Proszektúra

Orbán jobbnak látja, ha inkább nem mondja el, mit gondol erről a zárt kapus meccsről, nyilatkozza a sajtófőnöke, Havasi Bertalan. Mert gondolni azért gondol ám Orbán is, egyelőre nincs ő még annyira lepusztulva, hogy ne legyenek gondolatai, s mondjuk Eduardo Rosa Florest összetévessze Hoffmann Rózsával.

Tehát az ország első embere, aki egyébként köztudottan nagy focirajongó, egy ilyen, a közvéleményt nagyon is érdeklő, a hazai foci jövőbeni sorsát is befolyásoló kérdésben nem kíván megszólalni. Csakhogy erre a hallgatásra most nem érvényes a hallgatás beleegyezés, illetve a hallgattál volna, bölcs maradtál volna régi latin okosság.

Ez ugyanis nagyon is beszédes, félre nem érthető némaság. A „jobbnak látja, ha inkább nem mondj el” valójában nem más, mint burkolt szitkozódás.

A k… anyját annak a rohadék FIFA-nak! A rák egye ki a májukat!

És az ilyesmi nagyon is jellemző erre a legújabb kori Orbánra.

Olyan békebeli kádári, a néppel összekacsingatós stílus ez. A FIFA-val Orbán nem akar, nem mer konfrontálódni. Arrafelé még nincs kétharmada. De azt is tudja, hogy a FIFA döntés elfogadása esetén hazai focirajongók tömegével kerülne szembe. Mert ez a zárt kapus ügy bizony megosztja még a józanabb drukkereket is.  

Ezért fejezi ki egyet nem értését ilyen dodonai módon. Az a kecske nép is jóllakjon, de a FIFA káposztája is megmaradjon.

Ezzel azonban óhatatlanul azokat a hangokat bátorítja, erősíti fel, amelyek e számunkra hátrányos döntés kapcsán is máris újfent bősz zsidózásba kezdtek, zsidó ármánykodásról vizionálnak (a Bécsi Izraelita Hitközség is tett bejelentést? Akkor tán még Paul Lendvai keze is benne van!), és naná, hogy kettős mércét, gonosz komcsi praktikákat és Ron Werbert emlegetnek.

Persze azért még mindig jobb ez a miniszterelnöki hallgatás, mintha ő is olyan marhaságokat eregetne ki a száján, mint az MLSZ bölcsei.  

Szerintük ugyanis: „Egy barátságos meccsen történt esemény sorsdöntő mérkőzésen való szankciója túlzottnak és igazságtalannak tűnik.”

Már látom, amint az MLSZ fellebbezése olvastán a FIFA vezetők a homlokukra csapnak. Aha, szóval ez csak egy barátságos meccs volt? Akkor a zsidózás is barátságos volt! Ez így persze egészen más!

Aztán Michel Platini személyesen fog elnézést kérni Csányi Sándortól, és az ominózus határozatot pedig olyképpen módosítják majd, miszerint a „zárt kapus” kitétel csak a magyar focikapura vonatkozzon.

Az az igazság, hogy ezekben a mozgalmas fülkeforradalmi, békementes, regisztrációs időkben nem is nagyon emlékszünk már erre a majd félévvel ezelőtti picinyke zsidózásra, zsidózgatásra. Már kezdtük azt hinni, hogy ezt is szépen megússzuk, mint a korábbi vonatozásokat és huhogásokat, s folyhat tovább minden ugyanúgy, mint eddig.

A Jobbik műhelyeiben alighanem már varrták- hímezték a meccsre az óriás molinókat is, olyasmi feliratokkal, hogy NEM FELEJTÜNK! VESSZEN TRIANON! ERDÉLY A MIÉNK! SZŐRÖSTALPÚ ROMÁN CSÜRHE! NEM, NEM, SOHA! Készültek a rovásírásos Nagy-Magyarország térképek, a jól éghető anyagból varrt román zászlók, és ki tudja még milyen leleményes pirotechnikai hadieszközök.

Könnyen meglehet persze, hogy ezek mégsem vesznek kárba, hiszen Vona Gábor állítólag már szervezi a stadion mellé azt a kivetítős meccsnézéssel egybekötött demonstrációt, ahonnan reményeik szerint a „szurkolók” hangja a stadionba is behallatszana.

Talán még az is megoldható lesz majd, hogy a fiúk egy-egy gól után ki is szaladnának hozzájuk ünnepelni. Ezt azért gondolom, mert azon a bizonyos ominózus magyar-izraeli meccsen is a hazai gól után az egész magyar csapat Dzsudzsákkal az élen természetesen azzal a B–középpel ünnepeltette magát, akik az izraeli himnusznak hátat fordítottak, Mussolinit éltették, iráni, palesztin lobogókat lengettek, kórusban piszkos zsidóztak.

Persze tulajdonképpen igazuk van. Ha már az ország házában is szabad ilyesmit tenni, nekik miért lenne tilos?

Mindenesetre ismerjük el, a futballszeretők számára elég mellbevágó hír volt ez a FIFA fegyelmi bizottsági döntés. (Bár Egervári örülhet, lesz mire kenni, ha kikapunk.) Ráadásul a nemzetközi labdarugó szövetség azt is tudtunkra adta, hogy jövőbeni hasonló történések bekövetkezése esetén még ennél is szigorúbb szankciókra számíthatunk.

Hogyan lehetne egy ilyen országimázst is rontó malőrt a jövőben mégis megelőzni?

Az embernek sok minden eszébe jut ilyenkor. Kezdve a Deutsch Tamás-féle beléptető-rendszertől a legújabb kori stadionépítési tervekig.

Ha jól emlékszem, a beléptető rendszert az eredetileg tervezett 1,7 milliárd forint helyett 4,76 milliárdért vásárolta meg még az első Orbán kormány idején a sporttárca a drágább ajánlatot benyújtó Dataware Kft.-től, amelyből 4 milliárdot ki is fizettek. Ami persze még mindig potom összeg a Puskás-stadion felújítására tervezett 35 milliárdhoz képest.

Jó, de ha elkészülnek a korszerű stadionok, korszerű beléptető rendszerekkel, sok-sok milliárdért, akkor nem lesz majd zsidózás? Akkor majd a Jobbik ösztönzésére nem cipelnek be hibbant kamaszok iráni és palesztin zászlókat? Akkor majd nem huhognak, nem éneklik el, hogy indul a vonat?

Dehogyisnem.

Mégis szükség van erre a B-középre. Ahogy A Nol-on egy Anon nick-nevű kommentelő megfogalmazta a lényeget:

„Nem értem mire kell az MLSz-nek a B-közép, miért sérthetetlen ez az egyáltalán nem a sport miatt stadionban járó csürhe? Jegybevétel nem számít úgy is mi tartjuk el az egész cirkuszt akkor meg miért nem szűrik ki az oda nem valókat? Ha csak nem egy szabadcsapat kell akik néha-néha amikor bizonyos politikai erők akarják hajlandóak felforgatni a várost a szájukba adott politikai követeléseket skandálva.”

Bayer Zsolt egy állat. Ezt az állítást azt hiszem nem kell különösebben alátámasztanom. A Magyar Hírlap publicistájának sokéves szorgos munkája a bizonyíték arra, hogy a saját definíciója alapján állatnak nevezhessük. Elég kétes értékű életművet tudhat magáénak a magyar közéleti újságírás harcos prófétája, aki magát nyilván úgy képezli el, mint aki épp Szodoma és Gomora kapujában prédikál, ahova bizony kellenek az erős szavak, mert különben oda lesz Magyarország. Pedig ő szólt időben, csak hát nem figyeltek rá. Ezért kell olyan gyomorforgatóan primitíven fogalmaznia. Ezért kell olyan aljasul manipulálni, az emberek félelmeire, szorongásaira rátenni két lapáttal. Ezért kell mindenkibe páros lábbal belerúgnia, aki nem osztja véleményét. Ezért, csak a nemzethalál elkerülése érdekében olyan végtelenül aljas, erőszakos és primitív ő. Csak a mi érdekünkben.

Gondolom a cél szentesíti az eszközt. És mégis mi lehet a cél. Megtisztítani az országot a szennytől, a mocsoktól, ami mindent beborít? Takarítottak már önök vécét? A többség valahogy úgy áll neki, hogy első a tiszta víz, valami tisztítószer, tiszta szivacs, rongy, törlőkendő és persze a tiszta kéz. A szart nem lehet szarral feltakarítani. A szartól csak szarosabb lesz a szar. Persze ahhoz, hogy ezt megértsük, kell némi intelligencia. 70-es IQ fölött már szokott menni a vécépucolás is. Bayer Zsoltnál nem az intelligencia hiányzik. Inkább a szándék. Nem akar ő tisztaságot, rendet. Akkor kénytelen lenne elnémulni. Hiszen semmi érzéke a finomabb dolgokhoz. Neki nagyon is megfelel az, hogy az országból pöcegödör lett. Neki az áll kézre, ha ordenáré állat módjára fröcsöghet kedvére.

Bayer Zsolt jelenleg semmiben sem különbözik azoktól, akiket állatnak nevez. Bayer Zsolt ugyanolyan fékevesztett, ősprimitív, gyilkos indulattól vezérelt aljas állat, mint akikről oly szívesen ír. Akkor épp ideje lesz őt elhallgattatni. "Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!" (Bayer Zsolt)

Mint az utólagos magyarázkodásokból tudjuk, Gyöngyösi Márton nem úgy gondolta, ahogy mondta. Most pedig Bayer Zsolt magyarázkodik Tényleg mi legyen? című glosszájában. Ő sem úgy gondolta azt a megoldást azonnal bárhogyan, ahogy a gonosz ellenségei állítják, hogy ő hogy gondolta.

Nem igazán érdekel Bayer (és lapjának) sértett, vádaskodó önmosdatása. Meghagyom ezt nálam komolyabb, hozzáértőbb elméknek.

Amin mégis fennakadtam, ez a nyilvános szellemi likvidálás vádja.

Azt írja ugyanis szokásos felhevült és cizellált stílusában Bayer Zsolt, hogy szerinte Seres újságíró manipulálta egy korábbi, Olaszliszkával foglalkozó cikkében kifejtett mondanivalóját: „Az pedig, hogy Seres mindössze egy mondatot idéz, imigyen megváltoztatva a szöveg teljes értelmét és a szerző szándékát, aljas és ocsmány hazugság.” Majd megállapítja, hogy ez: „Manipuláció, amely hangulati alátámasztásaként szolgál Bayer Zsolt nyilvános szellemi likvidálásának.”

Bayer Zsolt abban bizonyosan téved, hogy az ő nyilvános szellemi likvidálását mások végeznék. Ő maga az, aki likvidálta, s nap, mint nap likvidálja önmagát.

Az az újságíró ugyanis, aki nagy nyilvánosság előtt hosszabb ideje folyamatosan büntetlenül aljasnak, ocsmánynak, ótvar hazug idiótának, rothadéknak, gazembernek, állatnak nevezhet másokat, aki a vele nem egyetértők kapcsán fehérjehalmazokról, pöcegödrökről elmélkedik, és akkor még nem is beszéltünk antiszemita-gyanús kijelentéseiről, az ne csodálkozzon, hogy ez lesz a sorsa.

