Proszektúra

A 168 óra online most meg azon füstölög, hogy a magyar közszolgálati sajtó részére nem volt semmilyen hírértéke annak, hogy a miniszterelnökünket paradicsommal dobálták meg Tusnádfürdőn tartott előadása után, a Bálványosi Szabadegyetem és Diáktáborban.

Ehelyett a paradicsomról csak az a hírecske jutott eszükbe a híradósoknak, hogy: „Úgy érzik, féláron adják a zöldséget – szegedi piaci panaszok”

http://www.168ora.hu/itthon/kozmediaban-nem-hir-hogy-orbant-paradicsommal-dobaltak-tusnadfurdon-116766.html

Némi hezitálás után, úgy döntöttem, ezúttal a közmédiának kell, igazat adjak.

Mert nem vitásan, ez az eset egyrészt úgy is felfogható lenne, hogy azok a kutya románok Orbánon keresztül a magyarságot, egész Magyarországot inzultálták azokkal a paradicsomokkal. Márpedig akkor ezt legalább olyan hangerővel kellene tudtára adni a közvéleményünknek, mint Viviane Reding vagy Rui Tavares megnyilvánulásait.

És természetesen válaszul azonnal nagy létszámú civil tüntetések, nagy gondolkodóktól vett értelmetlen idézetekkel teletűzdelt kemény Bayer vezércikkek, ilyesmik kellenének.

De másrészről persze tudni kell azt is, hogy a hír valójában nem az, hogy ha egy előadás hallgatóságának tagjai paradicsomot hajigálnak Orbán Viktor felé. Igazi hírértéke annak lenne, ha Orbán Viktor dobálta volna meg paradicsommal a hallgatóságát.

Egyébként pedig egyelőre még nem is tudni, valójában mi is volt ez az egész.

Csak annyit tudunk, hogy a román rendőröktől pénzbüntetést kaptak.

Magyarországi magyarok voltak? Vagy romániai magyarok? Romániai románok? Netán magyarországi románok?

Friss volt a paradicsom, vagy netán löttyedt, sőt rohadt? Hazai vagy import?

Szóval először alaposan ki kell vizsgálni az esetet, és amikor már nyilvánvaló, hogy mi is történt valójában, majd akkor előállni a megfelelő megalapozott közléssel.

Könnyen meglehet, hogy sötét liberális manipulációk műve ám ez is.

Tán magának Soros Györgynek a keze is benne van a dologban. Ő bérelte fel a dobálókat, de még az is lehet, hogy ő volt a dobáló személyesen, álruhában, pörge kalapban, kackiás álbajusszal.

Vagy Bajnai Gordon felheccelt hálózati diákjairól is elképzelhető ilyesmi. A „Bajnai gárdáról.” Azok után, amit a székházfoglaláskor azzal a szegény Selmeczi Gabriellával is műveltek. (Ahogy akkoriban az érintett az m1-en elpanaszolta: „megpróbáltak minket összenyomni.”)

De nem csodálkoznék azon sem, ha az derülne ki, a román titkosszolgálat ügynökei voltak a dobálók.

Persze végső soron még az sem kizárt, hogy az fog kiderülni, a paradicsomdobálás ősi székely szokás, amellyel a góbék a nagyrabecsülésüket és tiszteletüket szokták kifejezni a hozzájuk ellátogató kedves vendégeknek. Mint ahogy Hawaiiban meg virágfüzért akasztanak a nyakukba.

Egyébként a Hír tévé stábja állítólag már dolgozik is az eseten, és rejtett kameráikkal időközben már azt is kinyomozták, hol termett az inkriminált paradicsom.

Nyár közepe, kánikulai hőség, ami ugye a közvélekedés szerint a közéletben egyet jelent az uborkaszezonnal. És, ha uborkaszezon, itt az EU-ban kézenfekvő kérdés az is persze, hogy egyenes vagy görbe.

Hát, mit mondjak, a mi uborkaszezonunk elég görbe!

De a lényegre térve: elárulom, ha állást keresnék, és önéletrajzot kéne írnom, én is azzal kezdeném, miszerint egy szegény, halmozottan hátrányos helyzetű svájcifrank-hiteles családból származom.

Mielőtt valaki azzal vádolna, hogy miféle zavaros hülyeségeket hordok itt össze, mentségül én is csak a kánikulára tudok hivatkozni.

Agyunkra megy ez a meleg. 35 fokban blogot írni sem könnyű. De akármilyen hőség van, olyan marhaságot azért mégsem írnék le, hogy mondjuk a hazánk biztonságát alapvetően megrengető Szilvásy féle kémperben a hadbíróság az ügyészt ítélte el végrehajtandó szabadságvesztésre.

Ám az azért elég félelmetes, hogy az időjárás mennyire meg tudja zavarni még a legfőbb vezetőink agyát is.

Orbán Viktor például – és ez már tény – nem értette meg első hallásra egy devizahiteles ügyben eljáró Kúria ítéletét. Sőt második hallásra sem. És ahogy az egy demokráciában illik, ki is fejezte azonnal erőteljes nemtetszését. Újabb pofon a fékeknek és ellensúlyoknak, mondhatná Rui Tavares.

Pedig a miniszterelnökünk jogvégzett ember állítólag. Bizony ő még abban a kegyetlen diktatúrában doktorált, amikor nem érvényesültek alapvető emberi jogaink.

Nem lehetett könnyű akkoriban Kádár elnyomó hatalma alatt egy ilyen kemény ellenzéki fiatalembernek. Aki, mint tudjuk, saját kezűleg bontotta el a berlini falat, akarom mondani a magyar-osztrák határon a szögesdrótot, illetve pardon elnézést, mentségül tényleg csak a melegre tudok hivatkozni, azt nem ő, hanem Horn Gyula vágta át. (Orbán nevéhez egészen másfajta átvágások fűződnek.)

Amit viszont sokan állítanak hívei közül ma is, Orbán volt az, aki hazazavarta az oroszokat. Halált megvető bátorsággal. Ruszki damoj!

Mindenesetre, a témánknál maradva, hogy az ominózus kúriai devizahiteles tárgyú döntés helyes volt-e, s egyáltalán mi volt a verdikt, arról azóta is vita folyik.  Ami viszont tény, ez az ítélet alaposan felkavarta az egyébként is már régóta fodrozódó svájci frank alapú jelzálogkölcsönök állóvizét.

Beszél itt mostanában mindenki össze-vissza. Pártállásra, beosztásra, végzettségre tekintet nélkül.

Megszólalt Navracsics, megszólalt Varga Mihály, többször nyilatkozott Doubravszky György, a pénzügyi ombudsman is. És persze mindegyik mást mondott, A bankfelügyelet mindeközben a bankokat félti, a bankár eladja részvényeit, mások pedig Kövér László lakása előtt tüntetnek.

Tehetik, ott egyelőre nem épül stadion. Az nem építési terület.

Fura világ ez a devizahiteleseké! Mármint ami látható belőle.

Egyre inkább radikalizálódnak. Egyre több az Árpád-sávos zászló. A Jobbik erőteljesen rá is játszik erre az egész bankellenes hisztériára.

Ez az önszerveződő devizahiteles társaság nem egy olyan kedves, a hatalom iránt lojális civil mozgolódás ám, mint a Csizmadiáéké. Ezek tutira nem békemenetre készülnek.

Ők bizony egy hatványozottan agresszív civil összefogás.

Egy CÖF-CÖF.

Abból az ismert tényből, hogy Kádár János inkább a sakkot és nem a focit kedvelte, nem próbálok az egykori és Orbán Viktor jelenlegi párt- és miniszterelnök közötti intellektuális különbségekre nézve semmilyen következtetéseket levonni.

Csak megállapítom, hogy előbbi vezetőnk a szocializmus útján való küzdelmes menetelése közben gyakran fotóztatta magát sakktáblák mellett lelkes kibicként, néha játékosként is, míg az EU bürokráciával oly ádázul harcoló Orbán Viktor a televíziós közvetítésekből kitűnően viszont inkább a focimeccseken a szotyolázgató nép egyszerű gyermeke szerepében érzi jól magát. 

Gondolom, ilyenkor, ahogy az ezekben a körökben illik, a nagyobb hitelesség kedvéért néha egy-egy kurvaanyázás és bazdmegolás is elhagyja a száját, főként a bírói (partjelzői) ténykedéssel összefüggésben. Amit, lévén mostanság vallásos ugyan, de nem keresztény, hanem buzgó protestáns, utólag még meggyónnia sem kell.

Korábban, mint tudjuk, játszott is, de mostanában már, főként a pocakja méretéből következtetve, az aktív játékot hanyagolhatja.

Arról nincs információm, hogy Kádár János annak idején bármelyik sakkozót, sakkcsapatot is különösebben preferálta volna, az viszont tény, hogy Orbánnak még jelenleg is, nem is titkoltan leginkább kedvelt focicsapata a Videoton.

„Szíve csücske”, Kálmán Olga megfogalmazásában.

Legalább is az ő meccseiken tűnik föl leggyakrabban lelkes szurkolóként, leginkább Kovács Ferenc „Vidi legenda” és néhány gazdasági potentát – ellenzéki szóhasználattal: oligarcha – társaságában. Nem tudok konkrét adatokat, de a klubot anyagilag is támogatja.

Mármint nem Orbán személyesen, hanem az állam. Orbán ugyanis, feltételezem, még meccsjegyet sem vesz a díszpáholy első sorába.

Nem tudom, saját népszerűségének jót tesz e ezzel a bevallott Vidi szurkolói attitűddel , ami akkor válik igazán kétségessé, amikor a kedvencek olyan botrányos eredménybe szaladnak bele, mint most Podgoricában.

Foci szlenggel fogalmazva: a fiúknak nagy mellényük volt, ám most méretes zakót kaptak.

Mindezen elmerengeni most azért is aktuális, mert amikor az ATV reggeli műsorában Hoppál Pétert, Tállaí András államtitkár úr szűkebb pátriájának, a Mezőkövesd focicsapatának megítélt négyszázmillió közpénzről faggatták, a szóvivő úr csak hímezett-hámozott a Matyóföldnek juttatott jelentős mértékű – több lélegeztető gépnyi – állami segítség ürügyén, s jópofáskodni próbált.

Zavarában valami olyasmit is mondott, hogy akkor majd ő is kérni fog a PMSC focicsapata részére.

Hoppá Hoppál úr!

