Proszektúra

Manapság már egyfajta evidencia, hogy ami nem kerül be a hírekbe, az az esemény tulajdonképpen nem is létezik. Ezért törekedni kell a folyamatos nagyotmondásra, minél feltűnőbb őrült performanszokra. Hogy szerepelhessünk a híradásokban.Régebben ehhez még elég volt egy szimpla éhségsztrájk. Vagy egy meztelenkedés. Ma már jóval nagyobb durranásra van szükség, magasabb lett az ingerküszöb. Manapság már egy influenza járvány is akkor érdekes, ha naponta be tudunk számolni minimum egy halálesetről. Az más kérdés, hogy aki meghal, az egyébként is meghalt volna, de ha szervezetében ki tudjuk mutatni a H1N1 vírust, nyert ügyünk van.

Egyébként pedig, ha a címlapokra akarunk kerülni, be kell ülni egy kutyaólba. Vagy ki kell tiltani a szoci vezetőket a falunkból. Esetleg halálmegvető bátorsággal harcolni kell a „bakcigány uzsorások” ellen (Created by: Mali Zoltán)

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a hvg hírlevelében olvastam, terrorelhárítók kísérték a szülészetre azt a kismamát, akinél éppen egy esőtől áztatott és zsúfolásig telt autópálya-szakaszon indultak meg a szülési fájdalmak, a főváros határában - értesült a HavariaPress. Mint utólag kiderült, persze nem szült meg mégsem. Pedig holnap reggel már tuti, hogy a mokka sztárja lehetett volna, ha mégis.

Nagyon komálom az ilyen híreket. Micsoda nagyszerű emberek ezek a terrorelhárítók, gondolják a hírolvasók. Nem csak szemkilövéshez értenek, de segítenek a várandós hölgyeken is. A kuruc.info viszont a szokásos stílusában – egy az egyben ellopva a HavariaPress hírét - már kommentálja is ezt az eseményt, miszerint biztosan réti néger volt a kismama, s a terrorelhárítók valójában a szülést nem elősegíteni, hanem megakadályozni akarták.

Ez az egész médiacirkusz valamikor ott kezdődött, amikor Sztálin pionyírokkal körbefogva, karján egy aranyos gyévocskával integetett a Kreml tövében a dísztribün előtt elvonuló harckocsiknak, és hercig lövegeknek. Ugyanezt megtette később Hitler is, majd később a többi fasiszta, illetőleg kommunista diktátor.

Rákosi nemcsak a megszeppent kisdobosokat szorongatta (ki ez a randa kopasz bácsi?), de kedvelt póza volt az is, amikor nagy búzatábla közepén harcsabajszos parasztok között állva morzsolgatta a kalászokat, saccolgatva milyen lesz a termés. Pedig, annyira értett a gabonához, mint dr Torgyán ügyvéd úr, egykori mezőgazdasági miniszter.

De emlékszünk még arra is, amikor a zámolyi romák egy budai vilában laktak. Persze csak addig, amíg ennek hírértéke volt.

Aztán jött Gyurcsány, aki egy Pécelről megszökött kislányt fogadott be miniszterelnöki otthonába. Pár napja London főpolgármestere kerékpárjáról lepattanva egy külvárosi lánybanda által megtámadott újságírót mentett ki szorult helyzetéből. A városatya a lányokat a tőlük zsákmányolt vascsővel kergette szét.

Várom az ötleteket, ki hogyan képzeli, miként szerepelhetnénk minél gyakrabban a médiában. 

A Magyar Köztársaság nevében!

A Rebisz (jelenleg Készenléti rendőrség) állományába tartozó rendőrparancsnok

                                                        b ű n ö s

több emberen, részben aljas indokból, részben különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérletében (3. 4. 6. 7. pontok), továbbá

különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntettében (2. pont),

40 rendbeli különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletében (7. pont),

1 rb. maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés bűntettében (1. pont),

3 rb. a segítségnyújtásra egyébként is köteles által elkövetett segítségnyújtás elmulasztása bűntettében (1. 4. és 5. pont),

1 rb. hivatalos személy sérelmére fegyveresen elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében (5. pont),

1 rb. súlyos testi sértés büntettében (5. pont),

2  rb. sértett sanyargatásával, súlyos érdeksérelmet okozva elkövetett jogellenes fogvatartás bűntettében (1. és 2. pont), valamint

1 rb. hivatali visszaélés büntettében (2.pont), részben mint tettes, társtettes, illetőleg bűnsegéd.

Ezért őt a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéli azzal, hogy

legkorábban harminc év múlva bocsátható feltételes szabadságra.

A csoport tagjai, valamint még további ismeretlen rendőrök ugyancsak bűnösek a felsorolt bűntettekben, részben mint társtettesek, részben mint bűnsegédek, továbbá T. M. vádlott 1 rb. közokirat-hamisítás bűntettében (5. pont), s ezért őket 12-12 évi fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítéli.

A vádlottakat mellékbüntetésül a közügyektől 10 évre, a rendőr foglalkozástól véglegesen eltiltja.

Kötelezi őket az általuk okozott károk egyetemleges megtérítésére

I n d o k o l á s

1./ Vádlottak 2006. szeptember 20-án este. Zajácz László tanár csuklóját bilincselés közben szilánkosra törték, könyökét kificamították. A parancsnok arcon ütötte, majd a földön vonszolták, fenyegették. Két napig jogtalanul őrizetben tartották, majd seblázas állapotban az utcára kitették.

2./ 2006. október 23-án este hat óra körül Fábián Gábort leteperték, a hátát, a veséjét és a fejét ütötték, arcára, vállára, derekára és mindkét lábára ráálltak, gumibottal ütötték, rugdosták, eközben a lábát eltörték. Miután megbilincselték, és a földre fektették, a parancsnok a sértett már bilincsben lévő bal kezének középső ujját eltörte. Rohadt Fidesz-bérencnek nevezték, életveszélyesen fenyegették, szembeköpték.

3./ Ugyanaznap fél hét körül Nagy László fejére gumilövedékkel. 15-20 méterről célzott lövést adtak le, eszméletét azonnal elveszítette, mentők szállították kórházba. A gumilövedék az arccsontját darabokra törte. Bal szemére véglegesen megvakult.

4./ Háromnegyed hét körül Kenéz Károly kávézótulajdonosra támadtak rá A sértett egy ház falához lapult, a zsebében lévő fehér konyharuhát fehér zászlóként lengette, és kiabált hogy ne lőjenek

Az egyik rendőr fejmagasságban rálőtt. A gumilövedék a bal szemét találta el, azonnal elkezdett dőlni a vér belőle. Egy másik rendőr ráordított hogy takarodjon onnan, és a pajzsával ellökte. A sértett futni kezdett, de még ekkor is lőttek rá, öt gumilövedék hátulról is eltalálta.

Kenéz saját maga hívott mentőt. 75 százalékos látáskárosodást szenvedett.

5./ Este hét óra körül Révész Máriusz Fideszes országgyűlési képviselőt bántalmazták, aki a képviselői a vádlottakhoz igazolványával ment oda. A fejsérülései mellett a lapockája is eltört.

A verés után egy rendőr hátrakísérte, és Révészt a Síp utcában sorsára hagyta. Később T. Mihály jelentést írt a hátrakísérésről, a verés említése nélkül.

6./ Este fél tíz körül a Rákóczi út és a Nyár utca sarkán szétnyílt a vádlottak sorfala, s egyikőjük mintegy 15 méterről Csorba Attila fejére célzott lövést adott le. Csorba kómába esett, egy napig lélegeztető gépen tartották. A bal szemére megvakult, az arccsontja is összetört, az agya is megsérült. A sérült szemgolyót ki kellett operálni, és koponyaműtéteket is végrehajtottak rajta.

Mivel a másik szemére eleve nem látott jól, látását teljesen elveszítette.

7./ 22.50-kor a vádlottak a Blaha Sörözőbe mentek, ahonnan mintegy  negyven vendéget kitereltek, az utcán felállt rendőrsorfal közé. Az ott végigfuttatott sértetteket tonfával ütötték, és bakanccsal rúgták, eközben Cs. Andrást közvetlen közelről gumilövedékkel hátba lőtték. A 12 gumisörétet a testéből később több műtéttel távolították el.

                                         *********************

A tényállás megállapításánál a bíróság Bodoky Tamás félelmetesen jó írását vette alapul.

A bíróság a felsorolt bűncselekményekkel kapcsolatban semmilyen enyhítő körülményeket nem talált a vádlottak javára, ezért a törvény szigorát alkalmazta.

A bíróság egyelőre nem foglalkozott a felsorolt cselekményeket takargató, elmismásoló egyéb hatóságok magatartásának büntetőjogi értékelésével.

Most, hogy híre ment annak, hogy a közel tizenegy hónapig gyilkossági kísérlet vádjával teljesen ártatlanul fogva tartott tarnabodi cigány fiatalok képviseletében sokmilliós kártalanítási igényt jelentettem be, ez bizonyos köröknek - enyhén fogalmazva - nem nyerte el a tetszését.

A hunhír hírportál „tibor” nevű kommentelője így fogalmazott:

„Elemér, te kese zsidranc gennyes mandulagyulladás! A pofádat kelepelteted most, de fogadni merek, hogy 1938-ban úgy kussolnál, mint a teveszar a Szaharában. Azt hiszed a kospofájú mózesed majd kivezet ezúttal is a hiénaszarok világából? Kezeskedem neked Elemérke rabbi, hogy saját kezemmel gyúrlak fel egy lámpa vasra és addig nem engedlek le amig a beleid kobrakígyóként nem kúsznak le róla. Büszke vagyok rá, hogy gyülöllel benneteket maceszabálókám.”

A fenti sorok olvasása során érzett mazochista örömömből sajnos sokat levont az a tény, hogy ugyanez a „tibor” nevezetű úriember ugyanezen a hírportálon a battonyai románellenes atrocitással kapcsolatban a következőket írta:

„NYAKÓ, te zsidranc kese mandulagyulladás! Olyan nyakast kapsz hamarosan, hogy a szöröstalpú nyuscsújaid elkussolnak egyböl.”

Kedves „tibor”, neked bizonyára nagyon tetszenek ezek a szavak, hogy kese, zsidranc, meg mandulagyulladás! De próbálj meg választékosabban, változatosabban zsidózni és fenyegetőzni. Ha rögtön nem megy, azért ne csüggedj el, hanem olvasgasd még ennél is gyakrabban a kuruc.info-t, a hunhír-t, s hasonló szellemiségű portálokat. Meglátod, hamarosan meglesz az eredménye. Bővebb lesz a szókincsed a szinonimákat illetően is, és nem fogod magad ismételni.

S akkor a zsidranc helyett írhatsz például kampósorrút, libást, bibsit, biboldót, vagy csak egyszerűen liberálist, azaz libsit. Vagy a cigányokra használhatod a cigó, kisebbségi, réti néger, füstös kifejezéseket.

Egyébként kedves „tibor”, a kuruc.info-tól bizonyára meg is kapod majd te is a magadét. Ők ugyanis nem győzik hangsúlyozni, hogy zsidózni, cigányozni, lámpavasra húzással fenyegetőzni csak szép, ízes, grammatikailag is helyes magyarnyelv-használattal szabad. Éppen az elmúlt napokban jelent meg a „Felhívás olvasóinkhoz: ápoljuk a magyar nyelvet, figyeljünk a helyesírásra!” című írásuk. Ebben konkrét példákat is felhoznak.

Eszerint helytelen: Draskovics , te kapafogú patkány ,rohadjon ki a beled !!!!!!!

Helyes: Draskovics, te kapafogú patkány, rohadjon ki a beled! Feleslegesen nem kell halmozni az írásjeleket.

Ügyeljünk a -ba, -be, -ban, -ben helyhatározóragok helyes használatára is. Pl. helytelen: Finnországba és Norvégiába kevesebb zsidó él, mint nálunk, ezért sokkal boldogabb, harmonikusabb az élete a helyieknek. Helyesen: Finnországban és Norvégiában...

A kuruc.info ezen akcióját -  a felhozott példákkal együtt - azonnal lelkesen üdvözölte Novák Előd is, ezúttal magát az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaként feltüntetve. Az a Novák Előd, aki a Jobbik egyik alelnöke, s akinek viszont, mint tudjuk, a kuruc.info-hoz abszolúte nincs semmi köze.

Egyébiránt igazuk van ezeknek a lelkes nyelvápolóknak. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy igazi magyar hazafi például a lámpavas szót egybe, vagy külön írja-e.

Mely nyelv merne versenyezni véled?

Először nem értettem, hogy miért csak a minap – közel másfél év elteltével - lett közbeszéd témája a szocialista frakció Balközép című lapjának a 2008. júniusi száma. Amelybe, mint tudjuk, Veres János feleségének, dr. Szabó Évának az egyik őszödi frakciógyűlésen elmondott szavait idézték: "A magasabb segélyek érdekében ördögi eszközökre is képesek tudatlan és befolyásolt anyák. Olyan gyógyszert is képesek beszedni, amelynek következtében súlyosan sérült gyermekek jönnek a világra."

Vagyis miért éppen most tartotta szükségesnek eljuttatni valaki egy jóformán senki által nem ismert, nem olvasott, az MSZP honlapján véletlenül nem is szereplő másfél évvel ezelőtti beszámolót  az Echo Televízióhoz arról, hogy mit is mondott Veres Jánosné akkoriban a segélyezés állítólagos anomáliáiról.

