Proszektúra

Szávay István a parlament mai ülésnapján azt tette szóvá napirend előtti felszólalásában, hogy Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete „volt képes kiejteni a száján”, miszerint: „Magyarország mára tudomásul vette, hogy elveszítette a hétszáz éves harcot Románia ellen. Erdély visszavételét pedig már csupán húszezer idióta tartja elképzelhetőnek.”

Szávay képviselő urat, ahogyan fogalmazott, a „félműveletlen” Füzes Oszkár ezen kijelentése háborította fel. (Csak az a bökkenő, hogy ilyen szó, hogy félműveletlen, nem található a magyar nyelvben. Ez a félműveletlen Jobbikos úriember talán félműveltet akart mondani.)

A Jobbik vehemens honatyájának egyébként teljesen igaza van akkor, amikor kiakadt ezen a „csupán húszezer idióta” kifejezésen. Én is egyetértek azzal, hogy Füzes Oszkár igen meggondolatlanul járt el akkor, amikor a honi tökhülyék számát mindössze húszezerre becsülte. Szávay úr napirend előttijében büszkélkedve, mintegy cáfolatként be is jelentette, hogy a Facebookon csoport szerveződött, ahol már kilencezer tiltakozó aláírás össze is gyűlt az eset kapcsán.

Na most ne menjünk bele abba a számtani vitába, hogy ha valami ellen „már” kilencezer idióta tiltakozik, akkor ebből hogyan következik, hogy többen vannak húszezernél,

Ehelyett maradjunk mi is a puszta számoknál és próbáljuk megsaccolni, tényleg, mégis mennyire taksálhatóak azok, akik úgy vélik, a határrevízióról nem lehet lemondani.

Az egyes politikai erők hozzáállása az eset kapcsán ismert. A kormányzó pártok véleményét a Szávaynak adott válaszában is elég egyértelműen fogalmazta meg Németh Zsolt külügyi államtitkár, miszerint „területi revízió nem szerepel a kormány céljai között”. E tekintetben ugyanilyen álláspontot képvisel az MSZP és az LMP is. (Azt javaslom, ennek ellenére se próbáljunk azzal az elcsépelt viccbeli hasonlattal előhozakodni, amely szerint a Jobbik nemzetfelfogása szerint nem egy ember megy az autópályán szembe a forgalommal, hanem rajtuk kívül szinte mindenki.)

A nagykövet kijelentésével összefüggésben tehát legfeljebb azon vitatkozhatnánk, hogy a Jobbik párthíveken belül hányan vannak azok, akik – idézve a Facebook csoport szervezője felhívásából – „hisznek benne, hogy egy adott történelmi helyzetben még lehetséges lesz, hogy minden magyar egy ország zászlaja alá tartozhasson.” (Gondolom a kanadai magyarok is!)

Ha a Jobbik támogatottságát 5 % körülinek vesszük, ezen idióták száma akkori is jóval több lehet mint húszezer.

Úgyhogy a nagykövet úr legközelebb tényleg jobban fontolja meg, miket beszél. Főleg, ha – mint ahogy Szávay úr állítja – ráadásul komcsi is.

Maroknyi komcsi porlik, mint a szikla.

Valószínűleg ma dől el, Stohl Andrásnak börtönbe kell-e vonulnia. A közvélemény ennek megítélésében igen erősen megoszlik, mondhatni legalább oly mértékben kettéhasadt, miként azt Tóbiás József vizionálta a minap a parlamentben az úgynevezett Fidesz Magyarországáról. Márpedig egy kettéhasadt országban nincs demokrácia, szabadság, fejtegette rémült kétségbeeséssel az említett MSZP-s honatya.

Cséfalvay Zoltán gazdasági államtitkár a kormány nevében persze nehezményezte, hogy Tóbiás nem fejtette ki, milyen két dologra szakadt is volna szét az ország. Demokrácia és szabadság pedig éppen az MSZP uralom nyolc éve alatt nem volt.

Stohl Andrással kapcsolatban is legalább ilyen végletes véleményekkel, kettészakadással találkozunk.

„Színészlegendák” állnak ki mellette, levelet írnak érdekében a bírákhoz. Az egyik tévécsatornán viszont egy postás nyilatkozik felháborodottan, aki szerint az ilyenek bezzeg mindig megússzák. Ezeknek mindent lehet.

Kétségtelen, a törvény előtt elvileg mindenki egyenlő. De azért azt is régóta tudjuk, vannak egyenlőbbek is. Ezt tükrözi az index közönségszavazása is, amelyik szerint Stohl „csupán” 1 év 4 hónapot fog kapni.

Egy szó, mint száz, nem szívesen lennék ez ügy bírája.

Stohl András egyébként, aki a kezdet kezdetén megpróbált – elég bugyuta módon – a felelősség alól kibújni, később már önkéntes kanosszájával tűnt ki inkább, amikor sűrű meakulpázással egybekötve sorozatban tartott felvilágosító előadásokat főként diákok számára, sajátos távlatokat nyitva meg ezzel a bűnmegelőzés újszerű lehetőségei előtt.

Érdekes lenne, ha a példáját követve például Földesi-Szabó László az áfacsalások ártalmasságáról értekezne vagy Zuschlag János vidéki pártrendezvényeken az alapítványok körüli pénzügyi visszásságokat ostorozná.

Abban nem nagyon bízom viszont, hogy Gyurcsány valaha is követni fogja Stohl példáját és a sukorói telekpanamával összefüggésben bocsátkozik önkínzó, önostorozó fejtegetésekbe. (Mint ahogy azt sem hiszem, hogy fölös idejét azzal múlatná, hogy teszem azt kidolgozza az internacionálé könnyebben énekelhető változatát)

Tényleg, mi lesz Gyurcsány sorsa?

Az már nem titok, hogy eljárás folyik ellene, hiszen egyébként nem kérné az ügyészség a mentelmi joga felfüggesztését.

Valószínűleg a parlament ki is fogja őt adni az igazságszolgáltatásnak. Éppen ezért valószínű az is, hogy az ügyészség gyanúsítottként meg fogja hallgatni. Azt azonban kétlem, hogy bíróság elé kerülne. Bármennyire is csökkent a volt kormányfő renoméja, még az MSZP-n belül is, azért ilyen esetben biztosan mellé állnának. S biztos vagyok abban, hogy egész Európa is kicsit összevonná szemöldökét. Mert azért Gyurcsány mégsem egy Mladics. Még ha a szélsőjobb szeretné is annak láttatni.

Mozgalmas nap ez a mai. Egyrészt MSZP kongresszus, másrészt melegfelvonulás, mellegellentüntetés.

Először is megkockáztatok egy gyors értékelést, erre a kongresszusra (is) illik az a képletes mondás, adtak a szarnak egy pofont. Mindenki mondta a magáét. Akárcsak a focimeccsen. A bírókat és az ellenfelet bősz szotyolázgatás közben elküldjük a picsába, majd pedig , mint aki jól végezte dolgát hazamegyünk. Aztán még egy-két napig beszélünk a történtekről, de hét közepe táján mindent feledve már a következő meccsre készülünk. Ahol persze megint ugyanaz lesz az ellenfél.

Ennyit a kongresszusról.

Az index kiemelt híre volt sokáig, hogy egy jeruzsálemi ultraortodox rabbinikus bíróság halálra kövezésre ítélt egy kóbor ebet, mert az ő rendelkezésük folytán hajdan abba büntetésül egy olyan ügyvéd lelke kényszerült beköltözni, aki megátkozta őket.

Bevallom őszintén, én is ferde szemmel nézném azt az ebet, amelyikbe Balsai István ügyvéd úr szelleme telepedett bele. S, ha nem is köveztetném meg, de azért néhány farbarúgással csak megkínálnám. Persze csakis akkor, ha biztos lennék abban, hogy abban kutyában tényleg doktor Balsai asztrálteste manifesztálódott.

Talán ki is heréltetném.

De hagyjuk az ábrándozást.

Nálunk sajnos nem kell kutyába lemenni ahhoz, hogy valakivel kapcsolatban a megkövezés legalább gondolati szinten felmerüljön.

Toroczkai Lászlónak a mai melegfelvonulás kapcsán közzétett felhívását exkluzívan a Kuruc.info ismertette.

Az egész szöveg igen tanulságos egyébként, amelyik imigyen zárul.

„Ezen a héten ismét Nemzetünk legalapvetőbb pilléreit támadja a sötét háttérhatalom. Az ellenséges menet szombaton 15 és 16 óra között indul a Hősök terétől, és végighalad az Andrássy úton, majd az Bajcsy-Zsilinszky úton.

Álljunk ellen a sátáni erőknek, mutassuk meg, hogy még itt vagyunk!”

Azok az ultraortodox rabbinikus bírák legfeljebb egy szerencsétlen állatra haragudtak. Akiről ráadásul azt hitték, hogy ügyvéd. A Toroczkai -féle „hazafiak” viszont bizonyos embertársaikat tartják betegesnek, perverznek, vagyis ellenségnek, sőt sátáni erőknek.