Ugye kellemetlen is lehet egy Fidesz-szóvivő feladata? Amikor nem egy baráti köztévében kell a maffiabaloldalról vagy a Hajdú-Bét ügyről szónokolni?

Ugye, az istennek sem akarja megérteni, hogy mi is ezzel az állam által juttatott négyszázmillióval az igazi probléma?

Ami egyébként több, mint a Hajdú-Bét károsultaknak kifizetni tervezett összeg.

Most tekintsünk el attól, hogy a kormánynak joga van –e ilyen Kétfarkú Kutya Párt színvonalú hülye kérdésekkel zaklatni állampolgárait. Mert akad-e épeszű ember, az adott energiaforgalmazásban érdekelt termelőkön és kereskedőkön kívül, aki szerint az lenne a kívánatos, ha a rezsi árakat nem csökkentenék, hanem emelnék?

Nagyon kíváncsi lennék egy olyan aláírási kampány eredményére például, ami azt firtatná, egyetért e azzal, hogy mondjuk a hús és a kenyér ára kétszeresére emelkedjen.

Ezért nem győzelmi jelentésként kellene tálalni ezt a kétmilliót, hanem inkább el kéne gondolkodni azon, hogy a hatmillió választójogosult közül mégis miért csak azok egyharmada fejezte ki ez irányú egyetértését?

És most ne ragadjunk le olyan apróságnál sem, hogy ha két millióan aláírták a rezsicsökkentés támogató nyilatkozatot, akkor ez tényleg nagy többségnek tekinthető-e, ahogy erről Gulyás Gergely az ATV-ben nyilatkozott a minap. Ezek szerint a maradék négymillió választópolgár a kisebbség?

De ne tegyünk úgy sem, mintha nem ismernénk a Fidesz-matematika sajátos szabályait. Amely szerint az egyharmad az valójában kétharmad.

Kálmán Olga műsorából egyébként kiderült az  is, hogy még az a bizonyos kétmillió is hibádzik. A tévécsatornához írt olvasói levelek szerint Orbán Viktor olyanoknak is megköszönte, hogy aláírták a rezsicsökkentést támogató nyilatkozatot, akik már évekkel ezelőtt meghaltak.

Gulyás Gergely, kissé zavartan, adminisztrációs hibát emlegetett.

Az egyik ügyvédi irodában egy idős kollégát – aki már jó ideje nem kapott komolyabb megbízásokat – kirendelték a gyanúsított védőjeként egy emberölési ügyben. Az ügyvéd úr azon nyomban levelet is fogalmazott a letartóztatott gyanúsított nejének, amiben kifejtette, hogy lehetőség van a kirendelés meghatalmazássá alakítására, ezért szíveskedjék őt felkeresni a férje védelmének ellátására vonatkozó ügyvédi megbízás aláírására, persze némi szerény anyagiak ellenében.

A tanult kolléga rutinból cselekedett, akkor  még nem tudta, hogy a gyanúsított éppen a neje meggyilkolása vádjával került előzetesbe.

A posta a doktor úr levelét "a címzett meghalt" jelzéssel visszaküldte, ami az ügyvédi iroda titkárságán az egyik fiatal ügyvéd kezébe került. Ő pedig azt a jobblétre szenderült asszonyság nevében megválaszolta, imígyen:

Igen tisztelt doktor úr! Az irodájában való megjelenésben sajnálatosan akadályoztatva vagyok, a szeretett férjem általi szíven szúrásból kifolyólag. A találkozástól azonban nem zárkózom el, kérem ezért, hogy keressen fel mielőbb éjféltájban a városi köztemetőben, a bejárattól balkézre a harmadik sor, ötös parcella.

A tanulság mindebből, hogy elég nagy baj van már akkor, ha az állami adminisztráció működése egy öreg, kissé már elhülyült, szenilis ügyvéd ténykedését juttatja eszünkbe.

Jobbik esetben.

Bajnai mondta a tőle megszokott liba.. liberális stílusban a Budapest Pride megnyitóján, a férfi sztriptíz megtekintése után, hogy „a nagyon explicit szexuális nyilvános fellépések kicsit távol állnak tőlem, függetlenül attól, hogy milyen kontextusban mutatják be őket.”

Szanyi Tibor a tizenharmadik kerületből tutira nem ilyen cizelláltan fejezte volna ki magát az adott kontextusban. Tesókáim, ez a meleg csávó a cuccait miért ne hajigálhatná le, bassza meg?

Elnéztem a kicsit kényszeredett mosolyt Bajnai arcán az említett nyilatkozata közben, és bevillant az a néhány évvel ezelőtti kép, amikor a szocialisták gyűrűjében felállva énekelte az internacionálét.

Akkor is az látszott rajta, hogy explicite az a danolászás is kicsit igen távol állt tőle.

A Kereszténydemokrata Néppárt viszont ennél jóval sarkosabban fogalmazott a meleg felvonulás kapcsán. Arra kérte a Budapest Pride felvonulás résztvevőit, hogy ne provokálják a velük nem tartó embereket, családokat és közösségeket.

(Ahogy Woody Allen fogalmazta  meg lényegében ugyanezt: először többször lefejeltem az öklét, majd éppen a herémmel akartam tropára törni a térdét, csak akkor sajnos elájultam.)

 Egy ilyen magát kereszténynek tituláló párt, amelyik nem mellékesen persze demokratának is vallja magát, talán csak nem azért aggódik a Budapest Pride kapcsán, hogy ez a sok jókedvű bulizó netán irritálja az újgárdistákat, neonácikat, homofóbokat, hasonló alakokat?

A másság nem a nyilvánosság elé való, hajtogatják ezek a jó keresztények, és az sem helyes, mondják, hogy ha a politikusok az ilyen felvonulásokat alantas szavazatszerző céljaikra használják fel.

Tán még igazat is adhatnánk nekik, ha nem az jutna az eszünkbe, hogy bizony a vallás is magánügy, legalább annyira, mint a szexuális irányultság.

Legfeljebb az a különbség, hogy a kétharmados hatalom az előbbit pártolja, utóbbit nyíltan vagy burkoltan megveti. A (nézhetetlen) vallásos műsorok egymást érik a közmédiában is, a szexuális másságot viszont jobb esetben csak elhallgatják, vagy összekacsintóan gúnyolódnak rajta. Rosszabb esetben ki is vetik az ilyeneket maguk közül.

Ezért, már csak puszta védekezésből is, időnként meg kell mutatniuk magukat.

De miért kell a vallásnak unos-untalan parádéznia, magát mutogatnia, önmaga létjogosultságát folyton igazolnia?

 Vagyis a különféle rituális felvonulások mégannyira sem az utcára valók. A Szent Jobb Körmeneten például egy díszes ládikában – jó, ne nevezzük tetemcafatnak! – levágott kezet hurcolásznak körbe-körbe ájtatos kántálással, ami egy nem vallásos ember számára legalább is nevetséges, Nagyon nagyon explicit, sőt akár megbotránkoztató is lehet.

És bizony ateista is él ám ebben az országban néhány millió.

Ja, és mit is keresnek ezeken a szent parádékon a jobboldali politikusok?

Tán csak nem szavazatszerző céllal vonulgatnak ott ők is?

Azt álmodtam, hogy börtönbe kerültem. Akkor szoktam ilyesmit álmodni, mikor este lefekvés előtt túl sokat kajálok, de most esküszöm szó sem volt erről. Talán inkább az lehetett a baj, hogy a július 1. napján hatályba lépő új Btk.-t, a 2012. évi C. törvényt lapozgattam.

Ennek a passzusai feküdhették meg ennyire a gyomromat.

Amikor a közösség elleni uszítás tényállását olvasgattam, arra gondoltam, milyen érdekes lesz majd, amikor e paragrafusra hivatkozással a melegeket fogják sittre vágni. Ahogy eddig is, az ilyesfajta tényállásokat főleg a cigány kisebbség ellen használták eredménnyel.

Az olyan sunyi, alattomos, gúnyos célozgatások, megjegyzések pedig, mint például amik a közelmúltban Kerényi Imre vagy Kósa Lajos száját elhagyták, megengedettek lesznek továbbra is, sőt még humorosnak is ítéltetnek majd a jobboldali úri közönség, avagy divatosabb szóval: a polgári mainstream részéről.

Érdekesnek találtam a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása tényállását is. E paragrafus alapján törekedtek elítéltetni azt a Biszku Bélát, aki önmagát védendő próbálta a „kommunizmus” bűneit kisebbíteni, sőt tagadni. Vagyis Biszkunak nem lesz joga önmagát védeni, s kénytelen lesz saját vádiratát megírni.

Az önkényuralmi jelkép használata is érdekes megfogalmazást kapott a törvényalkotók részéről. Eszerint az követi el a bűncselekményt, aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vöröscsillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet terjeszt, nagy nyilvánosság előtt használ, vagy közszemlére tesz.

Vagyis, ha jól értem, tilos lesz a sarló-kalapácsot is – nem csak az ezt ábrázoló jelképet – nagy nyilvánosság előtt használni.

És persze mi van például a Heinekennel? Ők vajh mi alapján mentesülnek majd? Hacsak nem tekintjük a logojukat művészi alkotásnak.

Itt kezdtem egyre nagyobbakat ásítani és pislogni.

Mielőtt végleg elaludtam volna, éppen a nemzeti jelkép megsértése tilalmánál tartottam. E vétséget az követi el, aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza.

Álmomban pedig már ott is álltam a tekintetes törvényszék előtt, és ijedten hallgattam az izgága ügyész vádló szavait, miszerint a nemzeti jelkép megsértése vétségét azzal a tettemmel valósítottam meg, hogy kisbetűkkel írtam a Szent Koronát, imígyen: szent korona. Ami ugye bizony nem is vitásan kimeríti a nemzeti jelképünk megsértését és lealacsonyítását, állította a vádlóm.

A védőm meg persze az eset súlyosságán egyre inkább elszörnyedő hallgatóság előtt élénken tiltakozott, mondván: azzal, hogy ügyfele kis betűkkel írta le, hogy szent korona, eleve nem sérthette meg a védendő jogi tárgyat, azt a bizonyos nagybetűs Szent Koronát.  A védence ugyanis, vagyis én, nyilván egy másik, egy átlagos hétköznapi szent koronára gondolt.

Egyébként is, tisztelt bíróság becsatoljuk bizonyítékként ügyfelem elemi iskolai végbizonyítványát, amelyből kitűnik, hogy helyesírásból csak kettese volt! És enyhítő körülmény az is, hogy Szlovákiát is kisbetűvel írta.

