Proszektúra

A halott magyar demokrácia kerül boncasztalra. A szike sem jobbra, sem balra nem vág mélyebben. A boncmester mindenhez ugyanazzal a kérlelhetetlen egyenességgel közelít.

Friss kommentek

  • tireless treehugger: Lucyt és mollyt ne kombináld. Vagy vagy. Mert ez lesz a vége. (2019.03.31. 11:50)
  • Ménár Atya: szerintem van egy szabály,mint minden intézményben. Ezt be kell tartani, ettől még nem bűnös vagy ... (2018.10.10. 18:44) Orwell 2018
  • szekertabor: Szögezzük le, előzetesben lenni nem jó. Amennyiben nem sikerül bizonyítani Czeglédy Csaba bűnösség... (2018.10.10. 10:09) Orwell 2018
  • Utolsó 20

Friss topikok

  • tireless treehugger: Lucyt és mollyt ne kombináld. Vagy vagy. Mert ez lesz a vége. (2019.03.31. 11:50)
  • Ménár Atya: szerintem van egy szabály,mint minden intézményben. Ezt be kell tartani, ettől még nem bűnös vagy ... (2018.10.10. 18:44) Orwell 2018
  • Bravehearth: @chrisred: "Nálam a magyarázat a tényekre épülő érvelés, és nem az, ha leírják ugyanazt a megalapo... (2018.09.18. 16:16) Orbán, az új erők hőse
  • ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró: @chrisred: A szárdok megszűntek? A németek megszűntek Saarland csatlakozásával? (2018.09.18. 07:08) Nemzeti hazafias nevelés
  • G. Nagy László: Ezt azért nem hozta le az Index... Csodálom, hogy a mostanit igen. (2018.09.14. 12:23) Gyurcsány megint hazudik

Szakértői kórház

2008.09.01. 12:38 | Proszektura | 17 komment

Címkék: orbán kóka torgyán fodor viktor jános gábor dr. józsef lendvai ildikó

 A napokban – a politikai uborka- és tojásszezon végeztével ismét felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint immáron olyan nagy a baj, hogy szakértői kormányra van szükség. Az ország sorsáért még a nyári fagylaltnyalogatás és koktélozás közben is komolyan aggódó államférfiúink egy jelentős része ugyanis úgy látja, ismét kell valami a népnek jól eladható rizsa, amivel a média figyelmének központjába kerülhetnek, legyen az a TV2 Mokkája, avagy akár a Playboy.

Orbán Viktor az index egykori tudósítása szerint már 2006. szeptemberének közepén azt vetette fel, hogy egy szakértői kormány vezethetné ki Magyarországot a válságból. Amit a Nézőpont Intézet azzal a rettentő eredeti javaslattal toldott meg, hogy a szakértői kormány összetételéről az öt parlamenti pártnak kellene döntenie. (Megjegyzem, Orbán Viktor már csak tudta, mi fán terem az a szakértői kormány. Olyan mezőgazdasági és vidékfejlesztései szakértő minisztere volt például, mint dr. Torgyán József, a belvárosi sztárügyvéd.)

Most, hogy a nyári kánikulából visszatért lebarnult, rosszabb esetben leégett pártkorifeusok – miután felületesen átböngészték Gyurcsány Ferenc százharminckettedik terjedelmes programcsomagját – szinte egyöntetűen újfent ilyesmivel álltak elő, a sajtó ismét a szakértői kormány emlegetésétől visszhangzik.

A terjedelem szűkössége okán csupán néhány liberális pártfunkcionárius véleményét ismertetném.

Fodor Gábor tárca nélküli SZDSZ elnök: „Tudjuk, mit mondott a miniszterelnök arra az esetre, ha nem fogadják el az adótörvényeket: ezt belekalkuláltuk a döntésünkbe. Ma már egy óriási probléma, hogy a kormány hitelvesztése már nem választható el a miniszterelnök hitelvesztésétől.” Arra az újságírói kérdésre pedig, hogy „Előrehozott választásokkal számolnak ezután, vagy azzal, hogy az MSZP lecseréli Gyurcsány Ferencet?” – azt a választ adta, hogy „Amikor átvettem a párt vezetését, párbeszédet kezdtem a pártok vezetőivel és világossá tettem, cselekvési programot várok a szocialistáktól. Ha elfogadható lett volna, tárgyalnánk róla, ha nem elfogadható, megyünk tovább, és jöhet a szakértői kormány kérdése. Ha azzal sem tudunk előre jutni, csak akkor jöhet az előrehozott választás. Ez a cselekvési program nem elfogadható.

Az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke. Gulyás József pedig az InfoRádiónak megerősítette, hogy pártja elfogadhatatlannak tartja a miniszterelnök cselekvési programját. Hozzátette: a szakértői kormány szükségességének felvetésével megvárják a költségvetési tervezet fogadtatását, illetve a miniszterelnök esetleges lemondását. A hallgattassék meg a másik fél is kedvéért tegyük hozzá, hogy a szakértői kormányról Lendvai Ildikó azon nyomban riadtan úgy vélekedett: ez nem komolyan végiggondolt ötlet, ez "politikai blöff", politikai illúzió".Kóka János stílusában hozzátehette volna akár azt is, egyébként sem a kókákat kérdezik meg arról, kik legyenek a kormányban.

De mindez közismert, sőt már lassan lerágott csont. Ami viszont nekem szemet szúrt, s ami arra késztetett, hogy mégis foglalkozzam a szakértői kormány kérdésével az az a hangnem, ahogy ezt az érintettek elővezették. Aki a sorok között egy kicsit is tud olvasni, az felfedezheti a nyilatkozatokból kiérezhető burkolt fenyegetést. Ha ezek a tapló maszoposok nem tesznek le az asztalra haladéktalanul valami nekünk tetsző cselekvési programot, akkor bizony nagy probléma lesz, jön a zsákos ember. Vagyis jön a szakértői kormány! És lesz nemulass’ Reszkessetek, mert olyanok jönnek majd esetleg, akik értenek is a kormányzáshoz’ 

Ez valóban elborzasztó, félelmetes perspektíva! Hogy nem az határozza majd meg egy miniszter, vagy egy államtitkár személyét, hogy kellő alázattal viseltetik-e az országirányitó pártélit iránt, valamelyikük csókosa, üzlettársa vagy csicskája, netán rokona: ipam, napam, sógor, koma, jó barát, ilyesmi e, hanem az, hogy ért e ahhoz, amit csinálnia kell.

Az isten őrizzen ettől a verziótól! Lendvai Ildikónak teljes mértékben igaza van, sokkal jobb a jelenlegi helyzet, amikor például olyan hadügyminiszterünk van, aki soha sem volt még sorkatona sem. Fegyver is legfeljebb csak vadászatkor volt a kezében. Vagy a búcsúban, a céllövöldében. Viszont az MSZP megbízható katonája.

Azért elragadott a fantáziám, mi lenne, ha az élet más területén is azok az elvek érvényesülnének, mint amik az állam irányításában.

Mondjuk a sportirányításban a politikai hovatartozás döntene,nem pedig a hozzáértés.

Mit, hogy már most is így van?

Elnézést, akkor hozzunk más plasztikusabb példát, mondjuk egy kórházat. Ahol a politikailag rendkívül meghízható Jani bá’ lenne az igazgató. A belgyógyászatot Valika, a neje vezetné, aki korábban egy bölcsödében dadaként dolgozott. A nőgyógyászat a nyugdíjas ácsmester Géza nagybácsinak jutna. Nagy kujon az öreg. A proszektúra lenne az Olgi tántié. Igaz, hogy vegetáriánus, és a boncolás során nem tudná megkülönböztetni a májat és a vesét, de hát istenem, azoknak a delikvensnek már úgy is olyan mindegy.

De,ha valaki mégis ráunna a sok rokon garázdálkodására, s szakértői kórházat követelne, ahol orvosdoktorok dolgoznak, akkor jönne ott is egy Lendvai Ildikó és kijózanítana bennünket, hogy ez csak egy blöff, egy illúzió.



 

 

Ítélet a Kulcsár ügyben.

2008.08.28. 18:30 | Proszektura | 27 komment

Címkék: ügy rejtő tibor kaiser e. kulcsár ede gyurcsányi rablógyilkosság móri

 Az kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a bíró úr a Kaiser féle bukta után a K&H bűnesetéből nem tud jól kijönni A móri mészárlás ügyében ugyanis, akárhogy is szépítjük, az évszázad jogi baklövését, justizmordját követte el, amikor tényleges életfogytiglan büntetést szabott ki a rablógyilkosságban tök ártatlan Kaiser Edével szemben, s ráadásul még a vádon túlterjeszkedve azt is nehezményezte, hogy a társát, Hajdút, az ügyészség nem kellően súlyos váddal illette. S. ha az igazi elkövetők nem olyan lúzer tömeggyilkosok, mint amilyenek, s a fegyvereiket valamivel gondosabban tüntetik el, mindez talán soha nem derült volna ki.

Magyarország legjobb bírájának egy mentsége lehet csupán, neki is „hozott anyagból”kellett dolgoznia. Vagyis a téves döntéséhez kellett egy csomó ostoba zsaru és ügyész elvakult ostobasága is.

A szakma krémje persze a bíró urat cseppet sem tartotta hibásnak. Sőt. Dicsérték, hogy az ügyben szakmailag igen kiváló, hibátlan munkát végzett. Ahogy annak idején Pusoma Dénes esetében is egy országos sajtótájékoztató keretében szemrebbenés nélkül megállapították:„A bíróság szakszerűen és törvényesen járt el, amelynek végeredménye egy téves elítélés volt."

Mindenesetre érdekes, hogy a bíró urat a téves döntését követően előléptették, és ő kapta az évtized egyik ugyancsak kiemelkedő gazdasági bűnügyét. S ez a bíró úr számára igazi csapdahelyzetet teremtett.

Akik emlékeznek még Kulcsár úr kedélyes ügyészségi piknikjére, amikoron is vidám heccelődés és adomázgatás közepette minél passzentosabbra a főfő gyanúsított vicebróker vallomását, azok kétkedéssel fogadták a társaira tett terhelő állításait. Az eljárás ezen időszakának érdekes momentuma volt Rejtő E. Tibor kicsempészése is az állítólagos vérszívó bogarakkal teli rendőrségi fogdából.

Mások viszont arra emlékeznek, hogy miként szaladozott mérgezett egérként mindenféle politikai potentátokhoz, miközben valami nagyhatalmú Gyurcsányiról is említést tett.

Voltak, akik emlékeztek a főügyvéd sajátos szerepére is. Aki egyébként – nincs tévedés – azonos azzal a főügyvéddel, aki a Hír tévé embereit hírbe hozó Helmeczy doktort is – mndenféle vizsgálatoknak elébe menve – azonnali hatállyal felmentette.

Szóval, ami a lényeg, a meghozott ítélettel senki sem elégedett. Az egyik oldal szerint nem kaptak eleget. Például Forró Tamást nem ítélték halálra. A másik szerint pedig épp az a baj, hogy elegendő bizonyíték nélkül ítélték el a csókosokat. Megint mások szerint  nem is az igazi felelősök ülnek a "fácánosban."

Na mindegy, túl vagyunk az első meneten.

Ez egy olyan bokszmeccs, ahol nem tudjuk hány menetes a mérkőzés, kik és hogyan pontoznak. Még azt sem tudjuk, egy menet mennyi ideig tart. Az is lehet, soha nem lesz vége.

 

Vigyázz, ha jön a rendőr!

2008.08.27. 17:50 | Proszektura | 5 komment

Címkék: rendőr cigány lopás zsaru szubkultura fakabát szinesfém kereskedő

Kis zsánerkép a falusi szubkultúrából.

 G. S.,egyik Heves megyei településen élő roma tett feljelentést a minap ismeretlen rendőrök ellen rongálás vétsége és az ahhoz kapcsolódó hivatali visszaélés bűntette miatt.

Minderre az késztette őt, hogy 2008, augusztus 21-én hajnalban fél négy óra tájban a társával együtt Hyundai típusú személygépkocsijával betolattak a nyitott ajtón a település határában lévő régi, elhagyatott varroda épületébe, s onnan különféle használt varrógép-alkatrészeket kívántak elhappolni. Ügy saccolták, értük jobb esetben akár a húsz-huszonöt ezer forintot is megkaphatnak, ha a helyi színesfém-kereskedőt éppen jó hangulatában találják. A rozsdás cuccokat szépen összepakolták, s biztonságosan rögzítették az utánfutón, s már éppen indultak volna a zsákmánnyal, amikor megjelent egy járőr-gépkocsi, két rendőrrel, majd kisvártatva újabb rendőrautó érkezett erősítésként a helyszínre, további két szolgálatos rendőrrel.

Igen nagy valószínűséggel fülest kaphattak és biztosra mentek a szokatlanul éber fakabátok, mert egyébként semmi sem indokolta volna, hogy a hajnali órákban ekkora erővel intézkedjenek a használaton kívüli, lepusztult varrodánál.

G. és társa időben észrevéve az egyenruhások érkezését, az autójukat és a lopott holmit a sorsára hagyva rohanvást elbújtak az udvaron egy bokorban, így őket akkor ott a zsaruk nem találták meg. Ezt követően a felindult hivatalos közegek G. és társa helyett jobb híján G. személygépkocsiját jól helybenhagyták, ablakit mind betörték, ugyancsak összetörték a gépkocsi lámpáit és visszapillantó tükreit, a kerekeit pedig felhasogatták.

