmagyarázhatatlanról.

A szocik csütörtököt mondtak – szellemeskedhetnénk, ha lenne kedvünk azon szellemeskedni, hogy miként bukik meg a szemünk láttára az a baloldali párt, amelyik szinte az egész demokratikus ellenzéknek a vezető ereje volt eddig.

Pedig most tényleg csütörtököt mondtak. Ebben a helyzetben egyetlen menekülési útvonal lehetett volna, a teljes, mondhatni brutális őszinteség.

Igenis kibontani az igazság minden szeletét, bármily fájdalmas is az!

Mert most aztán tényleg nagyon nagy a baj. Ezúttal nem egy Zuschlag féle kalandor svihákságai lepleződtek le, hanem a szocialisták egyik vezetője bukott bele valami sejthetően igen sötét mutyiba.

És ezen csak a teljes megtisztulás segíthetett volna.

De most sem ez történt. Kármentés történt, tűzoltás, mi kutyánk kölyke stb.

Összeültek a párt okosai, jurátusok, prókátorok, patvaristák, fiskálisok, stb., és kisütötték, hogy az a legjobb megoldás, ha nem mondanak semmit, Simon Gábort pedig egyszer s mindenkorra kitörlik a párt emlékezetéből, még a maradékát is sóval hintik be.

Részünkről az ügyet lezártuk. Volt, nincs, fene bánja.

Simon Gábor pedig még rúgott egy utolsót a közvéleménybe, amikor cinikusan kijelentette: „Jóhiszeműen hibáztam, amikor a vagyonnyilatkozatomat nem kellő alapossággal töltöttem ki.”

Nem kellő alapossággal töltötte ki!

„- Hoppá anyus, hát képzeld má’, hát má’ megint nem kifelejtettem a vagyonnyilatkozatomból ezt a fránya kétszáznegyven milkányi eurót és dollárt! Mire a neje: - öregszel má’ apus! Mindig mondtam, hogy tönkretesz téged ez a nagy hajtás, a sok-sok szegény ember sorsának ilyen önzetlen felkarolása."

Szerintem ugyanaz az ügyvédje Simon úrnak is, mint Liptai Klaudiának. Akinek, ugye emlékszünk, csak úgy odapottyant a szélvédőjére az édesanyja rokkantigazolványa.

Az a duma pedig  Simon Gábor részéről egyenesen vérlázító, és mindannyiunk teljes hülyének nézése, miszerint minden, a helyzet tisztázását segítő eljárást és vizsgálatot vállal és segít.

Hát persze, mint ahogy már eddig is ezt tette.

Az Összefogás Párt honlapján egy visszaszámláló látható, amely a választásokig még hátralévő időt mutatja, másodperc pontossággal, fölötte azzal a felirattal: Győzzön az Összefogás 2014-ben!

(Ez a kívánság persze kissé merésznek tűnik annak fényében, hogy a 2010-es választásokon a szavazatok 0, 05 %-át kapták.)

A honlapjukon egy kérdés is szerepel: Ön kit látna szívesen Magyarország új miniszterelnökének a 2014-es választást követően?

A szavazás jelenlegi állása szerint Vona Gábor vezet, és talán nem meglepő, hogy Szepessy Zsolt tőle nem sokkal lemaradva a második, Orbán viszont momentán csak a harmadik helyen áll.

Szepessy úr, az Összefogás Párt elnöke, ahogy magát pártja honlapján hirdeti: Kossuth Lajos szülőfalujának Monoknak korábbi polgármestere, igen kreatív volt mindig annak érdekében. hogy a médiába bekerüljön. Persze nem a bűnügyeire gondolok. Szociális kártya, áfakártya, II. János Pál pápának monoki díszpolgárság adományozása, Szoboszlai Barna felkarolása, ételosztással egybekötött tüntetés Baján, stb.

Most legutóbb azzal a jobboldalnak oly tetsző váddal állt elő, miszerint a szocialistákból, Együtt-PM-esekből, demokratikus koalícióból, liberálisokból összeálló választási szövetség tagjai " Elrabolták nevünket és ezen bűnös úton szerzett név kampányban történő használatával könnyen megtéveszthetik azokat, akik ránk akarnak szavazni és mi így szavazatokat veszíthetünk"

Fenyegetően kijelentette, hogy amennyiben nem állnak el az összefogás név "jogosulatlan használatától, akkor minden rendelkezésre álló hazai és nemzetközi jogi lehetőséget" ki fognak használni velük szemben, illetve tüntetni fognak a baloldali pártok irodái előtt és rendezvényeiken.

A Szepessy féle hőbörgést mindenesetre a jobboldalon nagy örömmel fogadták. Megint lehet egyet rúgni a baloldalba ennek ürügyén.

Ezek már nem csak akasztani akarnak, de még plagizálnak is.

„Mesterházyék nem szakítanak a névbitorlással”, ezzel a címmel adta közzé például a Magyar Nemzet a szocialisták elnökének reagálását.

Az a Magyar Nemzet, amelyik mellesleg egy egész ország nevét bitorolja. (Akár csak a Magyar Csapat.)

Ja, és tényleg, mi van a Civil Összefogás Fórumával? Ők nem bitorolják az összefogás szót?

Akkor legyünk már következetesek uraim! Nevezzék át ők is magukat valami másra. Például a baloldallal kapcsolatban úgyis szeretik használni az összeborulás kifejezést, legyenek hát ők is Civil Összeborulás Fóruma.

Vagy esetükben talán még ennél is stílusosabb lenne a Civil Összeröffenés Fóruma elnevezés.

Mérhetetlenül uncsi már ezt a habzó szájú, primitív, alpárian gyűlölködő tahó, unom ahogy a politikai ellenfeleit rendre leállatozza, lepatkányozza, legyilkosozza, lehóhérozza.

A Fidesz ötös számú párttagkönyvének tulajdonosa legutóbbi cikkében is újfent oda lyukad ki, miszerint „Most már marad a harc. Tényleg ez a harc lesz a végső. Ha most veszítenek, akkor örökre eltakarodnak.”

Hagyjuk is Bayer Zsoltot az ő beteges Internacionáléjával, őt, aki ezerszer bebizonyította már, hogy sem a békéhez, sem a tisztességes újságíráshoz nincs köze!

Most beszéljünk kicsit inkább egyik békemenetes szervezőtársáról, arról a Bencsik Andrásról, aki szintén komcsi pártlapi múlttal jutott el egy szélsőjobboldali hetilap élére. S aki, mint tudjuk, éppen most nem készíttetett egy hosszú interjút Puzsér Róberttel.

A Flag Polgári Magazinban ma olvastam Bencsik úr Szerepcsere Puszidóniában című írását, amely eredetileg a Demokrata, 2014/4. számában (január 22.) jelent meg.

Ebben azt fejtegeti, hogy ha Mrs. Colleen Bradley Bell, az ismeretlen Puszidónia nagyköveteként készülődne mondjuk Washingtonba (és nem Budapestre), és otthoni meghallgatásán a nagy nyilvánosság előtt olyanokat mondana, amilyeneket velünk kapcsolatban mondott, akkor valószínűleg be sem engednék az országba, mert egy nagykövetnek semmi köze a fogadó nemzet belügyeihez.

