Proszektúra

A heol – heves megyei online internetes portál – ma adta hírül, hogy Bencze József szerint a lefoglalt fegyverek között vannak azok is, amelyekkel a romák elleni sorozatgyilkosságokat elkövették.

Ezt az országos rendőrfőkapitány Nagykanizsán közölte, a helyi kisebbségi önkormányzat és a rendőrség közös rendezvényén.

Ehhez kapcsolódik az a mai információ is, miszerint a közelmúltban szabadlábra helyezett tarnabodi fiatal cigány fiatalokkal szemben megszüntették a több emberen elkövetett emberölés kísérlete miatt folytatott nyomozást azon a címen, hogy a bűncselekményt nem ők, hanem mások követték el. A Pest Megyei Főügyészség név szerint is hivatkozik is K. Árpád Sándorra, valamint a társaira, mint tettesekre.

A nyomozást megszüntető határozat rögzíti a már ismert tényt, miszerint Galgagyörk, Piricse, Nyíradony-Tamásipuszta, Tarnabod, Nagycsécs, Alsózsolca, Tatárszentgyörgy, Tiszalök, valamint Kisléta településeken lévő házak ellen történtek támadások sörétes és golyós fegyverekkel, több házra Molotov-koktélokat dobtak. A főügyészség szerint a felsorolt ügyekben folytatott nyomozások során megállapítást nyert, hogy”az egyes ügyek elkövetési módszereiben, az elkövetéskor használt eszközökben, az egyes helyszíneken rögzített, majd a későbbiek során szakértők által azonosított nyomok között azonosság mutatható ki, ezért a fenti bűnügyek egyesítésre kerültek”, s azok elkövetésével K. Árpád Sándor és társai gyanúsíthatók megalapozottan.

Az ügyészi határozat naná, hogy semmilyen bocsánatkérést, elnézést nem tartalmaz.

Ami pedig talán azok után igencsak indokolt lenne, amit tavaly nyáron és azóta ezekkel a fiúkkal és családjaikkal műveltek.

Képzeljük el a szituációt. Éjszaka az emberek arra riadnak, hogy a faluvégén ismeretlenek lakásokat gyújtanak föl, s össze-vissza lövöldöznek. Csak a véletlenen múlik, hogy senki nem sérül meg. A településen eluralkodik a félelem. S amikor másnap délelőtt a rendőrök – közöttük a kommandósok – megjelennek a helységben, először meg is örülnek nekik. Naivan azt hiszik, őket jöttek megvédeni. (Ne féljetek cigányok, megjöttek a magyarok!)

De aztán egy pillanat alatt minden a feje tetejére áll. A kommandósok fegyvert rántanak, ordítozni kezdenek, mindenkit durván a földre parancsolnak, földre löknek. A fiatalkorú N. Renátót anyázva, káromkodva megbilincselik, majd behatolnak egy olyan magánlakásba is, ahol a bent tartózkodók éppen békésen imádkoznak. Hit gyülekezeti tagok. Őket az utcára zavarják feltartott kezekkel, s letérdepeltetik. Köztük gyerekeket is.

A sorozatosan alattomosan – de egyre gyakrabban nyíltan is – cigányozó Magyar Nemzet erről az esetről még a napokban is úgy számolt be, hogy a cigányok rátámadtak a kommandósokra.

"A nyomozás akkor hamar a romákra terelte a gyanút, a rendőrség többüknél házkutatást tartott az eset után. A cigányok ezen annyira felháborodtak, hogy tizenöten még a kommandósokra is rárontottak, s mivel a nyomozást inzultusnak tartották, később panaszt tettek a megyei rendőr-főkapitányságon és az ügyészségen is."

Természetesen mindez pimasz, ordas hazugság. A cigányok nem álltak ellen, nem rontottak rá senkire, nem is volt idejük. A kommandósok őket is, meg a rendőri vezetők által segítségként a helyszínre hívatott helyi cigány kisebbségi elnököt is minden ok nélkül földre lökték, megalázták, megrúgták.

Miközben az igazi gyilkosok a Perényi1-ben kedélyes sörözgetés közben a soron következő Nagycsécsi, Alsózsolcai, Tatárszentgyörgyi rémtetteiket tervezgették, a mi okos rendőreink ezalatt éppen azt próbálták piszkos trükkökkel is bizonyítani, hogy az elfogott három roma fiatalember, illetőleg rokonsága volt a többi cigánytelep elleni támadó is.

Mi történt volna, ha ezek a K. Árpád Sándorék még ügyesebbek? És jó kérdés az is, hogy tényleg sikerült-e elfogni mindegyiket?

Féljetek hát cigányok, megjöttek a magyarok.

Hazánkban némely vidéki polgármesterek szíre-szóra sztárként szerepelnek a médiában. Egymásnak adják a kilincset a mokkában, a Napkeltében, egyéb illusztris újságokban. Egyikőjük lelkesen szociális kártyát tervez, a másikjuk a falu legényeivel ferde pályán focizik, s jó pénzért árulja Ivád utcaneveit. (Mit szólna hozzá, ha valaki megvenné a falu főutcáját és mondjuk Pusoma Dénesről nevezné el…?)

Van aztán olyan is, aki Drávapiskiban osztogatja az igazságot, miközben szent dzsihádot hirdet a cigány uzsorások ellen.

Most pedig egy Molnár Oszkár nevű – mindeddig (a buzizását leszámítva) országos politikában jórészt ismeretlen –polgármester eme kreatív közjogi méltóságok közül is kirítt enyhén szólván „sajátos” nézeteivel.

Azt állította ugyanis ez a drága edelényi Molnár úr, hogy a környéki cigányasszonyok – úgy általában mindegyik – gumikalapáccsal verik a hasukat, meg – s úgy általában mindegyik - mindenféle mérgeket szednek, hogy hülye gyerekeket szüljenek.  Mert ugye akkor több családi pótlékra jogosultak.

A Népszavának adott interjújában a polgármester úgy fogalmazott: több, számára hitelesnek tűnő helyről hallotta ezeket az információkat, Szendrőládot és Lakot pedig véletlenszerűen nevezte meg. Molnár Oszkár közölte: neki van igaza, és feljelentést tesz, punktum.

A polgármester úrnak mindezzel sikerült egy csapásra híresnek lennie. És sikerült megközelítenie azt a színvonalat, amelyiket a Kuruc.info ért el folyamatos primitív cigányozásával és kiváltképpen  például akkor, amikor azt állította, hogy a cigányok bizony emberevők.

Különös dezsavű érzésem van. Ez az egész Molnárféle felháborító eszement zagyvaság kísértetiesen hasonlít a tiszaeszlári vérvádra.

Mendemondákon alapuló gonosz hazugságok, amelyek kiválóan alkalmasak egy népcsoport elleni gyűlölet szítására.

Ha a rosszindulatú izgatásra is Oscar-díjat osztogatnának. Molnár Oszkár igen esélyes lenne rá.

Egy nagyon régi sláger szerint: Oszkár tudja, de nem mondja.

Jelen esetben viszont erre az Oszkárra, erre a Molnár Oszkár nevezetű úrra a Verdi kuplénak éppen a fordítottja igaz.

Nem tudja, de azért mondja.

S akkor még igen finoman fogalmaztam.

A Borsod- Abaúj- Zemplén Megyei Bíróságnak az olaszliszkai ügyben hozott 150 oldalas elsőfokú ítélete nem vitásan maximálisan megfelelt a mérvadó közvélemény elvárásainak.

A minap kezembe került az ítélet teljes szövege, s módomban állt annak terjedelmes indokolását is elolvasni.

Mint az már köztudott, a brutális gyilkosság miatt egy vádlottat életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtott a bíróság, a többiekre pedig a magyar jogszabályok szerint a maximálisan kiszabható határozott tartamú büntetéseket rótta ki.

A szélsőjobb persze most is hőzöngött a rettenetesen enyhe elmarasztalások miatt, alighanem ők azzal lettek volna csupán elégedettek, ha az elkövetőket valamennyi olaszliszkai cigánnyal együtt nyílt színen megkövezik, majd felakasztják és felnégyelik.

A köztudottan, s nem is titkoltan sokféleképpen gondolkodó – nem megosztott, hanem sokszínű! – szocialista párt hívei is – tán még a rasszisták is - bizonyára meg lehettek ezzel a döntéssel elégedve. Bár az MSZP-n belül eddig olyanról, hogy Rasszista tagozat, még nem tudtunk, hogy hivatalosan is megalakult volna, de köszönhetően Teleki László alapos felmérésének, most már az ő létezésükről is értesülhettünk. Akiknek a szavazatait, mint tudjuk, nem lenne szabad elveszíteni ebben az ínséges világban.)

De visszatérve a miskolci bíróság 2009. május 29-én kihirdetett olaszliszkai ítéletére, abból egy kisebb részt idéznék.

A bíróság bizonyos a vádlottakat menteni igyekvő tanúk vallomásai értékelésénél arra hívakózott, miszerint „a tárgyaláson tanúsított viselkedésük – feszengtek, bizonytalanok voltak – is amellett szólt, hogy nyomozati vallomásaik az irányadóak.”

Vagyis aki egy ilyen kirívó ügyben a tárgyaláson feszeng és bizonytalan, az nyilvánvalóan hazudik is.

Az ítéletben még több, hasonló érdekes okfejtés található.

Most ebből még egyet emelnék ki, a vádlottként szereplő H. házaspár kislánya vallomásának bizonyítékként történő felhasználásának módját.

Az ítélet szerint: „Sajátos módon gyermekkorú H. Kitti tanú… kihallgatásának anyaga – mint azt jól érzékelhetően utóbb édesanyja meghatalmazott védője is felismerte – szándéka ellenére terhelő adatotokkal szolgált id. H. Dezsőné V.r. vádlottat illetően… Nem véletlen, hogy előbb… gyámja, majd id. H. Dezsőné V.r. vádlott meghatalmazott védője jelentette be, miszerint -. betöltvén 14. életévét - a tárgyaláson immáron szeretne mentességi jogával élni. Ezzel kapcsolatban a megyei bíróság e helyütt tartja indokoltnak kifejteni a következőket: A kiküldött bíróként történő meghallgatás – amelyről kizárólag az ügyész és gyermekkorú H. Kitti eseti gondnoka kapott előzetes értesítést – a Be 304. § (5) bekezdése II. fordulata értelmében teljes mértékben törvényes volt. Amikor pedig a tárgyaláson felmerült édesanyja meghatalmazott védője részéről az újbóli kihallgatás ténye, az eljáró tanács elnökének ennek okát firtató kérdésére mindössze annyi válasz hangzott el, hogy élni kíván mentességi jogával. Tehát nem valamely körülmény tisztázását szolgálta volna az eljárási cselekmény, hanem a mentességi jog visszaélésszerű gyakorlása alapját volt hívatott megteremteni. Ez pedig teljesen ellentétes a tanúk jogait és kötelességeit taglaló eljárásjogi rendelkezések szellemével. Így a megyei bíróság nem is dönthetett másként, mint hogy végzéssel elutasította ezen indítványt.”

Magyarán, az a tény, hogy az édesanyjára még gyermekkorúként mások rábeszélésére terhelő vallomást tévő H. Kitti a 14. életévét betöltve immáron az ő önálló, saját akaratából élni kívánt azzal a jogával, hogy a legközelebbi hozzátartozóira – szüleire, testvéreire - nem köteles terhelő vallomást tenni, sőt az ügyben egyáltalán nem köteles semmit sem nyilatkozni, a bíróság szerint a joggal való visszaélésnek volt minősíthető.