Az általuk okozott kárt G. mintegy 150.000 Ft-ra becsülte.

A rendőrök sajátos „intézkedésüket” követően, mint aki jól végezte dolgát, a helyszínről eltávoztak, a lopással kapcsolatos megállapításaikat – ismereteink szerint – feletteseiknek nem jelentették.

G. viszont az eset után még aznap délelőtt megjelent a helyi rendőrkapitányságon és tettéről beszámolva önfeljelentést tett, egyúttal a gépkocsija megrongálásáról is beszámolt. Az ügyeletes rendőr azonban az ügyben semmilyen intézkedést nem tett.

Tény, hogy szorgos rendőreink megelőztek egy csúnya lopást. Az is tény, hogy közben összetörtek egy személygépkocsit. Valószínűleg úgy okoskodtak, hogy ha szabályosan járnak el, s a járművet az ellopni kívánt cuccal lefoglalják, az egy csomó papírmunka. Aztán a cigányok persze le fogják tagadni az egészet, s addig kavarják majd a szart, hogy a végén még a rendőrök kerülhetnek bajba.

Így hát úgy döntöttek, inkább ők szolgáltatnak igazságot. Legközelebb majd jobban meggondolják ezek a kisebbségiek, hogy mernek e velük ujjat húzni.

Hát így folynak a dolgok mifelénk a XXI. század elején a vidéki rendőrségek környékén.

 

                                   

· 1 trackback

A Magyar Gárda egyéves születésnapjára

2008.08.26. 17:19 | Proszektura | 3 komment

Címkék: magyar kemény tgm gábor dénes gárda vona dósa főkapitány

Miközben Vona Gábor és Dósa főkapitány úr ezüstoroszlános zekéjükben a születésnapi tortán lévő gyertyát kívánják éppen elfújni, emlékezzünk meg mi is a Magyar Gárda egy évvel ezelőtti zászlóbontásáról, s elmélkedjünk kicsit arról, mi is lesz a sorsa ennek az ellentétes érzelmeket kiváltó sajátos alakulatnak. Amelyik szolid hagyományőrző, környezetvédő, kulturális egyesületként kezdte, de igen hamar kiderült róla, hogy jóval több annál, harcos jobboldali népmozgalom, bizonyos népcsoportok számára viszont igazi fenyegető mumus.

A saját tájékoztatójuk szerint szervezetük „A nemzetben nem csupán gondolkodók, de azért tenni is hajlandó magyarok szövetsége. A Magyar Gárda célja, hogy összegyűjtse és értelmes célok mentén megszervezze - a jelenleg szétszóródott - haza védelmére kész közösségeket, csoportokat. A Gárda feladata szerteágazó - függően a szükséges teendőktől - a kulturális, hagyományőrző, szociális tevékenységeken keresztül a rend- és katasztrófavédelmi feladatokon át egészen a majdani nemzetőrség megteremtéséig.”

A céljaik megvalósítását szolgáló konkrét feladataik sokrétűek és szerteágazóak. A tájékozatlanok csak a parlagfű irtást szokták ezek között említeni, holott a gárda tevékenysége ennél bizony sokkalta színesebb. Leghelyesebb, ha ennek taglalásánál az indulójuk szövegéből indulunk ki.

Eszerint a legfontosabb feladatuknak a szép hazára vigyázást tekintik, amely vigyázás akkor válik igazán aktuálissá, amikor a földnek e drága szegletében, ennek a délibábos Kárpát medencének az egén száz villám cikáz ide-oda.

Továbbá másik fontos teendő a gárda-rmars szerint, a cikázó villámok közötti vigyázás mellett a szunnyadó erő felébresztése akkor, amikor kopár szirtek ormán éppen a bánat szele fúj, s ezzel egyidejűleg pedig a védtelenek árvák sűrű könnye hull.

Az ügyészségnek valami oknál fogva nem tetszenek ezek a magasröptű cél- és feladat-meghatározások és a Magyar Gárda megszüntetését, szeretné a magyar bíróságoknál elérni.

Szegény ügyészség. Talán még mindig nem okult eléggé az utóbbi évek ítélkezési gyakorlatából. Előre borítékolom a benyújtott keresetének sorsát, mint Kemény Dénes az olimpiai aranyérmet. Első fokon mondjuk, elutasítják. A másodfok egy-két éves hezitálás után az ítéletet hatályon kívül helyezi megalapozatlanság okából. Az újabb eljárásban az ügyészség kérésének megfelelően az első fokú bíróság némi huzavona után a Magyar Gárdát, mint egyesületet feloszlatni rendeli. Másodfokon – röpke 3-4 év multán - az ítéletet megváltoztatják, s az ügyészségi keresetet ismét elutasítják. A Legfelsőbb Bíróság mintegy 6-7 év elteltével az ügyészség felülvizsgálati kérelmének helyt ad, s kimondja jogerősen a gárda feloszlatását.

A gárda mind ezenközben a triplájára duzzad, s létrehozza ifjúsági szervezetét, nőtagozatát és cigány szekcióját. A Jobbik népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtésbe kezd, „akarja-e a Magyar Gárdát?” címmel. Ezzel egyidejűleg pedig a Boldogasszony anyánkhoz és az Alkotmánybírósághoz fordul.

Egyébként pedig esze ágába sincs feloszlani, sőt a pereket kísérő nagy hírverés eredményeként tovább szaporodik és bővül, a környező országokban is.

A baloldali liberálisok bősz viták után tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezdenek, de később összevesznek azon, hogy kinek a neve milyen sorrendben szerepeljen az íveken, Tamás Gáspár Miklós pedig mind a gárdisták, mind az azokat elítélők ellen naponta írt kolumnás cikkeiben élesen kikel és sértődötten zárdába vonul

Lá-lá-lá-lá Bátorság!

Lá-lá-lá-lá Büszkeség!

Lá-lá-lá-lá Hűség!

Lá-lá-lá. lá-lá-lá-lá

Lá-lá-lá-lá Becsület!

Lá-lá-lá-lá Tisztaság!

Lá-lá-lá-lá Fegyelem!

Lá-lá-lá. lá-lá-lá-lá

 

Kik a Kurucinfo informátorai?

2008.08.25. 16:56 | Proszektura | 162 komment

Címkék: roma kuruc.info cigány horthy kurucinfo szabályzat informátor csendőr félfasiszta

Bizony nagyon érdekes kérdés, amit érdemes lenne vizsgálni. (Ha már a Szilvásyféle titkosszolgálatot ez nem érdekli.) Honnan tudják meg bizonyos személyek telefonszámait, egyéb bizalmas személyes adatait? Honnan értesülnek egyéb szenzibilis történésekről?

Most egy írásukkal kapcsolatban engem is elfogott a kíváncsiság.

Tavaly június 24.-én Hevesen a búcsúban az egri bevetési alegység emberei helyi romákat igazoltattak, amely szolgálati esemény olyannyira jól sikerült, hogy az intézkedés alá vont személyek közül legalább kilencen – köztük egy kilenc éves kislány is - megsebesültek, s kórházi ellátásra is szorultak. Igaz, eközben állítólag három kommandós is jelentősebben megsérült, fejenként egy-egy, legalább tíz eurocentes nagyságú hámhorzsolásos sérüléset és bőrpírt szenvedtek el a bal könyék környékén, illetőleg a testük egyéb hasonlóan frekventált helyein. Mindez az országos sajtó figyelmét is kiérdemelte akkoriban.

Az ügyben nyomozni illetékes Egri Nyomozó Ügyészség, bár még aznap tudomást szerzett a történtekről, nem tartotta indokoltnak sem a hivatalból eljárást, sem az elsődleges intézkedések lefolytatását – helyszíni szemle, tanúkutatás, ilyesmi, ami a dolga lett volna -, s mindezt a kommandósokra bízta. Akik persze néhány órán belül  a tőlük elvárható korrektséggel megállapították, hogy a búcsúban résztvevő hevesi romák: az apukák, feleségeik és az óvódás korú kisgyerekeik hivatalos személy elleni erőszakot követtek el. Méghozzá felfegyverkezve és csoportosan!

Alighanem Magyarország a világ egyetlen országa, ahol a rendőrség megteheti azt, hogy a saját vitatható intézkedését saját maga vizsgálhatja ki, az őt felügyelő ügyészség áldásával.

De nem is erről akartam én értekezni, hiszen az ügyben az - eddig is igen tisztességes - eljárás még folyamatban van. A főügyészség ugyanis kénytelen volt a panaszaimnak fogcsikorgatva – ezenközben persze személyemet, tevékenységemet többszörösen is megsértve - helyt adni.

Ami miatt most mindenképpen szükségesnek láttam mégis erről az estről menetközben beszámolni, annak apropója a Kurucinfo „Időszerű csendőrségi szabályzat a cigányokkal való bánásmódról” címmel a mai napon 14 óra 17 perckor közétett csinálmánya, amely lényegében a Magyar Királyi Csendőrség 1927-ben kiadott Szervezeti és Szolgálati utasítása szkennelt változatának a közreadását jelentette, s amelyben a „Cigányok felügyelése és ellenőrzése” címmel speciális, e népcsoportra vonatkozó előírások is találhatóak.

Hogy miért tartom mindezt említésre méltónak és roppant érdekesnek?

Ugyanis ezt a vitéz nagybányai Horthy Miklós idejében született szabályzatot, illetőleg a szabályzatnak a Kurucinfo által megemlített passzusait gúnyos felhanggal éppen én idéztem föl abban a közelmúltban a Heves Megyei Főügyészséghez benyújtott panaszomban, amelyben azt a tény sérelmeztem, hogy az Egri Nyomozó Ügyészség a soron kívüli – több mint egy évig tartó - eljárása során a romák följelentése tárgyában a nyomozást, a bizonyítékokat, a rendőrök javára rendkívül elfogultan értékelve, megszüntette.

Azért tartottam szükségesnek ezt a citátumot az ügyészségi panaszbeadványomban, hogy rávilágítsak, a mai rendőrségi szabályértelmezés és gyakorlat szinte semmiben nem tér el a cigányokat illetően a félfasiszta Horthy rendszer szabályértelmezésétől és gyakorlatától.

S most érdekes módon ezt a Horthysta normarendszert hirtelen felfedezte a közelmúltban hamvaiból phoenix madárként feléledő Kurucinfo is.

Vajon honnan kaphatták hozzá a tippet?

A főkapitány úr képregénye.

2008.08.23. 18:35 | Proszektura | 10 komment

Az újságok beszámoltak róla, hogy az egyik megyei főzsaru az uzsora témakörében megtörtént esetekre alapozott képregénnyel kívánja a nemes bűnmegelőzési célokat szolgálni. (Ha már a tetteseket nem tudja elkapni.) Az elképzelései szerint a falinaptár forma arra szolgál majd, hogy az alkotás üzenete hosszabb ideig  nem merüljön feledésbe, legalább egy évig szem előtt legyen a célközönség számára.

Ahogy a főrendőr elmagyarázta, az eset középpontjában az uzsorakölcsön áll, amelynek áldozatai többnyire a mélyszegénységben élő, aluliskolázott munkanélküliek, akiktől nem várható el, hogy figyelmesen végigolvassanak egy rendőrségi felhívást. Sokan írni és olvasni is alig tudnak.

A képregény konkrét tartalmáról még kevés az információ. A főkapitány a sajtónak egyelőre annyit árult el mindössze, hogy a pénztelen főszereplő kölcsönt vesz fel, majd adóssága miatt lakását, s minden ingóságát elveszíti. Az ábrákon megjelennek az alkohol, cigaretta és a játékgép iránti vágy, amik a kölcsön felvételére csábítanak. Aztán feltűnik a rendőr is, akitől baj esetén segítséget lehet kérni, s aki a gaz uzsorást jól helyre teszi, persze abszolút törvényes eljárásban. Vagyis a történet heppienddel zárul. Ahogy én elképzelem, a gonosz fülbevalós hitelező a dutyiban köt ki, a szerencsétlen áldozata pedig visszakapja a kis házikóját. (Amit aztán egy bírósági végrehajtó foglal le nem sokkal később, és árverez el, a ki nem fizetett közüzemi számlák fejében. De ahogy szokták mondani, ez már egy másik történet.)

Mindenesetre nagyon jó ötlet ez a képregény a kriminális prevenció körében Nem is értem, hogy annak idején a Jóistennek miért nem jutott eszébe, amikor a tízparancsolatot óhajtotta népszerűsíteni a földi hívők körében. Ahelyett, hogy a magatartási szabályzatát Mózes által kőtáblákba vésette volna bonyolult szövegezéssel, inkább képregények készítésére kellett volna a prófétát ösztönöznie, méghozzá valami közkedvelt kalendáriumi formában. Ez hatásosabb lett volna, s talán már akkoriban is kevesebb lett volna a földön a tolvaj és a gyilkos. A paráznákról már nem is beszélve.

Elképzelem miként hat majd ez az uzsoráról szóló naptár is az emberekre. Ott ül a szerencsétlen éhező nyomorult munkanélküli az ágya szélén a gyerekeivel, s azon töri a fejét, honnan szerezzen kis pénzt. Majd a Józsi ad, száz százalékos kamatra, mondja a neje. A férj már örömmel bólintana, amikor tekintete a képregényre téved. Szemében kigyúl a felismerés lángja. Szó sem lehet róla asszony, fakad ki - s éheznek tovább.

