Proszektúra

A Fidesznek egyelőre jól sikerült a válság populista kezelése és kommunikációja. Ide sorolható a jegybank elnöki fizetés és néhány potentát kiemelt juttatásainak látványos csökkentése, kemény (látszat)harc az offshore lovagok ellen, multi és bankárellenes hangulat keltése, sőt őket sújtó konkrét intézkedések meghozatala, miközben persze látványosan kiépült a saját oligarcha birodalmuk. A beígért tényleges számonkérések helyett pedig itt a Biszku-bűnbak projekt, amiben egy 93 éves öregembert mindeddig főleg amiatt próbáltak zaklatni, mert nem tagadva meg életelveit, és igyekezvén kisebbíteni egykori bűneit, ellenforradalomnak merte nevezni ötvenhatot.

Persze ahogy közelednek a választások, feltehetőleg úgy szaporodik majd az illető úr bűnlajstroma is.

Természetesen a népszerűség viszonylagos megőrzésében a rezsicsökkentés is sokat számított. Hiába hajtogatja az ellenzék, hogy ez csak szemfényvesztés. És akik azon gúnyolódnak, hogy miként lehetett megvenni a cigánytelepek lakóit néhány lejárt szavatosságú konzervvel és egy tál gulyáslevessel, azok most láthatóan tíz tányér levesért megteszik ugyanezt.

És a Fidesz maximális hatékonysággal ki is használja az ilyesmiben rejlő lehetőségeket.  Jellemző volt például a pálinkafőzés adómentessé tétele. Miközben a keresztény erkölcsiséggel átitatott vezetőink elborzadva beszélnek arról a rettenetről, amiket „a kendermagos” Juhász Péter akart a könnyűdrogokkal hazánkra rászabadítani, eközben ingyen pálinkával itatják azt az országot, ahol az alkoholizmus hosszú ideje népbetegségnek számít.

Most pedig aláírásokat is gyűjtenek a rezsicsökkentés ügyében. Ezzel több legyet is ütnek egy csapásra. Fenntartják a permanens fülkeforradalom látszatát, felmérik szimpatizánsaiknak, várható szavazóiknak körét, róluk adatbázisokat szereznek, miközben „értelmes” munkát adnak, s ezzel edzésben tartják a már kifulladt polgári körös mozgalmak és békemenetek aktivistáit is, és végső soron erőt mutatnak az EU felé is.

Az MSZP amerikai stílusú kongresszusa, harmadosztályú showmanekkel és negyedosztályú poénokkal gazdagítva, viszont nem jött be, szerintem még a szocik legfőbb bázisát képező nyugdíjasok körében sem. Ebben a közegben sem az éhségmenet, sem az amerikai elnökválasztási típusú show nem nyerő. Talán a pogácsa és Bangó Margit sikeresebb lett volna. Ráadásul egyelőre a Bajnai mozgalom megjelenése is inkább ártott a baloldali összefogásnak, semmint használt.

A Fidesz változatlan virágzásának fő oka paradox módon azonban az a külföldi, részben az úgynevezett demokratikus ellenzék által is szított, negatív reakció, amelyik gyakran nem is tesz különbséget magyar és magyar között sem, és általában is elmarasztaló az országunkra, annak polgáraira nézve.

Az a kijelentés például, ami az ír gázoló ügyében Viviane Reding asszony szájából elhangzott, legalább olyan elképesztő és ijesztő, mint amit Navracsics vagy Orbán engedett meg magának a magyar bíróságok munkájával kapcsolatban. Az EU biztos ezzel ugyanis nem az Orbán adminisztrációt minősítette, hanem – az éppen regnáló kormányoktól függetlenül – az egész hazai igazságszolgáltatást degradálta. Ami még, párthovatartozás nélkül, akkor is sértené nemzeti érzelmeinket, ha netán részben igaz lenne. De a két halálos baleset ügyében semmiképpen nem is igaz.

Jól megfigyelhető, hogy minél agresszívabbak ezek a külföldi bíráló hangok, annál nagyobb ellenkezést érnek el a hazai lakosok többsége körében, ami egyet jelent a Fidesz nagyobb elfogadási hajlandóságával is.  Szerintem ilyen hatása volt legutóbb a németek animációs filmjének is.

A magyar jogállamisággal kapcsolatos vita egyébként pedig olyan, mint a süketek párbeszéde. A hazai jogrendszert nem nagyon vagy alig ismerő nemzetközi szervezetek és személyek fogalmaznak meg olyan kritikákat, amelyeket a hazai jogrendszert többnyire nem nagyon vagy alig ismerő hazai lakosság meg sem ért. De többségüket nem is érdekli. Főleg azokat, akik nem hallottak még Frankenstein szörnyéről sem.

Az egyébként is fejlett humorérzékéről közismert dr. Kövér László az Echo tévé mérleg műsorában Szanyi Tibor elgurult gyógyszerén élcelődött, a szocialista képviselő sajátos „bemutató” kézmozdulatára utalva.

Az ott elhangzottakról a Magyar Hírlap a blikkfangos: „Kövér László: Drukkolok az MSZP-nek” címmel számolt be. A lap szerint a politikus úgy fogalmazott, hogy az ilyen eseteket nem lehet kiküszöbölni, abban az esetben „ha a képviselőnek elgurul a gyógyszer, vagy más tudatmódosító szerekből többet vett be a kelleténél”

A burkoltan Szanyi elmeállapotára, esetleges kábszerezésére, ittasságára célozgató házelnök kórlapját, terápiáját, pirulaszedési szokásait persze szintén nem ismerjük.

Ezért csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk akkor, amikor azt gondoljuk, hogy az ő esetében inkább az a valószínű, hogy tévedésből rossz gyógyszert vett be. Sőt már hosszabb ideje ez lehet nála a helyzet. Vagy talán éppen az a baj, hogy nem szed semmilyen gyógyszert, holott már egy sima rutinvizsgálattal is jóval egyértelműbb diagnózis alakulna ki az ő tekintetében, mint mondjuk például Tasnádi Péter beszámíthatósága kérdésében.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a Magyar Hírlap idézi a Nyirő botrány kapcsán azt a kijelentését, miszerint „nem nagyon tudni az irodalompolitikai témák, miért elsőrangú kérdések az amerikai fővárosban.”

Igaza van, mint ahogy az sem teljesen világos, miért foglalkozik a világ még mindig oly kiemelten egy már régen nem is élő harmadvonalbeli osztrák tájképfestő viselt dolgaival.

A Magyar Hírlap felidézi Kövérnek a tévéműsorban elhangzott azt a kijelentését is, hogy „a magyar baloldal szent hagyományként ápolja a hazaárulást, kézről-kézre, generációról generációra adják át a tudást, hogy miként kell ezt csinálni a gyakorlatban, és ebből nem rí ki mostani fiatal generáció sem.”

Azt már csak én tenném hozzá, hogy Kövér szerint talán még némelyik baloldali egyetemen hazaárulás tanszék is létezik. Itt tanítják a nemzetre való rárontás stúdiumot is. Természetesen Soros pénzelésében.

Egyébként nem is tudom, ez az egykori KISZ titkár magától ilyen mérhetetlenül ostoba vagy esetleges tanácsadói is besegítenek neki?

De, ha már tanácsadók! Nosztalgikus emlékeimben felrémlik Pavel Dudoglo.

Ugye ő volt az, aki az SZDSZ-es Weinek Leonárdnak papír fecnikre firkálva adott jó pénzért parkolási tanácsokat. Olyasmiket, hogy „Minden próbléma az önkorira húlik vissza”

Persze hiába állította egykoron az ókori filozófus, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. Mert ez a bölcsesség a pocsolyára, de még inkább a szarra nem vonatkozik.

Legújabban például a Blikk szerint a honvédelmi tárca foglalkoztatta és foglalkoztatja még ma is tanácsadóként az egyik megyei potentát Fideszes fiacskáját, ha jól számolom mintegy havi félmilláért.  A fiacska nem mellékesen a megyei közgyűlési alelnöke is.

Feladata a parlamenti és politikai döntések előkészítése. Nyilván erre a minisztériumban nincs alkalmas személy.

Vajon milyen tanácsokat adhat ez a fiatalember az egyébként Európa biztonsága tekintetében stratégiai jelentőséggel bíró magyar honvédségünknek?

Talán olyasmiket, hogy miként kell szabályozni a gulyáságyúk használatának kérdéseit éjjel nehéz terepviszonyok között. Avagy a tábori lelkészek elszállásolásának problematikája a felderítő zászlóaljaknál.

De Kövérre visszatérve. Én szívesen adok neki tanácsot ingyen is.

Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Illetve ő még akkor sem.

Ez a német köztelevízióban óvodáskorúaknak mutogatott animációs filmecske beláthatatlan távlatokat jelent. Új dimenziókat nyit a politikai kommunikáció terén is.

Bizony, jobb, ha már a hároméveseket is bevonjuk az ideológiai küzdelmekbe, hadd tájékozódnak ők is a világ legfontosabb dolgairól.

Az alkotók a siker láttán állítólag már dolgoznak is a folytatáson.

A következő kis animáció arról fog szólni, hogy Viktorka, összeszövetkezve a Pintér Sanyával, a pisis Matolcsy Gyurikával, meg azzal a kis szeplős tüsihajú Rogán Tónival, minden játékot magának meg a haverjainak szerzett meg. És még azt sem engedték, hogy a „Gazdálkodj okosan!” társasjátékban rajtuk kívül más is részt vehessen.

Amit persze a számonkérés során a Viktorka egyből letagadott és amikor a fejére olvasták, hogy nem mond igazat akkor meg duzzogni kezdett, és konokul azt hajtogatta, hogy ő nem szokott hazudni, de közben úgy elvörösödött, hogy csak na.

És az orra is puha volt.

Attiláék, szegények, azok próbálták ugyan tőlük a játékoknak legalább egy részét visszaszerezni, ezért segíteni hívták pár európai haverjukat is, például a Martint, a Danit, meg persze a Lendvai Palikát.

Akik kiabáltak is, ahogy a torkukon kifért.

De egyelőre Orbán Vikiék erősebbek, mert az Áder Janika is melléjük állt. Sőt még a méregzsák Habony Árpika is.

De jobb, ha tudjátok gyerekek, az ellenzéki politikus palánták is szoktak ám időnként rossz fát tenni a tűzre ebben a sötét ázsiai országban!

A Szabó Timikéék például nem is oly rég papírgalacsint dobtak Wittner Marika fejéhez, a múltkoriban meg állítólag a Józsa Pistike húzta meg a Borbély Anettka haját.

Ez a rosszcsont szoci Attila gyerek az egyik napon, a pajtásával, Zsoltikával együtt azt fundálta ki, hogy elkerülik az Ország házát, mert az már nagyon uncsi, és helyette inkább elmennek pincsi-pancsizni egy gőzfüribe.