Az ügyész azonban egyre gonoszabb lett és azt mondta, biztosan én voltam az az elvetemült is, aki micisapkának nevezte a Szent Koronát. Aztán, egyre jobban bevadulva, azt is a nyakamba akarta sózni, hogy a korona keresztjét is biztosan én ferdítettem el. A bíróság ezek után bűnösnek talált és elítélt.

Ekkor szerencsére felébredtem.

De a rémálom megmaradt.

Végül is sokunk számára nem okozott különösebb meglepetést, hogy Bayer Zsoltot polgári peres felülvizsgálati eljárásban jogerősen elmeszelték.

Feldmájer Péternek a Nol hu-n közreadott közlése szerint a Kúria, a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét változtatta meg, megállapítva, hogy az inkriminált „Megint ugyanaz a bűz” című Bayer írás tartalmából Bolgár György és Feldmájer Péter a Klubrádió műsorában igenis okszerűen következtettek arra, hogy a szerző gondolatmenete a zsidók elleni uszításra alkalmas.

http://nol.hu/belfold/orgovanyi_erdo__pert_vesztett_bayer_zsolt?ref=sso

Persze, akik rendszeresen figyelemmel kísérik Bayer Zsolt nagyszerű publicisztikai tevékenységét, azoknak semmi újdonságot nem jelenthetett ez a bírósági hír

Ami viszont feltétlenül érdekes és említésre méltó tény, hogy a kérdéses pert nem ám a Klubrádió, nem Bolgár György és még csak nem is Feldmájer Péter indította.

A Cohennek, Cohn-Benditnek és Schiffnek az orgoványi erdőben nyakig beásásuk sajnálatos elmaradását vezércikkben emlegető Bayer Zsolt találta azt a körülményt a személyét súlyosan sértőnek, hogy eme írását a Klubrádióban negatívan minősítették.

Bayer Zsolt úr bizony alighanem fordítva ül a lovon.

Mint ha valakit jól felpofoznánk, aztán pedig még fel is jelentenénk, hogy verése közben csúnyán nézett ránk.

Mindezek után már nem is nagyon értem, hogy Bayer Zsolt miért nem indított pert azon cigányok ellen is, akik kifogásolni merték, hogy állatnak nevezte őket.

És hány embert sértett még meg, különféle írásaiban, akiket mind-mind jól beperelhetne!

A Fővárosi Ítélő Táblának a Bayer javára meghozott korábbi – most megváltoztatott – ítéletéről a diadalittas Magyar Hírlap ezzel a blikkfangos címmel számolt be: „Bayer nem antiszemita”.

Kíváncsi vagyok, ezt, a Bayer keresetét elutasító mostani döntést, a lap miként kommentálja majd?

Hogyan próbálják majd meg elhitetni, hogy ez ügyben a Kúria is egy gonosz baloldali ármánykodás eszköze lett?

Mindenesetre, ha ezzel próbálkoznak, nehéz mutatvány lesz. De hát van gyakorlatuk ilyesmiben.

Azt persze még sem írhatják le, a Kúria ítélete alapján, korábbi önmagukhoz híven, hogy bocs’, de bebizonyosodott, Bayer mégis csak egy antiszemita.

Hacsek – Üdvözlöm Sajókám, hogy vagyunk, hogy vagyunk?

Sajó – Fogalmam sincs. Orbán szerint egyre jobban, Mesterházy szerint egyre rosszabbul.

Hacsek – Na, most mit szól ahhoz, hogy ülésezett ez a szupertitkos Bilderberg csoport?

Sajó – Engem nem érint, én nem vagyok allergiás.

Hacsek –  Mi köze az allergiának ehhez?

Sajó – Hát azt olvasom a reklámban, a Bilderberg pehelypaplan a töltelékeként felhasznált libapehely, a dunnalúdpehely után következő legértékesebb töltetanyag, amely...

Hacsek – Álljon meg, először is, az nem Bilderberg, hanem Billerbeck! Egyébként is mit libázik, Bajnait ne keverje ebbe bele, maga már megint politizál!

Sajó – Maga az, aki megint mit kötekedik itt, Bajnait én nem is említettem!

Hacsek – De hát épp maga libázott!  Pedig fogadjunk, azt sem tudja, mi a különbség liba és lúd között.

Sajó – Azt nem, de azt igen, hogy a reklám szerint a Bildenberg pehelypaplan különösen puha és leheletkönnyű, összehasonlíthatatlan simogató érzetet ad, kiemelkedően meleg tartó, magas nedvességfelvevő tulajdonságú, mosható, és ami a legfontosabb, hogy allergiások részére is ajánlják.

Hacsek –  Úgy látom, hiába ugatom, hogy az amiről maga beszél, az nem Bilderberg, hanem Billerbeck! A Bilderberg az egy szigorúan titkos csoport. Akik a napokban is üléseztek és ott Viviane Reding asszony arról beszélt, hogyan kéne a magyar választásokat elcsalni. De sokak szerint ez a hír csak egy kacsa.

Sajó – Most akkor döntse már el, kacsa vagy liba? Az egyik hápog, a másik gágog.

Hacsek – Maga ostoba fajankó, a kacsát átvitt értelemben használtam, azt jelenti, hogy a média hazugsága, valótlanság, kitaláció. A hír szerint egyébként ezt a készülő választási csalást állítólag a Bajnai is támogatja.

Sajó – Na, látja, megint maga beszél erről a Bajnairól! Ahelyett, hogy például a Kósa Lalit, a debreceni polgármestert emlegetné, aki a napokban azt üzente Vidnyánszkynak, a kedvenc színházigazgatójának, hogy ha Pesten nagyon meleg lenne, visszavárja. Most mondja már, tán ebben a nagy kánikulában ott a Hortobágy környékén nincs elég meleg?

Hacsek – Maga barom, Kósa csak viccelődött, humorizált, poénkodott, ő átvitt értelemben beszélt erről, vagyis nem az időjárásra gondolt, hanem a meleg alatt valójában a homokost értette.

Sajó – Miért nem ezzel kezdte? Szóval akkor Kósa nem is a Hortobágyról, hanem a Balatonról beszélt! Mármint olyan izé, átvitt értelemben. Az tényleg meleg is, homokos is. Bár igaz, ott nincsenek libák, inkább hattyúk. Meg persze sok kacsa.

Hacsek – Aha. Vadkacsa.

Kedves Feri! Sokat gondolkodtam a kérdéseden, amit még 2004. november 4.-én a síromnál tartott megemlékezésen tettél fel nekem, a tőled megszokott teatralitással.  

Talán nem túl udvarias dolog egy kérdésre kérdéssel válaszolni, de engedd meg, mégis először hadd kérdezzek vissza: és te mit tennél, pontosabban tettél volna az én helyemben ott akkor 56 októberében, novemberében?

Természetesen a kérdés költői, hiszen tudom a választ.

Először is, szögezzük le: te Ferikém nem vagy egy Bibó István. Aki még akkor sem hagyta el az Országházat, amikor azt már a szovjet tankok körbezárták.

Te előbb eljátszottad volna, mint aki támogatja a forradalmat, de aztán néhány nap múlva leléptél volna, és Moszkvában kötöttél volna ki. Aztán szovjet tankokkal visszajöttél volna, és Szolnokon megalakítod a Forradalmi Munkás-Paraszt kormányt. A Gyurcsány Apró Dögeit.

Aztán pedig persze te is kivégeztettél volna.

De, visszatérve a te eredeti kérdésedre! Ne ijedj meg, nem térek ki a válaszadás elől.

Én a te helyedben a rendszerváltozáskor megpróbáltam volna hű maradni szocialista elveimhez, és Apró Piroska bankjától nem kértem volna kirívóan kedvezményes kölcsönt, hogy elsők között válhassak (vad)kapitalistává a hazai kádkő és műkorund gyártás területén. Semmiképpen sem próbáltam volna kormányüdülőt, egyéb ingatlanokat bagóért megszerezni, zsidóktól törvénytelenül elorzott villát megkaparintani. Ehelyett inkább minden erőmmel, tehetségemmel, mozgalmi előképesítésemmel, azon lettem volna, hogy a rendszerváltás után a gyárak a munkások, a földek pedig az azt ténylegesen művelő parasztok kezébe kerülhessenek.

De, ha mégis oly’ ellenállhatatlanul szeretem a vagyont, a pénzt és a csillogást, akkor viszont nem játszottam volna el a nagy européer demokratát, hanem tisztes vállalkozóként megmaradok a Szemlőhegy úti birtokom falai között, vasárnaponként bérmálkozni járok és esténként palacsintát sütök a gyerekeimnek.

Mostanában pedig annál is inkább visszahúzódnék a politizálástól, mert lennék olyan bölcs, hogy már beláttam volna, provokatív szerepléseimmel elsősorban a baloldalnak ártok nagymértékben, vagyis valójában nap mint nap a Fidesz-KDNP  önkényuralmának a továbbélését segítem.

Igaz, mostanában ugyan mindezt már nem tudom neked személyesen elmondani, mert eléggé hanyagolsz, nem fordulsz hozzám eligazításért kedves Feri, ehelyett inkább Vadai Ágnesre és a hozzá hasonlókra hallgatsz.

Remélem azért eljut hozzád eme kicsit megkésett válaszom és elgondolkodsz rajta.

Gátat nem adunk fel, a védvonalak stabilak, jelenti ki nagy határozottsággal első emberünk a kamerák előtt.  A köztévében pedig, az árvízi tudósítások közben már harmadszor mutatják ugyanazt a jelenetet vágóképként, amint Orbán  Viktor éppen kezet fog egy tucatnyi emberrel, majd bekísérik őt valamiféle katonai sátorba, ahol aztán komoly arccal meghányják-vetik a soros árvízi teendőket.

Elképzelem, amint az egyik vízügyi szakember kissé félénken megszólal: miniszterelnök úr jelentem, átszakadt a gát, meg kéne erősíteni!

Utasítom, erősítsék meg, mondja némi gondolkodás után megfontoltan a miniszterelnök.

Kéne oda vagy ezer darab homokzsák, jelenti ki a szakember komoly arccal. A kormányfő pedig így reagál, még komolyabb tekintettel, némi gondolkodás után: utasítom, tegyenek oda vagy ezer darab homokzsákot!

Az emberek pedig mögötte elismerően összesúgnak, ez az Orbán aztán tényleg érti a dolgát!