Pedig igazából Toroczkaiék a betegesek és perverzek. Akik az isteni tökéletesség pózában tetszelegnek, s azt gondolják, csak ők tudják a tutifrankót. Ők védik nemzetünk legalapvetőbb pilléreit a sötét háttérhatalomtól éjjel-nappal. Nekik joguk van másokat minősíteni.

Ezennel ünnepélyesen arra kötelezem őket, hogy változzanak azzá, amik már valójában: ostoba csaholó kutyákká.

Egyelőre úgy tűnik, hogy el sem kezdődött, máris leverték a bohócforradalmat.

Az index a Független Rendőr Szakszervezet mai közleményéből idéz: Berendelték a tüntetni készülő rendőröket című írásában. Eszerint: „Hatályos alkotmányunk minden magyar állampolgár számára biztosítja a békés gyülekezés jogát és a vélemény-nyilvánítás szabadságát. A rendőrség vezetése most e jogától is megfosztja a hivatásos állományt azáltal, hogy „véletlenül” éppen azon a napon rendeli el a teljes állomány igénybevételével járó akciót, amikor a szolgálati nyugdíjrendszer megszüntetése ellen tiltakozásuknak adnának hangot.”

Mielőtt ezen azért nagyon felháborodnánk, nem árt, ha az index cikknek a közleményt idéző része előtti mondatát is figyelmesen elolvassuk.

„Az ORFK a tüntetés napjára reggel héttől éjfélig szolgálatteljesítésre rendelte az összes rendőrt, aki nincs szabadságon vagy betegállományban.”

Vagyis, ha jól értem, a mi derék rendőreink most azon háborognak, hogy szolgálati idejük alatt nem tüntethetnek. És, ha jól értem, akkor mindeddig viszont munkaidejükben tüntettek, és nem a szabadságuk kontójára.

A legközelebbi tüntetésükön azonban ezt már nem tehetik meg. Csak ha szabadságon vannak.

Tényleg olyan nagy jogsértés, hogy nem az én adófizetői pénzemen gyakorolhatják a gyülekezési és vélemény-nyilvánítási jogukat?

Hát, lehet, hogy naiv vagyok, de azt hittem, hogy az eddigi tüntetéseken sem az én kontómra szidták az Orbán kormányt!

Ki kit néz itt valójában bohócnak?

Előre látható, milyen nevetségesek lesznek a keménykalapos, pirosorrú, csokornyakkendős hózentrógert húzogató rendőrtörzsök a Kossuth-téren.

Ez egy nagyon hülye ötlet. Hová lett a bohóc bácsi szép nagy krumpliorra, kérdezi majd a kislány apukájától az egyenruhásra mutatva a közúti ellenőrzéskor.

Ennél már az is nyerőbb lett volna, ha apácaruhát öltenek magukra. Vagy cowboynak öltöznek, és műanyagpisztolyt csattogtatnak, mint a fiam az óvodai bulin.

Egyébként is: először a rendvédelmiseknek is tiszta vizet kéne önteni a poharukba, s különbséget tudni tenni a szerzett jogok és a szerzett – közvéleményt irritáló – kiváltságok között.

Akkor talán az emberek is maradéktalanul melléjük állnának.

De így a többségünk számára egyelőre csak bohóckodás marad az egész.

Az ellenzék több ízben is élesszeműen rámutatott arra, hogy Pintér ígéretével ellentétben két hét alatt a bűnözés nem szűnt meg, ámbár jóllehet a közbiztonság az úgy általában valóban nem romlott.

Igenám, teszik hozzá, de romlott az emberek közbiztonság érzete!

Ámbár már a bűnözőink sem a régiek. Az alvilági emberanyag is egyre silányabb. Semmi fantázia, semmi kreativitás. Hűtlen kezelés, hűtlen kezelés, hűtlen kezelés, ez megy szakmányban. Már egy rendes szélhámosunk sem akad mostanában.

Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor például Hamrák János eladta a Rottenbiller utca faburkolatát Székesfehérvárra, Lustig Viktor pedig egy hulladékfém-kereskedőnek az Eiffel-tornyot értékesítette. Ő állítólag még Al Caponét is becsapta. És persze a paksi születésű „igazi” Trebitsch sem volt semmi! Az utolsó mohikán Stadler Józsi bácsi volt, aki visszaigényelte Leonardo az Utolsó vacsora című falfestménye áfáját.

De visszatérve a jelenbe.

Azt olvasom a hírportálokon, hogy két úriember rablást kísérelt meg egy belvárosi ügyvédi irodában.

Istenem, de hogyan! A híradás szerint a 37 éves és a 45 éves férfi szerdán a kora délutáni órákban csomagkézbesítés ürügyén csengetett be, és amikor egy fiatal nő ajtót nyitott, földre lökték. A zajt hallva a szomszéd szobából kijött egy másik nő, és segítségért kiáltott. Az újságíró megfogalmazása szerint: „A két támadót meglepte, hogy más is van az irodában, ezért elmenekültek.”

Mennyi eszük lehetett ezeknek a pancser kontároknak úgy mégis? Meglepődnek, hogy egy ügyvédi irodában az ajtót nyitó fiatal nőn kívül más is tartózkodik? Egy ügyvédi iroda nem egy gyóntatófülke, még csak nem is vidéki mozihelyiség. Ott rendeltetésénél fogva általában többen szoktak tartózkodni. Nemcsak a kiszolgáló személyzet, hanem ügyvédek és ügyfelek is.

A marcona rablók mégis meglepődtek.

De az elfogásuk sem volt akármilyen. Egyikőjüket egy üzleti alkalmazott, egy 24 éves nő csípte el, a társát is egy fiatal utcai járókelő.

Milyen rablók lehettek ezek, most úgy őszintén? Tuti, hogy ezek a jóemberek tornából fel voltak mentve. Hozzájuk képest Woody Allen „Csak semmi cicó, nálam a stukker!” balek bankrablója maga lehetett a tökély.

Pedig már nem is voltak kezdők, egyiküket például több hatóság is körözte. Ráadásul fel voltak szerelkezve mindenféle támadóeszközökkel: sokkoló, paprikaspray, zsebkés, gyorskötöző, ragasztószalag is volt náluk.

Szóval már az alvilágban is dúl a kontraszelekció.

Szima Juditot a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (TMRSZ) főtitkárát péntek késő délután hűtlen kezelés miatt gyanúsítottként hallgatták ki, majd őrizetbe vették, és letartóztatását kezdeményezték.

Úgy tűnik, hogy egyelőre a kormány és a rendvédelmi dolgozók tárgyalásainak eddigi leglátványosabb eredménye ez az esemény.

Minekutána az ügyben ezúttal nem a cserfes szájú Budai Gyula járt el, ezért meglehetősen keveset tudhatunk arról, mit is kezelt oly hűtlenül ez a termetes nyomozóhölgy. Budai ügyvéd úr ugyanis ezt már rég kifecsegte volna egy látványos sajtótájékoztató keretében. Így viszont csak annyit lehet tudni, hogy állítólag a saját céljaira költötte a szakszervezete pénzét.

A sértett szakszervezet teljesen abszurdnak nevezte a gyanúsítást, szerintünk Szima politikai fogoly, az állami terror áldozata.

Egyébként a súlyos látszat ellenére sem hiszem, hogy a szakszervezeti főnökasszony bilincsbe verése a hatalom leszámolása, megfélemlítő akciója, ami közvetlenül Orbán Viktor, esetleg Pintér Sándor utasítására történt. Nem mintha Szima nem lett volna régóta a bögyükben az említett uraknak. Sőt nem csak nekik, hanem a korábbi MSZP-s hatalomnak is. (Bizony akkor is megpróbálták őt szíre-szóra bebörtönözni . Még a Bajnai kormány idején is bujtogatással gyanúsították. Most a szocialisták láthatóan zavarban is vannak, hogyan reagáljanak.)

De Orbánékra visszatérve, arra gondolni sem merek, hogy ennyire ostobák lennének, és ennyire nem ügyelnének még a látszatra sem.

Talán egyébként sem felejtették még el például a vörösiszap-ömléssel kapcsolatos őrizetbevételi fiaskót. Nem beszélve arról, hogy jól tudjuk azt is, a miniszterelnök erkölcsi felfogásától az ilyetén sekélyes bosszúálló cselekedetek oly távol vannak, mint Felcsút Jeruzsálemtől.

Azt azért nehéz lesz a közvéleménynek bemagyarázni, hogy ha Szima Judit nem hatalmi megtorlás áldozata, akkor miért is pont a kérdéses TMRSZ országos megmozdulása előkészítésének idején vált halaszthatatlanul sürgőssé nála a házkutatás, a kihallgatása és az őrizetbe vétele. A Szima körül szimatolók vádja miért pont most érett be?