Azután hogy átszakadtak a gátak, már szabadon ömlik az önmagát „nemzetinek” nevező reterát fertelmes tartalma.

Ezt az utóbbi mondatot természetesen éppen ő jegyezte le 2012. júliusi, Gyilkosok című írásában, a „Kurucinfo nevű szennyportál”kommentjeit cikizve. (Amelyek némelyike jóval kulturáltabb, mint az ő írásainak jelentős része.)

Ami pedig azt a vádat illeti, hogy Seres Attila meghamisította a mondanivalóját, Bayernek arra sincs sok alapja, hogy e miatt hőzöngjön. Emlékezzünk vissza például, amikor a Kubovics úr című írásában fennkölt erkölcsi magaslatairól azon háborgott, hogy: „micsoda botrányt kavartak Varga István szavaiból a hivatásos botránykavarók. Feleslegesen, és leginkább aljasul.”

Ezt bizonyítandó, idézte Varga István képviselő parlamenti felszólalásának egy részét: „…azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak.”

Csakhogy Varga István beszédéből Bayer Zsolt kihagyta az idézett mondata kezdő szavait, miszerint: „Talán az anyáknak vissza kell térni elsősorban a gyereknevelés mellé…”, valamint Varga úr befejező gondolatait is elsinkófálta: „Ha mindenki a két-három vagy négy gyermekét megszüli, és eleget ad a hazának, és mindenki boldog lesz, ezt követően mindenki megvalósíthatja saját magát.”

A meg nem csonkított szövegből tehát nyilvánvaló, hogy Varga István úgy látja, a nők elsődleges dolga, mondhatni hazafias kötelessége a szülés, és két-három vagy négy gyerek után aztán megvalósíthatják önmagukat. És akkor ugye mindenki boldog lesz.

Ez az ósdi, avítt, nőellenes nézet pedig igenis botrányos. Különösen, ha az egy honatya szájából hangzik el. A botrányt nem a hivatásos botránykavarók kavarták, hanem Varga István.

Amit Bayer a szöveg megkurtításával próbált meg elleplezni.

Vagyis abban, hogy ki, hogyan idéz, és ezzel hogyan manipulál, Bayer Zsolt úrnak nem kell másoktól leckéket vennie.

Akit ezúttal, bizonyos nézetek szerint alaposan átvertek, az maga a köztársasági elnökünk, Áder János. Az az Áder János, akinek Karácsony Gergely az m1 ma reggel műsorában is hálásan köszönte, hogy helyesen döntött a regisztráció kérdésében, amikor kérte annak alkotmányossági felülvizsgálatát.

Ezt egyébként a többi ellenzéki párt is az elnökünk javára írta, köztük az az MSZP-s Molnár Zsolt is, aki egyébként ugyancsak a ma reggel-ben a regisztráció intézményét egyenesen „szégyenletes tortúrának” minősítette.

Ám mielőtt még valami közös ellenzéki emlékművet kovácsolnánk államelnökünknek, nem ártana tisztázni, tényleg kérte-e a regisztráció alkotmányossági felülvizsgálatát?

Több, a választási regisztráció intézményét védelmező ellenvéleményt nyilvánító alkotmánybíró szerint ugyanis valójában semmi ilyesmi nem állt szándékában, és e tekintetben az Alkotmánybíróság őt egyszerűen csak jól átbaszarintotta.

Legalább is erre lehet egyértelműen következtetni több alkotmánybíránk különvéleményéből. Szerintük ebben a kérdésben, kifejezetten erre irányuló köztársasági elnöki kérelem hiányában – az indítványhoz kötöttség elve alapján – az Alkotmánybíróság nem is dönthetett volna.

Dr. Dienes-Oehm Egon kifejtette: „rendkívül aggályosnak tartom, hogy az Alkotmánybíróság – a formai megsemmisítésére alapozva – tartalmi álláspontot nyilvánít ki az alkotmányozót megelőzve olyan kérdésben, amelyre a köztársasági elnök nem kért előzetes normakontrollt, s az alkotmányozó hatalom pedig még nem nyilvánulhatott meg.”

Dr. Pokol Béla sem értett egyet az alkotmánybírósági határozat rendelkező részének 1. pontjával, „mely a köztársasági elnök indítványát kiterjesztve alaptörvény-ellenesnek minősítette a belföldi állandó lakhellyel rendelkező állampolgárok vonatkozásában a választójog kérelemre történő regisztráláshoz kötését.”

A szintén különvéleményt kifejtő dr. Szívós Mária alkotmánybíró szerint az indítványhoz kötöttség elve úgy értelmezhető, hogy: „Az Alkotmánybíróság a jogszabálynak az indítványban megjelölt rendelkezésével szoros tartalmi összefüggésben álló más rendelkezését is vizsgálhatja és megsemmisítheti, ha ennek elmaradása a jogbiztonságot sértené. A jelen esetben azonban erről szó sem volt, ezért az Alkotmánybíróság hatáskörét túllépte, a hatalommegosztás elvére épülő funkciójának keretein messze túlterjeszkedett.„

A bírónő kifejtette, hogy az indítványozó a regisztráció jogintézményét, azaz a választási jog gyakorlásának e kérelem előterjesztéséhez kötését nem támadta. A köztársasági elnök csupán a regisztráció egyes, technikai jellegű részletszabályait támadta meg az Alkotmánybíróság előtt.

Ezért amikor az Alkotmánybíróság ehhez képest a hatáskörére vonatkozó törvényi kereteket messze túllépve kiterjesztette a vizsgálatát a törvény azon szakaszaira, amelyek magának a regisztráció jogintézményének az alapját jelentik, az Alkotmánybíróság az indítványozó felismerhető (de legalábbis valószínűsíthető) szándékával ellenkező, az indítványt mintegy „kihasználó” döntést hozott.

Ami érdekes, hogy a közvélemény viszont mindezzel nem foglalkozik. Pedig, ha az indítványhoz kötöttség megszegésének kérdésben a különvéleményt kifejtőknek igazuk lenne, akkor egyrészt egészen más színben tűnne fel Áder szerepe a regisztráció eltörlésében, másrészt pedig mégis azt lehetne megállapítani, az ellenzéki pártok ezzel ellentétes álláspontja ellenében, hogy az Alkotmánybíróság a regisztráció eltörlésekor nem szakmai, hanem igenis politikai döntést hozott.

Nem tudom, a Fideszes párttagkönyvek sorszámát tekintve Bayer Zsolt előrébb van-e a rangsorban annál a Deutsch Tamásnál, aki a szigethalmi szurkálás kapcsán az MTK elnökeként óva intett a rasszista megközelítéstől, és Mirkóczki Ádám Jobbikos képviselő szavaira reagálva kijelentette „szégyellje magát mindenki, aki egy 17 éves sportoló életveszélyes sebesülése kapcsán nem az együttérzés, hanem a gyalázatos cigányozás hangján szólalt meg"

Kíváncsi lennék, miként vélekedik Deutsch Tamás Bayer Zsolt azon írásáról, ami a Magyar Hírlapban a „Ki ne legyen?” címmel jelent meg a szigethalmi bűnügy kapcsán „a magyarországi cigánykérdésről”.

 Az egyébként a magát cseppet sem szégyenlő Bayer Zsolt ebben így ír:

 „A tények pedig ezek: a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. Akkor és azzal akar üzekedni, akit és ahol meglát. Ha ellenállásba ütközik, gyilkol. Ott és akkor ürít, ahol és amikor rájön. Ha valamiért ebben akadályoztatva érzi magát, gyilkol. Az kell neki, amit meglát. Ha nem kapja meg azonnal, elveszi és gyilkol. A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából, és az egyetlen, amit ért ebből a nyomorult világból, az az erőszak.”

Szerintem még e gyalázatos sorok olvastán sem kezelhető tényként, hogy a Magyar Hírlap munkatársainak jelentős része nem alkalmas arra, hogy újságot írjon. Hogy állatként viselkednek, akik ott és akkor ürítik ki szennyes agyuk végtermékét, ahol rájuk jön. Azt sem állítom, hogy az újságírók e része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen lenne.

Azt viszont állítom, hogy ahová most közülük Bayer Zsolt eljutott, az már a Kuruc.info szintje, ennél már nincs lejjebb.

Sokak szerint bolond lukból bolond szél fúj, nem érdemes Bayer Zsolttal foglalkozni.

De ezt nem lehet szó nélkül hagyni.

Ez, amit ő művel, már a színtiszta fasiszta gondolkodás előszobája.

Ha ugyanis azt állítom, hogy a cigányok egy „jelentős része” nem is ember, hanem kártékony állat, akkor ez a „jelentős része” jogszerűen elpusztítható, sőt elpusztítandó.

De, hogy ne legyenek kétségeink a Bayer által elképzelt végső megoldás felől, olvassuk el írásának befejező gondolatát! „Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!”.

Azonnal és bárhogyan.

Bárhogyan.

Vagyis akármilyen módszer megengedett.

Ez nagyon is világos beszéd. Ezzel valójában a további cigányok elleni sorozatgyilkosságoknak, a Ku-Klux-Klanoknak ágyaz meg.

Az pedig még külön blaszfémia, hogy mindehhez Erdős Virágnak a szegények, elnyomottak, köztük a cigányok mellett is kiálló, Na most akkor című versét is felhasználta.

Szenvedélyes vádiratnak minősítette a Nol Vélemény rovatában Paul Lendvai „Vádirat hat év után” című írásában Debreczeni József új könyvét „A 2006-os ősz”–t, amely „a jövő politikailag elfogulatlan történészeinek is pótolhatatlan érveket tartalmaz”.

Gyurcsány „szenvedélyes igazságbeszéde” után, íme, hát most itt van a „szenvedélyes vádirat” is!

Nem vitatom, hogy Lendvai jól látja, ez a könyv valóban egy szenvedélyes vádirat. Ám éppen ez utóbbival van a baj. A szenvedélyességgel.

Ugyanis egy virtigli vádirat, attól függetlenül, hogy a benne állított tény csak a vád álláspontját tükrözi, ami nem biztos, hogy kiállja majd a későbbi bírósági bizonyítási eljárás próbáját is, jogállami keretek között nem lehet szenvedélyes. Éppen ellenkezőleg: érzelemmentesnek kell lennie, pusztán csak a tényekre szorítkozhat. És különösen nem lehet a vád alapja az ügyészként fellépő személy „szubjektív megérzése”, ahogy ez Debreczeni könyvében bevallottan nem is egyszer előfordul.

Ez bizony a diktatúrákra jellemző felfogás. A vádemelésekben és a történelemírásban egyaránt.

Ez az elfogadhatatlan szemlélet mutatkozik meg, amikor például Debreczeni a rendőrök október 23-i tevékenységét próbálja védeni.

Ugyanis jogállami keretek között semmilyen jogellenes állampolgári magatartás semmilyen jogcímen nem adhat alapot hatósági jogellenességre, azonosítók nem viselésére, fekvő emberek rugdosására, emberek megalázására, szemek kilövésére, országgyűlési képviselő brutális bántalmazására, hamis rendőri jelentések készítésére, rendőrök egymást védő bűnpártolására, a törvényt sértő rendőrök kitüntetésére, stb.

