Proszektúra

Sokaknak feltűnt a Semjén eset és a Schmitt eset hasonlósága.

A találékony köznyelv által Semmilyen Zsoltnak, alias Tömjén Zsoltnak elkeresztelt miniszterelnök-helyettes nagyon úgy néz ki, ugyanazt az utat járja be, mint Schmitt Pál. 

Először jön az igen erélyes tiltakozás, annak kijelentése, az ügy nem is ügy, mindez csupán az aljas ellenség provokációja. Sőt keresztényüldözés. (Szíven szúrt kereszténység, talán ezt a címet adja majd Kálomista a témában forgatott dokumentum-filmjének.)

Semmilyen vizsgálat nem szükséges, jelenti ki közleményében az egyetem társadalomtudományi karának dékánja is. Aztán rövidesen mégis következik az egyetemi vizsgálóbizottság megalakítása ugyanazon dékán részéről.

A legújabb hír, hogy Molnár Attila Károly, Semjén Zsolt egykori konzulense is megszólalt az ügyben.

A Mandiner által közzétett nyilatkozata szerint "Szemben a november 26-án a HVG-ben napvilágot látott inszinuációval, a Valóság c. folyóiratban 1993-ban megjelent tanulmányom saját szellemi termékem"

http://mandiner.hu/cikk/20121129_molnar_attila_karoly_nyilatkozat

Ám ezzel a látszólag egyszerű kijelentő mondattal több baj is van.

A hvg hu ugyanis nem inszinuált, nem állított vagy sugallt olyasmit, hogy Molnár docens úr valami helytelen, elitélendő dolgot művelt volna. A hvg mindössze megállapított egy vitathatatlan és igen érdekes tényt, miszerint a miniszterelnök-helyettes szociológia dolgozatának nyilvánosságra hozott második, javított kiadásában a „javítás” jelentős mértékben szó szerint megegyezik konzulensének, Molnár Attilának egy évvel később, a Valóság című folyóiratban megjelent tanulmányával.

Ennek okára talán éppen Molnár úr adhatott volna kielégítő választ. Mint ahogy arra is, hogy mi a magyarázata annak, hogy Semjén szociológiai dolgozata második, javított kiadásából kb. kétoldalnyi szöveg lényegében megegyezik Molnár Attila egy ugyancsak 1992-ben készült tanulmányával.

Molnár azonban nyilatkozatában nem magyarázkodik, nem védekezik, hanem támad, s nem is nagyon burkoltan bírósággal fenyegetőzik, mondván, hogy „sem ekkor, sem máskor nem vettem át sem szövegeket, sem részleteket sem jelölten, sem jelöletlenül diákok munkáiból. Aki ezzel ellenkezőt állít, az tárja elő bizonyítékait és legyen kész a megvédésükre a független magyar bíróság előtt"

A nyilatkozat ezzel a mondattal zárul: "az egyetemi életben megszokott módon számtalan közös kutatást folytattam hallgatóimmal, a vallásszociológia terén is, így ebben az esetben is".

Csakhogy ezt soha senki sem vitatta.

Mindenesetre érdekes, hogy a kérdéses nyilatkozatot közzétevő egykori konzulens 2011 elején is fura botrányba keveredett. Éppen a hvg írta meg, hogy Molnár Károly Attila nicknevét állítólag kis időre elorozva olyan hozzászólások jelentek meg a Mandiner egyik cikkével kapcsolatban, amelyek gusztustalan, de talán az sem túlzás, ha azt állítjuk, antiszemita szellemiségű kijelentéseket tartalmaztak Petschauer Attila olimpiai bajnok munkaszolgálatos ukrajnai fagyhalálával kapcsolatban, mondván, az csupán egy rosszul sikerült szívatás volt, amelyik férfitársaságba olykor bizony előfordul.

Ezek a szemét zsidók megint azzal rágalmazzák egyik emberünket, hogy zsidózott. Telekürtölik vele az egész világot, tiltakoznak, hőbörögnek, ajvékolnak. A Marci meg nem győz egyik tévécsatornától a másikig szaladozni, s magyarázkodni.

Holott ez egy orbitális félreértés, ő csak nyelvbotlásból ejtette ki a száján a zsidó származásúak kifejezést, ő valójában izraelire gondolt, de ezt a mocskos biboldók a kontextusából, szövegkörnyezetéből megint kiragadták és nemes gondolatait félremagyarázták.

A helyett, hogy végre számot adnának arról, mit is tettek Solymosi Eszterrel, most csinálják a fesztivált, műbalhét, verik a palávert.

Szóval kerek perec ki kell jelenteni, Gy. Márton nem zsidózott, pedig – valljuk be – pl. Sukoró után minden oka meg lett volna erre. Ehhez képest nagyon is visszafogottan és kulturáltan szólalt fel a parlamentben, még csak nem is nevezte mocskos zsidóknak a mocskos zsidókat. És azt sem énekelte el, hogy indul a vonat, Auschwitzba indul a vonat.

Pedig elég jó hangja van, énekből mindig ötöse volt.

Az pedig végképp tisztességtelen héber rágalom, miszerint Gy. Márton vagy a pártja antiszemita lenne. A pajeszosoknak ezt a hazugságát, gyűlöletbeszédét határozottan vissza kell utasítani.

Ők nem antiszemiták, csak Izrael ellenesek.

Természetesen a kaftános görbe orrúaknak az a vádja sem állja meg a helyét, hogy az országgyűlés Jobbikos levezető elnöke nem figyelmeztette Gy. Mártont, amikor a zsidó származás nemzetbiztonsági kockázatáról és kiszűréséről beszélt.

Igenis, figyelmeztette! Pontosan akkor, amikor Gy. Márton úr a zsidó származásúak összeírásáról – és nem listázásáról! – osztotta meg fontos gondolatait az álmélkodó hallgatósággal, a levezető elnök úr erélyesen, jól hallhatóan közbeszólt, mégpedig azt a kijelentést tette, hogy képviselő úr, letelt az egy perc!

Azt is követelik ezek a… izék, cionisták, hogy Gy. Márton mondjon le. És nem esik le a sábeszdekli a fejükről!

Még, hogy mondjon le! Ugye milyen vicces?

Mert, ha Gy. Mártonnak ilyesmiért le kéne mondania, akkor például Novák Elődnek, vagy Vona Gábornak egymásután többször is meg kéne ezt tenniük. Naponta.

De szerencsére maradnak. A magyar demokrácia nagyobb dicsőségére.

Szóval libsi-bolsi uraim, akárhogy is fáj, Gy. Márton a sztár!

Kedves olvasó, tegye szívére a kezét, és válaszoljon őszintén. Ha azt olvassa, a cigányok nagyobb csoportja megostromolta valamelyik vidéki város rendőrségi épületét, kételkedik-e a hír igazságtartalmában?

Biztos vagyok abban, hogy a többség, és nem csupán a Jobbik szimpatizánsok, kicsit talán szégyenkezve is, de bevallja, bizony ezt nagyon is el tudja képzelni.

Nem lehet, hogy a rendőrség pontosan erre játszik? Erre az előítéletre?

„Valótlan híreszelések a hatvani rendőri intézkedéssel kapcsolatban” - címmel kiadott közleményükből idézek.

„Az előállítottak családtagjai, ismerősei összeverődtek a rendőrkapitányság épülete előtt, agresszív magatartást tanúsítva megpróbáltak behatolni a rendőrség területére. A rendőrség ezt a szándékot határozott fellépéssel megakadályozta, felszólította az összegyűlteket arra, hogy fejezzék be a garázda magatartást. A felszólításnak a mintegy 40 fős, férfiakból és nőkből álló társaság nem tett eleget, hangadói a „Támadjuk meg a rendőrséget!”, a „Felrobbantjuk a rendőrséget!” felkiáltásokkal továbbra is garázda magatartást folytattak. A csoportosulás a rendőrkapitányság kerítését rángató, az azon átmászni próbáló hangadóit a rendőrök kiemelték, a rendőri intézkedésnek ellenszegülő, az igazoltatást megtagadó, a rendőrökre támadó személyek közül öt főt közterületen, később pedig egy főt egy közeli épületben elfogtak és előállítottak.„

http://www.police.hu/friss/hev20121124_02.html

Megnéztem a „Heves MRFK felvétele” feliratú videót is, ami azzal a bombasztikus címmel található a You Tube-on is, miszerint „Így akarták megtámadni a rendőrséget Hatvanban”. Nézem és elképedek.

Ugyanis a képeken éppen ennek az ellenkezője figyelhető meg. 

Vagyis a hír igaz, de azzal az aprócska pontosítással, hogy nem a rendőrséget támadták meg Hatvanban, hanem a rendőrség támadta meg Hatvant.

Látjuk a derék rendőreinket akciófilmbe illő módon szaladni, és átmászni egy lakás kerítésén, majd megbámulhatjuk, amint az udvaron két embert megbilincselnek s járműbe ültetnek. Aztán egy vécécsésze látványában gyönyörködhetünk, benne lebegő celofántasakokkal, később pedig azt is megszemlélhetjük, amint a rendőrségtől jó messzire embereket fognak el a nyílt utcán, s végül  egy szerencsétlen földön rángatott nőt is szemügyre vehetünk – és ennyi!

Most akkor mi van? Hol vannak a kerítésrángatókról, átmászni akarókról, felrobbantással fenyegetőzőkről készült leleplező felvételek?

Ha igaz lenne a rendőri állítás, miszerint meg akarták támadni, sőt fel akarták robbantani a rendőrséget, ez olyan kirívóan súlyos terrorcselekmény előkészülete lenne, amelyik párját ritkítja egész Európában.

