Proszektúra

Nem értem ezeket a népeket. Nekik végképp semmi sem jó. Nem tetszett nekik a szocializmus, azt mondták rá, hogy az egy diktatúra, amiben nem érvényesülnek a szabadságjogok. Rendszerváltozást akartak. Addig akarták, amíg az egyszer csak a nagy reformereink jóvoltából bekövetkezett.

Pozsgay, dacolva a hatalmas szovjet birodalommal nagy bátran kimondta ötvenhatról, hogy nem ellenizé volt, hanem olyan népizéfelkelésféle. Horn Gyula eközben egy nagy drótvágó ollóval suttyomban átvágta a vasfüggönyt. Aztán Szűrös Mátyás korábbi moszkvai nagykövet is történelmet írt, amikor annullálta a népköztársaságot és a Parlament erkélyéről kikiáltotta a köztársaságot.

Akkor még sokan nem értettük, miért pont a nép szóra lettek allergiásak ezek a nagyszerű rendszerváltók. Azóta már sajnos megtudtuk.

Mi az hogy, nagyon is.

Most legújabban azon háborognak ezek, a még az államforma megjelöléséből is kihagyott népek, hogy Oszkó Péter, miközben másokat takarékosságra sarkall, a II. kerületben száztíz milliós hitellel több száz milliós 400-450 négyzetméteres villát épít. Állítólag konditerem, lift és teremgarázs is lesz majd benne, ellenben az eredetileg tervezett vízesést azt nem építik be.

Istenem, most akkor már mindig ez lesz? Hát ezt akartuk, nem? Hogy mindenkinek joga legyen szégyenkezés nélkül villát építeni. Hát miért pont ő nem építene? Mégis miben lakjon egy szakértői pénzügyminiszter? Tán csak nem egy másfél szobás pápai öröklakásban?

Ráadásul a vízesést el is hagyta.

Szóval ez egy primitív populista támadás a miniszter úr ellen. És nem is az utolsó.

Mert most meg azt olvasom, hogy internetes adathalászok a Pénzügyminisztériumra utaló fejléces levelekben, aláírás helyett Oszkó Péter fotójával próbálják adataik kiadására rávenni a címzetteket.

A minisztérium azonnal közleményben reagált és nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy „a levelek hamisítványok, semmi közük nincs a Pénzügyminisztériumhoz, sem a pénzügyminiszterhez, viszont megtévesztésre alkalmasak".

Szerintem nagy szükség volt erre a gyors reagálásra. Az illetékesek rájöttek, hogy a levél bizony nagyon is hihető, s alkalmas arra, hogy azt gondoljuk, tényleg Oszkó úr küldözgette szerteszét.

Az index tudósítása szerint „a meglehetősen zavaros szövegű levelek a felületes olvasók számára azt sugallják, hogy a címzettek öröklés útján valamilyen pénz kifizetésére számíthatnak, ha megküldik adataikat”.

A levél szerintem is alkalmas lehet a jónép megtévesztésére. Sőt, nem is csupán a felületes olvasókéra. Manapság ugyanis tényleg mit is várhatna az átlagember egy minisztériumtól, ha nem ilyesféle zavaros bukszanyitogató trükköket? Miből gondolhatnánk, hogy tényleg nem a minisztérium akarta egy ilyen ötlettel is a pénzünket kicsalni?

Nyakó MSZP szóvivő úr pár hónapig lapított, mint a szellentésen rajtakapott diák, azt követően, hogy a múltkoriban a fejére olvasták, hogy milyen pofátlan módon szedegetett fel ő és a neje is állami pénzeket.

Hogy emlékeztessek rá, a képviselői alapdíja, és a két bizottsági tagság után járó díjazásán felül, miskolci lakos lévén felvett 4 323 500 forint szállásdíj-térítést és 13 835 200 utazási költségtérítést. De a 2002-2006-os parlamenti ciklusban felesége is kapott 13 835 200 forint utazási költséget, továbbá 4 158 500 forintnyi szállásköltség-térítést.

Ma már azonban Nyakó, mindezt feledve, újra a régi. Most éppen harsogva, vehemensen követeli Páva Zsolt lemondását, mondván "a nácik és a Fidesz megszólalóinak elképzelései súlyosan és szembetűnően egybe esnek". Szerinte kétség sem férhet ahhoz, hogy Páva Zsolt kire gondolt, amikor akasztásról, kikre gondolt, amikor kivégzésekről beszélt.
Nyakó István közölte azt is: a leghatározottabban követelik, hogy a Fidesz határolódjon el Páva Zsolttól, hívja vissza a polgármester-jelöltségből és zárja ki a Fideszből, "ellenkező esetben világossá válhat, hogy a párt is osztozik a gyilkos gondolatokban".

Az MSZP d’Artagnanja, a délczeg, snájdig frakcióvezető, Mesterházy Attila ma reggel ugyancsak ezen füstölgött a Napkeltében. Hosszú percekig azon meditáltak a szerkesztővel, Páva Zsolt akasztatna, vagy nem akasztatna.

A frakcióvezető nem engedett a negyvennyolcból. Szerinte az akasztás szó elhangzása, "akármilyen kontextusba csomagolása is ennek a köteles történetnek", "olyan politikai nyelvhasználat, amelyik eddig csak a szélsőjobbnak volt sajátja". "Feszült a helyzet, ne spanoljuk olyan irányba, amely kezelhetetlenné teszi."

A kicsit zavarossá sikeredett mondandóját végül is sejtelmesen azzal fejezte be, hogy a Fidesz félelemkeltő és "a politikában a rossz mondatok sokat jelentenek."

Igaza van. Én is betiltanám az ilyesmiket.

Micsoda dolog például állampolgári kötelességről beszélni. E feszült helyzetben akadhat bizony, aki erről is a kötélre asszociálhat.

A „szeretném közbeszúrni”, szófordulatot ugyancsak nem tartom a politikai közbeszédben elfogadhatónak. Általa ugyanis a szúrás mint agresszív cselekedet jelenik meg lelki szemeink előtt.

Az meg egyenesen megbocsáthatatlan, amikor például Szili Katalin házelnök jól leszúrta az egyik képviselőt, mert túllépte az időkeretet. Ami ugye nagyon negatív kontextusba csomagolja a parlamenti házelnöki ténykedést.

Nekem egyébként a Nyakó kifejezés is roppant gyanús. Hiszen innen már csak egy lépés a nyak, nyakazás és nyaktiló. Ami ugye mindegyik eléggé félelemkeltő ebben a politikai kontextusban.

Ezért határozottan felszólítom Nyakó Istvánt, hogy azonnal határolódjon el önmagától és ne beszéljen össze-vissza nyakló nélkül.

Szerintem a jelenlegi közhangulat alapján Szili Katalinnal úrhölggyel szemben Páva úr akkor is nyerne már a pécsi polgármester-választáson, ha időközben elhíresztelnék róla, hogy teknővájó oláhcigány családból származik, s a nevét Pulykáról magyarosította Pávára.

Holott erről szó sincs, Páva úr inkább azzal dicsekedik, hogy már a nagyapja is igazi ellenálló volt.

Egy idő után az ember képes kurvára megunni a többpártrendszert. Mármint azt a típusát, ami nálunk kialakult. Ezt a bizonyos rotációs többpárti demokráciát.

Győz az egyik vagy a másik nagypárt, megkaparintanak minden valamirevaló pozíciót, jól összelopják magukat. Egyébként pedig leszarják a választóikat, hazudoznak össze-vissza, hogy aztán az újabb voksolás előtt hirtelen megint észbe kapjanak, s ismét keblükre ölelik az embereket, s ha kell ha nem, tolakodó leveleket írogatnak nekik, telefonon zaklatják, primitív óriásplakátokkal sokkolják őket, sőt személyesen is találkoznak velük, persze a nekik kedvesekkel.

Aztán egy idő után persze a másik nagypárt kerül hatalomra, és a következő ciklusban eljátssza ugyanezt: zsíros pozíciók, lopások, hazudozások, leszarás

Elnézem legújabb kampányfilmjében ezt a hercig Páva jogászdoktor urat, amint z utcán teljesen véletlenül az útjába tévedt egyszerű emberekkel széles mosollyal az ajkán parolázik, jópofizik; joviálisan hátba veregeti, lapogatja, puszilgatja őket. Csak aztán el ne kapják egymástól a sertésinfluenzát.

Aztán, amikor már a film hatása alatt kezdenénk meghatódni Páva úr emberi nagyságától, közvetlenségétől, akkor egy másik reklámfilmben megpillantjuk a tanult kollégáját, a graciőz Szili Katikát, amint ott ücsörög egy padon, dologidőben mi a fenét keres ott nem tudni, majd egyszer csak, mit tesz isten, arra sétál egy szórakozott fiatal hölgy, aki pont ott elejti a kabátját. Szili Katika pedig, aki akár az anyja is lehetne ennek a könnyelmű nőnek, mint egy igazi gondos gyámügyes odaugrik, felveszi, visszaadja. 

Pécsiek figyelem, ha bárki eztán elhagyja valami holmiját, esernyőjét, ilyesmijét séta közben, csak semmi pánik, Katalin máris ott terem és intézkedik.

Hát ki, ha ő nem alkalmas polgármesternek! Ott fog majd ülni örökké minden parkban, minden padon és mosolyogva a kezünkbe adja majd a lepottyantott felöltőnket, tán még le is porolja, ha kell itt-ott le is kefélgeti.

A nép pedig, amelyik szeretne a jogászdoktor-hölgyektől és jogászdoktor-uraktól szabadulni, nem tud az istennek se. Ugyanis, ha valakinek nem kellenek sem a szocik sem Orbánék, azoknak sem marad más, mint a politikai sercli.

Például a vadul liberális SZDSZ, amelyik mindenkit börtönbe csukatna, aki nem úgy gondolkodik, mint ők, aztán a tisztességes, normális Magyarországról papoló MDF, amelyik már hosszú évek óta se nem normális, se nem tisztességes, hiszen csak mindenféle simlis jogi csőrés-csavarással tud talpon maradni. Újabban pedig itt van nekünk ez a végképp abszolút tisztakezű, és abszolút tisztességes Jobbik, amelyiknek egyik jeles képviselője, Isten hívatásos szolgája épp most nevezte hívei előtt hazánk törvényes miniszterelnökét szociopata állatnak.

A titkolózó rendőrség azt azért elárulta, hogy néhány – legfeljebb négy-öt – ember állhat a cigánytelepek elleni rettenetes bűntettek hátterében. Méghozzá minden bizonnyal olyan elvetemült, fanatikus emberek, akikről annyit már biztosan tudunk, hogy a tényleges életfogytiglani büntetést kockáztatva hidegvérrel lőnek agyon embereket, sőt, ha kell akár gyerekeket is. Akikről igen nehezen hihető, hogy mindezt azért teszik, mert meghallgatták Orbán Viktor valamelyik beszédét a bankárkormányokról, esetleg Morvai Krisztina fejtegetéseit a magukfajtákról és magunkfajtákról, avagy éppen azért ölnének sorozatban, mert Draskovicsék nem hajlandóak bevezetni a három csapás törvényt.

Vagyis, ha van is valamiféle politikai indíték a háttérben, az akkor is egy rendkívül szélsőséges, torz, beteges motiváció lehet, amit nem vállal fel még a szélsőjobb túlnyomó többsége sem.

Azt állítják a nyomozók, hogy készítettek profilt az elkövetőkről, de azt teljes egészében nem hozhatják nyilvánosságra. Miért nem?

Ugye két eset lehetséges. Ha valóban jó az a profil, akkor mi átlagemberek is megkaphatnánk azt a lehetőséget, hogy a tettesekre a környezetünkben felfigyelhessünk. Ha meg rossz az a profil, hát igen, akkor azt nagy hiba lenne a közvélemény elé tárni. De akkor meg minek készült el, hiszen a rossz profil a rendőröket is félrevezeti.

