Proszektúra

A kapcsolat. hu portálon „izgatott hangulatban” íródott beszámolót tettek közzé a (Népi) Demokratikus Charta gyűléséről.

Olyasmiket mondott a tüntetésen Gyurcsány, az izgatott hangulatú blogger szerint, hogy „nem önmagát szerető miniszterelnökre, hanem értünk küzdő, akár meghallni is kész miniszterelnökre van szükség.”

Meghallni is kész. Ez olyan igazi Schmitt Pálos szöveg.

Az sem lehetett semmi, amikor a blogger szerint az ex miniszterelnök arról értekezett, hogy Orbán tétlenül tűri a legszegényebbek elleni erőszakot. „A miniszterelnöknek az a dolga, hogy tartsa fenn a rendet. Ne engedje, hogy félkatonai milíciák masírozzanak. Mi a megfélemlítettekkel vagyunk!”

Bizony nem akármilyen duma ez pont Gyurcsány Ferenc szájából! Az ő idejében, ha jól emlékszem nem csak félkatonai milíciák masíroztak mindenfelé, de a titkosszolgálatokkal meglehetősen sajátos és homályos kapcsolatokat fenntartó egyének cigány emberekre, gyerekekre vadászhattak büntetlenül majd két évig.

Azt a marhaságot viszont már nehéz is kommentálni, amikor Gyurcsány azt is kijelentette, hogy „az orbánizmustól meg kell szabadulni. Attól a gondolattól, hogy vannak jó és rossz magyarok.”

A beszédének a csúcspontja persze kétségtelenül az volt, amikor kijelentette, hogy „ Ez a nép nem engedi, hogy meghazudja, ellopja tőle ezt a köztársaságot.” Mármint Orbán.

Gyurcsány, aki mindig azzal vádolja a Fidesz első emberét, hogy hatalmi legitimációként folyamatosan a népre, a zemberekre hivatkozik, láthatóan minden különösebb fakszni nélkül jogot formált arra, hogy a köréje gyűlt lelkes hívei körében a nép nevében beszéljen és sérelmezze a köztársaság ellopását.

Holott a nép nagy többsége egyelőre nem a köztársaság elcsaklizásáért pipa, sokkal inkább még mindig az olyan korábbi lopásokért, mint például a moszkvai magyar külképviselet épülete elkótyavetyélése.

Gyurcsány végső soron önmagát is kritizálta, amikor végezetül azt mondta, „Nem elég leváltani a kormányt, de rendelkezni kell a szakmai, morális erővel, amivel új kormányt lehet alkotni.”

(Remélem azzal azért Gyurcsány is tisztában van, hogy ő és baráti köre szakmai, de különösen morális erővel sem rendelkezik ahhoz, hogy hazánkban még egyszer, bármikor is új kormányt alkosson.)

A helyszínen egyébként Gyurcsány és Debreczeni könyveit árulták, a Klubrádiót hirdették és Népszavát osztogattak. Ezek szerint ezt az összejövetelt többen inkább üzleti akciónak szánták.

Annyit megállapíthatunk, nem lehetett valami jó biznisz sem politikai, sem üzleti szempontból.

Ahhoz képest ugyanis, hogy az Amerikai Népszava beharangozója szerint „Tízezreket várnak a tüntetésre”, mindösszesen mintegy kétezren jelentek meg.

Gulyás Gergely újdondász alkotmányjogász, Fideszes sztárpolitikus érdekes választ adott a hvg. hu azon kérdésére miszerint helyénvaló e, hogy az alaptörvény imigyen zárul: „Mi a 2010. április 25-én megválasztott Országgyűlés képviselői, Isten és ember előtti felelősségünk tudatában, élve alkotmányozó hatalmunkkal, Magyarország első egységes Alaptörvényét a fentiek szerint állapítjuk meg.”

http://hvg.hu/itthon/20110413_fidesz_kdnp_istenhit#rss

A hvg.hu szerint ugyanis elképzelhető, hogy a Fidesz frakcióban vannak ateista képviselők is.

Gulyás szerint egyszerű a megoldás. Ha valaki mégis úgy gondolná, hogy neki nincs Isten előtt felelőssége, akkor ezt a részét zárójelbe teszi, és az „ember előtti” felelősség tudatában szavaz.

De mi van, vethetnénk ellen, ha valaki meg éppenséggel úgy vélekedik, hogy neki nem csak az Isten, de az ember előtt sincs felelőssége? Akkor ő mind a két részt zárójelbe teheti?

Ez a zárójeles megoldás ettől függetlenül nagyon tetszik. Igen demokratikus. Bár a gyakorlati kivitelezésével sajnos lehetnek problémák.

Hiszen tudjuk, milyen kalamajkát okozott például, amikor Novák Előd képviselő úr a szent magyar termőföld védelmével kapcsolatos szavazata leadásakor nem elégedett meg a szimpla igennel, hanem olyan megjegyzést fűzött hozzá, amellyel lényegében lehazaárulózta a nemmel voksoló egész Fidesz és KDNP frakciót.

Lázár úr magából kikelve követelt elégtételt. Hiszen az rendjén való, hogy az MSZP-s képviselőket és szimpatizánsokat folyton-folyvást hazaárulóknak nevezik, de, hogy épp a forradalmárokkal teszik ezt! Ez felháborító!

De maradjunk ennél a zárójeles ötletnél. Ha jól értem Gulyás Gergely szavait, ez azt jelenti, hogy ha valaki nem ért egyet az alaptörvény bizonyos megfogalmazásaival, akkor nincs más dolga, mint azt a részt zárójelbe teszi. Vagyis úgy tekinti, mint ami számára nem is létezik.

Nem kívánt rész törlendő.

Gulyás úr engedelmével ezt a zárójeles elképzelést továbbfejleszteném, mondván, ha a képviselők megtehetik, hogy az alaptörvény meghatározott részét zárójelbe teszik, akkor ezt szerintem meg kellene engedni más közönséges földi halandóknak is.

Én például biztos, hogy telepakolnám az alaptörvényt sok-sok zárójellel. Vagy, ami még ennél is jobb megoldásnak tűnik, az egész alaptörvényt úgy ahogy van belefoglalnám egy nagy-nagy zárójelbe.

Mostanában a közbeszédben egyre több szó esik a hazaárulásról.

„Felújításra szoruló, ezeréves haza, teljesen új alaptörvénnyel, Szent koronával, egyéb extrákkal, családi okok miatt most sürgősen áron alul eladó. Izraeli kibucot olcsón beszámítunk.”

Nem csodálkoznék, ha némelyek már ilyen hirdetéseket vizionálnának.

Naná, hogy ez az árulgatás nem tetszik a rendes magyar embereknek. A haza nem eladó.

És aki nem vesz, ne babrálja.

A magyar sajtó bizonyos részében elég gyakran szerepelnek negatív megközelítésben olyan elismert, közismert személyek, akik nem átallanak külföldön Orbán országlását bíráló kijelentéseket tenni. Ezek az egyének eme médiumok szerint közönséges hazaárulók, akik sajnos egyre gyakrabban ragadtatják magukat külhonban mindenféle hazaáruló kijelentésekre.

Most legutóbb a Magyar Hírlap számolt be arról, hogy a Szövetség a Német-Magyar Párbeszédért elnevezésű szervezet mintegy tíz tagja tüntetett szombaton délután Berlinben annak kapcsán, hogy Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós filozófusok megívott vendégként pódiumbeszélgetésen vettek részt a Die Tageszeitung című napilap által rendezett médiakongresszuson.

Az újsághír szerint a pódiumbeszélgetésen résztvevő Heller Ágnes olyan szörnyűséges kijelentéseket tett, miszerint Orbán Viktor bonapartista politikát folytat, nem konzervatív, hanem jobboldali radikális, aki a hatalom koncentrációjára törekszik, elfojtva minden ellenhatalmat. Ez vonatkozik a médiára is.

A médiatörvényt bírálta Tamás Gáspár Miklós is, aki szerint a közszolgálati médiumok nem objektívak, az embereket félrevezetik. Bírálta az új alkotmányt is, amely szerinte nem az alapvető jogokat hangsúlyozza.

A Magyar Hírlap cikkének szép számú kommentelője megegyezik abban, hogy Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós amikor külföldön ilyesmiket állítanak a mi szeretett miniszterelnökünkről, illetőleg a közszolgálati médiumainkról, nem mások, mint közönséges hazaárulók, akikkel eszerint is kéne bánni.

Korábban ugyanez volt a véleményük például Schiff András Washington Post-béli, vagy Bolgár György Stockholmban tett kijelentési kapcsán is.

Érdekes, amikor Morvai Krisztina a Gyurcsány kormányt bírálgatta az Európai Parlamentben, vagy „segélykérő” leveleket (feljelentéseket) fogalmazott a Civil Jogász Bizottság társelnökeként amerikai és más nyugati diplomatáknak, ugyanezeknek a hozzászólóknak eszükbe nem jutott hazazárulást kiáltani. Sőt, az szerintük hazafias tett volt.

Vagyis, ha a mi miniszterelnökünket bírálják külföldön, az hazaárulás, ellenben, ha az ő aljas liberálkomcsifasisztacionista miniszterelnökükkel mi tesszük ugyanezt, az hazafias cselekedet.