Ehhez képest igen érdekes, hogy az inkriminált vécécsészéről tudtak szép színes mozgóképeket készíteni, de később már az egész rendőrségen tényleg nem akadt volna egy kamera, esetleg fényképezőgép, ami azt a rendkívül súlyos vádat képileg megalapozhatta volna, miszerint a cigányok el akarták foglalni, fel akarták robbantani a rendőrség épületét?

A későbbi híradások szerint egy személy ellen indult eljárás hivatalos személy elleni erőszak miatt, néhányan pedig garázdasággal lettek meggyanúsítva.

Hová lett hát az a negyven elszánt garázda? Hol vannak a kerítésre mászók, a robbantást tervező cigány terroristák?

Vagy lehet, hogy ez az egész vádaskodás, csupán arra szolgált, hogy a későbbi brutális és megfélemlítő rendőri – ahogy a sajtósuk már rutinszerűen kijelenti: végtelenül szakszerű és jogszerű – intézkedéseket megokolja? Ami nem is az első ilyen eset lenne a rendőri kommunikációban?

Soha sem gondoltam volna, hogy még valaha az életben egyetértően bólogatok majd, amikor ez a tenyérbe mászó képű Rétvári Bence államtitkár bármit is mond az Országházban.

Márpedig most mégis ez történt, amikor Lenhardt Balázs képviselő „Ez jogállam?” című interpellációjára válaszolva, azt sértőnek és gyűlöletkeltőnek nevezte.

Az immáron független honatya fejtegetése szerint ugyanis a bíróságok kesztyűs kézzel bánnak a magyarokat etnikai alapon gyilkoló cigányokkal, míg a kormány a szerinte csak „állítólag” megtámadott zsidókat pátyolgatja.

 Ha ez a Lenhardt nevezetű alak nem volna, ki kéne találni.

De mondhatnánk azt is, hogy nagy szerencséje van a Fidesznek úgy általában is a Jobbik nevű hordával.  (Megjegyzem, ez az egyébként éppen a Jobbik által előszeretettel használt horda kifejezés, nem a sokszínű cigányságra, de erre az egyen-gondolkodású primitív bandára tényleg ráillik.) Akiknek a permanens fasisztoid uszításával szemben a Fidesz folytonosan bizonyíthatja hagyományosan keresztényi, européer mivoltát.

Hát még, ha egy ilyen alakkal kell a Fidesz prominensének megmérkőznie, aki még a Jobbikhoz képest is szélsőségnek nevezhető!

De ki is ez a Lenhardt Balázs?

Tőle tudjuk, önéletrajzából idézve, hogy családjával, feleségével és Bulcsú Artúr nevű gyermekével Pomázon él „az édesapja építette családi házban, ahol a kapu fölé Wass Albert idézetet vésettek, amely személyes hitvallása is: „Töretlen hittel ember és magyar.”

(Kár, hogy Lenhardt úr csak a Wass Albert könyv címéig jutott el! Ha beleolvasott volna például a Hontalanság hitvallása című versébe, ahonnan a könyvcím is idézve van, akkor talán választhatott volna egy másik idézetet is, miszerint: „…mert hirdetem, hogy testvér minden ember…”)

Nem állhatom meg, hogy ne idézzek egy a Barikád-ban 2009-ben megjelent poétikus emelkedettségű írásából is néhány sort, amelyik a „Rendszerváltás hajnalán” címet viseli.

„S van miért reménykednünk végre! A magyar ugar vaksötét éjjelén megjelent az új hajnal derengő pírja, amely most egy halvány veres fénypászma csak az ég alsó peremén, de rajtunk múlik, hogy összefogva olyan világosságot teremtsünk, mint a felkelő nap arany ragyogása.” http://barikad.hu/node/23518

Mindenesetre a halvány veres fénypászma derengő pírját, úgy látszik, most még a Jobbikon belül is megsokallták, bár kirúgását kevésbé költőien a bizalmi viszony megromlásával, valamint a Jobbik közép- és hosszú távú jövőjével kapcsolatos kibékíthetetlen stratégiai nézetkülönbséggel indokolták.

El sem tudom képzelni, mi lehet az a bizonyos süketelés a kibékíthetetlen stratégiai nézetkülönbségről, hiszen ezt a mai Lenhardt interpellációt ugyanilyen tartalommal akárki elmondhatta volna a Jobbikosok közül.

Nem véletlen, hogy a korábban szintén interpelláló Berta Szilvia Jobbikos képviselő is a cigányokról beszélt és sajátos nézeteit fejtegette arról, hogy milyen jogtalan a cigányok általa vélt pozitív megkülönböztetése.

Százmilliókért kommunikál 2014-ig a Miniszterelnökség, fogalmazta meg már címében is nem minden malícia nélkül az index cikke.

Eszerint az egyik vállalkozási keretszerződést a Miniszterelnökség következő két éves feladatainak - kreatív marketingkommunikációs stratégia és márkakommunikáció tervezése, üzenetek megfogalmazása - ellátáshoz szükséges munkák elvégzésére kötik, 150 millió forint erejéig. A másik keretmegállapodás pedig médiavásárlási, médiakampány-tervezési, médiastratégia-kidolgozási feladatokra vonatkozik majd, a keretösszeg itt nettó 550 millió forint.

Úgy látszik, az orbáni szabadságharc új eszközöket kíván bevetni a marketingkommunikáció területén is. Ez vezérelhette már akkor is, amikor nem is oly rég az I.M.G. Kft.--nek kétszázmillióért azt szabta feladatul, miszerint az IMF tárgyalások apropóján országos médiakampány keretében tévéreklámot, óriásplakátokat, online bannereket, illetve a nyomtatott sajtó részére hirdetéseket kell előállítania.

Az a kampány igen kreatívra sikerült. Nem engedünk az IMF-nek! Bár egyik szomszédom a kocsmában oda nyilatkozott, jóval ütősebb, agitatívabb lett volna az a hirdetési szöveg, hogy a  jó kurva anyját annak a köcsög IMF-nek!

Feltételezem, a mostani újabb kampányban is a lényeg a kormány tevékenységének dicsérgetésén, a velük egyet nem értők fikázásán lesz. És persze ezek az önfényezések, illetve ekézések nem minősülnek majd tiltott választási reklámtevékenységnek 2014-ben sem, tehát nyugodtan megjeleníthetők lesznek a kereskedelmi médiában is. Akár még a választások napján is.

Mindenesetre a százmilliók megérintették az én kreatív fantáziámat is. Máris, számtalan ötlet rajzik a fejemben. Íme a kommunikációs ötleteim fő vonalaiban!

Bizonyára még sokan emlékeznek Demszky azon ötletére, amikor ő is besorolt a fővárosi kátyúk ellen dudálva tüntető autósok közé. Szerintem az efféle módszerben rejlő lehetőségeket sokkal jobban ki lehetne használni. Már csak azért is, mert ez jóval olcsóbb, mint az óriásplakátok, egész oldalas újsághirdetések, tévéreklámok.

Élőláncot a Fidesz is tud a Parlament köré fonni, ha máshonnan nem, de Lengyelországból importált civil barátaival. És mi az, hogy csak az ellenzék láncolhatja oda magát a Parlament bejáratához? Meg tudják ezt tenni a békeemberek is.

A hangsúlyozottan civilek által szervezett békemenet fontosságát felismerve, javasolni fogom egyébiránt a Békemenet átkeresztelését is Békeügetésre. Ez jobban kifejezné e mozgalom tempósabb, sportosabb, fiatalosabb mivoltát.

Önmagában már a Csizmadia, Bencsik, Fritz, Bayer féle echte civilség is hatalmas ötlet.

De ez is tovább fejleszthető.

Lehetne például félpályás útlezárásokkal tüntetni az ellenzéki összefogást hirdető Együtt 2014 ellen. Civil a pályán. Civilek az autópályán.

Meg lehetne alakítani az összefogás jegyében létrejött Együtt 2014 ellenpárját, az E-gyütt (Eljött) 2014-et. Az Összefosás jegyében.

Aztán az ország összes nyilvános-budiját telerajzolni zsírkrétával, spray-el, olyan szövegekkel, miszerint GYURCSÁN HÜJE vagy KÖCSÖG BAJNAI. De jó az is, hogy MILYEN FERI? Aki a f…át a…-ba veri.  Jelentessük meg kettejük fényképét óriásplakátokon, és írjuk alá, hogy KÉT SZERELMES PÁR, MINDIG EGYÜTT JÁR… Az a duma, hogy ŐK TETTÉK TÖNKRE AZ ORSZÁGOT! persze sokkal hatásosabb lenne, de ez már foglalt, a civilek kisajátították. A kormányzati kommunikáció pedig ugye nem plagizálhat.

Persze az is lehet, hogy az érintett tönkretevők meg majd azzal fognak Orbánék kommunikációjának visszavágni, miszerint egyik fülem sós, a másik paprikás, nem hallom, mit dumálsz!

Az igaz, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. (Mint ahogy persze kétszer ugyanabba folyóba belefulladni sem.)

A jelenlegi helyzet sem azonos, csak hasonlít a rendszerváltozás előtti időkre. Lázasan szerveződő, olykor egymással is rivalizáló ellenzéki mozgalmak, pártok gomolygó halmaza áll szemben a magát egyre magabiztosabbnak mutató, eközben pedig egyre kevésbé magabiztos Orbán-hatalommal, amelyik ráadásul egyre több hibát követ el, minél inkább érzi közelgő vesztét.

(Például a magabiztos hatalom olyan, mint a Mi Atyánk – pontosabban Miatyánk –, megbocsátó, megbocsát az ellene vétőknek. Ezzel szemben Orbánék újabban már nem csupán a bíróságokat, médiát, parlamenti képviselőket, de a szimpla mezei kommentelőket is meg akarják egzecíroztatni. Kövér Lászlónak a szocialista honatyákkal szembeni rendszeres agresszív sültparaszti otromba pökhendisége is valójában a hatalom elvesztésétől való félelmét leplezi.)

