Proszektúra

Bár mostanában mindenki erre hivatkozik, abban azért jócskán megoszlanak a vélemények, hogy mi is lenne ez.

Az ország érdeke most egyértelműen az, állítja a bal(?)oldal, hogy szakértői kormány alakuljon, mert – ahogy jó néhányszor megtörtént már az utóbbi pár évtizedben! – megint a huszonnegyedik órában vagyunk, s azonnali cselekvésre van szükség, vagyis ilyenkor nem futja mindenféle előrehozott választási cirkuszra, ami akár fél évvel is kitolhatná egy új, cselekvőképes kormány létrejöttét. Ráadásul a választás sok pénzbe is kerül. Éppúgy, mint a népszavazás. És ráadásul Orbánnak nincs is semmilyen programja.

Most nincs percnyi elvesztegetni való időnk sem, hajtogatják több mint fél éve egyfolytában a hatalom birtokosai gondterhelten, összeráncolt homlokkal.

Az ország érdeke éppen azt kívánja meg, mi az, hogy nagyon is, hogy a nemzet egynegyedének az akaratát képviselő MSZP maradhasson továbbra is a húsosfazék közelében. Bizony, ez az ország érdeke még akkor is, ha ez az ostoba nép erről egyre kevésbé akar tudomást venni.

Hát kérdem én, a szívemre szorított kézzel, milyen emberek lakják ezt a kurva hazát, hogy ezt az egyszerű igazságot sem fogják fel? Tán csak nem olyan minőségűek, mint Szekeres alelnök úr?

Szóval szakértői kormány kell ide, mert különben jön Orbán a zsákos ember. Akinek ráadásul – nem tudom, említettem-e már - még egy szar programra sem futja. S ha ő mégis hatalomra kerül, akkor itt kő kövön nem marad. Mármint a kádkövön.

Ez az ostoba nép úgy látszik, képtelen felfogni, hogy annak a szakértő politikuscsapatnak kell őt kivinnie a csődből, amelyik belevitte. Annak ellenére sem értik sokan ezt az evidenciát, hogy ezt még személyesen a széles mosolyú Fodor Gábor is naponta el szokta nekik magyarázni.

Ja, nem tudom, említettem-e már, hogy Orbánnak nincs semmilyen programja

Programot ugyan, az igaz, eddig még Bajnai Gordon sem mutatott, de a reformelképzeléseit már nagyjából ismerjük sajnos.

A lényege, hogy fájni fog mindenkinek. Minden magyar embernek. (Na, és a belgák hova álljanak?)  

Állítólag még Veresnek és Draskovicsnak is fájni fog.

Csak nem mindenkinek fog egyformán fájni. A kisnyugdíjasoknak, sokgyerekeseknek kicsit jobban, a milliárdosoknak kicsit kevésbé.  Az állam töketlenkedése miatt tönkrement vállalkozóknak - s nem csak a Hajdu-Bét Rt. beszállítóira gondolok, hanem akár a Megyeri híd építőire is – kicsit fájdalmasabb lesz, míg az állam által felpumpált ciprusi off-shore, stb. vállalkozásoknak kicsit kevésbé.

Közben azért, hogy még sem fájjon annyira, százmilliókért szép festményeket vásároltunk például a bécsi nagykövetségünkre. Alkalmi vétel volt, nem lehetett elszalasztani. A hvg.hu mai hírleveléből értesültem arról, hogy rekord közeli áron vásárolta meg a magyar állam a XVIII. századi osztrák festő, Wenczel Pohl két alkotását. A mohácsi csata, illetve a Vajk megkeresztelése című képek az értük felszámolt 205 millió forinttal éppen csak lecsúsznának a magyarországi aukciós házak örök ranglistájának 10. helyéről, amit Gulácsy Lajos tavaly 110 millióért leütött.

Ja, nem tudom említettem-e már, de a Fidesznek nincs programja.

Aki az ország érdekéről még további hiteles információkat is szeretne megtudni, az forduljon bizalommal a kormányzati jósdához. Remélem azt nem szüntetik meg, mert egy szakértői kormánynak nagy szüksége lesz ilyesmire.

Ja, és egyébként nem tudom, említettem-e már egyébként, hogy Orbánnak nincs semmilyen programja.

Annakidején Mézga Aladár emlegette, amikor valami tanácsot kért tőle a faterja, hogy egy forintért megmondom.

Talán ez a hajdani békebeli rajzfilmes feeling ugorhatott be Bajnainak is, amikor egy forint ellenében vállalta, hogy az országnak kormányfőként megmondja a tutit. Gyurcsány Ferenc ebben a beosztásban korábban ugyan teljesen ingyen tette a dolgát, de hát, mint utólag kiderült, az ő munkája körülbelül annyit is ért.

Ahogy egyik ügyvéd ismerősöm járt a lerongyolódott ügyfelével, aki jogi tanácsot kért, ám hozzátette, hogy sajnos nem tud érte fizetni, mert nincs pénze, mire az ügyvéd úr kijelentette, tisztelt uram adok én magának jogi tanácsot ingyen is, de az olyan is lesz!

Bajnai Gordon azt egyelőre még nem részletezte, hogy a havi egyforintos juttatást hogyan gondolja majd fölvenni, csak úgy zsebből zsebbe, vagy szabályosan munkabérként bérjegyzéken, esetleg vállalkozói számlán, átutalással, mondjuk „népsanyargatás” TEÁOR besorolással. Ha viszont netán munkabérként venné fel ezt az összeget mégis, akkor hogyan és ki fizeti majd utána a közterheket.

És mit fog mindehhez szólni az ilyesfajta megszorításokat ellenző harcias közalkalmazotti szakszervezet?

Azt sem közölte a leendő miniszterelnök, hogy mihez kezd majd a havi egy forintjával? Jótékony célokra ajánlja-e fel ő is, esetleg államkötvényeket vásárol rajta, vagy feléli az egészet, mint szépemlékű Fletó tette a vállalkozása száztízegynéhány milliós nyereségével.

És persze ne feledkezzünk meg a legfontosabbról! Ha a miniszterelnöknek egy forint lesz a havi gázsija, akkor indokolttá válik a minisztereknek, államtitkár uraknak, főosztályvezető kartársaknak is arányosan ehhez igazítani a jövőbeni havi béreit. Nem beszélve az egyéb juttatásokról, költségtérítésekről, Audikról, egyebekről.

A magyar szellem győzni fog, kiabálta a hevesi kapitányság folyosóján egy rendőrtiszt, az ott várakozó cigány gyanúsítottak előtt. A többiek hevesen helyeseltek. Az egyik páncélszekrényen pedig az a felirat volt sokáig olvasható, „Magyarország a magyaroké.”

Ezek a hazafias szellemiségű rendőrök is részt vettek annak a nyomozásnak az első lépéseiben, amikor Tarnabodon a Tarna úton tavaly szeptember végén vasárnap éjjel ismeretlenek a faluszéli házakra lövöldöztek, és Molotov-koktélokat dobáltak. Akkor az egri kommandósok segítségével alig néhány órán belül elfogtak három fiatal cigánygyereket, akiket előbb tanúként faggattak, majd azzal gyanúsítottak meg, hogy ők követték el ezt a cselekményt.

A szakértők szerint a helyszínen legalább három golyós és két sörétes lőfegyverrel lövöldöztek, s eközben még elhajítottak négy Molotov-koktélt is. Ha tényleg ezek a gyerekek voltak, ez bizony igen nagy bravúrnak számít. ugyanis a helyszínen legalább három golyós és két sörétes lőfegyverrel lövöldöztek, s még elhajítottak négy Három fiatalember öt fegyverrel és négy Molotov-koktéllal!  

Három roma Rambó.

Mindkét kezükben egy-egy puska, a fogaik között pedig az égő benzines palackok.

Mindenesetre azóta is ülnek, immáron több mint fél éve, de ügyükben szinte semmit sem csinált a rendőrség, mondván, még folyamatban vannak a szakértői vizsgálatok.

Viszont immáron harmadszor rendeltek el velük szemben hazugságvizsgálatot. Az elektromos gyóntatószékben a rendőrségi szakember arról faggatózott, hogy ők vagy a rokonaik nem vettek-e részt a korábbi piricsei Molotov-koktél dobálásban, lövöldözésben is, ahol egy asszonyt a combján sebesítettek meg

Sokak szerint a tarnabodi gyújtogatás és lövöldözés is része egy olyan, a hazai kriminalisztika történetében példátlan bűncselekmény-sorozatnak, amelyikbe beletartozik Piricse, Galgagyörk, Alsózsolca, Nyíradony, Nagycsécs, és Tatárszentgyörgy is. A rendőrség ugyan titkolózik, de a kiszivárgott hírek szerint ők is igen nagy valószínűségét látják annak, hogy ezek az esetek összefüggnek.

E feltevés ismeretében különösen érdekes az a mai hír, amely szerint váratlanul egy ma délelőtt tucatnyi rendőr jelent meg az egyik letartóztatott fiú bátyjának a hevesi lakásán. Házkutatást tartottak, mondván hogy állítólag Budapestről olyan bejelentés érkezett, hogy a portán egy vasládikában hamis pénz van elásva. Ezért fémkeresővel végigkutatták az egész kertet, és több helyen felásták. Természetesen eredménytelenül. Vasládikát, hamis pénzt nem találtak. Szerintem kissé ütődött az, aki azért hamisít egy rakás pénzt, hogy utána egy vasládikában elássa. Szerintem a zsaruk sem azt kerestek, hanem igazából fegyvereket.

Vagyis a rendőrség ugyan több szálon is nyomoz, de néha felfeslik az igazi szál. Vagyis, hogy cigányok a tettesek. Cigányok öltek cigányokat. S akkor a rasszista motívumot ismét ki lehet pipálni, és a fotelban hátra lehet dőlni. A miskolci kapitány pedig ismét nyilatkozhat majd arról, hogy a cigánysori lövöldözéseket kizárólag cigányok követik el.

Miközben Gyurcsány Ferenc a kezeit tördelve folyamatosan azt harsogta reggel, délben és este, hogy a Fidesznek nincs semmilyen programja, most kiderült, hogy ő viszont még azt sem volt képes előrelátni, hogy mit fog egy hét múlva cselekedni.

Mert az lehet, hogy a Bajnai féle miniszterelnök jelölés – kamarillapolitikai, összeesküvés-elméleti szinten – előre le volt vajazva az egykori (és jövendő?) koalíciós pártok között, és a többi jelölt csak statiszta volt egy ördögi politikai színjátékban, azt azonban már kötve hiszem, hogy az is a forgatókönyv része lett volna, hogy Gyurcsány az elsöprő többséggel megszerzett pártelnöki székéből is, alig néhány nappal diadalmas megválasztás után, csak úgy, egyik pillanatról a másikra lefalcol.

"Meg tudom erősíteni, benyújtottam a lemondásomat, jövő hét végén új elnököt fog választani a Magyar Szocialista Párt" – jelentette ki még szombaton. (Persze elképzelhető, hogy az ország érdekében aztán majd mégis csak meggondolja magát. De csakis az ország érdekében.)

Ahogy az SZDSZ is természetesen nem egyéni érdekből, hanem az ország érdekében csinált magából majmot, amikor vasárnapról hétfőre virradóra – nehogy Bajnai ultimátumáról lekéssen - sietve bejelentette támogatását. Szerintem azt jól érzékelték, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk. De még ezt a határidőt sem tudták tartani. (Lehet, hogy megfeledkeztek az óraátállításról?)

Ismert szólás, hogy valaki tizenkilencre húz lapot. Most azonban az MSZP és az SZDSZ szerintem nem tizenkilencre kért új lapot, hanem huszonkettőre. Amely cselekedetre már nem a kockázatos szó a helyes kifejezés, hanem minimum az, hogy értelmetlen, káros és felesleges.

Bajnai a magyar Churchill Gyurcsánnyal szemben most már elismerte, fájni fog. Csak az a baj, hogy ilyen kijelentést az engedhet meg magának, akinek az emberek előtt tekintélye van, akiben bíznak. Mint például Obama. Márpedig Bajnainak semmivel sem jobb a reputációja, mint Gyurcsánynak.

A híradásokból tudjuk, hogy a közvélemény-kutatások szerint hazánk egyik legellenszenvesebb politikusa Kóka János – aki állítólag Gordonnal együtt őrzött libákat, de szép emlékeket őriz az állam megpumpolásáról is (Sulinet-program Elender, PSINet Inc, Dataplex Kft, Webigen Rt, Wallis Rt ciprusi off-shore társaságok, stb.) - erőteljes lobbizása kellett ahhoz, hogy az SZDSZ ügyvivői a vasárnap éjszakába nyúló tanácskozásukon szoros eredménnyel, de bizalmukról biztosítsák Bajnai Gordont. Aztán az SZDSZ országgyűlési képviselői ennél jóval nagyobb arányban támogatták a szocialisták utolsó reménységét. Ami ugye abszolút érthető, hiszen egy előrehozott választás esetén az ügyvivők széke azért megmaradna, csak a liberális képviselőket penderítenék ki az utcára.

Akkor pedig az ország érdekének is annyi lenne!