És, ha már pénteken őrizetbe vették, miért kellett a letartóztatási döntést hétfőig halasztani?

Mindenesetre érdekes helyzettel találhatta szembe magát a nyomozási bíró. Ha kiengedi, Szimát este már hősként ünneplik Pesten. Ha benntartja, még nagyobb hőssé válik. Már-már Budaházys magasságokba emelkedhet.

Vagyis mindenképpen a józanság veszít és a szélsőség nyer. Talán ezért is, de a kaposvári bíróság salamoni döntést hozott, s lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el. Be is csukta, meg nem is.

Esterházy Péter csütörtökön Egerben járt. Erre a Kuruc.info előre felhívta hívei figyelmét, szaftos idézeteket közölve az író Így gondozd a magyarodat! című művéből, remélve, csinálnak majd kis cirkuszt.

A kis cirkusz nem is maradt el.

Ami azonban virtuális volt, jószerivel csak a heol. hu hasábjain volt megfigyelhető.

A heol.hu a feltűnő „Kultúrmocsok? - Esterházy Pétert őrizni kellett Egerben” címmel számolt be arról, hogy az író milyen körülmények között nyitotta meg a 82. .Ünnepi Könyvhetet Egerben, az Eszterházy Károly (egykori Ho Si Minh) főiskola előtt. Az írásból kiderül, hogy a címével ellentétben semmi sem indokolta az író „őrzését”, s ilyesmi nem is történt, hiszen „megnyitóbeszédét nem zavarta meg közbekiabálás, a néhány tiltakozó is csendben hallgatta végig.”

Ami tény még, hogy egy terepszínruhás valaki „Nem kérünk a kultúrmocsokból!” feliratú transzparenst tartott maga elé.

Ennek ellenére a címadás, de a fotók is azt sugallják, mintha az ismert magyar író valamiféle veszélyben lett volna az esemény kapcsán. Több fényképen is kigyúrt, kopasz biztonsági őrök gyűrűjében látható, töprengő arccal. (A feliratra pedig csak annyit jegyzet meg, a kultúrmocsokból ő sem kér.)

A heol.hu Esterházy őrzését, fenyegetettségét sugalló cikkét természetesen az országos sajtó is azonnal átvette, méghozzá az eredetivel azonos címmel.

Az index írásában kitért arra, hogy Esterházyt a magyarokról irt rádiójátéka miatt 2007-ben már a Magyar Nemzet is támadta. Az index felidézi az is, hogy az író akkori válaszában Örkényre próbálta a balhét ráverni.

Mindenesetre így lehet fasizmust vizionálni hazánkban. Így lehet egy várost, egy országot lejáratni. Kéremszépen, itt a baloldali írók már csak védőőrizetben mernek közlekedni! Tán legközelebb már könyvégetésre is sor kerül majd...

Mindenesetre az egri Érsekkertben egyelőre még ott láthatók a híres magyar írók által ültetett emlékfák. Például Faludy Györgyé, de Esterházy Péteré is. A legutóbbi választásokon szerepelt is egy szórólapon, szép színes MSZP-s kampánykiadványon, a párt egri vezetője, korábbi polgármestere, Nagy Imre társaságában a faültetés kapcsán.

Állítólag Esterházy mit sem tudott erről, ehhez nem kérték a beleegyezését, de jogi lépéseket nem kívánt tenni.

Kíváncsi vagyok, ha egy Fideszes kampánykiadványon szerepeltették volna hasonló módon, azt is ilyen belenyugvással fogadja?

Kivel megy Gyurcsány Görögországba álomnyaralásra? És a Maldív-szigeteki utat kivel osztja meg? Veronikával vagy korábbi szerelmével, Tündével? A szomszédasszony ilyesmin meditált éppen, amikor figyelmeztettem, hogy nem Gyurcsány, hanem Alekosz problémája ez.

De megértem a szomszédomat. Nem csoda, ha összekeveri őket. Újabban nap mint nap csak róluk hallani. S mindig nagyon fontos dolgok történnek velük.

Gyurcsány legutóbb Pápán bölcselkedett, mondván: nagyon fontos, hogy a szocialisták kormányzóképes arculatot tudjanak nyújtani, és felkészüljenek a kampányra. És sokak őszinte bánatára „nagyon remélte”, hogy három év múlva is az MSZP tagja lesz. Mert természetesen ki más is lenne az a bizonyos kormányzóképes arculat, ha nem ő.

A Jobbik pápai elnöke Gyurcsány látogatása alkalmából hangulatos kis csasztuskát faragott az exminiszterelnök számára. „Megkerült a veszett róka, kibujt a budai villából, habzó szájjal fröcsög újra. Nem hátrálunk ti nyomorultak.”.

A nem hátrálunk, ti nyomorultak szövegrész persze ebben a kontextusban plágiumnak tűnik. Ezt nem is oly rég épp Gyurcsány vágta a hatalom szemébe.

De én most nem is Alekoszról, meg Gyurcsányról meg a költői vénájú pápai Jobbik elnökről akartam elmélkedni, hanem a Fidesz kormányzás egy évéről. Ám ez sajnos meghaladja képességeimet. Őszintén bevallom ugyanis, nem tudok eligazodni a talpnyaló és a szidalmazó vélemények tengerében.

Volt alkotmányozási kényszer vagy nem volt? Az új médiatörvényekkel tényleg korlátozták a sajtószabadságot? Lenyúlták a magánnyugdíj-pénztárak pénzét vagy megmentették a tőzsdecápáktól? Jó-e nekünk az egykulcsos adórendszer? Egyáltalán: most akkor vannak megszorítások vagy nincsenek? És így tovább, és így tovább, sorjáznak a kérdések a nyugdíjrendszer átalakításától az egészségügyi rendszer megreformálásáig...

A kormányhű véleményvezérek szerint a Fidesz egy modern, erős új Magyarországot épít, az ellenzék szerint viszont ahová csak lépett eddig, káoszt, rombolást, pusztulást hagyott maga után.

Én meg csak itt lesek ki a fejemből bután. Miközben a gúnyos magabiztossággal vigyorgó Szijjártó Pétertől éppúgy frászt kapok, mint a még gúnyosabb magabiztossággal vigyorgó Horváth Csabától. Náluk már csak a pökhendi, cigányozó, buzizó, pincérruhás Jobbik-legények visszataszítóbbak számomra.

A fülkeforradalmi kormányzásnak talán egyetlen olyan kézzelfogható eredménye van, amit én is fel tudok fogni. A börtönök számának szaporítása. Már 2010 nyarán újranyitották a Solti Büntetés-végrehajtási Intézetet, most pedig a 2009. júniusában bezárt Gyorskocsi utcai börtön felújításával az index szerint további 237-tel bővítették a letartóztatottak férőhelyeit. Ezzel természetesen új munkahelyeket is teremtettek.

A nyugdíjas tűzoltók elmehetnek majd smasszernek.

Pár éve még a kergemarhakórtól rettegtünk. Aztán jött a megváltó sertéspestis. Majd a bontott-csirkéktől kaptunk frászt.

A szörnyű madárinfluenza járvány kipusztítja az emberiséget, jósolták később a bulvárlapok, és persze rekordpéldányszámban fogytak el.

De sem a kergemarhakór, sem a sertéspestis, sem a madárinfluenza nem váltotta be a hozzá fűzött armageddoni reményeket.

Aztán pár éve igen hálás téma lett a H1N1 vírus is. (Nem tévesztendő össze az N1 tévével! Bár hatása hasonló.)

Akkoriban tonnaszámra gyártották mifelénk is a járvány elleni gyógyszert, s állítólag néhány offshore közeli cég milliárdokat kaszált ebből. S bár komoly államférfiak a nagy nyilvánosság előtt oltatták be magukat, az emberek többsége még sem volt vevő az injekcióra. Bizony sok medicina raktáron maradt.

De a járvány ennek ellenére az istennek sem akart pusztítani az elvárt mértékben. Amikor a tetőfokán tombolt, egy-két haláleset ugyan előfordult itt-ott, de jóval kevesebben haltak meg ennek következtében, mint például a téli hidegekben kihűlésben.

A lényeg a lényeg, hogy nagy csalódást okozott ez az újfajta influenza is. Akik az emberiség kipusztulását vizionálták ezáltal, azok viszont most újra fellélegezhetnek.

Na, de végre itt a coli-baktériummal mérgezett uborka!

Ez a halálos végű zöld-növény állítólag Spanyolországból érkezett hozzánk is, derítették ki. Akárcsak a spanyolnátha. (Továbbá a spanyolviasz és a spanyolfal.)

A németeknél már jóval több mint ezer fertőzéses megbetegedést, illetve gyanús esetet regisztráltak. A betegek közül csaknem háromszáz állapota válságos, s tíz a mérgezéses halottak száma. Már Svédországból, Ausztriából és Svájcból is érkezett hír a fertőzésekről. De egészségügyi szakértők szerint a járvány még messze nem érte el tetőpontját.