Aztán rájöttem a nyilvánvaló összefüggésre. De hiszen épp ezzel egy időben döntött a miniszterelnök arról, hogy nem az MSZP által leginkább favorizált Veres János, hanem egy másik személyt javasol EU biztosnak.

Szóval érdekes az események ilyetén egybeesése.

Nem tudom, ki emlékszik még arra, amikor Retkes Attilát választották meg az SZDSZ  elnökének, s ő pedig azonnal támadást intézett Kóka János frakcióvezető ellen, akkor őróla is igen rövid időn belül kiderült, hogy zenekiadóként régebben állítólag jogtalanul jutott nagy összegű állami támogatásokhoz. Hamarabb ez senkinek nem fájt, csak akkor kezdett el hirtelen fájni.

Érdekes módon Dávid Ibolya is éppen akkor talált a postaládájában félreérthető beszélgetéseket tartalmazó CD-t, amikor egy riválisával kellett volna megmérkőznie az MDF elnöki posztért.

És Medgyessyről mikor is tudtuk meg, hogy D-309-es ügynök volt? Éppen a kormányalakítás napjaiban. Vagyis a legjobbkor, illetve legrosszabbkor. Attól függ, honnan nézzük.

Emlékszünk arra is, hogy amikor Gyurcsány utódját keresték, bizonyos miniszterelnök jelöltekről is mik derültek ki azon nyomban. Így aztán inkább egy olyan személyt választottak, akinek a disznóságai már akkor is ismertek voltak. Oszkó szabálytalan házépítése sem érdekelte a kutyát sem addig, amíg nem lett pénzügyminiszter.

De annak idején az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatalának időpontja sem lehetett a véletlen műve.

Szóval azt gondolom, hogy léteznek bizonyos helyeken bizonyos sajátos adatbázisok, ahol őrizgetik a potenciális politikai ellenfelekről a dehonesztáló információkat, mint a rendőrségen a bűnözök priuszát, s Veresné szavaival: ördögi eszközökkel élve azokat egy megfelelőnek vélt pillanatban napvilágra hozzák.

Mostanában egyébként egyre inkább az figyelhető meg, hogy a két nagy párt a paritás elvét érvényesíti e tekintetben is. Ha nekem lebukott egy korrupt fószerom, akkor gyorsan keresek egyet a másik táborból is. Ha nekem lelepleznek egy rasszistámat, hát majd én is jól kipellengérezek valakit emiatt a másik oldalról.

Azért Veresné esetére még egy pillanatra visszatérve.

Hogyan lehetséges, hogy senki nem akadt azon az adott frakcióülésen, beleértve a legmagasabb tisztségviselőket is, aki kiakadt volna Veresné kijelentésén? Miért nem állt föl Gyurcsány Ferenc, akkor még miniszterelnökként azon nyomban és miért nem jelentette ki drámai hangon, hogy idefigyelj, te Veresné, te ne mondjál ilyesmiket itten, még akkor sem, ha te vagy ennek a nagyszerű pénzügyminiszterüknek a felesége, mert ez amit te itten művelsz, ez tulajdonképpen alamuszi, sunyi cigányozás, és bizony kénytelen leszek ellened és eszmetársaid ellen mozgalmat szervezni, ha nem hagyod azonnal abba.

Persze lehet, hogy Gyurcsányt végül is többek között Veresné, és a mondandójával egyetértő MSZP képviselők is késztették arra, hogy a Magyar Demokratikus Chartát 2008. szeptember 6.-án a Művészetek Palotájában megalakítsa.

Van egy régi szolmizálós versike, miszerint dóremifászólátidó – szalonnát eszik a zsidó. Nem tudom, honnan származik, de ezúttal számomra nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ez most akkor zsidózás-e?  Szalonnazsidózás-e?

Szerintem állapodjunk meg abban, hogy ez afféle határeset. A vicces mondóka lényege ugyanis, hogy a (vallásos) zsidó nem ehet szalonnát. De ennek felemlegetése talán nem túl sértő. Igaz, folytathatnánk a szöveget úgy is, hogy: … fára mászik a víziló.

A szalonzsidózás régóta ismert fogalom. A lényege, hogy alattomosan próbálják e népcsoportot bántani, rágalmazni, gyalázni, előítéletekre alapozva.

immortalis nevezetű blogger a Szent István gimnázium egyik blogjáról egy bejegyzést idézett:

„… idén ez a harmadik Holokauszt-megemlékezés, míg Trianonról egyszer sem emlékezünk úgy igazán, nemhogy többnapos rendezvények keretében. A sokadik emlékművet adják át, miközben a Turul-szobrokat elbontják. A tanulság az, hogy mégis létezik a többi néptől egy még feljebbvaló.”

Sunyin célozgatni, nevén nem nevezni, de erősen sugallni, hogy még a leghülyébb Fradista is értse, kikről is beszélünk – ez a tipikus szalonzsidózás.

Hol bontottak el egyébként hazánkban törvényesen emelt bármilyen emlékművet? (Itt a törvényes szón van a hangsúly. Ráadásul tudtommal még a törvénytelent sem bontották el eddig!) És mi gátolja meg akármelyik (törvényes) társadalmi szervezetünket, egyesületünket abban, hogy Trianonról (törvényesen) megemlékezzen ahányszor csak jólesik, évente akár többtucatszor is?

Ráadásul illogikus módon két teljesen össze nem illő dolgot hasonlít össze eme gimnáziumi eminens blogger, amelyből jól kiviláglik a szalonzsidózók sajátos logikája.

Annak idején, logika-tanulmányaim során hallottam először arról, hogy ha igaz az az állítás, hogy minden kapitalista kizsákmányoló, mister Smith viszont kapitalista, akkor mister Smith kizsákmányoló is.

Ezek szerint viszont, ha igaz az, hogy minden szocialista baloldali, Gyurcsány, Zuschlag, Nyakó, Veres János, Veresné Szabó Éva, stb pedig mind szocialista , akkor ebből az következik, hogy Gyurcsány, Zuschlag, Nyakó, Veres János, Veres Jánosné Szabó Éva, stb. mind baloldaliak  is.

Márpedig az szintén evidencia, hogy aki baloldali, az nem lehet rasszista. Vagyis nem zsidózik, nem cigányozik sehol, sem nyilvánosan, sem titkokban.

Molnár Oszkár Fideszes polgármester a közelmúltban drámai hangon jelentette be, hogy a cigány többségű településeken a terhes nők szándékosan ártanak születendő gyereküknek, gyógyszert szednek be, gumikalapáccsal ütik a hasukat azért, hogy emelt szintű családi pótlékot kaphassanak.

Aztán a napokban kiderült, hogy Veresné Szabó Éva képviselő szintén állított valami hasonlót. Igaz, ő szűk körben, az mszp frakció langymelegében. Az országunkban kialakult szociális segélyezési rendszer anomáliáiról beszélve egy különös módszert ismertetett. „A magasabb segélyek érdekében ördögi eszközökre is képesek tudatlan és befolyásolt fiatal anyák. Olyan gyógyszert is képesek beszedni, amelynek következtében súlyosan sérült gyermekek jönnek a világra. A képviselő megfigyelését a jelenlevők elképedve hallgatták, ám néhány honatya elismerte, maga is hallott már hasonló esetről. „

Nyakó István szóvivő szerint Molnár Oszkár és Veres Jánosné kijelentései között nagy különbségek vannak. Először is, Veresné nem is mondott ilyesmit, de ha mondta is, segítő szándékkal mondta, amit mondott, Molnár viszont rosszindulatúan. Molnár cigánynőkről beszélt, Veresné viszont egyáltalán nem cigányozott.

Ám, hogy Veres Jánosné konkrétan kikről beszélt, vagy nem beszélt, ezt leginkább az ő szájából szerettük volna hallani, de ő ez ügyben a médiával nem volt hajlandó szóba állni. No persze a védelmében azt is el kell ismerni, hogy nem fejelt le egyetlen tévékamerát sem. Így viszont azt sem lehetett tőle megkérdezni, kik azok az mszp-s képviselőtársak, akik elismerték, hogy ők is hallottak már hasonló esetről.

Molnár Oszkár úr mindezek után azzal vágott vissza, ő sem cigánynőkről beszélt. Ő „csupán” azt mondta, hogy ezek a dolgok a cigány többségű településeken történnek meg.

Szóval a kölcsönös magyarázkodások lényege, hogy egyikőjük sem a cigányokról állította, amit állított. Naná, hogy nem.

Dávid Ibolya ezt hallván talán hamarosan ki is jelenti majd, hogy a két nagy párt színfalak mögötti rasszista mutyija ez az egész.

Nyakó szóvivő legvégső érve egyébként a párttársa védelmében az volt, hogy Molnár Oszkár szavazatszerző szándékkal mondta, amit mondott, Veres Jánosné viszont nem. Ezt többször is elismételte.

Az ész megáll, itt már minden szalon- és egyéb logika csődöt mond!

Erre Molnár Oszkár akár azzal is érvelhetne, ő sem szavazatszerző szándékkal rágalmazta a cigányokat, sőt a zsidókat sem. Hanem csak úgy. l’art pour l’art.

Bajnai Gordon, az MSZP kormány miniszterelnöke kedden megkapta az új típusú influenza elleni védőoltást a Parlament orvosi rendelőjében.

A híradás szerint a miniszterelnököt az oltás előtt a parlamenti orvos kikérdezte egészségi állapotáról, és az oltási könyvébe is bekerült, hogy beadták neki a vakcinát. Az olvasók tájékoztatása még arra is kiterjedt, hogy a H1N1 elleni szérumot a kormányfő vitte a rendelőbe.

A tudósításhoz mellékelt fényképen jól látható, amint a kormányunk feje derűsen mosolyogva tűrte, hogy a tábori felcser kinézetű úriember belebökje az injekciós tűt a jobb felső karjába.

Vizuálisan bizonyára sokkal látványosabb lett volna, ha a vakcinát Bajnai úr altestébe adják, de ne legyünk telhetetlenek. Majd, ha Lendvai Ildikó kerül sorra.

Azt viszont nem tudom, mert ezt az mti már nem árulta el, hogy aláírattak-e vele egy olyan nyilatkozatot, miszerint az oltóanyagot a saját felelősségére fecskendezik beléje

Mindenesetre megnyugtató, hogy bármekkora járvány is fog itt tombolni hamarost, az ország most már nem marad majd semmiképpen irányítás nélkül. Ha kilencmillió kilencszázezer kilencszázkilencvenkilenc ember beteg is lesz, vagy netán el is patkol mind egy szálig, az ország akkor sem kerülhet komolyabb bajba. De mi van, ha épp’ az betegszik meg, akit beoltanak?

Érdekes dilemma ez. Ha az oltóanyagnak semmilyen veszélyes mellékhatása nincs, akkor miért kellene mégis bármilyen felelősségelterelő nyilatkozatot aláírnom?  Kell-e egyáltalán?

Ezek kérdések. Ami viszont tény, dübörögve beindult – na most sem a gazdaság – az állami propaganda gépezet. Ez érthető is, hiszen a gondoskodó államunk egy offshore cégen keresztül milliárdokat költött erre a szerre, s most meg nem kell a kutyának sem. Ha a nyakukon marad a készlet, valahogy úgy járunk, mint Deutsch Tamás a pályabeléptető rendszerrel.

Ezért aztán folyamatosan ijesztgetni kell az embereket. Ahogy a szociknál szokás: reggel, éjjel meg este. Rémísztő képet kell festeni a külföldön történtekről. Például Ukrajnáról.

S mindebben éppen az a Székely Tamás jár az élen, éppen az a miniszter, aki néhány napja rémhírterjesztésért tett feljelenést a legfőbb ügyésznél az új influenza elleni vakcinával kapcsolatban az interneten és a sajtóban terjesztett hamis, alaptalan állítások miatt.

Ma a miniszter úr a sajtón és az interneten át megrendülten közölte a néppel, hogy egy 15 éves szolnoki beteg sertésinfluenzában halt meg. Bár a boncolási jegyzőkönyv csak csütörtökre készül el. Székely Tamás ettől függetlenül már határozottan kijelentette: a gyermeket az új típusú influenza újabb áldozatának tekintik. (Ezekután mer-e majd a boncolóorvos más eredményre jutni?)

A pökhendien prejudikáló miniszter persze jobban tenné, ha megalapozatlan ijesztgetés helyett egyenes választ adna mindazon rengeteg kételyre, amelyik az emberekben él az oltással kapcsolatban. Tényleg nincs-e, akár évtizedek múlva jelentkező – mellékhatás? Mit csináljanak a pár hónapos csecsemővel, oltassák-e magukat a terhes anyák? Tényleg követelhet-e az oltást beadó orvos felelősségvállaló nyilatkozatot?

Egy idézet Keszthelyi Gyula háziorvos mai blogbejegyzéséből (Igaz - nem igaz/True - Not true): „Ez idáig senki nem mondta ki, nem írta le, hogy vajon kit terhel a felelősség az oltással kapcsolatos esetleges szövődményekkel összefüggésben. Komoly problémát okoz az, hogy a vakcinálás egy speciális „beavatkozás”, amelynek szövődményei, káros hatásai általában nem azonnal jelentkeznek, hanem több év, netán évtized elmúltával.”

Mindenesetre a mokkában ma reggel az hangzott el, hogy gyermekeket az iskolában oltanak, de ehhez kérik a szülő beleegyező nyilatkozatát.