És mindez bizony nem „fideszes narratíva”, ahogy Debreczeni is megpróbálja beállítani! Ezek olyan tények, amiket láttunk, átéltünk. (Az egészen más kérdés, hogy az akkori események ilyetén alakulásáért nem csupán, sőt elsősorban talán nem is a rendőrség hibáztatható.)

Lendvai a vádló védelmét ellátva, afféle ördög ügyvédjeként, alaposan megdicséri Debreczenit a bátorságáért is, véleménye szerint ő a rendszerváltás óta a legbátrabb magyar publicista.

Most hagyjuk is ennek az elfogult kijelentésnek a megvitatását, hogy tényleg nem találnánk nála karakánabb írástudót itt a Kárpát-medencében. Szerintem ugyanis akad jó néhány.

Inkább azzal foglalkozzunk, tényleg bátorság-e az amit Debreczeni József  munkássága mögött húzódik, avagy inkább az „ügyészi” szenvedélye okozta vakság? Mert mi is mindebben az a fene nagy bátorság? Orbán tudtommal még senkit nem fenyegetett meg azzal, hogy kiperli a vagyonából, aki róla rosszakat mer állítani.

Vagyis azt akarom mindebből kihozni, hogy valójában Debreczeni inkább csak vak, semmint bátor. És amikor Paul Lendvai mégis bátornak próbálja őt beállítani, akkor, nagyon is úgy tűnik, hogy vak vezet világtalant.

Paul Lendvait ugyanis láthatóan éppen úgy elvakítja az Orbánékkal szembeni ellenszenve, mint Debreczenit.  

Szerintem viszont Debreczeni semmiképpen nem a legbátrabb, legfeljebb a legvakabb magyar publicista.

Egyikük a dús, vastag bajszos, kis apró gyűlölködő szemeivel, aki folyton hőbörög, fenyegetőzik, tilt, büntet, a másik, a kulturáltabb küllemű, aki jóval ritkábban lép színre, de akkor mindig megértő, atyai, jóságos.

Most az új év első perceiben ez utóbbi ült a vallatószékbe. Illetve állt. Puritán megjelenése, szürkésfekete öltönye, piros nyakkendője egy vidéki MSZMP párttitkáréra hajaz a nyolcvanas évekből.

A nemzeti zászló sem hivalkodó, nem türemkedik az előtérbe, nincs vele telepakolva minden, mint Orbán Viktornál szokás, mindössze egyetlen vékonyka lobogó húzódik meg szerényen a háttérben, szemből nézve a képernyő jobb oldalán, a jeltolmács mögött.

Szóval kétségtelen, a tévéből sugárzó későkádárkori fíling megnyugtatóan hat. Bár azért éjféltájt az kicsit ijesztő, amikor kijelenti, „lélekben most én is ott vagyok önök mellett.”

Körülnézek, szerencsére nem látom a nappalimban sehol.

A puritán úr a puritán környezetben mondandóját azzal kezdi: „Az elmúlt percekben a levegő megtelt az újévi trombiták hangjával, hogy régi szokás szerint távol tartsanak minden rosszat újszülött esztendőnktől.”

Már ennél az első mondatánál is lelepleződik, mily álságos is ez a jó zsaru szerep. Hiszen, ha a szónok valóban belehallgatott volna a szilveszteri éjszakába, szembesülhetett volna a rideg valósággal. Trombitahangok helyett brutális fényvillanások, fülsiketítő dörrenések, füstfelhők, akárha egy szőnyegbombázás centrumába csöppentünk volna.

Hol van már az idilli trombitázás, konfetti dobálás? Bizony a bajszos úr valóságlátásával komoly bajok vannak, állapítom meg máris.

Innentől kezdve gyanakvóbban figyelem a beszéde folytatását is.

Kíván ő persze minden jót, fűt-fát, egészséget, boldogságot, esztendőre apróságot, amit ilyenkor szokás, nagyszülőktől unokákig bezárólag.

Oké, de miért hagyja ki a dédszülőket? Hogy az ük-, ó- és szépnagyikról már ne is beszéljünk. Mi ez a szegregáció?

Nagy rizsa az is, amikor arról beszél, hogy minden ember a maga sorsának kovácsa. Mert azt elfelejti hozzátenni, hogy ócskavasból nem lehet damaszkuszi acélt kovácsolni.

A legigazabbat viszont akkor szólta, amikor kijelentette, hogy „mi mindannyian egymás javát akarjuk.”

A helyesebb fogalmazás talán az lett volna: egymás javait akarjuk.

Szentesi Zöldi László Itthon vagyunk című írása szerint kétféle Magyarország létezik, egyikben „a rend, a tudás, a hagyomány és a jóakarat hívei”, velük szemben pedig „a rendetlenség, a tudatlanság, a fennhéjázás és a gonoszság erői”.

E fekete-fehér nézőpont szerint „az egyik Magyarország némán, sötéten ugyanott áll, ahol 1973-ban. Nem tanult, nem képezte magát. Ha dolgozik is, nem hatékony, nem korszerű.”

Ő az aki lóbálja a lábát, kerüli a munkát, jó esetben dolgozik, de folyamatosan siránkozik, magát sajnáltatja, és tele szájjal szidja, aki nála többre hivatott, aki derűsen, nyugodtan él, és nem károg egész álló nap a közügyekről. „Aztán amikor jön a választás, nemigen szavaz még egyszer ugyanarra a politikai erőre ez a Magyarország.”

Bezzeg a másik Magyarország lakója „erős, küzdeni kész”, aki „áldoz a közösség oltárán is.” Szereti a családot, a baráti és lakóhelyi közösségeket”, „minőségi életet él”. „Béke, egészség, szeretet és türelem – ennek a jegyében szeretne élni.”

Mindezen kívül büszke magyarságára, „de nem ordítozik erről minden utcasarkon.”   Fontosnak tartja a magyar nyelv megőrzését, a „kultúrát, irodalmat, ápolja ősei szellemi és tárgyi örökségét.”

Bizony végtelenül ostoba és rosszindulatú, elitista fejtegetés ez! Azt próbálja elhitetni, hogy az emberek maguk dönthettek, döntenek arról, hogy Magyarország melyik feléhez tartozzanak. Lényegében ugyanazt állítja valamivel cizelláltabban, amit Lázár János fogalmazott meg 2011 márciusában kissé viccesen, ám nagyon plasztikusan: "akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem."

Tényleg azt hiszi Szentesi Zöldi, hogy a nem tanulás, a nem hatékony munkavégzés vagy éppen a láblógatás, vagyis a „munkakerülés” pusztán egyéni elhatározás kérdése ebben az országban?

Független a szülők társadalmi helyzetétől vagy az aktuális hatalom preferenciáitól (például, hogy kiket részesítenek adókedvezményekben, kiknek biztosítják a továbbtanulást, stb.)?

Tényleg csak azon múlna minden, hogy az illető egyén elég erős, küzdeni kész-e? (Persze csak amennyiben ez a küzdelem Szentesi Zöldi szerint a béke, egészség, szeretet és türelem jegyében történik!)

És tényleg azt hiszi a vezércikkíró, hogy a többnyire önhibájukon kívül periférián élők viszont a rendetlenség, a tudatlanság, a fennhéjázás és a gonoszság erői?

Szentesi Zöldi évzáró írásában sajátos módon igyekszik az emberek politikaellenességére is apellálni.

„Vannak olyan társadalmak, amelyek a politikától függetlenül módszeresen berendezik a maga világát mindazzal, amire az embereknek szüksége van. Mi ezt még nem értjük.”

Itt úgy tűnik Szentesi Zöldi fogalmazásából, hogy ezt egyik Magyarország sem érti.

(Nem is csoda, hisz a mondat nyelvtanilag sem klappol, az egyes-többesszám nincs egyeztetve.)

„Mondok egy példát:” – fejezi be ezt a gondolatát – „ha nem vásárolsz magyar árut, a gazdák tönkremennek, neked pedig marad a multik szemete. A bajt te idézted elő, nem a nagypolitika…”

Hoppá, szóval erről van szó Szentesi Zöldi úr! Kibújt a dinnye a zsákból! A „multik szemete” helyett vegyünk magyar árut a magyar gazdáktól.

Kicsit drágább, de a miénk.

E nemes gondolat jegyében egyesülhet a két Magyarország, a láblógatós és a küzdeni kész.

Az IMF kölcsöne

Matolcsy György unortodox módszereinek következtében a magyar gazdaság az elmúlt két évben oly mértékben indult fejlődésnek, hogy jövőre előreláthatólag az IMF fog hazánktól kölcsönt felvenni, és nem mi őtőlük.

 Novák Előd származása

Gyöngyös Márton sajtótájékoztatón jelentette be, hogy kiderítette, miszerint Novák Előd apai ágon piréz származású. Az érintett egyelőre tagad, és perrel fenyegetőzik.

 Áder névváltoztatási kérelme

Áder János köztársasági elnök névváltoztatást fontolgat, Vitéz csornai Áder Miklósra szeretné átkereszteltetni magát.

Indoka, hogy egyre többen tévesztik össze őt és a hatalmi rendszerét Kádár Jánoséval.

 Csökkenő rezsiköltségek

Jövőre a rezsiköltségek 10 %-kal csökkenni fognak, jelentette be a kormány. A rezsim költségei viszont 10 %-kal nőnek.

 Józsa képviselő ajándéka

Józsa István, MSZP-s képviselő, karácsonyi ajándékként minőségi póthaj készlettel lepte meg Kubovicsné Borbély Anett Fideszes bizottsági főtanácsadót. (Eredeti tresszeléssel + levarrással együtt!)

 Kövér László Baráti Társaság

A szocialista frakcióban megalakult a Kövér László Baráti Társaság. Alakuló ülésükön Nyakó István, akit a társaság elnökévé választottak, elérzékenyülve, nosztalgiával emlékezett vissza a tíz évvel ezelőtti köteles beszédre, a parlamenti elnök mostani szövegeinek ismeretében.

 Orbán gólyalába

Merjünk nagyok lenni, jelentette ki Orbán Viktor, és gólyalábat csináltatott magának, Felcsút nevét pedig Legfelcsút-ra javasolja változtatni. Viszont ragaszkodik ahhoz, hogy Alcsútdoboz, ahol az önkormányzati választásokon a független polgármester-jelölt legyőzte a Fideszest, Legalcsútabbdoboz nevet kapja.

 Hoffmann Rózsa boldoggá avatása

Az LMP javasolja a csodatévő Hoffmann Rózsa boldoggá avatását. Az ugyanis szerintük egy kész csoda, amilyen hatékonyan és gyorsan le tudta pusztítani a magyar oktatásügyet.

 Gyurcsány éhségsztrájkja

Kedden és szerdán Gyurcsány Ferenc DK elnök dedikálással egybekötött éhségsztrájkot tart a Kossuth téren délután kettőtől négyig. Esőnap csütörtök.

 Csak a Bajnai!

