Proszektúra

A magyar rendőrök hazudósabbak mint a politikusaink. Valljuk be, ez nem is oly kis dolog. (Pardon, egy kivétel azért akad, már mint nem a rendőrök, hanem a politikusok között, nevezetesen Orbán Viktor. Ő ugyanis még soha nem füllentett. Ezt onnan tudjuk, hogy éppen ő maga jelentette ki. De hagyjuk a politikusainkat! Hadd bíbelődjenek az ő alacsony jövedelmükkel és költségtérítéseikkel. Nekik az a dolguk, hogy hazudozzanak. Éjjel, nappal, délben, este, stb. Nekünk meg az, hogy elhiggyük/ne higgyük.

Térjünk inkább vissza a derék rendőreinkre. Bár Kuncze Gábor egykori belügyminiszter, jelenlegi sztárriporter nem tartozott szorosan véve a belügyi állományba, csupán a főnökük volt egy darabig, de igen emlékezeteset lódított, amikor írásba adta, hogy az ÁVH, mint olyan soha nem inzultált senkit. (Éljen Mákosi Rátyás! És Gerő a hídverő!) Kiss Ernő volt az első a demokratikus fakabátok közül, aki igen emlékezetes, maradandó hazugságokat alkotott. A rendőrpalota oldalba hugyozását bizonyos menedzser gyógyszerek hangsúlyozott hatásának tulajdonította, a jó magyar hungarikumnak minősülő pálinka helyett, az autóját pedig naná, hogy tök ismeretlenek törték össze az ő tudta nélkül, bár ő ült a kocsiban és nála volt annak kulcsa is. Bolcsik dandártábornok úr is szeret ám lódítani. Azt találta ki például, hogy az ügyeletes bíró volt a hibás a nemzetközi körözés időben történő kiadásának elmulasztásában. Most legutóbb pedig azért hazudoznak bőszen a főrendőrök, hogy nekik bizony azt állította a tatárszentgyörgyi orvos, hogy a ház körül talált halottak természetes halállal haltak. Ha pedig ez így van, ugyan mi a jó fenéért érdekelné a gyilkossági ügyekre szakosodott kollégákat néhány szétszórt töltényhüvely, egy-két halott és egy csomó vérfolt, meg ilyesmi?

De a rendőrök Heves megyében is hazudósak ám.A tavaly szeptember 29.-én Tarnabodon történt esettel kapcsolatban, ahol . lövéseket adtak le több házra és Molotov-koktélokat is bedobtak ide-oda. Sára Péter, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság rendészeti igazgatója magabiztosan azt állította, hogy a gyanúsítottak elfogásakor „tíz-tizenöt fő ellenállt, így a kollégáim testi kényszer alkalmazásával több személyt földre kellett, hogy vigyenek, a házkutatást ezt követően tudtuk elkezdeni.”

Az igazgató urat egyáltalán nem zavarta, sőt leszarta, hogy ennek az állításának a saját emberei által készített videofelvételek is gyökeresen ellentmondanak. Nem állt ellen senki, s nem volt semmilyen házkutatás.

Aztán jött a miskolci kapitány esete.

A baloldali liberális értékeket képviselő kormányzatunk néhány óra alatt eljutott annak megállapításától, hogy a kapitány úr meg nem engedett módon nyilatkozott a romákról, odáig, hogy valójában nem is tett semmi elítélhető dolgot. A Nol-nak nyilatkozó pécsi főrendőr legalább nem hazudott. Ahogy a Nol fogalmazott: A főkapitány - a nyomozás érdekében - még nem árult el részleteket a bűncselekményről, annyit azonban közölt, hogy a testvérek régóta ismerték a két áldozatot, és személyes indítékból, a férfi ellen irányuló bosszú szándékával ölték meg a pécsi párt. Tartozás, üzleti elszámolás vagy szerelemféltés nem játszott szerepet a bűncselekményben, ám hogy mi volt az indíték, arról a főkapitány még nem kívánt beszélni. Dakos József - akárcsak a bűncselekmény napján, most is - hangsúlyozta, hogy a gyilkosságnak nem volt rasszista motívuma.

Korábbi sajtóhírek szerint egyébként a feltételezett elkövetők is romák, de arra a kérdésre, hogy a gyanúsítottak roma származásúak-e, Dakos nem felelt, illetve a kérdés többszöri firtatására azt mondta: a testvérek magyar állampolgárok.

Ez a legrafináltabb hazugság.

Hónapokkal ezelőtt megalakult a különleges ötven fős elit nyomozócsoport a Nemzeti Nyomozó Iroda berkein belül azon ügyek felgöngyölítésére, amelyek körül egyelőre nem, hogy oldódna a homály, hanem még inkább sűrűsödik. Jelenleg semmi jel nem mutat arra, hogy a különleges nyomozó-kommandó bármilyen komolyabb eredményt ért volna el a tettesek felderítése érdekében. Jóllehet folyamatosan szakértői vizsgálatokat rendelnek el, kamerafelvételeket elemeznek.

A rendőri vezetők pedig, időnként névvel, máskor pedig név nélkül, arról nyilatkozgatnak, hogy a több ügyben is összefüggést véltek, vélnek felfedezni. Ezen összefüggések mibenlétét azonban nem kívánják az orrunkra kötni. Pedig nagyon egyszerű kapcsolatok lehetnek ezek, a felismerésükhöz nem kell sem Marple kisasszonynak, sem Hercule Poirot-nak, de még Bolcsik dandártábornoknak sem lenni.

Megfigyelhető az elkövetési módszer – a modus operandi -  nagyfokú hasonlósága. Nagy valószínűséggel többen – legalább ketten – hajtják végre a szörnyű tetteiket. Az eszközül használt fegyverek is vagy azonosak, vagy igen csak hasonlóak. Kiválasztják a rosszul megvilágított, cigányok lakta faluszéli házakat, ahol - bizonyos vallomások szerint – előzőleg jellegzetes terepjáróval terepszemlét is tartanak, majd valamelyik hétvégén, éjfél környékén a kiszemelt házakra lecsapnak. A háziakat Molotov-koktéllal „kifüstölik”, majd sörétes és/vagy golyós vadászfegyverekkel célzottan viszonylag igen közelről rájuk lőnek. Szándékuk egyértelműen a sértettek likvidálására irányul, miközben azzal sem törődnek, hogy közöttük vannak-e ártatlan kisgyermekek. Az elkövetők nagy vakmerőséget és magabiztosságot tanúsítanak a számukra feltételezhetően ismeretlen terepen mozogva. Egyébként nagy valószínűséggel maszkban támadnak, hiszen számítaniuk kell arra, hogy ha valaki mégis a támadásukat túlélné, fel ne ismerhesse őket. A helyszínt szinte bizonyosan gépkocsival közelítik meg, s nem nagyon félnek a lebukástól, hiszen viszonylag sok nyomot – hüvelyeket, fel nem robbant Molotov-koktélokat, járműnyomokat egyebeket hagynak vissza.

Mit lehet tudni ezeknek az elkövetőknek a feltételezett profiljáról?

Igen nagy valószínűséggel megvetik a roma embereket, számukra a cigánysori emberi életnek szinte biztosan semmilyen értéke nincs. Hiszen annyira nem lehetnek ostobák, hogy ne tudnák, mit kockáztatnak. Mégis könyörtelenül, gátlás nélkül gyilkolnak, sőt úgy tűnik, válogatás nélkül. Hiszen ekkora távolságok az egyes helyszínek között szinte bizonyossággal kizárják, hogy tetteikkel azt bosszulnák meg, hogy ők vagy a gazdáik nem kapják meg a tartozást.

Az uzsorás motívumot szinte teljes bizonyossággal kizárja az is, hogy aligha hihető, hogy valaki pár száz ezer forint vissza nem fizetése miatt sorozatban ölne meg embereket, elfogása esetén tényleges életfogytiglan büntetést kockáztatva.

Ezek az emberek nem ostobák, tetteiket hidegvérrel, előre kitervelten valósítják meg. A félelem teljes hiánya alighanem abból is eredhet, hogy valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt cselekednek. Valamilyen oknál fogva attól sem nagyon tartanak, hogy rekord összegű vérdíjakat tűztek ki a fejükre. Ez arra utal, hogy nagyon jól konspiráltak lehetnek.

Feltehetőleg magyar állampolgárok, de mindenképpen magyar rendszámú autókkal közlekedhetnek, mert azzal is tisztában kell lenniük, hogy egy külföldi rendszámú gépkocsi mindig sokkal feltűnőbb egy elhagyatottabb helyen.

Jó terepismerettel és valamilyen szintű fegyverismerettel is kell, hogy rendelkezzenek, ami arra utal, hogy esetleg valamilyen kiképzésben részesültek, honvédségnél, rendőrségnél, vagy őrző-védő területen. Valószínűleg egyébként rendszeresen részt vesznek lövészeteken is, hiszen a fegyverek kipróbálása zajos tevékenység, amelyik feltűnő lenne például, ha uzsorás cigányok gyakorlatoznának, lövöldöznének valahol kint a terepen.

A legszörnyűbb az, hogy klasszikus értelemben véve feltehetően nem elmebeteg elkövetőkkel állunk szemben, hiszen a mániákus sorozatgyilkosok általában magányosak, igen ritkán kötnek szövetségeket. Inkább az a valószínűbb, hogy az elkövetőket valami szörnyű gyűlölet köti össze és mozgatja, a legelképzelhetőbb persze a rasszista motívum. Aki beleolvas a különféle internetes portálokba, az figyelemmel kísérheti azokat a hozzászólásokat, amelyek legfőbb jellemzője, hogy bizonyos kommentelők a cigányokat nem is tartják embernek.  Ezt a beteges, torz, fasiszta gondolatvilágot legerősebben a Kurucinfo terjeszti a hívei között, illetőleg folyamatosan gerjeszti. A legutóbbi gyilkossági helyszín ráadásul kultikus jellegzetességű is, hiszen az itt történtek jelentős szerepet játszottak a Magyar Gárda bírói betiltásában.

Az egyik rendőri vezető a múltkoriban a hvg-ben elszólta magát, amikor azt feltételezte, hogy a kegyetlen bűncselekményeket a börtönből rendelték meg olyanok, akik hasonló cselekedetért ülnek.

Ilyet csak egyet ismerünk jelenleg. A tartnabodi fiatalokat, akik immáron közel fél éve vannak letartóztatásban hasonló támadás gyanújával.

Mindenesetre a gyilkosoknak egy miatt igencsak hálás lehet a magyar rendőrség. A miniszterelnök úr – válság ide, válság oda – jutalomból rekordösszeggel, tizenkétmilliárddal támogatja meg őket.

Aki még mindig nem látja, a magyar rendőrség totális alkalmatlanságát, az bizonyára rendőri vezető. A magyar rendőrség akkor vált végleg teljesen alkalmatlanná bűnüldözési feladatai ellátására, amikor nem a bűnt kezdte üldözni, hanem közönséges bűnözőként viselkedve ártatlan embereket támadott meg, s gátlástalanul célzott gumilövedékes lövéseket adott le mindenkire válogatás nélkül. Ráadásul ezt megelőzően pedig saját bajtársait hagyta cserben a Magyar Televízió épülete előtt.

A Gyurcsány-Demszky féle hatalom pedig ahelyett, hogy ezeket az eseményeket tisztességesen kivizsgálta volna, a cinkosukká lépett elő, s jutalmakat osztogatott a leggonoszabbaknak.

Azóta szinte minden nap kiderül valami újabb disznóság, amelynek a részesévé válnak a fakabátok. A nehéz bűnözőkkel kacérkodnak, a szórakozóhelyeken grasszálnak, a faluszéli cigányokat pedig nem, hogy megvédenék a halálos támadásoktól, hanem még ők is folyamatosan provokálják ezeket a nyomorultakat.

A hevesi Dankó utcában történtek kapcsán például a sajtót félretájékoztatva azt próbálták, s próbálják a közvéleménnyel elhitetni, hogy a cigányok csapdát állítottak a rendőröknek. Érdekes csapda volt ez, ahol a rendőrök haja szála sem görbült, az autójukon még a fényezés sem homályosodott el, de a cigányok közül többen is megsérültek, volt, akinek a bordája is elrepedt. És persze mindössze féltucatnyi ember állított csapdát mintegy száz rendőrnek. Legalább is erre utal, hogy csupán néhány ember ellen folyik eljárás. Arról persze elfelejtik az embereket tájékoztatni, hogy előző éjjel mit műveltek a cigánytelepen. Nőket, kisgyerekeket zavartak ki saját lakásukból az udvarba egy szál gatyában, a lakásokban pedig törtek-zúztak.

A veszprémi éjszakában is ott virítanak a rendőr urak is, ám amikor halálos szurkálás történik akkor meg persze lapítanak. Sokáig az sem derül ki róluk, hogy egyáltalán jelen voltak az eseményeknél. Ha pedig ott valóban jelen voltak azon a szórakozóhelyen, akkor miért nem helyezték magukat szolgálatba? A főnökük pedig utóbb valótlanul azt állította, hogy a bíróság hibája miatt nem tudták kiadni időben a nemzetközi körözést a gyilkosok ellen.

A fradista Simon esetére emlékezünk még, amikor rendőrök is részt vettek a bántalmazásában?

Milyen elképesztő az a hír is, amelyik szerint országos cigányvezetőknek kell erélyesen fellépni annak érdekében, hogy a profi szakemberek egyáltalán felfigyeljenek egy különösen kegyetlen gyilkosságra Tatárszentgyörgyön? Milyen orvos az, aki nem veszi észre, hogy a halál oka nem fulladás, hanem agyonlövés? Milyen ország az, ahol a rendőrök véres nyomokat, lőszerhüvelyeket találnak, de azok szerintük semmilyen erőszakos cselekményre nem utalnak? Milyen ország az, ahol éjszaka kegyetlen gyilkosság történik, de másnap délig észre sem veszik? Milyen rendőrség az, amelyik tíz órás késéssel kezdi meg egy életfogytiglani büntetéssel is sújtható bűneset kivizsgálását?  Milyen ország az, ahol sorozatban mészárolják le a legkegyetlenebb módon a faluszéli cigányokat, de nem találnak tettest már több hónapja? Pontosabban az egyik esetben találnak három tarnabodi cigány fiatalt, akiket otromba kommandós támadás keretében letartóztatnak, de az ügyükben semmilyen érdemi nyomozást nem folytatnak hónapok óta? Milyen mocskos ország ez, ahol mindezek miatt nem mond le azonnal az országos főkapitány? Vagy tényleg azt hiszi, nem jön a visszacsapás?

A magyar rendőrség teljes kontroll nélkül ténykedik, nincs hatékonyan működő felettes ellenőrző szervük, szinte azt tehetnek, amit akarnak, intézkedéseik kulturálatlanok, visszatetszők, előítéletesek, s aki ezt szóvá teszi, azonnal az előállítóban találja magát összeverve, és örülhet, ha nem indítanak ellene eljárást hivatalos személy elleni erőszakért.

De értesüléseim szerint bizonyos körökben már elfogyott a türelem, és készülnek a visszacsapásra.

Ami szörnyű lesz.