A számomra érdekes gondolatok azonban eztán következnek. Bencsik szerint „az erősödő orosz kapcsolattal Magyarország mozgási szabadsága ismét növekedni fog. Ez persze nem tetszik mindenkinek, de hát Schulhof Izsák is elsiratta a Budáról kivert török megszállókat, mert neki momentán velük volt jobb.”

Hogy most akkor mi van? Hogy jön ide ez a Schulhof Izsák? Akiről, a neve alapján momentán a Flag Polgári Magazin leghülyébb törzsolvasói is bizonyára rögtön sejthetik, hogy zsidó hitű személy lehetett.

Persze jó kérdés, hogy ez a középkorból előrángatott Schulhof Izsák (másként R. Jichak ben Zalman Schulhof ha-Lévi) nevű atyafi tényleg elsiratta-e anno a törököket, és ha igen, miért?

Azt talán még Szakály Sándor sem vitatja, hogy amikor a keresztény sereg 1686. szeptember 2-án sikeres rohammal bevette Budát, a győztes hadvezérek három nap szabad rablást engedélyeztek katonáiknak, akik sokakat megöltek, kifosztottak, és rabságba hurcoltak, férfiakat, nőket és gyerekeket, muzulmánokat és zsidókat egyaránt. Ekkor ölték meg Schulhof Izsák feleségét is, a hétéves fiát pedig elrabolták, és később fogságban is halt meg.

http://www.evelet.hu/archivum/2005/10/113

Ezért talán érthető, hogy miért is emlékezhetett vissza Schulhof Izsák a török időszakra úgy, mint a béke korszakára. A hódoltság alatt a zsidók helyzete ugyanis jóval inkább mentes volt a kötöttségektől, mint a keresztény fennhatóság alatt.

Ha jól értem Bencsik hasonlatát, akkor írásában a Budáról kivert török megszállók valójában nem mások, mint az amerikaiak, Schulhof Izsák pedig az a baloldal (hiszen a baloldal=zsidó), amelyiknek az amcsikkal jobb.

 A szerző írásában egyébként hosszasan szapulja Amerikát, és kijelenti, hogy „Ehhez képest Oroszország a tolerancia hazája”, amely könnyen lehet, hogy egy évszázadon belül a világelsőségét is visszaszerzi.

Mindezt természetesen én egészen másként gondolom, de tisztelem Bencsik úr véleményét.

Csak azt nem értem, miért kellett mindebbe Schulhof Izsákot belekeverni?

Vagy talán nagyon is értem.

Az elítélt megkérdezi.

- Bíró úr, hogy tetszett mondani, öt év?

- Nem, nem öt év, hanem kötél!

Ez a régi (fa)vicc onnan jutott eszembe, hogy mint tudjuk, szombaton nagygyűlést tartottak a szocialisták a Papp László Sportarénában, ahol Mesterházy Attila a baloldali összefogás miniszterelnök jelöltjeként, és Magyarország leendő miniszterelnökeként mutatkozott be, majd mondott egy hosszú (valljuk be: unalmas) beszédet is.

Itt történt egy olyan malőr, hogy valaki bekiabált valamit Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesterrel kapcsolatban, aminek a lényege az volt, hogy nem katedra járna neki, hanem kötél. Mesterházy pedig ezzel egyetértett.

Magyarország leendő kormányfője utóbb ezt úgy magyarázta, hogy ő nem azt hallotta, hogy kötél, hanem, hogy börtön.

És azóta persze már mindenki erről beszél, nem pedig arról, hogy akkor most Orbánnak menni kell.

Annak idején dr. Torgyán a parlamentben kiabált valamit, amit akkor sokan úgy értettek: hordót a zsidónak! Az ügyben még az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai laboratóriuma is vizsgálódott, majd a hivatalos verzió az lett, hogy a bekiabáló nem azt mondta, hogy zsidónak, hanem, hogy a szónoknak.

Sokaknak felrémlik persze a házelnökünk, dr. Kötél Lászlónak, akarom mondani dr. Kövér Lászlónak a 2002 márciusi – az akkori választási kampányban elhangzott –  „köteles” beszéde is.

Mindenesetre, úgy néz ki, igen színvonalas választási kampánynak nézünk elébe.

Ismét.

Hogy programokon fognak vitázni? A francot! Megint azt csócsálják majd minden oldalon, hogy a másik szavait hogy lehet kiforgatni, félremagyarázni!

Nemrég ilyen volt például Gurmai Zita szocialista európai parlamenti képviselő kijelentése a gyed extrát illetően. Rásütötték, hogy meg akarja szüntetni, hiába állította váltig, ő nem ezt mondta, csak a kijelentését kiragadták a kontextusából.

Félő, nehogy valami hasonló történjék az összefogással is.

Mesterházy összefogást kiabál, a hallgatóság pedig úgy érti: összefosás.

A Nol.hu bármelyik írása mellett ott láthatunk egy kiemelt keretes, fényképes hirdetést: Az orvosok is megdöbbentek az új fogyókúrás módszeren! Az amerikai tudósok felfedeztek egy új fogyókúrát… 14 kg eltűnik két hét alatt. E szöveg alatt pedig aláhúzott piros villogó felirat arra buzdít immáron bizalmas tegeződéssel: olvass tovább!

De mielőtt tényleg továbbmennénk, érdemes kicsit alaposabban is szemügyre venni a fenti szöveget, (ami mellett még a nagyobb nyomaték kedvéért egy pacák látható kövéren, majd soványan).

Tipikus beetetős duma már ez is!

„Az orvosok is megdöbbentek”. Vagyis a szakemberek is elképedtek, hogy mily fantasztikus ez a szer. És természetesen ki mások is fedezhették volna fel ezt az új fogyókúrát, mint tudósok, méghozzá amerikai tudósok. Nem albánok és nem kínaiak ám, még csak nem is japánok! AMERIKAIAK.

A hirdetés linkjére rákattintva máris egy Health Journal – The daily consumer című kamuújságon találjuk magunkat. A lap egyetlen elérhető írásból áll, egy bizonyos Herman Ágnes riporter tollából, amely imígyen kezdődik: „SPECIÁLIS JELENTÉS: Adj le 5 kg zsírt a hasadból 6 nap alatt a zöld kávébab kivonat használatával, amit a celebek is fogyasztanak. Különleges ajánlat olvasóinknak."

A kérdéses Journal-t 828.296 személy lájkolta állítólag.

De ez a lájk is csak kamu persze, mint ahogy kamu az is, hogy a Health Journal „címlapján” szereplő hölgy az ő riporterük, Herman Ágnes. A képen szereplő személy ugyanis, és ezt a Natúr Hírek 2013. november 26. keddi számából is tudjuk, nem más, mint Mélissa Theuriau, francia sztárriporter.

Erről a nem létező Herman Ágnes nevű riporterről azt kell még tudnunk, hogy ő az, aki az új fogyókúrás készítményt kutatja. A „riporter” szerint: „Emberek milliói dicsérik ennek az étrend-kiegészítő formájában elérhető "csodadiétának" a hatékonyságát, amely óriási népszerűségre tett szert... Meglepő módon sokan vannak még túlsúllyal küzdő emberek, akik nem hallottak erről a ritka hatékony megoldásról…”

És így tovább, és így tovább…

Az is kiderül erről a kamuriporterről, hogy ő is 20 kg-t fogyott 5 hét alatt, önsanyargató diéta és fárasztó edzés nélkül a zöldkávét tesztelő diéta során.