Milyen veszély származna abból egyébként, ha a nyomozás vezetői többet elárulnának az állítólagos rengeteg tárgyi bizonyítékról? Miért lenne hátrányos a nyomozás szempontjából az, ha például információkat közölnének a támadások során használt fegyverek típusáról, jellegzetességeiről?  Akkor a tettesek ezeket a fegyvereket elrejtenék?  De hát ezt így is megtehetik, bizonyára meg is teszik. Viszont sokan talán tudnának segíteni abban, hogy kiknél láttak az elkövetéshez használt puskákhoz hasonlóakat.

Miért nem lehet nyilvánosságra hozni, hogy milyen méretű lábnyomokat, milyen autótípusra jellemző keréknyomokat találtak? Milyen terepjárókat, milyen testméretű embereket láttak?

Lehet, hogy az elkövetők egyébként gyanútlan környezete éppen ezeket a különféle információkat tudná összekötni egymással és így ismerné fel őket.

Miért ne lehetne közzétenni az autópályák, benzinkutak kameráinak gyanúsabb felvételeit? Talán akadna, aki azokon felismerné valakinek a járművét.

Miért ne lehetne azt is közölni, mely bűncselekmények köthetők össze egyértelműen a használt fegyverek, vagy egyéb tárgyi bizonyítékok alapján?

Úgy vélem, jelen körülmények között ez a titkolózás inkább káros, mint hasznos. Hiszen több információ birtokában a potenciális sértettek is jobban felkészülhetnének a védelemre.

Az tény, hogy az elkövetők is értesülhetnének arról, hogy nagyjából hol tarthat az ellenük folytatott nyomozás, mennyire szoros az a bizonyos képletes hurok a nyakuk körül.

Ám mindent egybevetve, szerintem egy ilyen nyíltabb rendőri magatartás inkább alkalmas lenne arra, hogy az eljárást a holtpontról kilendítse, s ami a legfontosabb, készülő újabb gyilkosságokat nagyobb eséllyel megakadályozzon. Ezekkel a brutális tettekkel Magyarországon szinte senki sem azonosul, ezért bízni lehetne abban, hogy az ügynek nem száz nyomozója lenne, hanem tízmillió.

Bár hazánk kriminalisztikai történetének eddigi talán legmocskosabb, legaljasabb sorozatgyilkosságának elkövetőit mindezideig elfogni nem sikerült, a híradások szerint egyre jobban szorul a hurok a nyakuk körül, és a rendőrségünk mind többet tud ezekről a faluszéli cigánytelepeken lövöldöző személyekről. Bencze József ma reggeli több tévécsatornán is sugárzott tájékoztatója szerint egyre többet hibáznak, és egyre több nyomot hagynak maguk után az elkövetők. Már elkészült a tettesek pszichológiai profilja is,

Vagy százfőnyi válogatott rendőrlegény talpal a tettesek után éjjel-nappal. Azzal dicsekednek, hogy nagyon sok terhelő nyomot rögzítettek már, több száz óra videó anyagot elemeztek, több ezerre tehető a kikérdezett, megvizsgált emberek száma, eddig több mázsa akta keletkezett, ötvenmilliós vérdíjat is kitűztek, sok százmilliós a bűnügyi költség. (Nem csodálkoznék rajta, ha kiderülne, hogy időközben pár tíz millióért már elkészült egy számítógépes 3D animáció is, mint annakidején Móron, a tettesek lövöldözésének igen fotogén ábrázolásáról.)

Állítólag már Amerikából az FBI-től is hívtunk szakképzett profilalkotókat, bár azt azért a rendőreink védelmében mindenképpen el kell mondanunk, hogy a bűnügyi profilírozáshoz mi is nagyon értünk, értettünk is mindig.

Nálunk már egy kezdő nyomozó is tisztában van a bűnügyi profilalkotás legfontosabb alapelveivel. Ha például az őrsre zsebtolvajlásról érkezik bejelentés, akkor a tiszthelyettes lelki szemei előtt azonnal megjelenik néhány bőszoknyás oláhcigányasszony. Ha pedig másfajta lopás történik, akkor meg egy vagy több gonosz cigányember. Akik az őrmesteri profil szerint többnyire tetováltak, méretes arany nyakláncot hordanak, és természetesen Merdzsóval járnak a segélyért. Ezeknek a profilba vágó kinézetű egyéneknek az elfogásához többnyire a legközelebbi cigánytelepre vezetnek a szálak, már csak azért is, hogy ilyesmire ne kelljen sok időt és benzint elpocsékolni. Az a kevés üzemanyag ugyanis, amit az állam szegény bűnüldözőknek kiporcióz, kell a parancsnok úrnak, amikor vadászni megy a vállalkozó haverjaival.

Nem csoda hát, hogy a mostani - cigánytelepek elleni - kegyetlen sorozattámadás tetteseit is főként és elsősorban a cigányok között keresték és keresik derék rendőreink. És úgy tűnik, nem is hiába. Néhány ügyet a több tucatból már sikerült is felderíteni, például a tarnabodit, ahol Bence úr ma reggeli szíves közlése szerint is, több cigánygyerek gyanúsítható megalapozottan az elkövetéssel.

A szakértők szerint a tarnabodi faluszélen éjfél körül összesen öt puskával - mégpedig három golyós és két sörétes fegyverrel - hosszú percekig lövöldözött a két tizenéves roma, ráadásul eközben vagy négy Molotov-koktélt is elhajítottak és lakásokat gyújtottak fel. Mindez a produkció még képzett, idegenlégiót megjárt zupásőrmesterek számára sem könnyű feladat. Öt puska két embernél. És mind az öttel lövöldöztek.

Több mint hét hónapja ülnek ezek az állítólagos fegyverzsonglőrök, minden komolyabb bizonyíték nélkül pusztán azzal az indokkal, hogy a faluban a nem romák félnek tőlük.. De hát a profil az ugye profil. Nem lehet mit tenni.

A magyar szélsőjobb egyébként folyamatosan próbál segíteni a magyar rendőrségnek ebben a sajátos profilalkotásban. A tetteseket az ő profiljuk szerint is a cigányok között, mégpedig az uzsorások, és maffiózók között kell keresni.

Hát mindenesetre bízzunk abban, hogy egyszer talán mégis kiderül, kik ezek az elvetemült embervadászok.  

A vak profilalkotó is azt mondta, majd meglátjuk. 

A munka ünnepén, az MSZP rendezvényén felszólaló - egyébként abszolúte független Bajnai szakértő Gordon újfent lemondást kért mindenkitől. A népek viszont csak egyedül tőle kérnének lemondást.

A magyar szakszervezetek szociszimpatizáns szárnya épp úgy néhány nyugdíjas előtt védte a dolgozók érdekeit a Városligetben, mint a fideszszimptizáns Gaskó és társai a Parlament környékén, az Alkotmány utcában. Az ünnep igazi főszereplői, a dolgozók viszont nagy ívben tettek az egészre. Ugyanezt tette a Time magazin is, amelyik május elsejei számában nem a magyar majális egyébként rettenetesen fontos pártpolitikai és egyéb eseményeiről tudósított, hanem a romák elleni halálos végű támadásokról számolt be. Az újság idézte Bence főkapitányt is, aki szerint szorul a hurok az elkövetők nyaka körül.

Azt a szerkesztőségben alighanem nem tudhatták, hogy Bence úr ezt eddig már vagy tucatszor megígérte.

Miközben a világ közvéleményét egyre inkább izgatják a magyarországi cigányok elleni szörnyű rémtettek, a hazai közvéleményt egyelőre még mindig jobban foglalkoztatják a bolíviai események és azok utórezgései. Napok óta egy emberként drukkolunk például, hazahozzák-e egyikőjük holttestét, és mikor.

A Bolíviában történteket a hazai sajtó úgy értékelte, hogy arrafelé nincsen jogállam. Micsoda dolog az, hogy pusztán csak azért lepuffantanak valakiket, mert meg akarták ölni az elnököt! Ráadásul bírói engedély nélkül.

Bezzeg nálunk ez egészen másként van.

A kissé már viharvert, sok mindent megélt Alkotmányunk értelmében minálunk a szólásszabadság, véleménynyilvánítási szabadság, gyülekezési szabadság maximálisan érvényesül, Errefelé nyugodtan lehet masírozgatni, köztereken náci indulókat énekelni, vagy Dunába lövésre uszítani. Lehet rasszista hírportálokat szabadon üzemeltetni, embereket származásuk miatt alázni, fenyegetni. Sőt akár megverni, megölni is. Persze utóbbit egyelőre csak alattomosan, éjjel, sötétben, faluszélen.

Nálunk még a focimeccseken sem a góllövésre buzdítanak, hanem virtuális vonatokat küldenek Auschwitzba. Vagy valamely szomszéd ország lakóit sértegetik. Ha pedig fekete bőrű játékost látnak, akkor vidáman és felszabadultan huhogni kezdenek. Mert ilyesmit is szabad ám minálunk. Szóval ez egy nagyon-nagyon szabad ország. (Sajnos mégsem nálunk van mostanában a legvidámabb Barack.)

A Bolíviai eseményeken háborgók viszont cseppet sem aggódtak az Érden hátba lőtt emberért. Aki ugyan nem próbálta sem az államhatalmat megdönteni, sem az elnökünket likvidálni, sőt még az érdi polgármestert sem. Viszont jogosítvány nélkül vezetett és nem akart megállni az őt igazoltatni akaró rendőröknek. Sőt állítólag, majdnem elgázolta őket. Később az egyenruhások már úgy emlékeztek, hogy valami még meg is villant a roma férfi kezében. Legutóbb pedig már arról szólt a történet, hogy egy vascsővel is rátámadt a fakabátokra. Természetesen mindezt aközben tette, hogy az autójával a családtagjaival együtt éppen menekült, életveszélyes tüdősérüléssel, és néhány véletlenül kilőtt golyóval a testében.

Nyomozás indul az Év vállalkozójának cége ellen, adta hírül a sajtó. Imre Istvánt, a milliárdos építési vállalkozót jó néhány hitelezője csalással vádolja, ellene többen is feljelentést tettek a megyei rendőrkapitányságon. Az eddigi becslések szerint Imre úr cége, a Integrál-Hexa Zrt. az elmúlt évek során mintegy 3 milliárd forint adósságot gyűjtött össze.  A hírnek ez a része tulajdonképpen nem meglepő, hiszen nálunk ez kezd természetessé válni. A fővállalkozók felmarkolják a zsozsót, aztán valami különös oknál fogva ők már nem fizetik ki az alvállalkozóikat. Valahogy a nagy sürgés-forgásban nem marad rá pénzük.

Ami ezt a szokványos hírt mégis érdekessé teszi, az az, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitány az ügyben elfogultságot jelentett be, mondván: a feljelentett úriember korábban már többször támogatta a rendőrséget. Többek között rendőrőrsöt újított fel, és rendezvényeket finanszírozott.

Álljon meg a menet! Hogy is van ez?

Az köztudott, hogy a magyar rendőrség mindig is szűkölködött a földi javakban, soha nem kapott elég pénzt, mindez elég gyakran el is hangzik panaszként a rendőri vezetők szájából. Előfordul, mondják, hogy benzinhiány miatt a gépkocsijuk el sem tud indulni.

A túlmunkát végző rendőröket sem tudják rendesen kifizetni - panaszkodik a rendőrszakszervezet is.

Igaz, amikor nagyon kellett, azért a hatalom mindig kinyitotta a pénztárcáját. Na persze, nem a sajátját, hanem az államét. Például legutóbb, amikor a miskolci kapitány elkezdett cigányozni, Gyurcsány ijedtében rögtön átutalt a zsaruknak tizennégymilliárdot. Na jó, ne legyünk rosszindulatúak. A két esemény alighanem csak látszólag volt időben egymáshoz annyira közel.

Most viszont ebből a győri hírből véletlenül kiderült, hogy azért vannak olyan áldozatot hozni hajlandó, nemes szívű, önzetlen vállalkozók is, akik, ha kell, kicsit feltunkolják a büdzsének a rendőrségre fordítható összegeit. Gondolom ez az egész országban élő gyakorlat lehet, nem csupán Győrben. Sőt abban is biztos vagyok, hogy ezek az irgalmas szamaritánus üzletemberek mindezért nem kérnek semmit sem cserébe a rendőreinktől. Őket pusztán csak hazafiúi érzület vezérli. Mint ahogy abban is halálbiztos vagyok, hogy az ilyen adományokért cserébe derék rendőreink sem hunynak szemet a vállalkozó és környezete legkisebb jogsértése felett sem.