Hallom a híradásokból, miszerint büszkén kijelenthetjük, a magyar uborka viszont nem mérgez.

Igaz, kicsit drágább, kicsit csúnyább, de a miénk.

Lecsapott a rendőrség a legnagyobb magyarországi pókerteremre.

Ez a bűnügyi hír tulajdonképpen attól vált igazán érdekessé, amit pedig a tudósításában csak úgy mellékesen bökött ki az index.

Eszerint a pókertermet üzemeltető klub kapcsolatban áll a Független Rendőrszakszervezettel. Egymás honlapját linkelik, a szakszervezeti tagok ötven százalék kedvezményt kapnak az étel- és italfogyasztásból, a klub pókeren kívüli szolgáltatásaiból.

Hogy is van ez?

Ha jól értem, a rendőrök ebben a Miami pókerteremben féláron kapják a kaját, piát, s féláron csocsózhatnak, flipperezhetnek, biliárdozhatnak.

S mindezen igen jelentős kedvezmények pusztán csak azért járnak nekik, mert tagjai a Független Rendőrszakszervezetnek. Ráadásul a Független Rendőrszakszervezet a honlapján reklámozza is a pókerklubot.

De, ha ilyen kedvezményeket kapnak, ennek fejében pedig ennek a klubnak efféle hírverést csapnak, tényleg lehet-e ezt a szakszervezetet teljesen függetlennek nevezni?

Mert szerintem mindezek alapján nem, hogy a függetlenségük vitatható, de bizony még valamiféle korruptságot idéző hangulat is belengi ezt a szimbiózist.

Miért éppen a rendőr-szakszervezeti tagok jutnak ilyen előnyökhöz? Miért nem mondjuk a magyar bélyeggyűjtők szövetségének alkalmazottai? Vagy az állástalan irgalmas nővérek?

Aztán mindezek után megtudtam még azt is, hogy a Független Rendőrszakszervezet nem csak ezzel a kártyaklubbal áll ilyen sajátos adok-kapok kapcsolatban.

A hír Tv Pongó Gézát, a Független Rendőrszakszervezet főtitkárát idézi, aki szerint „számtalan ilyen megállapodásunk és szerződésünk van több száz céggel, viszont a pénteken történtek miatt a szakszervezetünk úgy dönt, hogy a jövő héten ezt a szerződést felül fogja vizsgálni, és valószínűleg meg fogja szüntetni. „

Nagyon kíváncsivá tett Pongó úr, miféle kapcsolatokat ápol, ápolhat egy rendőrszakszervezet több száz céggel?

És azokat mikor és kik fogják felülvizsgálni?

Nagyon is elképzelhető, hogy a Miami klubban erre a razziára nem véletlenül most került sor éppen, a kormány és a rendvédelmiek tárgyalásainak finisében. Pintérékről fel tudom ezt tételezni.

Ám, ha így történt is, ez sem menti a menthetetlent.  

A Magyar Országház önjelölt nyelvőre és amatőr színikritikusa legutóbb egyik parlamenti bizottsági ülésen egy közismert közmondás kifacsart felemlegetésével megint megcsillogtatta sajátos verbális humorát.

Nem tudom, ki emlékszik még arra a korábbi, szintén igen mulatságos megjegyzésére, miszerint Alföldi Róbertet azért nem merik elbocsátani, mert nem mernek neki hátat fordítani. Aztán az is rettentő vicces volt, amikor megkérdezte: a Nemzeti Színházat Alföldi meddig használhatja még melegedőnek? Bár nem kizárt, hogy ez utóbbit már Vonától hallottuk valahol – de valójában gancegál, egyik kutya másik eb, mondhatnánk mi is stílusosan.

Novák Előd a napokban abban a bizonyos parlamenti bizottságban a Nemzeti Színház igazgatójára célozva többször is megismételte, miszerint addig jár a köcsög a kútra, míg el nem törik. Ezt láthatóan nagyon jó poénnak tartotta. (Hat éves korom környékén nekem is borzasztóan tetszettek az ilyesfajta szellemességek: mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc. Aki korán kel, álmos. Aki másnak vermet ás, az sírásó.)

Nem tudom, Novák úr és cimborái hallottak-e már egyébként arról a nagy magyar(?) íróról, akinek a nevéhez fűződik az ars poétikájának is felfogható közismert kijelentés, miszerint humorban nem ismerek tréfát.

Ha ismerik,ha nem, láthatóan ők ennek a fordítottját tartják követendőnek.

A tréfában nem ismernek humort.

Nekem Novák Előd köcsögös jópofáskodásáról, pontosabban idétlenkedéséről egyébként az a magyar közmondás jutott eszembe, amely szerint bolond lyukból bolond szél fúj.

Pontosabban, kissé átalakítva: bolond segglyukból bolond szél fúj.

Ez utóbbi változat azért is találóbb, mert Novák úr és eszmetársai – hogy én is egy közismert szólással éljek – gyakran csinálnak segget a szájukból.

A mai nap Pörzse Sándor az Országházban Alföldi Róbertnak azt a magatartását tette szóvá, hogy orális szexet kívánt egy jobbik közeli kísérleti tévé hölgyriporterének

Pörzse a sajtóból már jól ismert azon esetről beszélt, amikor Alföldi a Nemzeti Színház előtt tartott sajtótájékoztatóján vitába keveredett egy ifjú riporternővel. A hölgy botrányos előadásokról panaszkodott, s utalt arra, hogy bár ezeket a darabokat nem látta, az Ember tragédiájában a Római szín orális szexjelenetét ellenben igen.

Alföldi ezután a hölgy ama kérdésére, hogy megnézetné-e tizenkét éves gyerekekkel ezeket a darabokat, előbb érdeklődött, hogy ismeri-e az Ember tragédiáját, illetve a Római színt, majd pedig dacosan azt vágta az újságíró szemébe, hogy meg, bizony megnézetné! „Önnek pedig kívánok ilyen orális szexet innentől kezdve egész életében.”

„Ők ilyenek”, szögezte le felháborodott szónoklatában Pörzse. Aztán azt fejtegette:„Önöknek Eperjes nem jó. Alföldi jó. Segítsen nekem egyszerű állampolgárnak eligazodni, tisztelt miniszter úr.”

Réthelyi válaszának lényege az volt, hogy már régóta figyeli a Nemzeti direktorának kifogásolható ténykedését. „Amit most ön említ, az megengedhetetlen egy ilyen intézmény vezetőjétől. Ha igaz az a sajtóhír, hogy valójában ilyen kijelentéseket tett, méltatlanná vált az igazgatói tisztre.”

Erre jegyezte meg Pörzse dícsérőleg a miniszternek, hogy megemelem a kalapom. Azt itt már nem tette hozzá, amit korábban a parlamenti bizottságban mondott, amúgy jobbikos, kurucos stílusban, miszerint „kimostam volna a száját, lehúztam volna a klotyón.”

Mindenesetre ettől a virtuális kalapemeléstől a miniszter úr felbátorodva hozzáfűzte, „megismétlem, átlépett egy határt, vizsgálatot indítottam.”

Elárulta, hogy Alföldit berendelte tisztázni a kijelentés pontos tartalmát és körülményeit.

Mindezek alapján egyes médiumok már most tényként kezelik Alföldi kirúgását.

Javaslom a miniszter úrnak, hogy most már ne álljon meg félúton. Ha Alföldit kirúgja, tiltsa be ennek a Madách nevű gyanús alaknak az inkriminált színdarabját is. A Római (hatodik) színben ugyanis tényleg egy aberrált orális szexre kerül sor. Íme egy kis idézet!

„HIPPIA Talán inkább csókot kívánsz?

LUCIFER Öleld meg és lopd ki a szájából az obulust.

HIPPIA Ha tégedet csókollak, őt miért ne?

(A halottat megcsókolja...)”

Még hogy orális szex?! Ezt a szennyes szexuális aberrációt nekrofíliának hívják. Ilyesmi bemutatása pedig pláne megengedhetetlen magyar színpadokon. Mi lesz így az erkölcseinkkel?

Ezért javaslom, a Jobbik vezetésével alakuljon egy parlamenti bizottság, akiknek a feladatuk a színházi darabok felülvizsgálata. Azokban, amelyekben szexuális aktusok, egyéb devianciák, szélhámoskodások, gyilkosságok, stb. történnek, azonnal be kell tiltani, szerzőik pedig ha még élnek, kirúgni.

A belügyminisztert meglopták Heves megyében, adta hírül a heol.hu.

Íme, ismét egy olyan cím, amelyiknek semmi más célja nem lehet, mint az, hogy ebben a rettenetesen kiélezett „hírversenyben” a heol előnyre tegyen szert a többi médiummal szemben!

Tegyük gyorsan hozzá, meg nem érdemelt előnyre.