Ez ugyanaz a kifacsart logika persze, mint ami Orbán híres, hírhedt szlogenjében érhető tetten, miszerint a haza nem lehet ellenzékben.

A kádkőgyáros mostanában láthatóan látványosan unja magát. A kádkőgyártáshoz nem konyít, így hát az nem is köti le őt. Állítólag úgy van ő a kádkővel, mint Torgyán doktor a kalászosokkal, amikor nem tudta megkülönböztetni a zabot a búzától, rozsot az árpától. A kádkőgyáros sem nagyon van tisztában azzal, mi a különbség a kádkő és a mű-korund között. S talán azt gondolja, a barikád is kádkőből készül.

A politikához viszont ért valamennyire. Éppen ezért talán foglalkozhatna az új alkotmánnyal – bocs’: alaptörvénnyel! – is, de jelenleg most ő is azt játssza, mint korábban Orbánék ellenzékben. Nem a parlamentben, hanem azon kívül politizál. Ráadásul az MSZP-ben sem kap kellő teret.

Most legutóbb a cigányok sérelmére elkövetett sorozatgyilkosságok tárgyalásán jelent meg egy órácskára nagy feltűnést keltve. Félreértés ne essék, ezúttal nem rész országgyűlés keretében került sor erre az eseményre! Molnár Csabával beültek a hallgatóság számára fenntartott helyen az első sorba, s komoran néztek maguk elé, ahogy olyan felelősen gondolkodó, velejéig baloldali és szociálisan érzékeny embereknek kell nézniük, akik mélységesen együtt éreznek az áldozatok hozzátartozóival, illetőleg a sértett kisebbségi népcsoporttal.

Majd miután kellő mennyiségű felvétel készült róluk, s a vágóképek is rendben voltak, akkor, mint aki jól végezte dolgát, elvonultak. Előtte azonban a kádkőgyáros nagy sietve még olyan marhaságokat nyilatkozott, hogy a sértettekkel való szolidaritása miatt jött el a tárgyalásra, és büszke arra, hogy elfogták a vádlottakat.

Sokan szívesen megkérdezték volna tőle, hogy vajon akkor is ilyen büszke lenne-e, ha igaz – amint a Blikk nyomán az indexben olvasom –, hogy a vád éppen széthullóban van, de legalábbis igencsak szaporodnak a kérdőjelek arról, valójában hány elkövető is volt, s kinek mi is volt a tényleges szerepe.

Mint ahogy kíváncsi vagyok, hogy azokra a bénázásokra is oly büszke-e, amiket az akkoriban alája rendelt hatóságok – NBH, rendőrség – a megelőzésben, illetve a kivizsgálásban elkövettek.

Jellemző egyébként, hogy a nagyot mondásairól híres Kósa Lajos Fidesz alelnöknek erről a tárgyalótermi látogatásról hirtelen nem jutott más okosság eszébe, mint, hogy a volt miniszterelnök ezzel a tettével persona non grata lett, sőt átlépte a Rubicont. A félreértések elkerülése végett, azt már nem tette hozzá, hogy bár annak idején a nevezetes folyó átlépése Július Caesar részéről a Római Köztársaság bukását és a Római Császárság kialakulását eredményezte, de ő most nálunk nem számít ehhez hasonló fordulatra.

Azt talán a teljesség kedvéért még megjegyezhette volna, hogy rendes politikus egyébként is focimeccsekre jár. Tárgyalásra csak akkor, ha viszik.

Mostanában valahogy úgy vagyok Gyurcsány blogjával, mint a Kuruc.info írásaival. Néha-néha elolvasom, s jóllehet tudom, hogy rosszindulatú zagyvaságok, de mégis újra és újra kíváncsi vagyok, lehet-e még lejjebb, lehetséges-e még nagyobb marhaságokat annál leinni, mint korábban.

Gyurcsány legújabban azt a módszert követi, hogy kifundálja, szerinte Orbán mit fog tenni, majd ezt a leendő feltételezett tettet már úgy kezeli, mint megvalósult tényt, és az ellen bőszen hadakozik.

Mint a viccbeli medve, aki már előre azon füstölög, hogy a nyuszi a fűnyírót úgy sem fogja neki kölcsönadni, és azt vágja a szemébe: tudod mit, kisnyúl? Baszd meg a fűnyíródat!

Azt Gyurcsány sem vitatja persze, hogy az alkotmány megtartása azoknak is kötelező, akik azzal nem értenek egyet.

Friss – és aligha áprilisi tréfának szánt – blogbejegyzésében azonban sajátos logikával eljut oda, hogy Orbán Viktor még a képviselői eskü szövegét is meg fogja változtatni, s felteszi a kérdést: „Mi történik akkor, ha Orbán elvárja, hogy alkotmányával mindenki egyetértsen?”

Hogy miért tenné ezt Orbán, arra meg sem próbál választ adni, mégis úgy tesz, mintha ez egy fenyegető létező dilemma lenne a számukra.

És a volt miniszterelnök – a rendszeresen legyávázott Orbánnal szemben – papíron ezúttal is nagyon, de nagyon bátor. Bátran kijelenti ugyanis, miszerint „Biztosíthatom a miniszterelnököt, hogy sokan leszünk, akik nem teszünk esküt arra, hogy egyetértünk Orbán alkotmányával. Nem ér annyit a képviselőség, hogy engednénk megtörni magunkat.”

A blogger, mint afféle budai kertvárosi Dolores Ibarrurri, megvetően a gyűlölt diktátor arcába vágja: No pasaran! Inkább vesszen a parlamenti helyünk.

S aztán jön a kemény figyelmeztetés is, amitől a gyáva vezér tutira betojik majd. „De figyelmeztetem Orbánt: ha diktálni akar, akkor lehet ugyan, hogy mi elveszítjük mandátumunkat, de neki sem marad sok ideje ezek után kormányozni. Mert ráomlik a dölyfös erőszak általa épített vára.”

( Mily szépen skandálható szavak: mert ráomlik a dölyfös erőszak… !)

Majd a blog egy végső, immáron prózai figyelmeztetésben kulminál. „Úgy hogy azt tanácsolom: ne merészelje megpróbálni!”

S Orbán naná, hogy nem merészeli.

Egyelőre megpróbálom elhessegetni magamtól azt a képet, amint Orbán Viktor és Schiffer András együtt követnek el méreg általi öngyilkosságot 2014-ben.

Mert, hogy miniszterelnökünk ezt helyezte kilátásba arra az esetre, ha három év múlva nemhogy több, hanem kevesebb pénz lenne az emberek zsebében.

Persze arra azért ne vegyünk mérget arra, hogy ha mégis rosszabbul élnénk négy év múlva, akkor Orbán tartaná a szavát, s ilyesmire vetemedne. Nyugodtak lehetünk, mi fogjuk a mérgünket nyelni, nem ő.

Érdekesebb volt mindennél Pálffy István úr napirend felszólalása, mit felszólása, örömködése azon, hogy végre helyére kerültek a dolgok. Az állami iskolákban a feszületek elhelyezése igenis nem sértheti mások jogait.

Igaza van, bólogathatnánk mi is erre. Sőt stílusosan fogalmazhatnánk úgy is: in vino veritas.

Egyébként Pálffy úr emlékeztetett rá, hogy ez a keresztállítás már szakállas vita, hiszen egy olasz hölgy, Solie Lautsi, Albano Terme-i lakos, még a huszonegyedik század első éveiben fordult panasszal a strasbourgi emberjogi bírósághoz az iskolai osztálytermek keresztjei ellen, mondván, ez sérti az állam és egyház szétválasztásának elvét. A bíróság a hölgynek adott igazat. Az olasz állam (és közvélemény) a döntésen végtelenül felháborodott, s azt megfellebbezte az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (ECHR), ami most eredményre vezetett. Ezt jelentette be diadalittasan a parlamentben a KDNP-s képviselő. A feszületek elhelyezése ezentúl nem ütközik az emberi jogokba az olasz állami iskolákba.

Osztozom Pállfy úr örömében. Ez az európai bírósági döntés az emberi jogok győzelme, a magyar állam nagy győzelme is. A mi alaptörvényünk szellemiségét is erősíti. A kereszttel mostantól már nem lehet viccelődni. Ahogy ő fogalmazott, azoknak a balliberális erőknek sem, akik korábban nem átallottak Mária országával poénkodni.

Szerintem egyébként mostantól kezdve, a fenti döntésen felbuzdulva ne csak az iskolákba akasszunk a falakra kereszteket, hanem a közhivatalokban, bíróságok tárgyalótermeiben stb. is. És ne elégedjünk meg a keresztekkel. Igenis kerüljön mindenhová egy-egy betlehemi jászol is mellé, báránykákkal, háromkirályokkal, Kisjézussal.

Mindenhová. Az utcák kivételével persze, mert azok már foglaltak, a Jobbik kettős keresztjei számára.

A nap kiemelt tárgyalótermi híre, hogy S. Sándorral szemben döntött a másodfok, hatályon kívül helyezte a Balla Irma megölése ügyében hozott ítéletet, és a vádlott azonnali szabadlábra helyezését rendelte el, miután „nem sikerült teljes körű bizonyítási eljárást lefolytatni az ügy részbeni felderítetlensége miatt.”

