Proszektúra

A táblabíróság jogerősen kimondta, hogy nekik annyi. Ha jól értettem, ez volt a lényege a döntésnek, bár valamivel árnyaltabb jogi bikkfanyelven fogalmazódott meg mindez.

De akkor most ezeknek tényleg annyi?

A helyzet ugyanis közben igencsak megváltozott. Amikor az elsőfokú bíróság erről a bizonyos parlagfű irtásra, és egyéb hasonlóan hasznos közösségi tevékenységek végzésére alakult egyesületről megállapította, hogy a működése törvényt sért, s elrendelte feloszlatását, akkor egyrészt az egyesület mögött álló szervezet még csak egy törpe pártocska volt, s olyanokkal rivalizált, mint a halódó MDF és SZDSZ.  Másrészt a fővárosi bíróság állítólag még csupán csak az egyesületnek, mint olyannak a feloszlatásáról rendelkezett. Ezért is jelenthettek ki cinikusan Vona Gábor, hogy az egyesületet betilthatják, de a mozgalmat nem

Most viszont állítólag magát a mozgalmat is törvénysértőnek találta a másfokú taláros fórum.

Ám mindeközben az a bizonyos törpe az EU parlamenti választásokon 15 %-ot szerzett, jóval többet, mint a két nagy pártot leszámítva az összes többi, s alig kevesebbet az MSZP-nél, sőt több megyében meg is verte baloldali riválisát.

Na most az ehhez a párthoz kötődő egyesületet és mozgalmat próbálta negligálni a bürokrata bíróság mindenféle alkotmányra, meg ilyesmikre hivatkozással.

Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy kimondjam, ez bizony nem fog menni. Pontosabban: folyamatos cirkuszok elé nézünk, ha az ítéletet végre akarjuk hajtani.

Mit tehet majd a hatalom? Megjelenik az utcán egy úr ilyen egyesületi hacukában, a kommandósok meg rávetik magukat és letartóztatják?

De hát miért?

Visszatérnek azok a szép hatvanas évek, amikor valakit csak azért elvihettek és megpofozhattak a zsaruk, mert hosszú volt a haja, s farmert viselt? Miért nem hordhat valaki fekete horgolt lajbit, meg fehér inget? Ez még a legifjabb Bárándy szerint sem minősülhet holokauszt-tagadásnak!

Az is lehet, hogy egyetlen egy ilyen figurát nem bántanak, de ha már ketten mennek az utcán ilyen szerkóban, akkor mégis lecsapnak rájuk. Azt fogják mondani két ember már mozgalom? Fölfogja ezt valaki, mi minden következik majd ebből?

Lelki szemeim előtt látom a Jobbik választási nagyülését. Jelen van ötezer ilyen formaruhás birka. Na most akkor mit tesz majd Bencze úr? Milyen parancsot kapnak majd az emberei?

Szép jövő elé nézünk a választásokig, mondhatom.

Kétségtelenül a nap híre, hogy beismerte tettét P. József, akit a kiskunlacházi gyermekgyilkossággal gyanúsítanak..

Talán furcsa, de szerintem a Jobbik EP választási sikere ennek a P. József nevű úrnak is köszönhető.

A „magyarok” többsége ugyanis a mai napig szentül meg volt győződve arról, hogy a leányt a múlt év novemberében a cigányok erőszakolták és gyilkolták meg.

Ezt a meggyőződést a szélsőjobboldali médiumok gátlástalan, alattomos hazudozásaikkal folyamatosan sulykolták is az emberekbe, köztük a magát pökhendien a legolvasottabb jobboldali hírportálnak nevező „korlátlanul magyar” internetes szélsőjobboldali fasiszta posvány a Kuruc.info is.
Már a kezdet kezdetén, 2008-11-27-én magabiztosan a tudtunkra adta, hogy „hat cigány volt a tettes, akik közül többet már állítólag el is fogtak. A buliból hajnalban hazafelé tartó magyar lányt megerőszakolták, megfojtották, majd élettelen testét ruhájától megfosztva az út szélére dobták.”

Még aznap leközöltek egy olvasói levelet is, ugyancsak telis-tele légből kapott primitív hazugságokkal, a szokásos módon kommentárokkal ellátva.

„De az a legrosszabb, hogy ez a hat (Kuruc.info: állítólag csak öt, mert a hatodikat tettestársai megölték még őrizetbe vétel előtt, hogy ne spicliskedjen, de ezt még csak egy-két helyről hallottuk, így nem biztos infó.) "úriember" valószínűleg el se lesz ítélve, vagy kap 5-10 év felfüggesztettet. Na és miért? Mert kérem szépen a kisebbséghez tartozik, és a kisebbségnek mindegyik aktuális kormány nyalja azt a jól megtermett hátsó felét. Régebbről én nem emlékszem ennyire durva dolgokra részükről, vagy lehet, hogy csak nem voltam eléggé informálódott (Kuruc.info: akkor is csináltak – lásd pl. kannibalizmus sztori.)

Rá egy napra ugyanez a szennyportál szokása szerint még egyértelműben fogalmazta meg primitív, uszító hazugságait.

„Végre ezrek  - 5 és tízezer közti létszámban - mozdultak meg a fekete rasszisták, a Gyurcsány-rezsim és káoszőrsége által támogatott emberölő, gyerekgyilkos, a magyarok pénzén élősködő buckalakók ellen, Mint ismeretes, múlt vasárnap hajnalban cigányok mészárolták le bestiális kegyetlenséggel a tizennégy éves Horák Nórát, aki a helyi művelődési házból tartott hazafelé. A kislányt megerőszakolták, majd megfojtották. Csaknem teljesen csupasz, megbecstelenített holttestére vasárnap édesapja talált rá a kultúrház melletti bozótosban.”

Aztán ez év május végén az EP választások közeledtével az ügyet a Kuruc.info már úgy tálalta, hogy a rendőrség nem is akarja a tetteseket elfogni.

„Valahogy nem akaródzik megtalálni őket, hiába minden DNS-minta. Ha nekik nem sikerül, majd sikerül a csendőrségnek, amelynek tagjai a Magyar Gárdából verbuválódnak, a Jobbik pedig mindent megtesz azért, hogy a Szent Korona alkotmánya szerint élhessünk, mert 2011-gyel repül a föld a talpunk alól, ezt megvárni nem szabad.”

Most, hogy a Magyar Gárda segítsége nélkül is meglett a – nem roma - tettes, a Kuruc.info azért továbbra sem adta fel. Ha beteges cigánygyűlöletüknek a valóság nem felel meg, akkor azt a szájízük szerint átalakítják.

„Úgy tűnik, beigazolódik korábbi feltételezésünk, hogy egy szerencsétlen, kérdéses beszámíthatóságú magyar nyakába varrják az egész ügyet. Ha ő is bűntárs, kétségkívül minimum kötelet érdemel, de mi van a többi tettessel, akikről a helyiek egy emberként gondolják, hogy cigányok voltak? Emlékezzünk: egészen eddig a rendőrség is több elkövetőről beszélt.”

Mi ez, ha nem folytatólagos közösség elleni izgatás?

Az rendjén való (?), hogy ezt a külföldi szervereken át sugárzó portált nem lehet megszüntetni, lekapcsolni, de a förtelmes, gyűlöletkeltő cikkek íróit miért nem lehetséges elkapni?

Az MDF hivatalos honlapja a „legfrissebb” cím alatt sajátos győzelmi jelentés formájában számol be arról, miszerint Dávid Ibolya maradt az MDF elnöke, s a bizalmi szavazás  mintegy kétharmados többséggel megerősítette az MDF elnöke és elnöksége által folytatott politikát.

Ami a konkrét számokat illeti, a küldöttek 182 igen, 72 nem és 20 tartózkodással erősítették meg pozíciójában Dávid Ibolyát - számolt be Kerék-Bárczy Szabolcs szóvivő, kijelentve, hogy az MDF demokratikus párt, ahol minden döntést viták előznek meg a megfelelő testületekben. Eddig is demokratikusan születtek a döntések, találgatásokkal, feltételezésekkel nem tudnak mit kezdeni – válaszolta a szóvivő arra a kérdésre, hogy lesznek-e a szankciók azok ellen, akik nemmel szavaztak.

Arról egyáltalán nem ejtett szót, hogy az MDF fene nagy demokratikusságával hogyan függ össze a mindenáron való nyílt szavazás erőltetése, s az is, hogy a küldötteket megyénként csoportosítva ültették le.

Az elnökválasztásról a honlapon a szóvivő további számadatokat nem közölt, azonban egyéb híradásokból az is megtudható volt, hogy a meghívott 378 küldöttből mintegy százan nem jelentek meg, majd amikor kiderült, hogy nyílt lesz a bizalmi szavazás, további hatvan-hetven küldött tiltakozásul elhagyta a termet.

A pártszóvivő azt viszont kihangsúlyozta: a kétharmados többség felhatalmazást jelent arra, hogy ez a vezetés folytassa munkáját. Hogy a fentiek ismeretében miként jött ki ez a kétharmad, arról szintén nem beszélt.

Az már csak hab az MDF féle demokratizmus kissé megsavanyodott tortáján, hogy az MTI értesülése szerint amikor a pártból kizárt Hock Zoltán és Pettkó András elnökségi tagok helyére történt választás során Herényi Károly nem kapta meg a szükséges számú szavazatot, akkor Dávid Ibolya, az MDF elnöke érvénytelenítette a szavazás eredményét, és elrendelt egy harmadik szavazást is.

Pettkó Andrást egyébként nem engedték be a gyűlés helyszínére, ám róla ugyanezen a napon megjelent egy másik hír: Pettkó és a munka címmel, amely azt adja tudtunkra, hogy az érintett úr csak a kamerák előtt volt hajlandó dolgozni. Ezért tőle azt várja az MDF, hogy ezek után adja vissza azoknak képviselői mandátumát, akiknek azt köszönheti, ahelyett, hogy a kamerák előtt bohóckodna.

Ami ennek a közlésnek a pikantériája, hogy a honlap címlapján egy stilizált almában e percig is ott szerepel Pettkó András fényképe, mint ahogy ott virít a mostanában ugyancsak kizárt Katona Kálmáné és Hock Zoltáné is. De az öreg Hóbagolyé is, aki épp a napokban sokallt be a pártelnök és köre sajátos ámokfutásától.

Mindezek ismeretében akár Dúvad Ibolya nevet is adhatnánk ennek a hölgynek, aki a pártját ily szépen demokratikusan megtisztította. Addig-addig tisztogatta, amíg nem maradt belőle szinte semmi. Úgy járt, mint a kopaszkatona, mikor krumplit pucol a laktanya konyhájában.

Aki nem tudná, ő az egyébként, akiről már több ezer napja nem tudjuk, hogy most akkor ért-e a focihoz vagy sem.

Mindenesetre azt amit az MDF-fel képes volt megcsinálni Herényi Károllyal együtt, röpke pár év alatt, az tényleg párját, pontosabban pártját ritkítja.

A kormány egymilliárd forintos kormányzati krízisalapot hozott létre a szegény emberek megsegítésére.

Akadt olyan bankár, aki azonban máris tiltakozott. Például Felcsuti Péter, a Magyar Bankszövetség elnöke megjegyezte, hogy ez az alap szép példája a populizmusnak.

Ám az ötletgazdák ilyen kritikáktól nem zavartatták magukat és közzétették a győzelmi jelentésüket, miszerint az összegyűjtött összeg máris meghaladja a négymilliárdot.

A kormány által a legrászorultabbak megsegítésére létrehozott alap kasszáját  az növelte, hogy idekerül az áramszolgáltatók extraprofitjából 2-2,5 milliárd, valamint a PSZÁF banki bírsági bevételeiből származó mintegy 800 millió-egymilliárd forint.