Mindezt abból is joggal feltételezhetem, hogy Bence főkapitány úr az ilyesféle adakozást abszolút természetesnek tartván, ez ellen egy szót sem szólt, mindössze annyit tett, hogy egy másik megyei kapitányságot jelölt ki a nyomozás lefolytatására. Csak remélhetjük, hogy egy olyat sikerült neki, ahol az Integrál-Hexa Zrt, nem újított fel semmilyen rendőrségi objektumot, s nem támogatott semmilyen rendezvényt.

Azért érdekes kérdés ám ez a rendezvénytámogatás. Az embernek meglódul a fantáziája, miféle rendezvények lehettek ezek, amiket az Év vállalkozója támogatott? Nyugdíjas találkozó? Vagy teszem azt, valamiféle komoly tudományos tanácskozás arról, hogy miként lehet lesből elkapni a szabálytalan parkolókat?

És vajon miből állt ez a támogatás? Talán Imre úr neje sütötte a rendezvényen feltálalt pogácsát, illetve vette meg a Tescoban a kávét és az ásványvizet?

Csak remélni merem, hogy nem ilyesmik miatt került aztán csődhelyzetbe ez a nagyszerű vállalkozó.

A francba, hát megint itt a nyakunkon egy olyan ünnepféleség, ami csak nyűg!

Mi általában nem nagyon tudunk -  pontosabban nagyon nem tudunk - mostanában az ünnepeinkkel mit kezdeni.

Szilveszterkor petárdákkal ijesztgetjük a szomszédok kutyáját, seggrészegre isszuk magunkat, újév napján pedig vedeljük a szódavizet, és örülünk, hogy élünk.

Húsvétkor régebben locsolkodtunk, a hölgyikéknek bugyuta versikéket szavaltunk, mindeközben szolidan és mértéktartóan becsiccsentettünk, Manapság viszont csak a szimpla berúgás maradt, mindenféle szolidság és mértéktartás nélkül.

Pünkösdről viszont sokan már azt sem tudjuk, valójában mi a nyavalyát is ünnepelünk ekkor, így hát jobb híján szintén a tütüt választjuk.

Augusztus 20-a is elég zavaros. Miről is szól ez a nap? Szent István királyunk ünnepe? Az Alkotmány ünnepe? Az új kenyér ünnepe? Arról azonban mindenképpen emlékezetes, hogy ilyenkor a mindenkori kormány csicsás, sokmilliós tűzijátékot, esetleg légiparádét rendez a népeknek, ami igen jó biznisz néhány hatalom-közeli csókos havernak.

Karácsonykor aztán végképp megbolondul mindenki, és a bevásárlóközpontokban, plázákban, egymást taposva, eszement pénzköltésbe kezdünk.

Március 15-én, akárcsak október 23-án viszont immáron jó néhány éve az lett a módi, hogy kordonokkal körülvett üres tereken ordibálunk, rendőrökkel verekszünk, dobálózunk, kukákat gyújtogatunk. (Fotogén dolgok ezek.)

De visszatérve május elsejére, tény, hogy az egykori munkásosztály immáron maradványaiban sem létezik. Az öntudatos proletárok helyét átvették egyrészt a múlti cégek, ahol szakszervezet nincs, ellenben kuss van, másrészt a fekete és szürkegazdaságban vegetálgató, sokkal kevésbé öntudatos kisvállalkozások, a kényszervállalkozók, az alkalmi munkások, a segélyen élők.

A munkásosztály tehát, mint olyan, időközben szép csendben kimúlt, ám a május elsejei csontváza, az itt maradt. Olyanná vált, akár a busójárás, ahol maskarákba öltözött álsokácok ugrabugrálnak az utcán, s, a már rég nem létező oszmán megszállók helyett a turistákat rémisztgetik.

Valamikor a május elseje is egészen másként zajlott egyébként, a nép jókedvűen integetve - vagy azt mímelve - elvonult a tribün előtt, amelynek piros paravánja mögül, kissé bekonyakozva, bamba vigyorral integettek az élcsapat élharcosai, miközben a recsegő hangszórókból áradtak a jelszavak, meg az indulók. Egy a jelszónk a béke, meg hogy énekszóéstáncköszöntsevígandalolazének…

A Népszabadság akkoriban minden évben közzétette mindazon engedélyezett jelszavak csokrát, amelyeket aztán a zászlókat, transzparenseket és kőbányais sörösüveget, valamint mustáros virslit szorongató felvonulók számára harsogtak a mikrofonok, reggeltől estig.

Hej azok a szép, és változatos békebeli jelszavak!

Éljen május 1, a munkásosztály harci seregszemléje!
Éljen május 1, a világ dolgozóinak nagy seregszemléje!
Éljen május 1, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe!

Ma már mindezek helyett alighanem aktuálisabbak lehetnének az olyasféle dumák:

Éljen május 1, a világ munkanélkülijeinek nagy seregszemléje!
Éljen és virágozzék a nemzetközi világválság!

Előre az eladósodás Gyurcsányi útján!

Esetleg annak a jelszónak is lenne bizonyos archaikus feelingje, hogy:

         Gyűjtsd a vasat és a fémet - csak meg ne tudja a rendőrség!

 És persze ne feledjük aktualitása miatt azt sem:

         Éljen és virágozzék a Szurgutnyeftyegáz és a Mol örök és megbonthatatlan szövetsége!

Mi a baja egyeseknek egyébként ezzel az egzotikus hangzású Szurgutnyeftyeizével?

Eladta az állam a Molt, majd pedig úgy tesz, mintha még mindig az ő tulajdona lenne, és aggódik az orosz befolyás ellen. Az osztrák ellen miért nem aggódott? Magyarázza már el nekem valaki, egyáltalán milyen alapon szól bele a nagypolitika ebbe a történetbe?

Tetszettek volna a stratégiai cégeket nem privatizálni. Vagy többet nézni a Dallas sorozatban Jockey Juingot. 

A várbéli Igazság menete néven ismert megmozdulással kapcsolatban a Magyar Gárda kifejtette, hogy a mozgalom nem fogadja el, ha bárkit is alapvető jogaiban, így a szólás és véleménynyilvánítás szabadságában korlátoznak. Ezért ellenzi azt is, hogy "bármely történelmi esemény dogmaként, megkérdőjelezhetetlen tényként legyen beállítva."

"Úgy véljük, a történelmi események vitatása, további kutatása vezethet a teljes igazság megismeréséhez, ezért az ezeket gátló törekvéseket történelemhamisításnak, valamint a szólás és véleménynyilvánítás joga durva megsértésének tekintjük".

Íme, hát ezt is megértük, a Magyar Gárda, mint a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság bajnoka!

A Magyar Gárda, amelyik könyörtelenül fellép mindenféle történelemhamisítás ellen!

Ha hatalomra kerülnek, bizonyára ők majd nem szaroznak annyit, s büntetni fogják a holokauszttagadás tagadását.

A baloldal viszont Draskovics miniszter úrral az élén egyelőre most ismét jogalkotási lázban ég, sőt, az Alkotmány vonatkozó részét is újfent meg óhajtaná változtatni. Csak hát az a csúnya Fidesz mindig meggátolja ezt – ismételgetik sopánkodva.

Tavaly szeptemberben egy jogász felháborodottan számolt be a Népszabihoz irt levelében arról, hogy a baranyai megyeszékhely MÁV pályaudvarának központi csarnokában az egyik üzlet kirakata tele van antiszemita és hungarista kiadványokkal.

Ha valaki nem tudná, ez az a város egyébként, amelyik hamarosan Európa Kulturális Fővárosa lesz. Ez a város az egyike azon kevés megyeszékhelyeknek is, ahol baloldali városvezetés volt, s ahol épp mostanában szeretnék megválasztatni polgármesternek, a Magyar Parlament házelnökét, Szili Katalint. (Amire persze sokan azt mondják, szebb a Páva, mint a pulyka.)

De mégis mi lehet az oka annak, hogy a forgalmas pályaudvaron elhelyezkedő könyvesbolt sajátságos kínálatát az említett jogászon kívül Pécs lakosai, és az odalátogatók közül mégsem vette észre senki, az ilyesmikre egyébként oly kényes MSZP-s Szili, és az ő eszmetársai sem?

Reménykedjünk, talán csak azért nem szúrt ez nekik szemet, mivelhogy ritkán utaznak vonaton, és nem ismerik a pályaudvart és környékét. Mint ahogy Dávid Ibolya meg hasonló szituban nem értett a focihoz. Nem lehet minden politikus polihisztor.

Draskóczi kisasszony – a könyvüzlet vezetője - azzal érvelt, ezek a kiadványok is kellenek ahhoz, hogy ki tudja gazdálkodni a havi 290 ezer forintos bérleti díjat. Azt is mondta: ezeket a könyveket nemcsak üzleti szempontból kínálja, hanem azért is, mert igaznak tartja a bennük olvasható állításokat.

Az újságíró ezzel kapcsolatban kérdést intézett Draskóczi Nórához:

Elhiszi például azt, hogy nem volt holokauszt?
- Valamennyi zsidót biztosan megöltek, de nem annyit.
- Hanem mennyit?
- Nem tudom. Kevesebbet.

Egy blogger kollégám en bloc elmarasztalta a médiát, az Érden történtek közlésének módját kifogásolva, mondván, hogy nem a rendőr lövését kellene kiemelni, hanem inkább azt hangsúlyozni, hogy „rendőrökre támadt a jogosítvány nélküli autós” Aki egyébként cigány. Szerinte a címben mindannyian torzítanak: áldozattá teszik a bűnöst, a rendőrök ellen pedig hangulatot keltenek. (Itt az írás forgaassátok sasika61- Rendőrökre támadt a jogosítvány nélküli autós c. írása.)

Nem akarok mindenképpen így a rendőrnap tájékán ünneprontó lenni, de szerintem jelen esetben igen korai ez a kategorikus ítélkezés, hiszen azt még nem is tudhatjuk, hogy a hátbelőtt férfi áldozat-e vagy bűnös. Nem tudjuk, ismerték-e őt a rendőrök például. Van egy olyan gyanúm egyébként, hogy igen. Hiszen azonnal utána mentek a közeli lakására. Tudták róla azt is, hogy nincs jogsija. Akkor viszont minek kellett őt üldözni és, másokat is veszélyeztető módon lövöldözni?

Szóval eddig egy dolgot tudhatunk biztosan, hogy hátba lőttek valakit, aki életveszélyesen megsérült. A hír többi része viszont egyelőre csak feltételezés. Sok még a megválaszolatlan kérdés.

Ezért is volt számomra felháborító a blog azon záró mondata, mely szerint: „Remélem, odáig nem fogunk eljutni, hogy színre lépnek majd a jogvédők is, kimutatják az intézkedés jogtalanságát, meghurcolják a rendőröket, mert a mostani képlet egyszerű: a rendőrök tették a dolgukat, ahogyan azt kell.”

Hát most én mégis eljutottam idáig, s színre lépek, mint jogvédő és kijelentem, a képlet korántsem is olyan egyszerű, mint azt az általam egyébként nagyra becsült blogíró láttatni kívánja.

Amikor 2007 nyarán a sajtó hírül adta, hogy a hevesi búcsúban mintegy ötvenfőnyi roma támadt rá az egyébként állig felfegyverzett kommandósokra, a rendőrségi sajtószóvivő azt közölte, hogy a cigányok megtagadták az igazoltatásukat, a rendőröket bántalmazták, „csak úgy röpködtek a sörösüvegek és a székek.” A cigányok agressziójának csak bilincselésekkel és riasztólövéssel lehetett elejét venni.

Az ügyben most lezáruló félben lévő ügyészségi nyomozásban aztán mindösszesen két személyt gyanúsítottak dobálózással, egy fiatalasszonyt, s egy fiatal leányt. Előbbit egy, azaz egy darab, két és féldecis Heineken sörösüveg eldobásával, a másikat egy sörösüveg, és egy műanyag flakon elhajításával.