Néhány napja még az volt a legfontosabb közlendőjük, hogy leköpték Gyurcsányt Egerben. Most meg Pintért meglopása a szenzáció. Ami állítólag az ő egyik szihalmi birtokán történt.

Lelki szemeimmel látom a kezeit dörzsölő szerkesztőt. Erre a hírre tuti, hogy mindenki felkapja majd a fejét. És persze, hogy rákattint az írásra.

Aztán pedig, ha már rákattintott, az a birka olvasó kárörvendően nyugtázza majd, hogy na kéremszépen mit rizsázott ez az ürge, hogy itt rend lesz, amikor még őt is meglopják? Látjátok, ilyen ez az Orbán kormány. Semmit sem tart be, amit ígér.

Az újságíró a különös bűnesetről szóló beszámolóját természetesen azzal a hangulatos felütéssel kezdi, miszerint a szihalmiak számára: „Nem árt, ha van egy jóságos patrónus, egy gondos keresztapa. Aki például beiktatásakor azt ígérte, hogy két hét alatt rendet tesz a magyar köz- és magánterületeken. Az utca embere talán azt gondolná – az évszázados hazai beidegződések és tapasztalatok nyomán - , hogy ott, ahol maga a jelenlegi belügyminiszter is tiszteletbeli helybélinek számít, jobbak a település kilátásai és közbiztonsági helyzete.”

Jó az indítás is a keresztapa szöveggel. Ugye felfogod a célzást tisztelt olvasó? Pintér mint keresztapa! (Egyébként pedig mossuk kezeinket, rossz, aki rosszra gondol.)

Az igazi gonosz zsurnaliszta ördög azonban a további részletekben rejlik.

Az írásból ugyanis kiderül az is, hogy „A hivatalban lévő főbelügyér ingatlanai a borsodi Zsóry-fürdő közelében vannak. Itt nincsenek fokozottabb közbiztonsági intézkedések, amit az is bizonyít, hogy a helybeliek szerint pár éve még a rendvédelmi szaktárca jelenlegi irányítóját is meglopták.”

Hogy mi van? A „helybeliek szerint pár éve”!

Most akkor hogy is jön ide az a két hetes ígéret? Meg a mostani közbiztonság helyzete?

Az állítólagos lopás idején Pintér még egy köztiszteletben álló magánvállalkozó volt. A belügyért meg, ha nem csal az emlékezetem, valami Benczének hívták.

Tudom én, hogy muszáj azt sulykolni - ami egyébként igaz is - , ezzel a két hét alatt megteremtendő közbiztonság ígéretével Pintér sem jobb az egykoron gázáremelés tagadásában utazó Lendvai Ildikó vásznánál.

Ám Pintér lejáratási kísérletének ez a módja nem korrekt.

A végén még lelkes híve leszek az új sajtótörvénynek.

Olvasom, hogy a fotóművész engedélye nélkül készíttetett másolatot egy alkotásról Veress László, az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke.

Képet lopott? - kérdezi az index.

Az index, az Amerikai Népszavára hivatkozva, azt is megírta, hogy Veress úrnak egy nemzetközi fotópályázaton tetszett meg Páczai Tamás Trágyadomb című képe, amiből egy kópiát ki akart akasztani az irodájában. Az alkotó által megszabott hetvenezer forintot azonban sokallta, „a megszorítások miatt”. (Az is lehet persze, hogy valójában Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztostól ijedt meg, nehogy később a buzgó ügyvéd rábizonyítsa, a kép valójában csak hatvanötezret ér, a kabinetfőnök pedig pazarolja a népvagyont. Bár azt tapasztalom, hogy valahogy az ügyvéd úrnak visszaélés ügyekben elég csőlátása van...)

A kabinetfőnök mindezért egy olcsóbb megoldást választva a fotó szkennelt verziójából készíttetett kópiát egy fotólaborban.

Csak azt nem értem, miért lett ebből hír az indexen vagy akárhol máshol? Tán az újságírók nem fogták föl, hogy a kérdéses fotót, és ezen keresztül a fotóművészt milyen nagy megtiszteltetés érte. Az alkotása az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke irodájában díszeleghetett.

Tisztelt szerkesztő urak, nem eléggé világos?

az ORSZÁGGYŰLÉS ELNÖKÉNEK KABINETFŐNÖKE IRODÁJÁBAN!

 

Mások kezüket-lábukat törnék, s tán még fizetni is hajlandóak lennének egy ilyen megtiszteltetésért.

Úgy, hogy jobb lesz, ha ez a Páczai vagy ki a túró, nem ugrál annyira. Mert ha ez a malőr netán Lázár János vagy Balsai István fülébe jut, az Isten legyen neki irgalmas. Mert akkor az Isten sem menti meg őt egy alkotmánymódosítástól. Amelynek az lesz a lényege, hogy a Trágyadombnak igenis ellenérték nélkül az Országgyűlésben a helye. A részletes szabályok pedig – aranyozott blondelkeret, selyemzsinór, fotót takaró üvegvastagság, stb. - a sarkalatos törvényekben kerülnek bepikkelyezésre.

Ennek a Páczainak pedig alaposan a körmére néznek majd, s ha tovább kellemetlenkedik, elmehet a munka világába.

A heol.hu (2011. május 18, 19:29) beszámolója szerint egri látogatása során Gyurcsány Ferencet hangos bekiabálásokkal fogadta húsz-huszonöt ember, közülük egy nő többször leköpte a szocialista politikust. Az írás címe is ez: Leköpték Gyurcsányt Egerben.

Bár Gyurcsány újabban naponta szerepel a híradásokban, erre a köpködésre minden magára valamit is adó sajtóorgánum azonnal felfigyelt. (Ennél már csak az lett volna érdekesebb hír, ha fordítva történt volna. Mint a kutya és a postás esetében. Vagyis, ha Gyurcsány köp le egy nőt Egerben.)

Természetes hát, hogy ezt a közlést a heol.hu- ra hivatkozva azonos vagy hasonló címmel azonnal átvették az országos médiumok is.

A hír megjelenése után néhány órával viszont azt a heol.hu kétszer is újabb információkkal egészítette ki. (Természetesen az írás feltűnő címének változatlanul hagyása mellett.)

A 21.00-kori közlésük szerint a rendőrök nem észlelték, hogy atrocitás érte volna a volt miniszterelnököt, de erről bejelentést sem kaptak. 22.14-kor pedig mindehhez még azt is hozzábiggyesztették, miszerint „A Gyurcsány Ferencet fogadó helyi szocialisták egyöntetűen kiállnak amellett, hogy a volt miniszterelnököt nem köpték le.”

A rendőrségi véleményt a többi médium is ismertette, a későbbit, a helyi szocialisták álláspontját, azonban már nem.

Nagyon nagyon régi újságírói etikai alapelv, hogy a hír szent, a vélemény szabad. Vagyis a hír tényeket, adatokat közölhet, amelyek valóságtartalma a tényeken alapul és bárki által ellenőrizhető.

Aki nem ezt teszi, az bizony hazudik. A sajtó szabadsága viszont nem lehet a hazugság szabadsága.

Vagyis a sajtó szabadságát nem csak a hatalom veszélyeztetheti, hanem a hazug újságíró is.

A heol.hu a „Leköpték Gyurcsányt Egerben” feltűnő címmel ellátott cikkének minden kontroll nélküli leközlésekor tisztában kellett volna legyen azzal, hogy azt az országos sajtó is átveszi. Miért nem az írásuk közreadása előtt kérdezték hát meg a rendőrséget, és a helyi szocialistákat arról, történt-e köpés avagy sem?

Vagy a lényeg már nem is az igazság, hanem a minél feltűnőbb cím, a minél több kattintás, a minél több komment?

Mindenesetre a heol.hu számítása bevált. Özönlöttek a – többnyire lelkes hazafiúi – hozzászólások.

Persze akadt olyan is, aki szerint „Ide vezet a Hír Tv, a Magyar Nemzet, a Fidesz évekig tartó gyűlületkampánya.”

Az egész ország apraja nagyja ott szorított a tévéképernyő előtt. Na majd most megmutatjuk a világnak! Mégsem jött össze a várt győzelem. Sőt.

Megint bebizonyosodott, nem szeretnek minket. Korábban a sajtótörvényünk baszta a csőrüket, majd a modern alkotmányunkat fikázták.

Semmi sem jó ezeknek, amit mi csinálunk. Nyomják Krahácsot.

Most ezt a szerencsétlen csontos dauerolt szőkét pontozták le, aki egyre csak azt kérdezgette drámai hangon, hogy a szerelem miért múlik el.

Sokak szerint nagyon igazságtalan ez a 22. hely a mi lányunk számára. Sőt biztos, hogy politikai ármánykodás van mögötte. Egyesek egyenesen azt gyanítják, maga Heller Ágnes járt közre a balsiker érdekében. Egyelőre nem tudni biztosat. De a Hír tévé már nyomon van.