A hírek szerint az alaphoz utaltatja fizetését Bajnai Gordon kormányfő is, a miniszterek közül pedig Kiss Péter és Oszkó Péter ajánlott fel hozzájárulást; Kiss egyhavi fizetését teszi hozzá a segélyezésre fordított összeghez.

Érdekes, nem? Az átlag-munkavállalókkal nem sokat szaroznak, tőlük a válságra hivatkozva rendeletileg elveszik a különféle utazási és egyéb kedvezményeiket, megnyirbálják az adómentes juttatásaikat, családi pótlékot, gyest, gyedet, tizenharmadik havi bért, nyugdíjat, ilyesmit.

Nem arról van szó, hogy udvariasan megkérik őket, ugyan mondanának már le a pénzük egy részéről a nemzeti krízisalap javára. Nem bizony. Szigorú jogszabályokat hoznak, kötelező erejű előírásokat

Bezzeg a gazdagok esetében más a módi. Ott nem törvények vannak, hanem önkéntes szamaritánusi jótékonykodás. A milliárdos Bajnai például nagyvonalúan lemond a havi béréről. Ami ráadásul havi egy egész forint.

Csak azt nem értem, miért nem fordítva történik mindez? Miért nem a gazdagoktól veszik el kötelező rendelkezésekkel az extraprofitjuk egy részét, míg a kisemberek esetében pedig miért nem a belátásukra bízzák, hogy lemondanak- e az őket eddig megillető szerény juttatások egy részéről?

Egyébként elég abszurd az is, hogy csak az áfaemelésekkel a sokszorosát veszik ki az emberek zsebéből annak, amit aztán így összekalapoznak nekik, hogy ne haljanak éhen.

Ezt a kormányzati krízisalapot ezért nevezzük inkább nevén, legyen az, ami. Vagyis az így összegyűlt pénzekről ismerjük el, hogy azok arra szolgálnak, hogy a legszegényebb szavazópolgárokat némi kis osztogatással az MSZP számára megpróbálják visszaszerezni. Pár konzerv, vagy pár kiló liszt árával, mint korábban.

Nem tudom most is sikerül-e?

Budaházy letartóztatása kapcsán elfogott egy retroérzés, nosztalgia. Úristen de régen is volt már, amikor ez a rettenthetetlen hős a társaival együtt ott állt a hídon farkasszemet nézett Gyurcsány rendőreivel.

Aztán micsoda nagyszerű esemény volt, amikor ezek a hazafiak jóízű zsidózás közepette elfoglalták előbb a rendőrség vízágyúját, majd egy huszáros rohammal a Magyar Televízió büféjét! Akkoriban még volt valami igazi fílingje az Árpád-sávnak, amikor még csak a magunkfajták köszöntek úgy, hogy Szebb jövőt!, s nem nyúlta le a jelszavaikat a Fidesz. Amikor még csak a magunkfajták beszéltek cigánybűnözésről, meg a kuruc.info, nem pedig a magukfajta komcsi rendőrkapitányok, ombudsmanok és sztárügyvédek is.

De hol vannak már ezek a szép idők!

Budaházy, Toroczkai, Tomcat és hasonló társai helyett megjelentek a simabeszédű, némileg szalonképesebb, jólfésült Morvai Krisztinák, Vona Gáborok, Balczók. Ők nem zsidóznak, ők kifinomultabb módon „csak” palesztináznak. Ők nem bántják a cigányokat sem, csak kijelentik, hogy Magyarország a magyaroké.

De persze már a hatalom sem az igazi mostanában.

Gyurcsány után új, másfajta vezetőink vannak. Bajnai Gordon, Molnár Csaba, Oszkó Péter, Mesterházy Attila, stb.

Jólfésültek, pókerarcúak. Ők már a rézkilincses, vörös szőnyeges, plüssborításos bankokban szocializálódtak. Ők már igazi profi brókerpolitikusok. Ők nem beszélnek okkal, ok nélkül, össze-vissza, ezért nehéz is beléjük kötni. Még csak nem is nagyképűsködnek, nyíltan nem rázzák a rongyot.

Néznek szelíden vigyorogva a képedbe, s nem perdülnek táncra az interneten, egy kevésbé szimpatikus riportert meglátva pedig nem viselkednek úgy, mint egy dúvad, s nem öklelik fel a kamerával együtt.

És nem írnak a blogjaikon sem mindenféle marhaságokat.

Ezeket a skatulyából kihúzott alakokat még úgy rendesen, jóízűen le sem lehet hazaárulózni.  

Ha meg netán a főnöküket azzal próbáljuk kigúnyolni, hogy libás Bajnai, akkor sem förmed ránk, hogy „mi az, hogy, nagyon is!”, hanem csak néz azzal a két szomorú szemével és bólogat. Igen, ő sajnálja legjobban azokat a szerencsétleneket. Széttárja a kezét és könnycseppet morzsol el a szemében. Igen, sajnos nem értettünk hozzá.

Ha pedig az offshore cégekre terelik a szót, akkor meg megint csak együtt érzően pislogni kezd, s aztán persze ő lesz a leghangosabb az ilyen cégek felszámolásának követelésében.

Gyurcsánynak, Szilvásynak, Veresnek legalább az arcára volt írva az őszinte, leplezetlen sunyiság. Őket lehetett támadni. Ráadásul Gyurcsányra lehetett jó szóvicceket is gyártani. Kurcsány, ElQuró. S lehetett idézni az elszólásait. Kurva ország. Nem bontottuk ki az igazság minden szeletét. Böszmeség. Öregecskedő feleség.

Ezeknek a megjegyzéseknek azért legalább volt íze, zamata.

Ám eme nagyszerű államférfinak mégis mennie kellett, mint ahogy Budaházynak is.

A lényeg azonban nem ez, hanem inkább az, hogy Budaházyt most csukták le, Gyurcsányt pedig jövőre fogják.

Lassan azért elérkezik annak az ideje, hogy számot vessünk, s megtudjuk, kiknek is köszönhető a rendszerváltás. Az a bizonyos békés, vértelen rendszerváltás. Amelynek során aztán Európa legvidámabb barakkjából a legszomorúbb nyilvánosházzá lettünk.

Lassan azért most már föloszlik a köd.

Egyre több hiteles adat utal arra, miszerint a szocialista diktatúrát halálmegvető bátorsággal maguk a szocialista diktátorok számolták fel.

Vagyis a világtörténelemben egyedülálló módon önmagukat döntötték meg.

Nem tudom, ki meri vitatni például, hogy annak idején a magyar-osztrák határt maga Horn Gyula nyitotta meg, ami miatt azóta is hálás neki az egész művelt Nyugat. Mindenféle kitüntetéseket, elismeréseket kapott emiatt.

Az a Horn Gyula ő, aki 1956-ban még pufajkásként szolgálta a munkáshatalmat, és üldözte a dolgozó nép árulóit.

És ki kiáltotta ki a Parlament erkélyéről a köztársaságot? Ahonnan de iure a jogállamiságunk számítódik? Nem, nem, rosszul tetszenek emlékezni, nem Horváth Balázs (az egy másik erkélyjelenet volt, amit ő bemutatott) hanem Szűrös Mátyás!

Ő sem volt ám akármilyen fazon. Moszkvai nagykövet, majd kb titkárként politikai bizottsági tag, amelyik mint tudjuk a szocialista diktatúra csúcshatalmi szerve volt.

Most meg azt olvasom a legutóbbi ÉS-ben egy terjedelmes interjúban, hogy Harangozó Szilveszter állambiztonsági főnök-helyettes utasítására dr. Pajcsics ügyvéd úr – aki akkoriban még állambiztonsági főtiszt elvtársként szolgálta a szocialista hazát -   volt az aki 1989-ben rettenthetetlen bátorsággal kinyomozta, hová temették el Nagy Imrét és társait.

Az interjúban elmondta, darázsfészekbe nyúlt ezzel a ténykedésével. A szó szoros értelmében. Hiszen a BM pókhálós páncéltermében, egy szigorúan titkos „Darázsfészek” fedőnevű dossziéban bukkant rá a sírok helyét illető legfontosabb információkra.

Ezzel kapcsolatban dicsérendő szerénységgel csupán annyit jegyzett meg, hogy „úgy érzem, a magam módján hozzájárulhattam a békés átmenet lefolyásához.”

Annak az állambiztonsági szolgálatnak a főtisztje nyilatkozta ezt, amelyik szervezet még akkor is folyamatosan megfigyelte – besúgókkal vette körbe, lehallgatta - az úgynevezett ellenzékieket, amikor már a – Pozsgay Imre vezette -   kommunista hatalom részvételével a nemzeti kerek asztal tárgyalások folytak az  országunk jövőjéről..

Most pedig a legújabb meglepő hír, hogy közel kétszáz állambiztonsági ügynökről (spicli, besúgó, szt. tiszt, stb.) derítette ki az 1956-os Intézet, hogy a diktatúra titkosszolgálata akciója keretében működtek közre abban, hogy Nagy Imre és társai 1989-es újratemetése megőrizze méltóságát, és békés jellegét, ne változzék valamiféle irányíthatatlan rendszerellenes tüntetéssé.

Na most ezeknek a mindeddig fedőnevükön szereplő ügynököknek egy részéről az intézet honlapjáról megtudhattuk azt is, hogy kik is ők valójában. Köztük nem egy ismert ma is élő, és ténykedő közéleti szereplő is található.

Meglepő módon viszont ezek az emberek mind tagadják, hogy közük lett volna az állambiztonsági szervekhez és annak ilyetén akciójához.

Rosszul teszik, hogy tagadják.

Hiszen, látva a legújabb tendenciákat, tuti, hogy a történelemkönyvekbe majd ők is úgy fognak Horn Gyula, Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre mellé bekerülni, mint a gonosz diktatúra bátor, békés megdöntői, partizánjai.

Az index-nél – úgy tűnik – bekövetkezett minden hírújság legfenyegetőbb réme, az uborkaszezon.

Amikor aznap éppen nem zuhan le egyetlen repülőgép sem, nem törnek be semmilyen bankba, sőt még egy kutya szemének kiszúrására sem kerül sor. Ám mégis csak írni kell valamit abba a kurva újságba.

Az index kiemelten, címlap-sztoriként adta tudtunkra alig néhány órája „Meglopták a cigány önkormányzatot” címmel, az mti nyomán azt a rettentően izgalmas bűnügyi eseményt, miszerint „több mint 800 ezer forinttal károsította meg egy volt alkalmazottja a nagykanizsai cigány kisebbségi önkormányzatot (CKÖ). A Nagykanizsai Városi Ügyészség csalás miatt emelt vádat a nő ellen, aki az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnál elnyert egyik pályázattal kapcsolatos gazdasági adminisztrációs feladatokat látta el 2006-ban.”

A hír megfogalmazója sajátosan fogalmaz, amikor „több mint” 800.000 Ft-ról tesz említést. Ugyanis az írásból kiderül, hogy a teljes kárösszeg 806.000 Ft, vagyis nem vitásan valóban több mint 800.000. Teljes hatezer forinttal. Ilyen alapon persze írhatták volna akár már azt is, hogy közel egymillióval sáros ez az illető.

Hogy mégis mekkora összeg ez a közel egymillió? Sok vagy kevés?

Ebből a „több mint” nyolc kilóból egy kisebb cigánytelep egy évig szűken megélne.  Egy középosztálybeli család pedig el tud menni egy last minute útra egy hétre Görögországba. Ennyi pénzért lehetne venni egy jobb állapotú használt autót. De akár egy jobbfajta karórát is. Valami menőbb helyen néhány négyzetméternyi ingatlant is adnának érte.

De tény az is, hogy például a Zuschlag ügyben ennél százszor többet kérnek számon a vádlottakon. S hol van még ez a „Cusi” gyerek az igazi nagymenő nehézfiúktól?