Az a vásott Szanyi Tibike az meg pedig épp a parlament üléstermében helytelenkedett. A praclijával…, na, nem az orrát túrta, hanem a középső ujját mutogatta. Ez pedig bizony még csúnyább dolog az orrpiszkálásnál is. Először próbálta persze letagadni ő is, de rábizonyították. Akkor meg azt mondta, hogy azért viselkedett így, mert a jobbikos pajtásai meg nagyon csúnyán beszéltek vele, a kommunista és zsidó bácsikról, nénikről mondtak nagyon helytelen dolgokat.

De Kövér Laci bácsi jól meg is feddte persze ezt a szeleburdi Tibikét, hogy irgum-burgum, má’ micsoda dolog ez!

Egyelőre még nem náspágolta el, csak beírt az ellenőrzőjébe és behívatta a szüleit.

De előbb-utóbb a nádpálca is előkerül.

A minap a kezembe került Hindenburgnak Hitlerhez írt levele.

Tisztelt Adolf Hitler úr!

1933. január 30-án önt a Német Birodalom Kancellárjává neveztem ki. E döntésemmel elsősorban a világháborúban tanúsított katonai hősiességéért a Vaskereszt második, majd 1918-ban adományozott első fokozatát, továbbá azt a jövőbeni munkát szándékoztam elismerni, amellyel Ön remélhetőleg az elkövetkező években a modern úthálózat megteremtése, valamint a német építészet terén a kor modern technológiáinak elismerése, meghonosítása révén történelmileg egyedülálló eredmények elérésére fog majd törekedni.

A döntés meghozatalát követően értesültem azokról az elmúlt időkben tett kijelentéseiről, amelyekkel nem tudok azonosulni, mert szemben állnak az általam és a köztársasági elnöki intézmény által képviselt értékekkel.

Rossz döntésemet beláttam. Más eszközöm nem lévén, ezúton kérem arra, szíveskedjen visszaadni az  önnek általam tévedésből átadott kancellári kinevezését.

Bízom a bölcs döntésében. Lécci! Lécci! Lécci!

1933. február 3.

Üdvözlettel:

                       Paul Ludwig Anton von Beneckendorff und von Hindenburg

Persze egy ilyen dokumentum csak a fantáziám terméke.

Az viszont tény, hogy mindehhez igen hasonló szövegezésű levelet fogalmazott a minap Balog Zoltán miniszter Szaniszló úrnak.

Tulajdonképpen nem is a levél a problémás. Akár még dicsérhetnénk is egy ilyen magas rangú állami vezetőt, hogy (viszonylag gyorsan) belátta, nyilvánosan elismerte és korrigálni is próbálja tévedését.

Ritka ez a hozzá hasonló beosztású figuráknál.

A túlzott udvariasság azonban már kissé szembetűnő, Szaniszlót úrnak nevezi, tiszteli és üdvözli, különösen annak fényében, ahogy például Deutsch Tamás fogalmazott e tárgykörben.

Persze, nem vitatom, legalább is szokatlan lett volna, ha Balog is ilyen infantilis stílusban kéri vissza a kitüntetést:

„Hé Szaniszló! Ide figyelj, te elmeháborodott zsebnyilas! Huszonnégy órát kapsz, baszod, hogy visszaad a kitüntetést, amit azért adtam át neked, mert átkúrtak a beosztottjaim.”

(Máskülönben, ha tényleg igaz lenne, hogy megtévesztették a miniszter urat, Szaniszlót illetően, jó lenne tudni, ennek milyen személyi következményei vannak.)

A miniszteri levélből nem igazán derül ki persze az sem, hogy Szaniszló Ferenc mely kijelentései nem felelnek meg az általa és a Kormány által képviselt értékeknek.

Hogy miért van e téren hiányérzetem? Mert Szaniszló gondolatai semmivel sem durvábbak, közönségesebbek és, hogy finoman fogalmazzak: szélsőjobbosak, mint például Bayer Zsolt irományai. Tudomásom szerint viszont utóbbi újságíró esetében soha sem történt Balog és a Kormánya részéről ilyen egyértelmű elhatárolódás.

Amiben nincs vita, hogy a múlt hét második felében tényleg párját ritkító ítéletidő volt, hidegrekord dőlt meg, az autópályákon sok kilométeres autósorok alakultak ki, a szélvihar tucatjával döntötte ki a villanyoszlopokat, állítólag Szabolcsban még cigánygyerekek és kisbalták is potyogtak az égből. Még jó, hogy piros hó nem esett.

 Nagyon csodálkoznék, ha a Pintér Sándor ma esti jelentéséből az derülne ki, hogy az illetékesek bármit is hibáztak volna eme szokatlanul fagyos, hófúvásos márciusi nemzeti ünnepünkön.

Biztosra vehető, hogy igenis az nyer majd egyértelmű megállapítást a kormány részéről is, miszerint a katasztrófafelhárítás, a tűzoltóság, rendőrség, mentők, katonaság, útfenntartók, önkormányzatok, közmédiumok, egyéb állami szervek, továbbá a kőfaragók és a balettáncosok emberfeletti munkát végeztek, és az elemek elleni küzdelmük azért bizonyulhatott oly mérhetetlenül sikeresnek és eredményesnek, mert az egész művelet irányítása operatívitásilag is rendkívül szakszerűen történt. Olyannyira így van ez, hogy a belügyminiszterünk alighanem magas kitüntetésekre javasolja majd ezen szervek példásan helytálló vezetőit. (Akiket persze majd néhány év múlva az akkori hatalom fog feljelenteni.)

Szóval megállapítják majd a jelentésükben, hogy minden tökéletes volt, talán csak a lakosság részéről mutatható ki egy egészen aprócska kis bibi, picinyke nüansznyi felelőtlenség, amikor is ilyen időben útnak indultak.

Miközben az ellenzék egyöntetű véleménye, hogy a hatóságok vezetői szinte mindent elmulasztottak, amit egy ilyen vészhelyzetben el lehet mulasztani. Vizsgálat kell, annak megállapítására, hogy ezek az emberek, Pintérrel, sőt Orbánnal az élükön most is bebizonyították, teljesen alkalmatlanok az ország irányítására.

Az ellenzéket talán csak az bosszantotta kissé az elmúlt történésekben, hogy emberéletben nem esett kár.

Mindenesetre sokakban felrémlik az a bizonyos 2006-os, augusztusi ünnepi tűzijáték, amelyet oly rendületlenül közvetített a köztévé, miközben már dúlt a szélvihar,fákat döntött ki, szakadt az eső, dörgött, villámlott és ott tényleg emberek haltak meg. Akkor a mostani „demokratikus” ellenzék volt a saját ténykedésével elégedett, és a mostani hatalom hőbörgött, felelősségre vonást követelve.

Az átlagember persze ilyenkor már megint nem tudja, akkor most mi van, jól kezelték a szerveink ezt a természeti katasztrófát vagy sem?

Szóval, aki tisztán szeretne látni, nehéz helyzetben van. A sajtó sem segít semmit az eligazodásban, mert természetesen ebben a kérdésben is mélységesen megosztott, az aktuális pártszimpátiájának megfelelően.

Van azonban, aki mindezt nyíltan teszi, van, aki alattomosan.

Úgy tűnik, a Tv2 ez utóbbit választotta. Miközben a műsorban megnyilatkozók, a hatalom megszólaló képviselőjén kívül, kivétel nélkül nem az időjárási tényezőket, hanem a rossz vezetői intézkedéseket okolták, mégis a mokka telefonos közvélemény-kutatásának a kérdése valami olyasmi volt, hogy ön kit hibáztat, a szelet, a tömeget vagy a kamionokat?

Az azért kicsit meglepett, amikor a közkedvelt Kárász Robi kérdésére, hogy miért nem vetettek be katonai helikoptereket, az illetékes megütközve úgy reagált, hogy abban a szélben nem lehetett.

Ez érdekes. A rendőrségi és mentőhelikopterek fel tudtak szállni.

Egyébként is eddig úgy tudtam, hogy szél ellen csak pisálni nem lehet.

Pontosabban lehet, csak nem érdemes.

A híradások szerint a mai napra tervezett ellenzéki nagygyűléseket a rossz idő miatt nem tartják meg.

Elgondolkodtam, hogyan alakult volna a magyar történelem, ha 1848. március 15-én is úgy szakad a hó, mint most.

A márciusi ifjak ott ültek volna a Pilvaxban, és aggódva nézegettek volna ki az ablakon. Látva az ítéletidőt, Petőfi, Jókai, Vasvári és társai nem mentek volna át a Landerer és Heckenast nyomdába, kinyomtatni a Nemzeti dalt és a tizenkét pontot, nem került volna sor a Nemzeti Múzeum előtti nagygyűlésre sem. Aztán persze a tömeg élén nem vonultak volna a Várba sem, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket és Táncsics Mihályt kiszabadítsák.

Ehelyett a Pilvaxban ücsörögnek, s estére jól berúgnak, hazafias dalokat ordítoznak, tán még a Székely himnuszt is eldalolták volna, de akkor még Csanády György és Mihalik Kálmán nem írták meg, majd éjféltájt hazatántorogtak volna.

Ki tudja, akkor tán még most is az Osztrák-Magyar monarchiában élnénk. Táncsics meg ott rohadt volna meg a börtönben.

És akkor feltehetőleg a hatalom Táncsics-díjat sem osztogatna most az újságírók között.

Szerencsére vagy szerencsétlenségünkre azonban nem így történt.

Mindenesetre, az a körülmény, hogy Balog Zoltán miniszter úr nem tudta, ki is az a Táncsics-díjjal kitüntetett Szaniszló Ferenc, akár még hihető is lehetne, hiszen az ő feje sem káptalan, nem ismerhet minden vezető újságírót. Elvégre a Horn kormány idején Göncz Árpád is kitüntetést adott át egy bizonyos vitéz Porubszky Istvánnak, a bőrfejűeket védelmező Magyar Gárda mentorának, „Potyka bácsinak”.

Nem is akármilyet, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét.

Persze amennyiben a hatalom úgy látja, hogy immáron olyan figurák is megérdemlik az ilyen magas elismerést, mint Szaniszló, akkor legalább tényleg azokat tüntetné ki, akik az ilyen rasszista gyűlölködést tisztességesebben nyíltan művelik nap mint nap, nem ilyen sunyi, alattomos késő esti célozgatásokkal, mint ez az egykori, Moszkvában kikupálódott bokorugró jakumó, akit még a médiahatóság is elmarasztalt 2011 őszén ilyesmiért.

Vagyis a Kuruc.info inkább rászolgált volna erre az elismerésre.

Persze, mint tudjuk, Balog Zoltán nem tudta. Ki ez a Szaniszló, hát nem a Népszabinál van? - kérdezte állítólag ijedten, amikor kitört a botrány.

Most pedig már mossa kezeit, nem tehet semmit.

Na. ezek után két lehetőség van, a miniszter igazat mond és tényleg nem tudta, ki ez az ürge, vagy hazudik, és igenis tudta.

