Proszektúra

Dúró Dóra a parlamentben vehemensen többrendbeli magyar-gyalázással vádolta meg az egyik kereskedelmi tévé csatornát, amelyik arra vetemedett, hogy azt merészelte állítani, Petőfi versszavalása a Nemzeti Múzeum lépcsőjén csupán legenda volt, mint ahogy az is, hogy Mátyás igazságos és jó király volt. De az sem igaz, hogy Dugovics Titusz létezett.

Dúró Dórát mindez nagyon kiakasztotta. Hogy kedvenc miniszterelnökünk szavaival éljek, nem tűrhetik, hogy ez a kereskedelmi tévé a magyarokkal mossa fel a padlót!

Dúró Dóra különösen azon háborgott, hogy bezzeg a holokauszt-tagadást büntetendővé tették, De Petőfi, Mátyás király, Dugovics Titusz emlékét szabadon meggyalázhatják.

A mellette ülő, felsőfokú reklámszakemberi végzettségű (forrás Wikipédia) Pörzse Sándor majd kiesett a padból, úgy helyeselt.

Most tekintsünk el attól, hogy abba a vitába belemenjünk, miért is tekinthető magyar-gyalázásnak, súlyos véteknek az, ha teszem azt olyasmit kétségbe vonunk, hogy a szerb Dugovics Titusz nem is létezett, következésképpen nem is ránthatott magával Nándorfehérváron (Vagyis Belgrádban) egyetlen törököt sem? (Johannisz Dubraviusz középkori cseh történetíró szerint a törököt magával rántó hős egyébként is egy cseh vitéz volt.)

Mindettől még az ott harcoló vitézek hősiességét nemre, fajra, felekezetre tekintet nélkül senki sem vitatja. A kérdéses tévécsatorna sem tette ezt.

(Csak mellékesen, kíváncsi lennék, hogyan fogadná Dúró Dóra és szellemi köre azt a hírt, hogy az egri várvédők között sem létezett Sárközi nevű cigány? Ezt a Sárközi-tagadást is ugyanolyan vehemenciával kifogásolnák? Vagy épp ellenkezőleg, örömmel nyugtáznák?)

Szerintem nem magyar-gyalázás az sem, ha azt állítjuk, Petőfi nem szavalta el akkor és ott a múzeum  lépcsőjén a nemzeti dalt. Hiszen vele kapcsolatosan sem azt tagadták, hogy nagy magyar hazafias költő volt, és tevékenyen részt vett a negyvennyolcas forradalomban. (Egyébként a Wikipédia szerint sem történt meg az a bizonyos szavalás, mert Petőfi sehol sem említette később.)

A holokauszt-tagadás esetén azonban egészen másról van szó, s ezt Dúró Dóra és társai is nagyon jól tudják.

A holokauszt-tagadásnak az a módja ugyanis, amelyet Dúró Dóra és eszmetársai folyamatosan oly előszeretettel űznek nem abban áll, hogy azt vitatnák példának okáért, hogy Radnóti Mikós vagy Rejtő Jenő áldozata volt-e a fasiszta tébolyult erőszaknak. Ők magát a zsidók rendszerszerű, tömeges üldözését, teljes jogfosztásukat, értékeik elrablását és életüktől iparszerű körülmények között történő megfosztását vitatják, bagatellizálják, illetőleg tagadják.

És persze gúnyolják, amikor holokamu és hasonló lealacsonyító elnevezésekkel illetik.

A vörös-iszap katasztrófa után a miniszterelnök maga jelentette be az Országházban, hogy a tragikus esemény felelőseit őrizetbe vették és előzetes letartóztatásukat kezdeményezik. A parlament fideszes többsége ezt nagy tapssal fogadta.

Persze a tömegeknek is nagyon tetszett ez a stílus, a többség egyetértett abban, hogy az ilyen vörös bárókkal nem kell sokat lacafacázni, a MAL vezetőinek minden vagyonát azonnal elkobozni, őket pedig életfogytiglan börtönbe zárni. Természetesen Gyurcsánnyal és Veres Jánossal együtt.

A nép jobbik fele Sukoró ügyben is már rég meghozta hasonló szellemű döntését. (Plusz egy kis zsidózással is fűszerezve.)

Most a moszkvai ingatlanüggyel kapcsolatban viszont már nem Orbántól tudtuk meg, hogy Fekszi Márta és társai őrizetbe kerültek. Ezt már egy sztárügyész jelentette be, a tőle megszokott, szája sarkában bujkáló hamiskás mosollyal.

Csak mintha kicsit elkéstek volna ezzel a hamiskás mosollyal néhány évecskét. Ettől függetlenül lelket bizsergető, szívet melengető látvány volt a bíróság folyosóján a volt államtitkár asszonyt és bűntársait vezető szíjon látni.

A köznép persze ezúttal is azt várja, hogy jön a vagyonelkobzás, s onnantól kezdve csak arról tárgyalunk, meddig üljenek a rác s mögött. Természetesen Gyurcsánnyal és Veres Jánossal együtt.

Na jó, beszélhetünk Göncz Kinga sittre vágásáról is.

 

Nem tudom, ki emlékezik még rá, hogy miket is mondott Török Zsolt 2003 augusztusában az Egri Televízióban?

„A jogszabályokat, nem betéve, de nagyon ismerem, de sajnálom, hogy ilyen jogszabályok vannak Magyarországon. Szász Károllyal és a vele hasonlókkal szemben úgy kell eljárni, hogy vagyonelkobzás, és onnantól kezdve tárgyalunk, hogy meddig fog a börtönben ülni.”

Akkoriban nagy visszhangja támadt ennek, sokan felháborodtak és rémüldöztek a törvényesség eme verbális lábbal tiprásán, főként az akkor ellenzéki Fidesz háza táján.

 

„Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni” – jelentette ki múlt év november 9-én a hvg.hu számára adott interjújában a politikába való esetleges visszatérését firtató kérdésre Draskovics Tibor.

(A Madách-díjas Bayer Zsolt nem a folyóval példálózott volna, hanem kedvelt stílusában az ember végtermékével, és úgy fejezte volna ki magát: kétszer nem lehet ugyanabba a szarba lépni.)

E mondást persze nem Draskovics találta ki, hanem Hérakleitosz. A görög bölcselő igazát eddig többnyire senki sem vitatta, de amikor az ex-miniszter szájából hallottuk, kezdtünk benne kételkedni.

Már csak azért is, mert a mostanában történtek azt látszanak igazolni, hogy bizony ugyanabban a folyóban tapicskolunk, mint Török Zsolt egykoron.

Természetesen Szász Károly vagyona nem lett elkobozva, s ő sem került börtönbe. Könnyen meglehet, hogy ez a Fekszi ügy is megfekszi majd a gyomrát Orbánéknak.

Régebben voltak híres emberek, híres zenészek, színészek, politikusok, stb. Akiket sokan ismertek és tiszteltek. Aztán egyszer csak megjelentek hazánkban az úgynevezett celebek. A szó a celebritas – híresség, előkelőség – latin szó rövidítése.

Ezekre a honi celebekre többnyire az jellemző, hogy a tehetségük ugyan nem sok, ha van nekik ilyen egyáltalán, ám annyit mutogatják az ábrázatukat, hogy az emberek előbb-utóbb felismerik őket az utcán, és összesúgnak mögöttük: ez az a… hirtelen nem ugrik be a neve…hát tudod már ki…

Később aztán persze leesik nekik, hogy például valamelyik fingóversen, vagy böfögőverseny győztese az illető.

Az általunk használatos celeb szónak bizony van némi stichje. Leginkább a gagyi hírességek, előkelőségek kaphatják ezt a jelzőt.

Celeb például a kereskedelmi tévé bemondónője is, aki celeb mivoltára hivatkozva cirkuszt rendezhet egy hotelban akkor, amikor a szauna használatát más földi halandókkal kellene megosztania. A celeb az ilyen helyzetet megalázónak tartja, hiszen azt gondolja, hogy miután ő hiresség és előkelőség, a helyzete is kiváltságos kell, hogy legyen. Vagyis reá más szabályok vonatkoznak, mint a nagy átlagra.

Lang Györgyi ma reggel tipikus példáját adta ennek az übermensch cseleb-gondolkodásnak, amikor egy reggeli tévéműsorban, ha jól értettem kissé zavaros gondolatait, mintha azt nehezményezte volna, hogy a Tesco biztonsági őrei miért tettek Bakács Tibor ellen feljelentést. „Ha én lettem volna a biztonsági őr, és hát észrevettem, akkor szóvá tettem volna e- vagy esetleg lett e volna bennem annyi erősség, hogy azt mondom halló Settenkedő úr tegye vissza a szalámit mert látjuk.”

És akkor ugye Bakács úr visszateszi a szalámit, s akkor ugye, most nincs ügy.

De Lang Györgyi szájából ezen túl is elhangzott még egy nagyon érdekes mondat.

Eszerint: „ha ott akkor konkrétan éhes lett volna, akkor kér tíz deka szalámit szeletelve, s ami ugye egyszer már bevált, egy kifli kíséretében megeszi.”

Mit jelent az a megjegyzés, hogy „ami ugye egyszer már bevált”?

A képzelet szárnyalni kezd.

A kifliről jut egyébként eszembe, hogy kilenc évvel ezelőtt éppen ugyanebben a Tescoban keveredett lopás gyanújába Selmeczi Gabriella, napjaink fülkeforradalmának nyugdíjvédő komisszárja is.

Akkor kiderült, hogy a képviselőnő feltehetően ártatlan, valójában egy ismerőse, akivel az üzletben futott össze, fogyasztott el fizetés nélkül egy sóstanglit.

Selmeczi szerint eleinte őt gyanúsították, de a közel kétórás kihallgatás második részében már tanúként kérdezték őt.

De most utólag már nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a jobboldal csak ne dumáljon, ne törjön pálcát a baloldali kötődésű Bakács Tibor fölött. Hiszen tény, akárhogy is magyarázzák ezt, hogy Selmeczi bizony – kár tagadni – mégis csak kabát, akarom mondani kiflilopási ügybe keveredett.

A Hittudományi Akadémiát is megjárt, valamikor évekig jogi tanulmányokat is folytató Bakács Tibort a Budakeszi Tescóban – késő este – lopáson érték. 2.000 Ft értékű szalámit akart elemelni, amit azzal indokolt, hogy nem volt pénze, de éhes volt. Állítólag magyarázólag még hozzáfűzte, hogy mostanában nem annyira foglalkoztatott újságíró, ezért volt anyagilag megszorulva.

Ez eset megint egy látványos nagy pofon a Fidesz-féle aljas sajtótörvénynek. A nyugati közvélemény előtt még jobban lelepleződött az a gonosz világ, amit a médiában Orbánék hoztak létra, és ami ellen maga Bakács is tiltakozott korábbi tüntetéseken.