Szóval én a rendőrkapitány helyében kiterjeszteném ezt az ötletet a bűnözés más területeire is.

Jön a díler a merdzsójával, aluliskolázott hősünknek kábítószereket ad el, aki függővé válik hamarosan. Hogy a szerhez való pénzt megszerezze, rabolni, betörni kényszerül. De semmi vész, megjelenik a jóságos rendőr, aki közbelép – persze abszolút törvényesen - és minden ismét jóra fordul. Díler a börtönbe, áldozata intézeti elvonóra… (Később aztán kilátástalan élete miatt persze újra narkós lesz, és túladagolásban elpatkol, de ez már ugyancsak egy másik történet.)

Képregény téma lehetne az is, amikor a gonosz árus nyugta nélkül árulja a sajtos-tejfölös lángost. Ám aztán jön az igazságos APEH ellenőr. Ez az eset is heppienddel végződik a bűnmegelőzés szempontjából. A vállalkozót megbüntetik, üzletét bezárják. (Igaz, másnap ismét kinyit, mint ha mi sem történt volna, mert lefizette az ellenőr főnökét, de ez megint egy másik történet.)

Szóval, kedves főkapitány uram, lenne bőven feldolgozandó témakör. Csak rajta. vágjun bele, ha már nyomozni nem tudunk.

(Egyébként a falinaptárak megtervezését néhány millióért én is szívesen elvállalnám. De hát ez már megint egy másik történet.)

 

 

Merjünk nagyok lenni

2008.08.21. 14:23 | Proszektura | Szólj hozzá!

Címkék: orbán kormány olimpia himnusz kajak kenu aranyérem lobogó éremtáblázat

Merjünk nagyok lenni, jelentette ki a magyar ellenzék vezére. Merjünk kicsik lenni, tromfolt a magyar kormánypárt akkori elnöke.

Most akkor valójában mi magyarok ténylegesen mik vogymuk, kicsik vagyunk, vagy nagyok vagyunk? Hiszen a nagynak lenni merés nem azonos a nagynak lenni levéssel. Mint ahogy kicsinek merni lenni sem jelent kicsinek lenni levést.

Görögország egyik tengerparti butikjában mindenféle nemzeti zászlókat árultak. Jó néhány nációét. Az angol, francia, holland, német mellett románt, szlovákot is. Kerestem a miénket is. Aztán megtalálni véltem. A jól ismert piros, fehér zöld. Illetve, várjunk csak, valami nem stimmelt, hiszen a zászlón a színek sorrendje fehér, zöld, piros volt! Biztos a görögök nem értenek hozzá, gondoltam. Mint ahogy a himnuszunkat sem tudják külföldön rendesen eljátszani. Aztán egyszer csak leesett a tantusz. Hiszen ez nem is magyar lobogó, hanem bulgár! Vagyis a görög tengerparton magyar zászlót nem lehet vásárolni, ellenben bolgár zászlót igen. Bizony ez szomorú. Ide jutottunk. Hol van már az az idő, amikor a vén Hellasban mindenütt Puszkasz dicsőségében fürödtünk! A standon tovább kutakodtam, legalább egy vacak Árpád-sávos lobogó kapható-e. Hát persze, hogy az sem volt! Elszomorító, hová jutottunk. Meddig tép még bennünket a balsors? Talán nem ártana, jutott eszembe, ha a Gárda egy kicsit itt Parália környékén is vonulgatna néha.

Itt van ez az olimpia is. Jelenleg a 49. helyen állunk az éremtáblázaton. S még nincs aranyunk se. Talán majd a kajak-kenu. Már csak bennük bízhatunk. Na jó, Cseh Laci, ő igen, ő mutatott valamit. A többi viszont néma csend. Valamit ki kéne találni. Hiszen most már az is egyértelmű, hogy a sportban is nagyon lemaradtunk. Hol van már a helsinki tizenhat arany? Most lehet, az összes érmeink száma sem lesz ennyi.

Szóval valamit ki kéne sürgősen találni. A nagy, gazdag országok állnak a lista élén. Nekik van pénzük mindenféle furfangos, rafinált kimutathatatlan csodaszerekre, gezemicékre doppingokra.

Én azt találtam ki, hogy nekünk is specializálódni kéne, egy adott sportágra. A kis országok közül azok az igazán sikeresek, akik ezt teszik. Nézzük meg például az etiópiai vagy a jamaikai futókat, Lássuk be, nekünk a kajak-kenu fekszik a legjobban. És hogy teljesen biztosra mehessünk, fejlesszünk ki génsebészettel vagy valami hasonló génkezeléses módszerrel olyan sportoló egyedeket, akiknek nincs is lábuk, hanem az altestük áramvonalas hajótestben végződik, a kezük helyett pedig hatalmas evezőlapátok nőnek. S talán még az úszóknál lehetne gondolkodni valamiféle pikkelyes epidermisz kikísérletezésén.

És ha ez a két sportág  a miénk, akkor már  biztosan van  legalább egy tucatnyi aranyunk.

Szóval azt mondom én is, ne csüggedjünk, merjünk nagyok lenni.

A magyar sütőpor-Gate

2008.08.11. 11:52 | Proszektura | 1 komment

Címkék: tv hír kábítószer viktor kormányszóvivő tóth doktor sütőpor pénzügyminiszter helmeczy

Avagy egy jellegzetes hazai történet arról, hogy a hamisan vádló hogyan vádolta meg hamisan a hamisan vádlót azzal, hogy az hamisan vádolta meg a hamisan vádaskodót.

Tény, hogy kábítószer helyett sütőport találtak a Hír tévések autójában a nyomozók. Tény, hogy ebben szerepe volt egy büntetett előéletű úrnak. Tény, hogy erről tudtak a tévések, tudott a rendőrség, s tudott néhány kormánypárti politikus is. Tény az is, hogy az eset kapcsán számtalan titkos hangfelvétel is készült. Mindenki elkészítette a saját verzióját.

Az ügy tényállását röviden és érthetően úgy foglalhatnánk össze azon tájékozatlanabb állampolgárok számára, akik a politikai ismereteiket többnyire csak a Móricka nevű sajtóorgánumból, vagy a Győzike show-ból szerzik be, hogy a hamisan vádló hamisan azzal vádolta meg a hamisan vádlót, hogy valaki hamisan vádolta a hamisan vádaskodót. Vagy ahogy Daróczi Dávid kormányszóvivő a kormány szemszögéből meglehetős dodonai stílusban, s kissé leegyszerűsítve megfogalmazta, két ellentétes állítás van az ügyben, és ma még nem tudni, melyik az igaz. Bármelyik is, a kormány politikájától távol áll az is, hogy politikusok újságírókat ilyen módszerekkel befolyásoljanak, és az is, hogy újságírók ilyen módszerekkel próbáljanak meg tőrbe csalni politikusokat.

Milyen politikusok? Milyen módszerek? Miféle kormánypolitika? Mindezt nem fejtette ki konkrétabban. Pedig jó lett volna, a nagyobb tisztánlátás kedvéért.

A homályt oszlatandó, megszólalt viszont a pénzügyminiszter. Az ügy nyilvánosságra kerülése után azonnal közleményt adott ki. S persze a Viktor védelmére kelt. Hogy félreértés ne legyen, a Tóth Viktoréra. (Szerinte a  Hír TV-ben előadott minden állítás "bizonyíthatóan kimeríti a hamis vád és a hatóság félrevezetésének kategóriáját".) Pedig nem is várta ezt el tőle senki, Ő mégis csak úgy önként a Viktor mellé állt. De nem dalolva. Nem az a dalolós fajta. (Bár a fene tudja. Lehet, hogy ő is azok közé tartozik, akik az átkosban nyilvánosan az Internacionálét énekelték, titkokban a Székely himnuszt, míg mostanság épp fordítva: nyíltan a Székely himnuszt, s titokban az Internacionálét.)

Egyébként pedig az buta kérdés, hogy miért kelt a pénzügyminiszter Tóth Viktor védelmére. Hiszen ez az úr a miniszter embere és barátja. Neki sok barátja van ám. Arról már nem ő tehet, hogy ezek a barátok mindig kisebb zűrökbe keverednek.

De aztán támadt az ügyben egy másik fogadatlan prókátor is. Nem is akármilyen, hanem maga a legfőbb prókátor. Aki meg bár senki sem kérte rá, s nem is az ő tiszte volna ez - a köztiszteletben álló dr. Helmeczy ügyvéd urat védte meg soron kívül, s sokak szerint időnek előtte.

A futball-szakjogász Helmeczy úr egyébként igen érdekes dolgokat állít bizonyos hangfelvételen. Megtudhatjuk tőle, hogy mifelénk már nem csak haverok léteznek, hanem haveri kutyák is. Félreértés elkerülése végett, ezúttal nem nagykutyákra gondolt az ügyvéd úr, hanem igazi kutyákra.

Haveri rendőrkutyákra.

Hogy mi lesz ennek az egész szarkavarásnak a vége? Még nem tudni.

Egy azonban bizonyos. Akármelyik verzió is az igaz, nagy baj van. Mert vagy az történt, hogy kormánypárti politikusok a nekik nem tetsző sajtót meg nem engedett eszközökkel próbálták besározni, lehetetlenné tenni, vagy az a nagy helyzet, hogy annyira hülyék, hogy bedőltek egy primitív provokációnak.

 

Akarsz egy jót röhögni?

2008.08.10. 12:39 | Proszektura | 279 komment

Címkék: mese roma náci cigány skinhead rasszista móricka szkinhed fajvédő

Az újságárus bódék oldalán napok óta feltűnő, nagyméretű plakáttal és rajta ezzel a kedélyes, tegeződő felirattal nézhetünk szembe – Akarsz egy jót röhögni?

A Móricka elnevezésű kiadványt hirdetik így, s benne az átköltött La Fontaine mesét a lusta tücsökről és a szorgos hangyáról. A tücsök az aranyfülbevalós romát persziflálja, aki "csak lógott, stikázott" (??), a hangya pedig természetesen a dolgos magyart, aki "szorgalmasan dolgozott, akár az ükapja." (És az apuka, nagyapa, ők mit csináltak? Szétlopták a gyárat és a téeszt?)

La Fontaine talán soha sem gondolta, hogy az egyik legismertebb meséje ilyen aspektusban kerül majd terítékre egy vicclapnak nevezett nyomdatermékben. S azt sem gondolhatta persze, hogy ekkora vihart kavar majd ez a művéből átköltött silány csasztuska. De hát ezen nincs mit csodálkozni! Hiszen maga a lap főszerkesztője is alaposan elcsodálkozott ám, amikor bizonyos sótalan balliberális egyének rasszizmussal vádolták. Ő bizony nem a cigányságot akarta kigúnyolni és gyalázni az olyan a tücsök szájába adott verssorokkal, hogy "Megkúrom az anyádat! Felgyújtom a tanyádat, te rasszista vadállat!"  "A tücskök csak kefélnek, a hangyák meg fogynak."

Rossz, aki rosszra gondol, hehehe. Ámbár az alábbi sorokban található azért némi ellentmondás.

"A törvény a Tücskökkel, 

Kár itt ellenkezni!

Ha börtönbe kerülne,

Tücskökkel van tele!

Csóró Hangyasrácnak szét

Reped a végbele!"

Ha ugyanis a törvény a Tücskökkel, akkor miért velük vannak tele mégis a börtönök? Miért nem mondjuk a korrupt, fehérgalléros hangyákkal?

De ami tény, a főszerkesztő úr ezúttal elszámította magát és jól ráfázott. Soron kívüli kemény döntéssel kizárták a magyar újságírók szövetségéből. (Tagja volt egyáltalán?) E rettenetes verdikt fájdalmát a számára időlegesen talán egy dolog enyhítheti úgy-ahogy. A negyvenötezer példányban kiadott brossura alighanem mind egy szálig elkel(t), s talán már folyik az újranyomása. Néhány milla zsozsó mindenképpen kinéz.

Megirigyelve a sikerét, gondoltam, előkeresek én is egy hasonló vicces mesét, ha már a mai hazai közbeszédben az ilyesfajta szimbolikus sztoriknak van keletje. S persze úgy stílusos, ha jómagam is valami La Fontaine fabulát választok.

Előbb azt a történetet szemeltem volna ki, amelyikben a patkányinváziótól szenvedő Hameln lakói megbíznak egy patkányfogót, aki bűvös furulyájával a Weser folyóba csalja a kedves kis négylábúakat. Csak nem tudtam eldönteni, kikre is hasonlítsanak azok a vonulgató patkányok.

Így aztán inkább egy másik híres mese mellett döntöttem. Amit persze, a Móricka nevű vicclaphoz hasonlóan, némiképpen aktualizáltam és átírtam én is.  (A vers eredetijét egyébként az index fórumán olvastam "polites" tollából.) Íme.

A szkinhed és a cigány

Megszomjazott a cigány, kiment a patakra,
Hát egy ordas szkinhed is akkor tévedt arra.
Lejjebb ivott a cigány, a kopasz meg följebb,
mégis szörnyű ordasa a romára förmedt:

"Hogy mered a vizemet zavarni, te cigány?"