Az viszont kétségtelen, hogy ilyen helyezést, némi gyakorlással, a 89 éves nagymamám is elért volna, ha elénekli – persze angolul ő is – a Csicsónénak három lánya című dalt. S akkor még Uhrin Benedeket nem is említettem.

Amikor Európa megtudta, hogy a mi lányunk Geszti Péter dalszövegét nyomatja, alighanem azt várták volna el, hogy a hölgy amúgy magyarosan lóháton lovagolva jelenik meg a színpadon. Ehelyett egy damaszt asztalterítőbe burkolózva siránkozott.

Pedig Gesztin nem múlott semmi. Ő nagyon szép szöveget írt a dalhoz, amelyről egyébként az volt a véleménye, miszerint „tempós, dinamikus zene, de közben majdhogynem patetikus érzelmek gyúródnak benne zeneileg, ezért egy furcsa tánczenei ária a dal.”

Persze, meghallgatván a döntőbe jutott nációk nótáit, nehéz eldönteni, hogy tényleg nagy siker lett volna-e ezen a gagyi giccsparádén előkelő helyen végezni. A színpadon hol fehér füst terjengett, hol színes buborékok szállongtak, hol pedig arany konfettieső zúdult az előadó nyakába. Miközben folyamatosan patetikus érzelmek gyúródtak zeneileg.

Az érintett Wolf Kati egyébként azt nyilatkozta a döntő után, hogy „Nagyon jól sikerült a produkció, ezért nem vagyok csalódott a szombat esti döntő eredménye miatt.”

Vagyis a műtét az sikerült, csak a beteg halt meg.

Gyurcsány nagyon jól alkalmazza az állítólag Gábor Zsazsa nevéhez köthető felfogást a médiához való viszonyuláshoz. Miszerint mindegy, hogy mit, csak írjanak rólam. Még az sem baj, ha lekurváznak.

Mostanában nincs olyan nap, hogy ne szerepelne a vezető hírekben. Ráadásul az ügyészség is a kezére játszik, amikor röpke néhány évnyi tépelődés után úgy döntöttek, kérik a mentelmi jogának felfüggesztését.

Gyurcsány a folyamatos róla beszélést a Facebookon és a Kapcsolat.hu-béli blogbejegyzéseivel gerjeszti. (Kot-kot-kot-kot, kotkodács, minden napra egy tojás.)

Az exminiszterelnök minapi blogbejegyzése a „Tagok és vezetők” címmel tulajdonképpen a párton belüli hatalomátvételre irányuló nyílt hadüzenet volt. Az MSZP szegfűjével díszített posztjában azt írta: „ A vezetők egy része boldogtalan a kezdeményezéstől. Ezen nem csodálkozom. Hiszen sokaknak éppen a jelenlegi rendszer változatlanul hagyása lehet a biztosíték arra, hogy továbbra is helyük legyen a párt közép- és felső-vezetésében. Személyesen át tudom érezni a helyzetüket. De ez nem személyes ügy.”

Ebből a néhány sorból és a pártlogó hangsúlyozott szerepeltetéséből is nyilvánvaló volt, hogy Gyurcsánynak esze ágában sincs másik pártot létrehozni vagy ilyenbe belépni. Inkább az MSZP-t próbálja meg el- illetve visszafoglalni, s a maga képére formálni. Akinek ez nem tetszik, annak el lehet menni. Mert ez ugye nem személyes ügy.

A mai, még provokatívabb: „Provokáció” címmel írott blogbejegyzésében pedig már magabiztos fejedelmi többesben fogalmaz, ezzel is kifejezve, nincs egyedül.

„De ha bárki kétségbe vonja küzdelmünk tisztességét, azt, hogy az MSZP-ből csináljunk egy erősebb, demokratikusabb és erkölcsösebb pártot, akkor azzal megküzdünk. Mert egy dolog a politika, és egy másik, ennél fontosabb dolog a tisztesség. Nem engedjük, hogy provokáljanak bennünket. Nem engedjük.”

Vagyis, ha ezt a fellengzősen magasztos szöveget lehántjuk, akkor valami olyasmi a veleje, miszerint azok a rohadékok, akik a szocialista párt el- illetve visszafoglalásában az útjába merészelnek állni, azok provokátorok, akiknek kuss van.

A volt pártelnök miniszterelnök szájából mégis a legszebben talán az a mondat hangzik, amelyik talán emlékkönyvi bejegyzés is lehetne, s egyébként egész életében vezérelve volt: „Mert egy dolog a politika, és egy másik, ennél fontosabb dolog a tisztesség.”

Megnyugtató, hogy Kónya Péter a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének elnöke kész az együttgondolkodásra. Az már kevésbé ad okot a nyugalomra, hogy szerinte az állomány nagy része elkeseredett és elszánt.

Az pedig már egyenesen ijesztő, hogy az elnök úr nyíltan fenyegetőzik is. „Eljöhet az idő, amikor a vezetők már nem tudják megőrizni a tüntetések békés jellegét.”

Különösen súlyos fenyegetés ez éppen egy olyan vezető szájából, aki olyan szervezet tagja, amelyik egyrészt „fegyveres”, másrészt „rendvédelmi”.

Miután az elnök úr bővebben nem részletezte, hogy konkrétan mi történik akkor, ha az "együttgondolkodás" nem vezet a kívánt eredményre, s a tüntetések nem lesznek békés jellegűek, csak találgatni tudok. Mit tesznek majd, ami nem békés jellegű? Elfoglalják a köztévé épületét, és csokit rekvirálnak a büféjében? Kukákat borogatnak, utcakövet hajigálnak? Vagy korábbi jó szokásukat megőrizve gumilövedékekkel támadnak az emberekre, és jól megrugdossák a Fideszes országgyűlési képviselőket vagy netán a kávézók külföldi vendégeit?

Nem tudjuk.

Ami viszont szinte biztos, hogy izraeli zászlókat nem fognak felgyújtani, mert Kónya úr az újságírók előtt azt is kijelentette, hogy a pénteken történt zászlóégetéstől elhatárolódnak.

Tetszik nekem ez az elhatárolódás.

Az 58 éves nyugdíjas tűzoltó valahonnét előhúz egy zászlót – a Kuruc. info szerint egy geometriai ábrát: hexagramot ábrázoló textildarabot – s azt látványosan felgyújtja.

Ja, hogy éppen a mi tüntetésünkön? És akkor mi van? Akkor is elhatárolódtunk volna, ha felrobbantja a Parlamentet.

Azért nem semmi ez a hír ez a mostani zászlóégetés. Sajátos fílingje van. A tűzoltó, aki nem tüzet olt, mint ahogy az tőle elvárható lenne, hanem tüzet gyújt.

Ja persze nyugdíjas már szegény, és régen látott tüzet. Bizonyára hiányzott neki a látvány. És mit tesz isten, pont egy izraeli zászló akadt a kezébe! Ment volna bírónak vagy ügyésznek, akkor még legalább négy évet dolgozhatott volna! És nem kellett volna az idejét zászlóégetéssel múlatnia. 

Azt írja az újság, Lujza, a rendvédelmi dolgozók tüntetésével összefüggésben, hogy „Sokat nem kellett várni a névcserére. Évekig Gyurcsány Ferencet gyalázták nap mint nap, tegnap már azt kiabálták a Parlament előtt: „Orbán takarodj!”.”

Mindehhez nem is titkolt megelégedéssel és kárörömmel még hozzáfűzi. „És áttörték a parlamenti kordont, és füstbe borult a belváros – megint.”

Már az írás címe is árulkodó: 'Máris eljött az Orbán takarodj!'

http://nol.hu/lap/20110507-takarodj_

(Érdekes volna persze azt is tudni, kik is akarták Orbánt elzavarni és kik randalíroztak? Nem lehetséges, hogy esetleg az ott szintén jelenlévő Eszes Tamás úr eszmetársai?)

És miután „A szerk.” szignóból megállapíthatóan nem is titkoltan szerkesztőségi cikkről van szó, különösen meglepő az írás befejező mondata, amely úgy kezdődik, hogy „A külföld… növekvő ellenszenvvel nézi a Fidesz magyar „forradalmát”

Elképzelem, amint ez az izé, ez a Mr. Külföld, mogorván összevonja szemöldökét és fejét csóválva, esetleg néhány körmös kíséretében ráripakodik a Fidesz elnökére, Orbán fiam, azonnal hozd ki az ellenőrződet!

Tényleg ott főzték ki ezt a tisztességtelen süketelést a legkedveltebb napilapunk szerkesztőségében? És ők elhiszik, hogy mi elhisszük, miszerint valóban létezik valamiféle egységes Külföld, méghozzá a Fidesz elleni egységes növekvő ellenszenvvel?

Érdekes kérdés persze az is, hogy a szerkesztőség szerint ez a Külföld mit gondol mondjuk az MSZP-ről? Őket növekvő rokonszenvvel szemléli?

