Proszektúra

Eljött a karácsony és újfent azzal az alapvető ideológiai problémával szembesültünk, hogy ki is hozza karácsonykor az ajándékokat.

Ne legyenek illúzióink, az országunkat e téren is hatalmas árkok szabdalják régóta.

Az ötéves Petike, nővérem kisfia azon a nézeten van, hogy természeten a Jézuska hozza. Mint mondja, egy nemzeti elkötelezettségű család nemzeti elkötelezettségű gyermeke, nem is hihet mást.

Az öcsém leányai viszont esküsznek arra, hogy az angyalka az ajándékozó.

Az unokatesóm ikrei viszont materialisták, akik a szocialista diktatúra agymosásának a hatására azt bizonygatják, hogy Jézuskák és angyalkák csak az elbutított néprétegek agyában léteznek, s valójában a Télapó a nagy adakozó. Sőt igazából nem is a Télapó, hanem a Gyed Maróz! (Дед Мороз)

A szomszédunkban lakó ötéves Petike pedig mondhatni már-már szélsőbalos nézeteket vall, amikor is ő meg a mellett tesz hitet, hogy nincs is karácsony, ez csupán a klerikális reakció terméke, s ez az ünnep valójában helyes megnevezéssel a Fenyőünnep.

Két éves unokaöcsém Dezsőke, úgy fogja föl ezt az egészet, az ideológiai vitákat praktikusan félresöpörve, hogy ilyenkor karácsony tájékán természetesen a felsoroltak valamennyien kivétel nélkül azzal foglalatoskodnak, hogy az ő számára mindenféle játékokkal kedveskedjenek. És arra a kérdésre, hogy kitől kaptad a kisvonatot, egyből rávágja, hogy a Mikulástélapójézuskabácsitól.

A földszinten lakó cigánygyerek viszont érdeklődésemre visszakérdezett, hogyhogy kitől? Hát a Balogtól!

És ha kell, bizonygatta, hát meg is esküszik arra, hogy ennek a Balognak szárnyai is voltak.

A tizenegy éves fiú büszkén mutatta, hogy ez a Balog egy igazi beszélő hajas babát adott neki, aminek dobozára egyébként az volt ráírva: „5-8 éves kislánynak”.

Megoszlanak a nézetek arról is, hogy miként kerülnek logisztikailag az ajándékok a megajándékozotthoz a karácsonyfa alá. Mert a mikulástélapójézuskaangyalokstb a fenyőfa beszerzésével, feldíszítésével nem foglalkoznak. Ezt a hálátlan logisztikai feladatot meghagyják az apukáknak, anyukáknak.

Aztán jönnek ők, a mikulástélapójézuskaangyalokstb, s valami titokzatos módon odacsempészik a fa alá a kicsiknek szánt holmikat. Bár előtte még gyakran csengetnek is egy picit, de eddig még soha nem sikerült őket tetten érnie egy gyereknek sem.

Ferencről egy dolog bizton elmondható: a honi szakácsok között alighanem ő a legjobb politikus, a politikusok között pedig ő a legjobb szakács.  S akkor sem hibázunk nagyot, ha kijelentjük, mindezeken túl is igen sokoldalú. Hiszen bizonyította már képességeit a Balaton-felvidék szőlészete és borászata tárgykörében, a kádkő és mű-korund gyártás területén, de volt ő már sportminiszter is, és a táncművészet sem áll messze tőle. Na és persze a blogírást is kipróbálta alkalomadtán.

De a szakácstudományra visszatérve.

Nehéz eldönteni, mennyire ízléses ez a nyíltszíni kuktáskodás egy olyan országban, ahol napjainkban becslések szerint 20-25 ezren rendszeresen éheznek, és körülbelül 120 ezerre tehető az alultáplált, elégtelenül étkező gyermekek száma.

Nem tudom, érzékeli-e egyáltalán az ex-miniszterelnök úr, hogy egy ilyen – sokak szerint többek között éppen ő általa is – lepusztított, elszegényített országban mennyire lehet nyerő egy olyan csillivilli szakácskönyv publikálása háromezer ötszáz forintért, amiben például az alkalmi séf az ananászos tarte tatint kis csilivel kinálja, vagy ahol a bruschetta szardíniával és tojással van dúsítva.

Kicsit ahhoz az akcióhoz hasonlítható ez, amikor Nyakó úr éhségmeneten vett részt Miskolc és Budapest között.

A Táfelspicc gasztro honlapról megtudhatjuk egyébként, hogy „Ferenc bevallottan az improvizációs iskola követője, egy adott ételnek mindig csak a kiindulópontja van meg. Hogy aztán azt végül olaszos vagy éppen kínai irányba viszi, az az adott nap hangulatától függ – de a könyvben túlsúlyban vannak a mediterrán hangsúlyok, ami rendjén is van.”

http://www.origo.hu/tafelspicc/technologia/20131209-gyurcsany-a-konyhaban.html

Csak az a baj kedves Táfelspicc, hogy Gyurcsány nem csupán a konyhában, de államférfiként is ilyen volt, vagyis folyton improvizáló, az adott nap hangulatától függő személy. És amíg az ételnek nem árthat, ha alkalomadtán éppen olaszos vagy kínai irányba megy el, addig a politikában ez már nem egészen így van.

Ami még feltűnik Gyurcsány konyhájában a Facebookon látható könyv promócióban: ilyen eszméletlen rendetlenséget, kaotikus állapotokat ritkán lehet látni!

Ez bizony igazi boszorkánykonyha!

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=686676928031439&set=a.629536757078790.1073741826.187301974635606&type=1&theater

E képet megtekintve alighanem egy életre elmegy a kedvünk attól, hogy valaha is Feri kukta vendégei legyünk, akárcsak egy zsíros kenyér gombóc erejéig is, sőt legszívesebben azonnal az ÁNTSZ-t hívnánk.

Bayer Zsolt „Magyarok karácsonya” című írásában említést tesz arról, miszerint Csoóri figyelt fel a himnuszunk idézett részének – ahogy Bayer fogalmaz – „rettenetére”:

„S ah, szabadság nem virul

A holtnak véréből,”

Rettenetnek nevezni a himnusz eme két sorát! Mi ez, ha nem a nemzeti jelkép megsértése?

„Istenem… Ez azt jelenti – tesz még rá egy lapáttal Bayer eme sértő, lealacsonyító konnotációra –, hogy hiábavaló minden harc, minden áldozat.”

Kikérem magamnak, hogy Bayer úr a himnuszunkat ilyesmi negatív jelentéstartalommal ruházza föl! Bizony, ez legalább ahhoz mérhető injúria, mint amikor Székhelyi Orbán Viktort "Tokaj hímvesszejének" aposztrofálta, "aki szétcsepegteti nektárját az országban".

Ám, ha már lesajnált nemzeti imánk került szóba, hadd hívjam fel Bayer úr figyelmét a himnusz egy másik részére. Eszerint:

„Nyújts feléje védő kart,

Ha küzd ellenséggel;”

Ami viszont, ha belegondolunk, tényleg rettenet! Mert miért is lenne természetes, hogy az Isten védő karja az ellenségünk elleni küzdelemben minket segítsen? Miért kellett volna mellénk állnia Istennek például akkor, amikor egy őrült diktátor terveit támogatva, hadat üzentünk a fél világnak?

Nem vagyunk mi magyarok icipicit önzőek, amikor ilyesmi kéréseket fogalmazunk meg égi urunk felé?

De hagyjuk a himnusz retteneteit és maradjunk inkább Bayer Zsolt retteneteinél!  

Karácsonyi írásának végén ugyanis oda konkludál, miszerint „Ezeregyszáz éve nem tudnak bennünket elpusztítani. Holott nem sajnáltak semmi fáradságot ezért. Akkor ne tegyük meg azt a szívességet, hogy belülről elpusztítjuk önmagunkat. Boruljunk a Megváltó lábaihoz, és menjünk végig az úton. Végre egyszer menjünk végig rajta. Hiába suttogják rettenetes farizeusok, hogy vissza kell forduljunk. Mert ott nincs semmi, csak ők. A farizeusok, az istentagadók, a megbocsáthatatlan bűnök hordozói. Előre, barátaim! Krisztus megszületett! Halleluja!”

Vajon Bayer Zsolt szerint kik is azok, akik ezeregyszáz éve próbálkoznak a magyart elpusztítani (persze mindeddig sikertelenül), és akik ugye semmi fáradtságot nem is sajnáltak ezért?

Kik is ezek a „farizeusok”, „istentagadók”, „megbocsáthatatlan bűnök hordozói”?

Tán csak nem a… vagyis ők, szóval a izék?

Nem is kell megnevezni a népcsoportot, akkor is sejthetjük, kikről beszél.

Akiket ugye, ugyancsak Bayer egy korábbi írása szerint – karácsony ide, karácsony oda, szeretet ide, szeretet oda –, nyakig be kellett volna ásni az orgoványi erdőben, de akkor nem sikerült.

Sokaknak meglepetést okozott a kinevezése.

Erre bizony még a legöregebb foci rókák sem számítottak. Hogy egy magyar lesz. Pontosabban, hogy egy magyarországi magyar.

Pedig tulajdonképpen logikus volt. Elment a pénz a felcsúti stadionra. (Meg a többire.)

Holott annyi milliárdból akár Josep Guardiola is lehetett volna a szövetségi kapitányunk. Pinyő viszont valószínűleg olyan összegért vállalta, mint amennyit egy kisesésre álló másodosztályú német csapat szertárosa szokott kapni a holtszezonban.

Ráadásul így még a tolmácsot is megspórolják.

De ha már a németek kerültek szóba. Időnként megnézem a Bundesliga meccseit az Eurosport2 csatornán.

Hát még ennyi tejbetök fancsali futballedzőt!

Ezek ott leszarják az egészet. Semmi tűz bennük, semmi lendület. Ezek az egész mérkőzés alatt még csak annyit sem mondanak, hogy Scheiße. Ülnek a kispadon és néha felszisszennek, ha valami nem stimmel.