"Megbocsásson, fajvédő úr, de hogyan is bírnám

- szólt a roma csendesen -, hisz kelmed áll feljebb."
"Szemtelen! Hát illik így velem feleselned?
Most már látom: tavaly is te gyaláztál." –

"Kérem, náci uram, de tavaly én még nem is éltem."
"Nem éltél még? Akkor a bátyád volt!" – "A bátyám?
Nincs is bátyám." - "Rokonod volt akkor, te cigány!"

"Különben is, kár a szó. Bántott, aki bántott:
kutya, pásztor, egyre megy: én most bosszút állok!"
Azzal magát a szegény romára vetette: széttépte, s megette.

Hehehe, ugye rájöttek, melyik mesét figuráztam ki? Hát röhögjünk egy jót mi is

Balatoni barnagazdaság

2008.08.09. 14:04 | Proszektura | 21 komment

Címkék: badacsony demszky dávid wc számla elnök ibolya szarás illemhely nyugta köztársasági barnagazdaság húgyozás

Aki a magyar tengernél nyaral, s kicsit is szereti a bort, az nem hagyhatja ki Badacsonyt.

A Keszthelyről fél tizenegykor induló  „Györök” fedélzetén több mint három óra hosszáig tartott a hajókázás. Először azt hittük, eltévedtünk, elromlott az iránytű, vagy a szextáns, vagy valami hasonlóan fontos navigációs műszer. De nem, a menetrend szerint tartott eddig az út. Könnyen meglehet Dávid Ibolya úszva hamarabb odaért volna, tán még doktor Demszky is biciklivel.

Így viszont legalább élvezhettük a panorámát, a tízemeletes szocreál szállodákat és a procc újgazdagok görög-oszlopfős tornácait.

A hajómotor időnként felerősödő benzingőze ugyan kissé zavart, de legalább közömbösítette a szomszéd asztalnál ülő németek cigarettafüstjét.

Aztán Badacsonyban kikötve gyalogszerrel nekivágtunk a Kisfaludy házhoz vezető hegyoldalnak. Próbáltunk a mellettünk, közöttünk száguldozó, szlalomozó terepjáró-taxik elől úgy-ahogy félreugrálni, mint Pamplonában az őrült spanyolok a megvadult bikák elől.  Egy idő után feladtuk és megálltunk egy borkimérésnél, ahol elfogyasztottunk néhány pohárka muskotályt. Már itt gyanút fogtunk, amikor a kikért italról semmilyen okiratot; számlát, nyugtát nem kaptunk.

De nem részletezem tovább, csak jelzem, hogy amíg a hegytetőre felértünk, majd onnan vissza a partra, többször is fogyasztottunk még, úgyhogy nem csoda, hogy visszatérve odalent már erős késztetést éreztünk arra, hogy könnyítsünk magunkon. A hosszú büfésoron végighaladva, némi idegölő keresgélés után végre ráakadtunk egy nyilvános illemhelyre, ahol fejenként egy százasért – öten kb. két eurónyi forintért – végre elvégezhettük a dolgunkat.

A vécé kapujában őrködő morcos úr nem adott semmilyen elismervényt a pénzünk átvétele fejében, bár jól láthatóan ott hevert előtte a kisasztalon egy letépett nyugta, de esze ágában sem volt azt átadni.

Bevallom ott és akkor ezt nem mertem szóvá tenni. Kockáztatva ezzel, hogy esetleg néhány APEH ellenőr előugrik egy közeli bokorból és minket is jól megbüntet. Ehelyett inkább elkezdtem számolgatni.

Hány ilyen mosdó, illemhely, piszoár, nyilvános wc található az országban? S mennyi lehet a napi forgalmuk? Itt, a Badacsony lábánál, ahol feltehetően ügyelnek arra, hogy ne legyen túl nagy a konkurencia, lehet vagy öt-tíz vizelde, kakálda. Mennyi lehet a napi bevételük? Legalább ezer ember megfordulhat egy ilyen helyen naponta. Ugyanis, ahol sört-bort mérnek, ott feltétlenül pisálnak is, Ráadásul, tapasztalatból tudom, az elfogyasztott italok mennyisége mértani haladványban növeli az ingerenciát. A napi ezer vendég száz forintjával számolva napi százezer forint, vagyis havi három millió körüli összeg. Csak egyetlen ilyen objektumban! Ahol ráadásul büdös is volt, szolid szar és húgyszag terjengett. Hány ilyen hely lehet az országban?

A keszthelyi Festetics kastélyban is száz forint volt egy könnyítés ára. Ott sem adtak nyugtát persze, de legalább illatos volt a budi, s a falat művirágok díszítették. Itt öröm volt kiengedni a fáradt gőzt. Aztán tovább számolgattam. Mondjuk van Magyarországon tízezer nyilvános klozet, s ebből kábé ötezerben nem adnak nyugtát a „fogyasztásról”. Szorozzuk be az ötezret a havi három milliós bevétellel! Tizenöt milliárd egy hónapban. A szezonális ingadozásokat is figyelembe véve ebben a barnagazdaságban évi százmilliárd körüli  adómentes bevétel képződik kis hazánkban.

Kezdik már kapizsgálni, hogy mibe kerül egy illegális szarás, húgyozás a népgazdaságnak, és persze nekünk? Mennyi elmaradt adóbevétel? (Amiből akár ötszáz kormányzati portálra is telne.)

De hát, mondják meg, mit tehetne az a szerencsétlen APEH? Ha büntetésül bezáratná az ilyen illemhelyeket, akkor a nép kénytelen volna teleszarni, húgyozni a badacsonyi lankákat.

S akkor Fodor Gáborék persze joggal tiltakoznának. Tán még a köztársasági elnök úr is megszólalna az ügyben az erdei ciklámen és sziklai ternye védelmében.

Kínai típusú cenzúra a kedves nejemnél is…

2008.08.02. 11:00 | Proszektura | 2 komment

Címkék: blog szerkesztőség nyaralás levél kuruc aláírásgyűjtés bezárás cenzura tiltakozó

Kedves Olvasóim!

A feleségem minden előzetes értesítés nélkül úgy döntött, hogy számomra nyaralásunk idejére nem engedélyezi a blog írás semmilyen formáját. Még ahhoz sem volt szíves hozzájárulni, hogy éjszaka, amikor senkit sem zavar a pötyögtetésem, a gép mellé telepedjek.
Hogy egyem azt a túlterhelt szerverét…

A Proszektura szerkesztőség bezárása ellen az alábbi címeken lehet panaszt tenni:
proszektura@fotolap.hu
hazisarkany@sodrofa.hu.

Tiltakozó sablonlevél:

Dear Madam,

First I was glad, that the news-homepage "Proszektura", that was attended with content by Hungarian journalists, found you as new editorial host after the incorrect and unlawful editorial office-shutdown process of MadamSoft (their previous editorial host).

Now I regret to experience, that you also hurt the rules of gentleman behaviour and business correctness; you have abused the blog "Proszektura" the same way as MadamSoft did, and it seems to be obvious, that this has been done under summer holiday influence.

You may not know, that "Proszektura" was an extremely popular homepage under the Hungarian netsurfers and rational radicalists, who have nothing to do with terrorism, but simply care for the future of their homeland, and want to spend a few minutes with carefree reading.

Thus, I request you to revise your negative decision, and prove your independence from summer holiday influence, and allow the operation of "Proszektura" editorial immediately.

Best regards:
Aláírás
<= ide kerül a neved

A nejem adós maradt a rágalmak bizonyításával, csupán általánosságban utalt arra, hogy "megsértettem a felhasználási feltételeket".

Erre nyilván azután jött rá, hogy még a nyaralási cucc elpakolásában sem segítettem,  és néhány pohárka elfogyasztása után arra hivatkoztam, hogy egy kemény, őszinte, radikális, tényfeltáró független blogger vagyok, aki nem kíméli szomszédjait, ugyanakkor betartja a családi törvényeket és alkotmányt, s nem uszít a családon belüli erőszakra. Viszont határozottan leszögezi,  hogy a  pakolás az asszony dolga.

Elérhetőségem változatlanul él: proszektura.blog.hu.

Köszönöm a több mint egy  darab biztató, együtt érző, támogatásról biztosító levelet, de inkább azok ragadjanak e célból billentyűzetet, akik anyagilag vagy ötletekkel tudják segíteni újraindulásomat, mert rengeteg idő és energia pazarlódik 2 soros részvétnyilvánító levelek olvasgatására.

Köszönöm.

Egri Csillagok2

2008.08.01. 14:14 | Proszektura | 6 komment

Címkék: mszp fidesz szdsz egri csillagok hospinvest kórházvédők

Változatlan hevességgel dúl a csatározás az egri Markhot Ferenc kórházért. Az MSZP-SZDSZáltal támogatott HospInvest-nek álcázott török hadak elkeseredett ostromát próbálják kivédeni a kórházi portásnak és táltosnak álcázott hős egri várvédők, pontosabban kórházvédők. Akik mellé pedig ha hiszik, ha nem - a Fidesz vezette jobboldal sorakozott fel.

A hadijelentések szerint mint általában ilyen esetekben megszokhattuk mindkét oldalon újabb és újabb győzelmi jelentések látnak napvilágot.

A HospInvest szerint eddig mindössze tizenegy dolgozó - hitetlen gyaur kutya - nyilatkozott úgy, hogy nem kíván szerződést kötni a kórház új vezetésével. A szükséges létszám tehát rendelkezésre áll, a cég a jövőben megindítja az engedélyezési folyamatot. Allah in Allah!

A kórházvédők szerint viszont a mintegy ezerkétszáz dolgozóból 721 nem írta alá a szerződést, vagyis a csatát ismételten ők nyerték, visszaverték a pogányok támadását, megvédték a kórházat.

A közzétett számok igen csak eltérnek. Valaki itt nem mond igazat. A kórházvédők soraiba beférkőzött egyik kémünk, a Hegedűs hadnagy fedőnevű ügynök jelentése szerint az történt, hogy a kórházvédők a dolgozóktól valóban összegyűjtötték a HospInvest aláíratlan munkaszerződéseit, több mint hétszázat, miközben viszont ugyanezek a dolgozók a HospInvest-nek is leadták a szerződésüket, de már aláírásukkal ellátva.

Mindenesetre a harci helyzet továbbra is bonyolult. A kórházvédők riadóláncot hoztak létre, az ellenséges erők távoltartására.

Úgy tudjuk, a küzdelembe hamarosan teljes mellszélességgel ismét bekapcsolódnak azok a forradalmi erők, akik korábban oly sikeresen zavarták meg a megyei közgyűlés munkáját, sípolással, dobolással, visítozó választási malaccal.

Ez utóbbi fotogén ötlettel az egykori színész a médiában is nagy sikert aratott. Kíváncsian várom most milyen ötlettel rukkol ki a pöttyös-labda dobálós Kerényi Gábor nagyszerű követője.

Miután a kórház területére a kismalacot feltehetően nem viheti be, lehet, hogy kisérleti fehéregereket fog szétereszteni, egy olyan szövegű táblával megspékelve, hogy: KOMCSIK, NE RAJTUNK KISÉRLETEZZETEK!

Nyári hangulatban lassan pörögnek a dolgok

2008.07.31. 14:19 | Proszektura | 2 komment

Címkék: blogger magyar nemzet gyurcsány ferenc kapcsolat.hu mszp führer

A mai Magyar Nemzetben azt olvasom, hogy valami Gy. Ferenc nevű egyén önfeledten blogol, pedig az ország mai helyzetében mással kéne foglalkoznia ennek a kormánykereket igazgató-csavargató mániákus dilettáns sofőrnek, ennek az álbaloldali illuzionista, posztkommunista vezérürü, MSZP-Führer főbloggernek, akinek a Kapcsolat hu. Kormányzati portálon olvasható a blogbeírásai szerint nincs jobb dolga, mint bevásárló központokban, mozikban és gyorséttermekben tekeregni.

Jellemző a polgári napilap mentalitására, ahogy a lényeget igyekszik megkerülni. Gy. Ferenc ugyanis nem a munka helyett blogozik, hanem amellett. Nem fontos államügyektől rabolja el az idejét akkor sem, amikor csirke szárnyat eszik.

Hogy mi bizonyítja ezt? Ha valaki nem vak, az látja, hogy szinte majdnem minden napra esik egy reformötlete, adócsökkentő javaslata, vagy egy legalább 8-10 pontos csomagja. S mindeközben még van ideje a demokráciáért is harcra kelni, ha kell, még az utcán is. De ez nem olyan felelőtlen utcai politizálás, mint Orbán Viktoré. Ez egy felelős államférfi aggódása és bátor kiállása a hazáért. Ha lesz rá ideje, szeptemberben még Chartát is fog majd szervezni.

De ez a blogjaiból is kiderülne, ha az újságíró tisztességesen idézett volna belőlük, nem pedig mélyebb összefüggéseiből kiragadott részeken csemegézne csupán. Az általa idézett és kicikizett blgrészletekből éppen a kormányfő munkaszeretetére, munkabírására utaló részeket mellőzte.

Pl. a „Könyvesboltban” című írásából kihagyta a zárómondatot. „Hát, Barátaim, jók ezek a kis nyugodt esték. Én azt kívánom, hogy sokaknak legyen benne része, napközben meg persze tegyük a dolgunkat!”  A „Moziban” című blogbejegyzés pedig ezzel zárul: „Szerda van, kormányülés. Gyerünk Barátaim, tegyük a dolgunkat.”