Bármibe lefogadom, hogy még egy középszerű fehérgalléros is röhögő-görcsöt kapott e nagykanizsai hír olvastán. Hahaha! Nyolcszázezer forint! Micsoda pancserek! Ilyen pitiánerségekkel lebukni. – mondanák egymásnak a nevetéstől fuldokolva, szemüket törölgetve

A nagykanizsai tudósítást tovább olvasva, abból ráadásul az is kiderült, hogy a bűnös cselekedetre nem most, hanem három évvel ezelőtt, még 2006-ban került sor, aminek kapcsán egy másik személy ellen is vádemelés történt magánokirat-hamisítás vétsége miatt.

Tényleg nem történnek ennél érdekesebb bűnesetek manapság? Legközelebb már esetleg az index ilyen hírínséges időkben például a Nagykátai Bíróság valamelyik becsületsértési perére is fotóst küld majd?

Értem én persze e hír igazi célját. Mondhatni eszmei mondanivalóját. Vagyis, hogy a romáknak szánt pénz kézen-közön eltűnik, és nem az arra rászoruló cigányokhoz jut el. Csakhogy ebben a hírben az a problematikus, hogy az eseményláncolatból néhány logikai lépcsőfokot kihagy.

A konkrét nyolcszázezer ellopásának előzményeit ugyan nem ismerem, s nem is állítom, hogy ezzel kapcsolatosan korábban bármilyen egyéb visszaélés történt volna bárhol. Arra viszont a nyakamat teszem, hogy az efféle lenyúlt nyolcszázezer forintok a minisztériumban más hasonló esetekben nem egyszer még „több mint” nyolcvanmilliók voltak. Aztán ahogy utalgatták azokat egyre lejjebb és lejjebb úgy lett belőlük előbb „több mint” nyolcmillió, ami a végére aztán „több mint” nyolcszázezerré olvadt.

Ám mi ilyenkor is legtöbbször csak ennek a nyolcszázezernek az eltűnéséről értesülünk.

Bocsánat, nem ettem este sokat, s ez a cím nem egy rémálom. Csak éppen a ma reggeli Napkelte Mesterházy d’Artagnan Attila-féle szokásosan semmitmondó, körbe-körbe járó szarpasszírozásáról (az MSZP érzi a felelősségét, ámde azonban ellenben alapjában véve mindenről a Fidesz tehet; a Jobbik az rettentően szélsőséges, a Munkáspárt bezzeg nem az; a nemzet érdekében a kormányzást tovább kell folytatni, stb., stb.) átkapcsoltam a tv2-re, s nem akartam hinni a szememnek.

Ugyanis a mokka kérdésére, hogy ki legyen Magyarország miniszterelnöke, az sms szavazók majdnem fele – én nyolc óra tájban láttam - állítólag azt a választ adta, hogy Morvai Krisztina. De Bajnai is több voksot kapott, mint Orbán Viktor. Nem tudom a tv2-nél milyen mérőberendezést rendszeresítettek az sms-ek számának és tartalmának összeszámolására, de azért ez az eredmény mindennek a teteje.

Most akkor ez tényleg a mokka műsora lenne, vagy a technika ördögi cselvetése folytán valamely Putnok környéki kábeltévé adásába kapcsolódtam be?

Nem akarom persze a vidéki tévés kollégákat megsérteni, de azt inkább el tudnám képzelni, hogy arrafelé az ottani nézők így reagálnának egy efféle kérdésre, ráadásul egyébként Liptai, Demcsák és társai is inkább egy ilyen kisebb vidéki stúdióba lennének valók, ott próbálhatnák előbb elsajátítani a tévés szakma alapvető fortélyait, és etikai szabályait.

Van olyan gyanúm, hogy az ilyen és az ehhez hasonló színvonalú reggeli kérdések, és az ezzel kapcsolatos időnként bejátszott provokatív diagram-adatok a tv2-ben egy nagy kamu részei, amelyeknek a célja nem a vélemények kikérése, hanem a nézők manipulációja mellett a minél nagyobb bevétel elérése.

A műsor szerkesztőinek sajátos módszere, hogy az emelt díjas szavazások kezdetén igen szélsőséges eredményeket mutatnak be, így próbálják provokálni a bepalizott nézőket arra, hogy azonnal bőszen esemesezni kezdjenek.

Hogy valami tényleg nem stimmel a tv2 sajátos közvélemény-kutatásainak valóságtartalmával és korrektségével, - ha netán már elfelejtettük volna a vasárnapi EP választás sokkoló eredményeit -, csak elég belekukkantani egy másik, frissebb felmérés adataiba.

A Nézőpont Intézet országos, reprezentatív mintavétellel, 500 főtől tegnap telefonon azt kérdezte, hogy „Ha Ön dönthetne arról, hogy ki legyen Magyarország miniszterelnöke, kit választana?” A leadott válaszok alapján Orbán Viktor a voksok 38 százalékával számolhatna; Bajnai Gordon jelenlegi kormányfő és Morvai Krisztina, a Jobbik európai parlamenti (EP) listavezetője pedig egyformán 8-8 százalékot kapna.

Tehát a mokka vagy tudatosan hazug adatokat közölt velünk azért, hogy Orbán Viktort minél jobban lejárassa, miközben a baloldali érzelmű nézőiket „Nyilas Barbie” hatalomra jutásának rémképével ijesztgeti, vagy ami ennél még elszomorítóbb lehetőség, hogy a tv2 reggeli műsora legaktívabb nézőinek többsége ténylegesen Jobbik-párti. akleltégsem gálatot, vagyői így reagálnak, ráadásuli Jobbik-pártiak.

ennél még elszomorítótt,

Bármelyik variáció is igaz, egyikre sem lehetnek oly nagyon büszkék. Legfeljebb az sms-ek bevételeire.

Mi történt a szabad demokraták szövetségével?

Mi lett azzal a rendszerváltó párttal, amelyik 1990-ben a négyigenes népszavazást még magabiztosan megnyerte, majd az akkori parlamenti választások során alig pár ezer szavazattal maradt alul a naftalinszagú MDF-fel szemben.

Szétlopták? Vagy mint az egyszeri kocsmáros, a párt korifeusai önbetörést követtek el, hogy ki ne derüljön, milyen súlyos leltárhiányuk van?

Ne áltassuk magunkat, az első szabad választások során azért tudott akkora sikert elérni, mert cseppet sem volt finnyás. Pedig már akkor is nyilvánvaló volt, de utólag most még inkább látható, hogy a Beszélő környékén csoportosuló pár ezer, a Szabad Kezdeményezések Hálózatát létrehozó liberális demokrata körül egyre nagyobb számban jelentek meg azok a „rendszerváltó erők”, akik, vagy akiknek az eszmei utódai mostanában már inkább a Jobbik környékén tűnnek föl, és azt erősítik.

A megoldandó dilemma tehát az volt, hogy az SZDSZ, ha megpróbálja baloldali liberális arculatát fenntartani, akkor előbb utóbb fel kell hagynia néppárti, tömegpárti illúzióival, és át kell ezt a pozíciót engednie olyanoknak, akiknek nem okoz erkölcsi konfliktust, hogy ilyen nézeteket felvállaljanak.

A mai politikai életet is uraló két párt éppen azért is kerülhetett az élre, és maradhatott ott hosszabb ideje, mert nem szenvedett ilyesféle skrupulusoktól. Az MSZP minden erkölcsi gátlás nélkül felvállalta a kádári pufajkás, III/III-as ügynöki örökséget, miközben azért megpróbálta Nagy Imrét is kisajátítani. Imre te mit gondolnál az én helyemben? – kérdezte teátrálisan a nagy őszödi szónok. Mindeközben a Fidesz a jobboldalt nyúlta le. Vezetői a korábban kigúnyolt csuhások lábai elé borultak, s ájtatosan együtt énekelték a boldogasszony anyánkat, miközben a Nagy-Magyarországról szónokoltak.

Az SZDSZ végleges elzüllése igazán azzal kezdődött, amikor e két hataloméhes, gerinctelen párt javára ugyan lemondott néppárti jellegéről, ám az ebből a döntéséből származó logikus következtetéseket nem vonta le.  Nem döntötte el, mi a fontosabb számára, a Kis János Kőszeg, Solt Ottilia féle hagyomány, a szabadság és szegény-pártiság, vagy pedig a gátlástalan piac és a nagytőkések érdekeinek kiszolgálása. Pontosabban némi hezitálás után az utóbbiak javára döntött. A pártot már a mókamester Kuncze Gábor is ebbe az irányba vitte el, amely folyamat a pökhendi Kóka megjelenésével teljesült be. Kóka János a nép szemében egy személyben testesítette meg a szocializmust felváltó magyar kizsákmányoló rabló-kapitalizmus minden negatív vonását. Állami pénzek körül sürgölődő; mutyizásokkal, gyanús ügyletekkel lett milliárdos, aki piros helikopterével, másfél milliós karórájával, budai villájával irritálta az embereket, és bécsi operabálokon rázta a rongyot. Aztán, mint az unatkozó milliárdosok gyakran, ő is politikára adta a fejét. Szemérmetlenül, lelkiismeret-furdalás nélkül ült bele egy olyan pártelnöki bársonyszékbe, amelyet elődei egzisztenciájukat is kockáztatva érdemeltek ki. Ráadásul, mint utólag kiderült, még a reá leadott szavazatok jogszerűségével is súlyos probléma volt.

Az őt követő Fodor Gábor igazából már nem változtathatott – talán nem tudott, talán nem is akart - azon a bomlási folyamaton, amelyik a napjaink EU választása során jutott a végső stádiumába a 2 %-nyi szavazattal. A párt kampánya hiába próbálta a liberálisokat a szélsőjobbal Ijesztgetni. A pártpolitikából kiábrándult liberális értelmiségiek fiatalabbjait a LMP+HP, a cigányokat az MCF Roma Összefogás Párt szerezte meg, az idősebbek szimpátiája pedig Bokros Lajos révén az MDF-hez került. Így aztán az SZDSZ jelenlegi funkcijainak már csak a sercli maradt.

Most pedig, úgy tűnik, a párt szétesése tovább folytatódik. Az egész pártvezetés egyik legtisztességesebb politikusa készül éppen lemondani.

Igen tisztelt Választási Bizottság!

Kifogással élek az EU parlamenti választások ellen, mert olymértékű kampánycsend sértések, sőt mondhatni oly súlyos kampánycsend háborítások történtek, amelyekre szeretném az Önök igen tisztelt figyelmét felhívni.

Az időjárás-jelentések már napok óta azzal voltak tele, hogy hétvégén narancsriasztás várható. Az éjszakai órákban meg arra riadtam fel, hogy az ablakom alatt egy társaság azt énekelte, piros, piros, piros, háromszor is piros…

A három pirosról persze nemcsak a maszopos Göncz, Gurmai és Herczog, hanem a Fideszes három csapás is egyből felidéződött bennem.

Aztán, amikor az egyik nótázó fuldokolva köhögni kezdett, akkor meg naná, hogy egyből a cigányútra asszociáltam.

Miután nagy nehezen mégis elaludtam, reggel hat tájban meg arra riadtam fel, hogy a félszemű Tóth a körfolyosón a szomszédoknak hangosan azt kiabálta, hogy ő bizony baszik elmenni választani, s mindeközben többször is arra az inkriminált kijelentésre ragadtatta magát, hogy az biztos, hogy ő ezekre a disznókra nem fog voksolni!

Végül is az tette be a kaput, hogy valaki azzal próbált befolyásolni, hogy a telefonon torz, elváltoztatott hangon közölte velem, miszerint megcsal a feleségem. Ráadásul már több választási cikluson keresztül.

Tisztelt választási bizottság, mindezek az események nem csupán az én választói szándékaimnak, de a házban lakó többi választópolgár akaratának a befolyásolására is igencsak alkalmasak voltak. Főleg, miután a telefonhívás után a nejemet kissé elabriktoltam, majd a lakásból egy nagykéssel kizavartam.

Miközben ő kampánycsend sértő módon segítségért kiáltozott.