(Persze arrafelé a közönség sem ér egy lyukas petákot sem. Ott még sosem hallottam teszem azt egy Bayern München-Hannover találkozón, hogy a közönség kórusban azt kiabálta volna: hannoveri cigányok, cigányok, basszátok az anyátok! Ott nem akarják felrobbantani ötpercenként a stadiont, nem éltetik a Führert, és nem siratják zászlókon és molinókon Sziléziát vagy Danzigot.)

Bezzeg a Pintér! Bevallom, az ETO meccseken gyakran nem is a győri fiúkért izgulok. Hanem az edzőjükért. Hogy vajon mikor kap szívrohamot vagy szélütést. Általában már attól hisztérikus roham szokott rájönni, ha a felezővonal tájékán az ellenfélnek ítélnek egy partdobást. Toporzékolva teremti le azon nyomban a negyedik bírót, a partjelzőt, a vezető bírót, plusz még az MLSZ komplett elnökségét.

Egész mérkőzés alatt egyfolytában ordítozik, hadonászik, amit finoman úgy neveznek mifelénk, hogy együtt él a játékkal. Hozzá képest még Mészöly Kálmán is egy köldöksérv operációhoz lenyugtatózott aggastyán.

Nem tudom, hogy ő, a magyar foci állapotát ismerve, a nagy miniszter névrokonához hasonlóan ígér-e olyasmit, hogy két hét alatt rendet tesz.

Remélhetőleg ennyire azért még ő sem hülye. Ez a Pintér ugyanis nem az a Pintér.

Mert ma már egyébként sem az a kérdés mifelénk, amit Végh Antal feszegetett egykoron, hogy miért beteg, hanem az, hogy miért halt meg a magyar foci.

Példátlan gyorsasággal indult meg a NAV ügyben a nyomozás. Igaz nem az ügyet kirobbantó Horváth András bejelentése alapján.

A hatalomnak ma Magyarországon nem az a fontos, hogy egyes kivételezettek ne tömhessék degeszre a zsebeiket a közösből. Nem az a fontos, hogy felszámolják az ország gazdaságát megbénító ezermilliárdos lopást. Nem az a fontos, hogy az állampolgárok bízzanak a közintézményekben, a választott tisztségviselőkben. A hatalomnak ma az a fontos, hogy senki se merjen szólni. Hogy az emberek ne akarják tudni az igazságot. Hogy az ügyészség halogassa a nyomozást. Hogy a rendőrség a bejelentőt vegzálja. Hogy a média agyonhallgassa az ügyet. Hogy az országgyűlésben ne jöjjön létre vizsgálóbizottság.

A hatalom ma azt szeretné, ha a tisztességes embereket megfélemlíthetné. A Horváth András lakásán tartott házkutatás célja a bizonyítékok eltüntetése és a bejelentő megfélemlítése volt.

Az áfacsalás ügy kirobbanása óta a hatalom minden egyes nap százszor és százszor írta alá saját beismerő vallomását. Minden azóta tett lépésük annak a beismerése, hogy benne vannak. Nyakig. Teljesen. Hogy közvetlenül, vagy közvetve, haszonélvezői az évente ezermilliárdos kárt okozó bűnszervezetben elkövetett adócsalásnak.

Az ügyet kirobbantó Horváth András hiába csatolt feljelentéséhez már az elején bizonyítékokat, a hatóságok mindenféle mondvacsinált indokokkal próbálták elodázni a nyomozás megindítását. Hetek teltek el és semmit sem léptek. Aztán valaki feljelentette Horváth Andrást és nála azonnal házkutatást tartottak.

A következő szervek, hatóságok, intézmények, pártok ismerték el tetteikkel sorozatosan, hogy vezetőik a legmagasabb körökig vezető maffia tagjai vagy túszai:

- Nemzeti Adó és Vámhivatal

- Ügyészség

- Rendőrség

- Fidesz

- MSZP

Ezzel az üggyel most átlépték a Rubicont. Minél később ismerik fel, hogy ezt már nem lehet eltussolni, nem lehet elhallgatni, nem lehet elnyomni, annál nagyobbat fognak bukni vele.

Mostanában, őszintén bevallom, egyre inkább ezt nézem.

Vagyis a Rogán tévét a Facebook-on. A képernyő világából eddig a Kálmán Olga és a Kárász Robi volt a kedvencem, de mióta megláttam ennek a Rogán úrnak a kedves, rokonszenves, kisfiúsan mosolygó arcát, amint hozzám beszél, menten belepistultam.

Oly ennivaló volt, amikor durcásan azt fejtegette, micsoda dolog má’, hogy ez a szlovák milliárdos nő luxus apartmanba költözik ahelyett, hogy a sitten rohadna meg.

Teljesen jogosan igényelte ez ügyben a csúnya rossz bíróság ráncba szedését is.

Szemmel láthatólag a devizahitelesek ügyében sem sok tartotta vissza attól, hogy menten elpityeredjék, amikor arról szólt rosszallóan, hogy a Kúria a devizahiteleseket miként hagyta cserben. Látszott rajta a bánkódás, hogy amíg ők – a kormányzat és a Fidesz – éjt nappallá téve, (köz)pénzt nem kímélve azon fáradoznak, hogy az egyszerű, kétkezi. kérges tenyerű devizahitelesek kikerülhessenek a komcsik aljas adósságcsapdájából, addig a bírák jogegységi döntésükkel nyíltan a bankok mellé álltak.

Bár nem mondta így ki, de éreztette, ez bizony csúnya szabotázs az igazságszolgáltatás részéről.

A Rogán tévé most a legutóbbi adásában a rezsicsökkentéssel kapcsolatos ügyes-bajos teendőikről számolt be, és ennek kapcsán a rezsicsökkentési munkacsoport áldozatos tevékenységébe is betekinthettünk.

Ebben az adásban már vágóképeket is felfedezhettünk, amiken az látható – a Nol.hu megfogalmazása szerint –, hogy „az asztal egyik oldalán ülő a Fónagy János parlamenti államtitkár, Németh Szilárd Fidesz-képviselő-rezsibiztos illetve Dorkota Lajos, a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal ex-fideszes elnöke figyelmesen hallgatja az asztal másik oldalán ülő elnök, Rogán Antal jótanácsait.”

Szóval a Rogán tévé a kezdeti kísérleti adások után kezd igazi profi adóvá válni, és minden a népjólét szempontjából fontos esemény ütőerén rajta tartja a kezét.

Tuti, hogy a Rogán médium nem hagyja majd szó nélkül azt sem, hogy a bírák a Hagyó- és a Sukoró-pert is visszapaterolták Pestre.

Szóval tetszik ez a Rogán tévé, a szívünkből szól, csak lehetne talán a műsorszerkezete icipicit változatosabb.

Gondolok itt arra, hogy néha adhatna időjárás-jelentést is, szappanoperákat, Való Világ show-kat.

Érdekes lehetne például egy ilyen Való Világ a parlamenti képviselőkkel. Bezárni őket az épületbe, és fél évig ki sem engedni. Közben lesni, hogy létesít-e a parlamenti zuhanyozóban intim kapcsolatot mondjuk dr. Kövér házelnök úr Vadai Ágnessel vagy Vona Gábor Balogh József ex-Fideszessel.

Tisztelt miniszterelnök úr, ön a közelmúltban már több ízben is megtisztelte szerény személyemet azzal, hogy levelet írt nekem, amelyben a közösen elért sikereinkről számolt be.

Kissé szégyellem is magam amiatt, hogy eme kedves leveleire eleddig még nem volt módomban válaszolni, piszlicsáré, aprócseprő mindennapi gondjaim: éhenhalás elkerülése és egyéb ilyesmi okok miatt.

Most azonban mégis tollat ragadok abból a szomorú alkalomból, hogy úgy értesültem, egy évvel elhalasztják a szociális temetés intézményesített bevezetését. Pedig Németh Szilárd polgármester úr épp a minap számolt be nagy örömmel arról, hogy Csepelen már ki is jelölték azt a temetőrészt, ahol ezek a temetések zajlottak volna.

Megmondom őszintén tisztelt miniszterelnök úr, hogy már csak azért sem értem teljesen e halasztó döntésük okát, miután a Kúria jogegységi döntése a devizahitelesek ügyében még inkább aktuálissá tenné a szociális temetés lehetőségének sürgős megteremtését. (Itt jegyzem meg, nem is értem egyébként, hogy mert ez a kurva kúria ilyen embertelen döntést hozni a CÖF, és különösen Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető úr akarata ellenére? Mikor lesz már rend ebben az országban, miniszterelnök úr? Amikor is majd minden bíró úgy dönt, ahogy azt Rogán úr szeretné!)

Amiért különösen bánt engemet a szociális temetés lehetőségének elhalasztása, az az, hogy már ki is gondoltam néhány praktikus dolgot ennek gyakorlati megvalósításával kapcsolatban.

Ez az egész a temesd magad – Do it Yourself –  mozgalom komoly szervezettséget feltételez, ezért tanfolyamokat indítanék, ahol azt oktatnám, hogyan kell helyesen sírt ásni, elkerülendő például a beomlásokat vagy azt, hogy előbb ássuk ki a sírvermet, mint ahogy a nagybeteg nagymuter elhalálozott, mondván, hogy csak mostanra kaptunk szabadságot.

Halott-kozmetikus, halott-mosó tanfolyamokat indítanék, és el lehetne sajátítani azt is, hogy miként lehet akár papundekliből is fillérekért hercig kis koporsót varázsolni.

Elméleti feladatok is lennének, ilyesmi tesztkérdésekkel: ön miből állapítja meg valakinél a halál beálltát: a./ nem vesz levegőt, b./ nem pislog, c./ nem káromkodik.

De ha már Németh Szilárd is szóba került, akkor persze adódik az a kérdés is, miért nem terjesztjük ki nagy rezsicsökkentési háborúnkat a temetkezés területére is?

Bizony ráférne minimum húsz-harminc százalékos árcsökkentés a sírhelyek, koporsók, a síremlékek, halotti koszorúk árára is! Ezek nagyon sokba kerülnek, és akkor még nem beszéltünk például a halott-szállítási és hűtési díjakról!