 A legszebb, szinte költői emelkedettségű gondolat azonban az „Olimpia előtt” című bejegyzésben található. „Mindenesetre nyári hangulat van, alacsonyabb sebességgel pörögnek a dolgok. Az én gondolataim is lassan egyre inkább az olimpia felé fordulnak. A magyar csapatnak most ebben a helyzetben, Kolonics halála után különösen szüksége van arra, hogy sokan szorítsunk, szurkoljunk nekik. Hát gyerünk Barátaim, tegyük a dolgunkat!”

Ebből kiderül, hogy a miniszterelnök úrnak a sok dologtevés mellett nem csak plázára, mozira, könyvvásárlásra futja, hanem lassan egyre inkább szorításra, szurkolásra is. Ne persze azért tárgyilagosan elismeri azt is, hogy ilyenkor a nyári hangulatban alacsonyabb sebességgel pörögnek a dolgok.

A Magyar Nemzetnél viszont ebben a nyári hangulatban bizony néha kifejezetten lassan, akadozva pörögnek a dolgok.

Erre példa a keddi Magyar Nemzet Borsodi által jegyzett Felfüggesztették az egri kórházvédőt című feltűnő tálalású írásának az alcíme, amely szerint: „Újabb HospInvest húzás: Szabó Pál doktornak pénteken meg kellett szakítania a gyógyító munkát.

Miután már korábban a Magyar Nemzet is megírta, hogy Szabó Pál (aki egyébként a kórházvédő bizottság elnöke) az intézetben portásként tevékenykedik, a fenti írás kapcsán  - amelyet azóta sem helyesbítettek -  mindössze két eset képzelhető el.

Szabó Pál vagy kuruzsló sarlatán, aki engedély nélkül végez gyógyító tevékenységet, vagy pedig egy igen újszerű modern terápiás kísérlet részesei lehetünk: ebben az intézményben már a portásfülkében elkezdődik a betegek gyógyítása.

Melyik az igaz? Nem tudjuk. A lap erről nem tájékoztat.

Az a miniszterelnöki intelem, hogy tegyük a dolgunkat bizony azt is jelenti, még ha ebben nem is biztos, hogy ő az etalon, hogy jól tegyük a dolgunkat.

Kiss Ernő a magyar Colombo

2008.07.30. 20:05 | Proszektura | 1 komment

Címkék: kiss draskovics colombo ernő dandártábornok

Kiss Ernő nagy feltűnést keltő nyilatkozata szerint 1996-ban Horn Gyula miniszterelnök állította le Draskovics Tibor, a pénzügyi tárca akkori közigazgatási államtitkára ellen indított vizsgálatot. Kiss - akkor az ORFK gazdaságvédelmi főosztályának vezetője - elmondta: titkos nyomozást indítottak Draskovics és helyettese ellen, mert felmerült a gyanú, hogy a két vezető - hatalmával visszaélve - elérte, hogy a hatóság 83 millióról százezer forintra mérsékelje a Q8 üzemanyag-forgalmazó cég bírságát. A miniszterelnök a vizsgálat leállítását négyszemközt kérte.

Elképzelem, amint Horn a maga közvetlen módján így fakadt ki, miután Kiss Ernőt a bőrfotelbe ültette és konyakkal kínálta.

Ernőkém, mi a faszt kötekedtek ti ezzel a Tibi gyerekkel? Tán nem tudjátok, hogy ő is a mi kutyánk kölyke? Inkább foglalkozzatok a Deutsch Tomi jó anyukájával!


Tény, ami tény, tizenkét évvel a történtek után pakolt ki Kiss Ernő nyugalmazott dandártábornok mindezzel. Gondolom, sokáig őrlődött, elmondja-e. Hiszen tisztában volt azzal, milyen veszélyeket rejt ez a igaz kicsit megkésett leleplezés. Ám a félelmét legyőzte az igazságérzete. A félelem legyőzéséhez tizenkét év kellett neki mindössze. Hány álmatlan éjszakája lehetett közben? Hány átizzadt párna? Hány kapszula menedzsertabletta?

Na mindegy túl vagyunk rajta. Ez a dandártábornok kemény tökös legény. Micsoda dandár lehet, amit ő irányított!  Micsoda kemény, tökös legények! Ez a dandár biztosan nem riadt meg a munka dandárjától.

Nem tudom, észrevették-e, de ez a Kiss Ernő hasonlít Colombohoz, az amerikai sztárzsaruhoz. Na nem feltűnő a hasonlóság. Nem észbeli, még csak nem is a fizimiskájuk. A hasonlóság mindkettőjük napóleoni magasságában mutatkozik meg.

Ám miközben itt dicsérgetem Kiss Ernő dandártábornok urat, halált megvető bátor kiállásáért, egy gondolat azért nem hagy nyugodni.

Mi van, ha nem is ő pakolt ki a Hvg-nek és a a többi újságnak?

Mi van, ha ez is az alteregója volt?

 

Kormányzati negyed - az évszázad biznisze?

2008.07.29. 12:53 | Proszektura | 28 komment

Címkék: jános big ben veres negyed kormányzati tower cser palkovics

Próbáltam megérteni azt a hírt, amit többek között az index is leközölt tegnap. A pénzügyminisztérium sikertörténetét.

S miután szépen végigmentem a számokon, meghökkentő következtetésekre jutottam.

Ha elfogadjuk a „független” értékbecslést (remélhetőleg nem valami Nyíregyháza környéki szakember volt az illető!), akkor leszögezhetjük, hogy az ingatlant 8.520 millióért vette meg az állam, s az most 9.457 milliót ér.

Vagyis az értéknövekedés valóban majdnem egymilliárd forint! Ennyivel gazdagodtunk rövid idő alatt a bölcs, előrelátó kormányunk jóvoltából.

De ha figyelembe veszünk más számadatokat is, akkor kicsit azért színesebb lesz a kép.

Az állam a telek vételére ugye 8.520 millió forintot fordított. Ez az összeg a ténylegesen kifizetett 6.315 millióból és az elengedett 2.205 millió MÁV tartozásból áll.

A vételre és az azzal kapcsolatos projektre az állam által juttatott összegből 7.242 millió forintot használtak fel, ebből 6.315 millió forint volt a ténylegesen kifizetett vételár, a fennmaradó 927 millió pedig a projekttel összefüggő egyéb költségekre ment el.

S mit tesz isten, a telek értéknövekedése pedig 937 millió volt.

Vagyis a telek értéknövekedéséből származó majdnem egymilliárdos haszon csak akkor keletkezett volna, ha a telek vételárán felül még nem költenek el az értéknövekedéssel közel megegyező 927 millió forintot a projektre pályáztatás, előkészítés, stb címén

Így viszont legfeljebb 10 milliós haszonról beszélhetünk, illetve beszélhetnénk, ha bedőlnénk Veres úrnak. Mert a minisztérium közlése azt a tényt nem reklámozza, hogy a projektre szánt, s eddig el nem költött összegből fennmaradó 6 milliárd 884,7 millió forint egy része a még nem teljesített kötelezettségeket fedezi.

Vagyis nincs nem egymilliárdos nyereség,  sőt még tízmillió sem, hanem ehelyett van többmilliárdos betervezett veszteség. Ráadásul - az index szerint -, ha az ingatlan valóban ekkora értéknövekedési potenciált rejtett volna magában, akkor a MÁV Zrt. járt rosszul, mert mélyen a valós értéke alatt kótyavetyélte el az ingatlanjait.

Szóval a sikertörténetben valahol valami sántít. Hogy költőibb képpel éljek: a torka véres.

Pedig már éppen azt akartam javasolni a tisztelt pénzügyminiszter úrnak, hogy ha ennyire értenek az ingatlan-bizniszhez, próbáljanak meg külföldön is körülnézni. Talán most, hogy az olimpia elvonja a figyelmet, jó pénzért meg lehetne csípni a Big Bent, vagy a Towert. Esetleg az Eiffel tornyot. De a pisai ferde torony is jó befektetésnek látszik. Persze csak a Dóm-térrel együtt.

A Fidesz helyettes-szóvivője szerint "Most jött el a pillanat, amikor ki kell mondani: a kormány hülyének nézi az embereket.” Szegény Cser-Palkovics András. Ennyire le van maradva. Hát igen, a fronthatás.

Ugyanis az a bizonyos pillanat már nagyon régen eljött.

 

· 1 trackback

A szobrok nem anyázzák egymást

2008.07.28. 15:55 | Proszektura | 2 komment

Címkék: magyar háborús wass endre albert gárda ságvári bűnös szamaritánus turulszobor

Tegnap Budapesten a Remiz étteremnél meggyilkolásának 64. évfordulóján Ságvári Endrére emlékeztek, egyszersmind tiltakozva az ellen, hogy őt ki akarják zárni a magyar történelemből. A Politikatörténeti Intézet főigazgatója szerint a politikának nem dolga, hogy az egyes oldalak lerombolják a másik tradícióit

A politika azonban egyelőre szarik a főigazgató szavaira, s unos-untalan beavatkozik az ilyen dolgokba is.

Ságvárinak például sokak szeretnék száműzni még az emlékét is. Fegyveres bandita, közönséges gyilkos volt – állítja a jobboldal tekintélyes része, sőt újabban a Legfelsőbb Bíróság is –, aki a törvényes hatalom ellen lépett fel, s ezért megérdemelte sorsát.

Arról az apróságról igyekeznek megfeledkezni eközben, hogy milyen törvényességről, legitimitásról beszélhetünk egy fajüldöző, fasiszta hatalom esetében, s mennyire törvényes az ilyen hatalom nevében fellépő csendőrnyomozó eljárása. Nem árt tudni, hogy 1944. május 15-től már naponta 2-5 vonatszerelvénnyel átlagosan 6.000-15.000 zsidót deportáltak hazánkból. (Egyébként kedves kordondöntögető hazafiak, Ságvári legismertebb tettei közé tartozott, amikor 1941. október 6-án a Batthyány emlékmécsesnél nemzetiszínű szalaggal átkötött koszorút helyezett el: „A magyar szabadságért – a magyar ifjúság” felirattal, 1942-ben pedig társaival együtt a Kossuth szobornál tüntetett!)

Wass Albert nem volt politikus, mint Ságvári, hanem művész, méghozzá író. Méghozzá kiváló magyar író, állítják az egyre szaporodó rajongói. Megérdemli hát, hogy emlékét minél több köztéri alkotás is megőrizze hazánkban is. Arról az apróságról igyekeznek megfeledkezni eközben, hogy az illető urat háborús bűnökért elmarasztalták Romániában. A román Néptörvényszék 1946-ban távollétében ítélte halálra háborús bűnökért és gyilkosságért. A román hatóságok többször is kérték kiadatását, az USA Igazságügyi Minisztériuma azonban nem kellő megalapozottságára hivatkozva a kérelmet elutasította.

Persze lehet állítani, hogy a Ságvárit lelövő nyomozók igenis a törvényes (bár semmiképpen nem demokratikus) hatalmat szolgálták. Lehet azt is állítani, hogy a román bíróság döntése törvénytelen volt. Én nem láttam a periratokat egyik esetben sem.

Az ilyen, és ehhez hasonló vitákat persze ma Magyarországon senki sem tilthatja be, de nem is döntheti el, s ez így is van rendjén. Egyébként pedig mind a két emlékmű csak álljon ott ahová azok elhelyezését a szabályos és törvényes hatósági eljárás keretében engedélyezték.

Szabályos és törvényes eljárás keretében.

Rajk László veszprémi ’56-os emlékművét azért távolították el a közelmúltban, mert annak kivitelezése közben állítólag valamilyen szabálytalanság történt. Elbontották, elszállították, slussz-passz. Nincs tudomásom arról, hogy bármelyik baloldali erő tüntetőket vezényelt volna az utcára ennek védelmére.

A XII. kerületi turulszobrot viszont – jóllehet jogerős bírósági ítélettel megerősített hatósági határozat mondta ki, hogy jogellenesen állították fel – tömegtüntetésen „védte meg” a jobboldal javát kitevő Jobbik és a szamaritánusi cselekedeteiről elhíresült Magyar Gárda.

Szerintem, mint annyi más nyűgünk és bajunk, ezek a problémák is alapvetően a szocialista rezsim bukásával kezdődtek. Amikoron a lelkes rendszerváltó aktivisták előbb letakargatták, majd eltüntették a korábbi éra alkotásait, köztük a számtalan Lenin szobrot is. Az így kialakult kínzó köztéri hiátust pótolandó kezdett aztán mérhetetlenül elszaporodni a Szent István szobrok száma. Az egész országot telepakolták ülő, álló, lovagló Istvánokkal, magára valamit is adó település szégyellte volna, ha legalább egy mellszobornyi nem jut neki belőle. Egy idő után azonban már kicsit uncsi lett a sok-sok államalapító, a sok-sok szent koronával. A jobboldal újabb karakteres emblematikus jelképekre vágyott immár.

Kapóra jött hát az Árpád-sávos lobogó és a turulmadár. Mindkettőnek van ugyan egy rejtett kis fasisztoid stichje, feelingje, amit persze könnyedén le lehet tagadni, ha valaki mégis reklamálna. Legújabban pedig itt van nekünk az említett Wass Albert.

A sok kultikus figura születésével együtt azonban lassan-lassan elfogyott a hely. A maradék baloldali figurák is egyre inkább útban lettek. Sőt, ha az Illető nem zsidó, és nem kommunista, akkor is kidobandó. Már a „vörös gróf” Károlyi Mihály sem kell. Ha tehetik, vörös festékkel öntik le.