De, ha ma meg is választják Bajnait, hol vannak még a miniszterek? Hol van még a programalkotás és annak elfogadása? Hány hozzá hasonló bolondot tud majd maga köré gyűjteni, akik vállalják a hazaárulózást és köpködést, amiben - ne legyenek illúzióink, bőven része lesz Bajnainak is, minisztereinek is. A KDNP nevű csoportosulás például – amelyik arról nevezetes, hogy kevesebb tagja van, mint ahány parlamenti képviselője - máris kijelentette, hogy Bajnainak emberéletek száradnak a lelkén.

A lényeg, hogy megint zúg majd reggeltől estig a „Bajnai takarodj!”, sőt a „libás Bajnai takarodj!”. Vagy esetleg az, hogy Gordon, pardon, hol a kordon?

Az új szlogen pedig az lesz: Bajnai bajt hoz.

Ez sajnos egy ilyen ország. Nem tudom a világ más táján hogy működik a demokrácia, az ottani parlamentekben is divatos-e ez a bekiabálásos módszer. Amikor a levezető elnök felkéri a jelenlévőket, hogy akkor most szavazzunk, az országgyűlési közvetítést figyelő nézők néhány sztentori hangot hallanak felharsanni, akik azt ordítozzák össze-vissza, hogy „igen!”, vagy azt, hogy „nem!”.

A padsorokban cseverésző, bóbiskoló, telefonálgató, újságot (természetesen a sportrovatot) olvasgató, keresztrejtvényt fejtő, a laptopjukon internetes pornóoldalakon szörfölő, rejszoló, és ki tudja még miket művelő képviselők pedig kiválasztják a megfelelő gombot és gondosan megnyomják. Természetesen többségüknek halvány fingjuk sincs, hogy mit szavaznak meg éppen, de úgy tűnik, ez nem is nagyon érdekli őket. („Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökül ha kihunysz: a haza minden előtt.”) Néha azért egyesek még így is tévednek, mert vagy nagyot hallanak, vagy annyira ostobák, hogy az igent összetévesztik a nemmel.

Nem kizárt, hogy Gyurcsányt is ilyesféle módon választották meg a múlt hét végén ismételten az MSZP elnökének 85 %-os eredménnyel. Állítólag csak azért nem lett 100 %, mert voltak, akik az ordibálás ellenére is rossz helyre húzták be az ikszet. Lehet, a küldöttek egy része talán azt sem tudta, hogy ki is lesz az elnök, állítólag többen azt hitték, hogy még mindig Kádár Jánosra voksolnak.

Aztán persze felállva és mélyen meghatódva verte a tenyerét mindenki, a hosszan tartó vastaps különösen arra tekintettel zúgott fel, amikor kiderült, hogy szeretve tisztelt pártelnökük bedobta a miniszterelnöki törölközőt.

Remélem, hogy így van, hogy csak én magam vagyok az akadálya ( mármint a változásokhoz szükséges összefogásnak, a változáshoz szükséges stabil kormánytöbbségnek és az ellenzék józan magatartásának), mert ha igen, akkor ezt az akadályt én most megszüntetem, mondta teátrálisan, s már ekkor többen sírva is fakadtak.

A lemondás által kiváltott eufórikus hangulatot csak tovább fokozta, s az már csak hab volt a kongresszus tortáján, amikor Gyurcsány a bíróságokat és ügyészségeket kezdte el kritizálni.  A helyett, hogy őket is megdobta volna néhány milliárddal, mint a kedvenc kordonállítós, verekedős, öntörvényű rendőrséget.

Ez egy ilyen ország.

A jövő hét végi újabb MSZP pártkongresszuson minden bizonnyal ugyanaz a 85 % fogja majd azt követelni, hogy ne Gyurcsány legyen a párt elnöke. S alighanem választanak is majd valaki mást a helyébe, de ezúttal a hosszan tartó vastaps feltehetőleg elmarad. Gyurcsányt meg majd még a távozásakor utoljára jól lehazaárulózza és megköpködi az utca népe, ő pedig panyókára vetett kabátjával hetykén,  a megszokott, arcára fagyott vigyorral elvonul a villájába kicsit duzzogni, s blogokat gyártani. Vagy visszatér a kádkő és műkorund gyártó cégének a miniszterelnökinél kevésbé díszes bársonyszékébe. Legalább kicsit megdolgozik azért az évi száztízegynéhány millióért.

Az előkiabálós, gombnyomogatós demokrácia pedig folyik, folydogál tovább Gyurcsány nélkül is.

A nép – amelyik ugye, mint tudjuk, nem lehet ellenzékben - előrehozott választásokat akar, dübörgi majd továbbra is a Fidesz vezérkar nap, mint nap. Az ország érdeke a fontos, vág majd vissza ismét a kormányzó erő. Az ország érdekét pedig kizárólag csak az szolgálja, ha továbbra is mi vezetjük a hazát, nem azok, akiknek még programjuk sincs.

Itt tartunk most. De aggódásra semmi ok, leszünk még lejjebb is.

Utóirat. Vasármap délután 15 órakor úgy látom a helyzetet, hogy hamarosan, még ma bejelentik, lesz Magyarországnak új miniszterelnöke. Ez az utóbbi időkben már lejáratódott Kóka politikai győzelmét jelenti. Mint várható volt, győzött az Orbán-fóbia és az attól való félelem, hogy előrehozott választás az SZDSZ biztos végét jelentené. Az más kérdés, hogy szerintem Bajnai halvaszületett miniszterelnök lesz.

Az ügyész azzal vádolt három büntetlen előéletű 17 éves cigánygyereket, hogy egy középiskola előtt az utcán még 2007 őszén egy velük egykorú iskolástársukat közrefogtak. Egyikőjük a helyijáratú buszbérletét erélyes hangon elkérte tőle, de a sértett makacskodott, s nem mutatott erre hajlandóságot. Nem adod? Nem adom! A követelőző vádlott ekkor mérgében egy ízben kisebb erővel, ököllel vállon ütötte a "magyar" gyereket, aki ezután a helyszínről eltávozott. Az ügy szereplői a történteket lényegében teljesen egybehangzóan mondták el a rendőrségen, majd a bíróság előtt is. A sértett azt még hozzátette, a három megvádolt közül az egyiküket nem is látta  a helyszínen, a másik pedig meg sem szólalt.

A bíróság valamennyi vádlott bűnösségét az ügyészi indítványnak megfelelően csoportos rablás kísérletében állapította meg, s őket egy év négy hónapi, végrehajtásában kétévi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetéssel sújtotta.
Az ítélet első fokon jogerős lett, mert az ügyész tudomásul vette, a fiatal romák és szüleik is örültek annak, hogy végre megszabadulnak, s nem kerülnek börtönbe több évre, ezért ők sem fellebbeztek.
Ez a történet tehát a szokásos tárgyalótermi cigány-Happy Enddel végződött. Mindenki jól járt. A rendőrség eredményesen derített fel egy súlyos bűntettet, az ügyészség váderedményessége is kifogástalan – 100 %-os - volt, miután – a sértett állítása ellenére is - a három megvádolt személy mindegyikét elmarasztalták, a döntést hozó bírói tanács is jól járt, mert igazolva látta verdiktje helyességét és korrektségét, hiszen az ügyben kihirdetett határozatát senki sem fellebbezte meg, amelyet ezek után csak röviden kellett megindokolnia. És persze jól járt – ők és szüleik így gondolták - a három büntetlen előéletű cigánygyerek is, nem kerültek sittre, egy napra sem.
A cigány Happy Endnek ugyanis pont ez a lényege. Bármi lehet az ítélet, csak ne dugjanak rács mögé. "Felfüggesztést szeretnénk kérni tisztelt bíróság!" Különösen erős az igény  a felfüggesztett büntetésre akkor, amikor nem is követtek el semmi törvénybe ütközőt.

Több hasonló ítélet születik Magyarországon. Számtalan erőszakoskodó lejmolós esetben mondják ki a bíróságok, hogy a cselekedet rablásnak minősül. Jószerivel már az is elég ehhez, amikor cigarettakérés közben csúnyábban néznek rá egy "magyarra". Aki pedig a követelőző személy társaságában van, annak a magatartása bűnsegély.

Az ilyen ügyekben egyébként az elkövetőket rendszerint kezdő kirendelt ügyvédek védik, akiknek – tisztelet a kivételnek – többnyire nem a védenceik érdeke, hanem a hatóságokkal való jó kapcsolat fenntartása a fontosabb szempont. Hiszen onnan kapják a megélhetésük fő forrását biztosító kirendeléseiket. (A hazai szabályozás szerint - köszönhetően dr. Bárándy Péter exminiszter úrnak is - a rendőr dönti el, hogy személy szerint kit rendel ki egy terhelt védőjének.)
Félreértés ne essék, nagyon nem szép dolog valakit közrefogni, tőle a bérletét vagy cigijét  követelni. Nagyon nem szép dolog, hogy ha az illető nem adja oda, emiatt őt megütni. De hát azért már mégsem minden erőszakos magatartás csoportos rablás! A bűnesetnél jelenlét pedig önmagában nem búnsegély. A jogelvek szerint a büntető jogszabályokat nem lehet kiterjesztően értelmezni. Sőt ellenkezőleg.
Az utóbbi napok egyik emlékezetes skandaluma volt, hogy Gyurcsány a bíróságokat politikai elfogultsággal vádolta. Sikerült is persze az egész apparátust magára haragítania a Fidesz kárörvendő tenyérdörzsölése mellett. Holott a jelenleg még pártelnök nem is azt mondta, hogy minden bíróság elfogult. Csak azt, hogy "a bíróságok bizonyos döntései azt az érzést keltik, hogy a döntéshozók egy része a Fidesz érdekei, elvárásai szerint jár el."
Fazekas Sándor, az OIT elnökhelyettese tegnapi közlése szerint: az OIT pénteki határozatában megerősítette a testület március 21-én hozott döntését, amelyben visszautasította a miniszterelnök "sértő megjegyzéseit" és a határozatában megköszönte a magyar köztársaság elnökének kiállását a bírói kar mellett.

Döntse el mindenki önmaga, kinek ad ebben a vitában igazat.

Én viszont ezúttal olyasmit állítok, hogy a bíróságok bizonyos döntései azt az érzést keltik, hogy a döntéshozók egy része a romák esetében a szélsőjobboldali előítéletes csoportok érdekei, elvárásai szerint jár el, súlyosabban itéli meg a tetteiket, és súlyosabb büntetést szab ki a kelleténél velük szemben.

Várom ez ügyben is az OIT tiltakozását és elhatárolódását, a köztársasági elnök úrral egyetértésben..

Ha lehetséges, ne az én állításaim ellen tegyék ezt, hanem az ilyesfajta, a cigányokkal szembeni "Happy Endes" döntések ellen.

Nagy bajban van az ország. Ám legyünk mégis opitimisták. Mert mit is kiabált a papagáj is a macska szájában? Nem kell beszarni! (A félreértések elkerülése végett jelen esetben mi persze nem a macska vagyunk, hanem a papagáj.)

Ez a gyerekkoromban hallott, s akkoriban nagyon humorosnak ítélt poénkodás jutott eszembe Magyarország mai helyzetéről, hazai és külhoni megítéléséről - különösen annak a mai friss hírnek az apropóján, hogy Surányi sem vállalja. Lennének ugyan, akik vállalnák, a sikeres Amway ügynök, valamint az egykori elfogult történészből avanzsált akadémiai ex főmufti, aki még ráadásul Ferenc is.

Az SZDSZ, mint tudjuk, korábban becsszóra kijelentette, hogy ha csütörtökig nem találnak megfelelő jelöltet, akkor… igen, akkor jöjjön, aminek jönni kell. Az előrehozott választás. "Vagy jőni fog, ha jőni kell / A nagyszerű halál…"

Persze aztán eljött a csütörtök, s persze az SZDSZ korábbi kijelentéseit meghazudtolva mégsem tartotta lehetségesnek a parlament feloszlatását, hanem ismét új verziókkal állt elő. Történetében nem először. Most éppen valami két hetet emlegetnek legutolsó határidőként.

Gyurcsány blogger viszont ennél keményebben és határozottabban foglalt állást. Szerinte igenis küzdeni kell az előrehozott választások ellen minden eszközzel.

"Ebben a helyzetben nem megengedhető, hogy valaki program nélkül kérjen felhatalmazást. Különösen akkor nem, amikor azonnal cselekedni kell!" – írta, s közben nem szakadt rá a szemlőhegy utcai villájának az összes plafonja.

A főrangú blogger azt is kijelentette, hogy "a demokratikus értékek védelme, a demokratikus kultúra gyakorlása szempontjából az, amit a Fidesz képvisel, nem egyszerűen elfogadhatatlan, hanem Magyarország számára közveszély… Egy olyan politikával szemben, amely nem legyőzni, hanem megsemmisíteni kíván bennünket, azt hiszem, egész egyszerűen öngyilkosság kinyitni az utat az alkotmányos, törvényes határidő előtt a választás számára."

Szóval egy új miniszterelnök jelölt most úgy kell Gyurcsánynak és csapatának, mint egy falat kenyér. Röpködnek is a nevek csőstül.