Egyszerű világ ez így árvíz idején, jóval egyszerűbb mint például az EU átverése, vagy egy olyan választási rendszer kiókumulálása, amivel mindenképpen csak mi nyerhetünk.

Ennyi fő, meg annyi fő, ennyi darab, annyi darab.

Több mint hétezer fő katona személy vesz részt jelenleg az árvízi védekezésben, nyilatkozik a köztévében a vezérkari főnök helyettese. Hetesezer hétszáz, nyomatékosítja a közölt adatot.

Az emberélet megóvása területén jobbak vagyunk, mint a szomszédjaink, örömködik a bőbeszédű Obersovszky . Nem verseny ez, inti Giró-Szász kormányszóvivő.

Szóval egyszerű világ ez. Akárcsak Bayer Zsolté.

Bayer legutóbbi, Egy levélről című írása szerint: „Rui Tavaresnek pedig tudnia kell, hogy óriási a felelőssége, ugyanis ez a harc már régen nem Európáról szól. Ebben a harcban a normalitás vívja háborúját az abnormális ellen…”

Szerinte a normalitás oldalán a keresztény gyökerű Európa áll, vele szemben a szellemi-lelki üresség, sivárság. Emitt a valahová tartozás örök emberi parancsa, amott pedig a sehová sem tartozás pusztító hedonizmusa. Bayer barátunk normális oldalán a felelősségvállalás európai hagyománya, az abnormalitás oldalán odaát viszont a gyökértelenség, a mindent elpusztító individualizmus. Emitt a katolikus és protestáns etika, amott az etikátlanság tombolása. A normalitás a vallás, az abnormalitás a vallástalanság; a normalitás oldalán állók jellemzője a szabadság eszméje, vele szemben pedig a sehová sem vezető, zsákutcás liberalizmus hívei. Bayer nézetrendszere szerint a világ kétosztatú, fekete és fehér. És akik úgy gondolkodnak, mint Bayer, ők a normálisak, akik viszont másként, azok nem tekinthetők normálisnak. Ők abnormálisak.

Ez a Bayer féle leegyszerűsített világ jellemzi a Fidesz vezetők többségének gondolatmenetét is. Amit az ostobábbja el is ismer. Kósa Lajos például „viccesen” kijelenti, Vidnyánszki Attila színigazgató fővárosba távozása ürügyén: ha Budapesten túlságosan meleg lenne a helyzet a számára, visszavárjuk.

Kósa úr az árvíz kapcsán talán stílszerűen azon is viccelődhetne, hogy Budapest mostanában mennyire homokos.

Szerintem politikusaink nagyon várják már ezt az árvizet. Tarlós főpolgármester úr végre újra elpanaszolhatja, Demszkyék ezt is, mármint ezt az árvíz elleni védekezést is, hogy elcseszték. És zsörtölődhet megint a médián is egy jót, akik mégis rajta kérik számon az elmaradt védelmi munkálatokat. Orbán Viktor pedig mindeközben alighanem már előre tekint, és rangos sztájlisztokkal tárgyal, a számára mi lesz a legelőnyösebb viselet odakint a gáton. A javaslat: kékesszürke, skótkockás mintázatú, trendi Deichmann márkájú – magasított sarkú – gumicsizma, fehér, vízhatlan székely halinanadrág, sötétkék viharkabát, a fejen pedig hetykén hátratolva narancssárga védősisak.

És mindehhez persze amolyan kurucosan dacos, acélos államférfiúi tekintet kell, hogy párosuljon.

Ha az IMF-el, Viviane Redinggel és eszmetársaival elbírtam, mit nekem egy évszázad legnagyobb árvize!

Már látom lelki szemeimmel, amint Orbán Viktor, afféle báró Wesselényi Miklósként egy szál lélekvesztőben kamerák kereszttüzében menti a Római-part hálálkodó lakóit, miközben lazán szotyolázik. Az a család pedig, akiket élete kockáztatásával meg fog menteni, már szorgalmasan gyakorolja, Andy Wajna forgatókönyve alapján, a majdnem vízbe fulladást. Orbánt a próbákon egyelőre dublőrök helyettesítik.

Úgy tudom, a majdani mentést egyébként az MTVA élőben, 3D-ben is közvetíteni fogja.

Később pedig a Pesti Magyar Színházban, Bayer Zsolt köszöntője után, Kerényi Imre fogja felidézni Orbán Viktor tetteit, Vörösmarty Mihály Az árvizi hajós című verséből vett idézetekkel.

S im sajka jő s rohan
Az áradat taván;
De aki rajta űl,
Embertelen zsivány.

Nem emberélet az,
Miért ő eveze:
Tiltott vagyont keres
Szentségtörő keze.

Aztán persze rájön, hogy a versnek nem eme strófáit kellett volna laudációként mégsem elszavalnia, hanem ezeket:

"Ki él még itt?" riad
Most egy hajós közel,
Sajkája telve bár
Menekvők terhivel.

S még jókor érkezik;
A féltett kőfal áll,
S kihalt remény után
A nő hajóra száll.

 Az árvízre az ellenzék is gőzerővel készül persze, és információim szerint Török Zsolték már az utolsó simításokat végzik azokon a nyilatkozatokon, amelyek az árvízi védekezés felkészületlenségét, bántó amatőrizmusát, kirívóan szakszerűtlen, ám pazarló voltát hangsúlyozzák majd. És fogalmazódnak az interpellációk is Szanyi Tibor avatott tolmácsolásában. A Jobbik pedig a Duna áradásával kapcsolatban is igazolva látja majd, hogy a baj most is nyugatról, az EU felől érkezett.

Szóval ez az árvíz éppen jókor jön mindenkinek ahhoz, hogy a „Hajdú-Bét” ügy és a „trafik-mutyi” lecsengése után politikusi elitünknek legyen megint mit csócsálnia.

Vagyis, ha ez az árvíz nem lenne, ki kéne találni.

Mostanság mindenki arról beszél, hogy kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól! Orbán nem várt, szép születésnapi ajándéka ez az EU-tól. Kimásztunk abból a gödörből, amibe a szocialisták taszítottak bennünket, jelentette ki a boldog miniszterelnök.

Én meg csak nézek, mint Karinthy írásának hülyegyereke, aki miután az anyukája unszolására a játszótéren felment egy dombra, megkérdezte: mama, most fent vagyok?

Vagyis akkor, most mi is fenn vagyunk? És ha igen, ez most jó vagy rossz nekünk?

Irigylem az előítéleteseket. A szemellenzősöket. Akik ott ücsörögnek jobb vagy baloldali skatulyáikban. Nekik mindig könnyű a világban eligazodni. Ők mindenre rögtön tudják a megfelelő választ. Akik, ha nem az ő kedvencük győz a választásokon, rögvest pusztulást, nemzethalált vizionálnak.

Például a kikerülést a kormány hívei úgy kommentálják, hogy az Viktor győztes (fülke)forradalmának és (a gaz gyarmatosítók elleni) szabadságharcának egyenes következménye.

Elegünk van ennek a felcsúti törpének nemzetpusztító önkényéből! – kontráznak a másik oldalon. Az emberek kirablása árán sikerült csupán ez, mantrázzák zordonan és vészjóslóan.

Ismerek olyan embert, harsogja az emberek véres verejtékéről szónokoló Szanyi Tibor is, aki huszonhét ezret kap ezektől havonta, amiből harminchármat kell kifizetnie.

Dehogyis, a kikerülés óriási eredmény, hajtogatják eközben eufóriásan a kormánypárti skatulyában. A szocik lopnak, nem mi, ők nyúlták le a szegény libások pénzét is, ezek a hazaáruló, Kun Béla ivadékok.

Micsoda? Ezek nyúlták le a magánnyugdíj-pénztári tagok lóvéját! – tromfol ismét a baloldal. Ezek fasiszták! Egyébként is, három évnél sokkal hamarabb is ki lehetett volna már kerülni, hajtogatják komoly arccal mindazok, akik, amikor tehették volna, dupla ennyi idő alatt sem voltak erre képesek.

 Jó, de most akkor tényleg mi a helyzet? Ott vagyunk-e, valahol lent az alagút mélyén, vagy kikerültünk abból a gödörből ahová Orbán szerint a szocialisták löktek be minket, sőt izmosodunk is, és egyre csak növekszik a bicepszünk?

Az ötven éves Orbán Viktor azt állítja, igen, sőt újabban már az egyszámjegyű személyi jövedelemadó lehetőségét emlegeti.

Vagyis a merjünk nagyot álmodni szlogen egyre inkább úgy módosul, merjünk nagyot mondani.

Csak gondoljunk például az egymillió új munkahelyre, a közbiztonság két hét alatti rendbetételére vagy a söralátétnyi adóbevallásra.

De nem is füstölgök tovább, inkább megyek Bécsbe, és nyitok egy kávéházat. Biztos könnyebben megy majd, mint Pesten nemzeti trafikot üzemeltetni.

Amikor gyerek voltam, egy nyugdíjasra két munkavállaló jutott. Ma egy nyugdíjasra egy munkavállaló jut. Mire nyugdíjba megyek, két nyugdíjasra egy munkavállaló jut majd.

valahogy így:

Mondhatnánk, hogy na és, lényegtelen, hiszen egész életemben fizetem a nyugdíjjárulékot, majd szépen kapom a jól kiérdemelt nyugdíjat. Mondhatnánk, ha igaz lenne. De nem mondhatjuk, mert nem igaz. Magyarországon a munkavállaló nyugdíjjárulék befizetései nem gyűlnek egy külön számlán. A befizetésekből fedezik az aktuálisan kifizetendő nyugdíjakat. Ez a '70-es években remekül működő rendszert jelentett. Napjainkban komoly kihívásokkal küzd a nyugdíjrendszer. Mire nyugdíjba mennék, addigra a várhatóan az egész összeomlik, hiszen ebben a formában már most is fenntarthatatlan.

Tovább árnyalja a képet, ha megjegyezzük, hogy a tömeges adóelkerülés miatt a járulékok jelentős részét minimálbér után fizetik, amik már ma sem fedezik a legalacsonyabb öregségi nyugdíjat sem. Az sem mellékes, hogy az emberek várható átlagos élettartama - ha lassan is, de kitartóan - emelkedik. A legsúlyosabb gondot mégis az fogja okozni, hogy a munkaerőpiacon nincs megfelelő mértékű "utánpótlás", ugyanis lement az első és második "Ratkó hullám", az élveszületések száma pedig drámaian csökken. Röviden: az ország társadalma elöregedő, népessége fogyatkozó.