Elismerem, nagyon helytelenül a kényelmes városi lakásom kandallója mellől írom az alábbiakat, a helyett, hogy ott élnék Hevesen. és helyből próbálnék okos gondolatokat sugdosni a polgármester úr fülecskéjébe arról, hogy miként kéne újragondolni a kisebbségi kérdéseket.

Mindez a Heves Megyei Hírlapban megjelent írással összefüggésben jutott eszembe. (Elég volt a börtön-wellnessből! A polgármester úr kinőtte magát. Ha így folytatja, hamarosan bekerül a honi történelemkönyvekbe. Ő tudja a titkát annak, hogyan válhat manapság egy polgármester nemzeti hőssé hazánkban.Nagyon egyszerű: bátran és hősiesen cigányoznia kell. Bátran neki kell támadni az egész roma népcsoportnak, csecsemőtől aggastyánig, ami kiváltja a rövidlátó, cigányellenes nézeteket vallók mélységes rokonszenvét. Alattomosan össze kell kötni a cigányságot minden rosszal, s álszent módon arról kell sápítozni, hogy az igazságszolgáltatás nem elég kemény velük szemben. Bele kell a hevesi romaügybe keverni a veszprémi esetet is, hogy garantált legyen a minél nagyobb gyűlölködés.

Elég volt a börtön-wellnessből szakad ki belőle a nagy magyar hazafiakra jellemző nagylöttyös aggódás, majd alattomosan azt teszi szóvá, hogy a Dankó-telepi incidenst követően nyolc ember ellen indult eljárás, de közülük négy letartóztatására előterjesztést sem tett az ügyészség. A polgármester urat az nem érdekli, hogy először a híradások harminc támadóról szóltak, aztán húsz lett belőle. De ha húszan voltak, miért csak nyolc ember ellen indult eljárás?

Hiszen nem az ügyészség, hanem inkorrekt, törvénysértő módon maga a sértett rendőrség hallgatta ki először gyanúsítottként a szerinte rendőrökre támadó hevesi romákat. Az ügy sértettje tehát azokat fogta el és hallgatta ki, akiket csak akart, ebben sem az ügyészség, sem a bíróság nem befolyásolta őket.A polgármester úr azt üzente, minden szociológusnak és jogvédőnek felajánlja a lehetőséget, hogy éljen Hevesen, s innen, helyből próbáljanak okos megoldásokat mondani, ne a kandalló mellől a kényelmes városi lakásokból.

Rendkívül népszerű az ilyenfajta szöveg a szélsőjobb körében, minként bizonyos újságírók is szívesen teszik magukévá az ilyen – az újságjuk olvasottságát jelentősen növelni képes rövidlátó gondolatokat.

Mostanában volt egy-két nap az életemben, amikor a végrendeletem elkészítését komolyabban fontolgattam.

Izomfájás, köhögő-rohamok, láz, étvágytalanság, ilyesmik gyötörtek. A félreértések elkerülése végett ezeket a tüneteket nem a legújabb Gyurcsány csomag váltotta ki belőlem, hanem valamiféle, még Gyurcsánynál is veszélyesebb influenza vírus. Szerintem én egyszerre kaptam meg a vírusnak mind az A, mind pedig a B változatát. A piszkok mindketten rám pályáztak. Mindenesetre néhány kilónyi C-vitamin és különféle egyéb csodaszerek elfogyasztása után mostanra már annyira rendbejöttem, hogy a számítógép elé tudtam ülni (feküdni.).

Most már kezdek komolyabban is reménykedni abban, hogy talán az is elképzelhető, hogy az influenzából egyszer kigyógyulok.

Nálunk a családban, az utóbbi napokban – őszintén szólva – nem a miniszterelnökünk elképzelései, hanem az én szervezetem meggyógyulásának kilátásai tematizálták a közbeszédet, az enyémet mindenképpen, ezért aztán csak mostanság jutottam el odáig, hogy tájékozódjam a legújabb hazai belpolitikai eseményekről.

Nekem a három csapást az utóbbi napokban a láz, a köhögés, izomfájás jelentette, és nem a Répássy féle három csapás.  Még nagyobb szerencse, hogy nem is az egyiptomi tíz csapás, ahol többek között vérré változtak a folyóvizek, elpusztultak a halak, az emberiséget békák, tetvek, rovarok, dögvész, fekélyek, jégeső, sáskahad lepték el, három napon át tartott a sötétség, stb.

Egyébként manapság az ilyen tíz csapást, ha megint bekövetkezne, a találékony államférfiak válságmenedzselésnek, vagy reformcsomagnak hívnák.

A Répássy féle, a tengerentúlról koppintott három csapás viszont egészen másról szól. A lényeg, kivenni a bírák kezéből az ítélkezést, és lehetőleg minél több embert minél hosszabb időre börtönbe zárni a törvény erejénél fogva.

Ami Gyurcsány csapásait, pontosabban reformjavaslatait illeti, azok főként azért is nagyon tetszenek, mert a miniszterelnök úr az elképzeléseit olyan magabiztosságal terjesztette elő, akár egy Árpád-házi dinasztia uralkodója, aki biztos benne, hogy még természetesen 2025-ben is az ő fején lesz a korona. Hacsak meg nem mérgezik közben, mint a koronás főket szokás időnként.

Egyelőre ennyit akartam írni, mert közben elfáradtam. Talán már nem is az influenza fárasztott le, amiből reményeim szerint kifelé lábalok éppen, hanem a magyar politikusok utóbbi néhány napban előadott hülyeségei, amelyekbe sajnos kénytelen kelletlen befelé megyek ismét.

Cigánybűnözés nincs, de cigánybűnöző van, mondta az egyik ellenzéki főkos, akarom mondani főokos.

A kormányfő pedig a veszprémi gyilkosság kapcsán blogjában az elkövető „vélhető roma származása” megnevezést használta, majd utóbb a rendőrök előtt kijelentette, hogy cigányozni már pedig nem lehet. Ez a mondása valószínűleg bevonul majd a honi történelemkönyvekbe is. Tán még az is meglehet, hogy pár száz év múlva hasonlóképpen emlékezünk majd rá, mint Könyves Kálmán törvénybe is foglalt híres kijelentésére, amely szerint boszorkányok pedig nincsenek.

Az más kérdés, hogy Könyves Kálmán úr jóval nagyobb hatalommal és tekintéllyel rendelkezett annakidején, mint a hiperaktív, túlmozgásos utódja, ezért az ő verdiktjét a nép jobban bekajálta. Ám az is igaz, hogy ez a  boszorkányozós, a király felvilágosultságát igazolni látszó kijelentés, igazándiból csak a kereszténység megerősítését szolgálta, csak a strigák, a pogány hitvilág szerinti csodatévőnők létezését tagadta, ugyanebben a törvénykönyben viszont törvényt hozott a maleficák, a bűbájosok ellen. (Forrás: a Wikipédia.)

Vagyis a Könyves Kálmán bizony kétszínű, érdekvezérelt módon foglalt állást bizonyos irritáló jelenségek kapcsán, mint ahogy a mai hazai politikai és szakmai elit sem tudja a cigányozást tisztességesen a helyére tenni.

Azt mondja ma reggel a tv2 kedvenc rendőrségi szakértője, egy Tarjányi Péter nevezetű kopasz, igen intelligens zsaru kinézetű úriember - ha értik, e jelzőkkel mire gondolok -, hogy bizony, mégis csak létezik cigánybűnözés, de nem olyan primitív rasszista jobboldali értelemben ám, hanem szigorúan tudományos kriminológiai alapon. Vagyis boszorkányok ugyan nincsenek, de bűbájosok azért vannak.

Na, de beszéljünk tényleg a lényegről. Mi liberálisok (vigyázat, liberális alatt nem a Kóka féle piaci fundamentalistákat értem) úgy kerülgetjük ezt a témát, mint macska a forró bodagot. A jobb, főleg a szélsőjobb viszont nem lacafacázik, szerintük a cigánybűnözés, mint olyan, egyértelmű evidencia.

Pedig könnyű belátni, hogy a cigánybűnözés megfogalmazás azért (is) álságos, félrevezető és megtévesztő, s aljas is, mert tulajdonképpen nem csupán azt sugallja – amit a miskolci kapitány buta módon ki is mondott (ahelyett, hogy rafkósan elhallgatta volna, mint a többi társa) - , hogy bizonyos bűncselekményeket kizárólag a cigányok követnek el, hanem tulajdonképpen azt is próbálják e fogalom használatával belénk sulykolni, hogy minden cigány (a kisgyermek is) potenciális bűnöző, csak még nem mindegyiket sikerült elkapni.

E gondolatmódot követve igazoltat előszeretettel a rendőr az utcán, nyilvános helyeken, pályaudvarokon, szórakozóhelyeken, vagy közutakon többségében -  Gyurcsány eufemisztikus megfogalmazásával: „vélhetően roma kinézetű” személyeket.

Ugyanezért tartotta természetesnek a közvélemény azt is, ami Hevesen történt a múlt hét végén. Amikor több tucatnyi kommandós tört rá az éjszakai órákban a békésen alvó emberekre, nőkre, kisgyerekekre és egy szál alsóban, hálóingben kikergette őket az udvarra. Hiszen velük így kell elbánni, mielőtt kirabolnak, leszúrnak bennünket.

Speciális cigány bűn-e például az erdei falopás?

A közvélekedés szerint egyértelműen igen.  Tény, hogy gyakrabban lehet látni kerékpárjukon fát a lakásukra cipelő romákat, s jóval ritkábban becsületes magyar polgármestereket, vagy jegyzőket, avagy esetleg magánügyvéd urakat ilyen pozitúrában. Utóbbiak a fát ugyanis nem (így) lopják. Ők annakidején elsők között jutottak nagy tételben a kárpótlási jegyekhez, a termelőszövetkezeti részjegyekhez, üzletrészekhez, anélkül, hogy ezért bárkit is le kellett volna ütniük az utcán.

A kárpótlási földárverésen egy hektárnyi erdőt legálisan meg lehetett szerezni néhányezer forint értékű kárpótlási jegy ellenében. Aztán amikor az erdő az elvtársuraké lett, szépen tarra vágták, s milliókat kaszáltak. Ezt követően pedig állami támogatásokat vettek fel az erdőtelepítésekre (is), majd vadásztársaságokat alapítottak, s vígan lövöldöznek azóta is a saját birtokukon vaddisznóra, őzre, fácánra, vagy éppen fatolvaj romára.

A cigányok viszont mindebből a nagy össznépi osztogatásból teljesen kimaradtak. Ezért aztán ők a fácánhoz is csak jogellenesen juthatnak hozzá.

Na most akkor kedves Tarjányi rendőrségi (kriminalisztikai, kriminológiai, viktimológiai, stb.) szakértő úr, milyen tudományos következtetések vonhatók le mindebből?

Egyébként a bölcstekintetű Tarjányi úrban és a hasonló okosságokat beszélő cigányvajdában van valami közös. Önmagukat ruházták fel a magukra aggatott tisztségekkel. Rendőrségi szakértő, cigányvajda. Ki nevezte ki őket erre a tisztre? Senki. De ők lettek a tévécsatornák kedvencei. Mert azt mondják, amit a nagyközönség hallani szeretne.

Létezik-e cigánybűnözés, kérdezik a cigányvajdát. Létezik bizony, mondja ő is, kár tagadni.

Sőt léteznek ősi cigány törvények is, amik alapján a Sztojka családot is ők majd jól megbüntetik. Pedig ki kéne már valakinek mondani, hogy a XXI. században már nemcsak boszorkányok nincsenek, de egyéb bűbájosok - kamu rendőrségi szakértők, önjelölt cigányvajdák -  sem.

Csak emberek vannak Bayer úr.

Betelt a pohár, írta a nagy magyar megmondó-ember a Magyar Hírlapban a román kézilabdázó meggyilkolása kapcsán, a nagy büntetőjogász, Andrej Januarjevics Visinszkij sajátos stílusában állatoknak minősítve bizonyos embereket. Szovjetunió egykori főügyésze arról volt nevezetes, hogy a vádlottakat férgeknek nevezte, akiket el kell pusztítani, és például a Kamenyev–Zinovjev-perben azt tanácsolta elvtársainak: „Lőjétek agyon őket, mint a veszett kutyákat”.

Ugyanez az egyén nem foglalkozott viszont a pohár tartalmával akkor, amikor Nagycsécsen két álmából Molotov-koktéllal felzavart cigányembert orvul agyonlőttek. Vagy amikor Piricsén egy idős cigányasszonyt ugyancsak combon lőttek. Vagy amikor Pécsett kézigránáttal egy roma házaspárt öltek meg.

„S ha kézre kerültek ezek az állatok, akkor nincs ám három éves per, meg százezer oldal perirat, meg a szar kenegetése, hogy ki rúgott és ki szúrt. Életfogytigot az összes állatnak, aki szombat este ott volt! Betelt a pohár!”

Úgy van Bayer úr, ezt kell tenni.

Statárium kell. Nem kell szarakodni a törvényekkel, meg a törvényességgel. Falhoz állítani és bumm. Az egyik internetes hozzászóló még rátett egy lapáttal. A Dunába lőni minden cigányt, az a megoldás.

A nagy megmondó ember óhaja – úgy tűnik - találkozik a rendőrök jó részének véleményével. A bíróságok nem a törvényeket, hanem a gazembereket szolgálják, a rafkós ügyvédsereg segédletével. Ez a közvélekedés a rendőri állományon belül is. A minap egy vidéki rendőrségen azt kiabálta jelenlétemben a rendőrtiszt a rendőrség folyosóján a cigányok előtt: győzni fog a magyar szellem!

A magyar rendőrök ezt megtehetik, mert majdhogynem törvény felettiek. Bárkit bármikor igazoltathatnak, bármikor, bármelyik magánlakásba betörhetnek, bárkit bármikor a rendőrségre bevihetnek. Ha pedig ők bűncselekményt követnek el, akkor többnyire csak akkor buknak le, ha annyira hülyék, hogy kamera előtt teszik.

Valójában a saját jogsértéseiket is többnyire ők vizsgálják ki. Persze nincs is olyan kívülálló szervezet, amelyik erre képes lenne. A nyomozó ügyészek a nyomozásaikhoz is kényszerűen a rendőrség segítségét veszik igénybe, a nyomozó ügyészek jelentős része egyébként is a rendőrség állományából pártolt át, vagy ha nem, akkor is rendőrbarát, rendőrpárti.

A rendőri vezetők közül pedig többen szakmailag alkalmatlan, az éppen regnáló hatalom politikai kegyeltjei, dróton rángatott bábjai. A beosztott állomány pedig mire tisztességesen megtanulná a szakmát, nyugdíjba vonul negyvenegynéhány éves korában, s jobbik esetben nem áll át a másik oldalra, legfeljebb őrzővédő, magánnyomozó lesz belőle.

Rosszul szervezett testület a magyar rendőrség, ahol mérhetetlen pazarlás folyik egyrészről, másrészről viszont nem tudják megfizetni a túlórázó embereiket, benzinre állítólag nem futja, mint ahogy komolyabb technikai felszereltségre sem. Ezért továbbra is marad a gyanúsítottak felpofozása, a tanuk fenyegetése, mint legegyszerűbb bizonyítási módszer

Kifecsegik rendszeresen a titkaikat, egy-egy szaftosabb ügy részleteiről a bulvársajtó hamarabb értesül, mint a felettes ügyészség.