Mi lehet az oka viszont mégis, hogy több olyan személy szóba sem került mindeddig, akik közismertek is, népszerűek is, a pénzügyi, gazdasági szakterületen pedig köztudottan, elismerten jó szakemberek.

Az Adózóna.hu például azt írja az egyikükről, hogy az ELTE Állam- és Jogtudományi karának elvégzése után a Pénzügyminisztériumban dolgozott, és számos vezető pozíciót töltött be: 1987-től az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál (APEH) ténykedett, 1997 óta elnökhelyettesként. 2006. szeptember 15 óta az Ernst & Young pénzügyi igazgatója.

A szakmában elért sikerei és aktív tevékenysége elismeréseként számos kormánykitüntetésben és tudományos fokozatban részesült. 2001 óta a Szent István Egyetem címzetes egyetemi docense és a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem rektori tanácsadója, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntették.

Tudomásom szerint egyébként nem tartozik egyik politikai táborhoz sem, megszólalásait mindig a napi politikai szempontok kerülése és a szakmaiság jellemezte.

Eltalálták, dr. Vámosi-Nagy Szabolcsról van szó.

A másik szóba jöhető személyt a Wikipédiából megismert tények szerint 1958-ban összeesküvés vádjával 10 hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1959-ben a Chinoin segédmunkása, majd szakmunkása. 1965-ben a Mikrobiológiai Laboratórium kísérleti üzemének vezetője lett. 1964-ben, munka mellett kezdett el tanulni a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol 1969-ben végzett. 1991-ben, Rabár Ferenc akkori pénzügyminiszter lemondása után Antall József miniszterelnök behívta kormányába.

Pénzügyminisztersége alatt a kormány gazdasági kabinetjének volt a vezetője, ill. 1992 és 1993 között az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank kormányzótanácsának alelnökeként is dolgozott, valamint a Világbank és az IMF Közgyűlésének elnökeként is tevékenykedett.

Az 1998-as országgyűlési választáson sikeresen indult Szerencsen független képviselő-jelöltként, így egyetlen független képviselőként kezdte meg az országgyűlési ciklust.

2001-ben megalapította a Harmadik Oldal Magyarországért Mozgalmat, melynek tiszteletbeli elnökévé választották. A mozgalom és több más párt együttműködéséből alakult Centrum Párt alapító elnökévé választották. A 2002-es országgyűlési választáson a párt országos listáját vezette.

Több vállalat igazgatóságának, ill. felügyelő-bizottságának tagja volt.

Aki ezek után sem tudná, kiről van szó, elárulom, Kupa Mihályról beszélek.

Természetesen lehet, hogy nagy titokban már az említett urakat is megkeresték, bár nem valószínű, mert az ilyesmi valahogy mindig ki szokott szivárogni.

Az igazság inkább az lehet, hogy fel sem merült a nevük az eddigi selejtezők során.

Talán éppen az a baj, hogy túlontúl is alkalmasak, s nem lennének hajlandóak Gyurcsány csicskájaként ténykedni?  Sőt Feri talán attól is fél, hogy később akár riválisai is lehetnének?

Úgyhogy nyugodjunk bele, túl okos ember nem kerülhet ennek a kormánynak az élére, s marad az immáron klasszikusnak mondható megoldás, vagyis Pelikán elvtárs. Akitől, mint tudjuk, egyszer majd kérnek valamit.
Most jött el ez az idő.

FODOR: Már itt kellene lennie.

GYURCSÁNY: Nem mondta biztosra, hogy jön.

FODOR: És ha nem jön?

GYURCSÁNY: Akkor holnap megint eljövünk.

FODOR: És holnapután is.

GYURCSÁNY: Esetleg.

FODOR: És így tovább.

GYURCSÁNY: Azaz, hogy...

FODOR: Amíg el nem jön.

Az idézett dialógus tanúsága szerint, annak résztvevői láthatóan nagy egyetértésben epedve várnak valakit, akiről azonban nem tudják biztosan, hogy tényleg eljön-e.

Ám az is lehet, hogy csupán színjáték az egész, kifejezetten a nagyérdeműnek szánt félrevezető párbeszéd zajlik, s valójában már régen tudják, hogy az általuk várt pasas tutira el fog jönni, és csak ott fenn a színpadon tesznek úgy, mintha még mindig várnának rá. Holott éppen az illető egyén az, aki esetleg már türelmetlenül ott várakozik a színfalak mögött, hogy végre megérkezhessen.

De végül is ennek a két embernek azt kéne mielőbb belátnia, hogy valójában már tökmindegy, hogy eljön e a várt illető avagy sem.

Valamennyi felmérés azt mutatja, hogy ma már a hazai és nemzetközi közvélemény többsége – beleértve a mérvadó üzleti, pénzügyi köröket is -  nem új miniszterlenököt szeretne, (hívhatják őt akár Godotnak vagy Glatznak), hanem új választásokat, s ebből eredő stabilabb és legitimebb kormányzást óhajt.

Ma reggel a mokkában végzett telefonos közvélemény-kutatás eredménye is valójában csak annyiban volt meglepő, hogy bár erre a kereskedelmi csatornára nem a jobboldali nézők fölénye a jellemző, mégis a szavazók 73 %-a látta úgy, hogy új miniszterelnökként Orbán Viktorra lenne szükség.

Akkor pedig mégis kire, pontosabban mire várunk?

Az MSZP elnöke – és egyelőre még Magyarország miniszterelnöke - szerint az állam egyes intézményei, különösen a bíróságok és az ügyészségek bizonyos döntései azt az érzést keltik, hogy a döntéshozók egy része a Fidesz érdekei, kimondott vagy sugallt elvárásai szerint jár el.

Mindezt a pártjának azon a kongresszusán fogalmazta meg, ahol a tőle már megszokott meglehetősen dodonai módon a miniszterelnöki tisztségtől való visszalépését is - vastapssal kísérve! - bejelentette. Ez a bíróságokat, ügyészségeket, „egyes intézményeket”érintő pártelnöki kritika sem tekinthető kevésbé talányosnak. Hiszen az olyan kifejezések, mint „bizonyos döntései”, „azt az érzést keltik”, „döntéshozók egy része”, nyilvánvalóan arra szolgáltak, hogy a túlzó általánosító képet árnyaltabbá tegyék, hogy a közmondásos fehérneműt tényleg csak annak tényleges tulajdonosa, vagyis akit illet, az öltse magára. (Az exlex-miniszterelnök úr mindenesetre megígérte, később konkrét példákkal is fog majd szolgálni.)

Érdekes, hogy valami oknál fogva ezt az inget mind az ügyészi, mind a bírósági vezetők mégis azonnal teljes egészében magukra vették.

A legfőbb ügyész nagy magabiztossággal sietett leszögezni, hogy az ügyészség minden ügyben politikai befolyástól mentesen jár el, és egész tevékenységével a jogállam, a Magyar Köztársaság demokratikus értékrendjének megerősítésére törekszik.

Az OIT pedig úgy reagált, hogy nem tudja értelmezni a „leköszönő miniszterelnök kijelentéseit”, és azokat visszautasítja, kommentálni nem kívánja.

Tavaly nyáron az m1 Este című műsorában Draskovics Tibor igazságügyi miniszter fogalmazott úgy, miszerint elfogadhatatlan, hogy bárki "eljátssza velünk azt a komédiát, hogy ő úgy gondolta, másokat tojások százaival megdobálni elfogadható magatartás". Ezt senki komolyan nem gondolhatta. A tízmillió közül egy sincs, aki ezt komolyan gondolja. A jognak a tízmillió pártján kell lenni, és ott is fog állni.

A tojásdobálókkal kapcsolatban született ítéletet kommentálva kijelentette, „A jogászok túlnyomó többségével együtt nekem is ég az arcom, amikor azt hallom, hogy az emberek a bíróság szerint komolyan gondolhatták: a erőszakos, mások méltóságát sértő magatartás jogszerű és elfogadható.”  

Ezek szerint ez az arcégési kórtünet-együttes igen elterjedett bizonyos jogászi körökben. Többnyire igazságügyi vagy leendő igazságügyi minisztereket támad meg. Ha jól emlékszem, annak idején, még 2001-ben éppen egyik sztárügyvédünk panaszkodta tele a médiát ilyesmivel, a Kaya Ibrahim, Josip Tot, Schlecht Csaba féle fiktív cégeladási esetek kapcsán, amikor is a Főügyészség a nyomozást megszüntette. Az ügyvéd úr akkor úgy nyilatkozott, hogy az egész szakma miatt ég az arca. "Úgy tűnik, hogy Magyarországon vannak olyanok, akik hivatalból ártatlanok. Ez ugyanis 2-8 évig terjedő büntetéssel terhelhető komoly bűncselekménynek számít."

Mit tesz isten, ezt követően hamarosan belőle is igazságügyi miniszter lett

Magyar Bálint SZDSZ-es politikus a Fővárosi Főügyészség határozatára durvábban reagált, neki nem csak az arca égett, amikor azt mondta, hogy az eljárás az igazságszolgáltatás szégyene, hiszen a Fidesz barátainak esetében a rendőrség és az ügyészség bűnüldözés helyett inkább bűnpártolással foglalkozik. Orbán Viktor barátai szennyesének tisztára mosása folyik.  Ennek az eljárásnak az az üzenete, fűzte hozzá, hogy Magyarországon megszűnt a törvény előtti egyenlőség, és ha valaki a Fidesz barátai közé tartozik, akkor jelentős köztartozással rendelkező cégeit következmények nélkül fantomizálhatja. A Schlecht-ügyben Polt Pétertől lefelé az igazságszolgáltatás teljes gépezete hülyének tetteti magát. A rendőrség jelszavát, miszerint "szolgálunk és védünk", ennek az ügynek a fényében meg lehetne változtatni: "a Fidesz barátait szolgáljuk és védjük" - mondta.

Magyar Bálintból ezt követően szintén miniszter lett, csak nem igazságügyi miniszter, hanem oktatási…

Visszatérve az igazságszolgáltatás politikusi megítéléséhez, most legújabban tehát az MSZP nagy többséggel újjáválasztott elnöke látta úgy, hogy az ügyészség, biróság részrehajló, vagyis az állam egyes intézményei, különösen a bíróságok és az ügyészségek bizonyos döntései azt az érzést keltik, hogy a döntéshozók egy része a Fidesz érdekei, kimondott vagy sugallt elvárásai szerint jár el.

Egyelőre Gyurcsány olyasmit viszont nem állított, hogy ennek következtében neki is lángolna az arca, de iiyesféle vegetatív idegrendszeri tünetekkel más sem jelentkezett a miniszterelnöki felszólalás kapcsán.

Úgy látszik, most éppen senki sem akar igazságügyi miniszter lenni. Sőt még másmilyen sem.

"Ám e pillanatban doktor Rosdy Tamás ügyvéd halált megvető bátorsággal puszta kézzel áttöré a többsoros aczélkordont, és a reszkető, sáppadtan álló miniszterelnök orczájába kiáltá - Gyurcsány takarodj! Bár akkor még az ÁVH-s horda túlereje a bátor harczost egy kollaboráns provokátor szőke hölgy segítségével legyőzé és megbilincselé, majd őt később a komcsi pribékek a tömlöczben testüregi vizsgálatoknak is aláveték, de megtörni végleg nem tudák...A fővárosban ezen események nyomán kibontakozó forradalmi folyamatot már megállítani nem sikerüle. A nép végleg föllázada. Morvai Krisztina, Vona Gábor és magukfajta bátor irreguláris seregei, daczolva a füstbombák pergőtüzével a Bazilikánál kikiálták a magyar függetlenséget és a népnyúzókat végleg elkergeték. Az egykori kormányfőről pedig – Mátyás, az igazságos mintájára - mindössze az marada fönn, hogy Gyurcsány a hazudós.”

Ismerve a magyar történelemírás szép hagyományait, talán valahogy így fog majd a magyar történelemkönyvekbe bekerülni az a 2009. márciusi eseménysorozat, amely végül is Gyurcsány Ferenc váratlan (?) lemondásához (?) vezetett.

Bizonyára szó esik majd arról is az annalesekben, hogy a forradalmi események egyébként igazából már Orbán Viktor sodró erejű, kemény évértékelő beszédével elkezdődtek. Kár, hogy nem emlékszem már semmi lényegesre abból, hogy miket mondott.Inkább arra, hogy miket nem mondott.

De egyelőre, azt gondolom, korai a most zajló márciusi ifjúsági forradalmi napokról mérleget vonni, hiszen egy ilyen jelentős esemény helyes történelmi megítéléséhez némi időtávlat szükséges, ami most még hiányzik.

Az is lehet például, hogy a mérvadó történészeink utóbb majd úgy fogják látni mindezt, hogy valójában Gyurcsány egy sajátos hatalomátmentési kísérletéről volt csupán szó. Vagyis ahogy korábban megpuccsolta a gazdáját, Medgyessy miniszterelnököt, most, a világon egyedülálló módon, megpuccsolta önmagát. Természetesen Magyarország érdekében. (Vastaps.)