Miért nem rendszabályozzuk meg egy kicsit a gonosz temetkezési multikat is? Bizony szükség lenne minél több nonprofit állami temetkezési cégre is.

És akkor lehetne akár egyet fizet, kettőt kap akciókat is szervezni!

A KDNP pedig odahathatna, hogy a papok is kevesebbet kérjenek a temetési ceremóniákért és a gyászmisékért!

Miniszterelnök úr, kérem, intézkedjen mielőbb, nyakunkon az április! És ugye ön sem szeretné, ha inkább Schmuck Andorra szavaznék majd?

További munkájához sok sikert, boldogságot, esztendőre apróságot!

Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója ellen vesztegetés nemzetközi kapcsolatban, jelentős kárt okozó csalás, valamint különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt kezdeményezett pótmagánvádlóként büntető eljárást a Mol volt jogtanácsosa, Bánhegyi Ilona.

Az eredeti horvát vád szerint Hernádi 2008-2009 folyamán azért vesztegette meg Sanadert, hogy a MOL átvehesse a horvát INA olajtársaság irányítását. Az INA gázüzletágának nyereséges része a MOL-hoz kerül, a veszteséges rész pedig a horvát állam felügyelete alá.

Sokak szerint valami nincs rendjén ezzel a pótmagánváddal.

Először is, Bánhegyi asszonyság miért csak most terjesztette ezt elő? Jó öt év kellett ahhoz, hogy hirtelen leessen neki: te jóságos Isten, de hiszen engem súlyosan megkárosított ez a gonosz Hernádi?

Kizárható-e, hogy ez a jócskán megkésett pótmagánvád csak a horvát hatóságok – és persze egész Európa – átvágására, a nemzetközi körözés kijátszására, szolgál?

A jogszabály eléggé egyértelmű abban, ki is élhet pótmagánváddal. Kizárólag a bűncselekmény sértettje jogosult erre, záros határidőn belül, olyankor, amikor az ügyészség nem hajlandó hivatalból vádat emelni.

De hogyan is lett pótmagánvádlói jogosultsággal felruházott sértett Bánhegyi Ilona, Mol kisrészvényes, egykori alkalmazott? Akinek a férje, mit tesz isten, a Molnál jelenleg is csoportszintű ellátási és értékesítési igazgató.

A Fővárosi Törvényszéken a tárgyaláson nyilatkozó ügyvédje szerint a pótmagánvád alapja, hogy pótmagánvádló 600 millió forint értékű Mol részvény csomagja 24 millió forinttal értékelődött le azok miatt a sajtóhírek miatt, amelyekben Hernádi Zsolt is negatív színben tűnt fel. Arra a 2008 eleji híre, hogy a Mol 10 millió euró vesztegetési pénzzel szerzett befolyásoló részesedést az INA-ban, a Mol részvények ára 5 millió euróval csökkent, és a részvényesek vagyoni hátrányt szenvedtek el.

Vagyis, ha jól értem mindezt, még a sértett-magánvádló is azt állítja, hogy nem az állítólagos vesztegetés ténye okozta a kárt, hanem az erről szóló negatív sajtóhírek.

Márpedig a pótmagánvádra jogosultság szempontjából nem tekinthető sértettnek az, akinek a személyét, illetve vagyonát érintő jogsérelem csak áttételesen következett be.

De ha még igaza is lenne a volt alkalmazottnak eme erőltetett oksági kapcsolat relevanciájában, akkor sem érthető, hogy miként emelhet pótmagánvádat a Mol vezér ellen nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés miatt? Hiszen annak aztán biztosan nem ő volt a sértettje, sőt inkább haszonélvezője, ha az eredeti horvát vádból indulunk ki, amely szerint az INA gázüzletágának nyereséges része került a MOL-hoz, a horvát állam felügyelete alá pedig a veszteséges rész.

Hogy fogadhatta be mindezt a sok képtelenséget mégis a Fővárosi Törvényszék? Hogyan tarthatott egyáltalán érdemi tárgyalást?

Na persze Hernádi úr örömmel kapott az alkalmon, hogy ismét, e fórumon is kifejthesse, mennyire, de mennyire ártatlan.

Ami persze akár igaz is lehet, csak ez az egész pót-hercehurca akkor is büdös.

Kíváncsian várom, hogy a cégtől 2007-ben szülési szabadságra távozott pótmagánvádló milyen perdöntő bizonyítékokat tartogat a tarsolyában. Mi mindent gyűjtött össze otthon, tejbegrízfőzés közben.

Hiszen igen komoly terhelő adatokkal kell rendelkeznie, ha ennyi év elteltével is ilyen súlyos vádakkal mert előállni az ő volt, és a férje jelenlegi főnöke ellen.

Ám, ha netán viszont mégis csak kamu, jogi praktika ez az egész, és nincs semmi érdemi bizonyítéka, ily bátran vállalja-e majd a hamis vád következményeit is?

A Hír24 helyreigazítást közöl a TEK nyári, árvízi közreműködésével kapcsolatban.

Eszerint „A Hír24-en 2013. december 6-án megjelent 110 millióért pakolták a homokzsákokat a TEK-esek című cikkben valótlanul és megalapozatlanul híreszteltük, hogy a TEK-esek csupán 8 ezer munkaórát dolgoztak, ami annyi jelent, hogy a szervezet 63 millióval többet számolt el, mint amennyi ténylegesen járna.”

http://www.hir24.hu/belfold/2013/12/10/helyreigazitas/~~latest

Oké, a rend helyreállt – bár úgy tudom az atlatszo.hu nem tett eleget a helyreigazítási kérelemnek – s most már biztosra tudjuk, a TEK nem számolt el 63 millióval többet annál, ami jogosan járt és nem igaz az sem, hogy csupán 8 ezer órát dolgoztak.

Hogy honnan tudjuk? Hát onnan, hogy a TEK ezt állítja.

Gondolom, ha kell, az anyja életére is megesküszik.

A helyreigazítás további megszövegezése viszont igencsak ködösen fogalmaz.

Eszerint „a Terrorelhárítási Központnak a vészhelyzet elhárításában közreműködő személyi állománya a 2013. júniusi árvízi védekezés során a napi szolgálatteljesítési időt meghaladóan ténylegesen több mint 20 ezer óra túlszolgálatot teljesített, illetve a Terrorelhárítási Központ nem számolt el több munkaórát, mint amennyi ténylegesen járt volna.”

Most akkor 20 ezer óra túlszolgálatot teljesített vagy ennél többet?

Érdekes megfogalmazás az is a helyreigazítás végén, miszerint a Terrorelhárítási Központ 108.047.965 Forint támogatásban részesült. Vagyis kerekítve 108 millióban.

Nem tudom, hogy jött ki ez a szám, de ami szintén nagyon sajátos ebben a helyreigazításban, az maga a támogatás kifejezés. A TEK árvízi segítői ezek szerint nem munkabért kaptak, nem is megbízási díjat, javadalmazást, ilyesmit, hanem támogatást. Órabérre lebontva igen csak szép kis summát.

A támogatás szó azt a cselekedetet jelenti, amikor segítünk valakit/valamit.

Most akkor ki is segített itt kit? A TEK segített az árvízi védekezésben vagy az árvízi védekezők a TEK-en?

De a számítással is baj van. Említettük, hogy a helyreigazításban 108 millió szerepel.

Az atlatszo.hu eredeti cikke szerint: „A TEK saját bevallása szerint 20 000 munkaórát számolt el, és ezért kerekítve 122 millió forintot kapott”

http://atlatszo.hu/2013/12/06/mennyiert-pakol-homokzsakot-egy-terrorelharito/

A 444 hu amikor átvette a hírt, a kapott pénz összegét 110 millióban állapította meg, s annak jogcímeit részletezte is. Eszerint a TEK munkatársai 85 millió forint juttatásban részesültek a „napi szolgálatteljesítési idő”-t meghaladó szolgálatteljesítésért, erre jön 23 milliónyi járulék. További tétel a 4,5 milliónyi élelmiszerköltség, 5,5 millióba került a „gépjárművek használata”, és még a „munkaruha, gyógyszer, védelmi anyagok” címen is elszámoltak bő 2 milliót.

Igen ám, de ha ezeket összeadjuk, végeredményként 120 millió jön ki!

http://444.hu/2013/12/07/a-tek-110-millioert-segitett-a-gaton

Most akkor 108, 110, 120 vagy 122?

Lehet, hogy csak én nem értem?

Avagy pár milla ide vagy oda már mit sem számít egy ilyen országban?

A nemzetközi nőnapon virágot veszünk a hölgyeknek. A többi napon pedig elterpeszkedünk a tévé előtt a fotelban és hideg sört követelünk tőlük, rosszabbik esetben időnként meg is gyomrozzuk és rugdossuk őket.

Valahogy így látom ezt a korrupcióellenes világnapot is. 364 napig velejéig korruptak vagyunk, aztán eljön ez a nap, amikor is ünnepélyesen és felháborodva elítéljük azt.

A tény ettől viszont még tény marad, hogy a korrupciós sorrendben az EU tagállamok között is a hátsó harmadban kullogunk.

Persze mit is várunk egy olyan nemzettől, amelyik még az Istent is megpróbálja lefizetni, és a misepénzért, egyházi adóért cserébe azt várjuk tőle, hogy csip-csup ügyeinkben segítsen rajtunk.

Krisztus koporsóját sem őrizeték ingyen, tartja a közismert magyar szólásmondás is.

Érdekes, hogy Rogán Antal is amiatt patáliázott Rezesová bérelt lakása előtt, milyen felháborító, hogy a szlovák milliomos nő előzetes letartóztatását megszüntetve őt úgymond luxus házi őrizetbe helyezték, azon viszont egy pillanatra sem akadt fel, hogy azoknak a főrendőröknek, akik a gyanú szerint alvilági figuráktól nylonzacskókban számolatlanul kapták a milliókat, a bíróság nem hogy a letartóztatása fenntartását, de még a házi őrizetét sem tartotta indokoltnak.