Székely úr, ha beleegyezem és a gyermek beteg lesz, vagy nem egyezem bele és a gyermek azért lesz beteg, a jogi és erkölcsi felelősség is mindkét esetben az enyém?

Beütöttem a keresőbe, hogy H1N1. Ötvenhétmillió találat jött ki. Nem tudom, hányban van benne a kérdéseinkre elfogadható válasz.

Néztem a tévében az FTC-Diósgyőr focimeccset. Előre bocsátom, én nem drukkoltam egyik csapatnak sem, arra voltam kíváncsi, hol tart az a magyar foci, milyen színvonalon játszik a hazai első osztály legalja.

Nem vagyok nagyigényű, nekem tetszett is a mérkőzés egy darabig. Különösen a Diósgyőr jól megszervezett védelme, s bátor, agresszív játéka. Az agresszivitás alatt persze egészen mást értek, mint egyes fradi játékosok. Történt ugyanis, hogy az egyikőjük teljes erővel szándékosan arcul ütötte Balajtit az oldalvonal környékén. Ráunt talán, hogy a labdával sokszor becsapta őt. A fiatal csatár arcából ömlött a vér. Az eset a partjelző orra előtt történt, azt jól láthatták a közelben ülő nézők, de a kamera is rögzítette, s a karosszékéből élvezhette valamennyi tévénéző is. Dragóner ütése egyébként már a harmadik volt a mérkőzésen, korábban ugyanezt két társa már alattomosan megtette, csak akkor még nem folyt vér. A bírók persze ahogyan ennél az estnél, úgy korábban sem vettek észre semmit. Szerintem ettől a játékvezetői hármastól legközelebb nyugodtan akár baseball ütőkkel és bokszerekkel is kijöhetnek majd a pályára az elszántabb sportemberek.

Utólag már nem is csodálkozom, hogy ilyen előzmények után miért nem ijedtek meg a diósgyőriek, amikor éppen a hazaiak egyik veszélyes akciójánál – a gyalogsági támadást tüzérségileg támogatni hivatott – méretes petárda repült az ötésfelesük környékére. (Figyeltem erősen, ezt viszont nem Dragóner dobta. Bár ki tudja.) De a kohászlegényeket láthatóan nem lepték meg különösebben azok az események sem, amikor be akart jönni a pályára jónéhány marcona úriember, vagy amikor székdarabokat kezdtek dobálni a nézőtérről.

Az úgynevezett hazai szurkolótábor egyébként a meccs első felében a szokásos „vicces” skandálással volt elfoglalva, miszerint diósgyőri cigányok, basszátok az anyátok. Természetesen ezt a versikét leleményesen mindig az adott körülményekhez szokták igazítani, debreceni cigányok…, szombathelyi cigányok…, stb…

Tettlegességhez, rongáláshoz, gyújtogatáshoz, pályára bemászáshoz már csak akkor folyamodtak, amikor a diósgyőriek nem a hazai szurkolók óhaja szerint jártak el, és nem az anyjukkal foglalkoztak, hanem hármat berámoltak a zöld-fehéreknek.

Meg kell említenem azt is, hogy a helyszíni rendfenntartó erők viszont most rendkívül európai módon intézkedtek. Reményeim szerint még Morvai Krisztina elismerését is kivívják majd, s az EP-ben talán még Barrosonak is felemlíti eme kulturált intézkedést a hazafiakkal szemben.

Itt ugyanis nem történt szemkilövés, nem vetettek be könnygázt – hacsak nem a szurkolók részéről – de még egyetlen gumibot sem került elő a helyéről. A félelmetes kinézetű feketébe öltözött páncélsisakos, golyóálló mellényes csapat felsorakozott a tribün előtt és bambán bámulta a vicsorgó, dühöngő tömeget. Bámulta, bámulta vagy tíz percig, aztán ahogy jöttek, futva elvonultak, majdnem felöklelve a sport tévé partvonal mellett álló riporterét is. Bár jóllehet a nézőtéren a több tucatnyi rendőr szemeláttára súlyos bűncselekményeket sorozatban követtek el az ismeretlen kilétű (?) szurkolók (?) azzal sem törődve, hogy mindeközben a sport tévé kamerája mindvégig őket pásztázta. 

A köznyugalmat súlyosan megsértő csoportos garázdaságot, hívatalos személy elleni erőszakot, rongálást, közveszély okozást, testi sértés kísérletét, stb. megvalósítók közül azonban senkivel szemben sem intézkedtek. Csak álltak a tribün előtt és néztek mint Rozi a moziban. Még azt is tűrték, hogy őket is megdobálják, majd kisbuszukat összetörjék.

Nem lett volna dolguk a nagy nyilvánosság előtt elkövetett durva jogsértések azonnali haladéktalan megakadályozása? Vagy nem is ez volt a céljuk?

Érdekes, hogy ugyanezek a marcona kinézetű zsaruk mily keményen és határozottan tudnak intézkedni egy-egy cigánytelepen a kiabáló asszonyokkal szemben. Vagy amikor a hevesi búcsúban rohanták le és bilincselték meg az ott üldögélő kisgyermekes roma családokat.

Ja, hogy azt nem látták a kamerák?

A helyszínen jelenlévő mérkőzés ellenőr szigorú kivizsgálást, s súlyos következményeket ígért. Nagyon remélem ugyanezt meg fogja tenni Budapest rendőrfőkapitánya is.

Nem akarok ünneprontó lenni ezekben a gyászos időkben, ahol a szabad magyar sajtó egy újabb szeletének elvesztését és az ORTT elnök lemondását siratjuk éppen, de töredelmesen bevallom, én nem rajongtam annyira a Boros Bochkor párosért. A műfajt, amit ők műveltek, ha megkérdeznének, én ökörködés elnevezéssel illetném. Valószínűleg sokan leköpnek engem ezért a kijelentésemért.

A hivatalos hatalmasságok kevésbé sarkosan kommentálták a minapi rádiós történéseket.

A köztársasági elnök csupán sajnálkozott, Dávid Ibolya viszont a szokásos módon tiltakozott a Fidesz és az MSZP nagykoalíciós osztozkodása ellen és elfogadhatatlannak tartotta a "pártrádiók" alakulását.

Bajnai Gordon sajátos ingatag helyzetéből adódóan jóval óvatosabban aggódott (oly visszafogott nemszeretem stílusban, mint amikor az Internacionálét dudorászta a pártkongresszuson.) és igen dodonai módon arra utalt, hogy ebben az esetben az a közérdek, hogy a minél nagyobb legyen a frekvenciák nyerteseitől a köznek beérkező összeg, ámde azonban ellenben az országos kereskedelmi rádiók hallgatói biztosak lehessenek benne, hogy politikailag független híreket hallgathatnak.

Orbán Viktor viszont kerekperec úgy fogalmazott, hogy a frekvenciák kérdése gazdasági ügy: volt egy verseny, amelyen eredményt és nyerteseket hirdettek, amennyiben ez megfelelt a jogi előírásoknak, akkor neki, mint politikusnak ezzel "nincs dolga."

A hazai média a politikusoknál jóval élénkebben reagált a történésekre és többségében látványosan a menesztett adók mellé álltak.

A MUOSZ pedig kifejezetten a demokratikus közélet normáinak sérelmét látta a történések mögött.

A mai Népszabadságban is igen sajátos módon tudósítottak: Harag a Sláger és Danubius elnémulása után - című írásukban arról, hogy miként tiltakoztak a megszüntetett rádiók maguk.

„Amint az várható volt, az országos működésének befejezésére készülő két rádió hallgatói tegnap elkeseredetten, felháborodottan fogadták a médiahatóság döntését. A Slágeren szabadabban, a Danubiuson visszafogottabban kommentálták a tiltakozó SMS-eket és telefonokat.

A csatornák eltérő magatartásának oka a tulajdonosi háttérben kereshető.”

Hoppá, hoppá.

A cikkből aztán kitűnik, hogy a Danubius Rádió egyik jelentős tulajdonosa egy európai, államközi bank, amelyik aligha kíván konfrontálódni a magyar politika vezető erőivel. A Slágert ellenben egy szakmai befektető, az amerikai Emmis médiavállalat birtokolja, melynek kevésbé van oka az óvatosságra.

Vagyis, hogy is van ez? Ezekben a rádiókban is tulajdonosi cenzúra működik? Ez nem sérti a hazai demokratikus közélet normáit?

Ráadásul aztán maga a hivatalos Amerika is megszólalt.  

Jan Krc az amerikai nagykövetség sajtóattaséja úgy nyilatkozott, miszerint „nem tartanak attól, hogy a döntés a sajtószabadságot veszélyeztetné Magyarországon, de nem szeretnék, ha hasonló helyzet állna elő, mint Oroszországban, ahol a piaci alapon működő rádió- vagy tévéadókat politikai okokból szorították ki.”

Én meg tisztelt mister Krc azt nem szeretném, ha nagyhatalmak szólnának bele egy szuverén hazai testület azon (jó vagy éppen rossz, és bíróság előtt megtámadható) döntésébe, hogy ki rádiózhasson Magyarországon. Mert szerintem ez igencsak sérti a demokratikus közélet normáit.

Egyébként aki a nagykövetség emberének  a szavait alaposabban elolvassa, és értelmezni próbálja, rájön az valójában fából vaskarika. Kijelenti, nem tart a sajtószabadság veszélyeztetésétől, de mégis az Orosz helyzet bekövetkezésének lehetőségét vizionálja hazánkban.

Most olvasom az index-en, hogy 3,2 millió forintért épített uniós támogatásból kerékpáros pihenőhelyet az egyik önkormányzat. A helyi lakosok szemét az szúrja, hogy a milliós pihenő mindössze tíz, az árokparton leszórt - szaknyelven: telepített -, tuskóból áll. A polgármesterasszony viszont közölte, a beruházást nemrég ellenőrizték, és mindent rendben találtak. Kijelentette azt is, hogy a 3,2 milliós árban benne van a gazos terület tereprendezése, a földmunka, a füvesítés és a növényültetés is.

Megpróbálom elképzelni, hogyan nézhetett ki az erről a projektről összeállított számla.Fűmag 15 kiló, vagyis 15 ezer forint, gazirtás, fűnyírás 8 óra/két fő - 10 ezer forint. Fűnyíróba 1 l gázolaj – 300 forint. Tereprendezés, fűültetés 8 óra/két fő - 10 ezer forint. Tuskók ára 1000 Ft/db, vagyis 10 ezer forint. Tuskók helyszínre szállítása 5 ezer forint, plusz veszélyességi pótlék a közeli vizesárok miatt fejenként, naponként kétezer, összesen 8 ezer.

Ehhez jön még természetesen a munkálatokat elvégzők baleseti oktatása szakavatott személy által, aki elmagyarázza, és az ezen oktatásról szóló dokumentációt velük alá is íratja, miszerint az ásóval, kaszával vigyázzanak ám jóemberek, azok veszélyes eszközök, nehogy a lábukba vágják bele.

Szóval cakompakk ez a munka belekerül biztosan vagy százezerbe.

Persze mindezen árkalkuláció csak akkor lenne érvényes, ha a munkát az önkormányzat végeztette volna. De gondolom, kiadta vállalkozónak. Az pedig alvállalkozónak, ahogy illik. Ezek után viszont ne csodálkozzunk, hogy kicsit többe került.

Nézegetem a cikkhez mellékelt fényképet. A látvány mondhatni idilli. Bár először a sok elfűrészelt tuskót szemlélve azt hittem, hogy valójában fa tolvajok garázdálkodásának maradványait látom Ózd környékén egy bűnügyi technikus felvételén.

De nem erről van szó. Itt nem gonosz fa tolvajok ténykedtek. Nem ám.

Itt Európa épült. Uniós pénzen.

Mint ahogy uniós támogatással készült már sok egyéb hasznos objektum is ebben az országban. Amennyire emlékszem, például diszkó világítási rendszer is.

Az index írásából egyébként számomra úgy tűnt,  az újságíró mintha helytelenítette volna, sokallta volna a kerékpáros pihenőre fordított alig több mint három millkát.

Nem, hogy örülne annak, hogy ezt a pénzt az EU-tól egyáltalán megkaptuk, nem úgy, mint például a négyes metró 60 milliárdját.

Szóval én nem értek egyet azzal, hogy egy pesti újságíró a bőrfotelének magaslatából ilyen elhamarkodottan véleményt formál, s csak úgy ukmukfukk helyteleníti ezt a pihenőépítést, valami visszaélést sejtetve. Hiányolom a cikkből azt az igen fontos és alapvető információt, hogy a nyilatkozó helyi polgármesterasszony vajh melyik párt tagja, vagy ha egyiknek sem, akkor melyikkel szimpatizál. E nélkül ugyanis nem tudom megítélni a pihenőhely kérdését sem törvényességi, sem erkölcsi szempontból.

Beszéljünk nyíltan: komcsi ez a polgármesterasszony, vagy nem komcsi? Mert, ha igen, akkor nagy disznóság amit művelt, s nem árt, ha behúzza fülét farkát. Tavasszal jön a tisztakezű Orbán, s akkor a tolvaj bolsibandának, ballib siserahadnak lesz ám nemulass.

Dr. Bolsi, akarom mondani, dr.Balsai nem fog tétlenkedni. Vonáról már nem is beszélve.

De talán testüregi motozások azok most nem lesznek.