Bodnár László megúszta a börtönt. Nagyon szorítottunk érte, és végtelenül sajnáltuk őt a tragikus végű balesete miatt. Ennek ugyanis többek között az is lett a következménye, hogy a sportember olyan lélektani állapotba került, hogy a svédek ellen nem is tudott játszani a nemzeti tizenegyben. Lehet, hogy ezen múlott annak a meccsnek a végkimenetele.

 Igazán szégyellhetné magát az a részeg kerékpáros, aki pont őelébe csámborgott, s elüttette magát, és ezzel a felelőtlen magatartásával tulajdonképpen veszélybe sodorta az egész magyar futball jövőjét is!

Lehet, hogy ezen múlott a VB döntőben való szereplésünk is.

Mondom, szégyellhetné magát az a biciklista, de nem teheti, mert az esemény következtében sajnálatosan elhalálozott.

Mielőtt valaki mindezen gondolataim olvastán orvosért és kényszerzubbonyért kiáltana, s azt állítaná, hogy alighanem azért hordok össze kajakra ekkora elképesztő marhaságokat, mert annak idején az anyám, amikor velem terhes volt, rendszeresen gumikalapáccsal verte a hasát, sietek leszögezni, én csak azt a közhangulatot tolmácsolom, ami a médiából napok óta árad.

Mert tény, hogy, mindenki Bodnárt sajnálja, miközben az elgázolt kerékpárosról szinte semmit sem tudunk. Még annyit sem, hogy kik gyászolják őt, volt-e családja, felesége, esetleg gyermekei.

Természetesen mindez nem azért van így, mert Bodnár László labdarugó. Sőt azt is nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy nem is az átlagon felüli focitudása miatt döntött úgy a debreceni bíróság Bodnár Lászlóval szemben, hogy őt felfüggesztettre ítélte el a miatt, hogy a gyorshajtása következtében egy kerékpáros halálát okozta. Ismerve az ítélkezési gyakorlatot, kijelenthető, hasonló szituációban más is ilyen büntetést kapott volna. Akkor is, ha netán balett-táncos az illető, vagy esetleg sírkőfaragó.

Ma már ugyanis nem kivételeznek úgy a focistákkal sem, mint annak idején az aranycsapattal, amikor, ha „doxáék„ a határra megérkezetek, még a vámosok is másfelé néztek, nehogy észrevegyék a sok csempészett cuccot: karórát, orkánkabátot, egyebet.

Biztos vagyok benne, hogy Bodnár László védője sem állított olyan badarságot a védőbeszédében, miszerint kérem a tisztelt bíróságot enyhítőként értékelni azt a tényt, hogy az ügyfelem harminc méterről mekkora kibaszott nagy gólt ragasztott a Levszki Szófia kapujába. Sőt a törvényszéken bizonyára még arra sem hivatkozott az ügyvéd kolléga, hogy a védencének ma este is sorsdöntő bajnokija lesz a Paks ellenében, méghozzá a paksi oroszlánbarlangban. A tárgyaláson mindez valószínűleg nem volt téma.  Mindezeknek ugyanis a jogi szakmához nincs sok közük.

Mint ahogyan a Debrecen sportigazgatója, Bartha Csaba sem kívánta sportszerűen kommentálni az ítéletet, mondván, hogy a sportszakmához nincs köze, ők pedig az előttük álló komoly feladatokra szeretnének koncentrálni.

Hát akkor hajrá Loki, hajrá magyarok!

A kedves hazai focistáknek mellesleg pedig azt üzenem, a pályán legyenek olyan gyorsak, mint az utakon.

Jogszerűen száguldott az Andrássy úton egészen a Hungaroring lehajtójáig július 26-án, vasárnap reggel, a Forma-1 magyarországi futamának napján Mihály István gödöllői rendőrkapitány, állapította meg a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság.

Mindez a rendőrség honlapjának címoldalán is elolvasható.

A vizsgálat szerint a városi kapitány úr az előírásoknak megfelelően használt megkülönböztető jelzést, azt pedig nem vette észre, hogy egy másik rendőrautó követi, hogy megállítsa.

Ez a történet így kerek, ahogy van.

Ehhez nehéz bármit is hozzátenni. Mindez nagyon hihető ám.

Nem vette észre.

Hisz’ tényleg, miért is kellett volna észlelnie a kapitány úrnak, hogy őt egy másik villogó, szirénázó rendőrautó üldözi mintegy 15 kilométeren át, hozzávetőleg legalább jó tíz percen keresztül?

Csakis holmi rosszindulatú bűnöző elemek primitív kötekedésének tekinthető, ha azt emlegetik, hogy ilyen alapon hasonló helyzetben bármelyik átlag állampolgár is eredménnyel hivatkozhatna arra, amire a kapitány úr hivatkozott.

Nem vette észre.

Elnézést, mondaná utólag az őrsön Átlag Dezső magyar állampolgár, de nem figyeltem fel arra, hogy a mögöttem száguldozó fakabátok engem akarnak megállítani. Sőt, anyám életére esküszöm, itt haljak meg nyomban, ha nem igaz, drága biztos úr, de még azt sem vettem észre, amikor ki tetszettek lőni a szélvédőmet!

A rendőrség pedig persze elnézést kérne tőle, s a honlapjának címlapján is közölné, hogy Átlag Dezső jogszerűen cselekedett. Hiszen csak annyi történt, hogy nem vette őket észre.

A kapitány urat egyébként bizonyára az esztelen száguldozása közben is sokkal fontosabb kérdések foglalkoztatták, mint, hogy állandóan a gépkocsija visszapillantóját lesse, kik jönnek mögötte. A közbiztonság helyzete, a felderítetlen betörési ügyek számának alakulása, meg ilyesmiken járhatott az esze.

Ám, miközben hajtott az Andrássy úton, mint a meszes, az is lehet, hogy a Hősök tere környékén véletlenül mégis beletekintett a tükörbe és amikor meglátta maga mögött a folyamatosan rá tapadó járőrautót, talán még egy kis kellemes bizsergést is kezdett érezni a szíve tájékán, hogy milyen nagy ember ő, hiszen neki már díszkíséret is dukál.

Csak akkor azt nem értem, miért lépett meg oly váratlanul a díszkíséret elöl a kapitány úr a lejárónál, és miért veszett nyoma?

Szóval nem vagyunk mi itten egy kicsit – mit kicsit, nagyon! – hülyének nézve?

Talán még emlékezünk, hogy Kondorosi úr, az új rend, a zéró tolerancia egykori kormánybiztosa (jelenleg pedig már a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jogi ügyvezető igazgatója), az objektív felelősség "kiagyalója" a szolgálati Audijával a főváros VI. kerületében több órán keresztül tilosban parkolt. Ő nem hivatkozott semmilyen menedzsertabletta szedésére, ellenben azzal próbálta menteni a menthetetlent, hogy kuglófot készített a gyermekének. Vagyis ezek szerint inkább buktát sütött.

Apropó, hova tűnt el a médiából ez a daliás Kondorosi doktor? A szakvizsga nélküli jogászprofesszor. Régebben még hetente legalább egyszer szerepelt a Napkeltében és a mokkában.

Kondorosi Ferenc, meg mindez a zéróizé most arról jutott eszembe, hogy a mai napon megjelent hír szerint állítólag július 26-án, vasárnap reggel, a Forma-1 magyarországi futamának napján egy Opel vezetője az Andrássy utat használta versenypályának: áthajtott a piros jelzésen. Amikor ezt a rendőrök észrevették, utána eredtek, hogy igazoltassák a szabálysértőt. Egészen a M3-as autópálya Hungaroring kihajtójáig üldözték. Ott a gépjármű lehajtott a pályáról, majd nyoma veszett. 

A híradás szerint rendőrök a rendszám alapján utánajártak, kié az autó, s a nyomok a gödöllői rendőrkapitányhoz vezettek.

A Pest megyei főfakabát sajtószóvivője, Belicza Andrea közölte, hogy nem tudnak az esetről. Megjegyezte azt is, hogy ők a BRFK-tól nem kaptak jelzést, és nem érkezett meg hozzájuk a szabálysértésről szóló jelentés sem. Márpedig csak ennek alapján lehetne megvizsgálni, hogy az ügyben ki a felelős, ugyanis lehetséges, hogy nem a főnök, hanem sofőrje száguldott át a fővároson.

De hát, ha az autónak nyoma veszett, akkor nyoma veszett. S, ha nincs jelentés sem, akkor nincs. Na, hát akkor meg miről beszélünk még ezek után? Mit nem lehet ezen még érteni?

Én nem is tudom, egyébként is mit kötekedünk már megint a derék rendőreinkkel? Nem elég a bajuk mostanában? Tíz pont, meg egyebek.

Sokan emlékszünk arra, hogy a gonosz sajtó annak idején azt a szerencsétlen Kiss Ernőt is hogy kicsinálta! Aki mint tudjuk gyógyszer hatása alatt nem tudta a vizelési ingerét visszatartani, de az is lehet, hogy csak simán prosztata problémái voltak, később pedig teljesen alaptalanul azt fogták rá a gonosz rosszakarói, hogy a járművével ittasan közlekedett. Sőt még egy a dandártábornokra kísértetiesen hasonlító dublőrt is találtak a lejáratása céljából.

Most meg ezt a szerencsétlen pestkörnyéki zsarut akarják kicsinálni. Pedig egy rendőrkapitány nem tenne ilyesmit, hogy átmegy a piroson és utána meg meglépne az őt üldöző kollégái elől. S ha muszájból mégis átmenne, és meglépne, mindezt azonnal jelentené a felettesének. "Tisztelt főkapitány úr, pisilnem kellett, azért siettem annyira. És nem akartam a rendőrpalotát oldalba hugyozni."

De hát nem jelentett semmit, vagyis biztosra vehető, hogy nem ő volt a piroson áthajtó. Sőt ezek szerint nem is tudott mindez ideig semmit arról, hogy az ő kocsijával valaki is ilyesmire vetemedett volna. Hiszen, ha a sofőrje vezetett volna,nyilván arról is beszámolt volna a felettesének. De érdekes módon úgy tűnik, nem jelentettek erről az esetről ez ideig az intézkedő rendőrök sem. Ami csak úgy képzelhető el, hogy ők nem is intézkedtek. Vagyis meg sem történt ez az eset. Csak rosszindulatú álhír volt.

Vagy netán itt is, ott is, ezúttal is csakis valamiféle alteregók mesterkedéséről lehet megint szó?

Hibázott az NBH. Rendszerszintű problémák adódtak. Nem én állítom mindezt.

Mindezt egy Ficsor Ádám nevű, a jó borokat kivált kedvelő univerzális szakember – jelenleg még a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter - Gyurcsány haverja és egykori kabinetfőnöke ismerte el nagy bátran a mai sajtótájékoztatóján.

Az a Ficsor Ádám, aki egyébként pár hónapos, a nemzetbiztonságáért kifejtett fáradozása után szeptember közepén érdeminek elismerése mellett távozik erről a posztjáról is. Ám azt azért még búcsúzóul a tudtunkra adta, hogy négy-hat beosztott számíthat majd büntetésre. Szerinte ugyanis lehetséges, hogy korábban is elfoghatták volna a romagyilkosságok gyanúsítottjait, ha az NBH nem követ el sorozatban hibákat.

Az indexnek abból a tudósításából, amelyik a parlamentben, a nemzetbiztonsági bizottság mai rendkívüli zárt ülésén elhangzottakról számolt be megtudhattuk azt is, hogy a megfigyeléssel foglalkozó debreceni NBH-s - Ficsor szerint - „nem tárt fel minden tényt”, pedig ha ezeket az információkat megosztja a kollégáival, akkor meg kellett volna hosszabbítani a megfigyelést. Ezért a debreceni NBH-s ellen fegyelmi indult.