Bajnai Gordon, a Haza és Haladás Egyesület vezetője, az Együtt 2014 Mozgalom egyik prominense kijelentette, hogy nem választásokat kell nyerni, hanem közvélemény-kutatást.

 Breaking News!

A mai napon a Jobbik nem cigányozott, nem zsidózott, és Liptai Klaudiával sem történt semmi érdemleges.

 Szocialista éhségmenet

A szocialista politikusok legújabb éhségmenete a Kisbagi Csárdánál félbeszakadt, a résztvevők sajnálatosan súlyos gyomorrontása miatt.

 Bayer kitüntetése

Bayer Zsolt kapta a Békemenet Legbékésebb Menetelője kitüntető címet, amit azzal érdemelt ki, hogy 2012-ben nem ásott be senkit nyakig az orgoványi erdőben, és végül is Józsa István pofájának szétverésére sem kerített sort. A megtisztelő kitüntetést személyesen Bayer Zsolt, a Békemenet szervezője, adta át Bayer Zsoltnak.

Ilyenkor a naptári év fordulója idején régóta divat jókívánságként a nyelvtanilag egyébként hibás BUÉK! köszöntés.

Egyik barátomtól éppen most kaptam egy e-mail-t, amiben Szerencsés és Boldog Új Évet kívánt. Válaszlevelemben a tudomására hoztam, hogy a részéről mostanság mindez nem igazán reális kívánság.

Szerintem ugyanis nem lesz sem szerencsés, sem boldog.

Rendeletekkel ugyanis lehet szabályozni a gáz és a villany árát, lehet meghatározni, hogy mennyi legyen a minimálbér, de tetszik, nem tetszik, abban még egy kétharmados hatalom sem illetékes, hogy meghatározhassa, az állampolgároknak, szerencsés lesz-e, illetőleg boldog lesz e ez a bizonyos új év.

Legfeljebb a kommunikációjukban. Selmeczi Gabriella majd jövőre is azt bizonygatja nekünk, hogy igenis kurva szerencsések és boldogok vagyunk, hogy az Orbán rezsimben élhetünk.

Ami persze ettől még nem lesz feltétlenül igaz.

Így aztán, ha a jelzők közül a szerencsét és boldogságot elvesszük, mert a megvalósulásukra jövőre nem látunk esélyt, marad a korrekt, adekvát kívánságként, hogy: Új Évet!

Mert év az biztosan lesz jövőre is. És új is lesz.

Persze azt még feltétlenül biggyesszük hozzá, hogy nemzeti. Mert ez a nemzeti most egy igen fontos minőségjelzővé avanzsált. (Olyannyira, hogy Vidnyánszkyék állítólag még a Nemzeti Színházat is Nemzeti Nemzeti Színháznak fogják elnevezni.)

Vagyis a jókívánság is helyesen úgy szólhat majd: Új Nemzeti Évet Kívánok!

ÚNÉK!

Én igen rossz előérzettel készülök egyébként erre a 2013-as évre. Nem elég, hogy a 13 igen szerencsétlen szám, mint tudjuk az utolsó vacsorán is pont ennyien voltak Jézussal együtt, de éppen ennyi volt az aradi vértanúk száma is.

A Wikipédia szerint az ókori Rómában is úgy tartották, hogy a 13 a halál és a rombolás előjele, ámde ez a babona már a kereszténység előtt is létezett, erre bizonyíték, hogy például Hamurappi törvénykönyvéből hiányzott a 13-as pont.

Manapság is előfordul, hogy magasabb szállodákból kihagyják a 13. emeletet vagy az utcában a 13-as számú házat.

Ezért még az sem kizárt, hogy ebben a nagy törvénykezési lázban a parlament, valamelyik, a szokásosnál is már kissé hibbantabb kereszténydemokrata honatyjának egyéni indítványára, úgy dönt majd, ne legyen 2013-as esztendő, és jövőre is írjunk 2012-t.  Amely elképzelés egyébként is jól illeszkedne az Orbán rezsim gyökeres átfogó (unortodox) reformjainak sorába.

Az erről szóló szabályozás sarkalatos törvényként történhetne persze, sőt még talán az alaptörvényünkbe is belekerülhetne.

És akkor ez a legközelebbi év még új sem lesz.

Persze, ha már a második évezredben ezt a 13-as évet mindenáron ki akarjuk hagyni, én akkor inkább azt javasolnám a kedves törvényhozóknak, ne hátra, hanem előre ugorjunk. És jövőre legyen máris 2014!

És persze akkor már kerüljön sor a választásokra is.

És akkor talán még az is elképzelhető, hogy nem csupán új, de szerencsés és boldog is lesz ez a most következő új nemzeti év.

Elképzelem, amint Bécsben, egy hangulatos kávéház ajtajában az arra járóknak Herr Viktor Orbán kínálgatja a pocakján lógó hercig kis fehér köténykéjében a Rákóczi túróst és a Kossuth-kiflit, mellette Farkas Flórián aranyzsinóros kékdolmányában és piros macskanadrágjában a Rigó Jancsit ajánlja, átellenben pedig az utca túloldalán a hórihorgas Gyurcsány hazudozik arról az oda betérő gyanútlan kuncsaftoknak, milyen friss és finom az egyébként már megavasodott krémes süteménye.

Bizony az EU csatlakozás után akár így is alakulhatott volna a történelmünk. De sajnos az említett urak annak idején úgy döntöttek, hogy nem használják ki a kínálkozó rendkívüli alkalmat, ezt a bécsi cukrászdanyitást.

Így ahelyett, hogy odaát szidnák őket,  minket boldogítanak azóta is.

És amíg a sógoroknál legfeljebb egy-egy cukrászdát pusztítottak volna le, idehaza egy egész országgal próbálkozhattak.

 De most, karácsony szent estéje előtt söpörjük félre az efféle komor gondolatokat!

Inkább bizakodjunk Mesterházy Attilával együtt, ahogy ő is tette karácsonyi üzenetében:

„A karácsony a remény beteljesülésének ünnepe. Istenhívők és vallástalanok ilyenkor hasonlóképpen átérezhetik a hitet és átélhetik az élményt, hogy a sötétséget bizonyosan felváltja a fény.”

A CÖF-ös Bayer Zsolték most jól pofára eshettek.

Hisz’ tutira nem erre számítottak. Azt várták, hogy amint ez a Ron Werber a szocialisták háza táján megjelenik, beindul a rettenetes gyűlöletkampány, Szanyi Tibor és Török Zsolt rögvest kurvaanyázva, félmeztelenül, véres bozótvágó késekkel fognak a Kossuth tér környékén rohangászni Fidesz szimpatizánsokra vadászva.

Ehelyett jött ez az agy-érelmeszesedéses falusi plébánosokra hajazó kenetteljes pártelnöki szöveg…

„Bízom abban – tett rá még erre is egy lapáttal a szocialista pártelnök –, hogy a karácsony meghittségét tovább tudjuk vinni az ünnep után is, hogy a családokban és a közéletben egyaránt erősebb legyen az összetartozás, a lelkekben pedig a remény".

 Ettől a tömény tömjénfüstös mondattól aztán még Fricz Tamás és a vaskeménységű Stefka István is bizonyára összerezdült.

Hogy akkor most mi van?

Úristen! Miket beszél ez a komcsi? Mi ez a hagymázos álom?

Meghittség? Családokban és közéletben? Összetartozás? De hisz' ez a mi dumánk, nem az övék!

A végén tán még megérjük azt is - gondolják - , amint ezek a Mesterházyék a parlamentben a Nemzeti Együttműködés Karácsonyáról fognak szónokolni. Miközben Kövér Lászlót és PhD Semjén Zsoltot egy-egy nagy csomag szaloncukorral ajándékozzák meg, a frakció pedig nagy átéléssel a mennyből az angyalt énekli majd Lendvai Ildikó vezényletével.

Elnézem ezeket az öntudatosan feszítő, ám kissé már bepálinkázottnak tűnő, nyakkendős urakat, a Polgári Magyarországért Díj kitüntetettjeit, Magyarország megmentőit. Akik úgy vigyorognak a fényképezőgép lencséjébe, mint szűzlány a tarlón.

Ez nem valami vicc ám, ők és a kitüntetőik tényleg el is hiszik ezt a „megmentő” rizsát!

A Magyar Hírlap fényképes beszámolója szerint „Kövér László, az Országgyűlés elnöke a díjátadón óriási jelentőségűnek nevezte a békemenet idei tevékenységét, amellyel meg tudta védeni a polgári Magyarország kormányát, megvédte hazánk megújításának gondolatát, a nemzet szuverenitását és a demokráciát.”

Jól hallották, a nemzetünk szuverenitását és a demokráciát az ő segítségükkel sikerült megvédeni a belső és külső ellenséggel szemben.

Nagy volt a veszély, de szerencsére itt voltak ezek a bátor férfiak. Érdemes őket név szerint is felsorolni az utókor számára. Bayer Zsolt, a pofaszétverésre biztató volt népszabis, Bencsik András egykori párttitkár, Stefka István a kádári rendszer riportere, Fricz Tamás, Széles Gábor és persze Csizmadia László.

Bizony sajátos kortörténeti tabló ez. A karrierje többségüknek a Kádár-rendszerben kezdődött.

Nehéz küzdelem lehetett, nem vitás. Megérdemlik a kitüntetést és az a mellé járó zsozsót.

A belső ellenséget főként a házelnöktől balra ülők képezték, akik folyamatos zajongás, bekiabálás, megjegyzések pergőtüzével támadtak a demokrácia ellen, a harcot nehezítette, hogy "a csekély támogatottságát feldolgozni nem képes" LMP frakció időnként nehéztüzérségi molinókat vetett be az ádáz küzdelembe.

Sólyom László pedig mindeközben – ahogy Kövér László frappánsan rávilágított erre is – az Alkotmánybíróságot úgy működtette, hogy az a parlamentarizmus alapelveit felrúgva, kvázi fellebbviteli fóruma lett az Országgyűlésnek. S ezzel „A láthatatlan alkotmány nevű istenség papjainak teokratikus hatalmát hozva létre a népszuverenitás felett.”

A kitüntetés bizonyára annak az elismerése is, hogy ha ezek a bátrak békemenetet nem szerveztek volna, hazánk már rég romokban állna a külső ellenség támadásai következtében is, mert a gonosz IMF csapatai, az európai szocikkal, Ulrike Lunacek asszonnyal és Cohn-Bendittel szövetkezve, az országot megszállva, EU gyarmattá silányították volna.

Kádár idejében egyébként hasonlóan fontos védelmi funkciót a munkásőrség töltött be, és hát most, úgy látszik, itt van erre a célra a békemenet.

Amelynek a résztvevői elődeikhez hasonlóan, élen a kitüntetett urakkal, szintén menetelgetnek. Egyelőre fegyverek nélkül.

S közben talán dúdolgatják is magukban:

„Te gaz cselszövő, aki ma népünkre törnél,
Rút áruló, szomorú rabságba döntenéd…”

Kicsit olyan ez, mint a vallásháborúk. Hisz valójában a diáktüntetések visszhangja már jó ideje nem az oktatásról szól, hanem erről az egész kétharmados Orbán vircsaftról. Amelyik kezdettől fogva bassza az ellenzék csőrét. De az eddigi próbálkozások a fülkeforradalom kikezdésére nem sok eredményre vezettek.