2008 nyarán Tarnabodon egy éjszakai lövöldözéssel összefüggésben járt el ugyanez a kommandós csapat. Az intézkedésüket a rendőrségi szóvivő szerint egy magánlakásban tartózkodók meg akarták akadályozni. A rendőri akció, a saját minősítésük szerint természetesen most is teljesen szakszerű és jogszerű volt, s állították, annak törvényességét a helyi roma referens is igazolta.

Mint utólag kiderült, mindebből annyi volt az igaz, hogy az említett referenst is durván bántalmazták. Szidalmazták, hanyatt lökték, megrúgták. Az utcán durva ordítozás, fenyegetőzés közepette egy csomó vétlen embert is hasra fektettek, aztán betörtek egy közeli családi házba is minden elfogadható indok nélkül, majd az ott lakó, egyébként mélyen vallásos – „hitgyülis” – cigányokat az utcára kikergették, a ház előtt letérdepeltették, a lakásukat átkutatták, összesározták.

Később,– ez év februárjában - ugyancsak a rendőrség közlése szerint Hevesen, a Dankó utcában támadták meg a cigányok – mintegy harminc fő - egy rendőrjárőrt. Kapával, egyéb szerszámokkal rohanták le a rendőrautót, amelynek utasai a dühöngő tömegben komoly életveszélyben voltak, segítséget kellett hívniuk.

A most lezárult ügyészi nyomozás adatai szerint sem a rendőrautónak, sem a benne ülőknek semmi bántódása nem esett. Két-három személyt gyanúsítanak azzal, hogy verbálisan fenyegetőztek. A többi, a helyi rendőrségre megbilincselve bezsuppolt személyről kiderült, hogy többségük bizonyíthatóan a rendőrautó közelében sem járt, még a rendőr tanúk szerint sem. A járművön egyébként nem, hogy ütésnyomot, hanem egyetlen egy idegen ujjlenyomatot sem találtak.

Vagyis mindezekből az a tanulság, hogy a jogvédők indokolatlan fikázása, és az ítéletalkotás előtt nem árt tájékozódni és megvárni a vizsgálat eredményét.

Ha jövőre ezek az urak fognak nyerni, márpedig ide a bökőt, hogy jövőre toronymagasan ezek az urak fognak, akkor kedves bűnöző társaim, lesz ám itt nemulass. Állítólag aki nem tiszteli a törvényt, és harmadszor is bűnt követ el, és erőszakoskodik, az bizony kurvára ráfázik, életfogytiglanra számíthat.

Vagyis az a cigánygyerek például, aki a kocsmaudvaron megpofoz valakit kuglizás közben, aztán egy igazoltatás során a rendőrrel gizdáskodik - aki ezt szakszerűen és jogszerűen nyolc gumilövedékkel, és harminchárom gumibotütéssel, és persze nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel hárítja el – harmadszorra pedig „kirabol” valakit, az aztán egy életre megnézheti magát.

Mondjuk, a romagyerekek a diszkóból hárman mennek hazafelé, találkoznak egy magyar csávóval. Az egyikük felszólítja fenyegető hangsúllyal, koma, adj egy szál cigit, ha nem adsz, nagyon rábaszol ám. A magyar gyerek megijed, sipirc, elszalad.

A független magyar bíróság verdiktje ez ügyben, a cigánygyerekek terhére: csoportos rablás kísérlete, amelyben a spanglit követelő egyén a tettes, a két társaságában lévő személy pedig bűnsegéd, mert „jelenlétükkel szándékerősítően hatottak az elkövetőre”

A bíróság pedig könnyű helyzetben lesz majd, hiszen hivatkozhat a három csapásra és kijelenti, kétszer még lehet próbálkozni kedves kisebbségi barátom, de most már vége, harmadszor lehúzzuk a rolót.  Halálodig rostokolj a sitten te bűnöző cigány.

Szóval valami ilyesmi a Fidesz elképzelése a hazai büntetőjogi rendszer gyökeres megreformálásáról.

Most legutóbb éppen a tenyérbe mászó képű Szijjártó szóvivő Péter nyilatkoztatott ki az effajta okosságokat a tiszalöki gyilkosság kapcsán. Ő egyébként igen okos ember, hiszen köztudott, hogy 1995 és 1996 között az Amerikai Egyesült Államokban tanult, később pedig idehaza nemzetközi kapcsolatok és sportmenedzsment szakon diplomázott.

Szerinte a tiszalöki gyilkossági ügy is igazolja a Fidesz azon korábbi elképzelésének helyességét, hogy a három csapás nevű törvénykezési koncepció mielőbbi bevezetésére van szükség Magyarország megmentése érdekében.

Fel sem merült benne, hogy mekkora marhaságokat beszélt. Aki ugyanis ilyesmire vetemedik, mint a tiszalöki, vagy a nagycsécsi és tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság, annak esetében igen nagy baj lenne, ha megvárnánk akár a második, akár a harmadik csapást. Hiszen az ilyennek a jelenleg hatályos büntető törvénykönyv rendelkezései szerint már a legelső esetben is életfogytiglan jár.

Érdekes, hogy Szijjártó úrnak, és annak a pártnak, amelyiknek a szavát oly vehemensen viszi, eszébe sem jut egyébként, hogy a három csapás elvét például azokra a fehérgalléros ürgékre is kiterjessze, akik, teszem azt, nem cigit lejmolnak az utcán, hanem milliárdos tételben adót csalnak, netán vesztegetésen kapják őket, avagy ciprusi offshore cégbe menekítik a vagyonukat, esetleg hűtlenül kezelik az állami tulajdont, vagy átverik és nem fizetik ki az alvállalkozóikat, illetőleg a hitelezőik elől kimenekítik a vagyonukat.

Az ilyen vádlottak ritkán kerülnek rács mögé. Belőlük inkább kormánytagok, vagy ellenzéki vezérek lesznek. Felváltva.

 Alig pár hónappal ezelőtt Bence főkapitány úr még igen magabiztosan kijelentette, hogy közel állnak a megoldáshoz. Akkor mondta ezt biztató hangsúllyal, amikor a közvélemény már jó néhány Molotov-koktélos, lövöldözéses támadást élt meg, és nem igazán látszott a megoldás reális esélye. Aztán teltek-múltak a hónapok és továbbra sem történt semmi. Azon kívül persze, hogy találtak három tarnabodi roma fiatalembert, akik immáron hét hónapja vannak előzetes letartóztatásban minden komolyabb bizonyíték nélkül, jórészt pusztán feltételezések alapján. De a magyar rendőrség elit alakulata, a Nemzeti Nyomozó Iroda hosszabb ideje nem hajlandó ezt belátni, sőt ezeket a fiatalokat és szüleiket, alattomosan – hazugságvizsgálat keretében – már a Piricsén történt cigánysor elleni támadással is meggyanúsította volna. Vagyis hazánk legjobb nyomozó egysége továbbra is – a Kurucinfoval egyetértésben - úgy gondolja, a romák elleni támadásokat, nagy bizonyossággal, ki mások is, ha nem romák követték el. Ezenközben pedig arra hivatkoznak, hogy azért nyomoznak már több mint fél éve, mert az ilyen-olyan-amolyan szakértői vélemények még nem készültek el.

Vajon mivel töltik idejüket ezek a szakértők, ha nem azon esetek vizsgálatával, amelyek ügyében már a köztársasági elnök is szükségesnek tartotta megszólalni és rosszallását kifejezni?

A legújabb – tegnap esti - bűntény helyszíne sincs messzebb az M3-as úttól, mint például Piricse vagy Nagycsécs, ahol korábban történtek hasonló támadások cigány emberek ellen. Igen, most is cigány volt a támadás célpontja. Annak ellenére, hogy ezt a tényt a rendőrségi híradások sokáig nem volt hajlandó megerősíteni. Naná, akkor esetleg arra a kérdésre is válaszolnia kellett volna, hogy rasszista motívum elképzelhető-e.

Tiszalökön a sértettnek a település legszélén található szegényes háza közelében két nyolcévesforma kisfiú éppen azt magyarázza, hogy a bácsinak a golyó átütötte a testét aztán hátul kiment rajta és a garázsának az ajtaját is megrongálta. Ők persze látták is mindezt mielőtt a rendőrség kiérkezett. Nem tudom, hány hasonló korú gyermek van még Magyarországon, akinek ilyesfajta élmény adatott meg ennyi idős korában. Ez bizony a tiszalöki cigánygyerekek számára nem a miami helyszínelők, ez a hazai valóság.

A lövedék egyébként miután a férfit megölte az udvaron, a bejárat melletti illatosan virágzó orgonabokron keresztül áthatolva vágódott bele a garázsajtóba, majd azon gellert kapva repült tovább.

A sértett udvarán immáron csupán egy kis homokkupac emlékeztet arra, hogy néhány órával korábban ott feküdt annak az embernek a véres teste, akit este fél tíz tájban végzett ki az ismeretlen tettes.

A híradások szerint az 54 éves roma férfival egy nagy tűzerejű pisztoly végzett, meglehetősen pontos lövéssel. Aki kicsit is ért a fegyverekhez, az tudhatja, egy pisztoly csak kis távolságból alkalmas pontos célzásra, vagyis a tettes vagy nagyon közelről – közvetlenül a ház kerítése mellett állva tüzelt, vagy pedig nem pisztollyal, hanem puskával lőtt.

A cigánysoron összegyűltek körében nagy az elégedetlenség. Szerintük a nyomozók későn értek ki a tett helyszínére. Elég rövid időn belül megjelent ugyan egy csomó rendőr, de nem csináltak semmit, csak a tett közvetlen helyszínét körbekerítették. Ahelyett, hogy a környező utakat lezárták volna, hogy a tettes ne tudjon elmenekülni.

Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy megtalálták e a pisztolygolyót, Azt sem, hogy a lövedék hüvelyét keresték-e egyáltalán. A helyiek azt is állították, nyomkövető kutyákat a rendőrök nem is hoztak magukkal, ezt nem tartották fontosnak.

Bizonyos szemtanúk egyébként arról számoltak be, hogy a gyilkosság előtt egy-két perccel egy fekete terepjárót láttak a sértett háza közelében, amelyikből egy feltűnően magas, kommandós öltözékhez hasonló ruházatú férfi szállt ki.

Többen említést tettek arról is, hogy a sértettet néhány nappal ezelőtt az esti órákban magukat rendőrnek kiadó, arcukat kapucnival eltakaró személyek igazoltatták a háza közelében, gyanús körülmények között.

Amíg ma délután a helyszínen tartózkodtam, igen feltűnő volt, hogy nagy gyakorisággal rendőrautók és gyakorlóruás zsarukkal zsúfolt autók jöttek mentek az utcában.

Lassan, szinte lépésben hajtottak el a sértett háza előtt, amelynek udvarán több gyászoló roma tartózkodott, s a bent ülő egyenruhások az ott ülőket fixírozták. Tán attól tartottak, hogy a gyászoló romák majd egymásnak esnek. Mert ezek ilyenek.

Nekünk sikerült az, ami mindeddig senkinek, el tudtuk érni, s meg tudtuk szólaltatni a Tocsik ügyben évekig ártatlanul meghurcolt, sokat szenvedett Nógrád megyei honatyát a házügyéről.

A salgótarjáni politikus telefonja sokáig kicsengett, már azt hittük, mi sem érjük el, amikor nagy lihegve mégis bejelentkezett.

Proszektúra: - Halló, jó napot, Boldvai László urat keressük!

Boldvai: - Igen, én vagyok az, jó napot. Elnézést kérek, hogy ily későn vettem fel, de a vezetékes telefonunk a nappaliban van, én pedig momentán éppen a teraszon tartózkodtam, ami majd fél kilométer innen. A feleségem is panaszkodik, hogy tisztára izomlázat kap, amíg a konyhából eljut a spájzba.

Proszektúra: - Akkor mégis mi szükségük van Önöknek erre a háromezer négyzetmétere telekre, és a több mint ezerhatvan négyzetméteres házra?