Mind a két lehetőség elég ijesztő, főleg, ha igazat mond. Egy miniszternek fogalma sincs, kiket tüntet ki. Ilyen erővel vígan kitüntethetné Bartus László urat is az Amerikai Népszavától.

A hazudik variáció kevésbé rémisztő. Hiszen ezt az ilyen fazonoktól ezt már rég megszoktuk. Gyurcsánytól tudjuk, hogy a politikus hazudik reggel, éjjel meg este, de ha mégsem, akkor pedig nem bontja ki az igazság minden részletét.

Kivéve persze Orbánt, aki, mint tudjuk, még soha nem hazudott. Jó példa erre legutóbbi ünnepi üzenete is, amely szerint: „Régen voltunk ilyen közel ahhoz, hogy a magyarság céljait megvalósítsuk, a magyar szabadságot kiteljesítsük határon belül és kívül.”

Mint tudjuk, vannak, akik abban reménykednek, a köztársasági elnökünk nem írja alá az Alaptörvényünk negyedik módosítását.

„Ne írd alá János!” – szólították őt fel afféle rejtői stílusban.

Pedig alá fogja írni. Sokak szerint nem is nagyon tehet mást. Ez nem holmi hulladék(gazdálkodási) törvény. Ez a módosítás teljesen törvényes, mert ezt a módosítást a legfőbb népképviseleti szerv kétharmada megszavazta.

Közhelyszerű, de a kétharmados népakaratot harsogókat időnként talán mégsem árt újra és újra figyelmeztetni arra, hogy az a bizonyos fülkeforradalmi kétharmad a hazai lakosság – a zemberek – mekkora hányadának akaratát is tükrözi valójában.

Kiindulva abból, hány lakosa van az országnak, közülük hányan jogosultak szavazásra, ebből mennyi a ténylegesen is szavazó, és ez utóbbiból hányan is adták a szavazatukat a későbbi győztes Fidesz-KDNP-re, nem túl bonyolult számtani művelet eredményeként megállapítható, hogy a győztesek kétharmada valójában az össznépességnek nem hogy kétharmada, de legfeljebb egynegyedét, egyötödét teszi ki.

Vagyis ez a kétharmad valójában nincs még egyharmad sem.

Ráadásul azt is tudjuk, a szavazási rendszerünk sajátosságai miatt a választáson ténylegesen résztvevő szavazóknak még a 60 %-a sem kell ahhoz, hogy egy párt megszerezze a mandátumok kétharmadát.

Persze ez egyáltalán nem szolgáltathat alapot arra a gyakran hallott ostoba ellenzéki érvelésre sem, amelyik azt a következtetést próbálja mindezekből levonni, hogy a kétharmadra hivatkozás valójában illegitim, illetve, hogy a nem kormánypártra szavazók és az egyáltalán nem szavazók, tulajdonképpen mindannyian az ellenzék bázisai.

A francot, a nem szavazók őket legalább úgy vagy még jobban utálják!

De a lényeg, hogy az Alaptörvény passzusait gatyaként váltogató hatalomnak nem ártana figyelemmel lennie a kétharmad értelmezésénél arra, hogy a fontosabb kérdésekben a világon mindenütt a demokratikus döntési mechanizmusok működésében gyakran nem elég a megjelentek szavazatának többsége, hanem az szükséges, hogy az összes szavazásra jogosult számához viszonyítottan is meglegyen az előírt egyszerű, minősített vagy abszolút többség.  

Vagyis egy igazán demokratikusan működő jogállamban a hatalomnak valamennyi választópolgár minimum kétharmadának az egyetértését kéne ehhez megszereznie egy ilyen kiemelkedően fontos kérdésben, mint az Alaptörvény elfogadása és ütre módosítgatása.

Az így kalkulált kétharmad a legszerényebb becslések szerint is, jóval meghaladná a négymilliót.

Szerintem az ország legfontosabb kérdéseiben a hallgatás egyébként sem tekinthető beleegyezésnek.

Már kora reggel alaposan felhúztam magam az Időkép impertinenciáján, amikor is illetéktelenül nem átallott fényképet közzétenni az etyeki tornádóról, melyet aztán ráadásul még átvett a Hír24, de az índex is, félelmet keltve ezzel a Bajnai gárda által már amúgy is alaposan felhergelt lakosságban.

Az Időkép portálja, amelyik egyébként sem átallja magát azzal a hazug szlogennel hirdetni, miszerint „Élő időjárás”, azonban szerencsére feltehetőleg már nem sokáig kelletheti magát a neten ilyesmikkel. A meteorológiai törvény majd remélhetőleg a helyére teszi őket, és az efféle sarlatánoknak nem lesz módjukban az emberek ijesztgetése, és az indokolatlan rémisztgetés ezen a területen is állami monopóliummá válik.

Szóval éppen ideje lesz már ennek a meteorológiai törvénynek. Amiből persze törölném a narancsriasztás kifejezést. Még félreérthetik.

Szerintem az időjárás-jelentést, sőt magát az időjárást is az alaptörvényben kéne szabályozni és akkor az Alkotmánybíróság már ebbe sem ugathatna bele csak úgy ukmukfukk.

Egyébként is még mindig túl nagy a pofájuk, hiába pakoltuk tele a mi embereinkkel.

Pedig már a nevük is merő anakronizmus. Hiszen valójában már nincs Alkotmány. Oda került, ahová való, a történelem szemétdombjára, azzal a komcsi Sólyommal és a kifacsart jogmagyarázataival  együtt.

Akkor meg mégis miről beszélünk?

Addig még csak oké, hogy a kemény munkában megfáradt Fidesz-kádereknek kell egy nyugis hely, ahol a nyugdíjas koruk eléréséig szépen elvannak, mint a befőtt.

De akkor legalább tényleg húznák meg magukat, és nem gizdáskodnának nyakra-főre.

Most például az Alaptörvényünket is miattuk kell már megint ütre módosítani.

Mert például azt a hajléktalant, aki a közterületen lakik, igenis szigorúan bírságolni kell. És ha nem akar fizetni, mehet a dutyiba. Legközelebb majd jobban meggondolja ezt az utcán alvást.

De ne csak a hajléktalanság ellen lépjünk fel alaptörvényi szinten!

A köztéri éhezést se engedjük.

Úgy ahogyan az Szegeden történt a Nők napja előestéjén, ahol a TESCO-ban ételmaradékot fogyasztó nőszemély a hatóságtól ötvenezret kapott.

Az iménti történetet a taskenti rádió stílusában előadva: a hír igaz, csak az illető 24 éves rokkant nem ilyen összegű segélyben részesült, hanem ilyen mérvű pénzbírságban.

Megérdemelte, mert ugye az Alaptörvényünk szerint, akinek ételre sem futja, az annyi is ér.

(Illetve pardon, ezt egyelőre még nem az Alaptörvény mondja ki, csak Lázár János.)

És ha valaki éhes, hát éhezzen otthon, a négy fal között.

Selmeczi Gabriella ma reggel a szolgálati tévében kijelentette, ők rendületlenül hisznek a demokráciában.

Mert ugye a demokrácia nem arról szól, hogy üvöltözök, agresszív vagyok.

Azt pedig a tetteivel is illusztrálta, hogy őszerinte a demokrácia agresszivitás, üvöltözés helyett miről is szól.

Süteményosztásról szól. Gondolom, Rákóczi túrós, ilyesmi.

Na, persze, ha már süteménnyel, jó szándékkal megrakodva érkezett a Lendvay utcába, igazán vihetett volna a desszert mellé kis kávét, kapucsínót, kólát is.

De mielőtt mélyebben belemennék Selmeczi Gabriella demokratikus háziasszonyi allűrjének boncolgatásába, először arról pár szót, miért nevezem az m1-et szolgálati és nem közszolgálati tévének? Hát azért, mert, ha a közt szolgálná, akkor lehetőséget biztosított volna arra, hogy a tüntetők képviselői is elmondhassák a véleményüket az esti eseménnyel kapcsolatban. Ez annál is inkább indokolt lehetett volna, mert maga Selmeczi Gabriella panaszkodott a kamerák előtt hosszasan arról, miszerint ő a székházhoz is békés szándékkal, „teljes szeretettel” érkezett, mondván „gyerekek, beszéljük ezt meg.”

Ahogy megfogalmazta: „így nem lehet viselkedni. Leülök és megbeszélem, észérveket hozok fel, vitatkozok.”

De az „iszonyatosan agresszív tömeg”, a „Bajnai gárda” ilyesmire nem volt hajlandó, ellenkezőleg, megpróbálták őket összenyomni, mert „be lettek hergelve”, akik persze „igazából azt sem tudják, mi ellen tiltakoznak.” „Félelmetes volt a helyzet.”

Lehet, hogy a stúdióba is ezért nem hívták meg a tüntetőket. Mert ugye úgy sem tudták volna értelmesen elmondani, mi a bajuk, és netán még ott is megkísérelték volna összenyomni a riporter asszonyt, sőt esetleg még magát Obersovszkyt is.

Amilyen rettenetesen gonoszak.

„Magyarországnak rossz hírét keltik”, tett rá Selmeczi még egy lapáttal. „A magyar emberek nem ilyenek.”

Ismételjük csak meg a Fidesz szóvivő-nő szavait: a magyar emberek nem ilyenek. 

Vagyis, ezek szerint, ha jól értem, akik ott tüntettek, azoknak a magyarságuk bizony hibádzik.

A Fidesz szóvivőnőt meginterjúvoló tévés szolga alázatosan rá is kérdezett: „kik voltak ott, hahások, volt elempések, esetleg meleg szervezetek képviselői?”

Igen, szólt a válasz. „Olyan sorrendben, ahogy felsorolta.”

A tüntetésen résztvevők identitását Bencsik András főszerkesztő fogalmazta meg legfrappánsabban a Facebookon: „nehezen definiálható alakok.”

Az országgyűlés az Alkotmánybíróságra vonatkozó alaptörvény módosításával hatályon kívül helyezte azt az Alkotmánybírósági döntést megalapozó alaptörvényi előírást, amelyre hivatkozva az Alkotmánybíróság korábban megsemmisítette azt a parlament által meghozott alaptörvényi rendelkezésmódosítást, amelyik megváltoztatta az Alkotmánybíróságnak azt a korábbi döntését, amellyel az Alkotmánybíróság egy hatályon kívül helyezett törvény alkalmazásának tilalmáról szóló törvénymódosítást hatálytalanított.

Aki ezt nem érti, a hibát ne önmagában keresse.  Egyébként is ez egy általam kitalált álhír, bár lehetne akár igaz is.

Mindenesetre jól példázza, hogy körülbelül ennyire kiismerhetőek ma a hazai belpolitikai viszonyok, politikai döntések.

Az átlag állampolgár például csak kapkodja a fejét, amikor a rezsicsökkentés kerül szóba.