Vagyis, ahogy arra számítottunk, megint elsősorban a portás találtatott hibásnak.

 „Lehetséges, hogy korábban is elfoghatták volna a romagyilkosságok gyanúsítottjait, ha az NBH nem követ el sorozatban hibákat!”

Meddig tart még ez az őrületes elmebeteg állapot ebben az országban, hogy egy ilyen súlyos kimenetelű sorozatgyilkossági esetben, ilyen súlyos, durva hibák miatt a legfőbb vezetők megint nem felelősek?.

Csak a kisebbek Ráadásul éppen a legfőbb vezetők osztogatják (utólag) az észt és persze a fegyelmiket a csinovnyikoknak.

S meddig tart még, hogy ezek a nem igazán hozzáértő paprikajancsik – hogy csak igen enyhén fejezzem ki magam - irányíthatnak olyan halálosan komoly szakmát is, mint a nemzet biztonságának a biztosítása?

Az nem lehet vigasz, hogy netán a hatalomban másutt is hasonló hülyék regnálhatnak. Mert, ha például a BKV valamelyik vezetője tökhülye, attól még nem halnak meg ártatlan emberek, nők, gyerekek sehol. Legfeljebb eltapsolnak néhány milliárdot, illetőleg a kanyarban lassabban mennek a villamosok, vagy kidől egy-két vezetéktartó oszlop..

De visszatérve még egy pillanatra a nemzet biztonságára!

Először jött egy Szilvásy nevű úriember, akinek a töketlenkedése miatt néhányan meghaltak egy ünnepi tűzijáték kapcsán, s aki azzal érdemelte ki egyébként ezt a pozíciót, mert annak idején segített átpasszolni némi állami vagyont KISZ-es haverjának. Mégpedig annak a Gyurcsány Ferencnek, akinek a kedvéért - ahogy azt a BKV egyik megbízott szakértője kilencmilliós tanulmányában aposztrofálta –a „luxusmetróvá pozícionált földalatti” menetrenden kívül is közlekedett a meleg büszkeség napján.

Egyelőre nem tudjuk, ki fogja váltani Ficsor Ádámot a bársonyszékében.

Mindenesetre csak remélhetjük, hogy nem Mr. vagy Mrs. Istvan Kocsist jelölik a polgári titkosszolgálat új vezetőjének.

A heol "A romák tiltakoznak a Jobbik Trianon-emlékműve miatt" címmel számolt be arról, hogy szeptemkber 13-án vasárnap tartják az erdőtelki templom búcsúját és ezen a napon avatják fel - a szentmise és a körmenet után - a Jobbik Magyarországért Mozgalom Erdőtelki-Tenki alapszervezete által elkészíttetett Trianon emlékművet a templomkertben. Az eseményen egyházi személyiségek mellett megjelenik és beszédet mondt vona Gábor pártelnök.

Pataki Zoltánné, a CKÖ elnöke az Erdőtelki Kisebbségi Önkormányzat tagjai és a településen élő mintegy nyolcszáz roma nevében korábban levelet juttatott el dr. Ternyák Csaba egri érsek (aki egyébként mellesleg a Cigánypasztorációs Tanács elnöke is!) hivatalába, melyben kifogásolta az egyházi esemény és a Jobbik rendezvényének ilyen mértékű összefonódását.  Patakiné szóban hozzáfűzte: nem értik, hogy a búcsút – melyen romák és nem romák is nagy számban vesznek részt – miért kell egy politikai állásfoglalással, egy párt akciójával összekötni. A levél aláírói remélik, hogy az egyház állásfoglalása még az esemény előtt megérkezik hozzájuk.

Ilyen állásfoglalás az érsek úr részéről tudtommal még nem született, de egy ezzel kapcsolatos farizeus "Nyilatkozat” máris megjelent több hírportálon is

Eszerint „az Actio Catholica Országos Elnöksége megdöbbenéssel értesült az internetes hírportálokból, hogy egy kisebbségi önkormányzat –az Erdőteleki Cigány Kisebbségi
Önkormányzat – politikát visz egy egyházi ünnepbe, nevezetesen az Erdőteleki római-
katolikus templom cím ünnepébe. Mélységesen elítéljük egy világi szervezet
beavatkozását az egyház életébe. Különösen annak a fényében, hogy a magyarság
egyik legnagyobb tragédiájának kívánnak emléket állítani, ami ellen egy a nevében
is kisebbség tiltakozik. Az Actio Catholica Mozgalom „Hitünk, Egyházunk és Családjaink védelmére” jött létre, így elutasít minden olyan megnyilvánulást, mely az Egyház életébe kíván
beavatkozni, még ha csak községi szinten is. Felszólítjuk Pataki Zoltánnét (Erdőteleki CKÖ elnökét), hogy tartózkodjon a politika, különösen a napi politika bevitelétől az Egyház belső életébe.

Hogy is van ez? Ki visz itt politikát az egyház belső életébe? Az aki tiltakozik az ellen, hogy politikát vigyenek az egyház belső életébe?

A HunHír , amelyik az első nemzeti radikális hírportálnak hirdeti magát, és amelyikről még annyit tudni, hogy szerkeszti: a szerkesztőbizottság, és a „technikai” székhelye: Philadelphia – USA, a következő kommentárral számolt be minderről.

„Kucsora Tamás, az Actio Catholica Mozgalom országos elnöke juttatta el szerkesztőségünkhöz közleményüket, amelyben az erdőtelki kisebbségi önkormányzat elnökének levelére reagálnak. Mint ismert, a cigány szervezet primitív, kirekesztő, buta és alul művelt elnökasszonya azt nehezményezte, hogy az erdőtelki búcsúhoz kapcsolódva a Jobbik Trianon emlékművet avat.”

 Kucsora úr, az eseményen részt venni szándékozó egyházi méltóságok, és az egri érsek (aki mint tudjuk, mellesleg a Cigánypasztorációs Tanács elnöke is!) jó, ha tisztában vannak azzal, hogy a magyar Actio Catholica ügyrendjében is a pápai irányelveknek megfelelően szabályozták - hacsak egyetlen lakonikus mondattal - a Katolikus Akció és a pártpolitika viszonyát: "Az Actio Catholica mozgalmaiba pártpolitikát bevinni tilos."

S nem árt, ha tudják azt is, hogy a 40-es évek második felében éppen Czapik Gyula egri érsek, az AC akkori ügyvezető elnöke hangsúlyozta a mozgalom politikamentességét.

Valós a veszély, hogy Magyarország addig szítja a feszültségeket, hogy a végén háborús konfliktus tör ki, állotta a napokban Jan Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke

Elképzeltem, mi történne, ha Slota úr eme helyzetelemzése tényleg helytálló lenne

A magyar országgyűlés soron kívül összeülne a helyzet megvitatására. Abban egy percig sem lenne vita a pártjaink között, hogy ez így már nem mehet tovább. Az EU-tól sajnos segítséget nem kapunk, ezért magunknak kell cselekedni. Háborút kell indítani. Mindezt a parlament majdnem egyhangúan szavazná meg, mindössze harminc-negyven ellenszavazat akadna, ők is tévedésből nyomnák meg a nem gombot. Szlovákiát megtámadni nem kell félnetek jó lesz, jelentené ki Gyurcsány Ferenc is lelkesen a blogjában.

A képviselők a tanácskozásuk során hálát adnának az égnek, hogy annakidején beszerezték azokat a Gripen vadászgépeket. Méghozzá levegőben utántöltős formában. Kicsit sokba került, de most végre hasznát vehetjük. Megállapodnának abban is, hogy van egy hadra fogható T-34-es tankunk is, amellyel a 2006-os októberi tüntetés során egy ötvenhatos veterán a rendőrökre támadt. Behívhatják az akkori vezetőjét. Szerencsére nem ül, csak felfüggesztettet kapott.

Az első komolyabb probléma a hadüzenettel akadna. Mégis, ki szövegezze meg? A hazudós Draskovicsra ezt nem mernék rábízni. Végül úgy döntenének, ezúttal teljesen szabályosan járnak el, s közbeszerzési pályázatot írnak ki. A pályázatot természetesen Kóka János sógora nyerné meg, aki azt a frappáns szlogent találná ki, hogy úgy kell nekünk a szlovák szomszédság, mint ablakos tótnak a hanyatt esés.

Némi alkotmányértelmezési vita alakulna ki abból, hogy ki legyen a hadsereg főparancsnoka. Egyesek szerint természetesen Sólyom László. Kumin Ferenc azonban közölné, hogy ennek a kötelezettségének az államelnökünk pillanatnyilag nem tud eleget tenni, növénytani kutatásai miatt.

A nép jobboldali hangadói azt szeretnék, ha Lanczner Satu Ferdinánd lenne a haderőnemi főparancsnok. A baloldaliak viszont a kreatív Geszti Péterben látnák a haza megmentőjét. Milyen jól kitalálta azt a nemzeti vágtát is.

Az Alkotmánybíróság összeülne e kérdés megtárgyalására, de közölnék, hogy előreláthatólag a probléma olyannyira bonyolult, hogy annak megoldása több évet is igénybe vehet.

Közben azonban nem lehetne tétlenkedni. A honvédelmi miniszterünk kidolgoztatná Szlovákia megtámadásának tervét. Miután a minisztériumában – őt is beleszámítva – senki sem volt még egy napig sem katona, külső szakértőket vennének igénybe. A haditervet tartalmazó térképet azonban kissé illuminált állapotban véletlenül megfordítva tanulmányozná a vezérkarával együtt, így aztán a magyar haderőnem Szlovákia helyett Szerbia felé venné az irányt, miközben a bakák azt az indulót énekelnék, hogy aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Természetesen ezt a nótát is egy zártkörű tenderen kiválasztott rokoni kommunikációs tanácsadó cég találná ki, pár millió ellenében.

Mindeközben a Szlovák hadsereg csellel próbálná a fővárosunkat bevenni. A magyar rendőrségtől Szlovák büszkeség napja elnevezéssel területfoglalási engedélyt kérnének. A rendőrség készségesen biztosítaná a bevonulásukat, még a szomszéd utcákat is lezárva.

A számunkra szerencsés hadi fordulat lenne viszont, hogy a Margit-híd környékén a szlovák had dugóba kerülne, s mire onnan valahogyan kiveckelődnének, időközben este tíz óra lenne, így a terézvárosi jegyző a csendrendeletre hivatkozva az egész szlovák ármádiát erélyesen hazazavarná. Vidéken pedig a járőröző cigányok futamítanák meg a tót atyafiakat.

Másnap reggel a szlovák csapatok azonban újult erővel ismét támadásba lendülnének. S amikor már minden veszni látszana, s miközben már sokan azt vizionálnák, hogy Budapestet hamarosan Budimpestának fogják nevezni, akkor egy Joáv Blum nevű egyén szerényen közölné, hogy közben suttyomban megegyezett a szlovák kormánnyal, és az egész Felvidéket sikerült Magyarországhoz csatoltatni oly módon, hogy azt elcserélte bizonyos Ózd környéki gyümölcsösökkel.

Elképzelem, miként szólalhatott föl a Magyar Állam, mint alperes jogi képviselője abban a most folyó kártalanítási perben, amelyet ez az Orsós Anikó álnéven említett nőszemély indított vagyoni és nem vagyoni kártérítés miatt, mondván, hogy három évet ült ártatlanul előzetesben, s utána még három évet töltött el házi őrizetben is. A vádat annakidején főként egy védett tanúra alapozták, akiről a büntető tárgyaláson derült ki, hogy Orsós Anikót nem is ismeri.