Boldvai: - Csak ezerötven! Végül is nem olyan sok az. Például, alig-alig fér el benne egy kisebb uszoda. Gyárfás Tamás úr szerint igazából még nemzetközi versenyek megrendezésére sem lenne alkalmas.

Proszektúra: - A napokban azzal volt tele a sajtó, hogy ön nemrég építtette ezt a, hogy is mondjam csak, mini-haciendát, miközben még új gépkocsit is vásárolt. Gyurcsány Ferenc  ex-miniszterelnök vagyonbevallása szerint, tavaly mind felélte az évi 120 millió körüli jövedelmét, vagyis közel havi tízmilliót költött magára és családjára. Önnek viszont alig néhány ezer forintja maradhat élelemre, ilyesmire, figyelemmel arra is, hogy felhúzta ide ezt a több mint ezer négyzetméteres portát, fizette annak rezsijét, és képes volt eközben még ellátni a Svájcban tanuló gyerekét is. S akkor még az 130 m2-es balatonkenesei nyaraló fenntartási költségeit nem is említettük.

Miből képes mindemellett Ön és családja létfenntartását is biztosítani?

Boldvai: Arra a kérdésre, hogy nekem minderre miből futja, csak akkor válaszolok, ha rám bizonyítják.

Egyébként pedig baloldali emberként világ életemben puritán természetű voltam, soha nem szerettem a rongyrázást. Sok grízes tésztát eszünk. Hogy csak annyit mondjak, kedvenc ételem a krumplileves.

Proszektúra: - Nem érezte furcsának, hogy a párt legutóbbi kongresszusán a küldöttek – köztük nem egy milliárdos – az Internaiconálét énekelték?

Boldvai: - Hát mit kellett volna énekelni, tán a Székelyhimnuszt? Én nem szégyellem a baloldaliságomat. A mai elvárások az MSZP tagok felé egyébként abban különböznek a régiekétől, hogy egykoron a Székelyhimnuszt csak titokban énekelhettük a pincében, hangosan pedig az Internacionálét, manapság viszont már többnyire inkább megfordítva. Ha hallaná, ahogy a Gazsi oly nagy átéléssel bazseválja, hogy ez a harc lesz a végső…

Proszektúra: - Mint tudjuk, a kilencvenes években több évig az MSZP pártpénztárnoka volt. Mi a dolga egy pártpénztárnoknak?

Boldvai: - Nézze, az én büntetőügyem már lezárult, végül is szerencsésen felmentettek. Még egy ilyen kérdés, és feljelentem rágalmazásért. Maradjunk ennyiben.

Két szoba, három gyerek, négy kerék – adta ki a jelszót még 1998-ban a Orbán Viktor. Egy év, egy kormány, egy forint! – foglalta össze a napokban várhatóan igen rövid regnálási időszakának általa elképzelt legfőbb - Orbán nagy ívű elképzeléseinél kissé szerényebben megfogalmazott – ismérveit Bajnai Gordon a szakértői miniszterelnök.

Mondott aztán még persze olyat is, hogy ő a programja szerint pártállástól független, hiszen a válság minden párt szavazóit érinti, ám ő a világnézeti küzdelmet meghagyja a politikusoknak.

Amikor Bajnai ilyen rizsát rittyentett, tényleg komolyan bízott abban, hogy Kóka és köre üzlettársaként, majd a Gyurcsány kormány gazdasági minisztereként a politikusi mivoltát, politikai hovatartozását, mint valami piszkos kabátot csak úgy eldobhatja?

Komolyan azt gondolta, hogy a nép majd egy csapásra elhiszi róla, hogy ő egy pártoktól független, sőt a pártok fölött álló államférfiú?

Valójában ezt az esélyt már akkor végleg eljátszotta, amikor még csak miniszterelnök-jelöltként, az MSZP kongresszusi pódiumán záróakkordként a szoci potentátok között álldogálva az Internacionálét dudorászta.

Ha ott és akkor fogja magát és kisétál a teremből, mondván, hogy elnézést, de én nem vagyok párttag, hanem egy világnézetileg semleges szakember, és énekeljétek csak az anakronisztikus indulóitokat nélkülem, akkor talán. Akkor lett volna valami esélye.

De hát még erre sem volt mersze. Csak állt ott, mint a focikapus a tizedik bekapott gól után, akinek éppen azt javasolják, hogy legközelebb hordjon valami nagyobb kötényt, és sunyin tátogott, mint egy partra vetett hal. Énekelt is, meg nem is.

Komolyan azt gondolja ez a Bajnai, hogy ha a Hajdú-Bét Rt. és a Dunasolar Rt. csődbemenetele kapcsán a negatív szerepe egyértelműen nem is bizonyítható, a népek azt is elfelejtik majd neki, hogy 2006 júniusáig, egészen fejlesztéspolitikai kormánybiztosi kinevezéséig több Cipruson bejegyzett tulajdonosrejtegető, adóoptimalizáló off-shore cégnek volt a magyarországi kézbesítési megbízottja?

Az optimistábbak legfeljebb abban bízhatnak, hogy a miniszterelnök úr a simlis adóelkerülési technikák terén szerzett tapasztalatait az ország vezetőjeként, a haza javára is kamatoztatja, s Magyarországgal ugyanazt eljátssza majd, mint kedvenc cégeivel, és az egész országot adózásra valahol Cipruson jegyezteti be cakompakk, public limited companyként vagy private limited companyként.  És Bajnai Gördön lesz persze a kézbesítési megbízottunk. Ő ebben az egyben ugyanis vitathatatlanul nagy szakértő.

És ha kell, az ország vagyonát is a várható államcsőd – és a hitelezők - elől ügyesen kimenekíti. És akkor az IMF is pont úgy pofára esik majd, akárcsak a hajdúsági libatenyésztő gazdák. Aztán majd tüntethet ő is a Parlament előtt.

Ha egy nyilvános ház veszteséges, akkor nem a bútorokat kell kicserélni, hanem a kurvákat. Az MSZP korábban inkább a bútorokat cserélgette, most viszont végre belátva eme ősrégi bölcsesség igazságát, a kuplerájt személycserékkel próbálja rentábilisabbá tenni. (Persze azért, kerül, amibe kerül, a bútorokat is újra kicseréli.)

Ez a próbálkozás lenne az úgynevezett szakértői kormány alakítása.

Gyakori élcelődés tárgya, hogy ha most szakértői kormány alakul, akkor a korábbi vajon milyen volt. A tények, az ország helyzete önmagukért beszélnek: az előző nem volt szakértői, hogy egészen finoman fogalmazzunk. Bár végül is annyi szakértő azért abban is tárcát kapott, mint a mostaniban. Hiszen Gráf legalább ért a mezőgazdasághoz, Székelynek orvosi diplomája van, Draskovics jogvégzett, Hiller Pisti pedig tanárember, és hát persze Szekeres is… Illetve bocs’, pardon! Ő az, aki egy napig sem volt katona Veres Péterhez hasonlóan. (Nem tudom, ki emlékezik még a híres népi íróra? Ő volt az, aki a honvédelmi minisztersége idején, 1947 márciusától 1948 szeptemberéig a hadseregben bevezette a tegezést, s azt a katonai köszöntést rendszeresítette, hogy adjon isten, fogadj isten.)

A korábbi kormányban tulajdonképpen szakértőnek volt nevezhető a sok-sok éves államigazgatási tapasztalatokkal rendelkező Kiss Péter és Gyenesei István is.

De mitől is lenne szakértői kormány a mostani? Tán attól, hogy Szekeres benne maradt?

Az újonnan beválogatott állítólagos szakértők közül az egyik miniszterjelölt viszont máris visszalépett, pedig ő aztán biztosan szakértő volt a maga nemében, abban az értelemben, ahogy a közmondás tartja, miszerint rablóból lesz a legjobb pandúr. Hiszen a vállalkozásait gyakran kísérte kartellozás, ami ugye nem más, mint a tisztességes piaci verseny jogellenes befolyásolása, s az állami források magáncélra történő tudatos megkárosítása.

Ezzel kapcsolatban nyilatkozta ma reggel a Napkeltében az MSZP alelnöke és szépreményű jövendőbeli frakcióvezetője, amit érdemes szó szerint idézni. „Nem mindegy az, hogy valaki tud arról, hogy a cégével kapcsolatban folyik valami, vagy tud-e arról, hogy a cégénél mi történt.”

Ha ez a dodonai mondat netán tán azt jelentené, hogy a cégvezető nem biztos, hogy tudta, konkrétan az adott esetben miről volt szó a cégénél, akkor jogos a kérdés, vajon mitől ismerte volna fel egy ország sokkal fajsúlyosabb problémáit? Ezt Mesterházy Attila úrtól nem kérdezték meg, de ő sem firtatta tovább. Mint ahogy nem került szóba az sem, hogy mennyire néznek utána egy miniszterjelölt előéletének. Most pedig már mindennek nincs is sok értelme, hiszen Vahl Tamás úr a jelöltségtől visszalépett. Őt legfeljebb jövőre a fideszes Balsayék fogják majd minderről alaposabban kikérdezgetni.

Az új kormány szakértőisége azt hiszem azért a 29 éves Ficsor Ádámnál csúcsosodik ki, aki igencsak alkalmas lehet a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszteri posztra, hiszen 2004 októberétől 2006 júniusáig az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkárságának titkárságvezetője, 2006. július 1-től az FVM szakállamtitkára volt. Miután pedig Gál J. Zoltán 2008 januárjában családi okokra hivatkozva távozott posztjáról, ő lett Gyurcsány Ferenc kabinetfőnöke.

Miközben a Parlamentben a politikai elit az országért érzett felelősségét mélyen átérezve, az ország sorsáért mélységesen aggódva, csakis az ország érdekét messzemenően szem előtt tartva, az egyéni önös érdekeit önzetlenül sutba dobva alázta, anyázta egymást, ki-ki vérmérséklete szerint, s vitatkozott azon, hogy kinek nincs programja, s miközben a Parlament környékén ezalatt pár száz Fradi-drukker, gój motoros és néhány egyéb megélhetési tüntető  – vagyis mondhatni a hazai civilmozgalmak krémje -  a kordonokkal és a rendőrökkel viaskodott, és libákat hajkurászott, mindeközben az ország apraja nagyja azért izgult, hogy vajh mi történt Overdose patájával.

Hogy ki is ez az Overdose? A tájékozatlanabbak a neve után bizonyára valami amerikai hurrikán becenevére gondolnának, vagy esetleg egy sivatagi hadművelet fedőnevének vélnék. Pedig Overdose egy magyar ló. Még, ha szlovákiai magyar is. Egy máris világhírű ló. Egy jelenleg négy éves csődör.

Már az első versenyét is – a nyeretlen kétévesek között – l8 lóhosszal nyerte meg. Persze jogos a kérdés, ha magyar, akkor miért nem keresztelték valami szép magyar névre. Például ahhoz hasonló hangzásúra, mint Kincsem. Esetleg Imperiál. Bár az utóbbi elnevezés legfeljebb annyira mondható magyarnak, mint mondjuk a szex-shop.

De tényleg. Akkor is. Micsoda dolog az, hogy magyar lovaknak olyan nevük van, hogy egy tisztességes magyar hazafi rendesen el sem tudja olvasni, a kiejtésről már nem is beszélve! Például Butterfly, minden idők legtöbb pénzt kereső magyar lova, az évezred elején sikert sikerre halmozott. Miért nem lehetett volna neki is az ízes Bendegúz nevet adni?

A Jobbik biztosan szívesebben venné, ha egy tisztességes magyar ló mondjuk az Isten ostora. Árpád fejedelem, Tirrulmadár, Csodaszarvas névre hallgatna. És mennyi szép magyar elnevezés van még ezenkívül is…. Na, nem baj. Majd ha hatalomra kerülnek, erre is hoznak egy jogszabályt, az üzletek kötelező magyar elnevezése mintájára.

Mindenesetre tény, hogy az össznépi aggódás oka nem az volt az elmúlt napokban, hogy megy-e vagy marad a Drazsé, a Veres Jani, vagy a Szilvásy titkosszolga, s jön-e a libás Bajnai, meg a Fletó jobbkeze, a Ficsor gyerek, hanem az, a döbbenetes hír, hogy a magyarul kissé pikánsan hangzó Túladagolás nevű mén lesántult.