Minekutána tisztában vagyok azzal, hogy a törvény értelmében az én, és a szomszédaim sérelmére  a kampánycsend megsértésének tényálladéka többszörösen is megvalósult, ezért mint tisztességes, törvénytisztelő állampolgár, kérem, szíveskedjék az esetet kivizsgálni, a kifogásomnak helyt adni, a jogszabálysértés tényét megállapítani, a jogsértőket a további jogszabálysértéstől eltiltatni - a nejemet is beleértve.

Addig is maradok tisztelettel.

Tarnabodon az „Itt épül Európa” táblánál, egy romházakkal szegélyezett utca elején található iskola tantermében 30-40 cigány nő és férfi várt az MCF Roma Összefogás Pártjának megyei listás szereplőire, türelmesen, fegyelmezetten.

Ez a „befogadó falu” mint tudjuk, mostanában inkább arról lett híres, hogy itt is történt egy éjjeli fegyveres támadás tavaly szeptemberében. A rendőrség szinte azonnal megállapította, a bűntettet három helyi cigánygyerek követte el. Akik azóta is előzetesben vannak Amit a bíróság azzal indokolt, hogy a faluban félnek tőlük az emberek. Hogy kik és miért, azt nem részletezték.

Az akkori rendőri intézkedés egyébként - amelynek során a gyanúsítottak egyikét az utcán elfogták -, saját bevallásuk szerint szakszerű, jogszerű és arányos volt. „Mindössze” annyi malőr történt, hogy egy, a bűnesettel összefüggésbe nem hozható családot – köztük gyerekeket, terhes nőt – kergettek ki feltartott kezekkel a lakásukból és térdepeltettek le a házuk előtt, valamint az éppen a megyei főkapitánnyal telefonon beszélő helyi kisebbségi önkormányzat elnökét vágták be az árokba némi anyázás és rugdosás kíséretében.

Talán nem csoda, hogy a kampánygyűlés egyik legfontosabb témája is általában a rendőrség viselkedése, és a három letartóztatott sorsa volt. A jelenlévők megegyeztek egyébként abban, hogy szerintük az akkori ismeretlen támadókat inkább máshol, egy szélsőjobboldali párt, és ahhoz köthető egyesülés környékén kéne keresni.  

Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a hevesi cigánytelepen, a Krakkónak nevezett városrészben a központi kérdést úgyszintén a rendőrség viselkedése, valamint az a bizonyos másik párt, és egyesülete tevékenysége, annak elfogadhatósága képezte.

A helyi kisebbségi önkormányzat irodájának helyet adó Dankó utca egyéként olyannyira hepehupás, hogy a Dakar rali valamelyik futamát sem mernék errefelé lebonyolítani, több autó menne itt tönkre, mint az afrikai sivatagokban.

Az utcában és környékén a nyomor oly mértékű, amilyet még egy köztudottan igen magas empátiával megáldott SZDSZ funkcionárius sem képes elképzelni. A többi párt pedig már nem is nagyon szokott ilyesmiről képzelődni.

Ez az az utca egyébként, amelyiket februárban mintegy száz rendőr szállt meg, mert egy „Karaj” gúnynevű betörőt kerestek, aki hosszabb ideje nem jelent meg két és fél éves büntetése letöltésére. Emiatt a megyei körözési toplistán is előkelő helyen szerepelt.

Akkoriban már az előző fagyos éjjel is itt razziáztak a kommandósok, s öt-hat házból a lakókat az udvarra hiányos ruházatban kizavarták, lakásaikat feldúlták.

De visszatérve a kampánygyűlésre, itt nem volt téma sem Ciprus, sem a Kárpát-medence magyarsága. Horribile dictu, még Trianon sem. Nem vitáztak arról sem, hogy igazságos-e, ha csupán a harmincmillió feletti ingatlanok adóznak, vagy ezt a határt már esetleg ötmilliónál kéne meghúzni. Az ittenieket ezek a kérdések mondhatni teljesen hidegen hagyták.

Aztán nem került szóba senkinek az aprócska farkincája. A gyűlés résztvevői ugyanis bizonyos alapvető etikai szabályokkal tisztában vannak, s ilyesmikről csak a kocsmában beszélnek. Másokkal ellentétben.

A jelenlévők végezetül azt fogalmazták még meg, hogy vagy hagyják magukat folyamatosan megalázni, végső soron leöldösni, vagy elmennek innen, vagy megpróbálnak összefogni és önálló politikai erőként megjelenve magukat megvédeni. A többség erre az utóbbira szavazott.

Tegnap a Napkelte Kereszttűz műsorában a műsorvezető felpanaszolta, hogy Morvai Krisztina megszédítette.  Hát még az éhező magyar emberek hogy szédülnek, vágott vissza Morvai.

Az egyetemi docens és jogvédő a beszélgetés során ötször ismételte el azt a kifejezést, hogy „cigány horda”, sőt hatodszor már többes számban „cigány hordákat” említett. S ezeket szembeállította a Magyar Gárdával, amelynek szerinte erősödnie kell.

A jelenlévő újságírók közül egy sem figyelmeztette, hogy kedves Morvai úrhölgy, az rendjén való, hogy ön a magyar közszolgálati televízióban ilyen hangnemet használ a mi jelenlétünkben, de ha az Európai Parlamentben is ilyen stílusban kíván megszólalni, nem sok jövőt jósolunk magácskának. Egy népcsoportot a nagy nyilvánosság előtt folyamatosan hordának nevezni ugyanis kultúráltabb demokráciákban nem megengedett.

Ha teszem azt Slota emlegetett volna magyar hordákat, ugyanez a képviselőjelölt úrhölgy bizonyára nemzetközi botrányt rendez.

Amikor az egyetemi docens, jogvédő asszonyt a tiszaeszlári vérvádról, antiszemita, romaellenes beszédekről kérdezték, akkor ő azzal vágott vissza, hogy szerkesztő úr miért nem kérdezte Göncz Kingát a száztízmillió áldozatról. Szemkilövésről. Aztán kerek-perec kijelentette: „a tiszaeszlári perről nem válaszolok.” Ismételt rákérdezésre pedig sajátságos választ adott: „titkos rítusok – ne terjessze a szerkesztő úr ezt a babonát.” Mindeközben egy szót sem ejtett arról, hogy az általa egyáltalán nem szélsőségesnek, sőt éppenséggel hitelesnek, mérvadónak tartott Kuruc.info tényként irt a zsidó véráldozat megtörténtéről, mint ahogy egy-két hónapja tényként irt az emberevő cigányokról is.

Habár Morvai bevallotta, hogy az AI legfrissebb jelentését még nem nagyon volt módja megismerni - pl. a romák elleni támadásokról - ám azt máris bőszen hiányolta, hogy az olaszliszkai eset nem szerepel benne, s mindeközben legalább egy tucatszor jelentette ki azt is, hogy az országot szándékosan, tudatosan tönkretették, gyarmatosították. Palesztinát csináltak Magyarországból. Pedig Magyarország a magyaroké.

A ma reggeli Napkelte műsorában ezt hajtogatta a főnöke, Vona Gábor is. Amikor a műsorvezető rákérdezett, mit szólna ahhoz, hogy ha ugyanezt hangoztatnák a románok vagy a szlovákok, akkor hirtelen a Monroe elvet kezdte emlegetni, és kijelentette: „a történelemben ez már egy polgárjogot nyert elmélet.”

Azt viszont már nem tette hozzá Vona úr, hogy ez a XIX. századi, az "Amerika az amerikaiaké" Monroe-féle lózung az ottani tőkéscsoportok hatalmi igényeit fejezte ki az Egyesült Államokon kívül Mexikóra, sőt az egész Latin-Amerikára, miközben nyilvánvaló volt, hogy semmilyen külső erőkkel szemben nem kellett védekezniük, őket senki nem fenyegette. S eme „nemes” jelszó érvényesítéséhez persze ki kellett irtani az őslakos indiánokat is.

Kibujt Vona úr az egyenes válasz elől, amikor a kérdező partnere azt fejtegette, hogy a csendőrség lététől a szociális feszültségek nem szűnnek meg. Lazán kijelentette, „erre is tettünk le javaslatot”, majd arról kezdett el szónokolni, hogy a csendőrség annakidején milyen jól működő intézmény volt, 90 % feletti hatékonysággal derítette fel a bűneseteket. (Hogy ezt honnan tudjuk? Onnan, hogy ő mondta. Mint ahogy arról is őtőle értesülhettünk, mint leghitelesebb forrásból, hogy a hazai kis és középvállalkozók az uniós támogatások mindössze 3 %-át kapják.)

A Jobbik kétszínű, alattomos propagandájának ez a lényege. Nem kell semmit részletesebben kifejteni, vitatkozni, bármit is bizonyítani, csak nagy magabiztossággal előítéletes állításokat és hazugságokat tényként hangoztatni (gonosz adócsaló multik, sztárnyugdíjasok, cigánybűnözés, pénzért szaporodó cigányok, kinézte országunkat a nemzetközi nagytőke, vízkincsünket ellopják, stb.), s ezeket sokszor elmondani, a kényesebb kérdéseknél pedig ügyesen mellébeszélni.

El tudom képzelni, hogy valakiben fenti állításaim visszásságot keltenek, de ahogy Vona úr ma reggel a tévében fogalmazott: ez legyen ennek a valakinek a gondja.

Egy majdnem fogatlan oroszlán címmel számol be Fekete Gy. Attila (NOL) a több mint egy éve működő Független Rendészeti Panasztestület tevékenységéről. Ez az interjú sok mindent elmond a mai hazai közállapotokról. Mindjárt az első kérdés, és az arra adott válasz is nagyon jellemző és vicces.

„- Már több mint egy éve létezik a Független Rendészeti Panasztestület, de eddig még nem sokat hallattak magukról.

- Megalakulásunkat követően nem törekedtünk túl nagy népszerűségre, tudatosan kerültük a nyilvánosságot. Attól tartottunk, hogy elárasztanak minket panaszokkal, és belefulladunk a munkába.”

Vagyis mindez magyarra lefordítva: létrejött itt egy újabb frankó kis sóhivatal, szép havi fixszel, és rögtön azon munkálkodott, nehogy aztán má’ túl sokat dolgozni is kelljen neki.

Az interjúból kiderül, hogy az őket létrehozó államhatalom sem gondolta komolyan a rendőrségnek ezt a „civil” kontrollját, amikor ilyen impotens szervezetet kreált.

Nem nyomozhatnak, csupán elkérhetik a rendőrségtől az adott ügyben keletkezett iratokat. Nem hallgathatják ki, nem szembesíthetik az érintetteket. Nem foglalkozhatnak rendőrök által elkövetett bűncselekményekkel, csak olyan "ügyekben" illetékesek, amikor úgy sértik meg a polgárok alkotmányos jogait, hogy az a törvény értelmében még nem számít sem szabálysértésnek, sem bűncselekménynek.

Mindez persze talán nem lenne olyan rettentően nagy baj, ha a zsaruk tevékenysége felett létezne egy szigorú profi állami törvényességi felügyelet is.

Ilyenről azonban egyáltalán nem beszélhetünk. A rendőri parancsnokok, a tapasztalatok alapján, nem hogy elítélnék a beosztottjaik törvénytelenségeit, hanem – ha kell bűnpártoló módon is – inkább védelmezik, leplezik azokat. A nyomozó ügyészségek pedig az esetek jó részében szakmailag alkalmatlanok a rendőri jogsértések kiderítésére.

A rendőrök egyébként többnyire azzal az ősi trükkel élnek – ami már annak idején Demszkyvel szemben is bejött nekik -, hogy azonnal megvádolják a jogtalanul vegzált állampolgárt hivatalos személy elleni erőszakkal. Ráadásul a velük szemben állítólag erőszakot elkövető, megkísérlő személyekkel szemben ők – mint sértettek – járnak el, és foganatosítanak különféle sérüléseket okozó kényszerintézkedéseket. És természetesen egy órán belül már nyilatkozik a sajtóügyeletesük is arról, hogy: az intézkedés „szakszerű, jogszerű és arányos” volt.