Rasszisták szép számmal vannak közöttük, ami nem zárja ki azt, hogy a lányfuttatókkal, pénzbehajtókkal, uzsorásokkal sokszor kifejezetten elnéző a kapcsolatuk. Ugyanakkor pedig gyakran ágyúval lőnek verébre, körözéseik jelentős részében piti tolvajokat, vétségeket, elkövetőket keresnek. Biciklis fatolvajokat három gépkocsival üldöznek.

A simlis, korrupciós ügyekkel tele lévő politikai pártoknak pedig nem érdekük mindezt a szörnyű status quot megváltoztatni, a rendőrséggel rosszban lenni. Rendre meghátrálnak.

Pedig szerintem a magyar rendőrség állapotára is azt lehet mondani, hogy betelt a pohár.

A sajtó a rendőrségi tájékoztatást kritikátlanul átvéve, azt adta hírül, hogy az elmúlt szombaton délelőtt egy ismeretlen nő telefonált a Hevesi Rendőrkapitányságra, miszerint a városban a Dankó utcában tömegverekedés zajlik. A járőrök a helyszínre érkezve semmilyen jogsértő cselekményt nem észleltek. Negyedóra elteltével ugyanaz a nő ismét bejelentette a verekedést. A zsaruk megint kimentek, s ekkor az utca közepén hirtelen egy 20-30 fős, botokkal, kerti szerszámokkal felfegyverkezett tömeg körbeállta szolgálati gépkocsijukat. A társaság egyik tagja odalépett a jármű vezetőoldali ablakához és megakadályozta a rendőrt az ablak felhúzásában. A férfi kérdőre vonta a bent ülő két rendőrt. Egy pár nappal korábbi intézkedés sérelmeztek, amikor is körözött személyeket kerestek az egyenruhások a városban. A tömeg életveszélyesen megfenyegette a rendőröket, majd öklükkel verték a kocsit, továbbá egy lapáttal is a jármű szélvédője felé ütöttek. Ekkor a járőrök segítséget kértek. A kiérkező "megerősített rendőri erők" a bűncselekmény elkövetőit elfogták, 8 embert állítottak elő a rendőrkapitányságra, ellenük - őrizetbe vételük mellett - csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaság megalapozott gyanúja miatt indult eljárás.

Az ismertetett történés képtelensége akár még egy szimpla törzszászlósi logikával is belátható, nem kell hozzá Sir Arthur Conan Doyle-nak lenni. Sajnos – úgy tűnik - a hazai sajtó képviselőnek többsége viszont még egy őrmester szellem szintjét sem éri el. Főleg, ha romákról van szó.

Senki sem kérdezte meg, hogy ha egy cigány tömegverekedésről érkezik bejelentés, akkor miért két tapasztalatlan fiatal rendőrt, köztük egy nőt küldtek ki a helyszínre, egyetlen gépjárművel?

2007 nyarán a hevesi búcsúban semmilyen komolyabb balhéról nem érkezett bejelentés, mégis mintegy tizenöt, húsz kommandós rendőr rohanta le az ott szórakozó romákat.

Miként lehet az, hogy a hirtelen, a semmiből orvul megjelenő felfegyverzett harmincfős cigány tömeg – amelyiknek állítólag kifejezetten a rendőrök tőrbe csalása volt a célja - semmilyen kárt nem okozott abban az egy szem járőrautóban és annak két utasában? A tőrbe csalás a hatóság szerint is „csupán” abból állt, hogy az autót körbevették, és „a társaság egyik tagja odalépett a jármű vezetőoldali ablakához és megakadályozta a rendőrt az ablak felhúzásában.” (?) Majd jött állítólag a kérdőre vonás, fenyegetőzés, kocsi ököllel verése, s lapáttal a szélvédő felé (!) ütés.

Tény, hogy a rendőrök a helyszínről sértetlenül eltávozhattak, ebben őket senki sem akadályozta meg, vagyis az állítólagos tömeg állítólagos támadásának ukmukfukk vége lett. Miért kellett volna mégis segítséget hívniuk?

Nem az lehet inkább az igazság tisztelt, a rendőrök szavait szentírásként kezelő zsurnaliszta kollegák, hogy a járőrökön esett szóbeli sérelem megtorlása volt a cél, s ezért jelent ott meg több tucatnyi kommandós és rendőr, válogatás nélkül végigverve a cigánysort?

Nem érdekelte a sajtót az a furcsaság sem, hogy miként olvadt az állítólagos harmincfős támadó tömeg az utólagos büntetőeljárásban néhány emberré? A nyomozó ügyészség már csak hat személy ellen indított eljárást, akik közül a bíróság mindössze kettőnek rendelte el a letartóztatását. Mi alapon válogatták ki éppen ezt a hatot? Hová lettek az állítólagos támadó eszközök, botok, kerti szerszámok? Miért nem foglalták le azokat? Ha ilyen eszközök valóban voltak náluk, miért mégis csak kézzel ütötték kíméletesen a járművet? Milyen sérülések keletkeztek a rendőrautón? Hogyan lehet úgymond „nem hagyni” egy ablak felhúzását, mekkora fizikai erő kell ehhez?

Azt sem kérdezte meg senki, hogy ha valóban rendőrökre támadtak a cigányok, miért garázdaság miatt indult ellenük eljárás? Miért nem hívatalos személy elleni erőszai miatt.

A sajtónak nyújtott rendőri tájékoztatásban az eset előzménye, a szombatra virradó éjjeli cigánytelepi rendkívül sérelmes durva rendőri akció ismertetése nem szerepelt. Amennyiben a romákat megkérdezték volna, ők alighanem elpanaszolták volna, hogy előző éjszaka a Dankó utca környékén legalább tucatnyi kommandós-ruhába öltözött sí-maszkos rendőr öt-hat családi házba erőszakkal ajtó és ablakbetöréssel behatolt, s a lakásokat áramtalanítva, nagy erejű reflektorokkal világítva. Az akció során a bent lakókat a kiskorú gyerekeikkel, csecsemőkkel együtt kizavarták, durván szidalmazták, bántalmazták, berendezési tárgyaikat megrongáltak. Állítólagos a „Karaj” becenevű körözött személyt keresték.

A sajtó minden kérdezősködés nélkül szolgaian bekajálta a rendőrség életszerűtlen verzióját, a hevesi polgármester pedig mindezek hatása alatt úgy reagált, hogy nyílt levelet írt a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnökének, amelyikben Heves többségi békés lakosai nevében a teljes cigány lakosságot tette felelőssé a történtekért, sőt a jogállamiságot rajtuk kérte számon, miközben álszent módon a cigányok hibájából elmaradt összefogás fontosságát emlegette. „Külön felhívom a figyelmét, hogy Heves város Képviselő-testülete együttműködést ajánlott és várt el Önöktől a békés együttélés biztosítására.”

Akad még, aki emlékszik a kádári időkre? Amikor, ha a cigányokkal baj volt, az akkori potentátok tanácselnökök, párttitkárok azt hangoztatták: „elvtársak a cigánykérdés megoldása érdekében széleskörű társadalmi összefogásra van szükség-”

Az akkor hangoztatott lózungnak tűnő szöveg időközben valósággá vált. Nyugodtan kijelenthetjük, a széleskörű társadalmi összefogás napjainkra immáron a cigánykérdésben megvalósult. 

Azzal a kis szépséghibával, hogy nem a cigányok mellett, hanem a cigányok ellenében.

Az index idézi azt a polgármesteri levelet, amely úgy kezdődik: „Tisztelt Elnök Asszony! Mélységesen megdöbbentett a hétvégén történt események, ahol a város rendőreit érte támadás. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy Magyarország jogállam, ahol mindenki köteles betartani a törvényeket! Okunk van feltételezni, hogy nem véletlen, hogy körözött bűnözőket bujtatnak, valamint az állam képviselőire támadnak. Úgy vélem, hogy Önnek személyes felelőssége van ebben az ügyben!"

Éppen Hevesen a kisebbségi önkormányzatnál jártam, amikor az egyébként 2475/2009. számon iktatott, és „Heves város békés lakossága nevében” megfogalmazott nyílt levelet a kisebbségi vezetőnek futárpostával kézbesítették. A levélben Csáki úr mindamellett, hogy egy általa elképzelt torz, primitív jogállamiság nevében tudálékos nagyképűséggel rója meg úgy általában a helyi cigány kisebbséget, csecsemőtől aggastyánig bezárólag olyasmiért, amihez bizonyíthatóan semmi közük, láthatóan nyelvi problémákkal is küszködik. Az események nem megdöbbentett, hanem megdöbbentettek.

Nem kedvelem, ha valaki azzal próbálja igazát bizonyítani, hogy a vitapartnere helyesírását kritizálja. Egy olyan nyílt levél esetében azonban, amelyik az úgynevezett békés többségi lakosság nevében a nem békés kisebbségi cigányokhoz íródik, bizony aggályos, ha annak megszövegezése olyasmi feltételezésre adhat okot, hogy az egyébként békés lakosság nem csupán ostoba, rosszindulatú általánosításokra hajlamos emberekből tevődik össze, de olyanokból is, akik mindemellett hadilábon állnak a magyar nyelvvel is.

A polgármesteri levél a folytatásában is rendkívül eredeti gondolatot tartalmaz, amikor azt fejtegeti: „Úgy véljük, hogy Önök a jogaikra hivatkoznak, miközben a kötelezettségeikről elfeledkeznek!”

Kik vélik így, kiknek a nevében nyilatkozik a polgármester úr, s kik azok az önző és feledékeny Önök?

Az ultimátumszerű levél egyébként kemény felelősségre vonó kérdéseket is megfogalmaz a cigány kisebbség elnökéhez a többség nevében.

„Hogyan fordulhat elő, hogy olyan személyt bujtatnak a roma kisebbség tagjai, akik ellen elfogatóparancs van érvényben?

Hogyan fordulhat elő, hogy támadásra alkalmas eszközökkel lépnek fel a rendőrséggel szemben?

Hogyan számítsunk az együttműködésre, ha a roma kisebbség tagjai a törvényeket nem tartják be?”

Az első kérdésre félig-meddig fogadatlan prókátorként azt tudnám válaszolni az igen tisztelt aranyos polgármester úrnak, egyem a szívét, hogy a hevesi mintegy háromezer fős roma kisebbség fizikailag képtelen valakit bujtatni. Ha minden nap más bújtatná, az is sok évig tartana. Vagyis erre legfeljebb csak a kisebbség egyes tagjai lehetnek képesek. Ráadásul, az illető körözött személyt az utcán kapták el, tehát még azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a roma kisebbség tagjai bújtatták-e őt.

Ami a rendőrség elleni állítólagos fellépést, és a törvény be nem tartását illeti, visszakérdeznék. Hogy a rák egye meg a máját, drága polgármester úr, miként fordulhat elő, hogy a békés többség tagjai időnként törvényeket szegnek, sikkasztanak, csalnak, lopnak, hazudnak, házasságot törnek, kirúgnak a hámból, részegeskednek, asszonyt vernek? Avagy a békés hevesiek ilyesmiket soha nem tesznek? Naphosszat a templomban ülnek, s kánonban zsoltárokat énekelnek? A haláluk után pedig szentté avatják őket?

Hogyan számítsunk bármilyen együttműködésre Önökkel drága polgármester úr, ha a rendőrök éjszaka minden ok nélkül törnek be békés cigánylakásokba, s ott embereket, fiatal lányokat, gyerekeket válogatás nélkül bántalmaznak, ütlegelnek, rugdosnak, fegyverrel fenyegetnek, molesztálnak? Hogyan működjünk együtt egy olyan városvezetéssel, és rendőrséggel, ahol főszabályként érvényesül az, hogy a cigány gyanúsítottakat rendszeresen megalázzák, megverik?

És végezetül a legfontosabb kérdés. Mit tett ön eddig polgármester úr a hevesi cigányok életkörülményeinek javításáért? Akik közül mintegy húsz százaléknak van állandó munkahelye, a többiek jobb esetben a békés hevesi lakosoknál nyári szezonmunkákon robotolnak rabszolgaként. Hogy rohadjon meg a világ.

Gyenesei István sportot felügyelő önkormányzati miniszter úr nem csupán egyes női öttusázók sportolási feltételeinek javításáért szállt síkra, de egy bizonyos színdarab sikeréért is kilincselt. Saját megfogalmazása szerint "kultúrmissziót" teljesített, amikor hivatalos levélben hívta fel a színházat fenntartó városok polgármestereinek figyelemét "földije", Siposhegyi Péter "remekbe szabott", Kikötő című vígjátékára és Hantjával sem takar című drámájára. A miniszter arra kérte a polgármestereket, hogy ajánlják a darabokat a színház figyelmébe, azok vezetői pedig lépjenek kapcsolatba az előadások producerével.

A miniszter úr most sem késlekedett, amikor tudomást szerzett az egyébként rendkívül megdöbbentő és tragikus esetről, a kézilabdázók elleni egyikük halálával végződő aljas, durva támadásról.

Ő azonnal tudta, mi a dolga.  Végre egy ember a kormányban, aki tényleg teszi a dolgát.

A hírek szerint előbb a vasárnapi rendkívüli kormányülésen kérte Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti minisztert, hogy azonnali és hatékony intézkedéssel állítsák elő az elkövetőket, mielőbb tisztázzák a történteket, és pontosan tájékoztassák a lakosságot, ezzel is enyhítve az ügy körül kialakult feszültséget. Aztán pedig a kormányülésről azonnal a helyszínre utazott, hogy meglátogassa a sérülteket és tájékozódjon a körülményekről.

Elképzelem mindez, hogyan történhetett.

Folyik, folydogál a kormányülés, a miniszterek két reformcsomag között arról beszélgetnek éppen, hogy mi lesz az ebéd, hol mit fog főzni az asszony. Egyszer csak váratlanul megszólal Gyenesei úr. Figyelj már Tibi! Lenne hozzád egy nagyon nagy kérésem.

A megszólított nyelve hegyén már ott a válasz, hogy sajnos most a válság közepén nem tud kölcsönadni, sőt átfut az agyán az is, hogy nem akar senkitől színházi darabot sem venni, de még tán az is eszébe jut, hogy Pista valami haverjának valami disznóságát akarja vele eltussoltatni.

Ám amikor meghallja a kérést, megnyugszik. Tulajdonképpen már én is gondoltam erre, mondja megkönnyebbülten. Rendben van Pistám, a te kedvedért természetesen megteszem. S máris telefonál, hívja az országos főkapitányt. Halló, Bencze Jóska? Figyelj Józsikám, azt kéri a Pista, tudod, a Gyenesei, hogy azonnali és hatékony intézkedéssel állítsátok elő az elkövetőket, mielőbb tisztázzátok a történteket, és pontosan tájékoztassátok a lakosságot, ezzel is enyhítve az ügy körül kialakult feszültséget.