Overdose nagyon érzékeny a patkolásra, s emiatt fájdalmai is voltak, s újra kellett patkolni, közölte  a gazdája az aggódókkal. De már jól van, s biztosan indul a hétvégi futamon, az OTP-Hungária nagydíjon a Kincsem Parkban. (Megjegyzem, nem is Magyarországon lennénk, ha nem terjedtek volna el olyan pletykák is, hogy nem a csodaló érzékenysége volt a gond, hanem az, hogy pancser volt a patkolókovács.)

De már túl vagyunk rajta. Overdose vasárnap kenterbe veri majd az egész világot.

Él még a magyar virtus.  Minket nem lehet csak úgy leírni. Szarunk a világválság közepébe. Hajrá magyarok!

Országomat egy Túladagolásért!

Nem akartam hinni a szememnek, amikor azt láthattam az interneten, amint a kommandósok, (a Magyarok Nyilai szótárában az „ávós balfaszok”) megrohamozzák az állítólagos Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg állítólagos (egyébként egy lakótelepi konyhának kinéző) titkos laboratóriumát, miközben egy állítólagos terroristát, legyűrnek a földre és megbilincselnek, mindenféle állítólagos robbantó eszközöket és szerkezeteket – többek között egy futball labdába rejtett pokolgépet is – találnak.

Aztán nem akartam hinni a szememnek, amikor a kamera azt is mutatta, hogy a zsaruk valami elhagyatott területen felrobbantanak egy szerkezetet, s a látványos akciófilmekbe illő – többször is visszajátszott -  robbantás után azt is alaposan megmutogatták nekünk, milyen piszkos nagy üreget vájt a detonáció a laza homokban.

Úgy látszik, nálunk egyébként csupa cserfes szájú piaci kofa végzi a legsúlyosabb bűnügyek nyomozását. Hiszen az eddigi híradások szerint – egy olyan, hazánkban állítólag még példátlan és egyedülálló bűnözői csoportot füleltek le, amelynek tagjai súlyos merényleteket, terrorcselekményeket kívántak igen rövid időn belül végrehajtani politikai személyiségek ellen. S az emberek hamarabb ismerhetik meg ennek részleteit, mint egy állami cég vezetőjének havi jövedelmét, vagy akár a leendő kormány összetételét...

A csepeli iskolában történt kettős gyilkosság helyszíni szemléjének hivatalos felvételeit is hamarabb láthatta, és egyes részleteit hamarabb megismerhette az internetező nagyérdemű, mint az ügyben felügyeletet ellátó ügyész és nyomozási bíró.

Először azt hittem, most is csak úgy fű alatt szivárogtak ki a szigorúan titkos nyomozás adatai közül egyes képi információk, ahogy korábban például az UD Zrt-vel kapcsolatos bizonyos hangfelvételek. De nem! Maga a Nemzeti Nyomozó Iroda juttatta el a videofelvételt az [origo] hírportálhoz. Milyen kapcsolat fűzi egyébként az NNI-t épp ehhez az internetes hírújsághoz? Tudja valaki?

Persze ezt követően a többi hírportál is hamarosan beszámolt az esetről.

Az index „Felrobbantották a Magyarok Nyilai focilabdába rejtett bombáit” címmel tudósított, ami nyilvánvalóan nagy félreértés lehet, mert ugyan miért semmisítenék meg a rendőrök a bizonyítékokat? Miért robbantanák fel azokat a készülékeket, amelyeket éppen, hogy szép aprólékosan megvizsgálniuk kellene.

Ebben valószínűleg az origonak van igaza, amelyik azt közölte, hogy a rendőrség a bombák erejének demonstrálására közölt felvételeket arról is, ahogy egy közeli homokbányában felrobbantanak egy hasonló szerkezetet, amely állítólag a lefoglaltnál kevesebb robbanóanyagot tartalmazott. Vagyis a rendőröknek arra is volt idejük a Magyarok Nyilai elleni nagy hajsza közben, hogy propagandacélú szimulációt készítsenek, az állampolgárok meggyőzésére, mily rettenetesen veszélyes társaságot fogtak is el.

Ilyenkor persze az ember fejében megszólal egy vészcsengő, elkezd gyanakodni, elméleteket gyártani. Eszébe jut például a szlovák terroristákkal való – mint később kiderült, alaptalan - rémisztgetés. Eszébe jutnak azok a felderítetlen ügyek, amelyek kapcsán olyan feltételezések is lábra kaptak, hogy azokat maga a titkosszolgálat szervezte meg. Eme esetek sorában csak kisebb epizód a rendőrpalotára lövöldöző személy, sokkal érdekesebbek például a 2006-os TV ostrom körülményei. Bizony sokan gondolják úgy, hogy az akkori tévéostromot a hatalom főzte ki, s a tömeget provokátorok irányították.

Egyébként egyszer már, tavaly februárban hajtottak végre hasonló akciót a Magyarok Nyilai ellen a derék rendőreink, amikor tucatnyi embert fogtak el és hallgattak ki az éjszaka kellős közepén –, mint utólag kiderült csak tanúként -, s kristálycukrot, meg mit tudom én még milyen élelmiszereket, zöldségeket foglaltak le több helyen is, aztán az ügyet szép csendben ejtették. És apropó, mi van azzal a férfiúval, akit meg tavaly október 23-án a Nyugati téren parkoló autóban három állítólagos időzített távirányítású bombával, meg mindenféle csőbomba szerkezetekkel kaptak el  ?

Nehogy most megint árnyékra vetődjenek kiváló rendőri erőink. Bár Draskovics miniszter úr maga is sietve azt nyilatkozta, hogy a Magyarok Nyilai Felszabadító Hadsereg nevű társaság tagjait sikerült elfogni: a négy gyanúsított kifejezetten arra szövetkezett, hogy megingassa a demokratikus berendezkedés alapjait. "megjelent immár kézzelfoghatóan, fenyegetően a belföldi eredetű, politikai motivációjú terrorizmus Magyarországon".

Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy valóban megjelent mindez. Csak még azt nem tudjuk, kik irányítják.

Végre egy olyan ünnep, amikor a tojások nem arra szolgálnak, hogy azokkal dobálózva az alkotmányos alapjogok között kitüntetett helyet betöltő véleménynyilvánítási jogunkkal élve ítéletet mondjunk valamely államférfi kormányzati tevékenységéről, s természetesen ilyenkor a kommandósok sem tartóztathatnak le valakit terrorista-gyanú miatt pusztán csak azért, mert feltűnően sok tojást vásárol a Tesco-ban, vagy üres tojástartókat cipelget gyanúsan a hóna alatt.

Végre egy ünnep, amikor a locsolkodás sem alkalmi áron, alig néhány száz millióért vásárolt izraeli gyártmányú vízágyúkkal, kékre festett hidegvízzel, hanem kölnisüvegekből kipumpált parfümmel történik.

Végre egy ünnep, amikor nem olyasféle agresszív rigmusokat hangoztatnak a locsolkodók a lányos házak tornácán, hogy „Gyurcsányt a Dunába, Kókát meg utána!”, hanem még a gárdisták is inkább bugyuta humoros versikéket ötölnek ki, olyanokat, mint például, hogy

"A Kossuth téren jártam,
Nagy tömeget láttam
Nem akart oszolni,
Szabad-e locsolni?"

Sokan viszont inkább azt a tutira abszolút politikamentes strófát skandálják, hogy "Józsi vagyok, szép és laza . Locsoljak, vagy menjek haza?" 

Szóval a lényeg, a lényeg, hogy ez az ünnep a magyar hagyományok szerint pont arról szól, amiről alapvetően valamennyi ünnepnek szólnia kellene. A gondtalan szórakozásról. Az evésről, ivásról, dugásról. Vagyis az élet legfontosabb dolgairól. Legfeljebb mindeközben kis imádkozásról, ájtatoskodásról.

A keresztény vallás tanai szerint ilyenkor egyébként azt ünnepeljük, hogy Jézus Krisztus a pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadott. Húsvét, az azt megelőző, hamvazószerdától húsvétvasárnapig tartó időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos böjt lezárulását is jelzi. A vallási törvények szerint a böjt után ezen a napon szabad először húst enni.

Állítólag, a kiszivárgott hírek szerint, Bajnai Gordon megszorító csomagjának részét képezi a húsvéti szokások olyatén megreformálása is, hogy a gazdasági világválságra tekintettel a  negyven napos böjtöt ezentúl húsvét előttről húsvét utánra helyezik át, időtartama pedig nem negyven, hanem legalább négyszáz nap lesz. Erre a javaslatra állítólag Szijjártó Péter a Fidesz szóvivője mindössze azzal a locsolkodó versikével reagált, hogy:
"Házunk előtt nagy a fű
nem fogja a kasza
Locsoljon meg titeket az apátok..."

Egy olyan országban élünk, ahol a gyerekágyat el kell tolni az ablakból, mondta nem sokkal ezelőtt Lendvai Ildikó lassan, hogy mindenki megértse az ATV-n az Egyenes beszédben, álszent drámai arckifejezéssel, azzal a hírrel összefüggésben, hogy állítólag valaki pokolgépet akart robbantani Ecsődi László országgyűlési képviselő lakásánál.

Fura dezsavű érzésem támadt. Kuncze Gábor belügyminisztersége idején Horn Gyula akkori miniszterelnök tett olyan kijelentést, hogy ami ebben az országban van, az minden csak nem közbiztonság.

A rendőri munkát is irányító hatalom diszkrét bája, amikor úgy viselkedik, mint ha valami homályos isteni akarat érvényesülne a bűnözésben és bűnüldözésben. Mintha nem is ők irányítanák a rendőrséget, és a titkosszolgálatot, s nem ők lennének a fő felelősek a közrend közbiztonság állapotáért.

Amikor Ecsédi László házát korábban egy ízben már, 2007.november 23-án éjjel megkísérelték felgyújtani, akkor Ecsédi úr azt nyilatkozta, hogy „óriási csalódás számomra, hogy az alja nép eddig eljut. Minden politikai erőnek el kell gondolkodnia, meddig biztatja őket.”

Ez elég világos a célzás arra, hogy a házát ért támadásért kiket tart felelősnek.

Kettőt találgathatunk, a képviselő úr mely politikai erőkre gondolt

A mostani esetről is hasonlóan markáns a véleménye. A stop.hu szerint „ A fenyegetések mögött a riválisai állhatnak, de személy szerint nem tudja, ki vagy kik akarták felrobbantani a házát.”

De ki a túró ez az Ecsédi László, akit valakik ennyire el akarnak intézni?

Az mszp. hu honlapjáról megtudható, hogy az MSZP országgyűlési képviselője, frakcióvezető helyettese, 2001-től Adony díszpolgára, tipikus baloldali karriert futott be.
Annakidején egy téeszben kezdte, művezetőként, ágazatvezetőként, majd a rendszerváltozást követően ügyvezető igazgatóvá avanzsált, s onnan araszolgatott szépen felfelé a nomenklatúra ranglétráján a szakközépiskolai végzettségű atyafi egészen a Parlamentig.

Jellemző az is, hogy az évek során miként zsúfolta tele magát különféle rangokkal és címekkel.

Az IPU magyar csoportja magyar-finn, magyar-norvég és magyar-svéd baráti tagozatának tagja, a magyar-görög baráti tagozat alelnöke.

Körzetében több civil szervezet létrehozásában és munkájában vett, illetve vesz részt. Többek között az Adonyiak Baráti Köre, az Adonyi Borász Egyesület, az Adonyi Lovas Klub alapító tagja, a rácalmási Violin Művészeti Iskola kuratóriumának tagja, a Dunaújvárosi Híd Egyesület alapító tagja, az "M 8" Kerekasztal társelnöke, a Dunaújváros és Környéke Fejlesztési Alapítvány kuratóriumának tagja, a Velencei-tó - Vértes Barátainak Szövetsége választmányi tagja, a Velencei-tó környéki Szent Benedictus Borrend hírvivő lovagja stb.