Rogán frakcióvezető, országgyűlési képviselő és polgármester úrnál az sem váltott ki semmilyen reakciót, hogy az atlatszo hu. szerint 110 millió forintjába került az adófizetőknek a TEK részvétele a nyári árvízi védekezésben. A szervezet azt állítja, munkatársai rendes napi munkaidejükön felül több mint 20 000 órát töltöttek a gátakon.

Az atlatszo. hu feltevése szerint túlszámláztak, mert ez az idő nem lehetett több 8.000 óránál. Ám, ha még igazolni is tudnák a napi szolgálati időn felüli húszezer munkaórát – akkor is adódik a jogos kérdés, megéri-e az országnak, hogy 250 TEK-es pakolja a homokzsákokat óránként 1,25 millió forintért, miközben nyolcezer katona, több ezer vízügyes, tűzoltó és katasztrófavédelmi szakember végezte ugyanezt a munkát a bruttó 5 400 – rossz esetben 13 500 – forintos TEK-es órabér töredékéért.

De a Facebookon nem hallottam Rogánt amiatt sem tiltakozni, hogy az ócsai lakóparkban hogyan kerülhetett egy-egy lakás 30 millió forintba. Egy olyan lakásé, amely cseppet sem modern, nem is szép és nincs is jó helyen.

És akkor ugye a trafiktenderek és földbérleti pályázatok sajátos elbírálási módját, Simicskát vagy a felcsúti polgármester villámgyors milliárdossá válását, a NAV 1.700 milliárdját még meg sem említettük.

Szóval Rogán Antal úr számolatlanul készíthetné még a felháborodását tolmácsoló videóit, ha valóban az igazság megismerése, a korrupció elleni küzdelem, és nem az olcsó népszerűség-hajhászás lenne a célja.

Amikor ezt a javaslatomat megteszem, abból indulok ki, hogy Eva Rezesovának sikerült valami olyasmit elérnie hazánkban, ami a rendszerváltozás óta minden egyes köztársasági elnökünkkel szemben kívánalom volt ugyan, de ismerjük be, ennek az elvárásnak egyikük sem tudott eleget tenni.

Nevezetesen arra az alaptörvényünk 9. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott igényre gondolok, amely szerint „Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.”

Göncz Árpádot sokan szerették, főleg a baloldalon, de valljuk be, sok ellensége is akadt, főként az MDF tagjai körében. Mádl Ferenc viszont inkább a jobboldal embere volt, Sólyom Lászlót pedig még azok sem fogadták el igazán, akik őt megválasztották. Schmitt Pál – azaz Plagi Pali –  meg végképp nem volt alkalmas eme nemes nemzetegyesítő szerepre. Legfeljebb abban egyesített bennünket, hogy senki sem vette őt komolyan. Áderről pedig köztudott, hogy a Fideszhez húz a szíve, amely vonzalom még akkor is igaz, ha ő néha-néha egy-két jelentéktelenebb törvény elsikálásával próbálja bizonyítani a pártok fölött állását.

De visszatérve Rezesovára, hosszú idők óta igenis ő az első olyan személy, akinek ez a nemzeti egység megteremtése sikerült, akit pártállásra tekintet nélkül szinte az egész ország ugyanúgy ítél meg. Bár a balesete részleteit nem ismerik, de ez senkit sem zavar abban, hogy súlyosan elmarasztaló ítéletet alkosson az ügyében.

Igen, Eva Rezesová asszony egységbe rántotta a magyar nemzetet, mint a közös gyűlöletük és megvetésük tárgya.  Csak nézzük meg a Rezesová esettel foglalkozó írásokhoz fűzött fröcsögő, gyűlölködő kommentek hatalmas áradatát, jobb és baloldali pártszimpátiákra tekintet nélkül.

Együtt szidalmazza Rezesovát, az ügyvédjét és az első fokú bíróságot a neonáci, a komcsi, a liberális és a keresztény. Együtt gyűlölködnek, nagy egyetértésben, békességben…

Ez ám az igazi koalíció – nem a DK – és ez az igazi Együtt 2013!

Ezt a közhangulatot érezte meg, és próbálta meglovagolni a Facebookon többször is az önmaga nagyságától már régen elszállt Rogán Antal, és figyeljünk csak föl ám arra is, hogy amíg az ő otromba reagálása miatt sorban nemtetszését nyilvánította a Magyar Bírói Egyesület, a Kúria, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke és neves büntetőjogászok is, pl. Hack Péter, addig a jogállamiságra és a bírói függetlenségre oly érzékeny baloldali pártok hangját alig-alig hallani.

Tán csak nem attól tartanak, hogy ha ők is kikérnék maguknak Rogán úr belekontárkodását az ítélkezésbe, az  számukra szavazatvesztéssel járhatna?

Pedig egy ilyen pökhendi, fenyegetőző politikusi megnyilatkozás sokkal nagyobb skandalum szerintem, mint mondjuk az például, hogy a társasházak közös képviselőinek milyen kötelezettségeik vannak a rezsicsökkentés hatásainak prezentálásában.

Hogy mi a közös Pityinger DopeMan Lászlóban és Rogán Antalban? Látszólag semmi. Hiszen egyik a jobboldal megmondó embere, a másik valahol a baloldalon műveli ugyanezt. Az egyik ezt finomabban, diplomatikusabban teszi, a másik durvábban, közönségesebben. Ráadásul az egyiknek nagy hatalma van, a másiknak legfeljebb csak a pofája nagy.

Mégis, miben egyeznek ők?

Elárulom, az abbéli igyekezetükben, hogyan lehet a Rezesová ítéletből minél nagyobb népszerűségi hasznot húzni, pontosabban minél több lájkot kicsikarni.

Előbb Pityinger úr nyilatkozott meg a Facebookon olyképpen, miszerint “Ebben a Rezesova ügyben nem az zavar, hogy a r*bi nem kapott 1000 év börtönt (hiszen az áldozatok szeretteit nem kárpótolja sem egy, sem 100 év szabadságvesztés), hanem az, hogy a gazdag szinte mindent megúszhat tünetmentesen, a szegény meg a legapróbb dologért is “fővesztéssel” felel”

Az ilyen süketelés tetszik ám a köznépnek. Lehet gyűlölködni azokra a mocskos gazdagokra. Hisz’ régi igazság, quod licet Iovi, non licet bovi.

Most pedig Rogán Antal videó-üzenetét láthatjuk. ugyancsak a Facebook jóvoltából, amelyben ő is szintén azon pufog, hogy Rezesová luxuskörülmények között házi őrizetben várhatja a másodfok döntését, ahelyett, hogy előzetes letartóztatásban ülne. Ez felháborító és elfogadhatatlan, mondja, és parlamenti, igazságügy-miniszteri vizsgálatot követel.

Ez bizony, polgármester úr, igazi demagóg populista duma! Rizsa, süketelés.

Ráadásul a vizsgálatok kilátásba helyezése burkolt fenyegetésként is felfogható.

Politikus-suszter maradhatna a kaptafájánál. De a DopeMan féle előadóművész-cipésznek sem kéne a jog területére elkalandoznia ugyanezen okból.

A két megszólalás között azonban van némi, cseppet sem elhanyagolható különbség. Amíg DopeMan a tőle már megszokott bazmegolós stílusában „r*bi”-ként említi az elkövetőt, addig Rogán látszólag sokkal szalonképesebben fogalmaz. Ám ha belegondolunk, még is ő, aki sokkal durvább, amikor Rezesová ügyét a híres-hírhedett ároktői esethez hasonlítja, összemosva egy közúti balesetet egy sorozat-rablógyilkossággal. Jellemző Rogán-Arrogáns Antal kétharmados mentalitására az is, hogy az ügyet erőből akarja megoldani, és törvényhozási úton korlátozná a bíróságok szabad döntési jogkörét. Ilyesmiben persze nem ő az első és nem is az utolsó a Fideszben. Orbán, Navracsics és a többiek is szeretnek alkalomadtán bírósági ténykedéseket minősíteni.

Félreértés ne essék, nem Rezesovát védem afféle fogadatlan prókátorként! Csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az előzetes letartóztatás nem előrehozott büntetés, a törvény annak elrendelését és fenntartását igen szigorú feltételekhez köti.

Jelen esetben ezek közül a szökés reális veszélye jöhetne figyelembe. A bíróság szerint viszont ez ügyben nem volt megállapítható.

Ilyen ítélet után bolond is lenne szökést megkísérelni.

A Startlap Fókuszban rovata kiemelt híre, miszerint „Feljelentik a Bajnai ellen tüntetőket”.

E feljelentésről a részletes beszámolót a Hír24 közölte a Népszabadságra hivatkozással.

http://www.hir24.hu/belfold/2013/11/29/feljelentik-a-libakkal-tuntetoket/#a3

Eszerint dr. Helmeczy László ügyvéd úr azt rója fel a Bajnai ellen libákkal felvonulóknak, miszerint a pórázon vezetett, összekötözött szárnyú, összekötött lábú libákat hurcolnak, és az állatokat nem ritkán „gágogásra kényszerítik”.

A Hír24 idézi az állatkínzás törvényi tényállását.  

„Aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.”

Helmeczy doktor erre a passzusra hivatkozással kíván a libával tüntetők megbüntetését, állatkínzás miatt.

Én nem vitatom, hogy egy liba gágogásra kényszerítése igen súlyos jogsértés lehet alkalomadtán.  De az talán elkerülte a nagyszerű ügyvéd úr figyelmét, hogy ugye a bűncselekményi tényállás megvalósulásához az is szükségeltetik, hogy a kínzás alkalmas legyen arra, hogy a libák maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.

Nem kell ahhoz csodarabbinak lenni, hogy megalapozottan kijelenthessük: a gágogásra kényszerítés a legritkább esetben szokott a libáknál maradandó egészségkárosodást vagy pusztulást okozni. Legfeljebb egy idő után berekednek, és akkor egy darabig nem gágognak.

Maradandó egészségkárosodással a libákra nézve inkább a megevésük szokott járni. 