Most az ellenzék abban bizakodik, talán a diákok kikaparják majd a gesztenyét.  Akik egyébként Rogán Antal szerint az adófizetők pénzén tüntetgetnek. Mondja ezt a „Blikkes” Rogán, az adófizetők pénzén.

A vallásháborúk hasonlatát nem véletlenül említettem egyébként az imént. A rendőrség szerint bicskákat találtak a tüntetőknél! Kettőnél is! Ez már több a soknál, ez már tényleg igazi háború! Mit háború, tiszta terrorizmus! Legközelebb már majd gépágyúkat hoznak magukkal ezek a taknyosok! Kinyílik a bicska az ember zsebében!

A tanügyi kérdések hisztérikus átpolitizálása olyan mértéket öltött, hogy már a Népszabadság újságíróját is gyalázzák a kommentelők, mert Gyurcsány és Orbán között párhuzamot merészelt vonni, miszerint Orbán „Épp azt csinálja, mint annak idején Gyurcsány Ferenc, akinek az ötleteit remegve várta a teljes apparátusa, mert sosem tudták, mikor kell az ellenkezőjét csinálniuk annak, mint amit addig előkészítettek. Neki nem jött be.”

http://nol.hu/velemeny/20121220-orban_szegyene

Felteszem, most sokan legyintenek, és abbahagyják a posztom olvasását. Oké tegyék.

Na, és most, hogy elmentek az Orbán-fóbiások, beszélhetünk egy kicsit nyíltabban ezekről a dolgokról! Tényleg olyan egyszerű képlet lenne ez? Orbán „Viktátor” bandája kurva rosszul csinálja, de a szocialisták kurva jól csinálnák?

Sokadszor hallgatom Kiss Dávidot, a HÖOK elnökségi tagját, aki a Mokkában most is azt mantrálja éppen, hogy a „röghöz kötés” helyett más eszközökkel kellene itthon tartani a fiatal diplomásokat. Próbál finoman fogalmazni arra a riporteri kérdésre válaszolva, hogy mik is ezek az eszközök, de előbb-utóbb kénytelen mégis kibökni: több pénz, magasabb fizetés kéne. Például az orvosoknak katasztrofálisan alacsony a bérük. Bizonyos országokban a többszörösét keresik. Helyben is vagyunk. A megoldás látszólag egyszerű tehát. Többet adni nekik. De miből futja a magasabb bérekre?

Hát például a stadionépítésekre szánt pénzből. Ezt már nem ő mondja, hanem Szanyi Tibor a köztévében. (Istenem, tán mindjárt fel is sóhajt majd párás szemekkel: mennyi lélegeztető gépet lehetne abból venni!)

Apropó stadionok. Nem szégyen az, hogy Magyarországon jóformán nincs olyan focipálya, ahol nemzetközi mérkőzést lehetne játszani? Hogy rosszabb a helyzet, mint Albániában?

Oké, de vegyük el mégis a stadionokra szánt pénzt és adjuk oda az orvosoknak! Megérdemlik.

Jó, és mi lesz a pedagógusokkal? Nekik is katasztrofálisan alacsony a fizetésük. Emeljünk náluk is bért? Miből?

Hát természetesen, a stadionépítésre szánt milliárdokból. Ők is megérdemlik.

És akkor mi lesz a többiekkel? A rendőrökkel, tűzoltókkal, mentősökkel. Mi lesz a kultúrával? A színházakkal, a filmgyártással, mi lesz a…?

Miből Szanyi úr?

Hát a stadionok.

Pedig be kéne látni, hogy hol válság van, ott válság van. Hol szegénység van, ott szegénység van. Hol kapitalizmus van, ott kapitalizmus van. Hazánkban pedig az van. Méghozzá egyik legdurvább fajtája.

 Ahonnan egyébként százmilliárdok folytak, folynak ki adóparadicsomokba, offshore cégekbe és ahol rip-ropsz ezermilliárdos állami vagyonok tűntek el.

Sztrájkolnak a diákok. Az index szerint – s szerintem is így van – ez valójában persze nem sztrájk, legfeljebb néminemű polgári engedetlenségi mozgalom. Még akkor sem lenne sztrájknak nevezhető, ha tényleg nem mennének be az órákra a tanulók. Akik közül a felsőfokú tanintézeti hallgatók, vizsgaidőszak lévén egyébként sem tehetnének ilyesmit, mert nincsenek is előadások. Olyan ez, mintha a melós vasárnap sztrájkolna.

Nem baj, azért a Népszava is azonnal úgymond „szolidaritási” sztrájkba kezdett, Gyurcsány is keményen a diákok mellé állt, sőt még a 7óra7 internetes színházi médium is radikális sztrájkot hirdetett.  Utóbbi azt közli a nagyérdeművel, miszerint: „Nézőpont rovatunkban, illetve hírrovatunkban reggel 7:07 és déli 12 óra között nem jelenik meg írás.”

Ez már igen! Ehhez kell ám a kurázsi! Öt órán keresztül nem ad egy internetes színházi portál híreket. Mert ugye rengeteg fontos dolog történhet ám a színházi életben reggel  hét óra hét és dél között!

Minderről óhatatlanul az a vicc jut eszembe, amikor a hídon azt mondja az egér az elefántnak: látod, hogy dübörgünk?

Bizony az korántsem biztos, hogy használ, ha éppen olyanok állnak a diákok pártjára, mint Gyurcsány. Aki ugye egyébként nem egy templom egere.

Van, aki persze nem elégedett meg még a sztrájk kifejezéssel sem, és erősebbet használt: "Kitört a télirózsás forradalom!” adta hírül például az Amerikai Népszava. Nem tudom, kinek támadt ez az elmebeteg elnevezési ötlete, de ez még nagyobb baromság, mint Orbán hírhedt fülkeforradalma.

Ilyesmi manapság már egy leharcolt munkásőrparancsnoknak sem jutna eszébe.

Félreérti az eddigi gondolataimat az, aki úgy véli, a kormány oktatáspolitikáját védem. Ami egyre inkább ahhoz az ijedt, sőt hisztérikus kapkodáshoz hasonlítható, amikor a vendégeket váró háziasszony rádöbben, hogy alaposan elsózta az ételt és tálalás előtt még próbál ez ellen tenni valamit. Ráadásul azt sem hajlandó belátni, hogy az elsózásért ő lenne a felelős.

Az oktatásért felelősök sem ismerik el, hogy hibáztak volna. Sőt még alattomosan vissza is támadnak. Azt mondja például ma reggel Rogán a Mokkában: nem a diákokkal van vitájuk, hanem a diákvezetőkkel.  Akiknek a legitim tárgyalópartnersége is kétségbe vonható szerinte.

Szóval ezek ellen, a tisztességtelen eszközökkel támadó, pökhendi, hatalomittas Orbán-Hoffmann- Rogán-félék ellen, szerintem is fel kell lépni.

De a nagyhangú egereket is el kéne a hídról zavarni.

A médiumok a napokban számoltak be arról, hogy Ron Werber az elmúlt három-négy hétben szerzett benyomásai alapján az MSZP-t tízszer felkészültebbnek tartja a választásokra, mint 2001-ben. Mesterházy Attila szerint "Úgy fogalmazott, hogy ha a fele igaz annak, amit mondunk, akkor meg fogjuk nyerni a választásokat, méghozzá simán"

A sima választási győzelem álma azonban csak sima lázálom. Ron Werber vagy nagyon rosszul ítéli meg a jelenlegi magyarországi helyzetet vagy tudatosan lódít, afféle a szocialistákat erősebb ellenfélként feltüntetni igyekvő sajátos PR fogásként. Mint amikor a pulyka felborzolja tollazatát, hogy félelmetesebbnek látsszon.

Ráadásul Mesterházy, a főpulyka, ez ügyben el is szólta magát. Amennyiben Ron Werber valóban úgy fogalmazott, hogy „ha a fele igaz”, amit neki mondanak, akkor ez valójában azt is jelenti, hogy az illető él a gyanúperrel, a mondandó másik fele viszont hazugság.

A szocialisták a mai napig nem tudták megemészteni a kétharmados választási vereségüket. Szóban többször megtörtént már ugyan ez a szembenézés, de valójában tényleg csak szavakban.

Ja és külsőségekben.

Új logó, új feliratok, új jelszavak, régi-új programok. De kik ülnek az első sorokban még mindig? Többnyire azok, akik miatt 1990 óta a második legsúlyosabb választási vereséget elszenvedték.

A baloldalon a helyzet megítéléséről alapvetően kétféle meghatározó tévképzet él napjainkban.

Egyik, hogy a saját nézeteiket kivetítik az egész társadalomra, és folyamatosan azt hangoztatják, hogy az emberek már torkig vannak az Orbán-diktatúrával, végsőkig elkeseredettek, a társadalom nagy robbanás előtt áll. Addig- addig ismételgetik ezt, míg egy idő után talán el is hiszik. Az e nézetet vallókat nem zavarják sem a közvélemény-kutatási adatok, sem a több százezres békemenetek, meg vannak győződve arról, hogy Orbánékat mindenki legalább annyira utálja, mint ők.

A realistábbak, nyitottabb szemmel járók viszont látják, sajnos az igazság az, a választópolgároknak a (bár kétségtelenül egyre fogyó) többsége még mindig a Fideszre szavazna egy mostani választások esetén is.  Ők ezt a frusztrációt kiváltó felismerésüket viszont úgy próbálják megemészteni, hogy egyfajta elitista felfogást vallva, a népet éretlennek, ostoba birkáknak, a demokráciára még nem alkalmasnak tekintik, persze kivéve azt a kisebbik részét, amelyik rájuk voksolna.

E két fő irány mellett jelen van a Török Zsolt-féle harcias héja-gondolkodásmód is, amelyik lényegében azt hirdeti, a jobboldal oly mértékben demokrácia-ellenes, sőt nyomokban fasiszta, hogy Európában nem is szobatiszta, vagyis eltakarítása, megdöntése érdekében bármilyen, nem csupán törvényes eszköz is igénybe vehető.

Nagyképűség lenne, sőt brutális beképzeltségre utalna, ha ezek után ki akarnám oktatni Ron  Werber urat arról, mit kéne tenni ahhoz, hogy a baloldalnak valóban legyen némi esélye a választási győzelemre. Nem a sima győzelemre, hanem a verejtékes, keserves győzelemre.

Ettől függetlenül véleményem lehet.Pénzt sem kérek érte.

Először is  nagyon gyorsan el kéne dönteni, hogy melyik csoportosulás legyen az ellenzék vezető ereje.

Józanul végig gondolva csak arra juthatunk, ez még mindig a szocialista párt, nem pedig egy olyan, infrastruktúra nélküli zavaros mozgolódás, amelyik párt is, meg nem is, van is vezetője, meg nincs is. Ráadásul eddig inkább megosztotta, mint egységesítette a demokratikus ellenzéket.