Egyik kedvenc idézetem, amikor Svejk egyszer elgondolkodva a Kehelyben azt mondta Palivecnénak, miszerint: „nem gondoltam volna, hogy tíz évre ítéljenek egy ártatlan embert. Hogy egy ártatlan embert öt évre ítéltek, olyat már hallottam, de hogy tíz évre, az sok egy kicsit.”

Sokak számára nem volt igazán meglepő a Debreceni Ítélőtábla most napvilágra került ítélete. Habár nem érdemben döntött az ügyben, de arról, hogy mit gondolnak a vádlott bűnösségéről, beszédes a szabadlábra helyezés ténye. Olyan emberölési ügyben ugyanis, ahol akár életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható, igen nyomós ok nélkül nem szoktak csak úgy szabadlábon védekezni a vádlottak.

Annak idején, amikor az elsőfokú megyei bíróság tizenkét év fegyházat szabott ki a vád szerint az édesanyját brutálisan meggyilkoló fiúnak, szakmai körökben már sejtették, ezzel az ítélettel nem stimmel valami. Ahogy sarkosan, amúgy svejkesen megfogalmazták: a tizenkét év egy ilyen bűnben vétkesnek kicsit kevés, egy ártatlannak viszont kicsit sok. Nem csoda, hogy az ügyész is így látta, s súlyosításért fellebbezett.

Egyébként mindig gyanús, amikor egy bíróság túl enyhe ítéletet hoz. Pusoma Dénes például annak idején egy öregasszony kirablásáért és agyonveréséért ártatlanul hat évet kapott. Érthető, hogy a védence bűnösségében cseppet sem kételkedő, felkészületlen ügyvédje örömmel tudomásul vette ezt az „enyhe” bírósági döntést.

Különösen akkor ítél el valakit nyugodt szívvel, kevés bizonyíték esetén is egynémely bíróság, ha a büntetési keret lehetővé teszi, hogy ne kelljen az illetőt ezért börtönbe csukni. S „nagylelkűen” kiszabnak egy felfüggesztettet.

Főleg romák esetében hajlamosak egyes bírák néha úgy viselkedni, mint az egyszeri tanár, aki amikor nem azt a fiút pofozta föl, aki a csínyt elkövette, azzal nyugtatta magát, hogy ha most nem is ő volt, biztosan csinál ezután valamit, amiért majd a füleseket megérdemli.

A cigányok sorozatgyilkosai ellen kezdődő pernek különös fénytörést ad Zagyva György Gyulának a Jobbik parlamenti képviselőjének a Magyar Nemzet által idézett, s a Heti Válasz által is átvett azon botrányos kijelentése, miszerint „miként annak idején az Egyesült Államokban, úgy nálunk is megvan az indoka annak, hogy megjelenjen a magyar Ku Klux Klan.”

„Megvan az indoka”, mondja Magyarország egyik legálisan megválasztott parlamenti képviselője.

Egyetértek az amerikai nagykövettel, aki szerint eme „hitvány kijelentés a faji türelmetlenségre és gyűlöletre uszítás legrosszabb fajtája.”

Zagyva György Gyulától és párttársaitól persze megszokott, sőt tudatos az ilyesfajta alpári hozzáállás.

Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának ez év március 7-i ülésén az ügyész ismertette a sorozatgyilkosok feltárt motivációit. Ennek során kitért arra, hogy a vádlottak „A híradásokból és az internetes portálokról különös figyelemmel kísérték azokat a médiában, úgynevezett cigánybűnözés kategóriájába sorolt erőszakos cselekményeket, ahol a hírforrások szerint romák bántalmaztak idős vagy védtelen embereket. Mindezek hatására egyre inkább érlelődött bennük az elgondolás, hogy a kezdeményezést magukhoz ragadva, tevőlegesen fognak részt vállalni a rend helyreállításában, válaszul az általuk romáknak tulajdonított jogsértésekre és atrocitásokra.”

Bár az ügyész nem nevesítette, nem kell sokat találgatnunk, a vádlottak főleg milyen internetes portálokról tájékozódhattak a „cigánybűnözésről”.

Az említettet bizottsági ülés jegyzőkönyvéből megállapítható, hogy a Jobbik képviselői ezt sem hagyták szó nélkül. Kulcsár Gergelynek láthatóan nem tetszett az ügyész által felvázolt motiváció, amikor megkérdezte: „A rendőrség a nyomozás során készített-e anyagot arról, hogy az áldozatok kapcsolatban voltak-e uzsorásokkal? Mindenki rasszizmusról és a cigányok elleni sorozatgyilkosságról beszélt és hogy csak azért ölték meg őket, mert cigányok, de közben arról is lehetett hallani, hogy ez egy uzsorás leszámolás volt bérgyilkossággal összekötve.”

Zagyva György Gyula pedig azt fejtegette, hogy a tarnabodi ügyben először három roma származású úriembert tartóztattak le, akik a szabadulásuk után a faluban többször elmondták, hogy ezt a cselekményt ők követték el. Amikor először bevitték őket, akkor lőpor nyom volt a kezükön, holott nem a lőporgyárban dolgoztak. Amikor azonban a sorozatgyilkosság elindult, ezt az ügyet is beletették abba a sorozatba és a három roma úriembert kiengedték az előzetesből. Az ügyészség képviselői tudnak-e ezzel kapcsolatban valamilyen tájékoztatást adni?

Vagyis eme Jobbikos úriemberek megnyilvánulásaiból jól látható, hogy miközben nincs ellenükre(sőt!), hogy egyes hírportálok folyamatosan uszítanak a cigányok ellen, mégis mindeközben azt próbálják zavaros és primitív, hazug sejtetéseikkel sugallni, hogy a cigányok elleni sorozatgyilkosságokat is valójában cigányok követték el, illetőleg, ha mégsem, akkor pedig a bérgyilkosoknak (cigány) uzsorások adtak megbízást.

Különösen primitív hazugság volt az is, hogy a majd egy évig ártatlanul letartóztatásban tartott fiatalemberek bármikor is beismerő vallomást tettek volna.

Nagy kár egyébként, hogy ezen hazugságok egy részét az ügyész a bizottsági ülésen, és azóta sem cáfolta.

Gyurcsány Ferenc egyfajta kényszert érez arra, hogy szinte naponta véleményt nyilvánítson, méghozzá mindig valami olyat mondjon, ami nagyot szól.

 Az Orbán Viktorhoz hajigált petárdái azonban gyakrabban okoznak kárt a saját környezetében, mint a célszemélyében. Legutóbbi blogbejegyzése is mintapéldája mindennek. Idézi Orbánt, aki szerint semmi olyannak nem kell történnie, ami háborúba sodorná Európát az arab országokkal, továbbá, hogy tartózkodni kell az olyan katonai jellegű hadműveletektől, amelyek azt eredményezhetik, hogy elveszítjük az arab népek bizalmát.

Ezeket a gondolatokat Gyurcsány – Ez nem megy, Viktor című blogbejegyzésében – úgy interpretálta, hogy „Kadhafi mentegetésének tűnnek”, ami szerinte súlyos hiba, és Orbán elszigetelődését is okozza.

Amellett, hogy ez a „tűnnek” kifejezés már önmagában is elég bizonytalan érv Orbán Viktor ellen, ennél is fontosabb azonban, hogy a jelenlegi miniszterelnök szerintem egyáltalán nem beszélt hülyeségeket.

Orbánnak az Eu2011.hu honlapján megjelent szavaiból kiderül, hogy Gyurcsánynál összetettebben látja ezt a problémát, hiszen arról is beszélt például, hogy az arab világ sorsáról maguknak az araboknak kell dönteniök, ehhez segítséget tudunk nyújtani, de helyettük nem mondhatjuk meg, hogy hogyan éljenek. Utalt továbbá arra a veszélyre is, hogy megnőhet az Európára nehezedő migrációs nyomás.

A fekete fehér gondolkodáson és az 1968-as Csehszlovákiai bevonuláson és hasonló internacionalista segítségnyújtáson szocializálódott Gyurcsány számára persze mindez jóval egyszerűbb.

Gyurcsány kijelentette azt is, hogy Orbán (gondolkodásával) kisebbségben maradt a világ nagyhatalmaival szemben. Kíváncsi lennék, hogy például Kínát, Oroszországot ő hová sorolja.

Mostanában a tanácsadóknak van szezonja. Korábban az őrző-védő szakma volt a menő, na persze nem a feketén minimálbérért foglalkoztatottak szempontjából.

Pár éve viszont kurvára divatba jött a tanácsadás. A minisztériumok ugyan több tucat jogászt foglalkoztattak főállásban, ám mellette még kapcsolatban álltak tíz-húsz ügyvédi irodával is.

De ez volt a jellemző az önkormányzatokra is. Nem sorolom a példákat, közöttük nekem a legjobban Dudogló Pável, Weinek Leonárd parkolási tanácsadója tetszett, aki olyan tanácsokat adott nem semmi pénzekért, pl. miszerint minden probléma az önkorira húlik vissza.

Utódját, Papcsák urat máris az a vád érte, hogy ugyanazt folytatja, s még több tanácsadót foglalkoztat, még több pénztért.

Szóval ez a tanácsadás egy jó biznisz.

Ez adta az ötletet, hogy jelentkezem a köztársasági elnök úrnál hejesírási tanácsadóként.