A ledöntött, leöntött, lesajnált szobrok nevében halkan kérdem: nem lehetne békében megférni? Mint például Egerben, ahol az Érsek-kertben, Gárdonyi és Bródy bronzszobrai egymás mellett békésen szemlélődnek.

S talán néha rosszallóan megcsóválják a fejüket, ha titokban körülnéznek.
 

Orwell - a fantáziátlan.

2008.07.27. 17:48 | Proszektura | 41 komment

Címkék: biztonság máv x vonat security rakéta orwell pályaudvar őrző védő beléptető akták vállról indítható

Orwell úgynevezett disztópiái – negatív utópiái - a Nagy Testvérről, a 101-es szobáról, a gondolatrendőrségről mára már elavultak; szegényes, fantáziátlan történetecskéknek tűnnek.

Ismerősöm mesélte, hogy egy fővárosi pályaudvaron az egyik beérkező vonatról át kellett szállniuk egy másikra. Útközben a peronon cipekedve, több helyen is rácsokkal körbevett ellenőrző pontokon kellett elhaladniuk, ahol mogorva sárgamellényes őrök kontrollálták, rendelkeznek-e érvényes utazási dokumentumokkal. A vonaton már előzőleg egyébként – útközben Miskolc és Budapest között - két jegykezelő is elkérte tőlük a bilétákat.

Mi pedig a minap jártunk úgy, hogy az úti-csomagjaink cipekedésében segíteni akaró rokonainkat nem engedték be jegy nélkül az állomás területére. Ezzel a MÁV hadat üzent azoknak az egykori romantikus búcsúzási formáknak is, mint a lépcsőn állva csókolózás, vagy a könnyes zsebkendővel integetés. Mint ahogy az a prózaibb probléma sem zavarja őket, hogy a Keletiben például a parkolókhoz közeli oldalbejáratok megszűntek, mivel ott nincs pénztár. Az utasoknak ezért a főbejárat felé kell kerülniük több száz métert, hogy jegyet tudjanak venni. A nemzetközi jegypénztárhoz egy időben pedig csak az mehetett, akinek már volt jegye. Nem tudom, ez változott-e.
Az állítólagos nagyszámú bliccelők elleni razziákra természetesen többnyire mindig akkor kerítenek sort, amikor a legnagyobb a tömeg és a tumultus. Elképzelhető, ilyenkor mily nagy az utasok öröme. Ha a vonat megállása után netán felelőtlenül kidobtuk volna a bilétánkat, mehetünk vissza keresgélni. És, ha az iránt faggatózunk, hol van az az előírás, miszerint a jegyet a leszállás után is meg kell őrizni, akkor azt a kézenfekvő választ kapjuk, hogy ez a rendelkezés a MÁV Üzletszabályzatában elolvasható a forgalmi irodán. (Egyébként pedig illene már tudni,legalább nekünk, itt lakóknak, hogy: Magyarországon még a parkolócédulákat is hosszú évekre archiválni kell.)

A MÁV szerint persze aggodalomra semmi ok, másutt ez a kordon rég bevált módszer. „Azokon a területeken, ahol már korábban bevezetésre kerültek a peronkapuk, tehát a Nyugati pályaudvar és a Déli pályaudvar esetében, a pályaudvarokon és az azok környékén található pénztárakban 7 százalékkal emelkedtek a bevételek" – újságolta örömmel a MÁV-START szóvivője. Igen, a MÁV-propaganda dübörög. Szerintük a Budapest környéki elővárosi vasutakon a bliccelők évente 3 milliárd forintos kárt okoznak. A káruk országosan és évente 6 milliárd. Ezért más nagyvárosokban is tervezik már peronkapuk és ellenőrzési pontok telepítését. A MÁV Start ZRt. működtetési vezérigazgató-helyettese pedig kijelentette, a peronkapuk felállítása a személyszállító cég bevételeinek növekedése mellett, az utasok biztonságát is szolgálja (!).

Persze mindezen dolgok miatt csak az Orwelli-i fantázián nevelkedett maradiak berzenkednek ma már. Hiszen a kordonokhoz, rácsokhoz, egyéb beléptető rendszerekhez, valamint a bennünket titokban figyelő kamerákhoz szép módszeresen szoktattak hozzá bennünket az élet minden területén

Azt már jóval régebben tudomásul vettük, hogy ha repülőre ültünk, akkor még a fenekünkbe is belenézhetnek, és a manikűrollót is elkobozhatják tőlünk, mint igen veszélyes eszközt.

De manapság már nem lepődünk meg azon sem, ha egy üzletben nincs kiszolgáló, ám mindenfelé kamerák pásztáznak, s az áruspolcok között fegyveres biztonsági őrök leskelődnek, akárcsak valami szigorúan titkos CIA bázison lennénk az X akták című filmben. Manapság a bíróságok többségére is a közönséges földi halandó csak úgy juthat be, ha a biztonsági őrök árgus tekintetétől kisérve áthalad egy kapun – amit még egy meglazult műfogsor is csipogásra késztet –a táskáját pedig egy futószalag melletti gépezet világítja át, nincs-e benne időzített bomba, taposóakna, vállról indítható rakéta, ilyesmi.

Újabban már a strandokat is szögesdrótkerítés övezi, a bejáratnál pedig ugyancsak zord biztonsági emberek, komputervezérelt beeresztő kapuk várják a vendégeket. Egyre szaporodnak a hermetikusan lezárt lakóparkok, s titkos kódokkal, kártyákkal nyitható közintézmények, lakások.

A társadalom immáron visszafordíthatatlanul kétfelé szakadt, az őrző-védőkre és az őrizettekre.

Jud Süss és a Magyar Gárda

2008.07.26. 12:51 | Proszektura | 1 komment

Címkék: letöltés magyar orbán torrent viktor mein gárda izgatás süss jud kampf göbbels

Budapesten, a G. testvérek pincéjében több esetben nyilvánosan levetítették azt a filmalkotást (?), amelyik  Veit Harlan félelmetesen realista filmje, s minden idők leggyűlöltebb történelmi filmdrámája, a DVD borító felirata szerint.

Bevallom, soha nem láttam ezt a művet, amelyiknek maga Goebbels volt a múzsája, a forgatás az ő személyes felügyeletével történt. Megjegyzem, a szomszédom szarát sem láttam még soha életemben, mégis tudom, hogy büdös és undorító.

A probléma nem is ezzel van, a helyzet ugyanis ennél kicsit azért árnyaltabb.

Mert mi van, ha valaki mégis szereti a szart nézegetni, szagolgatni, tapogatni,esetleg meg is kóstolni? Joga van-e ehhez?

A rendőrség most úgy döntött, felszámolja a G. testvérek nyilvános illemhelyét, s lefoglalta a filmet, valamint annak DVD változatát. (Pontosabban egy részét, mert jelenleg is árusítják.) Ezzel egyidejűleg eljárást indított a G. Testvérek ellen közösség elleni izgatás megalapozott gyanúja miatt. Ezen kívül vizsgálják azt is, nem sértettek-e a film vetítésével szerzői jogokat.

Az izgatás hazai joggyakorlatáról csak annyit, hogy a bíróságok még azt sem tekintik a megvalósulásához elegendőnek, hogy ha egy pap nyílt színen arra uszít, rekesszük ki a galíciai jöttmenteket. De még az sem meríti ki e bűntett tényállását, ha valaki arra szólít fel, hogy akasszuk fel a komcsi ávós zsidókat. A bűncselekmény tényálladéka csak akkor látszik megvalósultnak, amennyiben az emberek a szónok szavain felbuzdulva azon nyomban ácsolni is kezdik a bitófákat.

Ami a szerzői jog megsértését illeti az ebben a kontextusban kissé meghökkentőnek tűnik Ha csak nem Göebbels valamelyik leszármazója sérelmezi ezt? Jó, tudom, állítólag valami alapítványt illetik a szerzői jogok. Arra azért kíváncsi lennék, hogyan szerezték azt meg. (Remélem ifj. Hegedűs úr sem fog majd beperelni azért, mert idéztem a galíciai jöttmentek kirekesztéséről értekező ötletes bonmotját.)

És mi van akkor a Mein Kampf-al, azzal kapcsolatosan kit illet a szerzői jog?

De hát nem is a szerzői jog esetleges megsértése most a lényeg, hanem az izgatás. Ami mint tudjuk az elmúlt évtizedekben nem fordult elő mifelénk, hiszen ilyenért nem is ítéltek el senkit. S ez így is van rendjén egy ilyen fejlett demokráciában mint a miénk.

Itt van például ez a Magyar Gárda. Amelyiket, a magyar joggyakorlatot ismerve röpke néhány év alatt vagy feloszlatnak, vagy nem. Aztán a döntést a vesztes fél a Gárda, vagy az ügyészség megfellebbezi, s néhány éven belül döntenek másodfokon is. Utána már csak azt a kis időt pár évet kell kivárni, amíg a Legfelsőbb Bíróság is elbírálja a felülvizsgálati kérelmet. Eközben persze minden bizonnyal az Alkotmánybírósághoz is beadvány érkezik, s az ügy megjárja a Strasbourgi Emberjogi Bíróságot is.

Szóval eltelhet akár egy évtized is, hacsak. Hacsak közben Orbán Viktor mint ígérte -  két jókora pofonnal haza nem zavarja ezt a díszes kompániát.

De nem is tudom, a Magyar Gárda hogy jutott eszembe a közösség elleni izgatásról? Miért is keltene bármilyen indulatokat, gyűlöletet, kontra félelmet a cigánytelepen rendezett sorokban masírozgató társaság?

Rossz az, aki rosszra gondol.

Létezik olyan, aki okkal, joggal félhet ezektől a vonulgató egyénektől? Hiszen láthatóan nagyon fegyelmezettek, és oly segítőkészek mindenhol. A népiesch öltözetükkel is ugyan kit irritálnak? Az a vád, hogy hasonlít az egykori nyilas keretlegények egyenruhájához, teljességgel alaptalan. Szerintem is inkább hajaz a falusi kisbíró és egy hirtelen elvesztett szüleit gyászoló csángó népi táncos öltözékéhez. A nyakban hordott zebracsíkos sál pedig kifejezetten némi vidéki színészbonviváni sármot kölcsönöz nekik. Az Árpádsávos címer pedig mint tudjuk régi magyar jelkép.

Szerintük egyébként nem ők izgatnak, hanem őket izgatják. Vagyis, ahogy a Jud Süss DVD borítóján a felirat is hirdeti: minden idők leggyűlöltebb filmje. Tényleg a leggyűlöltebb? Nem inkább a leggyűlöletesebb?

A film egyébként - az internet relatív szabadságának köszönhetően, - szabadon letölthető fájlmegosztó webhelyekről. Torrent-tel alig egy napot kell csak várnunk. Igaz magyar feiratot nem találtunk, viszont aki tud angolul, annak jó szórakozást kívánunk a megtekintéséhez.
Én a magam részéről jókat nevettem rajta.
Kár, hogy még mindig akad olyan emberszabású, aki komolyan veszi.

A sportoló és a sport halála

2008.07.25. 14:37 | Proszektura | 73 komment

A többszörös olimpikon sportoló mai temetése kapcsán emlékezzünk meg a sport haláláról is.

A sportolókra már jó ideje mindenütt a világon úgy tekintünk, mint akik vérre menő csatákat vívnak a harcmezőn, miként tették azt a középkori bajvívók. S, ha győznek, félistenekként tisztelik őket, köztársasági elnökök, miniszterelnökök versenyeznek a kegyeikért.

Tényleg ez lenne a sport lényege?  Hogy néhány ezer ember különleges körülmények között, sok esetben már hét-nyolc éves korától kezdve gürcöl napi 6-8 órát, inaszakadtáig, miközben ki tudja miféle csodaszerekkel tömködik illetve tömi magát? Amikről gyakran ő sem tudja, miféle tengeri herkentyűk? Hogy aztán pár év múlva hisztérikus légkörű, élet-halál kérdése-szerű versenyeken felállhasson valamiféle dobogóra? Miközben mi pedig dupla adag chipset ropogtatva (+50 % ajándék!) ott ordítozunk a képernyőt lesve, könnyes szemmel, meghatottan.

Magyarországon ma milliók ücsörögnek a tévékészülékek és a számítógépek előtt naponta. Magyarországon ma milliók túlsúlyosak, 30-40 évesen már cukorbetegek, magas vérnyomással küszködnek.

Abban a bizonyos átkos Kádár-rendszerben, annak is inkább az elején, még rengeteg sportpálya volt, rengeteg igazi amatőr sportolóval. Volt szabadidő, volt szabadidősport. Igaz, uszodák, sportcsarnokok tekintetében már akkor is messze elmaradtunk Európa fejlettebb felétől, sőt a szocialista testvér-országok többségétől is. Aztán elindult egy folyamat, a sportpályákból üzletházak, parkolók lettek. Érdemes lenne összeszámolni egyszer, hogy csak az elmúlt 30-40 évben mennyi sportolást szolgáló objektum ment tönkre, vagy szűnt meg véglegesen. (Persze az is igaz, az élsport bázisai sem fejlődtek eközben. Jóformán nincsenek nemzetközi követelményeknek megfelelő sportstadionjaink.)

Hol is tartunk hát most?