Az íráshoz közel hétszáz Facebook hozzászólás is tartozik, ami természetesen szintén kamu, azokhoz megjegyzést fűzni nem lehet, új hozzászólás sem lehetséges.

A „hozzászólók” természetesen dicshimnuszokat zengnek erről a csodaszerről, a zöld kávébabról.

Nguyan Alíz például így áradozott: „Már egyszer írtam, de most visszajöttem, hogy elmondjam nektek hogy ment nekem! Majdnem 30 kg-t fogytam, 3 részletben az elmúlt 6 hónap során és tartom a súlyom. Az eredményeim önmagukért beszélnek. A zöld kávé képes jobbá tenni az életet. Köszönöm!”

Aminek mindössze annyi a szépséghibája, hogy írója kitalált személy. Beírtam a Facebook keresőjébe találomra egy másik hozzászóló, pl. Dubik-Krauz Alexandra nevét is. Természetesen nem volt ilyen felhasználó sem.

Elképzelem milyen jókat röhöghettek az oldal megalkotói, amikor ilyen neveket sütöttek ki, mint például Mark De Sade.

Ha a kitalált riporter írásában a „zöld kávébab kivonat” linkre kattintunk, egy újabb oldal tárul fel előttünk, ahol ez a főcím fogad bennünket: „Garantálom, hogy le fogsz fogyni 14 kg-ot 4 hét alatt… különben visszatérítjük a pénzed.”

Emlékezzünk, a Nol.hu-n villogó keretes reklámban még két hét alatt ígérték ugyanezt! A kis feledékenyek…

De hagyjuk is ezt a csodaszert! Inkább boncolgassuk kicsit a hirdetést közzétevő újság felelősségét. Mit szólna ahhoz, ha tudná Heinrich Pecina, hogy a megvásárolni tervezett napilapban ilyen reklámokat közölnek? Hogy a Népszabadság ilyesmiből szerzi bevételei egy részét?

Legközelebb talán már olyan hirdetéseket is olvashatunk majd itt, hogy leinformálható mackós, bankbetöréseket vállal, diszkrét jeligére.  Vagy fiatal hölgyek garantáltan megismertetik önt néhány órácskára az élet titkos gyönyöreivel. Egyet fizet, kettőt kap!

A zembereket nem ez érdekli, ez csak olyan értelmiségi nyavalygás, fejtette ki L. Simon László úr az ATV-ben a szoborüggyel kapcsolatban, kissé meg is sértődve, hogy őt nem ezért hívták ide a stúdióba.

Hogy mi is érdekli az embereket, nyilván L. Simon és a hozzá hasonló figurák jobban tudják.

Ők általában mindent jobban tudnak nálunk arra nézvést, hogy minket mi érdekel, és mi nem.

Szerintük minket az emútnyócév érdekel, meg a rezsicsökkentés, ezért is mantrázzák folyton, már a víz- és gázcsapokból is ez folyik.

De a témához visszatérve, mint tudjuk, a közelgő választások hatására túlmozgásossá vált kormányzatunk az 1944. március tizenkilencedikén bekövetkezett német megszállás emlékére, emlékmű felállítását tervezi.

A tervezett szobor egy birodalmi sast ábrázolna, amint épp lecsap Gábriel arkangyalra.

A kormányzati elképzelés ellen, amelynek egyébként már az illetékes V. kerületi polgármester, Rogán Antal által vezetett képviselőtestület is zöld utat adott, s amely állítólag magának Orbán Viktornak is szívügye, egyre nagyobb ellenállás bontakozik ki mind idehaza, mind külföldön.

A döntéshozók viszont úgy tesznek, mint ha nem értenék, mi a probléma.

Hát kedves Orbán Viktor úr, azért ne nézzen már mindenkit madárnak! Ne tegyen már úgy, mint aki nem tudja, mi a Mazsihisz, és más zsidó és nem zsidó baloldali szervezetek kifogása az emlékművel kapcsolatban!

Lehetne ugyan esztétikai is, hiszen ez a timpanonos, rokokós hangulatú marcipánvilág mindenre alkalmas csak nem egy ilyen történelmi esemény méltó bemutatására.

De az alapvető tartalmi kifogás az, hogy ez a szoborkompozíció azt a jelentést hordozza, hogy a II. világháborúban Magyarország Gábriel arkangyalként csupán áldozat volt, akire lecsapott a birodalmi sassal szimbolizált gonosz fasiszta Németország.

Ez ellentmond az alapvető történelmi tényeknek.

Most ott tartunk, hogy a tiltakozások tovább folynak, Orbán viszont kifejtette, nem visszakozik ebben a kérdésben.

Ezért lenne egy kompromisszumos javaslatom, ami az emlékmű tervezetének kisebb átalakításával megvalósítható.

A birodalmi sas helyett Párkányi Raab Péter művész úr tervezzen egy lecsapó turulmadarat. Madár, madár…

Esetleg, a Jobbiktól elcsábítandó szavazópolgárok kedvéért ott maradhat mellette a birodalmi sas is.

És, hogy azért Rogán Antal polgármester úrnak is a kedvébe járjunk, a turul a szájában tarthatna egy Blikk újságot.

Áder János bejelentése az országgyűlési választások időpontjáról nem okozott meglepetést. Voltak, akik már hamarabb tudták ezt, mint talán maga a köztársasági elnök.

A korábbi jogszabály szerint az államfői bejelentéssel egy időben vehette kezdetét a kampány, ám az új törvényben ennek időszakát lerövidítették a választást megelőző 50 napra, ami e szerint hivatalosan, jogszerűen csak február 15.-én indulhatna.

Ám mindenki tapasztalhatta, hogy jogrendszerünk ismét gyarapodott egy olyan ostoba rendelkezéssel, amelyiknek a betartását, betartatását maga az alkotója sem veszi komolyan.

Mert a választási kampány máris folyik gőzerővel, mondhatni ezerrel. Mit ezerrel, már legalább huszonhétezerrel! Ennyien alkotják ugyanis jelenleg a Fidesz „Magyar Csapatát”, és a számuk, Nyitrai Zsolt szíves közlése szerint, percről percre növekszik.

Bizonyára jó ötletnek tűnt ez a „Magyar Csapat”, csak nehogy aztán az összefogó (összeboruló) ellenzékieknek eszükbe jusson létrehozni a „Holland Csapatot”.

Nem tudom, ilyesmi tervek eszébe jutottak e egyébként annak az összellenzéki kampánystábnak, akik ma is összeülnek, s ahol ismét Ron Werber osztogatja majd a tanácsokat.

E hírt a Magyar Nemzet azzal a címmel kommentálta: „Program helyett durvaság”

A cikk szerint: „Gyűlölködő és félelemkeltő – nagyjából ezekkel a szavakkal lehetne előrevetíteni a baloldali összefogás pártjainak várható közös választási kampányát. Ezt támasztja alá egyebek mellett a jelenlegi szocialista plakátkampány és Ron Werber állandó jelenléte a balliberális agytrösztben.”