A napnál is világosabb ugyanis, hogy a baloldali kötődésű újságírók mellőzöttsége, sőt üldöztetése immáron odáig fajult, hogy kénytelenek afféle megélhetési bűnözőkként harcolni puszta létükért.

El tudom képzelni, amint Bakács egész heti koplalás után péntek este az ágyában álmatlanul forgolódva hirtelen rádöbbent, nem bírja tovább, s miután otthon már a hatodszor átnézett hűtőben egy falatnyi száraz kenyér, de annyi sem volt, ezért este tíz óra tájban éhségtől gyötörten betámolygott a kérdéses üzletbe.

Sokáig keringhetett az ételes pultok környékén, miközben egyre éhesebb lett. Aztán nem bírta tovább, egy rúd szalámit a zsebébe gyűrt. Lophatott volna persze olcsóbb lecsókolbászt, töpörtyűt vagy parizert is, de előbbiekben sok a zsír, meg a koleszterin, az utóbbiban meg állítólag sok a szója.

Az index, a rádió honlapjára hivatkozva egyébként azt közölte, hogy a Klubrádió vezetősége döntése alapján „a hallgatók érzéseire tekintettel legalább egy hónapig szüneteltetik” Bakács úr műsorát.

Gondolom, ha Bakács úr bankot rabolt volna, akkor a várható szüneteltetés időtartama – a hallgatók érzéseire tekintettel – elérhette volna akár a hat hónapot is. De ha embert öl, biztosan nem ússza meg egy éves eltiltás alatt sem.

Azt azért becsülöm a súlyosan hibázó újságíróban, hogy a vétkét azonnal elismerte, s a felelősséget vállalta, semhogy azzal vágott volna vissza: mi egy Tesco lopás egy Tesco alapításhoz képest?

Az ötvenes, hatvanas években – vagyis nem csupán Rákosiék, hanem még Kádár János uralkodása alatt is – gőzerővel folyt a paraszti magángazdálkodás felszámolása. A pontosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy főleg a földek magánhasználata szűnt meg, a névleges egyéni tulajdon az többségében megmaradt, amelynek a közös használata fejében a szövetkezet szerény mértékű földjáradékot is fizetett.

Akkoriban ez a szövetkezetesítés úgy zajlott, hogy lelkes, ám gyakran meglehetősen morcos kommunista agitátorok járták a falvakat és győzködték az embereket a közös gazdálkodás előnyeiről. Bizony néha-néha egy-egy pofon is elcsattant a rábeszélések során. Miközben nem győzték hangoztatni, hogy a belépés teljesen önkéntes.

Később pedig jöttek a győzelmi jelentések, hogy itt vagy amott már hányan léptek be a közösbe. Egyre több település határába került ki a (dicsőség) tábla, hogy „ez a falu termelőszövetkezeti falu”. Ami azt jelentette, hogy az adott helység valamennyi lakója tagja a szövetkezetnek. Vagyis nem ám csak mondjuk 96.8, hanem 100 %-ban!

Nem volt ez azért egy diadalmenet. Sok paraszt választotta a belépési nyilatkozat aláírása helyett inkább az öngyilkosságot, vagy betegedett bele abba, hogy nem csak a földjét, de szegényes kis termelőeszközeit, traktorát, lovát, ökrét is „önként” be kellett szolgáltatnia.

Az akkori jogszabályokkal egyébiránt a magángazdálkodást is oly mértékben megnehezítették, hogy később már még az is kérte a téeszbe felvételét, aki korábban mert ellentmondani a győzködésnek.

De, hogy milyen buták voltak ezek az akkori komcsi párt- és állami vezetők!

Nem jöttek rá arra, hogy mindezt sokkal egyszerűbben, sokkal kevesebb propagandistával és pofonnal, kisebb energiával is megvalósíthatták volna.

Ne az írjon alá, aki be akar lépni, hanem az, aki nem. Tűztek volna egy igen rövid, egy-két hónapos határidőt, s aki addig nem nyilatkozik, automatikusan téesz taggá válik.

Vagyis a nyakasabb parasztgazdáknak el kellett volna gyalogolniuk mondjuk az ÁVH laktanya közeli pártirodára, s ott némi idegtépő sorban állás után nyilvánosan bejelenteni, hogy ők bizony inkább vállalják a jobbik esetben zsíros paraszt, rosszabbik esetben kulák címkét és az ezekkel járó összes hátrányt, semhogy a nagy szovjet testvérek által is bizonyítottan a haladás útját jelentő, és a kommunizmushoz vezető szovhozok és kolhozok honi megfelelőjébe tömörüljenek.

Hogy mér' is jutott eszembe éppen most ez a kis történelmi visszatekintés?

Aki azt feltételezi, hogy a magánnyugdíjpénztárak körüli hercehurca volt eme írás apropója, jól gondolja. Ám a történelmi párhuzam annyiban föltétlenül sántít, miszerint az átkosban a földjétől nem egészen önként megvált parasztot korábban sem kényszerítette senki arra sem, hogy egyénileg gazdálkodjon.

Talleyrand közismert találó megfogalmazása szerint „A Bourbonok semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek." A francia történelem azon korszaka volt ez, amikor a Bourbonok Napóleon bukása után újra hatalomra kerültek, s XVIII. Lajost követően Károly lett az uralkodó.

Jellemző eset volt, amikor a parlament alsóháza 1830.március 18-án feliratban bírálta az uralkodó intézkedését, mire Károly július 26-án rendeletet adott ki, amelyben betiltotta a személyét sértő kritikákat.

 

A Fidesz jelenlegi hatalomgyakorlási módszerét, bár sok hasonlóságot mutat a Bourbonokéval, mégis inkább úgy lehetne jellemezni, hogy Orbánék semmit sem tanultak és mindent elfelejtettek.

Vagyis például elfelejtették a 2002-ben történt választási vereségüket, annak okait.

De elfelejtették azt is, hogyan pusztította el a hatalmi gőg és arrogancia az MSZP-t.

Pedig a szocialisták története is nagyon tanulságos.

Úgy jártak , mint a matróz, akinek a vicc szerint a farkán az a tetoválás látható, hogy „róza”, de a szöveg eredetileg még az volt, hogy „Mária Terézia leghűségesebb matróza”.

Volt az MSZMP, amiből az „M” (vagyis a munkás) lekopott, s lett az MSZP, vagy, ahogy a nép elnevezte, a Maszop.

Mára pedig ebből már csak az maradt meg, hogy Szop.

De szopni fog a Fidesz is, ha így folytatja, méghozzá viszonylag elég hamar.

Az embereket felháborította az a gyakorlat, amit a szocik folytattak, hogy haveri körben boldognak boldogtalannak osztogatták a stallumokat, meg a sokmilliós végkielégítéseket. Felháborították az adótrükkök a céges vagyonokkal (Gyurcsány), offshore cégekkel (Bajnai) Felháborította a töméntelen korrupció, s egyéb, munka nélkül kifizetett pénzek.

Aztán egyszer csak azt látjuk, hogy a Fidesz ugyanezt csinálja.

Sőt. A szociknak gyakran jogszabályokat kellett szegni ahhoz, hogy a közvagyont elsíbolhassák. A Fidesz meg már normát sem szeg, hanem a törvényeket igazítja hozzá a zsebtömködéshez.

S, ha úgy tartja kedvük, az alkotmány preambulumába még azt is bele fogják majd szövegezni, hogy Kósa Lajos lánya a legjobb műkorcsolyázó Magyarországon.

Most aztán itt van még ez a Derce ügy is.

Ej-haj, ruca-ruca kukorica derce.

Vörös-iszap, löszfalomlás, földrengés, belvizek, benzinárak, svájci frank nyomorítják a népet. Derce út viszont havi 350.000 Ft-ot vághat zsebre élete végéig.

Már szinte hallom, hogy Gyurcsány Ferenc, mint a Demokratikus Koalíció Párt elnöke, Rogán Antal bonmotját ellopva 2014 tavaszán kijelenti majd, hogy rosszabbul élünk mint négy éve.

Csakhogy akkor majd ez a mondás tényleg igaz is lesz.

Ej-haj, ruca-ruca kukorica derce.

Ej-haj Fidesz- Magyar Polgári Szövetség...

Vigyázzatok, mert a végére csak annyi marad majd belőletek is, hogy: ég.

Szinte valamennyi médium kiemelten közölte a hírt, hogy a Fővárosi Főügyészség szóvivője tájékoztatása szerint Budapesti I. és XII. kerületi Ügyészség vádiratot nyújtott be Biszku Béla ellen a Budai Központi Kerületi Bíróságon

Na végre, megérhettük ezt is, a fülkeforradalom újabb jelentős mérföldkövét: vádat emeltek egy kommunista főbűnös ellen!

Mióta vártunk már erre a pillanatra!

Végre már valaki megbűnhődik amiatt, ami az ötvenhatos megtorlások során történt. A több száz ártatlanul kivégzettért, a több ezer börtönbe zártért, s több százezer hazáját elhagyó menekült miatt.

Aztán persze kezdeti örömmámorunkat lehűtötte az a szóvivői közlés, miszerint a kilencven éves Biszkut nem azért vádolják, hogy mit tett ötvenhatban, hanem a kommunista rendszer bűneinek tagadásáért állítják bíróság elé.

A szóvivő szerint a vádirat lényege az, hogy Biszku Béla egykori belügyminiszter egy 2010. augusztus 4-én közzétett televíziós műsorban nagy nyilvánosság előtt a kommunista rendszer bűneit jelentéktelen színben tüntette fel.

Ez a vád Biszku esetében körülbelül olyan – már elnézést a morbid hasonlatért –, mint ha a gyilkost nem az emberölésért, hanem azért vonnák felelősségre, mert az általa megölt embert utóbb becsmérlő szavakkal illette.

A büntető törvénykönyvben, a köznyugalmat sértő bűncselekmények körében található meg egyébként az a tényállás, amely szerint aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A Duna Tv – Közbeszéd című műsorának inkriminált adását megtekintve megállapítható, hogy ennél hülyébb váddal ritkán illettek valakit hazánkban. Ami azért nagy szó a honi igazságszolgáltatás közismert színvonalának ismeretében.

Mert miket is mondott Biszku ebben az interjúban?

Lényegében nem tett mást, mint próbálta magát mentegetni, szerepét kisebbíteni. Tagadta, hogy ő bármilyen rosszat is cselekedett volna akkor. Kijelentette ugyan, hogy az akkori eseményeket ellenforradalomnak tartotta és tartja, de hozzátette azt is, hogy ami akkor történt, az nemzeti tragédia. „Rettenetesen sajnálok minden embert, akinek az életét elvették. De ennek voltak nemzetközi összefüggései is.” Ötvenhat után egy konszolidációs időszak következett az emberek szerint is. Kéne egy bizottság, hogy a tények alapján elemezze ötvenhat előzményeit, következményeit.