Havi neto egymillióért – plussz ingyenes telefon- és gépkocsihasználat, halylandó vagyok kötetlen munkaidőben átfésülni az elnök ur irományait, szigorúan hejesirássi szempontból. Igaz, csak nyolc általánost végeztem el, és hejesirásbol évégén kettesem volt (ámdeazonbanellenben félévkor még három alá, csak pikkelt rám a tanárnő mert megfogtam a fenekét!)

Ha Smit úr halylandó engem felfogadni, akkor elkerülhető az ojasfalyta mallőr, mint ami mostt is érte (a mostt azé két té, mer multidő!)

Asztat irta ugyanis a Paprika csárda emlékfalára hogy „Első álamfői látogatásom első álomásán. Köszönettel Schmitt Pál, 2010. szept. 7.”

Szegény elnök úr álmában (bocs': állmában) sem gondolta volna, hogy a rohadék komcsi firkászok több mint fél év elteltével szúrják ki ezt a bejegyzést és kötnek bele. Egy álamellnök sem érthet mindenhez! Ez nem egy jogálami hozzáálás. Ráadásul azt sem vették figyelembe, hogy a nevét viszont hejesen le tudta irni. Ami nem egy könyü feladat.

Ha tanácsadó leszek, lyavasolni fogom egyébként, hogy az új alkotmányban kerüljön is bele, hogy a hejesírási hibák hat hónap múltán elévülnek.

Az egyszeri bíró meghallgatva a felperes előadását, azon nyomban igazat adott neki. Amikor az alperes is előadta a verzióját, őt is megnyugtatta, neki is igaza van. Hogyan lehet mindkettőjüknek igaza, kérdezte a titkára. Mire a bíró: na látja, ebben magának is igaza van!

Tagadhatatlan, hogy a 2006-os őszi állampolgári és hatósági atrocitásokkal összefüggésben egyes rendőrök hazudtak, ordenáré módon. Mint ahogy némely állampolgárok is ezt tették. Az is kétségtelen, hogy bizonyos bírák felelőtlenül, rosszul, törvénysértően döntöttek, amikor felülve a politikai hangulatnak, esetenként rendőri hazudozások alapján tartóztattak le embereket, sőt urambocsá, később esetleg ártatlanul el is ítéltek. Ezért, a semmiségi törvény kiagyalói érveit meghallgatva, az egyszeri bíró stílusában, azt kell mondanunk, Balsaiéknak maximálisan igazuk van.

Az LMP sérelmezi, hogy a törvényalkotó nem jogállami módszert választott. A TASZ közleménye szerint egy ilyen törvény nem visszaadja, hanem aláássa az igazságszolgáltatás szakszerűségébe és tisztaságába vetett társadalmi bizalmat. Javaslatuk: az akkoriban elítéltek részesüljenek közkegyelemben.

Nekik is teljes mértékben igazuk van.

Persze mindezeket csak az egyszeri bíró mondaná a titkárának. Mert a helyes válasz az, hogy valójában sem Balsaiéknek, sem Schifferéknek nincs igaza.

Hiszen nem kizárt, hogy az akkori zaklatott viszonyok közepette egyes bírák valóban nem tudták kivonni magukat a hisztérikus politikai légkör hatásai alól, s ártatlan személyeket marasztaltak el, ám az is igaz, hogy a bizonyítékok mérlegelésének a joga mégis csak az övék, s ezt a törvényhozó sem vonhatja el a bírói függetlenség durva megsértése nélkül.

De az is igaz, hogy aki közkegyelemben részesül, jogilag nem tekinthető ártatlannak.

Mi hát a megoldás, hogy mégis mindenkinek igaza legyen, de az jogállami is legyen?

Az ügyészségnek törvényes joga lenne arra, hogy legjobb szakembereivel módszeresen, szisztematikusan átvizsgáljon valamennyi e tárgyban született jogerős ítéletet, és ha gyanús körülményekre bukkan, felülvizsgálati kérelmet, vagy egy alapos, korrekt perújítási nyomozást követő perújítási indítványt nyújtson be a bírósághoz.

Ja, hogy ez alapos, elmélyült szakmai munkát igényelne, ami ráadásul nem biztosan járna azonnali politikai haszonnal?

Na, hát aki ezt feltételezi, annak is igaza van.

A Szent Korona Rádió a hangulatos: „Feljelentette Morvai Krisztina a himnuszgyalázó Orbán-pribékeket” címmel számolt be arról, hogy a március 15-én Budapesten a Hősök terén történtek miatt EP képviselőnőnk feljelentést tett himnuszgyalázás miatt. Méghozzá személyesen Polt Péternek címezve.

A feljelentés szerint „egy középkorú, rendezett külsejű, kifogástalanul viselkedő asszony éppen a Magyar Himnuszt énekelte”, amelyet az összegyűlt – a pontosítás kedvéért tegyük hozzá, hogy magyar – tömeg „illő figyelemmel, áhítattal hallgatott, illetve magyar szokás szerint az énekessel együtt énekelt.”

„A Himnusz éneklése KÖZBEN – folytatódik a feljelentés – több rendőr lépett a békésen éneklő asszonyhoz, s lerángatta őt a színpadról… az eset megítélése szempontjából teljességgel közömbös, hogy a Hősök terén az elkövetés időpontjában jelen volt tömeg mi célból gyülekezett… a HIMNUSZT, mint nemzeti jelképet a rendezvény egyéb jellegzetességeitől teljesen függetlenül megillette a Btk.-ban a következőképpen megfogalmazott büntetőjogi védelem:”

A feljelentő egyébként jellemző módon bizonyítékként a fasiszta Kuruc.info felvételét jelölte meg.

Morvai feljelentésében persze nem véletlenül próbálta elmismásolni, hogy „az elkövetés időpontjában jelen volt tömeg mi célból gyülekezett.” Vagyis azt, hogy ahol a rendőrök intézkedtek, az a Magyar Nemzeti Gárda egyenruhás, alakzatban végrehajtott rendezvénye volt.

Morvai idézi a törvény szövegét, amely szerint: „Aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát… sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el, vétséget követ el…”

Nem tartom kizártnak, hogy az ügyészség az inkriminált esetben megállapítja majd, hogy valóban himnuszgyalázás történt.

Ugyanis a himnuszt is lehet ám himnuszgyalázó módon énekelni. Még akkor is, ha csupa nagybetűkkel írjuk.

Nemzeti ünnepünkön a szép napsütéses időben feszesen ellépdelt a fess, snájdig köztársasági elnökünk a fess és snájdig díszzászlóalj előtt, majd engedélyt adott az ünnepélyes zászlófelvonásra.

A nagyszerű eseményt közvetítő tévések számára csupán annak eldöntése okozott kisebb problémát, hogy most akkor arra a rúdra a himnusz akkordjaira mit is húztak fel ezek a derék bakák, a Magyar Köztársaság, avagy Magyarország lobogóját. És, ezt már csak én teszem hozzá, vajh mi lesz a neve a köztársasági elnöknek, ha nem is lesz köztársaság?

Szerencsére egyébként egyelőre nem a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület húzta fel azt a zászlót, és nem is Vona Gábor adott erre utasítást. (Szanyi Tibor leghagymázosabb elképzelései szerint is legfeljebb ez majd csak akkor lesz így, amikor a Jobbik által összehívott alkotmányozó nemzetgyűlés döntése értelmében Gyöngyöspata lesz Magyarország fővárosa.)

Mi tagadás, Szanyi jól melléfogott egyébként legutóbbi nyilatkozata tárgyában, olyannyira, hogy a legendás jogvédő és szívcsakra-szakértő Gaudi Nagy Tamás alighanem már fogalmazgatja is a Szanyi Tibor elleni terjedelmes periratot, s az ebben teendő helyreigazítási nyilatkozatot.

Én Szanyi Tibor, az MSZP elnökségi tagja, országgyűlési képviselő kijelentem, hogy valótlanul állítottam, miszerint Zagyva György Gyula és társai szervezik Gyöngyöspata két hete tartó megszállását, paramilitáris fekete csótányok sem grasszálnak ott, és tombolva sem kiáltoznak. Nem igaz az sem, hogy Gyöngyöspatán a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, a gárda utódja, az úr. És az sem igaz, hogy kettős kereszteket gyújtogatnának. Állítani viszont állítanak, minden kilométerkőnél.

Szanyí úr mellékesen mondott persze olyasmit is, miszerint tarthatatlan állapot, hogy az Orbán-kormány, amely júniusban büszkén bejelentette, hogy két hét alatt rendet tesz az országban, valójában még Gyöngyöspatáig sem jutott el… Itt az idő, hogy az Orbán-kormány végre ne csak a száját járassa. Náluk az eszköz, a hatalom, éljenek – és ne visszaéljenek vele.

Talán maga Szanyi sem gondolta, hogy a kívánsága ily gyorsan teljesül.

A Hír tévé tájékoztatása szerint a Hősök terén 12 embert vett őrizetbe a rendőrség, ahol avatásra készültek a Magyar Nemzeti Gárda tagjai. A rendezvényt a rendőrök leállíttatták.

Kár, hogy Pintér emberei nem a Gyöngyöspatai cigánysoron bizonyították be, hogy milyen bátrak, s nem csak a szájukat járatják.