Értettem, válaszolja Bencze főkapitány úr, s boldog, mert végre főnöke szavaiból ő is tudja, mi a teendője. Eddig csak ott őrölte magát, hogy vajon mi ilyen esetben a dolga egy országos főkapitánynak. Máris hívja a Veszprémi főkapitányt. Halló, főkapitány úr? Tudom, hogy vasárnap van, de nagyon fontos lenne a dolog. Azt kéri a Draskovics Tibi, hogy Gyenesei Pista kérésnek tegyetek már eleget és azonnali, és hatékony intézkedéssel állítsátok elő az elkövetőket, mielőbb tisztázzátok a történteket, és pontosan tájékoztassátok a lakosságot, ezzel is enyhítve az ügy körül kialakult feszültséget.

Ezt tekintsétek egyébként parancsnak.

A megyei főkapitány is megnyugszik. Ott ült beosztottjai körében és fogalma sem volt eddig mi is a teendő ilyen helyzetben. Megkönnyebbülten felsóhajt ő is, na végre, elmondták, mit kell tenni neki.

Azért nagyon remélem, nem így működik ez a dolog a bűnüldözés kapcsán sem. Inkább arra gondolok, Gyenesei úr részéről ez egy a sajtónak szóló önfényező piár fogás. Méghozzá egy nagyon ízléstelen fogás.

Az Antalli ökörség, akarom mondani örökség végre beérett az MDF jóvoltából.  Történelmi esemény történt. Eltörölték a haláladót. Legalább is részben.

Az MDF ma hozzám is bedobott szórólapján jogos büszkeséggel adta tudtul, hogy a rendszerváltozás végre beteljesedett, ezentúl kevesebb öröklési illetéket kell majd fizetni. Ingyen lesz enyém anyám használt mosógépe, tíz éves tévéje, és a Révai lexikonja.

Kinek köszönhető ez, na mit gondolnak, kinek?

Bingó! Naná, hogy az MDF-nek.

Azért valljuk be őszintén, hogy ez a párt még egyáltalán létezik, a jó öreg Herényi frakcióvezető úr elévülhetetlen érdeme. (Legfeljebb az érdemdús cselekedeteinek jogi megítélése évül el.)

Igaz, időnként rezgett a léc, de ő csírájában fojtott el minden lázadást Dávid Ibolya elnök asszony ellen, nem válogatva az eszközökben. Herényi mindig tudta, mikor kell a törvények betűje helyett a törvények szellemét alkalmazni.

Herényiről jut eszembe, azt mondja a páciens, doktor úr, tessék engem azonnal kiherélni.

- Kiherélni?

- Igen, jól értette, kiherélni!

- Biztosan ezt akarja?

- Igen, tessék engem azonnal kiherélni! Esküvőre készülök, ragaszkodom hozzá!

Oké, az orvos a nagy unszolásra elvégzi az operációt.  De azért utóbb kíváncsiságból csak megkérdezi, miért akarta ezt a műtétet mégis a kedves páciens ennyire?

- Az az igazság doktor úr, hogy egy zsidó lányt fogok feleségül venni, és ezt a herélést neki szántam meglepetésnek. Tudja náluk ez egy olyan hagyomány.

Mire a doktor: de uram, az, amire ön gondol, az nem herélés, hanem metélés!

Doktor úr, önnek ördöge van, most hogy mondja, tényleg ez a helyes kifejezés!

Dávid Ibolya egyik kedvenc szavajárása szerint a magyar politikai elit, akarom mondani élet olyan, mint egy nagy politikai homokozó. Na, természetesen az MDF kivételével.

Nekem meg, bár nem vagyok egy kiköpött Dávid Ibolya, sőt talán még a Balatont sem tudnám egyhuzamban átúszni, az a benyomásom, a magyar politika inkább egy nagy dzsuvás külvárosi kocsmára hasonlít, semmint egy óvodára. Ahol az emberek jól beisznak a kannás borból meg a cseresznye-esszenciával készült szeszesitalból, aztán persze hőbörögnek, össze-vissza beszélnek mindenféle hülyeségeket.

Ebben a nagy politikai talponállóban néhány féldeci elfogyasztása után azt mondja például államtitkár haverjának nagy röhécselés közben egy volt ifjú szoci potentát, a Dunába lőtt emberekkel kapcsolatos megemlékezés előtt: ők már biztosan nem fáztak. Egy másik erre rátromfol, amikor kijelenti: az utcai rablásokat kivétel nélkül cigányok követik el. Ezt onnan tudja, hogy az illetők szoktak dicsekedni ezzel. Aztán megszólal a söntéspult mellől egy harmadik úriember is: a dagadtak, meg a cigányok itt ne énekeljenek. Hogy a félreértéseket elkerüljük, idézzük egészen pontosan a velejéig baloldali polgármester úr szavait: „azt megértettem, hogy elhízott és roma származású fellépőket nem támogat képviselő úr, tehát ezt így fejtettem én meg, a magam részéről nem akarnék ennél poénosabb megfogalmazást szánni, majd felkérjük a szervezőket, hogy erre figyeljenek oda, tehát, hogy ilyen fellépők ne legyenek”

Szóval borban az igazság. Vagyis, ha valaki nem szeretné, hogy az igazi énjét megismerjék, az inkább ne járjon politikai kocsmába, s ne igyon.

Mint teszem azt Horn Gábor, aki szintén kis borozgatás után olyasmiket mondott az MSZP vezérkaráról, hogy ez kemény, ez a csapat, kemény... Ugyanekkor Gyurcsányról is tett valami megjegyzést, de azt már elfelejtettem.

Kóka János úr, aki pedig a politikai italboltban mindennek szem és fültanúja volt, miközben jól láthatóan észlelte, hogy a Hír tv veszi az egészet, mégsem lökte oldalba a kocsmacimboráját, hogy bazmeg Gábor, fogd már be a kereplődet, ehelyett csak kárörvendően vigyorgott. Egy riválissal kevesebb, gondolhatta tán megelégedetten.

Nagy kár, hogy Fodor Gábor nem iszik.

Az állami húsosfazék környékén alapvetően mindenki szépen gyarapodott az elmúlt évben (is), ez a szokásos vagyonbevallások legfőbb konklúziója.

Az országunk elmúlt évi összesített vagyonnyilatkozata viszont – lássuk be - sajnos nem sikeredett olyan jóra, mint a politikus uraké és hölgyeké. Mintha a kettő nem korrelálna egymással.

Mindezek azonban már közismertek, úgymond lerágott gumicsontok.  Tudjuk, hogy például Gyurcsánynak sikerült az elmúlt esztendőben vagy százmilliónak a seggére vernie, úgy hogy valójában senki nem tudja pontosan – tán még Klára asszony sem -, hová lett a töméntelen lóvé. Egyesek arra gyanakodnak, ő is gonosz uzsorások áldozata lett szegény.

Még szerencse, hogy a pénzügyminiszterünk bevallása szerint viszont neki pénzintézettel szembeni követelése 56 millió forint, míg más szerződés alapján fennálló követelése 224 millió forint.

Vagyis ő azért jól sáfárkodik a magánvagyonával. ha a köz vagyonával netán ez nem is mindig sikerül.

Veres János Skif tipusu/szovjet/ keveset futott,sérülésmentes,jó műszaki-esztétikai állapotú,sátras utánfutója azonban mindemellett is igen érdekes gondolatokat generál.

Hogy lehet, hogy a miniszternek saját autója nincs, ám van egy 25 éves – becslésem szerint legalább ötvenezret érő - utánfutója? Milyen mély titok lappang eme száraz tény mögött?

Ugyan mi a jó francot csinálhat egy pénzügyminiszter egy éppen negyed évszázados – még az átkosból a nyakán maradt – utánfutóval autó nélkül?

Azt csak a rosszindulatú gonosz ellenzék gondolhatja, hogy az utánfutó netán esetleg arra kell a pénzügyminiszter úrnak, hogy éjszakánként a nemzeti bankból azzal csempészi ki a rengeget pénzt zsákokban, ponyvával letakarva hajléktalannak öltözve. Megteheti, gondolhatnánk, hiszen nála a kassza kulcsa.

Vagy tán színesfémgyűjtéshez kellett neki? Mondjuk az történt, hogy a Kabai nevű – pillanatnyilag téli kényszerszabadságon lévő - üzlettársának volt ugyan egy használt Ladája, de nem volt neki utánfutója, a miniszter úrnak meg volt egy használt utánfutója de nem volt Ladája. Ezért aztán gyümölcsözőnek ítélték a társulásukat.

Elképzelhető esetleg az is, hogy a VPOP megmakacsolta magát, mondván, csak egy tizenvalahány-milliós autót hajlandó a miniszter úrnak finanszírozni, de új utánfutót, azt már semmiképpen nem. Elvégre a nagyfőnök is megmondta, hogy komoly gazdasági válság van az országban, és takarékoskodni kell. Nem utánfutók kellenek, hanem csomagok. Ha nem is Bokros csomagok.

Így aztán nem volt mit tenni, elő kellett venni a régi öreg, még az ugrómókus fater téeszcséjéből rekvirált öreg kétkerekűt, amivel még anno az öregék, miközben Jani a KISZ-ben oszotta az észt, a háztáji rohadt almát szállították nagytételben a szovjet piacra. Persze kiválogatva belőle, amelyik még pálinkának jó.

De az is lehet, hogy nem is erre használták, hanem telerakták földdel, és muskátlit ültettek bele a nyírbátori Veres hacienda udvarán.

Talán egyszer azért a Hír tv megérdeklődhetné a fő pénzügyértől ezt az utánfutó ügyet.

Veres úr biztosan készségesen állna e csatorna rendelkezésére.

Persze az azért nem árt, ha a riporter kollegák az interjú előtt beiratkoznak valami karate tanfolyamra.

Még mindig nem hagy nyugodni a miskolci kapitány ügye. Ezért, ha valaki unja már ezt a témát, ne is olvassa tovább.

Igen sajátos skizofrén helyet, hogy Draskovics úr igazságügyi miniszteri fele egyik nap még határozottan úgy látta, hogy a miskolci rendőrkapitány megengedhetetlenül túllépett egy határt. Alig néhány órával később Draskovics úr rendészeti miniszteri fele viszont már úgy ítélte meg, hogy szó sincs tiltott határátlépésről, semmilyen határ nem lett átlépve. Picike kis hiba történt csupán, egy kiemelkedően érdemdús ember részéről, amiért legfeljebb egy apró ejnye-bejnye jár.

Az állítólagos határátlépő, illetve át nem lépő kapitányi szöveg egyébként ez volt: "Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közterületi rablások elkövetői cigány emberek. Igazából Miskolcon legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük"

Aztán jött Bencze úr, akit szinte megsajnáltam, amikor magyarázva a bizonyítványt arról panaszkodott, hogy valahogy muszáj ám a bűnözőket megkülönböztetni, s ha valaki az átlagosnál barnább, arra ugye sajnos muszáj azt mondani, hogy cigánynak látszó. Sajnos nincs erre jobb szó a magyar nyelvben.

De hát azért kikérik maguknak, ez nem rasszistázás. Még, hogy egy szociálisan érzékeny baloldali kormány regnálása alatt egy állami hivatalnok ilyesmit tenne? Kikérik maguknak!

„Senki ne sajnáljon, és senki ne próbáljon rasszistának beállítani, mert azt nem tűröm” – nyilatkozta Pásztor úr azon nyomban keményen. (Nem árulta el, az ő szótárában mi az, hogy nem tűri az ilyesmit, netán benyom egy gyomrost a tonfájával?)

Természetesen szinte mindenki aki számít azonnal megszólalt az ügyben (kivéve a más ügyekben egyébként oly szószátyár Gyurcsányt) és szinte mindenki – leszámítva néhány fővárosi bibsi liberálist (élnének csak itt az Avason, nem a második kerületben!) – Pásztor úr mögé sorakozott fel.

Az időközben médiasztárrá avanzsált, már-már Száva Vincei magaslatokba emelkedett borsodi cigányvajda – aki azért jó lenne, ha egyszer már végre azt is tudtunkra adná, mikor, hol, kik mennyi időre, milyen mandátummal választották meg eme jól hangzó magas tisztségbe őt – a Magyar Gárdát túlharsogva közölte, hogy ha egyszer cigánybűnözés van, akkor azt cigánybűnözésnek is kell nevezni, hogy a Devla rúgja meg!

(Igazi média-kedvenc ő, ha kell cigányozik, ha kell polgárháborút vizionál, mikor mire van igény.) Egyébként pedig éljen a kapitány!

Csak egyelőre azt nem értem, hogy a miskolci kapitány – aki egyébként kiművelt, tanult kolléga, hiszen doktor is – ha nem cigányozott és nem is tűri, hogy róla ilyesmiket állítsanak, mégis miért azt jelentette ki a kamerák kereszttüzében, hogy Miskolcon valamennyi utcai rablást cigányok követék el, s miért nem azt bizonygatta, hogy a tettesek az átlagosnál barnább bőrű, cigánynak látszó személyek.

Egyébként azt az állítólag teljesen nyilvánvaló tényt, hogy kizárólag cigányok, akarom mondani cigánynak látszó személyek rabolnak a miskolci utcákon természetesen onnan tudta a kapitány, hogy a cigány rablók kihallgatásuk során dicsekedni szoktak cigány származásukkal. Nem kérdezik tőlük, de ők csak azért is elmondják.

Azt persze továbbra sem értem, hogy amikor a kapitány úr arról értekezett, hogy legfeljebb benzinkutat, vagy pénzintézetet rabol ki magyar, miért nem azt mondta itt is, hogy világosabb bőrű, vagyis magyarnak látszó személyek voltak a bankrablók.

Szóval ebből az utólagos magyarázkodás katyvaszból bizony kilóg a lólábnak látszó lóláb.

A hírek szerint Káli Sándor miskolci polgármester az MSZP megyei tisztújító közgyűlésén reagált a helyi rendőrkapitány leváltására. Elmondta, hogy kiáll mellette, és védelmébe veszi dr. Pásztor Albertet, akit az Avasi lakótelep bűnügyi statisztikájának ismertetése kapcsán, a cigányságra tett kijelentései miatt távolíttatott el posztjáról az igazságügyi és rendészeti miniszter. A polgármester kiállását vastaps kísérte a szocialisták megyei közgyűlésén. Hasonlóan vélekedik a miskolci Fidesz-KDNP-frakció is.

T. Asztalos Ildikó, az SZDSZ fedhetetlen hírű miskolci elnöke az MTI-nek pedig úgy fogalmazott: "ismerjük a kapitány úr munkáját, tiszteljük korrekt, őszinte, a probléma megoldására és nem elfedésére törekvő gondolkodását." A politikus arra is reagált, hogy pénteken Gusztos Péter, az SZDSZ ügyvivője vonta kérdőre Pásztor Albertet, miként tartja számon a bűnelkövető magyar állampolgárok nemzetiségét. A miskolci elnök szerint ezt nem Budapestről kell megítélni, Miskolcon kell élni, és megtapasztalni ezeket a viszonyokat. („Élnél csak köztük bazmeg!” - szokták nekem is üzenni bizonyos T. Asztalos Ildikóhoz hasonlóan sokat tapasztalt, és hozzá hasonlóan igen liberális gondolkodású egyének.)

Végre egység van a magyar politikában, megvalósult az MSZP-től az SZDSZ-en egészen a Fideszig, sőt még azon is túl átívelő oly régen és oly hőn óhajtott nagy nemzeti összefogás!