A sokoldalú képviselő úr megnyilatkozásait hallgatva, egy szörnyű gondolatom támadt. Mi van, ha nem a rivális borlovagok vagy a violinosok mesterkednek, hanem a Fidesz, amelyik látván, hogy az előrehozott választásokat nem sikerült kiharcolnia, most más módszerekkel próbálkozik a hatalmat átvenni.

S ehhez alig néhány tucatnyi mszp-s képviselőt kell csak felrobbantani.

Amit, mint Gyurcsánytól tudjuk, büntetlenül megtehetnek, mert az ügyészségek, bíróságok úgyis az ő oldalukon állnak majd.

Az MSZP vitatkozós, veszekedős, kicsit melankolikus párt, tele értelmiségi attitűdökkel, nyilatkozta még sportminiszter korában Gyurcsány Ferenc. A szocialisták mindig is ezt akarták magukról elhitetni, hogy  a tagjai nem olyan birkák mint a Fidesz mamelukjai, akik mindig mennek a vezérkos után.

Nos, a legutóbbi két MSZP pártkongresszus sem ezt igazolta. Mert mi is történt? Mindent elsöprő többséggel szíre-szóra megszavaztak, és lelkesen megtapsoltak, amit szeretett akkori elnökük eléjük rakott.

Aztán a végén meg azért énekelték el nagy lelkesen az Internacionálét is, mert ez szólalt meg a központi lemezjátszón. Úristen, ha valaki a mikrofonon keresztül a Fel vörösök, proletárok, a Vörös Csepel, esetleg a Mint a mókus fenn a fán eléneklésére szólított volna fel, ezekre is örömmel rázendítenek? Netán a köszönjük néked, Rákosi elvtárs című dalt is ugyanilyen fegyelmezetten elzengik a Kongresszusi központban? S közben zakatolva körbejárnak?

Vagy az Erikát. Milyen jól is hangzott volna! „Auf der Heide blüht/ ein kleines Blümelein/ und das heist: Erika.”

Úgy jártak volna mint szegény Fekete Pákó, amikor Sieg Heil!-lel köszönt a Bombagyár tévében, mert azt kérték tőle..

Egyébként lassan már majdnem egy hónapja, hogy Gyurcsány, aki nem győzte mindig is hangoztatni, hogy amit a Fidesz képvisel, nem egyszerűen elfogadhatatlan, hanem Magyarország számára közveszélyes, ráadásul nincs programjuk sem, elegánsan lefalcolt a miniszterelnöki székből, s azóta nem, hogy elfogadott érvényes kormányprogramunk nincs, de még elfogadott kormányunk sem.

Nem, hogy felelő kormány nem létezik jelenleg Buda-Pesten, de már felelőtlen sem.

Annyi az előrehaladás, hogy egy kamikáze miniszterelnök-jelöltet már sikerült találni, most a miniszteri kaszting folyik gőzerővel. Senki sem tud igazából még semmit, de a szocialista képviselők, sőt az SZDSZ frakció többsége is látatlanban máris aláírta, hogy támogatja.

A magyar választópolgárok a kormányzati ténykedésből egyelőre csak annyit észlelhetnek, amint a vezető politikusaink fülükre szorított mobillal, vagy a nélkül gondterhelten sietnek valahonnan valahová, s láthatóan úgy reagálnak az őket megállítani, vagy kérdezgetni akaró újságírókra, mint bakfislányok az őket molesztáló cukros bácsikra. Micsoda csúnya dolog ez, hogy be akarnak nézni a szoknyácskánk alá?

Szóval egyelőre csak találgatás folyik, hogy ki lesz az ilyen, illetve ki nem lesz az amolyan miniszter.  Néhány jól értesültebb már tudni véli, hogy Veres János biztosan nem, Szűcs Erika biztosan nem, Szilvásyt pedig az SZDSZ menesztené mindenképpen.

De egy megnyugtató hírrel azért a végén szolgálhatok. Szilvásy Péter, „témagazda” néhány napja tudtunkra adta, hogy a Kormányzati Tanácsadó Jósda mindenképpen tovább működik.

Talán a szocialisták az EP választási kampányuk nyitó aktusának szánták, amikor a legutóbbi kongresszusukon rázendítettek a nemzetközi munkásmozgalom, s az egykori Szovjetunió himnuszára - az Internacionáléra, miután nagy örömujjongások közepette leváltották a két héttel korábban hasonlóan nagy örömujjongások közepette megválasztott elnöküket. A küldöttek a Budapesti Kongresszusi Központban a pódiumon és a nézőtéren boldogan, nagy egyetértésben együtt harsogták, hogy ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát…

Biztos vagyok abban, hogy ennek hallatán Karl Marx, Friedrich Engels, Vlagyimir Iljics Lényin, sőt még talán a renegát Kautzky is igen erősen forgolódni kezdtek a sírjaikban. Abba már bele sem merek gondolni, hogy vajh Kádár apánk vagy Apró Anti bátyánk mit szóltak volna mindehhez.

Ugyanis kétségtelenül groteszk volt ez a jelenet. A hazai kizsákmányoló és elnyomó komprádor burzsoázia és karvalytőke képviselői – ahogy ezek a dalra fakadó milliárdos urak hajdan a KISZ taggyűléseken mostani önmagukat nevezték volna – zengték érces hangon, teli torokkal (mámoros ajakkal), némelyek ugyan picit pironkodva, s szégyenlősen, csupán magukban dudorászva, hogy csak összefogni hát, és nemzetközivé válik holnapra az egész világ.
Figyeltem Gyurcsányt, ő viszont most nem énekelt. Nem is táncolt. S nem tette szívére a kezét sem, ahogy ilyen ünnepi alkalmakkor szokta, hanem zavarban volt, izgett-mozgott, ide-oda pislogott. Látszott rajta, hogy mindez nem szerepelt a forgatókönyvében, s váratlanul érte. Talán kicsit felfogta azt is, milyen groteszk, amikor az elnyomó, profitéhes tőkésosztály képviselői egy példátlanul súlyos gazdasági világválság kellős közepén biztatják önmaguk elleni fölkelésre az éhes proletárokat, mondván, a győzelem napjai jönnek, rabságuknak vége már…

Ám a többi kongresszusi dalnok sem énekelte végig a százhúsz éves munkásmozgalmi induló valamennyi versszakát. Pedig arra aztán végképp kíváncsi lettem volna, amikor Bajnai Gordonék azt a részét intonálják átszellemülten, hogy:

„A gazdagoknak kedve-kénye
erőnkből szívja ki a vért,
csaló az államok törvénye,
mert minden bajt szegényre mért.
Kínlódás most a munka bére,
de már ebből elég, elég!
Szerszámot hát az úri kézbe
s ide a jognak a felét!”

Kedves mindnyájan!

Levelüket megkaptuk, nagy örömmel vettük, hogy így az EP képviselőválasztási kampányidőszak környékén megint eszükbe jutottunk. Még nagyon előzékenyen válaszborítékot is küldtek, úgy, hogy boldogan ragadjuk meg az alkalmat, hogy mi is beszámoljunk a velünk történtekről, mert az az igazság, manapság ezekben a válságos időkben már a postai szolgáltatások is egyre többet kóstálnak. Persze megértjük, ki kell pengetni valamiből a postai vezérek többmilliós havi apanázsát.

Tetszett a levelüket rejtő szép fehér koperta is, amelyik bizonyára a pártjuk hótisztaságát jelképezi, most jut eszembe a közelmúltban viszont egyik képviselőjelöltjük, egy időközi választás kapcsán, narancssárga borítékkal kápráztatott el bennünket, kissé meg is lepődtünk rajta, már azt hittük, hogy az SZDSZ addig mondogatta, amíg maga is elhitte, és tényleg ellenzékivé vált…

Mink egyébként jól vagyunk, csak az ángyikának szaggat néha a bal térgyekalácsa, főleg rosszabb időben, de szerencsére itten mostanában sokat süt a nap, bár a komám szerint, elkelne már egy kis eső is, nem ártana a tavaszi árpának, meg az Árpádsávos zászlókkal vonulgató gárdistáknak.

Üdvözöljük a Gábor bá’-t, feltétlenül adják át neki, hogy irtó jókat röhögtünk a szövegén, az tényleg nagyon jó poén volt (még jobb a ciános dumánál is), amikor kijelentette, hogy hamarosan elkészül a négyes metró.

Aztán persze rájöttünk, hogy mink emlékeztünk rosszul, az új földalattit, azt egy másik Gábor ígérgeti örökké, nem a Kuncze, de nem is a Fodor, még csak nem is a Horn, hanem a Demszky főpolgár. Vagyis az a fazon, aki újabban regényt is írt saját magáról és becses felmenőiről. Mér’, neki tán nem szabad, csak Orbánnak, meg Gyurcsánynak?

Hát a Kóka Jani, hogy van, hogy szolgál a kedves egészsége?

Azokat a nagy szobákat befűteni a mai energiaárak mellett… Remélem, nem hűl meg ott fenn a magas hegyen abban a nagy épületben? Még csak az kéne, mi is lenne az SZDSZ-el nélküle?

A Horn Gabinak meg föltétlenül mondják meg, hogy azt üzenjük, a jövőben kicsit jobban vigyázzon a tintával, és még szalonspiccesen se pocskondiázza a szövetségeseit, Én nem azt mondom, hogy akkor most már mindjárt dudorássza is el velük együtt az internacionálét, vagy a hej bunkócska, te drágát, de azért a picsázás sem helyes feltétlenül az ilyen zimankós történelmi időkben.

De lassan zárom is soraimat, nekem is van dolgom bőven, s biztosan maguknak is megvan a maguk baja, ez a sok országos gond, hogy most a jónéptől a családi pótlékot vegyék el, vagy a nyugdíjakat, vagy mind a kettőt.

Ja, és azt azért még mindenképpen szeretném magukkal tudatni, hogy tényleg igazán klassz ötlet ez a kampánylevél, csak, ha kérhetném, legközelebb azért valami finomabb minőségű papirosra nyomtassák, legyenek szívesek.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom honlapjának címoldala. mind a barikád.hu „elsöprő” Jobbik-sikerként aposztrofálta Ferenczi Gábor nyelvtanár szereplését az Ajka-Bányásztelepi időközi önkormányzati választáson.

A Jobbik vezérkart annyira feldobta ez a választási eredmény, hogy a honlapjuk címében nagy örömükben még picinykét meg is növelték a jelöltjükre leadott szavazati arányt, ahol 18,92 % szerepel, a valós 18,81 % helyett.

A Veszprém megyei Ajka városának Bányásztelep kerületében a választópolgárok száma egyébként mindösszesen 2140, akik közül 558-an szavaztak, vagyis 26,07%. Ebből a Fidesz jelöltjére 290, az MSZP-s jelöltre 139 szavazatot adtak le, míg a Jobbikos, Ferenczi Gábor 105 voksot kapott, és ezzel harmadik lett.

Mielőtt azonban eufórikus lázban égve triumfálnánk, vagy éppen kétségbeesve fasiszta veszélyt vizionálnánk, jegyezzük meg, hogy a 105 szavazó a Bányásztelepen a választásra jogosult 2140 választópolgár 5 %-át sem éri el. Ezért aztán ezt elsöprő sikernek beállítani, kissé manipulatív propagandahúzás.

A politikával persze alighanem egyidős annak manipulálása is.  Ezt a műfajt az egyház alkalmazta először ipari méretekben, majd a diktatórikus-fasiszta rendszerek agymosó szakemberei fejlesztették tökélyre. Joseph Goebbels, akinek legfőbb célja a Harmadik Birodalomban élő zsidók lejáratása, a tömegek fanatizálása volt, kerekperec kimondta, hogy a propagandának nem kell sem becsületesnek, sem finomnak, sem lágynak, sem szerénynek lennie. A propagandának sikeresnek kell lennie... Nem számít, hogy a propaganda jól nevelt-e. Egy számít csak, hogy elérje célját. Nagyon kevés szempontnak kell jelszavakban testet öltenie, de ezeket a jelszavakat addig kell ismételni, amíg a társadalom utolsó tagja is megérti azt, amit általuk tudtára akarunk adni. Amint a jelszót feláldozzuk, és megpróbálunk sokoldalúak lenni, a hatás elenyészik.