Mostanában, ahogy szokták mondani, ez tematizálja a közbeszédet. És gyanítom, ez így is lesz még egy darabig. S a vita előbb utóbb hasonló hullámokat vet majd egész Európában, mint a sajtótörvény. Lesz itt még hazaárulózás ennek kapcsán is. Gyurcsány már megadta az alaphangot, amikor gazemberségről, meg bandáról beszélt..

Folyik a vita arról, van e egyáltalán alkotmányozási kényszer. Az ellenzék szerint nem, Orbán Viktorék szerint igen.

Fülig Jimmyt is folyvást arra figyelmeztette szőr Egmont, hogy "amidőn trónjába ül, hogy helyet foglaljon az ősei koronáján", a hagyományok értelmében, csak akkor uralkodó, ha hoz egy törvényt, amelyet „bepikkelyeznek”. Addig nem lehet a Bolondság szigetek "valóságos belső uralkodója".

Fülig Jimmy ezek után először is elrendelte, hogy a továbbiakban cipő nélkül ülésezzenek, majd imigyen folytatta a pikkelyezést:

"Tudják, hogy nekem az angol király, mikor vendége voltam, sok tanácst adott, mer asz öreg igen jó kollega. Akkor mondta nekem aszt is, hogy ha elfoklalom a trónt, legyek takarékos a cigarettával. Ez  egy szép tanulságos törvény lesz....  Lehet, hogy hozok még egy törvényt, ami szerint pálinkát is lehet inni (a koronatanács) közben, de meghányom magammal, mert uralkodni bölcsen kell.”

Nem vitás, hogy a Fidesz-KDNP illetékesei által tervezett preambulum emelkedett szövege valami hasonló bölcs uralkodáshoz méltó keretet fog nyújtani.

Eme rövid kis bevezetőben négyszer ismétlődik meg, hogy „Büszkék vagyunk” valamire. Ez már csak egy ilyen büszke nép. Ha büszke büszke, van neki mire. Merjünk büszkék lenni.

Egyébként ezzel az ezer évre utaló dumával nem mellékesen jól odanyomhatunk egyet Szvatopluknak is, meg a tótoknak is.

Az a szövegrész azért kicsit necces, miszerint „Népünk évszázadokon át harcokban védte Európát.” Bizony néha úgy is védtük, hogy Európa jobbik fele ezt annyira nem is akarta.

Az is érdekes, amikor azt fejtegetjük, hogy mily büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi teljesítményeire. (Akiket szinte kivétel nélkül mind kiebrudaltunk az országunkból. S ráadásul még a magyarságukat is kétségbe vontuk.)

Azon is elgondolkodtam, mi lehet az oka, hogy a Magyar Köztársaság elnevezést a tervek szerint a Magyarország elnevezés váltja fel. Hát biztosan nem azért, hogy később majd könnyebb lehessen a királyság bevezetése! Ennek szerintem igenis praktikus okai vannak. A focimeccseken Orbán gyakran hallhatta a kórust kiabálni: Magyarország, Magyarország, héhéhé Magyarország!… Olyat mégse kántálhatunk egy Hollandia elleni győztes meccs után, hogy héhéhé Magyar Köztársaság!

Nekem csak az az egy nem tetszik, hogy a Legfőbb Bírói testület neve Kúriára fog változni. Így Gyurcsány joggal mondhatja majd, amikor bilincsben vezetik el, hogy elkúrta a kúria.

A Magyar Hírlapban ma elég korán kezdődhetett a szerkesztőségi nőnapi ünnepség, mert aligha hiszem, hogy a „Himnusz, hit, Szent Korona” című cikket a szerzője teljesen józanul írta volna.

Ugyanis rögtön azzal nyit, miszerint megtudta, hogy „Több fontos kérdés is eldőlt a Fidesz alkotmánytervezetével kapcsolatban a kormánypártban.”

(Olyan frekventált témákat sorol fel ezek között, mint például a gyermekes családok plusz szavazata, a magzat védelme, konstruktív bizalmatlansági indítvány joga, házasság intézményének védelme, stb.)

Ez a „több fontos kérdés is eldőlt” állítás azért is nagyon érdekes, mert az index szintén mai híre szerint viszont a képviselők (csak) szerda este kapják meg a szövet tervezetét, a kormánypárti frakciók pedig csütörtökön délután szavaznak majd róla. (Nem beszélve arról, hogy mi, felelősségérzettel átitatott választópolgárok meg még el sem küldtük hasznos javaslatainkat.)

Na persze nem kizárt, hogy borban az igazság, s a cikkíró elszólta magát, miszerint az alkotmányozással kapcsolatos igazán fontos kérdések már rég eldőltek Orbán Viktor dolgozószobájának környékén.

A br szignójú újságíró úgy tudja egyébként, hogy az alkotmányunk Nemzeti Hitvallás címet viselő preambuluma a himnusz első mondatával kezdődik majd. Azt csak remélni merem, hogy ennek megszövegezését nem a köztársasági elnökre és csapatára bízzák. Mert akkor lehet, hogy szégyenszemre hazánk alaptörvénye úgy kezdődne: Isten áld meg a magyart jó kedvel, bőséggel. (Persze nem kizárt, hogy a kétharmados hatalom a magyar helyesírás szabályait is az elnöki stábhoz igazítja majd e tárgykörben.)

Én egyébként nem sokat szaroznék az alkotmányozásban durcásan részt nem venni szándékozó pártocskákkal sem.

Ahogyan szankcionálni lehet majd az országgyűlési bizottsági ülésekre meghallgatásra meghívottak megjelentésének elmulasztását, úgy megtehetnék ezt eme sokkal fontosabb témakörben is.

Aki nem hajlandó alkotmányozni, annak első körben súlyos pénzbüntetés, aztán, ha az a rohadt komcsi még mindig nem gondolta volna meg magát, mehetne a kóterba örökre. Plusz persze teljes vagyonelkobzással fűszerezve.

Már hallom a Jobbik azon módosító javaslatát is, hogy az ilyeneket természetesen „kigyúrt cigányok” mellé kellene bekasztlizni.

A Jólét és Szabadság Demokrata Közösség már a minapi megalakulásakor azzal büszkélkedett, hogy ilyen nagy aránnyal még soha nem választottak elnököt az MDF-ben.

De ez nem sokakat hoz lázba, ama pár rokonon és baráton kívül, akik hajlandóak lesznek majd esetleg erre az újdondász, vicces és hosszú nevű pártra szavazni. (A keresztszülők talán Rejtőtől vehették az ötletet, a NA MI ÚJSÁG WÁGNER ÚR? elnevezésű hajó nyomán. Csak Makayék elfelejtették kitenni a kérdőjelet.)

Ötletei frappáns pártnév választáshoz persze mindenkinek lehetnek. Ilyen volt az Ungár Klára-féle Szabad Emberek Magyarországért (SZEMA), amelynek a rövidítése azért nem lehetett SZEM, mert ez már foglalt volt. (Szomszédok Egymásért Mozgalom). De lehetne például egy szocdem pártot alapítani olyan optimista elnevezéssel: Lesz Még Szőlő Lesz Még Lágy Kenyér. A kisgazdák tucatnyi, valamelyik Torgyán-barát formációjánál pedig szóba jöhetne: Ha Hallgattál Volna Bölcs Maradtál Volna

Ennél érdekesebb kérdés persze, hogy mennyire lehet életképes ez az új, kellemesen vonzó hívószavakkal telepakolt párt, Makay régi új MDF-es politikus vezérletével. A hazai többpártrendszer eddigi eseményeiből ugyanis az a tendencia látszik kibontakozni, hogy egy ilyen kis ország politikai piaca bizony nem bír el három-négy pártnál többet. Sőt egy időben már komolyan attól lehetett tartani, hogy előbb-utóbb itt is az USA kétváltópárti rendszere fog győzedelmeskedni, és választási ciklusonként az MSZP és a Fidesz fog felváltva kormányozni. Sok jel mutat arra, hogy ezt maguk a „váltópártok” is így gondolták, emlékezzünk csak a közösen „levajazott” ügyeikre, azokra a közös mutyijaikra, amelyek létére éppen az MDF levitézlett elnök asszonya próbált oly sokszor rávilágítani, maradjunk annyiban, nem sok sikerrel.

Azóta azonban már sok (szennyezett) víz lefolyt a Dunán is. Gyurcsány és az SZDSZ és MDF Gyurcsány-barát ága az elmúlt nyolc évben nem keveset tett azért, hogy mértéktelenül feljöhessen a kormányzásra egyébként alkalmatlan Fidesz. De ez a gőgös, baloldali felsőbbrendűség, amelyik épp úgy megengedhetőnek tartotta a tömegbe lövetést, mint ahogy eltűrte az állam szétlopását, és általában a közbiztonság romlását, sokban hozzájárult a, még a Fidesznél is szélsőségesebb Jobbik megerősödéséhez. Mint ahogy főként a baloldali pártok hibái teremtették meg az alapját a Parlament jelenleg egyetlen európai pártja, az LMP sikereinek is.

Ebbe a világba kéne most betörnie Makaynak. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy azt feltételezzük, nem sok esélye van erre. Éppen úgy nincs, mint A Szili Katalin vezette SZU-nak sem, ami persze nem a Szovjetunió rövidítése.