Éppen ezért az ellenzék, eltérő nézetei ellenére, mégis aránylag könnyen egyesülhet egyetlen közös célban, a jelenlegi hatalom leváltásában.

De azt Igazából még senki nem tudja, mi történik majd utána.

(A legvalószínűbb és egyben leghangolóbb folytatási verzió, hogy megint győz valami MDF szerű ájtatos középszer. És kezdődik minden megint elölről...)

A közös cél – miként a rendszerváltás előtti időkben is – időlegesen kétségtelenül összehozhatja, összehozza, az egymással sok tekintetben egyet nem értő pártokat, mozgalmakat. Az Ellenzéki Kerekasztalban is bizony olyanok ültek azonos oldalon, mint az SZDSZ és a KDNP, a Fidesz és az MDF. És jól megfértek még Torgyánnal és kisgazdáival is. De a Nemzeti Kerekasztal másik oldalán ülők közül is szívük szerint sokan inkább erre az oldalra szerettek volna lecsücsülni, és lélekben talán itt is foglaltak helyet.

A formálódó új rendszer ellen akkoriban gyakorlatilag már csak a munkásőrségre támaszkodó szélsőbal tiltakozott.

Ez lesz a sorsa a Fidesznek is. Ahogy 1989 táján Kádárt egykori éltetői magára hagyták, úgy hagyják ott Orbánt is, amint a hatalmát gyengének érzik. Legfeljebb csak a Kövér féle KISZ-titkár,  és egyéb munkásőr-utódok tartanak ki a végletekig mellette.

Szóval fellelhetők hasonlóságok az akkori és a mai helyzet között. Legfeljebb Bajnaiék nem temetnek majd senkit újjá, mint akkoriban Nagy Imrééket. (Illetőleg épp a regnáló hatalom próbálkozik mostanság ilyesmivel, lásd pl. a vitatott múltú Nyírő – vagy Nyirő? – József hamvai körüli cirkuszt.)

A szerveződő ellenzék erői egyébként jelenleg lázasan programokat gyártanak, programpontokról vitatkoznak. Mintha valaha is, valakit is érdekelt volna mifelénk a voksa leadásakor egy párt programja.

Vegyük már tudomásul végre, a program olyan, mint a kelengye, illik adni, de valójában senkinek nincs rá szüksége.

Ráadásul mindenki tudja, hogy az ilyen házassági hozományokat mindig drágábbnak, különbnek hazudják, mint amilyenek valójában.

Ha a fiatalok szeretik egymást, akkor hozomány nélkül is szeretik, ha a nép le akar valakiket váltani, akkor úgyis leváltja program nélkül is.

Viszont a legdrágább kelengye sem elég a házassághoz. Programja Gyurcsánynak is volt, számtalan. Programokkal tele a padlás.

Mi zemberek most már csak normális életet szeretnénk.

A november 17-18-i hétvégén az ország leghosszabb platánsorát hozzák létre az Etyeket Biatorbággyal összekötő út mentén. A csemeték telepítése 8 éve a Fejér megyei Etyeken kezdődött, majd a szomszédos Biatorbágyon folytatódott. Az akkori hatalmas lendületnek köszönhetően a két települést kevés választja el attól, hogy európai mércével mérve is jelentős platánsor kösse őket össze.

A 8 év alatt azonban sok csemete pusztult el. Most ezek pótlása van soron. A Fasor Társaság nevű csoport tagjai minden részletre kiterjedő tervvel rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy az újonnan ültetendő csemeték az időjárás viszontagságai ellenére is biztosan igazi fává serdülhessenek.

A sikerhez eddig főleg az áldozatkész helyi magánszemélyek és az önkormányzat adták az anyagi támogatást. A mostani őszi ültetést jövő tavasszal egy újabb hullám fogja követni, amihez már az egész országból várják a támogatók jelentkezését. A fákat az ültetés után még hat évig gondozzák, amihez a támogatóknak havonta kevesebb mint egy liter üzemanyag árával kell hozzájárulniuk.

Bayer Zsolt: „A tömeg” című írásának ez az első mondata is már finom kis hazugság, miszerint Papcsák Ferenc zuglói polgármester feljelentette az őt rágalmazó „kommentelőket”.

Ugyanis nem a rágalmazókat jelentette fel, hanem a becsületsértőket.

A kettő között igenis van, és nem is akármilyen különbség. A rágalmazó valótlan tényt, tényeket állít, a becsületsértő sérteget. Ahol pedig már a hatalomgyakorlókkal szembeni sértegetés jogát is kétségbe lehet vonni, ott tényleg nagy baj van.

Ez talán még azért nem maga a fasiszta sodródás (Copyright By Mesterházy) de ahhoz igen közel áll.

Emlékszünk, Švejk történetében a Bretschneider nevezetű titkos rendőrnek elég ok volt a rendőri intézkedésre Palivec kocsmárosnak az a kijelentése, miszerint Ferenc József képét leszarták a legyek.

Bayer-Bretschneider Zsolt, aki nem is oly régen még egy országgyűlési képviselő pofán veréséréről álmodozott, most finnyásan elefántcsonttornyából, a „kevesek” nevében – hatalmas műveltségét bizonyítandó, nagy emberektől idézett fennkölt gondolatokkal – ostorozza az általa megvetően csak tömegnek titulált embereket, az „internetes nyilvánosság pöcegödrében” tartózkodó „kommentelőket”, akik „a tömegdemokráciák névtelen kártevői, a lázadó tömeg, amely kézen fogva jár az áruló írástudókkal.”

Bayer elmarasztaló gondolatmenetét hasonló, lekezelő stílusban folytatja: „Ó, igen, a tömeg: amelyik most éppen a ’sajtószabadság’ és a ’liberalizmus’ malmán húz. És azt hiszi ez a szabadság.”

Aztán vezércikkében rátesz még egy lapáttal: „Ezek a Homo erectusok névtelenségbe burkolózva rágalmaznak és mocskolnak mindent és mindenkit.”

Érdekes, amikor ugyanez a tömeg a kétharmados hatalmat biztosította a számukra, akkor még más volt róluk a véleménye!

És mi az, hogy névtelenségbe burkolózva?

Melyikhez kell nagyobb bátorság? A hatalmasokat névtelenül sértegetni (kinyomozható IP címmel!) vagy a hatalom seggét névvel nyalni?

Bayer Zsolt bretschneideri gondolatmenete egyébként ott éri el a csúcspontját, amikor Papcsák kínzásáról kezd papolni.

Papcsák kínzása. Az adók tömkelegétől végletekig elkeseredett, adósságok között vergődő, nagypapák kínozzák dr.Papcsákot, mert kommentjeikben például népnyúzónak merik őt és bandáját nevezni. Uramisten.

Bayer-Bretschneider úr, valójában ki is itt a homo erectus?

Van, aki ezt érti? Ezt az egész hisztériát a föld körül? Én városi polgár létemre csak nézek ki a fejemből.

Kié a honi termőföld? Folyik a nagy osztozkodás. És botrány, botrány hátán.

Ángyán lemondása, oligarchák, földbérleti pályázatok lápvilága, Kajászói földfoglalás... stb.  Ismerős fogalmak.

Ahány párt, mezőgazdasági érdekvédelmi szövetség létezik Magyarországon az ezekben a kérdésekben mind egymással homlokegyenest ellentétes nézeteket vall, de mindahányan vehemensen közös platformban egyesülve kiállnak amellett, hogy a magyar termőföld ne kerülhessen külföldiek kezébe, ne lehessen úgymond külföldi tőkések spekulációinak tárgya. E nemes ideában egyesül a nemzet minden felelős gondolkodója, legyen az LMP-s, Fideszes, KDNP-s, szocialista vagy Jobbikos.

Itt nincs jobb és baloldal. Mert állítólag ez a nemzet érdeke.

De próbáljunk meg a józan észre támaszkodni és tegyük fel azt a kérdést: tényleg jobb az nekünk, ha csupán a mindenkori politikai hatalomnak és az ő ellenzékének a bizalmasai marakodnak a koncon a külföldiek kizárásával?

Hiszen szerintem csakis erről van szó.  Spekuláció ez is a javából. Ezerhektáros birodalmak épülnek a szemünk láttára, az aktuális kormányzattal kokettáló honi vörös és zöldbárók érdekszövetségei fillérekért juthatnak hatalmas földterületekhez, s a velük járó állami és EU-s agrártámogatásokhoz.

Vagyis számukra kifejezetten előnyös, hogy nincs külföldi konkurencia. Mert ha lenne, bizonyára jóval drágábban, nehezebben lehetne nekik is földhöz jutni.

 Jellemző, hogy Ángyán József, a volt földművelésügyi államtitkár szerint 400 ezer hektár állami föld 80 százaléka olyanok kezében van, akik spekulációs céllal, feltehetően politikai hátszéllel kerülhettek helyzetbe, közülük nem kevesen 0, 10, 100 forintos hektáronkénti bérleti díjat fizetnek.

 De kérdezem, a nincstelen Ludas Matyiknak is annyira kedvező e, hogy ezek után majd nem a gonosz osztrák gazdáknak melóznak látástól vakulásig az állítólagos zsebszerződésekkel megszerzett földjeiken, hanem a magyar Döbrögik földjén robotolnak?