Elmondta azt is, hogy a forradalom után indult eljárásokat nem tekinti koncepciós pereknek, mert azok szerinte elkövetett cselekmények miatt indultak. Az ítéleteket nem tudja minősíteni.

A lényege az egész interjúszövegnek, hogy egy a saját akkori magatartását utólag is helyesnek látó vénember kissé szánalmas magyarázkodásának lehettünk tanúi. Ennek a lényege, hogy ő kilencven éves fejjel továbbra is ellenforradalomnak tartja az 1956-os forradalmat, amely egyébként szerinte is a nemzet tragédiája volt, valamint igazságosnak és jogszerűnek tartja a megtorlások idején lefolytatott büntetőeljárásokat, a meghozott halálos ítéleteket.

Vagyis mindebből egyértelmű, hogy Biszku nem úgy általában a kommunizmus bűneit tüntette fel jelentéktelen színben (sőt ugyanebben az interjúban panaszkodott, hogy őt is meghurcolták, megalázták az ötvenes években!), hanem a saját bűneit próbálta negligálni. Egyébként pedig hogyan lehet a nemzeti tragédia kijelentést „jelentéktelen színben feltüntetésnek” tekinteni?

Bayer Zsolt Madách-díjat kapott.

Ezt az 1964-ben alapított díjat korábban olyanok vehették át többek között, mint Szinetár Miklós, Hubay Miklós, Tempfli József, Sinkovits Imre, Berek Kati, Keresztury Dezső.

Most pedig Bayer Zsolt érdemelte ki.

Róla jut eszembe, hogy a sajtószabadságot féltők, illetőleg a túlzott szabadosságért aggódók egyebek mellett abban is vitatkoznak, hogy a médiajogszabályok bizonyos fogalommeghatározásai eléggé pontosak-e ahhoz, hogy alkalmazásuk során ne kelljen attól félnünk, hogy azokat a médiahatóságok majd önkényesen alkalmazhatják, illetve túl kiterjesztően értelmezhetik.

Ilyen például az a kívánalom, hogy a médiatermék nem lehet alkalmas személyek, kisebbségek, bármely többség, stb. nyílt vagy burkolt megsértésére vagy gyűlöletkeltésre.

A bírálók szerint ez a „gumiparagrafus” is a visszaélések lehetőségét teremti meg a jogalkalmazás során, ami már önmagában is a sajtó megfélemlítését eredményezheti.

Tehát jogos a kérdés, hol az a határ, ami még tolerálható, tolerálandó, s mi az ami már nem.

Egy régi szakállas vicc szerint mértékkel és tartózkodással kell alkoholt fogyasztani. Mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt.

Bayer Zsolt úr ténykedése bizonyítja, hogy egyelőre jó nagy vödörnyi a sajtószabadság hazánkban, sőt az ő esetében már nem is vödörről, hanem egy jó nagyméretű moslékos dézsáról beszélhetünk.

Bayer cikkei alapján bizton állítható, hogy igen tág határok között lehet itt mások: személyek, kisebbségek – teszem azt például a zsidók – ellen gyűlöletet kelteni, őket durván megalázni, sértegetni anélkül, hogy félni kéne a médiahatóságok retorziójától.

Az újdondász Madách-díjas főmunkatárs a Magyar Hírlap Álláspont rovatában, ha jól értem zavaros írását, bűzös végterméknek nevezte például többek között Daniel Cohn-Benditet, Schiff Andrást.

E személyekkel összefüggésben tette azt a megjegyzést is, a Héjjas különítményesek tetteire utalva, hogy sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben.

Írásművében vissza-visszatérőek a bűzös végtermék, véglény jelzők.

Sajátos, hogy e szagos gondolatainak helyt adó Álláspont rovat kommentelési lehetőségét most is azzal a felhívással látták el: „Kérjük tartózkodjanak a becsmérlő, trágár szövegektől.”

De azt sajnos elfelejtették odaírni, hogy ez a figyelmeztetés csakis a kommentelőkre vonatkozik.

Bayer úr ténykedése egyébiránt nem csak a legális sajtószabadság határait tágítja ki, de legitimálja a kuruc.info működését is. Mert ez utóbbi hírportál sértegetésben, gyűlöletkeltésben csupán tehetségtelen epigon Bayer úrhoz képest.

Ott az asztal alatt.

Persze mindezen okfejtés a sajtószabadság határaival kapcsolatban csak akkor igaz, ha Bayer úr tevékenységét újságírásnak tekintjük. Mert szerintem körülbelül annyira lehet az ő munkásságát ennek nevezni, mint amennyire valakiknek a nyakig beásását, vagy felakasztását művészi performánsznak hívhatjuk.

Igen csak fölháborító Magyar honban sokaknak, hogy jóformán egész Európa minket támad, piszkál, kritizál. Most mifelénk minden rendes magyar ember azon van kiakadva, hogy nem volt elég nekünk Trianon, de most még ez is, ez az állandó vegzálás.

Irigylik a kétharmadunkat?

Hogy jönnek ahhoz ezek a szeplős ánglusok, spagettizabáló taljánok (digók), kákabélű, csigaevő francúzok, betonfejű svábok, szőröstalpú tótok, fapapucsos hollandusok, szóval hogy jönnek mindezek ahhoz, hogy minket bírálgassanak, Magyarországot csak úgy ukmukfukk sértegessék?

Ki a fene ez a Daniel Cohn-Bendit is?

De az index online közvetítéséből tudom, Orbán nem hagyta magát Strasbourgban sem, ezzel a Dani gyerekkel is mily’ jól elbánt, amikor kifelé menet nem fogott vele kezet.

„Csak azért mert mi diktatúrában éltünk, nem lehet megkérdőjelezni a magyar nép demokratikus elkötelezettségét!”

Ezt vágta a szemükbe a komcsiknak és a liberálisoknak.

Aztán arról is szónokolt, hogy a magyar nép megsértése volt, amikor diktatúrával vádolták.

Orbán Viktor politikai felfogásával kapcsolatban már sokan idézték a XIV. Lajosra vontkoztatott híres kijelentést, miszerint: az állam én vagyok!

De azt talán még nem említették, hogy ő e mondás sajátos hatalmi filozófiáját lényegesen továbbfejlesztette.

Nála mindez már úgy hangzik: a nép is én vagyok!

Vagyis, ha őt bírálják, akkor ezt a bírálatot ráteríti minden honfitársára.

A logikája szerint mi megválasztottuk őt kétharmad arányban, ezért amit ő tesz, az olyan, mintha mi tennénk mindannyian, vagyis a nép.

Igazából egyébként nem érhettek senkit sem meglepetésként Orbán EP-beli kijelentései. Mondott ő már korábban is olyasmit, miszerint a nép nem lehet ellenzékben.

Pedig igencsak hibádzik ez a kétharmados többségre hivatkozás, hiszen az valójában csak a szavazáson résztvevők ötvenvalahány százaléka (a szavazásra jogosultak kevesebb mint fele), de azért sem fogadható el az Orbán =Nép elmélet, mert nem ő lett kétharmaddal megválasztva, hanem a drágalátos szocik lettek kétharmaddal elutasítva.

Hrabal egyik regényalakja a kocsmában kijelentette, hogy ha volna egy tó a közelben, ő tudna úszni, s volna egy unokahúga, aki fuldokolna, ő bizony habozás nélkül utána ugrana és kimentené. Azóta nagyra tartották őt a faluban.

Valami hasonlót mondott most Mesterházy Attila, amikor közölte, miszerint nyilatkozatban vállalják az MSZP elnökségének és választmányának tagjai, valamint országgyűlési képviselői, hogy amint lehetőségük lesz, kárpótolják mindazokat, akik a magán-nyugdíjpénztári rendszerben maradva elveszítik állami nyugdíjjogosultságukat.

Amint lehetőségük lesz.

Gondolom, ha az a bizonyos „amint” alkalom húsz év múlva következik be, akkor húsz év múlva.

De hogyan is gondolják ezt az elnökség és a választmány tagjai?

Feltételezem, a saját jövedelmükből és vagyonukból rendeznék ezt a kérdést.

Mert ha a közöséből tervezik, akkor a kárpótlás valójában megint csak mások kárára történhet majd. Hiszen amit erre fordítanának, azt valahonnan, valakiktől el is kell ám majd venni. Akiknek meg persze akkoriban a Fidesz fog ajánlatot tenni, hogy „amint lehetőségük lesz”, kárpótolják őket.

Ezt a mókuskerék nagyvonalúságot szeretem én a politikusainkban. És persze mindig a „mi kis eszközünkkel” szeretik verni a csalánt.

Azon már ne is agyaljunk, konkrétan hogyan képzelik ezt a kárpótlást. Mesterházyék. Miként fogják kiszámolni a mértékét? Természetesen hasra ütéssel, mint a tizenkilencezer forintnál, amit Megyessy „adott” kárpótlásul a nyugdíjasoknak.

Ám miközben Mesterházy és társai valamiféle ködös kárpótlás délibábjával hitegetik a népet, Orbán Viktor sem tétlenkedik, muszáj neki valamit csinálni, mert mint tudjuk, a magyart a tétlenség teszi tönkre, hát ő most éppen disznóólak ellen vív forradalmat, és minket is erre ösztönöz.

„Ami itt uralkodott, az egy disznóól volt… Szerencse a szerencsétlenségben, tekintettel arra, hogy megfelelő körülmények között nőhettem fel, néhány disznóólat már volt módom személyesen megismerni. Ezért biztosak lehetnek abban, hogy ezzel a disznóóllal, ezzel a hodállyal is el fogunk majd bánni.”

Egy pillanatig sem elvitatva, hogy a miniszterelnök úr a disznóólak nagy ismerője, mondhatni szakértője, mégis amikor disznóólat és annak mintegy szinonimájaként hodályt emlegetett, felvetődik, hogy jön ide ez utóbbi? Ez a hodály.

A hodály ugyanis nem a sertések lakhelye, hanem a birkáké. Persze attól még ez is lehet koszos.

Ám ha már hodályt is szóba hozta, mint amivel „el kell bánni”, akkor jogos az a kérdés is, hogy melyikre: a. nád- vagy szalmahéjazattal ellátott földig érő tetőszerkezetből álló, ún. seggenülő hodályra, vagy az alacsony falú, nyeregtetős falas hodályra gondolt?

Na mindegy. Gyerünk, segítsünk a kormányfőnek, a disznóólak ellen vívott forradalmi harcában, nevezzék azokat istállónak, seggenülő hodálynak, akárminek.

A Hír tévében jóformán félóránként mondták be a hírt, miszerint meghalt egy 38 éves beteg H1N1 vírusfertőzés következtében.

De valamennyi médium rákapcsolt ez ügyben, a haláleset mindenütt vezető hír hosszabb ideje.

A NOL-t annyira sokkolta ez az esemény, hogy még az alapvető helyesírási szabályokról is megfeledkeztek. Ordító főcímmel közölték, hogy: Megint áldozatott (!) szedett itthon a H1N1 vírus.”