Mindenesetre azt a célt, hogy most megint ő tematizálhassa egy jó darabig a közbeszédet, vastagon sikerült elérnie.

Most majd mindenki ötletelni fog, neveket dobnak be a köztudatba, s neveket hajítanak ki onnan. Lehet, hogy valamelyik kereskedelmi televízió tehetségkutató versenyt is indít Csillag születik, Sztárgyár, vagy valami hasonló frappáns elnevezéssel. A hazai politikai elit erkölcsi állapotát ismerve az sem lenne rossz elnevezés egy új miniszterelnök kereséséhez, hogy Ön is lehet milliomos. Pontosabban milliárdos.

Abba a csapdába viszont most nem esnék be, hogy én is találgatni kezdjek, vajh ki lenne alkalmas. Úgy gondolom, egyébként sincs ennek már túlontúl nagy jelentősége hazánk jelenlegi állapotát tekintve. Tőlem lehetne Terry Black, vagy akár az amstetteni rém is.

Egy dolog viszont sajnos máris biztos. Ezzel a bejelentésével Gyurcsánynak sikerült a válság kitörése óta tapasztalt kormányzati töketlenkedést is újabb hetekkel meghosszabbítania. Miközben állítólag éppen ilyesmitől félti a hazáját

Jó néhány nappal ezelőtt a hazai közvélemény idegeit az a hír borzolta fel, hogy dr. Magyar György esetleg elvállalja az egyik veszprémi gyanúsított – az újabban csak R. Sándornak nevezett Raffael Sándor - védelmét. Ezt követően a magyar médiavilág valamennyi mértékadó fórumán, a Blikktől egészen a mokkáig bezárólag, a sztárügyvéd urat izgatott sztárriporterek arról faggatták folyton-folyvást, vállalja, vagy nem vállalja.

Az egyik tudósítás szerint, Raffael Sándor kihallgatását nagyban nehezítette, hogy hazakerülése óta csak kirendelt ügyvédje volt. Azonban ennek vége, újságolták örömmel, hiszen a Raffael-család felfogadta az egyik legismertebb magyar ügyvédet, a közszereplőt, az egyetemi tanárt, a Magyar Detektív Szövetség elnökét.

Ezt követően hosszabb ideig kétségek között éltünk, vállalja, vagy nem vállalja az elnök-tanár úr? Igazából már nem is az volt az érdekes, hogy mi is történt abban a bizonyos veszprémi bárban, ki szúrt, ki nem szúrt, hanem az országos médiát az tartotta lázban, az ügyvéd úr vállalja, vagy nem vállalja?

Dr. Magyar kezdetben olyasmiket mondott, amik enyhe bizakodással tölthették el híveit és csodálóit.

"Most még csak ismerkedem az üggyel. Pénteken elmegyek például a helyszínre is, ám hogy végigviszem-e az ügyet, arról csak jövő héten döntök." - nyilatkozta a Blikknek. A mokkában Azurák Csabának pedig az üggyel összefüggésben mindenféle szakmai kihívásokról értekezett.

Tovább izgultunk, igen vagy nem, és persze azért titkon reménykedtünk.

Aztán az ügyvéd úr néhány nappal később ennél is óvatosabban fogalmazott: „Etikailag is nagyon kényes ez a kérdés, mert van személyes veszprémi kötődésem, illetve a másik oldalról is megkerestek, amiből az is következhet, hogy ez ügyben egyik oldalon sem vállalok szerepet.” 

Hűha, ezt a nagy erkölcsi dilemmát vajon hogyan oldja meg a doktor úr mégis? A dolog kezdett egyre izgalmasabbá válni, legalább annyira, mint a Dexter sorozat huszonharmadik része.

Aztán mennykőcsapásként jött immáron ma reggel a legújabb hír, a végleges döntésről. Nem vállalja mégsem. A Blikk értesülése szerint "annyira túl van terhelve, hogy egy ilyen horderejű ügyet már nem tud elvállalni"

Hacsak ezért nem.

Ez a Magyar György vicces ember, amikor azt várja, ezt a szöveget higgyük is el neki. Viccesebb az utóbbi napokban nyilatkozatai révén közkedveltté vált budapesti főkapitánynál, Tóth Gábornál is. Aki – bár kihangsúlyozta, hogy nem kíván cinikus lenni – de olyan elképesztő állításokkal hozakodott elő, amelyek hallatán még Hofi is forogna a sírjában. Igenis, szabályokat sértettek a felelős minisztériumot reklamáló fiatalemberek. Mert mások nem látták tőlük a zászlófelvonást, miután azt a lepedőjükkel eltakarták. A velük szemben intézkedő rendőrök pedig épp a többségi jogokat védték. Ilyen erővel persze néhány, a kilátást akadályozó hórihorgasabbra nyúlt urat is be kellett volna gyűjteni.

Ha valaki nem tudná egyébként elsőre, ki is Magyar György, nos: ő képviselte Ambrus Attilát, aztán a Simon-ügy egyik vádlottját és a móri mészárlásban elhunytak hozzátartozóit is.

Az ügyvéd úr anno azzal a Whiskys üggyel futott be, mint sztárügyvéd, ahol a vádlott olyan mérvű büntetést kapott, ami a hazai joggyakorlatban példátlanul súlyos. Első fokon 15 évet sóztak rá, amire a Legfelsőbb Bíróságon még két évet rápakoltak. Magyar György tehát azzal dicsekedhet, hogy rablásért 17 évet a védencén kívül eleddig senkivel szemben sem szabtak ki Magyarországon.

Szóval elképzelhető, nem a leterheltség lehetett itt a fő probléma most sem. Hanem talán inkább az, hogy az ügyvéd úr nem akart újabb büntetéskiszabási rekordot javítani.

Rendkívüli sajtóérdeklődés és szigorú biztonsági intézkedések közepette kezdődött meg hétfőn az "amstetteni rémként" emlegetett  72 éves Josef Fritzl ötnaposra tervezett bírósági tárgyalása az alsó-ausztriai székvárosban, St. Pöltenben – adta tudtul az index a minap. (Annál most ne ragadjunk le máris, a hírrel kapcsolatban, hogy nálunk egy ilyen ügy elbírálása alsó hangon is évekig tartana. Aztán néhányszor még meg is ismétlődne.)

A sógorok persze álszent módon siránkoznak, hogy mennyire lejáratta ez a bűnügy Ausztriát, s úgy tesznek, mint ha nem vennék észre, hogy ez a törvényszéki procedúra máris nagyobb nyilvánosságot jelentett nekik, mint akár egy téli olimpia. Több milliárd ember kíséri figyelemmel ezt a pert nap mint nap, szerte a Földön.

És ez még csak az kezdet. Hiszen csak eztán jön majd a java.

Például Josef Fritzl naplója. (Vagy Elisabeth naplója, vagy mindkettő.) Szerintem a kulisszák mögött már marakodnak is a kiadási jogáért az ügyvédek és a börtönparancsnok. Ám az is meglehet, hogy az ottani élelmes rendőrségi szóvivő eközben már nyomdába is adta az amstetteni szörnyről szóló könyvét. Egyelőre százezer példányban gondolkodik.

S nagyon valószínű, hogy Hollywoodban készül a film forgatókönyve is. Egyelőre a munkacím: Amstetten monster I és Amstetten monster II. Ugyanis már írják mindkettőt. A főszereplő is adott, Jack Nicholson alakítja majd a személyiségzavaros szadista mérnököt.

Egy élelmes üzletember pedig talán már meg is vásárolta Amstettenben a borzalmak házát, pincéstül, mindenestül. A ház mellett pedig épül a sértettről elnevezett Elisabeth motel, különféle extra szolgáltatásokkal. Akinek jó sok pénze van, az akár abban az ablaktalan pincelyukban is eltölthet majd pár napot, ahol korábban Elisabeth és három gyermeke sínylődött. (Külön felárért esetleg meg is erőszakolják az igényesebb vendégeket.) A közeli utcasarki bódéban pedig rövidesen árulni fogják a Jósef Fritzl-ről mintázott hamutartókat és műanyag kulcstartókat,

Szerintem Amstetten semmi perc alatt le fogja pipálni például az egyébként is kicsit már uncsi Loch Ness-t, ahol, mint tudjuk, létezik egy böhöm nagy unalmas tó, tele hínárral, meg ehetetlen szálkás halakkal, és amelyikben még fürödni sem igazán lehet, az állítólag ott tanyázó Nessie nevű szörny pedig annyira ellustult az utóbbi időkben, hogy már megmutatkozni sem hajlandó. (Arról már alighanem végképp lemondhatunk, hogy meg is egyen valakit.)

Szóval kedves sógorok, nem kéne siránkozni, hisz csak a vak nem látja, hogy Józsi bátyánk jóvoltából nagy jólét vár Amstettenre és környékére.

Mert valljuk be, az embereket soha nem a jó dolgok érdeklik, hanem a gonoszságok. Az ördög tettei. Milyen jól jön például Dracula is a románoknak. Egy egész turistaágazatot lehet őrá is alapítani.

Nekünk magyaroknak viszont még a horrorban sincs valami nagy választékunk. A múltból itt árválkodik nekünk egy csenevész Rózsa Sándor, semmi több, hiszen még Báthory Erzsébet is a szlovákiai Csejtén rendezte annak idején a szüzek véréből sajátos welness-vérfürdőit.

A szörnyű móri vérengzést meg már azért mégsem állíthatjuk jó szívvel az idegenforgalom szolgálatába, egyébként is hazánkon kívül igazából senkit nem is érdekelt. De szerintem Princz Gábor vagy Zuschlag János ügye sem hozná lázba a nagyvilágot, és Hunvald György sem egy kifejezetten turistacsalogató látvány. (A miskolci rablópáros, vagy a whiskys története sem valami világrengető nagy dobás.)

A horror-élményeket kedvelő katasztrófa turistáknak esetleg még a nemzeti ünnepeinket ajánlhatnánk, de azokból nem sok van egy évben. (Szerencsére.)

A magyar rendőrség egyelőre úgy tűnik, nem tud kiveckelődni abból a mélységes, anyagi, de főként erkölcsi kátyúkból, amelyekbe az utóbbi években kormányozták bele különféle tábornoki egyenruhába bújt úriemberek és ezen urak politikus felettesei.

És aki most azt hiszi, úgy folytatom a történetet, hogy innen kezdve azon fogok majd siránkozni, mi is történt március 15-én Budapesten Budaházyval és társaival, vagy Morvai Krisztinát tényleg lefújták e jogvédő tevékenysége permanens gyakorlása közben könnygázzal a gonosz kommandósok a szakszerű és szabályszerű eljárásuk során,  kiket és hogyan csicskáztattak a kétmázsás fogdaőrök, azt ki kell ábrándítanom.

Róluk is írhatnék, nekik is igazat adhatnék. Hiszen a rendőrség valóban megint csúnyán leszerepelt a nemzeti ünnepünkön, jó szokása szerint. Mondhatni, félelmetességükben is nevetségessé váltak, tonfástúl, vízágyústól, mindenestől. Ez viszont nem zavarta a főnökeiket abban, hogy jó előre, még az ünnep előtt, felmarkolják milliós jutalmaikat politikus feletteseiktől.

De nem erről akarok most írni. Írjon erről a Kuruc.info, Gaudi Nagy, meg a TASZ. Ja, és nyilatkozzon róla az ombudsman, meg Orbán Viktor, Az én történetem másról szól. Egy városkörnyéki faluban lakó huszonhat éves cigány fiatalember furcsa esetéről. A napokban történt, hogy a helyi jegyző becsapta őt, mert egy igazolást, ami alapján a cigányfiú munkába léphetett volna, nem készített el időben, miközben a polgármesternek azt hazudta, hogy az okirat készen van. Emiatt kisebb szóváltásra került sor, majd később este negyed hat körül a fiú telefonon is felhívta a jegyzőt, és jellemtelennek nevezte a történtek okán.A jegyző viszonzásul azonnal feljelentést tett ellene zaklatás vétsége miatt. Azt állította, hogy a cigánygyerek őt a telefonban azzal fenyegette meg, hogy ha másnap reggelre nem készül el a kérdéses okirat, megszúrja.

A rendőrség e nagy fajsúlyú ügyben nem sokat késlekedett az általa indokoltnak ítélt intézkedéssel. Másnap reggel négykor megjelentek a cigánygyerek lakásán, és őt bilincsbe verve bevitték a rendőrkapitányságra. Ott betették az előállító helyiségbe, majd reggel kilenc tájban gyanúsítottként kihallgatták és rabosították.

Az ügyészség szerint az előállítás teljesen jogszerű volt, a cigány fiú megalapozottan gyanúsítható volt a zaklatás vétségének elkövetésével (a jegyző feljelentése alapján), amiért is „indokolttá vált az ő terheltté nyilvánítása és gyanúsítottként történő kihallgatása. Nevezett előállítására ezen okból került sor, így az jogszerű volt.