A minap üzenetet kaptam a T-Mobile-tól, küldjek egy üres sms-t, és órákon belül VW Golfot  nyerhetek egy kvízjátékban. Arra nagyhírtelen balek módjára nem is figyeltem fel, hogy a végén ott biggyeszkedik zárójelben, hogy egy sms: 300 Ft. Hát elküldtem egy üres sms-t. Azonnal jött az üzenet, válaszoljak a kérdésre: „Egy igazi vérszívó! Hogy hívják a híres film- és regényhős vámpírt? 1=Frakk, 2=Drakula, 3=Pumukli.”

Válaszoltam. Ami, mint utólag kiderült, nagy butaság volt, ám akkor még naiv voltam. Az ostoba kérdés láttán gyorsan megírtam ugyanis, hogy nem érdekel ez a játékuk, a továbbiakban hagyjanak békén.

Erre egy ujjongó viszontválaszt kaptam, miszerint gratulálnak, máris szereztem tíz pontot, majd megismételték az igen nagy műveltségi szintet feltételező kérdésüket a vérszívó vámpírral kapcsolatban. (Utólag megnéztem a T-Mobile honlapján – ilyen módon, üres sms-el nem is regisztrálhattak volna a játékban! Ahhoz ugyanis a VW betúket kellett volna elküldenem)

Ezek után azt a védekezési módszert választottam, hogy egyáltalán nem válaszoltam. Mint utólag kiderült, ez a taktika nem vált be. Ugyanis továbbra is naponta több sms-t is kaptam, amely üzenetekben felváltva, hol a bugyuta vérszívós kérdésüket ismételték meg, hol pedig közölték, miszerint vegyem tudomásul, hogy óriási lehetőség előtt állok.

Más módon próbáltam védekezni. A játékra felhívó egyébként következetesen tegeződő sms-re én is tegezésre váltva tömören csak annyit írtam vissza, hogy „anyád!” Ám ennek is lelkes gratuláció lett a vége, s jött újra a már jól ismert kérdés a vérszívóról.

Több reklamáló levelet fogalmaztam a T-Mobile ügyfélszolgálatára. Nem tagadom, egyre nagyobb ingerültséggel.

Mégis folyamatosan érkeztek az újabb és újabb, már jól ismert szövegű üzenetek. A tiltakozó sms-eimre pedig válaszként mindig gratuláltak.  "Derekasan küzdöttél tegnap!" - meg hasonlók. Mindeközben diadalittasan közölték velem azt is, miszerint „a verseny folytatódik! Ki nyeri meg a T-Mobile mai VW Golfját? Hajts tovább helyes válaszokkal és Te lehetsz az!” „Kezedben a kulcs, hogy Tiéd lehessen a slusszkulcs! Elő a jó válaszokkal!”

Kezdtem becsavarodni és mindenféle hangokat hallani. Legalább is a T-Mobile szerint. Ugyanis a változatosság kedvéért immáron a következő üzenetet kaptam: „Hangokat hallasz? A T-Mobile mai VW Golfja szólít most Téged!” Ne fordíts hátat neki! Vesd be az összes pontodat 1 helyes válasszal!” Ekkor kínomban úgy döntöttem, én is viccesre veszem a figurát és, ahogy kérik, tovább hajtok. Ha már úgyis mindenképpen ők az erősebbek.

A vérszívó kilétét firtató sms-ben feltett kérdésre, Frakkot jelöltem meg. Hiszen, ha nem is volt vérszívó, de az köztudott róla, hogy ő volt a macskák réme. A reagálásuk nem késett sokáig. A válaszom humoros, de rossz - jött a közlés. Ám „egy apró tévedést nagy siker követhet!”, vigasztaltak biztatóan. Ezután viszont már legalább azt elértem, hogy a vérszívóval végre békén hagytak. Ehelyett a felől érdeklődtek, hol található Magyarország egyetlen atomerőműve: Egerben, Pakson, vagy Siófokon? Bár Siófok is igen szép hely, és sok régi szép emlék köt hozzá, de egy percig sem haboztam: honfiúi büszkeségem kényszerének hatása alatt természetesen Egerre voksoltam. Éljen Eger, a keresztény Európa utolsó bástyája!

Ezúttal már nem humorizáltak, csupán közölték, hogy „hoppá, valami félrecsúszott!” Aztán máris jött egy újabb, hasonló műveltségi szintű kérdés. Mi volt egyszer Budán: lóverseny, kutyavásár, vagy tornádó. Én a tornádót választottam. Bízva abban, hogy ha nem is volt eddig ilyen, remélem lesz a közeljövőben. Főleg a T-Mobile székházának környékén.

A közönségszolgálathoz irt leveleim egyikére közben választ is kaptam, amelyben megköszönték megkeresésemet, és ígérték, választ is adnak.

Remélem, kitérnek majd arra is, hogy ezzel az agresszív nyomulással hány hazámfiát – főként hány gyereket - sikerül arra bírniuk, hogy 300 Ft/sms fejében "derekasan küzdjenek". Kérdésem továbbá az is. ki nyer igazából ezzel a kvízjátékkal? 1= a telefonáló, 2= a T-Mobile, 3= a VW forgalmazó.

Gyerünk, elő a jó válasszal, hajts rá T-Mobile!

Gondoltam, csak megemlékezem jómagam is erről az ellenforradalomról, népfelkelésről, forradalomról. (Nem kívánt rész törlendő!)

Először is egy jó, frappáns címet kellene találnom erre a célra. Olyat, amelyik nem közhelyes, de elég blikkfangos és emelkedett. Azt persze nem biggyeszthetem a blogbejegyzésem fölé, bár nagyon ütős, hogy „Emberfejet találtak a kutyák”, vagy hogy „Kafferbivallyal kezdett ki a nőstény oroszlán.” Vagy esetleg: „Lelépett mostohaanyjával a 18 éves kamasz.” Ezeket meg kell hagynom a Blikknek. Viszont olyasmi már jól hangzana, és például jobban ki is fejezné ezen ünnep lényegét, hogy „Szigorúan ellenőrzött ünnepek” – célozva ezzel a rendőrök ilyentájt kifejtett sajátos szerepére. Vagy lehetne az a komolyabb újságírók által szintén nagyon kedvelt címváltozat is, hogy: „Egy ünnep margójára „

Miért nem működik egyébként nálunk még mindig ez az ünnep?

Miért van az, hogy miközben más nemzeti megemlékezéseink jó nagy zabálásokkal, piálásokkal, böfögésekkel telnek, ilyenkor huszonharmadika tájékán az ember a gyomrára nem a jóllakottság érzése, hanem valami ideges feszültség telepedik rá. Lesz balhé, vagy nem lesz balhé?

Remélem nem azért állunk ilyen csehül ezzel az október huszonharmadikával, mert nincs már kit újratemetni. Bizony, úgy tűnik, elfogytak az újratemetetlen mártírjaink.

Pedig a magyar történelemben igen kedvelt tevékenység volt mindig a kihantolás és újratemetés. A haza ellenségeként, gazemberként, agyonlőjük, felakasztjuk, később megbánjuk, kihantoljuk, nemzeti hősként nagy csinnadrattával ismét eltemetjük. Ez fordítva viszont nem működik. A hősként eltemetetteket nem szoktuk kihantolni és gazemberként újratemetni. Legfeljebb ellopjuk a koponyáját egyiknek-másiknak.

Ennek az ünnepnek az alaphangját már tegnap megadta (az egyébként az átláthatatlan párt-mutyik során, mindössze néhány szavazatkülönbséggel harmadszorra megválasztott) köztársasági elnökünk a Műegyetemen elmondott gondolataival.

Sólyom László többek között arról szónokolt, hogy az őszödi beszéd nyílttá tette a morális válságot, amit még tovább erősített, hogy a parlamenti többség bizalmi szavazáson jóváhagyta a hatalom megszerzésének ezt a gyurcsányi módját

Ki hivatkozhat hitelesen 56-ra és a múltbeli értékekre? – tette fel a költőinek szánt kérdést ezek után.

Erre a választ az élet azonban már régen megadta.

Mint tudjuk, Szűrös Mátyás kiáltotta ki a köztársaságot a Parlament erkélyéről. Igen az az ember, aki alighanem ekkoriban, a rendszerváltás tájékán érhetett igazi forradalmárrá. Addig ugyanis a diktatúra legfelsőbb hatalmi szervének, a Politikai Bizottságnak eminens tagja volt, mint a Központi Bizottság titkára, előtte pedig kelet-berlini, majd moszkvai nagykövet.

Szóval ő volt az, aki az ujjongó nép orczájába kiáltá: „A mai naptól – 1989.október 23-tól - országunk államformája és neve, magyar köztársaság!”

Nem lett volna szabad megengedni, hogy a rendszerváltozást ezek kisajátítsák. Sikerült minden szart rákenni a megzavarodott agyú joviális, kacsingató Kádárra, az őt körülvevők többsége pedig a rendszerváltozás hősévé magasztosult és addig nyomult, amíg végképp be nem vonult a történelemkönyvekbe. Pozsgay például kihasználva akkori főnöke Grósz Károly davosi távollétét gyorsan népfelkelésnek nyilvánította az ellenforradalmat. De a legjobb példa erre az akkori külügyminiszterünk esete, akinek sikerült elérnie azt, hogy végleg őt tekintik a nagy kapunyitogatónak.  Kitörölhetetlenül úgy él ő a világ emlékezetében, mint aki egy szál drótvágó ollóval személyesen vagdosta dirib-darabra a vasfüggönyt, dacolva az egész szovjet ármádiával.

Vele szemben pedig ott ágált ez a jobboldali populista Orbán, aki bezzeg nem a határnyitásnál jeleskedett, hanem az immáron szabad, demokratikus ország szabad Parlamentje körüli szabad kordonokat bontotta el, piti törvénysértő módon. Ő így kerül be majd az annalesekbe?

Oszkó Péter pénzügyér, ámbár közölte: számított arra, hogy a házépítésből politikai hercehurca lesz, ám aztán mégis vérig sértődötten utasította vissza az őt ért nemtelen politikai támadásokat. Hiszen ő nem azért szegett normát, mert nem törvénytisztelő állampolgár. Ő igenis törvénytisztelő állampolgár.

Mi az hogy, nagyon is!

Ő csak szükségből, a nagyobb bajt megelőzendő szegett izét, mifenét, építési jogszabályt. Hiszen amikor megkérdezte, kiderült, hogy a statikusa (és gyógyszerésze) szerint az eredeti terv alapján kivitelezett ház rettentően életveszélyes lett volna. Ki akarhatná ezek után, hogy szegényre és a családjára rádőljön az a drágán megépített viskó? Ki kívánhatna ilyen rosszat még az ellenségének is?

S mindennek a tetejébe még meg is büntették ezt a szerencsétlent.

Még jó, hogy az a gonosz önkormányzat nem rendelte el a házikó lebontását. (Bár ahogy a fényképeken ezt az összebarmolt kesze-kusza dobozvárat elnézem, városképi szempontból bizonyára ez lett volna a legüdvösebb megoldás mindenki számára.)

Na persze, hogy mennyi is a bírság, az nem tudható. Elegánsabban fogalmazva: nem publikus. Annyi, amennyi. Kinek mi köze hozzá.

Titkosították kilencvenkilenc évre. Hadititok. Ha kiderülne, tán még a forint árfolyama is romlana.

Mindenesetre a Propeller egy kommentelője találóan úgy fogalmazott: „azzal a gyufa fejével tudta, hogy ennyivel megússza és röhög a markába.”

Szóval így fest a törvény előtti egyenlőség ma Magyarországon.

Széchenyi István írta egyik művében erről:

„A büntetésrűli idea a legnyomorultabb szofizmák közt sorvadoz, úgyannyira, hogy sok abban találja legfőbb becsületét, hogy őtet a büntetés csak nehezen vagy félig-meddig vagy éppen nem érheti; midőn, gondolatom szerint, az igazi becsület abban áll: a legkisebb büntetést soha meg nem érdemleni. Ha nem szégyen embernek lenni, azaz a földi salak minden nyomorultságit kebelben hordani – ami egyébiránt megint más kérdés –, akkor a büntető törvények alatt állni sem szégyen; de – ismét gondolatom szerint – az a szégyenek szégyene: éppen azon törvényeket büntetlen sérteni akarni, melyek másokat legirgalmatlanabbul sújtnak.”

Na jó, lehet persze erre azt mondani, hogy ezek már idejétmúlt, avítt gondolatok.

Még hogy a becsület abban állna, hogy akár a legkisebb büntetést is soha meg nem érdemelni? Ugyan ne vicceljünk már!

Valójában kedves gróf úr, ha nem tudná, manapság a politikusi becsület abban áll, hogyan lehet akár a legkisebb büntetést is mindig elkerülni.

A Progresszív Intézet mérései szerint, ha most vasárnap lennének a választások, hárompárti parlament alakulna. A teljes lakosság körében a Fidesz 41, míg az MSZP 19, a Jobbik pedig 6 százalékon áll. Az MDF és az LMP egyaránt 2-2 százalékot ért el, az SZDSZ csak 1-et.

A közölt adatokban a két nagy párt közötti különbség jelentős csökkenése szembeszökő.

A vizsgálat metódusáról annyit tudhatunk, hogy azt 2009. október 16. és 17. között a Publicus Intézet készítette, 500 fő telefonos megkérdezésével. A nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetétel állítólag hűen reprezentálta a hazai lakosság hasonló ismérvek szerinti összetételét.