Jóllehet az írást már január 12-én közzétették, s az olvasók közül többen is szóvá tették a hibát, a moderátor a füle botját sem mozgatta azóta sem. Az egyik kommentelő szellemesen jegyezte meg ezzel kapcsolatban, hogy „eztt a cikkett alighanem smittt pal irta...”

(http://nol.hu/belfold/megint_aldozatott_szedett_itthon_a_h1n1)

Az index sem maradt le persze a hírversenyben, ráadásul a. „H1N1: egy 38 éves férfi az első idei áldozat” címmel azt sugallta, új-influenza ügyben bizony még komoly borzalmak elé nézünk.

Rejtő Jenő jó hetven éve vetette papírra az alábbi sorokat a Piszkos Fred, a kapitány című (remek)művében:

.„Hol hallottak már olyan betegséget, amelynek nincs halálos áldozata? Miféle járvány az, amelyikbe nem hal bele senki?

Az utasok összenéztek. Csakugyan lehet ebben valami... Fülig Jimmy még fölényesebb vigyorral folytatta:

- Ha csak egy ember meghalna, akkor én is elismerném, hogy jaj nekünk! Az Egyenlítőn túl lehetséges, hogy néhány óra vagy nap múlva nincs egy élőlény a hajón. De ki halt meg eddig? Kérdem önöket, tisztelt turisták: ki halt meg?

Mr. Irving jött be kissé zavartan:

- Kérem, segítsenek az orvost keresni... Szegény nevelőm, Mr. Gould meghalt...

Tíz perccel később egyetlen utas sem tartózkodott a kabinján kívül. Itt a halál!”

A hazai gyógyszerbiznisznek úgy kellett ez a halott – már elnézést a morbid hasonlatért – mint egy falat kenyér.

Ugyanis tavaly nem oltattuk be magunkat, mondván a bolsi offshore lovagoknak nem teszünk ilyen szívességet. Az elfekvő készlettől viszont mégsem lehet úgy megszabadulni, mint ha ingek lennének, vagyis például egyet fizet, kettőt kap akció keretében.

A közszolgálati tévében a Ma reggelben, az ÁNTSZ osztályvezető főorvosa szájából is elhangzott, hogy a vakcinából valójában egy is elegendő a biztos védelemhez. Ahogy a doktornő fogalmazott: egy embernek az idén csak egy „szurit” kell kapni. Doki néni, köszi!

(De ki mondja meg, hogy tényleg szükségünk van-e erre az oltásra az idén is? Vagy ez az egész még mindig csak egy komcsi trükk.? Sajnos Orbán Viktor egyelőre nem szólalt meg ebben a témában.)

Az említett NOL cikk kommentjei között olvastam egyébként azt a megjegyzést is, miszerint:

„Ősz óta 220 ember fagyott halálra. Kit érdekel? Abban nincs üzlet... „

Most akkor rasszista a magyar rendőrség, vagy ávéhás vagy mi?

Úgy tűnik nem mindegy, milyen jelzőket aggatunk rá. Azt a szombathelyi egyént ugyanis, aki szerint a rendőrségünk rasszista, bűncselekmény hiányában felmentették.

Az index beszámolója szerint a bíróság úgy döntött – mivel demokratikus jogállamban mindenkit megillető, alkotmányos alapjog a véleménynyilvánítás szabadsága –, hogy a rendőrség köteles az ilyen kijelentéseket tűrni.

Az index idézi a TASZ munkatársa kijelentését is, miszerint „ ijesztő az a világ, amelyben a közhatalom határozza meg az őt ért kritika határát. A bíróság ítélete azt üzeni, hogy mindenki szabadon elmondatja, ha véleménye szerint a rendőrség rasszista. A kritikus vélemény szabad, annak hangoztatását jogszerűen a közhatalom nem gátolhatja meg. ”

Novák Előd ellen viszont azért folyik jelenleg is büntetőeljárás – mentelmi jogát is felfüggesztették – mert ávósnak nevezett egy rendőrtisztet a 2006-os budapesti „sajnálatos” eseményekkel összefüggésben.

A kettőjük cselekedete között vajon van-e lényegi különbség? Mitől lesz büntetlen véleménynyilvánítás a szombathelyi emberé, s mitől üldözendő, társadalomra veszélyes magatartás Novák Elődé?

Tény, hogy Novák Előd egy bizonyos konkrét rendőrt ávósozott le, míg a szombathelyi illető általánosságban minden rendőr becsületébe belegázolt, amikor rasszistának nevezete őket.

Vagyis ha belegondolunk, tulajdonképpen ez az utóbbi a súlyosabb. Hiszen minden rendőrről – a portástól a rendőrfőkapitányig bezárólag azt állította, hogy fajgyűlölők. Míg Novák Előd közülük csak egyet tartott ávéhásnak..

Persze ne felejtsük, Novák Előd ügyében még nem döntött a bíróság. Csakhogy a mentelmi jogának megszüntetését kérő ügyészségnek is mérlegelnie kellett (volna), hogy megáll-e a bűncselekmény megalapozott gyanúja.

Ők igenlően döntöttek. Vagyis szerintük egy rendőrt nem lehet e minőségében sértő jelzőkkel illetni, csak sokat.

Annak ellenére tartotta a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését az ügyészség szükségesnek, hogy még a rendszerváltó években az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette, és a büntető törvénykönyvből törölte a hivatalos személy megsértése bűncselekményét. (36/1994. (VI. 24.) AB határozat.)

Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas – e minőségére tekintettel tett –, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető.

A szombathelyi bíróság az index tudósítása szerint kifejtette azt is, hogy nem vizsgálta az elkövető kijelentésének igazságtartalmát, azaz, hogy valóban rasszista-e a szombathelyi rendőrség, hanem azt mérlegelte, hogy a közpénzből működő rendőrségről alkotott véleményének bárki hangot adhat-e.

Érdekes végeredményt hozhatott volna persze, ha a bíró mégis belemegy a rendőrség által becsületsértőnek tartott kijelentés valóságtartamának bizonyításába.

Ami pedig Novák Elődöt illeti, a vele szembeni büntetőeljárással csak azt érték el, hogy egy komolytalan váddal, ártatlanul meghurcolt nemzeti hőst csináltak belőle. Hátha még el is marasztalnák!

Mily szépen mutatnak majd a Nemzeti Pantheonban Budaházyval együtt.

Olvasgatom a mai magyar sajtót, mit is ír, hogyan is számol be arról a nagyszerű történelmi eseményről, miszerint az év első felében Magyarország adja az EU soros elnökségét.

A Népszabadság fura hasonlatot engedett meg magának.

„Ahelyett, hogy udvariasan megtapsolt díszvendégek lennénk egy tiszteletünkre rendezett gálaesten, szakadt, piszkos ruhában, borostásan, kócosan, izzadságszagúan jelenünk meg, és mindenki fintorog.”

A Magyar Nemzet viszont címében Orbánt idézi. „Európa nem színes víziókat és mesés utópiát vár tőlünk.”

A Népszava az eseményről történt beszámolója zárásaként Jan Slota, az ellenzéki Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke azon kijelentéseit találta fontosnak kiemelni, amelyekben hazánkat úgy jellemezte: „ Az EU kertjébe került magyar kecskebak.”

(Talán Slotát az boríthatta ki ennyire, hogy Orbán Viktor a ceremónia alkalmából úgy fogalmazott, hogy „Egy ezeréves ország lett ma az unió soros elnöke.”)

Az indexen a tudósítás: „Előcsalogathatjuk Európa szellemét, mondta a kormányfő az EU-s elnökség átadásán” – alcímmel jelent meg. Az index idézi Orbánnak azt a kijelentését, amely szerint „csodát nem tud tenni a magyar elnökség, de képes lehet megdörzsölni a palackot, hogy ismét előbújjon a szellem, amit úgy hívnak: Európa megújulása.”

Kicsit aggódom, ebben a szellem témában nehogy mellé fogjon a mi miniszterelnökünk.

Mert a végén még addig-addig dörzsölgeti azt a kisüsti pálinkás butykost – mert hát stílszerűen mi más is lehet az a bizonyos palack Magyar-honban? -– hogy abból majd előbújik ugyan valamiféle szellem, de az nem Európa megújulásáé lesz, hanem egy másik, egy gonosz dzsinn, amelyiket úgy hívnak, hogy a diktatúra szelleme.

De, ha nem is történik ilyen malőr, Orbán Viktornak akkor sem lesz könnyű dolga. Nem tudom, rájött-e már, hogy Európában nincsen kétharmadja, s José Manuel Barroso sem egy Schmitt Pál.

Érdekes ez a világ egyébként. Nem képesek felfogni, hiába magyarázza el nekik Szijjártó Péter újra meg újra, hogy nem kifogásolható, hogy a médiatanács csak Fideszes delegáltakból áll. Egész Európa és Amerika nehéz felfogására jellemző, hogy nem képesek megérteni, nem a Fidesz delegált oda tagokat, hanem a parlament. Ez a demokrácia. Szép is lenne, ha ebbe Orbán csak úgy beleszólhatna. Arról már nem a Fidesz tehet, hogy a parlament viszont valami okból mániákusan ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a tagok csakis és kizárólag Fidesz emberek lehetnek.

Azt sem értik meg, hogy a kétszázmilliós bírságolási lehetőség nem azt jelenti, hogy a bírságot ki is szabják. A kritikák idő előttiek.

A közismert angol közmondást is idézik, miszerint the proof of the pudding is in the eating. Vagyis a puding próbája az evés.

Csak nem tudom, a közmondás melyik olvasatára gondolnak. A szakács szemszögéből nézik e a dolgokat, vagy a pudingéból.

Ugyanis nagyon nem mindegy.

Az index címoldalán figyelek fel az Egyenlítő „Wikileaks-botrány: ami az MTI-ből kimaradt” című blogjára.

Az írásra rákattintva feltűnik, hogy a blogger már a címében is nevesíti a főgonoszt: „Wikileaks-botrány: Orbán szervezte a zavargásokat?”

Egyenlítő ezután arról értekezik, miszerint egy Budapestről Washingtonba küldött titkos követségi távirat került a Der Spiegel birtokába. Amelyből bizony „elég világosan kitűnik”, hogy a budapesti amerikai követség információja szerint a Fidesz kapcsolatot tartott fent „az erőszakos tiltakozókkal”. Sőt a táviratból arra is lehet következtetni, hogy a Fidesz által szervezett demonstráció helyszínének kiválasztásában is látott a követség valamiféle kapcsolatot a molotovkoktélokat dobáló csőcselék és Orbán Viktor pártja között.