Mindenesetre, ha én liba lennék, sokkal inkább elviselném, hogy néha gágogásra kényszerítsenek, mint hogy ha kell, ha nem, állandóan kukoricát nyomkodjanak a torkomba, hogy a májam abnormális méretűre, négy-ötszörösére nőjön. Akkor már inkább a kisüsti vegyes.

Persze nem vagyok liba, még csak libaszakértő sem.

Ezért aztán én is kíváncsian várom, hogy a Bajnai elleni libás tüntetések állatkínzó jellegének megítélésében a Pintér rendőrség hogyan foglal állást.  Ami azért sejthető.

Éppen ezért nagyon fontos az is, mit szól majd mindehhez a Négy Mancs, továbbá a Magyar Állatorvosi Kamara és végső soron pedig az Európai Parlament. Amelyik, mint tudjuk, hosszas vita után engedélyezte a libák tömését, amennyiben azt kíméletesen végzik.

Tehát itt is az az eldöntendő főkérdés, amivel majd Martin Schulz is szembesül, hogy kíméletesen gágogtatták-e azokat a libákat a tüntetők.

A Startlapon, a legkiemeltebb híreket tartalmazó „Fókuszban” láttam meg először a feltűnő címet, miszerint „Bojkott: nézők nélkül maradhat az NB1”. Erre rákattintva pedig máris a Sport24-en találtam magam.

http://sport.hir24.hu/nb1/2013/11/26/bojkott-nezok-nelkul-maradhat-az-nb1/

Először persze azt hittem, a cím csak valami vicc, hiszen ez a bojkott, az üres lelátókat elnézve, már régen megvalósult a magyar focipályákon, és nem csupán a bekövetkezésének a lehetősége fenyeget.

És e bojkottban legalább akkora szerepük van az agresszív szélsőjobb érzelmű szurkolói csoportoknak, mint a rossz focinak.

A Sport 24 írása most azt a közleményt ismerteti, amelyiket „a diósgyőri szervezett szurkolói csoportok” adtak közre.

A közlemény azt sérelmezi, miszerint a Videoton elleni mérkőzésen: „Nem engedték be a stadionba egy 10 éve a diósgyőri lelátón tevékenykedő csoport zászlóját (Commandos), leszedették a kerítésről a történelmi Magyarországot ábrázoló zászlót “Hazádnak rendületlenül” felirattal, az idén 20 éves szurkolói csoport a Sturm und Drang zászlóját valamint egy angol zászlót Gyál felirattal.”  

Ezért aztán drámai hangon arra szólítanak fel minden honi szurkolót, klub hová tartozásra tekintet nélkül, hogy bojkottáljanak minden hazai nb1-es mérkőzést.

A hírt közreadó Sport24 látszólag korrekten járt el, s nem foglalt állást sem az adott szurkolói csoport mellett, sem azok ellen. Mert ugye a hír szent.

Az azonban árulkodó, hogy e híradás kapcsán szavazásra hív bennünket, s arra kér tőlünk választ, hogy „Ön szerint kell a bojkott?”

A válaszlehetőségek pedig a következők:

-          Igen, így észhez térne az MLSZ.

-          Nem, úgysem érdekelné az MLSZ-t.

-          Kellene, de nincs összefogás a szurkolók közt.

Milyen választ adjon azonban az a balga belga, aki nem az MLSZ-t kívánja fikázni, hanem nagyon is egyetért vele abban, hogy a focipályákra egyáltalán nem való a politika, és ezért nincs helye például a „történelmi Magyarországot ábrázoló zászlónak”.

Bevallom, arról viszont halvány fogalmam sincs, hogy kik, s miért vittek ki egy focimeccsre Gyál feliratú angol zászlót, de hozzáteszem, legalább ennyire komolytalan és vicces, amikor a magyar himnuszt mondjuk egy Budapest Honvéd- Pápa meccs előtt rezgős szopránnal éneklik el, elefántcsontparti, mali, nigériai focistáknak oly giccsesen, mintha csak valami operett-gála nyitánya lenne. 

Beismerem, azt sem tudom továbbá, hogy a „10 éve a diósgyőri lelátón tevékenykedő Commandos csoport” ellen mi a kifogás, de annyi róluk is pillanatok alatt kikereshető, hogy ez egy a Jobbik érdekkörébe tartozó szervezet, amelyiknek a honlapján is Wehrmacht-sisakos koponyák vicsorítanak.

Ami szintén nem igazán focimeccsre való.

A diósgyőri szurkolói csoport közleménye egyébként azzal zárul, miszerint: „csak akkor van értelme az egészet folytatni, ha gyökeres változások történnek az MLSZ, a klubok, a politika szurkolókhoz való hozzáállásában.”

Ebben viszont biztosan igazuk van, és ezt ismerte fel az MLSZ is akkor, amikor elhatározta, nem tűri és büntetni rendeli minden gyűlöletkeltő, rasszista szimbólum és szurkolói hang jelenlétét a stadionokban.

Jó lenne már végre, ha a magyar kluboknak, és a fociszerető nézőknek sikerülne megszabadulni a szélsőjobbos, ijesztő, fenyegető szimbólumokat hurcolászó szurkolói csoportok terrorjától.

Én nem is tudom, a magyar fociról elsőként miért is egy nyilvánosház jut eszembe. Talán a miatt a régi népi bölcsesség miatt, amelyik szerint, ha egy kupiban nem megy az üzlet, nem a berendezést kell kicserélni, hanem a kurvákat.

Igen ám, de sajnos a honi fociban a madám – vagyis más néven a szövetségi kapitány – a válogatott kurvákat csak azok közül a kurvák közül tudja kiválasztani a nemzeti kupleráj számára, akik a klubkupikban szerepelnek.

Ott pedig évtizedek óta elég silány a választék.

Belátta ezt bölcs vezetőnk is, és próbálkozott, próbálkozik ugyan kurvautánpótlást kitermelő kurvasulikkal, úgymond kurvaakadémiákkal, de egyelőre nem sok eredménnyel.

Ezért aztán úgy döntött, unortodox megoldást választ e területen is, és a továbbiakban mégsem az idézett népi bölcsesség szellemében jár el, hanem éppen ellenkezőleg.

Ha már a kurvákat nem cserélheti le, hát mégis csak a berendezést cseréli le.

Ezért épülnek aztán sorra azok a sokmilliárdos stadionok, amelyektől azt várják majd, hogy ezek a hazai kurvafocit minőségileg fellendítik.

A minap éppen azt a videó-tudósítást volt szerencsém megtekinteni, amelyik a felcsúti stadion építéséről készült. A megszólaltatott kommunikációs igazgató büszkén beszélt arról, hogy a mintegy 1.800 lakosú faluban 3,7 milliárdért megvalósított 3.500 nézőt befogadó létesítmény nem egy egyszerű stadion lesz ám, hanem igazi műalkotás.

Ja, ha műalkotás, akkor tahó módon ne kezdjünk itt hüledezni a sokmilliárdos költségvetésen, ne legyünk má’ valami művészetellenes nyárspolgárok! Hiszen, ha műalkotás, akkor a hülyének is megéri ez a közel négymilliárd. És persze alkalomadtán mutogathatjuk a stadion-kiállításokon is.

Több ezer év múltán pedig talán egy sorban emlegetik majd az egyiptomi piramisokkal.

A legjobb a tudósításban az volt, amikor ez a kommunikációs úr azt fejtegette, hogy hamis és rosszindulatú az a beállítás, miszerint közvetlenül a miniszterelnök háza mellett épül az új objektum, az igazság ezzel szemben az, hogy a miniszterelnök és családja vett korábban házat a régi sportpálya helyén épülő sportcentrum mellett. Világos? Arról már nem ő tehet, hogy pont ide álmodták meg ezt a remeket, az ő kertvégébe, a nyári retyó mellé.

De honnan lesz itt 3500 néző?

Kézenfekvő, hogy egy ilyen velejéig demokratikus országban a civilek segítségét kérik majd a benépesítésében. A Civil Összefogás Fóruma állítólag már szervezkedik is ez irányban. Hazafias kötelezettség lesz ezekre a meccsekre járni, a buszos szállításokba majd Széles úr is besegít állítólag.

A szotyolát pedig maga a miniszterelnök fogja ingyen biztosítani.

Ja, és majd elfelejtem! Nagyon úgy néz ki, nem csak a berendezés lesz kicserélve, hanem szintén unortodox módon a madám is. A jól értesült sajtó dobálózik is a nagy nevekkel. Most legújabban Fred Rutten nevét hallani. Aki egyébként, azt követően, hogy a holland Vitesse kirúgta, a híradások szerint a Nürnberg ajánlatát, képzeljük csak el, visszautasította. Pedig a Nürnberg az előkelő 17. helyen áll a Bundesligában!

HACSEK - Alászolgája Sajókám!

SAJÓ – Alászolgája! Na, mit szól hozzá Hacsek, hogy erről a komondorról beszél mindenki!

HACSEK - Mi van vele, tán megint azt állítják, hogy valaki átesett rajta?

SAJÓ – Mit beszél itt hülyeséget, a komondort akarták kipaterolni, mert sokak szerint a bűnözés melegágya!

HACSEK - Már hogy lehetne egy komondor a bűnözés melegágya? Főleg, hogy kiderült, nem is ő a hibás, nem esett át rajta senki.

SAJÓ – Hagyjon már mindig ezzel az áteséssel! Szóval ezt a melegágyat Kocsis Máté is állította, ha pedig ő mondja, az biztosan úgy is van. Egy Fideszes polgármester nem hazudik. A tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá, egy kereszténydemokrata meg mégúgy sem.

HACSEK - De hát nem az van, hogy az érintett is elismerte, nem is a komondor tehet a nő sérüléseiről?

SAJÓ – Miféle nőről zagyvál itt maga?

HACSEK - Hát a képviselő élettársáról!

SAJÓ – Mit keres a képviselő élettársa a Józsefvárosi piacon?

HACSEK - Én nem mondtam, hogy ott volt, maga hozta szóba ezt a piacot. Én csak a képviselő komondorjáról beszéltem, akire rá akarták fogni, hogy ő okozta az élettárs sérülését.

SAJÓ – Ez egy másik komondor, maga barom, aki állítólag a MÁV-nak okozott sérelmet!