Engem nem elégít ki ez a válasz. Szerintem lenne itt azért néhány megválaszolandó kérdés. Vajon mi indokolta az egyébként konszolidált körülmények között élő fiú esetében, ha nem a „szívatás” szándéka, hogy őt a rendőrségre nem írásban vagy akár rövid úton telefonon idézték be, hanem bilincsben másnap hajnalban bevitték? Ám, ha mégis annyira sürgős volt számukra e rettentő súlyú vétség azonnali kinyomozása, miért nem tudták az előállításával megvárni legalább a hivatali idő kezdetét?  Ha pedig hajnali négykor őt mégis mindenképpen be kellett vinni, miért nem hallgatták ki azonnal, miért kellett erre még közel öt órahosszát az előállítóban – személyi szabadságától megfosztva - rostokolnia.

A Rendőrségi törvény az „Arányosság követelménye” címszó alatt kimondja, hogy a rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával, és több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell válalsztani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással , sérüléssel vagy károkozással jár  Az idézett rendelkezések éppen annak kizárását szolgálnák, hogy ne lehessen senkivel így elbánni, vagyis az embereket ne lehessen feleslegesen, szükségtelenül megalázni, zaklatni, ok nélkül, teljesen indokolatlanul hajnalban lakásukon felzavarni, őket megbilincselni, előállítani és órákig fogva tartani, még akkor sem, ha esetleg netán gyanúsíthatók is valamely vétség elkövetésével.

A cigányok esetében az utóbbi időben többször is éltek a rendőrök az előállítás fentiekhez hasonló sajátos módjával.De ezek, mint már említettem, bagatell ügyek a fővárosban történt súlyos törvénysértésekhez képest.

A nemzeti ünnepünk alkalmával Piszkos Fred azon örökbecsű mondatai jutottak eszembe, amikor St. Antonio, a „Bolontsák” szigetek uralkodója esküvőjének apropóján, pohárköszöntő ünnepi beszédre hívták fel, mire Freddy bátyám nagy zavarában csak azt hajtogatta, ősz szakállát csavargatva, hogy: micsoda marhaság, micsoda marhaság…

Ez a Rejtő idézet annak kapcsán ötlött fel bennem, hogy bal- és jobboldali vezérünk megint szükségét látta annak, hogy az ünnep alkalmából a híveihez szóljon. Amikor például Gyurcsány a balatoni völgyhíd csodálatos látványát idézte, a Művészetek palotájának biztonságot nyújtó vastag falai mögött, az tényleg nagy marhaság volt. Aztán amikor meg a szívére helyezett kézzel énekelte, hogy a nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely, eszembe jutott, hogy csak a negyvenes, ötvenes, hatvanas hetvenes években hány nagyszerű magyart kergetett szét – ha nem sikerült likvidálnia - az éppen aktuális diktatúra. (Amelyik egyikének-másikénak ő is oly lelkes híve volt anno.)

A bársonyos forradalomról szónokló Orbán meg úgy nézett ki, mint egy Vasvári Pál, vagy Degré Alajos szerepére ácsingózó színinövendék valami történelmi kultfilm kasztingjén. Elnéztem ezt a két embert, az ezúttal roppant kenetteljesen és színpadiasan viselkedő pápai gyereket, aki arcára fagyott művigyorral hosszasan rángatta a kitüntetettek kezét, mint ha tőből szeretné azonnal kitépni, meg azt a felcsúti másikat, a várban ágáló, magát negyvennyolc méltó örökösének tartó, az idő múlásával egyre hisztérikusabb Orbán Viktort, és arra gondoltam, bizony nagy az isten állatkertje.

Budapest belvárosa eközben meg tényleg tök úgy nézett ki, mint egy hatalmas állatkert, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy az állatok a rácsok melyik oldalán foglaltak helyet.

A hatalmas üres kongó Kossuth tér már önmagában is komikus látványt nyújtott, az meg különösen azzá tette, hogy a nagy csendben itt is, ott is mindössze néhányan bámészkodtak, és közülük itt is, ott is néhányan ordítoztak. Bent olyasmiket kiabált egy zöldruhás pasi, hogy fogadás középről, tisztelegj, a rács túloldalán egy civil (?) meg azt, hogy Gyurcsány takarodj.

Aki bent kiabált, azt nem bántotta senki (bár nem tudom, mi történt volna, ha mondjuk azt ordítja: fogadás jobbról!), ellenben a kinti kiabálót előbb egy vehemens öregecskedő hölgy-kommandó támadta le, akiket később követtek az igazi kommandósok is. Akikből ezúttal is több volt Budapesten, mint tüntetőből és ünneplőből együttvéve.

A magyar szabadság megünneplésének a fénypontját azonban kétségtelenül az jelentette, amikor az egyébként is túlmozgásos rendőrök elvezették azt a két fiatalt, akik egy transzparenst feszítettek ki maguk előtt azzal a szöveggel, felelős kormányt Budapesten! Még ilyet! Felelős kormányt! Micsoda provokatív szöveg!

Egyébiránt a rendőrök szerintem kicsit csalódtak az ünneppel összefüggésben.  Sehol egyetlen egy igazi echte terrorista!…  

Pedig milyen nagy fogás lett volna például mondjuk egy cumisüvegnek álcázott Molotov-koktél a Múzeum kertben! Azzal még a másnap reggeli mokkába is be lehetett volna kerülni…

Ezért aztán a glancos pajzsokkal, csillivilli sisakokkal felszerelkezett fakabátok a végén kénytelenek voltak nagy tettvágyukban, a Magyarok Nyilai Felszabadító Hadsereg tagjai helyett, kicsit Morvai Krisztinát összerugdosni

A Figyelőnet  „Packáztak a határon Sólyommal” címmel számol be arról,  hogy Sólyom László köztársasági elnök konvojának minden autóját és kíséretének minden tagját egyesével ellenőrizték a magyar-román határon.

A cikkíró kifejti, hogy abból származott a probléma, miszerint az önkormányzat kifejezést szó szerint fordították románra, így a dokumentumban a román "autoguvernare" szó szerepelt. Romániában ugyanakkor a helyi és megyei önkormányzati szerveket tanácsnak - consliu - nevezik.

A lap szerint a román hatóságok azzal érveltek, hogy érzékeny téma Székelyföld területi autonómiája, és ezért tanácsolták Sólyom Lászlónak, hogy ne jöjjön most Romániába.

Megmondom őszintén, nagy ívben leszarom, hogy milyen sértő és megalázó lehetett a Magyar Alkotmányosság és hazánk szuverenitása szempontjából, amikor egy állítólagos fordítási hiba miatt azt közölte a román határőr Sólyommal és csapatával, hogy „Îmi doresc o zi buna, sa va intreb paşaportului.” Vagyis, kéretik az igazolványokat megmutatni. Majd miután ezt mondta, meg is nézte, hogy Sólyom elnök úr tényleg Sólyom elnök úr-e.

Velünk viszont nem Romániában, hanem idehaza packáznak folyamatosan a magyar fakabátok.

Az MNO híradása szerint ma valósággal hemzsegtek a nagyszámú, gyakorlóruhás, 9-12 fős csoportokban sétáló rendőri erők Budapest utcáin a reggeli órák óta. Tafferner Éva, a BRFK szóvivője közölte: a közbiztonságot veszélyeztető cselekmények, események megelőzése, megakadályozása a célja a rendőri jelenlétnek. A rendőrök folyamatos jelenlétére hétfő reggelig lehet számítani – tette hozzá. Kiemelte: a rendőrség a szükséges és kellő számban „biztosítja Budapest utcáin a biztonságot”. A szóvivő kérdésünkre hozzátette: a holnapi nap folyamán a rendőrök kokárdát fognak viselni.

Na, ez az utolsó közlés verte ki nálam átmenetileg azt a bizonyos közhely-biztosítékot.

A rendőrök ne kokárdát, hanem azonosítót viseljenek kedves főkapitány uramék, ha szabadna kérnem! Ha viszont úgy döntenek, kokárdát viselnek, akkor meg ne rendőrködjönek, hanem ünnepeljenek ők is!
Ha meg a közrendre vigyáznak, akkor ne a kokárdájukkal foglalkozzanak, hanem arra vigyázzanak, hogy le ne essék az azonosítójuk.

Igen ám, de  közben, ahogy tovább olvasgattam az ünnep előtti híreket, egy másik friss információ meggyőzött, jogtalan a biztosíték kiverős felháborodásom, s rádöbbentem, hogy mégis milyen jó, mégis milyen megnyugtató, hogy a fővárost már az ünnep előtti napon tucatnyi csoportokban grasszáló zsaruk lepték el. (Legfeljebb azon gondolkoztam el, miért nem a cigánytelepek szélén lévő házaknál grasszálnak ilyen lelkesen és tömegesen minden hétvégén.)

De elnézést kérek, rájöttem, jogtalan volt ez a biztosíték kiverősdi. Ugyanis az index híradásából kiderült, hogy Molotov-koktélokat találtak a Budapesten a Szent István-bazilikánál szombaton hajnalban. Képzeljék, ráadásul kettő darabot!

A közlemény szerint az elvégzett helyszíni szemle után a Tűzszerész Szolgálat munkatársai elszállították az üvegeket. (Gondolom, komoly rendőri erők biztosították ezt.) Az ügyben a további eljárást szakértők, bevonásával folytatja le a BRFK V. kerületi Rendőrkapitánysága.

Az index híre szerint a Bazilika előtti területre egyébként március 15-én - azaz vasárnap - Budaházy György és Toroczkai László szervezett tüntetést.

Na, összeállt már a kép tesókáim? Érthető már, miért kell hazánk összes fakabátjának a pesti utcákat rónia éjjel-nappal?

Ez a Budaházy és Toroczkai mindenre képes.

Még az is elképzelhető, hogy ők irányítják a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereget.

És még az sem kizárt, hogy éber rendőreink az éjszaka folyamán több budapesti magánlakásban kotlóstyúkokat is fognak találni vietnámi személyzettel.

Ej, mi a kő tyúkanyó kend… ennyire hülyének néznek bennünket, drága Draskovics úr?

Egy közismert magyar mondás szerint csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Azt a bizonyos állatorvosi lovat pedig akkor szoktak emlegetni, ha egy esemény kapcsán kiderül, mindent elrontottak, ami elrontható. Tehát az állatorvosi ló képletesen valamely jelenség, intézmény, illetve emberi alkotás összes fellelhető hibáját, baját, gyengéit, negatívumait magában foglalja vagy demonstratívan láthatóvá teszi.

Mindez a Tatárszentgyörggyön történt tragikus eseményekről jutott eszembe.

Először is, Tatárszentgyörgyön tényleg csak az nem hibázott, aki nem dolgozott. Akik viszont csináltak ott valamit, nekik sikerült mindent elszúrni. Az eddigi vizsgálati megállapítások szerint a tűzoltók elvétették a tűz valódi okát, az orvos nem vette észre a halottakon lövésnyomokat, a rendőrség pedig az utóbbi évtized egyik legsúlyosabb bűncselekményét államigazgatási eljárásban kezdte el vizsgálgatni, s jó sokáig hagyta, hogy az emberek a helyszínt összejárkálják. Állítólag eközben volt akinek pössentenie is kellett, s lehugyozta a bizonyítékokat.

Na persze az sem volt semmi, amikor az orvos természetes halált diagnosztizált egy alaposan összeszurkált asszony esetében. Szegénykém tán hiányzott az anatómia órákról, s ezért téveszthette össze a has-szúrást az agyvérzéssel.

Nem tudom másoknak feltűnt-e már, hogy nálunk rendszerint a következőképpen zajlanak az események. Mindenki elvégzi a dolgát a maga trehány, nemtörődöm, sunnyogó, slendrián patópál módján, s így is szépen magától működik azért a rendszer úgy-ahogy. A vonatok általában elmennek egymás mellett, vagy egymás után, főleg, ha több sín is van, a mentő általában előbb-utóbb mégis csak bezötykölődik a beteggel a kórházba, a rendőr némi idő elteltével kideríti a bűntényt. S ilyenkor utólag már nem vizsgálgatja senki, hogy minden rendben zajlott-e, a mozdonyvezető hortyogott-e vezetés közben, vagy a kalauzokkal kártyázott, senkit nem érdekel, hogy mire a mentő kiért a helyszínre, a beteg már magától meggyógyult, a zsaru pedig azért derítette ki az ügyet a helyi italbolt pultját támasztva két nagyfröccs között, mert a tettes nagy lelkiismeret furdalásában önmagát jelentette fel, s bevitte a rendőrségre a lopott holmit is. Ilyenkor, mondom, mindez senkit sem érdekel,

Baj csak akkor van, ha tényleg baj van. Ha a vonatok egymásnak mennek, a mentő nem ér valahová ki időben, a tolvajnak pedig bottal üthetik a nyomát.