Íme itt teszem közzé az alperesi képviselő perbeli nyilatkozatát, amelyet sikerült a világhálóról leszednem. (Újabban az ilyesféle titkok ott keringenek.)

Tisztelt bíróság! Mint egy testszerte igen fehér árnyalatú kültakaróval rendelkező tanult egyén igenis kifogásolom azt, hogy egy ilyen egyébként is hullámzóan élősködésre való hajlamú barnás kültakarójkú hölgynek az államkasszából ennyi pénzt fizessenek pusztán csak azért, mert néhány évet ártatlanul előzetesben töltött. Miközben állítólag még közben betegeskedett is.

Most olvasom éppen a híradásokban, hogy a börtönökben jobb a koszt, mint a kórházakban, úgyhogy ez a nőszemély csak ne szóljon egy szót sem. Inkább örüljön a mázlijának, hogy az a védett tanú őt szerencséjére nem ismerte fel.

Egyébként is, mi az a három év?

Emlékeztetni szeretném a tisztelt törvényszéket Svejk azon megjegyzésére, amelyet annakidején mondott vigasztalásul a Kehelyben Palivecnének.

„- Nem gondoltam volna, hogy tíz évre ítéljenek egy ártatlan embert. Hogy egy ártatlan embert öt évre ítéltek, olyat már hallottam, de hogy tíz évre, az sok egy kicsit.”

 Tisztelt bíróság, akkor most ehhez képest tényleg mi az a három év a sitten? Hát, ha legalább tényleg a duplája lett volna. De három év? Ugyan kérem.

Itt vannak ezek a tarnabodiak is, akik meg állítólag tízmilliót követelnének az államtól azért, mert közel egy évet rács mögött töltöttek gyilkossági kísérlet gyanújával.

Igaz, hogy nem ők voltak a tettesek, de akár ők is lehettek volna! Egy különösen védett tanú puskával látta egyiküket sétálni, a kezük meg telis-tele volt lőporral.

Emlékeztetnék mindenkit arra is, hogy annakidején Pusoma Dénes sem kapott egy fillért sem. Teljesen jogosan. Hiszen, amikor megkérdezték, mikor ment haza a gyilkosság napján, hát össze-vissza beszélt. Megtévesztette a hatóságot. A bíróság később meg is állapította önmagáról, hogy teljesen jogosan ítélte el őt az akkori bizonyítékok alapján.

Mi mást tehetett volna, hozott anyagból dolgozott.

Egyébként sincs mostanában pénz ilyesmire ilyen világválság idején. Nem elég, hogy annak a Kiglicsnek is kifizettünk éppen huszonötmilliót a Kaiser ügyben?

Jó, hogy ez az Orsós még valami végkielégítésre is nem tart itten igényt.

Egyszóval tisztelt bíróság kérem a kereset elutasítását, Orsós Anikó perköltségekben marasztalását.

Nagy szégyenemben azzal nyugtatgatom magam, hogy a kuruc szó azért valójában többjelentésű. Történelmi értelemben azokat neveztük, nevezzük így, akik anno a Thököly, illetve Rákóczi-szabadságharccal rokonszenveztek, illetve abban részt vettek.

Aztán szerepel ez a kifejezés a dacos, ellenzéki magatartású személyek jelzőjeként, sőt a nyakas, konok, harcias, bátor szinonimájaként is. Ez a szó azonban ezenkívül bizonyos speciális átvitt értelemben is használatos. Azok a (nő)személyek értendők ez alatt, akik prostituált módjára élnek, vagyis kurvák. De mondhatjuk úgy is, hogy ringyók, cemendék, cédák, riherongyok, stb.

Most akkor ezek után döntsük el, a fenti szó melyik jelentésében értendő az a magát korlátlanul magyarnak nevező internetes újság, amelyik legutóbb, igencsak sajátos humor gyanánt a cigányok felemelkedését egy akasztáshoz használt hurkos kötélben látta.

Én eme „szellemes” hírportállal kapcsolatban a kuruc szó legutoljára említett jelentésére szavaznék. Sőt még ennek kapcsán is zavarban vagyok, hiszen a legutolsó utcasarki kurvák, vagyis kurucok humora is színvonalban évszázadnyira van ettől a köteles „viccelődéstől.” Ha persze egyáltalán viccelődésnek lehet aposztrofálni egy olyan jelenséget, amikor beteg agyú, gyűlölködő egyének egy népcsoport kiirtására buzdítanak másokat. Nem kell a szoci táborban pedálozó Bárándy Gergely és eszmetársai erőltetett, életidegen, sőt alkotmányos alapjogokat is sértő törvénymódosítási kísérleteinek abszolválása ahhoz, hogy megállapítsuk, az ilyen köteles poénok közvetlen cselekvés veszélyét rejtő gyűlöletkeltésre is alkalmasak. Vagyis a jelenlegi jogszabályok alapján is bűncselekmény megalapozott gyanúját keltik. Kár, hogy a nemzetbiztonsági szerveink és rendőreink nem érnek rá az ilyesféle "poénkodásokkal" úgymond hivatalból foglalkozni, mert leköti őket az a hatalmi harc és helyezkedés, amelyik a várható jobboldali hatalomátvétel apropóján folyik közöttük. Kár az is, hogy a köztársasági elnökünk mindeközben e kötelet ajánlgató kurva.info helyett azzal van elfoglalva, hogy a szlovákoknak miért nem tetszik az ő ottani regnálása.

Mindenesetre mindezek után azt hiszem nem követek el nagy hibát,ha ezt az echt kurucos hírportált ezennel elnevezem a találóbb Ringyó.infonak, esetleg Cemende.infonak, Céda.infonak, vagy Riherongy.infonak.

Ja, és egyébként én pedig erősen gondolkodom azon, hogy magyarosítom a nevem. Magyar Elemérről Tóth Elemérre.

A sorozatgyilkosságokhoz kapcsolódó hír, hogy elhagyhatták a börtönt azok a fiatalok, akiket több emberen elkövetett emberölés kísérletével gyanúsítottak. Kiderült, azon bűncselekményt, amelynek végrehajtásával őket gyanúsították, azt is a most elfogott debreceni banda tagjai követték el.

A romatelepek sorozatgyilkosságainak ügyében már közel egy éve ült letartóztatásban három tarnabodi cigány, akiket azzal gyanúsítottak, hogy tavaly szeptember 29-ről 30-ra virradó éjjel a falu legszélső utcájának végében több házra rálőttek, illetőleg oda Molotov-koktélokat dobáltak be. Az egyik lakás kigyulladt, a szoba teljesen kiégett. Egy kíváncsiskodóra rá is lőttek, a puskagolyó szerencséjére a mellette lévő vasoszlopot lukasztotta ki.

Az ügy kivizsgálását rövid időn belül a hevesi szervektől átvette a Nemzeti Nyomozó Iroda, összefüggést látva a többi cigánytelepi támadások elleni üggyel.  S ha már úgyis ültek hárman, ráadásul cigányok is voltak az illetők, hát a nyomozói logika számára szinte evidenciaként nyerte el a prioritást az a verzió, miszerint naná, hogy a többi helyszínen is ezek a személyek, vagy hozzátartozóik lövöldözhettek. Trükkös módon megkísérelték rájuk bizonyítani előbb a nagycsécsi kettős gyilkosságot, majd a piricsei esetet is.

Ám ezek a hírek valahogy senkit sem érdekeltek. Pedig a tarnabodi fiatalokkal szemben elkövetett rendőriségi bénázások kapcsán ismét bebizonyosodott, a hazai igazság-szolgáltatás nagyon komoly működési zavarokkal küzd. A rendszer fő hibája, hogy az ügyészséget és a bíróságot a rendőrség irányítja – és mondhatni gyakran megvezeti - , nem pedig fordítva, ahogy kéne. Miként Lomniczi volt főbíró fogalmazta meg örökbecsűen e jelenség lényegét a Kaiser üggyel összefüggésben: a bíróság hozott anyagból dolgozik.

A tarnabodi ügyben (is) eljáró rendőröknek sikerült egy olyan szakértői véleményt összegründolni, amely szerint a gyanúsítottak kezein, illetőleg ruházatán – nem lőpor, mint ahogy a rendőrség állította, hanem: lőporhoz hasonló összetételű elemi anyagmaradványok találhatók. Összetákoltak ellenük egy olyan hazugságvizsgálatot is, amelyik, ha nem is volt teljesen terhelő, de mindenképpen arra utalt, hogy bizonyos kérdésekben hazudnak.

Akadt egy – védett - tanú is, rokon és haragos egyben, aki később visszavont vallomásában arról számolt be, hallotta, amint a fiatalok arról beszélgetnek, ma este még embert ölnek.

Bizony, a Pusoma ügy tanulságait senki sem vonta le az illetékes hatóságoknál, az ott elkövetet hibák újra és úja megismétlődnek.

Basahalom boulevard bloggere belecsapott a lecsóba. Azt kérdezi, hogy van-e mondandója Debrecen városának arról, hogy a romák elleni sorozatgyilkosságok elkövetésével helyieket gyanúsít a rendőrség? Meddig lehet hallgatni?

A blogíró a városi önkormányzati médiát, a vezetőket ostorozza, majd pedig levonja a végkövetkeztetést: „Debrecen nem hallgathat tovább, uraim! Legalább a városimázs kedvéért tegyék meg, ha már őszintén belülről nem jön a szó.”

Bizonyára úgy kéne helyesen eljárni a blogger szerint, mint a szoci vezetők tették. Nekik ugyanis azonnal jött, őszintén és persze belülről a szó. (Sőt: szó, szó, szó...)

Lendvai Ildikó elnök közleménye szerint azt várják a magyar igazságszolgáltatástól, hogy a valódi bűnösökkel szemben elmegy a magyar jogrend legvégső határáig, s a lehető legszigorúbb büntetéseket ítéli meg. Olyan ítélettel sújt le az elkövetőkre, amellyel példát statuál mindenki számára, akinek a gondolatait, vagy a tetteit kirekesztő, gyilkos indulatok irányítják; a roma közösségtől pedig türelmet és bizalmat kérnek.

Az elnök asszony, aki nem jogvégzett, talán nem tudja, amivel egy elsőéves jogászhallgató is tisztában van, hogy nem kell semmilyen legvégső határig elmenni ahhoz, hogy a magyar kriminalisztika történetében egyedülállóan súlyos gyilkosságsorozatért, vagyis aljas indokból, több emberen, esetenként különös kegyetlenséggel, közveszélyt előidéző módon elkövetett emberölésért életfogytiglani büntetést szabjanak ki. Mert ilyenért ez a büntetés jár, akárki is (hacsak nem fiatalkorú) az elkövető.

És vajh Lendvai Ildikóék a türelmet és bizalmat kinek a nevében kérik egyébként a roma közösségtől? Miféle hibbant, eszement szöveg ez? Miért kéne, hogy a cigányok türelmet és bizalmat tanúsítsanak az MSZP irányába az őket ért sorozatgyilkosságok kapcsán?

De Bajnai is hozta a szokásos formáját, mikor azt a másodosztályú krimisorozatokba illő blőd okosságot passzírozta ki magából, hogy a nyomozás sikere és a gyilkosok elfogása nem enyhíti a gyászt.

A kormány és a szocialisták kijelentéseit most is csak a rendőri vezetés tudta felülmúlni.

A romák elleni támadásokkal gyanúsítottak már a következő támadásokat tervezték, ezért csapott le rájuk a rendőrség - nyilatkozta a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában szombaton reggel Bencze József országos rendőrfőkapitány.

Miért, ha még nem tervezték volna a következő akciójukat, akkor még most sem csapnak le rájuk? Mégis mire vártak volna még?