Nem lehet az, hogy a NOL számára az a bizonyos Külföld olyan személyek véleményét jelenti, mint Daniel Cohn-Bendit, vagy Werner Hoyer, a német külügyminisztérium államminisztere?Tetszik, nem tetszik, ott a szerkesztőségben, szerintem bizony várni kell még arra az annyira áhított „névcserére”, vagyis igen sok hülyeséget el kell még Orbán Viktornak követnie ahhoz, hogy olyan mérvű ellenszenv övezze, mint Gyurcsányt.

Addig viszont a magam részéről növekvő ellenszenvvel figyelem a Népszabadság ilyen és ehhez hasonló mesterkedéseit. A majdnem csak részleges magyar sajtószabadság nagyobb dicsőségére.

Az index fotóján egy elesett 97 éves vénembert látunk, amint némi segítséggel a vádlottak padjához, pontosabban székéhez vánszorog. Az inge kilóg.

Szánalomra méltó látvány, a szemlélőben óhatatlanul feltámad a vágy, hogy odalépjen és támogassa szerencsétlent.

Közel hetven éve persze ő még fiatal, snájdig tisztecske volt, s nem szorult segítségre. Akkoriban ő segített másokat.

Mármint a halálba.

Azzal vádolják ugyanis, hogy csendőrszázadosként kivégzésekben működött közre 1942 januárjában, Újvidéken.

Dr. Zétényi Zsolt védő szerint mindez csupán fikció.

Ne vitatkozzunk ezen egyelőre, hiszen az is lehet, hogy igaza van, majd a bölcs bíróság eldönti.

Efraim Zuroff, a Wiesenthal-központ vezetője a tárgyalás kapcsán az indexnek azt mondta, hogy örül és elégedettséget érez, hogy Képíró Sándor megérte a pert. Nem az elesett öregembert kell nézni, hanem az életerős fiatalemberre kell gondolni, aki a háborús bűncselekményeket elkövette.

Szerintem ebben teljes mértékben igaza van, feltéve, hogy ilyen sok idő múltán is még bizonyítható lesz a vád, és bűnösnek tartják majd, s el is ítélik. Akkor bizonyára börtönbe kerül, s nyilván ott is fog meghalni. Egy háborús bűnös megérdemli. De mi van, ha esetleg nem lehet a vádat bebizonyítani? Akkor bizony hőst csinálunk egy csendőrszázadosból.

Ahogy a Nemzeti Jogvédő Alapítvány fogalmazott még 2008 októberében: „A Képíró ügy lesz a nácivadász akció egyik legnagyobb kudarca.”

Efraim Zuroff egyébként olyasmit is nyilatkozott az indexnek, hogy:

„Magyarországnak, ahol különösen nagy probléma a szélsőjobb erősödése és a romaellenesség, egy ilyen per jót tesz, mert lehetőséget teremt a múlttal való szembenézésre.”

Zuroff úr ebben viszont sajnos biztosan téved, mert akárhogy is végződik ez az eljárás, nem lesz itt semmiféle szembenézés, hanem lesz helyette még erősebb antiszemita fröcsögés. Különösen egy esetleges felmentés esetén.

A kuruc.info máris zsidó mókának, showműsornak nevezte a tárgyaláson történteket.

 Folyik a köztisztviselői törvény vitája. Szokásos unalmas álmos parlamenti ülés. Kölcsönösen lehazugozzák egymást, miközben a szocik a munkavállalókért aggódnak, szégyen, amit a Fidesz művel. A fideszesek ezt kikérik maguknak, aggódtak volna az elmúlt nyolc évben. Ezeknek a tolvajoknak van pofájuk most aggódni? A Jobbik persze vígan ekézi mindkettőjüket.

A teremben mindössze néhányan ücsörögnek, azok többsége is fogat piszkál, orrot túr, telefonál, fecserészik. Vagy éppen a laptopjára mered. (Lehetséges, hogy pasziánszozik éppen.)

Egy honanya szólal fel, egy szőkített szépség, a Jobbik nevű úgymond demokratikus parlamenti párt frakciójából. Hosszú hajtincsei incselkedve lógnak a szemébe.

Valójában persze nincs jelentősége sem a mű-szőkeségének, sem a hosszú hajtincseinek. Ezt a szöveget elmondhatná a jobbikosok közül bárki, talán Zagyva György Gyula kivételével, aki mindezt bizonyára kevésbé cizelláltan tudná csak számunkra artikulálni. S azt is inkább odakint a folyosón.

A Jobbikos képviselőnő igen szakavatottan a törvényjavaslat szövegét értelmezi, azon mereng el éppen, hogy a köztisztviselő áthelyezése esetén vajh mi számít bele az utazási időbe. Íme:

„Harmadik, s igazából csak ilyen érdekességként, elgondolkodás szinten, hogy a kormánytisztviselők áthelyezhetőségének kizáró okai között, illetve feltételként van, hogy kettő óra utazási időn belül kell lenni az áthelyezés helyének. Pontosan mi is az utazási idő? Tehát ezt hogy definiálják. Ez nincs benne, ez megint csak pontatlan megfogalmazás. Mi számít bele Pl. bele számít-e, hogy a cigány-bűnözés keretei közt napi szinten ellopott vasúti kábelek miatt folyamatos késések. Amikor például a húszperces menetidő az ötven perc vagy másfél óra. Ez beleszámít-e?”

Ügyes. A Jobbiknak sikerült a köztisztviselői törvény vitájába is becsempészni alattomos rasszista szlogenjét: az állítólagos cigány-bűnözést.

Mindenesetre a Jobbikos honanya felszólalására adott reakciókból, pontosabban azok elmaradásából jól megfigyelhető, hogy a Jobbik addig-addig mondogatta, ismételgette, sulykolta belénk a cigány-bűnözés kifejezést, hogy sikeresen elérte célját: ma már ilyesmire a liberálisan legérzékenyebbek sem reagálnak.

A magyar parlamentben most sem tett senki semmilyen észrevételt erre a bunkó megjegyzésre.

Mintha tényleg ennek a jobbikos némbernek és sok ostoba párttársának lenne igaza abban, hogy ma Magyarországon a vonatok késésének egyetlen egy oka van, és lehet, ahogy oly szépen megfogalmazták, a cigányok által „napi szinten” ellopott kábelek.

 A heol.hu címlapján látható fotón egy jó kiállású peckes, szálfatermetű honatya, aki egyébként a Jobbik alelnöke (s mellesleg az országgyűlés Ifjúsági, Szociális, Családügyi és Lakhatási bizottságának elnöke), rendőrök gyűrűjében kezet fog a cigányok gyűrűjében tartózkodó helyi romák képviselőjével, aki egyébként a Roma Polgárjogi Mozgalom alelnöke.

Keményen, férfiasan jattolnak az alelnökök, nyíltan egymás szemébe nézve.

Itt a kezem, nem disznóláb.

Ezzel a kézfogással újabb fordulójához érkezett a gyöngyöspatai tragikomédia. Pontosabban sokaknak tragédia, egyeseknek komédia.

A heol. hu fotója viszont azt sugallja, nincs itt olyan nagy probléma, szót tudunk mi szélsőjobberek és romák egymással érteni.

( Mármint fényes nappal, rendőrök között, a kamerák előtt.)

Egyébként, ez a gárdista egyenruhához hasonló öltözékű Jobbikos alelnök bizony bizony nem más, mint az a Sneider Tamás, aki régebben szkinhed volt, és saját bevallása szerint azért állt büntetőbíróság előtt, mert „felrepesztette a pittyét egy cigány maffiózónak”.

A másik személy pedig nem más, mint az az id. Farkas János, akinek vezérletével néhány nappal korábban a helyi cigányok kifütyülték és jól megfeddték, mondhatni elzavarták Farkas Flóriánt, az Országos Cigány Önkormányzat elnökét.

A Jobbik alelnökének, és egykori szkinhed vezérnek kézfogás dukál, az országos cigány-vezetőnek viszont füttyszó és szidalmazás.

Na most akkor hogy is van ez?

Ha valaki ezt nem érti, az nem érti a jelenlegi hazai politika lényegét.

A Roma Polgárjogi Mozgalom (egyébként igen súlytalan) politikai riválisa annak a Lungo Dromnak, amelyiknek a vezetője Farkas Flórián.

A Roma Polgárjogi Mozgalomról ezen kívül még azt is tudni kell, hogy az MSZP, és személy szerint Gyurcsány befolyása alatt áll. Nem véletlen az sem, hogy éppen az id. Farkas János vezette helyi szervezet kapott az exminiszterelnöktől egymilliót.

Szóval így áll össze ez a kézfogás, és az a szidalmazás.

Szegény helyi cigányok pedig csak fütyülnek, fütyülnek, mint a fülemüle és nem is sejtik, valójában kinek is fütyülnek.  