Az mindenesetre megható, hogy a Fidesz-KDNP-s vezetők mily mérhetetlen alázattal tűrik a baloldali gyűlölködés-áradatot, miközben nem győzik hangoztatni, hogy őket csakis és kizárólag a magyar emberek boldogulása érdekli, sőt élteti, és ők nem ezekkel az aljas, galád libatolvaj, szemkilövető, országnyomorító, hazaáruló. komcsi, libsi rablónépséggel foglalkoznak. Ezekkel a félelemkeltő mocsadékokkal, akik, ha hatalomra kerülnének, elvennék a nyugdíjat, megszüntetnék a gyest, a gyedet, eltörölnék a rezsicsökkentést és a szabad pálinkafőzést, és akiknek az ujjait egyenként kéne eltördelni, ki kéne taposni a belüket, a füleiket pedig jól megragadni és legyömöszölni a torkukon.

Persze mindezt cseppet sem a gyűlölködés jegyében fogalmazzák meg! Szándékuk csupán a tények közlése arról a baloldalról, amelyik, mint tudjuk, ha teheti, ráront nemzetére.

Ahogy a békemenetek egyik fő-fő-civilje is fogalmazott nagyfokú keresztényi könyörületességgel a gyűlölködő és félelemkeltő baloldal kapcsán „Kuss!” című írásában. „Úgyhogy befogjátok a pofátokat, és takarodtok a helyetekre.”

Istenem, mi lesz még itt, ha a baloldal nem fogad szót a cseppet sem gyűlölet- és félelemkeltő Bayer Zsoltnak, és nem takarodik a helyére, hanem tovább gyűlölködik?

Nyílt levéllel fordult a Facebookon dr. Rétvári Bence KDNP alelnök a Budapesti Corvinus Egyetem vezetőihez. Azt írja, hogy „ha egy elsőéves hallgató, egy városnéző turista vagy egy egyszerű érdeklődő belép a „Közgáz” aulájába, akkor megdöbbenésére mind a mai napig a nyíltan fajgyűlölő és osztályharcos nézeteket valló Karl Marx ülőszobra tekint le rá.”

A levél eme zaklatott sorait olvasván már látom is magam előtt az egyszerű érdeklődőt, az első éves hallgatót és a japán turistacsoportot, amint az aulába belépve, elképedve szemlélik a bejárattól balra ücsörgő szakállas urat, és hitetlenkedve sugdolóznak egymás között, sőt talán többen rosszul is lesznek a látványtól, és kimenekülnek a szabadba friss levegőt szívni. Persze feltéve, ha egyáltalán felismerik, s teszem azt, nem tévesztik össze Matolcsy Györggyel.

Az államtitkár úr az egyetemi vezetőkhöz címzett levelét imígyen zárta: „Bízom benne, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem vezetése és polgárai is egy terhes és vállalhatatlan örökségnek tartják Karl Marx szobrát. Mindezek alapján kérem, hogy a rendszerváltás után 25 évvel tegyék meg a negyedszázada szükséges lépéseket a BCE főépületének aulájában található Marx szobor mielőbbi eltávolításának érdekében.”

Egyetértek az Igen mélyen tisztelt államtitkár úrral, és innen is azzal biztatom, ne hallgasson a rosszindulatú okvetetlenkedőkre! Az egyetem aulájából igenis dobjuk ki ezt a homofób rasszistát, és tegyük a helyébe mondjuk Szentegyedi és czegei gróf Wass Albertet. Vagy azt az izét, hogyishívjákot, Nyírö vagy Nyirő Józsefet vagy mifenét.

Sőt, ezt a Marx nevű urat is már rég el is kellett volna számoltatni Gyurcsánnyal együtt.

Börtönbe velük! Éljen Ferenc József, éljen a háború!

Speciel csak az nem teljesen világos előttem, hogy ha már a rendszerváltást követő 25 év alatt senkit nem zavart ez a szobor, miért csak most hirtelen, a választások előtt alig több mint két hónappal vált ilyen sürgőssé?

De mindegy, ami késik, nem múlik.

Igen ám, de mi van, ha az egyetemi vezetők ezt az államtitkári levelet úgy tekintik, mint az autonómiájukba beavatkozást? És csak azért is ott hagyják azt a fasisztát. Jó, erre nem sok esély van, de mi van, ha mégis?

Arról már nem is beszélve, hogy mi van, ha valami egészen véletlen folytán a baloldal nyerné meg a választásokat és a Marx szobrot visszacsempészné az egyetemre?

Szerintem ezért Rétvári doktor is előbb-utóbb rádöbben arra, nincs mese, törvényileg kell szabályozni ezt a kérdést is, mégpedig alaptörvényi szinten, kétharmados jogszabállyal.

Esetleg bűncselekménnyé minősíteni magát a Marx név kimondását is.

Schiffer András a közelmúltban, egy tévéműsorban azt kifogásolta, hogy az egyik, magát jobboldalnak nevező oldal a haza, a nemzet, a magyarság fogalmát sajátította ki, a másik, a magát baloldalinak tituláló csoportosulás pedig a demokrata, demokrácia szót nyúlta le.

Aktuális példája ennek a Fidesz égisze alatt szerveződő úgynevezett „Magyar Csapat”. Akik ugye Nyitrai Zsolt vezérletével jól megvédik majd a rezsicsökkentést, a választási kampányküzdelmekben pedig Orbán pártjának a segédcsapatai lesznek. Akárcsak a CÖF, amelyik szintén erősen készülődik a tavaszi nagy összecsapásra. (Ez a harc lesz a végső, énekelték egykoron már a KISZ-ben is ezek a derék fiatal demokraták. Legfeljebb most úgy szól majd a nóta: ez a rezsiharc lesz a végső.)

Orbánék így próbálják a jobboldali választói éberséget fenntartani azzal a gonosz baloldallal szemben, amelyik, mint tudjuk, ha teheti, mindig ráront a nemzetére és egyetlen célja a hatalomra kerülése esetén most is a haza elárulása, az emberek, pontosabban a magyar emberek tönkretétele.

A magukat baloldalinak nevezők viszont folyamatosan azt kommunikálják magukról, hogy ők az a bizonyos demokratikus ellenzék.

De tényleg, ha ez így van, akkor hová álljanak a belgák? Mármint az ellenzéki belgák? Például az LMP szimpatizánsok?

Vagy akik mondjuk, valami érthetetlen mazochizmusuk folytán, Szili Katalin kimondhatatlan és megjegyezhetetlen nevű pártját (rövidítve a KATI-t) kedvelik, ami legalább tízmillás kérdés az Ön is lehet milliomos vetélkedőjén. (Ide a bökőt, hogy egy-két pohárka után néha még maga a párt elnöke is eltéveszti a pontos megnevezést!)

Persze én is csak azért tudom, mert utánanéztem a neten.

Amikor beütöttem a Google keresőbe, hogy KATI, sok találatot kaptam, de egy sem e párthoz kötődött. Kati drog, Wolf Kati, Kovács Kati, Tüzépes Kati, ilyesmik sorjáztak.

A „KATI párt” szavakat beírva végül is csak megtaláltam.

Na, szóval a párt teljes neve: Közösség a Társadalmi Igazságosságért. Hát mit mondjak, kezdő színészpalánták nyelvtörő gyakorlatához is simán megfelelne.

Erről a pártnévről egyébként mégis inkább egy Rejtő regénybeli hajó jutott eszembe: a Na mi újság Wágner úr. Ilyen elnevezéssel viszont Piszkos Fred tutira nem tudott volna minálunk pártot alapítani, miként a honi bíróságok hasonló okból nem engedélyezték a Kétfarkú Kutya Párt bejegyzését sem.