Az MTI azt is hírül adta, a gyanúsítottakat a rendőrök már több mint egy hete szoros megfigyelés alatt tartották, majd összehangolt akcióban ütöttek rajtuk. Kilétükre a telefonhívások ellenőrzése alapján derült fény, ugyanis készüléküket valamennyi, romák elleni támadás helyszínének közelében használták, és a cellainformációk alapján sikerült beazonosítani.

Ha tényleg valamennyi, megismétlem: valamennyi támadás helyszínének közelében beazonosíthatóan használták telefonjaikat az elkövetők, akkor ez a kürülmny miért csak a kilencedik – kislétai – eset után vált ez a zsaruk számára nyilvánvalóvá?

Bajnai és Lendvai alighanem jobban tennék, ha ostoba közhelyek hangoztatása helyett inkább azt firtatnák, miért nem tud, vagy akar a magyar rendőrség kellő időben és erővel fellépni az olyan nyíltan fasiszta, fajgyűlölő, izgató szervezetek, weboldalak és hírportálok ellen, mint teszem azt a Kuruc.info, Szent Korona Rádió, Pax Hungarica Mozgalom, HUNHÍR, Keleti Arcvonal Bajtársi Közösség – amelynek egyébként állítólag a most elfogott gyilkosok is a tagjai voltak. (S amelyek némelyikéről nem tudni, nincs-e köze a nemzetbiztonsági szervekhez.)

A HUNHÍR portálján ilyesféle hozzászólások jelentek meg a cigányok gyilkosainak elfogásával kapcsolatban:

„Mellesleg nem érdekel, hogy meghal pár cigány. Legalább kevesebb van belőlük.”

„Maximálisan csatlakozom a HunHír.Hu kommentár második mondatához: Leszarom, hogy irtják a cigányokat!”

Tegnap pedig tibor ezt pötyögte le a HUNHÍR sokadik hozzászólójaként:

„Csak 6 budos dszipszi?????
Azt hittem mar a 699.999-ik doglottcsirke-zabalot nyirtak ki... Bajnai, kapb be! Az egesz orszag lesz@rja a velemenyedet, mert lehet, hogy a dzsipszik nem kapnak jogos onbiraskodast, de a Magyarsag elete, lete nem lesz biztonsagban ezutan sem.
A GYULOLET ONVEDELEM! ISTEN AJANDEKA A RASSZISMUS! ELJ VELE!”

Kedves Lendvai Ildikó úrasszony, kedves Bajnai Gordon úr, kedves Basahalom boulevard! E hozzászólásoktól is Kósa Lajosnak kéne elhatárolódnia? Nem lenne itt valamilyen teendője az éppen hatalmon lévő kormány szerveinek is?

A sorozatgyilkosoknak lelki támaszt nyújtó Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség honlapján egyébként „Irodalom” címszó alatt a mai napig egy kiáltvány virít. Ennek idézem a befejező sorait:

„Bajtárs! Ragadd meg a fegyvert! Állj készen a harcra! Seperd el az árulókat! Rajtad a magyar nép szeme! Te ma felelős vagy minden eljövendő magyar esztendőért, minden magyar életért és értékért!

Győzelem, vagy halál!

Harc! Kitartás!”

Én a szocialista vezetők és a kormány helyében a cigány közösség türelmére és bizalmára egyelőre oly nagyon azért nem számítanék.

Hát igen, ez nem semmi. Elfogták őket. Úgy tűnik legalább is egyelőre vége a cigánytelepi rémálmoknak.

Ez a hír, ha igaz, a hazai rendőrség igen nagy sikere. Ez végre igazi eredmény. Nem olyasmi, mint amikor a hevesi búcsúban szórakozó család tagjait bilincselik meg, verik össze és ráncigálják be a rendőrségre és sértegetik cigány mivoltukban. Nem is olyan, mint amikor Egerben a Dobó téren üldögélő gárdista-lajbis, magukat hazafiaknak képzelő ütődött egyéneket állítanak elő, hogy aztán azok néhány óra múlva az egri vár előtt ugyanazon rendőrök asszisztálásával immáron hősként ünnepelhessék magukat.

Vége a rettegéseknek, a nem alvásoknak, a félelemben élő romák hideglelős éjszakai járőrözéseinek. Amely járőrözések ellen a magát a magyar újságírás krémjének tartó, mélységesen empatikus Magyar Nemzet számtalan cikkében kelt ki felháborodottan. Mit képzelnek magukról ezek a cigányok, még az éjszaka civilben vadászgató rendőr urakat is zaklatni merészelik!

Most azonban mindennek talán vége.

A rendőrség Debrecenben, úgy tudni a cégbíróság épületében (!?) elkapott öt személyt, akiket egy ideje már figyeltek, s akik ellen állítólag komoly tárgyi bizonyítékok is vannak.

Bencze pedig a mai sajtótájékoztatón poétikusan oda nyilatkozott, hogy „prioritásként a rasszista indíték látszik, mint motívum megalapozódni.”

Az index egyébként ebből az alkalomból összegezte az elfogottak eddigi feltehető bűnlajstromát.

Eszerint az NNI már korábban arra utaló nyomokat talált, hogy a Galgagyörkön, Piricsén, Tarnabodon, Alsózsolcán, Nyíradonyban, Nagycsécsen, Tiszalökön, Kislétán és Tatárszentgyörgyön elkövetett támadások tettesei ugyanahhoz az elkövetői körhöz tartoznak.

A romák sérelmére elkövetett kilenc bűncselekmény során a tettesek összesen 16 lakóházat támadtak meg 11 Molotov-koktéllal, 63 lövést adtak le lakóházakra sörétes és golyós lőfegyverekből. A bűncselekményekben összesen 55 sértett van, hatan meghaltak a támadásokban, öten súlyosabb-könnyebb sérüléseket szenvedtek.

A történet azonban úgy kerek, ha megemlítjük, a felsorolásban szereplő tarnabodi támadással összefüggésben immáron majd egy éve három helyi cigány fiatalember továbbra is előzetes letartóztatásban van, minden komolyabb tárgyi bizonyíték nélkül. (A rendőrök egyetlen ilyennek mondhatót találtak, a rajtuk lévő állítólagos lőpornyomokat, de erről még később.)

A szerencsétlen tarnabodi fiatalok hónapokon keresztül csak ültek, ültek, s ügyükben nem történt semmi. Hacsak az nem nevezhető ilyen történésnek, hogy megpróbálták őket és szüleiket trükkösen – álcázott hazugságvizsgálat keretében – ügyvédjük távollétében a piricsei lövöldözési ügybe is belekeverni.

A velük szemben folytatott vizsgálat objektivitására jellemzően a számukra egyébiránt negatív DNS vizsgálat eredményét a szakértő imigyen összegezte: a tett helyszínén talált DNS nyomról „nem bizonyítható, hogy nem tőlük származik.”

Érdemes ehhez még hozzáfűzni azt is, hogy e DNS vizsgálat lefolytatása is hónapokat vett igénybe. A fiatalemberek letartóztatását egyébként az utóbbi hónapokban a bíróságok semmi másra, csak arra alapozták, hogy félnek tőlük a faluban. Hogy kik és miért félnek, azt nem részletezték.

A letartóztatás alapfeltételéül szolgáló megalapozott gyanút pedig egy olyan fizikusi szakvéleményre alapozták, amely szerint a gyanúsítottakon a lőporok összetételéhez hasonló elemi részecskéket találtak. Azt azonban még vizsgálni sem voltak hajlandóak, hogy ezek az elemi részecskék nem kerülhettek-e rájuk az őket elfogó kommandósoktól.

Szóval kétarcú a magyar rendőrség. Ha valamiben sikert ér el, akkor – ugyanazon nyomozása kapcsán - többnyire fény derül a vaskos mulasztásaira is.

Kíváncsi vagyok, ezek a korrekten eljáró hatóságok az új történések alapján mikor jönnek rá arra, hogy ha a felsorolt ügyek egyébként tényleg összefüggnek, s azoknak tényleg elkapták a tetteseit Debrecenben, akkor ebből az is következik, hogy a tarnabodiak teljesen ártatlanul ülnek.

Mindenestre, ha azt veszem alapul, hogy Kaiser Ede hivatalosan még mindig elítéltje a móri gyilkosságoknak, akkor egyelőre nincs sok ok túlzott bizakodásra.  

A legújabb – még nem közismert – fejlemény, hogy a Legfőbb Ügyészség a tavaly történt tarnabodi több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt fiatalkorú N. Renátó és társai elleni nyomozás ügyészi felügyeletét a napokban határozatával a Hevesi ügyészi szervektől a Pest Megyei Főügyészségnek adta át, mondván, hogy ez az ügy szoros összefüggést mutat a Galgagyörkön 2008. július 22-én és a Tatárszentgyörgyön 2009. február 22-én elkövetett hasonló bűncselekmények miatt folyamatban lévő büntető eljárások ügyeivel

Ez a hír azért igen érdekes, mert mindeddig még ilyen határozott hivatalos beismerés nem hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a fent említett cigánytelepek elleni fegyveres támadások között bizonyítható – szoros - összefüggés mutatható ki.

Nagyon érdekes azért is, mert a tarnabodi bűnténnyel három – már közel egy éve előzetes letartóztatásban lévő - helyi cigány fiatalembert gyanúsítanak.

A Tatárszengyörgyi kettős gyilkosság viszont közel öt hónappal azután történt, hogy ezek a fiatalok előzetesbe kerültek! Vagyis ők semmiképpen nem ölhettek Tatárszentgyörgyön.

Akkor viszont igencsak jogos a kérdés, az ügyészség szerint mégis mi köti össze oly szorosan a 2008, szeptember 30-ra virradóra történt tarnabodi és a 2009. februári tatárszentgyörgyi ügyet?

Mi az a rejtélyes kapocs, amit mindeddig oly sikeresen titkolnak el előlünk az oly rettentő nagy erőkkel, immáron 130 nyomozóval vizsgálódó bűnüldöző szerveink?

Az elkövetési módozatok hasonlóságán túlmenően csakis az egyes eseteknél használt fegyverek szakértőileg kimutatott azonossága, vagy nagyfokú hasonlósága lehet ez a bizonyos szoros összefüggés. Ami viszont egyértelműen arra is utal, hogy a tettesek azonos elkövetői körből kerülhetnek ki.

Korábban már kitudódott az is (Varró Szilvia a Magyar Narancsban meg is írta), hogy a rendőrségnek volt egy olyasféle – állítólag egészen komolyan vett - nyomozati elképzelése, miszerint a 2008. november 2-i nagycsécsi kettős gyilkosságot - a tarnabodi bűncselekményt leutánozva - a fiatalkorú gyanúsított többszörösen büntetett hozzátartozója követhette el, mégpedig azzal a sajátos céllal, hogy ezzel a nyomozókat megvezesse, a gyanút a saját fiáról elterelje.

Állítólag ezt a verziót azóta már ejtették a nagyeszű fakabátok. Bár ki tudja. Lehet, hogy még most is ott szaglásznak a fater körül, mindenféle titkosszolgálati eszközt is igénybe véve.

A szoros összefüggést megállapító Legfőbb Ügyészség most viszont ezek szerint ismét úgy gondolja, hogy N. Renátó valakije immáron a tatárszentgyörgyi támadásban is sáros? Az apuka vagy más rokon azért ölt meg immáron négy embert, hogy a hatóság félrevezetésével fiatalkorú Renátót egy néhány éves büntetéstől megmenekítse?

Jóllehet ez a feltevés igen nagy marhaságnak látszik,mégis úgy tűnik, hogy nem csak a rendőrség gondolja ezt így, de  most már az ügyészség is. Egyébként ugyanis mi oka lenne a tarnabodi cigánygyerekeket továbbra is előzetes letartóztatásba tartani?