Mindenki látja a problémákat. Mindenki tudja, hogy a nyugdíjrendszerhez hozzá kell nyúlni. Ez az ország egészének érdeke. A munkaválalóké, a nyugdíjasoké, a diákoké, a köz- és versenyszféráé. Mindenkit érint, aki a következő évtizedeit Magyarországon képzeli el.

Minden rendben is lenne, ha a hárommillió nyugdíjas nem lenne egyben egy egyszerűen megszólítható szavazótömeg is. Hárommillió szavazatért bármelyik 4 évre tervező kormány hajlandó eladni a jövőt. Ezt a hárommillió szavazót bármi áron meg kell nyerni. Ha az az ára, hogy 30 éven belül hatmillió nyugdíjas korú ember marad majd ellátás nélkül, az sem túl nagy ár. A lényeg, hogy gazdasági válság ide vagy oda, lehet növelni bármelyik ágazat terheit. Be lehet vezetni a munkát, vagy a vállalkozást terhelő bármilyen adót, fizetőssé lehet tenni az oktatást, de egy dolgot nem lehet. Csökkenteni a nyugdíjakat. Sőt. Még azt sem lehet megtenni, hogy ha nem csökkennek, akkor legalább ne növekedjenek az inflációt meghaladó mértékben.

Félreértés ne essék, nem vagyok a nyugdíjasok ellen. Nyugdíjas az apám, az anyám és a nagyanyám. Mindegyiküket nagyon szeretem, mindannyian végigdolgozták az életüket, mind megérdemlik a nyugdíjat. De ha válság van, és a kilábaláshoz mindenkinek az áldozatára szükség van, akkor nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármely társadalmi csoportot mentesítsünk a túléléshez szükséges áldozatvállalás alól. Persze az alacsony összegű öregségi nyugdíjakat, a minimálnyugdíjakat, a 40-50-60-70ezer forintos nyugdíjakat nem szabad csökkenteni. Senki se fagyjon meg télen a lakásában, senkinek se kelljen kukában kutatnia élelem után.
De az a szemlélet elfogadhatatlan, hogy a nyugdíjas az érinthetetlen szent tehén.

Ha valaki, akkor egy kétharmados felhatalmazással rendelkező kormány képes lenne rá, hogy ezt a problémát a maga bonyolultságában kezelje. Ha valaki, akkor Orbán Viktor el tudná magyarázni, meg tudná értetni az emberekkel, hogy nincs más út, mint a nyugdíjak reálértéknek befagyasztása, és a magas összegű nyugdíjak csökkentése.

Az az egészben az ijesztő, hogy a rendszerváltás óta a legerősebb kormány is fél a nyugdíjasok kedélyeit felkavaró kérdésekben nyilatkozni.

Legutóbb a gyorsvonatokon bevezetésre kerülő pótdíjakkal kapcsolatban láthattuk, hogyan futamodnak meg. 100km-es utanként 150 forintról volt szó. Gyorsan kiderült, hogy lehetséges óriási társadalmi kára miatt a nyugdíjasoknak nem kell pótdíjat fizetniük. 100km-enként 150 forintot sem mertek elkérni tőlük.

Pedig ez nem lett volna nagy ár.

A nagy ár az lesz, amit a késlekedés és a megalkuvás miatt kell majd fizetnie az egész társadalomnak.

A demokratikus, sőt bizony még a kevésbé demokratikus ellenzékünk is már hosszabb ideje azon az irdatlan „dohány-mutyin” füstölög, amelyik kizárta a nem Fidesz közeli trafikosok többségét a jövedelmezőnek tűnő cigaretta-eladási bizniszből.

Pedig igenis inkább örülni kéne annak, hogy a Fidesz – többnyire sikerrel – kisajátította a rendes, jobboldali gondolkodású káderei számára a dohánytermék árusítás nemzetpusztító feladatát.

Mert, mint tudjuk, a dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét, és az amúgy is vészesen fogyatkozó népességünket tovább tizedeli. Megbízható adatok szerint e szenvedély miatt minden hatodik másodpercben életét veszíti egy ember.

Miért oly nagy baj hát az az ellenzéknek, hogy ezt a halálkereskedelmet a nemzeti dohányboltjaikban ezentúl többnyire csak a Fidesz közeli üzletemberek üzemeltethetik majd?

Ahelyett, hogy kihasználnák az ebben rejlő propaganda lehetőségeket, mondván, a Fidesz ezáltal is súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét.

És ráadásul, ha már a kormányzatunk ily tisztességtelenül kisajátította a cigaretta általi nemzetpusztítás monopóliumát, további hasonló irányultságú reformok megtételét követelhetnék tőlük, nevezetesen, hogy állami szinten gondoskodjanak azon nem kevesek további sorsáról is, akik a dohányzás következtében halnak meg idő előtt.

Vagyis rendet kéne vágni a temetkezések területén is. Megbízható Nemzeti temetkezési vállalatok kellenének. Jelenleg ilyesmivel foglalkozhat boldog-boldogtalan, horribile dictu, akár egy szocialista-szimpatizáns vállalkozó is.

Hirdessük hát meg a nemzeti temetkezés, nemzeti sírkőfaragás megbízható jobboldali rendszerét is!

Az e tárgyú koncessziós pályázatokhoz kötelezően készüljön üzleti terv, évente, havi bontásban, hogy hány darab dohányzási ártalom következtében elhunyt halottal kalkulálnak az adott régióban, közülük előreláthatólag hányan választják majd az olcsóbb, hamvasztási formát, ami ugye döntően az anyagfelhasználásra, vagyis a koporsó méretére bírhat jelentős befolyással. A koporsók számára már kevésbé.

Továbbá nyilatkozzanak arról is, milyen kiegészítő szolgáltatásokat tudnak még nyújtani: halott-mosdatás, öltöztetés, borotválás, plasztikázás, felravatalozás, plusz koszorúk, papok, gyászhuszárok, ilyesmi.

És természetesen, miután a Fideszes polgármesterek és cimboráik a pályázók közül megfelelően kirostálták az oda nem való elemeket, és kialakult egy megbízható jobboldali nemzeti érzelmű temetkezői vállalkozói  csapat, számukra utólag tegyük lehetővé egyéb szolgáltatások elvégzését is.

Mondjuk keresztelők, esküvők lebonyolítását.

Vagy kérdezem én, egy sírkőfaragó miért ne árusíthatna a nála megforduló gyászoló rokonság számára akár fagyit és jégkrémet is?

Napok óta minden rendes médium Balogh Józsefen csámcsog. Ez rendben is van (?), ez a dolguk (?)

Hálás téma. Adva van minden egy ilyen jó kis csámcsogáshoz. Fideszes képviselő, aki állítólag bántalmazta az élettársát. Amit a sajtó jelentős része egyébként már jobbára kész tényként kezelt kezdettől fogva. És jókat szörnyülködnek és persze viccelődnek rajta. Még hogy az élettársa átesett a vak komondoron! Ha-ha-ha… Oszt’ ezért lett a koponyaalapi törés! Ha-ha-ha…

A trollok és kommentelők hada pedig gyűlölködve köpköd napok óta minden létező fórumon. Lám ilyenek a Fideszesek.

Mindenesetre ebben a félfasiszta, tekintélyuralmi Fidesz hatalom által korlátozott sajtószabadságú országban kiemelten ajánlanám mindenki figyelmébe az Fn24 független(?) sajtóorgánum interjúját Balogh Józseffel.

Már a felvezető sorok is eligazítanak abban, az igazság kutatása helyett mi az interjút készítő újságíró valódi célja. Aki egyébként sztárújságíró, a köztelevíziónak is rendszeres szereplője.

„Jobban szeretjük az iróniát, de most mégis azt kell mondanunk: ekkora faszkalappal régen találkoztunk. Villáminterjú a t. Házból korunk földesurával, Orbán Viktor tanügyi megbízottjával, az asszonyverő képviselővel.”

Ezt a fejedelmi többest használó, egyszerre fölényes, alpárian sértő, otrombán gúnyolódó stílust bizony még Bayer Zsolt is megirigyelhetné. Természetesen az újságíró Orbán Viktort is belekeveri. Aki, mint emlékezünk, szintén asszonyverő hírében állt, ugyebár.

Szerintem, először is, sima bunkóság faszkalapnak nevezni interjúalanyunkat, ha Fideszes, ha Jobbikos, ha szoci. Ám, ha emiatt netán beperelnék a skribler urat, tuti, hogy egész Európát telekürtölné azzal, hogy lám itt tényleg nem szabad a sajtó.

De ez a laza indítás még csak a kezdet.

Íme néhány alattomosan megeresztett piszkálódás:

„Hány éves Szabika?

Harmincegy.

Aranyos srác lehet.”

„Frappáns” az is, amikor az interjúalanyt a hozzá intézett, egyébként szintén sunyi kérdésben, gúnyos jelzőként, nemzetmentőnek nevezi:

„Terike miért nem vallja azt, hogy, mondjuk, leesett a vetőgépről? Miért nem menti önt, a nemzetmentő országgyűlési képviselőt, a gyereke apját a hatóság elől?”

Az interjúra jellemző az olyan egyéb pejoratív kifejezések, szófordulatok használata is az interjúalanyra vonatkoztatva, mint „attak”, „akció”, „vedelés”, „Elhajolt a képviselő úr”, „pálesz”, „mennyi csúszott le belőle?”

Nem tudom, mi történt valójában Baloghék portáján, néhány nappal ezelőtt. Ha a képviselő úr tényleg vétkes asszonyverésben, ítéljék őt el az arra jogosult bíróságok.  És vegyék a terhére figyelembe, hogy olyan személy szegett törvényt, akinek inkább példát kéne mutatnia.

De én oda ültetném a vádlottak padjára az interjút készítő szerkesztő urat is. Bayer Zsolt mellé.

Vagy a sajtószabadság büntetőjogi korlátai csak a Bencsik András félékre vonatkoznak?

Megint Pesten tüntettek a gazdák címmel közöl, immáron ki tudja hányadszor, a „gazdákkal” szimpatizáló, s a csúnya Fidesz mutyikat szóvá tevő beszámolót a nol.hu.

http://www.nol.hu/belfold/megint_pesten_tuntettek_a_gazdak

Az írás szerint „A Gazdatanácsok Szövetsége által szervezett tüntetésen felszólaltak azok a kajászói földfoglalók, akik a Fejér megyei faluban nem jutottak földhöz, s immáron hónapok óta harcot folytatnak az NFA általuk törvénytelennek tartott gyakorlata ellen.”