De ha már ennél a kétfarkú brigádnál tartunk, én a helyükben továbbra sem adnám fel. Megpróbálkoznék a nevünket olyan jelzőkkel megtoldani, amelyek másoknál vígan bejöttek, holott az erre való hivatkozás az ő esetükben is éppen olyan valótlan, nem létező volt, mint a kétfarkú kutya. Lehetne például a nevük Kétfarkú Demokratikus Kutya Párt vagy Kétfarkú Keresztény Eb Párt.

Persze, ha így haladunk a nagysikerű baloldali összefogással (összeborulással), előbb-utóbb okafogyottak lesznek az ilyetén párt-elnevezési dilemmák. Mert 2014 áprilisától, amikor is a jobboldali remények szerint a Kövér László házelnöktől balra ülőket már be sem engedik majd a T. Házba, alighanem csak egy párt lesz megint. És akkor annak sem kell olyan bonyolult nevet adni, hogy Fidesz Magyar Polgári Szövetség-KDNP, hanem egyszerűen csak Orbán Párt.

Ez közérthető, s könnyen megjegyezhető lesz. És persze nemzeti is, meg demokratikus is.

Bevallom, szeretem a kommenteket olvasgatni. Ha valahol megismerhetőek a néplélek legsötétebb bugyrai, hát itt biztosan. Az emberek döntő többsége kiélvezi azt a lehetőséget, hogy név nélkül, felelősség nélkül bármit leírhat. Bár a hatalomnak ez láthatóan nem tetszik, s próbálnak is ezen változtatni. Gondolok itt olyasmire, mint például dr. Papcsák reagálása, aki feljelentést is tett az általa sértőnek tartott kommentek miatt, legújabban pedig arra a kormányzati süketelésre hívnám fel a figyelmet, amely szerint borzasztó méreteket öltött, hogy a fiatalokat interneten zaklatják, és ezért mozgalmat kell indítani, mondván: az internet nem felejt. (Fehér ember nem felejt?)

Az illetékesek egyelőre csak a felvilágosítás fontosságáról beszélnek e körben, de félő, előbb-utóbb szabályoznak is majd.

A profibb kommentelők hamar kiismerték, miként lehet kijátszani a különböző moderáló programokat. Így lesz a zsidóból sidó, a cigányból czigány. A szar helyett xart írnak, a kurva helyett qurvát. A lófaszt csillagokkal teszi felismerhetetlenné: ló *asz.

A kommentelők többsége szinte kéjelegve gyűlölködik; pocskondiázza, anyázza a cikkírót, de leginkább egymást. Miközben sokszor még a vitájuk tárgyát képező írást sem olvassák el.

Vannak a humorosak, akik a Fideszt FideSSnek, a Fideszest Fidesznyiknek hívják, akiknek vezetőjük ugye Viktorka, a csuti törpe; Semjén Zsoltból Tömjén Zsolt lesz, Navracsicsból Navracsicska, Gyurcsányból Qurcsány, Bajnaiból Gordonka, Mesterházyból Sza*házy.

Jóval kevesebben, de vannak az udvarias kommentelők, akik magázódnak még azzal is, aki őket lebuzizta. Kedvencem e műfajban a Nol.hu egyik állandó, Jager László néven kommentelője, aki minden megjegyzése alá odabiggyeszti: „barátilag: J. L.„

Külön kasztot képeznek, akiket úgy szoktam nevezni magamban, ők azok, akiknek a klaviatúráján beragadt a Caps Lok. ŐK ÁLTALÁBAN MINDENT NAGYBETŰKKEL ÍRNAK, JÓ SOK FELKIÁLTÓJELLEL!!!!

EGYESEK, bocs’, egyesek pedig úgy kívánnak szavaiknak nagyobb nyomatékot adni, hogy ugyanazt a hozzászólásukat egymás után többször is megismétlik.

Vannak aztán a sértetten sopánkodók, akik nem értik, a hozzászólásuk miért nem jelent meg, holott lehet, hogy csak rossz gombot nyomtak meg a billentyűzeten.

De legjobban a kioktató, tudálékos kommentelőket kedvelem. Akik magabiztos fensőbbséggel pirítanak le mindenkit. Közülük is külön kategóriát képeznek a nyelvhelyesség éber őrei. Őket leginkább nem is a vita tartalmi része érdekli, hanem egy-egy vélt vagy valós helyesírási hibán akadnak fönn. Az origo-n találtam az alábbi gyöngyszemet „A pénzre utazhatott a Lehel utcai robbantó” című íráshoz fűzött kommentekben:

feleki29: Tisztelt kommentelők ezek minket és az egész országot hűjének nézik felháboritó.

Golyóka: annyira durva, hogy muszály javítanom. A "hűjének" helyesen "hülyének"!!!!

Persze ezek a kommentelők leginkább akkor vannak elemükben, ha valami olyasmivel találkoznak, ami tényleg nagy marhaság.

Most éppen ilyen ez a bankrobbantás, amire a rendőrségi szóvivő azt mondta a kamerába nézve, miszerint azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy a támadás célja az ATM kirablása volt.

A rendőrség állítását a kommentelők többsége az év rendőrviccének tartja.

Most nagyvonalúan tekintsünk el attól a ténytől, hogy Kerényi Imre elmebeteg. Az ilyesmi mifelénk nem szokott akadálya lenni a sikerességnek. Elég csak Gyurcsány Ferencre gondolnunk.

Foglalkozzunk inkább azzal a kérdéssel, hogy ki és mivel tematizálja a közbeszédet? Van ez a volt MSZMP tag, Kerényi Imre, aki kenyéradó gazdája sugallatára kitalálja, hogy készüljön nem közpénzből (de közben mégis) egy olyan lap, amiben csupa pozitívumot lehet csak írni. Lelkesen gyárt hozzá egy levelet, azt serényen szétküldi, és beindul a gépezet. Mindenki ráharap. Azóta szinte csak ilyen témájú cikkek jelennek meg az Indexen, a 444-en, a HVG-n. Mindenki pitypangozik, a pozitív látásmóddal viccelődik, tréfálkozik, ismételgeti, szajkózza, hogy megírom, megírom, megírom, és közben röhögünk nagyokat és észre sem vesszük, hogy bár gúnyoljuk Kerényi látomását, mégiscsak ő mozgatja, ő tölti ki a gondolatainkat, vele vagyunk elfoglalva, rajta (és nem vele) röhögünk, az ő általa megteremtett mémeket csócsáljuk és terjesztjük mi magunk is.

Na ezért zseniális ember ez a bolond Kerényi.

Ezzel szemben a magát baloldalinak nevező trágyaszagú politikai amőba, - minek szemlélése közben a fáradt nézőnek már az sem szerez örömet, hogy minduntalan egymás vállára kapaszkodni akaró csörgősipkás levitézlett bohócok esnek-kelnek, - eközben semmilyen módon nem képes az ország problémáira reflektálni.

Sőt.
Mintha csak azon fáradoznának, hogy a hatalom mámorától megrészegülve egyre ordenárébb lépéseket tevő kormányt újabb négy évre bebetonozzák a hatalmába, ha lehet most már nem is kétharmados, hanem egyenesen háromnegyedes többséggel.