 Azt hiszem arra a kérdésre is könnyű a válasz, ki járt rosszul azzal, hogy a külföldiek nem szerezhetnek tulajdont. A külföldi tőkés nem igazán, hiszen ő máshol is találhat magának befektetési terepet. Ám az viszont biztos, hogy azok a hazai kisgazdák, valamint a kisparaszti ősökkel rendelkező városi nyugdíjasok jól megszívták, akik abban reménykedtek, hogy a kárpótlási jegyeikkel „megvásárolt”, a tulajdoni lapokon is nevetséges látványt nyújtó, jellemzően 1/100- 1/10.000 arányú osztatlan résztulajdonaikat, az EU csatlakozás után, a felszabadított földpiac révén majd tisztességes összegért értékesíthetik, akár külföldiek részére is. (Az erdőbirtokosságok zöme például jellemzően századrészeket tulajdonló több tucatnyi tagból áll.)

De a földjeiket külföldinek ők sem adhatják el, idehaza pedig nem kell a kutyának sem.

Hiszen a marakodó hazai nagybirtokosoknak még ingyen sem kellenek a szétszórt ócska minőségű parcellák, miután ők az államtól egy tagban olcsón kaphatnak nagy összefüggő értékes területeket.

Azon siránkozik a Népszava, hogy följelentették a kommentelőit, mert állítólag sértegették a Fideszes Papcsák Ferencet, Zugló polgármesterét.

"Én, magam három unokám nevében tiltakozom minden további adó, illeték, sarcolás ellen!! Szemét, aljas mentalitásra vall, ha kommunális adóval, bölcsődei gondozási díjjal, bérek+nyugdíjak+adóbefizetés+stb. után forgalminak nevezett adóval akarja helyre állítani az önkormányzat, az állam pénzügyi egyensúlyát. Járuljanak hozzá a nagy jövedelműek, vezessék be újra a többkulcsos adózást!!! Fizessen Papcsák úr és szemérmetlen, népnyúzó bandája!!!" – írta korábban a Népszavában az egyik hozzászóló, „kukatudor” nicknéven.

Igaza van a feljelentőnek, hogy ezt nem tűrte tovább! Először is, hogy jön ahhoz bárki, hogy a három unokája nevében tiltakozzon? Van tőlük két tanúval aláírt szabályos meghatalmazása erre a nemzetellenes hőbörgésre? Ha pedig még gyermekkorúak, akkor remélhetőleg, lesz majd ehhez némi szava az illetékes gyámhatóságnak is!

Az inkriminált komment amikor az egykulcsos adót, egyáltalán az adózás rendjét, fajait és mértékét pocskondiázta, alaposan elvetette a sulykot, ez bizony már szinte nyílt lázításnak minősül a fennálló törvények, hatósági rendelkezések ellen.

Ez az elvetemült nagyfater túlment minden határon azzal is, amikor Papcsák úr bandáját szemérmetlennek és népnyúzónak titulálta. Emiatt Papcsák úr (és bandája) a büntetőeljáráson túl még jó kis személyiségi jogi, vagyoni és nem vagyoni kártérítési pert is akaszthat majd a magáról megfeledkezett „kukatudor” nyakába.

Azóta kiderült, hogy immáron a hír24 több kommentelője is a feljelentettek között szerepel. Ha egy üzlet beindul!

Vagyis úgy néz ki, a jövőben ilyesfajta perek tucatjainak nézhetünk majd elébe! Nagyon helyes, hogy végre alaposabban a körmére néznek ezeknek!

Nem elég a Paul Lendvai és más hazaárulók által feltüzelt EU folytonos piszkálódása, kettős mércéje, most már ezek a „kukatudorok” is vérszemet kapva úton-útfélen mószerolják Magyarországot. Mert azt hiszem nyilvánvaló, hogy aki a Fidesz hatalmat, annak bármely képviselőjét bírálja, sértegeti, az valójában a nemzetére is tör, Magyarország ellensége. Akinek nem egészen világos: aki Papcsákot becsmérli, az a hazát becsmérli.

Nem csoda hát, hogy Papcsák úrnak is egyszer csak elfogyott a cérnája. És bizony a Fidesz-KDNP tagjaira egyébként oly jellemző keresztényi könyörületességnek, türelemnek, alázatnak is van határa.

Mert, jóllehet, Jézus arra buzdította híveit: „Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” ( Mt 5,38-48 ), mégis kötve hiszem, hogy Papcsák úr eme példabeszéd jegyében majd jól megszeretgetné, megáldaná kukatudort és társait, sőt netán még imádkozna is értük.

Jobbulást kívánt a riporter ma reggel a köztévében a Fideszes képviselőnőnek. Tudják az a londiner kinézetű ürge, aki az interjúalanyainak még a levegővételt is alázatosan megköszöni. Még a szocialista politikusoknak is. Csak nekik kicsit kedvetlenebbül.

A Ma Reggel műsorában a telefonon meginterjúvolt képviselőnő azt mondta ennek a tévés manusznak, hogy őt az LMP-sek, „ezek a liberálisok” (még jó, hogy nem libarálisokat mondott!) megdobták valamivel, még koppant is az a valami a fején.

Hát ezek után tényleg jogos a képviselő asszonynak jobbulást kívánni, hiszen az a bizonyos tárgy, amivel őt a T. Házban állítólag kupán hajították, szegénynél nagy valószínűséggel hosszabb ideig tartó amnéziát is okozott!

Ugyanis mi mással lenne magyarázható, hogy az LMP parlamenti kékcédulás akciója után még nem tett említést erről a személyét érintő komoly sérelemről.  Akkor ügyrendi felszólalásában csupán csak azt fejtegette – a hvg. hu szerint - , hogy „hatéves képviselői pályafutása alatt „ilyen botrányos dolog még nem történt” a Házban, és vizsgálatot sürgetett.

De szó szerint ugyanezt lehetett olvasni a képviselőnő akkori reagálásáról az MNO cikkében és a többi hírportálon is.

Mellesleg érdemes megnézni az MNO e tárgyú írásához mellékelt fényképet is! Lázár János árgus szemekkel éppen azt lesi, miként szavaz Szijjártó Péter az előzetes regisztrációról! http://mno.hu/belfold/az-alaptorvenybe-kerult-az-elozetes-regisztracio-1114386

De a képviselőnőre visszatérve, reméljük nem okozott nála maradandó elváltozásokat ez az LMP-s dobálózás! Inkább az LMP-nek okozhat maradandó sérüléseket.

Mert miből gondolják, hogy a nép az ilyesmit kajálja? Az ilyen Dániel Péter-féle „társadalmilag hasznos” bohóckodást. Kaszinótojást, paradicsomszószt, vörös festéket, ilyesmit. Vagy a Gyurcsányi lakótelepre költözést, lightos éhségsztrájkot.

Szóval át kéne ezt gondolni. Ezek után ugyanis jogos a kérdés, tényleg lehet-e más az LMP?

A véleményem, méghozzá verses formában (miért ne verselhetnék én is, amúgy Wittner Mária módra?) a következő: a politikai performansz pótcselekvés.

Ráadásul ez az állításom még alliterál is.

Áll a köztelevízió reggeli Rekontra műsorában már sokadszor, rezzenéstelen arccal vagy leginkább tudálékos képpel, akár egy falusi kocsmáros, aki szerencsésen túl van már a második agyvérzésén, és aznapi harmadik felesén. Áll, és megfontoltan osztja az észt.

Volner János egy igazi self-made man, a Wikipédia szerint már tizennyolc éves kora előtt dolgozni kezdett és munka mellett érettségizett a dolgozók gimnáziumában. Ezután rendőrnek ment, és tiszthelyettes-képző iskolát végezve körzeti megbízott lett. Eredményessége miatt többször kitüntették és előléptették, jelölték az év rendőre címére is.

Bár Volner az ígéretes rendőri karrierjének búcsút mondott, az egykori zupás őrmester úr a tiszthelyettesi, káembési stílusjegyeit nem tudta teljesen levetkőzni, és úgy általában kétpercenként cigányozik egy jót.

Számára, számukra a világ meglehetősen egyszerű, egyik oldalon a magyarság, sok ezer éves dicső múlttal, másik oldalon a cigányság, ahogy ő nevezi, a cigány bűnözők. Bármi is legyen az aktuális téma, a Jobbik többi prominenséhez hasonlóan, mindig talál alkalmat a cigánybűnözés szóösszetétel használatára. Ma reggel pedig már ez a cigányhorda kifejezés is többször elhangozhatott a szájából a köztelevízióban.

Igen, a dolog láthatóan működik. Néha-néha még egy-egy liberálisabb újságíró összevonja ugyan a szemöldökét, sőt előfordul, hogy még bátortalanul tiltakozni is próbál, azonban ezzel az ellenkezése ki is fújt. Nincs idő, jöhet az újabb és újabb téma, teszem azt a Tiszavasvári választás. Például egy olyan kérdés, amelynek kapcsán ki lehet Volner úrból passzírozni egy jó kis Fidesz-bírálatot. Még az sem baj, hogy eközben Volner úr ismét lehetőséget talál a cigányozásra is a készülő „láncszavazások” kapcsán.

Mi lett volna például, ha a Népszabadság munkatársa ma reggel fogja magát és kijelenti, Volner úr, ön nem szalonképes, én ilyen emberekkel nem vagyok hajlandó még egy stúdió levegőjét szívni sem. És eltávozik anélkül, hogy felmarkolná a szerepléséért járó zsozsót.

A kérdés persze költői. Mert, hogy a Jobbikkal senki sem tesz ilyet. Mert ugye mi demokraták és úriemberek vagyunk. És azt valljuk, mindenki szabadon elmondhatja a véleményét.

Még ez a Jobbik horda is.

Az idei ötvenhatos ünnepségek unalmas, közhelyes, populista politikusi megnyilvánulásai közben elmélázva idéztem fel magamban, hogy Magyarországot hajdan a legvidámabb barakknak nevezték a Kádár-rendszer enyhébb évtizedeire célozva.