Ahogy az várható volt, nem ám a világválság hozta az egyébként egymástól állítólag oly távol lévőket ilyen közel egymáshoz! Nem is a hazai gazdaság csődhelyzete! Nem az autópálya pénzeken osztozkodás. Sőt ezúttal még csak nem is képviselői fizetések és egyéb honatyai javadalmazások újabb megemelésének jogos igénye. De csak még nem is a stikában történő parlamenti folyosói dohányzás megengedhetősége.

Hanem a cigányozás.

Újabban nyakra-főre rendszeresen nyilatkozik ez ügyben a borsodi cigányvajda is. Most ő az ügyeletes megmondóember. Mint korábban drávapiski, monok, ivád stb. polgármesterei.

A vajda nem lacafacázik, nem szarozik, hanem bátran karakánul a szemkünkbe mondja. Ne kerteljünk, emberek, gádzsók és nem gádzsók, igenis van cigánybűnözés. Itt van a nyakunkon. A borsodi cigányvajda végre megmondta. Azt a nemjóját!

De ki is ez a cigányvajda? Honnan robbant így be nagy hirtelen a hazai közéletbe?

A cigányvajda titulus valami olyasmi lehet a cigányoknál, mint a magyaroknál a táltos, vagy a senyő. Vagyis valójában már nem létező, anakronisztikus tisztség.

Mikor, kik választották meg ezt az embert megyei vajdává?

Mintha nem is létezne Magyarországon kisebbségi törvény, mintha nem is léteznének hazánkban kisebbségi önkormányzati választások! Mint, ha nem is működnének demokratikusan megválasztott kisebbségi önkormányzati testületek! Mintha évszázadokkal korábban élnénk! Vagy tényleg újra visszajutottunk odáig?

Régen valóban Vajdának nevezték a Cigányság vezetőjét. Hogy volt-e valaha is országos cigányvajda Magyarországon, vitatott. Bizonyos nézetek szerint 1417-től 1846-ig működött a vajdarendszer, élén az országos vezérrel. Több kutató szerint a vajdákat gyakran a hatalom nevezte ki, sokszor éppen a romák ellenében. Mások úgy tartják, a szűkebb pátriájukban vajdának mondottak nem bírtak döntéshozói joggal, feladatuk inkább csak a hagyományőrzés volt.

A 168 Óra 2006. november 29-én terjedelmes cikket szánt az akkor „megválasztott” országos vajda beiktatási ünnepségének. Kállai Csaba újszászi építési vállalkozó a vendéglátóiparban, a Night Life diszkó tulajdonosaként alapozta meg hírét. Tekintélye, mint mondja, mégsem ennek köszönhető. A nagyapja száztizedik életévét követően hunyt el, ő maga pedig két foggal, burokban született, ami a roma mitológia szerint a szerencsés emberek sajátja „Pörkölt amúgy nem volt a Fradi-csarnokban, a lelátó üresen maradt, a terített asztalokat fotósok, operatőrök ülték körül, többségük feszengett, mintha a Story magazint képviselné az Oscar-gálán. Az ötezer forintos belépők közül egy sem lelt gazdára, a megasztáros Gáspár Laci sörsátras koncertjét kéttucatnyian hallgatták, Bangó Margit az apátiába fulladt avatás híréről értesülve mondta le fellépését.”

Na mindegy, történt, ami töttént, azóta nem nagyon tudjuk, miként megy a sora az országos cigányvajdának, s azt sem, vajh mi az ő véleménye a borsodi rablások nemzetiségi vetületeiről. De alighanem nem is érdekel senkit.

Inkább térjünk vissza Pásztor kapitány úr esetére, akit időközben visszahelyeztek funkciójába a példa nélküli széleskörű nemzeti összefogás hatására. Ez a fordulat markánsan bebizonyította, nemes célokért nem hiába az összefogás. Ha a magyar nagyon akar valamit, meg is tudja valósítani. Még a hatalommal szemben is.

Egyformán örülhet  a Happy End-nek a helyi MSZP vezérkar és a Kurucinfo.

És ezek után még merje mondani valaki, hogy nem érdemes nekünk magyaroknak nagyobb célokat is magunk elé tűzni. Akár az Olimpia megrendezését is. Nem a 2020-asat, hanem akár már egy közelebbit is. Persze az azért kisebb aggódásra okot adhat, hogy addigra - legalább is Pásztor úr véleménye szerint - a sok kis kedvesen mosolygó cigánygyerek egy jó részéből felnőttként kegyetlen bűnelkövető lesz.

"Mi, rendőrök teszünk azért, hogy kivegyük a részünket a fiatalok neveléséből” – állítja Pásztor Albert, a nagy tudású, nagy tapasztalatú, előítéletektől mentes miskolci rendőrkapitány.

Mindeközben azért - amúgy kurucinfosan –  nevén nevezi a gyereket: ”A baj csak az, hogy a sok kis aranyos cigánygyerekből gyakran lesz durva és kegyetlen bűnelkövető.”

Eme empirikus alapokon nyugvó, tudományos igényű egzakt megállapításokhoz azt már nem fűzi hozzá, hogy a sok kis aranyos magyargyerek viszont gyakran válik okos, kreatív sírkőfaragóvá és balett-táncossá, jobbik esetben kopogtatócédula hamisító politikussá, műemlékházakat csúszópénzért kiárusító polgármesterré, tisztes offshor vállalkozóvá, számla-gyárossá.

Pásztor úr az Index érdeklődésére kifejti, hogy a bűncselekmények áttekintésekor őt is meglepte a szomorú tény, miszerint az elsősorban magányos idős nőket és fiatalokat érő utcai rablások elkövetői mind romák. Az Index kérdésére, hogy miért tartja fontosnak hangsúlyozni az elkövetők etnikai hátterét, és nem fél-e az etnikai ellentétek kiéleződésétől, a rendőrkapitány kijelentette: a rendőrség tartozik annyival a város lakosságának, hogy felhívja a figyelmet egy helyzetre.

"Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közterületi rablások elkövetői cigány emberek. Igazából Miskolcon legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük" – jelenti ki a főfakabát.

Érthető ugye? Igazából, legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar.

Tehát, ha hiszünk a nagy tudású zsarufőnök őszinte szavainak, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a súlyos utcai balhékat kivétel nélkül a gonosz romák valósítják meg, amikor is közterületen cigit, mobiltelefont, aprópénzt, és más ehhez hasonló kiemelkedő értékeket rabolnak. A becsületes magyarok ellenben „igazából legfeljebb” bankot, benzinkutat, ilyesmiket fosztanak ki. Jobbik esetben úgy, hogy nem lőnek agyon egy embert sem, legfeljebb túszul ejtenek néhány kuncsaftot.

Kanász, Kondász, akarom mondani Pásztor főkapitány, az SZDSZ közleményére reagálva az MTI-nek elmondta: a rendőrség nem tartja nyilván a magyar állampolgárok nemzetiségét, hovatartozását, ám a kihallgatások során a jegyzőkönyvben a gyanúsított - a személyi körülményeire vonatkozó résznél - erről nyilatkozik. Ez a személyi nyilvántartásokba nem kerül bele, a büntetőeljárás során azonban figyelembe vehető egészen a büntetés kiszabásáig, hiszen a gyanúsított érdeke, hogy körülményeiről, helyzetéről beszámoljon, ami adott esetben akár enyhítheti is a cselekményének a megítélését, tette hozzá Pásztor Albert.

A rendőrség nem tartja nyilván, ki a cigány, ki nem, mondja Pásztor úr határozottan, européer rendőrparancsnokként, majd ezt követően mégis szemrebbenés nélkül kijelenti, hogy valamennyi rablás elkövetője cigány volt.

Nem tudni, ezt honnan állapítja meg Csikós, Gulyás, Csordás, akarom mondani Pásztor úr?

Ha jól értem, abból, hogy a gyanúsítottak közlik ezt. a fakabátokkal büszkén két méretes pofon között. Mi igenis cigányok vagyunk, kéretik ezt javunkra figyelembe venni..

Valljuk be, durva, kétszínű hazugság a kapitány úr vakerolása.

A gyanúsított érdeke, állítja cinikusan Juhász, akarom mondani Pásztor úr, hogy a nemzetiségérül, hovatartozásáról - cigány mivoltáról – is nyilatkozzon, mert ez adott esetben akár enyhítő körülmény is lehet.

A bíró a tárgyaláson beletekint az iratokba: ó, hát maga cigány! Akkor enyhébb büntetést szabok ki magának, tisztelt uram – mondja a mélységes mély empátiával megáldott bíró, és további sok szerencsét kívánva a roma rablót hazaküldi a családjához.

Aztán felriadtam, s a bili a kezembe lógott.

Az index Gyurcsány: „Reform vagy bukás” címmel írott cikkében idézte a miniszterelnök szavait: "Ostoba módon azt hitetjük el nagyon sok emberrel, hogy neki a mai rendszer jó. Tévedésben tartunk milliókat. A mai rendszer nekik rossz. A mai rendszer a felső egymilliónak jó."  

Nagy László újságíró e kijelentéshez fűzött kommentje: „Kérdéses persze, hogy milyen messze mer vagy tud a leendő miniszterelnök elmenni. A társadalom igazságosabb lenne például, ha az alanyi jogú kedvezményeket megszüntetnék, de a jelenlegi politikai helyzetben nagyon nagy bátorság kellene ahhoz, hogy ilyen népszerűtlen lépést meg merjenek tenni.”

Jól sejtik, mindez 2004. 08. 25. napján íródott, azért szerepel benne a „leendő” miniszterelnök titulus!

És, hogy azóta mi történt? Reform nem volt, bukás sem – legfeljebb volt közben egy laza őszödi beszéd -, az index írásában foglalt próféciák viszont maradéktalanul beigazolódtak. Reformok nem történtek, beköszöntött viszont a balhé csőstül.

Csakhogy a bukás is valahogy úgy valósult meg, mint Karinthy: „Magyarázom a bizonyítványomat” című humoreszkjének főhőse – Bauer - esetében. (Közben fedeztem fel, hogy egy bizonyos Bigfater a blogjában már elsütötte ezt a poént, igaz, ő Orbán Viktorral kapcsolatban. Nagy szellemek, ha találkoznak!)  

Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges költségvetés - ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem, hangoztatta a rossztanuló Gyurcsány, miután az IMF nemtetszését fejezte ki az itt történtekkel kapcsolatban.

Azok a hírek sem valósak, hogy azt a tényt, hogy a közszféra 13. havi bérének elvételét a kormány kompenzálja, rossz szemmel nézték volna az IMF szakértői. Egyáltalán nem nehezteltek emiatt, sőt kifejezetten dicsértek bennünket, csak ez tévedésből nem ez került bele az értékelésünkbe, de az igazgatótanács majd hamarosan megmondja a tutit, hogy mindent frankón csináltunk.

Mi mindeddig azt hirdettük, hogy az állam nem jó gazda. De azt, hogy a gazda nem jó állam, azt viszont soha sem állítottuk.

Micsoda, hogy Dominiqe Strauss-Khan úr kifogásolta volna a gazdasági ténykedésünket? Ez totális félreértés, véletlenül össze tetszettek bennünket téveszteni Mongóliával!

Strauss-Khan úr egyébként is kijelentette, hogy Apró…, akarom mondani Nagy Piroska a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál (EBRD)kiváló szakember.

A forint árfolyamáról pedig csak annyit, hogy egy maroknyi gonosz orosz kifejezetten pikkel ránk, s mindenáron ki akarja készíteni a nemzeti valutánkat. Egy előre elkészített forgatókönyv elemei léptek életbe. Egyszerre támadta egy szűk spekuláns kör Londonból a forintot, és az OTP árfolyamát.

Ezt állította a Figyelőnek Veres János. Az akciót szerinte hónapokig készítették elő, és abban magyarok is részt vettek.

Ja, és amíg el nem felejtem, a Veres Jani új autója is egy merő tévedés volt, azt valójában Csekonics gróf vásárolta meg, de véletlenül tévedésből a Jani nevére írták, így a boltot sajnos már nem lehetett visszacsinálni.

Szóval igy néz ki az, ha magyar reformerek egymás között vannak Karinthy módra!

Elképzeltem, amint Veres pénzügyminiszter úr éppen a Parlamentbe igyekszik régi lestrapált gépjárművével, és mondjuk, lerobban az Andrássy út közepén. Beleborzongtam. Úristen! Micsoda káosz lenne abból.

Mindenki látta előre, hogy rossz a költségvetés. Mindenki látta, mondja most például Horn Gábor. Ám egy rossz költségvetés is jobb a semminél. Nagyobb kárt okozunk az országnak, ha nincs.

Itt mindenki mindent lát előre - mondja most minden okostóni utólag. Egyébként is a Fidesz a legfőbb felelős, mert nem tiltakozott vehemensebben.

Szóval újra reformok hevében ég az ország.

Az ex-színesfémkereskedő Veres Jánosról azt a pletykát hallottam, hogy a minap Szücs Erikával és Helmeczy doktorral együtt titokban megalakították a Hír tv baráti társaságát. Sőt, úgy tudom, maga Gyurcsány Ferenc is fontolgatja a belépést.

Az úgynevezett baloldali sajtó reprezentatív képviselőjeként, a Népszabadság mai számában a Fideszes Bácskai János választási sikerét, ahogy az illik, vezető helyen adta tudtul, ám sajátos körítésben.

A címlapon kezdődő tudósítás a lap harmadik oldalának jó egynegyedét is elfoglalja, egy tenyérnyi méretű színes fotó társaságában. A szövege nem is igazán érdekes, vagyis a szokásos semmitmondás, a fényképről viszont feltétlenül érdemes szót ejteni.

A napilapban közölt fénykép címe: „Ferencváros ebédidőben.” Azon jól látható, amint az ételes műanyagtálak közelében egy cigányasszony is sorára vár, hogy voksolhasson.

Próbáltam rájönni, milyen asszociációkat kívánt ez a fotó az olvasókban kelteni. Ugyanis azt kötve hiszem, hogy Szabó Bernadett teljesen véletlenül komponálta volna meg épp’ úgy a képet, hogy a roma nő is éppen rajta van, meg a kiporciózott, ismeretlen állagú, összetételű, kissé ibolyaszínű étel is éppen rajta van.

Nekem rögtön az ugrott be, hogy azt akarja sugallni: vajon mivel etet majd bennünket a Fidesz? És mivel eteti a romákat? Ha őket eteti majd valamivel is egyáltalán.

Az újság internetes online változatában Szabó Bernadettnek egy másik képe látható „Ferencvárosi szavazók” címmel.

Ez a fotó is érdekes, talán még a másiknál érdekesebb. Ugyanis a szavazásnak éppen azt a momentumát mutatja, amelyet elvileg mi nem is láthatnánk. Vagyis a szavazófülke belsejét fotózta le, egy ott tartózkodó, kezében tollat szorongató, töprengő szavazóval. Ez a kép azt kívánja a tudtunkra adni, hogy a szavazás valójában nem is titkosan történt, vagyis törvénysértő volt. Hogyan kerülhetett ugyanis legálisan oda egy fényképezőgép lencséje, ahonnan elvileg azt is látni lehet, mit csinál a szavazó, melyik párt képviselőjére ikszel? Ki engedte ezt meg a fotósnak? S, ha ő ott leskelődhetett, megtehette ezt netán rajta kívül más is? És hány szavazónál leskelődtek hasonló módon?