Mert, ismételjük meg, ők nem lehettek a tatárszentgyörgyi tettesek semmiképpen! Ám ha ez a bűneset a tarnabodival mégis szorosan összefügg, ez csak úgy képzelhető el, hogy a bűnüldöző hatóságok szerint a tatárszentgyörgyi gyilkosok az ő köreikből kerülhettek ki.

Mindeközben persze rengeteg nem hivatalos eszement találgatás is napvilágot lát, főként az utóbbi időkben. Szinte sikk lett a sorozatgyilkos(ok) kilétét találgatni. Nyugdíjas sztárrendőrök, sztárújságírók, egyéb főokosok tartják fontosnak közölni elképzeléseiket. A kisgyerekek pedig újabban profilalkotók szeretnének lenni.

A politikai porondon pedig megjelentek persze ezenközben mindenféle összeesküvés-elméletek is.  A baloldal a szélsőjobbot vádolja, miközben a szélsőjobb pedig épp azt bizonygatja, hogy a tetteseket a – hazai, esetleg szlovák - titkosszolgálatok környékén kell keresni.

Az országos rendőrfőkapitány hangsúlyozta: a 100 millió forintot annak fizetik ki, aki segít valamennyi támadás ügyében kézre keríteni az elkövetőt.

Vagyis az informátornak meg kell mondania, kik gyilkoltak romákat Nagycsécsen, Tatárszentgyörgyön, Tiszalökön és Kislétán, illetőleg kik kísérelték ezt meg Galgagyörkön, Piricsén, Nyíradonyban és Alsózsolcán.

Na most ehhez képest sok ez a százmillió vagy kevés?

Nyakó István MSZP szóvivő szerint Orbán Viktor " trópusi dőzsölése" a legvisszafogottabb számítások szerint is közel egymillió forintba került, miközben egy átlagos magyar kereső egy évig él ennyi pénzből.

Vagyis ehhez képest is a százmillió nagyon sok pénz. Orbán és családja száz évig dőzsölhet ennyiért a trópusokon, az átlag magyar kereső pedig a paneljában akár száz évig elvegetálgathat.

Mármint ha egyáltalán él addig.

Ha pedig azt nézzük, hogy Nyakó képviselő és felesége több parlamenti ciklusban sem tudott még csak megközelítőleg sem százmillkás költségtérítést, lakásbérleti díjat és egyéb juttatást magának begyűjteni, akkor az a százmillió mégiscsak nagyon sok pénz.

Ha ellenben azt vesszük alapul, hogy ennyi lóvét a BKV-nél egy személyzetis főnök is lazán bekasszírozhat rövid idő alatt, akkor a díjkitűzés összege bizony mégis kevésnek tűnik.

Úgy tűnik, a hatalomnak fontosabb bizalmi kádereinek a megfelelő javadalmazása, mint az utóbbi évek leggonoszabb, legaljasabb sorozatgyilkosainak a felderítése.

Ráadásul ezért a százmillióért a humánpolitikai főmuftinak nem is kell senkit feljelentenie, legföljebb attól kell tartania, hogy őt fogják följelenteni.

Hogyan járassunk le egy népszerű politikust? Kósa Lajos esete erre szerintem nagyon jó példa.

Az index mai cikke szerint Debrecen polgármestere letiltatta egy, az abszurd politikai helyzetről szóló kiállítás róla készült szobrát. A művész szerint ez maga a diktatúra továbbélése, hiszen a polgármesternek nincs joga kiállításokat cenzúrázni.

A cikkből persze kiderül, hogy végül is letiltásra nem került sor.

Kósa nem először kerül ilyen sajátos helyzetbe. A Blikk 2002 február 8-i cikkében azt állította, hogy a 4-es úton a szolgálati Audijában rajtakapták egy prostituálttal, és hogy pénzt ígért egy örömlánynak a szolgáltatásaiért. Az írás szerint, miután Kósát félreérthetetlen helyzetben tetten érték, a rendőrök közszeméremsértés miatt feljelentést tettek ellene.

A hír teljesen valótlan volt, de talán a kitervelői azt gondolták, elég, ha a közelgő választások előtt a Fidesz egyik legnépszerűbb politikusát úgymond kabátlopási ügybe keverik.

Akkor ez nem sikerült, s most, íme itt ez az újabb próbálkozás.

Megjegyzem, az ötlet nem túl eredeti. Annakidején az egész Orbán-Torgyán kormányt próbálták azzal lejáratni, hogy egy amatőr „festő” megfestette őket egy hatalmas tablóképen, Torgyánostul, Dávid Ibolyástul, s azt állítva, hogy tőle a képet megrendelték – mégpedig Nemeskürty István akkori millenniumi kormánybiztos -, s huszonötmilliót kért. De a „smucig” Orbánék persze nem fizettek. A baloldali sajtó aztán sokáig csámcsogott ezen. A 168 Óra akkoriban a címlapját szentelte eme „kulturális” eseménynek.

Most ismét Kósának állítottak egy helyes kis csapdát. Ami – úgy tűnik - valamelyest sikerrel is járt. Hiszen a népszerű polgármester joggal háborgott azon, hogy ha nem emel kifogást, akkor azt fogják hinni, ő rendelte meg saját magáról ezt a „műalkotást.” Így viszont, hogy vétózott, azonnal rásütötték, hogy cenzúrát gyakorol.

Kíváncsi lennék mit szólna Lendvai Ildikó ahhoz, hogy ha róla köztéri szobrot készítenének, őt félmeztelen bajadérként ábrázolva Göncz Kinga társaságában. Vagy a keszegfenekű Oszkóról készülne egy szökőkút, a pisilő fiú stílusában. Esetleg a délceg Kiss Péter minisztert tennék be egy hercig kis ágyékkötővel a Laookon szoborcsoport közepébe a Hősök terén.

Aztán eszembe jutott egy további érdekes gondolat. Ez a egyébként művészileg gyatra kivitelezésű Kósa portré tán csak nem valamiféle visszavágás akart lenni? Cserében a debreceni virágkarneválon bemutatandó, s országjárásra is vitt - Bajnai Gordonra asszociáló - Lúdas Matyi virágkompozícióért.

Olvasom, hogy az ellentmondásos helyzet ellenére Bajnai Gordon továbbra is bízik Draskovics Tiborban. Szollár Domokos kormányszóvivő szerint ez a bizalom abszolút töretlen, s az a lényeg, hogy az elmúlt évek egyik legnagyobb sikere volt, hogy a nyomozók lebuktattak egy terrorszervezetet.

Szerintem is valóban ez a lényeg. S, ha ezúttal tényleg egy igazi terrorszervezet akadt fenn a hálójukon, akkor ez valóban dicsérendő. A szerencsétlen amcsi kollégák mióta hajkurásszák például azt a bizonyos Oszama Bin Laden nevű urat, mégsem tudják elcsípni. Ha így folytatódik ez a hazai sikersztori, még majd megérhetjük azt is, hogy legközelebb a tengerentúlról már nem mihozzánk küldenek bűnügyi profilírozókat, hanem majd mi transzportálunk az NNI-től őhozzájuk.

Szóval tényleg nagyszerű, világraszóló dolog volt ennek a gonosz robbantgató bandának a fülön csípése, büszkék lehetünk Szilvásyra, Ficsórra, Laborczra, meg a többiekre.

Épp az imént olvastam egyébként a hvg hírlevelében, hogy a gyanú szerint Budaházy György utasítására hajtotta végre egyik bűntársa a Hiller István családi háza elleni lőfegyveres támadást, illetve az ő utasítására dobtak Kóka János épülő házára Molotov-koktélt 2007 decemberében. 

Én csak azt nem értem, mégis mit csináltak ezek az ügyes nyomozók az elmúlt évek során. Ugyanis Budaházy már a 2002-es hídfoglalása után közismert szereplője lett a hazai szélsőjobbnak. Ő volt az is, aki később sajátos bújócskát játszott a rendőrséggel, amikor – bár körözés alatt állt – fekete sí maszkban mégis felszólalt a fakabátok gyűrűjében 2006-ban a Kossuth téren úgy, hogy meg sem kísérelték elfogni.

Érdekes az is, hogy Csintalan Sándor megverését követő napokban miként nyilatkoztak meg az akkori titkosszolgálat illetékesei a Magyarok Nyilaival kapcsolatban. Elmondták, hogy továbbra sem biztosak abban, hogy formálisan is létező szervezetről van szó, noha ez a csoport vállalta magára a két kormánypárti képviselő háza ellen októberben végrehajtott Molotov-koktélos támadást is.

Vagyis Budaházy, az állítólagos terroristavezér a titkosszolgálat és a rendőrség és a nemzetbiztonsági hatóságok orra előtt szervezte meg úgy ezt az állítólagos közel tucatnyi létszámú terrorcsoportját, készítgette robbanó futball-labdáit, és hajtott, hajtatott végre nem is akármilyen terrorcselekményeket úgy, hogy a legutóbbi időkig az sem volt tudott az illetékes hatóságaink előtt, hogy egyáltalán létezik-e ez a szervezet.

Azt fel sem merem tételezni, hogy a szerveink korábban is tudtak a Magyarok Nyilai létéről, és Budaházyval való kapcsolatáról, ennek ellenére mégsem avatkoztak közbe.

Mindenesetre, ha én bármilyen terrorcselekményt szeretnék végrehajtani, mondjuk Bokros Lajossal vagy Nyakó Istvánnal szemben, tuti, hogy nem olyanokhoz fordulnék, akikről tudom, hogy évek óta megfigyelik, lehallgatják. És szerintem az ilyen illető is messze elkerülne engem.

Úgy tudni, Al Capone maffiafőnökre annak idején nem tudtak rábizonyítani egyetlen gyilkosságot sem. Azonban egy idő után mégis sikerült a hétpróbás gazembert börtönbe csukatni, mégpedig adócsalás miatt.

Megértem én, hogy a Kuruc.info szabadon gyalázhat, sértegethet, rágalmazhat, szabadon gyűlölködhet, sőt uszíthat akár erőszakos fellépésekre is.

De ha már annyira odavagyunk a szabadságjogaik védelméért, miért nem lehet őket legalább adócsalásért elkapni?

Miért nem lehet utána járni azoknak az üzleti tevékenységeiknek, amelynek keretében például pólóárusokat, könyveket, könyvesboltokat, egyebeket reklámoznak, sőt kifejezetten kereskedelmi tevékenységet folytatnak, amikor például lábtörlőket árusítanak.

A legutóbbi „szellemes” ötletük ugyanis az, hogy a számukra és a velük egyívásúak számára ellenszenves, sőt gyűlöletes politikusok, közéleti személyek arcképével lábtörlőt árusítanak, mindössze 1800 Ft/db + postaköltség ellenében.

„Törölje bele a lábát Ön is az alább látható kártékony pofák egyikébe! Dekoratív lábtörlőink kiválóan alkalmasak sáros, piszkos lábbeliink megtisztítására. Vásároljon egyet minden ajtó elé, hogy a kosz méltó helyére kerüljön!” – írják ismertetőjükben.

Utánvéttel kapható többek között Demszky, Horn Gábor, Baló György, Bokros Lajos, Gáspár Győző arcképével ellátott lábtörlő. Egyébként néhány személy „humoros” gúnynevét is közlik.  „Gyurcsótány”, „LiBajnai”, „Veres Zidane”. De mind közül talán a legszebb a Schmidt Maca, a holokauszt-luvnya elnevezés.

Közlik azt is, hogy nagyobb igény esetén más portrékkal is bővítik választékukat, „úgy mint például Draskovics, Dávid-csillag Ibolya vagy Deutsch Tompika.”