Eljutottunk odáig, hogy a piramis teljesen a feje tetejére állt. Több profi élversenyzőnk van, mint ahányan amatőrként sportolnak. (Még akkor is igaz ez, ha az utóbbiakhoz soroljuk a néhány száz kedvtelésből teniszezőt, s a méregdrágán felépülő golfpályák közép és felsőosztálybeli amatőrjeit.)

A táposoknak nevezett mai fiatalok pedig csak sűrű lihegéssel képesek felmenni a pláza egyik szintjéről a másikra, ha véletlenül elromlik a mozgólépcső.

Ma már egy közepes méretű kisvárosban is 30-40 autósüzlet üzemel, kerékpár bolt és kölcsönző legfeljebb egy-kettő. De az is minek, amikor a kerékpáros az utcán permanens életveszélyben van? Hiszen használható kerékpárutak szintén alig vannak. Az autósaink pedig még a gyalogosokat is elütik a zebrán, nem hogy a kerékpárost.

Amit mifelénk tömegsportnak lehet még tekinteni, abban sincs sok köszönet. Homályos, rossz levegőjű pincék mélyén kopaszra borotvált úgynevezett testépítők, „badibilderek” nyomogatják egykedvűen a súlyokat két cigarettaslukk között, miközben házilag kotyvasztott izomnövelő szereket szednek, amiktől, ha az izmuk nem is, de a májuk megnő, s még örülhetnek, ha nem vállnak impotensekké. Néha pedig, ha kimennek a levegőre, akkor kedvenc quadjaikkal szántják fel az erdőt és szétkergetik a kirándulókat.

Jól látja ezt persze mindenki. Csak hát az első pekingi magyar győztesnél mindezt majd megint úgy elfelejtjük, mint a pinty. S könnyezve hallgatjuk majd a himnuszt, miközben világgá kiáltjuk: a mi fiunk győzött. Persze a mi fiaink többnyire csak azokban a sportágakban janik, amelyeknek nincs vizuális értékük, kevésbé látványosak, nem kötik le annyira az emberek figyelmét két reklám között, így a tévéket sem érdeklik annyira. Az igazi – milliókat vonzó – látványsportokban viszont már régóta sehol sem vagyunk.
 

El a kezekkel a turulszobortól!

2008.07.24. 12:23 | Proszektura | 452 komment

Címkék: petőfi demszky tomcat jános veres bombagyáros turulszobor színesfémkereskedés

A budapesti, Böszörményi és az Istenhegyi út sarkán álló madárszobor védelmét kicsit messzebbről kezdeném, tágabb horizontról indítanék a jobb megértés kedvéért.

Minden magyar politikus hazudik, mondta két éve egy magyar politikus történetesen éppen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Ez a paradox kijelentés már a spártaiaknak is megfeküdte a gyomrát. Mert, ha valóban minden magyar politikus hazudik, beleértve a miniszterelnök urat is, akkor az az állítása, hogy minden magyar politikus hazudik - nem igaz. Ha viszont ezen miniszterelnöki állítás nem igaz, akkor a logika szerint mégis léteznie kell olyan magyar politikusnak, aki nem hazudik. Ha viszont valóban létezik ilyen magyar politikus, akkor Gyurcsány mégis hazudik, amikor azt állítja, hogy miden magyar politikus hazudik, stb

Aki megpróbálta ezt a gondolatmenetet követni, az cseppet sem csodálkozik azon, hogy a miniszterelnök ilyesfajta beszédje miért frusztrálta annakidején olyannyira a hazafiakat, hogy dühükben néhány huszáros rohammal elfoglalták a tornából felmentett vidéki próbarendőrök által védett MTV büféjét

A politikusi hazugság egyik sajátos formája egyébként, hogy a lényeges dolgokról nem beszélünk, az emberek figyelmét másfelé tereljük. Minálunk állítólag még a figyelemelterelésről is figyelemeltereléssel terelik el a figyelmet.

A baloldali kormánynak erre a figyelemelterelésre több ötlete is akad. Az egyik ilyen igen kiváló eszköz a fasiszta veszéllyel való riogatás.

Most legújabban meg azzal akarják hazánk létkérdéseiről az emberek figyelmét másfelé irányítani, hogy nagy palávert csapnak a XII. kerületi turulszobor körül. A komcsik ugyanis mindenáron végre akarják hajtani azt a bontásra kötelező jogerős közigazgatási határozatot, amelyet a felettes hatóság és az erre illetékes bíróság is jóváhagyott, s amely szerint a titkokban, engedély nélkül felállított műalkotást el kell távolítani.

Mi ez, ha nem figyelemelterelés a négyes metróról, a körgyűrűről, a fradi kiárusításáról, egyéb disznóságokról?

A blogger, bombagyáros, polo kis- és nagykereskedő, mellesleg feltaláló és polgárpukkasztó (és vajh ki tudja még micsoda?) Polgár Tamás, alias Tomcat arra szólítja fel szimpatizánsait, ma este gyülekezzenek a Vérmezőn, a vasúti kocsiból átalakított étterem mellé, és együtt védjék meg a műalkotást.

Arra a Vérmezőre invitál minket, amelyikről Petőfi ilyesmiket írt egykoron:

Vérmező, vérmező! nagyon megszomjaztál,
Egy hajtásra olyan sok vért inni tudtál,
A sok jó igazi magyar vért megivád,
S német csaplár adta neked ez áldomást.
Vendégül fogadtuk hozzánk a németet,
Hanem a vendégből csakhamar gazda lett,
S hej be rosszul, hej be csúful gazdálkodott,
Bút hozott fejünkre, bút és gyalázatot.

Nagyon igaza van! Mármint nem a költőnek, hanem Polgár Tamás úrnak. (A vers egyébként is igencsak aktualizálásra szorulna. A német helyébe zsidó”, vagy cigány írandó!)

Én is lelkesen csatlakozom a bombagyáros felhívásához. Nehogy má' ezek a piszok Demszkyék elvigyék onnnan a szobrot! A minap terepszemlét is tartottam már. Jó kis, pontosabban jó nagy melák kerecsensólyom ez, legalább négy-öt méter magas! Szerintem, megvan jó néhány ezer kiló, ránézésre tán öt tonna is. S, ha szerencsém van, nem is vasból öntötték, hanem valószínűleg bronz ötvözetből készült. Annak mostanság nagyon jó ára van a színesfémpiacon.

Már beszéltem is Veres János miniszter úr egyik üzlettársával ez ügyben.

Csak addig nehogy azok a kurva ellentüntetők beleköpjenek a levesembe, és kárt tegyenek a szoborban!

· 1 trackback

OV ártatlan!

2008.07.23. 12:01 | Proszektura | 132 komment

Címkék: orbán kóka románia erdély viktor gyorshajtás markó helikoptere

 Mint tudjuk, Orbán Viktor a Fidesz VW Transporter kisbuszával Romániában túl gyorsan hajtott, ezért megbüntették.

Szent meggyőződésem, hogy a legnagyobb jobboldali párt elnöke jogkövető, tisztességes magyar állampolgár, aki tiszteli a törvényeket, azokat betartja – nem csak itthon, de külhonban is -, s a családját is erre neveli.

Ha ő mégis olyat tesz, ami látszólag jogszabálysértő, annak mindig mélyebb – pontosabban magasabb – okai vannak.

Emlékszünk még a február eleji polgári engedetlenségi mozgalomként végrehajtott kordonbontásra, ami a végrehajtói szerint azt jelképezte, hogy a népnek igenis joga van szembeszállni az akarnok diktátorokkal. A kordonbontás szimbolikus cselekedet volt – ahogy az annak jogszerűségéről ítélkező bíróság fogalmazott: mintegy „erkölcsi tartalmú üzenet” –, amely oly csekély mértékben veszélyes a társadalomra, hogy semmilyen büntetést nem érdemel.

Vagyis jelképes szembeszegülés egy a nép által nem támogatott, bukását belátni mégsem hajlandó levitézlett bankárkormánnyal.

Éppen ezért gondolom, hogy Románia területén az elnök úr nem csak úgy lárpúrlár lépte túl a megengedett határt, amikor mintegy 100 km/ó sebességgel közlekedett egy Déva melletti falunál.

Orbán Viktor ezzel a gyorshajtással a magyarság - legalább is spirituálisan - elválaszthatatlan részét képező Erdélyben a száguldozásával szimbolikusan, mintegy sajátos polgári engedetlenségként arra kívánt utalni, hogy mennyire nem ért egyet a magyarellenes román vezetéssel, s az őket kiszolgáló RMDSZ politikájával, a Markó Béla féle lakájokkal.

Az a tény pedig, hogy nem volt nála annyi pénz, hogy a mintegy 16.000 Ft összegű bírságot megfizesse, eleven cáfolata azon baloldali vádaknak, amelyek az Orbán család gazdagodásáról; holmi székházeladásról, bányákról, szőlőkről, egyebekről szóltak. Amint a mellékelt ábra mutatja, Magyarország volt és leendő miniszterelnöke úgy kényszerül külföldre utazni, hogy még egy gyűrött húszezres sem lapul a pénztárcájában. Magyarország egykori és leendő miniszterelnöke annyira lepukkant, hogy a sajátja helyett kénytelen a Fidesz mikrobuszával utazgatni, s persze sofőrre sem telik neki. Idáig jutott az ország, idáig jutottunk! Kóka úr, most szégyellje igazán azt a puccos piros helikopterét!

A magyar tender

2008.07.22. 12:51 | Proszektura | 8 komment

Címkék: mtv kormány korrupció közpénz tender postásbicikli

Avagy hogyan juttassuk sok-sok állami pénzhez a rokonságunkat, sógorunkat, kománkat, jó barátunkat, ipamat, napamat, egyéb liblingjeinket. (Nem kívánt rész törlendő!)
A cím aktualitását a Népszabadság egyik mai címlapos írása adja, amely szerint Egyetlen pályázóra szabva áthangolták a tévétendert.

A magyar tender jellemzői, hogy először is, ha lehet, ki sem írjuk. Államérdekekre, nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva még azt is 99 évre titkosítjuk, ki, milyen tevékenységért, mennyi pénzhez jut.

Ha pedig mégis muszáj mindenképpen a versenyeztetés, akkor jó néhány trükkel elérhető, hogy csakis az általunk favorizált nyerhessen. (S ha mégsem ő nyer, érvénytelenítjük az egészet.)

Mik ezek a trükkök? Íme néhány!

Olyan határidő megszabása, amelyiknek csak a mi kiválasztottunk képes eleget tenni.

Olyan – egyébként értelmetlen és szükségtelen - személyi, tárgyi feltételek előírása, amelyiket megint csak a mi csókosunk teljesíthet.

Az elbírálás során más – a haveri kört előnyösebb helyzetbe hozó - szempontok figyelembe vétele, mint amik a kiírásban eredetileg szerepeltek.

Igen alacsony árajánlat adása, amelyet természetesen később nem tartunk be, előre nem látható nehézségekre, pótmunkák elvégzésére, stb. hivatkozva

Természetesen a felsorolás az írói fantázia terméke. Ha azonban valaki mégis magára ismerne benne, az nem a véletlen műve.

Híradások jelentek meg például arról, miszerint az OMSZ mentésirányítási rendszer fejlesztésével kapcsolatosan előírták, hogy a jelentkezőnek legyen „Siemens Training Center” oklevele (amit  csak a Siemens adhat ki ugye), de sokat hallhattunk a kakaóbiztos számítógépekről, s az információsa tárca adatszórási tenderéről is. Nem tudom, ide illik-e az, amikor a Posta pontosan meghatározta, hogy netto 230.000 Ft-ért milyen kerékpárokra van szüksége: az önsúlya a normál felszereléssel együtt legfeljebb 28 kilogramm lehet, a biztonságos használatra 200 kilogrammot elérő összsúly esetén is képesnek kell lennie. Továbbá kell rá 15 literes első csomagtartó tartály, valamint legalább 20 literes, a hátsó kerék két oldalán lakattal lezárható fedelű, műanyag csomagtartó tartály is. Egy a fővárosi bíróság előtti per pedig arról szól, hogy helyesen járt-e el a kiíró akkor, amikor a tenderben - 1360 alkalommal - nevesítette a Microsoftot, s ezzel megsértette-e a verseny tisztaságát, illetve közvetetten korlátozta-e a lehetséges, nem Microsoft-szoftvereket fejlesztő és forgalmazó ajánlattevőket.

A Figyelő egyik írása szerint kétféle polgármester létezik: aki magának lop, illetve aki a településének. Előbbit aligha kell magyarázni, utóbbi pedig például így jelenhet meg: „Te nyersz, de akkor kínálj még fel valami extrát, egy díszburkolatot, egy kis parkosítást, valamit!”

Sokan másokkal én is örömmel fogadtam hát, amikor 2008. április 23.-án az Index meglehetősen optimistán Nem lesz több korrupt közbeszerzés – főcímmel arról tudósított, hogy a közbeszerzési törvény alapos átírására készül a kormány. A jogszabály módosításával megszűnne a nemzeti eljárásrend, és az egyszerű eljárás szabályai is változnának. A korrupciót az átláthatósági megállapodás bevezetésével, a kartellgyanú kötelező bejelentésével szűrnék ki, de megszüntetnék a személyre szabott tendereket is.

Ennek a közlésnek a fényében különösen érdekes a Magyar Televízió történetének legnagyobb technológiai fejlesztésével összefüggő mai hír, amely szerint az úgynevezett HD műsorgyártó rendszer kiépítésére kiírt pályázattal nem stimmel valami. A Népszabadság – a címlapon kezdődő - terjedelmes írása szerint „Egy ajánlattevőnek kedveznek az MTV digitális rendszerének pályázati feltételei.”