Most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy ebből a szövegből is teljesen egyértelmű, hogy nem Orbánról személy szerint, hanem a Fideszről állít bizonyos dehonesztáló dolgokat. A másik, ami már felületes átolvasásra is feltűnik, hogy mindezek bizonyítéka a követség egy ismeretlen forrásból származó információja „valamiféle” feltételezett kapcsolatról. Mint ahogy feltűnő, miszerint az is ismeretlen maradt, egyáltalán milyen forrásból jutott ez a távirat a Spiegelhez. Ha már mostanában mindenki a Wikileaks-ról beszél, hát legyen a Wikileaks!

Bizony csupa ködös megfogalmazás az egész írás.

Az Egyenlítő blog a galamus hu. blogportált jelölte megj műve forrásaként. Ezek után természetesen érdekelt az is, mit írt minderről a galamus hu.

A blog cikkének már a címe is roppant érdekes: Egy újabb MTI-s „baki”?

A kérdőjel zsurnaliszta berkekben köztudottan, gyakran az alamuszi, inkorrekt besározás eszköze. Alamuszi, mert ha számon kérik, szét lehet tárni a kezeket, mi nem állítottunk semmit, csak kérdeztünk!

Maga a blog tartalma is hasonló színvonalú újságírói teljesítmény:

„Van egy írás a Spiegel angol-nyelvű kiadásában (legalábbis a német verziót nem találtam az interneten) amelynek egy-két mondata nem a legjobb fényt veti Orbán Viktorra. A meglehetősen hosszú cikkben Christoph Schult, a cikk írója idéz egy amerikai követségi táviratot, amelyhez valószínűleg a Wikileaks jóvoltából jutott. Schult ugyan nem adja meg a távirat dátumát, de valamikor 2006 őszére datálnám.” – fejtegeti a blogger.

Tehát adva van egy állítólagos távirat, amiről nem tudjuk honnan származik, nem tudjuk, hiteles-e egyáltalán, és amiről azt f e l t é t e l e z z ü k, hogy a Wikeleaks jóvoltából jutott el az újságíróhoz. A táviratnak a dátumát sem ismerjük, de galamus.hu veszi a bátorságot, hogy valamikor 2006 őszére datálja.

Olyan apróságoktól már tekintsünk is el, hogy nem árulják el, vajh ki küldte ezt a bizonyos táviratot, s kinek a részére.

A Spiegel idézett cikkéből aztán persze az is kiderül, hogy az újságíró információ forrása a furcsa táviraton kívül Paul Lendvai úr is volt.

Az ő állhatatos Fidesz-szeretetét pedig jól ismerjük.

Nem tudom miért Teller Ede, jutott eszembe, akinek a nem létező levelét annak idején leközölte a Népszabadság.

Csak most látom, hogy szegény köztársasági elnökünket megint báncsák, azzal vádolják, hogy nem tud magyarul. Én meghallgattam éjfélkor az elnöki páston menet közben elmondott beszédét, és határozottan állítom, hogy az áldd szót két dével mondta, a kedvvel szót is két vével ejtette.

Az az egyén pedig, aki az elnöki hivatal honlapján ezt hibásan írta, természetesen ezúttal sem Kontrát Károly szépreményű 25 éves minisztériumi osztályvezető beosztású leánykája volt, hanem minden bizonnyal megint valami komcsi provokátor lehetett. Ezek a szabotőrök mindenhol ott vannak és robbantgatnak.

Most mégis megint az elnök urat fikázza a sajtó.

Bezzeg azért nem dicsérik meg, hogy mennyire művelt! Nem csak a Himnuszt, de Kányádi verseit is ismeri.

Aki esetleg nem tudná, az elnök úr Kányádi Sándor egyik gyermekversikéjéből idézett.

"férfiasan kezet fog múlttal a jövendő."

Ime az egész vers!

Ballag már

Ballag már az esztendő,

Vissza-visszanézve,

Nyomában az öccse jő,

Vígan fütyörészve

Beéri az öreget

S válláról a terhet

Legényesen leveszi,

Pedig még csak gyermek

Lépegetnek szótlanul

S mikor éjfél eljő,

Férfiasan kezet fog

Múlttal a jövendő

Mindenesetre az egész írásmű ismeretében Schmitt újévi üzenetébe belefoglalt idézet tágabb politikai értelmezési lehetőségeket nyit meg. Azt sugallja, a múlttal nem leszámolni kell, hanem kezet fogni. Méghozzá férfiasan. Egymás szemébe nézve, a múlt markát (s nem a tökét!) keményen megszorítva.

Gyurcsány fegyenc és társai kissé fellélegezhetnek.

Az elnöki hivatal honlapján megjelent nyelvileg hibás Himnusz szöveggel kapcsolatban egyébként egy másik Kányádi verset ajánlanék Schmitt Pál elnök úr és stábja figyelmébe.

Birka-irka

Szomorú a birka

mert üres az irka,

Azért béget, azért sír-rí,

mivel fogja teleírni.

Majdcsak teleírja

irkáját a birka,

tele azzal amit ismer,

a nagy bével meg a kissel.

A rendszerváltás előtti években Kis János fogalmazta meg a Beszélőben ennek éppen az ellenkezőjét.

Pedig akkor, az úgynevezett szocializmusban, mi voltunk a legvidámabb barakk, vagyis a legviccesebb diktatúra. A nyolcvanas évektől kezdődően mindenképpen. Ez volt az ötvendolláros szabadság időszaka, ahol már nem akasztottak, legfeljebb pofozkodtak.

Most meg – úgy tűnik – mi lettünk a kapitalizmus legvidámabb, jobban mondva legviccesebb demokráciája.

1990-ben még nem tudtuk, hogy a diktatúra a rendszerváltáskor úgy viselkedik majd, miként a hidra, vagyis ha a diktátort kiiktatjuk, dupla annyi terem helyette. Antall rövid időszakától eltekintve négyévente jöttek az újabb és újabb kedélyes és vicces zseb-Napóleonok.

A vendéglátós Boross, a konyakozó Horn, a koktélozgató Medgyessy, a pálinka-barát Orbán, majd a borissza Gyurcsány (egy ideig a joviális Miska-kancsóval az oldalán), majd megint Orbán, ezúttal a misebor-kedvelő Semjénnel kiegészülve...

Aztán kezdődik majd megint minden elölről. (És – állítom –, nem csak kilenc év múlva!)

A baloldal persze most egyfolytában siránkozik, hogy Orbán visszaél a hatalmával. Ez igaz. Csodálom, is, hogy ennyit tökölnek az új NEMZETI alkotmány tervezetével is. Pedig elég lenne mindössze két nyúlfarknyi paragrafus.

1.§ Orbán Viktornak mindig igaza van.                                                                   2.§ Ha még sincs igaza, akkor az 1.§ rendelkezéseit kell alkalmazni.

De hát a baloldal is visszaélt a hatalmával, Mi az hogy, nagyon is.

Jó, jó, de nem annyira, hajtogatják farizeus képpel.

Pedig dehogynem. S ehhez mindenkor vastagon asszisztált a baloldali értelmiség is.

Amikor aztán Gyurcsány a megszeppent övéi előtt, kissé beborozva, zárt körben kiborította a bilit – szenvedélyes igazságbeszéd volt, harsogta a baloldali elit. Pedig, ha valamelyik sunyi lapító figura titokban nem rögzíti, és néhány hónap múlva nem csempészi be a magyar rádióba, sohasem derült volna fény erre az „igazságbeszédre.”

Az elmúlt években a baloldal krémje egyfolytában a rémisztő jobboldali fasiszta veszélyről vizionált, miközben szinte büntetlenül burjánzott, és – párthovatartozástól függetlenül – hihetetlen méreteket öltött a korrupció, és az állami vagyon szétlopása. Az állam rossz gazda, mantrázták az állam rossz gazdái, teli zsebbel, tehetetlenül széttárt üres kezekkel.

Persze az úgynevezett jobboldalt sem ezek a jelenségek érdekelték. Sokkal inkább lekötötték őket a cigányok terménylopásai. Az persze érthető, hogy Barna bácsinak jobban fájt az uborkájának megdézsmálása, mint az, hogy egy kilométer autópálya miért kerül három-négy milliárdba, feleslegesen megépített viaduktokkal, alagutakkal. Pedig akár még ő is belegondolhatott volna, hogy mindössze egy méternyi sztráda árából az egész országot beteríthette volna kovászos uborkával.

Mindenesetre ezt a sok szart azért tudtuk, tudjuk még egyelőre elviselni, mert legalább a pofánkat kinyithattuk.

Ám, ha már azt is be kell fognunk, akkor Orbán menjen a francba, a szentfazék dumájával együtt, s helyette jöjjön vissza inkább Kádár János.

Ő ugyanis sokkal jobb volt ebben a műfajban.

/Hacsek a kávéházi asztalnál ül./
SAJÓ /Fütyörészve belép./ Boldog újévet! Hogy van mindig?
HACSEK Üdvözlöm Sajókám, BUÉK magának is! Hol volt ilyen hosszú ideig, hogy nem láttam, hál’ istennek? Mitől ennyire jókedvű így év vége felé?
SAJÓ Ne is kérdezze. Képzelje, karácsony előtt megint levelet hozott a postás. Korábban évek alatt nem kaptam egyet sem.
HACSEK Magára én is sajnálnám a bélyeget... És ki írt?
SAJÓ Nem fogja elhinni! Az Orbán úr!