A cikkben említés történik arról is, hogy „A demonstráción bejelentették, hogy az Összefogás a Magyar Földért és Vidékért Egyesület a mai napon büntetőfeljelentést tett Sebestyén Róbert elnök és az NFA ellen a Fővárosi Főügyészségen törvénytelen szerződéskötés, hivatali visszaélés és többek között a nyilvánosság megtévesztése miatt.”

Az olvasó óhatatlanul kíváncsivá válik, kik ezek a „gazdák”, és kik állhatnak a hangzatos elnevezésű szervezetek mögött.

A Gazdatanácsok Szövetsége honlapja abszolút átlagos kinézetű, semmi különös, semmi feltűnősködés, extravagancia.

http://gazdatanacs.blogspot.hu/

Amikor azonban rákattintunk e weboldal „támogatók” menü-pontjára, a kép már sokkal izgalmasabbá válik. Ugyanis igen érdekes szervezetek linkjeik találhatók itt meg.

Első helyen az Összefogás a Magyar Földért és Vidékért Egyesület, ezt követi a Fejér Szövetség, a sort pedig a TAHSZ zárja.

Az Összefogás a Magyar Földért és Vidékért Egyesület a google keresőben elsőre a „Magyar Királyi Udvar – Minden Magyarok Királya Őfelsége I. Levente Apostoli Magyar Király” elnevezésű honlapon található meg.

http://kiralyiudvar.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1198924

De aztán kiderül, ez az Összefogás a Magyar Földért és Vidékért Egyesület valójában azonos az úgynevezett Fejér Szövetséggel.

Aztán a Fejér Szövetség honlapjának „rólunk” rovatából pedig megtudhatjuk, hogy ezt a Fejér Szövetség elnevezésű formációt, a már imént említett Összefogás a Magyar Földért és Vidékért Egyesület, a Fejér MAG Egyesület és a Fejér Szövetség Mozgalom, a Gárdonyi Bonsai Egyesület, a Magyar Szent Korona Alapítvány, a Magyarok Világszövetsége, valamint a Trianon Társaság Fejér megye hozta létre.

Aki ezek után még mindig kételkedne a fővárosban tüntető „gazdák” világnézete, politikai hová tartozása felől, annak még a szemernyi meglévő aggálya is eloszlik, amikor annak is utána néz, hogy mi az a Gazdatanácsok Szövetsége honlapján harmadikként szintén támogatóként említett TAHSZ, vagyis a Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetség. E szövetség címlapján ugyanis egymás után sorakoznak többek között a következő szervezetek: Magyar Nemzeti Gárda, HUN UNIO, Hunok Nagy Szövetsége Párt, Történelmi Vitézi Rend, Nemzeti Hírháló.

Ilyesféle garnitúra áll hát a nol.hu által is támogatott „gazdatüntetők” mögött!

Tudom, történelmietlen a kérdés, de azért roppant kíváncsi lennék, hogyan kommentálta volna a nol.hu ugyanezt a bagázst és pesti tüntetését, egy szocialista kormányzás idején?

Még az is lehet, hogy lefasisztázta volna őket.

Tisztelt Viviane Reding asszony, tájékoztatni szeretném arról, hogy a magyar országgyűlés elmarasztalta önt. A parlament elfogadhatatlannak nevezte, hogy „tényekkel alá nem támasztott politikai vélekedése alapján” igazolhatónak tartja Írország uniós alapelvet sértő eljárását.

Mi, kis számú magyar demokraták, teljesen egyetértünk a hazánk viszonyai elleni felháborodásával és azzal a törekvésével, hogy a demokratikus Európa közösségéből ki szeretné záratni Orbán Viktor rezsimjét, vagy ahogyan Szanyi Tibor a Tv2 mokka ma reggeli műsorában, a tőle megszokott tömörséggel és nyíltsággal frappánsan és találóan megfogalmazta, az „Orbán maffiát”.

Elsődlegesen a Néppártból, végső soron pedig az unióból is.

Ott bizony - nap mint nap látjuk és tapasztaljuk -, nincs helye ugyanis az ilyesfajta mentalitásnak.

Hiszen tényleg, milyen demokrácia az, tisztelt Viviane asszony, amelyben az állam biztonságának védelmét, vagyis a Nemzetbiztonsági Hivatal irányítását sok éven keresztül legmagasabb szinten egy olyan emberre bízzák, aki egy antidemokratikus, diktatórikus világhatalom titkos-szolga iskolájában, a KGB Akadémián sajátította el a szakmája alapvető fogásait? Milyen demokrácia az, ahol ráadásul még az kormánypárti többségű illetékes parlamenti bizottság sem támogatja az illető egyén kinevezését, ennek ellenére az mégis megtörténhet?

És milyen demokrácia az, ahol ez az úr kétes, börtönviselt figurákkal egyezkedhet a kormánya ellenzéke erkölcsi kicsinálásának alvilági módozatairól olyan részletességgel, hogy még abban is megállapodnak, készüljenek-e lejárató felvételek a kuplerájában.

Amikor pedig mindez napvilágra kerül, szemrebbenés nélkül lehazudhatja még a csillagokat is az égről, mindenféle jogi következmény nélkül.

Milyen demokrácia az, ahol a rendőrök parancsnoki utasításra azonosító jelvény nélkül brutálisan bántalmazhatnak és törvényellenesen, illegálisan használt fegyvereikkel tehetnek nyomorékká nemzeti ünnepünkön résztvevő, bizonyítottan vétlen embereket is, és ahol ezeket a jogtalanul bántalmazott embereket az állítólag független elsőfokú bíróságok utóbb pusztán hamis rendőri jelentések alapján szakmányban letartóztatják?

Milyen demokrácia az, ahol éjszakánként évekig cigányok lakásaira lövöldözhetnek és Molotov-koktélokat dobálhatnak, és cigány embereket, köztük gyerekeket gyilkolhatnak le, olyan személyek, akikről később kiderül, netán még valamiféle titkosszolgálati – katonai elhárítási – kapcsolattal is rendelkeznek?

Vagyis a lényeg a lényeg, tényleg itt az ideje a határozott intézkedéseknek, egy ilyen gonosz hatalomnak jogállamilag semmi helye a kulturált Európában. nem monitoring eljárás kell ide meg ilyesmi szarakodás, hanem azonnali kizárás. Maradványok sóval behintése. És még az írmagját is kiirtani.

Bízom benne, hogy számíthatunk mindebben az ön hathatós közreműködésére a továbbiakban is tisztelt Viviane Reding asszony!

Felröppent a hír, hogy a júliustól tovább szigorodó dohányárusításra pályázó trafikosok egy jelentős része - hiába az évtizedes szakmai tapasztalat, - elesett attól, hogy a továbbiakban is kereskedhessen a tüdőrákkal. Egyesek úgy tudják, hogy az igen jövedelmező legális drogkereskedelem térképének újrarajzolásakor a pályázatokon egyes Fidesz-közeli érdekcsoportok - párttársak, barátok, rokonok, uramok, bátyámok - nagyot nyertek, míg mások - idegenszívűek, multik, hazaárulók, offshore lovagok - nagyot buktak. Egyesek szerint minden törvényesen zajlott, nem történt semmi különös, nincs itt semmi látnivaló, magyar munkahelyek teremtek a semmiből, és egyébként is inkább a Portik-üggyel kellene foglalkozni. Mások szerint emberek megélhetése veszett oda, fáradságos munkával felépített trafikok válnak az enyészet martalékává.

A valóságban semmi ilyesmiről nincs szó.

A valóságban drogról van szó. Drog bizniszről. Arról, hogy emberek súlyos ön- és környezetkárosító függésén ki keres és mekkorát. A nemzeti cigiügyben érdekelt és elmélyült Lázár János be is jelentette, hogy kevés lesz az eddig szokásos 4%-os árrés. Fel kell azt jól vinni 10%-ra, hogy a díler is jól járjon, ne csak a fogyasztó. Ja, és persze nemzeti együttműködés van, úgyhogy ki kell szorítani a piacról a multikat, akik egyébként a dohánytermékek gyártásának és forgalmazásának jelenleg 80-90%-át bitorolják a jó magyar dohánycégek kárára. Úgy néz ki, hogy az új dohánykereskedelmi törvények előkészítését és megírását, egy jó magyar dohánycég legbelső köreiben fundálták ki, és ezzel a kormánynak semmi baja nem volt.

Merthogy szükséges újra hangsúlyoznunk, hogy nincs szó másról, mint arról, hogy ki keressen a drogon. Nem az a fontos, hogy a gyerekek, a kamaszok, a fiatalkorúak ne jussanak cigarettához. Nem az a fontos, hogy akik már rászoktak, azok közül minél többen leszokjanak róla. Nem az a fontos, hogy akik már nem szoknak le, és káros szenvedélyük miatt kórházi kezelésre szorulnak, azok közül minél több embert sikerüljön megmentenünk.

Az a fontos, hogy a drogpénz kihez áramoljon.

Nekem nincs pénzem ebben az egész bizniszben. Szerencsére nem dohányzom. Szerencsére nincs trafikom.

Annak tudnék nagyon örülni, ha nem egy erősen addiktív és egyben súlyosan egészségkárosító termék kereskedelméből akarna mindenki minél nagyobb részt kihasítani, hanem valódi lépéseket tennének afelé, hogy visszaszorítsák a dohányzást. Mert lehet, hogy egyeseknek üzlet a 10%-os árrés, másoknak üzlet a jövedéki adó, de a társadalom egészének irtózatos sok tízmilliárdos ráfizetés a dohányzás egészségügyi következményeinek a kezelése. Ezen mindannyian bukunk. Akik szívják, akik fújják és akik csak nézik.

A 168Óra volt oly kedves, hogy felhívta a figyelmet Debrecen város kétmillióért megalkotott himnuszára. Az alkotó, a hetilap szerint, a művelődési ház igazgatója és csapata volt.

Íme az alkotás! https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=96YM7O_Bxlg

Hallgatom e himnusz, bocs’, HIMNUSZ szövegét és felidéződik bennem Petőfi egyik írásából egy részlet.