Eme adatokkal kétségtelenül egybevág a Political Capital azon elemzése is, amely szerint „az őszi politikai szezon első heteiben készült közvélemény-kutatások eredményei azt jelzik, hogy az MSZP a teljes népesség körében kis mértékben, míg a biztos szavazó pártválasztók között jelentősebben tudott erősödni. A Fidesz támogatottságára ezzel ellentétes folyamatok jellemzőek”.

Akad, aki elhiszi, hogy az MSZP ennyire megerősödött, míg a Fidesz népszerűsége ennyivel csökkent?

Avagy némelyek csak a vágyaikat vetítik ki a valóságra?

Érdemes áttanulmányozni ebből a szempontból a Progresszív Intézet azon felmérését is, amely szerint legtöbben Andor Lászlót, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank igazgatóját, az MSZP holdudvarának balszárnyához tartozó közgazdászt látnák legszívesebben Magyarország EU biztosi pozíciójában. Rá a megkérdezettek 28 százaléka szavazott (Vagyis 140 ember!). Második helyen 25 százalékos támogatással (125-en) Kovács Lászlót, jelenlegi adóügyi biztost jelölték meg. Veres János, volt pénzügyminiszter csak harmadikként következett (13 százalék), őt követték Herczog Edit EP képviselő, és Vadai Ágnes, honvédelmi államtitkár, 6-6 százalékkal. A bizonytalanok aránya 22 % volt.

Hát elég viccesnek tartom ezt az egészet! Ötszáz telefonálás alapján a politológus szakemberek máris úgy látták, hogy jelentősen csökkent a két nagy párt közötti különbség, és Andor Lászlót ítélték a legjobb jelöltnek, ugyancsak ötszáz hívásra alapozva.

Ötszáz bizony dalolva ment.

Jó lenne tudni, miként reprezentálhatja Magyarország közvéleményét ez a mindössze 500 telefonáló, akiknek ráadásul huszonkét százaléka - vagyis mintegy 110 fő - bizonytalan, választani egyáltalán nem tudó személy volt. Ki hiszi el továbbá, hogy az ország lakosságát állítólag reprezentáló 500 megkérdezett közül, a hezitáló huszonkét százalék kivételével, a maradék hetvennyolc százalék mindenképpen szoci EU biztost szeretne, s mondjuk nem egy jobboldali szakembert?

Bármibe lefogadom, hogy az ország lakosságát állítólag reprezentáló 500 kiválasztottnak legalább a fele nem szereti a szocialistákat, s jó része azt sem tudja, ki a fene is lenne az az Andor László. Nem kizárt, hogy sokan úgy vélték, valami piréz törzsfőnök.

Szóval egy nagy vicc ez az egész, úgy ahogy van.

Eme ötszáz fős közvélemény-kutatás sajátos eredményének értékeléséhez tudnunk kell egyébként azt is, hogy az ez ügyben minden lehetséges médiacsatornán rettenetesen nyomuló Veres János már jó néhány fórumon jelentette ki igen magabiztosan, hogy természetesen őt fogják jelölni az EU biztosi posztra, mint arra legalkalmasabbat. És tudni kell persze azt is, hogy Bajnai viszont Andort szeretné látni e pozícióban.

Egyébként már akkor gyanakodtam a hazai közvélemény-kutatások eredményeire, amikor azt olvastam, hogy a többség (a megkérdezettek hatvanegy százaléka) az idegenek esetében mérlegelné a menedék nyújtásának, illetve megtagadásának kérdését, és ezeknek a mérlegelőknek a hatvannyolc százaléka nem látná szívesen a pirézeket hazánkban. Kételkedem ugyanis abban, hogy ennyire ostobák és műveletlenek lennénk, miszerint több milliónyian azt sem tudnánk, hogy pirézek egyáltalán nem is léteznek.

Mint ahogy lassan már a szocialisták sem.

A Proszektura blogon a közelmúltban megjelent egy videó arról, miként fogták el a bevetési rendőrök az utóbb teljesen ártatlannak bizonyult tarnabodi romákat.

A Kuruc.info a felvételt néhány óra leforgása alatt ellopta, alaposan megvágva (elhagyva például azt a jelenetet, amikor a rendőr letépi a függönyt a lakásban) a honlapjára és a YouTube-ra is felrakta, mint saját szerzeményét, azzal a cinikusan hazug mottóval, hogy „www.kuruc.info -hírek cenzúra nélkül”.

A legolvasottabb jobboldali hírportál. Ezzel a dumával reklámozza egyébként önmagát. Pedig helytállóbb lenne, ha a leghazugabb, legaljasabb, leggátlástalanabb, legszemérmetlenebb internetes újságként aposztrofálná mindazt a szennyet, amivel nyakon önt bennünket.

Miközben folyamatosan a cigányok, zsidók bűnözéséről papol, ezenközben percenként tucatjával szegi meg a törvényeket. Pofátlanul nagy nyilvánosság előtt a „fehér” faj felsőbbrendűségével kérkedik, rágalmaz, becsületet sért. Az elmebeteg, torz szerkesztőinek nem tetsző embereket állít pellengérre, aláz meg.

És természetesen gátlástalanul ellop, lemásol, felhasznál minden szellemi terméket, hírt, véleményt, ami az interneten megjelenik, sok esetben a forrás feltüntetése nélkül is, úgyszintén következmények nélkül.

De ami a legsúlyosabb, folyamatosan lázít, izgat a magyar törvények, hatóságok ellen, bujtogat erőszakra, és mindezt természetesen szintén anélkül teheti meg, hogy ezért bárki is felelősségre vonná.

Kivéve talán azt az M. Balázs állítólagos főszerkesztő elleni perecskét, amelyik a Székesfehérvári Városi Bíróságon van folyamatban a még 2006-ban elkövetett vétségek miatt.

Naná, hogy nem a folyamatosan izgató, gyűlöletre uszító tevékenysége miatt kell felelnie a törvény előtt! A érzékeny lelkületű ügyész, bíró hölgyek és urak azt nem tudták neki megbocsátani, hogy a portál az ő adataikat (is) nyilvánosságra hozta. A Népszava értesülése szerint Székesfehérvárott november 13-ára tűzték ki az első tárgyalást.

A hasonló cselekedek elkövetése viszont azóta is háborítatlanul folyik.

Pedig Draskovics anno még dicsekedett is azzal, hogy elérték a fasiszta portál megszüntetését. Aztán Szilvásy György, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős egykori tárca nélküli miniszter 2007. augusztus 22-én azt közölte az MTI-vel, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) továbbra is minden törvényes eszközzel fellép a kuruc.info működtetése ellen.

Azóta viszont mély csend.

Hagyjuk, ne foglalkozzunk vele, mondogatják barátaim, hiszen ha beszélünk róluk, ezzel is csupán még inkább reklámozzuk, ismertebbé tesszük őket.

Pedig szerintem beszélni kell erről a bűzös gondolatokat árasztó pöcegödörről, le kell leplezni aljasságukat.Pontosabban, le kellene. Mert nem igaz az, hogy a hatalom ne tudná, kik is mozgatják ezt a gyalázkodó, gyűlöletet szító gépezetet. De úgy látszik nincs ellenükre ez a tevékenység. Főleg azóta, amióta a Kuruc.info-sok már nem is a „komcsikat”, hanem a fideszt, vagy ahogy ők „szellemesen” nevezik, a „zsideszt” tekintik fő ellenségüknek. (A Jobbikot pedig barátuknak. Vonának nem kell Izraelbe mennie, hogy ezt megtudja.)

Apropó, szellemesség. Szemezgessünk kicsit a humorrovatban. Talán ez mond el legtöbbet a kurucok beteges-közhelyes primitív gondolatvilágáról.

A humoruk fő témái természetesen a cigányok, zsidók, melegek, nemibetegek. Időnként a női butaság.

Már a címek is igen jellemzőek. AIDS-es lett a buzi. Buggyant buzik tüntetnek. Kohn vért ad.  Cigány dilemma.

Az ember Ádámtól és Évától származik - mondja a tanárnő a gyerekeknek.
- De tanár néni, nekem apukám azt mondta, hogy a majomtól származunk!
- Igen, Lakatos Gazsi, de most nem rólatok volt szó...

Honfitársaim, segítsük a cigányság felemelkedését! – kéri az olvasóktól egy másik "vicces" cím. A képen pedig egy meghurkolt kötél látható.

Sajátos beteges humoruk belengi az impresszumukat is. Mert nekik ilyenjük is van ám.

A főszerkesztő Esze Tamás, de a munkatársak között található Arbeitmachtfrei János, P. Rónay Pál, M. Adách Imre, Francesco S. Zalasi.

Hehehe.

Dávid Ibolya egyik igen plasztikus kedvenc hasonlata a politikai élet visszásságainak kapcsán az óvodai homokozó.

Szerintem találóbb lenne, ha az egész magyar politikát egy elmegyógyintézethez hasonlítanánk. Mondjuk egy olyan elmekórházhoz, ahol az ápoltak a kezelések közötti időszakokban kedvükre homokozatnak.

Mindez azzal a most dúló mentelmi jogi vitával kapcsolatban merült föl bennem, ahol arról folyik a vita immáron hónapok óta, hogy felfüggesszék-e avagy sem Dávid Ibolya és Herényi Károly mentelmi jogát.

Annak taglalásától most eltekintenék, hogy miért fordult az ügyészség az Országgyűléshez, milyen eszement korábbi történések generálták ezt a kiadatási kérelmet.  A lényeget szerintem senki sem tudja, egy nagy katyvasz az egész. Ki kit figyelt meg, hallgatott le, ki kit rabolt el, fenyegetett meg, ki támadta meg a kormányzati gerincvezetéket, stb.

De ami ebben a siralmas történetben igazán aggasztó, az az, ahogy az egymásnak feszülő politikai táborok saját céljaik elérése érdekében szemrebbenés nélkül vádolják meg és járatják le a különféle állami szerveket.

Az MSZP-s mentelmi bizottsági elnök, Géczi József Alajos igen egyértelmű kétértelműséggel oda nyilatkozott, hogy az eljárásnak mindenféleképpen vannak koncepciós elemei, lehet, hogy ebben nem az ügyészség a felelős, de ez több mint egy éve húzódó politikai vita. (Közbevetőleg megkérdezném: ki húzza?) Arra a kérdésre, hogy ezek szerint azzal vádolja-e az ügyészséget, hogy koncepciós pereket kreál, azt válaszolta: az ügyészséget nem akarja vádolni, de olyan érzésük van, hogy az ügyben túl sok a koncepciós elem.

Vagyis, mégis csak vádolja az ügyészi szervezetet, s nem is akármivel. Ráadásul e kijelentéseivel burkoltan azt is feltételezi, hogy a bíróságok sem függetlenek. Hiszen neki, mint jogi szakembernek, egyetemi oktatónak igazán tudnia kéne, hogy Dávidék büntetőjogi felelősségéről, az esetleges koncepciós elemek létéről vagy nem létéről végső soron nem az ügyészség döntene az esetben sem, ha a mentelmi jog felfüggesztéséről határoztak volna.

Cser-Palkovics András szerint viszont "az MSZP képviselői megvédték az MDF vezetőit, egyértelművé téve azt, hogy az MSZP és az MDF egymás cinkosai, egymás bűntársai abban, hogy a politikai célokra használták és használják fel a titkosszolgálatokat".

Vagyis a helyettes szóvivő szavaiból meg azt lehet kihámozni, hogy a titkosszolgálatot MSZP-s és MDF-es bűnözők tartják a markukban.

Elmeorvosi szempontból a két tünetegyüttes megítélése igen hasonló.  Magyarul mindkettőt úgy nevezik: üldöztetéses, vonatkoztatásos téveszme.

Itt van ez a cirkusz is a távhő áfájával. Csökkenteni kell, jelenti ki a Fidesz, Csökkenteni kell, mondja az MSZP. Akkor csökkentsük, javasolja a Fidesz, s döntsünk róla máris soron kívül. Micsoda, kap fejéhez az MSZP, a Fidesz akarja? Akkor mégsem! Illetve igen, csak nem a Fidesz javaslatára. Még csak az kéne. Hanem majd a miénkre.

Uraim, mars vissza a kórtermekbe, jön a főorvos úr, kezdődik a nagyvizit.

Az ötletet a Hír Tv legutóbbi Célpont műsora szolgáltatta, amelyből az is kiderült, manapság jó üzlet közvélemény-kutatónak lenni. Több száz millás zsíros állami megrendelések. És ráadásul senki sem kéri rajtunk számon az eredményeket.

2002-ben például, mint tudjuk, az összes közvélemény-kutató intézet - köztük a Gallup is - Fidesz-MDF győzelmet prognosztizált. Különbségek csak ennek mértékében voltak. Az egyes előrejelzések 2-8 százalék közötti Fidesz-MDF fölényt jeleztek előre.

De igen csak melléfogtak mindannyian az idei EP választások kapcsán is. Egyébként, aki még emlékszik, az tudja, hogy már a legelső szabad 1990-es parlamenti választást megelőzősen is a kutatócégek közül egyedül a Medián jelezte előre az MDF győzelmét.

Szóval mindezek ismeretében, ahogyan azt III. Richard mondaná egy ilyen szituban: úgy döntöttem, közvélemény-kutató leszek. És alapítok egy céget, például Randa Ipse, vagy Sanda Ipsos néven.