A kormánypártok szerint sokat javít az elmúltnyolcév által megnyomorított, devizahitelekkel sújtott lakosság helyzetén. Segít a gazdaság növekedési pályára állításában, mert több jut az embereknek fogyasztásra. Az ellenzék szerint sokkal jobban is csökkenthette volna, hiszen az adott cégektől az állami adóelvonás brutális mértékű. Valójában nem is csökkentették annyira, mint amennyire állítják, mindössze csak néhány százalékkal. Rettentően igazságtalan, ezzel is csak a gazdagok járnak jól. Célja pedig nem az embereken segítés, hanem a szavazatgyűjtés. És majd meglesz ennek a böjtje is az emelkedő árakban. Tönkre fognak menni az érintett cégek is, aminek aztán mi isszuk meg a levét.

Ami azért ebben a jobb és baloldali agit-prop katyvasz adok-kapokban biztosnak látszik, hogy Matolcsy új posztján nem fék, hanem motor akar majd lenni. Illetve, pardon, ezt is Schmitt Pál ex-köztársasági elnök és ex-doktor mondta még anno. De sokak szerint nem is az a fő baj ezzel a Matolcsyval, hogy Orbán hűséges embere, hanem a szellemi állapota.

Állítólag újabban már a kötvényt is köszvénynek mondja.

Nem teljesen érthető az MSZP-nek az a húzása sem, miszerint a hét végére, Mesterházy évértékelőjére,  román kormány elnökét, a korábban ugyancsak plágiumgyanúba keveredett Victor Pontát hívták meg díszvendégként.

Más Viktorával ékeskednek. Ennél tán még Daniel Cohn-Bendit is jobb lett volna.

Azt értjük mi, hogy a hazai szocialistáknak is úgy kéne egy kétharmados Viktor, mint falat kenyér, de könyörgöm, miért pont egy román? Hacsak nem rovásírásos székely zászlót lengetve érkezik hozzánk, amire azért kicsi az esély.

Szóval, valljuk be, ez egy elég provokatív húzás a szocik részéről. Aztán majd csodálkoznak, ha véletlenül Ponta is úgy jár, mint Sólyom László a szlovákokkal, és a határon Martonyiék szépen visszafordítják őt, egy napra nem kívánatos személlyé nyilvánítva.

És ez a lépés ugye teljesen jogos, az európai normákba illeszkedő lesz.

Egyébiránt régóta tudjuk, hogy a szocialisták eléggé érzéketlenek a magyar nép jelentős részében megbúvó, nemesen buzgó nacionalista érzelmek iránt. Jó példája volt ennek a kettős állampolgársággal kapcsolatos elutasító álláspontjuk, a tizenkilencmillió románnal riogatás, de a jobboldalon az is igen nagy felzúdulást váltott ki, amikor Románia nemzeti ünnepén Medgyessy a Kempinski hotelben koccintott Nastaseval.  (A hotel előtt tüntetők között ott volt Bayer Zsolt is.)

Ide sorolható Alföldi Róbert később visszavont döntése is, amellyel bérbe adta volna a románoknak a Nemzeti Színház nagytermét. Nem is oly rég pedig Szanyi Tibor románozott egy jót, olyannyira, hogy azzal még a saját pártelnöke rosszallását is kivívta.

Persze, ha mindezt a sok hazai jobb és baloldali marhaságot a pártatlan kívülálló szemszögéből kéne összegeznünk, azt mondhatnánk, a magyarok hülyeségeit a piac már rég beárazta.

Ezért is tartunk ott, ahol tartunk.

Alig néhány hete annak, hogy az Oláj Roma Egyesület az Echo tévé felrobbantását ígérte, Bayer Zsoltnak pedig azzal kellett szembenéznie, miszerint „te kötelet kapsz és elesz vágva nyakad.”

Szerencsénkre vagy szerencsétlenségünkre az említett eddig ismeretlen szervezet (amelyikről egyelőre még az sem derült ki, hogy valamiféle közhasznú egyesület-e), egyelőre nem váltotta be a fenyegetéseit, így a rendszerváltás előtti moszkvai laptudósító, újabban tévés sumerológus, Szaniszló Ferenc továbbra is zavartalanul prédikálhat esténként a képernyőn, és persze Bayernak is, immáron az ötvenen túl, módjában áll megírnia újabb és újabb meglepő és mulatságos elmeszüleményeit.

Közel két hete az emberi civilizáció ethoszának tovatűnését siratta a birkózással foglalkozó cikkében.

„Ebben a világban az ókori görögségnek sincs helye, az ókori Egyiptomnak se – és semmiféle elmúlott emberi civilizációnak nincs már itt helye. Az elmúlott emberi civilizációk hordoztak ugyanis magukban valami tisztaságot, valami szépséget, valami nagyszerűt, az elmúlott emberi civilizációknak volt ethoszuk.

Ennek vége.

A jelenlegi emberi civilizációknak nincs ilyesmije.”

Bayer Zsolt az egykori ősi civilizációk ethoszának elmúlása iránti búsongásában elegánsan megfeledkezett néhány apróságról.

Például a rabszolgaságról.

Ennek „szépségéről, nagyszerűségéről, tisztaságáról”, vagyis ethoszáról.

Akkoriban még Arisztotelész is úgy gondolta, a rabszolgaság természettől fogva jogos. Nézete szerint a barbárok – vagyis a nem görögök – természettől fogva rabszolgák. A testük munkára predesztinálja őket, a szellemi képességeik pedig korlátozottak, így valójában a számukra is hasznos a teljes jogfosztottság, mivel a gazdájuk gondolkodik helyettük.

A rabszolgák az ókori Egyiptomban is a társadalmi ranglétra legalján álltak, adták-vették őket, velük végeztették a legpiszkosabb, legalantasabb munkákat. Ebben, a Bayernek oly kedves és tetsző civilizációban, a hierarchia tetején állt a Napistentől származtatott fáraó, alatta a papok, majd a katonák.

Bayer Zsolt pedig éppen e korszakok nagyszerűségéről regél nekünk. Ami azért nem lehet véletlen. Ez a világlátás egy engesztelhetetlen Orbán hívőtől tulajdonképpen el is várható.

A szerző Önsorsrontás című legújabb írásában is újfent azon kesereg, hogy hová jutott, züllött a világ és mit tett az emberekkel.

„Az elmúlt egy évszázad hallgatása, kibeszéletlen és kibeszélhetetlen rettenete összetörte ezt a népet. Elhatalmasodott rajta a némaság, a frusztráció, a mindennapi tapasztalat és az elvárt, az „illendő” szavak és magyarázatok közötti ordító és elviselhetetlen szakadék.”

Vezércikke ezután Kuruc.info-i magasságokba emelkedik: „…amíg ezt olvassátok, magyar öregasszonyokat és öregembereket gyaláznak meg éppen, vagy tán meg is ölik őket.”

De kik is a magyar öregasszonyok és magyar öregemberek meggyalázói, gyilkosai?

Nem kell leírnia, e nélkül is tudja mindenki, kikre gondol.

A folytatásban pedig már egyenesen Európa végzetéről vizionál.

„Míg ezt olvassátok, a Nyugat külvárosaiban bevándorlók milliói rúgják fel a törvényt, és elmebetegek hiénafalkái mentegetik őket. Míg ezt olvassátok, Európa ismét közelebb került önnön végzetéhez. Ti, és csakis ti vagytok ezért a felelősek.”

Hogy kik is juttatják Európát egyre közelebb önön végzetéhez?

Hát Bayer szerint egyértelmű, hogy a bevándorlók és az őket mentegető nyáladzó undorító elmebeteg hiénafalka, „…akik minden alkalmat megragadnak, hogy ártsanak az országnak - ... akik hibáikat és bűneiket, vélt vagy valós zsidóságukkal mentegetik, takargatják, magyarázzák.”

Írja mindezt egy olyan figura, aki saját állítása szerint is soha nem zsidózott.

A kommunizmus bűneinek emléknapja sokak számára méltóságteljes megemlékezés helyett ismét csak ürügy egy jó kis aktuálpolitikai gyűlölködésre.

A legeklatánsabb példája ennek Wittner Mária legújabb megnyilvánulása Füzesabonyban a kommunista diktatúra áldozatainak emlékműve avatásán. A Nol.hu szerint többek között azt mondta, hogy „Miközben a kommunisták 40-50 éven át birtokolták a hatalmat, megnyomorítottak egy nemzetet és csupán azért öltek meg másokat, mert más volt a véleményük, a mai napig sem kértek bocsánatot.”

Nem is lenne ezzel a mondattal semmi bajom, ha nem tudnám, hogy az egykori halálraítélt kiktől is várja el ezt a gesztust.

A Fidesz propaganda szinte nyíltan azt sulykolja, miszerint ezekért a bűnökért jogfolytonossági alapon a mai szocialisták is felelőssé tehetők. Legutóbb Kövér Lászlótól hallhattunk erre utaló megjegyzéseket, amikor parlament elnökeként a tőle balra ülőkre tett furcsa megjegyzéseket.

Egyik fő érvük, hogy maga az MSZP is elismeri, az MSZMP jogutódja. Vagyis a bocsánatkérés is nyilvánvalóan az ő reszortjuk lenne. De ez még vérségi kapcsolat esetén sem igaz. A fiúk nem felelnek apáik bűneiért.

Mégis ezt a marhaságot igyekeznek elhitetni, miközben még csak nem is reagálnak arra az ellenérvre, hogy lassacskán már a Fidesz vezérkarában többen vannak az egykori MSZMP pártvezetők, párttagok, KISZ titkárok, munkásőrök, mint a szocialistáknál.

Mindez azonban cseppet sem zavarta Orbán Viktort sem, amikor azt az emlékezetes kijelentést tette, miszerint a baloldal, ha tehette, mindig rárontott nemzetére. A sort Kun Bélánál kezdte, de ilyen logikával a komcsik nyakába varrhatta volna a világosi fegyverletételt, Mohácsot, de akár Augsburgot és Merseburgot is.

Vagyis Wittner Mária most ismét megágyazott annak, hogy ez az emléknap sem telhessen el aktuális gyűlölködés nélkül, és ne a különbözőképpen gondolkodó jobb- és baloldali demokraták valamiféle közös, ünnepélyes, emelkedett megemlékezése legyen. Hiszen történelmi tény, hogy a kommunizmus sem válogatott jobb- és baloldal között az áldozatai kiválasztásánál. Hiszen semmi köze sem volt az igazi baloldalhoz. Történelmi tény, hogy a nyilas pribékekből lettek a legjobb kommunista pribékek.

Hogy Wittner szavai mennyire termékeny talajra találtak, csak el kell olvasni a Nol.hu írásához fűzött kommenteket. http://nol.hu/belfold/wittner__ha_nem_kernek_bocsanatot__nincs_bocsanat

Hogy csak az egyik legenyhébbet idézzem! JózanÉsz nick-nevű kommentelő ezt írta be február 24. napján 23:57:57-kor: „Ez a nyilasbérenc undormány nőszemély már megint nem tudja befogni a száját?”

Pár perccel később „Hojzics Jovan” tett egy bejegyzést. Ennek a legenyhébb minősítése a repedtsarkú strichelő.