És hol volt a sasszemű Novák Előd, hogy mindezeket nem vette észre? Tán ebédelt éppen?

Persze sokan erre talán legyintenek, hogy miért csinálok egy-két fényképből ekkora ügyet, ezek a kérdések csupán álkérdések, a hektikus belpolitikai helyzet szülte üldözési mániámból eredő ostobaságok. Talán igazat is adnék ebben, ha nem tudnám, hogy korábban már mennyi vádaskodás, feljelentés történt éppen a ferencvárosi választási eljárás törvényességi kérdéseiben is, s ha nem tudnám, hogy jelenleg is nyomozás folyik a meghamisított ajánlócédulák ügyében ugyanebben a városrészben.

A papíralapú Népszabadság harmadik oldalának többi – vagyis jó háromnegyed – része egyébként az ellenzéki pártnenseitüli írásraehet"lküli írásra "  amelynek címe Ahol Orbán Viktor " kizárták.hogy jelenleg is nyomozás folyik elsöprő választási győzelmének sajátos ellenpontjaként semmi mást nem tartalmaz, mint a Fideszt és annak prominenseit negatív színben feltüntető írásokat. Vonatkozik ez a megállapítás egyaránt Révész Sándor „Bagóért” című írására: „A Fidesz eldobta a politikai illem fügefalevelét. Bagóért.”, és Nagy N. Péter „Polgári körök: nullázva” című írására: „Nem csak a dicsősége múlik el a világnak. Elmúlnak a polgári körök is.”, valamint Csuhaj Ildikó: „Ahol Orbán Viktor „találkozik” Barack Obamával” című cikkére, amelynek az a lényege, hogy Orbán Viktor Obamát majmolja, s végül ezen az oldalon található még egy név nélküli „A mechanikus másolás kártékony lehet” címet viselő eszmefuttatás is, amelyiknek az a lényege, hogy ami jól áll Obamának, az már nem áll jól a húsz éve politizáló Orbánnak.

Összeszámoltam, a Népszabadság harmadik oldalán, ahol a Fidesz nagyarányú választási győzelméről tudósított, a többi felsorolt Fidesz-ellenes írásban Orbán Viktor neve több mint egy tucatszor szerepel valamilyen negatív kontextusban. Ezenkívül még mint pártelnökre is utalás történt további négy-öt alkalommal.

Ügyes.

Ügyes?

A rafkós cigány asszony feleségül vetette magát a gyermektelen rákbeteggel, hogy megszerezhesse annak közeli rokonai – testvérei - elől a magyar ember értékes családi házát.

A másik sztori lényege pedig, hogy a kapzsi jogász az uzsorásszerződéssel kölcsönadott milliója fejében opciós joggal megszerezte a sértett házát, aki a családjával együtt földönfutóvá vált.

Hogyan néznek ki ugyanezek a történetek kicsit közelebbről?

A cigány asszony 2003- ban ismerkedett meg a vele egyidős falujabeli férfivel, az ügyes kezű kőművessel, s oda is költözött a férfihoz annak lakásába, amelyiknek egynegyed részben tulajdonosa volt a férfi testvére is. A férfinak a szomszéd üdülőhelyen volt ezen kívül egy másik jóval értékesebb – kizárólag az ő tulajdonába álló – kétszintes háza is, amiben viszont a testvére és annak rokonsága lakott.

A kőműves mester évekig harmonikus kapcsolatban élt a cigány asszonnyal, aki gondozta, ápolta is őt, majd pedig 2008. szeptemberében házasságot is kötöttek. Igaz, ekkor már kitudódott, hogy a férfi halálos rákbeteg, csupán hónapjai vannak hátra. A férfi ezt követően rendezni akarta a családi és vagyoni viszonyait, s ezért nem csupán a házasságkötést szorgalmazta, de az ingatlanjai sorsát is rendezte. Egy ismerős ügyvéd segítségével adásvételi szerződéssel megszerezte egy forintos vételárért a testvérétől az általa lakott lakás egynegyed tulajdonrészét is, így annak kizárólagos tulajdonosává vált, a másik értékesebb házat pedig ugyancsak egy forintért „eladta” a testvérének, pontosabban a testvére leányának.

2008 év vége felé az egészségi állapota már nagyon leromlott, többször is volt kórházi kezelés alatt. Közvetlenül Karácsony előtt a testvére és annak rokonsága elmentek a rákbeteg férfi lakására és elvitték a saját lakásukba, majd a már haldokló férfit december 29-én becipelték egy megyeszékhelyi második emeleti ügyvédi irodába, ahol egy újabb szerződést is írattak vele, amelyben ugyancsak egy forintért „eladta” a testvére 16 éves unokájának azt a házat is, amelyben a cigányasszonnyal ő lakott. A szerződés hiányában ugyani a ház törvényes öröklés jogcímén a túlélő házastársé, vagyis a cigányasszonyé lett volna. A férfi ezt követően december 31-én meghalt. Az ügyvéd éppen ezen a napon nyújtotta be a földhivatalba a lakástulajdon átírási kérelmet.

Január első napjaiban pedig a rokonság megjelent a halott lakásán és onnan durva sértő szidalmazások közepette a cigány asszonyt kizavarták, az értékesebb dolgokat elszállították, a lakást pedig lezárták.

A fiatal jogász kisgyermekkorában elveszítette szüleit, intézetben nevelkedett. A jó eszűés jó zenei hallású gyerek elvégezte a jogi egyetemet, közben a baráti körével egy zenekart is alakított az intézetben megspórolt pénzéből. Ekkor szerzett tudomást egy olyan hirdetésről, amelyet egy jó nevű megyeszékhelyi ügyvédi iroda adott fel, igen csábító befektetési lehetőségeket ajánlgatva. A fiatal jogász, akinek közben egy fővárosi ügyvédi irodához sikerült ügyvédjelöltként leszerződnie, felvette a kapcsolatot a befektetéseket kínálgató ügyvéddel. Egymillió forintot adott át, annak reményében, hogy egy év múlva azt jelentős haszonnal megnövelten fogja visszakapni. A kölcsön biztosítékául ráadásul az ügyvéd a jogászfiú számára opciós jogot kötött ki annak a személynek a házára, aki az egymilliót kölcsönbe kapta az ügyvédi irodán keresztül.

Egy év elteltével a kölcsönvevő nem tudta a pénzt visszafizetni, ezért némi jogi procedúra után a jogászfiú opciós joga érvényesítésével az adós házának tulajdonjogát megszerezte. Természetesen neki nem a lakás kellett volna, azt korábban nem is látta, hanem a kamatokkal megnövelt pénz, hogy a zenekar részére az áhított felszereléseket megvehesse. Ekkor érte az első, igen kellemetlen meglepetés. A papíron négymillió forint értékűnek feltüntetett „lakás”valójában egy lebontásra ítélt és kötelezett romhalmaz volt, amelyik nem, négymilliót nem ért, de még ötszázezret sem. Miután a ház tulajdonjoga a nevére került, rövidesen meg is kapta az első bírságoló határozatot a lebontás elmulasztása miatt. A nagyobb pofont akkor kapta, amikor értesítették, hogy csalás bűntette és jogosulatlan pénzintézeti tevékenység miatt nyomozást indítottak ellene, mondván, hogy pénzét uzsorás szerződéssel kölcsönadta, s az adóst pedig, akitől a lakását opciós joggal megszerezte, megtévesztette és megkárosította azzal, hogy egymilliós kölcsön fejében hozzájutott annak négymilliós házához. Ezt követően  már ügyvédi tevékenységét sem gyakorolhatta tovább. Közben az állítólagos sértett, aki az egymilliót megkapta, de nem fizette vissza, beperelte a jogászfiút, hogy a négymilliós lakás fejében fizessen még három milliót.

Miután a kérdéses kölcsönöket intéző ügyvédi iroda számtalan törvényellenes tranzakciót hajtott végre, az ügyben vádirat készült az ügyvédi iroda vezetője és 66 társa ellen. Több mint ezer tanút hallgatnak majd ki. A bíróság most kezdte tárgyalni a több éve nyomozati szakban folyó ügyet, legjobb esetben is több mint két év multán várható elsőfokú ítélet. A jogászfiú az LVII. rendű vádlottja lett az ügynek.

Jelenleg tehát van egy értéktelen ingatlanja, amelyen egy lebontásra váró romhalmaz áll, amelyért folyamatosan bírságolják. Folyik ellene egy per, amelyben az állítólagos sértett perli őt három millió forintért. Folyik ellene továbbá egy büntetőeljárás, ami várhatóan még több évig tart. Addig viszont ügyvédi tevékenységet sem végezhet.

Karinthy Frigyes bonmotja jut eszembe arról, hogy minden látszat csal, de nem minden csaló látszik.

Az index „Emberrablás miatt nyomoznak Ophélie ügyében” című mai cikke szerint tegnap – azaz január 22.-én - a Legfőbb Ügyészség nyomozás-felügyeleti és vád-előkészítési főosztálya helyt adott a szülők jogi képviselője által benyújtott panasznak, és emberrablás miatt indított nyomozást.

Borbély Zoltán szóvivő hangsúlyozta: a mostani döntés nem azt jelenti, hogy az emberrablás megvalósult volna, hanem azt: teljes bizonyossággal nem állítható, hogy nem történt meg. Hozzátette: "ha bármely bűncselekmény megvalósulását teljes bizonyossággal kizárni nem lehet, akkor a feljelentés elutasításának nincs helye".

Ahhoz már sajnos hosszászokunk, hogy a média, sőt időnként egyes közszereplők és sztárügyvédek is olyan kijelentéseket tesznek, amelyek nagyfokú jogi dilettantizmusról árulkodnak. Ilyen volt például a napokban az, amikor Verók polgármester úr a nagy nyilvánosság előtt fejtette ki merőben újszerű büntető anyagi- és eljárásjogi véleményét, és az Alkotmánybíróságtól kért jogorvoslatot. Még jó, hogy nem egyből az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságához fordult, mint az egyik analfabéta cigányasszony ismerősöm. Ruttner ügyvéd úr pedig, aki már politikusként is bizonyított, féltucatnyi tévécsatornán napokig azon háborgott, hogy a sértett zsebében talált magnófelvételt nem bocsátották azonnal az ő rendelkezésére. ezt a védelmi jogok súlyos megsértésének tekintette,

De úgy látszik, azt a békát is le kell nyelnünk, hogy most már a Legfőbb Ügyészség képviselője is hülyeségeket beszél. Tudniillik, ha komolyan vennénk Borbély úr kijelentéseit, akkor arra kéne gondolnunk, hogy a nyomozóhatóságoknak igencsak lassú a felfogásuk. Mit is állított a szóvivő úr? „Ha bármely bűncselekmény megvalósulását teljes bizonyossággal kizárni nem lehet, akkor a feljelentés elutasításának nincs helye.”

Vagyis ezek szerint a december eleje óta tartó állítólagos igen alapos államigazgatási eljárás másfél hónap alatt úgy folyt, hogy teljese bizonyossággal ki lehetett zárni valamely bűncselekmény megvalósulását.

Ugyanis, ha nem így lett volna, már rég nyomoztak volna az ügyben. Sőt, ha komolyan lehetne venni Borbély úr szavait, akkor akár emberölés miatt is indíthattak volna azonnal nyomozást, mert hiszen teljes bizonyossággal az sem zárható ki.

Vagyis szerintem valójában nem arról van, szó, hogy hirtelen valami új adat merült fel az ügyben, ami az ügyészség elméjét megvilágosította, hanem inkább az vélelmezhető, hogy a nemzetközi botrány, a francia hatóságok, sőt tán egész Franciaország felháborodása váltotta ki azt, hogy hirtelen a magyar ügyészség is rádöbbenjen arra, hogy jelen esetben teljes bizonyossággal nem zárható ki valamely bűncselekmény, ezért bizony nyomozni kell.

Ráadásul ezt az elvet eddig a Legfőbb Ügyészség az Ophelie eltűnéséhez hasonló, igencsak gyanús esetekben sem alkalmazta, és nem tartotta fontosnak a nyomozati eljárást.

Hogy csak nagy hírtelenjében a másik külföldi állampolgárt, a tanyájáról nagyon furcsa körülmények között eltűnt Eva Rhodes példáját említsem.

Az asszony szeptember 10-én 17 óra 40 perc körül egy győri bevásárlóközpontban járt, ahol az alapítvány nevére mobiltelefont vásároltak. Azóta ismeretlen helyen tartózkodik és életjelet sem adott magáról. A felkutatására tett intézkedések eredményre nem vezettek.

A rendőrség – állítása szerint - nagy erőkkel keresi Eva Rhodes-t, de mivel szerintük nem merült fel bűncselekményre utaló körülmény, Kocsis Tünde, a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője kijelentette, hogy a jogszabályok közigazgatási eljárásra kötelezik őket

Talán unalmas lehet, de idézzük mégegyszer Borbély úr nyilatkozatát. "Ha bármely bűncselekmény megvalósulását teljes bizonyossággal kizárni nem lehet, akkor a feljelentés elutasításának nincs helye".

Szerintem a lényeget a Győrben eltűnt amerikai Eva Rhodes testvére, a Bécsben élő Majlath Judit fogalmazta meg. „Európa minden országában egyforma közbiztonságra van szükség, ahhoz pedig az kell, hogy a magyar rendőrség is ugyanúgy végezze a munkáját, mint az osztrák vagy a francia hatóságok"

Azt már csak én tenném hozzá, hogy ennek akkor is így kéne lennie, ha az eltűnt személy nem külföldi, hanem csak egy szimpla magyar állampolgár. Akit mondjuk, úgy hívnak, hogy Strehó Gergő, Kiss Gábor, Rajnay Zoltán, stb,  A Szabad Föld 2009. január 16.-i száma a címlapján egyébként azt kérdezi: „Hová tűnt 25 ezer ember?”  Vagyis több mint Hatvan város lakosainak száma.

A szigetvári bíróság, ha ezúttal, talán nem is volt ennek tudatában, de mégis történelmi jelentőségű döntést hozott, amikor kimondta, hogy egy bizonyos pécsi politikus  cselekvőképtelen, mert az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan és teljes mértékben elvesztette, s ezért őt cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte.

Ugyanis ilyen alapon igen sok képviselőt lehetne törvényesen kizárni a parlamenti munkából. Némelyikre csak rá kell nézni, meg kell hallgatni egy-két felszólalását, és azonnal látszik, hogy cselekvőképtelen, vagyis az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan és teljes mértékben elvesztette. Vagy soha nem is volt neki.

.Az indexnek a pécsi képviselőt érintő bírói döntésről szóló beszámolója tragikomikus, mondhatni, tragikusan vicces fordulattal folytatódik. Toller. László. „Parlamenti képviselői jogait 2008. februárja óta nem gyakorolhatja, mivel nem tudott vagyonbevallást adni. Az MSZP ennek ellenére nem hívta vissza, mivel Toller egyéni körzetben nyert, az időközi választásokon pedig jó eséllyel a Fidesz nyerne.”