„Voltál-e már Debrecenben, barátom? láttad-e a pusztai várost, vagyis e városi pusztaságot? Ha porba vagy sárba akarsz fúladni, csak ide jőj, itt legkönnyebben célt érhetsz; de az orrodat jól befogd, mert különben, mielőtt megfúlnál, a guta üt meg a szalonnaszagnak miatta. Mennyi szalonna, menyi hízott disznó van itt! a szellem mégis oly sovány, hogy csak úgy csörög a bordája, éppen mint az idevaló híres talyigás lovaknak. Itt, ha vesznek is könyvet, tán csak azért veszik, hogy bele szalonnát takarjanak.”

E nyers sorokat persze mindig is túlzásnak éreztem, de most miután megismerhettem a város eme újsütetű ragacsos himnuszát, kezdem belátni a költő igazát.

Ennyi giccses gondolat együtt, ilyen tömörségben a boldogságról, a szeretetről már felveti a szándékosság gyanúját. Ilyen mennyiségű bornírt közhely egy rakáson nem lehet pusztán a véletlen műve. Ennyire nem lehet ez a város szalonnaszagú.

Nem lehetséges, hogy ezt a himnuszt valójában Székhelyi művész úr alkotta bosszúból álnéven?

Nekem az egyik kedvenc részem az, miszerint „Annyi édes mozdulásból épült fel ez a város.”

Nem tudom, a kubikolást, sóder- és cementlapátolást, téglacipelést, malterkeverést, falrakást, ilyesmit, miként lehet édes mozdulásnak titulálni. Feltétlenül meg kéne erről kérdezni néhány idősebb kőműves-culágert is napi tíz-tizenkét órás édes mozdulás után.

Ez bizony egy linzer-Debrecen édi-bédi himnusza.

Vagyis ahogy azt Selmeczi Gabriella két tüchtig sütirecept között elképzeli.

Az is kiváltsága az itt élőnek, a himnusz szövege szerint, hogy az idő két kezével szórja rá az igazságot. Persze, felteszem, főleg akkor, ha az illető városlakó Fideszes kötődésű, plusz egyúttal művelődési központ igazgató is. Az igazság pedig ilyenkor két kézzel szórt bankókötegek képében jelenik meg a számára.

Az, hogy a debreceniek a himnuszuk szerint magyarok szeretnének maradni, szintén igen csak érthető ebben a bonyolult gyarmatosító világban.

Egyébként kicsit azért hiányos is ez a himnusz. Van ugyan egy halvány utalás a pulykakakasos nótára („Debrecenbe kéne menni, ott is boldogabbnak lenni.”), de hol marad a lyukas kas, a pulykakakas és erről az utóbbiról jut eszembe, főleg persze hol marad Kósa Lajos?

Hogy a rezsicsökkentést már ne is említsük.

Egyébként pedig ahelyett, hogy gúnyolódnánk mindezen, inkább követendő példának állítanánk.

Saját himnuszt minden városnak. Minden településnek.

Nagyobb tételben biztosan olcsóbb is lenne.

Akkor, amikor a hazai bűnözőknek olyan komoly kihívásokkal kell szembenézniük, mint a kétharmados hatalom két hetes rendteremtési ígérete, és miközben, a határok eltűnése folytán, nyakunkon a nemzetközi konkurencia is, felmerül a szükségessége egy hatékonyabb nemzeti bűnözés alapjai lerakásának.

Az első Magyar Nemzeti Rácsos Akadémia ennek érdekében ezennel felvételt hirdet kezdő bűnözők számára. A tanulmányaikat azok kezdhetik itt meg, akik megfelelő eredményt érnek el a felvételi vizsgán.

Íme, a felvételi tesztkérdések!

Jogtalan behatolás közben a lakástulajdonos tetten éri, hogyan reagál erre?

a./ Bocsánatot kér, és szégyenkezve megcsináltatja a betört ajtót. (1 pont)

b./ A lopott szajrét szanaszét dobálva, rémülten elszalad. (2 pont)

c./ Azt állítja, a gázművektől jött ellenőrzésre. (4 pont)

d./ Kiszúrja a tulaj szemét, hogy később fel ne ismerhesse őt. (6 pont)

A következő kérdés: valakitől tízmillió forintot sikerül elrabolnia, mihez kezd a pénzzel?

a./ Visszaadja gazdájának, a jegybanki alapkamatokkal, mert megsajnálja. (1 pont)

b./ Éjszaka elássa vasalt ládikában, egy odvas fa tövében. (2 pont)

c./ Elutazik a tengerpartra, s az összes pénzt koktélokra és nőkre költi. (4 pont)

d./ Azonnal elhatározza, hogy lop hozzá másik tízmilliót. (6 pont)

A harmadik tesztkérdés: amennyiben a rendőrség elfogja és gyanúsítottként kihallgatja, miként viszonyul ehhez?

a./ Sírva beismeri a bűneit. (1pont)

b./ Konokul tagad és ragaszkodik az ügyvédjéhez. (2 pont)

c./ Játssza a hülyét mindaddig, amíg nincs ellene megdönthetetlen bizonyíték. (4 pont)

d./ Nekiugrik a kihallgatójának, és leharapja az orrát. (6 pont)

Végül a negyedik, s egyben utolsó kérdés. Miként viselkedik, ha életfogytiglani büntetésre ítélik?

a./ Naponta kegyelmi kérvényt ír a köztársasági elnöknek. (1 pont)

b./ Szerelmi kapcsolatba lép a börtönparancsnokkal. (2 pont)

c./ Mindenképpen és bármi áron megpróbál megszökni. (4 pont)

d./ Leszúrja néhány ellenszenves zárkatársát, mert neki már úgyis teljesen mindegy. (6 pont)

Az eredményes felvételi vizsga ponthatára: 20 pont. Akik ezt nem képesek elérni, azok se adják fel a reményt, meg lehet ezt a dolgot fehér asztal mellett is beszélni. A tíz pont alattiakat boldoggá avatásra felterjesztjük.

Az Akadémiai hallgatóvá válás kiemelt feltétele, hogy a felvételt nyert kezdő bűnözők kötelezik magukat arra, miszerint a tanulmányaik befejezését követő legalább öt évig nem hagyják el az országot, hanem itthon bűnöznek.

Kérem szépen, ezt semmiképpen ne tekintsék valamiféle röghöz kötésnek, ahogy ezt egyes rosszindulatú ellenzéki bűnözők próbálják meg beállítani!

-          Hajnali kettőkor szól az üti, hogy  megint balhéznak a kocsmába. A faszom, megyünk vissza, hát kivel van gond, hát az A.-val.

-          Na?

-          A. mit csinál? Részegen tartja a fejét a széken. A., hát van magánál személyi igazolvány? Hát az nincsen. Jaj de kár, hát akkor menni kell P.-re.

-          Aha.

-          Hát ráraktuk a vasat, átgurultunk vele P.-re. P.-n nagyon erős volt… bevittük az őrsre és nagy volt a pofája, hogy vegyük le a bilincset, vegyük le a bilincset! Ügyészség lesz, meg minden. Képzeld el, olyan pofátlan volt, hogy odaállt az ügyeleti ablakhoz…, hogy ő telefonál az anyjának, mert elvettem tőle a telefonját. Ő telefonál az anyjának! Na, most felvette a vezetékes telefont, elkezdett rajta pötyögni. Pisti. kikapta a kezéből és tenyérrel a homlokára adott egy kokit, hogy távozzon kifele. Kilépett kettőt, hát én pont ott álltam vele szemben. Ööö… ott a gyomorszájánál volt valami, erős nyomást érzett, aminek a hatására lement kutyapózba, abba a pillanatba elkezdte fájlalni a vállát, a bordáit, a lábát, a fejét, mert a Macika meg a Pisti… Szóval a Pisti meg a Macika a lábát fájlalta.

-          Ja, értem, értem.

-          Érted?

-          Aha!

-          Képzeld el, felakadt a szeme, meg minden, na mondom, ez itt fog megdögleni. Bementem egy pohár vízért, töltöttem egy pohár vizet.

-          Aha.

-          Fogtam, és az arcába borítottam. Mondom, most már…

-          Jobban lett utána?

-          Várjál. Fogtam, mondom, most már biztosan felfrissült, na, akkor megyünk, bemegyek, aztán írogatok. Három másodperc nem telik el… így, úgy ügyészség, keresztapám rendőr, fejbe lesztek lőve stb, ez az amaz. Bemegyek hozzá, képzeld el, megmutattam neki, de csak így szemügyre vételezhette a hogyishívjákomat, a teleszkópos kígyómat…

-          Ja igen, igen, igen.

-          Csak szemrevételezhette, mondom neki, hogy most leülsz baszd meg, és befogod a pofádat vagy különben és akkor valami lesz. Nahát leült, leült és akkor ül és mondja, hogy olyan pert akasztok a nyakadba barátom, de olyat, hát én odamentem az ajtóhoz, ránéztem a srácokra, becsuktam magam mögött az ajtót és odamentem hozzá, hogy nem értettem, hogy kit fenyegetsz? És akkor történt olyan, hogy erőteljes nyomást érzett a mellkasán, nem a gyomorszáján, hanem a mellkasán.

-          Mellkasán, igen.

-          Akkor letette a fejét a térde irányába, és valami nagy csattanás, olyan, mint amikor valakit tenyérrel tarkón basznak, ilyen nagy csattanás történt a helyiségbe. Felnézett, felállt, mer ugye elkezdett fuldokolni, ahogy elkezdte fájlalni a mellkasát, felállt, és akkor léptem egyet hátra, harci pozíció, gyere barátom, most akkor beszélgessünk És abban a srácok kinyitották az ajtót, arrébb löktek, aztán megint fájlalták a lábukat.

-          Ja,igen, megint fájlalták a lábukat. …Véletlenül elbotlott volna az én lábamba is, az nagyon jó lett volna

-          Hát hallod nagyon nagy figura volt a Pisti, azt mondta, kurva jó éjszaka volt.  Ja,és másnap Pisti is, Macika is fájlalta a lábát, mind a kettő

-          Igen, igen.

-          Én meg, nem tudom, nekem egy pillanatig fájt az öklöm, úgyhogy.

-          Nevetve. Aha.

-          Úgyhogy megbosszultam a patkány férget, látod.

-          jól van büszke vagyok rád, látom te vagy a haverom.

Gyöngyösi Márton az ülést levezető elnök élénk tiltakozása ellenére nagy hangon kijelentette a közelmúltban az országházban, hogy listázni kéne a zsidó képviselőket és kormánytagokat. (A félreértések elkerülése végett, Balczó parlamenti alelnök úr nem a listázás ötlete ellen tiltakozott, hanem azért, mert letelt a képviselő felszólalási időkerete.)