De ma már a nemzetünket senki sem a barakkhoz hasonlítaná. Még akkor sem, ha egyesek szerint itt tombol az orbáni diktatúra, sőt ez egy fasisztoid rendszer.

Szerintem ma a barakknál találóbb lenne az az elnevezés, hogy Magyarország egy csárda.

Mint tudjuk, a csárda valójában nem más, mint egy útszéli kocsma, egy olyan hely, ahová az emberek zabálni, berúgni járnak.

Mi vagyunk Európa egyik jelentős csárdája.

A legvidámabb csárda.

Ahová még mindig örömmel látogatnak el a pörköltet, bort-pálinkát kedvelő turisták.

Csak akkor van baj, ha ebben a bizonyos csárdában egynél több dudás van.

Állítólag a XIX. század elején keletkezett az a mondás, miszerint két dudás nem fér meg egy csárdában, utalva arra, hogy a dudák játékát nagyon nehéz volt összehangolni.

Ám nálunk most még nagyobb a baj dudásfronton.

Ugyanis nem két dudás van, hanem jóval többen tülekednek a csárdaajtóban.

A jobboldalon egyelőre ez még nem jelent komolyabb problémát. Hiszen Orbán dudás olyan hangosan játszik, hogy Vona dudást nem is nagyon lehet meghallani. Utóbbi ezért leginkább kint a faluszélen próbálja hangszerét fújni, csakhogy ez ott inkább harci kürtnek hallatszik, ráadásul az ott lakók Vona stílusánál sokkal jobban kedvelik a cigányzenét.

A baloldali dudásoknak viszont se szeri, se száma. És mindegyik másként fújja. (Persze jórészt ugyanazt a nótát.)

Az MSZP-t sokáig az a veszély fenyegette, hogy támogatottságában akár még a Jobbik is megelőzi. A soraiból kiváló Gyurcsányisták is apasztották a táborát. Mostanra azonban stabilizálódott a helyzete, és úgy tűnik továbbra is a baloldal meghatározó ereje maradhat.

Ám legújabban megint megpróbálják őket a vezető pozíciójukból kibillenteni. A milla október 23.-i szereplését nehéz másként értelmezni.

Bajnai, bárki bármit mond is, tulajdonképpen a tegnapi nappal szintén bejelentkezett a miniszterelnök-jelöltségre.  Ami igencsak sértheti Mesterházy Attila pártelnök úr hosszabb távú elképzeléseit, sőt Szanyi Tiborét is, aki bizony – csak a vak nem látja – már jó ideje építgeti saját dudási imázsát a fogékony médiumok segítségével. (Bizony, mostanában többet szerepel a tévében, mint anno Győzike.)

Bajnai előtérbe tolása először Gyurcsánynak sem tetszett, de amint rájött, hogy a pártjának tagsága erről másként vélekedik, álláspontján ő is gyorsan változtatott.

Szóval van itt dudás bőven, mondhatni úgy is, sok a dudás, kevés a csárda.

De sajnos a dudások többsége talán, ha ismeri is, de nem veszi figyelembe a régi magyar népdal bölcsességét, miszerint:

Aki dudás akar lenni,

Pokolra kell annak menni,

Ott kell annak megtanulni,

Hogyan kell a dudát fújni.

Ehhez csak annyit tennék hozzá, a jobb és baloldali dudások személyének ismeretében, hogy ha már pokolra mennek, jól tennék, ha végleg ott is maradnának.

Bayer Zsolt, velejéig civil magyar állampolgár a főszervezője a nemzeti ünnepünk napjára időzített újabb békemenetnek, aki erről nyilatkozott a köztelevízióban a Ma Reggel-ben.

Igen, jól hallották, az a Bayer Zsolt, aki újságjában alig néhány nappal ezelőtt még bőszen Józsa István országgyűlési képviselő úr pofájának szétverésére buzdított. Az a Bayer Zsolt, aki Ulrike Lunaceket rohadt szemétnek, Daniel Cohn-Benditet és Schiff Andrást bűzös végterméknek nevezte, és velük összefüggésben tett olyan megjegyzést is, a Héjjas különítmény tetteire utalva, hogy sajnos nem sikerült mindet nyakig beásni az orgoványi erdőben. Írásaiban vissza-visszatérők a bűzös végtermék, véglény minősítések.

Az ötvenes években volt egyébként a Rákosi-rendszer kedvenc szava, na nem a véglény, hanem a béke.  Volt ott békeharc, volt önkéntes békekölcsön (Ezt a sarcot napjainkban már másként hívják), és voltak békepapok is (akik viszont ugyanúgy prédikáltak, mint manapság). Voltak továbbá jelszavak: gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded! (Hogy ezt a ténykedést mostanában hogyan ítélik meg, ezt inkább hagyjuk!). És persze volt a békegalamb, mint fő-fő szimbólum.

Ha békét akarsz, készülj a háborúra, emlegették gyakran a latin közmondást is.

Feltehetőleg most is ennek jegyében menetel majd az ünnepnapi békemenet. Hazánk nem lesz gyarmat! Nem tűrjük az IMF rabigáját! Paul Lendvai mondjon le!

Talán nem teljesen véletlen, hogy az Orbán-rezsim echte civiljei a kedvenc kifejezéseiket éppen a Rákosi időszakból veszik át.  A szimbólumaikból viszont a békegalamb szembetűnően hiányzik.

De talán ez sem véletlen. Hiszen egy olyan békemozgalomhoz, amelyiknek Bayer Zsolt az egyik fő prominense, egészen más természetű madár illene. Nem egy ilyen leszedált, az aszfaltjainkon békésen totyorgó szárnyas, hanem valami ragadozó jómadár. A békegalamb helyett lehetne például héja. Békehéja.

Mindenesetre máris megállapítható, hogy újfent egy szép, emlékezetes ötvenhatos ünnep elé nézünk. Hiszen nem csak a kormányoldali békemenet szerveződik, de az ellenzéki milla tüntetése is.

Vagyis megint lesz igazi békeharc is. Csakhogy most nem a pártok fognak számháborút vívni az utcákon, magas támogatottságukat bizonyítandó, hanem az úgymond civilek. Már amennyiben civilnek tekinthető például egy Fidesz alapító tag.  Vagy egy egykori kommunista párttitkár, manapság szélsőjobbos újságíró. Hogy a másik oldalról már ne is beszéljünk.

Göncz Árpád úgy részesítette egyéni végrehajtási kegyelemben 1998-ban az első fokon felmentett, de másodfokon jogerősen két év végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt Kunos Pétert, az Agrobank vezérigazgatóját, hogy a kegyelmi döntést az akkori igazságügyi miniszter – Dávid Ibolya – nem ellenjegyezte.

Ennél is érdekesebb volt, szintén 1998-ból, Farkas Flórián ügye. A hűtlen kezeléssel és számviteli fegyelem megsértésével vádolt Farkas Flórián még a bírósági tárgyalás előtt kapott eljárási kegyelmet, s ami különösen furcsa, hogy az igazságügyi miniszter kegyelmi javaslatának indokolását harminc évre titkosították. Göncz Árpád állítólag Horn Gyula közbenjárására döntött Farkas Flórián javára, mert a választások előtti időben az MSZP ezzel (is) a cigányság támogatását próbálta megszerezni. Akkoriban ugyanis Farkas Flórián még a szocialistákhoz állt közelebb.

A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetéssel, illetőleg e bűncselekmény (maradandó testi fogyatékosságot, illetve halált okozó) minősített eseteivel megvádolt Geréb Ágnes eljárási kegyelmi kérelmének sorsa is érdekesen alakult. Cserni János bíró a 2011. március 17-én tartott tárgyaláson bejelentette, hogy március 24-én hirdet ítéletet, de csak akkor, ha a vádlott addig nem részesül kegyelemben. Mivel Schmitt Pál nem döntött, Geréb Ágnest két év letöltendő börtönbüntetést kapott.

Végül is a kegyelmi kérelme tárgyában a döntést Áder János hozta meg a napokban. A korábbi gyakorlattól eltérően azonban közleményt adott ki, amelyben azt meg is indokolta.

Talán még dicséret is illethetné elnökünket a kegyelmi eljárásokat átláthatóbbá tevő igyekezetéért, ha maga a döntés nem lenne olyan elképesztő. Először ugyanis megállapítja „Dr. Geréb Ágnes sokat tett az anyák háborítatlan szüléshez fűződő jogai kiszélesítése érdekében, így nevéhez fűződik az apás szülés lehetőségének kórházi protokollba illesztése, és az otthonszülés elismertetéséért folytatott szakmai tevékenység is.”

Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy ez a szöveg a Magyar Érdemrend nagykeresztje laudációja. De téved az is, aki úgy gondolja, Áder ezzel kívánt megágyazni pozitív döntésének. Ugyanis a közlemény úgy folytatódik, miszerint: „Egy jogállamban azonban nincs az a fontos társadalmi küldetés vagy indok, amely bárkit a hatályos törvények fölé emelhetne… Ez alól dr. Geréb Ágnes sem lehet kivétel.”

Sőt, az álláspontját még inkább egyértelműsítve, leszögezi azt is: „Az igazság és törvényesség érvényre juttatásánál semmi sem lehet fontosabb, mely egy jogállamban egyedül az igazságszolgáltatás, a független bíróság feladata és felelőssége.”

Mintha az elnök úr nem lenne tisztában azzal, hogy amikor a köztársaság elnöke a kegyelmezési jogával él, tulajdonképpen nem tesz mást – főleg az eljárási kegyelmi joggyakorlása során – mint elvonja a független bíróság feladatát és felelősségét! Ezt tette Farkas Flórián esetében is.