Vagyis – és ehhez még a sorok között sem kell tudni olvasni – a szerencsétlenül járt képviselő esetében a szociknak nem az volt a fő problémájuk, hogy kómában fekszik, ez a képviselők esetében ezek szerint megszokott, elfogadott állapot, hanem az a szimpla tény, hogy az illető nem képes vagyonbevallást adni..

De a másik, még ennél is komolyabb probléma az MSZP számára az index cikke szerint az volt, hogy a képviselő egyéni körzetben nyert. Ha ugyanis a bíróság jogerősen is kimondaná Toller cselekvőképtelenségét, négy hónapon belül időközi választásokat kellene kiírni. A választási eljárási törvény szerint azonban az általános választások évében - 2010-ben - január 1. és augusztus 31. között időközi választásokra nem kerülhet sor. Ezért mindenképpen az volt a szocialistákhoz méltó, törvényes megoldás, hogy meg kell próbálni kihűzni az időt a választások évéig.

Ezek szerint, ha Toller listán került volna be a parlamentbe, akkor a szocik is már régen elismerték volna, hogy nem alkalmas a képviselői feladata ellátására, s már régen odaadták volna a parlamenti stallumot egy újabb sorára váró csókos haverjuknak. De miután T. László úr egyéni körzetben jutott mandátumhoz, s ott most jó eséllyel a Fidesz nyerne, ezért az MSZP jogértelmezése szerit ilyenkor az az eljárási törvénnyel kompakt tisztességes metódus, hogy egy képviselőt akkor sem hívjunk vissza, ha kómában fekszik.

Ám a probléma megoldását most már mégsem lehetett tovább húzni. Már az is visszatetsző volt, amikor kiderült, hogy a magatehetlen képviselő javadalmazásait a hozzátartozói - mint ha mi sem történt volna – továbbra is szépen fölvették.

Ezért most már dönteni kellett.

Igaz, egyelőre még nem jogerősen, vagyis csak első fokon született meg ez a verdikt. Vagyis elképzelhető, hogy az ítélet elleni fellebbezésében az MSZP majd úgy ítéli meg, hogy valójában az első fokon ítélkező bíróság politikai nyomásra döntött.  Nem kizárt, hogy Verók polgármester úr valamelyik cimborája ez ügyben is hamarosan úgy nyilatkozik majd, hogy a Fidesz-KDNP pártérdekből Toller képvielő ürügyén is példa nélküli orvtámadást intézett a képviseleti demokráciák legalapvetőbb intézménye ellen, feltehetően erős politikai nyomásra, az ügyészség utasítására, amelyet gondnokság alá helyezési eljárásnak álcáztak, de valójában gátlástalan és nagyon veszélyes precedenst teremtő politikai bosszú volt.

Barack Hussein Obama a mai napon letette az esküt, s hivatalosan is ő lett az Amerikai Egyesült Államok elnöke.

Nagyon sokan gondolják azt, hogy ezen a napon egy lélektani határ is végleg ledőlt a világban. A nem is oly régen csak niggereknek gúnyolt feketék közül, akik még a fehérek által használt autóbuszokra sem szállhattak fel, most valaki a világ leghatalmasabb országát vezetheti.

Ennek kapcsán többen mifelénk, mint valami képtelenséget említették, hogy milyen abszurd fejlemény lenne, ha Magyarország hasonló alkotmányjogi helyzetű pozícióját, vagyis a miniszterelnöki széket egy roma ember töltené be valamikor a közeljövőben. Sőt netán még a kormányát is többnyire cigányok alkotnák.

Képtelenség mondjuk, hiszen bennünk élnek azok az előítéletek, amelyek szerint a cigányok írni, olvasni nem tudó, dolgozni nem szerető, bűnöző népség, sőt egyes eltorzult és beteges - nevezzük nevén: fasiszta! - nézetek szerint génhibás, másodrendű lények

Pedig nem árt újra és újra kijelenteni, hogy nincs úgy általában cigány. Vannak cigányul egy szót sem, vagy alig tudó cigányok, akik több száz éve itt élnek, s akiknek már a nagyszülei sem ismerték csak a cigány nyelvet, vannak aztán olyanok is, akik anyanyelvi szinten beszélnek valamilyen nyelvjárást, a romani mifelénk beszélt dialektusát, a lovárit, vagy a beást és szintót. 

Ám ezek az eltérő nyelvismeretű emberek más tekintetben sem egyformák. A csak magyarul tudó magyar cigányok például kevéssé tartják magukat cigányoknak, mint teszem azt az úgynevezett oláhcigányok. (Tapasztaltam egyébként azt is, hogy sajnos a magyar és oláhcigányok is esetenként kölcsönösen lenézik egymást.)

De a cigányság más szempontból sem egységes, homogén csoport. Másként él és viselkedik a nagyvárosokban, városokban élő, s másként a falusi cigányság, s megint másként azok, akiket zenész cigányoknak szoktunk nevezni, közülük nem egy világhírnevet is szerzett. Más mentalitásúak a konszolidált körülmények között élő vállalkozók és megint mások a faluvégi cigánytelepek lakói. És azt is állítom, hogy a cigány értelmiségiek és politikusok semmivel sem rosszabbak magyar társaiknál. Hogy most csak nagyhírtelen Daróczi Ágnes, vagy a jogi és középiskolai történelemtanári diplomával rendelkező Kállai Ernő kisebbségi ombudsman nevét említeném. Olyan figurákról már nem is beszélve, mint jó néhány megszólalni is alig tudó MDF-es, MIÉP-es, vagy kisgazda potentát.

És vajon Mohácsi Viktória, Horváth Aladár, Teleki László, vagy éppen Farkas Flórián mennyivel erkölcstelenebbek, mint a politikai elitünk? Semmivel. Sőt! Mondhatni, sokkal tisztességesebbek. Csak nézzük meg egy-két milliárdos politikusunk gyors meggazdagodásának igen jól ismert történetét.

Elképzeltem, hogy ha mégis valami csoda folytán cigányok alakíthatnának kormányt, mi történne.  Miből gondoljuk, hogy például a nagybajúszú borsodi cigányvajda nem tudna kapásból olyan markáns ostobaságokat mondani akár a családi pótlékkal kapcsolatban is, mint a kiszuperált  markotányos-nő kinézetű szociális miniszterünk. S Kolompár Orbán vajon rosszabb pénzügyminiszterünk lenne-e, mint a jelenlegi? Ki merné állítani, hogy nincs annyira tájékozott a pénzügyekben, mint a mostani?

Egy olyan országban, ahol egy hamisított érettségi papírral rendelkező kisstílű bróker sok éven keresztül milliárdokat tudott a hatalom emberei előtt, néhány okirat meghamisításával és egy taxissal nylonzacskókban ide-oda pakolgatni - mint valami itt a piros, hol a piros játékban -, ott miből gondolnánk, hogy akár csak öt percig is megtehette volna ezt egy olyan kormányzatnál is, ahol mondjuk a kemény tekintetű Száva Vince úr töltötte volna be a rendészeti és igazságügyi miniszteri bársonyszéket?

Nagyot téved az, aki ma pusztán a bőrszín alapján próbál bennünket felosztani, magyarokra és cigányokra. A magyar dinnyeföldeken nincs csak úgy általában cigány viselkedés, cigány habitus, mint ahogy a búsongó, sírva vigadó magyarok képe is egy ostoba sztereotípia csupán. Akárcsak a hidegvérű angol, a precíz német, s a sármos francia. Mint ahogy Bulgáriában nem csak guggolós vécék léteznek, s Románia sem Draqulára lehet csupán büszke.

Aki hallott már David Cerny cseh művész botrányáról, az tudja mire gondolok.

„Azért ez a Ruttner ( a szocdem párt egykori elnökaspiránsa) nem semmi fazon.
Amit itt előad, egy 6 éves gyerek sem venné be. Demének nemcsak a gyilkossághoz nincs köze, de sikkasztás sem volt, csak egy aprócska megbocsátható zsebbefizetés történt.”

Az index.hu fórumon olvasható ez a bejegyzés, amelyik jól kifejezi a közvélemény többségének álláspontját a csepeli kettős gyilkossággal összefüggő ügyvédi ténykedéssel kapcsolatban.

Nem vitás, hogy Deme Gábor jogi képviselője igen nagy szorgalmatossággal nyilatkozik éjjel-nappal valamennyik létező magyar sajtóorgánumnak, köztük a legnézettebb országos tévécsatornáknak - ügyfelének, Deme Gábor úrnak sajnálatos sorsáról, miszerint nagyon rosszkor volt nagyon rossz helyen.

Igen, az ügyvéd urat hallgatva, már-már az az érzés alakul ki a szemlélőben, hogy az egész ügynek valójában ez az ember a legnagyobb áldozata. Először is, a volt főnöke teljesen ártatlanul megvádolta és munkaviszonyából felfüggesztette őt egy egyszerű leszámolási, akarom mondani elszámolási vita miatt, aztán pedig csupán annak köszönheti, hogy nem lőtték le őt is, hogy térden állva könyörgött az életéért az átlőtt kezű gyilkosnak. Az ezt az állítását igazoló videofelvételeket viszont Kun utasítására sokkos állapotában kénytelen volt a kukákba dobni, ahonnan azokat mohó guberálók vitték el, azt hívén a winchesterekről, hogy valami szilveszteri pulyka maradványai. (Talán ők is sokkos állapotban lehettek.)

Arra a kérdésre, hogy miért nem fordult Deme egyből a rendőrséghez, az ügyvéd (nem Deme!) azt válaszolta, hogy pánikba esett. „Ne felejtsük el, hogy akkor a gyilkost, aki nem sokkal korábban kis híján őt is kivégezte, még nem fogta el a rendőrség. Deme jelenleg is retteg: attól tart, hogy Kun egyszer utoléri.”

A mai reggeli tv2 mokka műsorban dr. Ruttner György, még rátéve egy lapáttal, már egyenesen nonszensznek nevezte azt a helyzetet, hogy ő és ügyfele nem ismerhetik meg annak a felvételnek az utolsó néhány percét, amit a csepeli kettős gyilkosság egyik sértettje készített a kivégzése előtt.

Doktor Ruttner úr még azt is mondta, hogy a rendőrök ezzel akadályozzák a gyanúsítottat és a védelmet abban, hogy a felvétel ismeretében tudjanak megfelelő védekezést előterjeszteni.

Az ügyvéd úr a tévében a védelemhez fűződő jogok megsértéséről, meg egyéb ilyesmikről lamentált, s duzzogva kijelentette, hogy mostantól kezdve csak az ügyészségen tesznek vallomást. (Ezt egyébként a Kulcsár ügyben néhányan már eljátszották, nem sok sikerrel.)

Az ügyvéd úr nehezen hihető, életszerűtlen állításoktól sem riadt vissza védence érdekében.

Bizonyos híradásokból arra lehet következtetni, hogy Deme úr már a gyilkosság felfedezését követően nem sokkal visszament a helyszínre. Ahogy az egyik az index vitafórumán hozzászóló megfogalmazta: "Deme végig ott téblábolt az iskola körül bámészkodók között.  Jajveszékelt, hogy "csak nem a Takács Józsi bácsival történt valami?!" "Nyilván a gyilkos kikötötte az életéért térden állva könyörgő Demének – folytatja a kommentelő - , hogy csak akkor engedi szabadon, ha utána az iskola előtt téblábol és jajveszékel (persze csak a szerver kidobása után)”.

Ruttner György ezzel összefüggésben arra az újságírói kérdésre, hogy miért nem fordult Deme egyből a rendőrséghez, azt válaszolta, hogy pánikba esett. „Ne felejtsük el, hogy akkor a gyilkost, aki nem sokkal korábban kis híján őt is kivégezte, még nem fogta el a rendőrség. Deme jelenleg is retteg: attól tart, hogy Kun egyszer utoléri.”

Deme sokkos állapota miatt a rendőrségre bemenni igen, de a tett helyszínére visszamenni nem félt!
Az ügyvédi verzió szerint a védence a pisztolylövések láttán és hallatán igyekezett elhagyni az épületet, ám mivel a bejárati ajtót zárva találta, visszament a kulcsáért. A tettestársának tartott K. Tamás ekkor fegyverével arra kényszerítette, hogy vegye magához, és tüntesse el a biztonsági kamerák felvételeit rögzítő számítógépet.

Tehát a pánikba esett, sokkos állapotú gazdasági igazgató nem azt kutatta, hogyan juthatna ki az épületből, akár egy ablakon át is, hanem visszament a kulcsáért oda, ahol néhány perccel korábban két embert megöltek. Hol, kinél remélte megtalálni a kapukulcsot, mielőtt ő is beadná a kulcsot? Miért nem volt nála?

Lehet, hogy éppen ez a kulcsügy az ügy megoldásának a kulcsa?

Egyébként feltűnő, hogy amíg a vízcsapból is Ruttner folyik, arról szinte alig tudni valamit, hogy ki a másik gyanúsított, Kun Tamás ügyvédje. Elárulom, Stiller Magdolna, aki egyébként elmegyógyászati esetnek tartotta a történteket. Az ügyvédnő a kijelentésekor a gyilkosságok elkövetőjére gondolt. De szerintem a megállapítása igaz az ügy tágabb összefüggéseire is.

Az ÉS-ben érdekes írás jelent meg Lázár György tollából Papirbili címmel, százmilliárd forint ingyenpénz kétes innovációkra alcímmel.

A cikkíró szerint az utóbbi négy évben legalább százmilliárd forintot osztottak ki innovációkra magyar magánvállalatoknak. Nem tudni, mit is fejlesztettek ki ebből, viszont úgy tűnik, a pénzek jelentős része bizonyos offshore cégekhez „vándorolt". Lázár György sajátosnak tartja, hogy a magyar Országgyűlés viszont épp nemrég fogadott el olyan törvényt, amellyel az offshore pénzek hazahozhatóak, ha azokat állampapírba fektetik. A törvény szövege kiemeli, hogy az ügyletekkel kapcsolatosan utólagos adó-megállapítás nem tehető, és büntetőjogi felelősség sem állapítható meg. (Vagyis – s ezt már én teszem hozzá - átvették a köztársasági elnök kegyelmi jogkörét.)

Lázár György úgy véli, ez az igazán jövedelmező magyar innováció!

(Várom ezek után, hogy mikor terjesztik ki e büntetlenséget biztosító rendelkezés hatályát mondjuk a fiktív alapítványok fiktív számlázóira, az autópályák milliárdos korrupciós ügyeire, az egyéb közbeszerzési csalárdságokra, esetleg a hatósági megállapítások szerint sokmilliárd állami pénzt lenyúló Iszkra család márkátlanítási akcióira, sőt akár a színesfém-tolvajokra is, természetesen szigorúan csak abban az esetben, ha az illegális hasznukból nem luxusvillát, helikoptert, hanem állampapírt vásárolnak.)