HACSEK Nem is tudtam, hogy maga roma! Azzal a botfülével. Még a Himnuszt is összetéveszti a Kék Duna keringővel.
SAJÓ Miért lennék én roma?
HACSEK Most mondta, hogy az Orbán írt magának. Gondolom, a Kolompár Orbán.
SAJÓ Maga rasszista pojáca! Orbán Viktortól kaptam a levelet. Magyarország miniszterelnökétől. Megköszöni, hogy részt vettem a Nemzeti konzíliumban.
HACSEK Az nem konzílium, hanem konzultáció! Konzíliumot az elmeorvosoknak kellett volna tartaniok, mielőtt magát kiengedték.
SAJÓ Ajvé, konzílium, konzulátus, konzol, konzorcium, maga konzumidióta na most nem mindegy? A lényeg, hogy „tisztelt nyugdíjas!” -nak szólított. Engem, akit a sarki önkiszolgálóban csak taknyos orrú nyuggernak hívnak, a zebrán az autósok vén buzi köcsögnek titulálnak, a buszon meg öreg majomnak neveznek. Egyébként nem is ez a levél az első, amit a miniszterelnök úrtól kapok mostanában. Akár már tegeződhetnék is vele: csá csumi csá Viktorkám!
HACSEK Sajókám, maga hogy a francba lett nyugdíjas? Hiszen fiatalabb, mint én!
SAJÓ Nem volt könnyű. Ötven lepedőmbe került. A szakorvosnak meg öt évébe.
HACSEK És mit írt még magának a Viktorkája?
SAJÓ Sok okosságot. Mi nyugdíjasok a szakadék szélére lettünk sodorva. A nyugdíjkasszakulcs szemfényvesztés által a magántőke kezére lett átjátszva. De ő visszaszerezte a szajrét.
HACSEK Ennek én is örülök. Magánál van ez a levél, megnézhetném?
SAJÓ Ha akarja!
HACSEK /A csikkzsebéből szemüveget vesz elő. Nézegeti a papírt./ Aha. Azt írja itt, hogy „több mint egymillió időskorú tisztelt meg a bizalmával és válaszolt levelemre.” Gondolom, ő mind el is olvasta. Ha egy-egy levélre öt percet szánt, az akkor is több mint ötmillió perc. Ami kábé nyolcvannégyezer óra, megközelítőleg 3500 nap. /Gúnyosan./ Vagyis, ha éjjel-nappal egyfolytában csak olvasott, tíz évébe sem telt neki.
SAJÓ Nem hallott még gyorsolvasásról? /Félre./ A jó édes nénikéddel gúnyolódjál! Apropó: maga hová tette a nenyit?
HACSEK Mit?
SAJÓ Én felakasztottam. És esténként azt szoktam nézegetni.
HACSEK A felakasztott nénjit szokta nézegetni? És mivel lógatta föl, kötéllel?
SAJÓ Mit képzel? Selyemzsinórral!
HACSEK Amilyet a török szultán küldözgetett az ellenségeinek?
SAJÓ Hogy jön ide a török szultán?
HACSEK Maga hord nekem itt össze hetet-havat! Lefekvés előtt a selyemzsinórral felakasztott mozlim nénikéjét stírölgeti, miközben a szakadék szélén pertut iszik a kormányfővel.
SAJÓ Maga is csak piszkálódni tud, mint a külföldi politikusok és a nemzetközi sajtó.
HACSEK És ez most tényleg hogy jön ide?
SAJÓ Szerintük Viktor egy cenzúramániás, vagy mi. Pedig az új médiatörvényünk sem tartalmaz semmi olyant, ami ne létezne más EU-országban is. Ugyanabból a latin ábécéből lett ez is összerakva.
PINCÉR /Bejön./ Mivel szolgálhatok az uraknak?
SAJÓ Két féldeci kóser-szilvapálinka rendel. A rezsim terhére.
PINCÉR Valami kísérőt hozzá?
SAJÓ /Tagadólag rázza a fejét./ Remélem, ide találnak anélkül is.
PINCÉR Értettem. /Balra el./
HACSEK Milyen rezsimről hadovál itt maga?
SAJÓ Nem rezsim, rezsi! Az én rezsim. Viktor ebben a levelében azt is ígérte, hogy „Bárhogy is alakul körülöttünk a világ, én ragaszkodni fogok ahhoz, hogy a nyugdíjasoknak ne legyen elviselhetetlen teher a rezsi kifizetése.” Nekem ez a két feles rezsiköltségnek minősül.
HACSEK A miniszterelnökkel akarja a cechjét kifizettetni?
SAJÓ Csak irigykedjen.
HACSEK Maga úgy látszik, nem is tudja, hogy mit mondott hazánkról a Fitch. Azt mondta, hogy a ficcs, az fuccs.
SAJÓ Miről beszél? Ki az a Fitch?
HACSEK Az egy rangos hitelminősítő.
SAJÓ Ilyesmiről nem esik szó a levélben. Miért nem szólt hamarabb? /Idegesen kiabál./ Pincér! Pincér!
PINCÉR /Bejön./ Parancsol?
SAJÓ Mielőtt kihozná az italokat, szeretném megkérdezni, kinek kell itt fizetni?
PINCÉR Nekem.
SAJÓ Jó, megnyugodtam, akkor csak fizessen. Alászolgája, én meg indulok is haza. El ne szalasszam, ha kapnék a miniszterelnök úrtól egy újabb levelet. Amiben meg akarja velem beszélni az új alkotmányt is.

Egy történelmietlen írás címmel a Népszava főszerkesztője karácsony napjára időzítve a baloldal nevében immáron sokadszor aggódik amiatt a jobboldal miatt, amelyik „lebontja a demokratikus intézményrendszert és a totális hatalom kiépítésén munkálkodik.”

Vagy, ahogy Gyurcsány a blogjában a Fideszről a rab magyar sajtó épülésére oly líraian fogalmazott: „Az undorító hatalmi cinizmus ocsmány, dölyfös pöffeszkedése.”

Na jó, egyelőre higgyük el az egyik rémületből a másikba eső úgynevezett baloldali megmondóknak, hogy a rendszerváltozás óta olyan súlyosan soha nem kerültek veszélybe az alapvető szabadságjogok, mint most Orbán kétharmados kormányzása idején.

A Népszava főszerkesztője a fasizmus rémtetteire emlékezve aggódva teszi fel a kérdést:

„Milyen jogon hasonlítjuk össze az európai uniós Magyarországot egy hadban álló, zsidó törvényekkel terhelt Magyarországgal?”

Aztán kiderül, hogy ez valójában nem is lehet kérdéses, hiszen a Fidesz kormányának tettei igenis ahhoz az időszakhoz hasonlíthatók. Sőt, a főszerkesztő egy váratlan ugrással oda lyukad ki, hogy antidemokratikus módszereiben Orbán a Rákosi korszakot is hajazza.

„A mai módszerek persze nem az ötvenes évek módszerei; nem mindenben az ötvenes évek módszerei. Vegyes a technika. Megmaradt a kriminalizálás; sikkasztásból hűtlen kezelés lett, az ÁVH-ból ügyészség.”

Kifejti azt is, hogy „Minden és mindenkit az uralmunk alá kell hajtani. Aki erre nem hajlandó, annak kiszárítjuk a környezetét. Nem feltétlenül kerül börtönbe, előzetes letartóztatásba, oda csak a kiválasztottak kerülnek – megvan azoknak a listája – , hanem csak ellehetetlenítjük őket, nemlétezővé tesszük.„

Mint látható, nem szabad a magyar sajtó. Annyira nem az, hogy már Luxemburgban is emiatt aggódnak.

Annyira nem szabad, hogy már a Népszava főszerkesztője is félve meri leírni – de azért legyünk büszkék rá, mégis csak le meri!– , miszerint a magyar ügyészség az ÁVH jogutódja. Ahol természetesen kész listák vannak azon ellenzéki kiválasztottakról, akik majd előzetesbe kerülnek.

Az írás olvasása közben jutott eszembe, hogy Novák Előd ellen azért indult közvádas büntető eljárás, mert leávósozott egy rendőrtisztet. A parlament pedig majdnem egyhangú szavazással fosztotta meg mentelmi jogától.

Istenem, miket írna a főszerkesztő úr erről, ha szabad lenne a magyar sajtó?

Tán azt fejtegetné, hogy egy úgynevezett szélsőjobboldali nem állíthatja, hogy egy rendőr ávéhás, de egy úgynevezett igazi baloldali az egész ügyészi apparátust is büntetlenül, sőt jogszerűen megvádolhatja ilyesmivel.

Természetesen nem igazán szent karácsony a szent karácsony sem cigány bűnözés nélkül.Ha nem találnak, akkor csinálnak. Mennyből az angyal, lejött hozzátok.

A magát legnépszerűbb, legolvasottabb jobboldali hírportálnak tituláló kuruc.info éppen karácsony napjára időzítette a következő bűnügyi tárgyú hírét.

„Ismét időseket raboltak ki segílyesék

Miskolc - Néhány óra leforgása alatt elfogták a Miskolci Rendőrkapitányság nyomozói azt a 19 éves elkövetőt, aki december 17-én az esti órákban rabolt ki egy nőt Miskolcon.

A támadó miután bántalmazta a sértettet elvette annak kézi táskáját, mobiltelefonját és pár száz forint készpénzét, valamint személyes iratait. A rendőrök másnap elfogták, és őrizetbe vették a 19 éves miskolci férfit, aki megalapozottan gyanúsítható a bűncselekmény elkövetésével.”

A kuruc forrásként a Boon -ra hivatkozik.

Némi nehézségek árán a közlés eredetijére is ráleltem a Borsod Online december 20-i számában.

Ezt a hírt, amelyik már ott is késve jelent meg, sikerült a kuruc.info-nak csekély újabb négy napos késéssel karácsony napján közzé tennie.

Nehogy már e szent napon cigány bűnözés nélkül maradjunk!
Azt persze már nem is érdemes firtatni, hogy vajh honnan tudják a kuruc.info háza táján, hogy cigány az elkövető. Mert, hogy a segilyes az ő humoros megfogalmazásukban egyértelműen cigányt jelent.

Ráadásul az írás címe is roppant árulkodó a kurucok sajátos manipulatív stílusára nézvést. Ugyanis a hír szerint egy, azaz egy 19 éves rabló egy, azaz egy nőt rabolt ki Miskolcon. Ennek ellenére mégis több (segilyes=cigány) elkövetőről és több sértettről halandzsálnak: „Ismét időseket raboltak ki segílyesék.”

A kuruc.info szerkesztői egy-egy bűnügyi hír hallatán rögtön tudják az igazságot, mon ami. Pedig ők nem is egy Hercule Poirot, vagy Marple kisasszony.

Honfitársak, bajtársak, szól a megfellebbezhetetlen verdikt, bizony ezt a rablót (is) a cigánytelepen lehet megtalálni!

Aki megint egy ártatlan magyart rabolt ki. Talán épp egy hazafit.

Egyébként, hogy miből is tudható holtbiztosan, hogy segílyes volt az elkövető?

Hát egyrészt azért, mert a csonka kis hazánkban, mint köztudott csakis a cigányok bűnöznek.

(Mi, magyar hazafiak legfeljebb hazafias, keresztényi felbuzdulásunkban – így karácsony táján – az ávéhás ügyészeket ökleljük fel, és köpdössük le.)

Egyébként is a tárgyilagos és pártatlan Kuruc.info az egyetlen sajtóorgánum, amelyik bátran meg merik írni, hogy mi az ábra ezzel a cigány bűnözéssel.

Bár néha éri őket olyan kritika, hogy olyan butaságokat is leközölnek, miszerint biztosan szőke norvégok voltak a fémtolvajok.

De drága hazafiak, ez csak humor! Épp azért írnak szőke norvégot, mert közben cigányra gondolnak.

Értjük egymást?

Hehehe.

Bezzeg a bolsi, libsi tahó sajtó. Ők nem humorizálnak. Ők csak akkor hivatkoznak valaki cigány voltára, ha az illető egy bűnügy sértettje. S akkor rögtön rasszizmust kiáltanak.

Békés boldog karácsonyt minden magyar hazafinak!

A helyszín meglehetősen szokványos, a cselekmény úgyszintén, konzervatív, lineáris bonyolítású, az előadás alapvetően mégis igen izgalmasra sikeredett. A darab jórészt egy tárgyalóteremben játszódik, akár csak például A vád tanúja. Ám amíg ott sorban történnek a legváratlanabb fordulatok a tárgyalás során, addig itt minden a megszokott mederben csordogál. A tettes vétkesnek érzi magát az ittas balesetokozásban, s rettenetesen bánja bűneit, ahogy illik. És ezt nem is rejti véka alá, sőt. Ahogy illik.