Tipikus eset, amikor az autós „el akarta ütni” az igazoltatót, aki csak azért nem sérült meg, mert rendkívüli lélekjelenléttel sikerült félreugrania. Ilyenkor egynémely fakabát újabban már arra is jogot formál, hogy lövöldözni kezdjen. Sokszor szerepel a közleményeikben olyasmi is, hogy valaki a rendőrt „meg akarta ütni”, „ütést indított az irányába”, de az egyenruhás az „úriember” ütését bátran kivédte.

Szóval egyelőre – úgy tűnik - bele kell nyugodnunk, hogy Magyarországon a rendőrök azt tesznek velünk, amit éppen jónak látnak. Ha ahhoz van kedvük, cigánytelepeket rohannak le, a lakásaikból ártatlan embereket zavarnak ki, akár éjnek évadján is, őket megbilincselhetik, előállíthatják, eközben sértegethetik, bántalmazhatják.

Vagyis megállapíthatjuk, hogy az a NOL interjúban emlegetett állat nem csak, hogy majdnem fogatlan szegény, hanem valójában nem is oroszlán ő, csupán egy nyuszi.

Talán van még aki emlékszik egy bizonyos Netkacsa nevű internetes pletykalapra, amelyik valamikor 2005-ben kilistázta huszonöt állítólagosan meleg közéleti szereplő nevét, természetesen a beleegyezésük nélkül. Menyhért Mészáros László, a lap szerkesztője semmi erkölcsileg kifogásolhatót nem talált akkor a lista küldözgetésében.

"Még egy leszbi listát tervezek" – nyilatkozta az akkor éppen Ázsiában nyaraló lapszerkesztő, aki szerint a Netkacsa "nem seggnyalós bulvárlap, mint a Story vagy a Blikk".

Az internetes újság fejlécén egyébként az a vezérlő gondolat szerepelt, hogy „Amit más nem tud, vagy nem mer megírni…”

Aztán a Netkacsa a rendőrség, a Nemzeti Nyomozóhivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal, továbbá az adatvédelmi biztos, és ki tudja még milyen szervek kitüntető és tartós érdeklődése hatására szép csendben kimúlt, a tervezett leszbikus lista közlésére sokunk őszinte sajnálatára már nem kerülhetett sor. Ám a szerkesztő vezérlő gondolata - „Amit más nem tud, vagy nem mer megírni…” - megmaradt, azonban ez a duma ezúttal már a Belpol.hu névre átkeresztelt – közéleti, politikai hírmagazin kezdőlapjára került át.

És a szerkesztő érdeklődési köre is a címváltozásnak megfelelően – úgy tűnik – más irányultságot vett,

A belpol.hu most megint egy ütős, nagy visszhangot kiváltó listát tett közzé.

Persze a lista ezúttal kicsit erős kifejezés, inkább nevezhetnénk papír fecninek, amelyik többnyire – Kéri László, Kapolyi László, Walter Dezső kivételével - kiskezdőbetűs nevek halmazát tartalmazza három oszlopban elrendezve, titokzatos megjegyzésekkel ellátva, mindenféle krikszkrakszokkal összefirkálva.

A hírre lecsapó média ezt azonnal a Fidesz halállistája elnevezéssel illette.

A kapcsolat.hu portálon a poétikus aranyaszegelye néven irogató egyén a bejegyzésében pedig már egyenesen azt vizionálta, hogy „Listán a halál!”

A blogger kifejtette, hogy „mindig is álszentnek tartottam a Fidesz politikusait, kiver a víz a sok kis Orbán nevelésű buldogoktól, mert oda kell nézni a tévére, ha tudni akarod, ki tart sajtótájékoztatót, hisz mindegyiknek Orbán stílusa van, még a hangjukat is úgy köszörülik. Ilyen szíjjártó is.”

A cikk írója nem tudni, miért írta kisbetűvel Szijjártó nevét, talán lehet, hogy hatott rá is a listázók hasonló módszere.

De ami ennél sokkal fontosabb kérdés. Miből olyan biztos „aranyaszegelye” és a többi cikkíró abban, hogy ez a lista tényleg valamiféle leszámolási terv része?

Hiszen lehetne még annyi más is.

A névsor készítői például, lehetséges, hogy azokat írták össze, akik ellenzik a harmincmilliós vagyonadó bevezetését. Vagy teszem azt, ők azok, akik nem értenek egyet a Hungaroring további államilag támogatott működtetésével, vagy mondjuk a gyes megkurtításával. Esetleg az köti őket össze, hogy mindannyian szeretik a citromos fagylaltot.

És mi van, ha a listakészítő esetleg ezúttal is valamilyen, az átlagostól eltérő titkolt szexuális magatartásformát pécézett ki magának, amikor pont ezeket a neveket kötötte csokorba?

Pl. szado-mazo, vagy valami ilyesféle irányultságra gondoltam.

Egyébként, ha én lennék Bajnai Gordon helyében, most kurvára meg lennék sértődve. Offshore cégügyeim ellenére a Fidesznél ennyire nem vesznek semmibe, hogy már erre a listára sem férek föl. Az én karakteremet már meg sem akarják gyilkolni? Miközben az a gyenge minőségű Szekeres, az meg bezzeg bazmeg persze ott virít a második sorban.

Ki nyerte a 2009 - es EP kampányt a Cigány politológus szerint? – kérdezi cigányblogjában Balogh Artúr.

S menten válaszol is: naná, hogy a Jobbik!

Nem akarom elvitatni Artúrnak azt a jogát, hogy rangsorolja az EP választásokra készülő pártok kampányainak minőségét, s bizonyos osztályozási szempontok alapján kijelentse, hogy neki melyik banda propagandalózungjai, plakátjai, klipjei, stb, tetszenek a legjobban.

Mint ahogyan bizonyára abban sem tudnék vele érdemben vitatkozni, hogy a Kombiné, kombiné, csipkés kombiné kezdetű műdal, vagy Beethoven Sors szimfóniája-e a nagyobb zenei teljesítmény. Ízlés dolga.

Azon azonban mégis elcsodálkozom, hogyan lehetséges, hogy a diktatúrák közhely-nyelvezetének a koppintásával létrejött primitív Jobbik kampányfilm egy magát hangsúlyozottan cigánynak valló embernek ennyire elnyerte a tetszését, hogy mind közül ezt tartotta a legjobbnak.

Nem mintha esztétikai szempontból a többi párt produktuma ennél színvonalasabb lenne. De legalább nem ilyen agresszívan uszítóak. Inkább olyanok, mint egy gumiszoba leszedált lakójának megszólalásai a hatodik nyugtatóinjekció után.

„Lenyűgözve bámulom, és hallgatom a Jobbik legújabb piros-fehér-zöld színekben pompázó kampányfilmjét. (A nem EU-konform Árpád-sáv egyelőre rafkósan talonba téve!)” – írtam néhány napja a Jobbik kampányfilmjéről.

„Ez elment tanulni, ez művelte a földjét, ez alapított egy kisvállalkozást, ez napi tíz órát dolgozott, ez az icike-picike meg mindent ellopott. De ennek most vége. Itt az új erő, jöjjön végre a Jobbik, megvédjük a magyar földet. Rendet, csendőrséget, adózzanak a multik. Börtönbe a felelősökkel Mert Magyarország, a magyaroké.  Június 7-én szavazzon a Jobbik listájára.”

S mindeme emelkedett duma közben lecsap az a bizonyos rendteremtő csendőrököl. Az „icike-picike” kékszínű tolvajokra, a magyar föld elorzóira, az adócsaló multikra, vagyis a „felelősökre”, akiknek mind rács mögött a helyük. Börtön, gulág, átnevelő munkatábor, ilyesmi.

Reszkess, te sötétben bujkáló!

Miért vagyunk mi ennyire hiszékenyek és ennyire feledékenyek?

Itt izmosodik, erősödik az orrunk előtt egy a demokrácia játékszabályait hol burkoltan, hol egyre nyíltabban kijátszó, s magát eközben demokratikus pártnak nevező csoport, amelyik egyre kevésbé kódoltan a nacionalizmus és a szocializmus eszméinek összezagyválásával próbálkozik ismét. Szociális demagógia, homofóbia, a magyar „munkások” (földművesek, kisvállalkozók) védelmének, a „létbiztonság megteremtésének” hangoztatása, zsidó- és cigányellenesség, antiliberalizmus, szociáldarwinizmus, etc.

Vagyis tömören kifejezve: nemzeti szocializmus. Még tömörebben: fasizmus.

Amennyiben van elég türelmünk a párt eszmei holdudvarát képező, híveit tömörítő médiumok, internetes portálok között körülnézni – pl. Szent Korona Rádió, Kurucinfo stb. –, s különösen a kommenteket olvasgatni, akkor a kampányfilmben felsorolt - és sugallt - gondolatok közül szinte valamennyivel töményen szembetalálkozhatunk.

Na mindegy, bízom azért abban, hogy a Jobbik (Balogh Artúr fejében is) csak a kampányt nyerte meg, s nem a választásokat.

Egyelőre.

Olvasgatom a Népszabadság mai számának második oldalát, ahol Vidorné dr. Szabó Györgyi MSZP-s honanya mosolyog ránk abból az ünnepi alkalomból, hogy jól megkurtították a gyereket vállalók pénzbeli juttatásait.

A szociknak tutira kiváló érzékük van a kádereik megválasztásához. Különösen a nevükhöz. Nomen est omen. A pökhendi szóvivő nyákos nyakas Nyakó még csak-csak elment, ám aztán jött a baljós nevű BAJnai, később pedig a Guiness-rekordok könyvében is eséllyel bekerülő Kivágó Iván Györgyné, aki – miután kétszer tett esküt egymásután, miközben Demszky rendszerváltó finnyásan befogta a fülét – az őt ért méltatlan támadások miatt hozzávetőleg öt percig volt fővárosi önkormányzati képviselő. Aztán, miután jól kivágta a rezet, sértődötten távozott, némi kis lóvéval, még egy nagy csokor virággal.

Bajnai Gordon viszont valószínűleg majd egy évig hozza ránk még a bajt. Azt viszont nem garantálom, hogy a végén őt is virággal búcsúztatják. Akárhányszor tesz is még esküt addig.

Na most meg jön ez a Vidorné akárkicsoda, és vidoran azt a rettentő nagy okosságot közli velünk, hogy „Azzal, hogy csökkentettük a gyes idejét, csak a három követelmény egyikét teljesítettük. Szükség van még a gyermekek megfelelő színvonalú napközbeni ellátására (bölcsőde, óvoda), illetve megfelelő munkahelyekre, ahová visszatérhetnek az édesanyák. Ahhoz, hogy eredmény legyen, ennek a három feltételnek együttesen kell teljesülnie.”

A vidoran vigyorgó Vidornénak miközben ilyesmiket mondott, tán eszébe sem jutott, hogy mi lenne, ha megfordítanák a sorrendet, s a reformjaikat nem a gyes idejének csökkentésével, hanem például bölcsődék építésével, vagy a munkahelyek teremtésével kezdenék.  Mert azok nincsenek. Se bölcsőde, se munkahely.

Ám mint a viccben: a többi az stimmel.

Mi jön június 7. után? – tették fel a kérdést az MSZP színeiben az EU parlamenti választási lista első helyén álló ex-külügyérasszonynak. Ő pedig magabiztosan nevetve azt válaszolta: - Mi jönne, június 8.