A szocialisták pártja legyen a vezető erő, de nem Mesterházyval, nem a vagánykodó krakéler Szanyi kapitánnyal az élen, hogy Szekeresről és a többi régi leharcolt oroszlánról már ne is beszéljünk. Egy embert ismerek, aki jelenleg is viszonylag népszerű, és alkalmasnak látszik e feladatra. Botka László.

Gyurcsánynak pedig tényleg be kéne már végre látnia, hogy a folyamatos nyüzsgése, szereplése sokkal többet árt a baloldalnak, mint amennyit használ.

Tetszik, nem tetszik, de a pártok jól láthatóan igenis megpróbálnak rátelepedni a diákok elégedetlenségi megmozdulásaira.

„Szerveződjetek! Szerveződjetek! Szerveződjetek!” – ismételte meg háromszor is a tüntetésre készülő diákok Facebook-oldalán Török Zsolt MSZP szóvivő. Jóllehet nagy tanítómestere annak idején még egészen másra hívott fel: tanulni, tanulni, tanulni!  

Ucsítszja, ucsítszja ucsítszja!

Amit annak idején talán nem ártott volna neki is megszívlelnie.

Török Zsoltról ugyanis 2009 novemberében derült ki, hogy nem is volt diplomája, jóllehet az Országgyűlés honlapján a neve mellett ilyen végzettség volt feltüntetve. (Ő akkor azzal védekezett, valaki a parlamenti segédszemélyzetből elronthatta az önéletrajzát.) Öröm az ürömben, hogy ha nem szerzett diplomát, nem volt vádolható plagizálással sem.

Szerintem így a vizsgaidőszak tájékán a lázadozó főiskolásoknak és egyetemistáknak is a szerveződés helyett a tanulás lenne a fontosabb.

Persze a politikusoknak semmi sem drága, ha az ellenfél kicsinálásáról van szó.

Szinte már nevetséges, ahogy ugyanazok a figurák négyévente a tandíj bevezetésének szükségessége, illetőleg szükségtelensége mellett foglalnak állát.

Ugye emlékszünk még Császár Attila Hírtévés kollégára az ominózus tévéostrom idejéből? Amikor szinte extázisban tudósított arról a huligánakcióról, amelynek során félmeztelen elmebetegek verték dorongokkal és dobálták kővel a kezdő vidéki rendőröket a tévészékház előtt. Ezeket a feltüzelt huligánokat forradalmároknak írta le.

Neki ezt soha nem tudom megbocsátani, pedig ő csak egy riporter volt. De azt, amit most Török Zsolt, ez a kétes iskolai végzettségű MSZP-szóvivő művelt, az ennél is visszataszítóbb.

Említett bejegyzésében ugyanis azt is javasolta még, hogy a „diktatórikus Orbán-rendszer megbénításához el kell foglalni minden városban a kormányhivatalokat, a fideszes polgármesterek irodáit, a földhivatalokat, Budapesten a minisztériumokat és azok vidéki hivatalait is!” Szerinte „Akciók, nem szavak!” kellenek.

Álmodik a nyomor. Ez a néhány sor némi bepillantást enged azért a szocialisták demokrácia-felfogásába is.

Ma reggel a köztévében a politikatudományt tanuló Kiss Dávid HÖOK elnökségi tag szerepelt. Pindroch Tamás kitartóan többször is arról próbálta faggatni, szerinte miért nem jó a nagyon kedvező kamatozású Diákhitel2.

Kiss Dávid szerint ez a „látszólag nagyon kedvező” konstrukció „az államnak jelent majd borzasztó nagy terheket.” Pedig „a felsőoktatás résztvevői felelősséggel tartoznak az államért is.”

 Mintha a korlátlan ingyenes oktatás terheit nem az állam viselné!

 Úgy látszik, előbb-utóbb azt is megérjük, hogy az államukért aggódó közalkalmazottak fizetéscsökkentést követelnek majd, élőláncot alkotva a parlament körül, a nyugdíjasok pedig az utazási kedvezmények ellen fognak a vonatokon ülősztrájkkal tiltakozni. Persze csak ha jut nekik ülőhely.

 Mindenesetre a Kiss Dávid nevű politikatudós tanonc az efféle rizsázással még tuti, hogy sokra viszi.

A hölgy kinézetével most inkább nem foglalkoznék, de gusitbus non est disputandum, bár egy rendszeresen a képernyőn szereplő személynél azért az ilyesmi sem elhanyagolandó szempont. Annyit kénytelen vagyok hát mégis megjegyezni, hogy a megjelenése számomra cseppet sem gusztusos. A művészien loboncos szőkített hajával együtt arra emlékeztet, mintha éppen most érkezett volna egy a Hősök terén játszódó erotikus film forgatásáról.

De ugye, mint tudjuk ízlések és pofonok különbözőek, sőt gyakran erősen pártszimpátia függők. Kinek a Papcsák, kinek a Papcsákné. Aztán van, akinél Szűcs Erika DK képviselő asszony vagy Németh Lászlóné miniszterhölgy bájai inkább a nyerők.

De ha már a gyorsbeszédű Némethnét szóba hoztuk, jegyezzünk meg annyit a védelmében, hogy ő legalább nem tör szónoki, szóvivői babérokra.

Mindettől függetlenül persze ez a szóvivőnő még mondhatna okos dolgokat is.

De sajnos nem mond.

Ma reggel Obersovszky szokásosan igen kemény faggatózása kapcsán próbált helytállni.  A riporter azt feszegette éppen, hogy „úgy tűnik” nem tudják elhitetni a társadalommal, hogy a kormányzat „voltaképpen mindenkinek fizeti a belépését a rendszerbe, és szó sincs tandíj bevezetéséről”. Ez miért „nem ment át”?

A szóvivőnő önkritikusan elismerte, a jobboldalnak hagyományosan gyenge pontja hogy megértessék az emberekkel, az egyes intézkedések őket hogyan érintik.

 „Én a magam részéről e-e-e-e Fidesz szóvivőként e-e-e-e azt tudom mondani e-e-e-e …” – ismertette abbéli véleményét, miszerint ő a legfontosabbnak azt gondolja, a kormány és a diákság képviselői le tudjunk ülni egy asztalhoz.

Elmondta, nagyon fontosnak érzi azt is, hogy a diákok is megértsék, milyen átalakítás zajlik, és „ennek az átalakításnak e-e-e-e véleményünk szerint e-e-e-e nyertesei lesznek e-e-e-e.”

Miért nem lehetett ezt előbb, ezt az egy asztalhoz ülést, feszegette tovább Obersovszky. Nem lett volna jobb?

De bizonyára jobb lett volna, ismerte el a feltűnően sokat eeeező kommunikációs szakember. De azt is tudni kell szerinte, a kormányzatnak van egy természetéből fakadó működése. A fő probléma pedig az, hogy a minisztériumban a tisztségviselők, szakértők készítenek mindenféle „előterjesztést, anyagot”, amit sajnos aztán valahogy valakik kiszivárogtatnak. A kormányzati kommunikáció pedig nincs erre idejében felkészülve.

Nahát, itt érhető igazán tetten a Fidesz demokrácia-felfogása.

Szóval az egész kalamajkáért, ami mostanában az oktatás területén zajlik, azok a gonosz kiszivárogtatók a felelősek.

Egyszerű pedig a megoldás szóvivő asszony, jegyezhette volna meg erre Obersovszky, ha nem Obersovszkynak hívták volna. A kiszivárogtatásnak úgy lehetne leghatásosabban elejét venni, hogy már az előterjesztések, anyagok elkészítési folyamatába kellene a tárgyalópartnereket bevonni, és véleményüket figyelembe venni. A jogszabályok tervezeteit is velük együtt megalkotni, és nem a titkosan kezelt egyoldalú elgondolásokat és döntéseket próbálni a torkukon lenyomni. És akkor nem lenne mit kiszivárogtatni sem.

Egy jobbikos fazon mondott valamit az országházi ülésteremben, ami ott akkor rögtön igazából senkinek nem szúrt szemet. Sem a levezető elnöknek, ami párttársról lévén szó, nem túl meglepő, sem az ott ücsörgő, tán éppen békésen pasziánszozó, csetelgető kormánypárti és ellenzéki képviselő hölgyeknek, uraknak. Ami viszont azért már meglepőbb.

Később mégis leesett a tantusz. Mit leesett, lezuhant, és akkorát szólt, hogy még Amerikában is meghallották.

Aztán jöttek a szokásos reakciók, pártállástól függően. Ebben a legérdekesebb mégis magának az érintettnek és a kompániájának a reakciója volt. Meghökkenve tapasztalták ugyanis, hogy azok az antiszemita, cigányellenes, homofób nézetek, amiket egyébként korábban nap, mint nap gond nélkül az ország házában is rendre megengedhettek maguknak (lásd pl. Solymosi Eszter ügyének felemlegetése Baráth Zsolt által), és amelyek a velük baráti médiában rendszeresen, még ennél durvább formában is megjelentek, most hirtelen nem komilfó lettek.

Bocsánatkérésre kényszerültek olyasvalamiért, ami egyébként a lényegük. Zavarodottan elkezdtek hát mindenféle kontextusokról hadoválni.

A Fidesz vezetők pedig, akiket balról folyamatosan a szélsőjobbal összekacsintással vádolnak, lépéskényszerbe kerültek. Villámgyorsan össze is tákoltak hát egy egyéni képviselői módosítást, amelyik úgymond erőteljesebb fellépést biztosít a kirívóan sértő kijelentéseket tévő képviselőkkel szemben, akár az inkriminált ülést követő napokban is.

A törvénytervezet egyik előterjesztője, Gulyás Gergely honatya ezzel kapcsolatosan ma reggel a köztévében szóba hozta Józsa képviselő úr esetét is, aki meghúzta egy képviselőnő haját. A riporter közbevetésére, hogy Józsa István ezt tagadta, ingerülten közbevágott: de hiszen ez a jegyzőkönyvben is rögzítve lett!

Még 1990-ben történt, hogy Tölgyessy Péter felszólalása közben valaki valamit bekiabált.

Hordót a zsidónak! – hallották egyesek, mások viszont nem zsidónak, hanem szónoknak értették.

Sem a bekiabáló személye nem vált ismertté, sem az nem derült ki, hogy pontosan mi is volt a szöveg. Az ügy azonban még sokáig vitatéma volt. Szabad György házelnök a jegyzőkönyvet ismertetve azt hangsúlyozta, hogy az "nem állította egyértelműen, hogy csak képviselő részéről hangozhatott el, a jegyzőkönyvben nagyon óvatosan még annak a lehetősége is felmerült, hogy akár az üléstermet övező páholyokból hangzott volna el a felkiáltás."

Na, most mi lett volna, ha nem egy nagy tudású européer kultúrember, hanem már akkor is ez a Kövér László nevű egyén ült volna a pulpituson?

És az ő excellenciás füleivel úgy hallotta volna, hogy a kérdéses kijelentés igenis a zsidókra vonatkozott, és azt valamelyik rohadék demagóg szocialista politikus tette?

Akikről ugye nem olyan régen is valami olyasmit pampogott a pulpitusról a lényegét illetően, hogy a tőle balra ülők örüljenek, hogy luk van a seggükön és, hogy egyáltalán itt lehetnek vagy valami efféle.