HACSEK - Mi az, hogy állítólag?

SAJÓ – Mert ez a komondor meg azt állítja, miszerint éppen, hogy neki okoztak sérelmet. De majd a bíróság hat-nyolc év alatt eldönti.

HACSEK - Ez is vak?

SAJÓ – Kicsoda, a bíróság? Dehogy vak, akire maga gondol az a bekötött szemű Justitia. A bíróság csak lassú. De ez a komondor sem vak, ez egy Kft., akit kipateroltak Józsefvárosból, pontosabban az által bérelt piacot, vagyis a Négy tigrist.

HACSEK - A négy vak tigrist?

SAJÓ – Az sem vak! Fogja már föl maga szerencsétlen! Ezt a piacot hívják négy tigrisnek. Most pedig be akarják záratni, mert, ahogy már említettem, sokak szerint a bűnözés melegágya.

HACSEK - De hát ilyen alapon akár a parlamentet is be lehetne záratni! Meg a pártokat.

SAJÓ – Nocsak! Hát maga Hacsek nem is olyan hülye, mint amilyennek látszik.

Most, hogy a bajai cigányok ilyen jól elhúzták az MSZP nótáját, talán még élesebben merül fel az igény, miszerint ahhoz, hogy legalább minimális esélyük legyen megnyerni a választásokat, szükséges lenne a teljes baloldali összefogás.

Az elnevezések itt nem sokat segítenek, mert kijelentheti ugyan magáról egy csoportosulás, hogy „együtt”, meg, hogy „párbeszéd”, ha valójában meg mégsem együtt cselekednek, és igazi, komoly párbeszéd sincs közöttük.

Ehelyett van folyamatos miniszterelnöki ön-castingolás, plusz sértődött hatalmi harc.

Ne csodálkozzunk hát, hogy az Ipsos MTI-hez hétfőn eljuttatott elemzése szerint a jobboldali pártok és az LMP támogatottsága 1-1 százalékponttal emelkedett, minden baloldali és liberális párté ugyanennyivel csökkent.

Talán meg kéne már végre alapítani a Komoly Összefogás Pártját. (KÖP)

A KÖP  pedig el kellene végre döntse, mit kezdjen Gyurcsány Ferenccel.

Ahogy látom, a szocialisták és jelenlegi szövetségeseik valami olyasmit szeretnének, hogy az őt támogató szavazók jöjjenek a közös táborba, de nélküle. Ő viszont nem akar kimaradni.

Hacsak börtönbe nem zárják.

Amire viszont már nem sok esély van. Nem azért, mintha a Fidesz nem szeretné ott látni, csak hát minden ügyész és bíró mellé mégsem lehet egy dr. Völgyesi Miklóst állítani.

Szóval Gyurcsány, ha tetszik, ha nem, továbbra is szerepelni fog a közéletben mintegy bónuszként a baloldal nyakában.

Mégis, akkor hogyan lehetne valahogy őt elviselhetőbbé tenni azon kormányváltást óhajtók körében is, akik finoman szólva sem tartoznak a rajongói táborához?

Hogyan szabadulhatnának meg ettől a lejáratott névtől és ábrázattól? Hogy Gyurcsány is jóllakjon és a baloldali egység is megmaradjon.

Ez bizony jó kérdés.

Mi lenne, ha mondjuk nevet változtatna?

Teszem azt, Gyurcsó lenne a családneve. Akkor talán még Orbán is jobban kedvelné.

Jól is hangzana: Gyurcsó Ferenc, aki a (politikai) pályán a trükkök százait követi el…

Persze a legjobb az lenne, ha az arcát is át lehetne formálni, ami a plasztikai sebészet mai színvonala mellett már szintén nem lehetetlen.

Na persze nem olyasmire gondoltam, hogy változhassa magát Lendvai Ildikóvá. Ellenben tutira jól mutatna valami Arnold Schwarzenegger-féle figuraként. (A karizmáról jutott eszembe.)

Ám az sem kizárt, hogy a nép körében inkább egy Kádár János utánzatnak lenne igazán sikere.

De lássuk be, mindez csak utópia! Gyurcsány nem akar és nem is fog megváltozni.

Vagyis marad a rideg valóság: őt úgy kénytelenek elfogadni, ahogyan van. A böszme, sajtkukac habitusával együtt.

Én bizony Mesterházyék helyében már csak ezért is nagyon igyekeznék vele minél előbb valamilyen megállapodásra jutni.

Mert minél később kerül erre sor, az ex-miniszterelnök annál inkább felértékelődik, és annál drágábban adja majd magát.

Nincs olyan magyar állampolgár, aki az elmúlt 23 évben ne vette volna észre, hogy a magyar politikai és gazdasági életet egy olyan alakzat irányítja, amit leginkább a polip kifejezéssel lehetne leírni. Karjai messzire elérnek, megszámlálhatatlan irányba fejtenek ki hatást, befolyásuk alatt tartják a legfontosabb pénzügyi, gazdasági, politikai, tájékoztatási pozíciókat. Mindenki, legyen az akár az egyik, vagy másik párt iránt végletesen elkötelezett szavazó, vagy dörzsölt propagandista, legyen az első választó diák, vagy két háborút megélt nyugdíjas, mindenki tudja, hogy a magyar gazdaság és politika sorsa a nyilvánosság elől elzárt titokzatos hátsó szobákban dől el. Ez a megfoghatatlan, meghatározhatatlan, és teljes terjedelmében még a működtetői által is megismerhetetlen "lény" a polip. A magyar polip.

Ki hozta létre és milyen eszközökkel?

Az ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozó összeesküvés elméletek ezer és ezer oldalakra rúgnak. Egy részük holdkórosok által hallucinált képtelenségekből, más részük kivételesen intelligens gondolkodók által a tények megfigyelésén keresztül felépített elméletekből állnak, de akadnak belső informátorok kiszivárogtatásaiból származó morzsák is, vagy véletlen lebukásokból a felszínre kerülő elemek is.

A magyar polip fő mozgatója a különféle bonyolult elméletekkel szemben egy otrombán egyszerű lény:
Kovács János.

Ki ez a minden szálat mozgató rejtélyes Kovács János?
Ő a kisember. Az egyszerű senki. A tömegember. Ő az, aki sörért és virsliért, gáz és villanyszámláért szavaz. Ő az, akit a végletekig leegyszerűsített szlogenekkel és hangzatos, üres ígéretekkel lehet lekenyerezni. Kovács János az, aki négy évente megy el szavazni, de öt perccel a fülkébe lépés előtt még nem tudja biztosan, hogy hova fog ikszelni. Ő az, aki a választás másnapján már nem foglalkozik a politikával. Legközelebb négy év múlva emeli fel a seggét a Dallas harmincadik ismétlése elől. Semmi sem érdekli, csak hogy legyen elég szalonnája, langyos borsodija és kábeltévéje. Kovács János az, aki miatt a politika jelenleg semmilyen értelmes hosszútávú célt nem próbál még megfogalmazni sem. Említeni sem. Ő tehet arról, hogy a politikai elit rátelepedett mindenre amire egyáltalán rá lehet telepedni. Kovács János a felelős a privatizációért, az alagutas-viaduktos autópályákért, a trafikokért, az olajszőkítésért, a szemkilövetésért, egyszóval mindenért, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, vagy ha mégis megtörtént, akkor legalább nem maradhatott volna következmények nélkül. A fentieknek nem lett következménye, mint ahogy semminek sincs következménye, legfeljebb annak, ha Bobby meghal a Dallasban, mert azt már mégsem lehet, akkor aztán felállunk a fotelből mind egyszerre.

Mivel Kovács János az elmúlt 50 évet a közügyekkel szemben tanúsított végtelen közönyének langyos posványában töltötte, így spontán módon kifejlődhetett egy a szülőszobától a halottasházig terjedő, mindent átszövő, mindenhol megkerülhetetlen polip, ami ma már szinte legyőzhetetlennek tűnik és ezért már az ország értelmesebbje sem emeli fel a szavát, inkább megadó engedelmességgel bezuhan a tömegsírba Kovács János mellé, vagy megértve a kor szavát beáll az aktuális hatalom szekerét tolni, hátha csurran-cseppen egy trafik, vagy legalább leesik egy ingyen toll és némi firkapapír az aláírásgyűjtéskor.

A közöny miatt épülhetett ki a kormányokon és rendszereken átívelő intézményesített rablásnak ez a felgöngyölíthetetlenül kusza szövevénye.

Ha az emberek felfognák, hogy az ország csak addig kifosztható, amíg hagyjuk, akkor lehetne tenni a szabadrablás ellen. Elhitették velünk, hogy kicsik vagyunk. Szavunk kevés. Mondták és mi lustán elhittük, hogy majd ők megcsinálják helyettünk. Hogy majd ők megvívnak a sötétség erőivel. Mi csak írjuk alá. Csak egy ikszet kérnek, mintha írástudatlanok lennénk. Csak egy keresztet tegyünk a lapra. Ezzel a felelősséget letettük. A felelősséggel együtt pedig a lehetőséget is, hogy az országot visszarántsuk ebből a dögletes posványból, ahova jutottunk.

A megoldás pedig pofon egyszerű. Vegyél részt a köz ügyeinek intézésében. Politizálj. És nem a szekértáborokból mért szardobálásra gondolok most, hanem arra, hogy legyél jelen a történésekben. Nem a mellszobor avatásokon vagy döntögetéseken. Valódi politikai eseményeken. Ezek pedig a hozzád legközelebb eső történések. A legszűkebb környezeted ügyei. A házad, az utcád, a falud, a kerületed dolgai. A nagypolitikának nevezett hazug gépezet, a képviseleti demokrácia, a maga visszahívhatatlan "képviselőivel" nem más, mint szervezett bűnözői csoportok látszólagos háborúja és valóságos kiegyezése egymással, a hatalomért.

Amíg ezen a szinten szemléljük az eseményeket, addig csak vesztesek lehetünk.

Ha részt veszünk a legszűkebb környezetünk ügyeinek alakításában, akkor van esélyünk győzni.