Az a Nol.hu, amelyik máskor oly kényes a moderálási alapelveire és sorozatban törli az acsarkodó kommenteket, ezeket a bejegyzéseket szalonképesnek ítélte.

Így aztán mi jobb- és baloldaliak gyűlölködésben ezen az emléknapon is kvittek vagyunk.

Ha így folytatjuk, Magyarország miniszterelnökét nem Bajnai Gordonnak, nem Mesterházy Attilának, még csak nem is Gyurcsány Ferencnek, hanem Orbán Viktornak fogják hívni.

Ha lett volna humorérzéke, valahogy így kezdte volna évértékelőjét Orbán Viktor is.

Pardon: a Nemzeti Évértékelőjét!

Amelynek csak a folytatása lett volna más, mint az ex-miniszterelnök idézett bonmotja esetében. Gyurcsány évértékelőjének helyszínéül szolgáló hotel különtermében e kijelentés után ugyanis a közönség köréből erőteljes pfujolás hallatszott, a Millenáris Parkban összegyűlt „jobboldali sokaság” viszont e szavak hallatán alighanem tombolni kezdett volna. És jóllehet, saját bevallása szerint Gyurcsány már látta milyen az, amikor tombol a csalódott jobboldali sokaság, ezek a hívek tényleg tomboltak volna ugyan, de nem csalódottságukban.

De ha már Gyurcsány Ferenc szóba került. Nekem az ő beszédében azt tetszett legjobban, amikor azt fejtegette, hogy "Orbán Viktornál nagyobb gazemberek is megbuktak már" Tán csak nem magára gondolt?

Mostanában egyébként már mindenki évet értékel. Boldog, boldogtalan. Mindenki, aki számít.

Sőt az is, aki nem számít.

Azzal kezdtem, ha Orbánnak lenne humorérzéke, beszédét milyen bonmottal indította volna. De neki nem sok van ilyesmiből. Ő inkább a nagy (jel)szavakat szereti. Magyarország jobban teljesít, ilyesmi.

Ennek az állításomnak nem mond ellent a szokásos viccmesélgetése sem.

Tuti, hogy már hónapok óta szorgos viccszakértők kutatják a miniszterelnök úr számára a beszédében felhasználható poénokat könyvtárakban, a neten, mindenütt. Az EU-val kapcsolatos élcelődése forrására például a  Gyakorikérdések.hu honlapján akadtam rá.

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok__2188305-van-olyan-ferfi-aki-nem-mondja-ki-a-parjanak-hogy-szeretlek-de-ennek-ellenere-m

„Te, Mózsi 20 éve vagyunk házasok, miért nem mondod soha, hogy szeretsz? Egyszer már mondtam. ha változás lesz, szólok.”

Egyébként a miniszterelnökünk idézgetett innen-onnan, Máraitól Mark Twainig, miközben pedig az értékelése egészét valamiféle Verne Gyulai sci-fi hangulat lengte körül.

A sok idézgetés miatt felmerült bennem az a gyanú is, a beszédét nem tán Bayer Zsolt írta? De akkor tele lett volna olyan szavakkal, mint idióta, gazember, véglény, rohadék, baromállat, stb.

Orbán, akárcsak korábban Bajnai vagy Gyurcsány, sok értelmes új gondolatot nem közölt velünk. Keveset sem. A szokásos közhelyek pufogtak, amiket majd hetekig fog a sajtó emészteni, okos és még okosabb politológusok fognak majd minden szaván vitatkozni, azokat kivesézni, értelmezni. Mi az üzenete, miről beszélt, miről nem. Amiről beszélt, arról miért beszélt, amiről nem beszélt, arról miért hallgatott.

A jobboldal szerint ez a beszéd előremutató volt, a bal szerint semmitmondó, csalódást okozó.

Az viszont tényleg igen érdekes gondolat volt, miszerint abból, hogy az elmúlt évben mintegy kétezerrel többen születtek, mint az azt megelőző évben, az következne, hogy a kisbabáknak kedvük támadt megszületni. Szerintem viszont, ha több éves drasztikusan csökkenő trendet nézzük, inkább azt mondhatnánk, az utóbbi években még a megszületett csecsemők is inkább gyorsan visszabújtak az anyjukba.

Tavaly április vége felé számoltam be arról, hogy egy igen piciny magyar cég komoly sikert mondhat magáénak a You tube-on.

Akkor azt írtam, hogy a Pangea – The Neverending World című, anaglyph (red/cyan szemüveggel nézhető) 3D animációs-filmterv trailerét a You Tube-on több mint négy millióan tekintették meg.

Beszámoltam arról is, hogy mindez nem érdekelte a Magyar Nemzeti Filmalapot.

http://proszektura.blog.hu/2012/04/19/negymillios_nezettseg_folott#comments

Azóta a helyzet annyit változott, hogy a trailer anaglyph és hagyományos, kétdimenziós változatának a nézettsége szerte a világban már a nyolc milliót közelíti.

Az alkotók néhány fős Kft-je időközben amerikai cégekkel kötött nagy volumenű előszerződéseket, de dolgoznak német, angol és arab országoknak is. Vagyis köszöni, jól van.

És mindemellett hazai kisvállalkozások számára is ténykednek nagyon olcsón, mondhatni reklámáron.

A legújabb munkájukat pedig – az Egri Földszint 2 Lakásszínház egyik produktumának, a Zárt láncolat című bűnügyi komédiának anaglyph és kétdimenziós módon is rögzített változatát – teljesen ingyen bocsátották a színház rendelkezésére.

A Szegvári Menyhért Jászai díjas rendező és színész (az Egri Gárdonyi Géza színház örökös tagja) vezette picike színház pedig hozzájárult a rögzített színdarabnak a You tube-on történő ingyenes közzétételéhez. Egyébként ő is teljesen ingyen rendezte meg el a színielőadást.

A dráma kétszereplős, Bregyán Péter Jászai díjas és Megyeri Zoltán játszanak benne.  Az író: Magyar Elemér. Ők sem kaptak egy fillért sem senkitől.

Létezik egy régi közmondás, miszerint az ajándék ló fogát nem kell megnézni.

Most mégis arra buzdítok mindenkit, akinek futja az idejéből, tekintse meg mégis ezt az 1 óra 5 perces filmet! Tudtommal nem sok sztereoszkopikus 3D-s színházi előadás-felvétel létezhet Magyarországon.

Íme, az ajándék ló és a fogainak a hozzáférhetősége:

https://www.youtube.com/watch?v=btEBPNDdiDE

Ebből remélhetőleg kiderül, az a bizonyos fogsor milyen állapotban van.

Rendkívüli módon megnőtt a székely zászló iránti kereslet a Székelyföldön, adta tudtul a Krónika című erdélyi napilap. De nem csak ott, hazánkban is.

Kövér László is történelmi tettre szánta el magát: pénteken az Országgyűlés homlokzatára kitűzette a székely zászlót. Kövér úr számára ez nagyszerű érzés lehetett. Az a szovjet katona: Abdelhakim Iszmajlov érezhetett hasonlót, aki kitűzte a sarló-kalapácsos vörös zászlót a Reichstagra.

Bízhatunk abban, hogy hamarost a magyar alaptörvénybe is belekerül, fontosabb középületeken, e szimbólum kötelező alkalmazása. Dr. Gulyás Gergely talán már készíti is a javaslat szövegét, dr. Dániel Péter ügyvéd úr pedig állítólag nagyobb adag kaszinótojást vásárolt.

Jó lesz hát vigyázni. Kettőzni kell az őrt, kivált Kövér előtt.

Az utóbbi időszakban egyébként egyre többen láttak neki a zászlókészítésnek, és sajnos nem megfelelő minőségű vagy színű zászlók is megjelentek a piacon. Úgy hírlik, hogy már a kínaiak is ráálltak a sorozatgyártásra.

Mindenesetre, most, hogy ez a zászlóháború beindult, egyre szimpatikusabb az a FIFA döntés, hogy a magyar-román focimeccs zártkapus lesz.

Így elképzelhető, hogy a találkozó kapcsán talán mégis inkább a foci fog dominálni.

Bele se nagyon merek gondolni, mi lett volna itt, ha a fellebbezésünknek helyt adnak.

Azzal indítanánk, hogy már jóval a meccs előtt Budapest különböző térségeiben román szurkolókat vagy annak hitt személyeket vernénk hülyére. Lehet, hogy néhány cigányt vagy arabot is románnak néznénk a nagy hazafias sportszeretetünkben.

A meccskezdet előtt a román himnuszt olyan eszement füttykoncert fogadná, hogy még Gödöllőn is kitörne néhány lakásablak.  Minden szurkolónál legalább három zászló lenne, a két kezében egy magyar és egy székely, a szájukban pedig egy román. Utóbbit később meggyújtva a pályára hajítanák.

Bár a beengedés során minden szurkolót „szigorúan” ellenőriznének, ami a bejutást oly mértékben lelassítaná, hogy tíz-húszezer ember csak a félidőben foglalhatna helyet a stadionban, ám mindezek ellenére a meccsen ötpercenként több száz petárda villanna, és egyéb ennél is nagyobb hatású robbanóeszköz, talán még néhány katyusa, Sztálin-orgona is működésbe lépne. Egy-egy rosszul megítélt partbedobás kapcsán a bírónak nem szemüveget ajánlgatnának, hanem kötelet.

A játékvezető a meccset legalább három ízben megszakítaná a végleges lefújása előtt, és a hangosbemondó szólítaná fel a közönséget magyar, angol és román nyelven, hogy tartózkodjanak a rendbontásról. Ami természetesen olaj lenne a tűzre és a helyzet még jobban eldurvulna.

Mindezen már az sem segítene, hogy előbb Dzsudzsák Balázs, majd az egész focicsapat+tartalékok a futópálya szélén térden állva könyörögnének, hogy legalább a mérkőzés végéig ne szedjék szét a stadiont. Később csatlakozna hozzájuk Egervári Sándor szövetségi kapitány az orvossal, a gyúróval és a szertárossal, valamint dr. Borbély Zoltán MLSZ szóvivővel és Erdő Péter bíborossal.

Ha valami csoda folytán a mérkőzést mégis sikerülne lejátszani, a meccs utáni törés-zúzásról már nem is érdemes szót ejteni. Ha győztünk azért randalíroznának a kedves hazai focidrukkerek, ha veszítünk, azért.

Ami persze így, zártkapus meccsnél sem kizárt.

Bayer Zsolt Birkózás című cikkében most éppen a NOB-ot osztotta ki, a tőle megszokott keresetlen stílusban.

Természetesen baromállatok és idióták mindahányan. Mégpedig azért, mert levették a birkózást az olimpia műsoráról. Ahogy írja, helyette lesz majd valamilyen „ball”, ahol szép seggű csajok ugrálnak.

A Magyar Hírlap megmondó embere a birkózás védelmében, ismét Wikipédiás műveltségét fitogtatva, visszanyúl egészen a görög mitológiáig.