Nálunk az innovatív elmék, a Földgolyó többi nációjával ellentétben, soha nem azon törik a fejüket, hogyan lehetne valami az emberiség számára hasznos terméket előállítani, amivel aztán a hazai és nemzetközi piacokon sikert aratva meggazdagodhatnak. Nálunk az innováció lényege az, hogy miként lehetne valami olyasmit kitalálni, amiről el lehet hitetni, hogy hasznos, és jóllehet a találmány eladhatatlan, az államtól mégis jó sok pénzt le lehet érte gombolni.

Lázár György megvizsgálta részletesebben is néhány magyar találmány sorsát.

A magyar AIDS-tapaszt a budapesti székhelyű (a szokatlan pénzügyi tranzakciói miatt a Marylandi állami ügyészség által is megbírságolt) Genetic Immunity Kft. fejleszti, a cég több mint kétmilliárd forintot nyert a magyar innovációs pályázatokon. Kóka János exminiszter és dalszövegíró „Öreg tollasunk, kopott sasunk, mint főnix újraéled" maga lobbizott az ügyében. Rejtély, hogyan és miként is térül majd meg ez az állami támogatás.

A magyar madárinfluenza-oltóanyag kifejlesztéséhez az Omninvest Kft. kapott kétmilliárd forintot a projektre, amely cég többségi tulajdonosa egy ciprusi offshore cég. A mai napig nincs hitelesített, független nemzetközi vizsgálat arról, hogy a vakcina egyáltalán ér e valamit, viszont Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt is beoltották, és tény, hogy a miniszterelnök úr egyelőre nem kapta meg a madárinfluenzát. Igaz, senki más sem rajta kívül. A WHO szakértője viszont „hatástalannak" tartotta ezt az oltóanyagot, de a kétmilliárd forint hasznosításáról szóló kutatói jelentést a magyar hatóságok így is elfogadták.

A Valdeal nevű magyar vállalkozás az előbbiekhez képest - Lázár György közlése szerint - csekély, „mindössze” 550 millió forint ingyenpénzt kapott – igaz, nem is az emberi élettel üzletelnek - , és weblapjuk szerint eddig egyetlen licencszerződést kötöttek, a Potty Flip elnevezésű összehajtható papírbilire.  De a feltalálóhoz, a tegnapi ÉS-ben tett állítása szerint, a több mint félmilliárd forintból egy fillér sem jutott el, holott ez a találmány nem kamu, valóban „működik”, tényleg bele lehet szarni. Amerikában 16 dollárba (kb. 3400 forint) kerül hat darab. Arról nem sokat tudni, mennyire kelendő.

Az internetes hozzászólások szerint a hazai közönség viszont meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadta. Egyik vélemény szerint a havi költségek pelenkázásnál 10 ezer forint alattiak, míg papírbilizésnél ez az összeg több mint 40 ezer forint. Műanyag bilit pedig már 350 forintért is lehet venni. ”Lányom élvezettel pisilt bele ugyan, de utána ott álltam a félig teli bilivel és nem tudtam, mit kezdjek vele”, fejtette ki a véleményét egy másik anyuka. „Ha megpróbálom kiönteni a vécébe, a peremének köszönhetően mellé folyik. Ha beleteszem a szemetesbe, oda fog kiömleni. Megpróbáltam visszazárni, de nem sikerült. Egy hipermarketes zacskóba kötözve helyeztem a szemetesbe a terméket, tartalmával együtt. Problémámat megosztottam a tervezővel is, aki megállapította, hogy az árcsökkenés mellett a mindennapos, otthoni használat feltétele a további fejlesztés, a lezárhatóság megoldása is.”

Egy további vélemény szerint a papirbili otthonra nemcsak drága, hanem fölösleges is. A végtermék minden esetben jobb ha a csatornahálózatba kerül, nem a háztartási szemétbe. „Ezt az erősen nem környezetbarát terméket pedig szeretném, ha az emberiség jövője érdekében betiltanák, mielőtt egy csomó "kényes" ember miatt az erdőink eltűnnének.”

A magyar feltaláló egyébként  egyetértett abban, hogy jelenleg még nem gazdaságos a papírbili: „De ki tudja mit hoz a holnap... Jelenleg az ára valóban túl magas, de reményeim szerint a darabszám emelkedésével olcsóbb lesz.” – nyilatkozta.

Igaza van, ki tudja, mit hoz a holnap.

A Remény hal meg utoljára - mondta a Remény, és kilehelte a lelkét.

A magyar rendőrség züllése, úgy tűnik, megállíthatatlan.

A magyar rendőrség egyelőre megteheti, hogy szinte minden kontroll és önkontroll nélkül szegheti meg a törvényeket, vagy ha érdekei úgy kívánják, akár az Alkotmányt is. Teheti mindezt azért, mert igen ügyesen lavírozik az acsarkodó, egymással már beszélő viszonyban sem álló két politikai tábor között. S egyelőre még – úgy látszik - mindezt büntetlenül teheti. Még mi az, hogy büntetlenül? Dicsérendő módon. Hiszen, amikor a Kossuth tér környékén lőtte ki ártatlan állampolgárok szemét, rugdosta össze, törte csontját, alázta meg durván a tüntetőket, és bámészkodókat válogatás nélkül, akkor a „liberális baloldal” tapsolt, gratulált, kitüntetett, előléptetett, jutalmakat osztogatott, miközben, különösen a szélsőjobb, ávéhás módszereket emlegetett. Aztán amikor ugyanezek a kommandós legények a cigánytelepeken garázdálkodva törtek be ártatlan romák lakásaiba, vagy támadtak rá például a hevesi búcsúban kisgyermekeikkel békésen szórakozó családokra, akkor a jobboldal tapsolt és ujjongott, így kell bánni a bűnöző cigányokkal.

A magyar rendőrség büntetlenül megtehette például azt, hogy Tarnabodról tanúkihallgatás céljából úgy vigyen be fiatalkorú személyt, hogy a nyílt utcán legalább tucatnyi romát rendkívül durva szidalmazások közepette földre parancsoljon, sőt földhöz vágjon, bántalmazzon, rugdosson, majd teljesen ártatlan emberek lakásába betörjön, onnan őket felemelt kézzel az utcára kizavarjon, ott letérdepeltessen, a lakásukat összekoszolja, tárgyaikat szétdobálja. Egy másik lakásban kurva anyázzon, gyerekfürdőkádat rugdosson, függönyt letépjen.

A magyar rendőrség megtehette büntetlenül azt is, hogy ezekben az esetekben néhány órával a történtek után – ismételjük meg, néhány órával a történtek után! - már cinikusan bejelentse, az intézkedése szakszerű és jogszerű volt, sőt a cigányok voltak azok, akik az állig felfegyverzett, kommandós szerelésben üvöltöző káromkodó betegesen agresszív rendőrökre rátámadtak.

A tarnabodi esettel kapcsolatban például úgy nyilatkozott több rendőri vezető is, hogy a cigányok az intézkedésre meg nem engedhető módon reagáltak, fenyegetőztek, megpróbáltak ellenállni.

A roppant magabiztosan nyilatkozókat még az sem érdekelte, hogy az intézkedésről a főkapitány parancsára videofelvételek készültek, amik ugyan jól láthatóan utólag manipuláltak is voltak, de még így is egyértelműen kiderült belőlük, hogy teljesen valótlanok a romákat ért rendőri vádak. A lakásukból felemelt kézzel kiterelt hit gyülekezeti tag, mélyen vallásos cigányok nem, hogy ellenálltak volna, hanem meg sem mertek szólalni.

De ugorjunk az időben. Hiszen közben nem állt meg az élet. Csepelen kegyetlen gyilkosság történt. A sértett zsebében lévő magnófelvétel létezéséről hamarabb szerzett tudomást a sajtó, mint az ügyészség vagy a bíróság. Aztán a felvétel tartalma is egy-két nap alatt nyilvánosságra került. Holott maga a rendőrség jelentette be, hogy annak szövegét kegyeleti okokból azt nem kívánják kiteregetni. De hát – mint tudjuk - a rendőri fizetések alacsonyak.

A magyar rendőrség odáig züllött, hogy nem, hogy a kegyeleti szempontokat, de még a nyomozás érdekeit sem tartották szem előtt egy olyan ügyben, ahol életfogytiglani büntetés is kiszabható.

A kazetta léte, sőt tartalmának ismerete nyilvánvalóan nagymértékben megkönnyítette az egykori MSZP elnökségi tag gyanúsított védekezési taktikájának felépítését. A sztárügyvéd, sőt egykori sztárpolitikus védő vérszemet kapva, a különböző tévécsatornákon most már azt hajtogatja, hogy a védence valójában nem is elkövető, hanem sértett, aki maga is az életéért könyörgött. Ráadásul, még a brutálisan kivégzett személyek vádolták meg őt ártatlanul sikkasztással egy egyszerű elszámolási vitával kapcsolatban. Az már szinte hihetetlen ebben a történetben, hogy a hidegvérű kegyetlen gyilkost is állítólag éppen a helyi rendőrkapitányságról ajánlották.  (Emlékezzünk csak vissza, ez az a kapitányság, amelyik Zámbó Jimmy halála ügyében is oly furcsa szerepet játszott.)

A magyar rendőrség az óbudai bankbetörés során is kimutatta a foga fehérjét. A tettest ugyan nem kapta el, mert ha elhitte volna a szemtanúnak, hogy a tettes a ház másik oldalán az épületből kiszaladt, akkor nem lehetett volna ilyen látványos, hosszantartó akciót bemutatni a nagyérdeműnek a kamerák kereszttüzében. Miközben a kommandósok kivont pisztollyal ott pózoltak a ház árkádjai alatt, a bankrabló alighanem már otthon a meleg szobából nézte a rendőri töketlenkedéseket.  A rendőrök által körbezárt házakban lakóknak már nem volt ilyen szerencséjük. Bár ez viszonylagos, hiszen végül is a stresszelő zsaruk csupán néhány lakót rémítettek halálra, de nem lőttek agyon közülük senkit. Néhány óra fagyoskodás után pedig az is eszükbe jutott, hogy a lakásukba be nem engedett személyeket valahol el kéne helyezni.

Aztán következett a sorban az afgán menekültek esete. Nagyon fotogén volt itt is, a templomba behatoló marcona fegyveresek látványa.

Pedig, ha ebben az esetben nem golyóálló mellényekkel, és géppisztolyokkal törtek volna be Isten házába, hanem, ne adj Isten, meleg teát vittek volna az oda behúzódó hiányos öltözékű embereknek, gyerekeknek, talán néhányan még azt is gondolhatták volna, a magyar rendőrség elindult felfelé a lejtőn. De hát nem így történt ezúttal sem.

"Nagyon riasztó, hogy ilyen helyzetben, amikor mélyül a szociális válság, az emberek saját lakásaikban megfagynak, a Miniszterelnöki Hivatal azzal foglalkozik, hogy olcsón korcsolyázhassanak a Gyurcsány kormány tagjai"

Ágh. Péter, a Fidesz egyik megmondó embere (v.ö.:Gyurcsány a hibás!), mindezt azzal a sajtóhírrel kapcsolatban közölte az ilyen hírekre oly fogékony közvéleménnyel, amely szerint a MeH egyik főosztálya e-mailben tájékoztatta az állami vezetőket, a kormány tagjait, hogy a balatonőszödi kormányüdülőben kedvezményes áron - 6800, illetve 3400 forintért - várja őket.

Erre reagált „Mi is korcsolyáztunk” címmel példás gyorsasággal tegnapi blogbejegyzésében Gy. Ferenc.

Bár a gazdasági világválságra reagált volna ilyen gyorsan!

 A miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy „A korcsolya éle megengedhetetlen nyomást gyakorol a jégre, a jég ennek nem tudván ellenállni, vízzé olvad, úgy is mondhatnánk, hogy a korcsolya megtöri a jég gerincét, amely az egyenes tartásra, a büszkeségre oly áhítozó világban, megengedhetetlen.”

Aztán kifejtette azt is, hogy „Amikor gázválság van, amikor hegyek vajúdnak, hogy megoldják ezt a problémát, akkor forró teát készíteni nem egyszerűen pazarlás, az legfeljebb csak bocsánatos emberi botlás, hanem az kérem szépen visszaélés a nemzet bizalmával.”

Még az egyébként egyre csökkenő számú miniszterelnöki hívek közül is sokan az első meghökkenésüket követően, egy idő után alighanem képesek voltak felismerni, hogy Gyurcsány ezúttal nem valami váratlan megvilágosodási folyamaton ment keresztül, és nem komolyan gondolta a nemzet bizalmával való visszaélés beismerését, hanem humorizált. Vagyis, hogy épp az ellenkezőjét kell érteni annak, mint amit a blogjában ironikusan állít.

(Persze politikusoknál az, hogy az ellenkezőjét mondják annak, amit gondolnak, elég gyakori. Ilyesmi akkor is előfordul náluk, ha éppen nem viccelődnek.)

Az egyik kommentelő, Pumariska, a bloghoz fűzött észrevételében egyetértett Gy. Ferenc ilyetén laza megközelítési stílusával, mondván, hogy ez „az egész  - mármint Ágh Péter nyilatkozata - annyira kicsinyes, stupid, siralmasan primitív, hogy ellene az egyetlen válasz a szarkazmus.”

Pumariska szerintem is jól fogalmazott, bár úgy vélem, a szarkazmus szóval kissé nem kívánt irányba terelte Fletó mondandójával kapcsolatos gondolatainkat. A szarkazmus szóból akár az első négy betűt, akár az első hat betűt olvassuk el, ismerős asszociációink támadhatnak a kormányfő megítélésére nézve.

Ezért jobban tesszük, ha - kevésbé félreérthetően – egyszerűen csak tréfásnak tituláljuk az inkriminált blogbejegyzést, amely a leghumorosabb csúcsát egyébként kétségtelenül ott éri el, amikor Gyurcsány az őszödi kormányüdülő előtti csúszós jégen történt összesen 23 percnyi billegése után kijelenti: „Tudhatnám egyébként is, hogy a hazug fakutyát előbb utolérik, mint a sánta tehenet. Bár belátom, ez most, nem tudom, hogy hogyan jött ide, de semmiképpen nem szeretném Önt (mármint Ágh Pétert) félrevezetni.”

Hát igen, mi sem tudjuk, ez a hazudós fakutya hogyan keveredett ide, de alighanem ezt nevezik freudi elszólásnak. A sánta tehenet meg végképp nem értjük, hogy miként bicegett be szegény a miniszterelnök úr blogjába.

Hacsak úgy nem, hogy amint a szólás is tartja: sötétben minden tehén vaktyúk.

Ja, és egyébként a miniszterelnök úr vicces kedvét a világért sem rontanám el. Ám azért csak megkérdezném tőle, hogy észrevette-e, a kekeckedő képviselő nem azt kifogásolta, hogy ő és a társai korcsolyáztak, meg fakutyáztak, meg forró teát ittak, hanem azt, hogy miért tették ezt ennyire kedvezményes áron az ország jelenlegi helyzetében.

S amikor emberek fagynak meg a hidegben, akkor ez a kérdésfeltevés talán tényleg mégis valamivel komolyabb válaszokat igényelne.

A monori súlyos vonatbaleset után a miniszterelnök elsírta magát. Pedig ezekszerint akkor annak ürügyén is inkább szervezhetett volna egy welness vonatkirándulást kedvezményes jegyárakkal a kormány tagjai számára.