MegszorításMegszorításMegszorításMegszorításMegszorításMegszorításMegszorításMegszorítás

Az MSZP ellenzéki kommunikációja rendkívül egyszerű. Orbánék minden lépésével kapcsolatosan azt kell sulykolni, hogy a Fidesz nem akar mást, mint megszorítani.

Valamikor, a békebeli szocializmusban megszokott volt, hogy az árrendszer teljesen mozdulatlan. Ha esett, ha fújt, egy doboz gyufa ára, a gyufaszálmérettől függően 30 és 40 fillér volt, egy gombóc fagyi 50 fillér. A lecsókolbász két forint. Az árdrágítás pedig bűncselekmény volt.

Aztán egyszer csak elkezdtek az árak változni. Persze akkoriban sem áremelésnek nevezték az áremelést, hanem árrendezésnek. Sőt trükkösen úgy hajtották ezt végre, hogy néhány termék árát valóban csökkentették is. Az alapvető élelmiszerek árát felemelték, de a lila párnaciháké csökkent. Később azt a kommunikációs trükköt is bedobták, hogy az „árrendezésekről” a párttagságot egy nappal előbb értesítették, mint az ideológiailag elmaradottabb párton kívülieket.

Kádár idején lehetett azt a viccet hallani, hogy Kádár megkérdezte a központi bizottság tagjaitól: elvtársak, hány forint legyen egy kiló hús ára? Amire az volt a válasz, hogy mindegy Kádár elvtárs, csak ötvenhat ne legyen. Akkoriban járta egyébként az a vicc is, hogy a konyak a munkásosztály itala, amit választott képviselőin keresztül fogyaszt.

Visszatérve az MSZP kommunikációjára, ennek az a lényege, mint a szorító sarkában tanácsokat osztogató ökölvívó edzőé. Az ellenfélnek azt a pontját ütni, ami legjobban fáj. Felrepedt a bal szemöldöke, akkor azt kell püfölni egyfolytában, hátha elérhetünk egy technikai k.o.-t. A szocialisták tudják, hogy az egykori ellenzéki Fidesz is, de maga a nép is nagyon érzékeny a megszorítás szóra. Ezért a megoldás egyszerű, minden Fidesz intézkedést rögvest úgy kell kommunikálni, hogy annak a lényege nem más, mint megszorítás. (Például a bankadóknak is a nép issza meg a levét, mert áthárítják.)

Tukacs úr ma reggel a Ma reggelben arra a kérdésre, hogy egyetért e a rokkantnyugdíjasok számának csökkentésével, pontosabban az állrokkantnyugdíjasok kiszűrésévél, azon siránkozott, hogy a Fidesz a legvédtelenebb, legkiszolgáltatottabb csoportokat támadja mindig. Ezek az emberek nem jókedvükből rokkantak, betegek. Egyébként sem tudnának nekik munkát adni.

Természetesen ez legalább akkora demagógia, mint anno a lélegeztetőgép duma, amit szintén a szocialisták engedtek meg maguknak 2002 tájékán.

Jó lenne, ha nem csupán ilyen színvonalú kritikák érnék az Orbán kormány nagyívű elképzeléseit. Mert ezekkel még Szijjártó is félkézzel el tud bánni.

Eddigi tapasztalataim alapján arra számítottam, hogy ez a dandártábornok, a tavaly ősszel több mint tízmilliárdért létrehozott Terrorelhárítási Központ igazgatója, egy kövérkés, pohos, kopaszodó, szódásüveg szemüvegű, korpás hajú úr, aki tán még kicsit nagyothall, s selypít is. Hiszen mifelénk nem az a lényeg, hogy valaki ért-e ahhoz, ahová tették, hanem, hogy megbízható legyen. Az még jobb, hogy ha valamelyik politikai potentátnak is a rokona.

Ám azt látom, hogy bizony nem egy tornából felmentett, hanem egy jó kiállású, snájdig raszta hajú férfiú. (Persze az ő megbízhatóságához sem férhet kétség. Orbán személyi testőre volt.)

Aki esetleg nem tudná, a Terrorelhárítási Központ jogszabályban meghatározott feladata a Magyarország terrorfenyegetettségének elemzése-értékelése, a kormányfő és az államfő személyi biztosítása, a Magyarország területén történt terrorcselekmények, emberrablások felderítése.

De hát hol itt a terror?

Persze Murphy stílusában mondhatnánk, hogy ahová villámhárítót telepítenek, oda előbb-utóbb belecsap a villám is.

Ám egyelőre itthon az istennek sincs olyan mérvű terror, amit el kéne hárítani. Így hát addig is körül kellett nézni a térképen. Azért a sok milliárdért  mégsem ülhetnek hónapokig tétlenül, ölbe tett kézzel. Szerencsére most találtak ilyen helyet. És átruccantak Líbiába.

Egyelőre tehát azzal van tele a sajtó, hogy a hazai terrorelhárításra szakosodott urak halált megvető bátorsággal hogyan mentettek ki embereket Líbiából, minden véráldozat nélkül. De mit fognak csinálni majd ezután? Bár biztató, hogy az egész arab világ forrong, minden nap azért még sem lesz szükség rájuk, hacsak néha egy-egy csődbe ment utazási iroda kint rekedt utasainak hazaszállítására is nem őket fogják felkérni.

Ülnek szerencsétlenek a körletükben, talpig készenlétben, beöltözve, tettvágytól fűtve, s az istennek nem akad sehol egy kis elhárítandó terror. Mert az mégsem az igazi, hogy lökött Jobbikosokat és Fradi ultrákat figyeljenek naphosszat.

Annál viszont nincs rosszabb, mint a tétlenség.

Ám a brigadier general és csapata arról álmodozik, hogy előbb-utóbb azért lesz egy jó kis szaftos hazai terror is, aminek elhárításával címlapokra kerülhetnek. Addig pedig afféle bemelegítésként közönséges bűnözőket hajkurásznak. Csak jóval drágábban, mint a többi rendőr.

A napokban Hajdú dandártábornok úr egyébként reménykedve azt nyilatkozta, hogy hazánkban nincs ugyan terrorveszély, de a fenyegetettségünk valamelyest nőtt az utóbbi években.

Remélem nem az állam terrorjára gondolt.

A Jobbik alelnök interpellációjában ismét Alföldi Róbert távozását sürgette a Magyar Nemzeti Színház éléről, aki – humorizált a vicces megnyilvánulásokra hajlamos képviselő – továbbra is melegedőnek használja a Nemzeti Színházat.

Ugye milyen jó poén ez a melegedőnek használja szófordulat? Amikor a frakciója körében a képviselő ezt korábban elsütötte, a párttársai állítólag nagyon jót röhögtek. Azt mondják, még Zagyva György Gyula is hahotázott, pedig ő a poént nem is értette. Ő csak a börtönzuhanyozóbeli szappanos lehajlásos figurát ismeri e témakörben.

A Jobbik egyébiránt szeret a meleg szóval humorizálni. Emlékszünk még, amikor elnökük kijelentette, hogy a meleg szót megtartaná magának. Mert, ha azt mondja, hogy meleg napra ébredt, az alatt nem azt érti, hogy Terry Black bemosolygott az ablakán.

Csodálom, hogy József Attilát viszont a Jobbikosok eddig még nem citálták ide. Ama versének kezdő soraira gondolok, amely szerint

„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.”

Az interpelláló képviselő inkább Madáchot idézte. (Hogy jobboldalon milyen népszerű lett egyébként ez a Madách! A végén még majd lekörözi Wass Albertet is!)

Azt a közismert idézetet vonatkoztatta Alföldire, miszerint nem adhatok mást, csak mi lényegem.

Aztán feltette a kérdést, meddig kell tűrjük a Nemzeti Színház meggyalázását, meddig vezetheti azt egy olyan személy, akiben nincs nemzeti érzés? Aki devianciát és perverz átírásokat visz színpadra. Aki ráadásul újabb keresztényellenes darab bemutatására készül.

Az interpelláló képviselő egyébként megengedően (vigyázat, most ismét Jobbikos humor következik!) nem a csatornázási műveket javasolta új munkahelyként Alföldi számára.

Mindebből jól látható, hogy a Jobbik alelnöke sem adhatott mást, ezúttal sem, csak mi lényege.

Szőcs államtitkár úr válaszában ugyancsak Madáchot idézve kifejtette, „nem a kakas szavára kezd virradni”. Majd eszmefuttatását elég érdekesen folytatta. „Az álláspontunkat kialakítottuk, a döntést nyilvánosságra is fogjuk hozni a megfelelő pillanatban. Nem fogadjuk el, hogy más politikai erők döntsék el ezt.”

Vagyis Alföldit majd a Fidesz rúgja ki, amikor már megvan a kellő hűséges mameluk utódja.

„De a kakas kiált, merthogy virrad.”

A Jobbik alelnöke utólagos nyilatkozatai szerint kicsit pikánsnak és megmosolyogtatónak tartotta, hogy egy olyan emlékművet koszorúztak meg, amelyet a karcagi zsidók elpusztításának emlékére (is) emeltek.

Nem tudom, az eset ilyen humoros-e a haláltáborokban meggyilkolt 446 karcagi zsidó mártír hozzátartozói, leszármazói és túlélő ismerősei,valamint sorstársai szemszögéből is? Megdöbbentő, hogy az esetet hírül adó médiumok mégis könnyed, jópofáskodó stílusban számoltak be erről az esetről, kárörvendően kuncogva a Jobbik úgymond: „melléfogásán”. Ahelyett, hogy azon háborogtak volna, hogy hogy jön ahhoz ez az újgárdista banda, hogy meggyalázza, beszennyezze ezeknek az embereknek az emlékét?