Abban kétségtelen igaza van, hogy Herakles, Theseus, Kerkion és társai csak birkóztak, s nem ismerték a krikettet, és tudomásom szerint golfozni sem tudtak. Poseideon sem tudott vízibalettozni. És persze sumózni mégúgy sem, holott ez is legalább olyan régi eredetű küzdősport.

A cikkíró a birkózás háttérbe szorítása ürügyén, meghökkentő módon, az egész civilizációt siratja.

„Az elmúlott emberi civilizációk hordoztak ugyanis magukban valami tisztaságot, valami szépséget, valami nagyszerűt, az elmúlott emberi civilizációknak volt ethoszuk. Ennek vége. A jelenlegi emberi civilizációnak nincs ilyesmije.”

Vagyis írhatta volna röviden azt, hogy a civilizációknak volt ethoszuk, de etosztuk.

Bayer és a hozzá hasonló figurák, vagyis a jobboldali nemzeti keresztény hatalmi elit világlátása roppant egyszerű. Aki nem úgy gondolkodik bármiről, mint ők, az a civilizáció tönkretevője, ótvar idióta, baromállat, véglény, stb. Ők azok, akik állítólag nem listázzák a zsidókat, de azért számon tartják szerintük ki az, ki nem. Ők azok, akik állítólag támogatják a cigányokat, de azért állatnak tartják többségüket.

Fölényesen osztják az észt, ezért annyira ellenszenvesek még akkor is, ha igazuk van.

Hát még ha igazuk sincs!

Hacsak a birkózó sportnál maradunk, aki az utóbbi évtizedekben ilyen versenyeket látott, az tudja, hogy azok a „hülye baromállat idióták” nem azért találták ki a sorsolást, a kék és piros golyókat, stb., hogy ezzel a birkózást és vele együtt az egész civilizációt tönkretegyék. Éppen ellenkezőleg. Azt akarták, hogy élvezhető legyen. A laikus néző ugyanis egy-egy találkozóból többnyire csak annyit látott, hogy a versenyzők egyre izzadtabban dögönyözik, gyömöszkölik egymást, úgy tesznek, mintha a másikat nagyon szeretnék legyűrni, miközben minden erejükkel csak arra ügyelnek, nehogy az a másik gyűrje le őket.

A birkózás immáron kábé annyira látványos lett, mint egy szenior levelezési sakkverseny.

Tetszik, nem tetszik, tudomásul kéne venni, hogy a televíziózás korában azok a sportok népszerűek és nézettek, amelyek látványosak. Amelyekkel a reklámok eladhatók.

És ez nem a civilizáció vége.

Még akkor sem, ha esetleg Bayer Zsolt a szép seggű lányok helyett inkább nézné továbbra is a birkózó fiúk hátsóját.

Mint köztudott, az LMP tavaly novemberi kongresszusa olyan határozatot fogadott el, amely kizárta a Lehet Más a Politika csatlakozását az Együtt 2014 választói mozgalomhoz, de felhatalmazást adott arra, hogy a párt képviselői megkezdjék a tárgyalást az együttműködés más formáiról.

Majd alig néhány hónap elteltével egy újabb kongresszusi döntés is megerősítette ezt az irányvonalat, amely mellett Schiffer András és hat társa - Vágó Gábor, Ertsey Katalin, Osztolykán Ágnes, Szél Bernadett, Lengyel Szilvia és Mile Lajos – a frakció megszűnése és százmilliós nagyságrendű állami támogatás elvesztése árán is kitartottak.

Jellemző ugyanakkor a baloldal, és különösen az Együtt 2014 sajátos demokrácia-felfogására, hogy Schifferék állhatatosságát, a többségi szavazóik iránti hűségét mily fanyalgással fogadták, és fogadják.

Bajnai Gordon, a magát Orbán Viktor kihívójának kikiáltó önjelölt vezérük az LMP frakció szétverőit a Millenárison tartott nagygyűlésen kiemelten is köszöntötte.

A hvg.hu beszámolója szerint „Bajnai külön üdvözölte a teremben jelen lévő szakadárokat, akik szerinte vállalták a párbeszéd felelősségét, de egyelőre nem nevezte meg őket egyenrangú partnerként. A maradék, az együttműködéstől elzárkózó pártra viszont nem vesztegetett egy mondatot sem.”

Na persze az is igen jellemző, hogy a Nol. hu a Valódi demokrácia marad Magyarország? című mai írásában idézett Bjørn Engesland, a Norvég Helsinki Bizottság főtitkára mégsem az LMP frakció szétverésében jelentős szerepet játszó Bajnaiéktól féltette a magyar demokrácia állapotát, amikor azt állapította meg, miszerint „Nemrég Magyarországra még az egyik legsikeresebb új demokráciaként tekintettek. A demokratikus normáknak ilyen mértékű és gyorsaságú leromlására, mint ami bekövetkezett, csak kevesen számítottak.”

Aki egyébként azt hinné, hogy az ilyesfajta elmarasztalások mind egy-egy koporsószeggel érnek fel a Fidesz koporsójában, azok nagyot tévednek. Az ilyen megnyilvánulások Cohn-Bendit Európa parlamenti (amolyan Hruscsovos cipőcsapkodós) felszólalása óta inkább erősítik Orbán nacionalista rezsimjét. (Van, aki egyenesen azt mondja, a norvégok söpörhetnének a saját portájukon, bőven lenne nekik is mit.)

Szerintem az LMP frakcióvezetője viszont joggal dicsekedhet azzal, miszerint „be tudtuk mutatni azt, hogy nem vagyunk zsarolhatóak, továbbá azt, hogy van Magyarországon egy párt, amelyik akár anyagi veszteség árán is, de kitart az elvei mellett”.

Vagyis igenis Schiffer András és néhány frakciótársa volt az, akik ezúttal igazi demokrataként viselkedtek, amikor a választóik és a kongresszus többség akarata szerint jártak el.

A történések fura logikai bukfencével Schiffer előbb tehát elbukott, utána viszont tündökölt.

Megint egy új párttal lettünk gazdagabbak. Miközben a jobboldalon egyelőre szétrobbanthatatlan a Fidesz-KDNP, és kisebb morzsolódás után úgy tűnik a Jobbik is sikeresen egyben maradt, a baloldalon tovább folyik az erodálódás.

És most egyelőre ne is azokkal a nagyságrendileg falusi néptánccsoportokra hajazó és magukat baloldalinak tartó pártocskákkal foglalkozzunk, amelyekben többnyire több a vezető tisztségviselő, mint a szimpla tag.

Maradjunk csak a parlamenti képviselettel rendelkezőknél.

Előbb az MSZP szakadt ketté Gyurcsányék kilépésével, és jött létre a sajátos elnevezésű DK, vagyis a Demokratikus Koalíció. Először ugyan ők is csak egy párton belüli platformot próbáltak létrehozni, de hamarosan kiderült, hogy ez így életképtelen.

A DK névválasztását némi kis rosszindulattal akár úgy is lehetne értelmezni – még egy Lázár vagy Kósa formátumú államférfiú sem kell hozzá –, hogy akik a szocialistákat otthagyták, azok tekintik magukat igazi demokratáknak a maradókkal szemben. A koalíció kifejezés pedig komoly erőt sugárzó, azt sejteti, hogy a benne tömörülők sokan vannak, sokfélék, akik kölcsönös engedmények árán egy szövetségben egyesültek.

Holott tudjuk, szó sincs ilyesmiről. A DK tagjai egyrészt igen kevesen vannak, másrészt a gondolkodásukban a legapróbb részletekben is maximálisan egyetértenek. Többnyire jómódú urak és hölgyek vadromantikus, valóságtól elrugaszkodott baloldalisága ez. A teátrális gatyalehúzós médiaesemények, a flashmobok világa.

Mára már az is világossá vált, hogy a DK megalakulása igazából nem ütött nagy sebet az MSZP-n. A szocialisták gyakorlatilag nem veszítettek velük támogatókat, sőt hosszabb távon talán inkább még nyertek is.

Az viszont már kezdettől fogva látszott, hogy az LMP-nél ennél jóval nagyobb lehet a baj. Először persze itt is próbálkoztak valami platformfélével, de nagyon gyorsan kiderült, hogy ez itt sem működhet.

A pártból kiválók névváltoztatásának itt is sajátos stichje van. Igazán találó ez a Párbeszéd Magyarországért elnevezés. Csak nem igaz.

Az első mindjárt ami eszünkbe jut, hogy ezek szerint az LMP szétszakadása a hazánkért való párbeszéd hívei és annak ellenzői mentén történt. Akik maradtak, azok bizonyára nem akarnak ilyen párbeszédet. Ez sem igaz.

A második pedig egy kérdés. Párbeszéd Magyarországért? De hiszen nem hogy az egész nemzetért, de még az LMP-n belül, az LMP-ért sem voltak képesek ilyesmire!

Ráadásul homályos az is, hogy ha már párbeszéd nincs a saját párttársaikkal, akkor mégis kikkel?

A kiszakadók megnyilvánulásaiból elég egyértelmű, hogy ők kivel, kikkel látják, látnák szükségesnek ezt a párbeszédet. Leginkább a jelentős kisebbségben lévő, magát baloldalinak nevező, lejárt szavatosságú politikusok által vezetett Együtt 2014-el. (Akik, a közvélemény kutatások ismeretében lassan gondolkodhatnának a névváltoztatáson. Találóbb lenne az Együtt 2024.)

Ezért az a kijelentés, hogy ez a párbeszéd Magyarországért történik, szintén minimum kissé eufemisztikus.

Sokak szerint ugyanis nem érte, hanem éppen Magyarország ellenében kerül sor erre a párbeszédre.

Ezért a szakadárok helyes elnevezése is inkább Pártbeszéd Magyarországért lehetne.

Ez évtől tíz százalékkal csökken a gáz, a távhő és az áram díja. Az ellenzék piszok zavarban van. Egyszerre tiltakozik ellene és egyúttal kevesli is a tényleges mértékét.

Piacellenes, mondják, ami nagyon vissza fog ütni. Látványosan aggódni kezdenek az energiaszolgáltató multik sorsáért, mondván, ilyen mértékű rezsiár csökkentés tönkre fogja tenni a cégeket, és végső soron a fogyasztók járnak rosszul. Csődök, elbocsátások várhatók.

Egyébként sincs tíz százalék, az a tíz, legfeljebb csak négy-öt. Sőt még ennyi sem, tromfol Szanyi kapitány savanyú arccal, az ujjain számolgatva a percenteket.

De a komcsi kutya hiába ugat, a Fidesz karaván halad.

Azt ígérik, ősztől még tovább csökkenhet ezeknek az energiáknak az ára. Sőt most már napirenden van a víz, csatorna, szemét, kéményseprés.

Az úton nincs megállás. Ha egyszer Rogán és lelkes csapata valamibe belefog, ott kő kövön nem marad.