Természetesen vállalnám, hogy teljes körű piac-, reklám-, közvélemény-, egészség- és médiakutatási szolgáltatást nyújtok az ügyfeleim számára.

És természetesen naná, hogy tutira megígérném, hogy nem fogok adót csalni, illetve 10 % fejében alvállalkozói számlát ajánlani senkinek, s nem fogok feketén foglalkoztatni kérdezőbiztosokat sem, hiszen egyáltalán nem fogok senkit sem alkalmazni. A módszerem ugyanis egy ősrégi statisztikai adatgyűjtési módszer, az un. hasra ütéses metódus lesz.

Ez szerintem legalább olyan pontos találati arányokat biztosít, mint bármely ennél jóval költségesebb egyéb közvélemény-összegző tevékenység. Aztán felmarkolom a háromszázmilliómat, veszem a kalapom, oszt jónapot.

Azon még gondolkodom, hogy bevezetem e majd a Penalty-Reward módszert, amely - mint az ugyebár köztudott -, az Out-of-Home piac számára elsődlegesen a kampányok paramétereinek optimalizálását segíti elő.

Vállalnám természetesen médiaesemények megszervezését is. Azonban én nem olyan pancser módszereket alkalmaznék, mint például Bajnai tanácsadói, amikor beállították a Telki edzőtáborban a kapuba, hogy öltönyben védje ki egyik volt hazai válogatott játékos tizenegyesét. Próbálták volna ezt eljátszani akár csak egy szlovák másodosztályú csatárral is.

Ráadásul a miniszterelnök még elkövette azt a hibát is, hogy a kifogott büntető után szónokolt is a svédek és a portugálok elleni VB selejtezőkre készülő focisták előtt.

"Egy hétig rátok fog figyelni az egész ország. A nemzeti együttes sikere segíthet az embereknek örömöt átélni, amire nagy szükség van. Ez nagy felelősség, de ez ne bénítsa a csapatot, hanem lelkesítse. Mutassátok meg milyen a magyar virtus!"

Azóta tudjuk, megmutatták, milyen az a bizonyos izé, magyar virtus. Csúnya, megalázó vereségek és negyedik hely a csoportban. Hát kábé per sacc, ilyen a mi virtusunk.

Ha már mindenképpen úgy gondolták egyébként, ez a laza focista szerep jól áll Bajnai népszerűségének, akkor inkább úgy kellett volna intézni, hogy mondjuk Orbán Viktor lövését védje ki. Sőt sorban az egész Fidesz vezérkarét, s ezzel előzze meg az U20-as Gulácsit is.

Mást már úgy sem fog tudni megelőzni.

Ma reggel ismételten bebizonyosodott a mondás igazsága: polak- weger dwa bratanki. Magyar-lengyel két jó barát.

A tv2-ben bizonyos dr. Magyar György nyilatkozott megint a tőle megszokott bölcs mértéktartással, ezúttal Lengyel Zoltán független országgyűlési képviselő ügyvédjeként. A téma a meglehetősen hányatott életű politikus-védenc állítólagos öngyilkossági kísérlete volt.

Magyar doktor némi finom távolságtartással ugyan, de védelmébe vette Lengyel urat. Persze – vethetnénk ellen némi malíciával – ez nem jelenti azt, hogy ez a Magyar föltétlenül szereti is azt a Lengyelt, s a barátja is neki. Hiszen azt sem tudjuk, vajh csak szívességből, puszta filantrópiából vállalta-e Lengyel védelmét, vagy esetleg borsos munkadíj ellenében.

Lengyel úr gyógyszer-túladagolási ügyében az adásban megszólalt egyébként egy doktornő is, aki patetikusan visszakérdezett a mokka műsorvezetőjétől, Kárász Róberttől, nincsenek-e ennél kitárgyalásra méltóbb, drámaibb esetek, s azoknak miért nincs hírértékük.

Tetszik, nem tetszik, igaza van a doktornőnek. Hiszen sajnos, mint tudjuk, a hír soha nem az, ha egy kutya megharapja a postást, hanem ha ez fordítva történik. Egyébként is ha ma hazánkban mindazok többsége szuicid gondolatokat forgatna, akik ellen valamilyen nem teljesen tisztességes eljárás folyik az igazságszolgáltatás fórumai előtt, akkor a többségüknek arra sem futná, hogy az öngyilkosságukhoz szükséges gyógyszereket a patikában megvegyék. De nem lenne annyi melegvizük sem, hogy abba beleülve az ereiket felvágják.

Ezen esetek taglalása egyébként sem férne bele a tévék reggeli műsoridejébe.

De visszatérve Lengyel képviselő úr viselt, illetőleg épp’, hogy nem viselt dolgaira! Én nem tudom tényleg rárontott-e a rendőrökre, amikor egy szál gatyában, gyógyszerek hatása alatt autókázott a budai alagút közelében, vagy azok páholták el őt. Azt sem tudjuk a mai napig sem, hogy régebben tényleg ő pózolt-e meztelenül egy feszület előtt. Ő tagadta.

Ami viszont tény, Lengyel úrnak ezúttal ismét sikerült áttörnie a média ingerküszöbét.

Mindenestre az utóbbi időkben egyre érdekesebb embereket termel ki magából a magyar politikai cirkusz világa.

Itt van a manézs közepén ez a Molnár Oszkár nevű egykori szdsz-es, majd fideszes férfiú is. A saját bevallása szerint anno a Mókus őrsben szocializálódott buszsofőr, majd országgyűlési képviselő, valamint polgármester, akinek, bár gyakran zsidózik, de sok zsidó barátja van. Egy interjúban a nagy költőt, Széchenyit idézte, mondván nyelvében él a nemzet. És szerinte eme nagyszerű gondolat kerülhet veszélybe azzal, hogy Izraelben már magyarul tanulnak a diákok. Magyarul, vagyis amiről szintén tőle értesülhetünk: a világ legrégebbi nyelvén.

Simicska Lajos óta persze azt is tudjuk, egy demokratikus jogállamban mindenkinek alapvető állampolgári joga hülyének lenni.

Jó, de ennyire?

Hacsak nem volt annakidején némely politikusunk anyukájának gumikalapácsa.

A brazil Wallace Souzát pár hete gyanúsította meg az ottani rendőrség azzal, hogy bűnügyi műsora nézettsége érdekében maga rendelt meg gyilkosságokat. A gyanú azon alapult, hogy az egyébként népszerű politikus stábja a rendőrök előtt érkezett meg a bűntettek színhelyére. Ráadásul az áldozatok a politikai ellenfelei voltak.

Persze Magyarországon is ádáz harc folyik a tévécsatornák között. A nézettség nagyon fontos dolog, főként a reklámokból befolyó pénzek miatt. Arról azonban egyelőre még nem hallottam, hogy mondjuk Doszpot Péter bárkiket is kinyíratott volna azért, hogy többen tekintsék meg az ATV-n futó bűnügyi műsorát. Gyárfás sem intézett el még senkit abból a célból, hogy többen lessék a Napkeltét. Még a politikai ellenfeleit sem. (Lehet, hogy épp' ez kellett volna tennie persze.) Jáksó Lászlóból viszont már inkább kinézek olyasmit, hogy ölni is képes volna az egyre kókadtabb Heti hetes sikeresebbé tételéért. (Ha mással nem is, a poénjaival.)

Szóval a nézettség itthon is a legfontosabb dolog, a rafkós tévések a növelése érdekében nálunk is képesek sok mindenre. Ha kell verekednek, meztelenre vetkőznek.

A nagy kedvencem ebből a szempontból mégis a TV2 reggeli műsora. Azon belül is a nézőknek feltett kérdés. Ma például azt tudakolták a kedves nagyérdeműtől, egyetértenének-e azzal, hogy Bokros Lajos legyen hazánk miniszterelnöke. Három válaszlehetőség volt most is: igen – nem - csomag.

Önmagában már a kérdésfeltevés is provokatív, de az igazi trükk nem ebben van. Hanem, hogy a szavazás elején bemutatnak egy szerintem teljesen kamu szavazási arányt, amelyik jól felhúzza az egyébként is kissé zabos, ideges, munkába siető embereket, és amelynek hatására azonnal magukhoz, illetőleg a mobiljukhoz nyúlnak, és bőszen sms-ezni kezdenek. Növelve ezzel persze a telefontársaságoké mellett a tévé bevételeit is.

A negyed nyolc körül bemutatott adatok szerint a nézők többsége, 50 %-a voksolt Bokros miniszterelnökségére. Azurák maga is kissé pironkodva fűzte hozzá, természetesen nem biztos, hogy ez a valós közvéleményi adatokat tükrözi. (Inkább trükközi, teszem hozzá.)

A műsor politikus vendége viszont érdekes módon nem a kérdéssel érintett csomagos ember volt, hanem az a halk szavú, ám magabiztos pártelnök, aki ezúttal is igen visszafogottan és szerényen – mondhatni szinte már européer módon - zsidózott és cigányozott, ahogy azt egyébként már tőle megszokhattuk. Úgy tűnik, a tévéműsor szerkesztői viszont nem merték megkockáztatni, hogy az eznapi kérdést aktuálisan, a vendégükre szabva, úgy tegyék föl, szeretné-e ön Vona Gábort Magyarország miniszterelnökének?

Egy ilyen kérdés esetén az igenek arányát lehetett volna például 0 % -ról indítani. Ez alighanem olymértékben lázba hozta volna a szélsőjobb híveket, hogy lebénult volna a telefonforgalom.

Egyébként a mokka szerkesztőségének szívesen nyújtanék segítséget néhány jövendőben felteendő hasonlóan frappáns kérdés megfogalmazására.

Szeretné-e ön Bajnait börtönben látni? Válaszlehetőségek: igen – nem – Joav Blum.

Akarja-e, hogy Magyarország államformája királyság legyen? Igen – nem – Erdélyt vissza.

Ön szerint jól állna-e Draskovicsnak a Magyar Gárda egyenruhája? Igen – nem - rabruha.

Várjuk a további hasonlóan frappáns kérdéseket. A legjobbak között kisorsoljuk az őszödi beszéd CD-jét, valamint egy belépőt az MSZP legközelebbi pártkongresszusára.

Nem jó az állami tulajdon, mindent privatizálni, privatizálni, harsogták a liberálisok. Az állam ugyanis rossz gazda, tették hozzá legfontosabb érvként. Mindezt addig-addig sulykolták, hogy az emberek már kezdték elhinni. A vicc csak az volt, hogy többnyire maguk az e nézeteket hirdetők voltak az állam, vagyis amikor ilyesmiket hangoztattak, valójában saját magukat minősítették. Akkor ez ennyire nem is tűnt föl, de most a BKV, Sukoró, MÁV, stb. történések fényében már egyre világosabb, hogy miként is gondolták mindezt.

Saját magukból indultak ki ezek a fő-fő liberálisok, amikor a rossz gazdáról papoltak.

Akkoriban Kuncze úr és eszmetársai zajos performansz keretében hatalmas Lop-STOP feliratú pólókkal, táblákkal nyüzsögtek a Parlament környékén, s próbálták elhitetni a néppel, hogy a Fidesz milyen lenyúlós fajta.

Az utóbb megismert történések fényében ez a Lop-STOP táblás hepaj és műbalhé felért egy kiadós blaszfémiával.

Ugyanis szép lassan kiderült, hogy nem csak a Fidesz, hanem bizony a szadesz, sőt a szoci párt is igencsak csórelós fajta. Sőt, túltesz amazokon is. Kaya Ibrahim és Josip Tot kiscserkészek mellettük. Ahogy Szollár szóvivő úr találóan fogalmazott a ma reggeli mokkában: a szekrényben nem csontvázak vannak, hanem egész temetők.

Sokakban megfogalmazódik hát az igény, hogy jöjjenek a tiszták, a magunkfajták, új időknek új dalaival! Jöjjenek a jobbak, a jobbikok.

És ők jönnek is, mit jönnek? - Masíroznak. (Látnak is, győznek is?)

Morvai és Szegedi egyébként tegnap az Országházban újfent feltalálták a nemzeti szocializmus melegvizét. A beszédeikben felhozott érvek nem voltak mások, mint a XX. századból jól ismert fasiszta gondolatok csócsálásai. Egyelőre persze kissé lájtosabb kiadásban, némi bolseviki beütéssel. (Ki a nép ellenségeivel a koalícióból!)

Morvai Krisztina – akinél egyelőre nem volt semmilyen stoptábla – elmondta, úgy látja, a hasznot privatizálják, a kárt államosítják. Ezért aztán „radikális, gyökeres változás kell, „el kell kergetni az ország kifosztóit, gyarmati sorban tartóit”. Új vezetők, új szemlélet kell.” Az pedig olyan, amely a pénz helyett, az emberhez méltó élet szempontjait nézi. „Globalizáció helyett lokalizáció”, „a multik helyett a kis- és középvállalkozások támogatása”, „Magyarország a magyaroké”, „Adjon az Isten szebb jövőt”

A párt és képviselőtársa, Szegedi Csanád szerint „milliárdokat költ a kormány roma felzárkóztatásra, miközben a magyarság a cigánybűnözés karanténjában vergődik.” „És van pofájuk azt mondani, hogy nincs pénz? Önök ellopták, azért nincs kedves elvtársak.”

(Meglepetésre Szegedi képviselő úr ezúttal szimpla öltönyben osztotta az igazságot. Tán gárdista – elnézést: újgárdista! - egyenruháját ruhatisztítóba vitte?)