A Fidesz sokkal jobban kezeli a tömegeket. Sokkal profibban kommunikál. Afelől nincs kétségem, hogy a Fidesz is (mint szinte a teljes ellenzéke) csak a gazdasági és politikai hatalom megszerzésére, kiépítésére, megtartására törekszik. Természetesen a választók hogyléte, a hatalom holdudvarán túl lévő gazdaság állapota cseppet sem fontos. Az is nyilvánvaló, hogy (elsősorban a korábbi éveket is felülmúló szemérmetlen tolvajlásból fakadóan) felmérhetetlenül nagyobb keret áll rendelkezésükre a propagandájuk terjesztésére. A médiafelületüket is megsokszorozták. Egyértelműen feléjük lejt a pálya. 

A Kerényi féle Magyar Krónika viszont pont nem ilyen ügy. Ehhez mi kell? Pénz? Még csak nem is. Elsősorban ötlet. Ez az, amiben még ez a félőrült fantaszta is sokkal jobb, mint a magát "mértékadónak", "progresszívnek", "felvilágosultnak" nevező ellenzéki értelmiség.

Az igazi probléma nem az, hogy a Fidesz és csicskahada által működtetett gőzhengerrel szemben nincs elég pénz. Nem is a hiányzó médiafelület. Az igazi probléma az, hogy csak maroknyian vannak azok, akiknek olyan értelmes elgondolásaik vannak, amiket nem a kormány agytrösztje tematizál. Tulajdonképpen folyamatos deffenzíva van. Most, hogy az LMP a célegyenesbe fordulva éppen szétesik, mi maradt? A 4K!. Márpedig ők akármennyire is szimpatikusak, esélyük sincs.

A baloldal felemésztette önmagát.

2014-ben duplázni fog a rendszerváltozás utáni Magyarország legkorruptabb és legantidemokratikusabb kormánya.
Második lesz az aljas indulatokra játszó Jobbik.
Innentől kár is folytatni a sort.
Bárcsak bármi jót mondhatnék. Megírnám.

Megint nem jegyezték be a bíróságon a pártjukat, panaszkodott az ATV-ben ma reggel a Kétfarkú Kutya Párt alelnöke, pontosabban ezek szerint: az illegitim párt illegitim alelnöke. A bejegyzést állítólag főként azzal az indokolással tagadták meg a tekintetes Táblabíróságon, hogy az elnevezése „méltatlan képzettársításra adhat alapot”.

Nem ismerem a bíróság bölcs tanácsának részletes indokolását ez ügyben, ezért csak találgatni tudok, az elnevezés melyik része lehet az, amelyik szerintük alkalmas eme méltatlan képzettársításra. Grammatikai, szemantikai, sőt etológiai és egyéb tudományos szempontok alapján elemezve a kérdéses elnevezést, arra a következtetésre jutottam, hogy a jogtudoroknak nem a Párt szó ellen lehetett kifogásuk.

Jóllehet nekem speciel ettől a Párt szótól már magában is igen méltatlan képzettársításaim keletkeznek sajnos. Felidéződik előttem egy olyan szervezet, amelyik nem a tagjainak a díjából, hanem az állam pénzén, vagyis az én pénzemen hazudik a képembe nap, mint nap, mindenféle jólétet, bőséget ígérgetve.

De a bíróság feltehetően nem erre gondolt. De nem is a Két- vagy a Kutya szó bökhette a csőrét, hanem a farok, még inkább a két farok.

Persze erre mondhatnánk, hogy rossz az, aki rosszra gondol.

Ilyen alapon bizony nem maradhatna egyetlen párt sem Magyarországon. Nekem speciel az is méltatlan képzettársításokra ad alapot, amikor például a KDNP egynémely képviselője kereszténynek, demokratának, sőt népinek nevezi magát. Vagy amikor látom a VIP páholyokban szotyizó, őszülő, sörhasú „fiatal demokratákat”. Netán a szegényekért aggódó milliárdos szocialistákat.

Az az igazság, ki sem merem itt fejteni, hogy némelyikükről, ha meglátom őket, milyen méltatlan képzettársításaim keletkeznek!

A Jobbik pedig cakompakk egy méltatlan képzettársítás a szememben.

Persze, hogy kinek, miről, mi jut eszébe, nem vitásan eléggé személyfüggő.

Van, olyan, akinek mindenről ugyanaz jut eszébe.

Teszem azt a DK-ról is a dákó. Főleg annak az elnökéről.

Egy nagy dákó.

Bevallom, én már nagyon várom ennek a Magyar Krónikának a megjelenését. Csak az esik kicsit rosszul, hogy állítólag nem mindenkihez juthat majd el, hanem csak meghatározott körben, iskolákban, polgármesterek között kerül ingyenes terjesztésre és csak egynegyede kerül nyilvános standokra, darabonként ezer forintért.

Biztosan óriási lesz a tülekedés.

A lapról, annak formájáról, tartalmáról, szerzőiről még sok a találgatás, folyik a kasztingolás, de annyit már biztosan tudunk, hogy a tervezett újságot nem egy belvárosi kefeboltos hölgy fogja majd kiadni, s nem is az ő szerkesztési elvei fognak érvényesülni.

Aki esetleg már nem emlékezne rá, Horváth Éváról beszélek, a 2005- 2006 táján több millió példányban terjesztett egykori Magyar Vizsla kiadójáról. Arról a Magyar Vizsláról van szó, amelyben az MSZP szerint a Fidesz egy nem létező civil szervezet mögé bújva folytatott negatív kampányt. (Burány Sándor javasolta is a lap átkeresztelését Magyar Pitbullra.)

Akkortájt tehát a Fidesz, ellenzékből, még a negatív híreket preferálta.

A Magyar Krónika ötletadói, Kerényi Imre és Bencsik Gábor szerint viszont egyáltalán nem rendjén való, hogy állandóan csak a gondok, problémák emlegetése történjen.

Legyen már vége annak, hogy örökké csak ezek a gyilkosságok, balesetek, meg a kormányunk, és ami ezzel együtt jár, országunk, kritizálása, szidalmazása. Holott minden ember igényli a harmóniát, szépséget.

Ahogy ők fogalmaztak: „Jó volt a színdarab. Megírom. Lebilincselt a koncert. Megírom. Kinyílott a pitypang. Megírom. A kormánybiztos a televízióban elkápráztatta a kérdezőbiztost, idős művészünk csinált egy szép filmet, a biopiacon sárga volt a pecsenyekacsa, megírom. Csökkent a rezsim. Megírom”

Oké, mindez nagyon szép elképzelés, csak olyankor mi van, ha a színdarab ízléstelen giccs volt, ripacs színészekkel, fülhasogatóan fals volt a koncert, elszáradt a pitypang? Mi van, ha a kormánybiztos komplett idióta, az idős művészünk csapnivalóan rossz filmet csinált, a pecsenyekacsa pedig nem sárga volt, hanem zöld és büdös, a rezsink pedig egyáltalán nem csökkent, mert már lakásunkat is elárverezték, bennünket pedig épp most dobtak ki a közterület-felügyelők a megszokott príma kis belvárosi kapubeugrónkból a két nylonzacskónkkal együtt?

Persze, azért abban igazuk van Kerényiéknek, még az ilyesmit is lehet ám pozitívan szemlélni és bemutatni.

Jókedvre hangoló hír lehet például, az olyasmi, hogy egy felmérés szerint az év utolsó negyedévében már csak 18.788 gyermek éhezett az országban, az előző év hasonló ciklusában viszont még 19.567. Ami több mint 4 %-os javulás. Vagy egy ilyen tudósítás: „Ma éjjel mindössze két személy fagyott meg.” A szégyenletes nyolc egyes vereség pedig azzal a főcímmel jelenhetett volna meg, hogy „Hatalmas gólt rúgtunk a hollandoknak.”