Állítólag azt fontolgatják, a koménista visszarendeződést megakadályozandó, hogy az alaptörvényünkbe is beleveszik majd, miszerint például a kéményseprési tarifák összege maximum mennyi lehet, működő kémény vagy tartalék kémény, avagy tetőtéri kazán esetén.

Sőt külön alfejezetet kapna a működő kémények megkülönböztetése is a szerint, hogy szilárd- vagy és olajtüzelésnél mi a helyzet, és mi van gázfűtés esetén, természetesen attól függően, hogy falazott kivitelről vagy bélelt, szerelt kivitelről van-e szó.

És egy ilyen alapos szabályozás után majd a szocibarát alkeszbíróság is elmehet a francba,  azzal a csavargóbarát komcsi ombudsmanussal együtt.

A nagy rezsicsökkentési boom közben azt is olvasom, hogy a kormányunk ez évben jó néhány száz millával segítségére sietett a hazai kolbászgyártásnak is.

Szóval, ahogy közeledünk a választások időpontjához, annál inkább kolbászból lesz majd a kerítésünk is. Legfeljebb az a kérdés, milyenből.

Csabaiból – persze szigorúan feketebors nélkül – vagy gyulaiból? Mert bármilyen nagy bajok vannak a hazai kolbászgyártás körül, az azért mégis csak nagy szégyen lenne, ha az a bizonyos választási kortes kerítés nürnbergi falatkákból, német krumpliskolbászból vagy netán lengyel kalbaszaból készülne, hogy a schushukot, vagyis a kozák lókolbászt már ne is említsük.

Gondolom persze ehhez a hazai kolbász árát is rendeletileg csökkenteni kell majd minél előbb. És létrejönnek a kolbászkommandók is, amelyek ezt az árcsökkentést szigorúan ellenőrizni fogják, statáriális jogkörrel.

Az EU, Paul Lendvai és az IMF meg csak ne ugassanak bele ezekbe a dolgokba.

TGM a Hvg.hu vélemény rovatában azt írta a minap a római Colosseum díszkivilágításának pár órás eloltása kapcsán, hogy ezzel csak egy baj van, „Gianni Alemanno római főpolgármester, aki az akciót bejelentette, maga is hétpróbás fasiszta. Választási sikerét bevándorlóellenes, uszító demagógiájának köszönhette, politikai múltja sötét. Akár az elsötétített Colosseum.”

Igaza van. Micsoda dolog már ez, hogy egy ilyen hétpróbás olasz fasiszta tiltakozik itt nekünk a mi fasisztáink ellen?

Ez a macskazabáló talján digó fasiszta kutya mégis mit képzel magáról?

Mi, Attila népe, ezt kikérjük magunknak.

Kicsit nagyon is uncsi már, hogy az Európai Parlamentben is folyton minket állítanak pellengérre! Hogy a nyugati sajtóban már Orbán Viktort is magyar Mussolíniként emlegetik.

Ahelyett, hogy a saját portájuk előtt söprögetnének.

De most őszintén, tényleg több lenne nálunk a fasiszta, mint máshol Európában? És a mi fasisztáink valóban fasisztábbak lennénk a többi népek fasisztáinál?

Ha lenne egy olyan mérőműszer, hogy fasisztométer, az biztosan kimutathatná, hogy éppen ellenkezőleg, nálunk kevesebben vannak, és kevésbé is hétpróbásak, mint ezekben a minket oly gyakran bírálgató országokban.

Mert ugyan milyen hétpróbásnak lehetne nevezni ezt a beszari Gyöngyösi Marci gyereket is, aki a zsidók listázásáról szónokol, aztán, amikor ebből jóval nagyobb botrány kerekedik, mint gondolná, hirtelen ő is, de pártja is, ijedten hazudozni kezd arról, hogy félreértették, valójában nem is azt mondta, amit mondott!

De elég az is, ha csak a fővárosaink vezetőivel példálózunk.

Róma főpolgármestere ugye, TGM szerint is, fasiszta. Méghozzá nem is akármilyen: hétpróbás.

És a magyar főváros főpolgármestere tekinthető-e egy virtigli hétpróbás fasisztának?

Na, jó, kétségtelen, azt húzzák például az orrára, hogy nem gondoskodott a buszok téli gumis ellátásáról, a hó elsöprésében sem jeleskedett. És mindezzel alapvető emberi jogainkat súlyosan sértette. A hajléktalan-ügyben is erősen vitatható nézeteket vall.  

Ráadásul Krug Emília kérdésein is mindig megsértődik.

De ettől azért még nem fasiszta. És főleg nem hétpróbás.

Az más kérdés, hogy ezt a Hősök terét és a Parlamentet érintő villanylekapcsolást azért (amit egyébként Schmuck Andor és Horváth Csaba – ez a két nagyszerű antifasiszta úriember sürgetett), Tarlós is megfontolhatta volna. Amivel ráadásul még némi pénzt is megtakarított volna a városháza számára.

És akkor még több jutalmat is szétoszthatott volna a Főpolgármesteri Hivatal dolgozói között.

Lencsés Károly a Nol-on megjelent „A legrosszabb ítélet” c. írásában nyíltan ugyan nem áll a Dávid Ibolyáék pártjára, de a gondolatmenetéből kiderül, hogy politikai alapú prekoncepcióval rendelkezik és prejudikál. Olyan hiba ez, amelyet egy, a tisztességre valamit is adó, magát demokratának valló újság és zsurnaliszta nem követhetne el.

Az még ne kifogásolható, hogy érintett vádlottakra hivatkozva úgy fogalmaz, hogy: „A vádlottak szemszögéből nézve csaknem a legrosszabb történt a Dávid Ibolya volt MDF-elnök és Szilvásy György korábbi titokminiszter elleni perben: a bíróság a személyes adattal visszaélés, illetve kényszerítés miatt folyó eljárás megismétlését rendelte el.”

A lóláb nagyságú szög azonban ott kezd kibújni a zsákból, amikor először is megosztja velünk azt a feltételezését, amivel a jelenlegi bírósági irányítási rendszernek szúrhat oda egyet.

„S ha a Fővárosi Törvényszék kezdeményezi, hogy az eljárást utalják más bíróság hatáskörébe – a politikailag kényes perekben, kapacitáshiányra hivatkozva, rendre ezt teszi –, Handó Tündén a sor, hogy eldöntse, hova kerül a per.”

De igazából ott lepleződik le, amikor már nem csupán feltételez, hanem tényt is állít és „kabátlopási esetnek” minősíti a Dávid Ibolyáék elleni vádat. Ahogy írja:

„Dávid Ibolya és Szilvásy György – igaz, ő kémkedés miatt amúgy is eljárás alatt áll – még évekig ülhet a vádlottak padján. A kabátlopási ügyet addig le nem veszik magukról. A Fidesznek ez is jól jöhet még a 2014-es kampányban is.”

A baloldal egy része hamar feledte azt az emlékezetes tényt, hogy Dávid Ibolya nem ért a focihoz, A jótékony feledés pedig nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy Dávid időközben Orbán politikai ellenfele lett. Ha pedig valaki Orbán ellenfele, akkor az a mi barátunk. Ha pedig a mi barátunk, akkor csakis ártatlan áldozat lehet.

Természetesen véletlenül sem állítom azt, hogy a Dávidék elleni vád igaz, ebben majd dönt a bíróság, és azt sem állítom, hogy ne lehetne az igazságszolgáltatást bírálni.

Lencsés  Károly írásában azonban közel sem csak erről van szó. A kabátlopási ügybe keveredés egyértelmű célzás arra, hogy a vádlottak ártatlanok.

Vagyis a Nol már eldöntötte az ügyet. Ráadásul sunyi módon azt a látszatot is kelti, hogy a másodfokú, három szakbíró által hozott döntés kampánycélokat is szolgált.

Sokak szerint Bayer gyűlölködő ámokfutását a médiahatóságnak már rég nem szabadna tétlenül tűrnie.

De az ilyesmit sem.

„Terroristák célpontjává vált az Echo televízió”. Ezzel a feltűnő főcímmel adta tudtul a Magyar Hírlap, miszerint „ismeretlenek azzal fenyegették meg levélben az Echo Televíziót, hogy megölik Bayer Zsoltot és felrobbantják a csatorna székházát.”

Az állítólagos küldemény feladója az „Oláj Roma Egyesület” volt.

A mások fogsorának kiverésére buzdító, egyre ordenárébb hangú cikkeket megjelentető Bayer Zsoltot a fenyegető levélnek mindjárt az első mondatában duplán is halállal ijesztgetik: „te kötelet kapsz és elesz vágva nyakad.”

Talán a neki szánt fenyegetődzés még hitelesebb lett volna persze, ha a „kibelezünkk”, „néygfelé vágunk”, „pofádba sosavattöntünnk”, „vizbe fojjtunk”, „meg nyuzunk” szófordulatok is szerepelnek a várható halálnemek variációs listáján.

 „Ha esetleg provokáció is lenne a szöveg, valaki akkor is megírta.” – fűzte hozzá a lap képaláírásként a facsimilében leközölt levélhez.

 Így igaz, ez a megállapítás nagyon találó! Valaki tényleg megírta.

De, hogy ki, és provokáció volt-e, és ha igen, ki provokált, nem tudjuk, és szerintem soha nem is tudjuk meg. Mint a Teve utcai lövöldöző kilétét.

Az azonban nem vitás, az a bizonyos valaki, aki megírta, éppen a legjobbkor tette. Különösen pedig az egyre inkább megbomlott agyúnak tűnő Bayer Zsolt szempontjából.

Ilyen esetekben egyébként régi nyomozói rutinkérdés, hogy kinek áll érdekében?

Tényleg, kinek is áll érdekében Bayerből és hasonszőrű társaiból sértettet csinálni?

Az nem vitás, hogy a fenyegetődzős, a honi újságírásban példátlanul szennyes stílust meghonosító Bayernek bizony elemi érdeke, hogy a róla, még a Fidesz egyes köreiben is kialakult negatív közvélekedést pozitív irányban megpróbálja megváltoztatni.

A fenyegető levél egyébként igen ügyesen megszerkesztett inkriminátum.

Minden mondatával azt sugallja, hogy ezt mindenképpen olyan ember írhatta, aki a jobboldali emblematikus politikai figurákat mérhetetlenül gyűlöli, tehát elvakult baloldali, ráadásul a szöveg stílusából, nyak elvágással, stb.-vel fenyegetőző hangneméből, és a sok szándékos durva helyesírási hibából,valamint az aláírásból óhatatlanul arra asszociálunk, a levélíró(k) nem csupán baloldali(ak), de alighanem cigány(ok) is.

„Itvanak a boszuálok bubum”

„HALLÁL HALLÁL HALLÁÁL”

"OLÁJ ROMA EGYESÜLET"

Mindenesetre az átlag olvasóval mindez azt a konklúziót sejteti, ezek az állatok egyszerre akarják szegény Zsoltot felakasztani is és a nyakát is elvágni!  Ezek ilyenek. (Tán még Ron Werber keze is benne lehet a dologban.)