Persze az esetek jó részében ilyenkor is sikerül a mulasztást kimagyarázni, ha ez a magyarázat egyáltalán érdekel valakit. Mert többnyire nem is foglalkozik vele senki. Az ilyen eseteket általában akkor kapják fel csupán, ha valaki befolyásos ember (is) érintett az ügyben, vagy ha annyira súlyosak a következmények, hogy muszáj beszélni róluk. A megállapítás ilyenkor is legtöbbször az, hogy a hibát objektív, rajtunk kívül álló események, illetőleg mások mulasztásai okozták. („Hozott anyagból dolgozunk”, mondta például a volt legfelsőbb bírósági elnök, amikor az évszázad justizmordját magyarázta éppen.) S amikor már ez a megoldás sem működik, a túl sok és nyilvánvaló hiba miatt, olyankor jön a a házon belüli bűnbakkeresés. Találni kell egy portást, vagy hasonló beosztású egyént – Gyuszi taxist, ilyes valakit - valahol, akire rá lehet kenni az egészet. Ja, és persze ilyenkor jönnek a lázas pótcselekvések a főnökség részéről, az intézkedési tervek, a hasonló hibák előfordulásának megakadályozása érdekében teendő lépésekről szóló további terjedelmes utasítások. Aztán persze minden marad a régiben, csak legfeljebb a szabályozása lett kicsit, vagy nagyon bonyolultabb és áttekinthetetlenebb. De, hát ezeket az intézkedési terveket, utasításokat úgysem olvassa a kutya sem.

Szóval így zajlik ez mifelénk. Amikor egy-egy ilyen állatorvosi ló a közéleti porondra beporoszkál, mi mégis mindig újra és újra megdöbbenünk rajta, jé már megint itt van egy! És milyen kifejlett példány!

De visszatérve a tatárszentgyörgyi bűnesetre, sokakban felmerült a gyanú, a romákat érintő ügyekben ezek az állatorvosi lovak az utóbbi időkben mintha szaporábbak lennének.

A Boross- Bokros álompáros úgy néz ki, mégsem jön össze az idén. Sőt, jövőre sem. Sőt, már semmikor.

Pedig az ország nagyon bízott benne. Mármint a két-három százaléknyi MDF szimpatizáns egy nem elhanyagolható – mintegy egy százaléknyi -  szegmense. Akik közül jó néhányan szinte már egy második Boros-Bochkor párost vizionáltak Magyarország süllyedő hajójának élére.

Az utóbb említett urak – aki nem tudná - azok a híres-nevezetes rádiósok lennének, akik a szabad sajtó napja alkalmából, négy évvel ezelőtt, tizenöt újságíró és fotós társaságában, belügyminiszteri elismerésben részesültek a BM munkájának népszerűsítéséért.

Elég vicces, sőt van abban valami bájosan morbid is, hogy a Szabad Sajtó Napja alkalmából éppen a belügyminisztérium osztogatott újságíróknak elismeréseket. Akkor már miért nem inkább a titkosszolgálat vagy a kémelhárítás? Esetleg a büntetés-végrehajtás országos parancsnoksága. (Olyasmi ez, mint amikor a fogorvosok reklámozzák a hatásos fogpasztákat. Mondjuk meg is szűnt ez a minisztérium hamarosan.)

De elnézést, nem akartam mindenféle független újságíróknál leragadni! Sőt még a szabad sajtónál sem. Foglalkozzon ővelük a kormány, az ellenzék, meg a rosseb. Meg persze Farkasházy Tivadar, és a kedves neje, továbbá az ő baráti körük.

Én pedig egyébként máris megszavazok nekik az állam kontójára, a szabad sajtó ez évi humoros népszerűsítésére is vagy öt millkát. Nem is kell szinte semmit tenniük érte, csak a pogácsás Szücs Erika által befogadott hárommilliós nőnapi számlájukat közzétenni.

Ami már önmagában is elég humoros.

Ám, a sajtószabadság magasztos eszméjét félretéve, igazából oda szeretnék most kilyukadni, hogy ilyenkor, a válság táján megszaporodnak azok az ön- és közjelölt, pontosabban ön- és közveszélyes nemzetmentő váteszek, akik ígéreteik szerint  mindenféle csodaszerekkel, ráolvasással, stb., semmi perc alatt ki tudnák vezetni az ország szekerét a kátyúból.  Az utóbbi héten naponta tűntek, tűnnek föl a képernyőkön – a világreformer, teljesen új irányt mutató Orbán Viktoron kívül -  Simor András, az MNB elnöke, Kupa Mihály, Bokros Lajos, Békesi László, na és persze a Sándor, mármint a Csintalan.

Bocs’, utóbbi ugyan nem jelentette be még igényét a miniszterelnöki bársonyszékre, egyelőre csak a Hír TV öregecskedő fideszes hölgyek betelefonálós fórumán osztja az észt. De ami késik, nem múlik. Ahogy folyamatosan benyal Orbánnak, szerintem előbb-utóbb komoly esélye van.

És akkor még persze a most regnáló Gyurcsány Ferencről nem is ejtettünk szót, akiben már szerintem maga Katus néni sem hisz, s aki, ha kell, mégis hetente áll elő újabb és újabb fájdalommentes, ám roppant hatásos válságkezelő ötletekkel. Ahelyett, hogy elhúzna valahová, ahogy a Fidesz elnöke javasolta.

Ferikének ugyanis van programja, de van ám! Ha éjszaka kellős közepén felköltik, akkor is kívülről fújja. Ha kell, többet is egyszerre.

Tanító néni, tessék elképzelni, a Viktornak meg nincs ám semmilyen programja! Sőt, tanító néni, ha rám tetszik hallgatni, a Viktorral nagyon tessék ám vigyázni, mert az ő személyében – ahogyan ezt a blogomban is oly plasztikusan megfogalmaztam -  a rendszerváltás óta eltelt időszak legveszélyesebb politikai szélhámosával állunk szemben.

Feri a blogjában a tanító néninek azt is beárulta: ez az Orbán Viki "Nesze semmi, fogd meg jól! Azt hiszem, leginkább így jellemezhetjük az ellenzék vezérének országértékelőnek nevezett semmit mondását. Ha valaki bízott benne, hogy Magyarország legnagyobb ellenzéki pártjának mégiscsak van egy programja, vannak elképzelései, akkor gyanítom, ez a beszéd neki is kiábrándító és kijózanító választ adott."

Feri gyerek a gyanakvásának bizonyossággá válása után, a végén rátért azokra a konkrétumokra is, amiket Viktortól oly vehemensen hiányolt.

"A kormány tavaly szeptember óta közel 800 milliárddal csökkentette az állam kiadásait, megvédte a betéteseket, a korábbinál kedvezőbb lehetőséget nyújt azoknak az egyetemistáknak, akiknek a családja gondba került. Emellett adóreformot, nyugdíjreformot, szociális reformot kezdeményez, és a lehető legtöbb pénzt próbál a vállalkozások számára biztosítani."

Ebből a szövegből kedves Feri, mindössze az a néhány kis apróság nem világos immáron, hogy akkor most ténylegesen – és nem csak úgy "közel" - mennyivel is csökkentette az állam a kiadásait, és konkrétan milyen területeken? Milyen mértékű adóreformot, nyugdíjreformot, szociális reformot kezdeményezett, és valójában ténylegesen mennyi is az a lehető legtöbb pénz, amit a vállalkozások számára biztosit? Igen, biztosít, nem pedig próbál biztosítani!

Bizony, jó lenne Ferikém kisfiam, ha egyszer nem csupán szövegládaként fosnád a szót, hanem cselekednéd is azt, hogy: "gyerünk barátaim, tegyük a dolgunkat!"

Egyébként pedig a legközelebbi fogadóórára feltétlenül küldd be anyádat!

Az emberi jogok helyzetét hazánkban leginkább egy löszös folyóparthoz tudnám hasonlítani. Folyamatosan erodálódik, ám igazából senkit sem érdekel ez a folyamat.

Emlékszem még azokra a naiv, boldog időkre, amikor a Beszélőben Kőszeg Ferenc és társai – például Somogyi János – rendszeresen „rendőrségi dosszié” címmel számoltak be a szocialista fakabátok törvénysértéseiről. Emlékszem arra is, amikor az általam barátként is tisztelt Kőszeg Ferenc például az igazoltatási gyakorlatunk helyénvalóságát feszegette. Megkérdőjelezte, hogy a rendőr kénye-kedve szerint igazoltathat bárkit, mindenféle ésszerű indok, magyarázat nélkül.

Akkoriban – a rendszerváltozás környékén – azt hittük, ez a helyzet a diktatórikus, paternalista állam felszámolásával gyökeresen meg fog változni. Átlépünk egy demokratikus jogállamba.

Ám éppen, hogy nem így történt. Sőt.

A rendszerváltozás utáni némi fellélegezés után folyamatosan ismét egyre nagyobb lett a politikusok és a sajtó által is megdolgozott operett-közvélemény nyomása azokra a hatalmi ágakra (Alkotmánybíróság, bíróságok, ombudsmanok), amelyek rendeltetése az alapvető emberi jogok épsége fölött őrködésekz intézményekre,.

Újra és újra elhangzottak és elhangzanak a követelések: halálbüntetést visszaállítani, büntetési gyakorlatot drasztikusan szigorítani, a gyülekezés, véleménynyilvánítás szabadságát durván korlátozni, zéró toleranciát bevezetni, rendőrök számát szaporítani, stb.

És mindezt miért is? Mert állítólag rossz a közbiztonság, sőt egyre rosszabb.

Hevesen a minap egy cigánycsalád (hangsúlyozom, egyetlen egy család!) körbeállt egy járőr-kocsit és hőbörgött amiatt, hogy előző éjjel kommandósok törtek rájuk, verték szét a házukat, kergették ki a fagyos udvarra a hálóinges lányukat, félmeztelen unokáikat. Lehet, ha velem ezt csinálják, én is hőzöngtem volna egy picit.

A rendőrség a sajtóval azon nyomban közölte, hogy „a hevesi cigányok”  csapdába csalták, és rátámadtak a rendőrjárőrökre, akik szerencsére azonnal segítséget hívtak, és így sikerült megmenekülniök.

A valóságban viszont a járőrök saját elhatározásukból sértetlenül eltávoztak, aztán egy óra múlva legalább száz állig felfegyverzett kommandós rendőr érkezett, s rohanta le a cigánytelepet (a Krakkót), majd következett a durva hatósági bosszú bordatöréssel, miegymással. Utána pedig a család nyolc tagját a sértett Hevesi Rendőrség nyomozói - nyilván teljesen elfogulatlanul -  őrizetbe vették és gyanúsítottként kihallgatták. Aztán közülük ketten előzetes letartóztatásba kerültek, a nyomozást az ügyészség folytatja jelenleg is.

És mi lett ennek a politikai következménye? Egy óriásira fújt lufi.

A Parlamentben az MSZP-s Godó Lajos és a Fideszes Nyitrai Zsolt – politikustársaikkal egyetemben - egymást túllicitálva drámai hangon követelték az azonnali szigorítást és a rendőrség létszámának emelését, mondván Dél-Hevesben a helyzet immáron tarthatatlanná vált. A Fideszes hevesi polgármester pedig azon nyomban nyíltan cigányozni kezdett, és kijelentette, hogy a magyarok és a cigányok nem tudnak együtt élni. Na persze, az utóbbiak hibájából.

A Heves Megyei Rendőrfőkapitány tegnap a helyi online újság – HEOL - vendége volt, olvasói és szerkesztői kérdésekre válaszolt.

Valaki azt kérdezte tőle, hogy „kocsi mellett álló két 30-as beszélgető embert 4 rendőr körbevesz igazoltat, elléptet a kocsitól, megmotoz, majd a kocsit is átkutatja. Lehet?”

„Igen, lehet.” - hangzott a válasz. „A rendőrségi törvény lehetővé teszi, hogy a rendőr az igazoltatott személy ruházatát, járművét átvizsgálja.”

Az újsághoz írt hozzászólásomban kifogásoltam, hogy a főkapitány úr igen csak leegyszerűsítette ezt a kérdést, amikor egyáltalán nem is tett arról említést, hogy a rendőrségi törvény szerint az igazoltatott személyek további vegzálásának bizony igen szigorú egyéb feltételei vannak. Felidéztem a főkapitány úr által is emlegetett rendőrségi törvény azon passzusát, amely szerint a rendőr az igazoltatott személy ruházatát, járművét valóban átvizsgálhatja - igen ám, de csak akkor, „ha azt a személyazonosság megállapítása, a közrendet, a közbiztonságot fenyegető veszély elhárítása, bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésének gyanúja szükségessé teszi."

Mindezzel kapcsolatban mindössze egyetlen komment érkezett az újsághoz: „Nem tisztem megvédeni a Főkapitányt, de valószínűleg azért válaszolt így, mert interjúként kezelte a dolgot, nem pedig szigorlatként!”

Vagyis az illető egyén engem oktatott ki, ahelyett, hogy felháborodva azt kérdezte volna, emberek, tényleg ezt akarjuk? Hogy bármelyik zsaru bármikor, bárhol, bármilyen indok nélkül átkutathasson benneteket?

Vagy úgy gondoljuk, mindez minket nem is érinthet, a mi házunk jó messzire van a löszös folyóparttól? Ott csak cigányok laknak?

Kurutty.INFO

Az újonnan indult hírportálunk a jövőben elsősorban arra törekszik majd, hogy a Kuruc.info nyomdokain haladva, hozzá hasonlóan teljesen objektíven, és folyamatosan hírt adjon a világ legfontosabb dolgairól, és főleg a hazánkban élő agresszív kisebbségnek, ennek a genetikusan selejtes torz úgynevezett magyarságnak a viselt dolgairól.