Másrészt mi az a süketelés arról, hogy nincs az a fontos indok, ami bárkit is a törvények fölé emelhetne? Hiszen a kegyelmi kérelem, már csak természeténél fogva is azt jelenti, hogy a kérelmező nem tartja magát törvények felett állónak, éppen ellenkezőleg, elismeri, hogy törvényt sértett.

Talán még nem késő az elnök úr figyelmét felhívni arra, hogy az ártatlanokat (egyelőre még) nem kell kegyelemben részesítenie.

A Tv2 reggeli Mokka műsorában olimpiai bajnokunk ügyvédje nyilatkozott arról a szembesítésről, amelyiket a garázdasággal gyanúsított P. Krisztián és egy postás között folytatott le a rendőrség. Az eljárás a postás feljelentése alapján indult meg, aki szerint neki a kalapácsvető könnyű testi sérülést okozott.

A szembesítés arra irányult, hogy az olimpiai aranyérmes tényleg inzultálta-e a postást vagy sem. Utóbbi szerint P. Krisztián bizony benyúlt a postásautó ablakán, és a nyakánál a grabancát megragadva jól megrázta őt.

Mondhatnánk a közismert szólással: megrázta, mint Krisztus a vargát.

De tényleg, Krisztus is csinált volna ilyesmiket? Ki gondolta volna? Az a bizonyos varga vajon kijét sértegethette oly bőszen, hogy Jézus urunk ilyetén garázda cselekedetre vetemedék vala?

Megnyugtatok minden tisztességes, érzékeny lelkületű keresztény honfitársamat, ne aggódjanak túlzottan, amennyire én tudom, Krisztus valójában soha nem művelt effélét, hanem a rege szerint egy kései dublőre, illetve pontosabban egy középkori passiójáték Jézust alakító, egyébként civil életében molnár foglalkozású szereplője ragadtatta el magát olyannyira, hogy az őt sértegető, őt liszttolvajlással rágalmazó vargát, a keresztről leugorva, mérgében jól megrázta.

A témának az ad egyébként különös aktualitást, hogy ma van a Posta Világnapja, annak emlékére, hogy Bernben 1874. október 9-én alapították az Általános Postaegyesületet (utóbb Egyetemes Postaegyesület - UPU) a nemzetközi postaszolgálat összehangolása, továbbfejlesztése érdekében. A huszonkét alapító ország között Magyarország is ott volt.

De a Tv2 reggeli műsora számára természetesen nem ez a világnap az igazi hír. Mint ahogy annak sincs komolyabb hírértéke, ha a postást megharapja egy kutya, vagyis jogi terminussal megfogalmazva: neki testi sértést okoz.

Az igazi hír az, ha egy olimpiai bajnok teszi vele ezt.

Bayer Zsolt kétségtelenül a legemblematikusabb figurája annak, miként lehet Fideszesként a Jobbik eszmeiségét a Jobbikkal szemben megvalósítani. Vagyis miként lehet az eltévelyedett szélsőjobbosokat visszaterelni az Orbáni akolba, pontosabban ólba.

Legújabb, Kubovics úr című írásában Varga István képviselő szavaiból az alábbi részt idézi: „…azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak.”

Az idézet kapcsán aztán fennkölt erkölcsi magaslatairól azon háborog, hogy „micsoda botrányt kavartak Varga István szavaiból a hivatásos botránykavarók. Feleslegesen, és leginkább aljasul.”

Csakhogy ott a bibi, Varga István szavai bizony nem teljesen így hangzottak el. (De, ha még tényleg csak ezeket mondta volna, egy épeszű ember számára akkor sem világos, hogy a három, négy vagy öt gyermek születése miként zárja ki a családon belüli erőszakot!)

Bayer Zsolt azonban egy gigantikus csúsztatással „lefelejtette” az idézett mondat kezdő szavait, miszerint: „Talán az anyáknak vissza kell térni elsősorban a gyereknevelés mellé…”, valamint Varga úr befejező gondolatait is elsinkófálta: „Ha mindenki a két-három vagy négy gyermekét megszüli, és eleget ad a hazának, és mindenki boldog lesz, ezt követően mindenki megvalósíthatja saját magát.”

Azt legfeljebb csak Bayer agymosott rajongói nem veszik észre, mennyire más így a maga teljességében a képviselői gondolatsor lényege. Eszerint a nők elsődleges dolga, hazafias kötelessége a szülés, és két-három vagy négy gyerek után aztán megvalósíthatják önmagukat. És akkor ugye mindenki boldog lesz.

De valójában Bayertől az ilyen hamisításokat már régen megszoktuk.  Tulajdonképpen megszoktuk már az írásai agresszivitását is, de az eddigi életművében arra még nem igen találtunk példát, hogy ennyire nyíltan durva erőszakra hívjon fel egy ellenzéki országgyűlési képviselővel szemben.

Most inkriminált írásában megteszi. De előtte még sajnálkozik és háborog egy sort többek között azon, hogy anno a baloldal miként értette, pontosabban magyarázta félre Kövér köteles beszédét. Amiben talán akár igaza is lehetne.

Hát az viszont biztos, hogy ennek a Bayer nevű úriembernek a mostani szavait azonban nehéz lenne félreérteni! Miután tényként közli, hogy Józsa képviselő meghúzta egy Fideszes képviselő-társa haját, szadista kárörömmel azt kezdi fejtegetni, hogy ő bizony a megrángatott hajú hölgy férjének, Kubovics úrnak a helyében átrendezné a Józsa fogsorát. De idézzük őt inkább szó szerint, nem hazudva le a fölöttébb cizellált gondolatának sem az elejét, sem a végét.

 „És fölöttébb jólesne, ahogy pislogna a Józsa a földről fölfelé, és látszana a riadt tekintetében, hogy nem érti. Nem érti, miképpen történhet meg vele ilyesmi. Nos, éppen itt az ideje, hogy megértse. Nem kell itt semmit „összerakni”, „kiforgatni”, „felépíteni”, nincs szükség félrehajtott fejű sírásra és krokodilkönnyekre – ez a gazemberek módszere. A dolog egyszerűbb: megsértetted a feleségemet – szétverem a pofád. Hajrá, Kubovics úr!”

Mit lehet ehhez  még hozzátenni? Hajrá Bayer úr!

És hajrá, a mindezt eltűrő, magyar médiahatóság!

Múlt csütörtökön avatta fel Rogán Antal az V. kerületi Hild téren azt a húszas éveket idéző Rikkancs szobrot, amire meglepő módon a ’94-ben alapított Blikk logója került, az eredetileg oda szánt korabeli Est helyett. Az ezzel kapcsolatos indexben leközölt - Rogán közpénzből reklámozza a Blikket című – írás ezt az eseményt sajátos, igen rosszindulatú megvilágításba helyezi, valamiféle sundám-bundám kapcsolatot sejtetve a háttérben.

Pedig a műalkotás kapcsán a Ringier kiadó illetékese is azt nyilatkozta, hogy a kiadó nem adott pénzt arra: „az V. kerület megkeresett minket és beleegyezésünket kérték, hogy a felállítandó szobor, a Rikkancs fiú kezében egy Blikket tarthasson. Ebbe beleegyeztünk.”  (Csak úgy ingyen beleegyeztek, hogy reklámozzák őket. Micsoda nagyvonalúság!)

Természetesen az a feltételezés is teljesen alaptalan, miszerint a polgármester mindezzel azt szerette volna megköszönni, hogy csak az elmúlt évben 66 cikkben (átlag ötnaponta) tettek említést róla a bulvárlapban.

Na, de, hogy az ötödik kerület vezetése akkor mégis miért ragaszkodott a Blikk felirathoz? Hát kérdezem én, egy virtigli rikkancs a XXI. században mit is árulhatna mást?

Hiszen az Est nevű lap már nem létezik. Akkor tán valami pornólapot helyeztek volna a kezébe? Vagy netán a katolikus Vigíliát? Ha a Magyar Nemzetet vésték volna rá, akkor a baloldal háborogna joggal, ha a Népszabadságot, akkor a jobboldal tette volna ugyanezt. Hasonló a helyzet a Magyar Hírlappal, illetve a Népszavával. Internetes médium pedig ugye szóba sem jöhetett. Akkor ugyanis a szobrot még jobban át kellett volna formálni és a kezébe laptopot tenni. És persze újabb bonyodalmat jelentett volna, hogy az milyen márkájú legyen: HP? Toshiba? Compaq?

Az index cikkében beszámol arról is, hogy korábban már elkészült egy Rollerező és egy Rendőr című szobor is, akkor még a rikkancs-szoborra nem futotta a keretből. És akkor még Rogánék sem ismerték fel  az ilyetén szoborállításokban rejlő lehetőségeket.

A Váci utca és a Duna utca sarkán elhelyezett Rollerező szobor kerekére is rágravírozhatták volna például a Dunlop feliratot, sőt a fején is elhelyezhető lenne valamilyen bukósisak márka; az Október 6. utca és a Zrínyi utca sarkán álló Pocakos rendőr hasán pedig mondjuk a McDonald’s felirat díszeleghetne.

De a Rikkancs most meghozta az áttörést. Beláthatatlan távlatokat nyithat Rogánék ilyetén hozzáállása a reklámiparban!

Például a Hősök terén található Gábriel arkangyal ne kettős keresztet és koronát tartson a kezében, hanem valamelyik autómárka jelzését szorongathatná. A Dávid szobor is mutogathatna inkább egy Erős Pistát, Izsó Miklós Táncoló juhásza pedig csizma helyett Adidas sportcipőben bokázna.