Ehhez hasonlót mintha már mondott volna valaki nem is oly régen egy béna népszavazás kapcsán, amiből aztán utóbb szép kis kalamajka kerekedett. A Ferit tulajdonképpen akkor küldtük el a picsába végleg. Szóval lehet, hogy Göncz Kinga kicsit meggondolatlanul nyilatkozott, amikor megismételte egykori főnöke rosszul sikerült bonmotját. Sokak szerint ugyanis az EU Parlamenti választásokon a Fidesz olymértékben túl fogja nyerni magát, sőt a Jobbik is oly mértékben előretör, hogy lehetséges, hogy nem is az utóbbi, hanem az MSZP lesz a harmadik erő. Az MDF és az SZDSZ pedig szépen mennek a levesbe. Kókástul, Fodorostul, Bokrostul, Habsburgostul, Ibolyástul.

Előtte még persze ott lesz nekik is lehetőségként a pünkösdi nemzeti vágta. A lószarral borított Hősök terén, és az Andrássy úton. Ott még utoljára bizonyíthatják rátermettségüket.Ahol nem a lózungok számítanak, hanem a lószar, akarom mondani a teljesítmény. Ott még lehetnek ők is pünkösdi királyok.

Egy vagy két napig.

Teszem azt például a huszárversenyben, díjugratásban, Kishuszár Vágtában, éjszakai Tüzes Vágtában, esetleg a mozgáskorlátozottak lovasbemutatójában, a Széchenyi-emlékfutamon, vagy a jótékonysági sztárfutamon.

Ám Göncz Kingának már nem kell lovagolnia, vagy díj-ugratnia sehol. Akármi is lesz a választás végeredménye, ő mint listás első, ill. a berek, nádak erek, hamarost elegánsan elrepül Brüsszelbe, s felmarkolja majd azt a havi egy-két milliós gázsiját a nagy semmiért, és persze tojik majd arra, hogy fogják egymást idehaza a többiek a húsosfazék mögül kilökdösni, mindenféle nemzeti- és nemzetietlen vágtákon. Vagyis neki június 7. után tényleg csak június 8. következik.

Szerintem egyébként Kinga Gönczova EU listás első helyével nem is a hazai jobboldalt, hanem a szlovákokat akartuk fölhergelni. Hiszen, mint tudjuk, ő az a nyomorult kócos asszony, akinek már többször is sikerült kihoznia a sodrából Jan Slotát a nagy megmondó-embert, a Szlovák Nemzeti Párt elnökét. Azt az urat bosszantotta föl sikeresen több ízben is, aki szerint a magyarok valójában görbelábú mongolok, Szent István királyunk lovas bohóc volt, s a mitológiai Turul pedig nem más, mint egy papagáj.

Ami vicces mindebben, hogy ilyesmiket idehaza éppen azok a Göncz Kinga köreihez tartozó liberálisok hangoztattak, akik számára a Szent Korona egy micisapka, a Szent Jobb pedig tetemcafat.

A miskolci tárgyalóteremben, az olaszliszkai bűnügy záró perbeszédei során érdekes és tanulságos ügyvédi produkcióknak lehettünk tanúi.

A negyedrendű vádlott kirendelt védője, bizonyos dr. Ormay Gábor például amúgy tökösen, kerek-perec kijelentette: "a cigány elkövetők az értelmetlen pusztításra igencsak hajlamosak, és ha sok cigány van együtt, rendkívül bátrak".

Félreértés ne essék, nem az ügyész, ezúttal még csak nem is a miskolci kapitány, nem is az ombudsman, vagy a Kurucinfo állított ilyesmit, hanem az egyik vádlott kirendelt védője!

Aki esetleg nem tudná, ő az a doktor Ormay, aki a Népszabadság egy korábbi írásából megismerhetően hatvannégy évesen vált ügyvéddé. Egykor a diósgyőri kohászat nyolcfős jogi irodáját vezette, ám a gyár csődje után új kereseti lehetőség után kellett néznie. Az ezredfordulón, induló jurátusként eszébe nem jutott volna büntetőügyeket vállalni, de az élet átírta az elképzeléseit, jegyzi meg róla a Népszabi újságírója.

Mindenesetre eme nagy tudású és tapasztalatú tanult kollégám nagy visszhangot kiváltó törvényszéki pertraktálása szerint "mindenképpen brutális", tömeghisztéria alakult ki az olaszliszkai cselekmény idején, s a bántalmazásban az elkövetők próbáltak "dicstelen szerephez" jutni.

A Magyar Hírlap online kommentelője (Lázin Miklós András nevű úriember) azonmód sietett is lelkendezve, és egyúttal aggódóan megjegyezni, hogy: „Bravó! Borítékolható, Ormay Gábort hamarosan kicsinálja a liberális média. Ám mi, ésszel élő és nyitott szemmel járó emberek tökéletesen tudjuk, a védőügyvéd nem tett mást, mint bátran kimondta az igazságot. Sok ilyen polgár kellene.”

Naná, hogy az ügyvéd úr eme különös igazságbeszédét a Goj motorosok egyesületének honlapja, és más ésszel élő és nyitott szemmel járó jobboldali portálok sem mulasztották el azonmód közkinccsé tenni!

A ciganybunozes blog írójától mindemellett arról is értesülhettünk, hogy a sértetti jogi képviselő, bizonyos doktor Helmeczy László úr felszólamlásában pedig a vádlotti tagadásokon és védőik ehhez igazodó beszédén élcelődött igen szellemesen: "Akik először vesznek részt a tárgyaláson, azokban felmerülhet a kérdés, Szögi Lajos nem önmagát verte-e agyon, hiszen úgy néz ki, hogy a vádlottak nem csináltak semmit.”

Mindkét ügyvéd igazi jogállami retorikai teljesítményt nyújtott. Ormay úr jól megvédte az ügyfelét, Helmeczy doki pedig tulajdonképpen a roma gyanúsítottaknak gúnyosan azt rótta fel, hogy élve alkotmányos jogaikkal, az ellenük emelt vádat tagadni merészelték.

A Népszabadság eme Helmeczyféle prókátori süketelésnek persze az eurokonformabb részét idézte:

„Helmeczy László, az áldozat családjának jogi képviselője kijelentette: nincs a Btk.-ban ilyen, külön cigány személyekre vonatkozó paragrafus: emberek vannak. Hozzátette: Olaszliszka fogalommá vált, de a vádlottak tette miatt vált azzá, nem etnikai hovatartozásuk miatt. Helmeczy László azt kérte a bíróságtól, hogy a törvény teljes szigorát alkalmazza az ítélet meghozatalakor.”

Igazán köszönjük aranyos Helmeczy doktor úr, hogy az elkövetőkre nem azért kéri a törvény szigorát, és a legsúlyosabb büntetést, mert cigányok. Hanem csak azért mert emberek. Még egyszer köszönjük drága doktor úr, hogy egyem a szivét.

Egyébiránt a Veres Janinak szívélyes üdvözletünket küldjük.

Ma reggel azt mondta az országos főkapitányunk, hogy a cigánytelepek utolsó házai elleni gyilkos támadások elkövetői ugyan még mindig nincsenek meg, de az életvédelmi osztály emberei egyébként nagyon jól dolgoznak, s az emberölések 95 %-át felderítik. 

Ezzel a ténnyel nehéz lenne vitatkozni. A felderítés ugyanis valóban sikeres akkor, amikor a helyszínen ott találják a zavarodott síró gyilkost, véres késsel a kezében téblábolni, vagy, ha a zsaruk esetleg egy kicsit később érnek ki, mert az ügyeleten időben nem fejeződött be a pókerpartijuk, akkor viszont a magába roskadt tettes már ott várja őket a rendőrségi portán. Az sem túlzottan nehéz eset, amikor az illető úriember tizenöt tanú jelenlétében verte pofán a kocsmában a haragosát, aki legurult a lépcsőn és eltört a nyakcsigolyája.

A komolyabb bajok akkor kezdődnek, amikor a gyanúsított az istennek nem akarja beismerni a tettét. Annyira rafinált és aljas például, hogy nem is tanúk előtt gyilkol, és ha valami véletlen folytán mégis véletlenül a zsaruk látkörébe kerül, még a hatodik pofon után sem hajlandó dalolni. Vagy ha mégis, az első adandó alkalommal visszavonja.

Ilyenkor nem marad más hátra, mint újabb hat fülest kiosztani, s ha ez az ősi kriminológiai kihallgatási taktika mégsem válik be, akkor, nincs mese, komolyabb nyomozásba kell kezdeni és szisztematikus aprómunkával tárgyi bizonyítékokat kellene megpróbálni begyűjteni. Persze nem úgy, hogy közben lehúgyozzuk az ismeretlen gyilkosok lábnyomait.

Ám, ha a rögzített nyomok sem vezetnek sehová, akkor még mindig marad egy utolsó lehetőség. Alkossunk profilt, most ez lett a divat. Minden magára valamit adó egykori sztárrendőr, levitézlett nyugdíjas közlekedési zsaru, botcsinálta kriminológus, kissé már meggárgyult kriminálpszichológus, munkahelyén elnyomott agressziókutató, továbbá valamennyi balettáncos és kőfaragó megalkotta és közzétette a maga profilelképzeléseit azokról az emberekről, akik ezeket a fegyveres akciókat elkövethették.

Ezek a profilok szakmailag igen értékesek voltak, s a nyomozás menetét alighanem nagy mértékben előrelendítették. Ugyanis bizonyos embercsoportokat ezen elemzések alapján máris kizárhattunk. Egyikük sem állította például, hogy a tettesek csecsemők, vagy óvodások voltak, de a nyolcvan éven felüli nagymamákra se tippelt senki. Ugyancsak nagy biztonsággal ki lehetett zárni az előrehaladott terhes anyukákat is.

Vagyis az igazi tettesek most már jó, ha vigyáznak, mert a profiljukat már a rendőrségi berkekben is alaposan ismerik. Ebben  az amerikai rendőrség szakemberei is segítették.őket. (Csak remélni merem, hogy utóbbiak nem egy dél-dakotai fiatalkorú fekete kábszeresre, vagy egy Montánai bigott lutheránus harangozóra gondoltak.)

Az más kérdés, hogy ezt a mi okos rendőreink a profilt teljes egészében ugye nem hozhatják nyilvánosságra, mint ahogy a nyomozás más tényeit sem, mert az sértené a nyomozás érdekeit.

Nyomozás érdekei? A gyilkosok esetleg rájönnének, hogy milyen is az ő profiljuk? Az bizonyára nagyon veszélyes lenne.

Mindenestre, profil ide, profil oda, úgy tűnik, a mai napig senki nem tud a fakabátoknál sem semmit arról, hogy kik voltak a brutális gyilkosok. Na mindegy, talán majd a legközelebbi hasonló emberölések után…

Beszélt még egyébként az országos főkapitány úr a tévében a Tettrekészről is, de az ő profiljuk megalkotása nem nagyon került szóba. Kik ennek a szervezetenek a tagjai, milyen emberek? Hány nyomozó van közöttük?

Az ő profiljaikra is sokan kiváncsiak lennénk ám...

Életemben először – és alighanem utoljára - beleolvastam Gréczy Zsolt blogjába, a primitív csúsztatásoktól hemzsegő gyűlölködő írása a Wales-i bárdok címet viseli.

A párhuzam nyilvánvaló, Orbán Viktor nem más, mint a fakó lován lépdelő Edward király, aki mint tudjuk, leverte a skótok lázadását, a vezérüket William Wallace-t pedig bitóra juttatta.

Már a kezdő mondatai is jól mutatják, milyen alantas eszközökkel él Gréczy a Fidesz elnök elleni gyűlöletkeltésben.

 „Orbán Viktor fenyeget. Először is azzal, hogy megnyeri a választást, másodszor azzal, hogy börtönbe csukatja politikai ellenfeleit. Ehhez körítésnek elhívta az 1956-os forradalmat leverő és azt brutálisan megtorló Kádár János egykori barátját, Martens urat.”