S máris hadd következzenek a legfrissebb tudósítások! Kutykurutty.

00:01 Győzött a Jobbik.

Az EP választásokat hazánkban nagy főlénnyel a Jobbik nyerte.

A Bombagyár közismert választási szakértője Tomcat, alias Polgár Tamás szerint azonban feltehetőleg igen súlyos választási csalás történt. Mégpedig a voksolás eredményét szerinte az MSZP felbujtására Novák Elődék hamisították meg. Az éles elméjű Tomcat ugyanis kiderítette, hogy a választások időpontját a köztársasági elnök még ki sem tűzte, azokra csak 2009.június elején kerül majd sor. 

00:02 Népszavazás hazánk elnevezéséről

Kolompár Orbán OCÖ elnök ügydöntő alkotmánymódosító népszavazást kezdeményezett hazánk nevének Magyarországról Romaországra változtatásáról. Egy nap alatt máris mintegy hatmillió aláírást sikerült összegyűjtenie.

00:03 A csaló magyarok - Magyarlevrov

A legszerényebb számítások szerint is több ezer milliárdot vettek ki a zsebünkből az adócsalók az elmúlt évben is. Na mit gondolnak, mégis melyik népcsoporthoz is tartozik ez a mocsadék maffiózó retkek népe? Tán csak nem azok az Ázsiából szalasztott, alacsonyhomlokú sumér-szittya mongoloid magyarok a tettesek ismét?

00:04 Megint büdösmagyarok alázzák a cigányt a Kuruc.info nevű szennyportálon+video

00:05 A magyar faj nem is létezik

Egy tudományos kutatás bebizonyította, hogy olyan, hogy magyar valójában nem is létezik, a felvidéki szlovákság egy része fajzott el az évszázadok során a sok brindzás sztrapacska hatására, s belőlük alakultak ki idővel az úgynevezett pörköltzabáló pohos agyament madarik.

 Az az igazság, viccnek szántam ezt az egész kurutty.info dolgot. Tükröt tartani a szélsőjobb elé, ilyenek vagytok. Nap mint nap ilyenféle szennyel, gyűlölködéssel öntitek le az embereket. Aztán, ahogy utólag megint elolvastam a kitalált „híreimet”, elment a kedvem az egész viccelődéstől. Sőt kifejezett hányingerem támadt.

Ez az egész dolog, amit műveltem, egyáltalán nem humoros. Az ostoba gyűlölködéssel nem az ostoba gyűlölködést kell szembeállítani ugyanis. Hanem a józan észt.

Először – rögvest meglátván rajtam, hogy balek vagyok az ilyen dolgokban, mint férfitársaim többsége - egy szál tetszetős, de általam nem ismert fajtájú virágért 1.500 Ft-ot akart tőlem kérni egy kedves idős hölgy a sarki virágboltban, természetesen mindenféle nyugta nélkül. Végül a sarki asszonysággal kiegyeztünk egy halvány-vörös rózsaszál megvásárlásában, 500 Ft ellenében, természetesen nyugta nélkül.

Mindenesetre otthon ennek a szürke gazdaságból származó olcsóbb virágnak is örült a feleségem, pedig még csak nem is sejtette, hogy egy kis élelmességgel éppen ezer forintot spóroltam rajta.

A nőnap valamikor régebben komoly politikai tartalommal bírt, a női nem egyenjogúságát volt hívatott elfogadtatni. Ahogy a Wikipédia megfogalmazta, a nőnap a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával (munkavállalásával) kapcsolatos demonstratív nap volt. Később kifejezetten politikai jelleget öltött, hazánkban például a Rákosi rendszerben egyenesen kötelezővé tették a megünneplését, mégpedig szovjet mintára, minden év március 8-án.

Ma viszont már jól beleilleszkedett abba a levevős, merkantilis szellemiségű, hosszantartó tavaszi roadshow-ba, amelyet a hagyományos vízkereszttől hamvazószerdáig tartó Farsang nyit meg, karneválokkal, busójárással, ilyesmivel, illetve az utóbbi időkben az angolszász kultúrából átvett februári Valentin nap, az áprilisi húsvéti ünnepek, a májusi Pünkösd, és végül a ballagás követ.

Ezek az események bizony manapság már mind mind csakis arról szólnak, hogy ilyenkor vásároljunk mindenféle fölösleges marhaságot minél nagyobb mennyiségben. De főleg virágot. Jó drágán. És természetesen, ha lehet, számla nélkül.

De visszatérve a nőnapra, a békebeli falusi falvédőkön még olyan bölcsességeket lehetett olvasni egykoron, hogy "Ki az urát szereti, jó ebédet főz neki." Meg olyat, hogy"Az én uram csak a vizet issza, nem siratom lányságomat vissza.".
Ám sokaknak a nőnapról nem az ilyen hagyományos idillikus bölcsességek, nem is a női egyenjogúság, és nem is a virágok, hanem a családon belüli erőszak jut az eszébe. Mert mi is történik, ha nem jó az ebéd, mert teszem azt az urát szerető asszony elsózta a levest, illetve a kedves férjem-uram időnként mégsem csupán a vizet iszogatja, és ez meg is látszik rajta?

Ilyenkor léphet előtérbe az a kevésbé lírai felhangú, ám szintén iránytűként szolgáló közmondás, amelyik szerint „a pénz számolva, az asszony verve jó.”

Ráadásul minél kevesebb a megszámolható pénzünk, esetleg annál több az asszonyverés? Létezik-e ebben valamilyen fordított arányosság?

Egy állítólagos zsidó mondás szerint az Isten megszámlálja az asszonyok könnyeit.

Jó lenne tudni, így nőnap tájékán, hogy az Isten miből találna többet: könnyekből vagy virágokból?

A miniszterelnök úr a minapi „Vonattal Londonban” című blogjában a tőle megszokott frappáns szerénységgel arról számolt be, hogy „időnként meg kell küzdeni a biztonsági szolgálatokkal, hogy az embernek normális maradjon az élete.”

Ezt a magvas gondolatot annak kapcsán „vetette papírra”, hogy a londoni Victoria pályaudvarról, az onnan mintegy 45 kilométerre lévő Gatwickre nem gépkocsival, hanem vonattal ment ki, ő és kísérete, még annak az árán is, hogy „emiatt hosszas küzdelmet kellett folytatnia a brit titkosszolgálatiakkal.”

 „De nem hagytam magam, jeleztem a brit illetékeseknek: azért jöttem Londonba, hogy dolgozzak”, jelentette ki blogjában büszkén a sikerélményekre oly éhes prime minister.

Ám aki bevallottan oly sokat dolgozik, mint ő, de legalább is úgy tesz, az talán nem árt, ha tisztában van azzal is, hogy a dolgozik ikes ige, akárcsak például, a hugyozik, szarik, ezért a helyes ragozási alak: „dolgozzam.”

Tudom, jómagam is vétek időnként hasonló grammatikai hibákat, ám én nem is vagyok Magyarország első embere, akinek bizony a helyesírásban is példát kéne mutatnia. Főleg, ha másban – például igazmondásban, tisztességben – nem tud. Vagy nem is akar.

Mindenesetre Gyurcsány a blogbeírása szerint láthatóan nagyon büszke erre a mintegy félórás londoni vonatozásra. És némi emlékezethiánnyal kijelenti, hogy „általában is rossz szemmel nézem azt, amikor állami vezetők vagy miniszterek ilyen ügyekben nagy felhajtást igényelnek.” Sőt még rá is tesz egy lapáttal, amikor hozzáteszi, hogy „Mi Klárával e téren elég határozottak voltunk az első perctől kezdve. Próbáltunk ellenállni minden olyan kísérletnek, ami túlzottan korlátozza szabadságunkat, magánéletünket azzal együtt is, hogy tudomásul kellett venni bizonyos szabályokat.”

Bizony, sokan emlékszünk még azokra az ünneplésekre, amikor a múzeumok timpanonjain is fürtökben lógtak a géppisztolyos, maszkos kommandósok, így vigyázva a mi Ferink testi épségére.

„Persze, mindennél sokkal fontosabb az – jegyzi meg végezetül a blog írója - , hogy hasznos és izgalmas tárgyalásokat folytattunk Londonban, de ma nem akartam belebonyolódni szakmai vagy politikai ügyekbe, inkább ezt az epizódot meséltem el.”

Igen, körülbelül ennyire becsül bennünket. Egy ilyen önfényező epizód erejéig.

Gyurcsány ezt az írását is azzal a megszokott fordulattal fejezi be egyébként, hogy „Tegyük a dolgunkat, drága Barátaim!”

Valamikor ezt úgy mondták azokban a körökben, ahonnan ez a pápai gyerek is szocializálódott, hogy „daragije druzja.” Igaz, akkor mást értettek alatta, mint most. Akkoriban a drága az főleg nyálas puszikat és vodkát jelentett, mostanában viszont már inkább pénzben meghatározható. Például a Szücs Erika nevű drága barátja a miniszterelnök úrnak tényleg igen drága, majdnem négymilliós jutalmat ér. A legdrágább Karácsony Imréné, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára volt, aki 6,21 millió forintos jutalomban részesült. Kiss Péter kancelláriaminiszternek viszont meg kellett elégednie 2,59 millióval, míg Szekeres Imre honvédelmi miniszternek 1,15 millió forinttal. Ők már nem annyira drágák és nem annyira barátok.

Persze nem akarok abba a helyzetbe kerülni én is, mint a történetbeli lelkész, akinek a hosszúra nyúlt beszéde alatt a kisfiú megkérdezi, hogy mikor fejezi már be a bácsi, mire az apja azt feleli, hogy már befejezte, de nem bírja abbahagyni" Ezért most abbahagyom.

Pedig még szívesen beszámoltam volna arról is, mi a véleményem Orbán Viktor évértékelőjéről. Ha lett volna ilyen.

Ehelyett tegnap Gyurcsány után immáron egy újabb világmegváltó vátesz születésének tapsolhattunk.

Mindketten tudják és megmondják az egész világnak a tuti frankót. Csak nemhogy az egész világ, de a kutya nem hallgat rájuk. Szerencsére.

Magyarország a magyaroké, olvasom dr. Morvai Krisztina úrasszony, egyetemi tanár, Jobbik képviselő-jelölt EP választási szórólapján a bizonyos körökben igen jól hangzó szlogen-mondatot. Elképzelem, amint feláll majd az európai parlamentben, s ékes angolsággal, bár némi szkíta beütéssel, a karzaton felcsattanó gárdista-fradista vastaps kíséretében kijelenti, Hungarian Country the Hungarians’.

A képviselők meg majd csak néznek maguk elé, s nem értenek semmit. Kik a magyarok, kérdezik majd, s az egyetemi professzor asszony erre azt a kézenfekvő választ adja, hogy akiket a Jobbik annak tart.

Aztán őt a szószéken Tamás Gáspár Miklós, a napokban létrehozott Zöld Baloldal nevű szövetség listavezetője váltja, aki a NATO feloszlatását fogja követelni a maga vehemens módján, illetve azt, hogy hazánk addig is haladéktalanul lépjen ki onnan, a magyar katonákat vonják vissza a külföldi missziókból, Európát pedig tegyék atomfegyvermentes övezetté. Aztán drámai hangon kijelenti, hogy "Magyarország bajban van. Emberek tízezrei veszítik el állásukat, és még többen félnek attól - joggal -, hogy életük rosszabbra fordul", a helyzetre kínált "individualista megoldások helyett csak egy paradigmaváltásban reménykedhetünk, amelyben a társadalom szereplői egy összefogáson alapuló új közmegegyezést kötnek".

Ám az individualista európai parlamenti küldöttek még magukhoz sem térnek majd ámulatukból, amikor az SZDSZ-es egykori főpolgármester – vagy valaki más magyar liberális - következik, aki követeli, hogy a jelenlévők azonnal szívjanak el közösen egy marihuánás cigarettát. (cigarette whit marijuana) aztán pedig vonuljanak az utcára és tüntessenek a melegek jogai mellett. Ja és a kátyúk ellen.

A karzaton a fradista-gárdisták ekkor már egyáltalán nem fognak tapsolni, sőt a tojásaikat keresgélik idegesen, a képviselők pedig megint értetlenül néznek majd maguk elé, és még mindig a TGM-féle paradigmaváltás mibenlétén törik a fejüket.

Szóval fogunk mi még meglepetéseket okozni a vén Európának.

Mármint, ha kijutunk oda még valamikor egyáltalán.

Egyébként jól megfigyelhető, hogy az egyes hazai pártok, politikai erők jelenlegi erejük függvényében hányféleképpen viszonyulnak az európai parlamenti választásokhoz.

A kis pártok próbálnak valami nagyot dobni, amire az emberek felfigyelnek.