Vagyis azt akarom ebből kihozni, hogy alkalmatlan és rossz szándékú emberek a jó törvénnyel is vissza tudnak élni, és naná, hogy vissza is fognak. A Fidesz-KDNP kétharmada tág lehetőséget teremt erre. Ők dönthetik el, hogy mi kerülhet jegyzőkönyvbe, mint kirívó sértés, s ha viszont valami oda egyszer belekerül, akkor azt már bizonyított tényként is kezelik majd.

Ráadásul, mi van, ha éppen a házelnök vét súlyosan a parlamenti viselkedési normák ellen?

Aki ezt akadémikus felvetésnek tartja, annak felidézném azt a nem régi esetet is, amikor Nyakó István kissé mérgesen kifakadt Kövér házelnök úrnak egyik bunkó, sértő megjegyzése után, mondván „Ez nem a Fidesz választmányi ülése elnök úr!” Mire Kövér őt azon nyomban az ülésterem elhagyására szólította fel.

Azok a történelem igazi aranykorszakai, amikor igazából nem történik semmi említésre méltó, az emberek nem háborúznak, nem öldöklik egymást, csak úgy elvannak, mint a befőtt. És ilyenkor a történetíróknak sincs miről írniuk.

Hát ez a befőttes hasonlat illik Semjén Zsolt esetére is. Róla is nehéz lett volna az utókornak mit följegyeznie, ha nincs ez a plágium-gyanú. A kései utókor csak a szemüvegén keresztül is vidáman csillogó szemeire, mosolygós csókos ajakára, ájtatos tekintetére emlékezne. Már persze, ha emlékezne rá egyáltalán.

Most viszont.

Most viszont a befőttesüvegen kiszakadt a celofán, s bizony jól látható a penész a tetején.

De nem is erről akartam én igazából írni, erről a romlott befőttről, hanem arról, hogy nem tudom, észrevették-e, de doktor Semjén még mintha most is plagizálna.

A plagizálási ügye kapcsán is.

Folyamatosan doktor Schmitt Pált utánozza. Rendre ugyanazokat a védekezési technikákat alkalmazza, mint nagy elődje. De nagyon hasonló az érintett egyetemek viselkedése is.

Először jön a teljes tagadás, és az engem ezek bántanak duma. Szánalmas politikai provokáció, nem is kell itt semmit vizsgálni.

De később a média nyomására mégis csak vizsgálják.

Majd amikor már muszáj a makacs tények beismerése is, akkor viszont azzal a megjegyzéssel teszik, hogy ezzel az ügyet véglegesen lezártnak is tekintik. Egymásután többször is lezártnak tekintik.

Aztán, mert a közvélemény mégsem hajlandó annak tekinteni, jön a következő fázis (frázis), kijelenteni, miszerint neki tiszta a lelkiismerete, s valójában mások a hibásak.

Igen, az egyetem, nekik jobban kellett volna tudni, hogy ezeket a fránya idézőjeleket hová a francba kell kitenni, és hová nem, panaszkodott Schmitt Pál is. A tényfeltáró bizottság követett el szakmai hibát, amikor a szövegazonosságokat nem tárta fel időben.

Most meg a szintén az idézőjelekkel küszködő Semjén Zsolt próbálja a felelősséget az egyetemre kenni. Miközben persze Scmitt is, ő is úgy kerülik a plagizálás kifejezést, mint ördög a tömjénfüstöt.

"Az érintett oktatóknak a vitatott szövegeket szükségszerűen ismerniük kellett, ha bármilyen tudományetikai probléma lett volna, miért nem akkor jelezték, miért húsz év után akarnak pellengérre állítani" – idézte az index a politikus szavait.

Na, most egyet azért nehezen hiszek. Hogy Semjén ne tudott volna már a dolgozata írásakor is erről a „tudományetikai problémáról”.

Amit ugye ő idézett elő.

Vagyis Semjén valójában azt rója fel, hogy amikor ő a vitatott szövegeket más alkotásokból idézőjelek nélkül szépen átmásolgatta, miért nem akkor ütöttek a kezére.

Csak azt nem értem, az miért mentené őt, ha netán az derülne ki, hogy az „érintett oktatók” már esetleg akkor is észlelték ezeket a „tudományetikai problémákat”, csak esetleg szartak rá? És egyébként húsz év múlva sem ők jelezték.

Mindenesetre a történetben itt tartunk most. Semjén egyelőre nem mond le, és őrzi doktori címét.

A történetnek azonban még itt biztosan nincs vége.

És Semjén Zsolt remélhetőleg a továbbiakban is Schmitt Pált utánozza majd.

Tegnap blogbejegyzést tettem közzé a friss hírről, hogy Semjén Zsolt ügyében az egyetemi bizottság a vizsgálatot befejezte, és súlyos tudományetikai vétséget állapított meg.

Néhány kommentelő megrótt azért, hogy tévesen írtam, miszerint Semjén konzulensét sem faggatták ki.

A rabelais nick-nevű kommentelő gúnyosan oktatott ki: „kifaggatták, nyuszóka, olvass híreket, blogolás előtt!”

„Brendel Mátyás” udvariasabb volt: „Igen, jó post lett volna, ha nincs benne az a tévedés arról, hogy a témavezetőt nem faggatták ki.„

Én pedig továbbra is fenntartom állításomat. Szó sem volt kifaggatásról. Hiszen kinek, ha nem az egykori konzulensnek kellett volna észrevenni ezt a marha nagy plágiumot! És még azt sem vette volna észre, hogy Semjén tőle vett át nagy terjedelemben idézet és forrásmegjelölés nélküli anyagokat?

E jogos kérdések ismeretében az nem kifaggatás, hogy a mandiner leközlölte kissé sértett hangú nyilatkozatát, amiben kijelentette, hogy ő még soha sem plagizált és a hvg-t inszinuációval vádolta. 

Ráadásul még perrel is fenyegetőzött. (Aki ezzel ellenkezőt állít, az tárja elő bizonyítékait és legyen kész a megvédésükre a független magyar bíróság előtt")

http://proszektura.blog.hu/2012/11/30/inszinuacio_a_semjen_ugyben

De a tegnapi blogbejegyzésemre visszatérve.

A Semjén ügyről természetesen valamennyi nyomtatott és elektronikus média beszámolt, ki-ki pártszimpátiája alapján tágabb vagy szűkebb terjedelemben. Így a Népszava is, „Az ELTE befejezte a vizsgálatot Semjén ügyében” címmel.

És az ő írásukhoz is érkeztek kommentek.

http://www.nepszava.hu/articles/comment.php?forum_topics_id=175396&database_id=605600&forum_forbidden=0&lstresults=1

Ezek közül igen érdekes számomra a Népszava írásaihoz rendszeresen kommentelő, hohoohooo nick-nevű, aki a cikkhez, ha jól számoltam, összesen kilencszer fűzött megjegyzést, mindannyiszor bőszen ostorozva a plagizáló miniszterelnök-helyettest.

Ez a  [hohoohooo] [2012.dec.08. 07:42] megjelölésű kommentjében viszont nem tett mást, talán már fogytán volt a mondanivalója, mint szó szerint átmásolta, mintha ő írta volna, – forrásmegjelölés nélkül – a blogbejegyzésem teljes szövegét.

Kivéve viszont annak legutolsó mondatát, amelyik így hangzik:

„Mint ahogy az is érdekelne, hogyan reagál majd Gyurcsány Ferenc, a Balaton-felvidéki szőlészet és borászat avatott ismerője.”

Ez a [hohoohooo] bizony vizet prédikál és bort iszik. Lehet, nem is keveset.

És bizonyára úgy gondolja, hogy amit nem szabad a Jupiternek, azt szabad az ökörnek.

Semjén plagizált, állapítja meg az index írásának címében igen tömören.

Pedig ebben a dologban tulajdonképpen nem is az a legszégyenletesebb, amit ez a PhD tudományos fokozatú úriember művelt egykoron. Hiszen mondhatnánk azt is, hogy ez egy húsz éves történet, fiatalság, bolondság.

A nagyobb skandalum igazából az, ami napjainkban történt. A kereszténydemokrata politikus arrogáns tagadása, majd az egyetemi dékán hasonló megnyilatkozásai arról, hogy minden rendben van, nincs is szükség semmilyen vizsgálatra.

De hát tulajdonképpen igazuk is volt!

Hiszen  mit is állapított meg a háromtagú bizottság, azon kívül, amit már a hvg révén korábban is tudtunk?

Semmit. Tulajdonképpen megismételték a cikkek állításait.

Hát legalább Semjént, és az ügyben, enyhén szólva is igen furcsa szerepet játszó konzulensét, egy kicsit alaposabban kifaggathatták volna. Hogy is volt ez az egyezőség tudós kollégák? Ki is lopott, kitől?

Vagy nagy szellemek, ha találkoznak?

De azért a lényeget még így is csak kénytelenek voltak leírni. Semjén Zsolt súlyos szakmai-etikai vétséget követett el.

Ami a hvg írásaiból már szintén nyilvánvaló volt.

Persze, ahogy az várható volt, a plagizált kifejezést most is kínosan kerülték.

A politikus"véglegesen és hivatalosan is lezártnak tekinti a témát" – nyilatkozta a külföldön lévő Semjén helyett a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője. Ami nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy egyelőre esze ágába sincs lemondani.

Ezt a bejelentést Semjén nagydoktor talán majd a Karácsonyi Obersovszky-interjúra tartogatja.

Az is lehet persze, hogy ő tényleg lezártnak tekinti a „témát”, sőt előbb-utóbb a kormányzati propaganda ehhez majd azt is hozzáteszi, hogy az embereket nem is ez érdekli. Az embereket az érdekli, hogy Gyurcsányék miként tették tönkre az országot, s most az Orbán kormány miként vívja elszánt szabadságharcát az EU-val és az IMF-el.

Arra azért kíváncsi vagyok, ha Semjén nem vonja le a konzekvenciákat, és nem távozik, mit szól majd ehhez például az a Fritz Tamás, aki oly kurvára büszke arra, hogy állítólag ő találta  ki a következmények nélküli ország kifejezést.

Mint ahogy az is érdekelne, hogyan reagál majd Gyurcsány Ferenc, a Balaton-felvidéki szőlészet és borászat avatott ismerője.

Bayer Zsolt Mikulás napi ajándéka ez a Véletlenül megint - című vezércikk, amelyik azt a végkövetkeztetést engedi sejtetni az olvasóval, hogy Gyöngyösi Márton lényegében baloldali provokátor.

Bayer azzal a meghökkentő állítással indít, miszerint: „Magyarországon véletlenül mindig valami „zsidózás” történik, Magyarországon véletlenül mindig valami „antiszemitizmusféle” nyáladzás segíti meg a baloldalt.”.

Pedig szerinte „Ha megfelelő alakok megfelelő eszközökkel nem emlékeztetnék erre állandóan a magyar lakosságot (nép, nemzet stb.) magától sosem tudná, hogy itt egyáltalán vannak zsidók.”