Persze nem tudom, miért kell egy alig 7-8 milliárdos üzletből ekkora hűhót csapni. Mi az a 7-8 milliárd? Alig két-három kilométer autópálya ára. Egy ötödnyi négysávos völgyhíd sem jönne ki belőle rendesen, a négyes metró költségeinek pedig még az egy százalékát is alig haladja meg.

A cikk szerint a Magyar Televízió menetközben az eljárás során olyan feltételeket támasztott, amelyeknek jelenleg csak a Wallis Holdinghoz köthető Navigátor Zrt tud eleget tenni az ADV eljárás felhasználásával. Az újság beleköt abba is, hogy az AVD bizonytalan jövőjű cég, az elmúlt évben 155, 7 millió dolláros veszteséggel zárt. Ami, ha jól számolunk, alig haladja meg a 23 milliárd forintot.

Nem értem, ha már bajban van, miért ne segítsünk rajta, állampénzen? Az MTV ahol tud, segít.

Szilvásváradi anziksz

2008.07.21. 17:23 | Proszektura | 26 komment

Címkék: máv kóka tolerancia jézus vonat vasút fejlődés ételek szilvásvárad vízesés közfeladat fátyol zéro kondorosi kufárok szalajka

E hétvégén kirándulni volt a család. A hangulat feeling kedvéért Egerből Szilvásváradig vonattal utaztunk, 65 perc alatt tettük meg a 27 kilométeres utat. Azaz, óránként mintegy 25 kilométeres sebességgel haladtunk.

Az első hazai gőzös Budapest és Vác között alig valamivel volt gyorsabb. Persze, azóta csak hozzávetőleg 160 év telt el mindössze. A fejlődés tagadhatatlan. (Kezdem megérteni Kókát.)

Igaz, menetközben vagy nyolc állomáson és megállóhelyen is megálltunk.  Mindezenközben itt-ott megcsodálhattuk a MÁV bő termést ígérő parlagfű ültetvényeit, majd következett Bélapátfalva városa, és a felette már messziről csupaszon virító legyalult hegyorom, ahonnan néhány éve még a cement alapanyagául szolgáló igen jó minőségű mészkövet bányásztak. Ám a bányát idővel egy külföldi cég vette meg, amelyik először jól lerabolta, majd bezáratta és itt hagyta némi romhalmazzal együtt, miközben hirtelen támadt zöld érzéseitől vezérelve kiügyeskedte, hogy a területet védetté nyilvánítsák, hogy ott a jövőben semmilyen bányászati tevékenységet senki más ne végezhessen.

Szilvásvárad viszont az utóbbi években már-már egy hatalmas plázává nőtte ki magát, telis-tele tolakodó kufárokkal. (Kezdem megérteni Jézust.)

Az út két szélén megszámlálhatatlan bodega, sátor, faház terpeszkedik, megszámlálhatatlan mennyiségű bóvlival. Fonott kosarak, nyakláncok, napszemüvegek, műanyag pisztolyok, s mindenféle egyéb biszbaszok sorakoznak magukat kelletően. S természetesen rengeteg fagyis, jégkrémes, pop-cornos, vattacukros.

A wc nélküli vendéglőkben pedig igazi magyaros étkek csalogatják a vendéget. Sajttal töltött pulykamell-filé, hot-dog, hamburger, gyros. Az egyik helyen feltűnő felirat arról tudósít, hogy ott VAD ÉTELEK kaphatók. Ez a vendéglős legalább őszintén bevallja, amit a többiek próbálnak tagadni...

Amikor több-kevesebb sikerrel átverekedjük magunkat a kereskedők siserahadán, akkor következnek a szülői pénztárcákat még inkább próbára tevő körhinták, mászófalak, céllövöldék, gyermek-lovagoltatók, ugráló-ketrecek. (Kezdem megérteni a szingliket.)

Amennyiben szerencsésen ezeken is túljutunk, akkor végre elindulhatunk sétálni az egyébként csodaszép úton végig a Szalajka-völgyben a fátyolvízesés mellett,

Mindezenközben csak arra kellett vigyáznunk, hogy gyerekeinket el ne üssék az útra egyébként szorgalmasan pottyantgató lovaskocsisok, mini-buszok, és persze a motorosok és személygépkocsik.

Hogy az utóbbi géperejű járművek hogyan kerülnek ide?

Bizonyára mindenki ismeri a hazai behajtani tilos közúti jelzéseket, piros csíkkal szegélyezett fehér korong, alatta négyszögletes táblácskán lévő felirattal, amelyik úgy kezdődik, hogy: kivéve a…” 

Nos ezeken ma már nem a gyevi bírót szerepeltetik kivételezettként, hanem a polgártársainknak egy sokkal ködösebben körülírt rétegét: Kivéve az engedéllyel rendelkezőket.

Az engedéllyel rendelkezők nyilván azért rendelkeznek engedéllyel, mert valami fontos közfeladatot látnak el errefelé, bizonyára még vasárnap délutánonként is. A kivételezettek számából ítélve pedig arra kell gondolnunk, hogy rengeteg olyan sürgős közfeladat létezik errefelé, amelyeknek s míg mások felhőtlenül szórakoznak -, ők zokszó nélkül tesznek eleget. Vaskos terepjárókban röhögcsélő huszonéveseket látunk, egy másik "sokkmilliós" lízingelt kocsiban apa, anya, nagymama gyerekek.

Mi lehet az a fontos ok a Bükki Nemzeti Park területén, ami indokolttá teszi a tinik, a nagymamák, unokák számára a szerteugráló turisták közötti kötelező autózgatást?

Az öreg mamát még csak érteni vélem, bizonyára a mézeskalács házikójába igyekszik. De a többiek? (Kezdem megérteni a zéró toleranciás Kondorosit.)

Egyébként nagyon sokan vagyunk itt kint a természetben. Úgy mászkálunk az erdőben vasárnap délután, mint, ha a Váci utcában lennénk valahol. Kétségtelen, itt egyelőre még valamivel több a fa és kevesebb a butik.

Egyelőre.

 

Buta bolgárok

2008.07.18. 12:53 | Proszektura | Szólj hozzá!

Címkék: buta eu szófia bíróság trükkök korrupció bulgária bűntény bolgárok

Bulgáriát nagyon megbünteti az EU, adta hírül - többek között - az Index.  Állítólag a bolgár kormány tétlen a hatalmas mértékű korrupcióval szemben és a szervezett bűnözés is elképesztő méreteket ölt. Kiemelik, hogy a rendszerváltás óta elkövetett leszámolásos gyilkosság közül egyetlen egyet sem derítettek fel. Az Európai Bizottság elsősorban azért aggódik, mert az uniós támogatásokat is szétlopják. Felszólítják a szófiai kormányt, hogy tegyenek egyértelmű lépéseket, hogy az EU-s pénzeket ne a korrupt hivatalnokok, hanem "az ország polgárai" hasznosíthassák.

Nem a káröröm beszél belőlem, amikor elmondom, hogy némi elégedettséggel olvastam ezt a hírt. Végre! Végre valamiben az EU-n belül nem mi vagyunk a legutolsók! Végre megelőztün valakit.

Aztán, örömöm elmúltával tovább elmélkedtem, s arra gondoltam, milyen buták is ezek a bolgárok.

Hát hogy lehet az, hogy ilyesmiket Brüsszelben csak úgy kikotyognak, illetőleg hagyják, hogy kiderüljenek róluk ezek a dehonesztáló dolgok? Miért kellett a bolgárok közül ilyesmiket elpofázni? Hogy korrupt hivatalnokok vannak náluk, meg, hogy nincsenek sorozatban felderítve a gyilkosságok.

Nem mondom, nálunk is előfordult néha némi kis árulkodás itt ott amott, például, mikor az autópályák építési költségeit próbáltuk a statisztikákban elmismásolni, de az ellenzék befújta a próbálkozást. Máskor meg az mszp szaladt panaszkodni. De mi azért tudjuk, hol a határ. Mi – párthovatartozásra tekintet nélkül - nem hencegünk például külhonban a mérhetetlen korupciónkkal (70-30 %!), s a fel nem derített robbantgatásainkkal,egyéb leszámolásos ügyeinkkel, ismeretlenk tetteses gyilkossági eseteinkkel. Ha már nagyon sok a homály, találunk valakit, akit ha ideiglenesen is, de el lehet meszelni. Bárkit, akár egy ártatlan romát is. S ha végképp nem tudunk itthon senkit meggyanúsítani,akkor keresünk mondjuk egy albánt. Ezzel is időt nyerünk. S ha még sem jön össze a dolog, mert az ügyben valahányadikként eljáró bíróság rájön a turpisságra, és nagy keservesen felmenti az illetőt, addigra már általában sikerül egy újabb gyanúsítottat előkaparni valahonnan, s akkor aztán minden kezdődik elölről.

Milyen buták is ezek a bolgárok, hogy mindezekre nem jöttek rá maguktól! Ám, ha kicsit tájékozottabbak, és hallottak volna az őszödi beszédről, akkor bizonyára eszükbe juthatott volna a jó megoldás. Egy tanulmányút Magyarországra.

A miniszterelnök úr trükkök százait tudta volna velük megtaníttatni. De azért az ellenzék  első emberétől is  lett volna mit tanulniuk.

Gyurcsány Arany Alkonya.

2008.07.17. 16:16 | Proszektura | 19 komment

Címkék: gyurcsány népszabadság nyugdíj segély alkony arany otthona öregek versenyhivatal

Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök úr vajh ki tudja milyen indíttatásból az Arany Alkony Paskál Otthonba látogatott. Ahol persze elmondta azt, amit vártak tőle. A kezét ugyan senki nem csókolta meg ezenközben, de az idős hölgyek körében meglehetős sikert aratott. Főként miután a több száz örvendező nyugdíjas előtt stabilitásról beszélt és közölte, folyamatosan növelni kell a nyugdíjak értékét. Ráadásul áramár kompenzációt is ígért az otthonnak. Kérdés csak az, ezzel kiknek segít Gyurcsány úr, a gondozottaknak, vagy az otthonnak?

Mindemellett bírálta a szociális ellátó rendszert, amúgy Kurucinfosan. A szociális rendszerben igazságosabb elosztásra van szükség.  Ha azt érzik az emberek, hogy inkább megéri igénybe venni a szociális segélyt, mint dolgozni, az ellene szól az értékteremtésnek és az értékmegőrzésnek.

A szocialista miniszterelnököt ugyan senki nem puszilta meg az öregecskedő hölgyek közül, sőt kézcsókot sem kapott, legalább is ilyen fotóval nem találkoztunk, ellenben látható, amint kíséretével együtt atyaian mosolyog a hatalmas gyógy-labdákon ücsörgő testes matrónákra.

Rossz nyelvek szerint a miniszterelnök úr azért választotta ezt az intézményt, mert az a jó pápai anyukája is itt heveri ki az energiaár-emeléseknek, s az inflációnak a viszontagságait. Állítólag nem tudta a panellakása rezsijét kigazdálkodni pedig fűtésre is csak a konyhai gázrezsót használta -, s kénytelen volt ide költözni.

Ha nem tudnák, kis hazánkban egyébként virágzik az önzetlen otthonterems az öregek számára. Persze nem elsősorban a hajléktalanok esetében.

Természetesen ezekben az intézményekben igen  fontos a csábító névadás is. Ötletesebbnél ötletesebb, vonzóbbnál vonzóbb elnevezések sorjáznak.

Orchidea, Kék Duna, Levendula, Őszikék, Estikék, Harmónia, Arany Élet, Napfény, Ezüstfény, Ambrózia, Aranykereszt.

Nekem a Gondűző öregotthon a kedvencem. Egy borospince bejáratán található feliratot juttatja eszembe: Ha felejteni jött, kérjük előre fizetni!

De hol is található ez az aranyintézmény?

Budapesten, kertvárosi övezetben, Pest egyik legfrekventáltabb részén, a zöldellő Zuglóban épült fel az Arany Alkony Otthonok hálózatának legújabb és egyben legmodernebb otthona az Arany Alkony Paskál Otthon.

Ide vágó hír a Népszabadság online szerint, hogy - bírságot ugyan nem szabott ki -, de megtévesztőnek minősítette az Aranykor Szociális Kht. és az Arany Alkony Paskál Idősek Otthonának többségi tulajdonosa, a Medicatus-SPC Zrt. egyes reklámjait a versenyhivatal. A hirdetésekben ugyanis azt sugallták: az Arany Alkony Paskál Idősek Otthonában nagyméretű medencékben gyógyfürdőt üzemeltetnek. A vízzel teli úszómedencét ábrázoló reklámokkal szemben azonban valójában csak néhány egyszemélyes kádban lehet gyógyfürdőt venni. Ráadásul ez a lehetőség is korlátozott, mivel az üzemeltető Medicatus olyan kis mennyiségre kötött szerződést a gyógyvízszolgáltatóval, hogy az otthon lakóinak naponta csak kis része tud gyógyvízben fürödni.

Most már látom, Gyurcsány Ferenc miért pont ide látogatott el kíséretével.

Tudta, az itt lakók nem lepődnek meg semmilyen lódításon.

Hozzászoktak már az átveréshez.

süti beállítások módosítása