Egyedül a Kuruc.infó volt az, amelyik „Kínos tévedés” című írásában kicsit rápirított Novákra, mondván: „Novák Előd portálunk kérdésére, több napos hezitálás után elismerte a bakit.”

A kérdéses írás imigyen folytatódik: Novák arra a „büntetőkérdésünkre”, hogy „Ugye tudod, hogy holokauszt nem volt, hanem lesz?” , azt a választ adta: „Sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánom.” (Ismerjük a sem megerősíteni, sem cáfolni kifejezés rejtett üzenetét.) Én mindezek ellenére sem állítom, hogy Novák Előd magyar országgyűlési képviselő fasiszta.

Az viszont tény, hogy a fasiszta szennyportál Kuruc.infónak készségesen nyilatkozik, méghozzá elég sajátos, összekacsintó, tegező stílusban.

De, hogy miért is fasiszta szennyportál a Kuruc.infó? Az alábbi: „Bakácsot sajnáltatja a Blikk, aki nem foglalkozik a Kuruc.infóval” című mai, első helyen kiemelt címlapos irományából elég egyetlen mondat ennek igazolására. (Amely cikk egyébként azon örömködik, hogy sikerült Bakács telefonszámát jogtalanul megszerezni.)

„Nehogy bedőljön bárki is ennek a takonygerincű magyarellenes hulladéknak! Csak a jellemes emberekkel szemben kell ember módjára bánni, a patkányokkal… akár hátulról is. Nincs ezeknek méltóságuk!”

A nyelvtanilag hibás, és penetráns nyelvezetű mondat mondanivalója nagyon is érthető. A zsidók, cigányok, s egyéb „magyarellenes” lények valójában nem emberek, hanem hulladékok, patkányok, korcsok, akikkel nem is kell ember módjára bánni.

A Kuruc.infó ezt sulykolja minden írásában, s ezt a gondolkodást vették át, és alkalmazták a gyakorlatban hosszú ideig oly sikeresen azok a debreceni egyének is, akik másfél éven át sorozatban lőttek le cigány embereket; köztük nőket, gyerekeket.

Olvasgatom Gyurcsány Orbánhoz címzett hosszú és unalmas, újat nem tartalmazó nyílt levelét a Facebookon. A lényege, hogy a nyolc éves szocialista kormány kudarcaiért valójában a felelőtlen, gyáva, pojáca Orbán és pártja a felelős, mert minden költekezést lelkesen támogatott, vagy éppen maga kezdeményezte.

Aztán jön az én kedvenc mondatom, amiben Gyurcsány önmagáról viszont megállapítja: „Én 2006-tól radikálisan csökkentettem a hiányt.”

Egyes szám, első személyben. Vagyis nem az MSZP, nem is a kormány. Hanem kifejezetten és csakis Én – Gyurcsány. Így fogalmaz egy echte demokrata.

Az már egy másik kérdés, hogy tényleg radikálisan csökkent-e a hiány és milyen áron.

Gyurcsány korábban egyébként nyílt levélben vonta felelősségre a volt köztársasági elnököt is: „Vajon látja-e saját felelősségét abban, hogy pár hónapja olyan politikai erő jutott hatalomra, amely nem erősíteni, hanem ellenkezőleg, gyengíteni szeretné a parlamentáris demokráciát, a jogállamiságot?”

Szóval ez a Gyurcsány gyerek folyton izeg-mozog, nem nagyon bír magával. Miniszterelnökként, programokat gyártott szakmányban. Amióta már nem az, ezeken az unalmas téli estéken láthatóan majd megöli a tenni vágyás. Az odamondani vágyás. Nem csodálnám, ha hamarosan kitalálná az évértékelők helyett a havi értékelő beszédek műfaját. Később pedig áttérne a heti értékelőkre.

De hát valójában ezt teszi ő már jó ideje. Szinte naponta értékeli a „vezér” ténykedését.

Ezeknek az értékeléseknek a lényege, hogy ez az Orbán nevű „vezénylő tábornok” milyen mérhetetlenül gyáva ember, aki persze önkényuralomra tör.

Csak arra nem gondol, vagy, ha igen, úgy az orrától nem látja az erdőt, hogy a fellépései nem aratnak osztatlan sikert. Sőt, osztott sikert se nagyon. A pár ezer fanatikus öregecskedő hívén kívül a baloldal is riadtan, félve figyeli ámokfutó ténykedését. Jobboldalon viszont titkon örülnek, hiszen minden egyes Gyurcsány megszólalás újabb szög a liberalizmus koporsójába.

Gyurcsány az MSZP Kókája. Látják ezt persze az érintettek is, de egyelőre tanácstalanok. Mivel okoznak nagyobb kárt a hazai baloldalnak, ha hagyják érvényesülni Gyurcsány beteges szereplési vágyát, vagy ha véget vetnek neki.

Mindettől függetlenül persze a hazai baloldal köszöni, jól van. Jól mutatja ezt a Lehetne Mis-Más a Politika (De Nem Az) példája, akik az SZDSZ-nél jóval hitelesebben, őszintébben képviselik azt a fajta józan ellenzéket, amelyre oly nagy szükség lenne nagyobb méretekben is. Ennek lényege a következetes, engesztelhetetlen kritika, ám semmiképpen nem ama pökhendi orrfennhordó, bicskanyitogató stílusban, amelyet az MSZP, illetőleg más előjellel, de a Jobbik is megenged magának.

Az LMP a TASZ-szal kiegészülve sokkal több borsot képes a Fidesz és Orbán orra alá törni, mint Gyurcsány palacsintasütés közben összehordott kötcsei okosságai. És remélem így lesz ez a jövőben is.

Persze ha Gyurcsány börtönbe kerülne, egy darabig megszabadulnánk tőle, s legalább ő is rendesen megtanulna angolul, mint Kossuth, akit annak idején a királyi kúria négy év börtönre ítélt, s akinek odabent Shakespeare lett a kedvenc olvasmánya.

Azt nem tudom, hogy Gyurcsány is az angol drámaírót preferálná-e a sitten, ám ha igen, szinte biztos, hogy a királydrámákból is Orbánra asszociálna.

Az index a Blikkre utalva közölte, hogy a Parlamenten belül új irodába költözött Orbán Viktor. A miniszterelnök az eddig reprezentatív célokra használt, 180 négyzetméteres Nándorfehérvári teremben alakíttatta ki az új dolgozószobáját. Az eddigi miniszterelnöki dolgozószobát pedig fogadóhelyiséggé fokozta le.

A Blikkből megtudhatjuk azt is, hogy bár keresték ez ügyben a Miniszterelnökséget, ők azonban nem árulták el, mennyibe került az átalakítás, sem pedig azt, hogy pontosan mi volt az oka a költözésnek.

A máskor oly közlékeny Szíjjártó Péter is csak annyit volt hajlandó magából kibökni, hogy hát ez még mindig olcsóbb, mint ha a Parlamentem kívül kerestek volna helyet, amit egyébként az „európai hagyományok” megkövetelnének.

Ez az állítás nyilvánvalóan igaz. Hiszen például a Postapalotát is kinézhette volna magának a miniszterelnök úr, aminek a visszavásárlása azonban még nagyon baráti áron is több milliárdot kóstálna.

Egyébként nem kell ide semmiféle szóvivői magyarázat az irodacserére, kis józan logikával, ésszerű és okszerű következtetésekkel kitalálható a megoldás.

Először is. Gyurcsánynak például persze, hogy megfelelt a korábbi 70 négyzetméter. A semmit nem csinálásból fakadó majd beledögléshez még sok is volt.

A kétharmados Orbán Viktor azonban ehhez képest nagyon sokat dolgozik. S nem csak dolgozik, hanem valójában harcol, forradalmat vív. Sokszor egész Európával. A tengernyi munkához pedig nagy iroda kell. A 180 négyzetméter – anélkül, hogy túlzásokba esnénk – nagyjából megfelel azon népszerűségi különbségnek is, ami Gyurcsány és Orbán között tapasztalható volt a választások során. Minél nagyobb a zemberek támogatása, annál nagyobb a ziroda. Bizony ez a demokrácia kvintesszenciája.

De az iroda megválasztásánál még egy további fontos szempont is felmerülhetett szerintem. Nem tudom, ki emlékszik arra a jelenetre, amikor Orbán és társai az Országházban labdázgattak. S miután ez a 180 négyzetméter nagyjából megfelel egy átlagos iskolai tornaterem méretének, máris kitalálhatjuk, milyen célra kellett neki ez a Nándorfehérvári terem.

Már csak azokat a fölöslegesen nagy ablakokat kell berácsozni, hogy a pattogó labda ki ne törje. Ami valljuk be, nem tekinthető jelentős átalakítási költségnek. Gyurcsány és Bajnai irodai székeit sem kell majd kidobni, azok pedig jók lesznek vészkapunak. (A focilabdát pedig – úgy tudom – Budaházy György szállítja majd.)