Húsvét hétfőjén Budaházy után immáron egy újabb nagyszerű hazafi vált médiasztárrá, a kempóbajnok Eszes Tamás úr személyében. Felmentették az Egri Városi Bíróságon a garázdaság szabálysértésének vádja alól, s ma már azt is megtudhattuk róla, hogy indul a polgármesteri székért Gyöngyöspatán.

Mindenesetre, ha hazánkban az "eszes" jelző etalonja ez az Eszes úr lenne, akkor talán még annál is sokkal nagyobb baj lenne, mint amiről éppen ő panaszkodott a minap az Egri Városi Bíróságon. A rendőri vezetést vádló és leleplező – polgármesteri székfoglalónak is beillő, sőt szinte már-már dimitrovi magasságokban emelkedő – védőbeszédében olyasmiket mondott, hogy: „tehát ha az riadalmat kelt ma Magyarországon, hogy katonai terepszínű egyenruhában megjelenik magánterületen hon- és önvédelmi ismereteket átadni erre éhes fiataloknak, felnőtteknek megfelelő szakgárdával, akkor nem tudom, hogy hová jutott az ország”

Bizony ide jutott kedves Eszes úr. Éppen az önök és önökhöz hasonlók jóvoltából. Az ilyen kopasz verőlegény kinézetűek bizony riadalmat keltenek, főleg, ha az a bizonyos arra éhes fiatalok által elfoglalt magánterület provokatívan úgy lett kiválasztva, hogy közvetlenül a cigánytelep tőszomszédságában legyen, jól belátható terepen. És különöen riadalmat kelthet, ha tudjuk, hogy azon a magánterületen például lőgyakorlatot is kívánnak tartani ezek a bizalomgerjesztő kinézetű urak.

Eszes úr a szabálysértési tárgyalásán szépen, érzékletesen elmagyarázta a bíróságnak, hogy ha ők garázdák, akkor bizony minden vadász és horgász is garázda.

Ahogyan mindezt ő oly ízesen megfogalmazta: „Ha kimennek a vadászok vadászni, terepszínű ruhában, vagy kimennek a horgászok horgászni terepszínű ruhában, harmincan negyvenen, ötvenen, és elsikíccsa magát egy cigány származású ember, akkor az garázdaságot követ el. Mert most tulajdonképpen erről van szó.”

Aztán Eszes Tamás kempós fantáziája egyre inkább szárnyalni kezdett, amikor immáron arra a következtetésre jutott, hogy nem csupán a vadászok és horgászok, hanem VIII. Henrik és Kolompár Orbán utánzása is garázdaságot valósítana meg a rendőrség szerint: „Mert én beöltözök VIII. Henriknek, vagy ne adj isten Kolompár Orbánnak akkor is el fognak onnan engem hurcolni a rendőrség, mert a felsőbb vezetés ez volt kiadva, hogy a mi katonai jellegű kiképzésünket, nyílt táborunkat ne tarthassuk meg.”

Talán, ha humoros kedvében Szabó Alberthez hasonlította volna magát, az azért inkább érthetőbb lett volna. 

Pedig olyan jól megvoltunk velük évszázadokig. Jött az öreg cigány asszony két-három purdéval a kezében, kezitcsókolommal köszönt a fiatalúrnak, ahogy illik, majd alázatosan megkérdezte, nincs-e valami fölösleges holmi a háznál. Természetesen mindig akadt valami a számukra. Mert mi magyarok mindig emberségesek voltunk, s befogadók. S miközben az öregasszony hálálkodott a használt ruhadarabokért, a férje közben szépen kipucolta a nyári vécét. Persze ő is mindig kapott érte kis kenyeret, hagymát, ezt-azt.

A tehetősebb zenész cigányok meg a vonójukba húzott vagy a homlokukra ragasztott bankók fejében a kaszinóban bazseválták a nagyméltóságú úr fülébe a kedvenc nótáját, később pedig a párttitkárnak húzták el a székelyhimnuszt a pincemulatóban.

A szocializmusban már igazán nem panaszkodhattak, rendes munkát is kaptak, a téeszben hordhatták a lovak, disznók alól a ganét, vagy melózhattak három műszakban a szalag mellett egy konzervgyárban.

Aztán beköszöntött a kapitalizmus. És vele együtt a demokrácia és a vállalkozási szabadság. Aki ügyes volt, érvényesülhetett. Ki is nyílt a szeme a sok roma polgártársunknak is, ők is egyenlő jogokat követeltek. Amit meg is kaptak, sőt kisebbségi önkormányzatokat is alakíthattak.

Persze csak a szájuk volt nagy, eszükbe sem jutott például szőlőhegyet vagy ne adj isten, kádkő és mű korund gyárat vásárolni, kényelmesebb volt számukra inkább munkanélküli segélyekből élni.

És ráadásul nem férnek a bőrükbe. Folyvást csinálják itt nekünk a fesztivált. Lejáratják az országot. Most legújabban éppen Gyöngyöspatán.

Nem tudom miért zavarta őket például, ha újabban a portájuk végében békésen masírozgattak, gyakorlatoztak, lődözgettek a különféle egyenruhás rendteremtők, a szebb és még szebb jövőért mozgalmak. Hiszen e szervezetek csak rendet szeretnének.

Mindeközben a romák azt is láthatták, hogy a hazai pártok egymással versengve aggódtak értük. Sőt a nemzetközi közvélemény is. És persze teljesen érdek nélkül tette, teszi ezt mindegyikük.

Már csak azt lenne jó tudni, hogy akkor most evakuálásnak álcázott üdülésen vesznek-e részt, vagy üdülésnek álcázott evakuálásban?

Meghalt az Alkotmány, éljen az Alaptörvény! Isten áld meg a magyart.

A szocialisták az eltelt egy évben folyton azt hangoztatták, egyre kétségbeesettebben, egyre agresszívabban, s persze egyre reménytelenebbül, nincs alkotmányozási kényszer. Jó, nem vitás, mondták, az 1949. évi, a rendszerváltozáskor fazonírozott, sokszor módisított alkotmányunk a szándéka szerint is ideiglenes volt, de miért is kell ilyen kutyafuttában újat alkotni?

Hiszen nincs alkotmányozási kényszer.

Ráadásul ha már mégis alap-törvénykezni akarunk, akkor miért nem konszenzussal tesszük azt.

Ahogy Chon-Bendit egyik interjúban sarkosan megfogalmazta, egy alkotmány csak akkor legitim, ha azt a nép nagy többsége elfogadta.

Valamivel azért jó, ha tisztában vagyunk. Olyan, hogy konszenzusos alkotmány (alaptörvény), olyan nem létezik. Aki az 1989-esre hivatkozik, annak valójában fogalma sincs arról, mi is történt akkor. Adva volt egy haldokló, közutálatnak örvendő – tehát már illegitim – egypárt az egyik oldalon, s egy csomó senki által nem ismert, meg nem választott önjelölt – tehát még illegitim – pártocska, önjelölt vezetőkkel, a másik oldalon. Akkor ez a különleges, egy nép történelmében igen ritkán előforduló hatalmi vákuum kényszerítette a szereplőket arra, hogy megegyezzenek.

Most azonban, bármennyire is nem tetszik ez az MSZP-nek, s a többi ellenzéki pártnak, nem egy illegitim hatalom áll szemben illegitim hatalmakkal, hanem éppen ellenkezőleg. Senki által nem vitatott szabad választások alapján van legitim kétharmadja egy pártszövetségnek. (Az már más kérdés, hogy ez a kétharmados parlamenti arány igazságos-e a leadott szavazatok alapján. A konszenzusos alkotmányunk szerint igen.)

Szerintem mindenki tisztában van azzal, hogy ez egy ritka történelmi pillanat. Nem valószínű, hogy a közeljövőben, pár évtizeden belül bármely párt is kétharmadot tud szerezni. Ha pedig ez így van, akkor ez azt is jelenti, hogy ha most nem, akkor az elkövetkezendő évtizedekben biztosan nem lesz alkotmányozó többsége egyetlen politikai erőnek sem. Az pedig kizárt, hogy ilyen alapvető kérdésekben a jobb - és baloldali erők bármikor is egyetértésre jussanak. Az árkok már sokkal nagyobbak. (Ez nem autópálya mutyi vagy olajbiznisz, közös érdekekkel.)

Ha innen nézzük, hát azt kell mondani, igenis van alkotmányozási kényszer.

Egyébként pedig ne higgyük, hogy az MSZP szíve szerint nem alkotmányozna, ha tehetné. Hiszen azért az ő fiókjukban is ott lapult az a fránya tervezet.

Ám erre még Antall is azt mondaná összevont szemöldökkel, tetszettek volna nem elkúrni mindent az utóbbi nyolc évben, s tetszettek volna választásokat nyerni. S akkor tetszhettek volna önök alkotmányozni – méghozzá konszenzusos alapon. (Ahogy azt persze Móricka elképzeli.)