Az MDF megtalálta például a népszerűtlen, sokak által utált Bokros Lajost, az egykori népsarcoló pénzügyért. Gondolom, úgy vannak vele, mint az egyszeri színésznő, aki szerint mindegy, hogy mit, csak írjanak róla, akár lotyónak is tarthatják, csak az ismertség a fontos. Hát nem vitás, Bokros ismertebb figura, mint például a jelenlegi EP képviselő Olajos Péter. Pedig szegény Olajos a habzó Rába ügyében interpellációval fordult az Európai Bizottság környezetvédelmi főigazgatóságának jogi főosztályvezetőjéhez is. Dávid Ibolya személyes véleménye egyébként Bokros Lajos kormányzati tevékenységéről korábban az volt, hogy háborús években tapasztalható károkat okozott. Persze lehet, hogy az elnök asszony, amikor Bokrost Brüsszelbe akarja küldeni, úgy gondolkodik, mint az a paraszt, aki azon az állásponton van, dögöljön meg a szomszéd tehene is, ha már az övé megdöglött. Bokros tegye tönkre az EU-t is.

Ráadásul, ha ez neki egyedül nem sikerülne, még mellé választatnák Habsburg Györgyöt is.

Az SZDSZ nagy dobása abban merült ki, hogy kijelentették, Bokrosra itthon van szükség, aztán pedig feltették a kérdést a népnek, van e közöttük 200.001 szabad demokrata szavazó?

Én is kíváncsian várom a nép válaszát. Lehet, a nép azt mondja majd, igen kedves SZDSZ, van még jóval több is. Csak nem szeretjük a ciánt.

A szocialisták listaállítása a szokásos mutyizós, elkenős módon zajlik most is. Ki kinek a haverja, ki kinek a csókosa, kinek milyen szolgálatokat kell tenni, illetőleg viszonozni. Másrészt annak tudatában történt a kiválasztás, hogy reálisan legföljebb öt-hat ember juthat ki a brüsszeli bársonyszékekbe. Ráadásul Gyurcsány így tudott frappánsan megszabadulni a kócos asszonytól, aki talán még sem lesz olyan feltűnő, ha az EP-ben lesz kócos, mint a külügyminiszteri bársonyszékben.

A legnagyobb meglepetést Lévai Katalin kimaradása okozta, mármint azoknak, akik még mindig azt hiszik, hogy az MSZP egy baloldali, szociálisan érzékeny párt, ahol az elvégzett munka számít.

Hát a szocialisták már régen nem ilyen pártot alkotnak. Aki ezen kijelentésemben kételkedik, az ne is figyelje, miket beszél, csak elég, ha rátekint a markotányos nő kinézetű szociális miniszter asszonyra, vagy az egykori színesfém-kereskedő dr. Veres Jánosra, aki mint tudjuk, csak a bejövő számlákat ellenőrizte. A kimenők vizsgálata a másik ügyvezető reszortja volt. Azé, aki most börtönben ül éppen.

Akik egyébként abban reménykedtek, hogy Gyurcsány számára itt a nagy lehetőség egy elegáns távozásra, azok nagyot tévedtek a miniszterelnök habitusát illetően. Gyucsány a miniszterelnöki bársonyszéket csak akkor fogja otthagyni, ha …

Illetve, a fenét, ő még akkor sem!

A legkevesebbet a Fidesz- KDNP jelöltjeiről tudunk, ami nem véletlen. Hiszen ők a bőség zavarával küszködnek, ezért a jelölti lista összeállítását sem kísérték semmilyen botrányok. Ráadásui a mai politikai hangulatban a listát akár Csintalan Sándor is vezethetné, akkor is ők nyernének. A Fidesz néhány elbukott választás árán rájött arra, hogy a legsikeresebb kampány az, ha meg sem szólalnak.

A mai hírözönben nálam az az indexen olvasott mti hír vitte el a pálmát/verte ki a biztosítékot (nem kívánt rész törlendő), amelyik szerint „Kigyulladt az autója és megégett a kutyája egy nyugdíjas rendőrnek Püspökladányban. A rendőr udvarára ismeretlenek Molotov-koktélt dobtak, a rendőrség szerint nem személy ellen irányult a támadás.”

A részletesebb hír szerint „gyúlékony anyaggal töltött üveget dobtak ismeretlen tettesek egy nyugállományú rendőr családi házának udvarára csütörtökön, nem sokkal éjfél után. Az udvarban kigyulladt egy személyautó, de a volt rendőr hamar eloltotta. Személyi sérülés nem történt, de a rendőr kutyája kisebb égési sérülést szenvedett. A rendőrség szerint a támadás nem a volt rendőr és nem is háza ellen irányult. Ugyanakkor megvizsgálják, hogy a támadás összefüggésbe hozható-e a szolgálata idején tett intézkedéseivel.

A püspökladányi rendőrkapitányság közveszély okozás miatt indított eljárást, melyet szakértők bevonásával folytat.".

Tetszik nekem a magyar rendőrség bitang gyors reagálása az ilyen esetekben.

Félreértés ne essék, nem a tettesek elfogásában gyorsak, hanem a magyarázkodásban. Például, amint egy roma-rendőr összecsapásra sor kerül bárhol az országban, miután a cigányokat, ahogy az illik: megbilincselték, a rendőrségre beszállították, ott összeverték, megalázták - az illetékes rendőri vezetés perceken belül közli, hogy az esetet kivizsgálták, s megállapították, hogy az intézkedés abszolút törvényes, szakszerű, és jogszerű volt. 

Sőt, mintaszerű.

Az, hogy eközben sajnálatosan eltört néhány roma nemzetiségű magyar állampolgár egyén bordája, az semmi más mint rosszindulatú feltételezés.

Miféle gumibot? – kérdezi ingerülten az illetékes őrmester.

Mint ahogy jelen esetben is a szerv azonnal halálbiztosan tudta, és kinyilvánította, a támadás nem személy ellen irányult.

Csak akkor arra tessék szíves lenni válaszolni, tisztelt illetékes rendőrhatóság, miért közveszély okozása miatt indítottak eljárást az ügyben, ha a támadás sem a rendőr, sem a háza ellen nem irányult?  Tán csak nem a nyugdíjas zsaru kutyája került egymagában közveszélybe?

Ezek a kutyák már csak ilyenek.  Nehéz velük bírni. Átmennek a szomszédba, s ott ok nélkül balhéznak.

Aztán csodálkoznak, hogy emiatt a gazdájukat  teszem azt kézigránáttal megölik.

Miközben Tatárszentgyörgyön egy a rasszizmus elleni néma tüntetéssel felérő temetés zajlott, közben jó szívvel gondolhattunk arra, hogy Bencze főkapitány úr immáron sokadszor nyugtatott meg bennünket, hogy közel állnak a megoldáshoz.  Mármint annak kiderítéséhez, hogy kik követték el az utóbbi hónapok legtitokzatosabb és egyben legaljasabb gyilkosságait, és fegyveres támadásait több faluvégi cigány család ellen.

Tényleg, kik lehetnek azok, akik életfogytiglani büntetést kockáztatva éjjel megtámadják a cigánysorok legszélső házait, s leöldösik a teljesen vétlen romákat? Milyen lények ezek? Rendőrségi zsargonnal élve, milyen úriemberek?

De nyugodjunk meg, hamarosan megtudjuk a választ, Bencze úr szerint ugyanis nem soká elfogják a tetteseket.

Ugyanis már nagyon sokat tudnak róluk. Szinte mindent.

A profilalkotás és a bizonyítékokról alkotott szakértői vélemény is "abban erősít bennünket, hogy közel járunk az elkövetőkhöz" - nyilatkozta a romák ellen elkövetett erőszakos cselekményekről Bencze József országos rendőrfőkapitány az ATV Egyenes beszéd című műsorában hétfőn.

Ám a műsorban tett konkrét kijelentéseiből viszont inkább arra lehetett következtetni, hogy sem neki, sem a beosztott ötven fős elit állománynak valójában fingja sincs arról, kik követhették el ezeket a bűntetteket.

Közlése szerint "nem biztos, hogy kizárólag csak az etnikai verziót kell lenyomozni", az ilyen indítékot csak az elkövetők elfogása és a motívumok felderítése után lehet kijelenteni.

Ez minden, csak nem egyenes beszéd. Ez arra utal, hogy még csak nem is sejtik, mi lehetett az indíték.
Azt is mondta: "túl erős lenne'" sorozatügynek nevezni az ötventagú nyomozócsoport alá összevont 16-17 ügyet. Az országos rendőrfőkapitány, aki a konkrétumokkal kapcsolatos kérdéseket elhárította, a romák ellen elkövetett támadásokkal kapcsolatban úgy fogalmazott: négy-öt ügyben, "valamilyen hasonlóság mutatkozik".

Vagyis, ha megpróbáljuk összerakni egy profilalkotás keretében a főkapitány kijelentéseinek a lényegét, az a fajsúlyos gondolat világlik ki belőle, hogy „valamilyen” hasonlóság mutatkozik néhány ügy között.

Valamilyen hasonlóság! Rögtön eldobom az agyam. Az ötven szuperrendőr több hónapi nyomozás után még azt sem tudja, mik ezek a hasonlóságok és mely ügyek között állnak fenn!

Pedig akad ám jó néhány hasonlóság egy laikus számára is.

Hétvégén éjszakai órákban támadnak, a cigánytelep legszélső, rosszul megvilágított házai ellen, Molotov-koktéllal, vadászfegyverekkel követik el a „kifüstölést.” Előzetesen a terepet gondosan felmérik.

Aj be kár, hogy nem lehet ezt az egészet ráfogni néhai Pusoma Dénesre! Ő ugyanis, amikor hosszú hercehurca után kiderült az ivádi emberölésben az ártatlansága, s az is nyilvánvalóvá vált, hogy ennek ellenére a Magyar Állam kizárólag őt hibáztatja azért, hogy hagyta magát ártatlanul elítéltetni - öngyilkos lett. Vagyis, bár most is ideális tettes lenne, de sajnálatos módon ki kell őt zárni a profilalkotás nehéz, ám szép folyamatából.

Ígéretes szálként jöhet figyelembe viszont Kaiser és Hajdú profilja, akik olyan ellenszenvesek a hazai zsaruk számára, hogy nagyon is el lehet képzelni róluk, hogy ilyesmiket követnek el. Na persze tény, ők a pénzre utaznak elsősorban, tehát nem tudni miért kockáztatnának életfogytiglani büntetést egy faluszéli porta mélyszegény lakóinak likvidálásáért?

Én erre nem tudom a választ, de majd a sztárbíróink szépen kitalálják. És persze segíti majd őket ebben egy tízegynéhány millióért,a csókos haverokkal elkészíttetett animáció, miként "segítette" a móri bankrablás esetében is.

Ha pedig később kiderül, hogy Kaiserék még sem lehettek a tettesek, mert például megdönthetetlen alibijük van – börtönben ültek éppen -  hát még mindig rá lehet kenni az egészet a tarnabodi cigányokra. Igaz, a tarnabodi lövöldözéssel gyanúsítottak nem lehettek a tatárszentgyörgyi gyilkosok, mert ők is ültek, de a hozzátartozóik bizony szóba jöhetnek.

Temetési meghívót kaptam. Mint sokan mások. Ezek szerint március 3-án kedden 13 órakor legyünk Tatárszentgyörgyön a 27 éves Csorba Róbert és az öt éves ifj. Csorba Róbert temetésén.A meghívó felidézi a kis unoka életének utolsó pillanatait a nagymama szavaival. „Fogtam a Robi fiam fejét az ölemben, csak azt mondogatta, hogy le, le, vagyis, hogy lelőtték, csak már nem bírta kimondani.Robi június 8-án lett volna ötéves és egy biciklit szeretett volna születésnapjára. Elmegyek. Temetni. Mint sokan mások. Eltemetni a magyar demokráciát is a két Robival együtt.

Régóta tudjuk, hogy nagy baj van hazánkban. Régóta uszíthatnak büntetlenül – sőt egyre merészebben és bátrabban - egy olyan népcsoport ellen, amelyiknek a jelenlétében mindig szégyenkezve énekeltem a himnuszunk azon sorát, amely szerint „megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt. Ha valaki megbűnhődte a múltját és jövendőjét is, az korántsem a magyar magyarság, hanem a magyar cigányság.

Egerben tegnap a Jobbik tüntetést tartott a főiskola és a bazilika előtti téren a cigánybűnözés ellen.Tették ezt egy olyan év után, amikor a megyében majdnem ötödével csökkent a bűncselekmények száma.Ám a gyűlölet nem csökkent ilyen mértékben, sőt nőtt inkább – s nem is csak az ötödével. Olvastam a múltkoriban a Magyar Nemzet egyik közismert, tekintélyes glosszaírójának a könnyes, édes-bús beszámolóját a szálfatermetű öreg cigányról, aki csodálatosan tudott tárogatózni, s a produkciója – produkcziója - után előrenyújtotta kérges tenyerét, s amikor megkapta méltó jutalmául az újságíró mérhetetlenül emberséges, jószívű nagyapjától a megérdemelt réz garast, mindig mélyen meghajolt. Igen, az öreg szálfatermetű roma, ő még tudta, hol a helye. Ő nem akart pofátlanul a magyar fehér emberekéhez hasonló jogokat vindikálni.

Ő csak ment és kéregetett némán. Ahogy az illik.

Nem is lőtte agyon senki.