Azon most ne akadjunk föl, hogy amikor az MSZP 2002-ben hatalomra került, Keller László közpénzügyi államtitkár úr hány eredménytelen büntető feljelentést kezdeményezett politikai ellenfeleikkel szemben. Ne akadjunk fenn azon sem, hogy a blogíró milyen jogon háborog amiatt, hogy Orbán szóba áll egy olyan emberrel, aki állítólag egykoron Kádár barátja volt, miközben az cseppet nincs ellenére, hogy a szeretve tisztelt ex-miniszterelnöke a mai napig egy olyan zsidóktól elorzott villában lakik, amelyben nem is oly rég még „a forradalmat leverő és brutálisan megtorló” Apró Antal is éldegélt.

Tudtommal Orbán Viktor egyébként soha sehol olyat nem mondott, hogy a politikai ellenfeleit dutyiba csukatja. Arról beszélt és beszél – jó, elismerem, a tőle megszokott kétértelműséggel -, hogy akik köztörvényes bűncselekményeket követtek el, azok nem kerülhetik el a felelősségre vonást.

A blogger ezzel kapcsolatban kifejti: „Már csak a kérdés, hogy ha a Fidesznek bűncselekményekről van tudomása, miért nem tesz feljelentést? Aki ilyenről tud, és azt elhallgatja, maga is bűncselekményt követ el. Csak nem arra készülnek, hogy pártkatonákkal töltsék fel az igazságszolgáltatást, és koncepciós perekkel fedjék majd le be nem váltott mostani ígéreteiket?”

Gréczynek illene tudnia, a feljelentés elmulasztása csak nagyon szűk körben, bizonyos főbenjáró állam elleni bűntetteknél büntethető. Azt is tudnia kellene, hogy az igazságszolgáltatás pártkatonákkal feltöltésének, és a koncepciós pereknek a víziója teljes alkotmányjogi nonszensz, amire egyébként még a szocialista diktatúrának is csak a legsötétebb Rákosi féle rendszerében történt kísérlet. Valamint a korábbi fasiszta diktatúrákban. Jogállami keretek között azonban mindez már teljes képtelenség. Arra viszont jók ezek az alattomos kérdésekbe burkoltan elrejtett állítások, hogy ezekkel is azt lehet sugallni, Orbán megválasztása esetén valamiféle kegyetlen diktatúrát, sőt fasizmust akar bevezetni.

„Mindenesetre a szocialisták és liberálisok, a Fidesztől távolságot tartó MDF-esek melegíthetnek, mivel egy sem bírja mondani, hogy éljen Eduárd.” – vonja meg a végső konklúziót Gréczy. Ezt a hablatyot már végképp nem értem. Mi ez a melegítés, netán valami előkészület a Fideszes lángsírra? Vagy csak bemelegítés a Felcsút SE – Magyar Demokrácia SK focimeccsre?
Akik egyébként mostanában a gyűlöletbeszéd bevezetésén serénykednek, azoknak ajánlom figyelmébe Gréczy Zsolt blogját, mint etalont arra, mi az, amit már büntetlenül nem szabadna leírni.

Mostanság leginkább már csak kocsmai filozófusok szokták emlegetni Hérakleitosz nyomán, néhány féldeci után, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a szarba belelépni

Nem sokan akadnak olyanok sem, akik még ismerik azt a régi munkásmozgalmi lózungot, miszerint munkásököl vasököl, oda csap ahova köll. Alighanem Thürmer Gyula is már csak a proletár nagyapjától hallhatta ezt a kifejezést, a krumplileves kanalazgatása közben.

Az újszülöttnek azonban minden vicc új.

Lenyűgözve bámulom, és hallgatom a Jobbik legújabb piros-fehér-zöld színekben pompázó kampányfilmjét. (A nem EU-konform Árpád-sáv egyelőre rafkósan talonba téve!)

Íme: „Ez elment tanulni, ez művelte a földjét, ez alapított egy kisvállalkozást, ez napi tíz órát dolgozott, ez az icike-picike meg mindent ellopott. De ennek most vége. Itt az új erő, jöjjön végre a Jobbik, megvédjük a magyar földet. Rendet, csendőrséget, adózzanak a multik. Börtönbe a felelősökkel Mert Magyarország, a magyaroké.  Június 7-én szavazzon a Jobbik listájára.”

Mindeközben lecsap az a bizonyos (tanulói? földművelői? kisvállalkozói?) ököl, majd feltűnik a képen három igazi bizalomgerjesztő magyar profil – Vona, Morvai, Balczó.

Okos, sőt kurvára hatásos! Minden – a dúltkeblű mélymagyaroknak szánt hívó szó szerepel benne. És egy fasiszta újszülöttnek minden fasiszta vicc új.

Ehhez képest Orbán sokat szekált populizmusa a fasorba sincs, ami azért, valljuk be, nem semmi! Egyik oldalon a szorgalmas tanuló, a földműves, a kisvállalkozó, a másik oldalon pedig a gonosz multi, a rohadék adócsaló, a ciprusi offhsore cégeivel

Az egyik oldalon a napi tíz órát (becsületesen) ledolgozó magyar ember, a másik oldalon a cigány és zsidó (tolvaj), akiknek jobbik esetben a börtönben a helyük.

Jöjjön a Jobbik és a csendőrség. Darutollas kalapom. Pom, pom.

Akár egy ötvenes évekbeli propagandafilmet, vagy még inkább valami komcsi élclapot nézegetnék. Nem a Ludas Bajnait, nem is Rákosi Matyit, hanem az a békebeli Lúdas Matyit, amelynek a címlapján a dagadt Uncle Sam rendszerint Titónak, a jugó láncos kutyának a társaságában szivarozott.

Csak a jól tájékozottság végett előkerestem a Jobbik korábbi EP kampányfilmjét is, s azt láttam, hogy 2004-es klipjükön aranyló búzamező, s egy arató kombájn látható. A szövege pedig, „Mi itthon is beérünk, június 13-án maradjon otthon.”

Beértek itthon is. És most már azt kérik, ne maradjunk, inkább menjünk el szavazni. Rájuk. Mert most már be szeretnének érni odakint is.

Ez persze még mindig jobb duma annál, amit Gyurcsány és Bajnai nyomattak, hogy el lehet menni, vagy el lehet adni.

Tényleg, most akkor mit tegyünk, elmenjünk, maradjunk? Eladjuk, ne adjuk? Szavazzunk, ne szavazzunk?

Vagy ne hallgassunk egyik hülyére sem? Ne lépjünk ismét ugyanabba a szarba.

Mindannyiunk legnagyobb örömére közelegnek az Európai Parlamenti Választások. A pártok egymás után indítják kampányukat. Mi meg nézünk, mint Rozi a moziban.

A Fidesz plakátjain tömegek sorakoznak fel, magabiztosan jelezvén ezzel, hogy mögöttük áll most az ország apraja-nagyja, változást követelnek mind. Elég volt! A Fidesznek a világon semmit sem kell tennie, hogy a szavazatok többségét megszerezze. Még a tizennegyedik havi nyugdíjról sem kell hazudoznia.

Az MSZP a választandó arcokat próbálja népszerűsíteni, a plakátoknak csak az alján az "apróbetűs rész"-ben szerepel az MSZP logó. Érzik ők is, nem kéne a lejárt márkát sujkolni. De hát ez a trükk már Szilinél sem jött be.

Az MDF egyik plakátjáról meg Habsburg György mosolyog rám kedvesen, és közli, hogy új kiegyezésre van szükség. Mi van?!!? Harcban állunk a Habsburgokkal, vagy mi? Vagy ő képviseli az elnyomó hatalmat, és most békejobbot nyújt? Vagy mit akarnak ezzel a félresikerülttel egyébként is? Az apja még csak-csak volt valaki,  az őseiről nem is beszélve, de ő mit tett le az asztalra? Ő lenne a klasszikus MDF-es középosztálybeli magyar?... Aki majd lenyomja a kurucokat? Ja.

Aztán ott van a Jobbik, akik persze tagadják az EU létjogosultságát, de azért ha akad az eurokraták légkondícionált irodáiban egy-két bársonyszék, akkor azokba ők is örömmel beleülnének. Mondjuk erre jelen állás szerint minden esélyük meg is van. Reszkess EU, Novák Előd majd jól rendet tesz ott is.

Ne feledkezzünk meg a most debütáló LMP-ről, a Lehet Más a Politikáról sem, akik az elmúlt két évben ugyan maguknak egy értelmes nevet sem tudtak találni, viszont lelkes aktivistáiknak - és a hazai poltikai rendszerből kiábrándult tömegeknek - köszönhetően gyakorlatilag nulla kampánnyal is kellő számú kopogtatócédulát tudtak összeszedni. Ugyanezt megtették Kolompárék is, jóllehet legalább négy párt ácsingózott a korábban lecsókolbászért, konzervért megvásárolható voksaikra.

Na de a kedvencem mindenképpen az SZDSZ kampánya. Az SZDSZ ugye a demokrácia lángjának őrizője, a jogállamiság híveinek utolsó bástyája, ezekben a vészterhes időkben is a tolerancia kicsiny szigete. A NOL-on olvastam egy cikket, amitől könnycseppek szöktek a szemembe. A toleranciáért kampányol az SZDSZ. Arra most ne térjünk ki, hogy az elmúlt 20 évben háromszor voltak kormányon, tehát a világon minden eszköz a kezükben volt arra, hogy az értékeikért ne csak kampányoljanak, hanem tegyenek is. Mondjuk amikor azonosítószám nélküli símaszkos "rendőrök" viperával verték ki békés járókelőkból (is) a szart, vagy fejmagasságban lőttek az emberek közé gumilövedékeket, akkor a hipertoleráns Kuncze Gábor cinikusan a véresre vert Révész Máriusz parlamenti képviselőn  élcelődött. Demszky Gábor ultratoleráns szabadságharcos, akit két évtizede a nagyjából ugyanilyen felfogásban tevékenykedő rendőrök kardlapoztak, büszkén tüntette ki Pro Urbe  Díjjal a népnyelven csak Vasprefektusnak csúfolt Főkapitányt.

Persze akkoriban még a világ legellenszenvesebb politikusainak Top 10-es listáját magabiztosan vezető Kóka János toleráns vállalkozó volt az SZDSZ elnöke, aki  az általa "vezetett" minisztérium ténykedését kritikusan fogadó közvéleményről, úgy vélekedett, hogy a békákat sem kérdezik meg, amikor lecsapolják a mocsarat.

Azért egy idő után az SZDSZ-ben is eljutottak arra a felismerésre, ami az ország 99%-ának már valamivel korábban világossá vált, hogy - a Parlamentből való  végleges kiesés  zökkenőmentes lebonyolításához - Kóka helyett valami kevésbé népszerűtlen figura is éppen úgy megfelelne. Így esett, hogy Fodor Gábort választották meg elnöküknek. Bevallom őszintén, akkor azt gondoltam, talán még menthetőek, sőt ha ügyesen, őszintén és bevállalósan - a gazdasági liberalizmus helyett az emberijogi liberalizmust hírdetve - politizálnak, akkor talán egyszer még szavaznék is rájuk.

Természetesen a Fodor vezette párt sem tudta megugrani a saját árnyékát, az SZDSZ körmeszakadtáig kapaszkodott a hatalomba akkor is, amikor már úgy tűnt, hogy Gyurcsányi is elengedi azt. Az SZDSZ nem akart előrehozott választásokat. Tudták ők, hogy soha többet nem kerülnek a húsosfazék közelébe. Aztán elközelgetett az EP választás, és ők, akiknek már semmi vesztenivalójuk nincs, ahelyett, hogy tökösen felvállalták volna a - mára éppen általuk szitokszóvá züllesztett - liberalizmust, az alábbi ocsmánysággal voltak képesek előállni: 

Ízlelgessük csak ezt a képet. Na nem mintha szimpatizálnék a holokauszt-tagadó félig nyíltan, félig burkoltan rasszista, xenofób Jobbikkal, de azért képzeljük már el, hogy mekkora óbégatás övezne egy olyan Jobbik plakátot, ahol a jobb oldalon a vörös-fehér sávok előtt egy tisztességes, öltönyös, nyakendős középkorú középosztálybeli férfi, mondjuk egy  mokkában szerepelgető polgármester mosolyogna, míg a bal oldalon a kék-fehér sávok előtt a melegfelvonulásokról ismert rózsaszín latex tangában feszítő szénné szolizott mellbimbópírszinges, szőkített hajú, kihúzott szemű, izzadt fiatalember pucsítana. Vagy képzelhetünk a bal oldalra akár egy üveges szemű bekáfolt kendermagost.