A Jobbik politikusok fellépését az ülésteremben alig néhány ember hallgatta egyébként.

Az elhangzottakra Kuncze Gábor, a már szinte nem létező Szdsz önjáró frakciójának nagy megmondó embere reagált, aki az MSZP időkeretének a terhére (?) tőle szokatlan körülményességgel fogalmazta meg:

" Tartalmát tekintve egy újfasiszta alapvetésnek minősül az én szememben, szeretném, ha a magyar Parlamentben ez elhangzana, nem maradna nyom nélkül mindaz a kifejezés, és persze a stílus is, amit az európai parlamenti képviselőtársunk az imént megengedett".

Igaza van Kunczénak. De talán jobb lett volna, ha egy hitelesebb ember szólal fel ez ügyben. ő pedig inkább a Lop-STOP pólóját és tábláit mutogatná megint az ország házában.

Az MSZP időkeretének terhére persze.

Elnézést, ha most kivételesen nem a saját szellemi termékemmel hozakodom elő, hanem egy kommentelőével.

A korábbi: „Letépem a karod te buzi!” című blogbejegyzésemhez  ha-nokri néven hozzászóló szerintem nagyon fontos dolgokat fogalmazott meg az általam feltett videón látható eseményekkel kapcsolatban. Idéznék belőle.

„Egy jogállamban a kommandós nem faszagyerek, aki szétrúghatja az állkapcsodat, ha nem csinálod elég gyorsan a fekvőtámaszokat a mókából alád fektetett alzheimeres nagymamádon, hanem egy rendőr, akinek úgy kell intézkednie, hogy közben jogszerűen jár el, nem önbíráskodik, nem gyalázkodik - ha frusztráltak a), vegyenek egy hokimagazint bevetés előtt és adják körbe a kisbuszban b) ne menjenek rendőrnek, hanem termesszenek uborkát a kiskertjükben. (Pont mint az intelligens hozzászóló, akinek nyilván naponta lopják el a friss petrezselymét a cigánybűnözők, mert ő a megtestesült vidéki Magyarország).
Ilyen az, amikor a teljes amatőrség a kisszerű hatalommámorral egészül ki. Egészen szánalmas, hogy felvették ezt a szart, és közben össze-vissza vagdosták, a kamerás szégyenlősen elfordul, amikor minden ok nélkül veréssel fenyegetnek (és legalább gyanús, hogy megvernek), buziznak egy olyan embert, aki azért van ott, hogy nekik segítsen, felháborító, ahogy négykézláb rángatják a srácot a betonon, amikor nyilvánvaló, hogy együttműködik.
A legröhejesebb mégis az, hogy a híres október 23-i akciók óta minden derék honfi ÁVH-zik és rendőrállamról beszél (részben nyilván jogosan), itt pedig ugyanazok hosszú nyelvcsapásokkal nyalnak, csak azért, mert most cigányokat vertek a szépsisakos birodalmiak... A vidéki, cigányok elleni kommandósakciók vannak olyan durvák, mint a szemkilövősdi, csak többségükről nem kerül ki videó, érthető okból. Azt kívánom tiszta szívemből, hogy minden kedves rendőrvédő változzon át egy esős éjszakán kelet-magyarországi cigánygyerekké, és ismerkedjen meg a rögvalósággal.”

Minden szavával egyetértek.

Ja, egyébként úgy hallottam, Bencze úr vizsgálatot rendelt el, és többek között azt is ki szeretné deríteni, hogyan került ki a bemutatott – nagy sikert aratott - videó az internetre. (Még a Kuruc.info is kirakta a címlapjára. Igaz, meghamisítva.)

Ha erre kíváncsi, engem keressen. Mondok én még mást is a főkapitány úrnak a hazai valóságról. Olyasmiket, amikről ritkán készül felvétel.

Én vagyok az az úriember, aki Öntől helyreigazítást és bocsánatkérést vár el, amiatt, hogy a tarnabodi romákról valótlanul azt állította, nem működtek együtt a rendőrséggel. Én vagyok, aki azt is kifogásolta, hogy Önök a sajtót előítéletes tényközlésekkel rendszeresen manipulálják. Én vagyok az, akit Ön mindeddig válaszra sem méltatott.

Magyar Elemér vagyok. Egri ügyvéd.

Legalább is még egyelőre.

Egyik jogász barátom dr. Szikinger István alkotmányjogász, aki régebben a rendőrtiszti főiskolán is tanított, amikor bírálni merészelt némely rendőrségi potentátot, majdnem börtönbe került. Lőfegyverrel visszaélés miatt ítéltették el, hosszú ideig ügyvédi szakmáját sem gyakorolhatta.

Az igazi móri tömeggyilkosokat lebuktató - a fegyvereiket a rendőrség helyett megtaláló - ellen pedig, amikor perelni merészelt amiatt, hogy megkaphassa a díjkitűzés összegét, ugyancsak büntetőeljárást indítottak, lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés miatt. 

Avagy hogyan történik a cigány tanúk kihallgatásra idézése Magyarországon?

2008. szeptember 29-én délelőtt a tarnabodi cigánysoron izgatottan tárgyalták az éjszakai lövöldözés és Molotov-koktélos gyújtogatás híreit. Biztos a Gárda volt!- mondták. Akkor már túl voltunk a galgagyörki és a piricsei hasonló alattomos éjszakai támadásokon. Amikor a romák meglátták a kommandósokat és az egyenruhásokat az utca végén feltűnni, még meg is könnyebbültek, hogy most már biztonságban érezhetik magukat. Az eset kapcsán két helyi fiatal elfogásáról készült rendőrségi videó azt bizonyítja, kicsit korán örültek.

A zsaruk brutalitásáról tanúskodó felvételeken - alaposabban szemügyre véve - sok furcsaság fedezhető fel. Ezeket jelöltük a megfelelő helyeken.

A pirossal bekarikázott képeken az látható, amikor a kommandósok 02:40-nél a szemközti házból a kisgyermekes anyát is kizavarják, egy másik ház előtt 6:14-nél arrébb rúgnak egy gyermekfürdőkádat, 6:48-nál megütik a lakását kúszva elhagyó gyanúsítottat, majd 8:44-nél letépik a függönyt. Néhány helyen a képen történtek jobb megértését feliratozással és megismételt lassításokkal is segítettük.

A kommandósokon semmilyen azonosító szám nem látszik.

Szembetűnő a számtalan vágás. Ezek egyes esetekben olyan gyanút keltenek, mintha szándékosan el akarnának fedni velük bizonyos részleteket. A lassabb, áttűnéses vágásokat a rendőrök állítása szerint a kamerával helyben készítették, azaz amikor az operatőr úgy ítélte meg, hogy semmi dokumentálandó nem történik, leállította a felvételt. A kamera ezekben az esetekben a felvétel újraindításakor a két kép között áttűnést rögzített. A vágások másik fajtája, az éles, ugrásszerű képváltás is többször előfordul azonban. Ezek érdekes módon gyakran éppen az erőteljes káromkodások, vagy valaki inzultálása közben figyelhetők meg, mint például 01:06-nál, vagy 07:12-nél.

A teljes felvétel nagyon kusza képet mutat. Az elején található lerohanós rész 01:34-től kezdve váratlanul minden ok nélkül mégegyszer megismétlődik. Az első és a második esetben ugyanabból a jelenetből más-más részek vannak kivágva, így más-más mondatok válnak érthetővé.

Sajátos, hogy mindezek után az NBH(!) szakértője viszont lényegében azt állapította meg, hogy a videóképeken semmilyen szándékos manipulációnak nincs nyoma.

A tarnabodi romák nem voltak együttműködők, nyilatkozta a napokban Bencze József főkapitány az Estében. "Ha együttműködők, korábban elszámoltathatóak lettek volna, valószínűleg hamarabb kiderül, hogy nincs közük az ügyhöz." Vagyis tulajdonképpen ők a hibásak a rendőrségi fiaskóért a főrendőr szerint!

Érdemes megkeresni a felvételen a 6:40-től kezdődő utolsó előállítást, amelyen jól látszik, hogy a kommandósok a hason csúszó, majd felemelt kézzel térdeplő fiatal együttműködési készségével sem voltak megelégedve. Olyannyira, hogy miután csupasz térdén végigrántják a betonon, gyorsan ököllel kétszer meg is ütik.

Talán ugyanígy nem ítélték kellőképpen együttműködőnek a tarnabodi rendőrségi referenst, akit éppen a kommandósok biztosítására hívtak a helyszínre. Durván a bokorba lökték, telefonját - amin éppen a főkapitánnyal beszélt, - elvették, majd miután a referens ezt 4:27-től kezdődően szóvá teszi, az üvöltözésen kívül nem tudni még mit csinálnak vele, ugyanis az akció dokumentálásával megbízott technikus bár 05:05-nél egy pillanatra elbizonytalanodik, végül nem találja érdekesnek azt, hogy a földön ülő embernek azt ordítják a kollégái, "Ne ugassá'! Fordulj hasra!", "Még egy pofázást meghallok bazzeg, beleverek a buta fejedbe!". A felvétel készítője 04:50-nél diszkréten elsétál a 20 méterrel arrébb álldogálló rendőrökhöz, és amíg a háttérben durva szitkok és fenyegetések, majd 05:25-nél egy hangos csattanás is hallatszik, addig ő az autó mellett bámészkodó rendőröket filmezi.

A Magyar Nemzet a rendőrségi tájékoztatás alapján azt közölte olvasóival, hogy  "A nyomozás akkor hamar a romákra terelte a gyanút, a rendőrség többüknél házkutatást tartott az eset után. A cigányok ezen annyira felháborodtak, hogy tizenöten még a kommandósokra is rárontottak." Furcsa, hogy a felvételen a romáknak a rendőrök elleni támadásáról egyetlen képkocka sem szerepel. Bár a lakásajtó mellett álldogáló melegítőnadrágos roma kislány ki tudja mit művelt volna, ha rá nem ordítanak, hogy vegye ki a kezét a zsebéből.

Az itt közzétett képek tanúsága szerint mind a főkapitány, mind a Magyar Nemzet pimaszul hazudtak. Jól látható ugyanis, hogy a fegyveres kommandósok rontottak rá durván a békés romákra. Kértem ezért a kijelentéseik helyesbítését. Eddig válaszra sem méltattak.

A felvételeken is látható történtekkel kapcsolatban egyébként ügyészségi vizsgálat is folyt. A nyomozó ügyész teljesen rendjén valónak tartotta a kommandósok viselkedését."Nagyon alapos" döntését a felettes ügyészség is helybenhagyta. Az alaposságról egyébként csak még annyit: az átkutatott ház lakói kifogásolták, hogy a rendőrök a lakást felforgatták, összesározták. Erre az egyik rendőrtiszt tanúként gúnyosan így reagált: "teljesen száraz idő volt, egy szem sár sem volt, hacsak nem eleve sáros bakancsot hoztunk magunkkal." A felvétel elején ezzel szemben jól látható egy méretes pocsolya a hasra fektetett ember mellett.

Élvezzük hát együtt ennek a látványát, amelynek egyébként az a poénja, hogy az ilyen körülmények között elfogott és előállított fiatalokat a Hevesi Rendőrkapitányságon tanúként hallgatták ki.

Ja, és majdnem elfelejtettem. A nyomozó ügyészség szerint a hevesi búcsúban is ugyanerre a több mint tucatnyi fegyveres marcona kommandósra támadt rá puszta kézzel öt színjózan, kisgyerekeivel szórakozó cigány férfi és két fiatal cigány nő. Ügyük már a bíróságon van.

Amikor a sarki kocsmában a haverom elejtette a nylon szatyrát a frissen vásárolt négy sörrel együtt, s az üvegek összetörtek, a pia pedig szanaszét folyt a kövezeten, akkor tette a csaposnő azt az azóta már szállóigévé vált kijelentését: „Gazsi, imádom a ridikülödet!”

Szóval én legalább ennyire imádom a tv2 mokka reggeli kérdéseit. Olymértékben ostobák és gyakran provokatívak, hogy tulajdonképpen már ez okból is élvezetesek. Hivatalosan ugyan nem szoktam szavazni (s így bizonyára szegényebb maradok néhány igen értékes CD-vel), de esetenként azért én is állást foglalok - már ha egyáltalán van erre érkezésem.

Ma reggel azt tudakolták a nagyérdeműtől, hogy kinek kéne BB Évi születendő gyermekét felnevelnie, BB Évinek, az apának, avagy az államnak. Mint a közügyek iránt érdeklődő fegyelmezett állampolgárt, természetesen ez a kérdés engem sem hagyott hidegen.  Tényleg, kinek is kéne felnevelnie BB Évi magzatát? (De ki az a BB Évi?)

Miközben ezen a reggeli műsor által feszegetett fontos társadalmi problémán töprengtem BB Évi aspektusában, majdnem elkerülte a figyelmemet az a híradás, miszerint négy férfit és két nőt tartottak fogva egy pápai házban, és lopásokra kényszerítették őket.

Erről az esetről a rendőrség sajtótájékoztatón számolt be, amelyről aztán a maga módján természetesen hírt adott szinte valamennyi mértékadó hazai médium.

 A 46 éves B. P. és élettársa, a 44 éves L. A., valamint a nekik besegítő rokonok megdöbbentő körülmények között tartották fogva a szabadságuktól megfosztott embereket; testi, lelki terrort alkalmaztak.