Kíváncsi lennék az 1.800 Ft/db az ÁFA nélkül vagy azzal együtt értendő, s  hogy ezen lábtörlőgyártó és forgalmazó tevékenység után kik hogyan fizetik meg az előírt adókat és járulékokat. Adnak –e számlát az általam befizetett 1.800 Ft-ról?

Egyébként a Kuruc.info ötlete ezzel a lábtörlővel nem rossz. Én azonban továbbfejleszteném. Például seggtörlőket lehetne árulni mondjuk a pufók Szegedi Csanád vagy Vona Gábor arcmásával. De az a Morvai Kriszta nevű magyarfajvédő-luvnya is jól mutatna egy rózsaszínű vécépapíron.

Vásároljon ön is egy tekercset, hogy a szar méltó helyre kerüljön!

Valamikor az ötvenes években az állampolgárok „önkéntes” adományát békekölcsönnek hívták, amelynek nyújtása fejében az állam díszes értékpapírt is adott az alattvalói számára különféle színekben és névértékekben. A bankjegyhez hasonló kinézetű, Magyarország akkori címerével ellátott, munkásokat, parasztokat és géppisztolyos katonát ábrázoló színes papír-fecnikkel elvileg nyerni is lehetett, de a minimum névértéken történő visszafizetését becsszóra ígérték.

Ennek az állampapírnak a jegyzése azidőtájt – mint mondták - nem volt kötelező. Hozzávetőleg egyébként körülbelül annyira volt ez önkéntes, mint a téeszcsébe való belépés.Így aztán nem csoda, hogy azokban az években a nagyszüleink részéről sorra születtek a felajánlások: ki jegyez többet. Sokan inkább éheztek, de komolyan vették az akkori lózungokat, miszerint: „A magad hasznára, a haza javára jegyezz Békekölcsönt!” Vagy ami még ennél is hatásosabb duma volt: „A BÉKEKÖLCSÖN minden forintja egy-egy csapás az imperialista kalandorokra, válasz gyalázatos háborús terveikre!”

Bajnaiék krízisalapja annyiban mindenképpen hasonlít ezekhez a békekölcsön-kötvényekhez, hogy a jegyzése nagyjából ugyanannyira önkéntes. Így van ez például azon kormánytagoknál – Bajnai Gordonnal az élen -, akik jövedelmük egy részét ajánlották fel teljesen saját akaratukból erre a célra. Sőt bizonyos esetekben ebbe az alapba olyan pénzt is beleszuszakolnak, belekényszerítenek, amely valójában nem is a befizetőé.

Ez történik például az áramszolgáltatók részéről a fogyasztóktól jogtalanul elhappolt extraprofittal is.

Amiben viszont jelentősen különbözik Rákosi és a mostani nagy válságkezelő miniszterelnökünk elgondolása, hogy a jelenlegi felajánlásból a befizetőknek semmi nem jár vissza, Azt a kormányzati szervek fogják szétosztogatni, hátha hoz jövő tavasszal még néhány szavazatot az MSZP számára

A legjelentősebb eltérés az ötvenes évek és napjaink önkéntes állami pénzgyűjtése között azonban mégis az, hogy a mostani kormányzati krízisalap minden forintja az imperialista kalandorokra  nem jelent csapást.

Hiszen, lássuk be, a befizetett összegek semmiképpen nem nevezhetőek komolyabb csapásnak a kormánytagok és az áramszolgáltatók (vagyis az imperialista kalandorok) pénztárcája számára.

A magyar rendőrség úgy viselkedik, akár az elvált szülők elkényeztetett gyereke, aki a szüleitől bármit kérhet, mindent megkap. Rámászhat a fejükre, azt sem bánják.

Szadista módon bántalmazhatnak csak azért embereket, mert azok a hatalom számára nem szimpatikus nézeteket képviselő csoportok tagjai, vagy szimpatizánsai. Sőt az is elég, ha ilyen gyülekezetbe akár csak valakik véletlenül belekeverednek, már csak ez okból is bármit megtehetnek velük. Amikor 2006 őszén véghezvitt szemkilövő ámokfutásukat és az azt követő pökhendi hazudozásaikat a főpolgármester kitüntetésekkel honorálta, akkor a derék fakabátjaink rájöttek arra, hogy miként lehet ezzel a helyzettel maradéktalanul visszaélni. Rájöttek arra, hogy Demszky és hasonszőrű cimborái csak addig demokraták, amíg őket ütik egy eszmerendszer képviselete miatt. Amint viszont számukra ellenszenves nézeteket hangoztatókat vernek, az megengedett, sőt dicséretes. Soha nem feledhető Kuncze pártelnök ama humorosnak szánt bonmotja, amikor a brutálisan összevert Révész Máriuszt lemártíriuszozta.

Hasonló logika alapján dicsérte meg egyébként Bajnai Gordon legutóbb azon zsarukat, akik pár napja egy téren békésen ücsörgőkkel bántak el szadista módon.

A rendőrség rájött, tehet bármit, a jelenlegi hatalom úgyis kimossa a szarból.

Jellemző, hogy a szocik már odáig süllyedtek, hogy akkor sem próbálták a vandál egyenruhások tetteit elítélni, amikor nyilvánvaló volt azok rasszista motivációja.

Bizony sorra visszhang nélkül maradtak a cigánytelepek elleni indokolatlan vagy eltúlzott méretű kommandós támadások is, s nem töri magát a faluszéli romák gyilkosainak felderítésére létrehozott egyre nagyobb létszámú detektívcsapat sem.

A kétszínű hatalom némán tűri, hogy a főkapitány kéthavonta megesküdjék arra, hogy már nagyon közel vannak a megoldáshoz. Némán tűri, hogy ezen ügyek állásáról a közvélemény hónapok óta semmilyen tájékoztatást nem kap.

Ez az elkényeztetett rendőrség büntetlenül megteheti már azt is, hogy amikor a Magyar Gárda ügyében semmi dolga nem lenne, akkor erőt fitogtat, amikor pedig erőt kéne mutatni, akkor kussol.

Most legutóbb pedig egy olyan skandalumhoz asszisztáltak, amelyik szerintem az ország-imázsunknak sokkal nagyobb kárt okozott, mint amit például az EP parlamentben holmi megzakkant temetkezési vállalkozóként gárdistaruhában esküt tevő Szegedi Csanád.

A Bild beszámolója szerint a Fradi pályán a huligánok "Sieg Heil" kiáltásokkal hirtelen támadtak a német szurkolókra. A részeg randalírozók megrohamozták a Hertha szurkolóit. A németek igyekeztek védekezni, vagy a kerítésen keresztül menekültek. Az egyik szurkoló a lapnak kijelentette: "Minden áron igyekeztem kimenekülni a szektorból. És sehol nem volt egyetlen rendfenntartó sem, hogy segítsen."
Nyilatkozott a Hertha mendezsere, Michael Preetz is. "A kispadról láttuk, mi történik. A félidőben kértük a szervezőket, hogy a rendőrségi erők avatkozzanak be". A rendőrség azonban csak a stadion előtt várakozott ahelyett, hogy a rend helyreállítása érdekében bármit is tett volna
A berlini Der Tagesspiegel " és a Berliner Zeitung is hasonlóképpen számolt be a „mérkőzésről”. Eszerint mintegy ötven rövid hajú, agyontetovált huligán a mérkőzés kezdete előtt mintegy 30 perccel már elkezdték a balhézást. "Egyikük elhajította az első palackot, azt követte a másik, és azután megkezdődött a budapesti vadászat a Hertha szurkolóira" ...

Vajon kinek az érdeke, hogy ilyesmik történhessenek manapság Magyarországon?

Szép ez a nagy nekibuzdulás, ahogy a bíróságok jogerős betiltó döntése alapján most egyesek már nem csupán a Magyar Gárdát szeretnék feledni, de már a Jobbik, mint párt feloszlatását, megszüntetését is vizionálnák. Sőt, a helyét sóval hintenék be, nyoma sem maradjon.

Így például Bárándy Péter, volt igazságügy-miniszter, aki szerint erre törvényes alap van,

Egyelőre azonban ettől a remélt sóhintéstől még igen messze vagyunk. Vagyis ez a szép elképzelés egyelőre inkább csak porhintés. Nem csak azért, mert Bárándy úr nem számol azzal, hogy egy ilyen betiltó döntésnek milyen beláthatatlan – az ország mai állapotában minden bizonnyal kaotikus - következményei lennének.

Úgy tűnik sokan éppen a lényeget nem veszik vagy nem akarják észrevenni, vagyis azt, hogy ma Magyarországon létezik egy erősödő szélsőjobb, amelyiket nem lehet szimpla jogi, rendészeti eszközökkel felszámolni. Ahogy egy-egy fejét megpróbáljuk lecsapni, mindig újabb és újabb nő helyette. Mert van rá igény. Akárcsak az antiszemitizmusra.

S, ha van rá igény – a piac törvényei alapján – meg is valósul.

Nézegetve például a legutóbbi gárdatüntetés immáron mindenféle rendőri beavatkozás nélküli, szinte idilli képeit, feltűntek azok az igen fotogén zöld honvéd egyenruhában feszítő daliás, délceg férfiak, akiket már a Gárda első híres, hírhedt tatárszentgyörgyi felvonulásán is látni lehetett: ők a Nemzeti Őrsereg.

A Nemzeti Őrsereg (hivatalos nevén Nemzeti Őrsereg Hagyományőrző és Polgárőr Egyesület), 2007 tavaszán alakult, a Magyar Gárdával és a Jobbikkal szövetséges szervezet, amely katonai hagyományőrző baráti társaságként határozza meg önmagát.

A hivatalos honlapjára ellátogatva pedig azt a jó hírt találjuk, hogy a Nemzeti Őrsereg – a Csendőrség mintájára – meg kívánja szervezni Magyarország legtettrekészebb, legelszántabb civil szervezetét, amely képes biztosítani a települések nyugalmát a mindennapokban

A honlap közlése szerint az ebből a célból már meg is alakult a „Nyugodt Hétköznapokért Polgárőr Egyesület”., amelynek az elnöke és alelnökei a Nemzeti Őrsereg Törzs tagjai, az összes többi alapító tag pedig mind nemzetvédők.
Ezt a Polgárőr Egyesületet 2009. Április 15.-i hatállyal be is jegyezték, és jogerőre is emelkedett.

A honlapon a szervezeti elképzelések is szerepelnek. Például a Nemzeti Őrsereg Szabolcs Szatmár Bereg megyét négy „Kerület”-re osztotta. A Kerület „Járásokból” áll, a Járások pedig „Őrsökből”. Mint írják, ez a szisztéma nem új, a csendőrség is ezt a felosztást és területi struktúrát alkalmazta.

A honlap egyébként közli azt is, hogy a Polgárőrség személyi állományának felállítása rohamléptekkel zajlik minden Kerületben. Jelentkezni lehet elektronikus úton egyenruhás nemzetvédőnek, polgárőrnek, vagy civil pártoló tagként.

A napokban a Munkáspárt 2006 feljelentést tett a Nemzeti Őrsereg ellen a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészségen, s kérte a szerveződés működésének felülvizsgálatát és annak kezdeményezését, hogy a Magyar Gárdához hasonlóan oszlassák fel.

S ha majd két év múltán ez esetleg megtörténik, akkor vajh mi lesz?

Akkor jön majd mondjuk a Poszpischek Tamás elnök által irányított Pannon Nemzeti Gárda.

2009. július 12. napján az SZDSZ új elnököt választott.