Ha elegen politizálunk, akkor végül az egész ország megtisztulhat.

Ehhez persze idő kell. És minél később vágunk bele, annál később jön el az eredmény.

Mire vársz még?

Az MLSZ helyeselhető propaganda-hadjáratának jelszava mostanában: a gyűlölet nem pálya.

Jó lenne ezt a szlogent az életünk más területeire is kiterjeszteni. Például a közéletünkre.

Mert mint tudjuk, élvonalbeli politikusaink egyik jellemzője éppen az, hogy annyira utálják egymást, hogy velük kapcsolatban már a józan gondolkodásra is teljesen képtelenek. Bizony, csak úgy repkednek a durvábbnál durvább sértegetések. Aztán persze vagy följelentik egymást vagy nem.

Ez a gyűlölet vezérelt például az MSZP vezérkarából mindenkit, amikor első blikkre elhitték, hogy az a bizonyos bajai videó valódi. (Hogy a Hvg-ről már ne is beszéljünk!)

A lila köd ráborult a baloldali agyakra.

Szinte látom, amint a felvételt megtekintve örömujjongásba törtek ki, az elnökség máris kemény hangú közleményeket fogalmazott, Bárándy Gergely buzgón feljelentést körmölt, Török Zsolt hatásos folyamatábrával egybekötött sajtótájékoztatón kezdte törni a fejét, Szanyi Tibor pedig pezsgőt bontott.

Végre megvannak ezek a gané Fideszes csalók! Ezt megcsíptük, Oszi!

De nehogy azt higgyük, a másik oldalon okosabb emberek ülnek.

Mostanában a jobboldali médiumokból azt hallom, hogy Gyurcsány Ferenc 2006 szeptemberében, a tévéostrom éjjelén az egyik főrendőrtől azt kérte, hogy a tévészékház megvédése érdekében minden törvényes eszközzel lépjenek fel.

Ahogy Szabadfi Árpád, akkori főkapitány-helyettes vallott erről a bíróságon, egy az átlagember számára egyébként kafkai hangulatú perben (ahol azt sem tudjuk, pontosan mi a vád, s talán még a vádlottak sincsenek ezzel teljesen tisztában): „Majd egy utasításként is felfogható kérést intézett hozzám, hogy minden törvényes eszközzel mindent tegyünk meg a székház megvédése érdekében.”

Micsoda skandalum, ordítozta tele a tévécsatornákat a nyugdíjas legfelsőbb bírósági tanácsvezető bíró: ez a Gyurcsány milyen alkotmánysértő módon járt el!

http://mno.hu/ahirtvhirei/utolag-kellene-vadat-emelni-gyurcsany-ellen-1195223

Mert, hogy jön ahhoz szerinte egy kormányfő, miszerint azt kérje a rendőrségétől szinte utasításszerűen, hogy törvényes eszközökkel tartsák fel a rendet.

Naná, hogy a jobboldal felfogásában ez minimum súlyos alkotmánysértés. Ami persze mérhetetlen ostobaság.

Épp olyan ostobaság, mint, amikor a szocialistákat hazaárulónak kiáltják ki, Bajnaival kapcsolatban libáznak, kendermagos Juhászt emlegetnek. Vagy amikor Selmeczi fogsorán gúnyolódnak.

De azért látom az alagút végét. Most ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy virtigli focikedvelő miniszterelnökünk van.

Ahogy a focimeccsek ezzel kezdődnek mostanában, javaslom, minden parlamenti ülés előtt hangozzék el a kormányfő részéről is a jelszó: a gyűlölet a politikában sem pálya.

Joggal kérdezhetik, miből gondolom, hogy a szocializmus felé menetelünk megint.

Sok jele van ennek, hogy csak nagy hírtelen néhányat említsek: az államosítások, a hatalom központosítás (vagyis demokratikus centralizmus, mondogatták anno a pártiskolán) és a folytonos békeharc (CÖF).

De most csak egy másik, ilyesmire utaló momentumot emelnék ki, mégpedig azt, ami a rezsivel történik.

Azt mondta Rogán Antal a minap, hogy a közműcégeknek nonprofittá kell válniuk, és törvényben kéne rögzíteni a „megfizethetőség elvét.”

Nehogy valami félreértés legyen, nem lefizethetőség, hanem megfizethetőség elvéről beszélt ez a nagyszerű politikus!

Bevallom, nekem nagyon is tetszik ez a megfizethetőség elve kifejezés. Kicsit egyébként olyan fílingje van, mint a labdarúgó válogatottunk szerethetőségének.

Azt gondolom, ki kéne terjeszteni ennek az érvényét az életünk más területeire is.

Legyen mindenki számára megfizethető a lakás, gépkocsi, tengerparti nyaralás, éttermi pezsgős vacsora, ilyesmi. És mi az, hogy piaci alapon vásárolhatunk plazmatévét, hűtőszekrényt, mosógépet vagy – amilyen meleg nyarak vannak mostanában – akár légkondit?

Véget kéne vetni annak, egyszer s mindenkorra, hogy a gonosz karvalytökű kapitalisták állandóan csak a profitot hajhásszák kis hazánkban!

Tegyük nonprofittá egész Magyarországot!

Persze, gondolom, ehhez az alaptörvényünket is módosítani kell majd kissé. De hát, Istenem, ezt már úgyis megszoktuk! Eggyel több vagy kevesebb, már igazán nem oszt, nem szoroz.

Íme, a módosító javaslatom: Magyarország független, demokratikus, a megfizethetőség elve alapján működő jogállam. Magyarország államformája nonprofit köztársaság.

Ugye mennyivel jobban hangzana mindez! Erre varrjon gombot az a hazaáruló baloldal. Ja, meg még az a Barroso, meg Tavares! És az EU is bekaphatja!

A szocializmus teljes megvalósulását igazából már csak ezek a… izék, hajléktalanok hátráltatják. Kádár idejében nem voltak ilyenek. De a francba, most meg vannak, és egyre többen! És ami a fő probléma, hogy rájuk ez a megfizethetőségi elv nem alkalmazható. Hiszen akinek nincs semennyi pénze, annak semmi sem megfizethető.

De erre is van egy javaslatom!

Mint köztudott, sok milliárdért korszerű, csillivilli stadionokat építünk. A magyar foci állapotát ismerve néző úgysem lesz egyikben sem. Ezért ezekbe be lehetne a hajléktalanokat költöztetni.

Számukra kényelmes, tágas hajlékul szolgálnának, ráadásul a több ezer hajléktalan meccsek idején az átlag nézőszámot is jelentősen emelhetné.

Vadai Ágnes szerint, aki megszavazza a rájuk kiszabott büntetést, azt üzeni, hogy a magyar parlamentet nem sérti "egy nőverő jelenléte", és burkoltan támogatja is ezt a magatartást.

Könnyű belátni, hogy nem erről van szó.

A magyar parlamentet, pontosabban annak kormánypárti részét, az egyébként is rendszeres feltűnési viszketegségben szenvedő DK-s politikus hölgyeknek nem a kékre festett szeme, hanem az a magatartása háborította fel, ahogy ezt az ügyet beállítani próbálták, amikor is demonstrációjuk során „Fideszes fiúk! Az asszony verve jó?” feliratú papírlapokat tartottak a fejük fölött.

Ezzel ugyanis valójában nem az erőszakoskodó képviselő ellen tüntettek, hanem alattomos csúsztatással, tisztességtelen módon az egész Fideszt próbálták olyan színben feltüntetni, mintha azok a nők elleni erőszakkal mindannyian egyetértenének.

Arról már nem is beszélve, hogy a szemfestéses performanszról készült fotókat megtekintve bizony megnézném ám én azt a bátor nőverő férfit, aki ezzel a két vehemensen ágáló, termetes, Izabella őrvezető kinézetű asszonysággal, Szűcs Erikával és Vadai Ágnessel szemben bármilyen erőszakot merne alkalmazni.

Még az előttük ücsörgő egykori (szocialista) pénzügyminiszterünk is kissé megszeppenve behúzott nyakkal kényszeredetten vigyorgott a fényképeken, és közben talán arra gondolt, legközelebb tuti, hogy ő is hamarabb megy haza az esti kártyapartiról.

Ez az egész parlamenti különműsor kicsit ahhoz volt hasonlítható, mintha mondjuk Szanyi és Mészáros MSZP-s képviselők azzal tüntettek volna, miszerint „KDNP-s urak! Az ország háza az egy kocsma?”

Na persze hasonló alattomos összemosásra a jobboldalon is nagy ám a hajlandóság.

Most legújabban azt állították a Fideszesek például, hogy aki nem szavazza meg az előzetes letartóztatás felső határának eltörlését, az a rablógyilkosok pártján áll.

Holott Rétváriék nagyon jól tudják, nem erről van szó. A baloldal nem a gyilkosok pártját fogta, hanem a törvényességét.

Persze mindezek után jogos a kérdés, mi egyszerű, mezei választópolgárok, törődjünk bele, hogy ilyen marhaságokat fogunk most már hallgatni egészen áprilisig?

Vagy mi is tartsunk a fejünk fölé jó magasra egy feliratot:

„Képviselő hölgyek és urak! A parlament bolondok háza?”

Az m1 Rekontra műsorában szerepelt Lendvai Ildikó, az MSZP egykori elnöke, frakcióvezetője, aki mint tudjuk, többekkel együtt tanácsadóként szegődött el a megfiatalodott szocialista párt mellé.

Főleg a bajai videó ügy és az ezt követő szocialista kommunikációs ámokfutás után ez eléggé indokolt is. És Mesterházynak az ötvenhatos forradalom ünnepével kapcsolatos ténykedése, Gyurcsány meggondolatlan meghívása – majd e meghívás következményeinek sértődött lereagálása –  minderre még csak rátett egy lapáttal.

Lelki szemeimmel már látom is egyébként azokat a jobboldali újságírókat, akik lázasan kutatnak az emlékeikben, mi rosszat lehetne erről a Lendvai nőszemélyről újfent összehordani.

De az az igazság, ez most nem nagyon sikerülhet nekik.