Egy idős férfinak másfél évtizeden át szedték el a nyugdíját, s még a feltétlenül szükséges gyógyszerére sem kapott pénzt.

Akadt, aki már húsz éve élt a pápai család irányítása alatt, ingóságaiktól megfosztották őket, segélyeiket elvették tőlük. Embertelen körülmények között fűtetlen, víz és villany nélküli, bontásra érett házrészekben laktak, enni csak ételmaradékot kaptak, s csak lavórban, hideg vízben mosakodhattak.

A tegnapi győzelmi jelentésként ható rendőri sajtótájékoztatóból sajnos az nem derült ki, hogy vajon mindez a szörnyűség hosszú éveken keresztül miért kerülte el a nyomozók figyelmét. Miért csak most döbbennek rá a zsaruk, de szinte az egész közvélemény is arra, hogy ilyesmi nálunk létezik: Hogyhogy nem figyelt fel sok-sok éven át egyetlen rokon, hatóság, senki más sem arra, hogy valakinek 15-20 éven keresztül lopkodják a nyugdíját, elveszik a segélyét? Hol voltak ennyi időn át a rendőrségen kívül a gyámhatóság, az egyházak, egyéb karitatív szervezetek emberei? Vagy akár a posta?

Na persze egy olyan országban, ahol a drágalátos politikai elit mindenkori hatalmasai százezreket csicskáztathatnak, a pápaihoz igen hasonló módon, gazdasági válságra, egyebekre hivatkozva, mindenféle jogkövetkezmények nélkül, ott miért kellett volna az elmúlt évtizedekben pont erre az egy esetre felfigyelnie bárkinek is?

Azt egyelőre még nyomozástaktikai okokból nem árulhatom el, hogy a nejem hány botütést érdemelne, ha történetesen Malajziában élne, de az biztos, hogy fél tucatnál jóval többet sózhatnának a hátsójára.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy olvastam a hírt, miszerint a Kuala Lumpur-i fellebbviteli bíróság jóváhagyta azt az ítéletet, amely szerint hat botütést kap egy maláj modell, akit még 2007-ben egy éjszakai bárban söriváson kaptak. A 32 éves Kartika Szari Devi Sukarno az első nő, akit a muzulmán többségű Malajziában megbotoznak. Augusztusban elhalasztották a büntetését, de most mégis a bot elé kell állnia.

Ez az elvetemült Kartika Szari Devi Sukarno legközelebb bizonyára jobban meggondolja majd, hogy mivel oltja szomját, s alighanem inkább valami Allahnak jobban tetsző egészségesebb italt fog elfogyasztani, teszem azt Coca vagy Pepsi Colát.

Mindenesetre azért érdekes, hogy Kartika Szari stb. nem azért kap ilyen sajátos büntetést, mert egy éjszakai bárban tartózkodott, hanem kifejezetten a sörfogyasztásért. A híradások nem részletezik egyébként, hogy mennyit ivott ez a romlott nőszemély az erjesztett árpa-léből, lehet, hogy mindössze csak egy pikolóval. És ezért kapott mindössze hat botütésnyi büntetést.

Hát ilyen a világ. Münchenben a hölgyek is - élükön Angela Merkellel - literes korsóból isszák a folyékony kenyeret a sörfesztivál – Oktoberfest - idején, addig máshol ezért megalázó testi fenyítés jár.

Ami az egyik országban megengedett, sőt támogatott, az a másikban tiltott.

Persze az, hogy bizonyos arab államokban e téren megállt az idő azt elég régóta tudjuk. De, hogy Amerika a szabadság hazája is ehhez hasonló elképesztő bornírt jogi szabályozást produkáljon, azt még a joghoz értők is elhűlve konstatálják.

Egy 32 évvel ezelőtt állítólag elkövetett megrontásért valakit letartóztatni, s most felelősségre vonni? Amikor már az állítólagos sértett is nagymamakorú lett? Hát milyen jogrendszer az, amelyik nem ismeri az elévülést?  Tegyük hozzá, jelen esetben nem emberiség elleni bűntettről van szó. Jó, nem is szimpla sörivásról. De azért mégis.

A kaliforniai igazságszolgáltatás azonban kevésbé könyörületes, így idén májusban ismét és végleg elutasították Polanski kérelmét a 32 évvel ezelőtti ügy lezárására. A Los Angeles-i bíróság a kérelem elutasítása mellett személyes megjelenésre utasította a filmrendezőt.

Persze az USA jogi szabályairól egyébként is megoszlanak a vélemények. Sokak számára visszatetsző például az, ahogy ott egyes államokban a halálbüntetést kezelik. Bizony sok téves, előítéletes döntésről is hallani.

Ami azonban most inkább megdöbbentett, az nem az amerikai jog furcsasága, hanem a svájci igazságszolgáltatás elképesztő szolgai hozzáállása mindehhez.

Mert bármennyire is lehet szidni a hazai jogrendszerünket, azért ilyesmi nálunk aligha történhetett volna meg. Hogy idejön a világ egyik legnagyobb élő filmrendezője, életműdíja átvételére, ám ehelyett Bencze barátságtalan fogdmegjei várják őt a repülőtéren. Nálunk ugyanis a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről rendelkező törvény szerint nincs helye kiadatásnak, ha az a bűncselekmény, illetőleg büntetés, amely miatt a kiadatást kérik, akár a megkereső államban, akár Magyarországon elévült.

Szinte felfoghatatlan, hogy Svájcban ezzel ellentétes rendelkezés legyen érvényben. Tisztességes jogállamban ugyanis nem létezik örökös, életfogytig tartó felelősség, csak egészen kivételes esetekben, kirívóan súlyos élet és állam elleni bűncselekmények elkövetése esetén.

Eddig több mint hetven világhírű filmrendező, színész és értelmiségi írta alá azt a petíciót, amely Roman Polanski "azonnali szabadon bocsátását" követeli, és elítéli a lengyel-francia filmrendezőnek állított "rendőrségi kelepcét",

Polanski letartóztatása miatt nem csupán a filmszakma jeleseinek kéne tiltakoznia. Hanem illene a jogászi szakmai elitnek is.

Hogyan lehet teljesen nyilvánvalóan ártatlanokat a nagy nyilvánosság előtt továbbra is úgy besározni, hogy a főkapitány úrnak és embereinek se legyen nyugtalan az álma amiatt, hogy az felelőtlen, szakszerűtlen munkájuk következményeként három roma fiatal majd egy évet ült valótlan vádakkal?

Erre mutatott jó példát a főkapitány úr a Napkelte egyik reggeli műsorában. Ezzel kapcsolatban ma az alábbi levelet írtam a részére.

Országos Rendőr-főkapitányság Vezetője

Dr.Bencze József úr

B u d a p e s t

Pf.: 314/15. 1903

Tisztelt dr. Bencze József úr!

Ön a Napkelte 2009. szeptember 23-i reggeli műsorában tarnabodi ügyfeleimről – Pusoma Jánosról és Szabó Adorjánról – valótlan dolgokat állított.

Az még csak kisebb hiba, hogy Ön nem tudta, hány személyt tartóztattak le az igen magas adrenalin szintű kommandósok több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete gyanújával Tarnabodon 2008. szeptember 29-én.  Az Ön állítása szerint kettőt, a valóságban viszont hármat.

Azt is illett volna tudnia – ha már ez ügyben nyilatkozott -, hogy a nyomozást ezekkel a fiatalokkal szemben emiatt már jogerősen megszüntették. Tehát nem helytálló az az állítása, hogy a gyanúsítás valószínűleg vissza lesz vonva. Ez ugyanis korábban megtörtént.

Tehát a rajtuk talált állítólagos lőpor ügyében sem folyik, folyhat már törvényesen semmiféle további vizsgálat velük szemben, az Ön állításával ellentétben.

Az Ön szájából elhangzó legkifogásolhatóbb valótlan állítás azonban az volt, hogy a tarnabodi romák nem voltak együttműködők. Ha együttműködők, korábban elszámoltathatóak lettek volna, valószínűleg hamarabb kiderül, hogy nincs közük az ügyhöz.

Vagyis tulajdonképpen ők a hibásak a rendőrségi fiaskóért.

Hogyan kellett volna Ön szerint együttműködni az ártatlan gyanúsítottaknak? Tán beismerni, hogy mégis ők voltak a tettesek? Vagy netán a szászhúsztagú nyomozócsoport helyett kinyomozni és megnevezni az igazi tetteseket?

Az ügyfeleim – Pusoma János és Szabó Adorján – amikor őket felszólították, minden esetben vallomást tettek, a szembesítés elől sem zárkóztak el, sőt.

S amikor a rendőrök erre megkérték őket hazugságvizsgálatnak is alávettették magukat. Méghozzá egymás után többször is. Eközben olyan kérdésekre is hajlandóak voltak válaszolni, amelyekkel tulajdonképpen őket és rokonságukat a piricsei esettel is megpróbálták összefüggésbe hozni, mint elkövetőket.

Mindezt milyen alapon lehet nem együttműködésnek minősíteni?

Tisztelt Bencze József főkapitány urat mindezek alapján arra kérem, hogy szíveskedjék a Napkelte adásához hasonló nyilvánosság előtt kijelenteni, hogy az ügyfeleimmel kapcsolatosan többszörösen is valótlanságokat állított.  A valótlan kijelentéseiért, s amiatt is, hogy őket majd egy évig ártatlanul előzetes letartóztatásban tartották, Pusoma Jánostól és Szabó Adorjántól – az egész rendőrség nevében is –kérjen elnézést és fejezze ki sajnálkozását.

Tisztelettel várom mielőbbi válaszát.

                                                            Dr. Magyar Elemér ügyvéd

Kérem szépen, hogy a titokminiszter milyen iskolai végzettséggel rendelkezik, ez egy hozzánk hasonló normális jogállamban olyan hétpecsétes titoknak számít, hogy már a kérdés feltevése is súlyos államtitkot sérthet. Mint ahogy kiemelkedően fontos államtitkot képezett annak idején az is, hogy Laborcz Sándor egykori NBH főigazgató úr mikor és hányszor járt magánúton Moszkvában.

Most mégis valahogy kitudódott - kiszivárgott? -, hogy a magyar titokügyi főmufti, a KISZ mozgalomban eltöltött szorgos éveit követően csak egy gépészeti üzemmérnöki főiskolát tudott nagy nehezen összegründolni.

Ennek az információnak a napvilágra kerülése bizony beláthatatlan következményekkel járhat az országunk biztonságára nézve. Főleg, minekutána bizonyára Jan Slota is megtudhatta ezt, hát nehéz időknek nézünk elébe.

Mindenesetre sejteni vélem, hogy Juhásznak az országgyűlési honlapon szereplő adatai közé mégis miért, és hogyan kerülhetett a nem valós egyetemi végzettség megjelölés.

Ki nem hallott még olyan kifejezésről, amikor valami fontos tényt államérdekből elleplezünk, vagyis dezinformálunk?

Szerintem ilyen, az ellenségeinket megtévesztő célzattal kerülhetett a kamu egyetemi diploma is Juhász úr adatai közé. És ugyancsak az ellenség megtévesztését szolgálta, hogy a diploma megszerzésének időpontjául hol 1991, hol pedig 1992 volt feltüntetve.

Azt ugyanis el sem tudom képzelni, hogy Juhász Gábor szándékosan hazudott volna, és többnek akarta volna mutatni magát, mint ami.

Egyébiránt azt nem is nagyon értem, mi a jelentősége annak, hogy a titokminiszter úrnak van, vagy nincs egyetemi diplomája. Hát nem mindegy ez egy olyan országban, hogy ki vezeti a titkosszolgálatokat, ahol bárki bármilyen végzettséggel bármilyen pozíciót is gond nélkül betölthet?  

Legfeljebb a végén, amikor a szakszerűtlen intézkedések miatt beüt a krach, (döglenek a libák) az illető szerényen pislogva bevallja, hát kérem, nem értettünk hozzá.

Nálunk hadügyminiszterré avanzsálhat valaki anélkül, hogy akár egy napig is lett volna katona. De Szekeres Imre legalább annakidején 1977-ben a mesterséges intelligenciák kifejlesztése témakörében egyetemi doktori címet szerzett. Igaz, aztán persze, intelligencia ide, intelligencia oda, nyolc éven át a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Veszprém Megyei Bizottságának a titkára, majd első titkára volt.

Persze Juhász is volt már a drog elleni eseti bizottság elnöke, majd az ifjúsági és sportbizottság tagja, illetve a kábítószerügyi albizottság alelnöke, végül a költségvetési bizottság tagja. Akasztott ember viszont még nem volt.

Egyébiránt a sok hülye fideszes tán megnyugodna attól, ha Juhász úr az egyetem kereskedelmi karának áruforgalmi szakán – mint ahogy állította – tényleg igazi diplomát szerzett volna? Akkor tán jobb titokminiszter válna belőle?

A hazai viszonyainkat ismerve ez bizony egy nagyon hülye kérdésfeltevés.

Egyébként Juhász Gábornak, bár ő is elismerte, hogy nincs diplomája, az Országháza honlapján olvasható önéletrajzában még jelenleg is ott virít, miszerint 1992-ben szerzett közgazdász-diplomát. És ugyanez az információ még mindig fellelhető a Miniszterelnöki Hívatal honlapján is. Csak picit más évszámmal.

Nem volt még idő kijavítani.