Én azt mondom, igenis Kósa Lajosnak van igaza, ő már ebben a Magyar Krónikás szellemben nyilatkozott az Rtl-nek, amikor a riporteri kérdésre kissé ingerülten imígyen fakadt ki: „Nem tudna valami olyan kérdést feltenni, amire pozitívan lehet válaszolni?”

Szerintem Kósa úr személyében már meg is találtuk a leendő főszerkesztőt.

Ha azt mondom Egerszalók, és azt állítom, hogy ez a kis község a Mátra alján az utóbbi időkben a hazai gyógyvízturizmus egyik fellegvára lett, akkor nem túlzok sokat.

Ha azt mondom, hogy napjainkban Egerszalók a magyar animációs filmezés egyik fellegvára is, akkor talán a legenyhébb kifejezés, hogy meglepve néznek rám még a szakemberek is.

Pedig nem túlzok, amikor kijelentem, hogy az itt tanyázó Greenzero az utóbbi néhány évben szép csendben az animációs szakma nemzetközi élvonalába küzdte fel magát.

A sztori pár éve az Egon és Döncivel indult, ami némi hírnevet hozott ugyan, de olyan anyagi csőddel járt, amelynek következményeit még ma sem heverték ki teljesen. A filmkészítők jelenleg is bérelt lakásban laknak és bérelt stúdióban alkotnak.

De alkotnak.

Ha beütjük a YouTube keresőjébe azt a kifejezést, hogy „yt3d” – ami azon 3D-videókat jelzi, amelyeket 3D-s tévéken is meg lehet tekinteni, a legelső (nem szponzorált) találatként a világon mindenütt a Pangea - The neverending world című trailerüket találjuk, több mint három milliós nézettséggel.

A Pangea normál változatát a YouTube-on 4.603.000-en, míg az Anaglyph-3D (piros/zöld szemüveges) változatát pedig több mint 6.100.000-en látták eddig. És ekkor még nem említettük azt a több mint másfél millió látogatót, akik ugyanezt a filmet a Greenzero filmecskéjét jogosulatlanul letöltő, és újra feltöltő CorDare7MovieChannel-en nézték meg.

Vagyis a rövidfilm nézettsége mindösszesen meghaladja a 15 milliót.

Csak összehasonlításként érdemes kicsit körülnézni a YouTube-ra feltöltött legismertebb hazai animációk nézettségét illetően.

A Kis Vukot 390.000-en, a Kis Vuk2-t 133.000-en látták. A Dargay féle Ludas Matyit 93.000-en.

A Nyócker össz-nézőszáma 151.000, míg Rófusz Ferencnek az Oscar-díjas Légy című filmjét 40.000 –en látták. Jankovics Marcell Ember tragédiáját eddig 301-en tekintették meg. Még a messze legnépszerűbb Bogyó és Babóca legnézettebb epizódja, a maga monitor elé ültetett 5 millió csecsemőjével is igencsak le van maradva…

Mindezzel persze nem azt állítom, hogy a YouTube nézettség valamiféle esztétikai mérceként szolgálhatna. Ám amikor egy tízmilliós országban tizenötmilliós nézettségű filmalkotásról beszélünk, ez azért legalább is elgondolkodtató.

Ennek ellenére a hazai filmes, animációs mainstream az egerszalóki alkotókról egyelőre nem igen vesz tudomást. Pedig megint nagy dobásra készülnek. Legújabb animációs filmjükben forradalmian új 3D képalkotó módszerekkel kísérleteznek.

A Magyar történelmi témájú, formabontó alkotás bemutatója idén tavasszal várható.

Ilyen Savanyú Jóska stílusban régen hallottam politikust szónokolni. Ehhez képest Antall József maga volt a Hofi Géza. Ez az Áder beszéd közben olyan képet vágott, mint a foghúzásra váró páciens, akinek már benyomták az ínyébe az érzéstelenítő injekciókat.

Félreértés ne essék, nem azt kívántam volna, hogy táncra perdüljön a kamera előtt, mint Gyurcsány, de legalább kicsit elmosolyodott volna. Csak egy icipicit. De ő csak állt ott, mint egy faszent...

A köztársasági elnökünk újévi köszöntőjében a hazaszeretet emelte ki, mégpedig az életörömmel megélt hazaszeretetét.

„Történelmünk 2014-es esztendejének lapjára egy szót most én is szeretnék felírni. Egyetlen szót. A hazaszeretet szavát. A nagy szavak pátosza helyett az életörömmel megélt hazaszeretetét. Egyszerű kimondását annak, hogy szülőföldünk épp úgy a sajátunk, mint szüleink vére az ereinkben."

Több bajom is van ezzel a beszéddel.

Először is, erről a hazaszeretetről egy régi átkosbeli vicc jutott eszembe, miszerint május elseje akkoriban a kikelet és a hazaszeretet ünnepe volt. Mert, hogy a felvonulásra kikelet menni, jóllehet mindenki hazaszeret volna menni.

És milyen duma volt már, hogy „A nagy szavak pátosza helyett"?

Hiszen éppen, hogy ilyen semmitmondóan patetikus beszédet már rég nem hallottam! Micsoda süketelés millió és millió élet szőtteséről, a szeretet fonaláról, reményről, a szívről, meg a magyarul szólított édesanyánkról!

De a csúcs mégis az volt, amikor arról hadovált, miszerint a szülőföldünk épp úgy a sajátunk, mint szüleink vére az ereinkben.

Na persze. Hogy lehet ennek az új esztendőnek már az első perceiben ekkorát hazudni?

Egyrészt a szüleink vérét már rég kiszipolyozták, mégpedig éppen ők, a mindenkori hatalmon lévők, másrészt pedig a szülőföldünk sem a sajátunk.

Nem is volt az soha.

Pár ezer ember birtokolta és birtokolja ma is a termőföldjeink döntő részét, de ugyanígy legszebb erdeinket, vizeinket is.

Sokak viszont már az állítólagos szabadságban eltelt utóbbi huszonöt évben váltak teljesen földönfutókká, vagy éppen mostanában veszítik el még azt a 50-60 m2 területet is, amit saját lakásuknak tekinthettek. És a jobbik esetben legfeljebb bérelhetnek majd egy lukat valahol, talán éppen Ócsán.

Rosszabbik esetben viszont mehetnek ők is az utcára, de még ott sem akárhová. A melegebb, fedettebb helyeket kerüljék ám, mert újabban ott is tilos tartózkodniuk.

Azután vannak több százezren, sőt egyre többen olyanok is, akik már nem is itthon a szülőföldjükön laknak, hanem valahol Angliában.

Nem tudom, mit szóltak ezek az emberek valamelyik aluljáróban, a rendőröktől tartva, netán Ócsán vagy éppen Angliában, ahhoz a köztársasági elnöki dumához, miszerint: „Van hazánk. Van múltunk és van jövendőnk."

Alaptörvény módosítás

Hatodik módosításként bekerült az alaptörvényünkbe a kapros túrós lepény és a mákos guba receptje. Utóbb kiderült, hogy Rogán Antal egy fontos törvénytervezet helyett tévedésből az anyósa szakácskönyvét nyújtotta be a T. házhoz képviselői egyéni indítványként, amelyet a parlament az ellenzéki tiltakozások ellenére nagy többséggel azon nyomban el is fogadott.