A politikai vezető körökben a párthovatartozástól függetlenül oly megszokott mutyik gyanúja Lendvai Ildikó esetében soha nem merült fel, avagy hallott valaki ilyet az ő személyével kapcsolatban?

Tudtommal nincsenek az anyósa cégének pénzén államtól kibrusztolt jól tejelő cégei, nincsenek kisvállalkozókat tönkretevő csődbe vitt vállalkozásai és offshore üzelmei sem. Soha nem keveredett korrupció vagy hűtlen kezelés gyanújába. Nem akart kaszinót, méregdrága stadionokat sem építeni, haveri, baráti körét sem tette milliárdossá. Parlamenti képviselőként nem rúgott be, nem verte a házastársát, s nem is mutatott be másoknak illetlen dolgokat.

A legfőbb vád ellene talán még most is, hogy „komcsi” volt. Méghozzá gonosz cenzor, aki a szocializmus idejében gátat vetett annak, hogy a kultúra igazi értékei hazánkba bejuthassanak.

Ezt az állítást ő egyébként már többször próbálta cáfolni, hogy bár valóban dolgozott a pártapparátusban - soha nem volt cenzor. Mint mondta, ezt a rágalmat tudomása szerint korábban éppen az a Kövér László házelnök kezdte el terjeszteni, aki épp annyi ideig dolgozott "Aczél György beosztottjaként", mint ameddig ő a pártapparátusban.

Lehet, hogy néha ő is beszélt hülyeségeket, akárcsak minden politikus, például ilyen volt az azóta már szállóigévé vált „lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse, nem lesz gázáremelés” kijelentése.

De hát Pintér Sándor is lassan mondta ám, hogy két héten belül rendet tesz. Meg, hogy a gárdistákat majd két pofonnal hazazavarja.

Orbán Viktor is ígért itt sok mindent, például egymillió új munkahelyet. De ő ha nem is lassan mondta, az viszont biztos, hogy igen lassan csinálja.

Talán, hogy Lendvai még most is fiatalos, vonzó külsejű, ez lenne a baj?

Lehet, hogy sokaknak ez szúr szemet, hogy jóval hatvan fölött sem hízott el, jól ápolt, s láthatóan nem hajlandó bokáig érő fekete ruhát ölteni, és a temetőbe járni, sírokat locsolni.

Egyébként, hogy milyen tanácsokra számíthatnak a részéről?

Egy biztos, nem olyan hebrencs módon reagál majd a jövőbeni történésekre, mint a párt ifjú törökjei tették azt mostanában.

Mert, hogy lesznek itt még a választásokig érdekes – nem mindennapos – történések, az ziher.

Csak hát van azért itten mégis csak egy bökkenő!

Mert hát, mint tudjuk, a viccbéli bölcs rabbi is hiába adta a jó tanácsokat, végül is csak megdöglöttek azok a libák.

Ahol Bajnai a legfőbb szövetséges, ez a veszély bizony most is fennáll.

Emlékszünk még, amikor Deutsch Tamás nekitámadt Csányinak, többek között azt állítva róla, miszerint: „időt és energiát nem kímélve azzal foglalatoskodik, hogyan basáskodjon az ultra szurkolókkal, miközben kézen-közön, átláthatatlanul osztogatják el az utánpótlás-akadémiák fejlesztésére biztosított költségvetési forrásokat.”

Deutsch Tamás annak apropóján jutott eszembe, hogy a minap a kuruc.info is hozzá igen hasonló hangnemben bírálta, gúnyolta a hazai foci „basáskodó” irányítóit: „Az MLSZ-nek a kultúra nem pálya: Csányiék bírságot szabtak ki egy német irodalmi mozgalomra” című írásában.

(Mellesleg az írás címe alatti banneren folyamatosan a Jobbik választási reklámját látni, mosolygó fiatal arcokkal, élükön Vona Gáborral. A fejük fölött pedig időnként mintegy glóriaként megjelenik a felirat: A JÖVŐT NEM LEHET MEGÁLLÍTANI!

Az a Jobbik reklámozza itt és így magát, amelyik egyébként folyamatosan azt igyekszik elhitetni a közvéleménnyel, hogy nincs szorosabb kapcsolata ezzel a nyíltan fasiszta, uszító, folyton múltba révedő, nagymagyarságot sirató gyűlöletportállal.

A kuruc.info  fenti írásában egyébként konkrétan azt teszi szóvá, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség félmillió forintos bírságot szabott ki a Diósgyőrre, mert a Ferencváros elleni meccsen a szurkolók „nem engedélyezett politikai tartalmú molinókat tettek ki”.

Beszámol az írás arról az MLSZ-nek írt levélről is, amelyben egy szurkoló azt firtatta, mi volt a baj a molinókkal. Az írás linkben utal a Diósgyőri klub honlapján olvasható MLSZ válaszra és szurkolói levélre is.

A „szurkoló” szerint:„Tévednek akkor, amikor úgy gondolják, hogy szankcionálni kell egy teltházas futballünnepet. Csak azért, mert mind a két csapat nagy és nagyszerű szurkolótáborral rendelkezik, mely egy része hithű MAGYAR! Miért baj az, hogy egy MAGYAR stadionban, MAGYAR csapat, MAGYAR bajnokiján MAGYAR valaki és ennek hangot is ad?”

Az MLSZ korrekt és udvarias válaszában három konkrét dolgot kifogásolt a molinókon. Ezek a kelta kereszt, a Sturm und Drang kiírás, totenkopf.

A kelta keresztről közismert, hogy a hazai skinhead mozgalom egyik meghatározó, a „fehér fajt” előtérbe helyező, „fehér büszkeség, fehér erő, fehér összefogás” jelképe lett.

A Totenkopf szó jelentésére a Gyakorikérdések. hu-n „ZivaDavid” ad igen frappáns választ: „Nyilván kisnyuszi nem lehetett, egy SS-hadosztály jelképe, neve.”

A Totenkopf SS egyébként valóban a náci német hadsereg halálfejes védereje volt.

Jó lenne tudni mit is keresnek ezek a fasisztoid szimbólumok „egy MAGYAR stadionban, MAGYAR csapat, MAGYAR bajnokiján”! Tényleg a kultúra részei ezek?

A kuruc.info és a vehemensebb borsodi szurkolók az MLSZ által veszélyeztetett kultúra védelmében a Sturm und Drang kifejezés szalonképtelenné válásán háborogtak persze leginkább. Ahogy a Borsonline fogalmazott: „A diósgyőri szimpatizánsok többsége nem érti, hogy egy XVIII. századi német irodalmi csoportosulás nevét viselő, húsz éve jelen lévő molinó miért éppen most szúrt szemet a szövetségi döntéshozóknak.”

Ó istenem, bárcsak így lenne!  Hogy így dúlna a kultúra szeretete a honi stadionokban! Hogy ezek a fiatalok tényleg Goethéért, Schillerért rajonganának! Tízezer fanatikus irodalombarát drukker a lelátókon!

Majd a végén még megérjük, hogy a miskolci B középben mérkőzés közben Goethe: Az ifjú Werther szenvedései című levélregényéből olvasnak föl részleteket, és a „csak a Diósgyőr, csak a Diósgyőr” helyett az Örömódát énekelik buzdításul. A meccs után pedig azon verekednek össze, hogy mi a költészet feladatának értelmezése Petőfi Sándor műveiben.

A hétvége jelentős történése volt – ahogy mondani szokás, a közbeszédet is tematizálta –  a Szabadság téren, a Hazatérés Temploma előtti Horthy-szobor avatás.

Ez az esemény legalább annyira felkorbácsolta az indulatokat, mint a korábbi, a Szolidaritás mozgalom által szervezett Orbán-szobor ledöntése.

Amikor az újság- és tévétudósításokat megláttam, bevallom, először azt hittem már megint valami ostoba médiahekknek vagyok szemtanúja.

Olyan komikus és hiteltelen volt ez az egész szoboravatási cécó, mintha csak az MSZP nem létező székesfehérvári sporttagozatában ötölték volna ki.

Istenkém, azok a fizetőpincérre emlékeztető gárdisták, a csendőregyenruhások és a második világháborús acél-rohamsisakos figurák!…Az a naftalinszagú ünneplő közönség!

Vártam is, hogy mikor tűnik föl az avatásra összegyűltek körében néhány szolidaritásos úr kíséretében Pityinger DopeMan László, hogy némi jóízű bazmegolás közepette, ledöntsék talapzatáról ezt a mellszobrot is, amelyről persze rögtön kiderülne, hogy valójában ez is festett hungarocellből készült, hogy azután a főméltóságú úr letört fejét egy jól irányzott bal külső csüddel átpasszolja ifj. Hegedűs Lórántnak, ezt követően pedig reppelve elénekelje a Székely-himnuszt és a Kijafaszom az a Pityinger? című dalt.

Vártam, hogy mindeközben feltűnik majd egyik kedvenc Rejtő hősöm: Podvinecz marsall is, talpig díszegyenruhában, aki mint tudjuk tamburmajor volt alapképzettségét illetően, és egyébként pedig kerek öt percig ő töltötte be Honduras elnöki tisztségét.

Szóval megjelenne ő is, mr. Wilkie és Durien százados kíséretében 200 db. gumikesztyűvel, lakktáskákkal és napszemüveggel felszerelkezve.

De mit is beszélek itt, hát nem Podvinecz marsallnak emeltek szobrot most Budapesten, még csak nem is Rejtő Jenőnek, hanem ennek a Horthy nevű úriembernek. Teljes nevén Vitéz nagybányai Horthy Miklós ellentengernagynak, az egykori Magyar Királyság egykori kormányzójának.

A szoboravató beszédet egyébként Gyöngyösi Márton okleveles könyvvizsgáló, adó- és zsidóügyi szakértő tartotta.

Ami rögvest feltűnt, hogy arcvonásaiban hasonlít a szoborra. Tán csak nem ő ült hozzá modellt?

Nem tudom.

Amiben viszont nagyon reménykedem: őbelőle sosem lesz Vitéz Gyöngyösi Márton.

És főként soha nem lesz még öt percig sem Magyarország kormányzója.