A néző pedig a szimpatikus/utált főhősért szorít. Ez adja a darab feszültségét. Megkapja-e a három évét, avagy sikerül megúsznia megint? Ügyes dramaturgiai húzás mindenképpen, hogy ez csak a harmadik felvonásban, jövő március végén derül majd ki. Addig izgulhatunk a végkifejleten.

Nem tudom, miért nem közvetítette egyik kereskedelmi adó sem egyenesben ezt az előadást, amely Stohl András főszereplésével most zajlott a Buda környéki Bíróságon. Pedig nézettségi rekordok dőltek volna meg. Esetleg telefonon is lehetett volna szavazni, persze emelt díjasan.

Stohl a vádlott szerepében igen visszafogott volt, halk hangon mondta fel szövegét, úgy, ahogyan az illik egy a gonosz cselekedetit mélységesen megbánó összetört emberhez.

A szerepformálás erőssége, hogy Stohl András jól azonosult azzal a figurával aki egy súlyos közlekedési baleset után is mer őszintén beszélni, nem fél a hazugságok és féligazságok ködéből kibontani az összetett, fájdalmas és rá nézve nem mindig hízelgő valóságot, vállalva a következményeket, a felelősséget, és levonva a mai létezését is meghatározó tanulságot.

Szerepfelfogásában hozta a tőle megszokott színvonalas alakítást ebben az egyébként nem túl könnyű szerepben. Csekély mozgással, kis gesztusokkal interiorizálta a játékot. Szinte eszköztelenül, mégis roppant hitelesen mutatta be a celebvilág esendőségét, azt az önsorsrontó, önpusztító sorsot, amely a sajátja ennek az inadekvát világnak.

Különösen meggyőző és életszerű volt, amikor a beavatott kábszeresek szlengjében az egy csík kokainról tett említést.

Nem okozott csalódást a vádlott élettársát alakítónak a váratlan action gratuit-ja sem, amikor a polgári disztingváltság graciőz báját, intellektuális fanyarságát kölcsönözve a figurájának, mély átéléssel, meggyőzően hadarta el azt a kulcsmondatot, miszerint: „ Tisztelt bíróság, nem kívánok vallomást tenni.”

Jók voltak még a második sérültet és az első mentőst játszók.

A darab epizód szereplői közül feltétlenül ki kell még emelni a jegyzőkönyv vezetőt megformáló hölgyet, aki igen élethűen játszotta el a minden szót hűségesen lejegyző, örökké fáradhatatlan kopácsolót. Egy ember, aki egész életében csak kopácsol és kopácsol. Ember kopácsolj, s bízva bízzál.

A bírót alakító is hitelesen, mondhatni virtuóz módon mutatta be a kisstílű, jogi formaságok mögé bújó jogász habitusát, amikor is megtiltotta, hogy a tudósítók folyamatosan közvetítsenek az eseményről, sőt még az online újságok kinyomtatott cikkeit is ellenőrizte.

Különösen hatásos volt a darab kulcsjelenetében, amikor is azt az örökbecsű, örök értelmű felszólítást eresztette meg a vádlott irányába, „Hagyjuk az orvosszakértői véleményt, én a maga véleményére vagyok kíváncsi!”

A puritán jelmezek és díszletek is jól illeszkedtek a darab hangulatába. Talán azért még néhány kisebb zenei betét hasznára vált volna az előadásnak.

Nincs alkotmányozási kényszer, de úgy tűnik, van erős alkotmányozási inger. Bekerülni a történelemkönyvekbe. Ha már az uniós csatlakozást azok a rohadék komcsik elorozták.

Vagyis alkotmányozunk és punktum. Ezzel is a lázas forradalmi cselekvés látszatát lehet kelteni.

Szóval készül, készülget az új alkotmány tervezete. Az alkotmányozó eseti bizottság elnöke stílszerűen – nomen est omen – Salamon László. Így aztán nem kizárt, hogy egy Salamoni alkotmány születik majd.

Mindenesetre az egyik legtalálóbb címet a most folyó alkotmányozás jellemzésével kapcsolatosan Hanák András fogalmazta meg az ÉS-ben: Alkalom szüli az alkotmányozást. (ÉS 2010/48.)

Egyébként tényleg nem könnyű ám ez a feladat. Sokféle jogos igényt kell kielégíteni. A pápától – aki a keresztény gyökerek beillesztését igényli – egészen Schmitt Pálig. (A köztársasági elnöki hivatal nevében kiadott, utóbb visszavont elnöki javaslatok egyik gyöngyszeme az volt miszerint feltétlenül legyen benne az is a praeambulumban, hogy „az abszolutórium felett is Istennek van hatalma”. (Valamint a szigorlatok és a kollokviumok felett is, tehetnénk hozzá.)

A köztársasági elnökünk nem volt rest, s már a beiktatási beszédében kijelentette, a sportnak szerepelnie kell a leendő új alkotmányban, és olimpiai bajnokként meg is vív majd ezért. Ez nagyon biztatóan hangzott. Szinte már láttam is, amint ott küzd az alkotmányozás pástján kivont párbajtőrrel, aranyozott laméban.

Szóval alkotmányozunk, ez fix, ám most már a helyszínére is van komoly államférfiúi elképzelés.

A leendő alkotmányunkat – Semjén Zsolt javaslatára – nem kizárt, Ópusztaszeren fogjuk majd ünnepélyesen elfogadni, s amely eseményhez a költségvetés, szintén Semjén úr javaslatára 300 millióval járulhat hozzá.

Semjén indokolása szerint ezzel a szimbolikus gesztussal kívánnánk megemlékezni arról a nagyszerű eseményről, amikor a honfoglaló magyar vezérek ezer száz évvel ezelőtt Ópusztaszeren alapítottak hazát, és osztották fel egymás közt annak területét. (Azért elég érdekes asszociációkra alkalmas ez a hajdani területfelosztás a vezérek között!)

Ilyen szimbolikus alapon az új alkotmányt persze akár a Duna jegén is elfogadhatnánk. Az közelebb is van és nem is kerülne ennyibe. Legfeljebb, ha nincs elég hideg, csináltatnánk rá műjeget. Az olcsóbb is, én potom százmillióért vállalom.

A régi szép időkben, amikor doktor Torgyán olyan poénokkal örvendeztetett meg minket, mint például, hogy nem szabad összetéveszteni a Gizikét a gőzekével, még arra gondoltam, ezt már nehéz lesz felülmúlni.

Tőle magától tudjuk azt is, hogy az FkGP-ről az volt a véleménye, hogy az nélküle olyan, mint a vőlegény megfelelő szerszám nélkül.

Emlékezetes az is, amikor egyszer egy kolbászfesztiválon Orbán Viktorral kapcsolatban kijelentette. „Ő kiváló böllér tulajdonságokkal rendelkezik, nagy vesztesége a böllér társadalomnak, hogy végül nem ez lett a szakmája.”

Nem is gondoltam egyébként, hogy mostanában majd igen csak aktuális lehet ezen bonmot igazságán elgondolkodni.

Az sem volt persze semmi, amikor a patakvérről szónokolt. Bár igazából nem is tudom eldönteni, azt humornak szánta-e. Lehet, hogy ő sem tudta.

Torgyán persze mondott olyasmiket is, még 1996 tavaszán, miszerint ál-liberális undorító férgek és dögkeselyűk lepték el hazánkat, miközben a tömeg folyamatosan azt skandálta, vesszen Horn! Vesszen Horn!

Torgyán később aztán eltávozott a buzerába, utána egy liberális humorzsák jött, Kuncze Gábor. (Ne feledjük persze Horn pubizását, meg Orbánt és az ő dakotáit sem.)

Kuncze is nagy nevettető volt ám. Az ő nevéhez fűződik az évszázad vicce, amikor belügyminisztersége alatt olyan igazolást adtak ki, amely szerint az „ÁVH vizsgálati osztályán 1950 és 1952 között nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása.” A történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy ezt nem ő személyesen igazolta, hanem fő személyzetise Császárné.

Az is vicces volt a részéről, amikor a rosszkedvű honfitársainak ciántablettát osztogatott volna, jussanak már túl a problémáikon.

Az igazi nagy poénja azonban az volt, amikor, durva rendőri bántalmazása kapcsán Révész Máriuszt Mártiriusznak nevezte.

Most az ifjú honatya, Novák Előd, akinek  papírja van róla, hogy semmi köze a kuruc.info-hoz, s akit ismerősei körében állítólag csak Emőkének becéznek, még az említett nagy nevettető elődein is túltett minapi felszólalásában.

Az index kultúra rovatában (?) a Jobbik gyűlésről beszámoló cím is már sokatmondó, miszerint Alföldinek a szerencse sem mer hátat fordítani.

Erre a humoros poénra az azt elsütő Novák úr alighanem az Ötlet Börze honlapján akadhatott rá, ahol annak eredetije így hangzik.

„Miért boldogok a melegek? Mert a szerencse nem mer nekik hátat fordítani.”

http://otletborzeclubb.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=878423

Állítólag a jelenlévő Jobbik hívek többsége először nem értette, mi is a poén ebben a hátat fordításban. Ők csak a börtönzuhanyozóbeli szappanos humort ismerték.

Gondolták volna, hogy már ott is lopnak? – teszi fel a költői kérdést Képviselő Funky az index hasábjain annak a Parlamentben kiragasztott felhívásnak a tartalmával kapcsolatban, amelyiken a következő felirat olvasható: „Aki egy ezüst öngyújtót elvitt, kérem, hogy juttassa hozzám vissza!

Köszönettel Szanyi Tibor”

Nem értem a blogger miért azonnal lopásra asszociál ezzel a cédulával kapcsolatban.

Szanyi úr ugyanis elég sajátos módon fogalmazta meg kérését.

Nevezhetnénk ezt akár Freudi elszólásnak is. Ő ugyanis nem azt vetette papírra, hogy az öngyújtót ellopták. A szöveg sokkal cizelláltabb ennél. Nem a durva és brutális „ellopott, elcsórt, eltulajdonított, elcsaklizott, megfújt, megújított, elcsent, lenyúlt, capcara, stb.”, hanem szemérmesen az „elvitt” igét biggyesztette a felhívásába.

Ám ami ennél még feltűnőbb! Hol találja a nyájas olvasó ebben a Szanyi féle szövegben azt, hogy az ezüst öngyújtó az övé volt? Hiszen, ha tényleg az ő tulajdonát képezte volna, akkor azt írta volna, hogy „Aki ezüst öngyújtómat elvitte…”

Ám lehet, éppen, hogy nem véletlenül fogalmazott a képviselő úr úgy, ahogy fogalmazott.  Ezzel arra utalt, hogy a határozatlan névelővel ellátott öngyújtó tulajdonviszonyai az ő számára is meghatározatlanok, valójában ő sem tudja kinek az öngyújtójáról, van ténylegesen szó.