Én viszont nem próbálom mindebből feltétlenül azt kihozni, hogy akár Bayer Zsolt is írhatta önmagának ezt a fenyegetést.

Annak ellenére sem állítok ilyet, hogy a levél stílusa igencsak ismerős, az ilyesfajta, ehhez hasonló megfogalmazások Bayer Zsoltra jellemzők.

De mégsem vádaskodom, írhatta ezt akárki is, de az viszont tény, hogy ezzel mégis csak Bayeréknek tett nagy szolgálatot.

Nem vitás, és ez a szóvivői nyilatkozatokból is jól látható, Ron Werber megjelenése komoly riadalmat okozott a Fidesz-KDNP háza táján, amiből arra lehet következtetni, mégsem olyan magabiztos és erős ez a kétharmados hatalom, mint amilyennek mutatja magát.

A Nol-on megjelent, "Kiosztotta az MSZP-seket Ron Werber" című írás alapján viszont azt látom, hogy az állítólagos legerősebb ellenzéki párt legalább ennyire gyámoltalan, kishitű és anyátlan. Ron Werber a felkészítő tréningről kiszivárgott beszédében állítólag alaposan le is teremtette a szocialistákat, hogy ne nyafogjanak és nyavalyogjanak, mint egy nagy rakás szerencsétlenség.

Nem tudni, mennyire volt véletlen vagy tudatos ez a kiszivárogtatás, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy abból kiderült, Ron Werber is kijózanodott időközben. Korábban ugyanis még azt nyilatkozta, hogy az MSZP-t tízszer felkészültebbnek tartja a választásokra, mint 2001-ben. Mesterházy Attila szerint "Úgy fogalmazott, hogy ha a fele igaz annak, amit mondunk, akkor meg fogjuk nyerni a választásokat, méghozzá simán"

Hát ezek szerint most Ron mester rájött, hogy mégsem ilyen rózsás a helyzet.

De amire még ennél is fontosabb felfigyelni, hogy a kiszivárogtatott szövegben szó sincs gyűlöletkeltésről, gyűlöletkampányról.

Ron Werber azt kérte, szedjék össze magukat, ne az irodákban üljenek, ne a médiaszereplésektől várják a csodát, hanem menjenek az emberek közé, és hétköznapi nyelvezettel, közérthetően beszélve győzzék meg őket.

És amíg a választási guru ilyesmikkel „sokkolta” a baloldalt, a Bayer nevű jobboldali megmondó ember a CÖF Békemeneteinek egyik főszervezője, a Magyar Hírlap Álláspont rovatában megjelent, "Miskolctól Kolozsvárig" című írásában szintén a baloldallal foglalkozott.

És ez is legalább annyira sokkoló.

A cikk elején egy-két mondat még csak a szokásos Bayeri expozíció. de aztán beindul.

Sorolom az írásában a szocialista vezetőkre használt jelzőit, kifejezéseit: „minősíthetetlen gazember”, „gusztustalan”, „tudatlan, ostoba barom”, „aljas”, „elmebeteg”, „dicstelen és nyomorult”, „odvas vackának félhomályában”, „undorító”, „érzéketlen tahó”, „nyomorult alak”, „árulja a nemzetet és a hazát”, „álságos”, „Gyurcsány sunyi kis talpasa”, „ócska segédje”, „nemzetáruló”, „vérdisznó”, „szarember”, „Ron Werber rohadt agyában”.

Ez a stílusa Bayernek. Régebben egy-egy írásában még csak elvétve helyezett el ilyen szavakat. Most már ömlesztve.

Ki is gyűlölködik hát egyre elképesztőbb stílusban?

Pedig, ahogy Bayer Zsolt a cikke végén megfogalmazta: „És még csak másfél év múlva lesznek a választások!”

Csernus doktor szerint a vasárnapi apukát sokszor a bűntudat mozgatja a gyermek fizikai vagy érzelmi ellátásában. Ilyenkor le nem rendezett bűntudata miatt kompenzálni próbál.

Ez a gondolatmenet jut eszembe, amikor látom a szemüveges, markáns profilú politikust komor, öntudatos arccal ott állni az elvtársai körében, a Fidesz székház előtti vasárnapi tüntetésen. A fotósok lencséibe időnként furcsa grimaszokat vág, a nyakában pedig tábla lóg, pontosabban egy rusztikus A/4-es papírlap, rajta szövegszerkesztővel készült nagybetűs provokatív  felirat: ÉN IS CIGÁNY VAGYOK.

(Az kicsit azért necces, hogy ezt egyébiránt éppen egy olyan ember állítja magáról, akinek e honban már azt sem hiszik el, amit kérdez…)

A szemüveges, markáns arcélű politikus elvtársainak egy része szintén hasonlóképpen cigány, legalább is a nyakukban hordott szöveg tanúsága szerint. A körükben ott látni Teleki László közismert cigány politikust is. Az ő nyakában viszont nincs ilyen identitásjelző szöveg, sőt még olyan sem, hogy ÉN IS MAGYAR VAGYOK. 

Pedig ez utóbbi állítás legalább tényleg igaz lenne.

Ugyanis az ÉN IS CIGÁNY VAGYOK felirattal büszkélkedőknek valójában egyike sem cigány (bizonyos körök szerint még csak nem is magyar, inkább csak kiiktatandó biztonsági kockázat), ők időnként, pusztán néhány órácskára vedlenek át eme legnagyobb hazai kisebbség tagjává. Amikor a helyzet – vagy netán a bűntudatuk? – ezt úgy kívánja.

Igen, ők a vasárnapi cigányok.

Akik, mint kígyó a levedlett bőrét, a tüntetés végén otthagyják a cigányságukat (jelző papírlapot), egy vaskerítés tövében eldobva.

Akiknek bizony korántsem kell megélniük a mindennapos hétköznapi cigánysággal járó problémákat. S most nem is csak arról van szó, hogy a többségük például, ha szeretne, sem tudna elhelyezkedni, értelmes munkával kenyeret keresni.

Mert, még ha lenne is szabad munkahely valahol, az álláskeresésnél csak rájuk néznek, s kapásból közlik, már nem aktuális, nincs üresedés.

Nekik naponta át kell élniük, mit jelent a gyakorlatban az a Bayeri felfogás, miszerint egy jelentős részük makogó állat, aki gyilkol, ha úgy szottyan kedve. A rendőrök őket igazoltatják előszeretettel úton-útfélen, a boltokban őket figyelik, a tömegközlekedési járműveken tőlük húzódnak el, ha pedig bíróság elé kerülnek, az esetükben a cigány voltuk plusz terhelő bizonyíték és persze súlyosító körülmény.

Nekik egész életükben viselniük kell a nyakukba akasztott láthatatlan táblát, mint egy Káin-bélyeget: CIGÁNY VAGYOK.

Itt vagyunk mi, a „nemzeti oldal", amott meg ők, a zsigerileg gyűlölködő, boszorkányüldözést folytatók. Ilyen egyszerű, fehér-fekete Szentesi Zöldi László számára a világ.

Igen, ő a Kemény játék című vezércikkében is így látja és láttatja: egyik oldalon vagyunk Mi, akik a becsületes emberek, a társadalmi többség pártján állunk, a másik oldalon pedig Ők, akik „addig-addig forgolódtak, amíg a gyilkosokkal árulnak egy gyékényen”. Akik a „késsel hadonászó csimpánzok újdonsült cimborái”. („Akik, bár fenemód nagy humanisták, leginkább önmagukért rajonganak.”)

Hogy kik is ezek a „fenemód nagy humanisták”, a gyilkosok eme újdonsült önimádó cimborái? Részben nevesíti is őket. "Andrassew Iván, Bolgár György, a Hvg.hu, a szegény, megbolondult Balavány Gyuri és a többiek."

Próbáltam a felsorolt, egymástól egyébként sokban különbözően gondolkodó újságírók, újságok anyagában olyan cikkeket felfedezni, ahol picit is helyeselték volna a szigethalmi késelők tettét. Nem akadtam egy ilyenre sem. Ellenben bőven találtam olyan írásokat, amelyek az eset kapcsán a cigányságot, annak a nagy többségét tették felelőssé, sőt nevezték általában bűnözőnek, állatnak, és ezzel a cigányság elleni gyűlöletkeltést szolgálták.

Ezek azonban mind jobboldali vagy szélsőjobboldali médiumok cikkei voltak.

Vagyis valójában jogos elégedettséggel állapítja meg Szentesi Zöldi, hogy „Ma már nem ők tematizálnak. Fogcsikorgatva, de el kell tűrniük, hogy a magyar nemzeti oldal sajtója mindenütt elérhető, olvasható, nézhető. Az utca is a miénk. Zsolt pedig valósággal bujdosik a rászakadt szeretetözön elől.”

Árulkodó az is Szentesi Zöldi világszemléletére, amikor a szerkesztőségük elleni tüntetésről ír: „tizenhárom borzas fejű gyerek, akik miután kiabáltak egy kicsit és pózoltak a kameráknak, hazamentek müzlit enni anyucival, akivel nyugdíjas koráig együtt laknak majd.”

Nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy az idézett szöveget továbbgondolva rájöjjünk, Szentesi Zöldi ezzel az anyucis, műzlis dumával elég átlátszóan azt sejteti, hogy ezek a „borzas fejűek” nem is igazi férfiak, hisz' nyugdíjas korukig az anyjuk szoknyáján ülnek. Impotensek, tán az sem kizárt, hogy bu… izé melegek, sőt amilyen borzas a fejük, horribile dictu, tán még zsidók is!

És ha már ezek a borzas tizenhármak tényleg impotensek és/vagy melegek, stb., akkor természetesen az ő élettársuk ugyan ki is, mi is lehetne más, mint a számítógép világa.

Ahogy ő cizelláltan megfogalmazta: „A tizenhármak hazamentek élettársukhoz, a számítógéphez, felkapcsolódtak, és nagyot lélegeztek, mert csak az ő nyomorult kis virtuális világukban, a névtelen mocskolódás és rágalmazás birodalmában járnak-kelnek magabiztosan.”

Szentesi Zöldi urat az a tény sem zavarta persze, hogy ezek a borzasok  ha mégis odamentek a szerkesztőség elé és arcukat adták, hiszen nem álarcban voltak, akkor mégsem csak a virtuális világukban oly magabiztosak.

Azok a bizonyos névtelen mocskolódók többnyire inkább a szerző oldalán álló "szeretetözönös" kommentelők között találhatók.

Szentesi Zöldi úr egyébként szerencsére igen toleráns, még az ilyen "alantas csőcselékkel" szemben is. Nagylelkűen kijelentette ugyanis, hogy "felőle elférnek", csak főznie ne kelljen rájuk.

Kicsit megértem Szentesi Zöldi aggódását. Ugyanis, ha a „borzas fejűek” az anyucival folyton csak műzlit esznek, akkor a muter tényleg talán még főzni sem tud.

De hát az isten mentsen meg attól, hogy Szentesi Zöldi főztjét együk!

Akkor már inkább a műzli.