Egyébként 2007-ben éppen ezen a napon jegyezte be a Fővárosi Bíróság a Magyar Gárda Kulturális Hagyományőrző Egyesületet, mely a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökének – Vona Gábornak – a vezetésével alakult meg, s amely az elmúlt szombaton úgymond újjáalakult. Vagyis a történelem páternoszterében a liberálisokkal összetalálkoztak. Csak amíg ők fölfelé haladnak, amaz lefelé.

Amint az várható volt, az SZDSZ új elnöke a regnálását azzal kezdte, hogy Kókát a szabaddemokrata küldöttek nagy többségének ujjongása közepette a frakcióelnöki szék otthagyására szólította fel. Kijelentette, Kóka János az SZDSZ számára vállalhatatlan politikus.

Az érintett mindezt rezzenéstelen arccal vette tudomásul, s megvetően nézett körbe a mocsárban brekegő tömegen. Nem sokkal később pedig gyors léptekkel távozott.

Kóka úrnak azonban, mielőtt úgy gondolná, hogy az SZDSZ is az egyik üzleti vállalkozása, el kéne bizonyos letagadhatatlan tényeken gondolkodnia.

S nemcsak azon, hogy ő volt (van) az utóbbi húsz év legnépszerűtlenebb politikusa.

Még most is előttem van az a jelenet, amikor a vizitdíj elleni népszavazás eredményhirdetését váró Horn Gábor elküldi Gyurcsányt. Aki aztán később el is ment.

De nem is emiatt emlékszem erre oly élénken. Hanem Kóka János miatt. A Hír Tv felvételén ott áll Horn Gábor mellett, akinek a nagyképű, pikírt megjegyzéseire folyamatos sunyi mosollyal reagál. Mindeközben jól láthatóan kétszer is belenéz egyenesen a kamerába. Mint aki tudja, hogy veszik őket.

Aztán beugrik az is, amikor megkérdezték tőle, tisztességesnek, jogszerűnek tartja-e az Andrássy úti MÁV-székház értékesítésének körülményeit? A konkrét válasz helyett az akkor még gazdasági miniszter úgy folytatta: érti a kérdés mögötti próbálkozást, „de a Teve utcai rendőrpalotába sem ő lövetett”.

Kovács Zoltán ÉS főszerkesztő 2007-i írása szerint viszont "Egy magát komolyan vevő, a miniszteri felelősséget kellőképp átérző politikus nem kerülhet ilyen gyalázatos helyzetbe. Kóka akkor került miniszteri posztra, amikor az országnak már elege lett a sorozatos "etikailag kifogásolható, de jogilag valószínűleg korrekt" ügyekből (...). Ha Kóka komolyan veszi magát, akkor nem korábbi üzlettársát nevezi ki vagy bízza meg. Se ezzel, se azzal."
Szerintem egyébként a ma reggeli tv2 mokka szerkesztői is igen csak meglepődtek, amikor azzal szembesültek, hogy az általuk feltett egyébként igen provokatív kérdésre, miszerint egyáltalán szükség van-e az SZDSZ-re, a nézők jó egyharmada igennel válaszolt.

Kíváncsi lennék, hogy nézne ki az MSZP-vel kapcsolatban feltett hasonló kérdés esetén ugyanez az arány?

Mindenesetre az igazi harc az SZDSZ birtoklásáért csak most kezdődik. Pető Iván például jó demokrata módjára az országos tanács ülésére nem ment el, de már minősítgetett. Szerinte Fodorról kiderült, hogy nem volt más, mint "egy politikai lufi".

A nagy öregek – tisztelet a kivételnek – mindeddig lapítottak, sumákoltak, de most, hogy kiderült valakik felkavarták a mocsár állóvizét, s őket küldték el oda, ahová Horn Gábor Gyurcsányt, hirtelen aggódni kezdenek a párt jövőéért. Álszent szemforgató módon azok aggódnak majd leginkább, akiknek leginkább köszönhető a párt lepusztulása.

S jönnek majd a perek és a személyeskedő lejáratások.

Mindenesetre én akkor is a békáknak drukkolok.

A híradások egybehangzóan arról szólnak, hogy ma délután a Szabadság téren újjáalakult a Magyar Gárda Mozgalom. „Amelyik odaáll majd a félelemben élő emberek mellé”, jelentette ki Morvai Krisztina jogvédő és EU parlamenti képviselő.

Hát hiszen kezicsókolom épp ez a baj kedves doktornő, hogy kéretlenül is oda tetszenek állni a félelemben élők mellé. És nem csak odaállnak, masírozgatnak is!

Sokan ugyanis éppen ettől félnek. Ettől az odaállástól, meg masírozgatástól. Olyan ez a gárda, akárcsak azok a pionyírok, akik annakidején átkísérték az öreg nénit az utca túlsó oldalára. Pedig szegény nem is akart átmenni.

Egyébként pedig nem értem ezt az újjáalakulás sztorit.  De lehet, hogy csak az én fejemmel van a baj. Hogyan alakulhat újjá valami, amit a bíróság jogerősen feloszlatott? Azt még csak elfogadom, hogy ezt a meglehetősen egyértelmű tényt nem fogja föl például Satu Ferdinánd, vagy az a szerencsétlen Nagy-Magyarország címeres rokkantnyugdíjas fószer, akit a napokban azért ítéltek felfüggesztettre, mert meg akart rúgni egy rendőrt, de nagy izgalmában a cél előtt pár méterrel hanyatt esett. De hogy jogi egyetemi tanárok, volt miniszterek sem értik ezt meg?

Sőt, ma délután teátrálisan magukra öltötték ezt a hacukát, miközben Szegedi Csanád megígérte, az alakuló ülésen is ebben a cuccban fog megjelenni az Európai Parlamentben.

Lehet persze, hogy a jelenlévők többsége azt hiszi majd, hogy egy fizetőpincér, temetkezési vállalkozó, esetleg kéményseprő tisztelte meg az ülésüket, de az emberi jogok iránt érzékenyebb intelligensebb képviselőtársak majd tudni fogják, miszerint ez a Miszter Kszanad nevű egyén Magyarország gyarmatosítása, Magyarország második Palesztinává tétele ellen tiltakozik a fekete gatyával, fehér inggel és pitykés dolmánnyal. 

Vona Gábor pártelnök úr ugyancsak a mai szabadság téri tüntetésen kijelentette, folytatják harcukat, többek között azért is, hogy bezárassák a tv2-t és az RTL Klubot.

Tisztelt Vona úr, nem lehetne legalább a Barátok közt – tel kivételt tenni? Vagy a Joshi Bharáttal? És tessék mondani az ATV-t azért meg tetszik hagyni? Legalább másnaponként. Különben rögvest begurulok, mint a fóti polgármester. Aztán anyázni és dobálni kezdek. S akkor lesz nemulass, s hívhatják a tettre kész csendőrséget.

A tüntetésen szintén felszólaló Kiss Róbert főkapitány beszédében úgy fogalmazott: "fekete napokat élünk, mert nem lehet kimondani, azt a szót, hogy magyar"

Ő azonban mégis bátran kimondta. Vállalva ennek a történelmi tettnek a kockázatát.

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy azt, hogy magyar, a Jobbik naponta százszor szokta bátran kimondani. Magyarország a magyaroké, ez volt a választási szlogenjük is.

A végén ejtsünk szót a mi vitéz rendőrségünkről is. Egy hete még a földön ülő egymásba kapaszkodó gárdaruhás embereket egyenként felráncigálták, közvetlen közelről szembe fújdosták, majd pedig Bajnai miniszterelnök úr nagy megelégedésére meg is bilincselték, előállították.

Most meg a hangosan méltatlankodó, ordítozó, fenyegetőző népségre rá sem hederítettek.

Szóval szerintem itt már tényleg mindenki megbolondult?

Az index július 7-i híre szerint többen feljelentést tettek a rendőrségen az Első Magyar Média Akadémia ellen, miután úgy érezték, hogy átverték őket. Az egyik volt tanár, Damu Roland szerint nagy lehúzás az egész.

Koltai Róbert művészeti vezető viszont nem titkoltan kitart az iskola mellett. „Nekem nincs másom, csak a hitelességem. Nem tehetem kockára egy ilyen üggyel”, mondta elszántan, és mosta kezeit.

A Vasárnap Reggel is beszámolt arról, hogy szereplőválogatásra hív fiatalokat országszerte egy vállalkozás, ám csak a személyes találkozókon derül ki, hogy valójában egy tanfolyamra lehet beiratkozni – csaknem másfél millió forintért. Ezért a pénzért csupán képzést ígérnek, képesítést nem, a vizsgázók mindössze egy oklevelet és egy róluk szóló DVD-filmet kapnak.

Az újság szerint Herczeg-Orbán Klaudia már elvégzett egy kurzust. Igaz, amikor tavaly októberben jelentkezett, a céget még máshogy hívták: az ő szerződésén Impro Group Kft. néven szerepelt a budapesti Andrássy út 12-ben bejegyzett vállalkozás. „Négy részletben fizettünk ki 228 ezer forintot, vagyis ebben az időszakban anyukámnak szinte a teljes fizetése erre ment – emlékezett vissza a 18 éves lány. – Bár a szervezők gyakran emlegették Koltai Róbertet, én őt csak távolról láttam, Harmath Imre osztályfőnökömön kívül a beígért színészekkel nem is találkoztam.”

Az interneten egyébként az Impro Group Kft-t a keresőbe beütve többek között egy olyan 2007-es hirdetéssel is találkozhatunk, amely szerint 21 és 27 év közötti dekoratív megjelenésű hölgyeket kerestek értékesítési munkára, alap angol nyelvtudással.

Réti Dóra divatsminkes honlapján a referenciákból azt is megtudhatjuk, hogy az Impro Group Kft-t 2006-ban még Impro Média Akadémiának hívták.

Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség honlapján egy egészen friss, érdekes információ található, amely szerint a Közép-magyarországi Munkavédelmi Felügyelősége igazgatója 2009. június 30-án 3044-20/2009-4201 számon hirdetményi közlést rendelt el 2009. július 2. napjával az IMPRO GROUP Kft eljárási bírságot kiszabó végzés végrehajtási eljárásban tárgyú ügyében. A közlés szerint az érintett cég székhelye: 2045 Törökbálint 0152/12 helyrajzi számú külterületi ingatlanon található.

Vajon miként került a fővárosi Andrássy útról egy törökbálinti külterületi ingatlanra bejelentve az Impro Group Kft? S miért kellett az évek során a vállalkozásnak többször is nevet változtatnia?

Mindenesetre az ATV úgy tudja, hogy az Első Magyar Média Akadémia Kft. 2009.05.06.-án lett bejegyezve. A tulajdonos a januári bejegyzésű MEDIA SCHOOL GROUP Kft. A tulajdonos tulajdonosa pedig egy, a Marshall-szigeteki Köztársaságban bejegyzett cég az EMUNA HOLDING LTD.

Az index cikkeiben, és máshol is egyébként Koltai Róbert magát folyamatosan az iskola művészeti vezetőjeként aposztrofálja, aki elhatárolódott a szándékos csalás vádjától.             A KEMMA ez év június 16-i írása szerint viszont: „amikor az Első Magyar Média Akadémián érdeklődtünk a tatabányai esetről, Koltai Róbertet, mint ügyvezetőt említették, de ahogy a színész-rendező fogalmazott, „ez a neve a gyereknek”, viszont ő csak a tantervért és az iskolában folyó oktatásért felel. Igaz, a cégjegyzékben is ügyvezetőként tüntetik fel.”

Koltai úr, ez a magyarázkodás valahol sántít.  Bizony, ez a neve a gyereknek.Talán mégis lesz egy kis baj azzal a hitelességgel, amin kívül, mint tudjuk, semmilye sincs.