Orbán Viktor legendás szerénysége egyébként abban is megmutatkozik, hogy nem a parlamenti kupolacsarnokot nézte ki irodának. Pedig ott már akár nagypályás meccseket is lehetett volna rendezni. Milyen élmény lenne ott például egy Felcsút-Kozármisleny meccs

A Proszektúra oldalán is reklámozott, ingyen letölthető Egon és Dönci animációs film alkotói által készített – a PANGEA The Neverending World címet viselő – film-trailer nézettsége immáron meghaladta az egymilliót.

https://www.youtube.com/watch?v=uKujOudUk0w

Nem tudom, hány magyar animáció dicsekedhet ilyesmivel? Meg merném kockáztatni, kevés.

A 7 perc negyven másodperc hosszúságú filmecske anagliph 3d, vagyis red/cian (piros/kék) szemüveggel tekinthető meg és nyújt élvezhető három dé élményt.

A több mint egymillió megtekintés megoszlása szerint a Föld szinte valamennyi országára kiterjed, Kaliforniától Kínáig, Hollandiától a Csendes-óceáni szigetekig.

Több a youtube-on kommentelő szerint az Avatar színvonalát eléri, illetőleg akad, akik szerint azt meg is haladja.

Ez a trailer annak idején azzal a kimondatlan szándékkal készült el, hogy egy egész estés film születik majd belőle. A forgatókönyv rég készen is van, már „csak” az a kb. kétszázmillió hiányzik, amiből meg lehetne valósítani.

Ezt a filmet ugyanis már nem lehet olyan „garázs-projekttel” összehozni, mint hajdanán az Egon és Döncit. Persze a kétszáz millka az még mindig nevetséges töredéke hasonló amerikai produkciók költségvetésének.

Az alkotók viszont egyelőre nem rendelkeznek a kivitelezéshez szükséges kétszázmillióval sem. Arról azonban senkinek nem lehetnek kétségei, a film mindettől függetlenül belátható időn belül el fog készülni. Bürokrata bükkfanyelven megfogalmazva: a határidő folyamatos.

Az indexen azt olvastam a minap, Gőzsy Kati „tollából”, hogy filmkészítésben Magyarország nincs versenyhelyzetben: jelenleg egy játékfilm létrehozására is nehéz összeszedni a pénzt, pláne 3d-éhez. „Mégis ráakadtunk három esetre, amikor külföldi szaktudással vagy magyar leleményességgel 3d kamerával forgattak filmeseink.”

Vagyis a rendkívül mostoha viszonyok ellenére mások is próbálkoznak. Ha minden igaz, Gauder Áron és Novák Erik Egill-je is készülget.

Mindenesetre elgondolkoztató az is, hogy a hazai filmművészet jelenlegi első számú reprezentánsa hogyan is vélekedik a hazai körülményekről. Sokakat megdöbbentett Tarr Béla nyilatkozata a magyarországi állapotokról. De az is lehet, hogy stilárisan félreértették a szavait, amiként azt a kulturális államtitkár úr állítja.

 http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2011/02/21/felreertelmezhettek_tarr_bela_szavait/

Vagyis nem akart ő a csapba szarni, csak a szarba csapni.

A magyar film jelenlegi fő guruja, Andy Vajna viszont, mindezen közben olyan zseniális okosságokat fogalmazott meg, miszerint a szórakoztatás és a művészet nem két, egymást kizáró fogalom, hiszen lehet igényesen szórakoztatni. Meg olyasmiket, hogy fontos a tehetségekkel foglalkozni, aki lehet akár húszéves kezdő, de lehet tapasztaltabb szakember is. Azt viszont ő sem tudja pontosan, mi lesz például a hazai filmszemlék sorsa. Lesz e folytatásuk április végén?

A filmszakmáért aggódóknak egyébként azt az örömteli – optimista kicsengésű – hírt ajánlanám még a figyelmébe, miszerint Vajna, a Tóth Évával való összeveszése után a Berlinálén már Damu Roland volt menyasszonyának oldalán vigasztalódott.

Megváltozott a világ, megváltozott a köznyelv is. Régen a focipályákon is a játékvezető megsértésének legdurvább módja az volt, hogy a nézők kórusban kiabálták, szemüveget a bírónak!

Hogy mostanában mit kiabálnak? A Fradi tábor egyik kedvelt rigmusa például: … cigányok, basszátok az anyátok! A kipontozott helyre mindig az aktuális ellenfél neve kerül. És ez még a konszolidáltabb mondókáik közé sorolandó. Teszem azt például az Auschwitzba induló vonathoz képest.

Néztem tegnap a tévében a Győr-Szombathely meccset. A közelképen jól leolvasható volt egy közismert magyar káromkodás a Győrben játszó grúz Aleksidze szájáról.

A politikában is valamikor egy sima lehülyézésért is arcába vágták a másiknak a kesztyűt, s párbajra hívták egymást az urak.

De hol vagyunk már ettől?

A magyar parlamentben az elmúlt évek során olyanok kurvaanyáztak már, mint Szabó Zoltán, Kuncze Gábor, vagy a kisgazda Lányi Zsolt.

Gyurcsány pedig, ha másért nem is, de a beszédstílusáért biztosan be fog vonulni a halhatatlanságba. A kurva ország és az elkúrtuk szállóigévé vált. De ugyanígy Horn Gábor ama örökbecsű megjegyzése is, miszerint „Nem azt mondták Feri, azt mondták, hogy menj a picsába. Valljuk be!”

A mai magyar újságírás sem kivétel persze e tendencia alól. Bayer Zsolt fekáliastílusa például közismert.

(Persze azért régebben is akadtak kivételek. „Foglalod a kurvanyádat. De nem ám a min hazánkat!” -.indulatoskodott Petőfi.)

Elképzeltem, hogyan írná meg ma a költő közismert versét.

A mutter

Már egy hete csak a muteron
agyalok mindig, be-benyomva.
Nyikorgó biszbasszal ölében
tepert a padlásra, ügetett a luvnya.

Én még pöcs porbafingó voltam
rinyáltam meg cirkuszoltam.
Hagyja a cuccot a büdös picsába.
Velem kavarjon fel a padlásra.

De ő csak dzsalt, gályázott némán,
nem anyázott, nem is baszott énrám
s a rongyai oltárin suhogva
aveltak, szálltak a magosba

Nem balhéznék, de most már késő,
most látom, mily kurva nagy ő –
szürke sérója lebben az égen,
kékítőt old az éj vizeletében

A kapcsolat. hu tévéjén egyenesben láthattam, hogy Gyurcsány évértékelőjében Orbánra megint rájárt a rúd nagyon. Volt ő most is minden, csak rendes ember nem. Gazdag-párti és szegény-ellenes. Őt mosták fel a padlóval. Szellemi elődei Tisza István, Gömbös, Mindszenty, Nemzetközileg elszigetelt. Nem fogadják sehol, megalázzák Házhoz ment a pofonért. Ne takarózzon velünk, ez olyan férfiatlan. Hüppögő kisfiú.

Orbáni önkény tombol. Fideszhez lojális vezetőkkel vette magát körül, közöttük a legfőbb ügyészt is megemlítette, azt nem tette hozzá, hogy minden zsák megtalálta a Poltját

Orbán rendszerdúlásaként fognak a 2010 és 2011-es évek a történelembe bevonulni.

Orbán szabadságért kenyeret ígér. Amiből az lesz, hogy aztán már se szabadság nem lesz, se kenyér.

Gyurcsány értékelőjében éhséglázadással is riogatott. Fényes nappal élelmiszerboltot fosztottak ki Észak-Magyarországon, mert már nem volt enni a családnak, jelentette be drámai hangon. Kerestem, melyik portál írt erről, de nyomát nem találtam. E hírt alighanem a kuruc.info cigánybűnözés rovatából kölcsönözhette az ex-miniszterelnök úr. Mi lesz a válasz az éhséglázadásra? - Folytatta eszmefuttatását. A belügyminiszter majd rendet tesz. Ez lenne a nemzeti együttműködés gumibotos változata, jegyezte meg gúnyosan. Az éhséglázadással összefüggésben Bakácsot viszont nem említette. Igaz, ami igaz, ő nem fényes nappal lopott.

Gyurcsány EU és magyar zászlók előtt, az Új köztársaság felirat mögött szónokolt. Közben többször feltűnt a képernyőn a vonzó reklám, közvetlenül az Új köztársaság alatt.

„Zöld-foki szigetek

7 éjszaka, repülővel

már 115.900 Ft-tól

Foglaljon most!”

Szó esett még kultúrkapmfról strázsaművészekről, politikai bosszúhadjáratról. Nemcsak a lóláb, az egész ló valójába kilóg, azt vetik a szemükre, hogy liberálisok

Nem szónoklat kell, nem pátoszos hangnem, szónokolta Gyurcsány pátoszos hangon.

„Sokan mondják, egyik kutya, másik eb. Én ezt kikérem magamnak.”

Akkor aludtam el, amikor az MSZP átalakításának a lényegét kezdte feszegetni. „Politikai erkölcs tisztasága”, „nincs több kompromisszum”. „Pártátalakításra van szükség”…„Nem szakítunk, hanem átalakítunk”. „Baloldali hazafias, európai pártot”. Ezekre még emlékszem halványan.

Aztán a Zöld-foki szigeteken háncsszoknyában táncoltam Gyurcsánnyal.

A vastapsra és a himnuszra riadtam fel.