Egyébként, aki talán még nem tudná, a hírhedt médiatörvényünk előírja, hogy az egyes médiumok kötelesek figyelmeztetni arra, ha termékmegjelenítést tartalmaznak. De hát Rogánékra, úgy tűnik, ez a passzus sem vonatkozik.

Remélem, ha egyszer majd a polgármester úrnak a hálás utókor mellszobrot állít, konzekvensek lesznek, és a mellényén nagy betűkkel ez lesz olvasható: „Blikk, Magyarország legolvasottabb napilapja.”

A You Tube-on található meg „Ezt nem tűrhetjük!” – Morvai Krisztina részletes elemzése a Cozma-ítéletről - címmel az a felvétel, amelyen közel félórán át Morvai Krisztina „büntetőjogász” értékeli a Cozma ügy felülvizsgálati eljárásban hozott jogerős ítéletét, vitatva annak törvényességét.

Bár Morvai kiselőadásában is több ízben kijelenti, hogy jogászként nyilvánít véleményt, szavainak, fejtegetéseinek a jogászi-szakmai hitelét igencsak erősen lerontja az, hogy ő korántsem valami pártatlan bíráló szakember. Talán nem is az a fő probléma, hogy EU Parlamenti képviselő, hanem az, hogy egy olyan párté, amelyik soha nem rejtette véka alá cigányellenességét. Ráadásul a kérdéses „elemzés” nem csupán a You Tube-on látható (ahol az eddigi egyetlen kommentár úgy szól, hogy: „Tiszaeszlár óta tudjuk, mennyire független a magyar igazságszolgáltatás!”), hanem ma reggel óta kiemelten szerepel a Kuruc.info hírportálon is.

Ami az ítélet-értékelés érdemi részét illeti, Krisztina asszony jól tetten érhetően próbál az őt meghallgatók érzelmeire is hatni. Azzal kezdi, hogy Magyarország gyászol, gyászolja az igazságot. A tényállás ismertetése során kijelenti, hogy inkább üvöltve mondaná, ha nem tartana attól, hogy akkor elmebetegnek hinnék. Az utolsó mondatai között pedig már az a felhívás is szerepel, miszerint lépjünk fel a Magyarországot terrorban tartókkal szemben! Kinek lehetnek kétségei afelől, hogy szerinte mely népcsoporthoz tartoznak, akik az országot terrorban tartják?

A részletes „elemzést” egy Népszabadság cikk cikizésével kezdi. Ennek során idézi Cseri Péter ama gondolatát is, miszerint a törvényes és az igazságos nem ugyanaz. „Ha én ülhettem volna a bírói székben, valószínűleg örökre kiradíroztam volna Raffaelt a szabad emberek sorából.”

Szerintem mindez Cseri úr részéről ugynolyan ócska, érzelmekre ható duma, mint amit Morvai megenged magának.  Ha ugyanis ezt a logikát elfogadnánk, akkor lesüllyednénk azoknak a gyűlölködő hétköznapi véleményalkotóknak, kommentelőknek a színvonalára, akik szerint valamennyi gyilkosnak halálbüntetés jár, de ha már ezt még sem lehet kiszabni, akkor az egyetlen helyes ítélet a tényleges életfogytiglan.

Pokolba a bonyolult bizonyítási eljárásokkal, a minősítő, a súlyosító és enyhítő körülmények feltárásával és értékelésével! Pokolba a mérlegeléssel, egyéniesítéssel! Minden gyilkosnak életfogytiglanit! És ne legyen mentség még az elmebetegség sem!

Cseri Péter mentségére legyen mondva, ő csak egy újságíró, aki próbál az olvasói vélt elvárásainak megfelelni.

 Morvai Krisztina igazsága egyébként ott bicsaklik ki végleg, amikor elárulja, szerinte hogyan is kell helyesen ítélkezni. Azt fejtegeti, hogy ha elolvassa a történteket taglaló tényállást, akkor ő máris eldönti, ezért bizony életfogytiglan jár. Ha pedig az jár érte, akkor „addig keresek, kutatok, gyötrődöm, amíg az igazságos megoldáshoz vezető jogi megoldást meg nem találom.”

Vagyis banális hasonlattal élve, a gombhoz keresi a kabátot. Vagyis előbb meghozza a döntést, aztán ahhoz megkeresi az indokokat. És akkor mégis mi alapján dönt úgy, ahogy dönt? Hát természetesen az erkölcsi igazságosság alapján. Ebben pedig Gonda úr ama idézett kijelentésére alapoz, miszerint a Cozma-ügy mostani jogerős döntésében nem találkozott az erkölcsi igazságosság és a jog.

De kinek az erkölcsi igazságossága?

A Jobbik a büntető törvénykönyv (Btk.) módosítását kezdeményezi, hogy minősüljön nemzeti jelképnek a turul és így kapjon kiemelt büntetőjogi védelmet - jelentette be Apáti István ellenzéki országgyűlési képviselő szerdai sajtótájékoztatóján.

Ha igaz lenne, miszerint Álmos vezér, Árpád király apja, Emese és egy kerecsensólyom nászából született, akkor kijelenthetjük, mi magyarok vérében némi madárvér is csörgedez. Persze madár ős ide, madár ős oda, közülünk mégis csak kevesen tollasodtak meg.

 (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy az a sólyom-turul,aki Emese fejét állítólag álmában elcsavarta, a Képes krónika szerint valójában egy héja-forma madár volt.)

Mindenesetre a Jobbik ezt a héja-forma kerecsensólyom-turult olyannyira szent állatnak tartja, hogy ez okból kiemelt büntetőjogi védelmet igényelne a számára.  Büntetné, börtönbe csukatná azt, aki a turulból gúnyt űz. Például dülledt szemű tojószárnyasnak meri nevezni. Abba már bele sem merek gondolni, hány év fegyház járna annak, aki még meg is eszi. Egy jó borsos turulpörkölt tarhonyával, uborkasalátával. Brrr…

Nagyon helyes, hogy az ilyesmiért büntetés jár, de akkor már ne álljunk meg félúton. Miért csak a héja-turul a kiemelten védett?

Mi ez a blaszfémia is például, hogy köszönjük Emese? Ezt a reklámot is például azonnali hatállyal betiltani! A készítőit megfenyíteni. Hazaárulók!

Büntessük továbbá azt is keményen, aki Álmost, Árpádot ki meri gúnyolni. Sőt e logika alapján, a többieket is büntetőjogi védelemben kéne részesíteni, minimum a vezéreket. Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm. És akkor még nem is említettünk további olyan fontos személyiségeket, mint például Szabolcs, Gyula, Lél, Vérbulcsu, Örs.

Szóval új világ köszönt ránk. Kettős keresztet minden kilométerkőhöz. Jómadarakat mindenhová. Mármint turulmadarakat.

Az a helyzet, hogy a diktatórikus - fasiszta, soviniszta, kommunista – pártok, mozgalmak, nem tudnak meglenni karakteres ősi jelképek nélkül. A Jobbik az Árpád-sávos lobogóban, a kettős keresztben, a rovásírásban, a turulban próbálja ezeket megtalálni. A kevésbé diktatórikus pártok pedig aktuális Aranyborjújukat a Szent Koronában lelik meg.

Csak azért azt ne gondolják már ezek a fétisimádók, hogy az ő szent szimbólumaik mindenki szimbólumai. Ennyire azért még nem hülyült el ez a kétharmados nemzet.  Egyelőre.

Kétségtelen Dániel ügyvéd urat bibliai elődjétől eltérően nem vetették verembe az oroszlánok elé. Őt csak bíróság elé állították, mert vörös festékkel öntött le egy ember nagyságú egész alakos Horthy szobrot.

A két Dániel története között az is különbség, hogy amíg a bibliabéli Dániel megúszta az esetet, ahogy ezt ő saját szavaival utóbb a királynak elmondta: „Az én Istenem elbocsátá az ő angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.”

A bibliai sztori aztán happy enddel is zárult: „Akkor a király igen örvende, és Dánielt kihozatá a veremből. És kivevék Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem találtaték ő rajta: mert hitt az ő Istenében."

Tulajdonképpen happy enddel végződött a Siófoki per is, hiszen Dániel ügyvéd urat is felmentették, bár a perköltségek megfizetésére kötelezték. Viszont a bíró úr kifejtette, miszerint: "vádlottnak a szoborállítás elleni tiltakozása a jog által is méltányolt, erkölcsileg pozitív tartalmú, és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt…".

Na, ez aztán ki is váltotta a jobboldal féktelen dührohamát, a már megszokott komcsizást és zsidózást, ahelyett, hogy örültek volna, és boldogan rohantak volna a szovjet katonai hősök emlékműveihez társadalmilag hasznos figyelemfelhívás keretében azokat porig lerombolni. Természetesen ők is szigorúan erkölcsileg pozitív tartalommal felruházva tették volna ezt.

Kétségtelenül a független magyar bíró úr elég ostoba volt, amikor ilyesmikről szónokolt a pulpitusán.

 De most én nem is ezt akarom szóvá tenni! Megtették ezt már sokan előttem. Én igazából azon a problémán akadtam föl, amin viszont a bíró úr, és a közvélemény is nagyvonalúan túllépett.

Hogy is jött ki az a százezer forintos kárösszeg? Ki és hogyan határozta meg annak mértékét? A szobornak esztétikai értéke ugyanis szerintem nincs, az a figura inkább hasonlít egy megszeppent vidéki első bálozóra a balatonfüredi Anna-bálon, mint egy nagyhatalmú kormányzóra.

Vagyis szerintem a szobor nem, hogy nem ér százezer forintot, de még tízet sem. Egyébként Csak kérdezzenek meg erről mondjuk egy fémhulladék-kiskereskedőt!