Szóval mennyire háborodna fel egy emberként a "liberális" sajtó és a maroknyivá zsugorodott szabad-demokrata szavazóbázis, ha ezt a plakátot fordított előjellel és fordított előítéletekkel készítették volna el? 

Mennyire találnák felháborítónak ezt a fajta kirekesztést? A plakáton világosan megfogalmazott közösség elleni izgatást? A nyers, durva előítéletek ilyen kendőzetlen megjelenítését? 

Ez a plakát, ez a kampány nyomokban sem tartalmaz semmi liberálisat. Egy a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó, mára -  a saját politikájának köszönhetően - támogatók nélkül maradt törpepárt utolsó, elkeseredett próbálkozása, hogy a zsíros cupákok közelében maradhasson. Nem tudnak méltósággal kimúlni. Szánalmasan saját értékeik ellen fordulnak. Alantas ösztönökre, apellálnak. A félelemkeltésre, a szélsőségekkel való riogatásra építenek, miközben ők maguk is szélsőségesek.  A plakát és a kampány nyíltan fasisztoid nézeteket közvetít. Egy kisebbség ellen uszít.

Ennek ellenére, vagy éppen ezért az SZDSZ-nek a világon semmi esélye nem maradt arra, hogy újra parlamenti párt legyen.

Kérdés, hogy tanulnak-e az SZDSZ és az MSZP biztosan előrejelezhető történelmi bukásából a többiek.

Csak remélni tudom. Bár a magyar politika inkább olyan mint a Bourbonok. Semmit sem tanulnak és emmit sem felejtenek.

Talán néhányan emlékeznek még rá, hogy bizony, még nem is oly régen itt alkotott közöttünk egy blogíró, akit Gyurcsány Ferencnek hívtak. Illetve jó ideje már nem is hívtak, hanem inkább küldtek. Gyakran és sokfelé.

Mindenesetre ez az egyén majdnem napi rendszerességgel, szorgalmasan rótta a sorokat egymás alá a kapcsolat.hu weboldalán. Fogalmazhatnák úgy is, osztotta az észt, szigorú, okos tekintettel, előre, felénk irányított mutatóujjal, amit a nagyszámú, lelkes hívei rendszeres dicséretekkel honoráltak.

Ha az emlékezetem nem csal, az egykori miniszterelnökünk 2006 január végén kezdett el blogokat írni, s végül is majd’ ötszázat sikerült neki összehozni az eltelt több mint három év folyamán. Különösen kezdetben, nem is kevés sikerrel.

Mindjárt a második – igen terjedelmes – bejegyzésében dicsekvően közölte is, hogy „Meglepően gyorsan pörög a blogom, nem számítottam ekkora érdeklődésre, bár biztosan ebben benne van az is, hogy az Index, finoman szólva nem kitörő lelkesedéssel üdvözli azt, ahogyan beköszöntem. Sebaj, az érdeklődést mindenesetre köszönöm.”

Először igen hosszú gondolatfüzéreket vetett „papírra”, aztán valahogy ezek a bejegyzések az idő haladtával egyre csak rövidültek. A blogjait kezdetben még olyasmi megjegyzésekkel zárta, hogy jó éjszakát, meg húzzunk bele, ám aztán később egyre tömörebbé, és velősebbé váló bejegyzései már rendre azzal a szakmányban használt szólammal végződtek, hogy na gyerünk barátaim tegyük a dolgunkat!

Aztán az utóbbi időkben előbb ez a dolgunk tevésére való felszólítás maradt el, e kifejezést utoljára ez év március 26-án használta, majd a blogolás is egyre ritkábbá vált. Most pedig már szinte feltűnő a hosszú - immáron egyhetes - hallgatása. Pedig volna éppen miről írnia, hogy csak a pécsi polgármester-választást vagy az EU listaállítást említsem. A legutóbbi bejegyzésében a hazaszeretetről elmélkedett. "Nekem a hazaszeretet a Haza polgárainak megbecsülése, a tolerancia, a változatosság, a sokszínűség elfogadása, sőt, igénylése is."- irta, s nem esett ki eközben a lap-top a kezéből.

Gyurcsány Ferenc blogja a mai napig is a legelőkelőbb helyen található, a blogrovatban pedig egy fénykép is látható róla, amint kint üldögél a kertben egy lap-top társaságában, és éppen alkot. Poétikus hangulatú kép. Akárcsak Lenint látnánk Razlivban, amint éppen a „Mi a teendő?” forradalmi gondolatait jegyzetelgeti.

Mostanában úgy tűnik nincs már annyi ideje ilyesmire, mint amikor még főállásban az ország dolgait intézgette. Vajon mi lehet az a rejtélyes, rendkívül időrabló tevékenység, amelyik az utóbbi napokban Fletótól ennyivel több időt von el, mint a miniszterelnöksége?

Amikor leköszönt, olyan híreket hallottunk, hogy ő lesz a Táncsics Alapítvány kuratóriumi elnöke. Ennyivel megerőltetőbb lenne egy alapítvány ügyeinek intézése, mint az országé?

Érdekes kérdést tett fel a Hírstart internetes portál az olvasóinak. Mi a véleménye arról, hogy Spiró György szerepelt a magyarérettségi tételei között?

A kérdésre eddig közel 12.000 szavazatot adtak le, akik közül 21,9 % látta úgy, hogy Spíró kiváló író, ellenben 44,7 % szavazott arra, hogy nincs helye a magyar irodalomban. Míg a maradék 33,5 % pedig azzal dicsekedett, hogy nem is ismeri.

Na most én ezt sokkal megdöbbentőbb hírnek tartom annál is, mint, hogy a Jobbik országos népszerűsége immáron tartósan öt százalék felett van, sőt valamelyik időközi választáson 20 % közeli eredménnyel kacérkodott.

Valójában ugyanis nem is az az egyharmad a riasztó, aki azt sem tudja ki ez a Spíró nevezetű ürge. Hiszen lehet, hogy ez az egyharmad ugyanígy nem ismeri mondjuk Petőfit, Aranyt, József Attilát, Radnótit sem. Vagy esetleg azt gondolja róluk, hogy valamelyik túlélőshow celebjei.

Ami számomra leginkább döbbenetes, az az, hogy a voksolóknak majdnem fele úgy ítélte meg, Spírónak egyáltalán nincs helye a magyar irodalomban.

Az persze a kérdésfeltevők provokatív ostobaságát is jelzi, hogy más alternatívát nem is hagytak. Ugyanis az egyáltalán nem korrekt, hogy a kiváló írói minősítést el nem fogadóknak csak az a válaszlehetőségük marad, hogy akkor kizárják őt a hazai irodalomból. Miért kéne nekem kizárnom csak azért valakit, mert nem az a véleményem róla, hogy kiváló?

A feltett kérdés egyébként sincs szinkronban a lehetséges válaszlehetőségekkel, ugyanis nem afelől tudakozódnak, hogy van-e helye a Parnasszuson, hanem, hogy arról mi a véleményünk, hogy szerepelt a magyarérettségi tételek között. Ez utóbbiról pedig akkor is lehet elutasító álláspontunk, ha Spírót jó, ne adj isten, kiváló írónak tartjuk. Például mert nem helyeseljük élő emberek szerepeltetését.

Kíváncsi lennék egyébként, hogy ha hasonló kontextusban azt a kérdést tették volna fel a Hírstart olvasóinak, hogy mi a véleményük Wass Albert íróról, milyen százalékos arányban válaszolták volna azt, hogy nincs helye a magyar irodalomban.

De hasonlóan jó kérdés lenne az is, hogy kiről nevezne el inkább Magyar Gárda zászlóaljat, Spiróról, vagy Wass Albertról?

Szerintem ennek az egész közvélemény-kutatásnak a kiagyalói jól tudták, hogy a felmérésük mögött bizonyos rejtett zsidózás is meghúzódik.  A Spiróval kapcsolatos kérdés őszintébben akár úgy is elhangozhatott volna, mi a véleménye arról, hogy egy zsidó író szerepelt a magyarérettségi tételek között.

Egy zsidó. A magyar érettségi tételei között!

Valószínűleg akkor ez a 44 % az ötvenet is meghaladta volna.

Vagy mégsem?

Dum spiro, spero.

Ha már valaki Magyarországon mindenáron egy valóban drámai filmet szeretne forgatni, s abban a mai hazai viszonyokról igazi szívszorító pillanatképeket bemutatni, vagyis művészi eszközökkel beszámolni arról, hogy milyenek a magyarországi közbiztonsági közállapotok, s miként halnak meg nem csupán román, de roma magyar állampolgárok is teljesen értelmetlenül, alattomos gonosz emberek támadása következtében, akkor a forgatócsoportnak Nagycsécsre, Tatárszentgyörgyre, Tiszalökre is mindenképpen illett volna ellátogatnia.

Kálomista Gábor frissen debütált rendező úrnak a faluszéli cigányházak lepusztultságát, és kiszolgáltatottságát is be kellett volna mutatnia, nem csupán egy elegáns városi diszkó táncparkettjén lökdösődő embereket.

Be kellett volna mutatnia a nagycsécsi 43 éves roma férfi, valamint a húga, egy 40 esztendős négygyermekes asszony, valamint a tatárszentgyörgyi Csorba apuka és ötéves kisfia, Robika, továbbá a tiszalöki 54 éves Kóka Jenő kivégzését is. (Arra is lett volna egy-két kaszting ötletem, kik játszhatták volna a romák gyilkosait.)

Ámde ezt a filmet bizonyára nem lehetetett volna huszonkilenc kópiával forgalmazni Magyarországon. És nem lehetett volna rekordbevétellel kalkulálni. (Miközben persze még a Romániai üzleti lehetőségekről nem is beszéltünk.)

A faluszéli cigánylakások felgyújtását, és a lakóinak alattomos megölését bemutató alkotásra ugyanis többnyire legfeljebb csak a hazai cigánytelepek lakói lettek volna kíváncsiak. Persze ők is - anyagiak hiányában - csak, ha ingyen nézhették volna meg.

Ragályi Elemér magyar filmszemle díjas, Nincs kegyelem (Fekete fehér) című alkotására például, amelyik az ártatlanul elítélt cigány Pusoma Dénes sorsát mutatta be, mindössze pár ezer néző volt kíváncsi az egész országban.

Sokan most azt mondják, ez a Veszprémben történt szörnyű bűneset közelebb hozta egymáshoz a románokat és magyarokat.

Mi is hozta közelebb őket, jól értem? Egy gyilkosság?  És egy arról készített filmalkotás? Nem inkább a gyanúsítottak roma volta, vagyis a cigányság elleni közös gyűlölet volt az a bizonyos kohéziós erő?

Mindenesetre ebben, a Veszprémben most – helyi rendőri vezetők jelenlétében - bemutatott filmben „cigánybűnözés” ügyben dr. Bárándy Pétert is éppúgy elfogta az igazmondási vágy, mint korábban a miskolci rendőrkapitányt, majd pedig Szabó Máté általános ombudsmant. „Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a sem Istent, sem törvényt nem ismerő bűnözői réteg jelentős része roma származású.”

A volt szoci igazságügyi miniszter ügyvéd úr eme - égő arc nélkül megtett - megjegyzése plasztikusan mutatja egyébként, hogy a romákkal kapcsolatosan a nacionalista és a liberális értelmiség, a bal- és jobboldal egyre inkább egymásra talál.

Hajrá magyarok!