Ez a rendszer működik a világban mind a mai napig, csupán a jelszavak és a képek változtak tájanként, országonként, pártonként stb. Persze ezekkel adott esetben pofára is lehet esni. Csak hazai példákat említve. Rosszabbul élünk mint négy éve, Pannon puma, dübörgő gazdaság, nagy a jólét,,,

Mi a Jobbik viszonylagos sikerének a titka? Szerintem az, hogy jelenleg ők alkalmazzák a leggátlástalanabbul, s épp ezért a leghatásosabban ezeket a technikákat.

Nagyon jellemző, hogy Ferenczi tanár úr milyen „program” jegyében tudott ilyen „elsöprő” eredményt elérni:

„Valós problémákra valós megoldás! Szavak helyett végre a tettek jöjjenek! Valódi és tisztességes érdekképviselet a BÁNYÁSZTELEPEN! Annyian csinálták már rosszul, jöjjön a JOBBIK!!!”

Az egyszerű tőmondatok mind azt sulykolják az egykori munkásnegyed elszegényedett, csalódott lakói számára, hogy itt egy fiatalos és tisztességes új erő jelentkezik, s az új seprő jól seper. Elsöprően jól seper.

A tanár úr a barikád.hu számára még a választás előtt azt nyilatkozta: Hiszem, hogy Ajka az ajkaiaké, Magyarország pedig a magyaroké, és ehhez széleskörű nemzeti összefogást tudunk teremteni, alulról, helyi szintről építkezve!

Hogy kikkel fognának össze széleskörűen? Hát természetesen a nemzettel, ki mással! A Jobbik propaganda ugyanis, az úgynevezett politikai elittel szembeni elégedetlenséget kihasználva, nem győzi hangoztatni, hogy a többi párt mind velejéig korrupt, szétlopták az országot, egyedül a Jobbik képviselői a becsületesek.  (Megjegyzem, annak idején a rendszerváltó pártok is így kezdték.) A Jobbik-duma fontos eleme az is, hogy Magyarország a magyaroké. Sőt Nagy-Magyarország is az övék. S, hogy kik a (nagy)magyarok, ezt persze ugyancsak ők döntik el.

A Kurucinfo, a hazai fasiszta gondolatoknak a legaljasabb, leggyűlölködőbb szócsöve a közelmúltban arról cikkezett, hogy a cigányok szeretik az emberhúst. Mostanában pedig újra elővették, és jó néhány írásukban ismét terjesztik a 127 évvel ezelőtt történt tiszaeszlári per gonosz, antiszemita hazugságait.

Egy Lipusz Zsolt nevű egyén „Máig élő tabu: Solymosi Eszter meggyilkolása és a tiszaeszlári per” címmel eresztett meg egy agymenést. Lipusz Zsolt középiskolai tanár úr amikor e régi események kapcsán ítélkezett, természetesen még azt a fáradtságot sem vette magának, hogy a legalapvetőbb tényekkel tisztában legyen.

Írása szerint: „Április végén azonban Scharf Samu, a helybéli templomszolga Scharf József ötéves (egészen pontosan 4 év és 9 hónapos) kisfia arról kezdett beszélni, hogy Solymosi Esztert egy sakter és saját apja, illetve bátyja, Scharf Móric ölték meg oly módon, hogy nyakát elvágták, vérét pedig kifolyatták. Scharf Samu elmondása szerint mindezt a kulcslyukon keresztül látta."

Ez az állítás sem a per tényeinek, de még a Kurucinfo régebbi írásában Huber Lipót műve alapján ismertetett történéseknek sem felel meg. De hát az ilyen fajgyűlölőknek egyébként sem a valóságos tények az érdekesek. A gonoszul összetákolt kényszervallatásokkal kicsikart vérvád szerint ugyanis nem a 4 év 9 hónapos (?) Samu, hanem a bátyja Móric látta az esetet a zsinagóga kulcslyukán keresztül, a gyilkosságban pedig nem vett részt, ő a per koronatanúja volt.

A Kurucinfo még 2007-ben részletesen idézett - s mostanában frissítve ismét közétett - Huber Lipót A vérvád és vérgyilkosságok története c. 1915-ben megjelent írásából. Az említett szerző már az állítólagos sértett nevét sem tudta helyesen leírni, őt Solymossy Eszterként aposztrofálta. De ez még csak hagyján. Huber tisztelendő úrnak alapvető ellentmondások sem tűntek fel az általa ismertetett történések kapcsán. Így írt az esetről a Kurucinfo szerint: "Móric, kis idő múlva kimenvén az udvarra, a zsinagógából jövő jajveszékelést és három vagy négy segélykiáltást hallott. E kiáltásra kíváncsian odaszaladt a zsinagóga élőpitvarának ajtajához, de azt zárva találta; azért annak mélyedésében meghúzódva benézett a kulcslyukon s ekkor látta, hogy Eszter, akinek szája már be volt tömve, a földön fekszik egy ingben, hogy őt Buxbaum Ábrahám és Braun Lipót a földre leterítve s kinyújtóztatva tartják; látta, hogy Schwarz Samu, tiszaeszlári sakter egy nagyobb késsel nyakát elmetszette..."

Aztán így folytatta: „Scharf Móricnak terhelő előadását támogatta özv. Lengyel Istvánné, aki azt vallotta, hogy 1882. április 1-jén kora délután, 12 óra elmúltával, a háza tőszomszédságában levő zsinagóga irányából háromszori kiáltást hallott: továbbá özv. Fekete Jánosné ama vallomása, hogy 1882. április 1-jén délelőtt a zsidó templom felõl sírást hallott, valamint Adamovics Józsefnek és Pap Józsefnek vallomása, hogy ugyanaz napon déli 12 óra felé a zsinagóga mellett haladván el, onnan megmagyarázhatatlan sírást hallottak s látták, hogy a zsinagóga ajtaja előtt két oldalt egy-egy zsidó állott az út felé nézegetve."

Sem Huber úrnak, sem az írását átvevő Kurucinfonak nem tűnt föl, hogy amíg Móric jajveszékelést és segélykiáltásokat észlelt, Lengyelné pedig kora délután háromszori kiáltást hallott, addig Feketéné a sírásra délelőtt figyelt föl, míg Adamovicsné és Papné dél felé hallottak megmagyarázhatatlan sírást, ráadásul ők ugyanekkor állítólag a zsinagóga előtt két oldalt  egy-egy zsidó is láttak.

Szóval ki, mikor és mit hallott? És hogy hogy nem vették észre ezek a tekingető, figyelő zsidók a kulcslyukon át leskelődő Móricot?

Huber idézett leírásából arra a furcsa tényre is felfigyelhetünk, hogy a leírása elején Móric l6 éves, az ítélethozatalig azonban egy évet fiatalodik. Ahogy írja:  „A vizsgálat folyamán a zsinagóga-felügyelő 16 éves fia, Scharf Móric, a koronatanú kezdetben vonakodott beismerni öccse által a libalegelőn elbeszéltek valóságát. De nemsokára mégis részletes vallomást tett." A több mint egy évvel későbbi ítélethozatal kapcsán viszont már a következőt írja róla: „Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székéből kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés előtt leváltották."

Félreértés ne essék, eme 126 évvel ezelőtti felmentés nem szorul az én védelmemre. Nekem csak annyi volt a célom, hogy ezzel is bizonyítsam, a Kurucinfo és elvakult olvasói tábora számára soha nem a valóságos tények az érdekesek. Hanem a gyűlöletkeltés, az indulatok felkorbácsolása.

Ezt nem csupán abból gondolom, hogy a miskolci kapitány már korábban pedzegetett ilyesmit, s mi több, a Word nyelvhelyesség ellenőrző program sem húzta alá pirossal ezt szót, mint helytelen nyelvi kifejezést. De most már az ÉS is megerősített engem ebben a hitemben, hiszen újabban ez a hetilap is a fenti állítást sulykolja. Aki nem hiszi, csak tekintse meg az újság múlt heti és e heti számában a Páratlan oldalt, mindkettőben megtalálható Fecske aláírással „A nép szava” című cikkecske. A nyomaték kedvéért kétszer is leközölt nyúlfarknyi írás szerint egy ember a buszon sztentori hangon helyesli az út melletti palánkon látott olajfestékkel felmázolt feliratot, miszerint: Igenis, van cigánybűnözés!!!

Bizonyára ez zavarhatta meg kissé az elméjét a különben nagyszerű ombudsmanunknak is, amikor olyasmiket mondott az FN hírportál újságírójának: „Nemrég beszélgettem egy cigány önkormányzati képviselővel és egy kriminológussal. Ebből a beszélgetésből kirajzolódott a kimondhatatlan: a „cigánybűnözés” profilja. Ez a megélhetési bűnözés sajátos fajtáit jelenti: a színesfémlopás és -gyűjtés, a megélhetési célú termény- és eszközeltulajdonítás a biciklitől az anyacsavarig. Másrészt itt gyakori a kollektív elkövetés, egy kollektivista társadalmi, szinte törzsi csoportról van szó, szemben a magyar társadalom nagymértékű individualizáltságával.

Félreértések elkerülése végett a nyomaték kedvéért én is még egyszer megismétlem, mindezen eszmefuttatás Szabó Mátétól származik, s nem a szépemlékű Kurucinfon olvastam. Dr. Szabó sokkal cizelláltabban is fejezte ki magát.

Ám a politikatudomány doktora e téma kapcsán mondott még mást is: „Na most, ha van egy bűnmegelőző funkciónk, amit felvállalunk, akkor, ha látjuk a bűnöző profilt, arra figyelmeztetni kell a lakosságot, és világosan nevén kell nevezni. Én nagyon örülök, amikor a kisebbségi biztos és az adatvédelmi biztos bilaterálisan meg akarják oldani a kérdést, de ezt a többségi biztos, azaz jómagam nélkül nem lehet. Mert a magyar társadalom többségének az az érdeke, hogy ha fenyegeti valamilyen specifikus bűnözői csoport, akkor arra hívják fel a figyelmét.

Drága tesókáim, ide a rozsdás bökőt, számotokra tutira nem világos, hogy ez a csávó miről is vakerált!Hát megpróbálom lefordítani. Szóval az a lényege, hogy a cigányok bazmeg kajakra bűnözői profilok, mondhatni szinte egy törzsi csoport, egy kollektív megélhetési bűnszervezet, akiket a nevükön kell nevezni, csórókáim. Bilaterálisan. Ti is arra gondoltok, hogy tán kissé be lehetett rúgva az ombudszmanus úr, amikor mindezeket összehordta? Ugyanis tapasztalati tény, hogy egy rendes magyar ember cigányozni, zsidózni csak alkohol hatására szokott. Józanul szinte soha.

Állítólag, amióta Szabó úr gépkocsijába beleszaladt valami bv autó, azóta vannak nála, ezek a mentális problémák. Amikor az újságíró megkérdezte, hogyan történhetett az a karambol, erre is sajátságos válaszokat adott. „Nekem három elméleti elképzelésem van a balesetről. Az egyik kauzális, vagyis oksági: olyan funkciót tölt be, mint a Keresztapa című filmben a levágott lófej. És én a büntetés-végrehajtással szembeni aggályaimnak két nappal korábban hangot is adtam. A másik elképzelésem a balesetről ontológiai: a szükségszerűség és a véletlen dialektikája, amely a véletlent is szükségszerűnek mutatja be. A harmadik pedig teológiai: Szent Adorján a büntetés-végrehajtás védőszentje megharagudott rám a bejelentés miatt és úgy intézte, hogy ilyen véletlen adódjon.

Mintha nem lenne minden rendben Szabó Máté úrnál. Átmenetileg talán kis pihenésre szorulna. Mondjuk a Kaposvári Börtön egy déli fekvésű celláját javasolnám kiutalni a számára. Ahol kauzális, ontológiai és teológiai szinten újra átgondolhatná a levágott lófejjel és a cigánybűnözéssel kapcsolatos kissé zilált teóriáit is.