Leminősítés

Orbán Viktor úgy döntött, hogy 2014. január 1. napjától a Moody's, a Standard & Poor's és a Fitch Ratings hitelminősítőket a bóvli kategóriába sorolja be.

Dr. Kövér nem érti

Dr. Kövér László házelnök értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy az ellenzéki képviselők a kötelező parlamenti felállás házszabályi bevezetése ellen tiltakoztak, mondván: higgyék el, ha tehetné, ő valamennyiüket szívesebben inkább leültetné.

Hazánkban nincs antiszemitizmus

Az ismert szélsőjobbos politikusunk kijelentette, aljas rágalom, hogy ők antiszemiták lennének, ezt csak azok a piszkos zsidók terjesztik róluk.

Isteni rezsicsökkentés

Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs igazgatója, sajtótájékoztatóján közölte, hogy a szokatlanul enyhe karácsonyi és szilveszteri időt is a Fidesznek köszönhetjük. A Jóisten Németh Szilárd illetékes kormánybiztos nyomatékos kérésére döntött a rezsicsökkentés eme sajátos égi módja mellett, a fűtési megtakarítás mértékét pedig a Városmajori Jézus Szíve plébániatemplom főoltárán haladéktalanul ki is fogja függeszteni.

Terry Black listája

Terry Black megkezdte a nyilvánosság elé tárni azon parlamenti képviselők nevét, akik szerinte sokkal erkölcstelenebbek Krasznai Tündénél.

Terry nem jó módszert választott, hiszen jóval egyszerűbb lett volna közzétenni azon képviselők nevét, akik erkölcsösebbek az énekesnőnél.

Íme, ezen személyeknek a teljes körű listája:

Politikai műveltségi tesztkérdés.

I. Ki mondta a következőket, s mely alkalommal: „Képvselőtsam álltása trmszetsen tljsen valtlan.”?

a./ Yamamoto Tadimicsi Japán nagykövet a magyar nyelv gyakorlása közben,

b./ Pálffy István országgyűlési képviselő a parlamenti büfében tett hosszabb látogatását követően,

c./ Budai Gyula államtitkár egy interpellációra adott válaszában.

A helyesen tippelők körében kisorsoljuk Orbán Viktornak a Felcsút SE-ben viselt zokniját és sípcsontvédőjét, továbbá Bayer Zsolt vezércikkeket kilós kiszerelésben.

 Választási hír

X.Y. azt nyilatkozta egy videofelvételen, hogy korábban azért tett olyan valótlan kijelentést egy másik videofelvételen, hogy az Egyik Párttól tízezer forintot kapott annak ellenében, hogy mondja azt egy harmadik videofelvételen, miszerint lefizette őt a Másik Párt, mert húszezer forintot markolt föl az Egyik Párttól.

Az Egyik Párt mindezt határozottan cáfolta, közölvén, hogy egy negyedik videofelvétellel tudja bizonyítani, miszerint X.Y. korábban nem azért állította azt, hogy tízezer forintot kapott az Egyik Párttól azért, hogy mondja azt, miszerint lefizette őt a Másik Párt, és mert ezért a Másik Párttól húszezer forintot markolt volna föl, hanem azért mondta, mert mindezért az Egyik Párttól harminc ezret zsebelt be.

Szombaton, rokoni meghívásra, a Fővárosi Operettszínházban az Elfújta a szél című musicalt tekintettük meg. Az előadás előtt a közeli Bohém étteremben ebédeltünk. Elég későn érkezve készételt választottunk, borjúpörköltet ajánlották, juhtúrós sztrapacskával.

Ki is hozták időben. Csak megenni nem lehetett. Ahogy szokták mondani, se lenyelni, se kiköpni nem tudtuk. Apósom kijelentette, ő már elég vén marha, de ilyen vén marhát még ő sem látott soha. Bármibe fogadok, hogy az ismert túlélési szakértő, Bear Grylls sem tudott volna vele mit kezdeni. Pedig ő már, bogarakat, pondrókat is evett.

A ”borjúpörkölt” árát már jobb, ha nem is említem.

Mindegy, túléltük.

Az Elfújta a szél szörnyűségeiről viszont nem (csak) a magyarok tehetnek, már a regény is borzasztó, ám az előadás még annál is szörnyűbb volt. És egy szünettel több mint három órahosszáig tartott!

Mindegy, valahogy azért túléltük ezt is.

Előadás után rokonaink etyeki lakására mentünk, ahonnan másnap, vasárnap koradélután utaztunk tovább Miskolca. Ehhez azonban Etyekről át kellett autóznunk Bicskére, mert menetrend szerint ott áll meg a Győr-Budapest között közlekedő vonat. Azért kellett gépkocsival átmennünk, mert a közeli Bicske járási székhely ugyan, s területileg Etyek is ide tartozik, de tömegközlekedés a két helység között gyakorlatilag nincs.

Mindegy, megoldottuk, átvittek minket a bicskei vasútállomásra, ahol jegyet váltottunk Budapest Keletibe, de meg kívántuk venni a Miskolcra szóló jegyeinket is. Az interneten korábban megnéztük, hogy a Keletiben elérhetjük a Sajó intercityt, a megérkezés után tíz percünk van erre.

A bicskei pénztárosnő azonban közölte velünk, hogy vasárnap délután a Sajó intercity nem közlekedik. Mi erőszakosan hivatkoztunk a netes ismereteinkre. Ő fejcsóválva egy vaskos menetrendet vett elő, hosszasan lapozgatott benne, majd végül bólogatott, igazunk van, és átadta a kért jegyeket.

Kimentünk az ötös vágányhoz és vártuk a vonatot. Két perccel a győri vonat megérkezése előtt bemondta a hangosbemondó, hogy a járatra csak gyorsvonati pótjeggyel lehet felszállni.

Ám ekkor fedeztük fel, hogy nekünk a pénztáros nem adott pótjegyeket! Rohanás hát vissza a pénztárba, ahol többen álltak sorban. Őket félrelökve pótjegy vásárlás, majd iszkiri megint vissza.

Még éppen elértük…

(A vasúti alkalmazott ezek szerint csak azt nem tudta, hogy milyen vonatok közlekednek, s azokra milyen jegy szükségeltetik…)

De végülis ezt a feladatot is megoldottuk.

A Keletiben az ötös vágányra érkeztünk. Öt perc késéssel ugyan, de még mindig volt kerek öt percünk a miskolci vonat indulásáig. Rohanás a pályaudvar legelejére az információs főtáblához. Félúton hallottuk, amint bemondják, a Sajó az egyesről indul, ami ugyanott van, ahol az ötös, csak még kintebb. 

Lélekszakadva rohanás vissza. Felugrottunk, s már indult is a szerelvény.

A lényeg, túléltük ezt is.

Az már csak hab volt a túlélőtortánkon, hogy a vonaton az átjáró ajtók fölötti elektronikus táblákon tíz másodpercenként kiírták – nehogy elfelejtsük –, hogy ez a járat (amin ülünk) a Miskolc felé közlekedő Sajó intercity. S ez így zajlott egészen a végállomásig.

Ám végül is szerencsésen túléltünk mindent.

De például mondjuk egy japán turista is túlélte volna?