(Azt már csak én teszem hozzá, hogy alighanem ugyanez volt a helyzet már 1944-ben is!)

Nem tudom egyébként Bayer Zsolt szokta-e néha mondjuk csak a Magyar Hírlap írásaihoz fűzött kommenteket olvasgatni? Hogy hányszor zsidóznak naponta? (Olyan sajtó-portálokat, mint a Barikád, Szent Korona Rádió, Kuru.info stb. már nem is említve.)

Hacsak nem az van, hogy nem a „magyar lakosság (nép, nemzet stb.)” kommentel ezeken a helyeken, hanem a „megfelelő alakok”, „megfelelő eszközökkel”.

Látszólag ügyes húzás. A minapi ocsmány parlamenti zsidózás kapcsán miként lehet az olvasókkal azt sejtetni, hogy Gyöngyösi Márton is valójában nem a soha nem zsidózó lakosság (nép, nemzet stb.) tagja, hanem ő is egy „megfelelő alak, megfelelő eszközökkel”.

Vagyis – és erre hegyezi ki az egész írásművét – valami baloldali liberális (majdnem azt mondtam, zsidó) provokáció terméke. Ugyanúgy, mint anno a szép emlékű Bácsfi Diána vagy Szabó Albert.

A szerző persze őszintén bevallja azt is: „Csak összeesküvés-elméle­teim vannak és paranoiáim, és végtelenül nagy szeretettel ragaszkodom mindegyikükhöz.”

Vagyis nem is tagadja, sejtetéseire semmilyen bizonyítéka nincs.

Viszont, ha már ilyen frappáns elméleteket gyárthatunk, csak úgy kedvtelésből, mindenféle konkrétumok nélkül, akkor ne álljunk meg félúton. A fantáziám nekem is szárnyalni kezdett.

Mert ha Bayer által Gyöngyösi Márton hivatalos önéletrajzából előbányászott ama tényekből, miszerint „2005 februárjától adótanácsadóként dolgozott a KPMG magyarországi leányvállalatánál, a budapesti cég banki és pénzügyi részlegén. 2007 augusztusa és 2010 január­ja között az Ernst & Young nemzetközi tanácsadó cégnél volt társasági és nemzetközi adószakértő a cég budapesti irodájának adóosztályán.”, ilyesmikre következtet, akkor miért nem foghatnánk gyanút a saját pártjában is néhány hasonlóan kirívó esetben?

Mi van, ha életrajzi adatainak ismeretében az merül fel bennünk, Orbán Viktor is része ennek a baloldalt segítő sötét összeesküvésnek? Hisz apja párttitkár volt. ő KISZ titkár. De KISZ titkár volt a diktatúrában Varga Mihály, Deutsch Tamás, Kövér László is. És sorolhatnám még a többi összeesküvőt is hosszasan a Fideszből, a KDNP-ből, kormányzatból!

Tényleg, mi van, ha Orbán Viktor valójában nem is diktátori hajlamait éli ki, amikor személyi hatalmát építgeti, és próbálja bebetonozni, hanem ő is a baloldal titkos embere? És ostoba döntéseivel valójában ő is Bajnai hatalomátvételét készíti elő!

Közvetlen felettese pedig Debreczeni József, és tőle kapja az utasításokat a Videoton meccseinek szünetében lebonyolított titkos találkozókon.

És persze tulajdonképpen Bayer Zsolt eddigi életének ismeretében önmagára is igencsak jogosan gyanakodhatna, hogy provokátor, mint egykori népszabós újságíró. Hiszen volt olyan is, amikor a baloldal szerint ő is zsidózott kicsinyt, sőt Ulrike Lunaceket meg ótvar, hazug idiótának nevezte.

Nagyjából az a gondolkodási mód határozza meg Orbánék logikáját: alkotmányellenes egy jogszabály? Ki nem szarja le, majd módosítjuk az Alkotmányt!

Akarom mondani az Alaptörvényt.

Ezt történt például a választási regisztrációval kapcsolatban. Miniszterelnökünk a minap kissé értetlenkedve jelentette ki a Kossuth adón, a szokásos reggeli (ahogy az egyik szocialista képviselő találó megfogalmazásában hallottam) „Urbi et Orbán” megnyilatkozása során, hogy a regisztráció eleve nem lehet alkotmányellenes, hiszen benne van az alaptörvényben.

Benne van, miután beletették. De Orbánnak még így sincs igaza.

Hiszen nemcsak abba került bele, hanem az úgynevezett átmeneti rendelkezésekbe is. Kérdés, ehhez sem nyúlhat hozzá az Alkotmánybíróság, vagyis ez is az Alaptörvény része-e?

Mindenesetre, ha az alkotmánybírák netán mégis okoskodni méltóztatnának, hát majd legfeljebb úgy lesz módosítva az a drágalátos Alaptörvény, hogy az Alkotmánybíróság a továbbiakban módosított hatáskörrel Puhl Sándor szerepét látja el. Vagyis a jogszabályok kontrollja helyett a megítélt tizenegyesek felülbírálata lesz a feladata a Sport tévé Harmadik félidő műsorában.

Bár, azt hiszem, teljesen fölösleges bármiféle kormánypárti aggodalom e téren, mert az Alkotmánybíróság még kellő jogosítványok birtokában is mismásolna, kussolna.  

Arról már nem is beszélve, hogy miként azt a hvg. hu megírta, az „Alkotmánybíróság személyi összetétele 2013-ben megváltozik: február 24-én Bihari Mihály, április 2-án Holló András tölti be a 70-et, amivel automatikusan megszűnik a mandátumuk. A helyükre a parlament valószínűleg az eddigi gyakorlatnak megfelelően a kormánytöbbséghez lojális alkotmánybírókat választ majd, amivel a 15 fős testületben 9-re nő a számuk.”

A lényeg mindebből az, hogy csöppet sem bízhatunk abban, hogy a bírák megsemmisítik ezt az elmebeteg intézményt. Mint ahogy természetesen abban sem reménykedhetünk, hogy Áder lép fel ellene.  Ez nem valami hulladékügy, ahol is nyugodtan lehetett okoskodni, az elnöki szuverenitást deklarálni, az orbáni adminisztráció különösebb presztizsvesztesége nélkül.

A regisztráció azonban más. Emellett teljes mellszélességgel kiállt a teljes Fidesz-KDNP. Ebből nem lehet csak úgy kihátrálni.

Pedig máris látszik, az alkalmazásával nagy bajok lesznek. Schmuck Andor például azt bizonyította, hogy ha mindenki regisztrálni akarna, az illetékes hatóság belerokkanna.

http://mandiner.hu/cikk/20121204_schmuck_andor_bebizonyitotta_lehetetlen_a_regisztracio

Hát még, ha rá is segítenénk kicsit.

Hát akkor próbáljuk is meg, kard ki, kard! Intézzük el őket saját fegyverükkel.

Fogjunk össze, és a regisztrálásra nyitva álló határidő utolsó napján menjünk mindannyian regisztrálni! És mindenki hozzon magával még egy embert. Ennyi kényelmetlenséget felvállalhatunk.

Gondoljuk el a hatalom pánikját, amikor az utolsó napon egy-egy jegyzői hivatal előtt több ezren fognak toporogni, regisztrálásukat kérve, követelve.

Tüntessünk ellenük?

Pár ezer ember kimegy néhány transzparenssel, zászlóval, kiordítozza magát, aztán megunja és hazamegy.

Most így a vasárnapi „nácizmus elleni tömegtüntetés” után még jobban látszik, hogy a demokrácia mindig bajban van az ilyen dolgokkal kapcsolatban. (Nekem egyetlen ott elhangzott mondat tetszett, Bajnai Gordoné: „A demokrata nemcsak az, aki nem fél, hanem az, aki nem kelt félelmet senkiben.”)

De mégis mi a fenét kezdjünk ezzel a Jobbikkal?

Kicsit olyasmi ez, mint a társadalom és a konok bűnözők kapcsolata. Az utóbbiak szarnak a törvényekre, áthágnak minden előírást, sőt ez a lényegük, de ha elkapják őket, a velük szemben fellépő igazságszolgáltatás kezét a rendőrségtől a büntetés-végrehajtásig, rengeteg részletes, sokszor szinte kínosan precíz előírás köti meg. Az ilyen eljárásokat több fokú szűrőrendszer figyeli folyamatosan, árgus szemekkel, arra ügyelve, egyik hatóság sem sértsen jogszabályt.

A fasisztákkal éppen ezért nehéz mit kezdeni. Ha ők arcul ütnek, mi nem tehetjük meg, hogy mi is hasonlóképpen cselekszünk, akár képletes, akár valóságos is ez az inzultus. Szidtad az anyámat? Gyere ki játsszuk le! Mert akkor mi a különbség köztünk? Hogy mi nemesebb eszmék védelmében tesszük ezt? De hiszen ők is meg vannak győződve arról, hogy nemesebb eszmék érdekében cselekednek.

De nyilván az sem jó megoldás, ha Máté evangéliuma szerint járunk el. „Én pedig azt mondom néktek: ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, annak tartsd oda a másik orcádat is.”

De van még ennél az orca odatartásnál is rosszabb, a színpadias ripacskodás, pl. a sárga csillag kitűzése.  A sárga (Dávid) csillag egy politikus Pierre Cardin zakóján blaszfémia.

Lehet azt is tenni, hogy nem veszünk róluk tudomást.

És akkor mi van? Attól még léteznek. Mi az, hogy, nagyon is!

Tiltsuk be? A vezetőiket dugjuk börtönbe?

A történelem bizonyította, ezek a megoldások olyan hatásfokúak, mintha benzinnel próbálnánk tüzet oltani.

(Emlékezzünk, Hitler is ült börtönben. Ráadásul ott írta meg a náci ideológia fő művét, a Mein Kampf-ot, amiben kifejti antiszemita fajelméletét, világuralmi törekvéseit és kommunistaellenességét.)

Ha viszont korlátozzuk a tevékenységüket, akár csak a parlamenti házszabályok szigorításával, ezzel a demokráciát is korlátozzuk.

És ide a bökőt, hogy Kövér László erre hivatkozva először egy szocialista képviselőt fog majd az ülésteremből eltávolíttatni, nem jobbikost!

(Mint ahogy a cigány kisebbség védelmében született büntető jogszabályt is eddig szinte kizárólag cigányok ellen alkalmazták.)

A mai szélsőjobb nem III. Richard eszmei utódja egyébként. Nemes küldetéstudattal rendelkeznek, nekik magasröptű céljaik vannak. Ők éppen azokat tartják gazembereknek, hazaárulóknak, akik nem velük értenek egyet. A Shakespeare szöveg ma úgy hangozhatna egy Vona Gábor szájából: úgy döntöttem hazafi leszek. Mert ők hazafiak. Jó hazafiak.

És ki a jó hazafi? Aki megvédi nemzetét az idegenszívűektől, az országot kiáruló liberálisoktól, a gyarmatosítóktól. (Majdnem azt mondtam, az IMF-től!) Aki szereti a hazáját, ellenben nem szereti a melegeket, a cigányokat és a zsidó származásúakat.

Akarom mondani, az izraelieket.