Ő tutira azt mondaná, hogy: tesókám, egy párttitkári íróasztali alumínium Lenin mellszobor a hatvanas évekből nagyobb értéket képvisel ennél a faszobornál. Ami ugye, a belakkozása miatt, még gyújtósnak sem igazán használható. Viszont így, hogy Dániel ügyvéd úr olajfestékkel szépen nyakon öntötte, tulajdonképpen még ellenállóbbá is vált, az időjárási viszontagságok, ergo a korhadás ellen.  És ráadásul esztétikusabb látványt is nyújt. A festett szobrok egyébként is divatosak.

Vagyis a szobor a ráöntött festék árával valójában még értékesebb is lett. Tehát Dániel úr büntetés helyett igényt tarthat az elpocsékolt festék árára.

A napokban kezdődött meg a kolontári iszapkatasztrófa vádlottjainak büntetőpere. Ebből az alkalomból Bánáti János ügyvéd úr, aki nem mellesleg az Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, turnézta végig szinte az összes tévécsatornát és fejtegette, fejtegethette mindenütt hosszasan, hogy miért teljesen ártatlan a védence és persze az ügy többi vádlottja is. Ez csupán sajnálatos baleset volt.

Most pedig a Nők Lapja Café beszámolóját olvashatjuk arról, miszerint egyik ismert tévés figura teljesen önhibáján kívül nem kapta meg a vádiratot. http://www.nlcafe.hu/sztarok/20120927/liptai-claudia-rokkantparkolo-kartya-per

Ez a L., ha hinni lehet a híradásoknak, tényleg hihetetlenül balszerencsés lehet! Nem elég, hogy annak idején teljesen véletlenül éppen nála volt az elhunyt édesanyjának a rokkant kártyája, és mit tesz isten, az a huzattól a szélvédője mögül a gépkocsiajtó becsukása közben teljesen véletlenül a műszerfalra esett. És, mit tesz isten, persze teljesen véletlenül, akkor és ott ingyenesen is parkolt. Legalább is akkori ügyvédje akkori nyilatkozatából még erre lehetett következtetni.

Dr. Beleznay Zsolt ugyanis a Velvetnek elmondta, hogy a művésznő egyéb esetekben be szokta tartani a parkolás szabályait, de ezúttal színházi fellépésre sietett. Hozzátette, hogy nem a mozgáskorlátozottak részére tartott helyen parkolt, ezzel együtt az esetért bocsánatot kér és vállalja annak következményeit. Bővebb magyarázatot nem kívánt hozzáfűzni a történtekhez. http://velvet.hu/celeb/2011/04/20/liptai_claudia_az_uj_hajdu_peter

Később a művésznő állította, vett parkolójegyet, de sajnos azt nem lelte sehol.

Most meg mindennek a tetejében az a malőr esett meg vele, hogy nem kapta meg a vádiratot, nyilatkozta az újabb ügyvédje a Nők Lapja Caféban. Az rosszindulatú állítás, hogy nem vette át. Ő átvette volna, de a postaládájában nem találta az azt tartalmazó levelet.

Jogos feltevés: netán a parkolójegyet és a vádiratot is egy-egy váratlan légmozgás sodorhatta el?

Most olyan apróságon persze ne akadjunk fel, hogy a vádiratot soha nem egyszerű levélként kézbesítik, hanem ajánlott küldeményként, ami azt is jelenti, hogy a kérdéses levél be sem kerülhetett L. postaládájába. Azt a postás adja át személyesen a címzettnek. Ergo, a legdurvább ajtóbecsapás sem sodorhatta el.

Az ügyvéd úr meg majdhogynem rosszindulatúsággal vádolta még az ügyészséget is, amikor azt is szóvá tette, hogy a vádiratot ő megkapta, az ügyészség ilyen erővel őt is megkérhette volna arra, hogy adja át védencének. A védelem tisztelt képviselője talán csak azt felejtette el nagy ügybuzgalmában, hogy a hazai rendelkezések szerint a vádiratot nem az ügyészség dolga kézbesíteni, hanem ez a bíróság feladata a tárgyalás előkészítése során. De a vádlottnak jutó példányt egyébként sem postázhatták volna a vádlott védője számára. Annak átvételére, a vádlott akadályoztatása esetén legfeljebb kézbesítési megbízottja jogosult.

Az iszlámban ugye tiltott az emberábrázolás. Ez persze nem jelenti azt, hogy náluk nincsenek tévéműsorok, filmek, videoklipek. Csak éppen nem ábrázolhatnak embereket. Megmondom őszintén én sem értem, hogy ez hogy is működik, és hol a határ. Az viszont bizonyos, hogy valaki valahol leforgatott, majd a Youtube-ra feltöltött egy C kategóriásnak is gyenge filmet Mohamed prófétáról, amiben többek között idiótának, gyávának, őrültnek, önzőnek, bujának, stb mutatja be Mohamedet, az iszlám vallás megalapítóját. Ez ugye mifelénk nyugaton a zsidó-keresztény kultúrkörben belefér a szólásszabadságba. Igaz amikor a rendszerváltás körül a Magyar Televízió műsorára tűzte a Krisztus Utolsó Megkísértése című Scorsese filmet, akkor a műsorújságokban még szerepelt a film, a képernyőkre viszont már nem kerülhetett a Katolikus Egyház kemény fellépése miatt.

A Youtube videómegosztó portálon minden olyan tartalmat pillanatok alatt el szoktak távolítani, ami sérti valakinek a jogát valamihez. Törlik a videót, ha jogdíjas, ha erőszakos, ha pornográf, stb. A hivatkozott Mohamed filmet nem törölték, dacára annak, hogy valószínűleg ezrével kapták hívő muszlimoktól a bejelentéseket.

Nyugaton fontos a szólásszabadság.

Az iszlám világ forrong. Országhatároktól függetlenül egymást érik a tüntetések. Az egyik legerőszakosabb esetben a líbiai Bengáziban lévő Amerikai Nagykövetséget támadták meg feldühödött szélsőségesek, és a támadásban sikeresen kioltották az Amerikai Nagykövet életét. A békésebbnek mondható tüntetéseken csak amerikai zászlókat és Obama portrékat égetnek, illetve kövekkel dobálják meg a követségeket, vagy a kiérkező rendfenntartókat. Ahol nincs elérhető közelben amerikai követség, ott megteszi Németország külképviselete is.

Közben Franciaországban a nagy számú muszlim közösség idegesebb tagjai is tüntetéseket szerveztek az amerikai nagykövetség elé A legutóbbiakat miniszterelnöki utasításra betiltották. Az mondjuk érdekes, hogy ezen nem háborog a közvélemény, hogy a francia miniszterelnök kézi vezérléssel utasítja a francia rendőrséget, hogy melyik tüntetést engedélyezze és melyiket tiltsa be. Közben egy francia vicclap Mohamed karikatúrákat jelentetett meg. Olyanokat, amelyeken meztelenül is látható a próféta. A lapokat percek alatt elkapkodták. A magazin weboldala elérhetetlen. A radikális iszlamisták valakinek nyilván vérdíjat fognak kitűzni a fejére. De legalább sokat keresett a provokációval.

Annyi biztos, hogy a Líbiában megölt amerikai nagykövetnek semmi köze nem volt ahhoz, hogy valaki feltöltött egy filmet a Youtube-ra. Obamának sincs hozzá semmi köze. A német nagykövetségnek sincs hozzá semmi köze. Hogyan lehet követségekre támadni magánszemélyek tettei miatt?

A kétharmados Fidesz-hatalom újabb területen kíván reformokat bevezetni. Nem vitás, a jelenlegi választási rendszernek vannak fogyatékosságai. De még mindig jobb annál, mint amikor a hatalom gyakorlóit egyedül a Hazafias Népfront jelölhette. Vagy amikor a királyt közfelkiáltással választották meg a Duna jegén.

Nincs azzal semmi baj, ha kihívják a terrorelhárítókat és a terrorelhárítók gyorsan kiérkeznek és végzik a munkájukat. Még akkor sincs vele baj, ha azonnal kiderül, hogy játékpisztolyról van szó. Az a fontos, hogy nem lőtték szitává a fürdőköpenyes srácot és nem szedtek túszokat a kommandósok. Gyorsak voltak, precízek. Így kell ezt. Szeretik a munkájukat, már az oviban is imádtak kavbojosat játszani. Jó nekik.

Nekünk viszont elég szomorú az életünk. Az egyetemeken ma olyan a hangulat, hogy ha valaki egy fürdőköpenyben beül mellénk az előadásra és kitesz egy játékpisztolyt az asztalra, akkor csendben kisompolygunk és hívjuk a rendőröket. Nem kérdezzük meg, hogy hát te meg hogy és mint vagy barátom? Elmentek otthonról, vagy csak vicces kedvedben vagy? Vagy most tényleg miért van itt ez a pisztoly meg mi meg hogy? Nem kérdezzük meg, mert fel sem merül bennünk, hogy ez egy vicc. Hogy gólyabál lesz. És hogy egy egyetemen vagyunk, évfolyamtársunkkal, aki nem kötelezően pszichopata tömeggyilkos. Bajban vagyunk, mert ma az egyetemeinken olyan a hangulat, hogy összerezzenünk, meggörnyedünk, gyomorgörcsünk lesz. Nem nevetünk, nem hülyülünk, nem gondoljuk, hogy milyen jó nekünk, meg hogy fiatalság-bolondság. Azt gondoljuk, hogy életveszélyben vagyunk. Hogy ki fognak minket irtani. Hogy bármikor lemészárolhatnak minket.

Ez a terror. A félelem. És ezt a Terrorelhárítási Központ akciója nem hárítja el. Inkább fokozza.