Elképzelhető az is, hogy ahhoz Szanyi Tibor úr nem törvényes úton jutott hozzá, s ezt belátva, ezért nem is tekinti magát valós tulajdonosnak.

Lehet persze az is, hogy az öngyújtó Gyurcsányé volt, csak ő már nem merte a felhíváson a saját nevét szerepeltetni, hiszen egy esetleges vagyonelkobzástól félve a családi ezüstöt is mások nevére íratta.

Persze jogos a kérdés, megéri-e egyáltalán az öngyújtó tényleges tulajdonosának a személyét eltitkolni?

Például már potom 5500 Ft-ért megvehető a Zippo 205 matt ezüst színű benzines öngyújtó, amely terméken felül Magyarország felirat, alul a magyar címer látható gravírozva.

Ám az sem vitás, hogy egy eredeti art deco ezüst öngyújtó 800-as tisztaságú ezüstből 1900-1920 között kézzel készült, fémjelzett és mester jelzett, már közel húszezer forintot kóstál. Hozzáteszem hibátlan és működő állapotban van!

A Gallwitz Galériában egy "Unique lighter", klasszikus gázüzemű ezüst öngyújtó, amely pipa és szivar gyújtásra egyaránt alkalmas,  pedig már 84300 Ft-ba kerül.

De lehet, hogy Szanyi úr felhívásában nem is ténylegesen egy öngyújtóról, mint tárgyról van szó.

Az antikváriumban láttam Ante Cuculicnak a Zrinyi Katonai Kiadónál megjelent Ezüst öngyújtó című, partizánokról írott papírkötésű művét, amelyhez már néhány száz forintért hozzá lehet jutni. Elképzelhető, hogy Szanyi ezt olvasgatta az ülések közötti szünetekben.

A Kuruc.info „Anyaország” c. rovatában számolt be arról, hogy 19 évet kapott Horák Nóra gyilkosa. Pontosabban, hűen önmagához úgy fogalmazott, „Horák Nóri állítólagos gyilkosa.”

Muszáj erről írni, ezt a magas labdát nem lehet kihagyni.

Hol vannak már azok a szép idők, amikor cigánybűnözést lehetett vizionálni az anyaországbaqn Kiskunlacházán is? Aztán méltóságteljesen tüntetni, tiltakozni a cigány erőszak ellen a polgármester úr vezérletével.

Egy jellemző akkori, primitíven gúnyolódó írásrészlet a kurucról: „Képzeljük csak el: a hír futótűzként terjed, elkapták a gyilkosokat! Öten voltak! Szegény, kirekesztett, tanulni és dolgozni vágyó fiatalok, akiket elkapott a hév. Ennyi elég. Nem kellenek nevek, nem kellenek homályos utalások. Tudjuk.”

Később már azt is tudták, hogy a tettesek Sztojka-rokonok voltak.

A bírósági tudósítást az ítéletről most délben tették közzé a portálukon, pontosabban lopták el a hazai, pardon az anyaországbeli médiumokból.

A hír annyira meglepte őket, hogy ahhoz ezúttal – szokásuktól eltérően – nem fűztek semmilyen mocskolódó kommentet, így azt is szöveghűen leközölték, miszerint P. József vádlott utolsó szó jogán bocsánatot kért. (Méghozzá nem csak állítólag)

Láthatóan annyira megzavarodtak azon a tényen, hogy ezúttal mégsem az általuk a kezdet kezdetétől sugallt, sőt sulykolt „cigógyilkosság” történt, hogy még azt a jó szokásukat is elfeledték, hogy megpróbáljanak az ítélettel vitatkozni, a bírót ÁVH bérencnek nevezni, telefonszámát közkinccsé tenni, de ha már, a vitathatlanul elhangzott bocsánatkérésre tekintettel ezt nem látták kivitelezhetőnek, legalább a vádlottból megkísérelhettek volna cigányt kreálni.

A maguk alattomos, sunyi módján célozgathattak volna a sötétebb bőrére, hajszínére.

Hogy nem tették, már csak azért is érdekes, mert a sértett esetében viszont részletesen kielemezték nem cigány származását.

Egy jellemző részlet a Kuruc.info ezt tárgyaló cikkéből még 2008. novemberéből.

Előbb egyik olvasójuk leveléből idéztek. „Arról, hogy a Nóri cigány volt-e: Nos a képeken sokszor valóban barna a bőre. Kérem szépen ezek a balliberális b****k nem hallottak még a szoláriumról? Egy multimédia szakon fogok végezni az idén, és abban volt fotózás is. Ha a szoláriumozott bőrre fény kerül, akkor még barnábbnak tűnik, és mint tudjuk a fotózás általában vaku használatával jár együtt. Ami erős fény kibocsátás!”

És most jön a Kuruc.info okossága!

(Kuruc.info: én inkább arra tippelnék a képeket elnézve, hogy jó részüknél nem használtak vakut, és emiatt [is] erőteljesen alul vannak exponálva, ami ugye még a szőkéből is feketét csinál. De tulajdonképp mindegy is, hiszen egyrészt a kültéri képeken egyértelműen látható, hogy fehér a lány. A családot ismerők is egyértelműsítették ezt  Meg aztán, ugye, nem nehéz belátni a következőket. A reakciókból [azaz inkább azok hiányából] ítélve az áldozat biztosan nem volt cigány, hiszen most nem értekeztek rasszizmusról, sem Mohácsi, sem Kolompár, sem a helyi CKÖ, sem a kormány csicskásai, sem a sajtó nem kesergett. Az elkövetők ellenben tényleg cigók, hisz hírzárlatot rendelt el a rendőrség, ez valószínűsíti az elkövetők hovatartozását, mert fehér gyilkosok esetében már egymással versengve tudósítanának minden szaftos kis nyomozati anyagról. Ha ez nincs, akkor az jelzésértékű, és oka van.)

Ez a Kuruc.info sötét gennyes világa. Ostoba okoskodás a hatóságok, és mások reakcióiról, zagyválás vakukról, meg alulexponáltságról.

Az őj rozzant vakujuk fényénél az előítélet ténnyé avanzsál, a tény előítéletnek látszik.

A lényeg a (cigányok,zsidók, stb. elleni) gyűlöletkeltésen van.

Felszólítjuk Elnök asszonyt, hogy haladéktalanul kezdeményezze a kuruc.info azonnali és végleges hatályú betiltását. Meggyőződésünk, hogy Önnek, mint a média irányításáért és ellenőrzéséért felelős állami intézmény legfőbb vezetőjének alkotmányos és erkölcsi kötelessége a portál bezárásához szükséges jogi lépések megindítása.

Ezzel a SZEMA honlapján megjelent, Szalai Annamáriának címzett, és az index által (az Espresso Webshopból származó Illy kávé segítségével) idézett – különben csupa jó szándékú és tisztességes ember által jegyzett – nyílt levéllel először is az a bajom, hogy kissé megkésettnek és provokatívnak érzem. Vajon ugyanezeknek az aláíróknak miért nem jutott eszükbe hasonló kemény levelet fogalmazni teszem azt Draskovits Tibor, vagy Hiller István részére?

És miért éppen egy olyan rezsim képviselőjétől kérik, sőt inkább követelik a portál megszüntetését, amely hatalom legfőbb képviselőjéről (Orbán a Romboló) az a véleményük, miszerint: „Irigylésre” méltó magabiztossággal rombolja le Orbán az elmúlt 20 év eredményeit. Az alkotmányosságot, a jogbiztonságot, a piacgazdaságot, az öngondoskodást, a szolidaritást, az arányos teherviselést, a párbeszédet, az egyeztetést stb.

A sorozatos választási buktáktól megzavarodott liberális baloldal legnagyobb baja, hogy nem veszi észre, a Kóka, Kuncze félék pökhendi, lenéző, lekezelő, gúnyos stílusa (nem a békákat kérdezik, a mocsár lecsapolásakor, Révész Mártiriusz, stb.), valamint az álszent és hazug „Lop STOP!” mozgalom és hasonló farizeus megnyilvánulásaik végképp lejáratták őket. Azt hiszem a népszerűségük utolsó morzsáit akkor veszítették el végképp, amikor Gyurcsánnyal összeálltak.

Vagyis, hogy sarkosan fogalmazzak, a baloldali liberális megmondó emberekre most nem hallgat senki, sőt a megszólalásaikkal sokszor éppen ellenétes hatást érnek el.

Természetesen én sem szeretem a kuruc.info-t.

De előttem lebeg az a példa is, amikor a Magyar Gárdát Gyurcsányék ideje alatt a biróságok némi időhúzó hezitálás után betiltották. Hamarosan megjelent az Új Magyar Gárda, s ha azt is betiltatták volna, akkor követi őket a Legújabb Magyar Gárda vagy valami más. Ami jelen esetben azt jelenti, hogy ha Szalai Annamária valóban akarná is, és sikerülne is neki a kuruc.info elnémítása, akkor jönne egy új.kuuc.info, vagy mit tudom én milyen fantázianevű hasonlóan fasiszta szellemű portál. Például szittyakürt.hu, karikásostor.hu, szentjobb.hu, stb.

Egy régi vicc szerint a tanár beírt a szülőknek az ellenőrzőbe. A gyerek büdös, mosdatni. Mire a szülő válasza az volt. Nem szagolni, tanítani.

Számomra e vicc szimbolikus értelme a jelen helyzetre vetítve az, hogy nem betiltani kell ezt a szennyes portált, hanem megrendszabályozni. Az aláírók által is kifogásolt sokszorosan törvénysértő tevékenységet, törvénysértő cikkeket mind, mind emberek követik el. Van arcuk (nem is akármilyen), van nevük, lakcímük, csak fel kell deríteni a kilétüket. Ha törvényt sértenek, fel kell őket jelenteni, s ha a törvénysértés gyanúja valóban megalapozott, akkor a megfelelő kártérítési, büntető, szabálysértési, államigazgatási eljárást az arra illetékes igazságszolgáltatási szerveknek és egyéb hatóságoknak le kell folytatni.

Ilyen egyszerű. Néhány hazafit börtönbe csukni, milliós kártérítésekre kötelezni.

Kötve hiszem, hogy a magyar titkosszolgálatok ne tudnák, ténylegesen kik állnak a kuruc.info mögött. Évek óta tisztában kell, hogy legyenek ezzel.

Lehet találgatni, mégis miért nem tesznek semmit ellenük.

Sőt. A minap például éppen egy állítólag a Nemzetbiztonsági Szakszolgálattól származó ”szigorúan titkos!” dokumentumot közöltek a kuruc.info-n Pintér Sándor lányának megfigyelésével kapcsolatban.