Aztán, amikor e nyílt zsidózás ellen a vártnál sokkal nagyobb lett a hazai és nemzetközi felháborodás, akkor ijedten visszahúzódott és sápadtan magyarázkodni kezdett. pontosabban hazudozott. Ő nem is azt mondta, amit mondott, ki lett ragadva a kontextusából.

Bayer Zsolt pedig a következőket fejtegette a minap, a Ki ne legyen című írásában: „A tények pedig ezek: a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik.”

Bár Bayer Zsoltnak nagyobb az arca annál, hogy ő bármit is visszavonjon, de az írását követő elemi erejű felháborodás hatása alól ő sem tudta magát teljesen kivonni. Még a pártján belül is akadtak tiltakozók. Ezért a napokban írt újabb cikkében, a Bűn és bűnhődésben, igaza alátámasztására előásott egy majd négy évvel ezelőtti Csíkszentkirályon történt gyújtogatást, és egy arra adott bloggeri reagálást, amivel kapcsolatban a következőket fogalmazta meg gúnyos hangnemben.

 „…bátran lehet állatnak bélyegezni az életét s javait védő kiszolgáltatott és elhagyatott székely magyart, „magyar” magyart (lásd Kertész Ákos útját a Kallidromoszon), csak a gyilkos cigányt nem szabad állatnak nevezni.”

Csakhogy Bayer Zsolt úr, ön most is hazudik, ön nem a gyilkos cigányt nevezte állatnak, mint ahogy ezt imént idézett szövegében feledékenyebb olvasóival elhitetni szeretné.

Egyébként pedig tisztességes ember és tisztességes újságíró a gyilkos cigányt sem nevezhetné állatnak.  A gyilkos cigányt lehet nevezni gyanúsítottnak, terheltnek, elítéltnek, gyilkosnak. A gyilkos cigányt lehet megvetni, lehet tényleges életfogytiglanira ítélni. Ám, a magyar jobboldal emblematikus megmondó emberének gyalázatosan silány az a védekezése, hogy na, de kérem egy bizonyos Parászka Boróka nevű blogger is állatnak nevezte a gyújtogató, cigányokat elüldöző Csikszentkirályi székelyeket négy évvel ezelőtt.

A legújabb ide vágó történet, hogy az index idézi a Heti Választ, amiben Jeszenszky Sándor, a Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesületének vezetője azt állította, senkit nem akartak megsérteni azzal, hogy Adj gázt! néven hirdették meg motoros felvonulásukat az Élet menete napján. Lehetnek áthallások, de azok nem szándékosak. Hajlandó is elnézést kérni, de azt várja, ezt velük szemben is tegyék meg.

Mindhárom történetben az a közös, hogy az illető urak pofátlanul zsidóznak, cigányoznak, majd később látszólag visszakoznak, de valójában csak hazudoznak, magyarázkodnak, miközben még ők játsszák el, hogy meg lettek sértve, amikor rasszistának, nácinak merték nevezni őket a mocskos liberálisok.

Tényleg azt hiszik ezek az urak, ennyire hülyék vagyunk?

Tényleg azt hiszi Jeszenszky úr is, hogy mi elhisszük, az Élet menete és az Adj gázt! két közömbös tőmondat, amelyeknek semmi közük egymáshoz? Holott a legalattomosabb, legfelháborítóbb, legsértőbb antiszemita szöveg, amit az utóbbi időkben hallottam. Bizonyára jót is röhögtek a kiagyalói.

Hogy fulladna le az a nemzeti érzelmű környezetszennyező motorjuk végleg egy életre, Jeszenszky úr!

Ha ebben a kívánságomban áthallást vélne felfedezni, az csupán a véletlen műve.

Vaddisznók mindig is voltak Budapesten, hallhattuk a Tv2 ma reggeli műsorában is. Mostanában főleg a budai kertvárosi övezetben jelennek meg. Azt is megtudtuk, hogy a vaddisznók egyébként békés állatok, csak akkor támadnak, ha ingereljük őket.  Ezért lehetőleg ne menjünk a közelükbe, ahol pedig feltűnnek, inkább türelmesen várjuk ki, amíg továbbállnak.

Sajnálattal, de ellent kell mondanom a szakembereknek, ezek az élőlények nem csak a budai villák kertjeiben találhatóak meg egyre nagyobb számban, hanem elegánsabb, öltönyös egyedeikre a belvárosban, főleg a minisztériumok és a parlament környékén is felfigyelhetünk. Egyes populációik némely drágább szórakozóhelyek tájékán is felbukkannak. Már persze, ha egyáltalán megpillanthatjuk őket a húsz-harminc millás járművük elsötétített ablakain keresztül.

Utóbbiakra egyébként alapvetően az sem igaz, hogy békések lennének. Ha például késlekedünk letérni előlük az úton, máris dühösen dudálni kezdenek, villogtatnak, a legközelebbi pirosnál pedig könnyen megeshet, hogy autójukból kiszállva ránk támadnak, kurvaanyáznak, bántalmaznak.

Vannak persze magyarul nem beszélő egyedeik is.  Például az az osztrák Hummeres, aki a rendőrökre pöccent be, és gázolta egyiküket halálra.

Tudom egyébként, Bayer Zsolt kiváltsága, hogy némely embertársait állatoknak nevezze, ezért máris elnézést is kérek azért, hogy a hazai politikusainkat, üzletembereinket, valamint az illető osztrák urat a budai vaddisznókhoz hasonlítottam.

Mert ez az összevetés sértő lehet ez utóbbi egyedekre is. Akik csak az ember által korábban elorozott élőhelyeiket próbálják meg, kevés sikerrel, visszaszerezni.

De, ha már a zoológiánál tartunk. A legújabb állati hír, hogy Navracsics miniszter afféle győztes hadvezérként, meghatódva tudatta a közvéleménnyel, miszerint az az ír gázoló, aki két kisgyermek haláláért felelős, tizenhárom év után – Reding asszonyság praktikái ellenére – állítólag mégis hajlandó Magyarországra jönni és a szabadságvesztését itt megkezdeni, feltéve, ha garanciát kap arra, hogy néhány napos itt tartózkodása után a nyúlfarknyi büntetésének döntő részét hazájában ülheti le.

Állítólag már az is eldőlt egyébként, hogy Szombathelyen, egy jól felszerelt, eurokonform börtön falai között fogja ezt a kis időt eltölteni.

Nem lepődnék meg, ha miniszteri biztost neveznének ki, Tobin úr magyaros vendégül látásának megszervezésére, és az ír gázoló részére egy külön déli fekvésű épületszárnyat különítenének el, kisebb uszodával, masszázsszalonnal, konditeremmel, továbbá alkalmaznának egy ír szakácsot is. Persze azért remélhetőleg lehetősége nyílik majd a csodás magyar konyha megismerésére is. A reggeli zenés ébresztő a száztagú Rajkó zenekar dolga lesz, esténként pedig a szórakoztatását Mága Zoltán végzi személyesen.

Aztán pedig egy emlékezetes repülőtéri könnyes búcsúztatást követően, ahol elhangzik majd a két ország himnusza is, államköltségen elrepítjük őt Írországba.

De a lényeg, hogy azért végül mégis győzött a magyar igazság.

Kicsi és savanyú igazság ez, de a miénk.

A Hír tévé ma délben adását megszakítva repítette világgá a hírt, miszerint Orbán Viktor bejelentette azonnali hatályú lemondását, és kérte Áder Jánostól a parlament feloszlatását és új választások kiírását. Egyúttal kilépett a Fideszből, és az MSZP-be való felvételéért folyamodott. Mindezt azzal indokolta, hogy a német közszolgálati tévé animációit, valamint Paul Lendvai és az Amerikai Népszava kritikáit átgondolva rádöbbent, hosszabb ideje tévúton jár. A továbbiakban felhagy a politizálással és azt csinálja, amihez jobban ért, jobb bekként leigazol a járási focibajnokságba.

Elismerte azt is, hogy a mértéktelenül elszegényedő, nyomorgó népét évekig populista dumával hülyítették, miközben ő és a barátai mérhetetlen gazdagságot halmoztak fel. Mindezt feltárta gyóntatópapja előtt is, és közölte, az egész kormánnyal együtt már útban is vannak Róma felé, ahová penitenciaként térden csúszva kanosszajárást folytatnak.

Ezzel egyidejűleg az alaptörvényt darabokra tépte, és bocsánatot kért a magyar néptől, valamint Daniel Cohn-Bendittől, továbbá Dániel Pétertől.

Áder a lemondást sírva elfogadta, a kormányfői teendők ellátásával az új választások kiírásáig ideiglenesen Schmuck Andort bízta meg, majd az elnöki palotát bezárva annak kulcsát a Dunába hajította, és ingét megszaggatva, egy korbáccsal a hátát csapkodva ő is csatlakozott Orbánék menetéhez. Semjén Zsolt még a nagydoktoriját is visszaadta, mondván, ahhoz teljesen érdemtelenül jutott hozzá. Pintér Tasnádi Pétert azonnal szabadon engedte, és kinevezte őt a józsefvárosi rendőrség élére, Selmeczi Gabriella pedig kávézót nyitott Bécsben, ahol saját készítésű nápolyit és linzert osztogat.

A hírre a szocialista pártvezetés úgy reagált, hogy Mesterházy közleményben tudatta, a hazaáruló, posztkomcsi pártjukat ők is feloszlatják, az ebül szerzett székházaikat pedig földig lerombolják, maradványait sóval hintik be.

Ezek után a Jobbik is belátta persze, hogy rasszista, fasiszta, hitlerista, nácista, nyilasista gondolkodásuk Európában nem elfogadható, ezért miután a Hősök terén felsorakozott Magyar Gárdával együtt könnyekig meghatódva elénekelték a cigány himnuszt, legott megalakították az MTK baráti körét Vona elnökletével, míg Volner János közlekedési rendőr lett Gyöngyöspatán.

Bajnai a teljes vagyonán libákat vásárolt és szétosztotta Hajdú-Biharban a parasztok között, Gyurcsány pedig véglegesen egy Miskolc Avasi lakótelepi másfél szobás lakásba költözött, népes családjával együtt, és éjjeliőrként helyezkedett el. Unalmas óráiban pedig a Székely-himnuszt tanulgatja.

Mondanom sem kell, hogy Európa, sőt az egész világ pedig minket csodál azóta is, különösen a német alsó tagozatos általános iskolások, akik néha össze is verekednek egy-egy Rogán vagy Kósa autogramon.